Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-02 / 1243. szám
e Ulárus. 1854. Budapest, május 1. E nap hajnala Magyarországot uj stádiumba helyezi. Az ostromállapot megszüntetésével nemcsak a polgári törvények térnek vissza működésök rendes vágásába, hanem visszanyerik egyszersmind az ország népei mind azon erkölcsi factorok alkalmazásának szabadságát, melyeknek törvényszerű, legális, hazafias és józan foganatosításától, valamint az egyéni törvényes szabadság s polgári gyarapodás, úgy minden jól szervezett, s a politikai nyugalom egészséges állapotjára visszatért társadalom tovább fejlődhetése és jólléte, az anyagi és szellemi erő tágulása, s a felébresztett közszellem és részvét alapján, az idő által okozott sebek teljes begyógyulása s az ország korszerű felvirulása függ. Ezen erkölcsi factorok élén állanak . Munkás, csüggedetlen, a helybeli viszonyokból kiinduló s közjóra irányzott községi élet. s A társadalmi jóllét minden tévéit felkaroló, értelmes és nagykorú népekhez illő, egyedül a kitűzött üdvös czélnak szentelt s a közbirodalom érdekeivel megférő egyesületi tevékenység. E két factoron, a közgazdászat mathesis e nagy axiómáin alapul mindazon európai államok irigylendő sorsa, melyeket a haladás mintáiul, a társadalmi kedvező lét példányaiul felhozni szoktunk. E két factorok egyike sem ismeretlen Magyarországban. Az egyesületi tevékenység szükségét és áldásait nagy eredményekben mutatta fel halhatatlan Széchenyink, s azon nemzet , mely századokon keresztül municipális életet élt, határtalan mezőt teremthet a tetterőnek észszerű községi életben, honnét a társadalmi jóra törekvés minden fonalai szétágaznak, hogy a végső siker, mint az állami lét czélja, magát a népek közszelleme által hosszú időkre biztosított, egyetemes jóllétben kifejezni képes legyen. Hogy ez erkölcsi factorok gyümölcsöztetése körül az egyéni társadalmi ösztön, s az óhajtott eredmény közt a kölcsönös hatás minél élénkebb, a hanyagság pirító, a jók versenye buzdító és emelő legyen, — a sajtó is fogja kötelességét teljesíteni. De valamint e szabadabb munkakört, e korlátozatlan társadalmi mozogtatást azon legfelsőbb birodalomnak köszönhetjük, melyet Magyarország népei a Fejedelemben gerjeszteni szerencsések voltak, — úgy e megnyugtató s kiengesztelő viszony csak úgy leend tartós és eredmény dús, ha ama legfelsőbb birodalom alapját, a forradalom óta tanúsított józan, és leyális magatartást Magyarország népei ezentúl is híven megőrzik. A magyar faj sokkal értelmesebb és önállóbb természetű, mintsem a körülmények súlyát, a hímzetlen valóságot, s erre fektetett józan lépteiből önként szivárgó boldogabb jövőjét minden illusiókon, minden lázas, s épen azért könnyen halálos ösztönök koczkajátékán felül nem helyezné. Pár is, april 24. sik. Különös contrastok merülnek fel néha a nemzetek életében, mintha őket is, mint egyeseket, egy jó és egy balszellem vezetné. Századokon át állt az angol, mint kérlelhetlen ellenség, szemközt a francziával, közéjök lép a sátoruk alól régóta száműzött jó szellem, s évezredes barátság lelkesedésével ölelik át egymást. Alig pár évtized, egész világ rokonszenve kisérte a poraiból feltámadt szép Görögországot, ma ? — talán Byron is visszafordulna dicső útjából! — Ha egy életen át ápolt szeretetnek ki kell halnia az ember szívéből, egy perez alatt, miért ne haljon ki ama független szeretet, mit nem vak szenvedélyek, hanem a szent jog tisztelete költ nemzetek között? Míg valamely nemzet a jogszerűség ösvényén halad, joga van néptársai tiszteletére, bajban támogatására; de ha, makacs hódító gyanánt, elhagyja a jogosság mezejét, sorompót vonnak előtte szövetségesei. Van valami szebb a győzelem borostyán-leveleinél, a dicsszomjnál, az elvhűséggel vitt harcz, mely nem fél sem öntudattól, sem történettől. Csak azon nemzet erős, melynek szövetségese van. Ápril 10-én iraték alá Londonban a franczia-angol szövetség Törökország egységének fentartása mellett. Tegnap a két nemzet barát volt, ma testvér. A közvélemény örül e szövetségnek azért, mert nemes és jogos ügy mellett történik, és azért, mivel egy kiolthatlannak hitt ősi gyűlölet aludt ki általa. Az aláírt szerződési oklevélnek hat pontja van, mit a közönség ismerni fog. — April 25. Miről beszél a világ ? Napier híres hajóhadáról. A földabroszon minden szem a balti tengert keresi, hol a hajóhad útját, állomásait, a franczia kiméri, az angol ember perczekre, kiszámítja. Itt van ő most! mondják az öreg tisztelői; nem túl van egy ágyulövéssel, szólnak régi bajtársai, kik tudják, hogy az öreg soha sincs ott, hol várják. Hogy lehetne e rettentő hajóhadat leírni ? erős, mint megsértett oroszlán; sebes, mint a vész, mit több elem lázít fel; komoly, mint „Auszterisz“; legyőzhetlen, mint „Hercules“; sötét, mint„la Vengeance“; ügyes, mint „Lucifer.“ A parton ülő városok kalapot emelnek előtte, különben miszter Napier egy bombával leüti kalapjukat. Naszádai után égő zápor hull, vitorlái előtt véres serény lángol, a merre közelít, azt mondják, itt jön a győzelem! hol elvonult, azt állítják: itt volt Napier Albionnal! Szereti az égő városokat Cobdennek mutatni, szereti a harczot, ha előtte egy ember sem marad; általán, bár nem salon embere, szereti a rendezváusokat. — Milyen e hajóhad? minden hajójának százágyas szája van, s egy pillanat alatt, ha tüzére franczia, hétszer szól... . Milyen Napier ? jó ember, jó katona, jó hazafi. A matrózok közöl kiválik nemcsak termetével, de villogó szemeivel is, mikben értelmiség és barátság látszik. Hirtelen, mint a kartács; kemény, mint vasmacskája; tüzes, mintha nem volna angol. Szemén örökké látcső van, az orosz flottákat keresi a tengeren. A muszka hajóhad nem mondhat a nyílt tengernek jó reggelt a nélkül, hogy hátra ne lépjen. Napier nem mutatja magát, ő ott van. Meglátjátok, monda egy meetingen, mily queu-vel járok a tengeren! Az ellent megverni, azt hiszi, elég ő maga, s mellette van a hatalmas franczia hajóhad ! — Ilyen Napier és flottái.... Ha Németország velünk lesz , mondok nem rég egy kabinetben, könnyű lesz a győzelem ; ha nem, tovább tart a keleti háború, de a győzelem szinte biztos, csakhogy más eszközökkel. Tegnap Shamylaj győzelméről beszéltek a Boulevardokon, hol ma a kis börze székel. Boldog Isten, hányszor kell még a rettenthetlen hegyi vezérnek győznie, hogy bátor népével, melynek minden tagja hős, a hegyek lábainál megpihenhessen? A keleti háború talán megszakad évek után, az ő harcza folyni fog a hegyek közt. 18 év óta őrzi Ázsia kapuit karddal kezében, s 60 milliónyi nép nem bírja a kardot kivenni kezéből. Szombaton a Porte Saint Martinben orosz darabot adtak, melynek sikere a kozákokkal épen ellenkező. Ezt a közönség irgalmatlan kifütyölte. (Lapszemle.) Az Ost. D. Post april 30-kai számú főczikkében imezt olvassuk: Ki van azon állás felől tisztában, melyet Poroszország elfoglalni kiván ? Miért veszteglenek a flották a Feketetengeren eddig tétlenül ? Miért történik minden oly léhán és aluszékonyan, mialatt az oroszok erélyesen vezetik egymásután csapataikat a harcz színhelyére ? Ezek mind oly kérdések, melyek már százszor történtek s mégis egyszer sem adatott rájuk alapos válasz. Mi nem akarjuk ismételni azon már elcsépelt phrázist, hogy a „beteg ember“ az ő orvosainak kezei közt könnyen meghalhat. Ámde tény, hogy a veszély naponkint növekszik. Montenegro, mely nem annyira politikából, mint inkább egy népnek, mely a rabló vadászatokat keresetforrásaihoz számítja, megszokott zsákmányszomjából használja a pillanatot, hogy a szomszéd lapályokra leszálljon, könnyen jelet adhat a török-szláv népségek általános fölkelésére. Nem hiányzanak jelek, hogy a propaganda azon tartományokban tevékenyebb , mint bármikor. Minden órai halasztással nő a veszély. A keleti kérdést szláv oldaláról aránylag eddig kevéssé méltányolták. Midőn Ausztria, bizonyosan nem magánmulatság i hős, Szerbiát megszállni készült, ez ellen nehézségek emeltettek. Mi attól tartunk, miszerint London, Páris és Szambulban meg fogják bánni, hogy kellő időben megtörténni nem engedék, mit annak idejében Bécsben szükségesnek ismertek el, s mi egész a végrehajtásig már előkészitve volt.—Midőn a háború kezdetét vette, akkor főleg Moldva és Oláhország sorsa forgott fen. Most a kérdés már Görögországra s a görögökre terjed ki, s ha még a szláv elem is síkra lép, akkor a harcz végtelen terjedelmű. — Az egyház nevében e népeknek nincs okuk a fölkelésre. Mig ők a Portát hatalmasnak és utalmazottnak tudják, az eszélyesség parancsolandja nekik, hogy a viszálytól tartózkodjanak. De mihelyt azultánt megtörve, a török hadserget megverve, az idegen segélyt elégtelennek, Oroszország hadszerencséjét pedig növekedni látandják, feltarthatlanul oda fognak sietni, hol a hatalom emelkedőben van, hogy letiporhassák azt, ki eddig fölöttük uralkodott. Ezen elemmel szemközt az erkölcsi benyomás még a physikainál is erősebb. — Ha a hatalmak a Portának segélyére mennek, mig az fenáll, s mig Omer pasának hadserge tiszteletet parancsol, úgy nagy zavarokat, harczokat és őseredeti vadságokat távoztatnak el maguktól. De ha a kedvező pillanatot elhibázzák, akkor oly cháosszal állnak szemközt, melyből végre talán semmi egyéb nem lesz megmenthető, mint az egyetlen Stambul város, mialatt az európai hatalmak ereje és vagyona a foglalások és guerillaharczokban fog szükségben kimerülni. 1854- ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve, évnegyedre 5 fz. — kr. p. PRÁVID 10 ,, -- ,, ,, A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyek tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: url-ntcza 8-ik szám. Szerkesztés! Iroda: Drl-ntoza 8. n. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr p 100—1243 Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgc krajcárjával számíttatik. A beigtatási s 10 pengő kinyl külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczár- jával számíttatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Kedd, május 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Hegjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás május-júniusi két hónapos és május-septemberi öthónapos folyamára. Vidékre postán küldve két hónapra 3 írt. 30 kr. öt hónapra 8 fr. 20 kr. Budapesten házhoz hordással két hónapra 2 ft 40 kr. öt hónapra 6 írt. 40 kr. p.p. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve kelendők. Pesti Napló kiadóhivatala. SERVILLE EZREDES. Regény a császárság idejéből.*) SUE JENŐ után • Ger ö. (Folytatás.) XV. Montbard testőr. Herbin Péter szavai erős benyomást tőnek Bracciano herczegre. Sejté , hogy ezen bonyolódott zűrzavarból valami borzasztó valóság készül kifejlődni. A nap eseményei, a késő éjjel, Herbin Péter baljóslatú alakja, az általa felgerjesztett véres emlékek, minden összefolyt, hogy a herczeg önkénytelen ijedelmét nagyítsa. Herbin Péter komolysággal folytatá szavait : — Briot Jakab szegény volt. Butler százados, jóllehet maga is szegény, megtagadó tőle leánya kezét; a boldogtalan leány csak szive sugallatára hallgatott. Három hónappal kedvese halála után fiat szült. Ezen fiú most tizennyolcz éves, ezen fiú — Forster Herman, a te titkárod. — Herman ! Briot Jakab fia ! kiáltott a herczeg rémülten. Herman! — Minekutána te elhagytad Dijont, hogy mint közvádló Lyonban működjél , Butler Vilma visszatért Bécsbe. Apja itt meghalt. Vilma a gyermeket Butler név alatt nevelé mindaddig, mig bizonyos körülmények, melyeket tudnod nincs érdekedben, kényszeritették őt, hogy fiát Forster Herman néve alatt Francziaországba küldje. Ennek most körülbelül hat hónapja. Én véletlenül megtudtam, hogy titkárra van szükséged. . . . Addig dolgoztam mindenféle alattomos utakon, míg végre sikerült Forster Hermant házadba csempészni, anélkül, hogy neked csak egyszer is eszedbe jutott volna, miszerint e szép ajándékot nekem köszönheted. — Nyomorult! kiáltott a herczeg, ön azért cseleked) Lásd Pesti Napid 1241, Máriát, Lett igy, mert reményié, hogy ily módon valami államtitok birtokába juthat! Házamba csúsztatni egy embert, ki bizonyosan azt hiszi, hogy joga van engem gyűlölnie, halálos ellenemnek lennie! Elmérgezni gyalázatos rágalmakkal e gyermeknek lelkét. . . . A herczeg, midőn ezeket mondá, nagy léptekkel járkált fel s alá. — Rágalmakkal! kiáltott Herbin. ő téged apja gyilkosának ismert; nekem nem volt szükségem téged rágalmazni. — Hanem ez gyalázatosságok, pokoli ármánykodások hálózata! — Ah, látod-e, hogy csakugyan igazad volt, midőn azt mondod : Mindig ezen ember ! ! . . . Hallgass csak, Morisson Jeromos; még nem vagyunk a végén. . . . Hagyjuk most Forster Hermant nálad, titkári alkalmaztatásában, s térjünk vissza Montbardhoz, kit te szintén lenyakaztattál, s ki önkénytelen okává lett Briot Jakab halálának. . . . Tudod-e, herczeg uram, ki volt azon Montbard ? — Régi testőr, . . . hiszen maga mondá. ... De vessünk véget e jelenetnek, uram, nagyon fáradt vagyok; holnap majd meghallgathatom önt. . . . — Holnap ! kiáltott Herbin Péter vad kaczagással. Holnap! És még nem tudsz semmit. . . . Még csak az okot ismered, de nem az okozatot. . . . Mindig ezen ember, mondom. Montbard pedig e talányok kulcsa.... Ezen Montbard nem az volt, aminek látszott. ... Ezen Montbard egy nemes, egy kivándorlótt volt, ki álnév alatt visszatért. . . . — Ej, mi közöm hozzá! türelmetlenkedik a herczeg. — Mi közöd hozzá ? mi közöd hozzá ? . . . Szinte szeretlek téged ily biztonsági érzetben látni, . . . mert ébredésed annál rettentőbb leend! Bracciano hg meghökkenve tekintett Herbin Péterre, ez pedig folytatás ! — Montbard nemesember volt, nagy ur, egyszerű katona neve alá rejtőzve. . . . Sietségedben, hogy őt halálra ítéltesd s utána mindjárt Briot Jakab elleni főbenjáró vádlásoddal felléphess, nem is vettél magadnak fáradságot im ezen iratcsomó megvizsgálására. (És Herbin Péter felmutatá a kezében levő papirokat.)Pedig ezen okmányokkal be lehet bizonyítani, ki volt azon Montbard. ... És jelenleg, látod, jelenleg talán összes vagyonodat odaadnád, csakhogy ez okirat megsemmisittessék. . . . — Ej, istenem! mond a herczeg inkább nyugtalanság és haraggal, mint félelemmel. Végezze be már, uram, és mondja meg, kiről van szó. . . . Már eddig is nagyon sokáig tartott. — Ítéld meg már, nem létezik-e gondviselés! felele Herbin Péter. Ezen állítólagos Montbard, ki ürügyül szolgált Herman apja halálának, nem volt más, mint.... — Szóljon hát, kiáltott magánkívül a herczeg. — Montbard nem volt más , mint . . . Louvry marquis, feleséged apja!! XVI. Magyarázatok. E szavak hallatára a herczeg két lépésnyire hátrálva, mereven s tévedten szegzé tekintetét Briot Jakab barátjára. Ez utolsó csapásnak nem vala képes ellentállni s egy karszékbe hanyatlott. Herbin Péter diadalmasan tekintve Bracciano herczegre, folytatá: — Lám, neked igazad volt, midőn Briot Jakabról beszélve, azt mondád: Mindig ezen ember ! . . . Láthatod, hogy a gondviselés ugyancsak gyümölcsözteti áldozataid vérét! Bracciano herczeg több perczig némán ült, azután tompán ismételgeté: — ó . . . . ö . . . Montbard . . . nem volt más, mint Louvry marquis! . . . . Ezután hozzá veté: —" De nem, nem ! Az lehetetlen! .... A marquis a lyoni börtönökben történt mészárlás alkalmával vesztette életét .... Te hazudsz, nyomorult, a leghallatlanabb vakmerőséggel hazudsz! Herbin Péter, a csomag egyik darabját mutatván a herczegnek, rendületlen hideg vérrel válaszolt: — Louvry marquis sajátkezű levelének ezen másolatából láthatod, hogy azon börtöni mészárlások élén sikerült neki a lyoni fogházból megszökni, hol valódi neve alatt volt bezárva. Ezen borzasztó éj után azt hitték róla, hogy meghalt s a többi áldozattal együtt a Rónába vettetett. Szökésében vette fel a Montbard nevet, midőn Briot Jakabhoz jött, volttestőrnek, katonai szökevénynek mondá magát, hogy csekély személyisége által kevesebb gyanút gerjeszszen. Befogatása után is, ugyanez okból, óvakodott a törvényszék előtt valódi nevét megmondani. Csak miután halálra ítéltetett, há e levelet egyik barátjához. E levélben elbeszéli Lyonbéli szökését. A dijoni fogház börtönőre, kinek Louvry odaadá minden még fenmaradt aranyát, hogy e levelet biztosan és titkon külföldre juttassa, nekem hozta el a levelet. Én akkor még írnok valók, s a levelet a periratokhoz csatoltam. Te siettél a perrel, különben pedig e körülmény neked nagyon jelentéktelennek látszott, s e levelet is, úgy mint a többi írást (kétségkívül a nélkül, hogy elolvastad volna), láttamoztad. — Igaz volna ez ! kiáltott a herczeg, mohón ragadván ki Herbin Péter kezéből a levelet, melyet ez ebbe tartott. Elolvasta, s széttépvén és lábbal tapodván azt, kiáltozni kezdett: — Kárhozat! kárhozat! — Látod-e, hogy jó okom volt el nem hozni az eredetit, mely — a te láttamozásoddal együtt — az én birtokomban van. Most nézd meg a periratokat is, és ha tetszik, tépd össze hasonlóképen. Annál kevesebb hazavinni valóm lesz.... A herczeg, mit sem felelve Herbin Péternek, figyelmesen végig futott a papirokon; legkisebb kétsége sem maradhatott a borzasztó felfedezés iránt;... visszalökte az iratokat, fejét kezébe rejté s leverten sóhajtó: — Mily balsors, oh istenem, mily balsors ! Néhány pereznyi hallgatás után valamivel erősebb hangon újra kezdé: — Most, uram, értek mindent. Ön bizonyosan árat akar szabni hallgatásának.... Herman szegény, nincs gyámola---- Ön azt akarja, hogy helyzetét, jövőjét biztosítsam.... Nagyon fájlalom a történteket, valóban, higgye meg, keserűen fájlalom.... De legalább megteszek mindent, hogy önt kielégítsem___ Az iratok, melyek kezében vannak, biztosítékul szolgálandnak önnek, hogy ígéreteimet pontosan meg fogom tartani. (Folytatjuk.) AUSZTRIAI BIRODALOM. (C. C.) Bécs, april 30. a kir. fensége a Cambridgeig ma hagyja el Bécset, miután ő Felsége a Császár egybekelése alkalmávali ünnepélyekben részt vett s ő felsége Anglia királynéja üdvkivánatait a legmagasb Császári pár előtt kifejezte. Az, hogy a nagybritanniai kir.háznak egy herczege küldetett ezen, Ausztriára nézve oly boldogító esemény ünnepélyébeni részvételre, örvendetes jeléül szolgál a két magas udvar közt fenálló barátságnak. A herczeg bizonyosan meg fogott győződni, mennyire méltányolják itt ezen viszony fentartását és ápolását, s e kir. fenségének ideküldetése is eléggé tanúsítja, hogy a nagybritanniai kir. udvarnál is hasonló érzelmektől vannak áthatva. Mint halljuk, a kir. fensége a Cambridgei ág tegnapelőtt volt szerencsés, a cs. kir. Ap. Fölségének átnyújtani magas rokonának a királynénak levelét. Bécs april 26. A fényes menyegzői ünnepélyek közepett, melyek színhelye jelenleg fővárosunk, nem szabad megfeledkeznünk, hogy e mellett a diplomatiai munkálatok akadálytalanul folynak, úgy mikép a háborús helyzet fontossága kívánja. — Külügyminiszterünk most is , valamint azelőtt, résen áll, hogy a politika titkos egybeszőtt fonalait szemmel tartsa , s hogy csupán egy kis jelentéktelen eseményt említsünk meg, itt nem kerülte ki a közönség figyelmét, a tegnapi kivilágításnál az oroszkövet palotája, ő Felsége a Császár, házi boldogságának örömteljében sem mellőzi a politikát s tegnap látogatta meg palotájában az itt jelenvolt Cambridge herczeget. — Különösen Hübner ur az, kinek tevékenysége igen igénybe vétetik s ki már több ízben értekezletet tartott Bio gróffal. Hübner úr, mint tudva van, a jelen franczia kormány iránt igen nagy hajlammal viseltetik; ő személyesen a franczia császár iránt legmélyebb tiszteletet táplál; s leginkább Hübner ur befolyásának, valamint rendkívüli diplomatái ügyességének tulajdoníthatni, hogy kormányunk egy francia-angol szövetségre hajlandónak mutatkozik.