Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-13 / 1052. szám

t h Előfizetési felhívás A PESTI NAPLÓ NEGYEDIK ÉVNEGYEDI (october-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 5 for. Budapesten házhozhordással 4 for. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében éri- és felgyó-utcza szegletén. Az előfizetési levelek bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. Bécs, sept. 11. : Tegnap estre a konstantinápolyi rendes posta utján vettük Resid pasa azon jegyzékét, melylyel a Porta által indítványozott módosításokat a nagyhatalmak képviselőinek tudomására hozta. Ezen irat török és franczia nyelven adatott ki; a török szöveget nem láttuk, s ha láttuk is, úgy sem értettük volna; a franczia fordításra nézve azonban önkénytelenül feltűnik , hogy az, a franczia stylistikának koránsem remekműve, s még a kényesebb pontok sincsenek azon finomsággal érintve, melyre a franczia nyelv oly alkalmas, s mely előnynek azt köszönheti, hogy egész Európában diplomatái nyelvvé vált. Ezen körülmény pedig egyszersmind kétségtelenné teszi, hogy a franczia követség ama jegyzék szerkesztésére semmi befolyással nem volt, míg másrészről az egyenes határozott nyelv , s az ittott nem igen francziás szólásmód, egyik angol lap azon, nyíltan kimondott várakozására emlékeztet, miszerint lord Redcliffe a Portát ezentúl is tanácsával gyámolítandja. A jegyzék béltartalmára nézve nem igen sok mondanivalónk van, minthogy ez maga magának legjobb commentárja; az egyes pontok, melyeken a Porta „meghökkent“ — „hősszé“ mondja a franczia szöveg— már a kivonatokból ismeretesek. Fontosságukról nehéz ítélni, mivel a fontosság igen relatív fogalom, ingerült hangulat , előre kitűzött szándék, s az önméltóságróli nézetek néha igen fontosnak tüntethetik fel azt, ami magában véve, csak igen alárendelt jelentőségű. Azért minden erre vonatkozó vita felesleges; nem népjogi általános elvek, hanem egyes embernek egyéni nézete leend itt eldöntő, s ha a tárgyat helyes oldaláról akarjuk venni, nem azt kell kérdeznünk : a török módosítások általában elfogadhatók-e vagy sem ? hanem : a czár hajlandó leend-e azokat elfogadni vagy sem ? Erre nézve a pétervári választ el kell várnunk, hanem addig is egész részrehajlatlansággal azon nézetet kell kimondanunk , miszerint a Porta által kiadott hivatalos emlékiratok újabb időben oly mérsékelt, egyszersmind oly férfias hangon vannak szerkesztve, miként azt épen ezen oldalról soha nem vártuk volna. Ezen érdemből mennyi jut a félholdnak, mennyi a „tridens“-nek, vagy más háta mögött álló tanácsadónak, nem tudjuk. Azon adatok, melyek ama jegyzék genesisére nézve közöltetnek, az aug. 13-ki divángyűlésre vonatkozó távirati sürgönyre is új világot árasztanak. A díván , miként a jegyzékben is olvasható , tulajdon kiegyenlítési tervét kidolgozta s Bécsbe küldte ; ezen terv minden teketória nélkül félretétetett s a Portához a bécsi terv küldetett, a nélkül, hogy amazt tekintetbe vették volna. Midőn ama bécsi indítvány Konstantinápolyba érkezett, első percben a büszkeség és öntudat azt javasolta, ezen indítványt tárgyalásba sem venni, hanem egyszerűen azon megjegyzéssel visszautasítani, hogy a Porta egyedül a maga indítványa alapján alkudozik, hogy őt illette a kezdeményezés, a közbenjáró hatalmakat pedig a módosítás, és nem megfordítva. A kérdés tehát eleinte egész általánosságban a bécsi küldemény elfogadása vagy visszautasítása körül forgott. Az aug. 13-ki divángyűlés volt az, melyben viharos vita után a többség a bécsi indítványnak — általában s a részletekbe még nem bocsátkozva — elfogadása mellett nyilatkozott. Ezen határozat nyomán terjesztetett ama jegyzék hivatalosan a zultai elibe , s csak azután kezdődött a részletes tárgyalás. Gortschakoff herczeg ideküldött tudósítása tehát ez értelemben tökéletesen helyes volt, s e körülmény igen jól férhető össze azon módosításokkal, melyeket a Porta későbben a bécsi jegyzékre nézve indítványozott. • A berlini Kreuzzeitung , mely köztudomás szerint az orosz követséggel igen közel összeköttetésben áll, még folyvást egész bizonyossággal állítja, hogy a Porta végre mégis engedni fog ; ez egyébiránt nem újság , de a nevezett lap a kérdésnek egészen új húrját is pendíti meg, mely a dunai fejedelemségek megszállása által okozott költség megtérítésére vonatkozik. — Hogy az egész terjedelmes okoskodást ne kelljen idéznünk, velejét a következőkbe foglaljuk össze. Ha a Porta enged, Oroszhon a Dunai fejedelemségeket el fogja hagyni, egyszersmind pedig az e megszállás által okozott költség megtérítését a Portától követelni. A Porta ezen követelésnek eleget nem tehet, mégpedig különbféle okokból t. i. először mert nincs pénze, másodszor mert nincs pénze, harmadszor stb. usque ad infinitum mert nincs pénze. Akkor Oroszkon a menekültekre vonatkozó indítványaival lépend elő s késznek fog nyilatkozni, ámaz indítványok elfogadtatásának feltétele alatt a költségtérítési követeléstől elállani. Ausztria, Poroszhon és Francziaország Oroszhonnal ez ügyben tökéletesen egyetértenek s igy a Porta számára egyéb nem leend hátra, mint az illető indítványokat elfogadni s igy a költségtérítés alól is fölmentetni. A berlini Corresp. Bureau még egy másik körülménytől is várja a török ügy gyors kiegyenlítését. Azon körirat, melyet egyik minapi levelünk szerint, külügyminiszterünk az amerikai beavatkozási elvre vonatkozólag kibocsátott, a nagyhatalmak egyetemes jegyzékére adott alkalmat, mely már a legközelebbi napokban az amerikai kormányhoz fog küldetni. „Az amerikai egyesült államok ezen eljárása — ígymond a C. E.— mely az európai államok népjogi biztosságát elvben fenyegeti, arra indította a kabineteket, hogy minden egyéb differentiált mellőzésével, közös lépésre egyesüljenek s az amerikai hatalom ellenében erélyesen síkra szállhassanak.“ — Könnyen meglehet, hogy ez ügy az orosz czár Némethonba jövetelének talán nem legutolsó oka ! — Pária, nept. 5. fit. Beszéljünk a vasutakról. Nemrégiben egy hirhedett szónoklat puskaporozta fel a közönséget, tartatván a vasutak ellen. Iszonyú lárma jön a sajtóban, indóházakban , és a részvényesek kamaráiban, kiáltván, mind egyhangúlag: c’est trop fort! Honnan eredtek a vasutak? a tartományi vendéglősök, kevés kivétellel, frondeurök voltak, hogy az ég megbüntesse őket, származtak a vasutak , hagyván fészereiket, és vendéglőjüket pusztán , üresen, fuvarosok nélkül. Többet mond a szónok. Innen a szárazság, cholera, drágaság, mindennemű csapás és minden mozgalom. Az igaz, hogy ha az emberiség elmarad is, a gőzkocsi megy előre mint a gondolat, nem vevén számba a szónoklatot. Valóban szép néhány percz alatt mérföldeket repülni meglátni azokat, kiket szeretünk , kezet szárítani barátunkkal, kik nem várnak, és ismét tovább menni új kedveseinkhez , mind egy nap, vagy inkább, egy füst alatt! Páriában 6 inddház van : az éjszaki, melyen elmehetsz Brüsselbe vagy Londonba; a straszburgi; a lyoni; a Versailles-balparti; az orleansi; és a st. lázári, hol 4 vonal egyesül St. Germain, Rouen, Versailles jobb parti, és Nantes; azután van a Párist környező vonal, melyen portékákat szállitnak, azonfelül a stratageticus utak, hol fuvarok, eleségek szállitatnak és erősségekbe visznek. Mindezen indóházakban roppant élénkség uralkodik, éjfélig jőnek és mennek az utasok, legnépesebb az éjszaki és sz. lázári. A vasúti hivatalnokok államegyenruhát viselnek, az utolsónak is, ki jegyet szed, 3 frankja van naponkint. Ritkán történik, hogy egy perczet mulaszszanak a kocsik. Múlt héten St. Germainbe rendültünk megnézni a híres gépet, mi ott van. E gép,(ranchine athmospherique) iszonyú csővel közlekedik a föld alatt a gőzkocsival, s nem a gőz, hanem a levegő ereje vonja fel a gőzkocsit a magas hegyre. Olyszerűs ez, mint midőn egy hosszú nádba vizet szísz, vagy képzelj egy iszonyú szájat, mely örvényes üregébe vonja mind azt, mi vonalába esik. A levegő itt minden. A gépműhelybe elég egy pár perczet töltened , lélekzeted elfogy , oly izzó és fulasztó melegség van benn. A gép homlokára ez van írva: Alfred Haletti a Arras 1846. Műértőknek tanulmányos látogatás. Megnéztük IV. Henrik pavillonát, mit maga építtetett; a várat, mely veres téglákból van alkotva. Iszonyú építészet ! II. Ferencz korából való, az ablak-erkélyeket vaskalapok tartják. Itt született XIV. Lajos. Szegény St. Germain ! hajdan mi zaj , mi fény , mennyi lármás lakomák voltak benned. Most puszta sivatag a nagyszerű park, a vár, annyi kalandok színhelye, most katonai fogház. O soleilä descendus, derriére l’horizon , 0 temps évanouis ! o splendeurs éclipsées! mond a költő egy ily várról. St. Germain útjába esik a szép Bougival, ahol Gautier Margit, a Karnéliás hölgy, tölté pásztor óráit. Itt van a hegyek közt, közel, Monte Cristo, Dumas hajdani kastélya is; messziről látszik a Valérián hegy, mely katonai erősség. A Szajnán többször útragysz, mintha nem akarna tőled elmaradni. E szép völgyek, e szép hegyek azok, mik visszaemlékeztetnek Magyarországra! Az első állomásnál óhajtanál leszállót, és ezt érzed minden állomásnál. Itt mindennap vasárnap van, mindig sürög-forog a szép. Ki Páriában volt, lehetlen,hogy ne hallott volna Asniéres mulatságairól, az itt van. Párisnak még ki sem mondád az istenhozzádot,már füleid csapja a lármás népvigalom. Ostrowsky, Jean Sobieski czimű drámát irt, miről a Français még nem határzott; e drámában, mit szerencsénk volt kéziratban olvasni, egy Zrínyi lép fel mint szláv; sokat vitatkoztunk e személyiségen. Mindenik szereti nemzetiségét. — Néhány nap előtt a Morgueba egy fiatal embert vittek, ki a vasút elé feküdt. Zsebében egy pár sört találtak rajzonnal írva. Szerettem egy fiatal lánykát, tisztát, ártatlant, szüleink ellenezték a házasságot. Az élet elviselhetlennek látszott. — Dumas új naplóját mohón olvassa a közönség. Tegnap már 6 óra 35 perczkor búcsúzott el a nap. Rövidülnek a napok. Az ősz költészete közelit, a hervadás. Ki a mezőre ballagok, Hol fű között virág terem , Virágok szép virágaim, de kedvesek vagytok nekem ! Következendő tavaszig Lelkem szép álmokkal mulat: Síromra hogyha, meghalok , Ültessetek virágokat. Tápió vidéke, september elején. T. Szerkesztő ur! Utóbbi levelemben megkísérlem vádolni e vidéki élet egyszerűségét, amint az élet és tapasztalás igazolja. Csekély , mondhatni, igen egyszerű volt a vázlat, mint maga a falusi és vidéki élet egyszerűsége és valóságában lenni szokott; de ha az ősorma Mátra máig sem unta meg kaczérkodni e vidékkel, szeretem hinni, hogy az olvasót sem fogja untatni, ha távolabb eső földjéi miként léte felől a nyilvános lapokban egypár sort olvashat. — Az időjárás rendkívülisége miatt a behordás munkájával elkésett gazdáink végre csakugyan összetakarítottak, és már maholnap az iparkodók a nyomtatással is készen lesznek, mert szalmára ugyan mi panaszuk sincs , de szemre nézve nem kedvezők a tapasztalások; a nap hősugarai és szárító szelek miatt, igen sok a szorult szem, a sok esőzés miatt pedig igen sok vadborsó, konkoly és egyéb nemű gazos növénymag van a gabonában; mindazonáltal az őszi termés iránt kevesebb a panasz, de a tavasziak egyátaljában nem sikerültek , és ha az augusztusi forró száraszságot és tikkasztó meleget a hóban kedvező esőzések nem váltják fel, a kukoricza és szőlőtermés is a legroszabb reményekkel kecsegteti a mezeigazdákat, kiknek meg jövendő termésekre is nem tudom minő hatással leend a száraság okozta elmaradásuk a szántás és ugarlás munkájában, mert igaz marad a közmondás: „a ki mint szánt, úgy arat“ ily időben a föld szárazsága és aczél keménysége miatt; pedig jó és helyes szántást teljesíteni csaknem a lehetetlenségek közé tartozik, faekével — vas ekét pedig még nem sokan használnak, mivel-------drága! — Néhány napok előtt kíváncsian vártuk legalább utolsó feltűnését is azon üstökösnek, amelyről az alsóbb, nemcsak neveletlen, de tudatlan néposztály az aszongyák azt mondják) után oly sok baljóslatok és hiedelmekkel epeszté magát — a döghalál, éhség és háború ezerféle rémképeit, minden kigondolható alakban variálta, de szerencse, hogy az üstökössel az efféle mende-mondák is eltűntek a láthatárról — ezen tapasztalások után, nem tudom, mit ítéljek azokról, kik , midőn a nép nevelése és oktatásáról van szó, azon ferde meggyőződéssel akarnak minden nemesebb elvet és irányt elnyomni, miszerint ,,nem kell a népet philosophussá nevelni“, de hát az ily bal hiedelem rémképeitől miként szabadulhat meg a nép, ha nem az okszerű nevelés és a tanítás által? Mily jó volna , ha azon könyvek között, amelyek ingyen való kiosztogatására s elterjesztésére a közegekben és olcsó könyvkiadó társulat utóbbi gyűlésének jegyzőkönyve szerint a püspököket felszólítani elhatározta , —olyanok is találkoznának, melyek a nép ez és hasonló balhiedelmeinek szétoszlatására hasznosak és alkalmatosak volnának, és ez által az alsóbb néposztály külsőleg megszokott forma szerinti hite szellemi terjedelmében is igen sokszorosan gyarapulna. — Hát ha még tovább kutatjuk a Hiányt, mely a nép iparos gazdálkodásának gyarapításában, és a kertészet ismeretében feltűnik, hogy migyen a magas kormány a felsőbb iskolák rendezésében oly idő- és korszerűleg intézkedett, erőbeli bölcs intézkedését a falusi és népiskolák rendezése , idő- és korszerű átalakítása körül nem tudjuk eléggé óhajtani. — Falusi életünk pang, vagyis a régiben van , a piaczon férges gyümölcsöt búzáért cserélnek, pedig lesz idő , midőn kenyere sem lesz a népnek , mint neveli ez a romlást és elszegényedést, máskor mondom meg, addig is Isten velünk! Bezerédj Sándor. (Lapszemle.) Az Ost D. Post, september 1- kei számát következő elmélkedéssel kezdi meg: „A költészet még nem halt ki, s ama zörgő zaj közepett, melylyel a köznapi világ kerekei malommüveket hajtják, gondoskodik a nyájas istenasszony, hogy a mese 1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve: Pesten házhozhordva . Évnegyedre 5 fr. — kr. Fálívre 10 __ A havi előfizetés , mint”» Számbakinti eladás is megszűnt. Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ ,, Egy hónapra 1 fr. 30 k. p«052 Km MM A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ Anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő urintcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Urintcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Kedd, sept 13-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő kvnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajcárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a K EGY MAGYAR NÁBOB Folytatás. *) Sadirt. (Ki van fizetve.) Még ez nap este egy czifra Csüsisinóros hajdú kérésével Boltay mester műhelyét és Bera Sándor úr után tudakozódott. Egy levél volt kezében. — Tisztelettel kérem, szólt a hejdu udvarias Lengon, melyből kitetszett, hogy jó magaviselethez van szoktatva; ön dolgozott Gauddieux úr atelierjében Páriában ? — Igen, ott dolgoztam. X' m — Kegyed találkozott ez előtt három esztendővel az ermenonvillei erdőben három magyar úrral. — Igen, én találkoztam. Felelt Sándor, csodálkozva, hogy kinek jut eszébe életéből ily apró részletekre emlékezni. — Úgy kegyed lesz az, kinek ez a levél szól. Monda a hajdú, átadva a levelet. Tessék elolvasni, én megvárom a választ. Sándor felszakitá a levelet s mint szokás, legelébb is a névaláírásra tekintett, a meglepetés felkiáltása hangzott el ajkairól. Két nevet olvasott ott egymás aláírva, két oly nevet, melyek a legnagyobb tiszteletben állottak mindenki előtt, ki magát jó hazafinak , s felvilágosult , becsületes embernek tartá : — Rudolf és — Miklós! Mit írhatnak ők ez árva fiúnak ? ők, a nagyok, a nemzet ünnepeltjei, a nap hősei, egy szegény, ismeretlen munkásnak, kiről senki sem tud semmit. E levél igy szólt. Ön derék férfi ; ön igen helyesen cselekvék. Önnek helyzetében bármelyikünk hasonlót tett volna. Ha segítségünket elfogadja ön, hajdani ismeretségünknél *) Lásd Pesti Napló 1051. számát, fogva, készek vagyunk önnek e lovagi szolgálatot felajánlani.“ Sándor nyugodtan hajtá össze a levelet. — Nagyrabecsülöm ez ajánlatát ő méltóságaiknak, monda a hajdúhoz fordulva , és mindenek felett elfogadom. A küldött illedelmesen meghajta magát és eltávozott. Fél óra múlva eljött Rudolf és Miklós. Ah, ha e perezben Fanny otthon lett volna, de távol volt ő, ki tudja hol ? ki tudja merre ? s az imádó és az imádott egymással szemben ültek, anélkül hogy sejtelmük volna róla, hogy egyik azért szeret reménytelenül , mert a másik reménytelenül szerettetik. Rudolf elmondá, hogy írásbeli felhatalmazásra van szükségük Sándortól, nehogy Konrád és Livius oly embereket adjanak neki segédül, kiket nem óhajt. — Tehát mások is vannak, kik segédül ajánlkoznának? — Óh elegen. Az ifjú óriások közt valóságos csődület van a felett, hogy ki lehessen jelen, mint ők mondják, a tragicomoedián ? — Nem lesz tragicomoedia, mondhatom. — Leginkább ez volt, mi bennünket arra indított, hogy ennek e találkozásnál szolgálatunkat felajánljuk. Mi épen nem találunk semmi gyönyörűséget abban, hogy embereket összeveszítsünk, s párbajokat siettessünk, mi körünkben fájdalom a legjobb mulatságok közé tartozik, azonban ezúttal lovagias kötelességet látunk abban, hogy önnek segélyünket felajánlva, ezáltal útját álljuk azon idétlen tréfáknak, miket egy eléggé komoly ügyben könnyebbvérű barátaink örömest szeretnének előidézni. Mikből állottak e szándékolt tréfák, azt határozottan nem fejthetjük meg. Voltak, kik azt indítványozták, hogy valami jeles comoediát kell ezzel a ficzkóval játszani , ki vakmerészkedik egy nemes ember elvetett keztyűjét felvenni. Keresztül kell őt vinni a halál minden félelmein s mikor ijedtében már fáng meg van halva , akkor pisztolyba tömött pelyhet kell a szeme közé lőni, s több efféle. Hasonló indítványok ugyan csupán a fiatal órások legkönnyelműbbjeitől származhattak , de az átalános hangulat mégis adott azon aggodalomra okot, miszerint a kihívók részéről e párbaj inkább mulatságnak,mint komoly dolognak tekintetik. A szegény mesterlegényt bizony senki sem szándékozott agyonlőni, s az sem igen volt valószínű, hogy az ő munkában elfásult kezei harminc- negyven lépésről , közönséges , új, ki nem próbált pisztollyal valakit eltaláljanak, hanem egy kissé meg akarták őt szeppenteni, hogy máskor elmaradjon a kedve a fiúnak hasonló nem neki való mulatságoktól. E zavartól akarták lovagiasabb érzelmű ifjaink az emberséges kézművest megmenteni. Fájt volna nekik a gondolat, hogy e nemes érzelmű fiú társaik gyöngédtelen gúnyjának áldozatul essék; inkább akarták , hogy menjen az egész komolyan, annak rende szerint. Sándor megköszöné szívességeiket és nagyon jól esett neki, hogy azok egy szót sem vesztegettek arra, hogy őt bátorítsák. Másnap korán reggel egy bérkocsin megjelentek az ifjak. Sándor készen várta már őket, csupán néhány levelet pecsételt még le, miket az éjjel irt: egyiket gazdájához, elmondva, hogy a ház ügyeit minő rendben hagyta a másikat Fannyhoz, kérve, hogy csekély birtokát, mit szorgalma által szerze, legyen szives tőle véghagyományul elfogadni. E leveleket egy harmadik borítékba zárva, átadta a házfelügyelőnek azon kérelemmel, hogy ha tizenkét óráig vissza nem fogja kérni, bontsa fel a borítékot s a belül irt helyre küldje el a benne foglaltakat. Azzal felült a hintóba, hol Rudolf és Miklós vártak reá , távolabb egy másik bérkocsin kísérte őket a seborvos. Ifjaink csodálkozva vevék észre, hogy a fiatal kézműves arczán legkissebb aggály, szorongás nyomai sem látszanak, oly hidegen, oly nyugalommal viseli magát, mint a ki már beleszokott az ily helyzetekbe Szokott elfogulatlan hangján beszélt velük a legközönyösebb tárgyakról, s midőn a napirenden lévő országos és közemberiséget érdeklő tárgyakra hajlott át a beszéd, oly lelkesüléssel szólt hozzá, mind a ki száz év haladó boldogságát, látja maga előtt — és abból egy napot sem ígér magának. Még nagyon kora volt az idő, midőn a hídon keresztül a ligetbe hajtattak , ott egy frissítő árus sátora állott. Ifjaink itt megálliták a kocsit s felszóliták Sándort, hogy nem kívánna-e elébb reggelizni? — Köszönöm, felelt ez. Megtalálna rajtam érzeni, s még valaki azt mondhatná, hogy szíverősitőre volt szükségem. Majd azután. . . . Vagy azután sem veté utána könnyű kedélylyel. Innen gyalog mentek az erdőn keresztül a kitűzött helyig, hova alig néhány pereznyi várakozás után ellenfeleik is megérkezének. Komor felhős reggel volt s hasonló komor egykedvűség ült a mi ifjaink arczán. Az ellenfél nevetve, hányaveti délczegséggel jött karonfogva az ezüst nyárfa bokrokon keresztül. Abellino, a termetes Konrád, Livius, egy seborvos és egy szolga. Az utóbbi hozta magával nagy, saját alakú tokokban a pisztolyokat és a sebészi műszereket. A négy tanú a középre ment s halk beszéddel némi közös pontok felett látszott egyezkedni, mint a kiindulási és a lőtávolság,és az első lövés felett. Ez tetszésre bízatott. A kiindulási távolság negyvenöt lépés, huszonöt a korlát. Ez értekezés alatt Abellino elővevé jó vont csövű peczkes (Schneller) pisztolyait, s productiókat tartott a társaság előtt. Inasának parancsolá, hogy hajítson fel előtte hársfaleveleket a levegőbe s ő azokat háromszor egymásután egyes golyóval lelőtte. Ez csak az ellenfél remegtetéséért történt. Miklós észrevevé a ezért s megnyugtató biztossággal sugá a kézműves fülébe. — Nem azokkal a pisztolyokkal fognak önök lőni.