Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)
1854-04-08 / 1224. szám
AUSZTRIAI BIRODALOM, Béc 8. ápril 2. A korábbi leveleimben foglalt jelentésekhez, név szerint a két német nagyállam közt folyamatban levő tanácskozásokra vonatkozókhoz, melyek, mellesleg mondva, tökéletesen alaposaknak bizonyultak, ma még azon fontos tudósítást csatolhatom, hogy most a négy nagyhatalmasság közötti conventio csakugyan meg fog köttetni, melyben egyrészről Törökország integritása, másrészről pedig a keresztények jogai biztosítva lesznek. A Feketetengernek valamennyi nemzet hadihajói számára, nemkülönben a dunatorkolatoknak is megnyitása s a dunai fejedelemségek fölötti európai protectorátus megállapítása, szóval: a Török- és Oroszország közötti szerződvényeknek egy a század követelményeivel és szellemével egyező módon átvizsgálása képezi e conventio alapját, s ön átláthatja ebből, mikép gondolkoznak itt az irányadó körökben az orosz igényekről, úgy hiszem, hogy nem csalódom, ha ezen szigorún oroszellenes politikának sajátlagos okául az oroszok Dunán átkelését nyilvánítom , mely lépést udvarunknál az Oroszországtól még kevés idő előtt adott felvilágosítások után igen komolyan ítélnek meg s mely lépés által még az ellenséges munkálat is indokolva lenne. Nem vonhatni kétségbe , hogy kabinetünk ezen nézete a porosz kir. minisztérium nézete is, mely közös megítélésben legjobb biztosítéka rejlik a német érdekeknek. — Anglia és Francziaország már hivatalosan jelentették , hogy Görögországot ostromzár alá veszik azon esetben, ha a királyi kormány részéről hatályos lépések nem történnének azon segélyezések meggátlására, melyekben a felkelés a török tartományokban még folyvást részesül. A görög kormány helyzete ezáltal igen súlyossá lett. KÜLFÖLD. Németország. Berlinből f.hő 2-káról imezt írják egy rajnai lapnak: „Ausztria, mikép bizonyosan állíthatom , szilárdul a mellett marad, hogy Poroszország az orosz határszélen figyelő hadtestet állítson, mit pedig itt mellőzni akarnak. Ez egyik főpont, mely körül Hesz báró missiója forog. Mindenesetre megjegyzést érdemel, hogy az árfolyamok legott igen jelentékeny emelkedésnek indultak, mihelyt tudomásra jutott, hogy Poroszország bizonyos feltételek alatt Ausztriával a nyugati hatalmakhoz csatlakoznék.“ — Ugyanezen lapnak még isezt jelentik Berlinből: „A Hesz báró által előterjesztett katonai conventio minden valószínűség szerint el fog fogadtatni. Az fegyveres készületeket rendel meg az összes német államokban, s azon fölleplezések után, melyeket a kék könyv adott, valamint azon nyilatkozatok után is, miket Manteuffel miniszterelnök és Bonin hadminiszter a kamarákban tettek, nem uralkodhatik többé kétség a fölött, hogy ki ellen vannak e készületek irányozva.“ — A Poso n. orgnak írják Brombergből ápril 2 káról : A nagy orosz fegyverszállitmány tovább indíttatásának kir. tilalma mart. 30-án visszavétetvén, 2 orosz tiszt polg. ruhában ide érkezett, a fegyvereket átveendők. Az elszállítás most vizen történik Medimba. E tilalom megszüntetésének oka lehet, hogy e szállítmány , midőn a porosz kormány a fegyverek szállítását eltiltotta, már a porosz határt túlhaladta és uton volt Oroszország felé. Különben e fegyvereket Oroszország Lüttichben már 4 év előtt rendelte meg. Egyik orosz tiszt mosolygva mondá : „Ha Oroszország a jelen háborúra csak most akarná fegyvereit megrendelni, s bevásárlani, úgy ez már késő lenne. Nekünk vannak fegyvereink s azokat hordani tudandjuk.“ Lengyelországban a haderőt tetemesen növelik. Jelenleg ott 200,000 (?) ember áll, s még 100,000 (?) emberrel fognak szaporittatni. A Lüttichben megrendelt fegyverek különben a Lundon át vitettek Oroszországba; most czélszerűbbnek lárták a szárazi utat. Francziaország, Páris, apr. 2. A „Moniteur“ mai száma csupán belkormányzati rendeleteket és kinevezéseket közöl. Gesena a Constitutionnelben egy czikket tesz közzé a dolgok jelen állása fölött, mely igen nagy figyelmet gerjesztett. Miután azon czikk zárszavai mintegy rosumejét képezik ismeretes dialectikájának, azoknak felidézése elegendő volna a napi események felderítésére. A zárszavak így hangzanak: „Poroszország és Ausztria érdeke nyíltan kimondja, mit kell e két hatalomnak tennie. Amennyiben szavaik és érzelmeikről tudósítva vagyunk, bátran remélhetjük, hogy maguk tartása a keleti kérdésben egész végig össze fog hangzani érdekeikkel, s ha hadseregeikkel a civilizációnak a barbarismus elleni nagyszerű keresztes hadában részt vesznek, ez közösen fog történni Anglia és Francziaországgal Oroszország ellen. Minthogy azonban csak tettekbe helyezhetünk bizalmat, bármint igyekezzünk is a harczot s a helyzetet egyszerűsítni, mégis kizárólag bátorságunk, hazafiságunkra, valamint jogunk és kardunkra bízhatjuk magunkat.“ — A marseillei „Nouvellist“ jelenti, miszerint a nápolyi király, hogy a szoros semlegességet megőrizhesse, azon óhajtását fejezte volna ki, hogy a csapatok szállítására fogadott hajók a franczia lobogót tűznék ki saját nemzeti lobogóik helyett. A franczia kormány nem akart beleegyezni, és igy a nápolyi kapitányokkal kötött minden szerződés semmisnek és érvénytelennek nyilatkoztatott ki. — A Mon talember-féle ügyről így írnak Pirisből az „Ind. belge“-nek: „A törvényhozó test szószékei tegnap sűrűbben valanak elfoglalva, mint különben. Tudta mindenki, miszerint Perret felolvasandja hivatalos jelentését a Montalembert-féle ügyben. A felolvasás a hallgató sokaság legmélyebb csendessége mellett történt. A jelentés igyekszik a bizottmányról azon gyanúsítást elhárítni, mintha ezen ügyet pártszellemi szempontból tárgyalta volna. Csak alapos vizsgálat, a fő államügyész kihallgatása s Montalembert nyilatkozata után hozta azon határozatot, miszerint Montalembert törvényes üldözése el nem fogadható. A jelentés megjegyzi: Mint hírlik, Francziaországba az „Indep. belge“-nek (mely Montalembert levelét a „Journal de Liége“-ből lenyomatta) a bevádlott levéllel csak egy példánya jött be Francziaországra, s ezen egy példány is a conferentia termébe küldetett. Montalembert, ki nem volt jelen az ülésben, ha a dolog törvényekbe kerülend,Berryer által fogja magát védelmeztetni.“(L. a távirati sürgönyt.) Belgium. Brüsszel naponkint mindinkább népesedik orosz családok által s nem sokára egy orosz Koblenz válhatik belőle. Brunnow és Kisseleff urak még mindig élénk magán közlekedésben állanának azon két ország kormányon kívüli személyiségeivel, melyeknek udvarainál megbízva valának. Guizot, kinek Gentbe tett történészeti utazása miatt annyi kellemetlen szemrehányásokat kellett elszenvedni, legutóbbi látogatása miatt Lieven hgnenél aligha ki fogja kerülni az újabb félreértéseket, melyek már magában azon körülményben gazdag táplálékot találtak, hogy ő volt sajátképein vezetője egy jelenleg felfüggesztett hitlapnak, melynek politikai vonatkozásai egész a szélső éjszakig elértek. Kétséget nem szenved, hogy a két elkövet igen nagy foglalkozásba van merülve. Nagybritannia: Lord John Russell beszéde a marcz 31-ki alsóházi ülésben. A válaszfelirati vitály alkalmával tartott beszédek közt mindenesetre lord John Russell volt a legfontosabb, melyet, tegnap csak kivonatban közlöttet, ma egész terjedelmében adunk: „Uraim! Midőn ő felsége legkegyelmesebb üzenetére a választ indítványozandó felkelők, át vagyok hatva a teendő indítvány ünnepélyességének — hogy ne mondjam, tekintélyes fontosságának érzetétől. Félszázadnál már több múlt el, mióta a házhoz hasonló fontosságú szenet küldetett. Negyven éven át élvezte ezen ország áldásait a békének, melyet egy korszak sem becsült meg jobban , mint a jelen. E hosszú béke ideje alatt a nép szabadságai tágabb tért nyertek, terhei csökkentek s jóléte terjedelmes és virágzó kereskedelem által emelve jen. Csak nem rég voltunk tanúi a hadi fény és pompa szendéjének; lehetlen azonban a háborúra gondolni anélkül, hogy egyúttal az általa okozandó vérontásra, a jólét megszakítására s a nyomorra, melyet előidéz , ne gondolnánk. (Halljuk, halljuk!) S ennélfogva csak is a küszöbön álló háborúnak elkerülhetlenül szükséges volta az, mely miatt én itt megjelenek, a háznak tanácsolandó, hogy ő felsége legkegyelmesebb üzenetére beegyezőleg s bátorítólag válaszoljunk. (Helyeslés.) Iparkodni fogok, az Oroszország által követett politikát önök előtt kifejteni, annak megmutathatására, hogy ha mi a nevezett hatalom további terjeszkedését s Törökország könnyen lehető megsemmisítését eltűrni nem akarjuk, nem marad egyéb hátra, mint fegyvert fognunk. (Helyes !) Törökország belviszonyaiban az utóbbi 20—30 év óta nagy változás történt. Lord Stratford, ki Törökország állapotát oly jól ismeri, már évek előtt mondá: „Törökország függetlensége az európai többi hatalmak segélye nélkül nem tartható fenn. E segélyt azonban a Porta csak úgy nyerheti meg, ha alattvalóit általában s különösen a keresztényeket az igazságosság és méltányos bánásmód ama rendszabályaiban részesíti, melyek az európai közvélemény által megalapitvák. (Halljuk , halljuk!) A Porta e tanácsot habár nem közvetlenül s tökéletesen, de annyiban mégis elfogadta, hogy a török alattvalókkal bánásmód szelidebbé tön, minek különösen a keresztények látják nagy hasznát; ez utóbbiak a tett intézkedések folytán vallásuk szabad gyakorlatát nyerték meg, kereskedelmök felvirágzott s jólétök a magas Porta kormánya alatt emelkedésnek indult. (Halljuk, halljuk !) Ha nem tévedek, nem a Törökország közelgő felbomlásátóli félelem az, mi az orosz kormányt arra bírta, hogy követelésekkel álljon elő, melyek Törökország függetlenségével férkőzhetlenek, s hogy támadólag lépjen fel, mi ezen ország területi épségét megrontja, (halljuk és helyes !), hanem ama félelem, hogy az orosz rendszer, mindig előbbre nyomulni, Törökország tartományait egyenként elfoglalni s belügyeibe mindinkább hatályosabban avatkozni, hogy, mondom , e rendszer nem sikerülene. (Helyes 1) Az attóli félelem, hogy Törökország felbomlás helyett a benső egyetértés példájával fog előljárni, ez ingertette Oroszországot olyesminek megkísérlésére, mi neki nem fog sikerülni, s mit végre is a török függetlenség elleni elhamarkodott kísérletül lesz kénytelen elismerni. (Halljuk, halljuk !) Oroszország belviszonyait vizsgálva, azt találjuk, hogy míg a hosszú békekorszak alatt Európa valamennyi hatalma igyekezett saját belviszonyain több vagy kevesebb eredménynyel javítani , addig Oroszország nem ten egyebet, mint hogy egy hatalmas hadsereget állított, s hadi szervezését emelte, hogy kardját minden alkalommal a mérlegbe dobhassa. Ha e pillanatban nem is bírjuk Európa anyagi segélyét, de bírjuk legalább azon törekvésünk erkölcsi méltánylatát, hogy Oroszország bitorlásainak gátat kell vetni. (Helyes !) A polgári sult államok élén álló két nemzet, mely mind a harcz terén, mind a békés pályám vetélkedésében tanusitá kitűnő s egyiránt birt tulajdonait, s melynek mindegyike külön e vetélkedési harczban alkalmilag eléggé megismerhette s megtanulhatta becsülni a másiknak bátorságát és képességeit : e két nemzet egyesült, Oroszország bitorlásainak fegyveres kézzel ellenszegülendő. (zajos helyeslés.) Megkisérlendem, az általunk e kérdésben követett eljárásnak általános körvonalakbani taglalását. Katalin császárnő egy diadalmas hadjárat után azultánnal szerződésre lépett, melyben ez áll : „A Porta a keresztény vallás és egyház védelmét megígéri s az orosz követnek szabadságában álland, az uj egyház érdekében,melyről a XIV. csikkben van szó, előterjesztéseket tenni.“ — A ház ebből látni fogja, hogy a Porta e szerződés által a keresztények védelmére kötelezi magát. Ha a keresztények üldöztettek s vallásuk miatt gyilkoltatok vagy kinoztottak volna, Oroszország jogosan panaszolhatná a szerződés megszegését, de ez nem történt. A szent helyek kérdése alig jön megoldva, midőn az orosz követ Szambulban új követelésekkel lépett fel. Rebesgették, hogy e követelések lényege egy véd- és dacz szövetségi szerződés; később hitték, hogy Oroszország minden áron egy se ned nyeréséhez ragaszkodik, melyben azultán Oroszország irányában bizonyos kötelezettségeket vállaljon el; aztán ismét egy jegyzékről volt szó, melyben kikötve legyen az, hogy a törökországi keresztények egykori jogaik és kiváltságaik korlátozatlan birtokát nyerjék vissza. Azultán minisztere eleinte tartózkodott e közlésekről ő felsége követét értesíteni, habár nem kevéssé nyugtalanító ez a modor, melylyel ezen ajánlatok tétettek s a fenyegetés, mely azokat követte. Nesselrode gróf tagadta ugyan, hogy a Porta ellen fenyegető s ellenséges hang használtatott; lord Stratford azonban, kinek elég oka volt az ellenkezőről lenni meggyőződve, azt állítá, hogy Menzikoff herczeg küldetése fenyegető jellemű s szerinte a herczeg úgy nyilatkozott, hogy kivonatainak elutasítása nagy bajokat fog előidézni. Ugyanazon időben, midőn Konstantinápolyban ezen ajánlatok tétettek, sz.pétervári követünkkel egészen más hangon beszéltek volt. Midőn egy előbbi alkalommal az orosz kormány eljárásáról szólottam, a leghevesebb megrovás kifejezéseit használtam. Nem hiszem uraim, hogy szavaim eléggé kemények lettek volna. (Zajos tetszés.) A „Journal de St. Petersbourg“-nak egy erre vonatkozó czikkében váratlanul említés létetett egy bizalmas levélváltásról, mely a császár s a brit követ között folyt. Az érintett lap czikke oly hangon volt írva, hogy hinni kellet, miszerint az angol kormány ezen osztálytervekkel vagy egészen egyetért, vagy legalább nem kedvezőtlenül fogadta azokat. Ennnélfogva kötelességünkké vált, e közleményeket a parliament s az ország elibe terjeszteni, s midőn az egész világ előtt közzétettük a nyilatkozványokat, melyeknek korábbi leleplezésére egy idegen fejdelem iránti tekintetből nem hittük magunkat jogosítva, nem vártuk volna, hogy ezért megtámadtassunk. E levélváltás korszakában mind itt, mind Európa többi részeiben sűrű volt a vélemény kijelentése, hogy Törökország közeleg felbomlásához ; én azonban már akkor úgy nyilatkoztam e ház előtt, hogy Anglia ilyetén egyezkedésben részt soha sem veend. (Helyeslés.) Lehet, hogy a császár a török viszonyok vizsgálása folytán ama nézetre jutott, miként e birodalom bukása többé meg nem gátolható s hogy a háború elkerülése végett tanácsos lenne a nagyhatalmak közt ez iránt egyezkedést kötni. De mint Sir Hamilton találólag megjegyzé, ha a czár annyira meg volt győződve Törökország közeli bukásáról, akkor bizonynyal csak ezen eset sittetését óhajta. A nemes lord még egyszer visszatér Menziloff herczeg küldetésére s megmutatja, hogy az angol kormány elejétől végig következetesen és bátran küzdött az orosz ármányok ellen, s egyúttal mit sem mulasztott el a békés megoldás eszközölhetésére , mint vált aztán a kérdés egyre nehezebbé, s a sokak által nem alaptalanul sajnált, de magában tökéletesen igazolt török hadüzenet által orvosolhatlanná; s végre miután a czár az utolsó, neki felajánlott visszavonulhatási aranyhidat megvetette, miként nem maradt az angol kormánynak egyéb választása, mint a háború, ha az európai súlyegyént fentartani akarja. Ily körülmények közt jön a háború megszenve. Anglia az európai államszerkezetben nem maradhat közönyös néző, miután részint szerződések , részint erkölcsi állása s érdekei kényszerítik vagy harczoló fél vagy békebíró gyanánt lépni fel a háborúban. A Francziaországgal kötött szövetséget nagy és szerencsés nyereménynek tekinti, soha még két kormány szorosabban nem volt csatlakozva, mint Anglia és Francziaország. (Zajos tetszés.) Mi a más két hatalmat illeti, mely a bécsi értekezletekben velünk részt ven, a kormánynak egyetlen okirat, sőt formaszerinti biztosítás sincs kezei közt, melylyel e két állam az orosz elleni háborúban résztvételre kötelezné magát. Az ausztriai császár és kormánya által a kabinethez intézett közlések mindig nyíltak és egyenesek voltak, s mindig tökéletes egyetértést fejeztek ki azon — általunk megállapított elvvel, hogy a Porta épsége fenntartandó. S midőn mi nem rég az osztrák kormányhoz ama kérdést intéztük, mit fogna tenni azon esetre , ha mi Oroszországgal szakítanánk , a felelet kielégitőleg ütött ki. (Halljuk, halljuk.) Azonban fenntartom magamnak a jogot eziránt elébb a porosz kormányhoz fordulni s én meg vagyok győződve, hogy ha Poroszország Ausztria ajánlatát elfogadta volna, én most képes lennék a házat egy igen megnyugtató állásról értesíteni. Kénytelen vagyok kimondani, hogy Poroszország nézeteit kissé szűkkeblűeknek látom. Én Poroszországot mindig az európai nagyhatalmak egyikének tekintem; a porosz kormány nyilatkozata azonban sokat szól Poroszországnak Németország iránti kötelességeiről, s Európa iránti kötelességeit egyetlen szó vagy czélzattal sem érinti. (Zajos kiáltások : halljuk, halljuk!) De remélem, hogy rövid idő alatt másszerű közlemények fognak kezeimhez jutni, s nem vélekedhetem máskép, mint hogy Poroszország, ha európai kitűnő állását — mind a művészet, mind pedig a harcz teréni kitűnő állását— meg akarja tartani, Európa súlyegyénének megzavarását s Oroszország roppant terjeszkedését közönynyel nem nézheti, miután ez Németországra nézve ép oly kevéssé közönyös, mint egész Európára nézve. (Tetszés.) Az alkudozások egyébiránt még folynak. Lehetlen, mondom én, hogy a német nagyhatalmak be ne lássák, miszerint e háborúra ép úgy köteleztetnek mint Anglia, ha függetlenségüket megvédeni s ezen jogtalan és igazolatlan bitorlásoknak elejét venni akarják. Én részemről csak ama békefeltételeket tartom igazságosaknak s becsületteljeseknek, melyek Törökország jövőjét biztosítják. A ház igen jól tudja, hogy ha a kormány oly békefeltételeket fogad el, melyeket a ház nembiztosaknak s a becsülettel meg nem férőknek talál, a háznak hatalmában van megróni a minisztereket, kik az ily békét aláírták; bár most idő előtti volna még a kellő zálogokat biztosító feltételeket előre meghatározni. Egyébiránt Anglia, Francziaország és a Porta között egy szerződés iránt történt megállapodás, mely még csak a forma szerinti jóváhagyásra vár. E szerződés, remélem, szövetségesünk (a Porta) függetlenségét biztosítandja. (A nemes lord zajos és hosszas helyeslés nyilvánulása közt fejezte be beszédét, s aztán az indítványozott válaszfeliratot felolvasá.) Törökország, Stambul,mart. 27-rőlÍrják: B.Bruck csak internuntius több órai értekezletet tartott a külügyminiszterrel, melyben tanácsié, hogy a kereskedelmi viszonylatok Görögországgal egyelőre ne szakíttassanak meg, hanem csak a diplomatiaiak felfüggesztésével elégedjenek meg, miután a csapás pillanatra ugyan Görögországot sújtaná, de visszahatásaiban okvetlen Törökországot is érintené. A gőzös elindultakor az államtanács határozata még nem volt tudva , azonban hiteles forrás szerint az államtanácsban két párt alakult; az egyik, angol befolyásnak engedve, a görögök kiutasítását 20 nap, a másik, franczia sugallatokra hallgatva, 60 nap alatt akarja elrendelni. De akármelyik győzzön, e kiutasítás a Törökországban élő helléneket érzékenyen fogja sújtani. Több mint 15,000 görög van csak a fővárosban mint kézmives letelepedve, s a kikötőben jelenleg 800 görög hajó van és 50,000 hellén útlevél a követségi irodában. Többségök most keresetnélkülivé lesz s nolens volens a felkelőkhez keilene csatlakozniok, miután Görögország nekik sem munkát, sem eltartást nem adhat. De legkeményebb csapás éri a görög tengerészetet, mely főleg a török kikötőkben talált angol terhet. A görög hajók lefoglalása iránti hír nem valósul. Görögország oda vetette Törökországnak és szövetségeseinek a keztyűt, s valószínűleg ismét úgy mint 1848-ban mentségek és ígéretekhez kellene folyamodnia. Görögország legvirágzóbb kereskedő városa, Syra, mit fog tenni, ha ostromzár alá kerül, mi a jelen körülmények közt török részről annál könnyebben megtörténhetik, miután már a nyugati hatalmak és flották utalmára bízta magát a Porta.“ — Az Ind.berge következő érdekes rajzát adja Gallipolinak: A keleti segédsereg, mint tudva van, ott fog öszpontosittatni, mi e városnak e perezben nagy fontosságot kölcsönöz . Gallipoli a legfontosb város a Hellespontusban s 18000 lélekkel bir, kik törökök, görögök, örmények, és zsidók. A bazárokban minden nemzetbeli, viseletű és nyelvű embereket látni. A nap folytán roppant tolongás a bazárokban; alkonyat után az utczák elzáratnak s egy embert sem látni többé az utczákon, csak az őrök maradnak ott. A kereskedők akkor a város másik részébe, családjaikhoz térnek. A város környéke puszta, nem láthatni egyebet mint sziklákat és kőhalmazt s csak itt ott ütötte ki fejét a sárga agyagföldből egy egy törpe fa. De a levegő és éghajlat, habár az európai rész tája nem is oly mosolygó, egészséges és felette szelíd. Lázak és betegségek csak az egészségtelen ázsiai partokon pusztítanak. A város ellenében az ázsiai parton emelkedett valaha a régi Ilium e vidéken állt valaha Trója; az új világ nagyszerű harczainak tehát ismét ama csatamezőkön kellend vívatniok, melyen az ó világ Homer által megénekelt csatáit vívta.“ — A sejk-u 1-Iz 1 am, ki kényszerűségből engedett a harczi pártnak — igy ir a ,Tr. Ztg.“ — letette hivatalát, miután különféle uj tervekben az Iz am elenyésztét előrelátja; mint jámbor ember nem akarja a ház kezét kölcsönözni. Ezen njítások nem érintik csupán a már kibocsátott fermanokat a vegyes törvényszékeket és keresztény esküt illetőleg, hanem ama függőben levő tervre nézve is, mely a mosó javakat állam javakká alakítja át, mire azok elzálogítása és előadása következnék, míg a mosók javait eddig nem szabadott eladni. E rendszabály hasztalan lenne , hahogy egyszersmind el nem töröltetnék azon törvény, mely a külföldinek a birtokszerzést tiltá. Bizonyosan ez is meg fog történni, s angol tőkések csekély áron fognak az ország birtokába juthatni, s bizonyosan az angol kormány is ilykér fogja magát hadi költségeiért kárpótolni, ezt tartja a Tr. Ztg. — Poujade, diplomatiai ügynök és franczia consul Bukarestben, ki az események beállta óta Stambulban mulatott, a legközelebbi postahajóval Marseillebe fog menni kapott parancsa folytán. Elutazását sajnálja a török kormány; ő egyike azon franczia diplomatáknak, kik a nehéz viszonyokat keleten komolyan tanulmányozták, s azt várták és óhajtották, hogy tapasztalásait a mostani körülmények közt használhatandják. Az Anglia, Francziaország és a Porta közt m hó 12-én éjjel kötött szerződés szövege következő : „Miután ő felsége, Nagybritannia és Izland egyesült országok királynéja , és ő felsége a francziák császára, Zultán ő felsége által felkérettek, segitnék visszaverni a támadást, mely az ő felsége , a minden oroszok czárja által a magas ottomán Porta ellen irányoztatott, oly támadást, mely által az ottomán birodalom területi épsége, s azultán trónjának függetlensége veszélyben forognak; — s miután ő felségeik tökéletesen meg vannak győződve , hogy az ottomán birodalom fenállása jelen határai közt a hatalom egyensúlyára nézve az európai államok közt lényeges, s mivel ennek következtében beleegyeztek, ő fenségét azultánt azon segélyben részesitni, melyet e czélra kívánt : ő felségeiknek, szultán ő fenségének czélszerűnek láttatott szerződésre lépni, hogy szándékaikat az előzményekhez képest constatírozzák, s meghatározzák a módot , mely szerint felemlített ő felségeik zultán ő fenségét az emlitett segélyben részesítendik. E végből mondott ő felségeik és zultán ő fensége kinevezék felhatalmazottjaikat (következnek az angol és franczia követek nevei s a török külügyminiszteré), kik miután felhatalmazásukat egymással kölcsönösen közölték , s azok hiteleseknek találtattak , a következő czikkekben egyeztek meg : 1. czikk. Miután ő felsége, Nagybritannia és Izland egyesült országok királynéja, s ő felsége, a francziák császára, ő fensége azultán kívánságára, hadseregüknek erős osztályait a tengerre parancsolák, hogy Szambulba menvén a magas ottomán Porta területét és lobogóját azon védelemben részesítsék, melyet a körülmények megkivánandnak, felemlített ő felségeik a jelen szerződés erejénél fogva magukra vállalják a kötelezettséget, még nagyobb kiterjedésben ő fenségével azultánnal, az ottomán terület védelmére Európában és Ázsiában az orosz támadás ellen közremunkálni , e czélból szárazföldi seregeikből oly számot ajánlván föl, mely elegendőnek látszhatik ezen czél elérésére. Ezen szárazföldi csapatokat mondott felségeik a török birodalom oly pontjára vagy pedig oly pontjaira küldendik, melyek e tekintetben alkalmasaknak fognak találtatni, s ő fensége azultán kötelezi magát, miszerint a brit és franczia szárazföldi csapatok, melyek ily módon az ottomán terület védelmére küldetnek ki , ugyanazon barátságos fogadtatásban s ugyanazon tiszteletben részesülendnek, mint maga a brit és franczia tengeri hatalom, mely egy idő óta a török vizeken alkalmaztatik. 2. czikk: A magas szerződő felek kötelezik magukat öszvesen, hogy egymással kölcsönösen, minden idővesztegetés nélkül közlendnek minden propositiót, melyet egyik közölök, egyenesen vagy közvetve kapna Oroszország czárjától, az ellenségeskedések megszüntetése, fegyverszünet vagy béke felől, ezenfelül ő fensége azultán kötelezi magát, semminemű fegyvernyugvást nem kötni és semmi békealkudozásokba nem bocsátkozni, sem a béke előzményei fölött az orosz császárral nem végezni, a többi magas szerződő felek tudomása vagy beleegyezése nélkül. 3. czikk. Mihelyt a jelen szerződés czélja egy békekötés által el fog érezni, ő felsége Nagybritannia és Izland egyesült országok királynéja, s ő felsége a francziák császára azonnal rendszabályokhoz nyulandnak, hogy vizen és szárazon azonnal visszavonják hadcsapataikat, melyek alkalmaztattak a jelen szerződés tárgyának elérésére , s mind azon erősségek és positiók, melyek ideiglenesen Anglia és Francziaország hadsergei által fognak megszállatni, a magas ottomán Porta auctoritásainak . A nap lefolyta alatt átadassanak, azon szerződés ratiocatiojának kicseréjére napjától számítva, mely által jelen háború be fog végeztetni. 4. czikk: Jelen szerződés hitelesíttessék,s a hitelesítések csréltessenek ki, mihelyt ez megtörténik . . . hét időköz alatt az aláírás napjától számítva. Melynek hitelességére stb.“ A szerződés úgy van kötve, hogy más hatalmak hozzájárulása is, melyek a stipulált közreműködésben részt akarnak venni,könnyen létesíttethessék.A reformok magába a szerződésbe nincsenek felvéve, hanem azok fölött egy külön jegyzőkönyv fogalmaztatott.