Pesti Napló, 1853. november (4. évfolyam, 1094–1118. szám)
1853-11-25 / 1114. szám
nincs szükség, nem kell százaidért szaporítani az egyéneket s több ily lármás okok elnyomák egy a két ifjú mellett melegen emelkedő szózatot. 3. Olvastatott az a vadászi egyház folyamodása, melyben kéri, hogy jelenlegi jeles iskolatanitésát engedje meg az e. m. kormány továbbra is megtarthatni, s a 3 éves iskolatanítói állomást örökösre átváltoztatni. Nem szólok a folyamodvány gúnyszavairól, melyekkel a szegény 3 éves rektorok, főleg pedig a segédtanítók sújtattak, megyek egyenesen a dologra. A kérelem nagy ellenzésre talált, azon igen fontos okból, mít igy a főiskolából kijövő ifjak előtt egy szép jövedelmi forrás elzáratik. Az elvbe azonban lehetlen vala bele nem egyezni, hogy t. i. egy tanítóságra jól kiképezett egyén s kinek tán veleszületett hajlama is van a növendékbeli bánásra, ha élte fogytáig a tanítói pályára szenteli magát, hatályosabban működhetik, mint az ideiglenes tanító, ki leginkább ezen 3 okból lép a tanítói pályára : 1. mert ez egyik ősi rendszer a mi egyházi életünkben. 2. mivel nem mehet minden ifjú egyenesen káplánnak , nem lévén annyi üres káplánhely, mennyi az évenkint kikerülni szokott iskolavégzett egyéneket befogadhatná; és 3. hogy anyagilag biztosítsa magát a bekövetkezendő nehéz napokra, vagy hogy a szerzendő pénzzel egy világi pályát nyerjen, vagy biztosítson magának. De hogy a 3 éves jó jövedelmű tanítóság felállítása jól kiszámított s bölcs intézkedés volt az egyházalapítók részéről, azt megmutatni nem nehéz. Tudták azok, s tudjuk mi s érezzük, mily szegénységgel kell küzdeni a pr. papnak. Persze azok csak mosolyogják e szavakat, kiket érdemeik, vagy a szerencse, vagy a vak sors jó jövedelmű s fényes egyházakba juttatott; de higyék meg, hogy sok papok egyedül 3 évi isk. tanítóságuknak köszönik, hogy nem kell küzdeniök a nyomorúság kínjaival. Valamint sok más pályára törekvők az ez után gyűjtött pénz segélyével értek ezért, igy például nem egy kettő jen ügyvéddé, orvossá, mérnökké, a mikké lenniök pedig aligha lehet, ha nincs kezeik közt a tanítói évek jutalma. Hányan nem látogattak meg külhoni egyetemeket, szereztek hasznos tapasztalatokat a tanítóságért érdemlett béren ? S így hányan használtak a hazának és egyháznak egy részről a nevelés, más részről pedig bővebb tudományszerzés,s ennek a hazai földre lett átplántálása által ? Hát mikor az iskoláit bevégzett ifjút kétszer, háromszor visszautasítják, s nem veszik fel censuráját, mert az mondatik: nincs szükség káplánra (mint közelebb is történt) s igy talán évekig kénytelen kenyérnyújtó állomást nélkülözni: nem esik-e jól annak olyankor, ha van mihez nyúlni? vagy azt akarjuk, hogy minden nemesebb érzést levetkőzve, egy kis kenyöradományért sorba húzza meg az ajtók madzagát ? vagy ha nagy kínnal eljut is végre a káplánságra , az a 20 p.fz. — néhol annyi sincs — elég-e hogy tisztességesen ruházkodjék és talán némi szükséges könyveket is megszerezzen? „Nem, mi azt nem akarjuk, felelik önök, hogy az ifjú ne boldoguljon, de ne az ő boldogulások legyen a czél, hanem a nevelés, ez ne szenvedjen* Én pedig ezt mondom, hogy jelen iskolai rendszerünk mellett, úgy a 3 éves isk. tanitók mint az örökösök kezei egyenlően osztják a nevelés áldásait, vagy kárait. Mert ugyan hol képeztetnek mindkét rendű isk. tanitók ? Felelet : a főiskolákban. Az örökös tanitói pályára magukat elszánt ifjak talán külön s többekre taníttatnak mint amazok ? nem együtt, sőt ezek gyakran lesznek falusi tanítókká, mielőtt a neveléstanról valamit hallottak volna. Ismétlem : jelen isk. szerkezetünkben semmi előnynyel nem dicsekedhetik az örökös tanító ama felett, mert - bár a Paedagogia taníttatik is minden főiskolában, de biz az igen kevés ismeretet nyújt a nevelés ezerféle titkairól. Ezt a mi főtiszt, superintendentiánk is belátta, s valami 10 évvel ezelőtt azon bölcs intézkedést tette, hogyha pataki főiskolai tanárok közöl többeket megbízott, a rendes nevelési tanáron kívül, hogy a tanítóságra kimenendőkkel ismertessékmeg minél bővebben a nevelés módját, hogy ne legyenek egészen járatlanok Izraelben.............A legáldásteljesebb rendelet addig is, míg bekövetkeznék azon óhajtva várt idő, midőn egyházi községeink részéről úgy lesznek biztosítva a híven fáradozó egyházi és iskolai szolgák, hogy panasz nem leszen szájokban, hanem kedvtelve, s ernyedetlenül mozdítják elő szent ügyét, a népnek nevelés és oktatás általi tökélyesítését. Addig pedig, hogy a 3 éves iskolatanítóság, mely a nevelésnek kárára nincs, anyagilag s közvetve szellemileg is jótékony intézet gyanánt ismeretes, sértetlenül fenmaradjon, „nemes indulattal“ óhajtja egy abauji pap. TUDOSf lÁNY ÉS IRODALOM. A MAGYAR KÖLTÉSZET TÖRTÉNETE. Toldy Ferencz egyetemi előadásaiból. *) Negyedik előadás, nov. 21. 1853. Uralra ! Régi magyaraink történeti énekeik , mint a múltkor mondottam, két nagy mondakört alkottak. Ezek elsejét, a bűnmondát, a bel-és külföld történetíróival, úgy a külföld középkori költeményeiben fentartott népmondákkal összehasonlítva utolsó együtt létünkkor tárgyalván, a másodikhoz megyünk által: a régi magyar hős mondához, mely ez ország megvitelét , s őseink X-dik századbel fegyveres kalapdait Europa különféle részeiben foglalta magában. De miután az ezen mondát netán tartalmazott történeti énekek minden nyoma , sőt emékezetük is kieyészett népünk öntudatából: mit mondhunk kilencz század után azok tartalmáról ? Igaz , kronitáik fel nem jegizettéti, e dalokat, de a legrégibb közösök, Béla király névtelen jegyzője, kit rövidség okáért csak Anonymosnak nevezünk, s ki kétségen kivül I. Béla alatt virágzott, elég gyakran említi azokat, sőt történetirata legnagyobb részét azokból szerkesztette össze. Már munkája prológusában azt írja, miszerint „illetlen volna ily nemes nemzethez, ha eredetét és dicső tetteit a pórnép hamis meséiből, vagy a joculátorok (dalnokok , hegedősök) csácsogó énekeiből mintegy álomban hallgatná“ , a miért azokat „különféle történetírók hagyományaiból“, „biztos iratokból“, „a históriák világos előadásából“ meríti s hozzáveti: „felix igitur Hungária, cui sunt dona data varia, omnibus enim horis gaudeat de munere sui literatoris, quia exordium genealogiae regum suorum et nobilium habet.“ E helyből tanuljuk, hogy Anonymus első magyar történetírónk, vagy legalább ő nem ismert magánál régibbet ; ama történetiratok alatt, melyekre hivatkozik, alkalmasint a királyi cancellariában és klastromokban létetni szokott feljegyzések értendők, legfelebb a Gyéza nagyfejedelem alatt beszivárgott idegen papok rég elveszett koriratai, mik nem összefüggő históriát alkottak, milyet ő vett czélba, hanem évenkinti jegyzetekből állottak (külföldiektől ő Scythia leírása némely részein kivül egyebet ugyan nem is vehetett); végre, hogy dalnokok virágoztak idejében, kik a nemzet történeteit énekekben adták elő , vegyítve a nép felfogásából keletkezett , mesékkel, miket, hogy olvasóinál hitelt tálljon , polgári és szellemtörénetünk nagy karával elhagy»gatott, velőtöket azonban biz»»nyos n átvette. De má-ut¡ U «•«.)£(■ ő a magyar nép történed énekeit; péld. ha Tuhutun dolgait beszéli, s hol dalnokaink pár versét feia fordítja: hiam volebat, mond, Tuhutum per se non éri sici et terram aequirere , adicunt nostri ioculatores: „On nos loca sibi acqu raliant, Et nomen tonum accipiellant.“ Másutt, hol L'hei, Bölcs és Botond déli hadjárataikat beszéli , melyeken a fekete tengertől az Adriáig fekvő tartományokat hódították meg, oda veti : „quorum etiam bella et fortia quaeque facta snasi scriptis praesentis paginae non vuliis , credite garulis cantibus soculatorum et falsis fabulis rusticorum, qui fortia facta et bella hungarorum asque in hodiernum diem oblivioni non tradtunt.11 Ugyanozt mondja, hogy a néphagyomány beszéli Botond konstantinápolyi hadjáratát, de melyet ő nem hiszen, mert történetíróknál nem olvasta ! A képes krónika pedig világosan említi a rangyarkákról szóló néphagyományt, a hét vezérről pedig írja: „cum sít quodammodo proprium mundanorum, arrogantiae plausum, plus de se assumere quam ex alienis componere; ideo isti capitanei septem de se ipsis cantilenas recerunt inter se decantari , ob plausum secularem et divulgationem sui nominis, ut quasi eorum posteritas, his auditis, inter vicinos et amicos , factare arrogantia se valerent.“ Ennyi históriai tanutétel után ki fog már kételkedni, hogy ősmagyarainknál a történeti énekek a köz- és társasélet hű kisérői, a nemzeti történet élő közlönyei voltak , s hogy magok a főemberek tartottak zsoldban dalnokokat , kik által ez énekeket készíttették, s országszerte oitára mellett énekeltették. Maradt-e ezekből valami fen ? Itt is azon választ kell adnunk, melyet a honmonda tárgyalásakor adtunk. Népünk ajkain ősi énekeink rég elnémultak , s mikor még hangzottak is, nekünk nem volt nagy Károlyunk, ki azokat összeszedette volna! De mint legrégibb történetkönyveink forrásaira, milyen Anonymus, bár többször szabadkozik tőlök , úgy a vezérek elveszett krónikája, melyet Kézai s a képes krónika által irtak , nem lehet rájok nem ismernünk, kivált ha azokat a külföld azon íróival vetjük össze , kik, részben egykorúak , részben közel egykorúak, mind azokról mégis vajmi keveset tudnak , mik a nemzet közepett történtek , s így ezek közül forrásul a mieinknek egyáltalában nem szolgálhattak; amennyiben pedig a magyarok külföldi dolgait illetik, ha azokat máskép beszélik is, azokkal a mieinket egyeztetni nem nehéz. E külföldi irók pedig főleg : bölcs Leó byzanti császár és Regino szentmártoni apát Trier mellett, mindkettő Árpád kortársai, Leo Grammaticus, Constantinus Porphyrogenitus császár és Luitprand cremonai püspök, Zsolt és Taksony kortársai, merseburgi Dithmár, szentgáli ifj. Ekkehard s béna Hermán István kir. idejében, a görög Cedrenus a XI. száz. közepén, a Rió melletti orosz barát Nestor és Gemblachi Sigebert, Kálmán kir. — Zonaras II. István végre Otto freisingeni püspök II. Gyéza kortársa, kik mind vagy egykorú, vagy hozzájok időben közel álló dolgainkról tudósítanak krónikáinkban, s kiknek nemcsak igaz , de ál-előadásaik, sőt hallgatások is sokban tanulságosak, kiket azért a magyar hősmonda vizsgálatában is folyton szemmel kell tartanunk. Ami már az úgynevezett régi magyar hősmondát különösen illeti, az legalkalmasabban két nagyobb körre osztható: első az Almos mondaköre, második az Árpád vagy Hét magyar mondaköre. Mindkettője egykor gazdag volt tartalomban, ehez képest sok egyes tagokból állott, s változatossága s népies felfogása bájaival bármely más népek hősmondáival bátran kiállítatta a versenyt. I. Az Álmos mondakörének egyes tagjait bővebben Anonymus tartotta fenn , némi nyomát a képes krónika s azok, melyek ezt követték. Ezt mindenekelőtt azon hitreges szin teszi költőivé, mely annak kezdetén és végén elömlik. Tagjai: 1. Álmos hivatása. Álmos abban úgy jelenik meg, mint az új hon felsőbb és láthatatlan hatalomtól kirendelt s előre jóslott szerzője, egy új társadalmi rend s uralkodóház alapítója. Anonymus azt igy adja : „Erat quidam nobilissimus dux Scitie, qui duxit sibi in uxorem in Dentumoger filiam Cnedubeliani, nomine Emese, de qua genuit filium, qui agnominatus est Almus. Sed ab eventu divino est nominatus Almus — quia matri eius pregnanti per somnium apparuit divina visio in forma austuris, que quasi veniens eam gravidavit, et innotuit ei, quod de utero eius egrederetur torrens, et de lumbis eius reges gloriosi propagarentur, sed non in sua muliplicarentur terra, quia ergo somnium in lingua hungarica dicitur Almu, et illius ortus per somnium fuit prognosticatus, ideo ipse vocatus est Almus.“ Kézai e hitregét a XIII. század végén már nem ismeri, de van nála egy szó, mely szinte a most olvasott regére emlékeztet : „Ex istis — úgymond — capitaneis, —— t. i. kiket Anonymus Hétmagyarnak nevez — Árpád filius Almi, filii Elad (a képes krónikában Elyud, a budaiban leghelyesben Eleud azaz Előd), Mii Ugek, de genere Turul, rebus ditior erat, et potentior gente.“ Álmos e szerint a Turul vagyis Sólyom nemzetségből való volt, mit a rege Anonymusnál képesen úgy fejez ki, hogy Álmos anyjának Emesnek (vagy utánhangzással Emesének) isteni látmány jelent meg álmában, mely sólyom alakjában termékenyítette meg. Annál jelentősebb lesz pedig egythos, ha Kézainak egy más helyére is visszaemlékezünk , mely szerint a magyarok nemzeti zászlóján Etele király ideje óta egész Gejzáig koronás sólyom pompázott: „Banerium ( *) Lásd Pesti Napló 1112-dik számát^^ Y AUSZTRIAI BIRODALOM. Külföldi lapokban egy idő óta azon hír kering, hogy gr. F iquem on t ismét aktív államszolgálatba lépend, a ugyanezen hírhez a legtarkább combinatiókat kötik. A Wand, az eziránti közleményeket a legjobb forrás után, tisztán légből kapkodottaknak véli jelölhetni. Már véglegesen el van határozva, hogy Stirbey herczeg nem megy Párisba, hanem a telet Bécsben töltendi. Azonban fia György herczeg alkalmasint bizonyos időre Párisba költözendik. Ghika és Stirbey herczegek mindketten itt a legjobb egyetértésben élnek s igen gyakran látogatják egymást. KÜLFÖLD Németország LXIX. Henrik gróf, a Reusz-Köstritz ifjabb ágból, helybenhigyásával Reusz-Schleiz uralkodó herczegnek, mint a Reusz-Blauen-i összes fejdelmiház idősbjének, ugyszime a herczegi ház többi tagjainak is megegyezésével herczegi méltóságot vett föl. Berlin, nov. 20. — Valóban különös ! Ha a török hadcsapatok szerencsésen működnek , a váltókeret leszáll , s ha a hírek az oroszokra nézve kedvezők, azonnal ezt hatjuk : A börzén jó hangulat, 8 áremelkedési hajlam! Láthatni tehát, hogy itt a theoria és praxis egymással egyenes ellentétben áll. Még a legkülönbözőbb börzéken is csak kevesen fognak találkozni, kik meggyőződve ne volnának afelől, hogy az Oroszország által ok nélkül előidézett jelen villongásban a jog a törökök részén van , s mindamellett úgy látszik, ugyanazon személyek e jog netaláni győzelméről nem örömest értesülnek. Véleményünk szerint e különös , ellenmondásokkal teljes tüneménynek egyik lényeges oka abban rejlik, hogy a törökök győzelme esetén a háborús állapot hosszabra terjedését tartják bizonyosnak, míg azok csatavesztése gyorsan békés czélhoz fog vezetni. E nézet azonban mindenesetre egészen önkényes föltevésen alapszik. Törökországnak eddigi magatartása szerint épen nem tehetni föl, hogy netalán a hadiszerencsétlenségek azt azonnali engedékenységre fogják bírni; a török birodalom az ő önállóságáért küzd, s a mostani harczból nem léphet ki máskép, mint vagy újonan megszilárdult és erősödött, vagy mint tehetlen árnyékká satnyult állam. Hogy az utóbbi megtörténhessék, ez ellen a nyugati hatalmak ünnepélyesen nyilatkoztak; ha a törökök határzottan megveretnek, akkor e hatalmaknak — ha csakugyan általánosan feltehetni, hogy különösen az angol minisztérium valaha bátor leend határozottan cselekedni és saját szavaihoz szilárdul ragaszkodni, — szükségkép erőhatálylyal kell hogy sorompóba lépjenek a Porta teljes független fenállása mellett. Az eddigi, mindig komolyabbá vált bonyodalom analógiája szerint az európai háború akkor alig lenne kikerülhető. Hol rejlik tehát a bizalom alapja, mely a börzét jó hangulatba hozza, midőn ezen hír szállong ,az oroszok győztek, nehéz átlátni s megérteni. Ha másrészről a törököknek sikerülne az oroszokat visszanyomni, ha képesek lennének az ez utóbbiak által jogellenesen megszállott birtokot tőlök megtisztítani, akkor a diplomatia legsürgetőbb feladata leend, az Oroszország által a Duna-fejedelemségek zálogképeii elfoglalásával megkezdett háború előtti status quo ismétt helyreállítása után , legott a béke megkötését sürgetni. Mi igen jól tudjuk , hogy ez ellen tüszint azon kifogást teendik: Oroszország becsülete akkor legkevésbbé engedhet, — de nekünk nem dolgunk ezen quand mérne becsületet védelmezni, hanem azt hiszszük, hogy inkább becsület ügye, sőt nemcsak ez, hanem még inkább egy mély alapra fektetett politikai és jogi feladata az európai többi hatalmasságoknak , bizonyos népjogelvek terjeszkedését, az egész Európára hozott nyugtalanságot, üzletpangást s az ezzel összekötött inségállapotokat erélyesen megszüntetni. Mi annak idejében Lajos Napóleon államcsinját nem pártoltuk, de a francziák mostani császárjának eddigi magatartása a keleti kérdésben olynemű, hogy azt tökéletesen leyálisnak kell neveznünk. Mi állítólag a színfal mögött történik , azt természetesen nem tudjuk; az mindazáltal igen világos előttünk, hogy azok egy Európára és Németországra nézve különösen veszélyes sugalomnak engednek, kik a Portának Francziaország, vagy meglehet Anglia általi határozott tevékeny pártoltatása esetén Németországnak az Oroszország melletti cselekvő föllépést tanácsolják. Teszszük ezen ílvást, most, midőn még idő van hozzá, és még lehetséges. Hogy pedig ezen elhatározó pontra kellő időben teszszük a figyelmeztetést, arra bizonyítékul szolgál a „Frankf. Postzeitung“ nov. 18-kai számában közlött czikk, hol imer mondatik : „A törökökben bizalom ébredt magok iránt, s ők döntő ütközetek nélkül a békéről mitsem fognak tudni akarni. Miután a törökök fanatiszausa fellángolt s az első vér már folyt csupa szavak nem tehetnek benyomást, s az irtó háború tartani fog. A négy hatalmasságon állna tehát most elhatárzó tényekkel közbe lépni. Ők azonban, fájdalom, nem látszanak azon helyzetben lenni, hogy minél rövidebb idő alatt a közös rendszabályra nézve egyetértsenek. Francziaországnak a Porta ügyéhez csatlakozása mindig világosabban tűnik ki, Angliának sajátlagos szándéka, még eddig mindenki előtt rejtély. De ha a közbenjárási munka ily részrehajlás és kétség által zavartatik, akkor az eddig érdekeltség nélkül maradt hatalmaknak, mennyiben az európai békét fentartani akarják, talán nem marad egyéb fen, mint súlyukkal a másik oldalra lépni, s ez által a súlyegyent a tanácskozásban ismét helyreállítani.. Ha a Porta Francziaországban és talán Angliában is cselekvő szövetségeseket talál, kiknek czélják Oroszországot megalázni, akkor Ausztria, és később bizonyosan Poroszország is könnyen szövetségeseivé válhatnak Oroszországnak s a szent szövetség más alakzatban ismét visszaállíthatik. Ha a francziák császárja a béke Napóleonja kíván maradni, úgy ezt jól fontolja meg. Ausztria és Poroszország a jelen óráig valóban semlegesek, ők legkomolyabban akarják a békét; ez államaik első szükséglete , ámde ha kényszeríttetnének az ellenkezőre , akkor a német szövetséggel egyesülten végre hajlandók lehetnek fölemelni az odavetett keztyűt, hogy a conservativ elvek nagy harczát a forradalmiak ellen végig küzdjék. Ily sötét gondolatok támadnak szükségkép bennünk, midőn látjuk, mint rohanja meg még a legmagasb állásunkat is a szenvedély, s mint követi egy balfogás a másikat, mig utóbb nem marad egyéb hátra, mint a feloldhatlanná vált csomót keresztül vágni.“ Az álokoskodás s azon kézzelfogható képtelenség, hogy Francziaország „részreállása“ Ausztria és Poroszországra nézve kényszerűséget szüljön az Oroszországhoz csatlakozásra, eléggé világos. De mikép vegyül ide még a conservativ elveknek a forradalmiak elleni nagy harcra is ? A lapokban már említett excommunicatiok , melyeket a freiburgi érsek bocsátott ki, a „Rh.“ és ,,M. B.“ szerint következőleg hangzanak: 1. Miticari Hermann, Isten irgalmasságából, s az Apostoli szentszék kegyelméből freiburgi érsek , s a felső-rajnai egyháztartomány metropolitája stb., érseki megyénk minden papjainak s hívőinek üdvözletét és áldást az Úrban. Az Atyának , Fiúnak és Szent Léleknek nevében ! Amen. Azon alapon, miszerint érseki megyénkben a világi hatalom által rendeletek bocsáttattak ki, melyek Isten parancsaival ellenkeznek, a katholika egyház szabadságát, annak jogait s alkotmányát megsértik; s ezek közöl főleg az 1830. jan. 30-káról és f. évi mart. 1-jéről kelt rendeletek, melyek „az országuk véd- és felügyelési jogát a kath. egyház fölött illetik,“ — továbbá azon alapon, hogy az apostoli s a püspöki szentszék ezen rendeleteket, mint jog- és egyházelleneseket elvetette ; még azon további alapon , miszerint minden kath. keresztény az oktató egyház irányában engedelmességre köteleztetik, s az erre nézvesti engedetlenség, s az ily egyházellenes rendeletekbeni részvétel a nagy átok alá eső egyházelleni bűntettek közé tartozik ; végre azon alapon , hogy az alább megnevezett katholikusok, nyilvános magok viselete által egyházi bűntettet követtek el, nevezetesen a püspöki hatalom gyakorlatába betolakodtak , az egyház szabadságait megsérték, azt sajátságától megfosztani igyekeztek , s négy, különböző időben kibocsátott oktatásaink s intéseink daczára magokba nem tértek , s az egyháznak eleget nem tettek; ennélfogva kizárjuk a canonicus törvények s szent atyáink példáját követve, Isten egyházának következő megsértőit; nevezetesen : Prestinari Leonhard August, Kinberger Augustin , Küszwieder Antal, Forch Fülöp, Schmitt Károly, M ü 1 1 e r Vilmos Károly, L a ub i s Leonhard , Meier Kér. Jánost, kik mindnyájan a karlsruhei egyház tagjai, — a két utóbbi pap , kiket suspensio ab ordine-vel is büntetünk — Isten tekintélye s a szent Lélek erejénél fogva a szent anyaegyház kebeléből s az egész kereszténység közönségéből mindaddig, mig magokba nem térnek, s Isten egyházának eleget nem tesznek. Kötelességévé tesszük papságunknak lelki — ismeretök s canonicus engedelmességüknél fogva, ezen rendeletünket kihirdetni, s a felől gondoskodni, hogy az mindenütt megtörténjék. Kelt Freiburgban, novemb. 14. 1854. (aláírva) Hermann, freiburgi érsek. 2. Mi Vicari Hermann stb. érseki megyénk minden papjai- s híveinek üdvözletünk- s áldásunkat. Azon alapon, hogy érseki megyénkben a világi hatalom által rendeletek bocsátattak ki (mint fenebb), ennél fogva kizárjuk a canonicus törvényeket s szent atyáink példáját követve, Isten egyházának következő megsértőjét, u. m. Burger Károlyt az itteni Sz. Márton egyház tagját, Isten tekintélye s a Sz. Lélek Ítélete által a szent anyaegyház kebeléből s az egész kereszténység közönségéből mindaddig, mígnem magába tér, s Isten egyházának eleget teend. Mi kötelezzük stb. Költ Freiburgban, nov. 14. 4853. (aláirva) Hermann, freiburgi érsek Francziaország. Páris, nov. 19. A londoni franczia követ Walewski urnak Párisba történt hivatása, miként jelentettük, minden nemű aggodalmakra szolgáltatott okot. Mindazáltal úgy látszik, alapnélküli volt a nyugtalankodás. Hallomás szerint Walewski úr az angol kormánynak egy határozatát hozta magával, mi egy átalános háború kitörését mindinkább valószínűtlenné teszi. A határozat, miként tegnap itt beszélek, azt tartalmazza, hogy az egyesült flotta egy hajója sem hagyandja el addig a Bosphorust, s egy sem fog a fekete tengerre kelni, mig az oroszok a Dunán át nem vonulnak. S mivel valószínűtlen, hogy Gorcsakoff herczeg ily késő időszakban afféle átkelést megkisérlene, annálfogva azt hiszik, mikép tavaszig legalább halasztás történendik, s a diplomatia hizeleg magának, miként akkorig békés kiegyenlítést hozhatana létre. Walewski úr útja egyszersmind összefüggésben látszik lenni azon kölcsönre nézve, melyet Namir pasa a török kormány számára Páris és Londonban szándékozik kötni. Francziaország, úgy látszik, hajlandó e kölcsönt biztosítani; az angol kormány nézetei erre nézve nem tudják. Hatása mindezen hírek és tudósításoknak a párisi börzére az volt, hogy nyugodtabb lön, s új reményeket merített a valaházai békére. A párisi börzén Ilre keringett egy újabb merényletnek a császár élete ellen, mely Fontainebleauban kísértetett volna meg. Meglehet alaptalan e hit, mindazáltal Páris és a börze hangulatára nézve jellemző. Páris, nov. 48. A távirdai sodrony Páris és Fontainebleau közt folytonos mozgásban van. A tiz gőzösvonat, mi innnen naponkint a cszászári mulatókastélyba indul, gyakran futár- és látogatókat is visz, úgy hogy ott igen nagy élénkség uralkodhatik. Soha két nap sem múlik, hogy minisztertanács ne tartatnék, s alig egy nap, hogy a császár egy vagy más ministerével ne értekeznék. A külügyminisztérium több hivatalnokai a császár mellé rendelték, kik fontos rendeletek kibocsátásánál körülé segédkeznek. A komoly gondok a vadászat-és ünnepélyeket egyátalán nem zavarják. A császári korona a császár jellemét legkevésbé sem változtatta meg ; a szórakozások zajában is meg nem szűnik ő józan maradni, s az államügyekkel épen akkor foglalkozik legnagyobb buzgalommal, midőn azt hiszik, hogy a szórakozásokba, mik környezetét kiválólag foglalkoztatják, egészen elmerül. Kisseleff úr Fontainebleauba megy, mindazáltal a török követtel nem lesz egy napon az udvarnál jelen. A császárné, úgy látszik, hogy a köd és hideg daczára is, a Fontainebleaubani mulatást, a tuileriákbani szokásos etiquettének élibe teszi. Jelen életmódja mellett egészségesebb, s gyakran láthatni őt nyílt kocsin az erdőben s Fontainebleau környékén. A legújabb időben előforduló tetemes elfogatások Páriában és a megyékben, messzeágazó titkos társulatok nyomára vezettek, így többek közt Dijonban egy fiatal emberekből, kik közt többen csaknem gyermekek voltak, álló titkos társulat fedeztetett fel, kiknek czéljuk volt, magokat lőporral látni el. Egyéb érdekes irományokon kivül 1200 golyó is találtatott náluk, mit elővigyázatból sörkannákba rejtettek el. Páris. Kisseleff gróf Fontainebleauba utazása előtt, állítólag, azt mondta volna : Útlevelemet épenugy megkaphatnám ott, mint Párisban, ha rá szükségem volna. A Siedenek Konstantinápolyból, 5-kéről írják : Egy török költő Kalis-effendi egy Marseillaise féle nemzeti éneket készített. Az énekre már zene is készült, és gyorsan népszerűvé vált. A „La Presse“ és „Siecle“ a franczia követségnek Konstantinápolyban közzétett hirdetését tárgyalják, minélfogva az élelmiszer- és szénszállítók felhivatnak a követségnél a feltételeket megtekinteni. A szállítmányok a Fekete-tenger parthoszában Odessa- és Trapezuntig viendők „mindaddig míg a flották a marmorais a Feketetengeren lesznek.“ A „Presse“ megjegyzi: E hirdetés tanúsítja, hogy Franczia- és kétségkívül Angolország .