Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)
1854-06-01 / 1268. szám
az ostromállapot fő támaszát — az egész nemzet teszi, valóban anomál rendelet lenne! Különben meglehet, hogy az egész hít azon alapszik, mikép jelenleg az illető hatóságok kérésére a főbb helyeken eldönteni akarnák azon kérdést: a kormány é s a tartomány békéje és szerkezete elleni bűnkísérletek mely eseteiben illetékes a politzia és melyekben az illető bíróságok azok, mert a tartománynak büntető törvénykönyve nem létezvén e tekintetben olykor nehézségek merültek fel. (Lapszemle). A W. Lloyd máj. 30-kai számában, imezt olvassuk: Azon egyezménynek, melyre a nyugati hatalmak egymással léptek, indokai — t. i. győzelem esetében megbánatni Oroszországgal, hogy foglalási háborút kezdett — sokkal kiviláglóbbak és természetesek, sem hogy azokat bővebben fejtegetni volna szükség. Ha a nyugoti hatalmak a megvert Oroszországról egyebet nem tennének föl, mint, hogy az idegen tartományból, hova hadsergeivel betört, békésen ki fog vonulni, akkor egy év múlva Menzikoff herczeg egy különös küldetésben ismét Stambulban volna, és e nemesember, ki szintoly kitűnő az ő hadférfiai discretioja, mint diplomatiai indiscretioja által, újonan azt fogná tenni jegyzékeivel, amit árgyaival nem tesz : békétlenséget fogna hozni a világba. Oroszországnak sok hajlama van Törökországba rontani; elleneseinek törekedniök kell e hajlamot megfojtani. Oroszországnak sok s könnyű módja van, hatalmát azon országban érvényre emelni; a vele szemközt állóknak tehát igyekezniük kell e módokat — a mennyire csak lehet — kezeiből kicsavarni. — Vajmi érdekes észrevenni, mint buzognak ama lapok, melyek német nyelven oroszul írnak, napvilágra hozni rendkívüli balgaságát Francziaország és Angliának, melyek annyira elvakítvák, miszerint Oroszországtól többet követelnek, mint csupán hogy sergeit a Pruthon át visszahúzza. Ennyit, mondják ők — és ki merné forrásuk hitelességét kétségbe vonni ? — ennyit mindenesetre hajlandók lennének Sz. Pétervárott megadni, főleg miután közelebbi vizsgálatnál mégis egynémely kellemetlen akadályok kezdenek mutatkozni a további előhaladásra a Duna és a Balkán, s a Balkán és Szambul közt. Többet kívánni malitia , mely nem csupán Oroszország ellen, hanem egész Európának egyensúlya ellen van irányozva. Azon esetre , ha Oroszország idegen flottákat a Feketetengerre bebocsátani kényszerítve lenne; ha a dunafejdelemségek fölötti védnökségét s a dunatorkolatokoni uralmát elvesztené; ha Georgiát Ázsiában, és Bessarábiát, Finnlandot s az Alandszigeteket Európában elvesztené, akkor az európai egyensúlynak vége volna. A „Kreuzzeitung“ már is kérdezi, mint tarthatja fen magát Oroszország még ily körülmények közt mint nagyhatalom Poroszország nagyhatalma mellett. Az északi colossus ily meggyöngítése — bizonyítgatja az érintett lap — azt brandenburgi szomszéda mellett egészen egyenlőtlenné fogná tenni, és talán Sz. Pétervárt is épen úgy függővé Berlintől, mint most Jassy és Bukarest függ Sz. Pétervártól. — Ezen „porosz aggodalmak“ az orosz hatalomnak az európai szintéren elenyészendése iránt — imígy zárja czikkét a W. Lloyd — igen jó szívet tanúsít, s különös elismerést érdemel. Egyszersmind igen figyelemre méltó, mennyire megváltozott a Spree melletti orosz kormányközlöny néhány hónap óta. Ez év téli hónapjaiban semmi egyébről nem volt hasábjain szó, mint Stambulnak oroszok általi elfoglalásáról s Párisba vonulásukról, szövetségben a győzelmes porosz hadsereggel. „Poroszország Oroszországgal, azaz kíséretében és mint uszály vivője ama hatalomnak, ez volt büszke jelmondata a marki journalnak. Ma már ugyanazon lap hasábjain a közszánakozás hivatik föl, hogy az európai egyensúly felbomlása meggátoltassák. A fenségestől a nevetségesig csak egy a lépés, s a dagályos zajgástól a félénk nyöszörgésig — úgy látszik — szintén nem több. KÜLFÖLD. Németország. Berlinből a „Schwab. Merk.“ hiteles forrásból értesítik, hogy a négy szabad városnak a porosz-ausztriai conventiohoz csatlakozása felől már oda a hivatalos jelentés megérkezett. Francziaország: A „Moniteur“ nem hivatalos részében igazolását tartalmazza azon kényszerítő rendszabályoknak, melyek a nyugati hatalmak részéről Görögország ellen alkalmaztatnak. „Tudva vannak azon elégedetlenség alapokai, melyet a görög kormány magatartása és szembeszökő részvéte az epirusi és thessáliai fölkelésben Francziaország és Angliánál keltettek. Az athéni kabinet, mely fájdalom, ezen magatartása mellett konokul megmaradt, és sem az irányunkbani háladatosság kötelességeit nem teljesíté, sem pedig azon ország érdekeit, melyet kormányoz, figyelembe nem vette, nem szenvedett szükséget jóakaró intésekben. A fölkelés az ottomán csapatok által legyőzetett s a lakosság józan emberi esze által kárhoztatva jön. Egy megfoghatatlan vakság által űzetve a hellén kormány országa határain új lázadást rendez, s ezen becstelen háború viselésére oly segédforrásokra talál, melyeket a nyomoró kormányzás által kimerített kincstára nem képes előteremteni. Szóval, Oroszország fizetett szövetségesévé (auxiliaire stipendié) teszi magát. Politikai érdekeink, katonai combinátiónk eredménye, sőt saját méltóságunk is változatlanul követelték, hogy ezen botránynak vége vettessék. Forey tábornok úr, a keleti hadsereg negyedik osztályának főparancsnoka ennek következtében rendeletet kapott, hogy a Pyrausba menjen, annak elfoglalása végett. Egy angol tengerész ezred, franczia tábornok vezénylete alatt teendi ezen expeditio egyik részét,mely eddig czéljához már el is ért. Francziaország és Anglia Görögországnak nem üzennek háborút, egyedül ki akarják ragadni a hellén kormányt azon szomorú befolyás alól, melynek engedett, s az utolsó mentő horgonyt szolgáltatni kezéhez. Nagybritannia Az alsó házban máj.25.1. J. Russell a parliamenti eskü-bill2-ik felolvasását indítványozza.— Sir F. Th e s i ge r a bilit hat hónapra elhalasztatni vagy is elvettetni kívánja. A stamfordi jogtudós követ indokolását ama körülmény kiemelésével kezdi, hogy a bili mellett csak 3 kérvény nyujtatott be 166 aláírással, míg ellene 481 érkezett nem kevesebb mint 60,171 aláírással. Szóló az alsóház miniszteri vezérét felhirdetett protestáns elveitől elpártolással vádolja. Midőn lord John egyszerre választatott meg a city részéről Rothschild báróval, meggondolatlan ígérettel kötötte magát a zsidóemancipátió kérdéséhez s a parlamentet az egymás után következő ülésszakok alatt ama törvényjavaslattal terhelte, melyet az alsó ház egyre csökkenő többséggel fogadott el, a felső ház pedig növekvő többséggel vetett el. A nemes lord jelenleg új fogáshoz nyúlt; ő a protestáns egyház minden védbástyáit lerombolni szándékozik, hogy a zsidók a protestáns állam romjain keresztül lépdelve, mellette az alsó házban foglalhassanak helyet. Fenyegetése, hogy a bili elvetése esetére a zsidóknak egy határozvány által nyitandja meg a ház ajtaját, ama vágyát árulja el, hogy az eddig követett alkotmányos útról letérhessen. A jelen bili egy compromissum,egy coalitio eredménye, miként a római triumvirátus minden tagja feláldozó magánjogait, úgy teszi le lord John Russell is a korona egyházi fensőségét az összeesküvés oltárára. Caligulaként a Protestantismus védbástyáit egy csapással akarja ledönteni. Szóló hoszszabb történelmi adatokat idéz a katholikusok számára 1829-ben az emancipatió-törvényben kiszabott parliamenti eskü fontossága iránt s egyúttal az elhunyt Peer Robert 1850-ks erre vonatkozó szavaira hivatkozik, nem képes felfogni, miként tárhatná fel a jelen béli Westminster kapuit a zsidók számára, s buzgó szavakkal hívja fel a ház protestáns dandárát, ne tagadja meg s ne hagyja sárban ősei hitét stb. — Gladstone a kincstárkanczellár arra figyelmezteti a házat, hogy lord J. Russell a city általi megválasztatása előtt több évvel pártolta már a zsidó emancipatiót s 1846-ban egy zsidó küldöttségnek készségét nyilvánító a bili támogatására nézve. Az esküt illetőleg sok tag figyelmét látszólag elkerülte ama körülmény, hogy ezen esküben egy szó sincs a korona fensőbbségi jogáról. Épen ama korszakban, midőn az alkotmány lényegesen protestánssá lett, jelesül Vilmos és Mária uralkodásának első évében, a korona fensőbbségét (supremat) igénylő záradék eltörültetett. (S ezt a követek oly kis része tudja, kik pedig a helyfoglaláskor oly gőzgyorsasággal teszik le az esküt!) Csupán a név : Supremat-eskü , jön megtartva. Hisz máskülönben egyetlen dissenter vagy presbyteriánus sem ülhetne a parliamentben. A koronának az egyházi ügyekbeni fensőségét vitatóan kizárólag anglikán szellemű, s az angol egyház 37-dik czikkében van kimondva; azonban érvényét sem a presbyteriánok, sem a dissenterek, sem a katholikusok nem ismerik el. Mi a czikk utóbbi részét illeti, hogy t. i. „a római püspök Angliában semmiféle bíráskodást nem gyakorolhat, ezen mit sem lehet változtatni; de egy római kath. gentlemant annyi volna mint meggyalázni, ha azt kívánnák tőle, esküdnék meg ünnepélyesen, hogy ő nem ismeri el a pápa ama jogát, miszerint ez herczegeket gyilkolhasson vagy mozdíthasson el a kormánytól. Mintha nem folyna önkényt, hogy a bűn bárki által elkövetve bűn marad s mintha egy kath. gentleman máskép gondolkozhatnék? Az egyház fennállása általában nem a követi eskü letételénél előforduló bizonyos nyilatkozati formuláktól, hanem ama tiszteletben tartástól függ, melyet tevékenysége által vív ki magának. A ház kath. tagjai épen oly tett- és szólásszabadsággal bírnak, mint a protestánsok. Az esküformák lehetőleg egyszerűek, érthetők s ne kétértelműek legyenek; e igen nagy előnyül szolgálna, ha valamennyi tag egy s Ugyanazon értelmű esküt tehetne le. Lord John minden gondolkodó fő háláját érdemli ama törekvésért, hogy egy csomó hiábavaló esküformát, mely a gyöngéd lelkiismeretnek tert vet, a lelkiismeretlent pedig épen nem köti, a régiségek tárába akar dobni. — Napier dühös szavakat szór Róma ernyedetlen dicsvágya s javíthatlan uralomvágya ellen; gúnyolja a kísérletet, melylyel a zsidókat egy hátulsó ajtón akarják a házba csempészni s ezt az izraeliták megsértésének nevezi; figyelmeztet, hogy ma Krisztus mennybemenetele napja van, s beszédét egy bibliai idézettel végzi. P h i 11 i more a bilinek csak ama pontját veti el, mely puseyticus érdekben a papokat is felmenti a fensőbbségi eskütől. — S i d d e 11 a rendszabályt csak azért ellenzi, mert általa a zsidók nyernének s ezek az ülés megkezdésekor szokásos imádság ellen tiltakoznának. — W amsey csak azt sajnálja, hogy a kormány e fontos alkotmányos rendszabályból nem csinált kabinetkérdést, mert szóló teljes Szivéből óhajtja, hogy megalapítása kimondassék. Newd egae visszamegy közel két század előtti időkre, II. Jakab korából idéz példákat, a katholikusok részére teendő kedvezmények ellen; egyébiránt bizton reméli a ház szilárdságától, hogy a lord John által fenyegetéskép felhozott határozványnak teljes erejéből ellene szegülend. — Ma 11 pártolja a bilit, habár nem vádolhatják őt Róma iránti vonzalomról. A pápának nincsenek hűbb és hatalmasabb szövetségesei, mint a képzelgő ideggyönge protestánsok. Esküformulák nem fogják száműzni a gonoszt, sőt inkább félelmetesebbé teendik azt; valamint a boszorkányokban akkor hittek legjobban az emberek, mikor boszorkányok elleni törvények léteztek. A valódi jó protestánsoknak szégyenére válik, hogy vallásukért egyre aggódnak. A Whiteside visszapillantva 1828 és 29-re sajnálja a katholikusok emancipatióját s azt hiszi, miként a zsidókérdés készakarva lön e bilibe öltöztetve, hogy annál bizonyosabban megbukjék. Ha a bili megállapittatik, hisz akkor báró Rothschild (az érdeklett báró a karzaton jelen van) miniszterelnök vagy kanczellár is lehetnek s akkor jaj Angliának ! Szóló sajnálkozva nyilatkozik a zsidó emancipátió ellen, ha azonban erre nézve indítvány hozatnék be, ezt majd fontolóra veendi, habár jelen meggyőződéséhez képest azt elvetni kénytelen. (Hangos nevetés.) De remélli, hogy a zsidók még Istenhez térnek, s maga Rothschild is mint keresztény fog még e házban ülni s védendi a protestantismusnak a kincstárkanczellár által most megdönteni szándékozott bástyáit. Lord John Russell megjegyzi, hogy minden előbbi vitályok alkalmával a zsidóság volt a bűnbak; most a zsidókat kímélték s helyettük a katholikusokat támadták meg oly dühösen, mintha az 1829-ki törvényt akarnák visszavenni. Szóló véleménye szerint a tények megerősítésére tett eskü a valódiság bélyegét viseli magán, de másként áll a dolog, ha valaki esküvel kötelezi magát oly kötelességre,mely meggyőződésével ellenkezik.Egykoron whigek és toryk esküt tettek le, hogy I. Jakab ellen nem húznak kardot, s midőn II. Jakab megszegte az alkotmányt, mit használt az eskü? Ha politikai kérdés van napirenden, a követeknek szabadon, akként kell szavazniok, mint ezt az ország jóléte követeli; mily logikátlan tehát bizonyos követeknek azt mondani, hogy nem lehet s nem szabad meggyőződésükhöz képest eskütörés nélkül szavazniuk. A zsidók érdekében nem tud új érvet felhozni, csupán évenkénti tiltakozását ismétli a trelmetlenségi szellem ellen, mely egy legális s politikai jogok gyakorlatára bármely más osztályhoz hasonló képességű részét a népnek kizárni akarja. — Disraeli végtelen fájdalommal sajnálja, hogy a bili ellen szavazni kénytelen , bármennyire lelkesül is a zsidók emancipátiója mellett. Ő ez utóbbit nem puszta szabadelvűségből vagy vallási közönyből, hanem azért pártolja, mert a kereszténység a zsidóság törvényes ivadéka , ennek örök hálával adósa. A zsidófaj még mindig választott nép s még egy ország sem kerülte el bukását, mely a zsidókat üldözé; p. o. Spanyolország, Portugál, Itália stb.; szóló csak azt sajnálja, hogy a zsidókérdés a kath. eskü kérdésével bonyolitatott össze. A fensőbbségi eskü a nép emlékében nagy politikai eseményekkel függ össze, melyeken az alkotmány alapszik. Ily emlékeket felbizgatni államférfiszerűtlen dolog; az pedig, hogy a pápa vészfenyegető hatalma megszűnt volna, vastag csalódás. Nem emlékezik már lord John saját panaszkiáltására a szárazföldi nagy összeesküvés tárgya fölött Anglia politikai és vallási szabadságai ellen ? Ezen okból kénytelen ő a bilit elvetni. A zsidó emancipáció ügyéért nem aggódik. A zsidók tudnak várni, s alig van szükségük elismerésre , az emberiség körüli érdemeik feljegyezvék a világtörténelemben , s kitartó erejök utóljára is czélt ér. (Közvidorság.) Szóló biztosítja a házat, hogy pártjának egy tagja sem igyekezett szavazatára befolyást gyakorolni, s reméli, megéri még az időt, midőn zsidó követek egy sajátlag számukra fogalmazott parliamenti esküt fognak letenni. — Muntz is csak azért ellenzi a bilit, mert a katholikusok esküjének megváltoztatását feltételezi. — Goulburn mint az 1829-ks kabinetnek egyetlen, a házban most jelenlevő tagja tiltakozik a katholikusok részére akkor tett kötelezettség megsértése ellen s kijelenti, hogy az eskü eltörlését mint hibát és bűnt fogná tekinteni. — Nyolcz óra hosszat tartó vitály után szavazásra kerül a dolog: 247 tag szavaz a 2-ik felolvasásra, 251 Thesiger javaslatára. A bilis a kormány elleni többség: 4. Az eredmény jelentésekor az ellenzék dörgő hosszas tetszéskiadásba tör ki. Felsőházi ülés, máj. 26-án: — Clarric arde marquis kérdi a kormányt, elő fogja-e terjeszteni a hírlapok által közlött s állítólag hiteles porosz-ausztriai szerződés másolatát? Szóló ezen okmány szövegét igen kétértelműnek tartja, s ennélfogva reméli, hogy előterjesztése az e tárgyban váltott sürgönyök által lesz kisérve , melylyel a szerződést bővebben fogják fejtegetni, egyszersmind tanusítandják, mily értelemben veszi azt Anglia s egyéb kormányok. Szólónak úgy látszik, hogy az említett szövetség ép oly fenyegető lehet nyugatra mint keletre nézve. Igaz, hogy a szerződés egy függelék-cikket tartalmaz , s ebben elősoroltatnak azon eshetőségek, melyeknek bekövetkeztével Ausztria és Poroszország megkezdenék az ellenségeskedést Oroszország ellen, de ezen hadesetek, jelesül a Balkán átlépése,a Dunafejedelemségeknek határozatlan ideig megszállva tartása, vagy pedig azok bekeblezésének megkísérlése, ily komoly és fontos okiratban épen nincsenek a magok helyén. Az orosz sereg alig fogja átléphetni a Balkánt, miután csak egy része volt képes a Dunán átkelni. E pont maga is elég a szerződés valódi irányzatát felvilágosítani; szóló azonban azt hallja, hogy azóta a négy hatalmasság képviselője Bécsben egy új jegyzőkönyvet írt alá, mely talán nagyobb fontosságú a szerződésnél. Az erről hallottak után ítélve, e jegyzőkönyv csak elvont tervezeteket vagy önkényt folyó igazságokat tartalmaz a nyugati hatalmak által elvállalt háború jelleméről s épen nem azt árulja el, hogy a német hatalmak különös kedvet éreznének Anglia és Francziaország tevékeny támogatására. Mihez képest szóló a tárgy előterjesztését kívánja, mert az eddigi irományok nem vetnek kellő világot a napi eseményekre s a közlött utólsó sürgöny Bécsben mártius 5-kén kelt. A Görögország irányábani viszonylat is felvilágosítást igényel. Londonban épen úgy mint Párisban köztudomású dologként beszélik az utczákon, hogy Görögország megszállására egy angol-franczia sereg vitorlázott el. E megszállást, akár külön, akár közösen angol és franczia seregek által történjék az, szóló mint igen fontos és gyöngéd tárgyat e pillanatban közelebbről nem érintheti. De reméli, hogy a miniszterelnök ezen expeditio czélját nem sokára előadandja s meg fogja mondani, vájjon hivatalos okiratban megvan-e az határozva. Végül kénytelen az orosz-perzsa szerződés hírét megemlíteni. Kapott-e ő felsége kormánya erről tudósítást teheráni követétől ? Szóló attól tart, hogy a Perzsiában lévő brit követ, a dús tapasztalású férfiú, nincs többé állomásán. — Lord Clarendon: Nemes barátom első kérdésére, a porosz-ausztriai szerződést illetőleg, csak azt felelhetem, hogy az e tárgy iránti alkudozások folyamát a kormányok nagy titokban tartották, s hogy e szerződés velünk aláíratása után bizalmas utón közöltetett. Azóta, az angol-franczia szerződéssel egyszerre jön az értekezlet ekbe terjesztve. Ezen előterjesztés május 20-án történt s ugyan-e napon kellett egy — mind a két szerződésre külön vonatkozó jegyzőkönyvnek is aláíratni. Ennek még nem vagyunk birtokában, de mihelyt Londonba érkezik, a ház asztalára teendjük azt. Mi Görögországot illeti, erre nézve kész vagyok lordságoknak minden hatalmamban álló felvilágosítást adni, s csak azt sajnálom, hogy a felhalmozódott külügyi dolgok által eddig is gátolva valók ezen — igen terjedelmes okmányok közölhetésében; kívánatos pedig, hogy a közlés lehető tökéletes legyen. Remélem, hogy két három nap múlva, de egy hét alatt okvetlen , elkészülnek azok s lordságtok belátandják, hogy igen érvényes okaink voltak e csak vonakodva használt rendszabály alkalmazására. Perzsiára nézve előlegesen megjegyzem, hogy Sheil ezredes a teheráni udvartól nem hivatott vissza, s csak egészsége helyreállítása miatt időz Angliában. Távolléte ideje alatt ő felsége kormányát Thomson úr, egy igen értelmes és tapasztalatdús férfiú képviseli. Sem Indiából, sem Perzsiából nem jött olyszerű hír, mely egy orosz-perzsiai szerződés megkötését valószínűvé tenné. Az egyetlen, mit Perzsiának diplomatiai viszonylatairól hallottunk, a semlegességi nyilatkozatból áll, melyet a shah tett, s azzal támogatott, hogy a Portát az orosz elleni háborúja alatt nem fogja bántani, hanem minden jogigényeit, melyek közt néhány igen alapos is van , egyelőre félreteendő. Az oroszok egy Ser-parti kis helység felé nyomultak előre, de a bokharai és khivai kormánynyal állítólag kötött szövetségről mi tudósítás sem jött Angliába. A vaspálya- és csatorna-forgalom szabályozási bili keddre halasztatott el. Ezután az izlandi földbirtokos és haszonbérlő bili kerülvén 3-ik felolvasásra, gróf Clamarty a 37-ik czikk kitörlését indítványozta, mely a haszonbérlőt visszaható jogigénynyel ruházza fel a tett javításokérti kárpótlásra. Az indítvány azonban 31 szótöbbséggel (41 —10 ellen) elvettetett. Egy más, szintén az izlandi bérlőkre vonatkozó bili is harmad ízben olvastatott fel s végül a hajóhadszervezeti bili ment át a bizottmányi ülésen. London, máj. 27. — Clarendon lordnak a poroszausztriai szerződésről tegnap tett nyilatkozatai nem kedvező hatást gyakoroltak. Semmi „halljuk!“ semmi „cheers“ sem jutalmazta a nemes lord fáradságát s a közönség még roszabbul értelmezi az általa tett közlést. A kormány — a nemes lord szerint — hivatalosan még nem s csupán bizalmas útón ismeri az okiratot. Gátolná-e őt e körülmény abban, hogy egy helyeslő vagy reménynyújtó szócskát ejtsen iránta, ha ezt tenni merné ? ezt kérdi mindenki. Ha az okiratnak a hírlapok által közölt szövege nem hiteles, ha hiányos vagy épen elferdített volna az, akkor lord Clarendon semmi esetre sem mulasztandotta el Clanricarde marquis ítéletét ez alapon helyreigazítani; ellenben az, hogy hallgatása által Clanricarde kemény ítészetét helybenhagyta ; hogy az angol kormány a német nagyhatalmaktól „elvont tervezetek és önkényt folyó tényigazságoknál“ alig vár többet : ez oly következtetés , mely minden hírlap-olvasó előtt feltolul; kivált ha meggondolja, mily örömest ragad meg az angol kormány minden alkalmat kifejezhetni a német hatalmak barátságára helyezett becset s a segélyekbe vetett reményt. Lord Clarendon azonban a tegnapi interpellációra adott meghunyászkodó rövid válasza által az ellenzéki lapok szellemét igazolni látszik. De nemcsak az ellenzéki lapok, hanem a miniszteri közlönyök a „Chronicle“ és a „Globe“ sem tartják a német hatalmak szerződésének szövegét rendkívül épületesnek s a „Times“ — mint igen gyakran — ismét egyedül áll; ez az egyetlen angol közlöny, mely hűségesen tart Ausztriával s ha reményei nem teljesülnének, ennek okát Poroszország gázoló befolyására hárítani kész. Tegnap reggel halt meg Hyde-Parker aladmirál, legöregebb lordja az admiralitásnak a jelen s az utóbbi kormány alatt. 1796 évben lépett hajóhadi szolgálatba. A „Chronicle,“ mely vezérczikkeiben sohasem nyilatkozott túlságos bizalommal Ausztria és Poroszország tettleges segélye fölött, daczára annak, hogy bécsi és berlini levelezői igen vérmes alkatúak, az új jegyzőkönyv fölött következőleg nyilatkozik: „Némi meglepetést szül, miszerint diplomatiai lépések történtek, hogy az Anglia és Francziaország közt kimondott rendelkezés, azon kétértelmű szerződéssel, melyet Ausztria Poroszországgal kötött, egybekapcsoltassék. A jelen esetben az egyik ló nem akar helyből mozdulni, s viszszafelé tolja a kocsit; a másiktól remélik, hogy nemsokára mozgásba fogja hozni, s csak a más kettő húz az istrángon erősen előre. Valóságos szerencse, hogy egy operatio, melynek különben paradoxnak s czéliránytalannak kellett feltűnnie, a szerszám ruganyossága által nemcsak lehetővé, hanem ártalmatlanná is tétethetik.“ A következőkben pedig a „Chronicle“ azt igyekszik bebizonyítni, hogy ezen jegyzőkönyv nem igen sokkal több puszta diplomatiai formalitásnál, s később hasznossá is válhatik, de hogy belőle a nyugati hatalmak közvetlen pozitív hasznot húznának, erről a második miniszteri orgánum mit sem tud, sőt inkább azt állítja, hogy Ausztria és Poroszország ezen jegyzéket talán azért írták alá, hogy Oroszország eventuális gyengítését jövendőre elhárítsák azon esetben, ha a nyugati hatalmak, szerencsés operatiók következtében, tengeren vagy szárazon ilyetén gyengítést szándékolnának. P. Dunafejedelemség- Bukarest, máj. 23. Az Ausztria elleni hangulat itt az orosz körökben mindig feszültebbé válik. Beszélnek egy magas rangú orosz tiszt következő nyilatkozatáról : Egy nyílt ellenség jobb mint egy ingadozó barát. Oroszország oly helyzetben van, hogy szükség esetére egész Európával folytathat harcot, s azért senkitől sem kell tartania. E nyilatkozat sok körökben irányadóvá lett az ausztriaiakkal a bánásmódra nézve. Szilisztria sorsa mind e mai napig nincs eldöntve. A tüzelés, melyet a törökök a várból folytattak, mégsem volt oly sikertelen, mint azt orosz részről állíták. Sőt a törököknek sikerült, az oroszok által állított hajóhidat megrontani. Ennek folytán a hadműködésekkel néhány napig fel kelle hagyni. Csak 19-én sikerült ismét az oroszoknak a hidat kijavítni, s 3 gy. ezred és 16 lovas század nyomult át azon a jobb Dunapartra. Az ágyúzás napról napra folyt s néha még hajnalhasadáskor és este is igen hevesen. 20-a óta azonban az oroszok heve Szilisztria lődözésében nagyon meglankadt. Gyanítják, mikép ezt főleg az okozza, hogy a puszta ágyúzás által a dunai szigetekről semmit sem lehet elérni, úgy látszik főcsapást készítnek, melyre minden erejöket takarítják. Ismét igen komolyan beszélnek arról, hogy az oroszok végre mégis odahagyják II. Oláhországot és Bukarestet. Hivatalosan ismert tény, hogy K. Budberg Bukarestet elhagyja, Jaggyba menvén. A báró ur elutazása május 25-kére van kitűzve. A nevezett báró helyettesévé Kantakuzeno Konstantin, a nagy dwornik van kinevezve. Éjjel s köd alatt és egész titokban még mindig szállítanak Bukurestből el hadszereket s ennek még most sem akar vége szakadni, sőt az előfogatok egyre érkeznek, s az egész járat Moldva felé húzódik. Az ínség nagyobbodik, a drágaság nő, s aggályos szemekkel nézünk a jövő elé. A kormány Bukarestben oly szigorú, hogy gyakran a legbizalmasb barátok is óvakodnak nézeteiket a dolgok állásáról kifejezni. A drágaság oly roppant, hogy azt egy év előtt, midőn Oláhország e tekintetben még a legboldogabb ország volt Európában, nem is tarta lehetségesnek, hogy az általános jólétet ily rövid idő alatt annyira semmivé lehessen tenni. A vendéglők és korcsmákon kívül minden más üzletek panganak. Főleg az iparosok érzik a mostoha időt. A marhahúst jelenleg Bukarestben 20 pokrjával fizetjük cirkánként, hallatlan drágaság! Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. Már 3 nappal ezelőtt jelente egy bukaresti távirati sürgöny, hogy az oroszok Szilisztria egy erőművét bevették, minél fogva alkudozások kezdettek; azonban ez azóta sem erősíttetett meg, s azt a törökök makacs vitézségéről a várak védelmezésében valóban nem lehet feltenni, főleg miután még egy megveretés sem hangolta le bátorságukat, sőt az oroszokon ejtett folytonos csapások csak dagaszthatták keblüket, s azonfelül Musza pasa, ha csak egy ideig szegzi az ellent a vár falaihoz , hatalmas fölmentő hadsereg támogatását várhatja. Mennyire másneműek voltak a viszonyok 1829-ben. Akkor a törökök elhagyatva egész Európától sülyedező erejükkel álltak szemközt az óriás Oroszországgal. A vezérekben nem lehete bízni s gyakran változtaták. Az 1828-as veszteségek, Braila és Várna elvesztése, a bazardzsiki, koskudzsai és kurt-tepei vereségek igen lehangolón hat