Pesti Napló, 1853. december (4. évfolyam, 1119–1143. szám)
1853-12-07 / 1124. szám
1853- negyedik évifolyam. 1124 Szerda, dec 7-én ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 ti. — kr. p. Fál évre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkénti e 1 adás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő url-utcza 8-dik szám. szerkentési Iroda: Orl-utcza 8 n. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva : Félévre . 8 „ — „ Évnegyedre 4 „ — „ ,, Egy hónapra 1 fr. 30 k. pdfIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. hirdetések öt hawbon petit-sora 4 pgó krajnaijával számíttatik. A beiktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviték öt hasábos sora 5 pengő krajezár- jával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelenévnyi alakjában mindennap reggeli órákban. WBBaBsammssaBBmBBBBBmBBsssssmasBBsm, ■ juh A „PESTI NAPLÓ“ December- raartiusi négyhónapos, úgy szinte december—júniusi héthónapos folyamára ezennel előfizetés nyittatik, úgymint: december, január, február — martiusi folyamra Vidékre postán küldve 6 írt 40 kr. december, január—júniusi héthónapos folyamra Vidékre postán küldve 11 frt 40 kr. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden CS. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napid“ kiadó hivatala. London, nov. 30. 4* „Vald béke vagy egészséges háború !“ Európai bajok csak e két gyógyszerrel orvosolhatók, monda nem rég egy angol Ha a hosszú idők óta lappangól lázban sínylődő keleti kérdésre e szabály alkalmaztatott volna, úgy a láz nem fajul vala epéssé, forrdvá, de mert a két gyógyszer keverékével éltek a hatalmak, a viszály nőttön nőtt. Nem is szükség ezért az események fatalizmusának , vagy közvetlen isteni beavatkozásnak hitébe esnünk , ha magyarázatát keressük annak : miként játszhaták ki a történtek Európa hatalmainak ösztörekvéseit? — A jelen dolgok természetes ok fejleményei. Éjszak békés háborút indít tavaszszal, nyugat háborús békével felel őszszel; az orosz békét hirdetve szállja meg a Dunafejedelemségeket, a nyugati kormányok Dundass Hamelin admirálokat a Fekete-tengerre küldve beszéltetik követeiket Néva partjain a békés állapot mikénti szilárdítása tárgyában. Valóban csak remény ellen remélve ígérhető siker ez oly eljárásnak , mely szolid virág mérges növénybe oltásával fáradozik. Igen, ha a földerő előidézte csodák korában nem élnénk, teljes bizonyossággal megjósolhatnák szirtbe ütközését a kísérletek diplomatájának; s ha Aberdeen lord nem vezetné a coalitid bárkájának kormányrúdját, teljes bizalommal hihetnék végképeni végét az alkudozásoknak ar.h. 14-kei török kabinetülés után, mely az angol-franczia legújabb békejavaslatot is okadatolva visszaveté. De mert Angliának kormányát elvalkun alapuló miniszttérium vezeti , melynek politikájában Aberdeen nézetei a vizszin, eltakard az alatta halzo palmerstoni terveket; s mert Francziaország mindenható urának erélyét emészti amaz éles ellentét, mely a császár „l’ empire c’ est la paix“ jelmondata a neve mellé kitűzött e szám III. közt fenáll: a politikai dualismus, vagy ha úgy tetszik, félrendszabályok hosszú sorának nézhetünk elibe. Az angol kormány, daczára annak, hogy a keleti kérdés Chatham lord szerint élethalál kérdése Angliának, mind e pillanatig nemcsak maradott, s hosszabb időre maradand is. Neutral ? Igen. Mert ép oly joggal nevezhetjük e kormányt semlegesnek, minő joggal nevezgetik közlönyei semlegesítetteknek a közeurópai nagyhatalmakat , s mert Anglia s Francziaország mind e pillanatig nem cselekvőnek többet, mint amit a náluknál jelen kérdésben kötöttebb viszonyú s kevésbé érdekelt Ausztria s Poroszországtól is megkívánnak: physical neutralist, moralis avatkozást. Terve ugyanis a nyugati diplomáinak, egyesülten a bécs és berlini kormányokkal, a czárt észultánt békére parancsolni, erőltetni. S ha megvolna e terv, egy másikat felkarolni, melynek egy Londonban tartandó európai hatos értekezlet tárgya. Össze fognának t. i. ülni éjszaknak s keletnek, közép s nyűget Európának képviselői; s a mint Ausztria s Poroszország a czár vagy a zultán nézpontjára fognának emelkedni, úgy alkalmazandaná magát bizonyos határokig, jobbra vagy balra Anglia s Francziaország is. S mik a bizonyos határok ? Az orosz követelményeknek a kabinetek asztaláról, s az orosz seregeknek a Duna-fejedelemségekből visszavonása, s biztosíték a jövőre, azaz, az orosz-török viszonyoknak uj s közszerződésbe szoktatása. Tehát területi, de nem diplomatiai status quo ante bellum, s ha ez állapottal egyrészről a nevének varázsa, fegyverének hire, s befolyásának erejére féltékeny czár, másrészről a régebb vesztett tartományai után vagyakodd zultán megelégszenek a közös értekezletben; vagy ha az európai conferentiát megelőzőleg Ausztria s Poroszország feltétlenül vetnék tekintélyük súlyát a nyugati diplomatia mérlegébe, úgy megáll,megállhat a béke. De ha Európa egy közös szóra nem livathatnék, vagy pedig a hadakozó felek e szót ki nem hallgatnák , szóval, ha úgy a békediktálás, mint a békecongressus terve meghiúsulna, ekkor Anglia és Francziaország új tervvel fognának fellépni. Tervvel, mely egy lépés volna előre a harcz, egy a diplomatia terén, mely a szuronyt vérbe , a tollat tintába mártaná egy ugyanazon időben. Legalább ezt, a félrendszabályok politikájának folytatását, kell hinnünk a parlamentnek ismét február elejére, mégpedig e szavak nélkül: „sürgős ügyek végzésére“ történt elhalasztásából is. — Ne feledjük mindazáltal, hogy az események intézése nem kizárólag brit, sem franczia monopolium; s hogy az angol nemzetnek módja, hatalma is van statusfémiainak gazdag sorából azokat kiszemelni, kik az exigenttákhoz mértek. A brit nemzetnek csak akarnia kell, s oly kormánya van, mely nem kisebb koránál, idejénél, mely háborút vagy békét, férfias egyenességgel izén vagy köt. Shaftesbury lord elnöklete alatt népes ülést tartott tegnap a Protestant alliance a Freemason Hallban. Tárgya a meetingnek , a külföldön élő vagy utazó angol alattvalóknak vallásos üldözés elleni megvédése volt. Felhozák az elnök s a szónokok Portugalliának, Spanyolország s Toscanának különösen az angol egyház ellen intézettnek látszó vallásos törvényeit, s az ezeknek áldozatul esett protestáns angol alattvalókat. A gyűlés rendithetlen sziklára tűzi ki a vallásos szabadság zászlaját, s ez elvnél többet nem kíván, de kevesebbel sem elégszik meg. Nem sürgeti a kormányt idegen országoktóli engedelem kicsikarására, vallásos proselytismus bátor űzésére, de óhajtja kieszközlését annak, hogy vallásáért idegen földön a szabad Britannia fia be ne börtönöztessék, hanem legroszabb esetben, a vallását meg nem tűrő ország elhagyására szolíttathassék csak. A gyűlés e meggyőződésénél fogva, s különben is osztva a Times azon nemzeti szellemet visszatükröző véleményét, miszerint a római egyház Angliában befolyásra nem számolhat és osztva Mamiani grófnak, IX. Pius volt miniszterelnökének, a meeting egyik szónokával tartott párbeszédében elmondott nézetét, emlékiratot intéz Clarendon lordhoz, melyben figyelmét fordítatni kéri Erzsébet királynő, Cromwell erélyes politikájára, valamint arra, hogy koránsem volna káros az angol követ azonnali visszahívásával felelni minden angol alattvalónak vallásszabadsága ellen külföldön intézett sértésre. A londoni lengyel democraták is tegnap íték a Hannover Square Roomban 1830-diki forradalmuk évünnepét. Szónokoltak : D . . . . lengyelül, R ... németül, L...........s köztük egy orosz, s többen francaiéul, számosan angolul s olaszul. M . . . . betegséggel mente ki levelében meg nem jelenhetését, de külde maga helyett egy hevesen szólt barátját. Elmondatott, hogy a jelen angol kormány politikája házi, nemzeti politika; hogy az angol érdekek egyenes háborút követelnek az orosz ellen, hogy Britanniának egy politikai Nelsonra van szüksége, ki felrázza e nemzetet e szavak hatalmával : England expects that every man shall do its duty. (Anglia elvárja, hogy kötelességét mindenki lerójja.) A... megjegyzé, hogy az orosznak ereje német tábornokok- s státusférfiakban gyökerzik , közvetlenül pedig Németországnak 1848-ban követett geographiai politikájában. Mások felmagasztalák a pogány hitűnek nevezett zultán keresztény erényeit, felemlítvén, miszerint elleneivel bátran szembeszállhat , ha meg tudja óvni magát barátaitól. Végre M . . . . figyelmeztető a gyűlés által az angol népet , hogy meg ne engedje , mikép a kitört harcz éjszak ellen, Clarendon s Aberdeen lordoknak, a nem a nemzetnek háborúja legyen. Derék hazánkfiát, Duka Tivadart mutatom be az olvasónak. Reálismeretek elő barátja Angliába jőve új pályát keresni az emberiség boldogításának mezején. S e pályát megtalálta, a czélt elérte. A bábászati, sebészeti s orvosi ötévi tanfolyam rögeit kivételesen három év alatt legyőzte, s a kitüntetés okleveleit, érdemdús, s a tanárkar s hírlapok elismerésben áradozó dicséretei mellett nyeré ki. Duka Tivadar az első diplomatizált angol orvostudor hazánkfiai közöl. A tanári kar egyike e szavakkal üdvözlé uj társát: „Azt hivom eddig , hogy a szorgalom s kitartás angol monopólium, de ön személyében meghajlok a magyar kitartás előtt.“ Nem is fog ezek után csodálkozni az olvasó, ha tudatom, hogy ezen Zemplinben született hazánkfia, orvosi minőség, s tiszti rangban Brit indiába küldetik az angol kormány által. Indulni két hét múlva fog. Felkért, küldeném meg búcsuüdvözletét a kedves hazának, melynek Csorna nyomdokain a messze távolban is híven szolgálni kész. Szívesen is fogadna minden e tekintetbeni irányadást. Önt pedig, szerkesztő úr, felkéri a P. Naplónak díj melletti elküldésére, jövő január elsejétől kezdve , e czira alatt: „Mr. Theodore Duka, Central Hospital, Calcutta, via Alexandria.“ Emich úrhoz, e lap tulajdonosához, azon hazafiai megbízással fordul: rendezne számára szépirodalmi classicusaink műveiből kis könyvtárt, szinte Calcuttába küldendőt. Óhajtaná a könyvek név-, vagy czímsora, sorának kimutatását még Londonban leírni, hogy a részletek iránt általam még távozta előtt intézkedhessék. Vezérelje őt nemzeti geniusa ! Bécs dec. 5. Elvitázhatlan igazság, bár némelyek előtt talán paradoxunknak látszanék is, hogy rendesen nem azok a világrázó események, melyek nagy zajjal s bizonyos fontoskodással lépnek fel, hanem épen azok, melyeknek csirája parányinak s egészen jelentéktelennek látszik, mig a figyelemre sem méltatott sárkányfogból vértes óriásokként kelnek ki az események s mellen ragadva az ősz, lankadt Európát, nyugalmából fölverik és ezer alakban terjesztik a bút és aggodalmat. Nem akarunk nagyot keríteni, hogy a mondottakat bebizonyítsuk; a legújabb időből két példát idézhetünk, mely a fentebbi igazságot közvetlenül és közvetve igazolja; az egyik a két évvel ezelőtt kitört osztrák-porosz differentia, mely egy pillanatra nemcsak Némethont, hanem egész Európát aggodalomba ejti. De épen mivel az ügy elettől fogva álarcz nélkül fontossága egész súlyával jelenkezett, tulajdonképeni horderejét könnyű volt megítélni; a diplomatia azonnal kezébe ragadta az ügyet, fontolva tette lépéseit, a legtávolabb következményeket szem előtt tartván, s úgy sikerült neki, azon viszálynak, mely már szint annyira növekedett volt, mint a török-orosz differentia a tettleges háború kitörte előtt, békés fordulatot adni. Másik példa maga az orosz-török viszály , melynek kezdeményeire ki sem ügyelt, melyet tapasztalt diplomaták is könnyű sérülésnek tartottak, melyen mindennapi tapaszszal segíthetni, míg végre a seb egész mélységében tátongott eléjök. Ugyanazon okoknál fogva azt következtetjük, hogy általában tévednek, kik azt mondják, hogy a franczia fusio vagy Dom Miguel újabb fondorkodásai a keleti ügyet nemsokára háttérbe szorítandják. Nem hisszük! Mind a két esemény, »úgy szólván, sarkantyupengéssel lépve nyilvánosság elé, jelentősége, a pártok ereje s eszközei, a valószínű következmények, mindezek már első pillanatban oly tisztán állanak a vizsgáló szeme előtt, hogy perczig sem kétkedhetni, miszerint a közvetlenül nem érdekelt kormányok idején korán fogják megragadni a zabolát, hogy ezen episodok a helyzetet legalább még súlyosbbá ne tegyék. Ezen oly nagy fontosságuaknak híresztelt események mind mellékesek, de keleten — hic Rhodus, hic salta! A Lloyd határozottan viszautasította azon nézetet, mintha Ausztria ama fusionisca vagy raiguelista törekvéseknek ,valamelyikét tűrni vagy épen gyámolítani hajlandó lenne, s ami a külpolitikát illeti, e tekintetben a Lloyd véleményét nem mindig tartják egészen egyéninek. Hallgatással azon jellemző vonást sem mellőzhetjük, miszerint, itt a közönség közt sokan Oroszhon műve gyanánt tekintik a fusio létrejöttét, a czár egy kicsit rá akarván riasztani Napoleon Lajos császárra, ki Oroszhon irányában legújabban kissé makranczos lett. Nem taglalgatjuk tovább ezen combinatio alaposságát, de annyi világos, hogy Oroszhon a fusionistákat jelenleg tettlegesen gyámolitani sehogy sem képes , minthogy az európai és még inkább az ázsiai harcztér, valamint birodalma belseje is teljes erejét igénybe veszik s egyik másik előre nem látott eventualitás bekövetkeztével tán még jobban igénybe veendik. Hogy Ausztria a keleti viszályban tettleg Oroszhon részére lépne, arról e peresben szó sem lehet. Tiszteletet érdemlő forrásból tudjuk, hogy Budl gróf visszaléptéről most kevésbé van szó, mint valaha. Budl gróf semlegességpolitikája azonban mindenesetre csak bizonyos határig terjed; ha ezen szélső határvonalt elérte, jobbra vagy balra fog fordulni, mindig azonban azon oldalra, hová a birodalom érdekei vonják. Ausztria jólléte ez ügyben az egyedül helyes iránytű leend, s hogy kormányunk ezt bölcsen elismeri, kétséget nem szenved; hiába mondta-e a Lloyd egyik minapi czikkében , hogy a háládatosságnak is megvannak a maga határai s hogy ezek épen oda esnek, hol a birodalom érdekei iránti kötelesség kezdődik?! —Teljes bizalommal tekintünk azon férfiakra, kik álladalmunk élén állanak , bár minő politika fogna is a körülmények által szükségessé tétetni, s bármily kevéssé lehet is annak netaláni fordulatait előre meghatározni, annyit bizton mondhatunk , hogy ezen politika mindenkor s minden körülmények közt ily tekintélyes államhoz méltó leend. Ezen ügy bármily komoly, még a mogorva ango EGY MAGYAR NABOB (Vége. *) XXXII. Szentirmayné okos nő volt, s kedélyének leleményességében kitalálta az ellenszert, mely Mayerné nagyon kellemetlen látogatását távol tartandó hazától. Irt Teréznek. Azon lekötelező, behízelgő modorban, mely neki annyira sajátja volt, kérte meg az érdemes hölgyet, hogy hagyja el Pozsonyt meghalt barátnéja iránti szeretetből, s töltsön nála néhány hetet. Teréz nem állhatott ellent a szíves meghívásnak, sőt némi kötelességet vélt abban feltalálni, hogy Fanny gyermekének nevelési gondjait Szentirmaynéval megossza. Midőn Pozsonyból eltávozott, úgy vett búcsút egyetlen bizalmas ismerőstől, Boltaytól és Sándortól, mint a ki bizonyosan tudja, hogy ott fog maradni, a hova megy. Úgy is lett. Flóra soha sem bocsátá őt többé vissza sa jó polgárnőnek soha sem volt alkalma arra gondolhatni, hogy itt tán nem eléggé becsülik; az egész háznál mindenki úgy tekintő, mint egyikét a legtiszteletreméltóbb rokonoknak. Az ő jelenléte igen természetesen örökre távol tartó a drága nagymamát, aki a kerek földön senkitől sem félt, csupán csak egyedül Teréztől. A paradicsomból képes volna őt visszariasztani azon gondolat, hogy Teréz is ott lesz, hideg szenvedély télen arczával , azokkal az elevenig látó figyelmes szemekkel, amik előtt tettetni nem lehet. De még más valakit is elriasztott a háztól Teréz ottléte. És ez Marion kisasszony. Amely nap Teréz megérkezett, ő sziveskedett kirándulni kőhalmi jószágára, csak néhány hétre, a mig az új vendég ott lesz, s minthogy ez a néhány hét esztendőkig tartott, ő is ott maradt végképen Kőhalmon, a vexálni a kasznárnékat és ispánnékat. *) Lánd Plati Napló 1121. számát. És azután egyik esztendő a másik után jött. Teréz csak mindig ott maradt a háznál, Marion pedig egészen elmúlt onnan, csak néha néha vetődött be ismét, mikor már nagyon meggyűlt benne a méreg, hogy azt kiönthesse. Flóra ilyenkor rendesen oly foglalkozásokat talált ki Teréz számára, vagy átküldő Kárpátfalvára, hogy Marionnak soha sem volt alkalma a békességes hölgyet bozzanthatni. Gyakran bizalmas órákban elbeszélgetett Teréz az ifjú úrnővel Fanny gyermekkoráról, elmondá viszontagságait, a veszélyeket, mikben forgott. Mennyit szenvedett titkos szerelem miatt. Mennyit áldozott fel! Nagyon szeretett egy ifjút, és annak nevét sem mondta soha senkinek; a sírba vitte magával a titkot. És Flóra meghitt órákban elmondá e szomorú dolgokat Rudolfnak, hogy azon nő gyermekkorától fogva szeretett boldogtalanul, és még tán a túlvilágon is szeret, és kényszerité férjét igen gyakran elmenni vele a fenyőfák ligetéhez, s meglátogatni azt a sírkövet, melynek mindegyik betűje, mintha egy égő szem volna, mely könnyezve mosolyog! . . . Egy szép napfényes délután künn a parkban sétált Flóra, egy kis csevegő három éves gyermeket vezetve kézen. A gyermek őt tanulta nevezni anyjának s fecsegve tett hozzá százféle kérdést, mik közöl egyre is dolgot adna megfelelni akárkinek. A kastélyba az alatt Marion kisasszony érkezett meg. Hallva, hogy Flóra a parkban sétál, sietett le hozzá. — Jó estét, jó estét, kedves grófném! Másod magával ? másod magával ? Alásszolgálója, nagyságos Karpathy úr, alásszolgálója. Ha én ezelőtt húsz esztendővel önnek papájára hallgattam volna, most ön már nagy legény lenne. (Persze a három éves fiú értette ezt az életet.) — Ah milyen gyöngéd anya ön, Flóra! Milyen szépen tartja ezt a fiút. Milyen kár, hogy önnek magának nincs gyermeke. (Egyike a legfájóbb gyöngédtelenségeknek egy fiatal nőnek szemére vetni, hogy nem anya.) I — No de az illusio megvan. Mégis van gyermeke. Még pedig szép gyermek. Látszik hogy szülei nagyon szerették egymást. S hogy a csalódás annál nagyobb lenne önre nézve, a szemei a megszólalásig hasonlítanak Rudolf szemeihez. — Valóban. Szólt Flóra elevenen, sőt még a szája mozdulása is úgy hasonlít hozzá, s azzal ölibe kapta a gyermeket s összecsókolá szemeit és száját. (Ez a nő irigyelejü! gondola magában Marion kisasszony, boszúsan feszítve ki napernyőjét — pedig árnyékban voltak; — még csak féltékennyé sem lehet tenni.) Azt hitte, majd akkor meg fogja utálni a gyermeket, ha gyanút gerjeszthet ellene szivében. — Nem ismerte Flóra szivét. Tiszta, ártatlan volt az, mint egy gyermek szive, s még a fogalom is hiányzott belőle azon eszmék számára, miket Marion meg akart benne honosítni. E naptól fogva még jobban szerette a gyermeket. Néhány év múlva ha találkozandunk vele, mint boldog édesanyát látandjuk , angyalszép, és angyaljó gyermekektől körülrajongva, kiknek mindegyike azt hiszi Zoltánról, hogy az nekik testvérök, és Terézről, hogy az nekik nagynénjök. Flóra mindegyiket egyiránt kényezteti, s Rudolf mindegyikhez egyiránt szigorú. Mégis midőn egyszer Flóra azzal lepi meg a székvárosból hazatérő férjét, hogy a kis Zoltánnal eléje lovagol— a hölgy szelíd fehér paripáján, a gyermek egy kis eleven tatár lovon—Rudolf nem állhatja meg, hogy meg ne csókolja a fiút. Még alig volt hat éves a gyermek, midőn egyszer Flóra felvitte magával a gyűlésterembe, a hol Rudolf épen egy ragyogó, elmés beszédet tartott; a gyermek komolyan hallgatta végig, s midőn haza vitték, összegyűjtő Rudolf apró gyermekeit s több kis pajtásait a gyermek-szobába s ott megyegyülést játszva velök, oly komoly orczával mondta el előttük az egyszer hallott beszédet, és oly gyermeteg lelkesüléssel, hogy a rá leső Flóra el volt ragadtatva általa. Mi lesz a fiúból, hogyha felnő!............ Azon két ifjú nemes neve, kiket István és Miklós név alatt ismerünk meg, azóta két óriássá nőtt fel nemzetünk történetében. Ha Isten erőt ad lelkemnek, egykor megkísérlendem őket nagyságuk tetőpontján bemutathatni. * * * Többi ismerőseinkről kevés mondanivalónk van még. Abellino mind e mai napig él. Egy igaz folt nincsen rajta többé. Álhajjal, álfogakkal, hamis termettel csalja a világot és magát. Szakállát, bajuszát festi, képét herczegnővizzel mossa; egyik fülére még ama jeles párbaj óta nagyot hall s abba kis halló csiga van téve ezüstből, azonban operákat csak halló tülkön keresztül képes élvezni, így jár kel a világban. Toldott, foldott kisértet a múlt szép időkből, egyik kezében a mankós bot, melylyel köszvényes lábain segít, másikban a balló tülök. Hanem ő azért mindig azt hiszi, hogy most is azon szeretetre méltó alak, melynek a nők ellene nem állhatnak s most is életre halálra udvarol minden szép nőnek, minden fiatal leánynak, s azt hiszi, hogy azok őrjöngnek utána, s ha kinevetik, azt hiszi, örömükben nevettek, hogy őt láthatják. Mindennapra kijár az egy arany, mely miatt Pestről nem mozdulhat ki, csupán csak János nap után, amikor egyszerre száz aranyat kap és elutazik, s addig vissza sem jön, amíg benne tart; de azért ő most is úgy beszél, mint mikor még milliomokat prédált el. Úgy magasztal mindent, ami külföldi, s ócsárolja az itt levőt. Elfogadja, ami megvan, faute de mieux, — jobb hiányában , de szive, ha ugyan van nála ilyesmi, örök honvágyban szenved — Páris felé. Minden ember igen comicus alaknak tartja, s a főbb körökben csak azért is szívesen látják, mert sokat lehet rajta nevetni. Szegény ember! Más ember, ha megvénül, azt tisztelni szokták, az ő vénsége pedig arra való, hogy azon köröknek, mikben ő boldogabb időkben tanadó, első szerepvivő volt, mulattatására legyen. Más embert vigasztal az nagy szerencsétlenségek után, hogy azokat érezni tudja, hogy komoly, hogy szomorú tud lenni, hogy megveti az életet, hogy meg tud halni; neki büntetése **, hogy nem érez , nem gondolkozik és mégis óhajt élni.