Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-01 / 1068. szám

Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ negyedik évnegyedi (october-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 5 for. Budapesten házhozhordással 4 tor. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. i-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kígyó-utcza szegletén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. Konstantinápoly, sept. 13. Szerkesztő úr ! Tegnap estre ágyúdörgések hirdették a Kurbán-bajram (áldozat-ünnep) beálltát; ma már hajnalszürkületkor ezerenkint tolong Konstantinápoly szűk utczáin a nép, a tarka tömegbe néhol európaiakat is láthatni vegyülve; vannak Albionnak számos fiai, kik csak ezen egyetlen szertartás ismertetéséért is Londonból ide utaznak s ezereket áldoznak; igaz, hogy van e szertartásnak bizonyos fénye és nagyszerűsége, melyhez hasonlót Európában nem láthatni, s melyet a hiú fény- és pompában gyönyörködni szerető szemnek érdemes egyszer megtekinteni. Az izlámnak ezen vallásos szertartása következő renddel megy végbe: Nip feljötte előtt a zultán a Paleolog és Porphirogeneták hajdani császári palotájának déli kapuján egész díszöltönyben lovagol ki, előtte mennek a legmagasb államhivatalnokok, kik rangjokat illető udvari cselédeik által követve mindenik külön, egyik a másik után, játszó délereg paripáikon arany és drága kövektől nehéz díszöltönyben haladnak az ima helyére; ezeket követik a zultán udvari személyzete, a mérnöki s katonai tanodakar, az ulemák, a végre a kakastaréjos veres ezüst sujtásos öltönyű testőrök messzire csillámló ezüstös bárdjaikkal; ezek után jön a nagyúr maga egész méltóságában a helyi jel közzel fölállított katonai zenekar válogatott darabjainak symphoniájába a fölállított katonai sorok „Éljen a Padisah“ kiáltásai vegyülnek, mit az ablakok, és házak tetőin zsibongó népek ezerszeresen viszhangoztatnak; e menet egész az Ahmed zultán templomáig igy halad, hol a császár a Seh—ül —Izlammal rövid imáját végezvén az ünnep emlékére szokásos a fölékitett juhnak levágását az előbbeni időkben ő maga, ma már azonban csak egyik udvarnoka hajtja végre; az ima ideje alatt mindenkinek szabad bemenete van a templom tág udvarára, hol megtekintik és megbámulják az arany és drága kövekkel pazargazdagon megrakott császári lovakat; egy kantár, vagy egyetlen egy nyeregkészlet száz milliókra becsültetik, a legszebb briliántok ékeskednek még magán a massiv arany kengyelen is. ■— a visszaút semmi változást sem szenved, épen azon rendben történik, mint azt előbb lelrára. — Miután a császári palotába megérkezik a menet — azultán trónjára ül és a Seh—szlámtól kezdve minden államhivatalnok leteszi lábaihoz hódolatát, és megcsókolja palástja szélét; ezen kívül semmi különös érdekkel biró, vagy a szertartás lényegéhez tartozó nem történik ; a törökség három napon át vigad, eszik, iszik, dana , zene , és a kéjelgés mindenféle nemeinek átadja magát; de van ezen ünnepnek egy sajátságos és jellemző vonása , — ez azon czél, melyet a vallás mestere követőivel eléretni akart megrendelései által : — a mahomedánus tudni illik ezen három nap alatt minden igazhivőt , kivel összetalálkozik — Mahomet nevében üdvözöl , megöleli, s a kibékülés jeléül jobb kezét megszorítja , s ha a véletlenség halálos ellenével hozza szemközt , azt sem kerüli ki vallásos szertartásával. — Az idei Beiram nem oly zajos Ugyan, mint más években láttuk, de hisz a jelenlegi körülmények tagadhatlanul nyomasztók mindenkire, és különösen a törökségre nézve. — Politikai egünk meg sem derül; a borúnak neki szokottak most már resignatióval esdeklenek megoldásáért az ennyi tétova között húzott halasztott orosz-török ügynek. Múlt szombaton este a Teutoniának keresztelt német egylet teremében egy gyászos esetnek valának tanúi a jelenlevők; több alkalommal tánczestélyeket rendezett a társaság, igy ez alkalommal is. Két tagja a társaságnak egy hölgy megnyerhetésén czivódásba ereszkedésig megfeledkeztek a társas körök szabályai, és a becsületről ; — egy harmadik, ki békés kiegyenlítést eszközlendő közbe véte magát, a két czivódó által egyesített erővel megtámadtatik, és borzasztó egy késszúrással halva terül el a helyszínen. de gyászos, de egyszersmind az egész társaság becsületét, és eddigi reputatioját kitörülhetlen szenyfolttal bélyegző tény a német olvasóegylet feloszlását fogja menthetlenül maga után vonni; az ingerült közvélemény egyhangúlag kárhoztatja, s nem tartja méltónak e társaságot, melynek körében már számtalan visszaélés és kihágás merült föl, továbbra i életre. Utálat és megvetéssel kell minden civilizált embernek elfordulnia azon egyénektől, kik a kor és mivettség szellemi életén ily borzasztó sérelmet ejteni elég botorak voltak! — A tettesek törvény elé lesznek ugyan állítva, de meggyőződésünk szerint soha eléggé nem bűnhődhetnek e tényért, morális szempontból tekintve. A tegnapi hírek között legvalószínűbb Omer pasának futár által küldött tudósítása a Portához, hogy táborának ingerült helyzete kötelességévé tette a nagy Divánt fölkérni, tétova nélkül sürgetni a végregoldást. A várnai kormányzó Zinán pasa, tegnap smyrnai kormányzónak jön kinevezve, a csak kevéssel ezelőtt oda rendelt Izmail pasa helyébe, ki hihetőleg görög renegátból vergődvén magas állására — nem bírja egész bizalmát a kormánynak. — Isten önnel a viszontlátásig. Pár is , sept. 25. * Hadd veszekedjenek mások a világot izgató keleti kérdésről, hadd csépeljenek üres szalmát még egyszer és ismét még egyszer! A keleti politikusok, kik önöknek már ezerszer elmondották , mit mond a Times , Journal des Débats, Morning Chronicle, Constitutionnel, sőt mit a Daily News et La Presse a Sun és Siècle társaságában, vagy épen a hypertudós Augsburgi és orosz szövetségese, a Journal de Francfort stb.; s íme, annyi papír és tentafogyasztás után mit tudnak az egészből ? Meglehetnek tisztelt önök győződve, miszerint az elősorolt hírlapok írói épen annyit tudnak a történendőkről, mint mi szegény emberek, azon egyszerű oknál fogva , mert maguk a diplomata urak — kik hivatják az államokat, földgömböt, vagyis a világot kormányozni, — sem tudják, mi fog történni; a körülmények, az óránként fölmerülő úr meg új körülmények uralnak nemcsak fölöttünk, de fölöttük is, s gyakran kényszerítik , miszerint a papírra fölírt nagy A mellé néha a kis b-t írjuk. „Omnia in hoc mundo servant cursum irrevocabilem !“ „minden e világon visszatartózhatlanul foly !“ monda Seneca , és igaza volt, ezt legkönnyebb volna kézzelfoghatólag bebizonyítni , ha ezen bebizonyító igazolás tudósításaim körén túl nem esnek. De ennek ellenére két szó nem árt s gondolkodjék kiki a napi események folyamáról , ezek okairól, az okok keletkezésének forrásairól, minek p. o. a tőlünk nem függő mély, vagy csekély ész, fölfogás, ízlés, a tökéletes vagy hibás organiszmusunkban sarkalló nagyravágyás, bosszúállás, báránykedély, róka-érzelem, nyúl-szív, oroszlán természet stb. mindezen calculusunkon kívül eső csodálatos tényezők productumának a mi „akaratunk“ csak „exponense.“ De legyen bármi is, nem folytatom ebbéli okoskodásomat, hanem mind ezt, mind az orosz-török háborús politikát, nemkülönben III. Napóleon parabola-természetű szónoklatait, és a tornyosuló kenyérkérdést, mely a császár kormányát aggasztólag foglalkoztatja, ott hagyván, a változatosság okáért, (míg mások az érintettekről unalomig vitáznak), én egy sociális tárgyat pendítek meg, melyről is eddig elé még nem tudósítom önöket. Francziaországban a nők mindig uralkodtak, de Eugenia a császárnő öregbíti uralkodásukat annyira, hogy azon régi közmondást: „Francziaország paradicsom a nőkre, és pokol a lovakra nézve“ ismételve valósultnak mondhatjuk. Az angolok politikailag szabadok, de társadalmilag szolgák; a francziák ellenkezőleg politikailag csaknem szolgák, de társadalmilag a legszabadabbak. Amazoknál az egyén súlypontja az országnak, ezeknél tekintetbe alig jó az egyén; — itt az állam in concreto, a társaság maga minden! és minthogy a francziaországi társas körökben az asszonyok uralkodnak, világos, hogy az asszonyok irányábani tiszteletnek átalánossá kellett válnia; és azért az asszony képezi Francziaországban azon társadalmi tengelyt, mely körül forog a politika, irodalom, művészet s mindaz, mi valami jelentőséggel bír. Régenten azt hitték, és sokan jelenleg is hiszik, hogy a legtökéletesb kormány az, melyben az államhatalmak szorosan elkülönítvék, okul adván, hogy az igy szervezett kormány a társaságot legszerencsésebben tudja kormányozni. Ily nézet nyomán látszik szerkezve lenni a franczia társadalmi s családi körök kormánya is, hol valósággal gyakoroltatik imez alkotmányos elv: „la femme régne et l’homme gouverne.“ Londonban csak az üzlet körül forog minden, Párisban pedig a mulatság és üzlet körül; de a franczia nem ismer mulatságot asszony nélkül, és ime ismét, mint láttuk, minden az asszony körül forog. A francziák koruk és polgári állásuk különbsége nélkül nem nélkülözhetik az asszonyok társaságát: az öreg Guizot úr Lieven oroszhg.asszony társaságában él; — a tanulót, ki a T école de droitban vagy a T école de medicineben tanulmányoz, mindennap karöltve láthatni — a nélkül , hogy bárki is megbotránkoznék rajta-------madame l’ étudiante-jával! Ha ön meglátogatja a collège de France-t, azt telve szemlélendő minden tekintetben „honorable“ hölgyekkel, kik vegyest ülnek itt a férfiak társaságában, és a felolvasó tanárt megtapsolják, hol jó tapintatuk szerint megérdemli helybenhagyásukat. Azonban ne higyék, hogy a tapssal igen bőkezűek a hölgyek — korán sem ! helybenhagyásuk csak akkor keletkezik, és csak akkor válik tapssá, vagy mindnyájokat önkénytelenül meglepő általános viharrá, ha a szóló tanár oly igazat mond ki, mely a hallgatók lelke mélyében fekszik, és szavai által mintegy fölélesztetvén, fölszabadul, napvilágra jó az az: ha a szóló, mint szokás mondani, lelkünkből szól ! De nemcsak a gazdagabb és miveltebb, hanem szegényebb állapotú embereknél is, kik kevésbbé ismeretesek a civilisatio tömkelegében, a hölgyek irányában a tisztelet élénken mutatja magát, — még akkor is, ha a nő, megfeledkezvén azon állásról, melyet a franczia társaság jelölt ki számára, jogaival visszaél. A franczia fölötte ritkán torolja vissza a nőtől netán szenvedett bántalmat; ő feled és megbocsát, midőn felénk fordulva ekkér szól: que voulez vous que je fasse, c’est une femme ! mit tegyek, látja ön, hogy nővel van dolgom ! Valaha olvastam, hogy kaczagányos őseink hasonló esetekben, hasonló udvariassággal viseltettek nőik irányában, és ebbeli udvariasságukat, akkori, tán az egyszerű természetet igen megközelítő erkölcseikhez képest, e közmondással fejezték ki: „kancza-rugás nem fáj !“ „Que la femme veut, Dieu le veut !“ mit a nő akar, Isten is akarja azt! de önök tán ellenvetik, hogy e közmondás csak az elragadtatás perczeire alkalmazható a francziánál; épen nem ; e közmondásban a franczia aesthetikai typus van kifejezve ; a családi és társadalmi korlátokat és szabadalmakat gyűlölő franczia genius nem szorítja életnézeteit , s a nők iránti tiszteletet a pillanat tartásai közé. A francziák, magát az életet vagyis a világ élvezetét s élvezhetését illetőleg kétségkívül a legpraktikusabb filozófok minden nemzetbeliek közt; ők a részben mindenütt a czélt mint mérleget alkalmazzák; ha valami czélra nem vezető, nem hasznos , azt irgalmatlanul eldobják. Ez áll a politikában úgy , mint a társadalomban is! A francziák azért nem istenítik, hanem csak tisztelik a nőt, hódolnak neki, de e tisztelet és hódolat állandó, mert az emberi természettel nem ellenkezik, s mérséklett használat által nem tompul el; míg ellenben más nemzetek , p. o. mi magyarok is, kik nevetségig érzelgők vagyunk, eleinte istenitjük, imádjuk nőinket, később pedig prozaikusokká válván gyakran halálig zaklatjuk őket. Véleményemszerint jobb lenne, ha franczia lábra állítanék mi is a nőkkel viszonyainkat, és eleinte ne mutatnánk annyi őrültséget szerelmünkben , s ne kapatnák el mennyei istenesítésekkel a nőt, ellenben azonban későbben is, és folyvást állhatatosan több földi figyelemmel viseltetnénk irányukban. *) T á 11 - a, sept. 28. Mi vidéki levelezők igen szűkében vagyunk az újságoknak , mert az emberek olyanok , mint a sülthalak: semmit sem csinálnak. A magyar ember egészen megváltozott, mintha vére romlott volna meg (?), mert a mi felett tán sírni kellene , azon örül, a mi felett méltán örülhetne, azon még sírni tud; a házasok egymással békében élnek, a legények a korcsmán nem verekednek, a gazdák sem bort, sem pálinkát nem isznak, s e miatt a zsidó korcsmárosok nem élhetnek. Az utczán járókelők járása lusta, nagyon alázatos, lesütött szemmel megy még a nemes ember is az utczán, s kitér mindenkinek ; olyan, mint aki szégyenli magát **). — Ilyen emberekről mit tudjon írni a levelező? Jámborok, mint a bárány, semmit nem hibáznak, hogy volna mit és miről írni? De minthogy kötelességemben áll mit azt írni, tehát kezdem az időn. Az idő különb legény most, mint e bárányemberek, mert az idő garázdálkodik, és ő nagy mester. Ez idén sokan azt hitték, a bor savanyu lesz, mert tavasztól augusztus 1-ső napjáig mindig egyre esett az eső s az idő hűvös volt. Azonban berekedtek az ég csatornái, az eső megállt, s azóta folytonosan száraz meleg idő jár; a szőlő megért s ha még tovább is jól szolgál, jobb borunk lesz , mint tavai. A múlt héten azonban vagy két éjjel oly hűvös volt, hogy a bér megvette az alantabb szőlőhegyeket, a szőlőlevelek mind elszáradtak, s messze vöröslenek. Városunk csöndes, csak a szüret élénkíti olykor. Midőn a forradalom után a hivatalok székhelyeit rendezték, nem tudom, mi okból, a hivatalok itteni székét Szerencsre tették, holott Szerencsen nincs gyógyszertár , nincs posta , és a t. ez. hivatalnokok állandóan egy embert fizetnek , ki minden nap az oda egy fertály órai járásra fekvő Tállya városába bejár a hivatalos levelekért. Szerencs csak egy zsúpos helység, hol nincs hetivásár , mi nagy kényelmetlenség a hivatalnokokra nézve, kik készpénzből élnek, kénytelenek lévén minden árukért Tállyára küldeni. Szerencsen kiadandó szállás nincs, úgy hogy a pénzőröket Tállyára, az adó*) Ha e soroknak egyéb czéljuk nincs , mint az okosság és erkölcsiség szabályait ismételni, úgy nincs mit azokhoz toldanunk; de ha e párisi vonatkozásban tisztelt levelezőnk uj társadalmi doctrinát akar hazánkban megalapítani, akkor egy részről az inductiót nem tartjuk eléggé világosnak s az alkalmazást s reménylett eredményét eléggé körülírtnak; — másrészről pedig úgy vagyunk meggyőződve , hogy ha a nőnem hivatva van a társadalom magasb érdekeire s átalakulására a családi körön kivül befolyni, úgy annak okvetlenül egyéb után s szempontból kellene történni, mint a melyből e levélben a két nemnek kölcsönös viszonya tekintetik. A kölcsönös türelem , finomság s engedékenység, melyet a nemi élet a franczia körökben felmutat, a franczia történetből XIV. Lajos óta , kinek laza erkölcsű kora a franczia szépnem jelen szabadalmas állapotának alapját megvetette , — a társadalmi viszonyok kevés áldást mutathatnak fel, melyet Francziaország a szépnem galánt helyzete befolyásának köszönhetne. — Nekünk az angol nők állása és hatása jobban tetszik, s ebben több utánzásra méltót lelünk. Szerk. **) Megvalljuk , hogy nekünk az itt jellemzett állapot örvendetes jelnek látszik. Úgy néz ki, mint az erjedés, a forrás, a korszerű átalakulás időszaka, s mi úgy hiszszük , hogy e nemes anyagból illő gond és jóakarat mellett tartós szellemi erő és képesség fog kifejteni. Szerk. : 1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve. Évnegyedre 5 fz. — tr. p. Félévre 10 . A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOz nyagi ügyeit tárgyaló pedig a kiadóhivatalhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési Iroda: Drl-utcza 8 sx. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva . Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 fr. 30 k. ( Szombat) oct. 1-jén. HiRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt halihos petit-sora 4 pgő krajcárjával számittatik. A beiktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. ✓ KALÁSZOK a nép életéből II. Balázsjárás. Azon ünnepek közöl, melyekhez a nép költészete annyi sajátszerű szokásokat kötött, egyik nevezetes nap Balázs napja. Épen mint a pünkösti királyné ünnepén, itt is költői lelkének eredeti virágaival találkozunk. Megérdemlik ezek a figyelmet, mert bennek kedélye nyilatkozik, érzelmei szavakat nyernek s nem ritkán oly jellemvonások kinyomataiul tekinthetők , melyek a népélet alapos megismeréséhez szükséges lámpavilágokul szolgálnak. — A népéletet tanulmányozó pedig legkisebbet se eresszen el figyelem nélkül annak életmorzsáiból , mert itt minden csekélységnek megvan a maga jelentősége , mi a nép gondolkozására, jellemére utal apró meséitől kezdve, melyekben az élettelen tárgyakat merész képzelete megeleveníti — azon gondolatokig, mik által lelke az Istenhez emelkedik. Mint apró mozaik darabokat kell sajátságait szinte egyenként kikeresnünk, hogy teljes ismeretéhez juthassunk a képnek, mit tanulmányozni s felkarolni fájdalom oly későn jutott eszünkbe. Részemről, daczára mind azon kellemetlenségeknek, melyekkel törekvéseimben találkoztam, nem hagyhatom el e kedvencz foglalkozásomat, s nevezze bár még százszor ,,aestheticai katangkóróknak“ irataimat az iskolaporos pedantéria: munkálkodni s gyűjteni fogok ezután is, mert erős meggyőződésem, mikép sokkal többet használok vele az ügynek, mint ha pasquilok írására adnám magamat, hasonlóul bizonyos rpiskolczi levelezőhez, ki ha azon buzgalmat, mit a nemes (?) foglalkozásra pazarol, a népköltészet érdekében használná fel: részemről pasquil helyett tisztelettel fognám őt üdvözölni, mint becsületes emberhez illik, kit tettre nem hiúság, hanem a siker reménye ösztönöz. De térjünk az ünnep leírásához! Ki Balázs napjaelőestéjén valamely kemenesvidéki falut meglátogat , egy igen sajátszerű gyermekcsoportozattal fog találkozni — A csoportozat több tagjait piros papírból készült és kakastollakkal telczifrázott csákókban, zsinóros ősi mentékben, sokszor kóczraadzagon lóggó rozsdás kardokkal egy kiváló egyén körül látja összecsoportosulva , ki czifra püspök süvege s hosszú ingféle öltönyében a középen áll, s duplakeresztes botját tartva kezében, mintegy parancsokat látszik osztogatni. Nem szükség tán megjegyeznem,miképp nevezetes, egyén Balázs püspököt személyesíti s a jelen tanácskozás tárgya a körül forog: vájjon melylyik háznál kezdjék meg a „Balázsjárást? Megindul végre a nevezetes csoport, melynek tagjai közt többeket találunk saját szokott öltözetükben, de egyet sem, kinek kalapja pántlikákkal gazdagon telczifrázva ne volna. Egy közülök előlegesen bejelentvén érkezésöket, benyitnak a legközelebbi házba, s az elől benyitó vitézekkép kezdi meg az ünnepélyt: ,,A Balázs püspöknek vagyok katonája. Most állottam elő parancsolatjára, S kardomat kirántom vigasztalására.“ (Ekkor nagy hegykén kirántván kardját e kép folytatja.) Én vagyok előre beküldetett vitéz . Ez érdemes házban, hogy szoba legyen kész! Úri méltóságok mivel ide jönnek, Szállást készíteni engem nevezzenek. És ha kendtek nékem szavam nem fogadják, Rokkát és orsókat hamar el nem dugják : Azoknak nagy kárát mingyárt tapasztalják — Vagy ha népeimet szivesen nem látják, De most elsőben csak engedelmet kérek, Hogy a többi vitézek is bejöhessenek. Fogadom hogy semmi illetlent nem tesznek : Paransolatimra mind fejhatók lesznek. (E közben betolakodván a többi is: egy másik kezd szóhoz, ki köztük Generalis czírnet visel.) GENERALIS. Régi őseinknek nagy tartományából, Fáradva érkezem 1 hes Scithiából, S ezen vitézimmel, hogy bejönni mertem, Előbb engedelmet magamnak kikértem. Generalismajor vagyok népem előtt: Sokszor jóizűen ettem a főtt velőt; Vitézim is velem sokszor koplalának, Mig oly messze földről ide eljutának : Azért velem együtt ajándékot várnak. KAPITÁNY: Én kapitány vagyok, népem igazgatom, A véres csatákban őket igy biztatom. Ne félj mig engem látsz, ki bánt ? majd meglátom ! A lelkét belőle más világra rázom. Az ágyuk s kartácsok durrogjanak mondom, A pisztoly és flinta szóljon parancsolom, Az ellenség vére, mint a Duna folyjon . — A zászlótartó is most előrukkoljon. ZÁSZLÓTARTÓ. Itt vagyok , mit tetszik velem parancsolni ? KAPITÁNY: Hogy édes hazánkért fogunk ma harczolni, S azért a zászlóra hát jól kell vigyázni. ZÁSZLÓTARTÓ. Nem fogja azt tőlem ellenség elvenni, Mert két erős vitéz áll itt védelmemre . Ezek szemmel lesznek majd az ellenségre. Hogy ne keríthessen álnokul kezére . Vigyáznak majd ezek minden lépésére. ŐRMESTER. Vitéz zászlótartó szűnjél meg papolni ! Én is veled együtt fogok majd harczolni Strázsamester lévén akként parancsolni,’ Hogy a vér majd sebes esőként fog folyni. És igy, ha szerencsés lészen ütközetünk , a nagysága előtt nagy lesz becsületünk, Borostyán koszorú ékesíti fejünk, Késő maradék is emlegeti nevünk. KÁPLÁR: Én is a tisztemben emberül eljárok, De fáradságomért jutalmat is várok, Mert a henyélőkre serényen vigyázok, Sokakat közülök még meg is pálczázok.