Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-14 / 1079. szám

) Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fr. — tr. p. Félévre 10 ,, _ ?? A h­avi előfizetés , mint’ a számonkinti eladás ,­­ megszűnt. Pesten házhozhordva Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ ,, Egy hónapra 1 fr. 30 k. p 1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. (099 Rsn mpu. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési Iroda: Drl-utc­a 8 sz. Bem­entetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Péntek, oct. 14-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Ahoa petit­ sora 4 pgő kraj­­azárjival számittatik. A ko­­tgtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a sákos sora 5 pengő krajczár­­jával számittatik.­­— A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivataliban. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ NEGYEDIK ÉVNEGYEDI (october-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 5 for. Budapesten házhozhordással 4 for. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a.­i-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szeg­letén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napid“ kiadó hivatala. „GYMNASIUMOK és REÁLISKOLÁK.“ Mi a k­o­­­c­z, sept 7.­ Az anyagi és szellemi jóllét lelkes előharczosai előtt tisztelettel kell meghajolnunk. Ezeknek törekvésén te­nyészik föl azon üdv, melyért oly sokan epednek; de forrását nem tudják, s a hozzá vezető út akadályait el­hárítani nem képesek. Méltó elismerés az ily lelkeseknek ! A Pesti Napló hasábjain megszoktuk ugyan a hig­gadt , józan és érett felfogással írott czikkek olvasását, de különösebben: a reáliskolák létesítése körüli buzdítások,“ — „angol nevelési r­en­d­s­z­e­r,“ — „S­uum cu iq­u­o“ féle közlések, oly fontosak , ésannyira körülmény és időszerűek , hogy ha­sonlókat olvasni, minden igaz hazafi lelke újra meg újra vágyik. De miért is ne? A fejtegetett eszmék életbe vágók , s nem meddő és időtlen vajúdások; fajunk anyagi jóllé­tét , közértelmesedését s igy az igazi és valódi művelt­séget , egy czélra törekedve, előmozdítani tűzék ki fel­adatul. Hogy e czélra kell törekednünk, tagad­atlan tény. Az idő követelése vállainkra nehezedett; tennünk kell, hogy fajunk véletlenül hátra ne maradjon. Csak az a meg­fejtendő kérdés : miként juthatunk czélhoz ? Észrevételeink e pont körül fognak forogni, s az ol­vasó közönség megbocsátand, ha a már több ízben, töb­bek által elmondott elmélkedések helyett, gyakorlati oldalán fogjuk fel a dolgot. A magas kormány kijelöli az irányt, mely felé kell­jen törekvésünkben indulni. E két irány : „A tudós iskolák szervezése, úgy, miként azt a tan­ügy európai álláspontja kívánja.“ „Reáliskolák alapítása, annyi számban és ott, a men­nyit és a hol, a már létező műipar, kereskedés s annak jövendőre a civilisatióval haladó fejlendése követel, az ethnographiai helyzet pedig megenged.“ A tudós iskolák szervezése körül honunkban a leg­utóbbi években óriási mozgalom fejtetett ki. Állam, egyes hitfelekezetek és testületek vetekedve állottak küzdtérre , örömest vívó áldozatul filléreit a jóakarat, hogy megmentse a tudós iskolák életét, biztosítsa jö­vőre a tudományosság és tiszta erkölcsiség azon templo­mait, hová gazdag és szegény eljuthat, ha bit képes­séggel, ismeretszomját csilapítani, erkölcsi érzelmeit nemesbíteni.­­ Ezen törekvés úgy az állam, mint minden felekeze­tek­ és testületekben az életrevalóság, erő és hatalom félreismerhetlen bélyege, a közértelmesedésre vágyás típusza, kegyeletes ragaszkodás az ősök által tudomá­nyos intézetekre tett jótékony intézményekhez. E törek­vésnek eredményei : a már nyilvánossági joggal bíró állam-felekezeti és testületi tan­intézetek ; ennek ered­ményei a többi már szervezett, de mindeddig nyilvá­nosoknak el nem ismertek is. E törekvésben haladt nem­zetünk , mint kivonja az idő, s nemzetünknek a biro­dalmi egységbe egyenjogus beillesztése. Sokkal inkább, sőt igen hátra állunk a reáliskolák alapítása tárgyában. Okát ennek, mig egy részről elta­­láltan adja, a ,,suum cuique“ czikk írója, — mellőzni látszik más oldalról azon minden esetre számításból ki nem hagyható fontos körülményt, mi az egyes hitfele­kezetek és testületek kezeit e tárgyban eddig kötve tar­totta. Mint tudjuk ugyanis, a hitfelekezetek tudományos intézeteik legnagyobb részint kegyes hagyományokon és alapítványokon nyugszanak , a hálás maradék az ősök és még jelenben is élők végintézményeit, azoknak szel­lemében tartozik kezelni és hiven megőrizni. Nagy er­kölcsi súly fekszik ebben , mitől eltérni annyit lenne, mint bezárni örökre a jóltevők ilynemű adakozásai előtt az utat, s a végintézetek m­egváltoztathatásával meggyökeresíteni bennök azon hiedelmet , hogy pium legatum­aik, egykor egyéni, önző czélokra is fordíthatók leendőnek . . Ez egyéni meggyőződésünk, és itt látjuk azon késedelmezésnek okát, mely az egyes hitfelekeze­­teknél, a reáliskolák alapítása körül eddig mutat­kozott. A dolgok új helyzetében mit kelljen cselekednünk ? Miután az állam a levirbarzott események után nincs oly kedvező helyzetben , s még sok idő telhetik bele, hogy egyedül és kirekesztőleg állam által dijjazott reál­iskolákat alapítson, — az egyes kitfelekezeteknek, — a mellett hogy ezekre is mázsányi sulylyal nehezedett ugyanazon idő forgása — szinte meggyőződésükké vált: a reáliskolákat inkább az állam érdekében és alap ere­jén felállíthatóknak tekinteni , úgy hisszük legczélsze­­rűbb leend, a két külön válni látszó érdeket egyesíteni. Egyesítése mind a hitfelekezetek érdekével, mind a ma­gas kormány kivonataival megegyeztethető. *­ E meggyőződésben indokaink következők : „Ha van legfelsőbb rendelet, mi eddig nekünk — kik, a közintézkedések gyapontjától távol vagyunk — tudo-­­ másunkra nem jutott, de nem kétkedünk felőle , hogy * az Organisations-Entwurf által kivánt iskolai új szer­vezet csak egy évre kívántatik még s csak ideiglenesen, azután­­pedig bizonyos módosításokon megy keresztül. *) Továbbá : „Minthogy miniszteri legfelsőbb nyilatkozat szerint a reáliskolák és gymnasiumok tanulmányai egymást segé­lyezve és párhuzamosan tanitathatnak, mint ez a felső lö­vői evang. tanintézetben már gyakorlatban is van. Végre „Minthogy felsőbb rendelet által már eddig is oda vannak a tanintézetek utasítva , hogy az algymnasium­­­ban pedagógiai szempontból a merev szakrendszert ne alkalmazzák, s ahoz szorosan ne ragaszkodjanak, ha­nem elég legyen két legfeljebb három tanár működését igénybe venni.“ Következik , hogy a tanintézetek szervezése körül tetemes változásnak nézhetünk elébe. E változtatásnál, hogy a fentebb említett syneretis­­mus, vagy­is tudós és reáliskolák egyeztetése létrejöhes­sen, következőket vélnénk tekintetbe vétetni: Nevezetesen !) A tudós iskoláknál, csak annyi egyén munkássá­ga vétessék igénybe, a­mennyi a cs. kir. oktatási mi­niszter által kijelölt tanokat kellő terjedelemben adhatja. Mire nyolcz, legfeljebb kilencz egyén működése elegen­dő. Még pedig úgy, hogy a tanár óraszáma hetenkint 20-n­ál többre nem menjen, a tanítvány pedig a fel­­gymnasiumban legfeljebb 24, az algymnasiumban még kevesebb órán át nyerjen oktatást. Ebből 2) következnék, hogy az algymnasiumban a tanítvá­nyok óraszámát az Entwurfban kijelöltnél czél- és neve­­lésszerű lenne kevesebbre reducálni. 3) A felgymnasium­ban teljes szakrendszerben adas­sanak a tudományok, az algymnasiumban osztály-szak­­rendszerben, hol az osztályrendszeren­ tanítás birjon túlsulylyal. 4) A classicai nyelvek tanításában, mint a „amim cuiquo“ czikk írója is érinti, egy osztályban csak egy nyelv tanítása kezdessék meg, azonban az élő nyelvek tanítása se halmoztassék lakásra. Például az elsőben kezdessék meg a latin , a másodikban a német — a hol ez nem anyanyelv,a hol pedig az,helyette más, — a har­madikban semmi uj nyelv , a negyedikben a hellén. 5) Az algymnasiumban, azokra nézve, sőt a félgym­­nasium két alsóbb osztályaiban is , kik iparos életpá­lyára készülnek, a classicus nyelvek tanulása ne legyen kötelezett tantárgy. 6) A fegyelem és erkölcsi magaviselet feletti őrkö­dés véleményünk szerint az igazgató közbejöttével, csak az osztályfőnök kezében legyen. Ezek szerint , ha a tudós iskolákban előadatni szo­kott tanok előadását kevesebb tanár is elvégezheti, ön­ként következik, hogy azon tanintézetekben, melyek már eddigelé a minisztérium által kívánt számban áll­­­ták ki a tanítói személyzetet, rendelkezhetnek felesleges erővel is, mely a gymnasiumba behozandó reál tudo­mányok tanításával foglalkozhatik, így a magas kor­mány szándéka az egyes hitfelekezetek által is előmoz­­dítathatik, s fajunk anyagi és szellemi haladása pár­huzamosan történhetik. Azonban ha nagyobb alapérték kívántatnék a reál tudományok előadására, nagyobb számban kiállítandó tanári személyzet ellátására , vélekedésünk szerint bi­zonyos eszközök használatba vételével, azt kevesebb erőm­egfeszítéssel lehetne előteremteni, mint a már meg­levő tudományos intézetek mellé egészen elkülönzött reáliskolákat állítani. A használatba veendő eszközök mellett, nem kellene devalválni a nyolcz osztályú gymnasiumot, hatosztályú­­vá, mit nem is óhajtunk. Ámaz eszközök kétféle ter­mészetűek , államiak és magántermészetűek lehetnek. Nevezetesen : „ Ha van — a­minthogy van is — a tanintézetek fentartására s tökéletesítésére, országosan létrehozott közalapérték, azt a „Gleichberechtigung“ és „unitis viribus“ nagyszerű elvek nyomán, népességi arányban, egyenlőség és viszonyosságnál fogva, megosztatni óhaj­tanék. 2. Ha az alapértékből, a kegyes jóltevők alapítvá­nyain nyugvó felekezeti tudós iskolákba behozandó reáltudom­ányok tanítására megkívántai a személyzet el­látására, a szükségek kellőleg nem fedeztethetnének , a közadó vétessék segéd­kútfőül, mely esetben az innen származható kellemetlen súrlódások kikerülése tekinte­téből , óhajtanék , hogy az e czélra megkívántabb men­nyiség ne kilön rovat alatt vitessék a közadóba, annyi­val inkább községi adó tárgyát soha ne tegye. * **) Itt tartozunk megmondani, hogy a„Suum cuique“ kik csikkében térvedésből állítatott , hogy a gymnasiális szervezet i­d­e­i­g­l­e­n­e­s­s­é­g­e még egy évre meg­­hoszszabbítatott. E rendelet csupán a főiskolákat illeti. A gymnasiális szervezet állandónak te­kinthető, oly értelemben , hogy ez nem gátolja ko­­ronkint a czélszerűnek látszó javításokat rajta alkal­mazni. S erre kétségkívül a reáliskolák beolvasztása is nyújt alkalmat. Szerk. **) Lehet, hogy oly országos alaptőkék léteznek, melyek feloszthatók , de nagyobb része kétségkívül olyan, melynek felekezeti rendeltetése van a kegyes hagyo­mánynál fogva. Az ily alapítványokra nézve már fel­jebb kimondta a tisztelt értekező úr maga az ítéletet. Azonban gymnasiális és reáliskolák csak nagyobb városi községekben nagy testületek által alakulhat­nak. S mig annyi érettségre s érdeköntudatra nem jutottak vagyonos­ községeink, hogy gyermekeik ne­velésére áldozataikkal készségesen járuljanak , addig a közműveltség eszközei hazánkban virágozni nem fognak. Hazánkfiai nagy eszmények után epednek, de azért költeni és fáradni nem akarnak. Az áldozat biz­tos sikere helyett megelégesznek a bizonytalan tem­p­ór álmaival. Szerk. E két kútfő felhasználása oly öszveghez juttatna, mely a mellett, hogy a kincstárra terhet nem róna, a tudós iskolákkal párhuzamban a reáltudományok töké­letesítését fajunk javára, s a közbirodalmi érdekek biz­tosítására óriási haladással vinné előre. A tárgy fontosságához képest felhíva érezők magun­kat addig is észrevételeinket közleni, mig e kérdéskörüli practicumokat, — ha e lapok hasábjain tért nyeren­­dünk, — bővebben fejtegethetjük. *) ír.—v. London, october 7-én. 4. A­zultán hadizenése s az ellenségeskedés tettle­ges kitörése felől még mindig csak hírekkel s nem biz­tos tudósítással bírunk; a legtöbb itt még­is azt hiszi, vagy inkább attól fél, hogy a széles Dur­a nem szolgál többé gátul az ellenséges két had között. E köz aggalomhoz azonban még mindig a remény szövődik, mikép a vita, ha nem is épen békés eszközökkel, legalább európai háború nélkül fog elintéztetni. Miként? e kérdésre jár­tas politikusok sem képesek kielégítő választ adni. Mert miután a czár olmützi békenyilatkozatai közt kijelenté még azt is, hogy egyezését nem adhatja új kiegyen­lítési javaslathoz , ellenben a nyugati kormányok a r­é­g­i tervezet vagy­is a bécsi jegyzék alapján alkudozni vo­nakodnak , csak teljesen kifeszített diplomatiai lelemé­nyesség birkózhatik meg a vitakérdés jelen stádiumá­nak nehézségeivel.Súlyosbítja a feladat bajait azon kö­rülmény, hogy a negotiatióknak további kinyujtása, ha mindjárt csak hétre is, azaz a tél beálltáig, a török ha­dat veszteglés szülte felbomlással fenyegeti; ez pedig, a megszállott Dunafejedelemségeknek állandó birtokká el­­foglaltatását vonhatná maga után. Mert ha a czár, — az alkudozásoknak idején túl, a török véderő szétomlá­­sáig kihúzása esetében, — a­zultán hadizenéjét, atár gyakorlatba nem vettet, korábbi szerződéseket semmitő nyilatkozatnak veszi, s az Oláh herczegségeket télen át mint sajátját erősiteti: e földről a hóditót tavasszal, puszta angol-franczia száraz erő, ki nem nem fogja szó­rítbatni. — Komoly s nehéz munka vár ezért ama teljes számban megtartandó cabinetülésre , melynek egyenet­len fegyverrel vivandó csatájában, meglehet, hogy a hir szerint már ismét málladozó, coalitionak liberal töre­déke küzdi ki a győzelmet. Mert míg Palmerston, Russell, Clarendon lordokat részint a már meg­tartott meetingek végzései, részint a még megtar­tandó gyűlések előretudott szelleme, főleg pedig a mára hirdetett metropolitan­ meeting, támogatják, addig Aber­deen lord, csak akkorra várhatja nézeteinek visz­­hangoztatását a szinte készülő békeconferentia részéről, mikor majd ennek szava az országkiáltás zajában fog elmerülni. A mai londoni avern-i összejövetelt u. i, mely a fő világváros egyetemes képét viseli, a külvárosok külön s egyenkénti gyűlései fogják követni, mely gyűlések sorában, terv szerint, az első a City vagy­is belváros részéről fog a h­íres Guildhall teremében megtartatni. S minthogy a főváros , tekintélyénél fogva irányadó szo­kott lenni népmozgalmak s demonstrátiókban, valószínű, hogy két hét lefolyta alatt, az egész ország nyilatkozni fogott a keleti viszály tárgyában. Francziaországra is visszaható e nyilatkozat előtudata bírhatá a két kor­mányt a desikaöbli összes hadnak kiindíttatására, mert hogy Dundas­s Hamelin admirálok összes ereje hor­gonyoz immár Konstantinápoly előtt, még pedig nem Redcliff s Delacour által meghivatva, de egyenesen a londoni s párisi kormányok által kiven lehetve , arról, a Párisból vett mai tudósítás nyomán is , alig létez többé kétség. Sőt mindinkább jelentkezőbb mindkét kormány készsége , a vita színhelyére száraz erőt is küldeni, s csak igen kevés olvassa kétséggel azon hírt, mely sze­rint a franczia státushatalom, az oceans-quadronnal 10 — 30 ezernyi szaráz erő kiküldetését határza el, ez utóbbinak parancsnokául Canrobert tábornokot nevez­vén ki. Izland nyugalmát ismét felzaklattatás fenyegeti. A „bérlet-jog értekezletet , mely a fontos földkérdés mikénti megoldása fölött már megkezdő vitatkozásait Dublinban , — a „független ir párt“ tanácskoztata s lakomái váltandják fel. A közipar, kincstárállapot, országos képviselet s választási rendszer, végre a pártok állása s hitágazataik átvizsgálása fogják ké­pezni az utóbbi nevezetes tanácskoz­at tárgyait, mely­nek főczélját teendi : az ir politikának az angolétól elkülönítése akként, hogy ezentúl az ír pártmozgalmak ne legyenek tárgyban szü­kségkép azonosak a György csatornáján inneniekkel, s ezeknek mintegy árnyékai.— Jogos voltát ez eljárásoknak kétségbe vonni nem lehet akaratom; de azoknak üdvös befolyást, — tekintetbe vévén Izland pártpolitikai jelen szétdultságát, az oly annyira ellentétben állót socialis állapota újabb fejlődés­nek indultával, — nem ígérhetek. — Az ir pártpolitika szakadozott volta, a coalitionális kormány alakultával egyidejű. Ez alkalommal u. i. vezérei az ,,ir-dandár“­­nak, — Sadder, Keogh, Young — kormányhivatalt fogadván el, állítólagosan pártesküjök megszegésével, — „árulás“ bűnében marasztaltatok el régibb híveik s követőik által; kik, nemcsak a sajtóban a népgyűlé­­sekben veték „átok“ alá a hitehagyottakat, de azok vá­lasztói körében is, még pedig nem kis sikerrel, elvetek a viszály s elégedetlenség magvait. Eléggé mentege­­tődzék a vádlott trió, hogy a kormányba fektetett azon erős bizalomnál fogva vállaltak hivatalt, miszerint az, ha nem is fogja talán a földkérdést megoldó Sharman Crawford bill-t egész terjedelmében s mint kabinetkér­dést, felkarolni, tekintet s orvoslás alá veendi mégis Izland két sarksérelmét: a földviszonyokat s egyházi állapotot. Hiában ígérték meg, mikép csalódásuk esetében, a kormányt haladéktalanul oda fogják hagyni: a dandár s a parliamenten kívüli párt, qui se excusat, incusat-tal válaszolt. „Ha mégis azt mondanák, — igy szóltak a vádlók s elégedetlenek,­­ hogy csalatásuk esetében ki fognak lépni a kormányból, mi azt jelen­tené, hogy positív ígéretekkel concessiókkal birattak hi­vatalfogadásra, felfogni tudnánk, ha nem is felejteni; de mert csalódás­ról szólanak, tehát a kormányba fektetett puszta egyéni hitnél fogva váltak ki tőlünk, „átok“ nevekre. — S így történt, hogy míg a kormány soraiba lépett vezéreket számos mások követének , ad­dig a pártzászlóhoz hívek maradtak . Duffy a „Natio­nal“ vezetője, Lucas az uttamontan „Tahiét“ szer­kesztője és Moore hármas főnöksége alatt újjá alakul­tak. De az ekként kevesebb számmal összealkotott párt is csakhamar, mint oldott kéve, szét­hullani kezdett, s jeleslegei egy idő óta , parliamenben s parlia­­menten kívül, vád s­ocsárlás sarával dobálják egy­mást, így a Dublinban most együttülő bérletjog-érte­­kezlet is, botrányos jeleneteket idézett elő. Kuifiht, szinte lapszerkesztő, s az éjszaki vidékek egyik küldöttje, vá­dat emelt, — a hűtlenség, a kormánynyali titkos köz­lekedés, sőt pénzbeli megvesztegetés vádját, — ki ellen? Moore, Duffy s Lucas új vezérei ellen a pártnak. „Az egynyakú két hazugságot, a legalaptalanabb hazugsá­got, egy sujtással fejezem le.“ Így kezdő replicáját Lu­cas, az egykoron protestáns, a most túlbuzgó katholicus lelkész. Meg is eredtek e nyilatkozat után kölcsönös piszkolódásnak a nyelvek oly­annyira, hogy az ülésnek alig volt elnapolása is lehetséges. — Szomorú ellentétet képez a dublini „Rotunda“-ban, s kapuin kivü­l kedélyt zaklató e politikai izgatottsággal, — a csendes de biz­tos átalakulásnak indult sociális állapot, mely ugyan­csak Dublinban , a derék Dargan nagy művében, jel­­képeztetik. Vanderbilt híres gőzyachtja , mely New-Yorkból aug. 26-án indult ki, sept. 23-án tért vissza, négy vi­lágrésznek érintő e rövid idő alatt partjait. Útrajzát, mely a yankee hajók történetében is kitűnő helyre érde­mes, összefoglaltan ekként adja elő a „New-York He­rald“ : „meglepte John Bull-t, csodálatra gerjesztő az orosz udvart, bámultatott a­zultán által, s ráijesztett a pápára.“ A szmyrnai ügyben nyilatkozata a washingtoni kor­mánynak jövő postával váratik, valamint Marcy kül­ügyi státustitkár válasza is. Russell lordnak a cubai ügy körül tett sürgöny nyilatkozatára. A mai esti lapok szerint, megeshetik, hogy az együtt­ülő kabinet Aberdeen lord lelépésével fog szétoszlani. A Morning Herald esti lapja a Standard : „nem akarja, úgymond , az eseményeket megelőzni különben név­­szerint kijelölhetné a jövő minisztereim­vel. London, oct. 8. 4* A londoni faverni népgyűlést, mint hirdetve volt, tegnap esti 7 órakor Dudley Stuart lord elnöklete alatt, megnyitó a terembe nem férő ezrek kizártával, s ugyan­csak tegnap délután a kormány is összeült Downing­­utczában két s fél óráig tartott tanácskoztatra, melyben, a meghívó tiszt feledékenysége miatt, a radicai Molesworth részt nem ven.Amaz, a népgyűlés,­­ össze­hordván egy füst alatt szónokai (Urquhart, Dr. New­­man, Napier admiral, Mayno Reid stb) a legtarkább tárgyakat, a. m. az eljárásában helyeselt Ingraham­ amerikai kapitányt s Cromwellt; Wellington herczeget, Aberdeen lordot, Malmesburyt és ismét Aberdeent; a hosszan éljenzett s miniszterelnöknek kitűzött Palmerstont és harmadszor is Aberdeent stb. négy, illetőleg öt, ha­­tárzatra kelt. Az elsőben kimondatik , hogy a kormány eddigi negotiátióiban csak időt pazarlott, s károsítá a török igazságos ügyét, a világkereskedelmet, s minde­nek felett Anglia becsületét, a mennyiből t. i. kétsé­gessé téve a brit nemzet hűségét Európa előtt. A máso­dikban : elismerés szavaztatik a török nép jelen dicső hazafiságának , melyet ha a keleti birodalom épentart­­hatására annyi kötelékkel kötelezett Angliának kormá­nya lehangolni törekednék, ezt a gyűlés nemtelen eljá­rásnak tekintené. A harmadik határozat: az események­nél kisebbeknek vallja a coalitio jelen tagjait, s bár ez által a meetingnam más pártnak kormányhatalomra ju­tását kivánja, óh­ajtaná mégis, ha a királynő jogával élne szolgáinak megválaszthatását s elbocsáthatását il­letőleg. A negyedik határozatban: a titkos és dy­­nastialis angol diplomatiára mondatik ki a kárhoztatás. E határozatok a királynőnek s a török követnek megküldetni rendeltettek Míg a metropolitan mea­­ting ekként, do omnibus rebus et quibusdam aliis vég­zett, Francziaországot megéljenző, Oroszországot kimo­rogta, Albert főherczeget gyanusítá, sat, addig a kor­mánytanács (a Times szerint egyhangúlag) a török államterület megvédését, de egyúttal az alkudozások folytatását, határzá el. —• Anglia tehát, — ha a kormány e végzése időfolytán meg nem döntetik , — az ellenségeskedés tettleges kitörése esetében: közvetett, de nem kö­zvetlen s egye­­­nes háborút folytatand az oroszszal. Vagy jobban mond­va : nem Oroszország megrontására támadó, hanem a keleti birodalom épsége­s függetlensége mellett védő háborút viselend éjszakkal. El fogja zárni a tengeren Oroszország had forrásait, de nem bántja k­i r­­a­kod­á­s­é­t; törekedni fog meggátolni az átkelést a Du­nán s a Balkánon, még­pedig, ha kell, száraz erejé­nek segítségével is, de a foglaló seregeknek a Dunafeje­­delemségekből kinyomására,csak erkölcsi súlyát vetendi a török anyagi erő mérlegébe. Az ellenzéki lapok ter­mészetesen többet szeretnének ennél, s miután Palmer­ston közlönye a Morning Post szerint, háborús állapot s hadirene­ megsemmit minden korábbi szerződést, az ez üzenetet váltott felek között , az orosz-török szerződési viszonyoknak újjá , nyugat-keletre előnyösebbé önteté­­sét sürgetik. De a kormány , mint a fentebbi határzat­ból kitűnik , csak a felzavart statusquo helyreállitatását czélozza; sikerülend-e a népvéleménynek netalán ki­ütendő háború folytán , a mérsékelt kormánytervet sar­kából kiforgatni? — e kérdésre jós választ adni nem le­het feladatom. A négy százados geographiai rejtély, melyet hinne­ *) Szives köszönettel várjuk az avatottság és jóakarat további nyilatkozatát, Szerk.

Next