Pesti Napló, 1854. március (5. évfolyam, 1192-1216. szám)
1854-03-23 / 1211. szám
1854. ötödik évi folyam ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhozhordva: Félévre . # „ „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr . A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, nyagi ügyek tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: Drintcza 8-dik szám: 68 1211 Szerkesztési iroda: Drintcza 8- sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Csütörtök, mart. 23-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt haséból petit-sora 4 pgő krajcsérjéval szémíttatik. A helytatési s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendői a Magénviték öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáni napokat kivéve —jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás a második évnegyedi ápril-júniusi folyamára. Vidékre postán küldve 5 írt. Budapesten házhoz hordással 4 írt. p.p. Az e - fizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, úriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. London, mart. 18. 4* Tegnap telvén el a határidő, mely a nyugoti kormányok ismert honande ultimátumára kivánt orosz válasz megadására engedteték, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy e héten a kifáradt békeremények aléltságukból felvergődni s szárnyra kelni öröködének, s hogy általában egész özöne áradt e napokban a jó s rosz híreknek az európai sajtóra. E tarka hírek közöl ha nem is a legtöbb hitelt, mindenesetre a legszélesebb elterjedést nyerte az, mely szerint Hohenzollern Sigmaringen hg párisi, s báró v. d. Gröben londoni missiója nem egyedül annak megértetésére szorítkozik, miszerint a porosz semlegesség nem orosz értelem s érdekben olyan, hanem hogy a két főrangú küldött egyszersmind egy új békejavaslatnak előterjesztésére, vagy legalább egy új béketerv megpendítésére bizaték meg. Az állítólagosan Metternichiy bölcs agyában megfoganszott béketerv vagy javaslat a következő volna: Miután Anglia s Francziaország oda látszanak működni keleten, hogy a török birodalmi keresztényekaz izlámot valló uralkodó fajjal egyenjogosittassanak, miután, a nyugati kormányok ez úton járva, mint barátok találkoznak a törökországi görög keresztények fölött védnökséget keresett orosz politika lényegével, azár sem idegenkednek a lényegnek a formát feláldozni, hanem kész az európai nagyhatalmakkal közösen kezdeni alkudozásokat a m. Portával, ennek keresztény alattvalói teljes jogosításának tárgyában. Ha a czár ez áldozatával a nyugati kormányok beérnék, úgy a Dunafejedelemségek kiüríttetése haladéktalanul meg fogna rendeltetni, s lehető gyorsan kieszközöltetni; feltéve mégis, hogy a nyugati flották is késedelem nélkül odahagynák a keleti vizeket. Ellenben, ha Anglia s Francziaország el nem fogadnák Oroszországnak önkényt ajánlott békejobbját, úgy Poroszország érdekes kötelességének ismerendené a háborúban éjszak ellen részt nem venni, hanem szoros semlegességéhez állhatatosan ragaszkodni. Ez a béketerv alapvonásaiban. Azonban mindegy, akár békét javasolni, akár csak a berlini semlegességet kimagyarázni czélja Hohenzollern hgin Groeben báró kiküldetésének, mert a mai párisi és londoni félhivatalos lapokban is kevés a kétség az iránt, hogy a német missio hajótörést szenvedene, ha ugyan már nem szenvedett. Általában Noé eltűnt galambjának veszik Parisban Hohenzollern herczeget, Londonban pedig Noé olajág nélkül visszatért galambjának tekintik Groeben bárót.—Azok,kik e két férfiu béke missióját igaznak, a czár által is sikerét őszintén ólhajtottnak hiszik; azok meghiúsultából a missiónak hitelre érdemesítik a tegnap este igen elterjedt hirt a czár trónlemondásáról elsőszülött fia javára. Miklós czár ezek véleményében oly háborúnak küszöbére űzte birodalmát, mint ellenkezik, a terjeszkedést csak diplomatiai fortélyokkal s kis háborúval kieszközlendőnek javasló hagyományos orosz politikával, s minő az orosz birodalom romlását vonandja maga után, ha csak a czár vagy becsérzetét vagy kormányát nem hozza áldozatul, azaz vagy békét esdekelve köt, vagy trónjára még éltében fiát helyezi. — A jelen bajkérdésnek ily véget jóslók előtt, bizonyosan mindig Napier admirálnak azon állítólagos fogadása lebeg, hogy három hét múlva vagy az „oroszok ura“ előtt Pétervárott álland, vagy a „világok istene“ zsámolyain térdelend az égben; s hogy Kronstadtot beveendi a nélkül, hogy hajóhada egy harmadánál többet vesztene. Az e hit szerinti fogadásokból a czár állását veszettnek hivők megemlékezhetnének I. Napóleon azon mondatára, hogy Oroszország mint szárazföldi hatalom csak szárazerők által rontható meg, s oda kinos látvány, Angliát erőlködni látni, hogy szárazföldi hatalom is lehessen. Keletről jövő hireink igen ellenkezők: hol az oláhfejedelemségi orosz védállások gyorsan folyó erődítéseiről beszélnek; hol ismét a Kalafat elől visszavont erőknek Braila körüli gyors összepontosíttatása,s roppant készületeiről tudósíttatunk a Dunán átkelésre.Ugyancsak újabb keleti híreink szerint, Anglia s Francziaország védszövetsége Törökországgal még meg nem kötteték, mert az ez utóbbi által felhozott akadályok, nehézségek még el nem igazítják. Corry admirál ma hajnalban von parancsot rögtön indulni Napier admirál után, ki egyelőre csak Wingo Soundban, Svédország partjain vetene horgonyt. Rendelet értelmében Corry azonnal útnak is indítá két vezérhajóját, melyeken nagy számú ostrombombák vitetnek a cselekvés mezejére. Szintén ma neveztettek ki Sir Richard Ergland és Sir de Lacy Evans osztályparancsnokaink a keleti expeditiónál, melynek kétezernyi lovasságát Lucans Cardigan gróf tábornokok vezénylendik. A M. Chronicle párisi levelezője tudni akarja, hogy az angol franczia segédseregek nem a Dunafejedelemségekbe rendeltetvék, hanem Bala-Khlava előtt, Krimidben fognak kikötni, s azonnal az ezalatt már tengerről megtámadandott Sebastopolnak szárazról ostromlására sietni. Miután számos katonai tekintély oda nyilatkozottnak mondatik, hogy Sebastopol tengerről csak roppant áldozatokkal vehető be: a keleti hadkalandnak egyenesen Krimiába rendeltetése, mint igen gyakorlati elhatárzás, nem minden valószínűséget nélkülöző. Mára váralik a kormány felvilágosítása az iránt, mily véderőt hajlandó tulajdonítani a semleges lobogónak kereskedelmi áruczikkei fölött, s mi elhatározása a privateerek — tengeri guerillák háborúban eddig használt rendszere iránt. — A M. Chronicle szerint Oroszországban legközelebbről is rézroubelek jelentek meg ezüst szegélyzet s aranyozott felirattal. Begrá d mart. 15. „Sötét felhők tornyosulnak az égen“ — ilyen és ehhez hasonló sóhajra fakad Szerbia minden lakosa, a kitona állapotáról csak felületesen is elmélkedik. S valóban nehéz helyzete is van e kis tartománynak azon nagyszerű jelenetekben,melyeknek talán nemsokára Európa nézője lesz. Közepette áll e kis tartomány két oly hatalmasságnak, melyek mindegyikéhez nemcsak a barátság s egyetértés szálaival van fűzve, hanem az egyiket uralja, a másikban pártfogóját tisztelni köteles, s ezen két hatalmasság jelenleg pusztító s vészes hadat visel egymás ellen, s meglehet mindegyik azon van, saját részére hajtani a kis, de nem erőtlen Szerbiát. Mit tegyen a kormány, mit maga a nép e nehéz körülményekben ? Mondjanak a nyugateurópaiak bármit, tekintsék Szerbia törekvését bárminőnek; én — úgy hiszem, nem csalódom, ha állítani bátorkodom, hogy sikeretlen kivonat lenne Szerbiának az orosz elleni fegyverre kelése. Szerbia fegyverét — talán — soha nem fogja a rokonvérű s egyhitű Oroszország ellen emelni, s a szerbek nem fognak azok ellen csatára kelni, akik őket segítik felszabadittatásukban, kik támogatták a Portánál kívánalmaikat, kik egyetlen — ugyhiszem— pártfogóik valának akkor, mikor élet s halál kérdések feszegettetett. Hálával ismeri el Szerbia Oroszország reá nézve áldás és sikerdús működését s pártfogását, oly hálátlan most nem leendő ellenségeskedéssel fizetni meg a nyert jótéteményeket. Csalódnék azonban nagyon, aki azt hinné, hogy Szerbia azért, mert hálás Oroszország irányában, ellensége a szabadságnak, imádója az autocratismusnak, s hogy könnyedén akarná jelen állapotját veszélyeztetni. Szerbia nem fog ellensége lenni az orosz udvarnak ; azonban addig, mig a dolgok a jelen stádiumban maradnak, mig a nép kül lökés által háborúra fel nem izgattatik — ily lehető esetekről szólottam már — addig mondom Szerbia nem fog fegyverhez nyúlni, az oroszok mellett sem. Békében fogja várni a történendeket, s mindig azon lesz, hogy jelen status quóját jövőre is fentartsa. Szerbia jól fogta fel nehéz helyzetét. Az oroszok ellen fellépni alig fog azért is, mert egy ily hatalmas országot ellenségévé tenni nem hajlandó, jól tudván, hogy Oroszország Szerbiának mindig s csak igen könnyen árthat; itt nem osztoznak némely angol parlamenti tagok azon véleményében, hogy Oroszország a jelen háborúból egészen kimerülve fog kilépni. Oroszország — úgy hiszik itt — ki fogja állani a krízist, ha nem is oly dicsőséggel, mint előre gondolták, de azért Szerbiára jövőben is nagy hatása s befolyása lesz. Azonban Szerbia Oroszország mellett sem fog önkénytesen fegyverhez nyúlni, mert azáltal jogtalanságot követne el, s más hatalmak ellenszenvét vonná magára.S a nyugatiak ellenségeskedése Szerbia irányában annak szintén árthat, s jól tudja, hogy maga Szerbia , elkülönítve többiek támogatásától, nagy nehezen bírna valami nagyobbat véghezvinni. Szerbia békét olajt, neki magában, belsejében erősödnie kell, felvirágoztatni a földmivelést, meghonosítani a parlagon heverő ipart, tudományokban előhaladni, gyárakat építeni, sőt. Sok számtalan tennivalója van Szerbiának; míg mindez nem leszen véghezvive, Szerbia addig boldog vagy legalább kedvező állapotban sem lesz. Ezekből láthatni,mily hangulat uralkodik itt az értelmeseknél.Úgy hiszem, Szerbiának jelen magaviseletével minden hatalmak — maguk a hadakozik is — megelégedhetnek , s igazságtalan volna az, a ki Szerbiától kivánná, hogy vagy egyik vagy másik rész mellett szembetűnőbben nyilvánítsa érzelmeit. Minden ilyféle nyilvánulat csak vesztére lehetne Szerbiának, s a legszorosabb semlegesség az , mitől Szerbia még legnagyobb jót várhat. Ezt itten mindenki tudja, s azért mindenki óhajtja, hogy a jelen semlegességi állapot meg ne zavartassák. Tegnap városunkba jött át Zimonyból a fiatal ezredes Stratimirovics, akit azon hír előzött meg, hogy Montenegróban sikeresen működött, ée napokban jött Bécsből mint újdon ezredes, Zimonyban némi szolgálatot viendő , mert eddig disponibilitásban volt. Ausztriai főconsul Radosavljevics úrral meglátogatta ma az itteni kormány nevezetesbjeit, a többiek közt: a fejedelmi képviselőt s külügyi minisztert Szimicset, senatus elnökét Stephanovicsot, s a senatorok közt Markovicsot is. Tudni akarják, hogy ide is némi diplomatiai küldetésben jött, de minőben, nem tudatik. U. i. Ma délután több kis gyerkőcz egy török dzsamiánál összegyűlvén, éljenezték Miklós orosz czárt, s onnan a város sánczta, hol törökök is laknak, mentek, tovább is éljenezvén az elsőt, míg szét nem kergettettek. E kis gyerkóczi áthágás nem volt semmi jelentős következményű. Ausztriai tisztek nagyobb számmal tisztelnek meg bennünket látogatásaikkal. SUR VIELE EZREDES. Regény a császárságidejéből.*) SUE JENŐ után Gerö. (Folytatás.) n. A két barát. — Nos, és jelenleg mik terveid? — Uram istenem ! Beleunván az államügyéri pályába, mindössze feltettem magamban, hogy visszajövök Parisba és itt éldegélek. . . . ezer meg ezerféle tervvel. ... De imen te utazol, és utazásod az egész dolgot megfordítja, mert nekem még százfélét kellene tőled kérdeznem. — Szólj, . . . talán más pályát akarsz magadnak választani ? Kérlek, használd fel hitelemet. — Semmi más pálya. Elmúlt kedvem minden pálya iránt; legalább az államügyek, hivatalok nem vonzanak többé. Most más után sóvárgok. — És az ? — Látni a nagy világot, a leg is legnagyobb világot. Ebbe akartam volna magamat belevetni , s ez ügyben számoltam reád. Mint marquis a régi kormányzatban, mint ezredes a császárságban, te ismered mind a hajdani mind a mostani urnagyi világot. Reményem volt, hogy segítségeddel bejuthatok ez annyira fényes, annyira óhajtott körökbe. • Bizonyosan, bizonyosan, monda Raoul, ki néhány percz óta gondolkozni látszott. Én megnyithatom előtted e két világ ajtóit, s elutazásom előtt még bevezetlek téged egy nőrokonomnál, kit férje a császársághoz, születése a régi kormányzathoz csatol. Ha ott egyszer elfogadnak, ha ott egyszer úgy ajánlok , mint legjobb, legrégibb barátomat , ismeretségeid köze lapsankint nagyobbodni fog, és csakhamar látni fogod a társaságot, melylyel meg akarsz ismerkedni. ... De szólj csak, nem vagy-e te régiségbuvár, vagy valami ehhez hasonló ? *) Lásd Pesti Napid 1210. számát — Én következő módon lettem régiségbúvárrá. Negyedéve, Nápolyban létemkor, nagyon érdekelt engem a San Carlo színház primadonnája. Én általában mindig szerettem a színházat. Bizonyos Clark Williams lord azonban jónak látta istennőmet elütni kezemről.... Jól van! Nyolcz nappal ezután megtudom, hogy az én lordom nagyon áhítozik bizonyos drága érem- és kamea-gyűjteményre; én egy harmaddal többet ígérek érte, mint a mennyit ér, s viszonzás fejében ezt ütöm el kezéről! — Úgy látszik , barátom, hogy mindegyiketek nyereménye nem volt egyéb , mint a másiknak felszabadítása. . . . — Lehet, hogy igazad van. Én legalább, mikor már birtokában voltam az istenadta érmeknek, valóban nem tudtam velek mit csinálni. Unalomból aztán kötelességemnek tartom Winckelmannt lapozgatni. — Ez felséges , felséges ! . . . Hallgass meg csak, barátom. Te ismersz engem, Anachart, és tudod, adok valamit a születésre. . . . — Minek mondod ezt nekem, édes Raoulom ? — Lám, te bizonyos társaságba óhajtasz bevezettetni; már pedig ott, ha nem mutatlak be vagy mint nemesembert vagy mint katonát, úgy , ha nem néznek is rád rosz szemmel, de mindenesetre végkép jelentéktelen személy maradsz.... Ha ellenben úgy mutatlak be, mint régiségbúvárt, mint tudóst, azonnal be vagy osztva. Szerelmi hódításokra talán csak nincsenek igényeid? — Oh, legkevésbbé sem. ... Én legfelebb valami színházi istennő szivére tartok igényt, legyen az akár franczia, akár más nemzetbeli, s ezen igényemet aztán tudom is mivel érvényesíteni. . . . — Legjobb tehát az, hogy régiségbuvár vagy. Negyven évesnek adod ki magadat; idő előtti ősz fürteiddel kaczérkodol, s közvetlenül a csinos nők nagybátyai , becsületeri , gyámi, megbízotti vagy épen tisztes udvarlói osztályába lép»» , ez pedig nem épen megvetendő szerep. — Hiszem azt, hogy nem megvetendő , sőt ellenkezőleg, irigyletes! Ilyenkor az ember magát nélkülözhetlenné teszi, s ha van annyi belátása, hogy nem akar egyebet, mint másoknak kedveskedni, a legszebb helyet biztosítja magának. — Látom, hogy elveid a lehető legjobbak, és most már a legfényesebb sikerért is jót állok neked. . . . — Halld csak, Raoul. . . . Meglehet, úgy fog kijönni, hogy nagy bolondot fogok mondani, de mindegy, csak kimondom : nekem úgy látszik, az én nevem nagyon közönséges azon társasághoz képest. Boisseau!... Eszembe jutott, hogy nevemet valami idegenes végzéssel toldom meg, például így : Boisseau.... Csakhogy ez sem igen hangzik másképen. . . . Azt is gondolom, hogy Saint-Boisseaunak neveztetem magamat. Ez sem fordít nagyot a dolgon , le is mondtam már az egész változtatásról, és mégis egyfolytában tépelődöm miatta. . . . — Te ugyan bolond vagy! .... Hit nem vagy-e régiségbúvár?nem vagy-e tudós? Hát Mouge/Chaptal, Denou, Berthollet vájjon urias névvel birnak-e ? Nincse ötven ezer tallér jövedelmed? Ennyi, biztositlak téged, kapcsolatban előzékeny és lekötelező modoroddal, meghiheted, jó állást biztosit számodra........... — De kicsoda tehát az a te barátnőd vagy rokonod, ki előttem e kettős nagy világ szárnyajtóit felnyitandja? — Bracciano herczegnő .... — A fiatal Bracciano herczegnő, akit oly igézőleg szépnek mondanak ? ... . Ah, gonoszok gonosza ! — Csalódol, édes Anacharzom .... — És bizony, csalódom ! Ismerjük titoktartó gyengédségedet , de ismerjük bámulatos szerencsédet a szivhóditások dolgában .... Azt hiszed, mi annyira hátra vagyunk a bankárság és polgárság közepett, hogy nem is hallottuk volna, mennyire kegyelik Surville ezredest az udvar legcsinosabb hölgyei? — Ismétlem, édes Anacharzom, te csalódol, magad meg fogsz győződni, hogy hibásan gyanakodtál. Sőt alkalmasint egy szolgálatra is fel foglak kérni, miből azután még inkább láthatod, hogy semmi igényeim sincsenek unokatestvérem szívére. — Szolgálatra akarsz felkérni? Parancsolj velem. — Most még nem nyilatkozhatom. Először beszélnem kell Bracciano herczegnővel. Midőn tőle búcsúzom, beszélek vele bemutatásod iránt, s ha ő — miben nem kétkedem — megegyezését adja, akkor, barátom mindent elmondok neked. — És Bracciano herczeg miféle ember ?— Egykor nemzetgyűlési tag, a forradalomban Morisson Jeromos volt neve , különben éles belátásu ember, kit a császár többször használt már igen fontos polgári szolgálatokban. Nem régen hemeggé nevezte s elvétette vele unokatestvéremet, Louvry Johanna kisasszonyt, Louvry algróf lányát s Montlaur herczegné unokahugát. — Ez tehát puszta üledékházasság, kivéve, ha a herczeg szeretetreméltó férfi. — Unokatestvérem részéről ez egybekelés egész egy regény, telve hősiséggel és forró ragaszkodással. A mi a herczeget illeti, ő ötven éves, komor, hallgatag ember , gúnyolódó és zsémbes természetű, de a mellett ritka értelmesség és szilárdsággal, mely utóbbi olykor keményszivüséggel határos. Több külföldi tartomány igazgatása lévén rá bízva, könyörtelennek bizonyítá magát, s e fagyos erélyével sok szolgálatot tett. A császár nagyra tartja Bracciano herczeget, jóllehet semmi rokonszenvet sem érez iránta. Kitűnőleg jeles eszköz gyanánt használja fel őt, s egyszer, róla lévén szó, festői nyelvén így nyilatkozott felőle: Én Braccianot úgy szeretem, mint egy jó vas rudat, mely biztosan zárja el az ajtót, vagy biztosan tartja fel a ház födelét. — Nagy ember ! mond Anacharz. Hogyan tudja egyetlen vonással lefesteni az embert! .... És te mégis azt akarod, hogy ne mondjalak gonosznak, midőn egy szép és bájoló herczegnő rokona, benső barátja vagy, egy herczegnőé, kinek férje csak efféle hitvány vas rúd? — Nincs igazad, nincs .... Ma estve talán megtudod még, hogy én Bracciano herczegnőnek csak barátja, de legragaszkodóbb barátja vagyok: ő engem sohasem szeretett, nem is szeret, nem is fog szeretni másképen ! •— S a herczegnő esze felér e szépségével? — Nem képzelhetni nőben kedvesebb és természetesebb észt, gondosabb neveltetést, több tehetséget, sőt ismeretet is, és egyúttal kevesebb igényt a felsőségre, melyet mégis oly fiókszerűen megérdemel .... De neked nyugalomra van szükséged. Dauphin rajta lesz, hogy semmiben se fogyatkozzál. Én most Bracciano asszonyhoz megyek: ha visszatértem, elmondom neked beszélgetésünk eredményét, s talán ■— újra ismétlem — alkalmam is leend próbára tenni barátságodat. Két óra felé az ezredes a Faubourg-Saint-Honoré utczába sietett, hol Bracciano herczeg palotája volt. (Folytatjuk.) S V i d i n , mart. 9. est ve. U. Gy. XIX. Tegnap, az idő kedvezőnek mutatkozván, az oroszok nem készek magokat mutatni. Reggel 11 órakor, Csupercsin mellett 2 század lovasságot, 1 zászlóalj gyalogságot, s 1a üteg álgyut lehetett észrevenni. Az oroszok csendesen állottak. A törökök részéről mindjárt 5 század lovasság és 2 üteg álgyu ment ellenök, mely tömeget az oroszok meglátva, azonnal 1 század lovasságot csatárlánczban kiküldöttek. Álgyúlövés, mindkét részről alig történt néhány, a csatározás azonban a lovasság közt több óráig tartott, de minden jelentékeny eredmény nélkül. Ahmet pasa, főparacsnok, későn jelent meg, midőn majdnem mindennek vége volt. Azt mondják, hogy a számos török lovasság kemény támadást tehetett volna a sokkal gyengébbnek mutatkozó orosz erő ellen, mit azonban megtenni nem vélt czélszerűnek, attól tartva, hogy az oroszok cselállásban vannak, a a törököket szilárd állásukból csak kicsalogatni akarják. A nap azzal végződött, hogy mindkét ellenséges fél, miután elég idejük volt egymással farkasszemet nézni, csendesen visszahúzódott. Ma reggel 8 órakor az oroszok még nagyobb erővel nyomultak elő. Csupercsinnél 3 század lovas, 1 zászló