Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)

1854-01-03 / 1145. szám

1854- ötödik évi folyam ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve : Pesten házhozhordva : Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre . 8 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a Évnegyedre 4 „ —A számonkinti elad­ás is ! Egy hónapra 1 fr. 30 kr p. megszűnt.­­ A lap politikai tartalmát illető minden közrás a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: Cri­ utcza 8-dik szám. 2 1145 Szerkesztési iroda: Czi utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgő kraj­­czárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­jával számittatik. — A fölvé­teli dij szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Kedd, jan. 3-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás. A „Pesti Napló“ jövő évben is jelen alakjában, útöntetű betűkkel szedve, jelenendik meg, és az elő­fizetési feltételek is az eddigiek maradnak, úgymint: Vidékre postán küldve félévre (januar­­juniusi folyamra) 10 frt. — Évnegyedre (január-martiusi folyamra) 5 frt. p. p. Budapesten házhoz küldve félévre: 8 frt. — Évnegyedre: 4 frt. pengőben. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich­ Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­­utcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó­hivatala. Budapest, január 2. A­mit már számtalanszor kimondottunk, azt most ismételjük. Minden jóravaló hazafinak, annál­­inkább a sajtónak hivatása, fajunkban életrevaló­ságot, hasznos tevékenységet, miveltségre s gyara­podásra való törekvést költeni. Ez iránynak legtermékenyebb kútfeje s gyál­­pontja lehet a jól rendezett s munkás „községi élet.“ Mindazon eszközök, melyek egy részről tudo­mány, ismeretek, s nemzeti miveltség terjesztésére, vagy is fajunk szellemi súlyának szilárdítására, más részről vagyoni gyarapodásunk s külső pallé­­rozottságunk emelésére, vagy is fajunk anyagi súlyának és erejének támogatására szolgálnak, s nemcsak legkisebb áldozattal, de legfoganatosabban is egyesült erővel történhetik. Minden község maga ismeri leginkább sa­ját hiányait, érdekeit, szükségeit, értelmi és finan­­ciális képességét. Ennélfogva minden község maga ítélheti meg legjobban teendőinek egymás­utánját, s tehetségéhez képest maga indíthatja meg ama cultural reformokat, melyeket ugyan senki nem erőszakol reájok, de a melyeknek elhanyago­lása a reformokra, az önképzésre, a haladási ver­senyre, mint létünk mellőzhetlen feltételére fogé­­konytalan fajnak okvetlenül megsemmisülését von­ja maga után. Azért hozzuk oly gyakran emlékezetébe hazánk­fiainak a „k­ö­z­s­é­g­i élete­t“, s azért sürgetjük azt, vajha azok, kiket a bizalom a községek élére állított, vagy kik közállásuknál fogva a községek ügyeire igazgatólag befolynak, de különösen azok is, kiket a nép egykoron a patriarchális és hűbéri viszonynál fogva uralt, s politikai átalakulásunk következtében ma mint régi jóltevőt, mint idősb testvért tisztel, — s végre mindazok, kiknek a sors értelmi és vagyoni tekintélyt s befolyást adott, — közremunkálnának a végre, hogy köz­ségeink, eddigi közönyösségükből feleszmélve, mind jóllét és polgárisodás, mind nemzeti miveltség szempontjából tevékenyebb életre ébredjenek, s a kornak ama számos követeléseit, melyeknek kielé­gítését egyszersmind fajunk legszentebb érdekei igénylik, s az avatottak sikeres vezérlete alatt egyesített vállvetéssel karolják fel. A községi életnek e számos feladásai közé soroztuk a többi között a községi faiskolák létesítését is a gyümölcs-, sor- és egyéb hasznos fanemek tenyész­tésének megkedveltetése és terjesztése végett; s hogy e javaslatunk könnyebb foganatosítására utat mutassunk , figyelmeztettük a községeket dr. Encz Ferencz derék hazánkfia kertésznö­­veldés­ére Pesten. A mily nagy súlyt helyezünk korirányu sociális mozgalmakba, s a mily kiváló fontosságot tulajdo­nítunk oly törekvéseknek, melyek a gyümölcste­nyésztés, fasorok, és ültetvények előmozdítása által az ország alaptőkéjének nevelését s vele polgári­­sodásunk külső jelenségeinek ápolását, különösen az Alföld kopár síkságain s az ország egyéb fátlan vidékein czélozzák, s szintoly meglepő örömmel vettük „Kalocsa város“ érdemes tanácsának hozzánk intézett becses levelét, melyben hazánk számtalan városai közöl első, tudósít bennünket azon igen jeles határozatáról, miszerint a fejtegetett czél elérésére, s az érintett városi közönség számára és költségén dr. Encz kertésziskolájába egy vagy két növendéket küldeni óhajt. E szép hazafius nyilatkozat, üdvös például, s méltó ösztön, és verseny felköltése végett, ime következik: A „Pesti Napló“ t. szerkesztőségének. Kalocsa, dec. 26. Folyó évi julius havában közlött, s dr. Entz ker­tész-iskoláját tárgyazó czikkei következtében alólírott községi tanács meggyőződött, hogy ez intézet létesítése hazánk közgyarapodásának minő sikeres esz­köze leendene. Nehogy azonban másrészről a t. czikk­­író azon aggodalma, „miszerint a hanyag gon­datlanság és tetterőtlenség régi átka most is rajtunk fekszik“ — valósuljon, — elhatároztuk, hogy az érintett intézetbe egy növendé­ket fogunk küldeni. Ugyan­ezért ismerve a t. szerkesz­tőségnek a közjóllét előmozdítása iránt mindig tanúsí­tott szives készségét, bátrak vagyunk felkérni, szíves­kednék ebbeli határozatunkat az illető intézet igazga­tóságának tudtul adni, hogy az a lehető legrövidebb idő alatt tudassa velünk, egyéb részleteken kívül: el­­fogadható-e a növendék még ez iskolai évre , és hogy körülbelül hány évet és hány iskolát végzettnek kell annak lennie ? ÍJ. I. Lehet, hogy két növendék fog kül­detni. Lauter József, biró, és a tanács. A válasz holnap következik. SÁRVÍZ-SZABÁLYOZÁS. Sár-Egres, december 30. (Vége.) Isten bocsássa meg azon keserű gúnyt, mely önkény­telenül tolakodik lelkembe, valahányszor azon mániára gondolok, melylyel a nem rég múltban, a napi sajtó ré­szint a külföld fényes instructiója melletti hátramara­dásunkat korholta szünet nélkül, részint majd ez, majd amaz olyszerű intézmények nyakra főre leendő létre­hozására korbácsolta a közvéleményt, — midőn elgon­dolom, hogy nagyszerű lánczhidunk, gőzhajózásunk, vaspályáink stb. részint léteznek már, részint újak meg újak terveztetnek mohó divatszerüséggel; — mialatt leggyönyörűbb vizeink rendezetlenül tekeregnek önerő­szakolt medreikben, százszorosan több károkat okoz­ván, mint hasznot, több mint fél század óta nem léte­sült összekötő víz­ út vagy hajózható csatorna, és a társzekerek számtalanszor sülyednek meg legszorgosabb közlekedési utainkon is. Őrültség volna a maz említettem intézmények rop­pant hasznait és jótékonyságát csak távolról is tagadni, hogy a vasutak például — kivált az alföld kő és víz nélküli síkságain - - valóban kereskedelmi élet­té­nyezők, hanem mindenesetre kívánatos, hogy amazok mellett, sőt azokat megelőzőleg, a közvetlenül szük­séges javításokra, a­mi kiváltképen termesztő országok­­ban első életszükség,­­ a nagy tömegek ide­s­tova szállításának czélszerű eszközeire lehetőleg nagy figye­lem és erő fordíttassék, szem előtt tartván a gazdál­kodási fő elvet, hogy a múlhatlanul szükségesek , az­után a hasznos, végre a kellem- és kérelmet fokozato­san szereztessenek meg, vagy legalább az utóbbiak az elsők rovására arány nélkül ne szaporíttassanak. Igen könnyű szerencsésebb viszonyaik között már századok óta fejlett közgazdászati országokban , mindazon nagyszerű — társadalmi fényt és kérelmet eszközlő — intézményekre felesleges milliókat költeni , melyek­nek megfontolás és illő arány nélküli létesítése más fejletlenebb országokat nyerészkedő tőzsérek stb. martalékává tehetné , megfordítva pedig, mint a jól fejlett élet-műszerben elvégre maga a túlszaporo­dott életerő önkényt indít virágzásra, gyü­mölcsözésre, szerelem és tenyészetre az életnek legkisebb kára,cson­kítása nélkül, míg ezeknek erőszakolt siettetése, egy­szersmind annak rongálása , úgy a jól ügyesen szerelt gazdaságból is elvégre magától ered a biztos jóllét, mely önkényt ellenállhatlanul vezérel a csinosság, kel­lem és kérelem eszméinek létesítésére. — S kétségte­lenül ez a birodalom élén álló férfiaknak alapeszméje, meggyőződése. Azért szorítkozott a kormány a biro­dalmi vasutak építésében egyelőre csupán a fővonalakra, s fordítja, kivált az e részben nagyon elmaradt Magyar­­országban, legfőbb gondjait az országutak s vízi közle­kedések helyreállítására. Az e végre országszerte szer­vezett útépítési hivatalokat már­is mindenfelé élénk munkásságban látjuk, a Ferencz-csatorna kijavítására elrendeltetett, s a Duna szabályozására komoly készü­letek létettek. Újra meg újra kalapvetve üdvözöljük tehát a magas kormányt, valahányszor intézkedéseivel a szerényebb, de valóban közérdekű munkálódás körében találkozunk, melyek a mezei gazdászat, az ipar­ és kereskedés gya­­rapulásának legelső élet-kivánalmai, és ez országszerte visszavonultan ösztönükben forrongó, emésztődő mun­kás erőknek méltó hasznos pályatere. És még néhány szót. — Ha mondjuk is „Cicero pro domo sua“ hadd ítéljenek az emberek — mint szokás — saját kedélyhangulatjok szerint a látszat, Isten pedig igaz szigorúságával a szivnek titkos dobbanásai után. A magyar, a milyen kevés hajlammal bir, elvont bölcselkedés és száraz elméleti tudományokban­ bú­várkodáshoz, épen oly talpraesett józan ítélő tehetséget és kiviteli erélyességet tanusít a gyakorlati cselekvés mezején. Ezért — a kor szükségeinek kívánalma sze­rint — sohasem hiányzottak a gyakorlati élet és tett emberei hazánkban, kiket józan felfogás, erély és a tudomány s tapasztalat elvszerű alkalmazására nézve, a világ kitűnő férfiaival párhuzamba tenni nem pirul­hatnánk. De a magyar büszke vagy álszerény, nem ké­pes tehetségeit árulni, és ha nem kerestetik, mellőzte­­tik, visszavonulva, egyszerű kérelmében elemésztődni, vagy félszeg irányban eltobzódni hagyja az egészséges erőt, mely czélirányosan fordíttatva, nagyokat leen­­dett képes teremteni. Ezért mig egyfelől nagy elismeréssel­­tartozunk a magas kormánynak, midőn a tapasztalatban és cselek­vésben őszült hazafias érdemet szerény visszavonult­­ságában felkeresvén, annak az évtizedek szemmel lá­tott útmutatása nyomán meggyőződéssé emelkedett tudományára bízza azon nagy víz-szabályozási munká­latok vezetését, melyek — minden szakértők közös vé­leménye szerint — a tudományos készültség mellett, mindenek felett a helyzeti viszonyok és rejtett körül­mények alapos ismeretét feltételezik *), másfelől le­gyen szabad reménylenünk, hogy újabb időkben a mér­nöki pályára oly nagy számmal készült honi tehetségek alkalmazása által, ezeknek a tudományos gyakorlat te­rén tekintélyesekké képződhetésére pályát nyitván, egyszersmind azon minden nemesebb kebelben fellán­goló nagy szenvedélyt — mely azt hazája s embertár­sai érdekében önfeláldozó cselekvésekre ragadja — üdvös irányban munkálódni ösztönzendi. — A szak­értők, honfitársak és elöljárók elismerése hatalmasabban ösztönöz nemesen erélyes tettekre, mint anyagi díj; s a munkás ember életének becsülete és dicsősége azon büszke öntudat, hogy gyermekei is olvas­ni fognak munkásságának emlékeiről.­­ És midőn a múlt évtizedekben aránylag tízszeres nehézségekkel küzdések között létrehozott vízművek, s az emberiség­­ javára meghódított, most már a szorgalom anyai emlő­jén kiesülni kezdő nagy térségek felett, a nagy nádor szellemét jótetteinek örök dicsőségében ragyogni látjuk: szives kegyelettel kell egyszersmind emlékeznünk a jeles vízmester. Beszédesünkről, kinek önzéstelen hon­­szeretete, ernyedetlen buzgalma, és kielégíthetetlen be­csületvágya okvetlenül szükséges tényezők valának, hogy a nemzet figyelme azon műtételekre felrázatván, ezer mostoha viszonyok daczára, a részakarók és irigyek gúny­­jainak közepette, a szent czél kivitele hajótörést ne szenvedjen. A szegszárdi és más vidéki borok érdekében. Szegszárd, dec. 30-án. A szegszárdi vörösbor mind tartós és gyönyörű színére, mind kellemes izére, mind zamatjára, mind pedig egészséges voltára nézve nemcsak széles Magyarországon, hanem külföldön is ismeretes. Azonban fájdalommal lehet tapasztalni,hogy ezen annyi jeles tulajdonságokkal biró valódi nemes borral a legalábbvaló csalások történnek, melyek nem­csak az azokat termesztő szőlőgazdáknak okoznak kárt, hanem magának a bornak is csökkentik jó hirét. Nem említjük, hogy a borkupeczek legjelesebb szegszárdi borainknak a kóját 4—6 forintjával fizetvén, azokat külföldön bordeauxi és burgundi borok gya­nánt árulják el. Örvendünk, hogy szegszárdi boraink­nak oly nagy hasonlatosságuk van az említett jeles bo­rokhoz, hogy azok gyanánt árultathatnak, nem is iri­gyeljük a borkereskedőktől a nyereséget, csakhogy ők is méltányosak lennének irányunkban s jeles borainkat illő áron fizetnék. Sokkal boszantóbbak ennél azon visszaélések , me­lyek vörös boraink kezelésében mind a vevők, mind pedig az eladók részéről történnek, a midőn a borku­peczek mindenféle vidéki vagy nem a legkitűnőbb hegy­részekben termett alábbvaló tulajdonú borokat megvá­sárolnak, azokat megfestik , s ez által nemcsak a jobb bort termesztő gazdákat arra kényszeritik, hogy borai­kat a könnyebb eladhatás véget megfessék, hanem az igazi szegszárdi nemes borok becsét is csökkentik a kö­zönségnek holmi mesterkélt s egészségnek ártalmas ve­­gyizéket árulnak. Hála azonban a szegszárdi cs. k. közigazgatási főbí­rói hivatal üdvös és erélyes intézkedéseinek, melyek ál­tal az ilyetén és a megye fő­orvosa által is egészségi te­kintetben roszült hamisításoknak vége vettetvén, a legkívánatosabb siker háruland nemcsak a szegszárdi, hanem a több hazánkszerte ismeretes vörös borter­mesztő köségekre is. A borok hamisítása és festése eddigelő többnyire a fái- és földi bodza csere, valamint a f­a­­­gyalbogyók — baccae­­gustri vulgaris — által történt. Ezeknek elkobzása tehát főbíróilag megren­deltetett, s ezt fogja alkalmasint a speculánsok által használni szokott más nemű festékek kikutatása és le­­tartóztattatva is követni. A megyei főorvosi hivatal egészségügyi évi jelenté­sében , mint tudjuk, fensőbb helyre is szintén említés tétetvén ezen visszaélésekről, remélni lehet, hogy a magas minisztérium e tárgyra vonatkozólag nemcsak kereskedelmi, hanem egészségügyi szempontból is, az egész birodalmat érdeklő legüdvösebb intézkedéseket teendi. Addig is gondja lesz a városi elöljáróságnak nem­csak hazai lapjaink, hanem a bécsi, graezi és trieszti hírlapok utján is figyelmeztetni a közönséget a dolog miként állásáról, melylyel nemcsak jeles vörös­boraink jó hirének, hanem a nagy közönség érdekének is tar­tozunk **). A török határszélről, dec. 28. Három nap óta ismét fagy állt be, a hóval vegyest járó esőzéseknek az elmúlt nyolcz nap alatt nehezíte­niük kelle a hadműködéseket, s így ma azon várt tu­dósítás helyett, hogy komoly összecsapásra került a **) A szekszárdi hegyeken számos intelligens bortermesz­ *) Múlt évben az építészeti miniszteri biztos úr, a Kapos- és nádor-csatornás társulatok felügyelő mérnökét Ha­­láp Gáspár urat saját házánál látogatta meg, felszó­lítván őt a Sárköz vízmentesítése végett terv­készítés­re , utóbb pedig vélemény­adásra az összes mun­kálati folyamat rendezése iránt. dolog, csak további részleteket hallunk azon előkészü­letekről, melyek arra tétettek. Fischbach tábornok hadosztálya elhagyta Krajovát s Kalafát felé nyomult. Az orosz elősereg hat mérföldnyire közeledett e hely­hez. A törökök azalatt egy szmnleges mozdulatot tet­tek, mintha a jobb Dunapartra vissza akarnának hú­zódni, valószínűleg azért, hogy az oroszokat elhamar­kodott támadásra csábítsák. E terv ugyan tökéletesen meghiúsult, mert az orosz hadsereg oly erővel nyomul a Duna felé, mely szakértők véleménye szerint a törö­köket bizonyosan a Duna jobb partjára gyorsan visz­­szakelni kényszerítendő. Kis-Oláhország dunai vidékein Kalafáttól egész Czernetzig parasztokból fegyveres guerilla bandák ala­kultak, melyek több bojárok jószágain kegyetlenül ga­­rázdálkodtak. Krajovában legalább az ez iránti jelen­tést hozzák fel akul arra nézve, hogy egy pár zászló­alj , kozákoktól kísérve, a Krajovától jobbra eső útán Czernetz felé elindult. Bukarestből semmi jelentős­ hir nem érkezett. Az élelmi­szerek drágaságától tartottak, a marhahús­ok­­­kája (2yt font) 45 parába (10 pkr) került, míg azelőtt 24 para már szokatlanul nagy ár volt. Biztos hírek a csatatérről ott teljesen hiányoztak , bizalmas körökben azonban annál inkább volt beszélgetés tárgya Budberg orosz és. teljhatalmazott biztos fellépése, melyet ha­sonlatba hoznak Duhamel tábornok fellépésével és bá­násmódjával, ki mind 1842-ben Ghika fejedelem bu­kásakor, együtt Shekib effendi török biztossal, mind később 1848. sept. hótól kezdve egész 1851-ig mint orosz cs. meghatalmazott működött. Mindenki meg­váltja, hogy az összehasonlítás a mostani császári biz­tos javára üt ki (Lapszemle ) Az angol és franczia lapok hasáb­jait vezérczikkek töltik Palmerston lord ki- és vissza­lépésének okairól. A Times makacsul ragaszkodik előbbi állításához, hogy a belügyminiszter csupán és egyedül a parliamenti reform-kérdés miatt adta be é­s az e részben tett engedmények után vette vissza le­mondását. „Annyira nem áll — úgymond a City-lap — hogy lord Palmerston a kabinet külügyi politikája miatt mondott volna le, miszerint nem kétkedhetünk, hogy e perecben épen a külviszonyok tartják őt vissza állomásán. Ő nagy mestere a diplomatikai tárgyalások­nak ; ő ezeket rendkívüli politikai tapasztalás, temérdek találékonyság s veleszületett erélylyel kezeli. Ő a ko­ronát nemcsak a kabinetben adott tanácsaival, hanem parliament­ ékesszólása s népszerűségével is szolgálja, ezekhez járulván ama bizalom is, melyet benne a nem­zet helyez. De hát ezen erő és hatalom ő felsége kor­mánya ellen forduljon-e azon pillanatban,midőn arra leg­nagyobb szükség van ? s ezen ország épen azon pilla­nat­ban áruljon-e el benső meghasonlást, midőn becsületét és hatalmát háború koczkáira teszi. Mindenek felett szük­ség, hogy a kisszerű viszályok, személyes indokok és magán­érdekek a haza főérdekei emelésének áldozatul hozassanak. — Lord Patm­erstonnak visszatérése a ka­binetbe — végzi a Times — nem a kabinet egy ré­szének a másik fölötti diadala, sem pedig engedmények árán jön az megvásárolva, hanem a közszellemnek részletes viszály fölötti győzelme az, s új biztosítéka a jelen kormány állandóságának, mely kormány az or­szág legfőbb érdekeinek képviselője.“ A Morning Post — Palmerston egyenes közlö­nye ellenben — határozottan kijelenti, hogy a lord csak akkor vette vissza lemondását, midőn a keleti ügyben követett politikájának érvénye elismerve s elfogadva jön. „Most már, írja a M. P­o­s­t Palmerston maradását jelentve , rövid időn várhatjuk a hírt, hogy az egye­sült hajóhadak a Feketetengerre kiindultak, s hogy végre ama té­ren állunk, melyen az ügy kezdetétől fog­va kellett volna állanunk. A miniszter­erisisnek vége van, s a keletre nézve követett előbbi ingatag politikát szilárd szellemű váltotta fel.“ A Journal des Débats dec. 28-ai száma Lon­donból Párisba érkezett levelek után közli, hogy az an­gol kabinet, Palmerston lord visszatértével a következő két pontban állapodott meg: először, hogy a reformbill kérdése ideiglenesen elnapolandó; másodszor, hogy lord Redcliffe és Dundas admirál az angol hajóhadnak a Feketetengerre haladék nélküli küldésére utasíttassa­­nak. Más­részt, végzi e lap, a franczia és angol kor­mány között e kérdésben , s arra nézve is meg lön állapítva az egyetértés, hogy keleti politikájuk jövőre tényleges­ közbenjárási jellemet öltsön.“ Az Ost. D. Post, január 1-jei számának főczik­­kében, a keleti állapotokat fejtegetve, többek közt imigy szól: Törökországban, mondják, az alkudozá­sokra­ hajlam megvan, s ki kételkednék benne? A do­log lényege a föltételek. A­zultán azon gyakran ismé­telt válasza, miszerint csak akkor kíván alkudozni, ha a dunai birtokból az ellenfél kihúzta sergeit, bennünk ugyan kevés scrupulust szül; ha a nyugati hatalmak azt sürgetve követelni fogják, akkor a Porta mellőzendi ezen föltételt. Hanem a­mitől el nem fog állni, az a görög egyház védnökségi viszonya lesz. És mi itt ismét egészen a kezdetnél vagyunk. — Mi fog azon esetben történni — és ez könnyen előrelátható — ha a­zultán azt mondja: énfelségi jogaim fentartása mellett minden keresztény alattvalóimat, bármely vallásfelekezethez fő urak gazdálkodnak s igen helyeseljük, hogy ők ily rendszabályokat idéztek elő, miszerint okszerűen ke­zelt jeles boraik a nyerészkedők, tudatlanok és tétle­nek kuruzsolásai s hamisításai miatt hírben és érték­ben ne szenvedjenek. Vajha ily üdvös intézkedések léteznének más hasonló károsításoknak kitett nemesi bort termő hegyeken is. Szerk.

Next