Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)

1854-04-08 / 1224. szám

AUSZTRIAI BIRODALOM, B­é­c 8. ápril 2. A korábbi leveleimben foglalt jelen­tésekhez, név szerint a két német nagyállam közt folya­matban levő tanácskozásokra vonatkozókhoz, melyek, mellesleg mondva, tökéletesen alaposaknak bizonyul­tak, ma még azon fontos tudósítást csatolhatom, hogy most a négy nagyhatalmasság közötti conventio csak­ugyan meg fog köttetni, melyben egyrészről Törökor­szág integritása, másrészről pedig a keresztények jogai biztosítva lesznek. A Feketetengernek valamennyi nem­zet hadihajói számára, nemkülönben a dunatorkolatok­­nak is megnyitása s a dunai fejedelemségek fölötti eu­rópai protectorátus megállapítása, szóval: a Török- és Oroszország közötti szerződvényeknek egy a század kö­vetelményeivel és szellemével egyező módon átvizsgá­lása képezi e conventio alapját, s ön átláthatja ebből, mikép gondolkoznak itt az irányadó körökben az orosz igényekről, úgy hiszem, hogy nem csalódom, ha ezen szigorún oroszellenes politikának sajátlagos okául az oroszok Dunán­ átkelését nyilvánítom , mely lépést ud­varunknál az Oroszországtól még kevés idő előtt adott felvilágosítások után igen komolyan ítélnek meg s mely lépés által még az ellenséges munkálat is indokolva lenne. Nem vonhatni kétségbe , hogy kabinetünk ezen nézete a porosz kir. minisztérium nézete is, mely közös megítélésben legjobb biztosítéka rejlik a német érde­keknek. — Anglia és Francziaország már hivatalosan jelentették , hogy Görögországot ostromzár alá veszik azon esetben, ha a királyi kormány részéről hatályos lépések nem történnének azon segélyezések meggát­­lására, melyekben a felkelés a török tartományokban még folyvást részesül. A görög kormány helyzete ez­által igen súlyossá lett. KÜLFÖLD. Németország. B­e­r­l­i­n­ből f.­hő 2-káról imezt írják egy rajnai lapnak: „Ausztria, mikép bizonyosan állít­hatom , szilárdul a mellett marad, hogy Poroszország az orosz határszélen figyelő hadtestet állítson, mit pe­dig itt mellőzni akarnak. Ez egyik főpont, mely körül Hesz báró missiója forog. Mindenesetre megjegyzést érdemel, hogy az árfolyamok legott igen jelentékeny emelkedésnek indultak, mihelyt tudomásra jutott, hogy Poroszország bizonyos feltételek alatt Ausztriával a nyugati hatalmakhoz csatlakoznék.“ — Ugyanezen lapnak még isezt jelentik Berlinből: „A Hesz báró által előterjesztett katonai conventio minden való­színűség szerint el fog fogadtatni. Az fegyveres készü­leteket rendel meg az összes német államokban, s azon fölleplezések után, melyeket a kék könyv adott, vala­mint azon nyilatkozatok után is, miket Manteuffel miniszterelnök és B­o­n­i­n hadminiszter a kamarákban tettek, nem uralkodhatik többé kétség a fölött, hogy ki ellen vannak e készületek irányozva.“ — A P­o­s­o n. orgnak írják Brombergből ápril 2­ káról : A nagy orosz fegyverszállitmány tovább in­díttatásának kir. tilalma mart. 30-án visszavétetvén, 2 orosz tiszt polg. ruhában ide érkezett, a fegyvereket átveendők. Az elszállítás most vizen történik Medim­ba. E tilalom megszüntetésének oka lehet, hogy e szál­lítmány , midőn a porosz kormány a fegyverek szállítá­sát eltiltotta, már a porosz határt túlhaladta és uton volt Oroszország felé. Különben e fegyvereket Oroszor­szág Lüttichben már 4 év előtt rendelte meg. Egyik orosz tiszt mosolygva mondá : „Ha Oroszország a je­len háborúra csak most akarná fegyvereit megrendelni, s bevásárlani, úgy ez már késő lenne. Nekünk vannak fegyvereink s azokat hordani tudandjuk.“ Lengyelor­szágban a haderőt tetemesen növelik. Jelenleg ott 200,000 (?) ember áll, s még 100,000 (?) emberrel fognak szaporittatni. A Lüttichben megrendelt fegyve­rek különben a Lundon át vitettek Oroszországba; most czélszerűbbnek lárták a szárazi utat. Francziaország, Pár­is, apr. 2. A „Moniteur“ mai száma csupán belkormányzati rendeleteket és kine­vezéseket közöl. Gesena a Constitutionnelben egy czikket tesz közzé a dolgok jelen állása fölött, mely igen nagy figyelmet gerjesztett. Miután azon czikk zárszavai mintegy rosu­­mejét képezik ismeretes dialectikájának, azoknak fel­idézése elegendő volna a napi események felderítésére. A zárszavak így hangzanak: „Poroszország és Ausztria érdeke nyíltan kimondja, mit kell e két hatalomnak tennie. A­mennyiben szavaik­ és érzelmeikről tudósítva vagyunk, bátran remélhetjük, hogy maguk tartása a ke­leti ké­rdésben egész végig össze fog hangzani érde­keikkel, s ha hadseregeikkel a civilizációnak a barba­­rismus elleni nagyszerű keresztes hadában részt vesz­nek, ez közösen fog történni Anglia és Francziaország­­gal Oroszország ellen. Minthogy azonban csak tettekbe helyezhetünk bizalmat, bármint igyekezzünk is a har­­czot s a helyzetet egyszerűsítni, mégis kizárólag bátor­ságunk, hazafiságunkra, valamint jogunk és kardunkra bízhatjuk magunkat.“ — A marseillei „Nouvellist“ jelenti, miszerint a ná­polyi király, hogy a szoros semlegességet megőrizhes­se, azon óhajtását fejezte volna ki, hogy a csapatok szállítására fogadott hajók a franczia lobogót tűznék ki saját nemzeti lobogóik helyett. A franczia kormány nem akart beleegyezni, és igy a nápolyi kapitányokkal kötött minden szerződés semmisnek és érvénytelennek nyilatkoztatott ki. — A M­o­n t­al­e­m­b­e­r­­-féle ügyről így írnak Pi­risből az „Ind. belge“-nek: „A törvényhozó test szószékei tegnap sűrűbben valanak elfoglalva, mint különben. Tudta mindenki, miszerint Perret felolvasandja hivatalos jelenté­sét a Montalembert-féle ügyben. A felolvasás a hallgató so­kaság legmélyebb csendessége mellett történt. A jelentés igyekszik a bizottmányról azon gyanúsítást elhárítni, mint­ha ezen ügyet pártszellemi szempontból tárgyalta volna. Csak alapos vizsgálat, a fő államügyész kihallgatása s Mon­­talembert nyilatkozata után hozta azon határozatot, misze­rint Montalembert törvényes üldözése el nem fogadható. A jelentés megjegyzi: Mint hírlik, Francziaországba az „Indep. belge“-nek (mely Montalembert levelét a „Journal de Liége“-ből lenyomatta) a bevádlott levéllel csak egy példánya jött be Francziaországra, s ezen egy példány is a conferentia termébe küldetett. Montalembert, ki nem volt jelen az ülésben, ha a dolog törvény­ek­be kerülend,Berryer által fogja magát védelmeztetni.“(L. a távirati sürgönyt.) Belgium. Brüsszel naponkint mindinkább népesedik orosz családok által s nem sokára egy orosz Koblenz válhatik belőle. Brunnow és Kisseleff urak még mindig élénk magán közlekedésben állanának azon két ország kormányon kívüli személyiségeivel, melyeknek udvarainál megbízva valának. Guizot, kinek Gentbe tett történészeti utazása miatt annyi kellemetlen szem­rehányásokat kellett elszenvedni, legutóbbi látogatása miatt Lieven hgnenél aligha ki fogja kerülni az újabb félreértéseket, melyek már magában azon körülmény­ben gazdag táplálékot találtak, hogy ő volt sajátképein vezetője egy jelenleg felfüggesztett h­itlapnak, melynek politikai vonatkozásai egész a szélső éjszakig elértek. Kétséget nem szenved, hogy a két elkövet igen nagy foglalkozásba van merülve. Nagybritannia: Lord John Russell beszéde a marcz 31-ki alsóházi ülésben. A válaszfelirati vitály alkalmával tartott beszédek közt mindenesetre lord John Russell volt a legfontosabb, melyet, tegnap csak kivonatban közlöttet, ma egész terjedelmében adunk: „Uraim! Midőn ő felsége legkegyelmesebb üzenetére a választ indítványozandó felkelők, át vagyok hatva a teendő indítvány ünnepélyességének — hogy ne mond­jam, tekintélyes fontosságának érzetétől. Félszázadnál már több múlt el, mióta a házhoz ha­sonló fontosságú szenet küldetett. Negyven éven át él­vezte ezen ország áldásait a békének, melyet egy kor­szak sem becsült meg jobban , mint a jelen. E hosszú béke ideje alatt a nép szabadságai tágabb tért nyertek, terhei csökkentek s jóléte terjedelmes és virágzó ke­reskedelem által emelve jen. Csak nem rég voltunk tanúi a hadi fény és pompa szendéjének; lehetlen azonban a háborúra gondolni a­nélkül, hogy egyúttal az általa okozandó vérontásra, a jólét megszakítására s a nyomorra, melyet előidéz , ne gondolnánk. (Halljuk, halljuk!) S ennélfogva csak is a küszöbön álló háborúnak elkerü­lhetlenül szükséges volta az, mely miatt én itt megjelenek, a háznak taná­csolandó, hogy ő felsége legkegyelmesebb üzenetére beegyezőleg s bátorítólag válaszoljunk. (Helyeslés.) Iparkodni fogok, az Oroszország által követett politi­kát önök előtt kifejteni, annak megmutathatására, hogy ha mi a nevezett hatalom további terjeszkedését s Tö­rökország könnyen lehető megsemmisítését eltűrni nem akarjuk, nem marad egyéb hátra, mint fegyvert fog­nunk. (Helyes !) Törökország belviszonyaiban az utóbbi 20—30 év óta nagy változás történt. Lord Stratford, ki Törökország állapotát oly jól ismeri, már évek előtt mondá: „Törökország függetlensége az európai többi hatalmak segélye nélkül nem tartható fenn. E segélyt azonban a Porta csak úgy nyerheti meg, ha alattvalóit általában s különösen a keresztényeket az igazságosság és méltányos bánásmód ama rendszabályaiban részesí­ti, melyek az európai közvélemény által megalapitvák. (Halljuk , halljuk!) A Porta e tanácsot habár nem közvetlenül s tökéle­tesen, de annyiban mégis elfogadta, hogy a török alatt­valókkal­ bánásmód szelidebbé tön, minek különösen a keresztények látják nagy hasznát; ez utóbbiak a tett intézkedések folytán vallásuk szabad gyakorlatát nyer­ték meg, kereskedelmök felvirágzott s jólétök a magas Porta kormánya alatt emelkedésnek indult. (Halljuk, halljuk !) Ha nem tévedek, nem a Törökország közelgő felbom­­lásátóli félelem az, mi az orosz kormányt arra bírta, hogy követelésekkel álljon elő, melyek Törökország függetlenségével férkőzhetlenek, s hogy támadólag lép­jen fel, mi ezen ország területi épségét megrontja, (halljuk és helyes !), hanem ama félelem, hogy az orosz rendszer, mindig előbbre nyomulni, Törökország tarto­mányait egyenként elfoglalni s belü­gyeibe mindinkább hatályosabban avatkozni, hogy, mondom , e rendszer nem sikerülene. (Helyes 1) Az attóli félelem, hogy Tö­rökország felbomlás helyett a benső egyetértés példá­jával fog előljárni, ez ingertette Oroszországot olyes­­minek megkísérlésére, mi neki nem fog sikerülni, s mit végre is a török függetlenség elleni elhamarkodott kí­sérletül lesz kénytelen elismerni. (Halljuk, halljuk !) Oroszország belviszonyait vizsgálva, azt találjuk, hogy míg a hosszú béke­korszak alatt Európa vala­mennyi hatalma igyekezett saját belviszonyain több vagy kevesebb eredménynyel javítani , addig Oroszor­szág nem ten egyebet, mint hogy egy hatalmas hadse­reget állított, s hadi szervezését emelte, hogy kardját minden alkalommal a mérlegbe dobhassa. Ha e pillanatban nem is bírjuk Európa anyagi segé­lyét, de bírjuk legalább azon törekvésünk erkölcsi mél­­tánylatát, hogy Oroszország bitorlásainak gátat kell vetni. (Helyes !) A polgári sult államok élén álló két nemzet, mely mind a harcz terén, mind a békés pályám­ vetélkedésében tanusitá kitűnő s egyiránt birt tulajdo­nait, s melynek mindegyike külön e vetélkedési harcz­­ban alkalmilag eléggé megismerhette s megtanulhatta becsülni a másiknak bátorságát és képességeit : e két nemzet egyesült, Oroszország bitorlásainak fegyveres kézzel ellenszegülendő. (zajos helyeslés.) Megkisérlendem, az általunk e kérdésben követett eljárásnak általános körvonalakbani taglalását. Katalin császárnő egy diadalmas hadjárat után a­zultánnal szer­ződésre lépett, melyben ez áll : „A Porta a keresztény vallás és egyház védelmét megígéri s az orosz követ­nek szabadságában álland, az uj­ egyház érdekében,mely­ről a XIV. csikkben van szó, előterjesztéseket tenni.“ — A ház ebből látni fogja, hogy a Porta e szerződés által a keresztények védelmére kötelezi magát. Ha a keresztények üldöztettek s vallásuk miatt gyilkoltatok vagy kinoztottak volna, Oroszország jogosan panaszol­hatná a szerződés megszegését, de ez nem történt. A szent helyek kérdése alig jön megoldva, midőn az orosz követ Szambulban új követelésekkel lépett fel. Rebesgették, hogy e követelések lényege egy véd- és dacz szövetségi szerződés; később hitték, hogy Orosz­ország minden áron egy s­e n­e­d nyeréséhez ragaszko­dik, melyben a­zultán Oroszország irányában bizonyos kötelezettségeket vállaljon el; aztán ismét egy jegy­zékről volt szó, melyben kikötve legyen az, hogy a tö­rökországi keresztények egykori jogaik és kiváltsá­gaik korlátozatlan birtokát nyerjék vissza. A­zultán minisztere eleinte tartózkodott e közlések­ről ő felsége követét értesíteni, habár nem kevéssé nyugtalanító ez a modor, melylyel ezen ajánlatok tétet­tek s a fenyegetés, mely azokat követte. Nesselrode gróf tagadta ugyan, hogy a Porta ellen fenyegető s ellenséges hang használtatott; lord Stratford azonban, kinek elég oka volt az ellenkezőről lenni meggyő­ződve, azt állítá, hogy Menzikoff herczeg küldetése fenyegető jellemű s szerinte a herczeg úgy nyilatkozott, hogy kivonatainak elutasítása nagy bajokat fog elő­idézni. Ugyanazon időben, midőn Konstantinápolyban ezen ajánlatok tétettek, sz.­pétervári követünkkel egé­szen más hangon beszéltek volt. Midőn egy előbbi al­kalommal az orosz kormány eljárásáról szólottam, a leghevesebb megrovás kifejezéseit használtam. Nem hiszem uraim, hogy szavaim eléggé kemények lettek volna. (Zajos tetszés.) A „Journal de St. Peters­­bourg“-nak egy erre vonatkozó czikkében váratlanul említés létetett egy bizalmas levélváltásról, mely a csá­szár s a brit követ között folyt. Az érintett lap czikke oly hangon volt írva, hogy hinni kellet, miszerint az angol kormány ezen osztály­tervekkel vagy egészen egyetért, vagy legalább nem kedvezőtlenül fogadta azokat. Ennnélfogva kötelességünkké vált, e közleményeket a parliament s az ország elibe terjeszteni, s midőn az egész világ előtt közzétettük a nyilatkozványokat, me­lyeknek korábbi leleplezésére egy idegen fejdelem iránti tekintetből nem hittük magunkat jogosítva, nem vártuk volna, hogy ezért megtámadtassunk. E levélvál­tás korszakában mind itt, mind Európa többi részeiben sűrű volt a vélemény kijelentése, hogy Törökország kö­­zeleg felbomlásához ; én azonban már akkor úgy nyi­latkoztam e ház előtt, hogy Anglia ilyetén egyezkedés­ben részt soha sem veend. (Helyeslés.) Lehet, hogy a császár a török viszonyok vizsgálása folytán ama né­zetre jutott, miként e birodalom bukása többé meg nem gátolható s hogy a háború elkerülése végett tanácsos lenne a nagyhatalmak közt ez iránt egyezkedést kötni. De mint Sir Hamilton találólag megjegyzé, ha a czár annyira meg volt győződve Törökország közeli bukásá­ról, akkor bizonynyal csak ezen eset sittetését óhajta. A nemes lord még egyszer visszatér Menzil­off her­czeg küldetésére s megmutatja, hogy az angol kormány elejétől végig következetesen és bátran küzdött az orosz ármányok ellen, s egyúttal mit sem mulasztott el a békés megoldás eszközölhetésére , mint vált aztán a kérdés egyre nehezebbé, s a sokak által nem alaptala­nul sajnált, de magában tökéletesen igazolt török had­­üzenet által orvosolhatlanná; s végre miután a czár az utolsó, neki felajánlott visszavonulhatási aranyhidat megvetette, miként nem maradt az angol kormánynak egyéb választása, mint a háború, ha az európai súly­­egyént fentartani akarja. Ily körülmények közt jön a háború megszenve. Anglia az európai államszerkezet­ben nem maradhat közönyös néző, miután részint szer­ződések , részint erkölcsi állása s érdekei kényszerítik vagy harczoló fél vagy békebíró gyanánt lépni fel a háborúban. A Francziaországgal kötött szövetséget nagy és szerencsés nyereménynek tekinti, soha még két kormány szorosabban nem volt csatlakozva, mint Anglia és Francziaország. (Zajos tetszés.) Mi a más két hatalmat illeti, mely a bécsi értekezletekben velünk részt ven, a kormánynak egyetlen okirat, sőt formasze­rinti biztosítás sincs kezei közt, melylyel e két állam az orosz elleni háborúban résztvételre kötelezné magát. Az ausztriai császár és kormánya által a kabinethez in­tézett közlések mindig nyíltak és egyenesek voltak, s mindig tökéletes egyetértést fejeztek ki azon — álta­lunk megállapított elvvel, hogy a Porta épsége fenntar­tandó. S midőn mi nem rég az osztrák kormányhoz ama kérdést intéztük, mit fogna tenni azon esetre , ha mi Oroszországgal szakítanánk , a felelet kielégitőleg ütött ki. (Halljuk, halljuk.) Azonban fenntartom magam­nak a jogot eziránt elébb a porosz kormányhoz fordulni s én meg vagyok győződve, hogy ha Poroszország Ausztria ajánlatát elfogadta volna, én most képes len­nék a házat egy igen megnyugtató állásról értesíteni. Kénytelen vagyok kimondani, hogy Poroszország néze­teit kissé szűkkeblűeknek látom. Én Poroszországot mindig az európai nagyhatalmak egyikének tekintem; a porosz kormány nyilatkozata azonban sokat szól Poroszországnak Németország iránti kötelességeiről, s Európa iránti kötelességeit egyetlen szó vagy czélzattal sem érinti. (Zajos kiáltások : hall­juk, halljuk!) De remélem, hogy rövid idő alatt más­szerű közlemények fognak kezeimhez jutni, s nem vé­­lekedhetem máskép, mint hogy Poroszország, ha euró­pai kitűnő állását — mind a művészet, mind pedig a harcz teréni kitűnő állását— meg akarja tartani, Euró­pa súlyegyénének megzavarását s Oroszország roppant terjeszkedését közönynyel nem nézheti, miután ez Né­metországra nézve ép oly kevéssé közönyös, mint egész Európára nézve. (Tetszés.) Az alkudozások egyébiránt még folynak. Lehetlen, mondom én, hogy a német nagy­hatalmak be ne lássák, miszerint e háborúra ép úgy köteleztetnek mint Anglia, ha függetlenségüket meg­védeni s ezen jogtalan és igazolatlan bitorlásoknak ele­jét venni akarják. Én részemről csak ama békefeltéte­leket tartom igazságosaknak s becsületteljeseknek, me­lyek Törökország jövőjét biztosítják. A ház igen jól tudja, hogy ha a kormány oly béke­feltételeket fogad el, melyeket a ház nembiztosaknak s a becsülettel meg nem férőknek talál, a háznak ha­talmában van megróni a minisztereket, kik az ily békét aláírták; bár most idő előtti volna még a kellő zálogo­kat biztosító feltételeket előre meghatározni. Egyébiránt Anglia, Francziaország és a Porta között egy szerződés iránt történt megállapodás, mely még csak a forma sze­­rinti jóváhagyásra vár. E szerződés, remélem, szövet­ségesünk (a Porta) függetlenségét biztosítandja. (A ne­mes lord zajos és hosszas helyeslés nyilvánulása közt fejezte be beszédét, s aztán az indítványozott válaszfelira­tot felolvasá.) Törökország, S­ta­mbul,mart. 27-rőlÍrják: B.Bruck csa­k internuntius több órai értekezletet tartott a külügy­miniszterrel, melyben tanácsié, hogy a kereskedelmi vi­szonylatok Görögországgal egyelőre ne szakíttassanak meg, hanem csak a diplomatiaiak felfüggesztésével elé­gedjenek meg, miután a csapás pillanatra ugyan Görög­országot sújtaná, de visszahatásaiban okvetlen Török­országot is érintené. A gőzös elindultakor az államta­nács határozata még nem volt tudva , azonban hiteles forrás szerint az államtanácsban két párt alakult; az egyik, angol befolyásnak engedve, a görögök kiutasítá­sát 20 nap, a másik, franczia sugallatokra hallgatva, 60 nap alatt akarja elrendelni. De akármelyik győzzön, e kiutasítás a Törökországban élő helléneket érzéke­nyen fogja sújtani. Több mint 15,000 görög van csak a fővárosban mint kézmives letelepedve, s a kikötőben jelenleg 800 görög hajó van és 50,000 hellén útlevél a követségi irodában. Többségök most keresetnélkü­livé lesz s nolens volens a felkelőkhez keilene csatla­­kozniok, miután Görögország nekik sem munkát, sem eltartást nem adhat. De legkeményebb csapás éri a gö­rög tengerészetet, mely főleg a török kikötőkben talált angol terhet. A görög hajók lefoglalása iránti hír nem valósul. Görögország oda vetette Törökországnak és szövetségeseinek a keztyűt, s valószínűleg ismét úgy mint 1848-ban mentségek és ígéretekhez kellene folyamod­nia. Görögország legvirágzóbb kereskedő városa, Syra, mit fog tenni, ha ostromzár alá kerül, mi a jelen körül­mények közt török részről annál könnyebben megtör­ténhetik, miután már a nyugati hatalmak és flották utalmára bízta magát a Porta.“ — Az Ind.­berge következő érdekes rajzát adja Gallipoli­nak: A keleti segédsereg, mint tudva van, ott fog öszpontosittatni, mi e városnak e perezben nagy fontosságot kölcsönöz . Gallipoli a legfontosb város a Hellespontusban s 18000 lélekkel bir, kik törökök, gö­rögök, örmények, és zsidók. A bazárokban minden nemzetbeli, viseletű és nyelvű embereket látni. A nap folytán roppant tolongás a bazárokban; alkonyat után az utczák elzáratnak s egy embert sem látni többé az utczá­­kon, csak az őrök maradnak ott. A kereskedők akkor a város másik részébe, családjaikhoz térnek. A város környéke puszta, nem láthatni egyebet mint sziklákat és kőhalmazt s csak itt ott ütötte ki fejét a sárga agyag­földből egy egy törpe fa. De a levegő és éghajlat, ha­bár az európai rész tája nem is oly mosolygó, egészsé­ges és felette szelíd. Lázak és betegségek csak az egészségtelen ázsiai partokon pusztítanak. A város ellenében az ázsiai parton emelkedett valaha a régi Ilium­­ e vidéken állt valaha Trója; az új világ nagy­szerű harczainak tehát ismét ama csatamezőkön kellend vívatniok, melyen az ó világ Homer által megénekelt csatáit vívta.“ — A s­e­jk-u 1-Iz 1 am, ki kényszerűségből enge­dett a harczi pártnak — igy ir a ,Tr. Ztg.“ — letette hivatalát, miután különféle uj tervekben az Iz­­ am ele­­nyésztét előrelátja;­­ mint jámbor ember nem akarja a ház kezét kölcsönözni. Ezen njítások nem érintik csupán a már kibocsátott fermanokat a vegyes törvényszékeket és keresztény esküt illetőleg, hanem a­­ma függőben levő tervre nézve is, mely a mosó ja­vakat állam javakká alakítja át, mire azok elzálogítása és előadása következ­nék, míg a mosók javait eddig nem szabadott eladni. E rendszabály hasztalan lenne , hahogy egyszersmind el nem töröltetnék azon törvény, mely a külföldinek a birtokszerzést tiltá. Bizonyosan ez is meg fog történni, s angol tőkések csekély áron fognak az ország birto­kába juthatni, s bizonyosan az angol kormány is ilykér fogja magát hadi költségeiért kárpótolni, ezt tartja a Tr. Ztg. — Poujade, diplomatiai ügynök és franczia con­sul Bukarestben, ki az események beállta óta Stambul­ban mulatott, a legközelebbi postahajóval Marseillebe fog menni kapott parancsa folytán. Elutazását sajnálja a török kormány; ő egyike azon franczia diplomatáknak, kik a nehéz viszonyokat keleten komolyan tanulmá­nyozták, s azt várták és óhajtották, hogy tapasztalásait a mostani körülmények közt használhatandják. Az Anglia, Francziaország és a Porta közt m­ hó 12-én éjjel kötött szerződés szövege következő : „Miután ő felsége, Nagybritannia és Izland egyesült or­szágok királynéja , és ő felsége a francziák császára, Zul­tán ő felsége által felkérettek, segitnék visszaverni a táma­dást, mely az ő felsége , a minden oroszok czárja által a magas ottomán Porta ellen irányoztatott, oly támadást, mely által az ottomán birodalom területi épsége, s a­zul­tán trónjának függetlensége veszélyben forognak; — s mi­után ő felségeik tökéletesen meg vannak győződve , hogy az ottomán birodalom fenállása jelen határai közt a hata­lom egyensúlyára nézve az európai államok közt lényeges, s mivel ennek következtében beleegyeztek, ő fenségét a­zul­­tánt azon segélyben részesitni, melyet e czélra kívánt : ő felségeiknek, s­zultán ő fenségének czélszerűnek láttatott szerződésre lépni, hogy szándékaikat az előzményekhez ké­pest constatírozzák, s meghatározzák a módot , mely sze­rint felemlített ő felségeik zultán ő fenségét az emlitett se­gélyben részesítendik. E végből mondott ő felségeik és zultán ő fensége kine­­vezék felhatalmazottjaikat (következnek az angol és fran­czia követek nevei s a török külügyminiszteré), kik miu­tán felhatalmazásukat egymással kölcsönösen közölték , s azok hiteleseknek találtattak , a következő czikkekben egyeztek meg : 1. czikk. Miután ő felsége, Nagybritannia és Izland egyesült országok királynéja, s ő felsége, a francziák csá­szára, ő fensége a­zultán kívánságára, hadseregüknek erős osztályait a tengerre parancsolák, hogy Szambulba menvén a magas ottomán Porta területét és lobogóját azon véde­lemben részesítsék, melyet a körülmények megkivánand­­nak, felemlített ő felségeik a jelen szerződés erejénél fog­va magukra vállalják a kötelezettséget, még nagyobb ki­terjedésben ő fenségével a­zultánnal, az ottomán terület védelmére Európában és Ázsiában az orosz támadás ellen közremunkálni , e czélból szárazföldi seregeikből oly számot ajánlván föl, mely elegendőnek látszhatik ezen czél elérésére. Ezen szárazföldi csapatokat mondott felsé­geik a török birodalom oly pontjára vagy pedig oly pont­jaira küldendik, melyek e tekintetben alkalmasaknak fog­nak találtatni, s ő fensége a­zultán kötelezi magát, misze­rint a brit és franczia szárazföldi csapatok, melyek ily mó­don az ottomán terület védelmére küldetnek ki , ugyan­azon barátságos fogadtatásban s ugyanazon tiszteletben ré­­szesülendnek, mint maga a brit és franczia tengeri hata­lom, mely egy idő óta a török vizeken alkalmaztatik. 2. czikk: A magas szerződő felek kötelezik magukat öszvesen, hogy egymással kölcsönösen, minden időveszte­getés nélkül közlendnek minden propositiót, melyet egyik közölök, egyenesen vagy közvetve kapna Oroszország czár­­jától, az ellenségeskedések megszüntetése, fegyverszünet vagy béke felől, ezenfelül ő fensége a­zultán kötelezi ma­gát, semminemű fegyvernyugvást nem kötni és semmi bé­kealkudozásokba nem bocsátkozni, sem a béke előzményei fölött az orosz császárral nem végezni, a többi magas szer­ződő felek tudomása vagy beleegyezése nélkül. 3. czikk. Mihelyt a jelen szerződés czélja egy békekötés által el fog érezni, ő felsége Nagybritannia és Izland egye­sült országok királynéja, s ő felsége a francziák császára azonnal rendszabályokhoz nyulandnak, hogy vizen és szá­razon azonnal visszavonják hadcsapataikat, melyek alkal­maztattak a jelen szerződés tárgyának elérésére , s mind azon erősségek és positiók, melyek ideiglenesen Anglia és Francziaország hadsergei által fognak megszállatni, a magas ottomán Porta auctoritásainak . A nap lefolyta alatt átadas­sanak, azon szerződés ratiocatiojának kicseréjére napjá­tól számítva, mely által jelen háború be fog végeztetni. 4. czikk: Jelen szerződés hitelesíttessék,s a hitelesítések csréltessenek ki, mihelyt ez megtörténik . . . hét időköz alatt az aláírás napjától számítva. Melynek hitelességére stb.“ A szerződés úgy van kötve, hogy m­ás hatalmak hoz­zájárulása is, melyek a stipulált közreműködésben részt akarnak venni,könnyen létesíttethessék.A reformok ma­gába a szerződésbe nincsenek felvéve, hanem azok fö­lött egy külön jegyzőkönyv fogalmaztatott.

Next