Pesti Napló, 1853. december (4. évfolyam, 1119–1143. szám)

1853-12-04 / 1122. szám

1853. negyedik évi­folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve, Pesten házhozhordva Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIV­AT­ALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő url-utcza 8-dik szám. szerkesztési Iroda: Drl-ntoxa 8 u. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ ,, Egy hónapra 1 fr. 30 k. p 1123 Vasárnap, dec. 4-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések 5t ha­­sábos petit­ sora 4 pgő kraj­­isztrjival számittatik. A be­iktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. A „PESTI NAPLÓ“ December- niartiusi négyhónapos, úgy szinte december—júniusi héthónapos folyamára ezennel előfizetés nyittatik, úgymint: december, január, február s martiusi folyamra Vidékre postán küldve 6 írt 40 kr. december, január—júniusi héthónapos folyamra Vidékre postán küldve 11 frt 40 kr. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szeg­letén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napid“ kiadó hivatala. Pest, decemb. 2. Ha egy pillanatot vetünk a legújabban lefolyt hét eredményeire, annyiból fontos jelentőségűeknek tűnnek fel előttünk, mivel épen e napokban sok fátyol felreb­­bent, mi eddig burkolva volt, tisztábban tűnt elő, s az európai hatalmak egymáshoz­ állása most határzottab­­ban, sőt mondhatjuk, váratlanabbul lép előtérbe, mint rég idő óta. Anglia és Francziaország az egyik — Oroszország a másik oldalon képezik azon mérlegrúd két végét, melyen nem Europa súlyegyene, hanem a legközelebbi világ­béke nyugszik; és épen e pillanatban, most, midőn Eu­rópa nyugata­ és keletének állása oly határzottan ki van mondva, most lép föl Közép-Európa teljes fontossága, különösen Ausztriának nagy s elhatároo hatalma min­denek előtt az előtérbe. Európa nyugatán igen is helyesen ismerik, hogy az üszok, ha egyszer a nyugati hatalmak s Oroszország közt egy nagy háborúra élesztetik, azzal nem fog elal­­tatni, sem a harcz eredménye elhatároztatni, ha Anglia s Francziaország flottái a Fekete-tenger hullámait sepregetik , még akkor sem, ha az orosz zászlót Odes­­sáról leszakítnák, s lobogóikat Sebastopol hatalmas falaira tűznék, sőt tán még, ha Kronstadt kikötőjét fenyegetnék is. Oroszország hatalma ily veszteségek által még meg nemb bénul; ily győzelmek ott semmit sem határoznak, hol colossalis nagyságú hadseregek a harcz menetének egészen más fordulatot adhatnak. Igen, a Kelet és Nyugat közötti nagyszerű háborúban a tengeri csatázások csak rövid intermezzok; a végel­­határzás ott fog történni, hol ezen földrész egész harcz­­képes ereje a száraz­föld síkján egymással mérkőzhetik. Ezt minden hatalom igen is jól tudja, s azért töreked­nek kölcsönösen Közép-Európa nagy hatalmait érde­keikhez csatolni. Senki sem fog kétkedni, miszerint ez értelemben Ausztriának semlegességi nyilatkozata egész Európára nézve valóságos jótétemény volt, és senki sem értette jobban ezen nyilatkozat fontosságát, mint épen a két nyugati hatalom, melyek az utóbbi időkben csak igen­is gyakran megemlékeztek a nagy Napóleon mon­dásáról, midőn Ilona szigetén így nyilatkozott: „Anglia és Francziaország egyesülve talán képesek leend­­őek Oroszország terjeszkedésének ellenállani.“ Ezen t­a­l­á­n­ra azonban nagy nyomatékosságot helyezett, s nyíltan kimondá, miszerint Ausztria hozzájárultától függ az egyik vagy másik párt győzelme, úgy látszik, miszerint csak még néhány nap előtt is a Szajna és Themse partjain nem hagytak föl a remény­nyel, Ausztriát egy nyugati koalitióba vonni, s a napi események szorgalmas olvasója figyelmét nem kerülhette ki, e közben mily eszközöket használtak e czélra. Hi­szen csak nem rég tudni akarták, miszerint Bruck b. internuntius ur visszahivatnék , oly körülmény, melyet a Szajna partján igyekeztek kizsákmányolni, mintha Ausztriának szándékában volna az arany­szarv mellett új politikát követni. A diplomatiai iratokat sem hagják hiányzani, hogy Ausztriát állásának megváltoztatására bírhassák, é­s Ausztria mindezekre azzal felelt, hogy magát az új békejavaslatok támogatására fölajánlá. A közbirodalom egy polgára sem fogja az ily politi­kától helyeslését megtagadni, annyival inkább, ha bár az zajtalan, előhaladása mellett, egyelőre csak negatív eredményeknek örvendhet. Ausztriát rá akarták bírni, hogy párthoz szegődjék,­­ és e politika oda vitte a dolgot, hogy a vitatkozó felek közt egymástól élesen elválasztott csoportok tá­madjanak. S miután Ausztria határzottan egy részrő­l sem nyilatkozott, mindenik igyekezett őt saját érdekeibe vonni, s onnan jó, hogy Ausztria most is, mint ezelőtt három hónappal, a háború vagy béke kérdésének cso­móját hatalmában tartja. Ez­által a háborút bizton távol tartja határaitól,s igy a békét is előmozdíthatja, de magát a kérdést megoldani egyedül nincs hatalmában. A­mint a viszonyok most állanak, a régi Menzikoff-féle kérdés egészen félretola­tott, s a résztvevő hatalmak m­indenike a harczban még egy más, mélyebben fekvő, s végeldöntést sürgető momentumot lát. A legközelebbi idő aligha meg nem hozza a tengeri összeütközést, mert Francziaországban oly szellem kezd mutatkozni, mely csak harczban és lőporfüstben talál kielégítést. Napóleon t.i.bölcsebb leend, mint nagybátyja, s valamint Lajos Fülöp országának tettszomjas ifjúsága számára az algieri háborút találta fel: úgy most a flotta, távol Francziaországtól, az ország harczvágyának ele­gendő táplálékot nyújtana,míg végre az anyagi érdekek, a jelenkor e nagy béke apostola, ott is azon meggyőződé­seket fogják napfényre idézni, melyek Angliát eddig oly tartózkodóvá tevék,s Németországot a semlegesség meg-­­ tartására bírják, azon meggyőződések t. i. hogy valamely állam nagysága és méltósága nem egyedül physical hatalmában, mint inkább polgári jóllétén, mi­­veltségén s megelégedettségén alapul. Bécs, dec. 2. „Quot capita­­et sensus.“ Azon rendelet, misze­rint jan. 1-től fogva a vám ezüstben fizetendő, mind a sajtó-, mind a közönségben a legellenkezőbb vélemé­nyeket idézte elő, melyeket, a tárgy fontosságánál fogva, egy-két szóval érintenünk felesleges nem leend. Az új vámrendszer főelve az , hogy a nyers termény lehető legcsekélyebb vám mellett vagy épen vámmentesen hozathassák be, a kész gyártmány pedig annál magasb vámot fizessen , minél továbbra haladt a külföld az il­lető czikkek készítésében az ausztriai hasonlónemű gyártmányokhoz képest; ez a most elfogadott v­é­d­e­l­­m­i vámrendszer lényege. Az ausztriai iparos példa nem tud oly jeles arany és ékszerárukat készíteni, mint a franczia, de a beviteli vám — az eddigi vámjegyzék szerint 6 pft. minden fonttól — belföldi gyártmányt nem terhel s így az ausztriai ékszerárus a francziával az árra nézve könnyen concurrrálhat. Ezen — a bel- és kü­lgyártmányok közt fenálló — viszony a fentebb em­lített fizetési rendszabálytól teljesen érintetlenül ma­rad, minthogy a belföldi gyártmányhoz magához a vámfi­zetéshez semmi köze nincs s így a fizetési modalitások­hoz sincsen. — Tehát csak a mi kereskedőink által külföldről bevitt árukról lehet szó; ha a vám papír­ban fizettetik, akkor — a fentebbi példa mellett ma­radván — egy mázsa ékszerárától 600­0.forintnyi vám jár; a külföldi pedig, kinél az ezüst al­pari áll, ezen vám gyanánt lefizetendő 600 p.ftot 15% agio mel­lett 510 fton kapja, tehát valósággal 90 fttal kevesebb vámot fizetne, mint azon ausztriai kereskedő, ki ugyan azon mennyiségű s minőségű árut beviszen. Ezen kü­lönbség nem szűnik meg ugyan az ezüstben fizetés ál­tal sem, mert a külföldi akkor 600 ftot, a belföldi pe­dig 690 ftot fog fizetni, de van a dolognak más oldala. Ha a külföldi látja, hogy nálunk az agrót nem ismerik el, azaz 3 ezüst húszast s egy forintos jegyet egyértékü­­nek vesznek, mindenesetre oda künn bankjegyet fog vásárolni s avval fizetendi a vámot. Ha pedig látja, hogy a vámhivatal az agrót szintúgy beszámítja, mint akármelyik berlini vagy más bankár, nem is fog ez utóbbihoz fáradni, hanem a vámot tiszta ezüstben fize­tendi s igy ismét ezüstöt fogunk kapni. Ezen körül­mény, ha nem is azonnal, de egy-két év múlva bizonyosan jótékony hatással leend pénzviszonyainkra.­­ Hogy a többször említett rendelet által az ezüst ára ismét fel­jebb fog rúgni, miként attól a mai "Wanderer is tart, igen ügyetlen ellenvetés, mert a kereskedő nincsen kény­szerítve, tiszta, azaz cseng­ő ezüstben fizetni, hanem bankjegyekben is fizethet az agio tekintetbevételével. Ha tehát a vámfizetésre megkívántató összeget ezüst­ben nem bírja , nem fog az alkucsarnokba szaladni a ott atout prix ezüstöt venni, mi egészen haszontalan fárad­ság volna, mert a vámhivatal a bankót is elfogadja, agiót pedig itt is ott is fizet.­­ Iparosainknak tehát egyátalában nincs okuk arról panaszkodni, hogy a kül­földi üzlet a belföldinek rovására segíttetik. Szintoly sületlenség, a­miatt lármázni, mert a kor­mány az ezüst és bankjegy közti értékkülönbséget ama rendelet által hivatalosan elismerte. Nevetséges volna, ha azt, a­mi t­é­n­y, el nem ismerné. Ha pedig egyik itteni lap azt kérdi, miképen kívánhatni a tisztviselőtől vagy katonától, hogy a papírpénzt teljes értékűnek fogadja el, ha az állam maga nem veszi annak , erre egyszerűen azt válaszoljuk, hogy a pénz értéke úgy is csak viszonyla­gos; az agró nemcsak azt találja, a ki pénzt bevesz, hanem azt is, a ki kiadja s igy az egyensúly ismét helyre áll. Ha ezen a belforgalomra vonatkozó körül­ményt a külföld irányábani viszonyokkal egybeza­varni képes valami lap, akkor maga fölött pálczát tör s nyilván tanúsítja, hogy oly tárgyról szól, melyhez épen nem ért. A legújabb telegrafi sürgöny, mely a nagyszebeni új Correspondenz- Bureau által (ügyvezetője valami Lang úr) itteni és pesti lapokhoz küldetett, miként ön lapjá­ban is igen helyesen magyarázva volt, ellenmondást foglal magában, s az ilyen hír roszabb a semminél. A hírek ily tökéletes hiánya mellett az olvasó­közönség figyelme különösen a Times legújabb czikke felé for­dul, mely Ausztria és Poroszhonnak semlegességek miatt hosszú prédikácziót tart, s egyebek közt azt kérdi, hogy e két hatalom szinte semleges marad-e, ha a békehá­­borítás s jogsértés nem Miklós czál, hanem Napoleon Lajostól indult volna ki ? ! Igaza van-e a Timesnak, vagy nincs, nem nyomozzuk, de minden­esetre jó lesz, ha a citylap először a maga ajtaja előtt seperne,mert a két né­met hatalom legalább nyíltan kimondta, hogy közönyös marad, az angol kabinet pedig mindig úgy tett, mintha Törökhont Isten tudja minő erélyesen gyámolítani akar­ná, eddigelé pedig egyebet nem tett, mint hogy Napoleon Lajost, valahányszor határozottan fel akart lépni, mind­annyiszor a sárban hagyta 1 A g a­r­d . dec. 1. A fürkészni soha meg nem szűnő emberi ész a tudo­mányok minden ágában , és igy abban is, melynek fel­adata enyhíteni legalább, ha nem is egészen elhárítani testi betegségeinket, folyvást tesz uj felfedezéseket, min a gyógytant illetőleg annál kevésbbé csodálkozhatni, mert a jóságos ég, a halál kivételével, minden bajnak rendelt antidotumot, csak hogy sok még felfedözésre vár. Ily felfedezendő gyógyszerek közöl egy nagyon jótékonyat sikerült ismét napfényre deríteni, s az a Pesti Napló 1105-ik száma szerint Landolfi tudor gyógyszere a rákfene ellen. — E gyógyithatlannak hitt kórt illetőleg emberi kötelességet teljesítek a követ­kező tény tudatásával. Mintegy 14. év előtt egy nő­­hivem orra szertelenül megdagadt, a daganat színe előbb véres volt, utóbb kékesbarnába ment át s az orron több kinövés mutatkozott világos jeleivel a bal arca felé terjeszkedésének , sőt szájpadlása s nyeldeklője is meg volt már támadva. A nép szokása szerint e szegény nő is pár évig megkisérlett mindent , mit neki lakos társai úgy, mint vidékiek gyógyszerül" ajánlanak, de nemcsak foganatlanul, hanem bajának észrevehetőt nagyobbo­dásával is. Később orvosokhoz is folyamodott az előb­bihez hasonló eredménynyel. Végre hozzám lővén a haláltóli félelem nyilt bevallásával kért, adnék neki a pesti, miként mondó, tapasztaltabb orvosok valamelyi­kéhez, vagy ha Pesten orvosismerősöm nem volna, akárkihez ismerőseim közöl ajánlólevelet, hogy ha be sem fogadtatnék is a kórházba, legalább orvosi tanácsot s tán kigyógyulást is találhasson. Pap létemre kihez utasíthattam volna őt bizalomteljesebben, mint tiszt­társamhoz, nt. Székács József úrhoz, ki szive jó indulatánál fogva néhai Piskovics háziorvosát leg­ott elhivatá. Ez megnézve a bajt, azt utóbb még két ügyfele (Tűknek neveire már nem emlékezem) társasá­gában újra megvizsgálá s mind a három egyező véle­ménye a kért rákfenének nyilvánitá. A szenvedő­nek rendeltek ugyan a tisztelt orvos urak saját költ­ségükön gyógyszert, velem azonban Székács úr ál­tal tudaták mind a betegség minőségét, mind azt, hogy egyetlen gyógyszere a­­ vallás vigasza. —Az idő múlt hírem bajának súlyosbodásával. S mi történik ? Tudva van, hogy a parasztok közt helyenként valnak orvosok, kikhez nagyobb bizalommal viseltetik és szükség esetén folyamodik is a nép, mint kitanult gyógyászokhoz. Nem tudom ki­ egy ilyet ajánlott hívemnek is , ez pedig az élet szeretetétől ösztönöztetve fölkereső azt s utasítást is nyert tőle, hogyan gyógyítsa betegségét. A gyógyszer­ben főszerepet vitt bizonyos rovar , melynek állattani nevét, megvallom , nem tudom , de vidékemen azt a magyar lótetűnek, azótmedvecskének nevezi. Megkísérlem, ha tökéletlenül is, legalább leírni. Hosz­­sza­s vastagsága , mintegy középszerű hüvelykujjnyi; színe sárgabarnótszerű; hasonlít némileg a gyíkhoz, csak hogy nem oly fürge és karcsú, hanem teste egész hosszá­ban egyenlően vastagnak látszik. Nyáron kerti vetemény­­ágyakban, hol keresztül kasul szép lyukakat váj, télen pedig, mint melegebb menhelyeken, trágyadombokban nem egyszer láttam.Hívem tehát e rovarokat oly k­ósvajon, melyből az iró nem volt kimosva, lábasban megsütötte s azokhoz még összetört diót és tömjént adott s ezen ingredientiákból készült irral orrát és szájpadlását ke­­negette azon foganattal, hogy tökéletesen kigyó­gyult s most is él. Minő arányban kelljen ez ingre­­dientiákat venni, meg nem határozhatom, mert a nő is csak úgy gondolomra vette, de ha helyesen volt a há­rom orvos által hívem baja fölismerve, az itt leírt gyógyszert mind az orvos uraknak, mind azon szeren­csétleneknek, kik rákfenében szenvednek, méltó figyelmébe ajánlom. *) Fabó András agárdi ev.pap. Baja, dec. 1. Tisztelt Szerkesztő ur! A városi hatóság pártfogó felügyelése és Thóth sz. Stephanovits Teréz asz­­szonyság buzgó vezénylete alatt keblünkben létesült, „nyilvános műveltebb leány­ növelde“ november 1-jén kezdé meg hatályos működését, mely intézetben min­den nemű asszonyi munkák, varrás, — hímzés, — kö­tés stb. szóval minden a közéletben szükséges, — leg­inkább mivelt osztály állása igényelte házi kellékek és jelesebb készitékű hasznos munkai tanulmányok, fino­mabb nevelési szabályok szerinti mivelt társalgás, egyúttal keresztény kath. hittudomány, olvasás, szép­írás, számvetés, magyar és német nyelvtan, földleírás és magyarok története; ezen kívül, egyesek kivonatá­­hoz képest „franczia“ nyelvtanulás, és „rajztudomány“ is fog alapos rendszabály szerint taníttatni és előadatni. A fenebb elősorolt tudományokért, ha a franczia nyel­vet és rajztanulást nélkülözi, — havonkint fizetend a tanuló 2 pengő forintot, — a franczia nyelvtanulásért egy ; és a körülményekhez képest a rajztanulásért egy forint fizetendő. A kebelbeli „szegényebb sors“nak ingyenes tanítást nyerendenek. Az 1840-dik évi május 1-én a mindeneket elrombolt tűzvihar az éjjeli lámpavilágítást is elhamvasztván, „sok“ phönixként már feléledvén, az erélyes városi ta­nácsközség a közbátorság előmozdítására ezt is új életbe lépteté. A fenebbi tanácsközség a műveltség, ipar és a város virágzására minden emeltyűket felkarolván, nem m­u­­lasztá el érzelemteljes figyelmét a „házi állatok“ra is fordítani, azok számára nov. 22. tartott tanácsközségi ülésében „barom­ orvosi“ állomást biztosítván 300 p. ft. évi díj járulékkal. Annak magas kormányi kegyelmes jóváhagyását buzgólag várjuk. A „jótékony asszonyegyesület“ nov. 24. a „bölcsőde“ javára sorsjátékkal párosult tánczvigalmat rendezvén, az emberbaráti vállalkozatnak 200 po­ntot juttatott. A díszes és fesztelen vigalmat t. Duchon Adolf, kerületi első tanácsos úr is szerencséltető (Zomborból) kedvderitő jelenlétével. „Társaldánk“, egyik „olvasó kör“, másik „Casino“ név alatt „kettő“ levén, mind a kettő nemesen felel meg hivatásának, évenkint könyvtárát szaporítja éldeletes olvasmánynyal. Az utolsó számosabb hírlapjai közé a „Magyar gazdá“t, a „Magyar Muzeum“ot, és „Déli­bábot is sorolá. Katona-állítások alkalmával tapasztaltatván, miként a német pórifjuság nagy része „ludláb, lábér-dagok“ és ,lábgörbedés­ek miatt hadifáradalmakra alkalmatlanná válik, és az nagy részint a faczipők (Klumpen) hordá­sának tulajdonittatván , azoknak használása kormá­­nyilag tilalmaztatik; hasonlót tevén Ferdinand Urunk ő Felsége atyai kormánya, a midőn a turdunai németeknek a rövid csizmaszárak viselését tiltá meg, hasonló oknál fogva. November havunk nagy részint borongós, nedves, kö­dös és esős napokkal folyt le, tiszta időnk alig volt 6. Leg­nagyobb meleg volt 7 foknyi­­. Zérus hideg volt kétszer, 1 foknyi hideg egyszer. *) Fogadja az érdemes tudósító meleg köszönetünket a közlé­sért ; sok foganatos gyógyszer van a házi orvosságok közt világszerte rejtegetve ; vajha az orvosi karok és egyletek ezen háziszerek összegyűjtése , megvizsgálása , és a bepróbáltak is­mertetése végett intézkednének. S­z e i k. A karok csuzos, orbánczos jellemet viseltek. Az epés mozgalmak allos (synodhus) szint tüntettek elő. Nem hiányzott egy két agykérlábos eset is. Meghalt mind­össze 38 egyén, 22-vel kevesebb mint a múlt hónapban. Születéstől 7-ig­ 20, 50-nen fölül 11, sorvadásból 16, szájgörcsből kisded 13, Rosenmann Pál: AUSZTRIAI BIRODALOM. ó kir. fensége Erzsébet herczegnő, Ő Felségének a Császárnak Arája, s ő kir. fensége Helena hgasszony, bajor herczegnő, Karolina Augusta császárné Ő felsége által a csillagkeresztes-rend jelvényeivel diszesíttettek. Ő kir. fensége Erzsébet bajor hgasszony továbbá az orosz császárné által a Sz.­Katalin rendjelet nyerte. (C. C.) Bécs, dec. 2. Öt éve ma, hogy ő cs. k. Ap. Fölsége őseinek trónjára lépett- Ausztria hű népeinek teljes okuk van e napot a hála , szeretet és odaadás legélénkebb érzelmeivel megünnepelni, mert az őket uralkodóval áldá meg, kinek felséges hatálya mind­azzal összevág , mi e birodalomnak egy rendithetlen, dicső és virágzó lét biztosítékait nyújtja. — Egy ese­ménydús korszak folyt le a cs. k. Apóst. Fölsége trónra lépésének napja óta, s annak emlékezete kiterleszthet­­lenül él a kortársaknál. — Ha a feladat , melyet a Gondviselés a szeretett Fejedelemnek kijelölt, komoly és súlyos volt, elég egy futó pillanat Ausztriának min­den tekintetben erősült helyzetére, hogy bizodalommal és örömmel mondjuk ki, miszerint azon feladat leg­nagyobb részt megoldva van, és Ausztria erős kézzel fenyegető viharokon és számtalan kisértéseken ke­resztül vezettetett a biztos kikötőbe. — Az ausztriai eszme és ausztriai közérzület — mindkettő e szép birodalom minden álló részei elválaszthatlan öszsze­­tartozásának tiszta elismeréséből eredve — megszi­lárdultak s folytonosan növekedő körökben terjednek el. — És miután már mostanig is kevés évek folytában annyi nagy és szép oly felséges sikerrel vivatott ki, bizton remélhetjük, hogy isteni segélylyel legkegyelmesb Urunk és Császárunk erejének, bölcseségének és jóságá­nak ezentúl is sikerülni fog Ausztriát nem csupán meg­óvni a veszélyek ellen, hanem egyszersmind az áldás­teljes kifejtés ösvényén hatalmának és virágzásának fénypontjára vezetni föl. Ily dicső hivatás fáradalmait és súlyos terhét s a Fejedelem ernyedetlen tett-erejét mindnyájan ismerik; s mivel azon fáradalmak s terhe­ket érettünk viselte, intésül szolgálnak hálánk, szerete­tünk és hűségünk megkettőztetésére, melyek a szeretett uralkodót minden utain elválaszthatlan kisérőkkint kör­­nyezendik. KÜLFÖLD. Németország, Frankf­urt, nov. 30. Azon tanácsko­­zás, mely közelebb a szövetséggyűlésen a sajtótörvény­javaslat fölött tartatott, tudomás szerint azon ered­ményre vezetett, hogy a bizottmány előterjesztése, kü­lönösen Poroszország szavazata következtében, a bi­zottmányhoz jön visszautasítva. Egy szövetségi sajtó­­törvény kétségtelenül huzamos­ időre lehetlenséggé vált. Ama néhány kormány előtt lebegő gondolat, mi­szerint egyes államcsoportulatok részére hozatnék sajtó­­törvény oly módon javaslatba, hogy az vagy csak bizo­nyos meghatározott államcsoportozat számára bocsáttat­nék ki, vagy hogy annak érvényességéből egyes álla­mok maradnának kizárva, mostanig sem több mint csu­pán gondolat, s az formulázott alakban még nem emel­kedett érvényességre. Berlin, nov. 29. A porosz trónbeszéd ma a politi-­­­kai körökben élénk értekezések tárgyául szolgál. Mi­kép könnyen megmagyarázható, név szerint a keleti ügyre vonatkozó pont az, mely a közérdeket igénybe veszi. Hogy e tárgynál a különböző fejtegetések s tag­lalások nem hiányzanak, alig szükséges mondanunk; általában véve azonban többféle, részint alaptalan ag­godalmakkal találkozunk, melyek a beszéd ezen passu­­sához és különösen azon kitételhez csatlakoznak, „hogy bármi fordulatot vennének is az események, a ki­rály egy védelemképes népnek élén áll.“ — Kérdezik, váljon a kormány tart-e az események oly fordulatától, mely a népet fegyverre szólíthatná, és vájjon ily ko­moly eventualitás egyenesen a keleti kérdésből támad­hat-e ? — A „Spen. Ztg“ e passusban egy majdnem igen is komoly kifejezést talált a keleti kérdés miatti aggodalmakra nézve, s ez oly nézet, mely meglehetősen általános.­­ Mi a trónbeszédben érintett belpolitikai kérdéseket illeti, a képviselők közt különösen kielégí­tőnek mutatkozik azon okok megemlítése , melyek mos­tanra még az első kamrának a folyó évi május 7-dikei törvény alapján megalakíttatását elhalasztandónak lát­tatók ; ez­által a mostani első kamra jogállandóságáról minden elvi vitakérdésnek éle meg van tompítva. Al­­kotmányváltoztatásokról a trónbeszédben semmi sem fordul elő. Várható, hogy a még hiányzó törvényjavas­latok a községi, kerületi és tartományi rendtartásra nézve elő fognak terjesztetni. A­mit a trónbeszéd az ipar és forgalom kifejlesztését illetőleg mond, az országszerte örvendetes viszhangra találand; különösen el fogja a nép ismerni, hogy az e helyen kifejezett reményt, miszerint Poroszország kevés év múlva öszves nyers­vas szükségletét önmaga födözhetendi, addig, mig e czel elérve lesz , a kormány gondoskodása kiserendi az emelkedésben levő jelentékeny vas­ipart.­­ Ellenben a trónbeszédben hiányzik a pénzügy kedvező állásáról a biztositás, melynek emelése és szilárdítása a kamarák­nak ajánltatik. Hasonlókép a kereskedelmi politikai tár­gyalások, s név szerint a váróértekezlet eredményéről nem történik a trónbeszédben említés, mely annyival inkább várható vala, mivel a conferentia által elhatá­rozott és már közzétett tarifa a kamrák elé fog végleges jóváhagyás végett terjesztetni. — Általánosan a trón­­beszédről csak kielégítő nyilatkozatokat hallottunk. Francziaország, P­á­r­i­s , nov. 26. Az alkotmány biz­tosította ugyan az oktatás szabadságát, de azért csak a vak nem látja, hogy a közoktatási miniszter mily ügye­sen tudja a magánintézetek elleni romboló harc­ot foly­tatni. Az első érzékeny csapást azon rendelete által

Next