Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-26 / 1089. szám

1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva . Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 ., _ A havi előfizetés , mint a szémonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmi­ élet, minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyek­ tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő url-utoza8­ dik szám. Szerkesztési Iroda: Drl-utcza 8 u. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Félévre . 8 „ — „ » Évnegyedre 4 „ — „ ,, Egy hónapra 1 fr. 30 k. p­ ie§9 K­­M Szerda, oct 26-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­­sábos petit-sora 4 pgő kraj­­czárfával számíttatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár- fával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Folyó évnegyed első hónapja vége felé járván, azok számára, kik az előfizetéssel elkéstek, ezennel kéthónapos előfizetés nyittatik P­ESTIN­APLÓ novemberi­g decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 frt 40 kr. pp. Kik azonban a folyó évnegyedre (oct.-dec.) a lapot teljes számban birni akarják, előfizetési ára vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhoz­hordással 4 frt p.­p. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szeg­letén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. BÜNTETŐ PERRENDTARTÁS. IV. Említve volt már e czikkek során, hogy a bün­tető bírósági üldözés hivatalból történik , kivévén azon eseteket, melyekben a törvény azt különösen valamely érdeklett fél kérelmétől teszi függővé. Oly vétségeknél, melyek a törvény szerint csak vala­mely érdeklett fél kívánatéra üldöztethetnek büntető­­bíróságilag, p. o. házasságtörés esetében, a közvádló ön­szántából fel nem léphet. A magánvádló azonban köte­les előbb, mintsem önmaga lépéseket tenne, az álladalmi ügyészhez fordulni, s azt megkérdezni: várjon akarja-e a büntető eljárás folyamatba tételét indítványozni, vagy nem ? S ha akarja, úgy a magánvádló vele egyetértve működik ; ellenkező esetben pedig jogot nyer a büntető keresetet személyesen vagy meghatalmazott által meg­­indítni, úgy szinte azon esetben is, ha az álladalmi ügyész a büntető eljárás folytában szüntetné meg köz­­remunkálását, az eljárást egyedül folytatni. Rendszerint tehát az álladalmi ügyészek körébe tar­tozik a bűnösök vád alá vétele, s e czélra minden tör­vényszéknél egy álladalmi ügyész, s mindegyik főtör­vényszéknél egy álladalmi főügyész van alkalmazva, s a szükséges helyettesekkel és segédszemélyzettel ellátva. Az álladalmi ügyészek az álladalmi főügyész alá vannak rendelve, ez pedig csak az igazságügyi miniszternek fe­lelős. Általában pedig az álladalmi ügyészi hivatal a törvényszékektől független, s azokhoz nem az aláren­deltség , hanem a melléjök rendeltség viszonyában áll.­­ Az álladalmi ügyész teendői, a büntetőjogi körben, következőkből állanak: a vizsgáló bíróságot minden, tudomására jutott, bűntettről értesíti, a az­iránt a vizsgálati eljárást megindíttatja, a megindí­tott vizsgálati eljárásra befolyással van, és pedig oly nagy mértékben, hogy a vizsgáló bíró, mennyiben a késedelem nem veszélyes, egyetlenegy fontosabb vizs­gálati cselekvényt (p. o. bírói szemlét, ház- vagy személymotozást stb.) sem teljesíthet az álladalmi ügyész előleges értesítése nélkül; sietős esetekben ön maga is tehet vagy tétethet oly intézkedéseket, melyek különben a vizsgáló­bíró teendői; a vizsgálati eljárás befejezése után perbefogás , vagy a további eljárás megszüntetése iránt a törvényszék elé indítványokat terjeszthet; a szóbeli végtárgyalásoknál a közbiztonság­i törvény ér­dekét ő védelmezi, ő kér a vádlott ellen törvényes bün­tetést , ő felebbezi a vádlottnak kedvező bírói határoza­tokat, ha azokat törvénynyel egyezőknek nem találja; szóval, a büntető eljárás egész folyama alatt gondos­kodik a törvény megtartásáról s minden késedelem el­hárításáról. Az álladalmi főügyész pedig, milyen minden főtör­­vényszéki kerületben székel, a kerületében létező összes álladalmi ügyészségek fölötti vezérletet s felügyeletet viszi, azoknak utasításokat ad, őket, ha némely fontos esetekben szükségesnek látja, ön­maga helyettesíti, alá­rendeltjei fölött fegyelmi hatalmat gyakorol, a főtörvény­székekhez érkező büntető ügyi iratokat megszemlélheti, s az ezek iránti tárgyaláson (de nem a szavazáson) jelen­lehet; némely a törvény által kijelölt esetekben, p. o. külföldi bűnösnek kiadatása, büntető tárgyalásoknak egyik bíróságtól másikhoz áttétele, megkegyelmezés stb. iránt inditványokat tehet. — E fölött az állam­ügyészi hivatalok feladása a büntető intézetek felett, az igazságügyi minisztérium nevében, és utasításai szerint, felügyeletet gyakorolni, s a büntető törvényszolgáltatás egész folyama, és a büntető intézetek állapota iránt statistikai kimutatásokat és időszaki tudósításokat szer­keszteni , s küldeni be az igazságügyi miniszterhez. Az államügyészség , különösen az álladalmi fő­ügyészség tehát, közvádlói szerepén kívül, felügyelő hatóság is , továbbá közép , közvetítő orgánum az államkormány és a törvényszékek közt. A bíróságtól független, csupán a kormány igazságügyi osztályának van alá­rendelve; némi részben a bíróságra fel is ügyel, s ez köteles az államügyészséget mindazon ese­tekben , melyekben az a törvény által ki van szabva, indítványaival meghallgatni; az államügyészség jelen­lehet az első bíróság tanácskozásainál, sőt szavazásánál is, azonban a végtárgyalás feletti döntő tanácskozás kivételével. A tanácskozásban értesítő szava van, döntő szava azonban nincs. Kölcsönösen ismét a bíróság is független az álladalmi ügyésztől, mert ennek indít­ványai , bár kihallgatandók, sem a vizsgáló, sem az ítélő bíróságokra nézve nem kötelezők , s bármint hasz­nálja is az államügyészség értesítő szavazatát, a biró ítélni fog meggyőződése s lelkiismerete szerint. Látszik ezekből, hogy az álladalmi ügyészség hatás­köre sokkal terjedtebb, mint volt a közvádlóé, az 1840- diki orsz. választmányi munkálat szerint. Ennek ugyanis a bűnvizsgálatra semmi befolyás nem adatott, ő csupán a bevégzett vizsgálati jegyzőkönyvet vette volna át, hogy abból a vádlott perbefogása vagy felmentése iránti vé­leményét elkészíthesse. Felügyelettel egyedül arra lett volna, hogy a bűnvizsgáló biró a maga teendőit gyorsan s kimeritőleg végezze , ezért a bűnvizsgáló bírónak kötelességévé tétetett, hogy a közvádlót a bűnvizsgálat folyamáról hetenkint értesítse, s a közvádló által észre­vett hiányokat pótolja. — Felügyelő s közvetítő kor­­mányhatósági minőséggel, törvényszéki rendőri szerep­pel egyáltalában nem volt felruházva. Az ausztriai büntető perrendtartás, mely előttünk fekszik, elfogadta azon sokat vitatott, sokak által túlsá­gosan kárhoztatott, de alapjában kétségkívül üdvös, s kellő formulázásban igenis hasznos, és az állam méltó­ságának s érdekeinek megfelelő intézményt, mely a fran­­czia büntető-eljárási rendszer egyik lényeges részét ké­pezi , t. i. az államügyészség (ministére public) intéze­tét. A franczia államügyészség kelletinél szélesebb hatás­körét azonban illő korlátok közé szorította. Azoknak, kik az államügyészség intézetét a büntető rendszerből egyáltalán kizárni kívánják, alig van tiszta fogalmuk ezen intézet valódi jelentőségéről , s midőn felette ítélnek, nem a dolog lényegét, hanem a franczia rendszer kinövéseit tartják szem előtt. Az államügyészségi rendszer lényege abban áll, hogy általa elkerültetnek egy részről a magánvádlóktól függő büntető rendszer hiányai, mikint ez a régi respublicák­­ban divatozott, s mai napon is divatozik Angliában, hol az érezhető hiányon egyesületi úton szokás segíteni, s a bűnök kellő megtorlására részvénytársaságok ala­kulnak; elkerültetnek más részről az inquisitorius rend­szer veszélyei. Kifejlett társadalmi viszonyokban , s az államhatalom jelen állapota mellett, az accusatorius rendszer alig képzelhető másképen , mint oly alakban, hogy az elkövetett bűntettek, saját erre rendelt tiszt­viselők által, közérdek szempontjából, üldöztessenek. A büntető igazságszolgáltatást, mely nemcsak egyes EGY MAGYAR NÁBOB. XVII. Szegény asszony! Folytatás. *) A két ifjú nő egyedül maradt. Alig zárult be az ajtó Marion kisasszony mögött, midőn Fanny a legszenvedélyesebb hevességgel ragadá meg egyszerre mindkét kezével Flóra kezét, s mielőtt annak ideje lett volna őt meggátolni, ajkaihoz szok­ta a pará­nyi kis kezet és csókjaival, forró, szívtelszakadt csók­jaival bob­ta el azt és ismét és ismét csókjaival halmozá el, és nem bírt egy szót szólani. — Ah istenem, mit cselekszik ön ? szólt Flóra, s az­után, hogy megakadályozza Fannyt e tettében, odaölelte őt magához, és arczát csókolta meg és kényszerité őt is arra. Olyan szép, olyan legendás szép volt e két nő együttlétében, a­mint egymást átölelve járták, egyik­nek szemében köny , másikéban mosoly , ez mosolyg, hogy társnéja ne könyezzen, amaz örömkönyeket sir, hogy őt mosolyogni látja. — Mondja ön, szólt édes vonzalomtól reszkető han­gon Fanny, mondja ön, ugyebár önt nem egy hideg ügy hozta e házba, hanem hallotta ön, hogy van itt egy sze­gény magára hagyott nő, ki néhány nap múlva egyedül, ismeretlenül, pártolatlanul fog tévedezni a világban, és gondolá magában, gyerünk el hozzá, adjunk neki egy jó szót, egy buzdítást, tegyünk jót vele. — Óh istenem. .... Flóra nem tudott mit felelni, hiszen Fanny valót mondott. — Óh én tudora azt jól. Hogy ön jótékony szelleme a vidéknek. Épen midőn megérkezett ide, önrül hallot­t) Lásd Pesti Napid 1087. vámát.­tam beszélni, s azokból, a miket hallottam, képzeltem önt magam elé. Ön sejti azt, hogy bennem is egy sze­gényre talált, kit jótéteményiben részesitnie kell, de e jólét nagyságát csak én tudom, csak én érzem. Az indulat beszédessé varázsolá e nőt, ki különben oly méla, oly hallgatag volt. — Ne mondja ön, hogy nem úgy van, engedjen e bol­dog hitben maradnom, engedje , hogy önt szerethessem, úgy a­hogy az első pillanattól megszerettem, hogy fentarthassam magamat ennél a gondolatnál: van egy áldott lény, ki rám gondolt, megszánt és boldoggá tett. — Óh Fanny, monda Flóra szelíd reszketeg hangon. Valóban sajnálta e nőt. — Úgy, úgy­­ nevezzen engem úgy, szólt Fanny hevesen, túl boldogan szorítva szivéhez Flóra kezét, melyet egy perczig sem bocsátott el kezéből, mintha attól tartana, hogy a kedves visio eltűnik előle. Flóra helybenhagyásul szép ajkát nyomá Fanny hom­lokára. Kedves hitelesítő pecsét! Boldog okirat, mely benne részesül. Fanny keble alig bírta örömeinek terhét. Életében először talált arra, a­mi után sóvárgott, egy szívre, mely megérti, egy oly őszinte, salaktalan lélekre, mint magáé; oh, jobb még mint a magáé, mert Flóra jósága öntudatos, eszmélő, mások által is érezett. Ezt ő jól átgondolta , s örült neki, hogy magánál jobb, szebb lélekre akadt; annyi rút, önző piszoklélekkeli érint­kezés után milyen jól eshetett ez neki; a­mit egy tiszta, vágyó szív érez magas, nemes szellemekkeli találkozá­sakor, ez valami a menny, az üdv érzeményei közöl. — Tegye oly boldoggá önt az ég, mint a milyen boldoggá tett ön engemet. — Ah Fanny, én már önt nevén szólítom, szólítson ön is... szólíts te is engem Flórának. Csak a legnagyobb elővigyázattal sikerült Szentirmai­­nénak meggátolhatni, hogy Fanny lábaihoz ne boruljon; a­mit hogy nem tehetett, oda borult Flóra keblére és sirt, és sirt, és mikor olyan nagyon sirt, akkor igen igen boldog volt. Flóra pedig mosolygott, és mosolygott és úgy örült neki, hogy ezen nő az ő keblére borulva zokog. — De már most kedves Fanny, ennek vége van, ezen átestünk. Ha megígéred, hogy erről nem beszélünk töb­bé semmit, hát akkor én itt maradok nálad egy egész — egy egész hétig ! Ez annyit tett, mint Fannyt kényszeríteni, hogy újra kezdje az örömkönyeket. — És azután segítek neked a közelgő ünnepélyre, a­mit férjed adni szándékozik, az előkészületekben. Óh úgy is annyi dolgod lenne, hogy nem győznéd magad, aztán meg nagyon meg is unnád , ha pedig ketten le­szünk, majd meglátod mennyi tréfa lesz azzal, mennyit fogunk nevetni azon a sok apró bajon, a­mi előfordul. És előre is sokat nevettek rajta, oe az nagyon mulat­ságos dolog lehetett. Fanny valami érzékeny észrevételt akart tenni, de nem juthatott hozzá barátnéja vidám arcza miatt; a­mint rátekintett, kénytelen volt ő is nevetni. N­óh ezt ne gondold, hogy nem önzésből teszem, monda Szentirmayné, óvást téve mindennemű hála és köszönet ellen; a legkiszáraltottabb önzésből teszek mindent, férjem most főispánnak neveztetetett ki * * megyébe, két hónap múlva foglalja el helyét, a beig­­tatási lakomán azután te fogsz majd nekem ismét segí­teni, s egy hétig te leszesz nálam. Látod milyen előre számitó, milyen ravasz vagyok én. Ah ezen ismét nagyon sokat lehet­ nevetni. Fanny soha sem hallott ilyen mulatságos dolgokat, legalább életében soha ily­­ó ízűn nem nevetett. Ez a Szentir­­maynó egy valóságos kis bohó, hogy megtudja az em­bert nevettetni. Egyet szól, és akkor sír az ember, má­sikat szól, és akkor meg nevet. Fannynak e­közben nagy gyönyörűsége telt benne Flórától elszedni kalapot, köpenyt és minden zálogba vehető portékát, a­miket el szokás szedni lefoglalt ven­dégektől , nagyobb biztosság okáért, hogy el ne szök­hessenek. A kalaplevételkor természetesen szemébe ötlött Fan­­nynak Flóra gyönyörű hajzata, mely oldalválasztékai­ban szép reezés hullámzatokat képezett. Erre majd meg fogja tanítani Fannyt; neki az még jobban fog ille­ni ; ilyenformán szerencsésen átment a társalgás pipe­rére, női munkákra , kézművekre s egyéb apróságokra, a­mik hölgyeket szoktak érdekelni, úgy hogy mire ismét visszajött Marion kisasszony Kárpáthy úrral az archí­vumból , már akkor semmi nyoma sem volt a két delnő között az előbbi szenvedélyes érzelmes jelenetnek , úgy beszélgettek egymással, mintha régi - régi jó ismerő­sök volnának. Ah, ah, szólt Marion kisasszony, felkapva fejét, a­mint Flórát kalap és köpenyke nélkül látta. Ön egészen kényelembe tette magát. Igen nagynéni, még egy kis ideig itt maradok Fannynál. Marion kisasszony meglepetve tekinte körül a szoba minden szegletébe, azután fel a plafondra, a festett mú­zsákra, mintha nem tudná, hogy ki az a Fanny. — Ah, miile pardons­­ madame. Most jut eszembe, hogy ez a kegyed keresztneve, egészen confuse vagyok a sok családi névtől, a­mivel Karpathy ur jurium di­­rectora tele­olvasta a füleimet; valójában ez a Karpathy család roppant összeköttetéssel bír, női ágon az ország minden előkelő családjával rokonságban van; úgy hi­szem, a naptárban létező minden nevek feltalálhatók benne. S állampolgárok, hanem az összes polgári társaság egyik legnagyobb érdeke, nem szabad a magánosok kényére hagyni, s kitenni azon veszélynek, hogy egyesek kénye­lemszeretete vagy félénksége miatt a társaság életét s jóllétét veszélyeztető cselekvények büntetlenül marad­janak, vagy hogy a magános polgárok egymás közt al­kura léphessenek oly ügyekben, melyek az egész hazát s annak közjavát érdeklik. — Mindez nem történhetik, ha a polgári társaság ebbeli érdekét s jogát egy erre rendelt köztisztviselő képviseli, kinek számos és hatá­lyos módok s eszközök állanak rendelkezése alatt, hogy az elkövetett bűntetteket felfedezze, miáltal a büntetés is, a közérdek, a polgári társaság nevében szorgalmaz­­tatván, tekintélyes­ jellemet nyer, s méltóbb alakban tűnik fel.­­ Ha ezen szerepre külön államtisztviselő nem lenne hivatva, vagy a bűntettek nagy része bün­tetlenül maradna, vagy pedig azon másik szomorú kény­­telenségbe jutna az állam, hogy a vádló és a vizsgáló biró egyesíthetlen szerepét egy­azon egyénben kellene összeolvasztani, miáltal az accusatorius rendszer meg lenne semmisítve. Csak az államügyész és bű­nvizsgáló biró teendőinek czélszerű felosztása által lehetséges azon erély és vilá­gosság, melyre a büntető eljárásban oly nagy szükség van. Természetes tehát, hogy oly kormánynak, mely szí­vén viseli a bűnösök elleni vádaknak tisztába hozását, s a büntető törvények tekintélyének fentartását, a bűn­­vizsgáló bíróságtól elkülönzött, de azokkal egyetértve, egy azon czélra működő , önálló vádló hivatalok felállí­tását kikerülni nem lehet. De épen ezen czél, s a büntető eljárás külön stádiumainak kellő elkülönzésében a szemé­lyes biztonság s szabadság nélkülözhetlen garantiáját kereső közvélemény megnyugtatása igényli, hogy az ál­lamügyészség teljes hatalommal bírjon ugyan a bűntettek üldözése iránti indítványok tételében, s az azok felfede­zése és tisztába hozása iránt teendő segédlépések eszköz­lésében, de minél kevesebb részt vegyen magukban a bűn­­vizsgálati cselekvényekben. Az államügyésznek ugyanis kötelessége s érdeme azon lankadatlan hév s erélyesség, melylyel a társaságra veszélyes tetteket üldözi, és ezen hév s erélyesség — mely azonban a szelíd embe­riség érzelmeit ki nem zárja — teszi őt a bűnösök félel­mévé; a vizsgáló bírónak pedig uralkodó jelleme s fő érdeme legyen azon higgadt, szenvedély telen, bölcs nyugalom, mely senkit sem hisz előlegesen bűnösnek, minden körülményeket fontolóra vesz , gyanú által soha el nem ragadtatik, s az Ítélő biróság el­be oly alapos adatokkal lép, melyekre ez lelkiismeretesen építheti az emberiség legfőbb kincseiről intézkedő ítéletét. B­é­c­s, oct. 34.­­ A külbonyodalmak közepette kormányunkat már egy idő óta a sajtó jelen helyzete igen élénken foglal­kozatja s mint hiteles kútfőből tudjuk, e tekintetben lényeges fontosságú lépések várhatók, melyeknek ter­mészetére nézve, az eddig tudtunkra jutott adatok nyo­mán, egy két felvilágosító szóval szolgálhatunk. A sajtó, nevezetesen a napi sajtó nálunk egészen más sze­repet játszik, mint az úgynevezett alkotmányos álla­mokban , rendeltetése s helyzete itt egészen más mint amott , s így magától értetődik , hogy egész organismusának is másnak kell lenni. Angliában — (ezt idézem , mert itt a parl­amenti kormány a társadalom fennmaradásának alapja.) — Angliában a sajtó a napi kérdéseket tárgyalja, a kormány rendsza­bályait bírálja, s azokról véleményét elmondja. A kor­mány ezen véleményt nemcsak meghallgathatja, ha kedve tartja, hanem azt meghallgatni kénytelen, mert tartóssága, fennállása a közvéleményben gyöke­redzik. A sajtó közvetlenül s közvetve — a parl­amenti tagokra gyakorlott befolyás által — a minisztériumnak sírját áshatja vagy babérral koszorúzhatja annak hom­lokát. Ily körülmények közt a sajtó nemcsak korlátla­­nul mozog, hanem igen természetes, hogy a kormány maga is pártot keres magának a sajtóban s az alkot­mányos oppositiót alkotmányos úton, a szabadsajtó által gyöngíti vagy elnémítja, ha — lehet, vagy lelép, ha­­ nem lehet. Ez mind igen szép s az elmélet szempontjából nálunk sem lehetne ellene ki­fogás ; de miként már a múltkor említettük , az elméleti helyesség igazgatási rendszabályok czélszerű­­ségéről még nem kezeskedik, s így a nálunk ez ügyben történendő lépéseket szinte nem a száraz elmélet, hanem az adott körülmények szerint kellene megítélni. Midőn kormányunk a sajtót Ausztriában tulajdonképeni állás­pontjára visszavezeti, teljes részrehajlatlansággal jár el s az elveivel meg nem férő viszonyokat még akkor is erélyes kézzel félrehárítja, ha e viszonyokból eddigelé némi hasznot merített, így péld. Bécsnek néhány kisebb lapja volt, mely különböző alkalommal jó indulatának s őszinte hazafiságának jeleit adta. Midőn a cautio le­tételére került a dolog, egyik másik ezen lapok közöl a fizetési mód könnyítéséért esdekelt, s minthogy a ható­ság csakugyan némi engedékenységet mutatott, ama példa nem soká utánzásra is talált. Ezen anomália, mely a cautiot fizető lapok irányában nehezen menthető, most meg fog szűnni; minden lap, kivétel nélkül, a cautio letételére köteleztetik, ha politikai híreket hoz, s igy tehát az apróbb lapoknak nem marad egyéb hátra, mint a politikai újdonságok közlésétől tartózkodni vagy­­ megszűnni, minthogy a cautio letétele aligha mód­­jukban leend. Mint halljuk, Bäuerle lapja már is egé­szen más szint öltött, s Weisz úr azt jelenti, hogy „Volkszeitung“ czimű lapja 1854 ben már nem fog megjelenni. Ez utóbbi lépésre a nevezett urat tán a múltkori levelemben említett közrendelvény is indította! — De ez még nem mind! Főfigyelemmel leend a sajtó felügyelésével megbízott szakmány arra, hogy minden lapon a valódi felelős szerkesztő meg legyen ne­vezve, minthogy Bécsben — egy két lapot kivéve — azok, kik a lapok felelős szerkesztői gyanánt paradi­­roznak , szintúgy jutottak e névhez, mint Pilatus a credóba. (A pesti journalistika e tekintetben az itteni­vel igen dicséretes ellentétben áll.) Ezen s ehhez ha­sonló rendszabályok mindenesetre csak üdvösen hathat­nak sajtóbeli viszonyainkra s ha erélyesen kivitetnek, a kormány megadandja az itteni sajtónak azon méltósá­got, melyet maga magának kivívni nem tudott. —■ Köz­­igazgatási rendszabályok tárgyalását megtiltani, esze­­ágában sincsen a kormánynak, hanem azt csakugyan kívánni fogja, hogy a vita ott állapodjék meg, hol a szerény tanácsadás és hazafias buzgalom megszűnik és a tolakodás és agitatio kezdetét veszi! A keleti ügyre nézve a békeremények mindinkább apadnak, ámbár hitelesen tudjuk, hogy e napokban is­mét két kiegyenlítési terv érkezett ide: az egyik Lon­donból, a másik lord Redcliffetől Konstantinápolyból; az utóbbi azonnal félretétetett, de az előbbire nézve az orosz és angol követ közt még most is folynak a tárgya­lások. Azon hír, hogy Angolhan katonákat indít a kö­zéptenger felé, kormányunknak alkalmat adott, lord Westmorelandtől eziránt felvilágosítást kérni, mely hal­lomás szerint igen kielégítőleg ütött ki; ezen katonakül­dések — úgy mondatott - a keleti kérdéssel semmi összeköttetésben nem állanak. Miként legújabban beszélik, Császár Ő Felségének egybekelése 1854-dik ápril 24-kén fog ünnepeltetni; a közhír már azon úri hölgyet is megnevezi, mely a jö­­­vendőbeli császárné mellett a főudvarmesternői hivatalt viselendi t. i. galanthai Eszterházy Mária Sofia grófnőt, az 1835-ben meghalt galanthai Eszterházi Vincze gróf özvegyét, s Lichtenstein­ig legidősb nővérét, ki évek óta itt Bécsben tartózkodik, s jámborsága , valamint jó­tékonysága által egyiránt ismeretes. AUSZTRIAI BIRODALOM. Ő császári Fensége Ferdinand Miksa főherczeg Lissá­­ban létekor alig hogy személyesen meggyőződést szerzett a szigetlakóknak kenyérdrágaság miatti ínségéről, legott a lissai és comisai községek részére egyéb adományokon kí­vül 1000 forintot húszasokban hagyott hátra. A „Triest. Ztg.“ közli Zárából oct. 21 -kéről, hogy

Next