Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)
1853-10-01 / 1068. szám
hivatalt Tokajba kellett áttenni; a közigazg. szolgabiró kénytelenségből L. Bényén lakik; a törvénykezési szolgabiró segédje, féléven át egy borházban lakott , melynek egyéb szegleteiben voltak a szüretelő edények : borsajté, kádak, üres hordák; a másik szegletében a járásbiró asztalkája, hol dolgozott, és a peres feleket kihallgatta. Tállyán van gyógyszertár, posta, vannak orvosok, ügyvédek, van igen sok üres ház, csinos épületekkel, van hetivásár, hova a szerencsi kerületben levő faluk népe áruit eladásra hozza s van vendéglő. Azért most, midőn a hivatalok székhelyei újból rendeztetnek, sokkal czélszerűbb lenne azt Tályára áttenni. A szerencsi kerület fekvésére nézve olyan mint egy koszorú, a faluk mind a szélen vannak körül karikában ; közepett van a harangodi puszta, néhány tanyával; a faluk határa, hosszú vonalban nyúlik be a középre; a kerület közepibe tehát nem lehet tenni a hivatalok székét, mert ott nincs egy helység sem, a faluk pedig mind legszélén körül karikába lévén építve, akármelyik helységbe tétetik a hivatalok széke, a többi falukra nézve ugyanazon távolság jő ki. A dolog ezen állásásában Tállya városát, mely a szerencsi kerület székbe esik, a szerencsi kerülethez csatolni, a hivatalok székét Szerencsről oda általtenni igen czélszerű volna. — Ezen körülményt az illető felsőbbség bölcs figyelmébe tisztelettel ajánlani bátorkodom. Most két éve városunk határában az uraság tisztsége malomkőbányára talált, azt miveltette, de amint látszik, felhagytak vele, mert a kő puha, a liszt kenyérnek süttetvén, ropog a fog alatt. De kár volt azért felhagyni vele, mert ha még most a kövek nem elég kemények is, lehet hogy alább ásatván a bánya, keményebbek találtatnak. A pataki malomkőbányából kikerült kövekkel jóságra tán akkor sem versenyezhetnének ugyan, de mindenesetre mégis nyerne a vidék általa; a kísérlet nem ártana, lehet hogy legkielégítőbb eredményre vezetne. A pataki nagyszerű malomkőbánya méltó a megtekintésre ; az utas, ki arra megy, el ne mulassza azt megnézni. A roppant kőrakások, melyek ott felhalmozvák, már messziről szembe ötlenek, hirdetik annak nagyszerűségét, több magányosok birtokai a jövedelemmel aránylag osztoznak, s a szomszéd megyék malmait mind innen látják el kövekkel, melyek nagy áruk mellett is igen kelendők, biztosa3 nagy jövedelmet adnak a bánya birtokosainak. A Hegyallján sok fürdők találtatnak , azok közöl az erdőbányai fürdőt rövid vázlatban megismertetni jónak látom. Ezen fürdőhelyen ezelőtt 15 évvel, egy e vidéken alakult bányásztársulat bányát ásatott; néhány évi ásatás után, nagy mennyiségű érczkövekre találtak a föld gyomrában; láttuk azokat, csillogó érczkövek voltak, réz, kevés aranynyal vegyest; vagy nem fizette ki magát a bánya, vagy nem tudták azt okosan használni, elég az, hogy a bányászat abban maradt, s az aknák egyik űrében igen bő viz fakadván, mellé fürdő épült. — A kút vize — érezés sárga színű, különösen az aranyeres bajokban s a meggyöngült idegek erősítésére hathatós orvosság ; e környéken nagy hírben áll; messzi vidékről látogatják számos vendégégek. Szirmay Ödön úr, most már egy csinos emeletes épületet építtetett a vendégek számára , de tekintve a vendégek nagy számát, a helyiség igen szűk, minden időben szobát nem is lehet kapni s alkalmatlan az, hogy nincs piacra; a vendégeknek magukkal kell hozni a konyhára szükséges élelmiszereket. A fürdő két hegy között egy keskeny völgyben fekszik, nem ad semmi kilátást a vidékre , nincsenek sétautak készítve, pedig a magas tölgyek alatt, a hegyek oldalában kevés költséggel kellemetes sétáló helyeket lehetne készíteni, mert hol a fürdőhelyiség csak egy pár épületből áll, az egész vendégkoszorú úgyszólván csak egy födél alatt hemzseg, ott ízletes sétahelyek a vendégek mulatságára igen szükségesek. Városunk határának felmérésén most dolgozik Petras Gusztáv úr, kassai fi, fiatalmérnök, dicséretes szorgalommal; a fapóznák minden irányban fel vannak állítva. Az itteni szőlőhegyek pontos felmérése sokkal nagyobb fáradsággal jár, mint a lapály föld, mert a hegyek fekvése igen változik, szoros völgyek, kőszirtes halmok elveszik a kilátást, több időt igényelnek a mérésnél, és nagy vigyázatot a számításnál. A gyümölcs ez idén nálunk igen megtermett, alma, körte, szilva bőséggel. A szilva 1847. óta nálunk nem termelt , azért most az elpusztult aszalókat mind újra építik , igazi fák — hozzá kezdenek az aszaláshoz — hanem a lehullt gyümölcs csak elvesztegetődik,----mert itt abból a nép maga pályinkat nem főz, — olcsó áron oda adnák a rothadt szilvát, csak vennék, de nem veszi senki. A nagy szárazság miatt a szántással, vetéssel elkéstek az emberek , — esőre vártak, végre megjött az óhajtott eső , tegnap egész nap jó eső esett, a föld megázott, most már lehet szántani és vetni, a szőlőre is igen kívánatos volt az eső, mert így van reményünk aszúhoz , már eddig is megrepedeztek a szőlő szemei, mi annak előjele , hogy a szőlőnek hajlandósága van az aszodásra. Baráth Miklós. (Lapszemle.) Az Oest. Corres, sept. 28-káról: Néhány nap előtt végződött Németország kath. egyleteinek itt tartott közgyűlése. — Igen illő vala , hogy fővárosunk, egy nagy s túlnyomólag katholikus birodalom szíve, melynek ura „Apostoli Felség“ czímet visel, képviselőit egy komoly és szent ügynek, mely Ausztria legbensőbb érdekeivel s leghőbb rokonszenveivel azonos, vendégbarátilag fogadta keblébe. — Azon emlékezet, melyet az érintett gyülekezet itt magáról felhagy, általában barátságos és jótékony. Mert jóhangzatú nevek , s a németországi kath. élet buzgó előmozdítói valónak, kik itt egymással találkoztak, s ama szellem,mely tanácskozásaikat átlengő, a valódi keresztény szeretet és szelídség szelleme volt , mely minden élességet, szigort s idegen térre átcsapongást kizár, s csupán az igazság és meggyőződés hatalma által törekszik működéskörét tágítani. Azon elismerés, melylyel a közgyűlés üdvös működésének tartozunk, általános, s a szent széknek a császári udvarnak képviselője annak a gyűlés bezártakor szintoly találó mint méltó kifejezést adott. — Korunknak sok tekintetben még máig is létező szellemi és erkölcsi meghasonlásával, a feloszlatásnak a társadalmi élet minden körében folyvást burjánzó irányzataival s egy az emberiség legnemesb javait fenyegető materialismus feltolakodó uralmával szemközt csak egy tartósan mentő hatalom van, s ez a vallás, a positiv keresztény hit hatalma. — A katholikus egyletek szép és fenséges hivatása: a katholikus érzületet ébreszteni s folyvást növekedő körében terjeszteni, s azzal a keresztény szeretet tényét egyesíteni, teljes és legmelegebb részvétünket érdemli meg. Mily tapintattal mozgott a gyűlés a tisztán egyházi érdekek terén , s tartózkodott tárgyalásainak hevét nagyban s kicsinyben valamely polémia oda nem illő elemeinek belekeverésével zavarni, erről bizonyságot adnak a tartott beszédek. Midőn Ő Fölségének a császárnak hangos és láthatólag a szív mélyéből forrásozó hála nyilvánítatott az egyház szabadságának helyreállítása és következetes megőrzéséért; északi férfiak voltak azon tagok, kik változhatlan alattvalói hűség lelkesült kifejezései közt, királyi uraknak is a hála és elismerés szavaival adózzanak ama szabadabb mozgásért, mely ott a katholikus életnek adatott. Az egész gyűlés a tiszta törekvés, jámbor lelkesültség s nemes tett-erő képét mutatta. Az egyház fejének áldásával Isten áldása is fog nyugodni rajta. A Wanderer, sept. 29-kei számú főczikkéből a következőket közöljük : Hogy nyolcz, tíz angol-franczia hadihajó, vagy — mikép a ,,Morning Post“ jelenti de egyszersmind valószínűbb is — a besikabayi öszves hajóhad már a Dardanellákba, ment, nem ez tulajdonkép a lényeges pont, hanem az, hogy mire kívánják a tengeri hatalmak e demonstratiót használni. Különösen az érdemes figyelmet: várjon a már jelentett változások az angol kabinetben bekövetkeznek-e ? Akkor igenis, ha erélyesebb és elhatározottabb kéz ragadja meg a Themsenél az államkormány gyeplőjét, ha egy angol flottának jelenléte az északi politika elleni élénk tiltakozássá, a véletlen eshetőségekre utalomeszközzé, s egy eventuális zálog ismertető jelévé válik, akkor igen is, a keleti bonyodalomban nagy lépés történt. Egyébiránt hogy a visszahatás Európára el nem marad, s az események zajló örvénye Konstantinápolyban a szárazföldet magával alásodrandja, többé nem vonhatni kétségbe. — Anglia érdekében nem áll többé a tétovázás. Aberdeen lelépése nem annyira lord Palmerston, mint inkább Stratford-Canning viscount kezeit fogja feloldozni. Valamit ezen diplomata Konstantinápolyban van, addig az angol külügyi hivatal nem Londonban, hanem az arany szarvban létezik. Stratford-Canning a keleti viszonyokat eléggé ismeri, hogy Angliának tekintélyét új mulasztások által végképet ne sülyeszsze. Ő, mint eddig is cselekvők, szorgalmazni fogja a hadkészületeket, a Portát tanácscsal és tettel támogatni, míg a kockavetések színhelye annyira szélesül, hogy többé nem Konstantinápoly, hanem London szolgáland az igazgatás középpontjául. Minden angol kabinetnek feladata volna konstantinápolyi képviselőjének czéljaira nézve a szárazföldön szükséges tartalékot nyerni. Hogy egyébiránt ez békés után még lehetséges-e, s hogy Anglia leend-e kényszerítve, mikép a hétesztendős háború idején Németországban Amerikát, úgy most befolyását Európa keletén s vele Indiáját az a continensen biztosítani, arról alkalmasint már Olmützben, ha mindjárt nem is megmásízhatlanul, határoztak. Rövid idő alatt az angol kabinet módosításai vagy megmaradása által ki fog világíani, micsoda jelentőséggel bírjon a flottáknak a Manitora-tengerbe indulása, s váljon a sors kényszerítend-e bennünket, hogy a keleten már elkerülhetlenné vált öszszeütközés mellett még általánosan az élő nemzedékekre nézve is komoly időkről panaszkodjunk. KÜLFÖLD, Francziaország Páris, sept. 24. - Drouga de Lhuys külügyminiszter, tegnapelőtt értekezletet tartott Ausztria, Poroszország és Oroszország követeivel „ a kérdéses sürgöny által a bécsi jegyzéknek adott értelmezés felvilágosításáról volt szó, mely szerint Oroszország annak a Menzikoff jegyzéke horderejét tulajdonítja, és a Porta által tett módosítások értelmébeni jelentését elveti. A kölcsönös nyilatkozatok igen hevesek valának, s egymástól nem a legelégedettebben váltak el, és Hübner és Hatzfeld még aznap falura mentek. Drouyn de Lhuys tegnap a török követtel tartott értekezletet, s ez a külügyi palotát elégedetten hagyta el. Ennek a dolgok jelen alakulásában jelentőséget tulajdonítanak. Páris, sept. 25. — A Moniteur Írja : Ő felségeik ma reggel 10 órakor hagyták el Lillet, a cambraii érsek által szolgáltatott mise után. A császári vonat egy pillanatra Siegebruckban megállván, ő felségeik a hatóságokat elfogadták, s azután a számosan összegyűlt néptömeg kiáltozásai közt vonultak be St. Omerbe. A császár és császárné St. Omeren keresztül hajtottak, hogy rögtön a hollauti táborba menjenek. Ő felségeik a legnagyobb lelkesedést nyilvánító hadsereg fölött szemlét tartottak , s 7 óra felé tértek vissza a táborból. A nagy eső daczára a hadgyakorlatok „éljen a császár !“ kiáltások közt hajtottak végre. A népet a rosz idő nem tartóztatta föl, és sietve ment a helfanti táborba, a felségeik egészségi állapota kitűnő jó. A Constitutionnel, Cesena tollából a keleti ügyről egy czikket tartalmaz, mely azt mutatja, mikép az itteni politika Törökország részére fordult volna. Miután a bécsi jegyzék sorsáról szólott volna, azt mondja : „Anélkül, hogy a Díván által indítványozott módosítások szellemét, czélját , horderejét alaposan vizsgálnék , egy már bevégzettnek hitt vita viszont föléledése miatt boszankodva ezen változtatásokat ép oly jelentékteleneknek és haszontalanoknak , mint meg nem fontoltaknak és eszélyteleneknek nyilvánították. Az eddig nyilvánosságra jutott okmányok Európa hangulatát máskép nem alakíthatták. — Mert azon okmány, melyben a szpétervári kabinet a Portától követelt módositványokat vitatja, nagy mesterséggel van összealkotva. Számos védvet találhatni benne összehalmozva, melyek a jogosság és ép érzelem színe alatt a közönséget nyilván rábeszélik , mikép ezen módosítások annyival inkább haszontalanok volnának , minthogy Oroszország előtt is valódi fontossággal nem bírtak és csak méltóságának érzelme akadályozza elfogadását. Azonban ez okmány nem egyedüli, melyben Nesselrode úr gondolatát kimondja. Van egy másik, mit a valódi okmánynak nevezhetni, és amelyben a kanczellár úr valódi gondolatát leleplezi. Ezen okmányban, mely ha a közönség tudomására jutana,a Diván által követelt módosítások szükségét kimutatandja, a sz.pétervári kabinet fölfejti azon okokat, melyek a czárt a bécsi jegyzék feltétlen elfogadására bírták,valamint azon módosítások el nem fogadásának okait is, melyeket a Porta, mielőtt azt aláírná, abba betetetni akar. A megtagadás valamint az elfogadás okait már kitalálni lehet. Oroszország a bécsi jegyzékkel megelégedett, mivel az ő saját kivánatai és czéljainak értelmében magyarázta, mivel abban részére előnyt látott, mit Törökország benne méltósága és függetlensége hátrányául fedezett föl benne, mit a bécsi értekezleten képviselt hatalmak valóban nem akartak bele tenni. Szóval: Oroszországnak a bécsi jegyzék elfogadására és azon indokai vannak, melyekkel Törökország bír elvetésére, és a Diván által indítványozott módosítások elvetésére azok az indokok, melyek azultán indítványa mellett valának. Orosz- és Törkország a jegyzék eredeti szövegét illetőleg egyformán gondolkoznak és éreznek ; mindketten ugyanazon értelemben magyarázzák, és ép ez az ok, hogy egyformán miért nem cselekedhetnek. Ez okmány, úgy látszik, arra van határozva — mikép elolvasásakor megítélni lehet — hogy a keleti kérdés váratlan jellemére nagy és élénk világot vessen. Ez fölvilágosítja Oroszország valódi czéljait és érzelmeit, és midőn a bécsi jegyzék fölfogásából származott vitát, általános csodálkozásra, fölvilágosítja, egészen új állást teremt, mi ismét a nyugati hatalmak részére új kötelességeket szabhat.“ A Pare azt véli, mikép, mivel a helyzet oly csiklandós , óvakodni kell a forgalomban levő híreknek könnyelműen hitelt adni. Azon esetet, hogy Ausztria Oroszországgal együtt tartana, azon közremunkálás után melyet Anglia és Francziaországgal tett, kevéssé tartja valószínűnek. Párisból írják a N. Pr. Z. londoni levelezőjének , mikép az ottani rendőrségnek sikerült egyet azon emissariusok közöl befogni , kiket a londoni és jerseyi franczia propaganda megbízásokkal és lázító iratokkal Francziaország minden részébe kiküld. A befogott egy Funke nevű lengyel. Az utóbbi időben a szigeten tartózkodott, honnan Victor Hugo megbizása következtében már egyszer egy propagandista utat tett Rouenbe , honnan azonban a nélkül, hogy megállapodott volna, visszatért Jerseybe. Második útja nem volt oly szerencsés, mert egy párisi korcsmában megcsípték és a rendőri hivatalba vitték. Ruhájában Victor Hugo, Ribeyrolles, Schöcher stb. röpiratait , több czím nélküli levéllel együtt találták. Funke Francziaország belsejébeni utazására egy részt belga útlevelet használt. •— Majdnem egyszerre jelenti a Chronique de Jersey, egy conservativ lap , mikép franczia határhatóságok St. Halóban és Granvilleben, hol a szigetből jövő gőz- és vitorláshajók kikötnek, a brit csatorna szigetből jövő személyek iránt kétszeres figyelemmel viseltetnek. — Nem rég egy franczia veteményes hajó (a csatorna szigetet többnyire Francziaország látja el élelmiszerekkel) Jerseyből visszatérve, St. Maloban megállótt és szigorúan megvizsgáltatott. Kivilágosult , mikép az el nem adott káposztafejek szorosan összeálló levelei közé kiáltványok és röpiratok voltak ügyesen elrejtve. A tulajdonost mindjárt letartóztatták. A „Journal des Débats“ azon hírt, miszerint három angol és franczia hadihajó már a Dardanellákba bement volna , igen fontosnak tartja. Egy más sürgöny, mondja a „Journal des Débats“ jelenti, mikép a két hajóhad többi része már a parancsot megkapta, hogy a többi hajókat kövesse és hogy e pillanatban Anglia és Francziaország egyesült hajóhadai Konstantinápoly előtt már horgonyt vetettek. Az „Univers“herk ezt olvassuk: A harczi párt a török nemzetben és tanácsban többséggel bir; fejei: Mehemed Ali, a zultán sógora, Mehemed Rudshhi, a testőrség parancsnoka, Mohmud főadmirál, Hamik kereskedelmi miniszter. Ezen pasákon kívül az ország legtekintély ribulentái. A békepárt hívei közt van, maga a zultán is, a gyenge és gyáva Abdul Medjid, ki már a háború szóra reszket és hogy azt kikerülje, minden áldozatra kész. Mustapha nagyvezér, Resid külügyminiszter és Risa pasa, legbefolyásosabb emberei békés megoldást kiváltnak , mivel a háborútól szerencsétlen eredményeket várnak. Véleményüket nem merik fenhangon kimondani, mert elleneik hatalmasok számra és befolyásra nézve , mit az általok fanatizált népre gyakorolnak. Resid pasa a farkasokkal ordít, várva a kedvező pillanatot, hogy tőlük elválhasson, ő azon nyomatékra támaszkodik, melylyel a négy hatalmasság a jegyzék elfogadását sürgeti. Ez a minisztérium változását vonná maga után, tudniillik a békepártnak a harczi párt fölötti győzelmét, előre föltéve, ha ez nem elég erős és nem elég merész a fölkelésre. Mehemed Ali, egy csinos, büszke ember, igen jól tudja, miként bukása borzasztó fogna lenni, mert rá hárul a felelősség azon zavarokért, mikbe hazáját buktatta a tömeget fanatizálván. Ama törekvések, miket e pillanatban kifejt, hogy Oroszországgal végleges szakadást idézzen elő, kétségbeesettek, erőszakosak. E czélra az angol követhez közeledett, ki Oroszország ellen csak háborút lélegzik. Mehemet Ali mi eszközt sem mulaszt el a zultán megrendítésére ; tőle erednek a harczias falragaszok. De a zultánnak, Mohamed és Bolman utódának csak ezen szavak vannak szájában : ,,Ne nyugtalanítsanak többé..“ A párisi kis börzén ma azt beszélték, mikép az egyesült hajóhadak a Dardanellákba bementek, és Bourqueney ez alkalommal a franczia kormányhoz sürgönyt küldött volna, melyben jelenti, hogy Ausztria Serviában és Bosniába becsap, ha az angol - franczia hajóhad Oroszország ellen támadó állást vesz. A tengerészeti miniszter az óczeáni mozgó hajóhadnak parancsot küldött, mikép Nord- és Pas-de-Calais megyék partjain vitorlázzon , hogy idő és körülmények szerint Dünkirchen-, Boulogne-, vagy Calaisban horgonyt vethessen , a császár megszemlélni akarván. Törökország, Konstantinápoly, sept. 19. A kurban-bairam ünnepe ép oly csendesen s a rend minden megzavarása nélkül ment véghez, mint hetekkel előbb a nagy bairam és az ezt megelőzött görög húsvéti ünnepek. Kétség kívül nem kis befolyással volt erre nézve az itteni kormánynak erélyes magatartása a főváros harczias , s — fájdalom ! meg kell vallani, — forradalmi hangulatával szemközt. A gondos előintézkedésk a keresztények lakházaiban, melyekről utolsó levelemben szóltam volt, nemkülönben közremunkáltak, hogy a főváros nagyszámú köznépe féken tartassák. — Másfelől a hangulat megnyugtatására nem kevéssé hatott a sheik—ul—Izlamnak a zultánnak megjelenése és kihallgattatása , melynek tartalma ismert vala. — Ugyanis, midőn a Portának értésére esett hogy a módositványi javaslatok visszavettettek, a sheik-ul—Izlam egy nagytanács után a zultánhoz ment, hogy még egyszer értesítse őt a lakosság hangulata, s azon közkívánat felől, mely szerint a hit védelmére kell kelni. E kihallgatás alkalmával a zultán oda nyilatkozott, hogy „hajlandó személyesen állani népe élére, ha a vallást veszély fenyegeti, de hogy e veszélyt még most nem látja. A viszály mindeddig még politikai maradt, s valameddig ez eset áll, ő tanácsosabbnak látja , mindent elkövetni a kiegyenlítésre, a mennyiben ezt trónjának becsülete engedi.“ — E tanácskozás következtében, melyet a Seheikul —szlam a Porta más főméltóságai-JOBBÁGY. Hát én szegény jobbágy szántok és aratok, Élést katonáknak izzadva takarok — Ha én nem aratnék, ők éhen halnának : Velök együtt veszne kényes paripájok. Mégis múlt éjszaka reám tizen jöttek, Feldúlván házamat, mindent kifürkésztek, S amit csak találtak, mindent el is vittek ; De a mi legnagyobb: csaknem agyonvertek ! Melyért is a panaszt be kellene tennem ; De irha-nadrágom az ütéstől féltem, Mivel közülök csak egyet sem ismertem : Azért a mi történt, békével szenvedem ! KAPITÁNY: Jobb is a fejednek, ha szépen elhallgatsz. Többről több okot a gyülölségre nem adsz : Mert majd megméretném nadrágod hány araszt? Azért tanácsosabb, ha innen elballagsz. PÜSPÖK: Denique gyermekim, ti vitézek vagytok , Annak idejében pedig csak deákok : Azért nem lesz szabad többé harczolnotok ! Hadd jöjjön elejbem a ti tanítótok. (Erre egy a vitézek közöl kimegy s az ajtóban várakozó pajtást bevezeti, ki mint tanító lép fel a szobában.) Egy posta érkezett hozzám sietséggel. Hogy itt megjelennék méltó tisztelettel, Méltóságod előtt — szokott szerénységgel Utamat folytattam szörnyű sebességgel. PÜSPÖK Csak az lészen tárgya rövid beszédemnek , Hogy ezen vitézek harczolni szűnjenek, És több időt itten már el ne töltsenek, Énekek végezvén odább siessenek ! TANÍTÓ : E parancsolatot hogy beteljesitsem, És a vitézeket harcztól megkíméljem, Lészen főgondom és főigyekezetem — Ki-ki jól vigyázzon ! az éneket kezdem. — (Ezen előzmények után mindnyájan elkezdik énekelni a következő — „Balázsének“ czim alatt ismeretes — dalt:) A a a Ma vagyon Balázs napja, Folyamodjék hozzája, Ki a torkát fájlalja — A a a Mert ma van Balázs napja, E e a Hozzanak nekünk ide Egy kis darab szalonnát, Húszast vagy egy pár kolbászt, E e e Hozzanak nekünk ide. I i i Nosza fráter gondold ki A Balázs mért perorál ? Billeg ballag meg megáll — I i i Nosza fráter gondold ki. O o o Ez az asszony igen jó . Megtölti kosarunkat , Erszényünket, zsákunkat — O o o Ez az asszony igen jó. U u u Távozzék bánat és bu E farsangi napokban, Hadd töltsük még vigabban ! U u u Távozzék bánat és bú A s : Ás Szálljon reájok áldás A velünk jótevőkre S házi cselédjeikre A, s : ás Szálljon reájok áldás. I, m : im Hív tanuló pajtásim 1 Jertek már most induljunk Egy házzal odább álljunk — I, mimtiv tanuló pajtásim.“ Ezzel bevégezve lévén a szertartás, odább indulnak nagy kíváncsian vizsgálva a koledálásra kijelölt egyén nyársát : vájjon nagy darab szalonnát füztek-e bele ? vagy a kosárba hány tojást hozott az éneket annyira megbámuló fiatal hajadon ? . . . Azonban ezzel még korán sincs bevégezve az ünnep, sőt csak ezután kezdődik , midőn az összekoledált holmiből másnap az oskolamesternél nagy lakomát csapva Balázs napját fényesen megülik Itt aztán nemcsak Balázs püspök uram jelenik meg embereivel, hanem az azokat megbámult kis leánykák is. Van evés, ivás és hatalmas dudaszó, melynek felhívó hangjaira majd egymást tépik, szakgatják össze az apró kis cselédek , mulatt közben vajmi jellemzően gazdaságról beszélnek,kendnek, sógornak szólítják egymást, mintha már untig kipödörhetnék bajuszokat . . . Majd ismét visszaesnek a gyermeköröm karjaiba, s játékhoz fognak. Játszanak legtöbbnyire osztóst, vagy komást, s igen gyakran megtörténik, hogy még a móczirkázás sem marad el. övezetes, hogy minden ily játéknak megvárt a maga alkalmi verse, így például a móczirkázás mellett ezt szokták énekelni : Mócz mócz moczirka Azt akarja a szarka Hosszú legyen a farka, Mint a mestergerenda. Mócz, mócz, móczirka . . . lát, a mulatságban, mely a gyermekek firmája alatt megy, jól Szoknak mulatni az öregek is, kik, mig egy részről szemeiket gyönyörködtetik a szép „apróságokon“, nem mulasztják el torkuknak is megadni a gyönyörködtetőt, s bizony gyakran megesik, hogy megtalásodván oly tettekre is vetemednek , melyekből ítélve könnyen azt hihetné az ember, hogy a közmondás szerint : „adósok a Balázsnak,“ Szelestey.