Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-01 / 1068. szám

val rögtön közlött, a harcz­ is békepárt közt egy neme­s megegyezésnek történt, s abban állapodtak meg, hogy előbb várják be az új sürgö­­yöket, melyek az idegen követeknek 23-dikáig érkezhetnek. Redc­ille lord megint sokat forgolódik Resid pasa körül, s mi meglepő, gyakran láthatni őt a nagy­ seras­­kierral. Itt akarják tudni, hogy a maga részéről ha­­sonlókép e két férfiú közti belső egyetértés fentartására munkálkodik. Mondják, hogy most már nem fognak több csapatot küldeni a Dunához; az egyptomi csapatok utolsó ma­radványai is már elmentek Várna felé, s a Rumeliában összegyűlt hadsereg most elég erőnek tartatik, hogy a Balkánt megvédhesse, másfelől az ázsiai hadsereg folyton erősbittetik, s a Kaukázus széleken állítólag már 100,000 ember van, kik nagyrészt menekültek vezénylete alatt állanak. Odessából azon hír érkezett ide, hogy ott a cholera és pedig meglehetős erővel tört ki. A törökök szövetsé­gesüknek tekintik azt, mert épen nem kétkednek, hogy arra vonuland, merre az orosz hadcsapatok mentek, s így a fejedelemségekben levő orosz csapatok közt némi pusztítást teend. Omer pasa már rendeletet kapott, a Dunán őrvonalt állítni fel, s az odessai vidékekre nézve itt is öt napi veszteglés rendeltetett. Ide melléklem végre egy részét az ulemáktól a zul­­tánhoz beadott ismeretes feliratnak : A nagyúr csak nem fog ereszkedni annyira, hogy a gyauro­kat az igazhitüek urának ismerje el ? A nagyur széles biro­dalmában csak a padisáhnak , a próféta utódának van joga parancsolni. — Az ulemák, a Korán hő őrei, bizonyságul hívják őt, hogy ők mindig hűséggel engedelmeskednek uroknak, hogy készek birtokuk­ és vérökkel szolgálatára lenni, s mindent elkövetni, hogy az igazhivőket urok és profetájok , istenek és birodalmukért a gyaurok elleni harczra buzdítsák, s remélik, hogy isten és profetájok győ­­­­zelemre segítendi őket. — Gondolja meg a­zultán , hogy isten és prófétája iránti bizalmiban nem ingadozhat a ha­talmas seregek láttára , melyek érte és segélyére a föld minden zugaiból előtódulnak. Ha a gyávák által ráengedné magát beszéltetni, hogy csak legkevésbé is engedjen az el­lenségnek, ő lenne felelős isten és próféta előtt. A gyává­kat űzze el magától a padisah, de gyűjtse maga körül a bát­rakat,kik, mint az oroszlán, veszélyt nem ismernek, s ve­lök induljon ellenségeire, kik futni fognak előle mint poly­­va a szél előtt, mint éj a nap elől. — „Bátorság, zultán ! (igy végződik a felirat,) isten mellettünk, a próféta ve­lünk. Lobogója leng előttünk, s hű szolgái élnek még. Di­­csőittessék az isten egész a hetedik égig és prófétája.“ A vihar, melyet e felirat előidézendő vala, szeren­csésen elhárittatott maga idejében; de a serailban nem minden gond nélkül tanakodtak, s egész csenddel már minden előkészületek megtétettek volt, hogy a zultán a netalán kitörendő vihar elől Drinápolyba vonul­­­­hasson vissza. Egy porosz újság következőleg intézi el a keleti vi­szonyokat : „Nagy háború május előtt nem lehet. A Kis háborúra az orosz hadsereg nem alkalmas, s a harcz azon neme, mely májusig lehetséges, (erős­ségek megrohanása és kisebb expeditiók) a törökök­­nek csak alkalmat nyújtana katonai ügyességüket, mellyel bírnak, kifejteni, mi albizottságukat könnyen ha­tártalanná tehetné. Mindkét hadsereg sajátszerűsége következtében az oroszoknak érdekükben fekszik, csak nagy háborút folytatni. Azonban, ha ez csak májusban lesz lehetséges, mi kényszerítheti őket arra, hogy ko­rábban hozzá fogjanak? Ők várhatnak, s csa­pataik a várakozás miatt nem lesznek roszabbak. El­lenben a törökökre nézve igen fontos, hogy a háborút mielőbb teljes erővel megkezdjék. De erre nincs erejük, mert ámbár a Dunani átkelés nekik könnyebb, mint az oroszoknak, lehetőleg kerülniök kell az ütközeteket; de ha az oroszokat Oláhországban megtámadják, ütköze­tekre kerülne a dolog; már­pedig az Oláhországba tél idején megkísérlendő benyomulás, mellőzve az élelme­zés nehézségeit, a feneketlen utak miatt, a török tábor­nak ép oly lehetetlen, mint lehetetlen ekkor az orosznak Bolgárország­ és Thrácziába előnyomulni.“ Egy másik, Bécsbe érkezett konstantinápolyi tudósítás következő érdekes részleteket foglal magában : „Mint utolsó levelemben jelentem­, az ulemák meg hagyák ma­gukat a Sh­eik-ul-Izlam és külügyminiszter által nyug­tatni, s a bairam-ünnep is részükről további demonstra­tio nélkül ment véghez. Mindazáltal, úgy látszik, még folyvást tart a rosz hangulat, mely az ünnep alatt el­rejtőzött; azóta nép és ulemák ismét akadékosabbak lettek, mint előbb valának. Ugyanis mindenki erélyes lépéseket várt, s daczára minden türelem és hosszas várakozásnak, csalódott mindenki. A nyugati világ alig­ha jó nyomon van, gondolván, hogy a békepártnak utol­só és erős támasza a zultán. Ellenkezőleg, a padisah egyik párttól a másikhoz ingadozik, de látható , hogy inkább a harczihoz hajlik. Az itt élő keresztényeket azonban semmi veszély sem fenyegeti, a gyűlölet egészen az idegen hatalmak és diplomatiájuk ellen fordult. A padisah is vissza akarja nyerni elvesztett népszerűségét, az ulemák küldöttsége felnyitá szemeit, s tán nem sokáig fog tűnődni, hogy elsőséget adjon a nyílt háborúnak egy palota,­ vagy vá­rosi forradalom felett. Ezelőtt két nappal de la Cour­ur császára nevében ismételve kívánta a bécsi jegyzéknek változatlan elfo­gadását. De mi még felötlőbb, az Francziaország kép­viselőjének az angol követ elleni eljárása. De la Cour úr azzal vádolja Redclffe lordot, hogy a franczia po­litikával ellenkező szellemben működik, s a törököket háborúra sürgeti. A francziák császára­ politikájának változását és a túlzó békeszeretetet, mely szívébe vette magát, azon körülményből akarják magyarázni, hogy Miklós czár sajátkezű levelet küldött volna III. Napó­leonnak, melyben a francziák császárának először adja meg a „kedves testvérem“ czímet, s e hízelgő elisme­rés változtatta volna el Napóleonnak gondolkozásmód­ját. (! ?) Omer pasa nagy katonai fegyelmet tart. Némely ma­kacs albániaiak, kik a táborba érkeztükkel mindjárt kihágásokat követtek el, rögtön büntetés alá vonattak, s e példa használt. A szükséges erősítések megté­tettek, s a csapatok a határvonalon úgy rendeztettek el, hogy tökéletesen védelemre készeknek tekinthetők. Ázsiából érkezett hírek megerősítik azon állítást, hogy a Kaukázusban szinte erős orosz hadsereg alakul, mely állítólag 100—120,000 főből áll s a Fekete ten­gernél part hosszában vannak felállítva. Az ázsiai ör­mények közt röpiratok terjesztettek el, melyek örmény nyelven vannak szerkesztve , s következő jövendölést kürtötnek: „Az 1854-dik évben Konstantin elveszi Konstantinápolyt , 1855-ben a keresztények szabadon vándorolhatnak a szent sirhoz.“ Mindenesetre az oro­szoknak nagyon kellene sietniök , ha a jövendölés első részét teljesedésbe hozni akarják. Oroszország, Pétervár, september 19. Moszkvából Írják: F. hő 14-dikén, reggeli 10 órakor ő felsége a czár, a „legistenfélőbb“ úr és császár, Paulowitsch Miklós, fiával, az „igazhivő“ úrNicolajewitsh Miklós nagy­­herczeggel harangkongatás mellett­­a görög templomban nem harangoznak , hanem a nélkül , hogy a harangot fag­­gatnák, azt sajátos módszerint kalapácscsal kongatják­, sűrű néptömegek közt zarándokoltak a czári palotán át az Uspenski-Sobor nevű székesegyházba. — Fogadtatva a legmagasabb papi személyektől, a moszkvai metropolita, F i­­­a r­e t, következőleg köszöntő a czárt: „Császárok legistenfélőbbike! Mindennek meg van az ég alatt az ő ideje , ezt mondja a bölcsek bölcse. — Te mindig oltalma­­zó,ja­valál az igazhit egyházának ; de különösen a jelen lát téged a hivatásban fáradozni. Szentsége mellett kele­ten, s a hitsorsosok biztossága és nyugalma érdekében kar­dot emeltél, melynek császári szó ad hatalmat. A félénk aggodalmasság , mely ennek következtében a más népek­től lakott államokban elterjedt, hirdetik nekünk, hogy szavad úgy, mint fegyvered győzni fog a makacs erő felett. — Lelkünk, melyet gondolataid iránti rokonszenv leagát, imáját emeli a megváltéhoz: „Urunk, nyújts hatalmad által örömöt a c­zárna­k.“ Ez után következtek a kereszt megcsókolása, szentelt vízvétel, és az imádság, melyeknek végeztével szent képek és ereklyék csókoltattak meg. Ezzel a feje­delmi búcsújárók, előttük vitetvén a kereszt, elhagyák a So­­bort, míg a papság a székesegyházban a monarcha sze­rencsés megérkezéséért dicsérő zsoltárokat énekelt. TUDOMÁNY ÉS IPAR. Anglia műipara és kereskedelme. I. Nagybritannia, mely jóval kisebb terjedemű, mint a magyar koronához egykor tartozó országok, világszerte uralkodik tengeren és szárazon, s vele, úgy látszik, csak tulajdon lánya, Éjszakamerika fog tartós, s mind nagyobb sükerrel versenyezhetni. Nem úgy volt az mindig. An­glia kézműves és gyáripari felsőbbsége, az újkor szüle­ménye. A középkorban még a mi most annyira szegény és elmaradt hazánk műipara is nagyobb volt mint An­gliáé. A német hanza- városok uralkodjanak akkor az angol piaczokon. Németországi, kivált kölni kereske­dők összevásárolták olcsó áron Anglia nyers terményeit, gyapját és bőreit, miket a németországi és németalföldi gyárak és kézműhelyek földolgoztak, hogy a készítmé­nyek ismét Angliába vitessenek s ott drágán eladassa­nak. Németalföld, Nyugati Németország s éjszaki Olasz­ország városai voltak a középkori műipar legvirágzóbb tanyái, s ezek az angoloktól­ a róka bőrét egy garason vették, mig a róka farkát egy forinton adák el nekik. III. Eduárd első alapítója az angol műiparnak. 1331- ben elégedetlen flamand posztókészítőket hívott az ország­ba, hogy a nagy gyapjútermelés mellett Angliában leg­­természetszerűbb iparágat meghonosítsák. Erzsébet ki­rályné azután valamennyi elődeit meghaladó sükerrel épített az angol műipar és keresked­elem hatalmán. Or­száglati tekintetben is Angliát az elsőrangú országok közé emelte Erzsébet; tiszteletet követelő tengeri hatal­mat teremtett, terjedelmes külországi birtokokat szer­­­­zett, Anglia gyarmati uralmat alapítván. Vallási ül­dözések száműzték Flandria és Brabant műveseit, kiket Erzsébet kiszámító vendégszeretettel fogadott országá­ban, így csakhamar hírre kaptak az angol gyapjú és fémkészítmények. 1600 dec. 31. alakult a keletin­diai társaság, melynek most több száz millió lélek hódol. A Németalföldről került III. Vilmos még jobban vi­­rágoztatta föl az angol műipart. XIV Lajos franczia király eltörölte a nantes-i intézményt, s ezer meg ezer műszorgalmas hugenotta kereső és találó menhelyet An­­gliában, melynek selyemipara kivált ez időtől fogva vi­rult föl. Vilmos végre egészen eltiltotta a franczia gyártmányok bevitelét, s az angolok csakhamar versenyre léptek a francziákkal.­­ Legnagyobb l­ökést azonban az angol műiparnak a 18. század közepén föléledt ter­mészeti tudományok adtak. A gép- és műtan, termé­szet- és vegytan ,­a általában az összes természetisme bámulandó előmeneteket tett, s Watt Jakab láng­esze a gőzgép tökéletesítése által rögtön oly eszközt te­remtett , melynek segítségével az ember mind nagyobb diadalmakat viv ki a természet fölött. Ismerték ugyan­­ a tűz és víz fiát, a gőzt már azelőtt, s a 17 század óta tettek vala kísérleteket , azt gépek mozgatá­sára használni. Az úgynevezett newcomeni gőzgépek használtattak is , kivált bányákban. De csak Watt, ki 1785. Nottingham­ megyebeli Papple­­vrick helységben az első gőzgépet gyapotgyárban al­­kalmazá, mutatta meg, mikép kelljen a gőzzel bánni. Nagybritanniában és Irhonban már 1822. 10,000 gőz­gép volt s némelyik 140 lóerejű. Egyremásra pe­dig 10 lóerejűek valának azon gépek. 1824-ben a gőzgépek száma 15,000-re emelkedett. — 1839-ben csak a gyapjú-, gyapot-, selyem- és vászongyárakban 74,094 gőzgép mű­ködött! Azután meg kell gondolnunk, hogy a ló nehéz munkában naponkint legfölebb 8 órát dolgozhatik, míg a gőzgépet éjjel nappal szakadatlanul lehet munkában tartani, úgy hogy 10 lóerejű gőzgép 30 lovat pótol. A gőzgép most a legfinomabb és leggyöngédebb s megint a legdurvább s legnehezebb dolgot egyaránt végezi. Itt a legfinomabb szöveteket szövi, amott a legkeményebb vastuskókat morzsolja vagy metszi szét! Méltó legalább futólag megérinteni az okokat, melyek eredményéül az angol óriási műipart tekinthetjük. Azon okokat részint az ország természeti minőségé­ben, részint az angol nemzet erkölcsi és állami viszonyaiban találjuk. Az angol műipar virágzásának egyik természeti okát és feltételét abban találjuk, hogy Anglia a leg­fontosabb nyers terményekben igen gazdag, ilyen a gyapjú , len , vas , réz , ón stb. Drága és csekély térfog­almú anyagokra nézve nem szükséges , hogy azon országban legyenek, hol gyárilag feldolgoztatnak, de vas, réz, ón, ólom stb. nélkül a fémgyártás soha nem emelkedett volna Angliában azon fokra, melyen áll. De még annál is fontosabb tényezője az angol műiparnak, hogy Anglia kőszénben oly kifogyhatlan bőséggel bir. Mig a gőz netalán még ismeretlen új erő által teréről le nem szorittatik, addig Angliának legnagyobb előnye széntelepjeiben rejlik. — Végre mérsékelt s minden te­kintetben kedvező éghajlatán kívül szigeti fekvése nyújtja Angliának nemzeti, állami és gyáripari viszo­nyaira nézve a legjelentősebb előnyöket. Szigeti fekvésé­nél fogva nyitva áll előtte az egész világ;tengeren „a nem­zetek ama nagy országútján“ a legtávolabb földrészek­ből hozhatja magának a nyers­anyagokat, s ugyanazon úton ismét minden népek közé viheti készítményeit. Azután míg az európai száraz országai közvetlen súr­lódás okozta háborúk által rongálták egymást, Anglia, mely szűz földön századok óta külföldi ellenséges hadat nem szemlélt, nyugottan és osztatlan erővel érlelheti a műszorgalom gyümölcseit. Sőt a szárazföld országait dúló forradalmak és háborúkat mindannyiszor javára tudá fordítani. Azonban mindazon természeti előnyök magukban nem teremtenek még műipart. Törökország is gazdag nyers terményekben é­s tán kőszén is elég rejlik földének gyom­rában , s Spanyolország is szigeti fekvésű, mégis sem itt sem török, sem más hasonló körülményű országban nincs műipar. Anglia természeti előnyei csak külső ténye­zők , a teremtő erő az angol nemzet erkölcsi és ál­lami viszonyaiban rejlik.­­ Az angol nemzetet szívós állhatatosság, higgadt meggondolás józan kiszámítás, nyerkemlő merészen vállalkozó és magát bátran eltöké­lő szellem jellemzi. Állami alkotmánya egyfelől a lehe­tő legnagyobb szabadságot, másfelől a legnagyobb biz­tonságot is nyúj­ja. Helyesen mondta Drysdale Já­nos már száz évvel azelőtt: „Hol önkény uralkodik, a virányokat pusztasággá változtatja, termékeny viruló földet kopár vadonná, méreglehellete a legftisebb vizű forrásokat és kutakat kiszárítja , a szabadság ellenben lápot és vadont termékeny földdé varázsol s tar szikla­földekre enyhítő szökőforrásokat vezet.“ Itt természe­tesen a józan szabadságot kell érteni, mely az álla­potok biztonságát vonja maga után s az erőszakos kitö­réseket kizárja. — Hol állami biztonság nincs, hol az állapotok végérvényes fenálltában nem bíznak , ott mű­ipar nem virágozhatik. Hogy pedig Anglia alkotmánya ilyen szabadságot és rendíthetlen biztonságot nyújt, már csak a legközelebb elviharzott fergetegek is bizonyítják. Anglia törvényei továbbá szabad mozgást engednek minden egyesnek a műszorgalomra nézve.­­ Hajdan ugyan ott is számosak voltak a regálék és egyed­­áruságok, de a nép szelleme mindig ellenzé azokat s 1623-ban I­ s. Jakab alatt hozott törvény minden korlátlan egyedárúságot eltörlött. — Azóta legfölebb 14 évre szóló eványlevelek szoktak adatni új­ra hasznos találmányokra. 1815-ben 551 ilyen óványlevél adatott s azóta évenkint egyremásra 200—300 adatik. Bármint vélekedjünk az Angliába kivált Cromwell által behozott tiltóvámrendszerről, de azon körülmény, hogy a belföldi forgalmat sorompók nem akadályozók, minden­esetre üdvösen hatott az angol műipar fejlődésére. A műipar egyik főtényezője továbbá a gyakorla­ti természettudományi ismeretek nagy terjedtsége a társadalom minden réte­­g­e­i­b­e­n. Nem állíthatni ugyan, hogy az angol nép ál­talában véve tudomány dolgában magas­ fokon állana, mint más nép, sőt aránylag alig van ott több ember írni és olvasni tudó mint nálunk, de kivált a természettudo­mányi ismeretek az angol nép közvagyonává lettek. Az angol irodalom és tudomány általában, szorosabb vi­szonyban van az élettel mint pl. a német, a gyakorlati tudományok legnépszerűbb idomban adatnak elő s szám­talan olcsó könyvek és lapok folytonosan szivárogtatják a tudományos kutatás eredményeit a nép rétegei közé. Azonfelül élőszóval is nagy sükerrel terjesztetnek a hasz­nos ismeretek. — Egy országban sincs annyi egylet és társulat a gyakorlati ismeretek terjesztésére. — Legna­gyobb intézet e nemben az 1838-ban magánosok által alapított londoni öszműzeti intézet, mely külö­nös tekintettel van a hajóépítésre, kézműzetre s álta­lában a műszorgalom valamennyi ágaira. Mindennap felolvasások történnek természetismei tárgyak fölött igen vegyes hallgatóság előtt Híres az úgynevezett Etelka-csarnok is, melyet 1832-ben társulat ala­pított „a gyakorlati tudomány felvilágosítására és élesz­­tésére.“ De nemcsak London dicsekszik ebbeli intéze­tekkel , hanem minden, még a két három ezer lelket számláló városban is vannak ilyen „m­űvességi In­tézetek“ (mechanic Institution), melyek czélja a kéz­művesek oktatása és tudományos közlekedése. Ily inté­zetekben est­e felolvasások szoktak t­rialni, mulattató és felvII.-tko-írai kísérletekkel, egyszerm­ind minta, rajz, s természetis­égi gyűjtemények vannak. Azon fel­olvasások és kísérletek a nép mulatságai k­özé tartoznak, s nemcsak férfiak , hanem nők is látogatják. Ily mives­­ségi intézetekkel gyakran tanodák is vannak összeköt­ve kézművesek gyermekei számára. A fő­olvasásokat gyak­ran a természeti tudományokban jártas papok tartják. Az angol tudja, hogy a tudás hatalom (knowledge is power), é­s valóvá is tette hazájában. El nem mellőzhetjük az angol műipar tényezője gya­nánt azon körülményt is, hogy a külföld üldözöttei Ang­liában rég idő óta biztos menhelyet találtak. Igaz hogy ott is elég vallási és állami türelmez­etlenség velt a legújabb ideig, s hogy az ő üldözött fiai Amerika ren­getegjei között kényszerűlének új hazát keresni, de az új iparosok betelepülését mégis mindig gyámoliták.­­ Az ó- és középkorban az európai műveltség és kereske­delem a földközi tenger partországain tanyázott; az újabb korban ellenkezőleg Középeurópa s kivált annak éjszak­nyugati partországai ragadták magukhoz a kereskedelmet. Azon országok közül Anglia kereskedelmi tekintetben csakhamar kiemelkedett, hajózata mindinkább gyara­­pult, gyarmatai roppantul szaporodtak. A kereskede­lem már okvetlenül nagy lökést adott a műiparnak, mert kereskedelem és műipar karöltve járnak. A kereskede­lem nyeresége nemcsak tőkét teremtett, hanem roppant piaczot is nyitott az angol műiparnak. S valahányszor európai piaczai korlátoltattak, Anglia mindannyiszor újakat tudott magának Ázsiában, Afrikában, Ameriká­­bában és Ausztráliában nyitni.­­ Egyesek kezében roppant tőkék halmozódtak össze kereskedelmi és mű­­ipari vállalatok következtében. Anglia tehát tőkék bő­rében van. De a tőke­bőség alászállitja a kamatlábat s olcsóvá teszi a pénzt, s ennélfogva nemcsak a meg­levő műipart táplálja, hanem új vállalatokra ösztönöz , a legnagyobbszerű gyárintézményeket szólítja életre. Végre Anglia sajátszerű birtokviszonyai is előmozdítják a műipart, mert a főpénzesek fekvő birtokot nem igen szerezhetvén, kénytelenek tőkéiket ipar­vállalatokba fektetni. Hunfalvy János. *­ Exempla sant odresa. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Budapest­i cs. kir. fensége Mária Dorothea fő­­herczegasszony, mikép bécsi lapok írják, az egész telet Würtembergben töltendi. — A f. évi sept. 26-dikán kiadott és szétküldetett or­szágos kormánylap Ő cs. kir. Ap. Felségének 1853di­­ki jul. 20-dikan kelt császári nyílt parancsát tartalmazza, melylyel a birodalom egész terjedelmére, a katonai határ­őrséget kivéve, az uj büntető perrendtartás bocsáttatik ki, s elhatároztatik, hogy azon, nap, melyen az az egyes korona­országokban hatályba lépend,még utólag fog megállapittatni. — Wagner József műárusnál már csakugyan meg­jelent a magyar szent koronának, felfedeztetése helyének s a környék térképének rajza, még pedig két kiadásban : egyiknek ára 45 kr, a másiké i­tt 50 kr. A tájképet Chrismar rajzolá, a térképet P r o k o p p. Az egész, csinos kivitelű munka magas félivet foglal, s kedves aján­dék lenne a magyar népnek, ha a­ képen az aláírások és magyarázatok megérthetés végett magyar nyelven is fog­laltatnának. — Stier, wittembergi oktató, legközelebb mutatvá­nyokat küldött Pestre, Zrínyi Miklós hőskölteményé­­nek általa megkezdett német fordításából, melynek jeles­sége Toldy Ferencz irodalmi kincstárnokunkat annyira elbájolá, hogy kiadóról is gondoskodni ígérkezett. Stier már ezelőtt is fordított néhány darabot Kölcsey, Bezsenyi s többek versei közöl, s igen alapos nyelvész. A magyar nyelvre nézve első buzdítója és oktatója Greguss Ágost, vala­­ki viszont német fordításban kiadott magyar népdalai szerkesztése körül sokat köszönhetett egyetemi barátja jó tanácsainak. Reméljük, hogy a szép tehetségű német tudós oly szépen, mint kezdő, bevégzendi a trinyiást, melynek keretét a jeles mű és jeles fordítása már előre biztosítják. A Kertben a „Magyar költői“ német fordításban al­kalmasint még e hó folytában kaphatók lesznek. Ezen szép vállalatról , melynek sikere felett nincs okunk kétkedni, annak idejében részletes felvilágosításokat adandunk. — Halljuk, hogy Kővári László szerkesztése szerint már megjelent volna 1854-re az „Erdélyi nagy naptár,“ melynek ára 1­pít. Mi még nem láttuk e naptárt; prog­­rammja után ítélve azonban, igen jó lehet, a mennyiben gazdag adatokat ígér Erdély statistikájára s történeteire nézve. Óhajtjuk mielőbb átlapozhatni. — A kitömöm elefánt, mely a bécsi cs. kir. természet­­tüneményi tár által a nemzeti múzeumnak ajándékoztatott, már megérkezett. — Szabad-e hitelt adnunk a „Hölgyfutárnak, midőn Schodelné fellépendéséről beszél, nem tudjuk; annyi bi­zonyos, hogy mindnyájan óhajtjuk e hit valódiságát. — A franczia orvos jelszava: ,, nem kell többé nadály!“ egykor egész Magyarország nadály szállítóit kétségbe ejté, minthogy hazánk látta el akkor a francziákat e jótékony vérszopókkal. Most azonban a szegény nadályok már csak­ugyan egészen feleslegesekké lettek, mert a Heurteloupe­­féle gépezet tökéletesen teljesíti azt, mire eddigelé a na­dályok használtattak. A berlini kórházakban már ezen gé­pezetet használják nadályok helyett, mely nemcsak kön­nyebben kezelhető, mint ezek, hanem olcsóbb is. Alkal­masint nem sokára Budapesten is alkalmazásba fog hozatni e gépezet, a­mi a szegénység érdekében valóban óhajtandó. — Egy siléziai lap jelenti, hogy Boroszló polgárai kér­vényt akarnak benyújtani a kutyák száj­kosárt­a­­lanítása iránt. Indokaik közül főkép kiemelendő azon állítás, hogy a hű háziőrnek őszinte jellemét a ve­leszületett ösztönnek ezen folytonos elnyomása idő folytá­ban lényegesen csonkítja s az eb , ezen őt becstelenítő és szabad működését erőszakosan akadályozó bánásmód által, lassankint a macskafaj álnokságát fogja magának elsajátíta­ni. Mi megvalljuk, nekünk kedvünk volna kérvényt­ in­­tézni az iránt, hogy a szigor az ebek feletti ügyeletben kis­sé szigorúbb legyen. Több kutya jár Budapesten szájko­sár nélkül, mint szájkosárral. Tisztelet becsület a kutyák­nak ; de minthogy gazdáikban nem bizhatunk meg töké­letesen , hogy rabszolgáiknak jó nevelést adtak s reájok kellőleg ügyelnek: igy az első és főteendő az, hogy phy­­sicailag legyünk biztosítva harapásuk elől. — Budapest elemi tanodái, úgyszintén a budai irgalmas szerzet zárdájának helyiségei már e télen kőszénnel fognak füzetni. Vidék­i cs. kir. fensége Albrecht főherczeg a ma­gyar szent korona megtaláltatásának örömére elrendelő, hogy Pozsonban az ottani haditörvényszék által elitélt 10 egyénnek egészen, 2-nek pedig félig elengedtessék, bün­­hödés ideje s egyszersmind ötre nézve a még függőben levő vizsgálat végkép megszüntettessék. — Vértesalja, sept. 22. Mig önök t. szerkesztő ur ott Pesten az úri utczában , a keleti kérdéssel gyötrik tü­relmes lelkeket, addig mi itt a provinciákon, csendes phleg­­mával reparáltatjuk azon hordókat, melyek elhagyatva, pusztulófélben állnak egy idő óta. Igen mulatságos dolog ilyenkor falun lenni. Minden udvarban, minden háznál van egy kis zsibaj , mely sajátságos typusával, még a régiség­­búvárban is nagy érdeket költ. A vastag képű szolgáló duzzogva tüzel a nagy kondér alá, forralva híven a vizet, melylyel a hordókat istenigazában nyakon ömögetik. Az öreg béres a szüretelő edényekkel van elfoglalva, — mind­egyikből hiányzik egy donga, abroncs, vagy olyan akona­­féle história. A gazda egy-egy ürü vagy südő után néz, hogy a munkás publicum igényeit annak idejében egy kis pörkölt eledellel kielégíthesse. A gömbölyű háziasszony meg rétest, túróslepényt és pogácsát alkot. Mindegyik teli van jósággal, s ha ránéz az ember, mindegyik elmosolyo­dik. Még­sem lehetne beavatkozás nélkül állni a dolgot ! Mennyi varázs, mennyi kellem mindegyik alakján, s egyik jobban tetszik az embernek, mint a másik. Mindenfelé nagy a mozgalom, az előkészület a beállandó szüretre nézve. Az emberek azonban részint jó kedvvel néznek a dolog elé, részint lekonyult fejjel , mert nem egyiránt leszen mulat­ságos az ügyek menete.­­ A furfangos időjárás ebben is csinált egy kis zavart; ennek is adott egy oldallökést, é­s a szerény gazda épen ennélfogva nem buzdulhat valami rendkívüli érzelmekre. Különben mindemellett is bővebb szüretet várunk , mint a múlt években, — s a jolsvai ora­­culum minden baljóslata ellenére is, kielégítő, hatalmas lánggal. — Hisz oly izzasztó, forró napjaink vannak, hogy Uj munka. 155 *) Természetrajz elemei. Alsóbb gym­­nasiumok számára. Dr. Soltész János által, Sárospata­kon, a főiskola költségén s betűivel. 1853. 8­ rét. 96. l.Ára 28 pkt. *) Ezentúl mind az új irodalmi termékek megjelentéről szóló tudósításainkat, mind könyvismertetéseinket számozni szán­dékozunk , hogy igy világosabb evidentiában tarthassuk az irodalmat, s a tisztelt közönségnek is több alkalma legyen az irodalom terjedelmi haladását s azon figyelmet, melylyel a P. Napló azt folytonosan kisérni óhajtja , tekintetbe venni. La­punkban a jelen szerkesztőség ideje alatt, azaz f. évi febr. 13-dikától sept. 30-dikáig , a kiadott uj művekről a jelenté­seink száma 154, részletes, ismertetéseinké pedig 110, így tehát a jelentések folyó száma most 155, melyet a feljebb czímzett munkát jelöltük. Az ismertetések folyó száma , me­lyet a legközelebbi ismertetésünket jelölendjük 111.

Next