Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-05 / 1246. szám
múlt évben — nem is számítva ama 470 mérföldnyi útépítést, melynek költségei államkincstári pénzzel fedeztettek — a legsanyarúbb állapotban lévő vidékek országutainak helyreállítása is megkezdetett, miáltal nemcsak a közlekedési móden megkönnyítve, hanem amaz emberbaráti czél is eléretett, hogy a múlt évi kedvezőtlen időjárás következtében sintő kerületek szükségein segíteni lehessen. A,,Frankl. Potzeitung“ban olvassuk . Mikép előttem határzottan erősítik, az ausztriai császár különös kívánatéra történt, hogy sem porosz sem orosz részről a menyegzői ünnepélyekre Bécsben rendkívüli követ nem jelent meg. Mindazáltal mindkét udvar ez esemény alkalmával szerencsekivánatit utólagosan terjesztendi a császári pár elé és pedig a felséges Fejedelemnek kevés idő múlva Prágában leendő megjelenése alkalmával, mely időben mind a porosz herczeg, mind pedig az orosz nagyhg, talán maga a trónörökös, oda váratik. Hogy ezen magas képviselői mindkét udvarnak a menyegzői napon nem érkeztek Bécsbe, ennek oka azon helyesen méltatott óhajtásban rejlik, nehogy a béke fentartására annyiszor érvényesített előterjesztések talán oly tény által meggyöngittessenek, mely mindig bizonyos demon- Strationak tekintethetett volna. A „Chronicle“ Bécsből, múlt h. 28-dikáról a következő távirati tudósítást hozza : „Ausztria interventiója Montenegróban indítványba hozatott (projected). Albánia és Herczegovina megszállásáéi van határozva; az illető parancsok tegnap már elindittattak. Cambridge hű fogadtatása igen szívélyes volt. Ma adá át a királynő szerencsekivánati iratát. KÜLFÖLD. Németország. Berlin, máj. 1. — (Schl. Z.) Azon tudósítások, miszerint Oroszország kész volna alkudozásba bocsátkozni Poroszországgal egy kereskedelmi szerződés megkötése végett, ismételve merülnek föl, sőt a .N. Pr. Z. mai száma azt állítja, hogy az orosz kormány tetemes ajánlatokat tett volna a kereskedelmi politika terén. Mennyire tudtunkra esett, érkeztek ide Sz.-Pétervárról némely ajánlatok, de ezeknek nem volna hivatalos jellemök, hanem csak magas állású személyekhez intézett előleges javaslatok. Francziaország, Paris, ápr. 29. — A „Moniteur“ következő tudósítást hoz a görög állapotokról: „Az Athénből érkező tudósítások a Görögországbani hangulatot oly szikekkel festi, melyek azokra nézve, kik eddig ezen ország jólétét óhajtották, igen szomorítólag hathatnak. Görögországban most valóságos rémuralom uralkodik. A királyság minden pontjaira, melyek eddig semmi rokonszenvet sem tanúsítottak a fölkelés irányában, ügynökök küldetnek. Azok, kik általuk elengedik magukat csábíttatni, főnökük vezetése alatt azonnal a határokra indulnak, s rendszerint azzal kezdik meg működéseiket, hogy a lakosságot, melyre bukkannak, azonnal megsarczolják, s azoknak falvait, kik a forradalomban részt venni vonakodnak, tűzzel vassal pusztítják. Ha egyszer török területre érkeztek, akkor, az athéni szokásos kifejezés szerint, a nyomorult keresztény rájákat kényszerítni kell a lázadásra. Ugyanez időben azon görög börtönök, melyek a lázadás elején mindjárt meg nem nyittattak, pótolják a toborzási eszközök hiányát. Az ily módon szabadságba helyzett nyomorultak a rendes katonaság soraiba osztatnak be, s ezekkel indulnak együtt a keresztény Epirus és Thessalia kirablására. Ily módon gondolják a tartományokat megifjithatni s a forradalom számára megnyerhetni. Attika és a Peloponnesusban most az igazságszolgáltatás mindenütt fel van függesztve ; az állampénztárak , gabnaraktárak a rablás- és pusztításnak lőnek martalékivá; szóval : mind az országban, mind az administratióban a legiszonyatosb anarchia uralkodik. Athénben épen most az úgynevezett jólléti bizottmánynak (?) egy neme állíttatott fel az öreg phanariota Soutzo Mihály elnöklete alatt. A comité legelső dolga volt,egy proscriptioi lajstromot készitni, s hogy a végrehajtás az ítéletet azonnal kövesse, bizonyos számú sicáriusokat fogadott, kik épen most érkeztek meg Smyrna és Szambulból, s kiknek missiója abban áll, mindenkit legyilkolni, ki annak gyanújában áll, hogy a lázadást nem pártolja. Ápril 13-kán egy athéni lakos, ki némileg kétséget fejezte ki a jelen fölkelés eredményi fölött, majdnem áldozatául esett egy ily borzasztó végrehajtásnak. Miután a legirtózatosabban bántak volt vele, börtönbe hurczoltatott. Ugyanazon nap a katholikusok, kik épen a zöld csütörtök szent ünnepét ülték meg, majdnem azon veszélybe jutottak, hogy lássák, miként támadja meg szentegyházukat a rabló bandák csapatja. S hogy e vész ártalmatlanul vonult el fejek fölött, csak azon ellenvetéseknek köszönhetik, melyeket a franczia császár követe intézett a görög hatóságokhoz. Fájdalmas érzelemmel registráljuk a szédelgés mindezen kórjelenségeit, melyek azzal fenyegetnek, hogy Görögországot a végromláshoz vezetendik. — Strassburgból írják egy rajnai lapnak : „A folytonos csapatszállítások Francziaország déli részébe nyilvános bizonyságul szolgálnak arra, hogy a Törökországba küldendő hadsereg haladéktalanul tetemesen fog szaporíttatni. A kormány e részben a nemzetnek akaratával találkozik, mely semmit sem óhajt annyira, mint hogy az Oroszország elleni háború a legnagyobb nyomatékossággal folytattassék. Eddig nagyobbrészt gyalogság küldetett Keletre, most már a lovasság- és tüzérségre kerül a sor. Tíz üteg ismét parancsot kapott haladéktalanul tengerre szállani. Május végéig mintegy 80,000 ember leend a csatatéren. A rajnamelléki hadosztály létszáma a 20,000-et nem fogja meghaladni. Páris, ápril 29. — Az uj császárságnak is kell hogy meglegyen a maga Fesch bibornoka, s ép ezért egy Bo napar te , az ismeretes s nagyhírű természetbúvár, s 1848-ban a római követkamra elnökének , Bonaparte Károly, caninoi herczegnek második fia épen most áldozárrá lett. Az ifjú áldozár, Lucian Lajos József Napoleon Bonaparte, 1828. született. A hevesvérű Bonapartisták Lucián unokájában , ki az 500-ak tanácsában elnökölt, a jövendőbeli pápát látják, legalább is a bibornok-süveget követelik. — Mahler ausztriai menekvő parancsot kapott Parist 24 óra alatt elhagyni, miután ő külföldi lapoknak tudósításokat küldött be, melyek ellenséges vagy részakaratú érzelmet tanúsítottak a francziák császára és kormánya irányában. A „He rad“ Marseilleből , m. h. 25-dikéről ezen távirati tudósítást hozza: „A franczia külügyminisztertől következő tudósítás érkezett, melyet hivatalosnak tekinthetni : „Ausztria végre definitív elhatározta magát. F. hó 19-kén Ferencz József császár ő Felsége lekötelezte magát a nyugati hatalmak irányában Görögországot haladéktalanul vagy Scutari, Prevesa, vagy Yolo mellett szárazföldi és tengeri erejével megszállani, valamint Montenegróban is minden mozgalmat elnyomni. Poroszország Ausztria példáját követendi. Ezen határozatok valának azok, melyek Cambridge hgnek Bécsbei utazására szolgáltattak alkalmat. Olaszországa ,Triest, Ziga-nak ,Genuából szinte jelentik, miszerint ott Mazzinit hasztalanul keresték. Egyébiránt itt nem titok, hogy ő egy házban tartózkodott a St. Lorenzo-negyed közelében, melyben már 1853 februárban és múlt évi nov. 2-kán is menhelyet talált. Svéd- és Norvégországi .übeckből írják ápril 20-áról: „Midőn Naper admiral Svédország fővárosát meglátogató , a lakosság által majdnem a legnagyobb enthusiasmussal fogadtatott. Fogadtatása az udvarnál is igen szívélyes volt s bucsuvételekor a király maga kiséri őt egész a palota lépcsőjéig. A gothlandi katonai parancsnokság, hibásan magyarázván kapott utasításait, nem akará megengedni , hogy az angol flotta fris víz bevétele végett kikössön, mire a minisztériumtól azonnal parancsot kapott, hogy az országgal ilyetén egybeköttetéseknek ellene ne szegüljön. Stockholmban egyedül 100 ökröt vettek az angol flotta számára, melyet részint levágva, részint eleven két nagyszerű járművön küldtek meg neki. Nagyobb operatiókat a Kelettengeren a franczia hajóhad megérkezése előtt nem várhatni; ez alatt azonban az orosz kikötőknek ostromzár alá vetése már megtörtént; legalább az innen Rigába indulandó lübecki hajó„Alexandra“, mind Bolderaa mind Liban előtt, midőn oda vitorlázni megkisérlette, brit czirkáló hajók által visszautasíttatott, s most Memelbe futott be. Stockholmból is jelentik az orosz partok ostromzár alá vételének megkezdését.“ Törökország. Gyakran volt alkalmunk azon bámulatos vitézséget kiemelni, melylyel az egyiptomiak a Dunánál verekesznek. Ez irányában érdekes azon sajátszerű látvány leírását olvasni, melyet e híres csapat nyújt : „A korán ezen védői — írja egy angol tudósító - borzasztó katonai szépséget nyújtanak. Vagy ha inkább akarjuk , rútságuk a magasztossal határos. A toll e rettentő zászlóaljat alig birja leirni , melynek barbár nyerseségéről annak megjelenésében csak egy fénykép adhatna fogalmat. Képzeljünk magunknak egy vad katonaságot fekete, bárdok, kardok, szuronyok és fegyverekkel ellátott, szennyes gyapjúkelmékbe burkolt rabszolgákból; meztelen lábaikon kilyuggasztott czipők lógnak, hátukat rendetlen podgyász nyomja, mely inkább hasonlít sietve felkapott zsákmányhoz , s kék, elkopott egyenruhájok hosszú, legdurvább kelméjü fehér szerzetes öltöny alatt eltűnik; némelyek e köpenyt a földig értetik, mások lágyékaikhoz kötik. — S most nézzük a fej köré tekert széles turbánok alatt az arczokat. — Ezek a legphantastikusabb, legidegenszerübb, egyszersmind legrettentőbb, legbestiálisabb arezok, melyeket Afrika mutat, itt láttam vadul magasztos óriásokat emberevő fogakkal s villogó szemekkel, melyek a sötétbarna vonásokból előragyognak ; itt láttam gyöngés törpéket sárga arczokkal, melyeken mondhatlan emberi szenvedések vannak kinyomva, s kiknek még csak egy hosszú foguk van, melylyel a töltényt harapják. Ez után ezek közt láttam öreg katonákat is, kik úgy néztek ki mint Sesostris harczosai, kik a karnaki vagy mércés homorú müvekről leszálltak. Fedőkkel barázdázott s ősz hajaktól körüllengett homlokaik, sebfedte bronz arczuk, nyugodt magoktartása Ibrahim pasa veteránjait ismerteti fel.“ Dunai fejedelemség. Bukarestből ápr. 25-ről írják a S. Booténak: „Mondva volt, hogy a porosz k. consul egy félreértés folytán bevonta lobogóját, miután egy porosz alattvaló és consuli hivatalnok befogatott, s a határon átvitetett a consul reclamatiói daczára. E tudósítás nem egészen helyes. A porosz k. consul az összes fejed. consuli lobogókat bevonatta utasításai értelmében, miután több havi gyakori reclamatiói azon meggyőződést ébresztették benne, hogy a porosz alattvalók szerződésszerű jogait nem akarják tisztelni. Még a hadiállapot által parancsolt megszorításokon túl sem akarta az itteni közigazgatás a porosz alattvalók szerződéses jogait tisztelni. A szükség által nem parancsolt katonai beszállásolások, sőt még a kötelezés is, katonákat élelmezni, az petroladó jogellenes felemelése s egy új iparadó behozatala, melynek megfizetésére a porosz alattvalókat helyiségeik bezárása által kényszerítők, valamint másnemű panaszok , melyek elől az administrativ hallgatás által akart kitérni, meggyőzték a porosz consult, hogy méltóságához képest nem otalmazhatja többé védenczeit, sőt egy porosz alattvalót a consul tudta nélkül kiutasításra ítéltek, s csak azután kívánták, hogy a consul beleegyezését adja hozzá. A consul tiltakozott s védenetét kiadatni kívánta , mi megtagadtatván, bevonata a porosz lobogókat. Kra jo v a , april 25. Az oroszok kivonulása oly módon történik, melyet nemcsak igazságtalan és embertelennek, hanem legnagyobb mértékben barbárnak is mondhatni. Nem elég, hogy egész Kis-Oláhország ki van szíva, hogy az erőszakosan és maguk az oroszok által megállapított, de még máig sem megfizetett árakon összehalmozott készletek, melyeket el nem vihettek, a lángoknak adtak martalékul , hanem még a szegény országot minden véderő- és eszköztől s minden hatóságtól megfosztva, minden gonosztevőnek zsákmányul odaveték! A határőrök részben le vannak fegyverezve , részben az erősebbeknek el kell velök vonulniok, szintúgy a dorobanzoknak és a rendes katonaságnak is. Mindenütt középre vették s mögöttük tüzérosztályokat állítottak fel, hogy a szökés gondolatától távol tartsák; másrészről mindennemű híreket terjesztenek a törökök kegyetlenségeiről, s még koholnak is proclamatiókat török parancsnokoktól, melyekben az orosz alatt szolgált hivatalnokok mind halállal fenyegettetnek. Ily módon boszulják meg magokat, a mi turetzki duchunkért (török érzület), elpártolásunkért az igaz hittől, pogány érzelmünkért, s több ily epithetonok, melyekkel az ország lakosságát szidják. Képzelhetni ekként , mily husvétunk volt. Holnap vagy holnapután nem lesznek hatóságaink, s valószínűleg bojáraink is csak kevesen; tegnapelőtt óta itt valódi népvándorlás látható, melyet az oroszok különfélekép mozdítanak elő. (A V. levelezője.) — Ép most terjed kire, hogy a törökök egy osztálya már P radiliába (első postaállomás Kalafáttól) érkezett. A nemzeti párt merészen lép elő s nyíltan beszél a törökök fogadására indítandó küldöttségről s egy igazgató választmány felállításáról. — Az utolsó oroszok is készülnek a várost odahagyni s Dealu-Ferraruluiba (a magaslatok Krajovától kelet felé) visszavonulni. Oroszország: Oroszországból a kegyvesztések, s elégületlenség az idők folytán gyakran távolít el egyes oroszokat, részint kényszernél fogva, részint önkénytesen, kik aztán a személyes sérelmen kívül az emberi és társalmi haladás szükségéről gyakran oly meggyőződést nyernek a távolban, mely képtelenekké teszi őket a mostani Oroszországnak ismét polgáraivá lenni. Ily egyesekből alakult Londonban az úgynevezett „szabad orosz község.“ E község legújabban a Lengyelországban levő orosz katonákhoz egy felhívást intézett, melyet több angol lapok közöltek, s melyben a jövendő , az ifjú Oroszországot szólaltatják meg, az otthon hallgató, számkivetésében szavát emelő , a vértanúk és Szibéria Oroszországát, mely távolról intézi felhívását rokonai, testvérei, egyedüli barátjaihoz; s igyekeznek ezeket meggyőzni, hogy a czár sokkal jobban cselekednék, ha otthon szabadítná fel a rabszolgákat, kik csak úgy igazhivők, mint azok Törökországban, kikért a czár állítólag fegyvert ragad, s kiknek sehogy sincs roszabb dolguk, mint az orosz parasztoknak; meg akarják győzni az orosz katonákat arról, hogy rokonvért ontanak s győzelmeik gyalázatukra várnak, ha a lengyelek ellen használtatják magukat, kik nem akarják országukat Oroszország által elnyeletni, de azzal szövetkezni, s kik szeretik az orosz népet, szeresse ez is azt; törekszenek az orosz katonát felvilágosítni az iránt, hogy Finnland sem orosz szellemű, s csak a balti tartományok mennek Luther bibliájával a görög kereszt melletti harczba; végül felkiáltanak: Nem Lengyelországban virul számotokra a dicsőség babérja , ott csak a kibékülés lehetséges stb. A bizottmány állítólag utat módot talált e proclamatiókat az orosz határszéleken bevetni. (Mi pedig az ily külső izgatásoknak csak áldozatait, nem pedig áldását ismerjük.) — A „N. Z.“ hoz egy úgy stratégiai mint politikai szempontból egyaránt érdekes levelezést. Ennek adatai azt látszanak gyanízni, hogy a bátorság és dölyf az oroszoknál mégis kissé alábbszállott, s saját legyőzhetlenségükről józan gondolatokat kezdenek táplálni. A N. Z. levelezője így ír: „Kronstadt sorsa itt valóban nem kevés aggályt kelt, bármint igyekeznek is az oroszok idegenek irányában oly színt adni maguknak, mintha bevehetlensége iránt rendíthetlen meggyőződéssel bírnának. Való, hogy a gránit erősítvények tetemesen szenvedtek, azonban természetesen a legnagyobb erőfeszítéssel dolgoznak, hogy az erősségeket védképesekké tegyék, s hogy szétromboltatásuk vér és fáradságba kerülend , ez iránt semmi kétség sem létezik. Legtöbb aggályt ébreszt az igen romladozott Sándor erősség. A két hajóosztály, mely Kronstadtban fekszik, már vitorlakészen áll ugyan, de nehezen fognak kimenni. A próbalövés eredményei, mely nem rég Kronstadtban tartatott, feltűnőleg hiányosaknak tűntek ki. 14-én mint már tudva van Kronstadtban egy lőporműhely lobbant fel, 45 ember, köztük 9 tiszt vesztette életét. Neva kiszakadásánál, s még a város azon részében is , melyhez legközelebb fekszik , több ütegeket állítnak, valamint folyó némely szigetein is - bizonyságul, hogy még Pétervárott is tartanak a kiszállástól. Az arany az itteni várdából már is Moszkvába vitetett, a bankoké követni fogja azt. Amerikából több orvos érkezett, kik a hadseregben alkalmaztatást remélnek. — Bármily harczias ingerültség nyilvánult is azelőtt, most itt nagy bátortalanság uralkodik, s az általános nyugtalanság egész a főbb osztályokig észrevehetőn tűnik elő. Azonban az udvar nem megy Moszkvuba, hanem Peterhofba, mintegy 1/2 órányira Kronstadtól, tehát az ott várandó események legközelebbi körébe; ekkorig legalább igy van ez elhatározva. A császár folytonos mozgásban van s gyakran megy Kronstadtba.“ Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Közlöttük tegnapi legújabb postai rovatunkban azon bukaresti hírt, mely szerint Orner pasa Lüderstbk hadtestét Szilisztria és Rassova közt tönkre tette volna. Egy alsódunai 28- diki tudósítás hasonlag említ egy Szilisztria és Rassova közt történt véres csatát, melyben, mint mondja, az oroszoknak a jobb partra átkelése nem sikerült. Van-e s mi összefüggése e két tudósításnak , s általában valósul-e ez esemény, ezt későbbi tudósítások fogják felderítni. Lehetetlen azonban nem figyelmeztetnünk, hogy a kosztendzsei és kosztelici csatákról sem szóltak semmit az orosz felügyelet alatt készülő bukaresti tudósítások, pedig mégis valósultak. „Tegnapelőtt este óta — úgymond egy bukaresti april 26-ai levél — itt azon hír terjedt el, hogy Lüderstrik közel áll Szilisztriához. De ezen s más tudósításokban az oroszok előnyomulásáról a Trajánsánczoknál erősen kételkedhetni, vagy legalább is óvatossággal kell fogadni. A görög-szláv propaganda irodájának tudósításai szerint—mely iroda melléseg mondva közvetlen a főparancsnoknál létező orosz diplomatiai iroda alatt áll — Szilisztria legalább is négyszer esett volna az oroszok kezébe. Azon bulletineknél fogva, melyeket azon irodában bolgár, szerb (a montenegróiak számára) és görög nyelven gyártanak, s melyekben ezen nemzetek számára oly győzelmek hirdettetnek, melyeket még előbb meg kell nyerni, s oly előnyomulások, melyeket még előbb eszközölni kell, valószínűleg Szilisztria eleste is hívőkre fog valahol találni. Hogy pedig Lüders Szilisztria előtt állhasson, előbb Rassovát kell bevenni vagy legalább megkerülni. Rassovát ugyan két napig lőtték, de még be nem vették, a török vonal sincs még Szilisztria és Rassova közt keresztül törve. Lüders tehát Rassova bevétele nélkül, vagy ha e várat meg akarja kerülni, a nélkül hogy ütközetet vagy talán csatát is azon szögben szerencsésen ne vívjon, nem nyomulhat elő Szilisztria közelébe. Lüdersnek 20-ban a csernavodai szögben véres ütközete volt, a nélkül hogy egy lépést tehetne előre. 22-kén ugyanott volt egy második ütközet, anélkül hogy az oroszoknak sikerült volna, a Trajánsáczon keresztül menni, és Rassovát hátulról megtámadni. 22-ke óta nincsenek onnan tudósítások.“ A Rassova ellen intézett támadásokról egy bolgárföldi ápril végén kelt levél igy szól : „Szilisztriánál az átkelés csak Rassova erősített hely szétrombolása után fog megkisértethetni. Azonban, azalatt azon orosz dandár, mely a csernavodai mocsárokon átment és Rassovát, úgy mint előbb Hirsovát kézcsapással akarta bevenni, Usanovánál derék vereséget szenvedett, s Grotenhjelm Iick most csak e hely erős bezarására szorítkozik, míg Lüders hadteste teljes erővel a római sánczokat meg nem szállta.“ Szilisztriáról pedig írja a „Sidmrid„Tudósításaink az alsó Dunáról ápril 24-éig terjednek. Szilisztriát az oroszok a dunai részről többször lődözték Rajova, a Csernavodától éjszakra a Dunánál fekv török álláspont, állítólag már romhalom, de még mindi tartja magát, bizonysága annak, hogy a törökök a szilárd helyek védelmezésénél régi bravourjukat megtartották. Szilisztria ostromához az oroszok mindaddig nem fognak , mig Lüderstbk Bazardzsik körében 60,000-nyi hadtestével megerősitett táborba nem szállott, s Gortsakoffig a hadsereg nagyjával a Dunán nem kelt, mert Omer pasa ott Sumlában sokkal félőb ellenség, s e pillanatban 100,000 emberrel rendelkezik kikkel Szilisztriát könnyen felmenthetné az ostrom alól, ha hogy az oroszok az ostrommunkálatokat ki erős a bazardzsiki és razgradi után felállított hadtestté nem fedeznék. E dunai átkelés mai nap az oltenitza és kalarasi átmenettel egyszerre történnék.“ Ez utóbbi természetesen csak úgy, ha Omer pál felebbi győzelme nem valósul, hogy különbé Szilisztriának bombázásával nem épen önkénytese hagytak fel az oroszok , mutatja azon általunk ma tegnap közlött hír , hogy egy török portyázó csapa a Dunán átkelt s Kalarasig nyomult ; azóta az oroszok feltették magukban, hogy ütegeiket erősebben védik; de még Szilisztriának — igy szól egy bolgárországi tudósítás —■ bezárása már azért is tévelyes mert a turtukan török parancsnok Mussza szilisztria pasával közlekedésben áll. Azonban Sumlával az öszszeköttetés meg van szakítva ; a kozákok csatangolnak a közlekedési utakon s a bolgár népség mindenben előmozdítja őket. Sumlában Bosquet franczia tb megszemlélte a vármüveket, Várnából jővén ide. A ozmán birodalom e sánezmüvében 200,000-nyi hadseregnek van helye. A segédseregek felállítása irán hallani, hogy St.Arnaud és Napoleon hg Eski Zaarában és lord Raglan Cambridge hggel Várnában veendik főhadiszállásukat s ekként a török hadsereg min jobb mind balszárnyán működenének. Máj. 16-dika nagy haditanács fog Sumlában tartatni , melyen a angol-török-franczia főparancsnokok megjelenendnek Omer pasa már most is előkészületeket tesz vendégei fogadására, s legkevesebb aggályt sem táplál Russuk és Szilisztria sorsa iránt, mert meg van győződve, hogy 2—3 hóig tartandják magukat.“ Egyébiránt török földön azon hir terjeng , hog Gortsakoff hg fogja a dunai várak és Sumla ostromát vezényelni , Paskievits hg pedig a legválogatottabb törzscsapatok élén egy trainnel , mely Münic trigyét Krimia elfoglalásánál messze felülhaladja, egyenesen a drinápolyi után fogja felkeresni a segédseregeket. April 16-kán máris 6000 dragonyos érkezett Jassyba, kik mint előcsapatja nagyobb lovastömegeknek a Dunához mentek. A Kalafat előtt — mindent felégetve, sánczoka és ütegeket szétrombolva — elvonult oroszok főhadiszállása april 28 -i tudósítás szerint Urvilában volt, autósereg Krajovában, az elősereg Szlatinában. Itt fognak mindaddig maradni, mig a turnu-severini portyáz csapat meg nem érkezik. Egy török portyázó csapa már Radovánig ment előre. Mihelyt az oroszok elvonulnak, az oláhok azonnal jelentik ezt a törököknek Ahmet pasa sokáig nem értette az oroszok fel sől mozdulatait, míg végre a peresowi és csorojui lakosoi a visszavonulásról értesíték. A Parec visszavonulásról következő részleteke hoz : Már 2 hó óta naponkint előőrsi csatározások voltak. Az oroszok meg-megjelentek ágyulövésnyire a sánczok előtt, s az első lövésre ismét eltűntek. Ápri 1-jén a törökök 5 rendes szakaszszal s 400 basibozukkal Pojána felé kémszemlét tettek. A kozák őrsöké kergető basibozukok egyszerre érkeztek velük a városba , hová a vágtató rendes lovasság is csakhamar megérkezett. Az oroszok, nem várva a megrohanást, miután nem gyaníthaták, hogy a török parancsnok az őrség egy részének elvonulásáról már értesítve van, s legnagyobb zavarba jöttek, a kozákok elszaladtak, s a gyalog őrség ijedtségében elbújt a házakba, hová a török lovasság nem követhette, ha ágyúkat és gyalogságot hoznak a törökök, nagy eredményeket vívhattak volna, így 50 halottat és sebesültet ejtve a foglyokká visszavonultak. Másnap 15,000 orosz jött a sánczol alá, de néhány lovas támadás után visszavonultak. Harmadnapra 2 ágyúval leshelybe álltak, hogy a török előcsapatot elfogják, de a török ágyuk kiugraták onnan E jelentéktelen ütközetek csak maszkírozásai voltak a kezdődő visszavonulásnak.“ De a visszavonulás maga sem történt nagy vérontás nélkül, így írja egy krajovai 25-ki levél : 21-én éjjel 5000 török átkelt Grujánál a Dunán a turnu-szeverini orosz csapatot elvágandó. Ezt a Grujából visszavonuló oroszokat 21-én annyira megszorítók, hogy a Radovánba már visszavonult csapatokból 3000 embert kellő segítségekre küldeni, mire a törökök Csetatéba visszavonultak, de másnap Turnu-Szeverinig megszállták a partokat. 22-én az oroszok elhagyták Pojanát és este benn voltak a törökök. 23-án Bailestiből és Radovánból megindultak a Siul felé. A törökök d. u. 3 óra után kezdtek csak utánuk vonulni, mialatt az orosz sereg egy része a Siulon már átkelt, de 24-én reggeli török lovasság üldözőbe véve az orosz csapatot s vad dühhel rohant reá. Nemsokára a török gyalogság és tüzérség is megérkezett, s mennél közelebb a folyóhoz annál nagyobb lett a zavar és mészárlás. Az oroszok kitűzték az ágyukat a Siulon innen, s igy sikerült neki ide roppant veszteséggel átkelni. Ez 24-én este Krajovától 41/2 órányira történt. A törökök már tegnap átkeltek s oldalba támadták meg az oroszokat; ma éjje és reggel Nedeia és Padea közt átmentek a Siulon , és most érkezik híre, hogy minden visszavonulás lépést vérrel kell megvásárlani. A Moniteur közli Hamélin admirál jelentését a Furious parlamentür hajónak Odessában fogadtatásáról, s felkiált: „Ez eljárás példátlan a civilizált nemzetek háborúiban s vissza kell térni egész az 1829 évig mely időben az algíri deg hasonlag bánt egy hajóra (de nem naszáddal), hogy hasonesetre találjunk, szóval : példát a barbárokkal háborúból kell venni. Dundas admirál és én azonnal gondoskodtunk, hogy a szigor oly rendszabályait léptessük életbe, milyeket is eljárás kíván.“ Ezután következett Odessa bombáztatása, mely 10 óráig tartott, s melynek 23-án ismételtetnie kellet volna, de egy gőzös, mely Sebastopol magasan az orosz flotta szemmeltartása végett 8 hadihajóval czirkált, azon tudósítást hozta Dundas admirálnak, hogy a sebastopoli kikötő előtti hajókon rendkívüli mozgást vettek észre s Nahimoff flottájának kiindulása nem tartozik a lehetetlenségek közé. Mindjárt e gőzös meg-