Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)
1853-10-26 / 1089. szám
1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva . Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 ., _ A havi előfizetés , mint a szémonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmi élet, minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyek tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő url-utoza8 dik szám. Szerkesztési Iroda: Drl-utcza 8 u. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Félévre . 8 „ — „ » Évnegyedre 4 „ — „ ,, Egy hónapra 1 fr. 30 k. p ie§9 KM Szerda, oct 26-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajczárfával számíttatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczár- fával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Folyó évnegyed első hónapja vége felé járván, azok számára, kik az előfizetéssel elkéstek, ezennel kéthónapos előfizetés nyittatik PESTINAPLÓ novemberig decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 frt 40 kr. pp. Kik azonban a folyó évnegyedre (oct.-dec.) a lapot teljes számban birni akarják, előfizetési ára vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással 4 frt p.p. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. BÜNTETŐ PERRENDTARTÁS. IV. Említve volt már e czikkek során, hogy a büntető bírósági üldözés hivatalból történik , kivévén azon eseteket, melyekben a törvény azt különösen valamely érdeklett fél kérelmétől teszi függővé. Oly vétségeknél, melyek a törvény szerint csak valamely érdeklett fél kívánatéra üldöztethetnek büntetőbíróságilag, p. o. házasságtörés esetében, a közvádló önszántából fel nem léphet. A magánvádló azonban köteles előbb, mintsem önmaga lépéseket tenne, az álladalmi ügyészhez fordulni, s azt megkérdezni: várjon akarja-e a büntető eljárás folyamatba tételét indítványozni, vagy nem ? S ha akarja, úgy a magánvádló vele egyetértve működik ; ellenkező esetben pedig jogot nyer a büntető keresetet személyesen vagy meghatalmazott által megindítni, úgy szinte azon esetben is, ha az álladalmi ügyész a büntető eljárás folytában szüntetné meg közremunkálását, az eljárást egyedül folytatni. Rendszerint tehát az álladalmi ügyészek körébe tartozik a bűnösök vád alá vétele, s e czélra minden törvényszéknél egy álladalmi ügyész, s mindegyik főtörvényszéknél egy álladalmi főügyész van alkalmazva, s a szükséges helyettesekkel és segédszemélyzettel ellátva. Az álladalmi ügyészek az álladalmi főügyész alá vannak rendelve, ez pedig csak az igazságügyi miniszternek felelős. Általában pedig az álladalmi ügyészi hivatal a törvényszékektől független, s azokhoz nem az alárendeltség , hanem a melléjök rendeltség viszonyában áll. Az álladalmi ügyész teendői, a büntetőjogi körben, következőkből állanak: a vizsgáló bíróságot minden, tudomására jutott, bűntettről értesíti, a aziránt a vizsgálati eljárást megindíttatja, a megindított vizsgálati eljárásra befolyással van, és pedig oly nagy mértékben, hogy a vizsgáló bíró, mennyiben a késedelem nem veszélyes, egyetlenegy fontosabb vizsgálati cselekvényt (p. o. bírói szemlét, ház- vagy személymotozást stb.) sem teljesíthet az álladalmi ügyész előleges értesítése nélkül; sietős esetekben ön maga is tehet vagy tétethet oly intézkedéseket, melyek különben a vizsgálóbíró teendői; a vizsgálati eljárás befejezése után perbefogás , vagy a további eljárás megszüntetése iránt a törvényszék elé indítványokat terjeszthet; a szóbeli végtárgyalásoknál a közbiztonsági törvény érdekét ő védelmezi, ő kér a vádlott ellen törvényes büntetést , ő felebbezi a vádlottnak kedvező bírói határozatokat, ha azokat törvénynyel egyezőknek nem találja; szóval, a büntető eljárás egész folyama alatt gondoskodik a törvény megtartásáról s minden késedelem elhárításáról. Az álladalmi főügyész pedig, milyen minden főtörvényszéki kerületben székel, a kerületében létező összes álladalmi ügyészségek fölötti vezérletet s felügyeletet viszi, azoknak utasításokat ad, őket, ha némely fontos esetekben szükségesnek látja, önmaga helyettesíti, alárendeltjei fölött fegyelmi hatalmat gyakorol, a főtörvényszékekhez érkező büntető ügyi iratokat megszemlélheti, s az ezek iránti tárgyaláson (de nem a szavazáson) jelenlehet; némely a törvény által kijelölt esetekben, p. o. külföldi bűnösnek kiadatása, büntető tárgyalásoknak egyik bíróságtól másikhoz áttétele, megkegyelmezés stb. iránt inditványokat tehet. — E fölött az államügyészi hivatalok feladása a büntető intézetek felett, az igazságügyi minisztérium nevében, és utasításai szerint, felügyeletet gyakorolni, s a büntető törvényszolgáltatás egész folyama, és a büntető intézetek állapota iránt statistikai kimutatásokat és időszaki tudósításokat szerkeszteni , s küldeni be az igazságügyi miniszterhez. Az államügyészség , különösen az álladalmi főügyészség tehát, közvádlói szerepén kívül, felügyelő hatóság is , továbbá közép , közvetítő orgánum az államkormány és a törvényszékek közt. A bíróságtól független, csupán a kormány igazságügyi osztályának van alárendelve; némi részben a bíróságra fel is ügyel, s ez köteles az államügyészséget mindazon esetekben , melyekben az a törvény által ki van szabva, indítványaival meghallgatni; az államügyészség jelenlehet az első bíróság tanácskozásainál, sőt szavazásánál is, azonban a végtárgyalás feletti döntő tanácskozás kivételével. A tanácskozásban értesítő szava van, döntő szava azonban nincs. Kölcsönösen ismét a bíróság is független az álladalmi ügyésztől, mert ennek indítványai , bár kihallgatandók, sem a vizsgáló, sem az ítélő bíróságokra nézve nem kötelezők , s bármint használja is az államügyészség értesítő szavazatát, a biró ítélni fog meggyőződése s lelkiismerete szerint. Látszik ezekből, hogy az álladalmi ügyészség hatásköre sokkal terjedtebb, mint volt a közvádlóé, az 1840- diki orsz. választmányi munkálat szerint. Ennek ugyanis a bűnvizsgálatra semmi befolyás nem adatott, ő csupán a bevégzett vizsgálati jegyzőkönyvet vette volna át, hogy abból a vádlott perbefogása vagy felmentése iránti véleményét elkészíthesse. Felügyelettel egyedül arra lett volna, hogy a bűnvizsgáló biró a maga teendőit gyorsan s kimeritőleg végezze , ezért a bűnvizsgáló bírónak kötelességévé tétetett, hogy a közvádlót a bűnvizsgálat folyamáról hetenkint értesítse, s a közvádló által észrevett hiányokat pótolja. — Felügyelő s közvetítő kormányhatósági minőséggel, törvényszéki rendőri szereppel egyáltalában nem volt felruházva. Az ausztriai büntető perrendtartás, mely előttünk fekszik, elfogadta azon sokat vitatott, sokak által túlságosan kárhoztatott, de alapjában kétségkívül üdvös, s kellő formulázásban igenis hasznos, és az állam méltóságának s érdekeinek megfelelő intézményt, mely a franczia büntető-eljárási rendszer egyik lényeges részét képezi , t. i. az államügyészség (ministére public) intézetét. A franczia államügyészség kelletinél szélesebb hatáskörét azonban illő korlátok közé szorította. Azoknak, kik az államügyészség intézetét a büntető rendszerből egyáltalán kizárni kívánják, alig van tiszta fogalmuk ezen intézet valódi jelentőségéről , s midőn felette ítélnek, nem a dolog lényegét, hanem a franczia rendszer kinövéseit tartják szem előtt. Az államügyészségi rendszer lényege abban áll, hogy általa elkerültetnek egy részről a magánvádlóktól függő büntető rendszer hiányai, mikint ez a régi respublicákban divatozott, s mai napon is divatozik Angliában, hol az érezhető hiányon egyesületi úton szokás segíteni, s a bűnök kellő megtorlására részvénytársaságok alakulnak; elkerültetnek más részről az inquisitorius rendszer veszélyei. Kifejlett társadalmi viszonyokban , s az államhatalom jelen állapota mellett, az accusatorius rendszer alig képzelhető másképen , mint oly alakban, hogy az elkövetett bűntettek, saját erre rendelt tisztviselők által, közérdek szempontjából, üldöztessenek. A büntető igazságszolgáltatást, mely nemcsak egyes EGY MAGYAR NÁBOB. XVII. Szegény asszony! Folytatás. *) A két ifjú nő egyedül maradt. Alig zárult be az ajtó Marion kisasszony mögött, midőn Fanny a legszenvedélyesebb hevességgel ragadá meg egyszerre mindkét kezével Flóra kezét, s mielőtt annak ideje lett volna őt meggátolni, ajkaihoz szokta a parányi kis kezet és csókjaival, forró, szívtelszakadt csókjaival bobta el azt és ismét és ismét csókjaival halmozá el, és nem bírt egy szót szólani. — Ah istenem, mit cselekszik ön ? szólt Flóra, s azután, hogy megakadályozza Fannyt e tettében, odaölelte őt magához, és arczát csókolta meg és kényszerité őt is arra. Olyan szép, olyan legendás szép volt e két nő együttlétében, amint egymást átölelve járták, egyiknek szemében köny , másikéban mosoly , ez mosolyg, hogy társnéja ne könyezzen, amaz örömkönyeket sir, hogy őt mosolyogni látja. — Mondja ön, szólt édes vonzalomtól reszkető hangon Fanny, mondja ön, ugyebár önt nem egy hideg ügy hozta e házba, hanem hallotta ön, hogy van itt egy szegény magára hagyott nő, ki néhány nap múlva egyedül, ismeretlenül, pártolatlanul fog tévedezni a világban, és gondolá magában, gyerünk el hozzá, adjunk neki egy jó szót, egy buzdítást, tegyünk jót vele. — Óh istenem. .... Flóra nem tudott mit felelni, hiszen Fanny valót mondott. — Óh én tudora azt jól. Hogy ön jótékony szelleme a vidéknek. Épen midőn megérkezett ide, önrül hallott) Lásd Pesti Napid 1087. vámát.tam beszélni, s azokból, a miket hallottam, képzeltem önt magam elé. Ön sejti azt, hogy bennem is egy szegényre talált, kit jótéteményiben részesitnie kell, de e jólét nagyságát csak én tudom, csak én érzem. Az indulat beszédessé varázsolá e nőt, ki különben oly méla, oly hallgatag volt. — Ne mondja ön, hogy nem úgy van, engedjen e boldog hitben maradnom, engedje , hogy önt szerethessem, úgy ahogy az első pillanattól megszerettem, hogy fentarthassam magamat ennél a gondolatnál: van egy áldott lény, ki rám gondolt, megszánt és boldoggá tett. — Óh Fanny, monda Flóra szelíd reszketeg hangon. Valóban sajnálta e nőt. — Úgy, úgy nevezzen engem úgy, szólt Fanny hevesen, túl boldogan szorítva szivéhez Flóra kezét, melyet egy perczig sem bocsátott el kezéből, mintha attól tartana, hogy a kedves visio eltűnik előle. Flóra helybenhagyásul szép ajkát nyomá Fanny homlokára. Kedves hitelesítő pecsét! Boldog okirat, mely benne részesül. Fanny keble alig bírta örömeinek terhét. Életében először talált arra, ami után sóvárgott, egy szívre, mely megérti, egy oly őszinte, salaktalan lélekre, mint magáé; oh, jobb még mint a magáé, mert Flóra jósága öntudatos, eszmélő, mások által is érezett. Ezt ő jól átgondolta , s örült neki, hogy magánál jobb, szebb lélekre akadt; annyi rút, önző piszoklélekkeli érintkezés után milyen jól eshetett ez neki; amit egy tiszta, vágyó szív érez magas, nemes szellemekkeli találkozásakor, ez valami a menny, az üdv érzeményei közöl. — Tegye oly boldoggá önt az ég, mint a milyen boldoggá tett ön engemet. — Ah Fanny, én már önt nevén szólítom, szólítson ön is... szólíts te is engem Flórának. Csak a legnagyobb elővigyázattal sikerült Szentirmainénak meggátolhatni, hogy Fanny lábaihoz ne boruljon; amit hogy nem tehetett, oda borult Flóra keblére és sirt, és sirt, és mikor olyan nagyon sirt, akkor igen igen boldog volt. Flóra pedig mosolygott, és mosolygott és úgy örült neki, hogy ezen nő az ő keblére borulva zokog. — De már most kedves Fanny, ennek vége van, ezen átestünk. Ha megígéred, hogy erről nem beszélünk többé semmit, hát akkor én itt maradok nálad egy egész — egy egész hétig ! Ez annyit tett, mint Fannyt kényszeríteni, hogy újra kezdje az örömkönyeket. — És azután segítek neked a közelgő ünnepélyre, amit férjed adni szándékozik, az előkészületekben. Óh úgy is annyi dolgod lenne, hogy nem győznéd magad, aztán meg nagyon meg is unnád , ha pedig ketten leszünk, majd meglátod mennyi tréfa lesz azzal, mennyit fogunk nevetni azon a sok apró bajon, ami előfordul. És előre is sokat nevettek rajta, oe az nagyon mulatságos dolog lehetett. Fanny valami érzékeny észrevételt akart tenni, de nem juthatott hozzá barátnéja vidám arcza miatt; amint rátekintett, kénytelen volt ő is nevetni. Nóh ezt ne gondold, hogy nem önzésből teszem, monda Szentirmayné, óvást téve mindennemű hála és köszönet ellen; a legkiszáraltottabb önzésből teszek mindent, férjem most főispánnak neveztetetett ki * * megyébe, két hónap múlva foglalja el helyét, a beigtatási lakomán azután te fogsz majd nekem ismét segíteni, s egy hétig te leszesz nálam. Látod milyen előre számitó, milyen ravasz vagyok én. Ah ezen ismét nagyon sokat lehet nevetni. Fanny soha sem hallott ilyen mulatságos dolgokat, legalább életében soha ilyó ízűn nem nevetett. Ez a Szentirmaynó egy valóságos kis bohó, hogy megtudja az embert nevettetni. Egyet szól, és akkor sír az ember, másikat szól, és akkor meg nevet. Fannynak eközben nagy gyönyörűsége telt benne Flórától elszedni kalapot, köpenyt és minden zálogba vehető portékát, amiket el szokás szedni lefoglalt vendégektől , nagyobb biztosság okáért, hogy el ne szökhessenek. A kalaplevételkor természetesen szemébe ötlött Fannynak Flóra gyönyörű hajzata, mely oldalválasztékaiban szép reezés hullámzatokat képezett. Erre majd meg fogja tanítani Fannyt; neki az még jobban fog illeni ; ilyenformán szerencsésen átment a társalgás piperére, női munkákra , kézművekre s egyéb apróságokra, amik hölgyeket szoktak érdekelni, úgy hogy mire ismét visszajött Marion kisasszony Kárpáthy úrral az archívumból , már akkor semmi nyoma sem volt a két delnő között az előbbi szenvedélyes érzelmes jelenetnek , úgy beszélgettek egymással, mintha régi - régi jó ismerősök volnának. Ah, ah, szólt Marion kisasszony, felkapva fejét, amint Flórát kalap és köpenyke nélkül látta. Ön egészen kényelembe tette magát. Igen nagynéni, még egy kis ideig itt maradok Fannynál. Marion kisasszony meglepetve tekinte körül a szoba minden szegletébe, azután fel a plafondra, a festett múzsákra, mintha nem tudná, hogy ki az a Fanny. — Ah, miile pardons madame. Most jut eszembe, hogy ez a kegyed keresztneve, egészen confuse vagyok a sok családi névtől, amivel Karpathy ur jurium directora teleolvasta a füleimet; valójában ez a Karpathy család roppant összeköttetéssel bír, női ágon az ország minden előkelő családjával rokonságban van; úgy hiszem, a naptárban létező minden nevek feltalálhatók benne. S állampolgárok, hanem az összes polgári társaság egyik legnagyobb érdeke, nem szabad a magánosok kényére hagyni, s kitenni azon veszélynek, hogy egyesek kényelemszeretete vagy félénksége miatt a társaság életét s jóllétét veszélyeztető cselekvények büntetlenül maradjanak, vagy hogy a magános polgárok egymás közt alkura léphessenek oly ügyekben, melyek az egész hazát s annak közjavát érdeklik. — Mindez nem történhetik, ha a polgári társaság ebbeli érdekét s jogát egy erre rendelt köztisztviselő képviseli, kinek számos és hatályos módok s eszközök állanak rendelkezése alatt, hogy az elkövetett bűntetteket felfedezze, miáltal a büntetés is, a közérdek, a polgári társaság nevében szorgalmaztatván, tekintélyes jellemet nyer, s méltóbb alakban tűnik fel. Ha ezen szerepre külön államtisztviselő nem lenne hivatva, vagy a bűntettek nagy része büntetlenül maradna, vagy pedig azon másik szomorú kénytelenségbe jutna az állam, hogy a vádló és a vizsgáló biró egyesíthetlen szerepét egyazon egyénben kellene összeolvasztani, miáltal az accusatorius rendszer meg lenne semmisítve. Csak az államügyész és bűnvizsgáló biró teendőinek czélszerű felosztása által lehetséges azon erély és világosság, melyre a büntető eljárásban oly nagy szükség van. Természetes tehát, hogy oly kormánynak, mely szívén viseli a bűnösök elleni vádaknak tisztába hozását, s a büntető törvények tekintélyének fentartását, a bűnvizsgáló bíróságtól elkülönzött, de azokkal egyetértve, egy azon czélra működő , önálló vádló hivatalok felállítását kikerülni nem lehet. De épen ezen czél, s a büntető eljárás külön stádiumainak kellő elkülönzésében a személyes biztonság s szabadság nélkülözhetlen garantiáját kereső közvélemény megnyugtatása igényli, hogy az államügyészség teljes hatalommal bírjon ugyan a bűntettek üldözése iránti indítványok tételében, s az azok felfedezése és tisztába hozása iránt teendő segédlépések eszközlésében, de minél kevesebb részt vegyen magukban a bűnvizsgálati cselekvényekben. Az államügyésznek ugyanis kötelessége s érdeme azon lankadatlan hév s erélyesség, melylyel a társaságra veszélyes tetteket üldözi, és ezen hév s erélyesség — mely azonban a szelíd emberiség érzelmeit ki nem zárja — teszi őt a bűnösök félelmévé; a vizsgáló bírónak pedig uralkodó jelleme s fő érdeme legyen azon higgadt, szenvedély telen, bölcs nyugalom, mely senkit sem hisz előlegesen bűnösnek, minden körülményeket fontolóra vesz , gyanú által soha el nem ragadtatik, s az Ítélő biróság elbe oly alapos adatokkal lép, melyekre ez lelkiismeretesen építheti az emberiség legfőbb kincseiről intézkedő ítéletét. Bécs, oct. 34. A külbonyodalmak közepette kormányunkat már egy idő óta a sajtó jelen helyzete igen élénken foglalkozatja s mint hiteles kútfőből tudjuk, e tekintetben lényeges fontosságú lépések várhatók, melyeknek természetére nézve, az eddig tudtunkra jutott adatok nyomán, egy két felvilágosító szóval szolgálhatunk. A sajtó, nevezetesen a napi sajtó nálunk egészen más szerepet játszik, mint az úgynevezett alkotmányos államokban , rendeltetése s helyzete itt egészen más mint amott , s így magától értetődik , hogy egész organismusának is másnak kell lenni. Angliában — (ezt idézem , mert itt a parlamenti kormány a társadalom fennmaradásának alapja.) — Angliában a sajtó a napi kérdéseket tárgyalja, a kormány rendszabályait bírálja, s azokról véleményét elmondja. A kormány ezen véleményt nemcsak meghallgathatja, ha kedve tartja, hanem azt meghallgatni kénytelen, mert tartóssága, fennállása a közvéleményben gyökeredzik. A sajtó közvetlenül s közvetve — a parlamenti tagokra gyakorlott befolyás által — a minisztériumnak sírját áshatja vagy babérral koszorúzhatja annak homlokát. Ily körülmények közt a sajtó nemcsak korlátlanul mozog, hanem igen természetes, hogy a kormány maga is pártot keres magának a sajtóban s az alkotmányos oppositiót alkotmányos úton, a szabadsajtó által gyöngíti vagy elnémítja, ha — lehet, vagy lelép, ha nem lehet. Ez mind igen szép s az elmélet szempontjából nálunk sem lehetne ellene kifogás ; de miként már a múltkor említettük , az elméleti helyesség igazgatási rendszabályok czélszerűségéről még nem kezeskedik, s így a nálunk ez ügyben történendő lépéseket szinte nem a száraz elmélet, hanem az adott körülmények szerint kellene megítélni. Midőn kormányunk a sajtót Ausztriában tulajdonképeni álláspontjára visszavezeti, teljes részrehajlatlansággal jár el s az elveivel meg nem férő viszonyokat még akkor is erélyes kézzel félrehárítja, ha e viszonyokból eddigelé némi hasznot merített, így péld. Bécsnek néhány kisebb lapja volt, mely különböző alkalommal jó indulatának s őszinte hazafiságának jeleit adta. Midőn a cautio letételére került a dolog, egyik másik ezen lapok közöl a fizetési mód könnyítéséért esdekelt, s minthogy a hatóság csakugyan némi engedékenységet mutatott, ama példa nem soká utánzásra is talált. Ezen anomália, mely a cautiot fizető lapok irányában nehezen menthető, most meg fog szűnni; minden lap, kivétel nélkül, a cautio letételére köteleztetik, ha politikai híreket hoz, s igy tehát az apróbb lapoknak nem marad egyéb hátra, mint a politikai újdonságok közlésétől tartózkodni vagy megszűnni, minthogy a cautio letétele aligha módjukban leend. Mint halljuk, Bäuerle lapja már is egészen más szint öltött, s Weisz úr azt jelenti, hogy „Volkszeitung“ czimű lapja 1854 ben már nem fog megjelenni. Ez utóbbi lépésre a nevezett urat tán a múltkori levelemben említett közrendelvény is indította! — De ez még nem mind! Főfigyelemmel leend a sajtó felügyelésével megbízott szakmány arra, hogy minden lapon a valódi felelős szerkesztő meg legyen nevezve, minthogy Bécsben — egy két lapot kivéve — azok, kik a lapok felelős szerkesztői gyanánt paradiroznak , szintúgy jutottak e névhez, mint Pilatus a credóba. (A pesti journalistika e tekintetben az ittenivel igen dicséretes ellentétben áll.) Ezen s ehhez hasonló rendszabályok mindenesetre csak üdvösen hathatnak sajtóbeli viszonyainkra s ha erélyesen kivitetnek, a kormány megadandja az itteni sajtónak azon méltóságot, melyet maga magának kivívni nem tudott. —■ Közigazgatási rendszabályok tárgyalását megtiltani, eszeágában sincsen a kormánynak, hanem azt csakugyan kívánni fogja, hogy a vita ott állapodjék meg, hol a szerény tanácsadás és hazafias buzgalom megszűnik és a tolakodás és agitatio kezdetét veszi! A keleti ügyre nézve a békeremények mindinkább apadnak, ámbár hitelesen tudjuk, hogy e napokban ismét két kiegyenlítési terv érkezett ide: az egyik Londonból, a másik lord Redcliffetől Konstantinápolyból; az utóbbi azonnal félretétetett, de az előbbire nézve az orosz és angol követ közt még most is folynak a tárgyalások. Azon hír, hogy Angolhan katonákat indít a középtenger felé, kormányunknak alkalmat adott, lord Westmorelandtől eziránt felvilágosítást kérni, mely hallomás szerint igen kielégítőleg ütött ki; ezen katonaküldések — úgy mondatott - a keleti kérdéssel semmi összeköttetésben nem állanak. Miként legújabban beszélik, Császár Ő Felségének egybekelése 1854-dik ápril 24-kén fog ünnepeltetni; a közhír már azon úri hölgyet is megnevezi, mely a jövendőbeli császárné mellett a főudvarmesternői hivatalt viselendi t. i. galanthai Eszterházy Mária Sofia grófnőt, az 1835-ben meghalt galanthai Eszterházi Vincze gróf özvegyét, s Lichtensteinig legidősb nővérét, ki évek óta itt Bécsben tartózkodik, s jámborsága , valamint jótékonysága által egyiránt ismeretes. AUSZTRIAI BIRODALOM. Ő császári Fensége Ferdinand Miksa főherczeg Lissában létekor alig hogy személyesen meggyőződést szerzett a szigetlakóknak kenyérdrágaság miatti ínségéről, legott a lissai és comisai községek részére egyéb adományokon kívül 1000 forintot húszasokban hagyott hátra. A „Triest. Ztg.“ közli Zárából oct. 21 -kéről, hogy