Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-02 / 1044. szám

Pétervárott már el van határozva, ha t. i. a Porta elfogadja a bécsi javaslatot. M e g e n d o r f f b. orosz követ eziránt többször biztositá a bécsi kabinetet. Most már nem sokára meglátjuk, miféle változtatásokat akar a Porta tenni a bécsi javaslatban, mert ettől függ a töb*)1* pétervári levél szerint aug. 21-dikérő is feszülten várják a Porta határozatát. Azonközben a hadikészületek folynak, és nem hiszi senki, hogy a fejdelemségek kiürítése még ez idén megtörténjék. Már azon időnél fogva, mely szükséges, hogy a fejdelemségekben elszéledt csapatok összehuzassanak, nem valószínű azon angol újság jóslata , mely a kivonulást sept. 10-dikére tűzte ki. A Törökországgali alkudozások is , ha ennek rendkívüli követe csakugyan megérkeznék e végre , hosszasan kinyúlnék , mivel, mikép beszélik, a két hatalmasság közti viszonyok alapos megállapítása hasonlókép messzeterjedő alkudozások tárgyát képzendik. Miképen akarják Oroszországban felfogni az orthodox görög egyház főnökének viszonyát a katholikus egyházhoz, kitetszik a következő rendeletből: „Kamenecz róm. kath. fára fővicariusának, Gorski Miklós prépostnak legkegyelmesebben megparancsoltatott, hogy ugyanazon fára püspöke legyen.“ (V.) TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. „ Salzburg, aug. 31. , cs. kir. Apóst. Fölsége ma délután 4 4 órakor — az utczák és házak ünnepiesen földiszitva lévén — a lakosság közörvendezése közt érkezett ide s a cs. kir. téli palotában a polgári és katonai hatóságok főnökeitől legmélyebb hódolattal fogadtatott. Salzburg, aug. 31. Mindjárt ő cs. kir. Ap. Fölségének ide jövetele után ő kir. fenségeik Miksa bajor hg neje s Erzsébet és Helena hgasszonyok is a népesség örömnyilvánitásai közt megérkeztek s „Károly főherczeg“ fogadóban szállottak meg. Trieszt, aug. 31. A Konstantinápolyból f. hó 22-kén elindult Lloyd-gőzös ma érkezett ide meg Ruff ezredessel, ki a cs. kir. internuntius által a zultánnak bemutatva jön; általa a zultán, mint erősítik, egy legmelegebb kifejezésekben szerkesztett hálóiratot küld Ő Felségének a Császárnak. A „Trieszt Zeitung“ levelei szerint a bécsi kiegyenlítési javaslatok elfogadásánál végre lényegesen s elhatárzólag azultán akarata győzött, s daczára néhány, elvetésre czérző tanácsnak a tudvalévő módosításokat ő maga rendelte meg. LEGÚJABB POSTA. Páris, aug. 28. A „Journ. de Débats“ ma közli a bécsi javaslatot Ez következőleg hangzik: „A Porta tekintetbe veszi a neki Menzikoffág által tett ajánlatokat s azon nagy érdeket, melylyel Oroszország czárja azon egyházi kiváltságok és jogok fentartása iránt viseltetik, melyeket azon hitfelekezet, melyhez ő maga is tartozik, azultán országaiban élvez. Hogy a czárnak új bizonyságot tegyen barátsága és végtelen bizodalmáról, a Porta kijelenti, hogy ő becsületi kérdésnek tekinti ezen jogok és kiváltságok mindenkor sértetlen fentartását; hogy el van tökélve a kainardssi és drinápolyi két kötvény szavait és szellemét pontosan követni s a görögöket mindazon előnyökben és kedvezésekben részesíteni, melyekben ezentúl birodalma egyéb keresztény egyházait részesítendi.“ Ezen jegyzék továbbá TUDOMÁNY ÉS IRODALOM A görög remekírók szelleme. III. A Dionyz tiszteletére évenkint tartatni szokott énekes tánczvigalmakból fejlődött ki a görög dráma, mely Xerxes kiűzetése után Göröghonból óriásilag haladt elő. A tragoediák előtüntették az őskor szent emlékeit, az első családok borzasztó gyászeseményeit, Göröghonnak végzetszerű vallását s vérengző történetét, miket a költő szavára halotti fény sugárzott körül az idők homályában, melynek fátyola azonban szétszakadván, bájcsalódás ragadta meg a nézők ősi hitét, és lelkesítette a drága hon hagyományai iránti áhítatukat. A kar öntudatba foglalta az örök erkölcsi törvényeket , kisérte egyszersmind a cselekvényt fejleményének minden változataiban , költői hangokba öltöztetvén , s eszményi kifejezésre emelvén a drámai folyamból származó gondolatokat. A nézők saját öntudatukat hallották a korban, de legtisztább, legeszményiesebb alakjában , nem úgy , mint az minden egyesben korlátolt miveltsége vagy hajlamához képest prózailag munkálkodott. A nézők, mint szellemi összeség , önmagukat ismerték meg a korban, föltalálták benne benső életöket, s gazdagabb és nemesebb öntudattal hagyták el a színházat, mint melylyel beléptek. Az élet nagy forradalmainak látványa arra bírja a nézőt és olvasót, hogy egy rövid és korlátolt lét nyomorai fölött elmélkedjenek. E látvány mutatja az ember földi rendeltetését, egy titkos hatalom uralmát, s a halandónak a véges és végetlen közötti habozását. Azért eltűnnek a drámában az egyéni körülmények, s egy egyetemes és ünnepélyes eszmébe olvadnak föl, mely, ábrázolván az emberi állapotot, mindenkire alkalmazható, úgy, hogy a tragoedia, Aristoteles szerint, valamely komoly, tökéletes és illő nagyságú cselekvénynek utánzása, mely könyörület és félelem által a lélek indultainak tisztulását bevégzi. A görög tragoediának tulajdonképi teremtője Aeschylus, kit az athéniek a tragoedia atyjának neveztek. Szándéka nem volt az , hogy drámai, kellemes csengésük által, a fülnek tessenek, vagy a képzeletet mulattassák ; nem , azok hatalmasan és ellenállhatlanul hólítottak meg szenvedélyt szenvedély után , s uralmukat a lélek mindenségére terjesztették ki. Bennök a kerlelketlen végzet egész szigorral lebeg az ember fölött, hogy ez , annak elismerése által rettenjen vissza a vakmerőségtől, melynélfogva földi erőinek mértékét túlszárnyalni vágyódik. Aeschylus, drámái által, bölcsészetet hozott a költészetbe. De bölcsészete nem szólásmódban, hanem szellemben , nem maximákban , hanem roppant eszmékben nyilatkozik. Ezen eszmék alapja pedig a szív nemesítése szenvedélyek eszköze által. Hogy politikájában conservativ volt, azt mutatják E u m e n i d a i, mezé ben, újító törekvések meghiúsítására, ünnepélyesen magasztalja az évezredes areopágot, s hirdeti további fonállásának szükségét. P r o m o th e u s á b a n pedig a tényleg fonálló hatalommali daczolásnak gyász következményeit tünteti elénk, legünnepélyesebben erősiti meg a szent helyek ügyében kiadott két formánt, és kijelenti, hogy az ebből eredő status quo örökre fenn fog tartatni , vagy legalább benne . Franczia és Oroszország udvarainak előleges beleegyezése nélkül , semmi változás sem fog létezni. A török kormány végül megígéri, hogy a templom, zárda és orosz kórház építésére vonatkozó rendeleteket kiadja, s ezen épületek orosz védnökség alá helyeztetnek. Ez körülbelül a jegyzék tartalma, melyet a Porta már el is fogadott. Pár is. A franczia követnek a brüsszeli nászünnepélyem meg nem jelenéséről következő anekdota kering : Barrot (a franczia követ) türelmetlenül várta az elutazási parancsot; végre a külügyminiszterhez hivatott, ki neki ezt mondá: Ön, kedves Barrot, elkésett, érti-e ön ? Ön elkésett. Francziaország Brüsszelben csak jelenléte által ragyoghat. Ön ezt csak vegye maga személyére.“ Különben, mikép beszélik, Francziaország a brüsseli nyilatkozványra még ez évben megfelelend: dec. 2-kán a koronázás legnagyobb fénynyel menend végbe. London, aug. 27 A „Washington“ tegnap este Southampton mellett a legnagyobb viharban nagy bajjal partra szállíttató mentő csolnakokon postatáskáját, aztán folytatá útját Bréma felé. Augustus 13 -áig terjedő híreket hozott Új-Yorkból. Legnevezetesebb politikai újdonság bécsi lapok szerint az, hogy a Kosztaügyet tárgyazó sürgönyök aug. 10-dikén terjesztettek a kabinet elé, s ez tökéletesen helyeslé Ingraham kapitány eljárását. A kabinet tagjai felszólíttatták, hogy az amerikai kapitány lépéseit ratifikálják, s ha szükséges volna, új kiadásban tegyék közhírré az elhunyt Webster által Hülseman lovagnak levél útján kijelentett nézeteit Amerikának. Konstantinápolyból írják, hogy a cs. kir ausztriai consul Szmyrnában, Weckbecker úr, a Koszta ügybeni eljárása elismeréséül az ausztriai Leopoldrend lovagkeresztjével ajándékoztatott meg. Konstantinápolyi levelek szerint Redcliffenek bekövetkezendő visszahivatásáról beszélnek. Egy levelező szerint, a lord, hogy a zultánt a bécsi egyezmény elfogadására bírja, „több mint békülékeny“ hangon beszélt, mit pedig levelező nevezetes dolognak tart. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Budapest. Fővárosunk képviselői és tanácsa kérdést tenek a felért, helytartóságnál aziránt, vájjon kebelükből küldhetnek-e küldöttséget azon öröm kifejezésére, melyet a városi lakosság apostoli Urunk Ő Felségének eljegyzése felett érez? — Mind illőnek, mind alkalomszerűnek tartanék , ha ez országos érdekű esemény felett, az országos érzelmek , országos testületi küldöttségek által fejeztetnének ki. — Pest, sept. 1. Ma reggeli 10 órakor tarta a jó és olcsó könyvkiadó-társulat ez évi közgyűlés utáni első választmányi gyűlését, a seminariumi könyvtárban mélt gróf Károlyi István rendes elnökének elősülése, s igen számos választó. tagok jelenlétében. A társulati szent czéltól lelkesült nemes gróf ,,dicsértessék a Jézus Krisztus“ üdvözléssel megnyitván az ülést. Gyurics Antal eddigi titkár úr felolvasta a múlt közgyűlés jegyzőkönyvét, mely is igen kevés igazítással meghitelesittetett, s az ott jelen volt cs. k. biztos urnák is a magas kormányhozi felterjesztés végett Sophoklesnél a tragoedia cselekvénye egy benső küzdelem, az emberi szabadság meghasonlása az örök törvényekkel. Ezen egyenlőtlen küzdelem szánakozást és félelmet gerjeszt, melyek csak akkor csillapulnak, ha a bűnérti elégtétel által az emberi szabadság és isteni törvény közötti összhangzat helyreáll, és ha a szenvedő hős gyászos viszontagságai által, mintegy tisztító tűzben, isteni dicsfénynyel koszorúztatik. Politikai nézeteiben , valódi költészhez méltólag, egy párthoz sem szegődött , hanem az uralkodó pártokon felül állt, s korának zabolátlan demokratiájának ajánlja a törvény iránti engedelmességet. A kolonosi Oedipusából látszik, miként diadalmaskodik némelykor a nyomor és szenvedés az emberi erőn ; mily istentelen bűn , ha a fiú megtagadja az atyját szerencsétlenségében , ellenben mily édes öröm, mily boldogító öntudat szüleit tisztelni, ápolni, szeretni s miként vágyódik az ember ezer balviszontagságai után a siánzuli jobblét után , mely őt Istenhez emeli, mivel itt alant nincs tökéletes boldogság. Az Antigonában látjuk az állami érdekek és a családi kötelességek közötti harczot. — Látjuk , hogy az állam férfiú, ha rendeletei által, hatalma öntudatában a nem írott isteni törvényt megsérti, önmagát semmiti meg , mivel a polgári törvény csak öszhangzatban az istenivel tenyészhetik. Az Ajaxban úgy találjuk , hogy az istenek elleni merészség, s a saját erőbeni mértéktelen bizakodás a legerősebb s más tekintetben legfeddhetlenebb férfiúra is égi büntetést hoz, hogy a szellem elsőbbséggel bir a testnek nyers ereje fölött, s hogy a bűnöst, ha már vétkéért lakott , ha az örök igazságnak elégtételt adott, még halála után is bántalmakkal tetézni, csak gyáva lelkek gyalázatos tette. A Philoktetes-en három alapeszme húzódik keresztül : az elcsábítás által elkövetett bűn megbánása; — a hosszú szenvedések után isteni kegyelem által bekövetkező vigasz és enyhülés; s végre a leggyűlöltebb ellenségekkeli kibékülés szükségének isteni parancsa. Boldog költő, ki ezen három eszme által kortársait szentebb életre buzdítja ! Boldog kor, melynek ilyen költőt adott az isteni gondviselés! Háromszor szerencsétlen század , melynek kebeléből ellenséges hangok emelkednek ilyen kornak ilyen írói ellen! A harmadik nagy drámaíró volt Euripides, kit maga Sokrates is annyira becsült, hogy jóllehet soha sem járt a színházba, költőnk minden új darabjának előadásán jelen volt. Euripides figyelemmel kisérte az emberi szenvedélyeket s föladatul tűzte ki magának azok rajza által az embereket önbensösökről felvilágosítani, a régészeti szertartások helyébe a valódilag fenséges és szentnek tiszteletet állítani, a kötelességek teljesítését ajánlani, és tanítani kortársait, miként küzdjenek meg diadalmasan békéjük és boldogságuk elleneivel. Ez által mutatta meg, hogy ő ama bölcsészeti tanoda növendéke volt, mely az ember magábatérését hirdette, mely az önmegismerést sokszor fontosabbnak tartotta, mint azt tudni, mikint keletkezett és tartatik fen a világ, és mely végre tanította, hogy az önmaga fölötti uralkodás sokkal nagyobb hőst tett, mint a perzsa birodalmat meg- hódítani, hiteles párban kiadatni rendeltetett. Ezek után az eddigi titoknok Gy. A. ur, családi körülményei úgy kívánván, hivataláról egy igen csinos búcsúbeszéddel leköszönt, helyette pedig, több ingyen szolgálni alulkozók közt egyhangúlag Szabóky Adolf k. r. tanár , a társulatnak eddig is igen munkás tagja választatott titoknoknak. — Elősoroltatván ezután a múlt közgyűlés által a választmányra bízott teendők rende, több tárgyak azon csengve várt időre halasztattak, mikorra majd a társulatnak felterjesztett alapszabályai s Sz. István társulati új czime a magas kormány által helyben hagyva leérkezendnek; más tárgyakra nézve pedig, u. m. a Magyarországban használt imakönyvek összeszerzése s áttekintésére, úgy szinte az országszerte divatozó egyházi énekes könyvek egybegyűjtésére, kijavítására s egyformasítására vonatkozó intézkedések külön bizottmányokra ruháztattak ; mig némely a társulat belgazdászatát érdeklő tárgyak elintézése az egyleti igazgatóra bízatván a m. elnök ur néhány igen tisztes részvényest a választm. tagok sorába igtatott, s az ezutáni választó ülések napjául minden hónak első csütörtökét tűzvén ki, az ülés eloszlott. — A Magyar-, Horvát-, Tét- koronaországok, szerb vajdaság és temesi bánság részére alkotott uj ideiglenes csőd rendtartás a mai napon már hatályba lépett. — Császár3 Felsége, hallomás szerint Strecker Adolf fegyeneznek, ki közhitelpapirok hamisítása miatt éli élvesön , még hátralevő bünhödési idejét kegyelmesen elengedni, egyszersmind megparancsolni méltóztatott, hogy az legott szabadon bocsáttassék. — Brünnben egy év óta áll fen egy vasárnapi és esti tanoda mesteremberek számára, mely már is a legörvendetesb sikert mutatja. Két osztályból áll: az elsőben vallás, olvasás, írás, számolás, a természettan elvei, a vegytan alapvonalai és rajzolás taníttatnak; a másodikban szakok szerint az építészet, gépészet, kézműtan és vegyészet. Hétköznapokon estve, vasár-, és ünnepnapokon délelőtt és délután vannak leczkék. Az oktatás tart od. elsejétől jul. utolsó napjáig. A tanítás ingyen történik. Az intézetet a brünni kereskedelmi kamra s a községtanács tagjaiból választott tagok bizottmánya vezeti; igazgatója a főreáliskola igazgatója. A községi és kerületi bizottmányok , gyárosok és ezédek erélyes közremunkálása folytán évenkénti 2000 pártnyi adományzás van biztosítva; ezenkívül a lefolyt tanévre az országos bizottmány 1000 pengőt ajánlott. Óhajtjuk , hogy a nemes példa Pesten is utánzásra találjon, vagyis a néhány év előtt annyi sikerrel megindított mesterinas iskolák újabban életbe léptettessenek, annyival inkább, hogy oly csekély pénzösszeggel oly nagy eredményt lehet felmutatni. Mint halljuk, Bécsben is mélyen érzik ily intézet felállításának szükségét. — Tüdős hazánkfia, a keleti nyelvész Repiczky János, a m. tudós társaság alkönyvtárnoka a szarvasi fel— gymnasium tanárául választatott; —még nem tudjuk azonban, elhatározza-e magát idehagyni a könyvtárt, melyben rendezgetése s búvárkodásai közben annyira meghonosult. — Azt írják a fővárosi lapok , hogy a császárfürdőben ünnep rendeztetik, hol Sennora Pepita tiszteletére 12 fóbi és palotai ifjú pár a magyart fogná eljárni. Mi azt tartjuk, hogy a magyar táncz ismeretségét megszerezni még egy igazi spanyol tánczosnéra nézve sem veszteség, s az érdemes Sennora épen nem ártana hirének , ha magát a nemzeti színházban magyar tánczok adatása alkalmával Euripides megragad minden alkalmat, hogy a népuralmat dorgálja, főleg midőn hajósok kezelték, kik oly számosak voltak Athénben. Ő feddi a demagógokat, kik féktelen vakmerőségök által a nép vesztét sietteték, de nem kíméli az aristokratákat sem, kiknek gazdagságon és magas származáson alapuló hölyfüket a legnagyobb esztelenségnak tartja. Mily kevéssé hizelgett legyen a népnek, onnan is látszik, hogy midőn egyik drámájából a hallgatóság egy visszatetsző verset kihagyatni kívánt, ő a színpadra lépvén, mondá: „én azért szerkesztek tragoediákat, hogy a népet tanítsam, nem pedig hogy tőle tanuljak.“ Nem is neveztetett azért demokrat költőnek, mintha a népuralomnak tömjénezett volna, hanem mivel a népélet hű tükrét mutatta a hallgatóságnak. — Azértmondja Aristoteles, hogy Sophokles úgy tünteti föl az embereket, amilyeneknek lenniök kellene, Euripides pedig olyanokat, amilyenek tettleg voltak. Medeájából tanuljuk a hűtlenség gyászos következményeit, a mértéktelen szerelem őrjöngésének veszélyeit, mely sokszor megveti a becsületet, lábbal tiporja a törvényeket, tönkre tesz családokat s országokat dúl föl! N i p p o ly t-ban bámulatosan mutatja meg Euripides , mily nagy a kétségbeesett szerelem hatalma s mily magasztos az ártatlan szív állhatatossága. Ő tanít, hogy óvakodjunk a becstelen szerelemtől, melynek vége bús fájdalom, késői bánat és pusztulás; —hogy álljunk ellen a csáboknak s inkább haljunk meg , sehimint gyalázatos tettet kövessünk el; — hogy ne adjunk másoknak rosz tanácsot, mert ez a barátság kötelékeit szaggatja szét s egész családokat tönkre juttat; végre hogy elhamarkodott ítélet által mások s min magunk fejére vészt hozunk. Hippolyt a pogány görög régiségnek bibliai Józsefe. Hekubájában remekül ecseteltetnek: egy boldogtalan anya , egy szerény 63 nagylelkű leány, egy ravasz népszerűséget vadászó szónok, egy fösvény, kegyetlen hálátlan főnök s egy óvatos és igazságos fejedelem. S látjuk végtére, hogy előbb utóbb az igazságnak kell mindenben diadalmaskodnia. Olvassátok kortársaim a görög szellemnek e kincseit, dicső, magasztos szomorjátékait; s ha kőszikla a szivetek, az meg fog lágyulni; ha makacsságban eltompult az eszetek, az föl fog világosodni; ha nem hisztek Istenben, itt fogjátok megismerni; ha szerencsétlenek vagytok, itt fogtok vigaszt nyerni; ha szerencsések , nem fogtok elbizakodni. A tragikai költészet mellett fölserdült a vígjáték is, mely minden hagyományokat, állapotokat, politikát, hitet, erkölcsöket kérlelhetlen ítészet alávetett, s inkább a democratia ostora , mint legyezgetője volt. Aristophanes Acharánjaiban hatály- és szeszélyteljesen rajzoltatik az athéni közgyűlések pártoskodó szelleme s keményen korbácsoltatnak a népfölség mételyei és bolondságai. A lovagokban élénk színekkel festettebbeonnak, ezen veszélyes demagógnak, rész lelkületét s a neki könnyen hivő athéni nép gyöngeségeit. A darázsokban gúnyolja az athéniek perlekedési viszketegét, melynélfogva majdnem egész idejöket a törvényszékekben töltik. A békében magasztalja a béke helyreállását és megalázná; ott nemesi fogalmat is nyerhetne tánczunkról, mint a minőt a palotai leányok szolgáltatnak. De azért a császárfürdői reunió is megtörténhetnék. ” A bécsi lapokban következő curiosum áll: „Nemrég a szomszéd helységből egy 18 éves leányzó jött a járáskapitányhoz Königinhofba, s mondá, hogy ő nem leány, hanem férfi, s katonának kívánt fölvétetni. Ekkor a város orvosai vizsgálattételre szólittattak fel, s kibizonyult, hogy ezen külsőleg igen csinos per leány — tökéletes férfi. A szülők és bába további tanúsításai következtében a leányzónak még egy másik 24 éves, szután egy harmadik 13 éves nővére került orvosi vizsgálat alá, kik szinte korukhoz képest nagyobb kisebb mértékben tökéletes fiúknak bizonyultak. Mindenesetre bajosabb lehetett a nemek megkülönböztetése a születés első óráiban, mint most, midőn a test minden részei teljesen kifejlődvek. E leányzók , kik eddig Anna, Franciska és Katalin nevet viseltek s nőileg neveltettek s még mindig női ruhában járnak, nemsokára Antal, Ferencz és József nevet cserélnek, s nadrágot húznak, hogy mint férfiak kenyereket megszerezni tanulják.“ A Folyó hó 25-kén K r. napszámosnő 12 éves fia az Ullmann-féle raktáron felül a Dunaparton forgács-szedegetéssel foglalkozván, hirtelen egy fiúgyermek segélykiáltását hallá a Duna hullámaiból; azonnal elhatározta magát , leveté ruháit, s a segitségért kiáltozó után ugorván , egy ladikhoz vitte, hol amaz szerencsésen megmentetett , őt magát azonban az árfolyam elragadás eltűnt a hullámokban. Holtteste 27-dikén reggel vétetett ki a vizből a fele Dunasoron. II F. hé 28-dikán éjjel A. L. vöröczei paraszt , ki ökrök vásárlására jött ide , egy, a budai vízivárosi parton kikötött hajóra menvén, lefeküdt, s alvás közben a Dunába esvén, elveszett. Holtteste 30-kán a gőzösök tabáni kikötőhelyénél vétetett ki; ruhájában még tetemes pénzösszeg találtatott. [~1 Három ökör múlt napokban elvadulván, a Lipótutczán iszonyú sebességgel futott keresztül, s néhány személyt fel is bökött, de minden veszélyes következés nélkül, mig nem sükerült azokat egy udvarba behajtani. Vidék, Tálya, aug. 30. A hegyaljai mezővárosok, faluk népsége nagy részének nem terem semmi kenyere, nincs szántóföld, a határ szűk és kopár, egyedül szőlőből élnek, a bor árából kell kitelni az élelemnek, ruházatnak, minden költségeknek. Ha bor nincs, kenyér sincs. — Jelenben a városok s faluk népsége szemlátomást apad le , minek alapoka az, hogy két évtized óta, a szőlőhegyekre mostoha idők fordultak , jelesül egy évben sok de rósz, másban jó, de igen kevés bor terem, a napszám ára nagy, a munkások dolga hanyag, és rósz, igy tehát kivált drága kenyér idején a birtokos annyi jövedelmet nem bír felmutatni, mennyi családja élelmezésére szükségeltetik, (pedig az étel az első), a szőlők miveltetésére nem maradván fel pénz, azok elparlagosodnak. Valamely birtokot eladni, csaknem lehetetlen, készpénzt senki nem ad érte , miután pénze nincs , hitelben, soha meg nem adom fejében talán, egy holdnyi parlag szőlőt vehetni 10 pfton, de alább is, egy holdnyi mivelt szőlőt 20 pfton , de nem kell gondolni, hogy nagyon kapnak rajta , az csak szerencse, ha valaki vásárol, aki teszi, nem is meri mondani, mert tudja előre, hogy ki fogják nevetni, és igen fognak rajta sajnálkozni, s mondani fogják : „kár volt nyűgöt venni a nyakára. Ám van még egy két garasa majd kiviszi a szőlő.“ Igaz is , a ki szegény akar lenni, csak szőlőt vegyen , a ki igen nagy gonddal akar áldásait s csípősen fakad ki azok ellen, kiknek személyes érdekekben feküdt volna, a háborút folytatni. A gyülésező nőkben nevetségessé teszi a nőnem hibáit, minden utópiai kormányformákat s azon éretlen és izetlen reformterveket, melyeket Athénnek zavargó újítói sürgettek, úgy hogy végtére a nők kelnek föl, férjeik ruhájába akarnak öltözködni s a közgyűlésben elhatározni, hogy az állam közügyeit ők kezeljék. Aranyszáju Sz. János különösen kedvelte és pártolta e költőnket. Aemilius Portus levelében , mely Bisetushoz intéztetett, legalább ezeket olvassuk : ,,Ő (Aristophanes) hihetlen ékesszólással s beszédnyájassággal bir. Ezek antiochiai Jánost, a legnagyobb istenészek fényét, ki ékesszólásának arany folyása miatt Aranyszájunak neveztetett, ezen költőnek mindennapi olvasására ösztönözték , melyből hit szerint mind szónoklatának mind bűndorgálási hevének legnagyobb részét mentette. Valamint Nagy Sándor Homár költeményeit, úgy ezen legjelesebb istenész Aristophanest szokta vánkosa alá tenni.“ *) Vannak ugyan némely darabjaiban csintalanságok s illetlenségek is, de egy részről a tisztának minden tiszta — castis omnia casta, s más részről nincs is példa, hogy valaha ilyen darab nyujtatott volna olvasmányul az ifjúságnak. Ha pedig történt vagy történnék , akkor nem kellene általában a classicusokat vádolni, hanem inkább az olyan tanítót megvirgázni. Annyi azonban bizonyos, hogy Aristophanes forradalmárokat nem képez. (Folytatjuk.) Veron dr. emlékiratai. Véron emlékiratai nemsokára meg fognak jelenni PArisban. Az első kötet alkalmasint négy hét alatt elhagyja a sajtót. Czimek lesz : „Mémoires d’un bourgeois de Paris.“ A szerző a császárság utórészét, a restauratiót, a júliusi királyságot, s a februári köztársaságot tárgyalja bennök a második császárság kihirdetéséig. Az első kötet előtt a kövér doctor egy prologot fog kiadni, mely két évet teend , s esen czímmel lesz ellátva: „Qui je suis.“ Ezen prologban röviden leírja élete pályafutását. A prolog már kész, és telve figyelemreméltó közleményekkel. Véron leveleket idéz Dumas, Sand György, Sue, Balzac , Lamartine , L. Napoleon s másoktól. ígéri , hogy megismerteti a híres személyek belviszonyait egymással , miután gazdag kincset bir autographokból. Naptár. Legújabb közhasznú és mulattató Kassai képes naptár a magyarhoni katholikusok , protestánsok és görögök számára, 1834-dik, 363 napból álló közönséges évre. Első év. Kassán, nyomtatta s kiadta Werfer Károly. Öt fametszettel. 8-rét, 64. ) Facundiam et in dicendo svavitatem incredibilem habet. Ilaec Joannem, illum Antiochenum , summorum theologorum lumen , qui propter aureum eloquentiae fiúmén Chrysostomi cognomen obtinuit, ad liuiu9 poétáé quolidianam lectionem impulerunt, ex qua maximam tum facundiae tűm vehemeníiae suae partém in corripiendis vitiis hausisse fertur. Ut Alexander Hornén poéma, sic etiam praestantissimus ille theologus Aristonhanem pulvillo subdere solebat.