Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)
1853-10-09 / 1075. szám
1853- negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ Ft) A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A STHAHI A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő url-ntcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: url-ntcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes, levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva : Félévre . 8 „ — „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 fz. 30 k. p 1075 Vasárnap, oct 9-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgő krajzárjával számittatik. A behatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ NEGYEDIK ÉVNEGYEDI (october-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 5 for. Budapesten házhozhordással 4 for. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. FÉRFIAK NEVELÉSE. TUDÓS ISKOLA. Pest, oct. 8. I. A férfiak nevelése részint emberi, részint hivatásbeli szempontból történik. Az elemi és népiskolán felül kezdődik a hivatásbeli. Ez az újabb időkig egyféle intézetben, a tudós iskolákban folyt; most a tudós iskola mellé az úgynevezett reál és műipari iskolák keletkeztek. Tájékozzuk itt is magunkat. A történelem korait, mint tudjuk, ókornak, középkornak és új kornak nevezik. Ha azonban az európai nemzetek életét tartjuk szem előtt, úgy lehetne azon korokat jellemeznünk , miszerint az ó kor tulajdonkép görög-római kor, melyben a görög és római miveltség eszméi uralkodtak ; a középkor a keresztény-nemzetietlen korszak, melyben az uj nemzetek a kereszténységet s a római eszmék által alkotta országosulást elfogadók, s tanulók lévén, az új hittel és országosulással együtt a latin nyelvet nemcsak eltanulták, hanem közegül is használták; végre az új kora keresztény nemzeties korszak, melyben az elfogadott kereszténység és országulás nem mozog többé csak a latin és görög nyelvben, hanem új életet és saját erőt nyert a nemzeti nyelvek által, melyek az újabb műveltség közegei lévén, a szellemet hathatósan fejtették, s irodalmaikban mind azt tartalmazzák, mit a szellem az előbbi két korszak kincseihez hozzászerzett. Ha így fogjuk fel az európai nemzetek történelmének korait, belátjuk , hogy ezek sem egyszerre nem álltak be, sem egyszerre nem szűntek meg a különböző nemzeteknél , hanem mindannyinál akkor kezdődött a közép, vagy keresztény nemzetietlen kor, midőn a kereszténységet elfogadó, s az idegen miveltséget, többnyire a rómait, tanulni kezdé; megszűnt pedig akkor, midőn a tanultat saját nyelvén kezdé ismételni s utóbb kiegészíteni. Továbbá azt is belátjuk, hogy amely európai nemzet e harmadik korra megélni nem tud, az okvetlenül megszűnik élni. Mert az élet csak az egyediség fejlődése , nemzeti egyediség pedig nem is gondolható a nélkül, hogy nemzeti nyelven tárgyaltatik , s nemzeti irodalomban fejlesztetik, gyűjtetik, és lerakatik az öszszes szellemi miveltség. A miveltség, melylyel Európa bír, történelmi fejlődés eredménye ; a jelen az egész múltnak örökségét tartja, és használja, de itt akadunk a legfőbb különbségre, mely az igazán európai és ázsiai műveltség között határvonalt húz, melyet azért nekünk, kik európaiak vagyunk , örökké szem előtt kell tartanunk. Az összes emberiség mai műveltsége a múltnak öröksége, tehát történelmi fejlődés eredménye , ámde az európai emberiség nemcsak a jelenben él, hanem a múltat is tudja, holott az ázsiai emberiség nem tudja múltját. A múltnak ebbeli tudásában rejlik Európának megmérhetlen hatalma. Néhány szóval tesszük világossá, mi nagyot bízunk a történelmi tudományban. Ha volna ember , ki bármely meghaladt korában egyedül a jelen pillanatban élne, világos emlékezés nélkül múlt éveire s az azokon keresztül nyert tapasztalásaira , ugye az mindig gyermek maradna ? Hasonlóképen vannak az emberiség egyes részei, az ázsiai nemzetek. Minthogy a múltról világos tudalmuk nincsen, vagy legjobb esetben csak folytatják gyermeki multjukat, azért ők mindig gyermekek maradtak, s most már nagyon is öreg gyermekek ők. Ellenben az európai nemzetek, a múltnak lehető világos tudalmát és tanulságait leírván, s ebben más állapot, más miveltség elemeit is látván , melyektől a mai miveltség különbözik, ezen kettős tudat által értek meg, és érnek még folyvást. Innen van Európában annyi fontossága a nyelvtudománynak általában , s a classicus philologiának különösen , és ezért csak is Európában van igazán történelmi tudomány is. . . Ezen általunk oly nagyra becsült történelmi tudatnak élesztői, kifejtői és fenntartói: a tudós iskolák. Kérdés alá eshetik, hogy mily életpályára kell a görög-latin tudomány, de kettő nem eshetik kérdés alá Európában, az, hogy a görög és latin philologia kitűnő tényezője a kiváltképens európai miveltségnek; s az, hogy akik Sallustius szerint a hasnak szolgálatjára élnek, nem szorulnak ime tényezőre. De midőn a kettő minden kérdésen fölül áll, reményiem azt is mindenki úgy fogja találni, hogy a hasnak szolgáji nem lehetnek bírák abban, mi tartozik az európai miveltséghez. Többel most nem szándékozunk a görög-latin tudománynak okvetlen szükségét megmutatni. — Tudós iskoláink vannak, melyek a magas kormány helyes kivonatai szerint alakultak és alakulnak. De minthogy leginkább nemzetünk feladatát tekintjük, melyet másban nem láthatunk, minthogy minél hamarább és teljesebben foglalja el azon tért, mit az európai műveltség tőle is követel : az látszik érdekkel bírni előttünk, hogy hányan részesülnek közöttünk tudós neveltetésben; valamint másodszor az is, hogy föltéve, ha a tudós neveltetésen kívül mást is szükségelne az európai miveltség, ezen másra van-e szintúgy mód, mint a tudós neveltetésre. Előttünk van ,,Statistische Uebersicht ueber die österreichischen Gymnasien am Schlussjahre des Schuljahres 18%, Zeitschrift für die Oesterreichisen Gymaden 1852. XII. Heft, Wien 1852.“ Ez átnézetben a tudós al- és feltanodák növendékei nemcsak szám szerint , de nemzetség szerint is előszámlálvák. Lá®uk hát, nemzetünk ifjai mennyiben sietnek részeseivé lenni azon tudománynak, melyet az igazán európai műveltség egyik fő főtényezőjének tartunk. Tekintsük előbb következőleg a közbirodalom egyes részeit. A tudós al- és feltanodák növendékeinek összes száma: összesen 17,720 növendék. Nemzetiség szerint Csehországban volt 2200 német, és 2698 cseh tanuló; Morvaországban pedig 248 német és 800 morva tanuló. Az olasz, horvát, tót és dalmát országokat elmellőzvén (mert nem akarunk teljes országrajzi kimutatást adni) elővesszük mindjárt Magyarországot és Erdélyt. Már a tudós al- és feltanodák növendékeinek összes száma: Magyarországban a Bánsággal együtt tesz 9619 Erdélyben ..............................................1586 Összesen : 11,205 növend. Az elsőbb felhozott országok tudós növendékei 17,720 lévén, fölülmúlják a magyar és erdélyieket úgymint az 0,205-öt,6515-tel. Minthogy pedig a két országcsoport lakosok tekintetéből, úgy áll egymáshoz, mint 4 : 3, tehát ezen arány szerint az utóbbiakban 13,290 tudós növendéknek kellene lenni, azaz 2085-tel többnek, mint valósággal van. A számokban arany igazság rejlik. Nálunk sok a fecsegés a tudós iskolák ellen , minthogy azokba kelletténél több ifjú tódulna; s azt hiszik közönségen, azért tódulnak azokba ifjaink , mivel az új kor még nem vert gyökeret nálunk , tehát az ifjak , ahelyett, hogy realtanokra adnák magukat mint a többi országokban, kizárólag a tudós iskolákba gyülekeznek. Azonban mit tanulunk az előadott számokból. Azt, hogy nálunk aránylag kevesebben járnak a tudós iskolákba mint Ausztriában, Cseh-Galliczia stb. s egyéb tartományokban. Feltéve már, hogy ezen utóbbi országokban a reáltanodák is számos ifjúságot nevelnek, s hozzá tudván ehhez azt is, hogy országszerte alig van még reáltanoda, azon világos bizonyosságot merítjük, hogy tudós és nem tudós neveltetésben nálunk kevesebben részesülnek aránylag mint kellene! De fűzzük tovább a corolláriumokat, mik a számokban feküsznek. Bécs, oct. 7. A zsidók birtokképességére vonatkozó rendelet, melyet a mai Wiener Zeitung közzé tesz, s melynek lényege abban áll, hogy e tekintetben az 1848. év előtti megszorítások ismét életbe lépnek, itt ott kissé meglepett, főleg miután több, e térre tartozó kérdés utóbbi időben a m. minisztérium által az egyenjogúság elve szerint döntetett el. Mi részünkről ebben semmi ellenmondást nem látunk, a kormány nem cselekedhetik saját törvényei ellen s azokhoz mindaddig ragaszkodik, mig törvényes után újakat nem léptetett az eddigiek helyébe. De épen ezen gyakori viták és neheztelések lehettek oka annak, hogy a minisztérium, még a zsidók jövendő helyzetének definitív rendezése előtt is ideiglenesen ama megszorításokat újra életbe léptetni kénytelen volt. Nem tartozunk azok közé, kik a 19-dik század derekán a középkor sötét előítéleteit ismét föl akarnák eleveníteni s a zsidó arczáras ruhájára ismét azon sárga foltot ragasztani, mely akkor Ábrahám üldözött fajának ismertető jele volt, de az államra nézve mit sem tartunk veszélyesebbnek, mint, ha az elmélet egyedül üdvözítő hatalmába bízván, a száraz valóság, a mindennapi gyakorlat előtt szemét behunyja s a népre, ahhoz nem illő , bár magában véve igen szép elvek alkalmaztatását erőszakolja. Akik a zsidók föltétlen emancipatiója mellett szót emelnek , azok menjenek Szajerhonba vagy épen Tirolba ; aztán mondják meg maguk, vájjon képzelhető-e, hogy az ottani nép amaz eszmével egyhamar kibékülend ! Nem mondjuk, hogy ezen ellenségeskedés okát egyedül vagy bár kiválólag is, a zsidók erkölcsi állapotában kell keresni; megengedjük, hogy az nagyobb részben a keresztény népességet terheli, mely itt ott még nem áll a miveltség oly fokán, hogy az emberben csak az embert látná , hitétől pedig teljesen elnézne, de a dolog már most így van és nem másként! Mit kell tenni ? Fejjel a falat lerontani? A kiteszi, fejét beüti , s a fal ott marad , a hol volt__Nevelés oktatás által a népet fel kell világosítani, de ez lassan, és a jelen nemzedékre épen nem , hanem csak a jó Alsó-Ausztriában . . . 1730 Felső-Ausztriában . . . 537 Salzburgban....................... 286 Tyrolisban....................... 1814 Sziriában............................. 852 Karinthiában....................... 261 Kazánországban .... 507 Csehországban .... 4983 Morvaországban .... 1827 Sziléziában....................... 760 Gallicziában , Bukovinában Krakkóban .... 4163 EGY MAGYAR NÁBOB Folytatás. *) XVI. A vadász a veremben. — Csitt, Boltay jön! . . . Az öreg úr belépett, jó reggelt kívánt a kérdező , nem szennek-e valamit a városba, mert rögtön indul, a kocsi be van már fogva. — A mama be akar menni. Felelt Fanny egész készséggel, nem lenne szíves bácsi, hogy bevinné ? Mayerné szemet, szájat meresztett. Ő nem mondta, hogy el akar innen menni. — Szívesen, felelt Boltay, hová parancsolja? — Haza akar menni leányaihoz, (Mayerné megijedt) nekem vannak ott holmi hímzéseim, nem akarom, hogy a nénéim elhányják, még zsibvásárra vetik, azokat fogja elhozni nekem. (Ah, okos leány, arany eszü leány !) — Nevezetesen egy pamlagom van ottan , tudja mama, magára hímeztem , azzal a két galambbal , azt már most semmi esetre sem akarom nénéimnek hagyni. Érti? Dehogy ne értené? Ez azt teszi, hogy elfogadja annak a pamlagülő urnak az ajánlatát s mily finoman adja tudtára, ez a vastag fejű Boltay egy betűt sem gyaníthat semmiből. Bölcs leány, aranyeszű leány ! — Boltay egy perczre kiszólt a kocsijához, hogy csináljon ülést az asszonyságnak, e perczet használva, suttogó szóval kérde Mayerné : — Mikor jöhetek vissza érted ? — Holnapután. — S mit feleljek ott? — Holnapután. Ismétlé Fanny. Erre ismét belépett Boltay. * Lásd Pesti Napló 1074. száraát. — Egy perczig várjon még, édes bátyám, szólt Fanny, néhány sort írok Teréznek, vigye magával. — Szívesen. Ámbár azért kár betintáznod az ujjadat, mert ha szóval megmondanád, is átadnám. — Jól van bácsi, tehát mondja meg néninek , hogy vegyen nekem egy köteg cashmir harrast, egy res pur de lavie, vagy poil de chévre. . . . Boltay megijedt az idegen szavaktól. — Csak írd le, jobb lesz. Mert ezt meg nem tanulom. Fanny mosolyogva véve íróeszközeit s egy rövid levélkét irt, összehajtá, bepecsétlés átnyújtotta Boltaynak. Mayerné még egy titkos egyetértő pillantást lopva leánya szemébe, felhagyó magát emelni a szekérre s az víg ostorpattogás közt elhajtatott. Fanny utánuk nézett egy ideig, azután hideg, megvető gunyorral fordult vissza szobájába, megöntöző virágait, megetető viadarait és danolt igen-igen jó kedvűen. A szekér a városhoz érvén, a legelső boltnál ismét leszállt Boltay, tűzkövet vagy mit árultak ott, amiből okvetlen vásárolni kellett neki. A kocsisnak megparancsoló , hogy csak vigye Mayernét, ahová parancsolni fogja. Ő majd haza talál gyalog. Mayerné nem sokára ismét szerettei körében volt. Épen ott találta Abellinot. A dandy leste már, mit fog végezni ? s mindnyájan várták, midőn betoppant. Ugyanazon öltönyben volt, melyet Boltay mester vett számára. Ah, minő nevetség volt az ! Hogy ugrálták körül, hogy forgatták erre-arra a dévai leányok ! Abellino megkérte, engedje meg, hogy ily alakban lefesse. De nem , most nem ért rá. Csak gyorsan. Mit végzett ? Mayernénak két óráig tartott, míg elmondta szerencsés merényletét, mennyit küzdött, milyen ékesen szólással volt, míg a leányt rávehette az engedékenységre. Mert a leány szemérmes szörnyen, s el kellett vele hitetni, hogy a lovag bizonyára nőül veendi őt, hát csak mindig azt mondja neki. Abellino nem állható meg, hogy összevissza nobilálja a duegnát, amit azzal bánt meg aztán , hogy Mayerné elmondá neki, milyen szép alaknak írta ő le Abellinot Fanny előtt ? — Hagyjuk őket ott vigadni. Ez alatt Boltay uram is szépen hazaballagott. Teréz már várta az ajtóban , mert a kocsis elébb haza ért, s jöttét hírül adá. Első dolga volt a levelet átadni. — Levelet hoztam, mert ami benne van, az törökül van, el nem tudtam volna mondani szájjal. Teréz felbonta a levelet, elolvasó, Boltayra nézett. Megint elolvasó. Harmadszor is elolvasó , s ismét Boltayra nézett. — Ez igazán törökül van. Én sem értem. Nézze ön. S azzal Boltaynak nyújta a levelet. — Hm. Dörmöge az öreg úr , csakugyan azt gondolva, hogy a levél tele van vad idegen szavakkal, s elbámult, midőn ezt olvasó benne : „Kedves nagynéném ! Mindent tudok. Azon nő , kit anyámnak nevezni irtózom , ne jöjjön hozzánk többet. Szenjék meg Karpathi János úrnak, hogy még ma keressen fel, fontos, sietős beszédem van vele. Jöjjenek kegyetek rögtön. Szerető rokona Fanny.“ Mit jelent ez ? Mi történt ezek között ? Mikor volt ideje valaminek történni ? Olyan szép csendesen kávéztak együtt, oly bizalmas suttogással váltak el egymástól. Kezet csókoltak egymásnak. . . . Boltay mester nem értett semmit. De Teréz kezde érteni. Tehát rögtön szenni kell Karpathi Jánosnak. Ki megy érte ? Elmegy Boltay mester maga. Az ő lábai jók, egy percz alatt ott van. A vén Palkó már ismeri, s karonfogva czepeli be urához. A vőlegény megérti az izenetet; rögtön hintájába fogat, öt percz alatt útban vannak. Boltay, Teréz a hintóban ülnek mellette, a fedett ablakon át senki sem látja őket, az öt sárkányparipa, három előre fogva, kettő hátul, nyargalva vágtat végig az országúton. Két óra alatt megjárják az utat, ami Boltay mester csendes hajtásával jó négy óra járás. Fanny maga fogadja az érdemes vendéget, arcza valamivel halványabb mint máskor, de a halványság úgy illik neki. János úr magánkívül van elragadtatásában, meg nem állhatja , hogy a szép ara elé járulván ilyen szokatlan beszédet ne ejtsen, kezét ünnepélyesen mellére téve: — Kisasszony , engem az Isten úgy segéljen, a hogy életemben nem lesz egyéb gondom, mint hogy kegyednek örömet szerezzek. — Én pedig, uram, fogadom, szólt Fanny határozott, nyugodt hangon, hogy életemben nem fogok erősebb kötelességet ismerni, mint az ön nevének becsületére válni. Most legyenek önök mindhárman szívesek , néhány órai beszélgetésre elzárkózni velem. E szavak oly nyugodt, oly határozott hangon voltak mondva, hogy engedelmeskedni kellett nekik , mind a négyen eltávoztak a legbelsőbb szobákba, bezárva minden ajtót maguk után. Néhány óra múlva ismét egyenkint felzároltattak az ajtók s előjöttek mind a négyen. De minő változás minden arezon ! Fanny arcza nem volt többé halvány, hanem piros, mint a hajnal, kinyílt, derült, mint a festő rózsa. Boltay mester egyre pödrözte a bajuszát, mint ki rettentő fenyegető dolgokra készül, ha olykor el nem nevezné magát, haragosnak is láthatnék. Még a jámbor Teréz szemei is szikráznak, de e szikrák a diadalmas boszu szikrái azokban. Hát még a vőlegény ? János úr ? Hol van János úr, hová lett az öreg nábob? Ismeri őt valaki? Ez a vidám, ugráló, szökellő, nevető, diadalmaskodó alak, vájjon ő volna az ? Ej, ej, bizony húsz évvel megifjult. Oly kedve van, hogy madarat lehetne vele fogatni. Kicserélték ! Nem találja helyét, oly kedve van , el van bűvölve, el van ragadtatva, ez a leány tündére, angyala, istennője. Nem hijába támadt ő fel halottaiból, véres ható szer, türelemmel el kell várni a hatást. Annak idején aztán a teljes emancipatio magától jő , mert a megszorításokat mindenki fölöslegeseknek tekintendő ... A hegyes tartományok hangulatára nézve igen jellemző tényt közölhetünk. Az 1848. birodalmi gyűlés fractiói külön clubbokat képeztek, a szíriai követek a baloldali párthoz tartozván, a liberális clubbba léptek s a baloldal törekvéseit mindenben erélyesen gyámolították. Midőn azonban egyik tagja a clubbnak azt ajánlotta, hogy a baloldal a zsidók tökéletes emaerpatlóját indítványozza a birodalmi gyűlésen, a szíriaiak kinyilatkoztatták, hogy, mihelyt ezen ajánlat elfogadtatik, mindnyájan azonnal kilépnek. Ezt a mivelt és liberális szíriaiak tették, — mit tenne a nép miveletlen és szabadelvű része ? ... . Türelem, türelem kell, mindkét részről, habár mindegyikről más értelemben, a jövő Izrael népe számára is meghozandja a várakozás gyümölcsét, mihelyt — érett leend ! — Mig múltkori levelünkben a bank-escompte fölebbemeltetését — ha megtörténnék — nagy calamitásnak mondtuk, a mai „Presse“ a bankot lehordja, mivel 4%nyi escompte-ja mellett megmaradt. A különben igen értelmes „Presse“ ez egyszer egy kis bakot lőtt, mert az előlegezési váltó üzlet két igen igen különböző dolog. Az előlegezések statuspapírokra adatnak, melyeknek már önmagukban mindenkor és mindenütt értékük van , míg a váltó értéke sokkal szűkebb körre szorítkozik. Akinek státuspapírjai vannak, az csak kivételképen s előre nem látott esetekben , rendesen pedig csak igen rövid időre zálogítja el azokat, tehát 5% igen könnyen fizethet; a kereskedő pedig, kinek folyvást váltókkal van dolga, s a ki a bankárnak a harmadik aláírás hozzácsatolásáért úgyis 1—2 , néha több percenttel fizetnie kénytelen csakugyan megérzi, ha a bank maga is 1%v el fölebb emelné a levonati kamatot!... A török ügyre nézve tegnap délután ismét igen nyugtalanító hírek szállongtak, de bizonyost senki sem tud. Börzénk, mely az egész krízis alatt oly szilárdul tartotta magát, tegnap szinte kissé megrémült s az 5% állam kötelezvények 90-ig sülyedtek alá; de azért Pepita asszony tegnapelőtt ismét telt ház előtt tánczolt. Abból látni, hogy valódi (csaknem kézzelfogható) műélvezetekre csakugyan van pénzünk, bár miként álljon is a börze átkelete! N.Körös, sept. 5. Folyó ha 3 dikán nagy ünnepet tartott városunk közönségének minden osztálya,—a helybeli helv. vall. felekezetű főgymnasium nyilvánossá emeltetésének és megnyitásának rendkívüli ünnepét. Midőn a magas kormány az iskolák szervezésére vonatkozó rendeleteit kibocsátó, alig volt község és oktatásügyi bizottmány a hazában, melyet az új szervezés és hozzákötött nehézségek , különösen a 12 tagból álló tanári karnak kiállítása zavarba ne hozott volna. Nagy- Kőrös városának lelkes tanácsa, egyetértve a bölcs polgársággal , kezet fogva és erőt egyesítve az egyháztanácscsal, rögtön sietett a magas kormány rendeleteinek értelmében alkalmazkodni, s a főgymnasium kellő szervezésére, a tudományok, nemzetiség és vallásosság emelésére oly áldozatot hozott a hazában, melyet a nyilvánosság előtt fölmutatni, még az idegenek is örömmel sietnek. Míg sokhelyütt az oktatásügyi rendelet némely pontjainak lealkuvásáról tanakodtak, itt az említett tanintézet megalapítására oly erőt gyűjtött a város lelkesedése, mely annak jövőjét a legnagyobb virágzásról biztosítja ; sőt oly szerencsés helyzetben van a f. egyháztanács iskolai bizottmánya , hogy a város nemes tanácsa és polgársága által ajánlott évi segélyösszegnek csak egy részét veendi igénybe. Ily fényes polgári erények látása mellett jól esik erősödnünk azon meggyőződésben, hogy a művelődés, s a tudományok előmozdításán törekvő nemzeteknek biztos jövőjük van.