Pesti Napló, 1854. március (5. évfolyam, 1192-1216. szám)

1854-03-01 / 1192. szám

hanem csak a tehetősebb szülik gyermekeit, s így tu­­lajdonképen való czélja az intézetnek nincs. Volna csak az intézet községi, s nem magánvállalat ak­kor a részvét iránta nagyobb s táncz­ igalma ered­ményesebb, de így, bármily becsületes az eszme, nem bir azon tulajdonokkal , mely a közpártolást magához vonja, mint a delej a vasrészeket. A táncz­­vigalomnak is leginkább csak az illető szülékből teltek ki vendégei, és f­ölvezettettek — az intézet kicsiny né­pe — a gyermekek is, kik szépen sórban kényesen öltözve távi­yultak együtt. És eh ! a szülőknek szít, hogy roppantt örömben , midőn e kis fürtös angyalkák tánc­oltak ! Gondatlan szülők, szegény gyermekek! . . .Ebből a gondolkodó olvasd azonnal belátja, hogy ez a kisd.­dóvoda nem óvoda, hanem rontéda. — Négy öt éves gyermekeket tánczvigalomba fölléptetni, — és őket az é­l­e­t b­i­m­b­é k­o­rá­ban bájos játékaiból erő­szakosan kiragadva, fölserdült ifjak majmolására szok­tatni — a szenvedélyeknek — melyek úgy is elég ko­rán szoktak a szívhez bekopogtatni — árjába taszitni... megköszönöm szépen az ily kisdedovást. Mennyi öröm vész el ily ferde hrány mellett, mely a 4, 5 éves gyer­mekekből 19, 20 éveseket erőszakol, és hol a hatalom, mely az elveszett örömeket a szegény gyermekeknek valaha visszaadhatná ?! — És mégis vannak szülők, kik örülnek, ha kis szőke fürtös gyermekeik a francziát, kört, csárdást stb. „mint egy nagy legény“ sejteni tud­ják, nem is képzelik, hogy ezen szülei örömben a gyer­meknek egész életöröme alámerül, sőt azt mondják, hogy ez a gyermektáncz gymnastica. A Gymnastica igaz , kell a gyermeknek s tulajdonképen egyéb nem is kellene 7, 8 éves koráig, de az ne legyen táncz, mely a testnek semmit nem használ ,s a kicsinyek szivét és lelkét megrontja, hanem: ugrás szaladás, úszás , mászkálás stb. Gymnastica legyen a kisdedek dolga reggtől estvéig , estvétől pedig reggig alvás, az álom édes ölében. Nem a táncz ellen általában vannak e szavak, mert a tánczot, kivált a magyart, kedves néz­ni is, de 4, 5 éves gyermekek táncza caricatura. De a kisdedevő itt, ezt nem igy tartja; ő intézetében táncz leczkéket adat a gyermekeknek, s a jövő hétfőn gyer­mek­bált csinál. Mi ez intézetnek józanabb, nemesb­irányt s tágabb kört szeretnénk adatni. A helybeli tűzoltó férfiak i. h. 18-dikán tartották a tánczvigalmat, és szépen vettek be. Érdemlik is ezen nemesszivü bátrak a közpártolást, és azzal termé­szetesen találkoznak is. Vajha minden városban és fa­luban volnának ily férfiak. Ezek, mihelyt a tűzvészről értesülnek, a vészhelyére sietnek, s ott a tűzbe lépve az épület bontásához s oltásához látnak. És minő siker­rel ? ! A tűz lángja — még ha szél fütyörészne is — megszégyenül, és nem mer a meggyűlt házfedélről a mellette levő épületbe harapni. Nem emlékszem, hogy mostanság egymás mellett két ház égett volna le. A pol­gárok arczán szintúgy olvasható — tűzvészkor is — a nyugalom , mert tudják, hogy a veszélylyel szemben férfiak állanak. Munkások ezek, többnyire ács és kőmí­­ves legények és más mesteremberek. Való, hogy tűz­vész idején a csendőrség, és városi hatóság is mindent és gyorsan megtesznek. Ugyancsak e farsang folytán a tűzoltók részére hangverseny is adatott, a színházban műkedvelők által Heeger János zongora tanító veze­tése alatt, az eredmény mind szellemi, mind financiális szempontból kielégítő volt. A színházat érintvén, arra nézve közelebb bővebben. A farsangi napoknak gyászos episodja is megvolt. Febr. 9-kén temettetett el Máday Julia Cserepes Ferencz ügyvédnő. Disze volt minden tekintetben nemének, és azon kevesek egyike, kiknek látására mint a költő mondja : ,,gyöngéden tiszteletre dobban, a fényben hű kebel, s még a bűn is szent félelem közt, reszket mel­lette el.“ — Nagy pártolója s előmozdítója volt irodal­munknak, és keblében a haza szerelmének tiszta lángja égett. És csak 34 évet adott neki a végezet. Kedves le­­end emlékezete ismerői között, és feledhetlen. — Február 18-kán d. u. 4 órakor megható gyászmenet vonult el a város főterén keresztül. Gyásztisztelgő ka­tonai ünnepélylyel vitetett a Mikalaka melletti vár­­temetőbe néhai Castelliz József cs. k. tbnagy stb aradi várparancsnok, és Arad sz. kir. város tiszteletbeli polgár hullája, életének 62-ik esztendejében. Valamint életében e városi közönség köztiszteletét kiérdemelte és birta, úgy a közrészvét és közfájdalom kisérte. A nép saját nemes ösztönéből némán tolongott a főtérre, a várból érkező gyászmenet elé és sóhajával kisérte a temetőbe. Emléke áldásban marad az élők között! A temetőnél legyen vége a levélnek is! Suumcuique­­hetünk egyelőre mint bizonyost, hogy a követek s a cs. k. külügyminiszter közt tökéletes öszhangzás ural­kodott. Estre felé mind az angol mind a franczia kö­vetség részéről futárok menesztettek London és Paris­ba. Egyébiránt Parisban a törökországi görög népesség fölkeléséről már f. hó 10-kén tökéletesen értesítve vol­tak , s erre vonatkozólag legjobb forrsból közölhetem, hogy Francziaország és Anglia szilárdul elhatározván ezen új bonyodalom irányában egész komolysággal lépni föl, s imigy meggátolni a lázad­ás tovább terjedé­sét. F. hó 11 -én értekezlet folyt Drough­ de l’Hoys s a görög követ közt, mely alkalommal a franczia mi­niszter igen élénk kifejezésekben rászalta a görög kö­vetnek Stam­bulbani magatartását. Úgy látszik, Paris­ban bizonyítványok léteznek arról, hogy a görög követ Stambulban az öszveesküvőket kéz alatt támogatta. Az ugyanaz­nap tartott tanácskozmányi ülésben , mondják, Persigny az egész komolysággal azon indítványt téve, hogy franczia őrség szállításáért Athénbe és egyéb vá­rosokba. — Az itteni franczia követségi száll­­on azon véleményt táplálj­ák , hogy a görögök fölkelése követ­keztében az eleinte meghatározottnál jóval nagyobb segélysereg fog Stam­bulba küldetni, sőt az már el is volna határozva , s én tegnap egy itteni diplomatics salonban erősitetni hallom , hogy Francziaország három hadtestet küld keletre, és pedig az első a Marmora ten­­ger északi partján Silivriánál, a második az adriai ten­ger egyik partmelléki pontján, s a harmadik egy másik még eddig ismeretlen ponton fog kiszállani. Az első, állítólag Szambul védelmére szolgáland, a másik a du­­na melletti harcz színhelyén , a harmadik pedig Ázsiá­ban lesz alkalmazandó. AUSZTRIAI BIRODALOM. (D. C.) A fegyver- és hadszerkészletek az ausztriai császári álla­mokkal határos török tartományokba kivi­telét illetőleg határozta­tott, hogy a kiviteli tilalom alá vetett tárgyakhoz a hadszer- és fegyver­készítésre al­kalmas következő czikkek is tartoznak,mint p. o. ólom, kénkő , salitrom , aczél, vertvas, és kaszák. E tilalom febr.­u­si-k­tól kezdve lép hatályba. — E napokban a pénzügyminisztérium egy rendszabá­lya általa minden kigondolható pénzügyi reformok lesfé­­nyesb­ire valósitatott. Igaz , hogy ez­által sem a lengő ál­lamadósság és államkiadások nem kevesbültek, sem az államjövedelmek nem szaporodtak. Mindamellett az ma­gában véve becsesebb , mint egy új kölcsönnek megkötése, vagy mint egy kiadásnak kevesbülése vagy egy jövedelmi forrásnak szaporítása fogna lenni. Az mimten halak legna­gyobbikának gyökerébe vágja a szekerezét, szilárd el­határozás által megváltoztatja az állampapirospénzk adás egész rendszerét, a forgalomban levő államjegyek ellen­­őrségét egy önálló testület felügyelete alá helyezi, egysé­­get hoz a jegyforgalomba, és biztosítékot nyújt a lengő államadósságnak megszüntetése iránt.­­ Ünnepélyesen hirdeti ki azon elvet, miszerint egy állósított államadósság valamely feltételek mellett kötve , üdvösebb, czélszerűbb és illőbb, mint egy világnak kényszercursus útján feltölt lengő adósság , és elvileg elismeri azon tapasztalás által bebizonyult igazságot, hogy egy állam szorult helyzete legkevésbbé javul akkor, ha ezen javulásnak az ország pénzbecsének árán kell történnie. B­é­c­s , február 22. Tegnap délelőtt tanácskozmány tartatott a külügyminisztériumban, melyben Anglia, Francziaország és a Porta követei is részt vettek. A gö­rögök fölkelése Epirusban volt az értekezletek tárgya; — az utóbbi napokban , mint értesittetünk , igen ag­gasztó hírek érkeztek a fölkelési mozgalom kiterjedésé­ről, s különösen megemlítést érdemel, hogy a róniai szigeteken is igen nagy igazgatottság nyilatkozik. Miféle határozatok hozattak a tegnapi tanácskormányban, azt, temészetesen, nem tudhatjuk, s csupán annyit jelent­ KÜLFÖLD. Franciiaország, Pár­is, febr. 22. — Francziaország és Anglia a görögök lázadása által zavarba hozattak. A „Moniteur“ legközelebbi czikke megmutatja, hogy ezen lázadási kísérlet Francziaországban gyámolításra nem fog találni, sőt ellenben azt hiszik, hogy e fölkelés to­vább terjedése az angol-franczia expeditiós hadtest által meg fog akadályoztatni. A „Moniteur“ czikkének zár­sorai, úgy hiszik, indirect felelet volna az ausztriai kor­mány jegyzékére. — Az angol-franczia szövetség ter­vezete, melyet ford. J. Russell az alsóházban már be­jelentett, az angol kabinetnek jóváhagyás végett meg­küldetett. Ennek határozatai nagy részben már tudják, s így hangzanak: A két hatalom kölcsönös lekötelezése, a közösen elvállalt háborúból semmi anyagi hasznot, sem térfoglalást nem hiízni. Törökország köteleztetik, hogy ellenfelével csak a szövetségesek beleegyezésével bocsátkozzék alkudozásba; a Feketetenger teljesen föl­mentetik, s minden nemzet lobogóinak nyitva álland; végre azon stipulatio, hogy a közös expeditiós hadtest 100,000 emberre neveltessék. — Az irodalmi világban igen nagy figyelmet gerjeszt Girardin Emilnek a „La Presse“ hasábjain nemrég megjelent czikke, mely az „Assemblée nationale“ ellen van intézve. Ez utóbbi lap mindig a békét hirdette s el­lenségesnek mutatkozott az Angliával a szövetség irányá­ban. De Girardin nem éri be azzal, hogy ezen orgánu­mot csupán megtámadja, de Guizot-t is belevonja a dologba, ki mint mondják, itt ott befolyással bitt volna e lapra. Girardin Francziaország legnagyobb tudósát oly nevekkel illeti, melyekre még az országú­ton dolgozó napszámos sem volna érdemes. Azon fér­fiút, ki nyolcz évi elnökség után a minisztériumban, azt oly szegényül hagyá el, mint a templom egere , ily szavakkal, mint: traitre, infam sat. megtámadni, olyan valami, mi általában sért, annyival inkább, mivel Girardin antecedentiái épen nem olyanok, hogy joga volna valakinek gondolkozásmódja miatt szemrehányá­sokat tenni. Girardin E. nem úl fegyverrel, mióta Car­rel Armandot meglőtte, minthogy azonban az egész tudós világ ellene van, nem lesz hiány irodalmi vágások­ban. Ezen vad megtámadásra az szolgáltatott anyagot, hogy az „Assemblée nationale“ szemére veti, misze­rint Ausztria ellen forradalomra izgat, ha a nyugati ha­talmakkal nem jár egy utón. Egyébiránt Guizot egészen visszavonulva él, s idejét tanulmányainak szenteli. — A párisi „lib­. Corr.“ írja: „Chalons-sur-Saone megyéből, valamint Lyonból is jelentik, miszerint ott számos hadcsapat vonult keresztül, többnyire vincen­­nesi vadászok, kik az utolsó ponton a Rhone folyam gőzöseire szállnak , hogy onnan Toulonba induljanak. Teljes okunk van hinni, hogy az expeditiós hadtest sokkal erősebb leend, mint azt legelőször állították.­­ A „Journal de­ l’Empire“ a Francziaország és Anglia közti jegyzékváltásnak , a Törökország javáral közös föllépéseket illetőleg, teljes szerződési érvényt tulajdonít. Ez megerősíti azt, mit Russell lord mondott, hogy mind a két hatalom egyedül Törökország védel­­mezését tűzte czélul, és semminemű hatalom-vagy ter­jeszkedési vágyat nem táplál, valamint hogy Törökor­szágtól is azt kívánják, miszerint csak Anglia és Fran­cziaország beleegyezése és részvéte mellett kössön békét. N­agy ritannia. (Kiegészítése a vasárnapi legújabb postában közlött parl­amenti v­i­t­a­t­k­o­z­á­s­n­a­k.) A­l­s­ő­h­á­zi ülés febr. 20-án. Darin­g, Cobden, Walsh és Bright rövid felszólal­sai­s lord John R­u­s­s­e­ll és Wilson fe­leletei után (I. Pesti Napló vasárnapi számának „leg­újabb posta" rovatát) Cobden újra felveszi a flottát költségtervek fölött elnapolt, vita fonalát, s hosszú be­szédében kiváltkép azt tartja épen fontosnak, hogy a miniszterek egy év előtt maguk is úgy vélekedtek, mi­szerint a viszály a franczia elnök ama kívánságából keletkezett, hogy magát a római kath. párt előtt a görög elem megtámadása által kedveltesse meg. Ebből, a kék könyv tanúsága szerint, a mahomedánság és ke­reszténység között vita származott. Lavalette eleinte ép oly kevéssé irigylendő benyomást idézett elő An­gliában mint Menzikoff. Természetes, hogy Francziaor­­szág később engedett, de most Anglia megfeledkezik a vita forrásáról s vakon rohan a félholdnak a kereszt elleni megfordított keresztes háborújába. (Halljuk és oh!) Az egész differentia Oroszország és a nyugati hatalmak közt nem egyéb, mint hogy ez utóbbiak a törökországi keresztények sérelmeit elismerik ugyan, de nem akarják megengedni, hogy ezeken más hatal­mak helyett Oroszország segítsen. Oroszország fellé­pése nem ment ugyan egyéb önös melléknézetektől, de mindig tény az, hogy a keresztények bajait orvosolni kell, s ezen nyomorú ok miatt akarják Európát vér­­özönnel elárasztani . Szóló ezután terjedelmesen tag­lalja az ottomán kormány zsarnok intézményeit; a tö­rök haladást handabandának nyilvánítja, miután a korán minden haladást meggátol; megmutatja, hogy a Porta omlatag s végromlásához közel áll s hogy An­glia, midőn a kisebbségnek a tömeg fölötti uralmáért küzd, az orosznak önkényt keze ügyébe adja ama nép­szerűséget, melyet az maga is meg tudott volna sze­rezni.­­ Ezután azt állítja, hogy az Oroszországgal­ kereskedelmi üzlet Angliára nézve háromszor oly nagy fontossággal bír, mint a törökbeli forgalom. Ha lord John Russell azon állítása, hogy egész Európa jóléte forog a koc­kán, állana, akkor a veszélyhez legköze­lebb levők mérnék az első csapást az orosz ellen. Szó­val, ő (Cobden) az Oroszországgali háború eszméjével sehogy és semmiesetre, sem tud kibékülni, s legjobb­nak tartaná , ha a kormány a bécsi jegyzékhez folya­modnék. (Gúnyos nevetés.) Szóló nem látja, miért nem volna ez jó ? (Nevetés.) E jegyzék a­zultán becsületét biztosítá, mert az nem Menzikoff jegyzéke volt, hanem a négy hatalomé, s Anglia bátran mondhatná: ha Tö­rökország e jegyzékét nem fogadja el, akkor mi is visszavesszük segély-ígéretünket. Ezt talán követ­kezetlenségnek fognák nevezni, de egy követke­­­­zetlenséggel több nem válnék a diplomatia ártalmára, ha ez­által a világot egy háborútól kímélné meg. Ily eljárásnak minden népszerűtlenségét szóló öröm­ést el­vállalja ; a háború mellett szónoklók népszerűségének pedig nem ad hat hónapos életet. (Halljuk, halljuk!) Lord J. Manners először Cobden okoskodásai ellen — aztán az angol kormány hosszas vaksága ellen fordul s végül kérdi, mily politikát követend Anglia s mily czélokat tűzend ki magának a háború eredmé­nyéül, nehogy a diplomaták tolla által elveszszen az, mit a kard kivívott. H o r s m a n álmélkodva s mély sajnálattal hallgatá York megye nyugoti kerülete követének — kivel oly sok egyéb kérdésben szívélyesen egyet ért — beszédét. Szóló példátlannak találja, hogy ily ritka elmeélű férfiú a logika és történelem ellen valaha ennyire vétkezett volna. (Halljuk, halljuk!) Cobden a tényeket megha­zudtolja, s a kérdést két szomszéd közötti diplomatikus vitának tekinti, melyhez egy harmadiknak semmi köze sincs, holott valójában arról van szó , hogy az orosz czár Szambulban is czár legyen-e s Európa füg­getlenségét fenyegethesse-e? (Halljuk, halljuk, hall­juk !) Az orosz fellépés heves megrovása s a­zultán mérsékletének dicsérete után, szel, az angol kormányt az előbbi szónokok kárhoztató szava ellen védi. Lord Clarendonnak két ellenkező baj közt kellett választa­nia, s azt senki sem határozhatja meg, melyik út lett volna czélszerűbb. A brit miniszterek eszélyes vagy az orosz miniszterek hibás tapintata az orosz czárt elszi­getelt állapotba helyezte , s Angliának lesz rá gondja, hogy Oroszország ezt megfizesse. (Tetszés.) A hadi­költségeket Oroszországnak kell viselni. (Tetszés.) Szóló nem aggódik a harcz sikere iránt, a miniszterek csak inkább férfiak mint diplomaták gyanánt cselekedjenek, az ország a háború minden koczkái közt gyámolitandja őket s egy brit sem fog vonakodni az áldozattól, mely Európát a civilisatio és szabadság veszélyeitől meg­mentse. (Tetszés.) Drummond pártolja az orosz elleni háborút, de nem a háború mellett felhozott okokból. Angliának tud­nia kell, miért visel háborút. A kifejezés , hogy „az ország gyámolítni fogja a kormányt“ igen tág értelmű. Mi az az ország ? A gyárosok talán, kik most oly ször­nyen haragusznak, hogy eltiltatott nekik Oroszország számára bombát és kartácsot készíteni, s ezt a szabad­üzlet sérelmének tekintik.(Nevetés.) E gyárosok, sza­bad­ üzletiek s békebarátok a háború alatt a kormányt csak interpellációkkal fognák kínozni, a­helyett hogy támogatnék, sőt végre lord J. Russel is hasonlót tenne, ha a jövő hónapok alatt a hadszerencse az ellen­zéki padokra szorítaná. (Közvidorság.) Őszintén kívánja azonban neki, hogy árnyéka soha se rövidüljön meg, mint keleten mondani szokás. A háború magában véve csakugyan vallás­háború, keresztes hadjárat Bouillon Gottfried sírjához, mely azonban oly roskatag, hogy bizton még rá ülni sem lehet. (Nevetés.) De szóló majd elmondja, mit vár most a nép, vagy­is, mit várnak a népszerű lapok. Határozza el a ház, hogy az orosz czár fizesse meg a hadi költségeket. Szóló egy igen eszesen szerkesztett lapból fog egy kivonatot idézni, mely a legtöbb sorházban forog, s így legolvasottabb. (Az idé­zet nem közölhető.) Szóló e lap (Weekly Dispatch) lefordíthatlan idézetei­ből azt akarja megmutatni, hogy a nép és a parliament e kérdés fölött még épen nincs tökéletes egyetértés­ben, hogy minden osztály mást és mást remél , s hogy a kormány sem a gyárosokra, sem a szegényebb iparo­sokra, sem az ellenzéki háború-barátokra nem támasz­kodhat. Reá (Drummondra) a kabinet mindenesetre jobban támaszkodhat, mint ő a kabinetre. Kérdi, ki most a hadügyminiszter? S nem egy reszketeg gyönge kezű férfiú áll-e a kormány élén? (Helyeslés az ellen­zéki padokról.) Egyetlen tábornok vagy admirál jó hír­neve sem biztos ily minisztérium kezei közt. Szóló másk­it ítélne akkor , ha a kabinet valóban Oroszor­szág megalázását , megbénítását tűzte volna ki czélul. Ily háborúnak aztán volna értelme, keze, lába. Nyerjé­tek meg Ausztriát és Poroszországot, — végzi beszé­dét Drummond — vegyetek bátorságot egy, bár késői, de igazságos cselekedetre, s hozzátok helyre azt , mit már 70 év előtt nem kellett volna engedni. (Tetszész) Ez hatályosabb lesz , mint flottáitok és se­regeitek , arra, hogy a sz­árazföld uralkodói másként gond­okozzanak. (Halljuk, halljuk!) Butt nevetségesnek tartja ugyan a háborút valláshá­borúnak nevezni, a kormányt azonban azzal vádolja, hogy mindeddig nem bírt elég nyíltsággal azt megs­­zenni. Admiráljait a kormány ez által igen kétértelmű állapotba helyezte, mert a hadszenet előtti hadm­űködé­­sük félig meddig kalózság volna. Szenje meg a kor­mány a háborút, különben árulást követ el Törökor­szág és Európa ellen. Herbert (hadügyminiszter): A kormány két tűz közt van: egy hadviszketeg és egy békebarát ellenzék között; a pártok egyike sem mert a kabinet ellen egye­nes vád­indítványt tenni. Szóló hosszasan taglalja, hogy a kormány eddig követett politikája lehető leg­jobb eredményű , s nagy hévvel dicséri a buzgalmat, melylyel valamennyi néposztály csatlakozik a kormány felhívásához. (Zajos tetszés.) Disraeli egy világháború megkezdése előtt mit­­sem tart szükségesebbnek, mint hogy a kormány nyíltan számoljon be czéljai és szándékáról a közönségnek. Ennek tudnia kell, először, hogy megérdemli-e a tétel a játékra tett tárgyat; másodszor , hogy a hadkészü­letek kellő arányban állanak-e a háború nagyságához ? Az első kérdésre a felelet önkényt foly, a másodikra nézve a kormány eddig hihetlen lazaságot tanúsított. Az orosz politikát a legokosabb embereknek is mindig szemmel kell tartani. S a miniszterek, bár jól ismerve e politikát, még­is elmulasztók az orosz követelések vilá­gos meghatározását követelni, s Csak akkor tiltakoztak ellene, midőn már késő volt.­­ A háború főczéljának a török függetlenség fentartása mondatik, s bármennyire álliták is a miniszterek, hogy azt szivükön viselik , még­sem tarták veszélyezettnek, s viseletük vagy beteges hiszékenységnek vagy titkos c­inkosságnak tulajdonít­ható. Első esetben remélhető, hogy a kiábrándultak most már erélyesen fognak fellépni; ha azonban Oroszország eljárását szándékosan nézték ujjaikon keresztül, akkor dicstelen eredmény várható Miként is magyarázható meg a bécsi jegyzék egyébként , mint hogy a talán nem egyértelmű kabinet néhány tagja az orosz tervektől nem volt idegen? Még a parliamenti szünet idejében is tartottak a török ügyet kárhoztató miniszteri beszédek, s a kormányt csak a török fegyver győzelme s a szinopei mészárlás hatása ihlette meg más szellemmel. (Disraeli beszédének többi — lord J. Russell által megszakított —részét az említett „legújabb posta“ rovat már hozta.) Lord Palmerston (a már közlötteken kívül) meg­jegyzi , hogy Disraelitől ily kifejezéseket nem várt vol­na , mert ha a kormányt méltán érné akár a hiszékeny­­ségi, akár a c­inkossági vád, nem maradna egyéb hát­ra , mint megvonni tőle a ház bizalmát, s az ellenzéki urak mégis rá bízzák a háború vitelét. (Halljuk, hall­juk !) A kormány elleni legsúlyosabb vád mindenesetre az, hogy nagyon is idő előtt nyúlt a kardhoz , s e vá­dat még sem tette senki. (Halljuk!) A hiszékenységet illetőleg a nemes lord a kék könyvre hivatkozik s arra, hogy oly hatalmas kormány mint Oroszország, ígére­tei nem kelthettek gyanút. Ha­rr Nesselrode később azt állítá, hogy az angol kabinet már eleitől kezdve tudomással bírt az orosz követelésekről, úgy szólónak kötelessége kijelenteni, hogy ezen állítás a tényekkel ellenkezik. (Halljuk!) Továbbá, bármennyire is fáj ez neki, ki kell mondania, hogy az orosz kormány a tárgyalásnak egész folyama alatt a valótlanság minden nemét kimeríté, s azokat kereken hazug állításokkal fejezte be. (Halljuk, halljuk!) Azt, hogy Törökország függetlensége Európa jólétére nézve lényeges , minden párt, még Oroszország is, elismeri. De hiszen Orosz­ország nem akar terjeszkedni, mondják némelyek. — Épen erre jegyezte meg egész nyugalommal a török követ, hogy a Portára nézve jobb, ha egy tagját el­vágják, mintha Oroszország lábainál méreg hatása ál­tal lassan kimúlni engedik. Mr. Cobden Törökország haladását a polgárisulásban tagadta; én most is ennek ellenkezőjét állítom. (Köztetszés.) Az, hogy a törökök nem keresztények, az ügy politikai fontosságán mit sem változtat. Egyszersmind megjegyzi, hogy a keresztény török alattvalók jogait Anglia mindig erélyesen védte, s jövőre is védendi. — (A nemes lord beszédének s az ülések végét 1. utóbbi számunkban.) — Az „E. C.“írja febr. 22-dikéről: „A f. hó 20 kai alsóházi vita még mindig bő anyagot szolgáltat vezér­­czikkekre. A miniszteri lapok teljesen boldogoknak ér­zik magukat, hogy Palmerston lordra hivatkozhatnak, kinek zárbeszéde sajátképen csak annyi jelentőséggel birt, hogy a többi minisztereknek már oly sokszor hal­lott argumentumait még egyszer ismételte s mintegy alá­írta s ezzel czáfolá meg azon véleményt, mintha a ke­leti kérdésre nézve Palmerston lord s a többi miniszte­rek közt valaha visszavonás létezett volna. Ezen benyo­mást kellett volna Palmerston lord beszédének tenni, de nem tette. Most, miután a viszály jellege már elvo­nult, Palmerston lord ezen szíves szolgálattal a kabi­netnek tartozott. Mély benyomást hagyott hátra azonban Disraeli beszéde, s ha e szónok komoly szándéka ép úgy el volna ismerve, mint kitűnő talentuma, ezen di­lemma : „morbid credulity or connivance“ (beteges hi­székenység vagy mulasztás) — halálos sebet ejtett vol­na a kormányon. Mr. Urquhart az ,,Advertiser“-ben ma így kiált föl : „Disraeli szavaira a következő években gyakran fognak emlékezni.“—A „Globe“, „Chronicle“ és „Times“ tele vannak gúnynyal s győzelmi kifakadá­­sokkal, hogy Disraeli, miután oly csípős beszédet tartott a minisztérium ellen, azt mégis nagylelkű segedelmé­ről biztosította. De ezen következetlenséget a pillanat szükségessége által lehet megmagyarázni : az ellenzék általános tehetetlensége, az alsóháznak a coalitiotóli függése és a háború. Vájjon nem szidalmazták volna-e a szónokot megtestesült orosznak, ha csak legtávolabbi kísérletet merészelt volna is tenni, hogy e pillanatban miniszterkrízist idézzen elő ? Beszédjének saját képein czélja nyilván nem volt más, mint a kabinet néhány tagja iránti bizalmatlanságot ébren tartani, s azoknak, kik ez által találva érezték magukat, megmutatni, hogy ha a háború „becsületteljesen“ nem viseltetik, az egész felelősség rájuk háramolna; az 1850—54-diki „kék könyv“ tanu­bizonyságai még akkor is jó szolgá­latot tennének . Palmerston jól értette e megkülönböz­tetést, s Disraeli támadásait mérsékeltséggel verte vissza. A „Herald“ Disraeli szóvirányából új pessimisticus mérget szilt s azon gyanúját fejezi ki, hogy a kormány nem akar egyebet, mint a Portát a legvégső esemény­től, Sztam­bul elfoglaltatásától megóvni. Lord John Russelnek zárjegyzései pénteki beszédében, valóban némi ürügyet szolgáltatnak ezen gyanúra. London­ból, febr. 23-ról a berlini lapok következő távirati sürgönyt közölnek. Az alsóházban Lord John Russell egy interpellatióval feleletében így nyilatkozott: „A Francziaországgali szerződés Törökország területi épségét illetőleg nem terjed ki a cserkeszek szabad törzseire. Napoleon reclam­atioiról Otto görög király­nál, a török alattvalók közti lázadásnak görög beavat­kozás általi szitása miatt semmit sem tud.“ Török-orosz hadi mozgalmak. A franczia M­o­ni­t­e­ur legújabb febr. 22-ei szá­mában közvetlen jelentést hoz O m­e­r pasá­tól, mi mindenesetre nagyon feltűnő , miután ez által a franczia kormányközlöny mintegy a török fővezér közlönyévé is lesz. A jelentés így szól : „Sumla, jan. 17—29. Egyike a legjelentékenyebb csatáknak az orosz karácsony napján a Kalafattól 16 mfldre fekvő Csetate faluban fordult elő. A mi hade­rőnk 11 gy. zászlóalj,­22 ágyú , 13 lovas ezredből állt, kik közt 450 rendetlen lovas, Ah­met pasa vezénylete alatt. „Az oroszoknak 11 gy. zászlóaljok, 2 lovasezre­dük, a Paskevits huszárok 2 és 5 kozák szakaszszal együtt, állt Annep­­lok alatt. A Csetate és Kalafat közti összeköttetés fentartása végett 3 zászlóalj a Pojana faluig raozdittatott előre. Csetatét 4 orosz gy. zászló­alj, 12 ágyú, 2 szakasz Paskevits huszár és 5 kozák

Next