Pesti Napló, 1853. december (4. évfolyam, 1119–1143. szám)
1853-12-04 / 1122. szám
1853. negyedik évifolyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve, Pesten házhozhordva Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő url-utcza 8-dik szám. szerkesztési Iroda: Drl-ntoxa 8 u. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ ,, Egy hónapra 1 fr. 30 k. p 1123 Vasárnap, dec. 4-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések 5t hasábos petit sora 4 pgő krajisztrjival számittatik. A beiktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. A „PESTI NAPLÓ“ December- niartiusi négyhónapos, úgy szinte december—júniusi héthónapos folyamára ezennel előfizetés nyittatik, úgymint: december, január, február s martiusi folyamra Vidékre postán küldve 6 írt 40 kr. december, január—júniusi héthónapos folyamra Vidékre postán küldve 11 frt 40 kr. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napid“ kiadó hivatala. Pest, decemb. 2. Ha egy pillanatot vetünk a legújabban lefolyt hét eredményeire, annyiból fontos jelentőségűeknek tűnnek fel előttünk, mivel épen e napokban sok fátyol felrebbent, mi eddig burkolva volt, tisztábban tűnt elő, s az európai hatalmak egymáshoz állása most határzottabban, sőt mondhatjuk, váratlanabbul lép előtérbe, mint rég idő óta. Anglia és Francziaország az egyik — Oroszország a másik oldalon képezik azon mérlegrúd két végét, melyen nem Europa súlyegyene, hanem a legközelebbi világbéke nyugszik; és épen e pillanatban, most, midőn Európa nyugata és keletének állása oly határzottan ki van mondva, most lép föl Közép-Európa teljes fontossága, különösen Ausztriának nagy s elhatároo hatalma mindenek előtt az előtérbe. Európa nyugatán igen is helyesen ismerik, hogy az üszok, ha egyszer a nyugati hatalmak s Oroszország közt egy nagy háborúra élesztetik, azzal nem fog elaltatni, sem a harcz eredménye elhatároztatni, ha Anglia s Francziaország flottái a Fekete-tenger hullámait sepregetik , még akkor sem, ha az orosz zászlót Odessáról leszakítnák, s lobogóikat Sebastopol hatalmas falaira tűznék, sőt tán még, ha Kronstadt kikötőjét fenyegetnék is. Oroszország hatalma ily veszteségek által még meg nemb bénul; ily győzelmek ott semmit sem határoznak, hol colossalis nagyságú hadseregek a harcz menetének egészen más fordulatot adhatnak. Igen, a Kelet és Nyugat közötti nagyszerű háborúban a tengeri csatázások csak rövid intermezzok; a végelhatárzás ott fog történni, hol ezen földrész egész harczképes ereje a szárazföld síkján egymással mérkőzhetik. Ezt minden hatalom igen is jól tudja, s azért törekednek kölcsönösen Közép-Európa nagy hatalmait érdekeikhez csatolni. Senki sem fog kétkedni, miszerint ez értelemben Ausztriának semlegességi nyilatkozata egész Európára nézve valóságos jótétemény volt, és senki sem értette jobban ezen nyilatkozat fontosságát, mint épen a két nyugati hatalom, melyek az utóbbi időkben csak igenis gyakran megemlékeztek a nagy Napóleon mondásáról, midőn Ilona szigetén így nyilatkozott: „Anglia és Francziaország egyesülve talán képesek leendőek Oroszország terjeszkedésének ellenállani.“ Ezen talánra azonban nagy nyomatékosságot helyezett, s nyíltan kimondá, miszerint Ausztria hozzájárultától függ az egyik vagy másik párt győzelme, úgy látszik, miszerint csak még néhány nap előtt is a Szajna és Themse partjain nem hagytak föl a reménynyel, Ausztriát egy nyugati koalitióba vonni, s a napi események szorgalmas olvasója figyelmét nem kerülhette ki, e közben mily eszközöket használtak e czélra. Hiszen csak nem rég tudni akarták, miszerint Bruck b. internuntius ur visszahivatnék , oly körülmény, melyet a Szajna partján igyekeztek kizsákmányolni, mintha Ausztriának szándékában volna az aranyszarv mellett új politikát követni. A diplomatiai iratokat sem hagják hiányzani, hogy Ausztriát állásának megváltoztatására bírhassák, és Ausztria mindezekre azzal felelt, hogy magát az új békejavaslatok támogatására fölajánlá. A közbirodalom egy polgára sem fogja az ily politikától helyeslését megtagadni, annyival inkább, ha bár az zajtalan, előhaladása mellett, egyelőre csak negatív eredményeknek örvendhet. Ausztriát rá akarták bírni, hogy párthoz szegődjék, és e politika oda vitte a dolgot, hogy a vitatkozó felek közt egymástól élesen elválasztott csoportok támadjanak. S miután Ausztria határzottan egy részről sem nyilatkozott, mindenik igyekezett őt saját érdekeibe vonni, s onnan jó, hogy Ausztria most is, mint ezelőtt három hónappal, a háború vagy béke kérdésének csomóját hatalmában tartja. Ezáltal a háborút bizton távol tartja határaitól,s igy a békét is előmozdíthatja, de magát a kérdést megoldani egyedül nincs hatalmában. Amint a viszonyok most állanak, a régi Menzikoff-féle kérdés egészen félretolatott, s a résztvevő hatalmak mindenike a harczban még egy más, mélyebben fekvő, s végeldöntést sürgető momentumot lát. A legközelebbi idő aligha meg nem hozza a tengeri összeütközést, mert Francziaországban oly szellem kezd mutatkozni, mely csak harczban és lőporfüstben talál kielégítést. Napóleon t.i.bölcsebb leend, mint nagybátyja, s valamint Lajos Fülöp országának tettszomjas ifjúsága számára az algieri háborút találta fel: úgy most a flotta, távol Francziaországtól, az ország harczvágyának elegendő táplálékot nyújtana,míg végre az anyagi érdekek, a jelenkor e nagy béke apostola, ott is azon meggyőződéseket fogják napfényre idézni, melyek Angliát eddig oly tartózkodóvá tevék,s Németországot a semlegesség meg- tartására bírják, azon meggyőződések t. i. hogy valamely állam nagysága és méltósága nem egyedül physical hatalmában, mint inkább polgári jóllétén, miveltségén s megelégedettségén alapul. Bécs, dec. 2. „Quot capitaet sensus.“ Azon rendelet, miszerint jan. 1-től fogva a vám ezüstben fizetendő, mind a sajtó-, mind a közönségben a legellenkezőbb véleményeket idézte elő, melyeket, a tárgy fontosságánál fogva, egy-két szóval érintenünk felesleges nem leend. Az új vámrendszer főelve az , hogy a nyers termény lehető legcsekélyebb vám mellett vagy épen vámmentesen hozathassák be, a kész gyártmány pedig annál magasb vámot fizessen , minél továbbra haladt a külföld az illető czikkek készítésében az ausztriai hasonlónemű gyártmányokhoz képest; ez a most elfogadott védelmi vámrendszer lényege. Az ausztriai iparos példa nem tud oly jeles arany és ékszerárukat készíteni, mint a franczia, de a beviteli vám — az eddigi vámjegyzék szerint 6 pft. minden fonttól — belföldi gyártmányt nem terhel s így az ausztriai ékszerárus a francziával az árra nézve könnyen concurrrálhat. Ezen — a bel- és külgyártmányok közt fenálló — viszony a fentebb említett fizetési rendszabálytól teljesen érintetlenül marad, minthogy a belföldi gyártmányhoz magához a vámfizetéshez semmi köze nincs s így a fizetési modalitásokhoz sincsen. — Tehát csak a mi kereskedőink által külföldről bevitt árukról lehet szó; ha a vám papírban fizettetik, akkor — a fentebbi példa mellett maradván — egy mázsa ékszerárától 6000.forintnyi vám jár; a külföldi pedig, kinél az ezüst alpari áll, ezen vám gyanánt lefizetendő 600 p.ftot 15% agio mellett 510 fton kapja, tehát valósággal 90 fttal kevesebb vámot fizetne, mint azon ausztriai kereskedő, ki ugyan azon mennyiségű s minőségű árut beviszen. Ezen különbség nem szűnik meg ugyan az ezüstben fizetés által sem, mert a külföldi akkor 600 ftot, a belföldi pedig 690 ftot fog fizetni, de van a dolognak más oldala. Ha a külföldi látja, hogy nálunk az agrót nem ismerik el, azaz 3 ezüst húszast s egy forintos jegyet egyértékünek vesznek, mindenesetre oda künn bankjegyet fog vásárolni s avval fizetendi a vámot. Ha pedig látja, hogy a vámhivatal az agrót szintúgy beszámítja, mint akármelyik berlini vagy más bankár, nem is fog ez utóbbihoz fáradni, hanem a vámot tiszta ezüstben fizetendi s igy ismét ezüstöt fogunk kapni. Ezen körülmény, ha nem is azonnal, de egy-két év múlva bizonyosan jótékony hatással leend pénzviszonyainkra. Hogy a többször említett rendelet által az ezüst ára ismét feljebb fog rúgni, miként attól a mai "Wanderer is tart, igen ügyetlen ellenvetés, mert a kereskedő nincsen kényszerítve, tiszta, azaz csengő ezüstben fizetni, hanem bankjegyekben is fizethet az agio tekintetbevételével. Ha tehát a vámfizetésre megkívántató összeget ezüstben nem bírja , nem fog az alkucsarnokba szaladni a ott atout prix ezüstöt venni, mi egészen haszontalan fáradság volna, mert a vámhivatal a bankót is elfogadja, agiót pedig itt is ott is fizet. Iparosainknak tehát egyátalában nincs okuk arról panaszkodni, hogy a külföldi üzlet a belföldinek rovására segíttetik. Szintoly sületlenség, amiatt lármázni, mert a kormány az ezüst és bankjegy közti értékkülönbséget ama rendelet által hivatalosan elismerte. Nevetséges volna, ha azt, ami tény, el nem ismerné. Ha pedig egyik itteni lap azt kérdi, miképen kívánhatni a tisztviselőtől vagy katonától, hogy a papírpénzt teljes értékűnek fogadja el, ha az állam maga nem veszi annak , erre egyszerűen azt válaszoljuk, hogy a pénz értéke úgy is csak viszonylagos; az agró nemcsak azt találja, a ki pénzt bevesz, hanem azt is, a ki kiadja s igy az egyensúly ismét helyre áll. Ha ezen a belforgalomra vonatkozó körülményt a külföld irányábani viszonyokkal egybezavarni képes valami lap, akkor maga fölött pálczát tör s nyilván tanúsítja, hogy oly tárgyról szól, melyhez épen nem ért. A legújabb telegrafi sürgöny, mely a nagyszebeni új Correspondenz- Bureau által (ügyvezetője valami Lang úr) itteni és pesti lapokhoz küldetett, miként ön lapjában is igen helyesen magyarázva volt, ellenmondást foglal magában, s az ilyen hír roszabb a semminél. A hírek ily tökéletes hiánya mellett az olvasóközönség figyelme különösen a Times legújabb czikke felé fordul, mely Ausztria és Poroszhonnak semlegességek miatt hosszú prédikácziót tart, s egyebek közt azt kérdi, hogy e két hatalom szinte semleges marad-e, ha a békeháborítás s jogsértés nem Miklós czál, hanem Napoleon Lajostól indult volna ki ? ! Igaza van-e a Timesnak, vagy nincs, nem nyomozzuk, de mindenesetre jó lesz, ha a citylap először a maga ajtaja előtt seperne,mert a két német hatalom legalább nyíltan kimondta, hogy közönyös marad, az angol kabinet pedig mindig úgy tett, mintha Törökhont Isten tudja minő erélyesen gyámolítani akarná, eddigelé pedig egyebet nem tett, mint hogy Napoleon Lajost, valahányszor határozottan fel akart lépni, mindannyiszor a sárban hagyta 1 A g ard . dec. 1. A fürkészni soha meg nem szűnő emberi ész a tudományok minden ágában , és igy abban is, melynek feladata enyhíteni legalább, ha nem is egészen elhárítani testi betegségeinket, folyvást tesz uj felfedezéseket, min a gyógytant illetőleg annál kevésbbé csodálkozhatni, mert a jóságos ég, a halál kivételével, minden bajnak rendelt antidotumot, csak hogy sok még felfedözésre vár. Ily felfedezendő gyógyszerek közöl egy nagyon jótékonyat sikerült ismét napfényre deríteni, s az a Pesti Napló 1105-ik száma szerint Landolfi tudor gyógyszere a rákfene ellen. — E gyógyithatlannak hitt kórt illetőleg emberi kötelességet teljesítek a következő tény tudatásával. Mintegy 14. év előtt egy nőhivem orra szertelenül megdagadt, a daganat színe előbb véres volt, utóbb kékesbarnába ment át s az orron több kinövés mutatkozott világos jeleivel a bal arca felé terjeszkedésének , sőt szájpadlása s nyeldeklője is meg volt már támadva. A nép szokása szerint e szegény nő is pár évig megkisérlett mindent , mit neki lakos társai úgy, mint vidékiek gyógyszerül" ajánlanak, de nemcsak foganatlanul, hanem bajának észrevehetőt nagyobbodásával is. Később orvosokhoz is folyamodott az előbbihez hasonló eredménynyel. Végre hozzám lővén a haláltóli félelem nyilt bevallásával kért, adnék neki a pesti, miként mondó, tapasztaltabb orvosok valamelyikéhez, vagy ha Pesten orvosismerősöm nem volna, akárkihez ismerőseim közöl ajánlólevelet, hogy ha be sem fogadtatnék is a kórházba, legalább orvosi tanácsot s tán kigyógyulást is találhasson. Pap létemre kihez utasíthattam volna őt bizalomteljesebben, mint tiszttársamhoz, nt. Székács József úrhoz, ki szive jó indulatánál fogva néhai Piskovics háziorvosát legott elhivatá. Ez megnézve a bajt, azt utóbb még két ügyfele (Tűknek neveire már nem emlékezem) társaságában újra megvizsgálá s mind a három egyező véleménye a kért rákfenének nyilvánitá. A szenvedőnek rendeltek ugyan a tisztelt orvos urak saját költségükön gyógyszert, velem azonban Székács úr által tudaták mind a betegség minőségét, mind azt, hogy egyetlen gyógyszere a vallás vigasza. —Az idő múlt hírem bajának súlyosbodásával. S mi történik ? Tudva van, hogy a parasztok közt helyenként valnak orvosok, kikhez nagyobb bizalommal viseltetik és szükség esetén folyamodik is a nép, mint kitanult gyógyászokhoz. Nem tudom ki egy ilyet ajánlott hívemnek is , ez pedig az élet szeretetétől ösztönöztetve fölkereső azt s utasítást is nyert tőle, hogyan gyógyítsa betegségét. A gyógyszerben főszerepet vitt bizonyos rovar , melynek állattani nevét, megvallom , nem tudom , de vidékemen azt a magyar lótetűnek, azótmedvecskének nevezi. Megkísérlem, ha tökéletlenül is, legalább leírni. Hoszszas vastagsága , mintegy középszerű hüvelykujjnyi; színe sárgabarnótszerű; hasonlít némileg a gyíkhoz, csak hogy nem oly fürge és karcsú, hanem teste egész hosszában egyenlően vastagnak látszik. Nyáron kerti veteményágyakban, hol keresztül kasul szép lyukakat váj, télen pedig, mint melegebb menhelyeken, trágyadombokban nem egyszer láttam.Hívem tehát e rovarokat oly kósvajon, melyből az iró nem volt kimosva, lábasban megsütötte s azokhoz még összetört diót és tömjént adott s ezen ingredientiákból készült irral orrát és szájpadlását kenegette azon foganattal, hogy tökéletesen kigyógyult s most is él. Minő arányban kelljen ez ingredientiákat venni, meg nem határozhatom, mert a nő is csak úgy gondolomra vette, de ha helyesen volt a három orvos által hívem baja fölismerve, az itt leírt gyógyszert mind az orvos uraknak, mind azon szerencsétleneknek, kik rákfenében szenvednek, méltó figyelmébe ajánlom. *) Fabó András agárdi ev.pap. Baja, dec. 1. Tisztelt Szerkesztő ur! A városi hatóság pártfogó felügyelése és Thóth sz. Stephanovits Teréz aszszonyság buzgó vezénylete alatt keblünkben létesült, „nyilvános műveltebb leány növelde“ november 1-jén kezdé meg hatályos működését, mely intézetben minden nemű asszonyi munkák, varrás, — hímzés, — kötés stb. szóval minden a közéletben szükséges, — leginkább mivelt osztály állása igényelte házi kellékek és jelesebb készitékű hasznos munkai tanulmányok, finomabb nevelési szabályok szerinti mivelt társalgás, egyúttal keresztény kath. hittudomány, olvasás, szépírás, számvetés, magyar és német nyelvtan, földleírás és magyarok története; ezen kívül, egyesek kivonatához képest „franczia“ nyelvtanulás, és „rajztudomány“ is fog alapos rendszabály szerint taníttatni és előadatni. A fenebb elősorolt tudományokért, ha a franczia nyelvet és rajztanulást nélkülözi, — havonkint fizetend a tanuló 2 pengő forintot, — a franczia nyelvtanulásért egy ; és a körülményekhez képest a rajztanulásért egy forint fizetendő. A kebelbeli „szegényebb sors“nak ingyenes tanítást nyerendenek. Az 1840-dik évi május 1-én a mindeneket elrombolt tűzvihar az éjjeli lámpavilágítást is elhamvasztván, „sok“ phönixként már feléledvén, az erélyes városi tanácsközség a közbátorság előmozdítására ezt is új életbe lépteté. A fenebbi tanácsközség a műveltség, ipar és a város virágzására minden emeltyűket felkarolván, nem mulasztá el érzelemteljes figyelmét a „házi állatok“ra is fordítani, azok számára nov. 22. tartott tanácsközségi ülésében „barom orvosi“ állomást biztosítván 300 p. ft. évi díj járulékkal. Annak magas kormányi kegyelmes jóváhagyását buzgólag várjuk. A „jótékony asszonyegyesület“ nov. 24. a „bölcsőde“ javára sorsjátékkal párosult tánczvigalmat rendezvén, az emberbaráti vállalkozatnak 200 pontot juttatott. A díszes és fesztelen vigalmat t. Duchon Adolf, kerületi első tanácsos úr is szerencséltető (Zomborból) kedvderitő jelenlétével. „Társaldánk“, egyik „olvasó kör“, másik „Casino“ név alatt „kettő“ levén, mind a kettő nemesen felel meg hivatásának, évenkint könyvtárát szaporítja éldeletes olvasmánynyal. Az utolsó számosabb hírlapjai közé a „Magyar gazdá“t, a „Magyar Muzeum“ot, és „Délibábot is sorolá. Katona-állítások alkalmával tapasztaltatván, miként a német pórifjuság nagy része „ludláb, lábér-dagok“ és ,lábgörbedések miatt hadifáradalmakra alkalmatlanná válik, és az nagy részint a faczipők (Klumpen) hordásának tulajdonittatván , azoknak használása kormányilag tilalmaztatik; hasonlót tevén Ferdinand Urunk ő Felsége atyai kormánya, a midőn a turdunai németeknek a rövid csizmaszárak viselését tiltá meg, hasonló oknál fogva. November havunk nagy részint borongós, nedves, ködös és esős napokkal folyt le, tiszta időnk alig volt 6. Legnagyobb meleg volt 7 foknyi. Zérus hideg volt kétszer, 1 foknyi hideg egyszer. *) Fogadja az érdemes tudósító meleg köszönetünket a közlésért ; sok foganatos gyógyszer van a házi orvosságok közt világszerte rejtegetve ; vajha az orvosi karok és egyletek ezen háziszerek összegyűjtése , megvizsgálása , és a bepróbáltak ismertetése végett intézkednének. Sz e i k. A karok csuzos, orbánczos jellemet viseltek. Az epés mozgalmak allos (synodhus) szint tüntettek elő. Nem hiányzott egy két agykérlábos eset is. Meghalt mindössze 38 egyén, 22-vel kevesebb mint a múlt hónapban. Születéstől 7-ig 20, 50-nen fölül 11, sorvadásból 16, szájgörcsből kisded 13, Rosenmann Pál: AUSZTRIAI BIRODALOM. ó kir. fensége Erzsébet herczegnő, Ő Felségének a Császárnak Arája, s ő kir. fensége Helena hgasszony, bajor herczegnő, Karolina Augusta császárné Ő felsége által a csillagkeresztes-rend jelvényeivel diszesíttettek. Ő kir. fensége Erzsébet bajor hgasszony továbbá az orosz császárné által a Sz.Katalin rendjelet nyerte. (C. C.) Bécs, dec. 2. Öt éve ma, hogy ő cs. k. Ap. Fölsége őseinek trónjára lépett- Ausztria hű népeinek teljes okuk van e napot a hála , szeretet és odaadás legélénkebb érzelmeivel megünnepelni, mert az őket uralkodóval áldá meg, kinek felséges hatálya mindazzal összevág , mi e birodalomnak egy rendithetlen, dicső és virágzó lét biztosítékait nyújtja. — Egy eseménydús korszak folyt le a cs. k. Apóst. Fölsége trónra lépésének napja óta, s annak emlékezete kiterleszthetlenül él a kortársaknál. — Ha a feladat , melyet a Gondviselés a szeretett Fejedelemnek kijelölt, komoly és súlyos volt, elég egy futó pillanat Ausztriának minden tekintetben erősült helyzetére, hogy bizodalommal és örömmel mondjuk ki, miszerint azon feladat legnagyobb részt megoldva van, és Ausztria erős kézzel fenyegető viharokon és számtalan kisértéseken keresztül vezettetett a biztos kikötőbe. — Az ausztriai eszme és ausztriai közérzület — mindkettő e szép birodalom minden álló részei elválaszthatlan öszszetartozásának tiszta elismeréséből eredve — megszilárdultak s folytonosan növekedő körökben terjednek el. — És miután már mostanig is kevés évek folytában annyi nagy és szép oly felséges sikerrel vivatott ki, bizton remélhetjük, hogy isteni segélylyel legkegyelmesb Urunk és Császárunk erejének, bölcseségének és jóságának ezentúl is sikerülni fog Ausztriát nem csupán megóvni a veszélyek ellen, hanem egyszersmind az áldásteljes kifejtés ösvényén hatalmának és virágzásának fénypontjára vezetni föl. Ily dicső hivatás fáradalmait és súlyos terhét s a Fejedelem ernyedetlen tett-erejét mindnyájan ismerik; s mivel azon fáradalmak s terheket érettünk viselte, intésül szolgálnak hálánk, szeretetünk és hűségünk megkettőztetésére, melyek a szeretett uralkodót minden utain elválaszthatlan kisérőkkint környezendik. KÜLFÖLD. Németország, Frankfurt, nov. 30. Azon tanácskozás, mely közelebb a szövetséggyűlésen a sajtótörvényjavaslat fölött tartatott, tudomás szerint azon eredményre vezetett, hogy a bizottmány előterjesztése, különösen Poroszország szavazata következtében, a bizottmányhoz jön visszautasítva. Egy szövetségi sajtótörvény kétségtelenül huzamos időre lehetlenséggé vált. Ama néhány kormány előtt lebegő gondolat, miszerint egyes államcsoportulatok részére hozatnék sajtótörvény oly módon javaslatba, hogy az vagy csak bizonyos meghatározott államcsoportozat számára bocsáttatnék ki, vagy hogy annak érvényességéből egyes államok maradnának kizárva, mostanig sem több mint csupán gondolat, s az formulázott alakban még nem emelkedett érvényességre. Berlin, nov. 29. A porosz trónbeszéd ma a politi-kai körökben élénk értekezések tárgyául szolgál. Mikép könnyen megmagyarázható, név szerint a keleti ügyre vonatkozó pont az, mely a közérdeket igénybe veszi. Hogy e tárgynál a különböző fejtegetések s taglalások nem hiányzanak, alig szükséges mondanunk; általában véve azonban többféle, részint alaptalan aggodalmakkal találkozunk, melyek a beszéd ezen passusához és különösen azon kitételhez csatlakoznak, „hogy bármi fordulatot vennének is az események, a király egy védelemképes népnek élén áll.“ — Kérdezik, váljon a kormány tart-e az események oly fordulatától, mely a népet fegyverre szólíthatná, és vájjon ily komoly eventualitás egyenesen a keleti kérdésből támadhat-e ? — A „Spen. Ztg“ e passusban egy majdnem igen is komoly kifejezést talált a keleti kérdés miatti aggodalmakra nézve, s ez oly nézet, mely meglehetősen általános. Mi a trónbeszédben érintett belpolitikai kérdéseket illeti, a képviselők közt különösen kielégítőnek mutatkozik azon okok megemlítése , melyek mostanra még az első kamrának a folyó évi május 7-dikei törvény alapján megalakíttatását elhalasztandónak láttatók ; ezáltal a mostani első kamra jogállandóságáról minden elvi vitakérdésnek éle meg van tompítva. Alkotmányváltoztatásokról a trónbeszédben semmi sem fordul elő. Várható, hogy a még hiányzó törvényjavaslatok a községi, kerületi és tartományi rendtartásra nézve elő fognak terjesztetni. Amit a trónbeszéd az ipar és forgalom kifejlesztését illetőleg mond, az országszerte örvendetes viszhangra találand; különösen el fogja a nép ismerni, hogy az e helyen kifejezett reményt, miszerint Poroszország kevés év múlva öszves nyersvas szükségletét önmaga födözhetendi, addig, mig e czel elérve lesz , a kormány gondoskodása kiserendi az emelkedésben levő jelentékeny vasipart. Ellenben a trónbeszédben hiányzik a pénzügy kedvező állásáról a biztositás, melynek emelése és szilárdítása a kamaráknak ajánltatik. Hasonlókép a kereskedelmi politikai tárgyalások, s név szerint a váróértekezlet eredményéről nem történik a trónbeszédben említés, mely annyival inkább várható vala, mivel a conferentia által elhatározott és már közzétett tarifa a kamrák elé fog végleges jóváhagyás végett terjesztetni. — Általánosan a trónbeszédről csak kielégítő nyilatkozatokat hallottunk. Francziaország, Páris , nov. 26. Az alkotmány biztosította ugyan az oktatás szabadságát, de azért csak a vak nem látja, hogy a közoktatási miniszter mily ügyesen tudja a magánintézetek elleni romboló harcot folytatni. Az első érzékeny csapást azon rendelete által