Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)
1854-02-05 / 1172. szám
1854- ötödik évi folyam ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve : Pesten házhozhordva . Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkénti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ,nyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő, mint az a 8-dik szám. Félévre . 8 ., — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr p 39 1172 Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczár Jával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Szerkesztési Iroda: Dzintcza 8 sz. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáni napokat kivéve — telem ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, febr. 5-én. FÜRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgc krajczárjával számíttatik. A be- igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a A február és martiusi kéthónapos folyamára előfizetés nyittatik. Vidékre postán küldve 3 írt 20 kr. Budapesten házhoz küldve 2 frs 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban , és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. —Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. . . Pesti Napló kiadó-hivata. Baracska, febr. 2. Gyászsoroknak kérek csak egy parányi helyt! A nemzethez illik tudni, ha a legigazabb honfiak egyikét sirba tevék. . . . Idősb szomori és somodon Pazmanai Dienes tegnap d. e. 12 óra óta nem él többé! Halála szép volt, h éber lélekjelenlét s valami magasztos megnyugvással fogadta azt, s reá mintegy eszményies nemével a vallásosságnak készült el. Éltének tulajdona a „léleknagyság“ nem hagyta őt el hosszú sintődései közt, s az jellemző halálában is. Múltját ismeri a nemzet; — a 74 életévek munkás férfikora a hazáé volt!-------legyen sírjának őre a béke, s isten és nemzet áldása szentelje porait. ! ! Sz. Az úrbéri kárpótlás és moratorium. Pesten, febr. 4. R. E. II. A kárpótlási tőkék átutalására nézve kimondatott , hogy az minden érdekelt felek jogai megóvásával történjék: ezen érdekelt felek, a hitelezők, kiknek a kárpótlandó jószágok birtokosai ellen adóssági követeléseik, — és más személyek, kiknek egyéb jogi igényeik vannak. Annálfogva a kárpótlási tőkék átutalására minden megyében — ezeknek 1848. előtti területi állása szerint — az első folyamodási (úgy mint kerületi vagy megyei) törvényszék van hivatva, melyhez az országos földtehermentesítési bizottmány a jogerejűvé vált tisztába hozatali végzést átteszi; e végzésben kiteendő : a kárpótolt jószág, a járandóság hatására jogosított személy, s a kiszámított kárpótlási tőke , további kamatozásának időhatárával együtt. Erre a törvényszék az ugyanazon jogosítottnak ugyanazon megyében fekvő jószágaira nézve az eljárást megindítandja egy edictum által, azon felhívással, hogy azok, kik a kárpótolt jószágokhozi igényeiket az ősiségi s egyéb birtokviszonyok szabályozásáról szóló 1852. nov. 27-ki törvény szerint az 1854. ápr. 1-vel lejáró egy évi időhatár alatt bíróság előtt érvényesítették, azt mutassák ki, valamint azok, kiknek ebbeli igényeik érvényesítésére még további idejök van, ezeket jelentsék be, vagy a per megindítását mutassák ki; de egyszersmind azok, kik valamely más jogczimből támasztanak igényt a kárpótási tőkéhez vagy kamatjaihoz, ebbeli jogaikat érvényesítsék ; végre azon hitelezők, kik 1854. mártius 1-je előtti betáblázás által a kárpótolt jószágra elsőbbségi jogot szereztek s követeléseik kielégítését a kárpótlási tőkéből kívánják, azt jelentsék be. A fenebb említett személyekre nézve az edictumban egy tárgyalási nap is kitűzendő, körülbelől a 60-dik napra az edictális határidő lefolyása után , mely tárgyalási napon egyszersmind az illető jószágokra nézve eddig elő fentartott moratórium meg fog szűnni, a moratóriumnak általános megszüntetése a körülményekhez képest külön rendeletnek lévén fentartva. Az edictális határidő alatt az adós is követelheti a kárpótlási tőkére való átutalást az olyan lejárt vagy azonnal felmondható kölcsön-adósságokra nézve,melyek után a fizetés nem valahol Magyarország, a Bánságvagy Horvát- Tótországon kívül köttetett ki, s melyek iránt ott, hol a polgári törvénykönyv értelmében fenálló nyilvánkönyvek léteznek, ugyanott fekvő jószágokra törvényes zálogjog nem nyeretett. Hanem az így bejelentett adósságok összege kamatokkal együtt a kárpótlási tőke összegét nem haladhatja meg, különben az átutalás végett utoljára bejelentett adósságok úgy tekintetnek, mintha be sem jelentettek volna. A törvényszékek által a fenebb érintett viszonyok elintézésében következő eljárás fog követtetni, úgymint: ha sem a hitelezők, sem az adós az adósságok átutalását a kárpótolási tőkére nem kívánta, sem más jogigények be nem jelentettek, a törvényszék a birtokos kérelmére kinyilatkoztatandja a földtehermentesítési pénzalap igazgatóságának , hogy a járandóságok hútására jogosított személy nevére bocsátandók ki a földtehermentesítési adóssági kötelezvények. Ellenkező esetben mindennemű bejelentés és kimutatás egybegyűjtendő, jegyzékre veendő, s az irodában mindenki megtekinthetésére hagyandó. A tárgyalási nap elérkeztével a törvényszéknek igyekeznie kellene főleg egyezkedéseket hoznia létre; az egyezkedés által ki nem egyenlített pontokat a törvényszék végzés vagy ítélet által döntendi el. Nevezetesen, ha jogigények jelentettek be, úgy az ilyen jószágok iránt a további tárgyalás megszüntettetik , s a törvényszék egyelőre a földtehermentesítési pénzalap igazgatóságát csak arról értesítendi, hogy a jószág birtokosát a kiszámított kárpótlási tőkének kamatja illeti, a tőke iránt azonban az adóssági kötelezvények majd csak az itéletileg megállapítandó tulajdonos részére lesznek kibocsátandók. Hitelezőket illetőleg : azok, kik az edictalis határidő alatt 1854. mártius 1-je előtt betáblázott követeléseiket bejelentendik , s a tárgyalási napra megjelennek, kettő közt választhatnak : vagy megelégedhetnek az adós ingatlan javaira nyert elsőbbségi joggal a kárpótlási tőke kizárásával, vagy pedig kívánhatják ki elégettetéseket az utóbbitól lejárt s felmondható követeléseikre nézve, és pedig nevekre szóló földtehermentesítési adóssági kötelezvények kibocsátása által, a le nem járt vagy fel nem mondható követeléseikre nézve pedig a megfelelő földtehermentesítési kötelezvényeknek bíróságnak letétele által. Ha azonban ily hitelezők nem választják a kárpótlási tőkét, vagy ez e választások által nem merül ki, abból más hitelezők is nyerhetnek kielégítést, kik a törvényszék által a tárgyalásra meghivattak. A tárgyalás bevégzése után a törvényszék az elintézéshez látandó a törvényszék végzései ellen a polgári perrendtartásban meghatározott perorvoslatokkal lehetene élni. Tőke- vagy járadéki követeléseknek a kárpótlási tőkére, átutalása által a földtehermentesítési pénzalap a hitelezőknek egyedüli adósává válik , s az így átutalt tőkékért, tekintet nélkül korábbi kamatlábukra, ötszáztéli kamat fog fizettetni. A törvényszék végre, midőn már az átutalási tárgyalás felett hozott végzés ellen a további per útja el lesz zárva, értesítendi a földtehermentesítési pénzalap igazgatóságát a felől: kinek nevére s minő összegekről bocsátandók ki a földtehermentesítési adóssági kötelezvények , minő követelések biztosítandók azok által, vagy miképen lekötendők e kötelezvények, kit illetnek a kamatok, kiknek szolgáltatandók ki közvetlenül a kötelezvények, s melyek adandók át törvényszéknek őrzés , vagy további intézkedés végett; végre minő kárpótlási tőkék iránt halasztatik el egyelőre az adóssági kötelezvények kibocsátása. A jelen szabályzat után, melyet főbb határozataiban megismertettünk, a földtehermentesítési törvényhozás teljességére már csak annak közelebbi elhatározása és szabályozása kívántatik: mi módon eszközöltessék a megváltási összegeknek lefizetése a váltság-kötelezettek által azon földekre nézve , melyek mostani birtokosaik kezénél maradnak, de az 1853. márt. 2-diki úrbéri kárpótlási és földtehermentesitési törvény által felrótt azon köteleztetés mellett, hogy a korábbi földesurat teljesen kártalanítsák , és mi módon történjék e váltsági összegek kiszolgáltatása, az országfejedelmi hatóságok közbejárulásával, a jogosítottak részére. Minden honfi óhajtása egyesül arra, vajha földmivelésünknek a tehermentesített földöm oly felvirágzása jutalmazza meg az ország által e czélra hozott áldozatot, mely ezen áldozat nagyságának megfelelő. LUCIFER KISASSZONY. XIV. Az idézés. A részletesen leirtuk első előkészületek segítségével Moloch anya mesterséges éjt csinált a padláskamarában , mit csak alig is fenyegetett némi világosság halovány és reszketeg derengése. — Oh, oh! monda Raoul mosolyogva, úgy látszik, ennek kisértetei a sötétséget szeretik. . . . — Nem is hiába sötétség lelkei ők, felelt az öregasszony oly fontos és ünnepélyes hangon, hogy az ifjú mintegy önkénytelenül kérdező magától: — Utoljára még meg is van győződve arról, amit mond. . . . Moloch anya széket tolt az asztalhoz. — Üljön ide, monda Raoulhoz, a székre mutatván. Tremblaye úr engedelmeskedett. Az öreg asszony ő mellé állt, s újra megszólalt: — Adja ide kezét. . . . Raoul oda nyújtó jobbját, az öreg asszony azt kezébe vévén, perczig csendesen vizsgálgatá a kis lámpa fénye mellett, aztán eleresztő, s újra elkezdő a beszélgetést. — Ki kell önt kérdeznem, úgymond. — Tessék. — Ön hiábavalóknak, jelentékteleneknek fogja tartani kérdéseimet, de azért feleljen. . . . — Felelni fogok. — Jól van. Mondja meg hát először is, mi önnek kedvencz állata? — A ló. — Mi kedvencz virága ? — A rózsa. — Kedvencz illata? — A rózsáé. — Mi uralkodó szenvedélye ? — Azt magam sem tudom. — Mi legforróbb vágya ? *) Lásd Pesti Napló 1171 számát. — A boszu. Moloch anya megszűnt kérdezni s néhány másodperczig hallgatott; Raoul azonban félben szakitá e szünetet, kérdezvén : -- Ez az egész ? — Ez, felelt az öreg, ez az egész, mostanra legalább. E szavak után Moloch anya másodszorra kinyitá a szekrényt, melyből előbb az olajos üveget vette volt ki. Most egy játék kártyát húzott ki abból s az asztalra téve. E kártyák annyira ócskák valának, hogy az ember azon kártyák kortársainak gondolta volna, melyeket Jacquemin Gringonneur képárus talált fel, hogy a szegény eszelős király, VI. Károlynak szórakozást szerezzen elme háborúban, nagyok voltak, hosszú használattal minden szegletökön elkopottak , s oly sűrű piszokkal bevontak, hogy habár nem is lehetlen, minden esetre igen nehéz vola megismerni a ragadós lapjokra nyomott és kifestett alakokat. Moloch anya megkeveri a kártyát, azután oda nyújtá Raoulnak , mondván: — Emeljen. Az ifjú kinyújtó jobbját. — Ne úgy! ne úgy! kiáltott hevesen Moloch anya , bal kezével emeljen! bal kezével! Raoul bal karja még el volt zsibbadva a közelmúlt érvágástól, azonban erőködve mégis sikerült emelnie. Moloch anya ezután, sajátszerü rendben, kirakta kártyáit az asztalra. Egy darab fehér krétával nagy kört rajzolt a kártyák körül; azután elővett egy cserépcsészét , melyben mintegy maroknyi nyers kása volt, s ennek magvait találomra kiszórta a játék valamennyi kártyáira. Raoul önkénytelen kiváncs és érdekkel nézte a banya rendelkezéseit, kinek figyelmét egészen igénybe venni látszanak e különös előkészületek. Olykor-olykor sötét és mély szeméből egy belső elragadtság sugarai löveltek. A fekete macska, fenállva az asztalon, feldomborult háttal és duruzsolva, úrnőjére szegező gömbölyű, sárga szemgolyóit, melyek a félhomályban üszkökként csillogtak. A kopasz holló szárnyaival csapkodott, és sovány testét kemény, hegyes orrával gubbozgatá. Moloch anya kétszer háromszor megsimogatá a macskát , még pedig szőrellenesen , minek következtében a macska sűrű bundájából villanyos szikrák szöktek elő. Azután fogta a hollót, s a kártyák közepébe helyező, hol is a madár azonnal egy lábon ugrándozni kezdett, jobbról-balról felcsipegetvén a kásaszemeket. Moloch anya legnagyobb figyelemmel kiséré minden mozdulatát, vizsgáló szeszélyes hánykódásait, s azon kártyákat, melyeknél több ideig maradt veszteg, mint a többinél. Ez mintegy hét-nyolcz perczig tartott. Ekkor az ijesztő madár, mintha jóllakott és kifáradt volna, megállapodék , fejét szárnya alá rejtő , s elaludni látszik. Az öreg asszony nem háborgató. Ő most még harmadszor is kinyitá a szekrényt, s egy kristály üvegecskét vett ki belőle, mintegy két hüvelyk hosszút, mely félig meg volt töltve sárga és átlátszó , olvasztott topázhoz hasonló folyadékkal. E folyadékból egyetlenegy cseppet öntött egy vas kanálba. Ezután, Tremblaye úrral szemközt, az asztalhoz ült és igy szólott: — Mihelyt iszom, a lelkesedés belém szálland, s vele a jós szellem...........Mihelyt félre nem ismerhető jelekből látni fogja ön, hogy a szellem uralkodik rajtam, kérdezzen, én válaszolandok. ... Ha egykét válaszomat homályosnak találja, önön áll, azokat tehetsége szerint magyarázni...........Én csak azon szavakat fogom ismételhetni, miket a szellem fülembe sugand___ Midőn a lelkesület ismét elmúlik, ne kérdezzen többé az iránt, amit mondandók...........Akkor ugyanis már mire sem fogok emlékezni, . . . Ekkor Moloch anya, szájához emelvén a vas kanalat , a cseppet lényeié. Alig múlt ezután egy fél percz, s az öreg asszony úgyszólván egészen átalakult. Arcza redői szétoszlanak. Az ember azt mondta volna, hogy fiatal meleg vér kezdi megtölteni ereit, ifjúkori fénynyel s átjátszhatósággal ruházván fel bőrét. Ajka véressé lön. Szemében természet feletti láng szóra csaknem vakító sugarakat. Néhány perczig nem a rut és visszataszító boszorkány, kinek őt ismerjük, hanem egy még fiatal, s vadon, de hatalmas szépségű nő volt előttünk. Kidagadt orraszárnyai reszkedtek, hátravetett haja — a sötétben — feketének látszott, mint az éj. E bűvös átalakulás azonban nem tartott sokáig. A megijodás előadták jeleit átmenet nélkül, fáradtság és kimerültség jelei követék. Homloka és orczái redői újra feltűntek s mélyebbeknek látszanak, mint valaha. Szája beesett. A korom karika szenes szemgödrei körül mintha tágulna és sötétülne. Moloch anya csakhamar összehanyatlott. Halántékain nagy verítékcseppek mutatkoztak : nyaka erei megdagadtak, karja, keze, izmai elzsibbadtak. Szeme tátongva megnyílt s merev és tekintet nélküli maradt, mint halotté. Ezután egész testét rángatódzások fogták el. Az öreg asszony láthatólag fájdalmas önkívület martaléka volt. Ajka végre megnyílt, s durva és fojtott hangon mormoga : — Közeledik . . . közeledik... érzem . . . látom . . . érkezik . . . megérkezett. . . itt van. . .. — Kicsoda ? kérdé Raoul csaknem oly reszkető hangon, mint Moloch anyáé volt. — A szellem .... nyögött a bűvésznő. — Most hát kérdezhetek már ? — Kérdezzen. — S ön igazat fog szólni ? — Maga megítélheti. — Hogyan tehetném azt ? Én a jövőt nem ismerem. . . . — De ismeri a múltat, s ha ezt önnek szemtől szembe felmutatandóm, bizonyosan el fogja hihetni, hogy a jövőt is épen úgy felmutathatom. E szavakat Moloch anya lassan és ünnepélyesen ejté ki, de legkevésbbé sem emberi hangmodorban : beszélése valami különös, ércszerű csengés volt, melyet semmihez sem hasonlíthatni. Látva e merev, mozdulatlan öregasszonyt, egy pontra függesztett szemmel, félig nyitott szájjal, az ember hullának mondta volna; hallva őt ez idegenszerű tárgyakról még idegenszerűbb hangon beszélni, az ember manónak nézte volna. Tremblaye lovagnak haja borzadozott : a fiatal ember, most először életében, félt. (Folytatjuk.) Heti tájékozás. Pest, febr. 4. Az utolsó napok gazdagok valának felleplezésekben, melyek mind inkább vagy kevesbbé közrehatottak arra, a helyzetet világosabbá és felfoghatóbbá tenni, mint már régóta, mondhatni, a nagy krízis kezdete óta nem volt. Az angol királynő trónbeszéde s gróf Orloff bécsi missiója azon főfontosságú mozzanatok, melyek ezen megváltozott helyzetet a legvilágosabban feltünteték. A trónbeszédet, az angol kormány politikájának ezen kifejezését alig fogja valaki békésnek mondhatni, nem tekintve azt, hogy megcáfolhatlanul kitünteti azon egyet, mi iránt a sz.pétervári udvarnál a legnagyobb elkedvetlenedés uralkodhatik. — Angliának benső szövetkezését Francziaországgal. Nem lehet várni, hogy ez okmány, mely egész Európát egy pár hét óta feszültségben tartotta, a nagy viszályt néhány ártatlan tétellel, a háborút elutasítva s békét ígérve, fogja eligazítani; — de arra bizonyosan nem voltak elkészülve, hogy abban a kormánynak felhívását a tengeren és szárazon szaporítandó fegyverkezések támogatására fogják olvasni. Majdnem úgy látszik, mintha az angol kormány, melynek Clanbarde az adresse vitában szemére hányta ingadozó politikáját, most fölemberedni s a vezérletet Oroszország megrohanásában átvállalni akarná. Legalább azon válasz, melyet Clarendon a felsőházban adott, olyasmire mutat, nem tekintve azt, mikép abból azt is ki lehet venni, hogy mily választ adtak az orosz császárnak ennek utolsó kérdéstételére. Anglia- és Francziaországban általában azon nézet uralkodik, hogy Oroszország utolsó kiegyenlítési kísérletei , a flották kiindulásának jelentősége iránti kérdéstétele csupán formalitások voltak, részben arra számítvák, hogy egyrészt maga időt nyerjen, másrészt a nyugati hatalmaknak határidőt és alkalmat adjon a bővebbi megfontolásra. Azonban az utóbbira, úgy látszik, már Sz. Pétervárott sem sokat számítottak, mert Orloff grófnak sietős küldetése, ki azonnal a flották kievezése felőli értesítés után a német nagyhatalmakhoz küldetett, világosan mutatja, hogy a czár fontosnak tartja Közép-Európának ha nem is szövetségét, de legalább semlegességét biztosítva tudni. Sőt mi jólértesülteknek hiszszük magunkat , ha gr. Orloff megbízásait egy orosz jegyzékkel összeköttetésbe hozzuk, mely ugyan már m. hó 16-án adatott át Bécs, és majdnem egy időben Berlinben, s a melyre adandó válasznak átvételére gr. Orloff van megbizva. Ezen jegyzék, mely csak külön a csász. kabinetnek, s nem a még akkor fenálló követi conferentiával leendő közlésre volt szánva, a bécsi úgy mint a berlini kabineteket újólag nyilatkozatra hívja fel az iránt, hogy mily politikát fognának követni azon esetre, ha hogy Oroszország és a tengeri hatalmak közt valóban háború fejlődnék ki. Egyéb tudósítások is, melyeket Bécsből a gróf ottlétéről kapunk, nem jelentőségnélküliek. A gróf, ki 28-kán este érkezett Bécsbe, 30-dikán d. u. már kétórai magánaudientián volt császár Ő Felségénél. Ugyanazon nap, valamint 31-dikén, és február 1-jén conferentiák tartottak , melyeken a grófon kívül a külügyminiszter s az orosz követ, valamint kétszer a porosz követ is jelen voltak. Azonban nem igen hihetőnek látszik nekünk azon különben jó forrásból eredő hir, hogy a grófnak a franczia követtel is volt egy titkos értekezlete, de mely mindkét részre nézve kielégítő eredmény nélkül maradt. Azon körülményből, hogy a gróf állítólag szándékoznék, Bécsből egyenesen, Berlin érintése nékül, Sz. Pétervárra visszatérni, talán azon következtetést vonhatni, hogy megbízásai egyelőre már Bécsben határozó megoldásra vezettek. Gr. Orloff küldetése sikerének rövid idő alatt ki kell tűnnie; s ha az békés, úgy a békének annál hamarább kell bekövetkezni, miután a nyugati hatalmak a háborút most maguk látszanak szem előtt tartani; — ha csupán a német nagyhatalmakra volt számítva, úgy ezek annál gyorsabban fognak a követni szándékolt politika iránt nyilatkozni, minthogy egy második, egy franczia Orloff máris uton van Németországba. Mert bizonyosan senkinek sem kerülte ki figyelmét, mennyi hasonlatossága van Napoleon hg küldetésének a brüsseli udvarnál, gr. Orlofféval. A herczeget, e szeretetreméltó és megnyerő személyiséget, a császár praesumtiv utódját a franczia és angol külügyminisztériumok ügynöke kiséri, hogy azon udvarokat, melyek a nagy harczban semlegesek akarnak maradni, Francziaország loyális érzületeiről biztosítsa. Semmi kétség , hogy a herczeg , ki Brüsselben a király részéről ép oly fényes, mint szívélyes fogadtatást nyert, a koppenhágai és stockholmi udvaroknál hasonló fogadtatásra találand. Ki mondhatja előre , nem fog-e vissza-