Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)

1854-06-01 / 1268. szám

az ostromállapot fő támaszát — az egész nemzet teszi, valóban anomál rendelet lenne! Különben meglehet, hogy az egész hít azon alapszik, mikép jelenleg az il­lető hatóságok kérésére a főbb helyeken eldönteni akar­nák azon kérdést: a kormány é s a tartomány békéje és szerkezete elleni bűnkísérletek mely eseteiben illeté­kes a politzia és melyekben az illető bíróságok azok, mert a tartománynak büntető törvénykönyve nem létez­vén e tekintetben olykor nehézségek merültek fel. (Lapszemle). A W. Lloyd máj. 30-kai számá­ban, imezt olvassuk: Azon egyezménynek, melyre a nyugati hatalmak egymással léptek, indokai — t. i. győzelem esetében megbánatni Oroszországgal, hogy foglalási háborút kezdett — sokkal kiviláglóbbak és természetesek, sem hogy azokat bővebben fejtegetni volna szükség. Ha a nyugoti hatalmak a megvert Oroszországról egyebet nem tennének föl, mint, hogy az idegen tartományból, hova hadsergeivel betört, bé­késen ki fog vonulni, akkor egy év múlva Menzikoff herczeg egy különös küldetésben ismét Stambulban volna, és e nemesember, ki szintoly kitűnő az ő had­­férfiai discretioja, mint diplomatiai indiscretioja által, újonan azt fogná tenni jegyzékeivel, a­mit árgyaival nem tesz : békétlenséget fogna hozni a világba. Orosz­országnak sok hajlama van Törökországba rontani; elleneseinek törekedniök kell e hajlamot megfojtani. Oroszországnak sok s könnyű módja van, hatalmát azon országban érvényre emelni; a vele szemközt állóknak tehát igyekezniük kell e módokat — a mennyire csak lehet — kezeiből kicsavarni. — Vajmi érdekes észre­venni, mint buzognak ama lapok, melyek német nyelven oroszul írnak, napvilágra hozni rendkívüli balgaságát Francziaország és Angliának, melyek annyira elvakít­­vák, miszerint Oroszországtól többet követelnek, mint csupán hogy sergeit a Pruthon át visszahúzza. Ennyit, mondják ők — és ki merné forrásuk hitelességét két­ségbe vonni ? — ennyit mindenesetre hajlandók lenné­nek Sz. Pétervárott megadni, főleg miután közelebbi vizsgálatnál még­is egynémely kellemetlen akadályok kezdenek mutatkozni a további előhaladásra a Duna és a Balkán, s a Balkán és Szambul közt. Többet kívánni malitia , mely nem csupán Oroszország ellen, hanem egész Európának egyensúlya ellen van irá­nyozva. Azon esetre , ha Oroszország idegen flot­tákat a Feketetengerre bebocsátani kényszerítve lenne; ha a dunafejdelemségek fölötti védnöksé­gét s a dunatorkolatokoni uralmát elvesztené; ha Georgiát Ázsiában, és Bessarábiát, Finnlandot s az Alandszigeteket Európában elvesztené, akkor az euró­pai egyensúlynak vége volna. A „Kreuzzeitung“ már is kérdezi, mint tarthatja fen magát Oroszország még ily körülmények közt mint nagyhatalom Poroszország nagyhatalma mellett. Az északi colossus ily meg­­gyöngítése — bizonyítgatja az érintett lap — azt bran­denburgi szomszéda mellett egészen egyenlőtlenné fogná tenni, és talán Sz. Pétervárt is épen úgy függővé Ber­lintől, mint most Jassy és Bukarest függ Sz. Pétervár­­tól. — Ezen „porosz aggodalmak“ az orosz hatalom­nak az európai szintéren elenyészendése iránt — imígy zárja czikkét a W. Lloyd — igen jó szívet tanúsít, s különös elismerést érdemel. Egyszersmind igen fi­gyelemre méltó, mennyire megváltozott a Spree mel­letti orosz kormányközlöny néhány hónap óta. Ez év téli hónapjaiban semmi egyébről nem volt hasábjain szó, mint Stambulnak oroszok általi elfoglalásáról s Pá­­risba vonulásukról, szövetségben a győzelmes porosz hadsereggel. „Poroszország Oroszországgal,­ azaz kí­séretében és mint uszály vivője ama hatalomnak, ez volt büszke jelmondata a marki journalnak. Ma már ugyan­azon lap hasábjain a közszánakozás hivatik föl, hogy az európai egyensúly felbomlása meggátoltassák. A fenségestől a nevetségesig csak egy a lépés, s a dagá­­lyos zajgástól a félénk nyöszörgésig — úgy látszik — szintén nem több. KÜLFÖLD. Németország. B­e­r­l­i­n­b­ő­l a „Schwab. Merk.“ hi­teles forrásból értesítik, hogy a négy szabad városnak a porosz-ausztriai conventiohoz csatlakozása felől már oda a hivatalos jelentés megérkezett. Francziaország: A „Moniteur“ nem hivatalos részében igazolását tartalmazza azon kényszerítő rendszabályok­nak, melyek a nyugati hatalmak részéről Görögország ellen alkalmaztatnak. „Tudva vannak azon elégedetlen­ség alapokai, melyet a görög kormány magatartása és szembeszökő részvéte az epirusi és thessáliai fölkelés­ben Francziaország­ és Angliánál keltettek. Az athéni kabinet, mely fájdalom, ezen magatartása mellett ko­nokul megmaradt, és sem az irányunkbani háladatosság kötelességeit nem teljesíté, sem pedig azon ország ér­dekeit, melyet kormányoz, figyelembe nem vette, nem szenvedett szükséget jóakaró intésekben. A fölkelés az ottomán csapatok által legyőzetett s a lakosság józan emberi esze által kárhoztatva jön. Egy megfoghatatlan vakság által űzetve a hellén kormány országa határain új lázadást rendez, s ezen becstelen háború viselésére oly segédforrásokra talál, melyeket a nyomoró kormány­zás által kimerített kincstára nem képes előteremteni. Szóval­­, Oroszország fizetett szövetségesévé (auxiliaire stipendié) teszi magát. Politikai érdekeink, katonai com­­binátiónk eredménye, sőt saját méltóságunk is változat­lanul követelték, hogy ezen botránynak vége vettessék. F­o­r­e­y tábornok úr, a keleti hadsereg negyedik osztá­lyának főparancsnoka ennek következtében rendeletet kapott, hogy a Pyrausba menjen, annak elfoglalása vé­gett. Egy angol tengerész­ ezred, franczia tábornok ve­zénylete alatt teendi ezen expeditio egyik részét,mely ed­dig czéljához már el is ért. Francziaország és Anglia Gö­rögországnak nem üzennek háborút, egyedül ki akarják ragadni a hellén kormányt azon szomorú befolyás alól, melynek engedett, s az utolsó mentő horgonyt szolgál­tatni kezéhez. Nagybritannia Az alsó házban máj.25.1. J. Russell a parliamenti­ eskü-bill2-ik felolvasását indítványozza.— Sir F. T­h e s i g­e r a bilit hat hónapra elhalasztatni vagy is elvettetni kívánja. A stamfordi jogtudós követ indoko­lását ama körülmény kiemelésével kezdi, hogy a bili mellett csak 3 kérvény nyujtatott be 166 aláírással, míg ellene 481 érkezett nem kevesebb mint 60,171 aláírás­sal. Szóló az alsóház miniszteri vezérét felhirdetett protestáns elveitől elpártolással vádolja. Midőn lord John egyszerre választatott meg a city részéről Rothschild báróval, meggondolatlan ígérettel kötötte magát a zsidó­­emancipátió kérdéséhez s a parl­amentet az egymás után következő ülésszakok alatt ama törvényjavaslattal terhelte, melyet az alsó ház egyre csökkenő többséggel fogadott el, a felső ház pedig növekvő többséggel vetett el. A nemes lord jelenleg új fogáshoz nyúlt; ő a pro­testáns egyház minden védbástyáit lerombolni szándé­kozik, hogy a zsidók a protestáns állam romjain keresz­tül lépdelve, mellette az alsó házban foglalhassanak helyet. Fenyegetése, hogy a bili elvetése esetére a zsi­dóknak egy határozvány által nyitandja meg a ház ajta­ját, ama vágyát árulja el, hogy az eddig követett alkot­mányos útról letérhessen. A jelen bili egy compromis­­sum,egy coalitio eredménye, miként a római triumvirá­tus minden tagja feláldozó magánjogait, úgy teszi le lord John Russell is a korona egyházi fensőségét az összeesküvés oltárára. Caligulaként a Protestantismus védbástyáit egy csapással akarja ledönteni. Szóló hosz­­szabb történelmi adatokat idéz a katholikusok számára 1829-ben az emancipatió-törvényben kiszabott parlia­menti eskü fontossága iránt s egyúttal az elhunyt Peer Ro­­bert 1850-ks erre vonatkozó szavaira hivatkozik, nem ké­pes felfogni, miként tárhatná fel a jelen béli Westminster kapuit a zsidók számára, s buzgó szavakkal hívja fel a ház protestáns dandárát, ne tagadja meg s ne hagyja sárban ősei hitét stb. — Gladstone a kincstárkanczellár arra figyelmezteti a házat, hogy lord J. Russell a city általi megválasztatása előtt több évvel pártolta már a zsidó emancipatiót s 1846-ban egy zsidó küldöttségnek készségét nyilvánító a bili támogatására nézve. Az es­küt illetőleg sok tag figyelmét látszólag elkerülte ama körülmény, hogy ezen esküben egy szó sincs a korona fensőbbségi jogáról. Épen ama korszakban, midőn az alkotmány lényegesen protestánssá lett, jelesül Vilmos és Mária uralkodásának első évében, a korona fensőbb­­ségét (supremat) igénylő záradék eltörültetett. (S ezt a követek oly kis része tudja, kik pedig a helyfoglaláskor oly gőzgyorsasággal teszik le az esküt!) Csupán a név : Supremat-eskü , jön megtartva. Hisz más­különben egyetlen dissenter vagy presbyteriánus sem ülhetne a parliamentben. A koronának az egyházi ügyekbeni fen­sőségét vitató­­an kizárólag anglikán szellemű, s az angol egyház 37-dik czikkében van kimondva; azon­ban érvényét sem a presbyteriánok, sem a dissen­­terek, sem a katholikusok nem ismerik el. Mi a czikk utóbbi részét illeti, hogy t. i. „a római püspök Angliában semmiféle bíráskodást nem gyakorolhat, ezen mit sem­ lehet változtatni; de egy római kath. gentlemant annyi volna mint meggyalázni, ha azt kíván­nák tőle, esküdnék meg ünnepélyesen, hogy ő nem ismeri el a pápa ama jogát, miszerint ez herczegeket gyilkolhasson vagy mozdíthasson el a kormánytól. Mintha nem folyna önkényt, hogy a bűn bárki által elkövetve bűn marad s mintha egy kath. gentleman máskép gondolkozhatnék? Az egyház fennállása általá­ban nem a követi­ eskü letételénél előforduló bizonyos nyilatkozati formuláktól, hanem ama tiszteletben tartás­tól függ, melyet tevékenysége által vív ki magának. A ház kath. tagjai épen oly tett- és szólásszabadsággal bírnak, mint a protestánsok. Az esküformák lehetőleg egyszerűek, érthetők s ne kétértelműek legyenek; e igen nagy előnyül szolgálna, ha valamennyi tag egy s Ugyan­azon értelmű esküt tehetne le. Lord John minden gon­dolkodó fő háláját érdemli ama törekvésért, hogy egy csomó hiábavaló esküformát, mely a gyöngéd lelkiis­meretnek tert vet, a lelkiismeretlent pedig épen nem köti, a régiségek tárába akar dobni. — Napier dühös szavakat szór Róma ernyedetlen dicsvágya s javíthatlan uralomvágya ellen; gúnyolja a kísérletet, melylyel a zsi­dókat egy hátulsó ajtón akarják a házba csempészni s ezt az izraeliták megsértésének nevezi; figyelmeztet, hogy ma Krisztus mennybemenetele napja van, s beszé­dét egy bibliai idézettel végzi. P h i 11 i m­ore a bilinek csak ama pontját veti el, mely puseyticus érdekben a papokat is felmenti a fensőbbségi eskütől. — S i d d e 11 a rendszabályt csak azért ellenzi, mert általa a zsidók nyernének s ezek az ülés megkezdésekor szokásos imádság ellen tiltakoznának. — W a­­­m­s­­­e­y csak azt sajnálja, hogy a kormány e fontos alkotmányos rend­szabályból nem csinált kabinetkérdést, mert szóló teljes Sz­ivéből óhajtja, hogy megalapítása kimondassék. New­­d e­g­a­­­e visszamegy közel két század előtti időkre, II. Jakab korából idéz példákat, a katholikusok részére teendő kedvezmények ellen; egyébiránt bizton reméli a ház szilárdságától, hogy a lord John által fenyegetés­kép felhozott határozványnak teljes erejéből ellene sze­­gülend. — M­­­a 11 pártolja a bilit, habár nem vádolhat­ják őt Róma iránti vonzalomról. A pápának nincsenek hűbb és hatalmasabb szövetségesei, mint a képzelgő ideggyönge protestánsok. Esküformulák nem fogják száműzni a gonoszt, sőt inkább félelmetesebbé teendik azt; valamint a boszorkányokban akkor hittek legjob­ban az emberek, mikor boszorkányok elleni törvények léteztek. A valódi jó protestánsoknak szégyenére válik, hogy vallásukért egyre aggódnak. A Whiteside visszapillantva 1828­ és 29-re sajnálja a katholikusok emancipatióját s azt hiszi, miként a zsidókérdés késza­karva lön e bilibe öltöztetve, hogy annál bizonyosab­ban megbukjék. Ha a bili megállapittatik, hisz akkor báró Rothschild (az érdeklett báró a karzaton jelen van) miniszterelnök vagy kanczellár is lehetnek s akkor jaj Angliának ! Szóló sajnálkozva nyilatkozik a zsidó emancipátió ellen, ha azonban erre nézve indítvány ho­zatnék be, ezt majd fontolóra veendi, habár jelen meg­győződéséhez képest azt elvetni kénytelen. (Hangos ne­vetés.) De remélli, hogy a zsidók még Istenhez térnek, s maga Rothschild is mint keresztény fog még e házban ülni s védendi a protestantismusnak a kincstárkanczel­lár által most megdönteni szándékozott bástyáit. Lord John Russell megjegyzi, hogy minden előbbi vitá­­lyok alkalmával a zsidóság volt a bűnbak; most a zsi­dókat kímélték s helyettük a katholikusokat támadták meg oly dühösen, mintha az 1829-ki törvényt akarnák visszavenni. Szóló véleménye szerint a tények megerő­sítésére tett eskü a valódiság bélyegét viseli magán, de másként áll a dolog, ha valaki esküvel kötelezi magát oly kötelességre,mely meggyőződésével ellenkezik.Egykoron whigek és toryk esküt tettek le, hogy I. Jakab ellen nem húznak kardot, s midőn II. Jakab megszegte az alkot­mányt, mit használt az eskü? Ha politikai kérdés van napi­renden, a követeknek szabadon, akként kell szavazniok, mint ezt az ország jóléte követeli; mily logikátlan tehát bizonyos követeknek azt mondani, hogy nem lehet s nem szabad meggyőződésükhöz képest eskütörés nélkül szavazniuk. A zsidók érdekében nem tud új érvet fel­hozni, csupán évenkénti tiltakozását ismétli a t­­relmet­­lenségi szellem ellen, mely egy legális s politikai jogok gyakorlatára bármely más osztályhoz hasonló képes­ségű részét a népnek kizárni akarja. — Disraeli végtelen fájdalommal sajnálja, hogy a bili ellen sza­vazni kénytelen , bármennyire lelkesül is a zsidók emancipátiója mellett. Ő ez utóbbit nem puszta szabad­­elvűségből vagy vallási közönyből, hanem azért pár­tolja, mert a kereszténység a zsidóság törvényes iva­déka , ennek örök hálával adósa. A zsidófaj még min­dig választott nép s még egy ország sem kerülte el bu­kását, mely a zsidókat üldözé; p. o. Spanyolország, Portugál, Itália stb.; szóló csak azt sajnálja, hogy a zsi­dókérdés a kath. eskü kérdésével bonyolitatott össze. A fensőbbségi eskü a nép emlékében nagy politikai ese­ményekkel függ össze, melyeken az alkotmány alap­szik. Ily emlékeket felbizgatni államférfiszerűtlen dolog; az pedig, hogy a pápa vészfenyegető hatalma megszűnt volna, vastag csalódás. Nem emlékezik már lord John saját panaszkiáltására a szárazföldi nagy összeesküvés tárgya fölött Anglia politikai és vallási szabadságai ellen ? Ezen okból kénytelen ő a bilit elvetni. A zsidó emancipáció ügyéért nem aggódik. A zsidók tud­nak várni, s alig van szükségük elismerésre , az em­beriség körüli érdemeik feljegyezvék a világtör­ténelemben , s kitartó erejök utóljára is czélt ér. (Közvidorság.) Szóló biztosítja a házat, hogy pártjának egy tagja sem igyekezett szavazatára befolyást gyako­rolni, s reméli, megéri még az időt, midőn zsidó kö­vetek egy sajátlag számukra fogalmazott parliamenti esküt fognak letenni. — Muntz is csak azért ellenzi a bilit, mert a katholikusok esküjének megváltoztatását feltételezi. — Goulburn mint az 1829-ks kabinet­nek egyetlen, a házban most jelenlevő tagja tiltakozik a katholikusok részére akkor tett kötelezettség megsér­tése ellen s kijelenti, hogy az eskü eltörlését mint hi­bát és bűnt fogná tekinteni. — Nyolcz óra hosszat tar­tó vitály után szavazásra kerül a dolog: 247 tag sza­vaz a 2-ik felolvasásra, 251 Thesiger javaslatára. A bili­s a kormány elleni többség: 4. Az eredmény je­lentésekor az ellenzék dörgő hosszas tetszéskiadásba tör ki. Felsőházi ülés, máj. 26-án: — Clarric ar­­de marquis kérdi a kormányt, elő fogja-e terjeszteni a hírlapok által közlött s állítólag hiteles porosz-ausztriai szerződés másolatát? Szóló ezen okmány szövegét igen kétértelműnek tartja, s ennélfogva reméli, hogy előter­jesztése az e tárgyban váltott sürgönyök által lesz ki­sérve , melylyel a szerződést bővebben fogják fejteget­ni, egyszersmind tanusítandják, mily értelemben veszi azt Anglia s egyéb kormányok. Szólónak úgy látszik, hogy az említett szövetség ép oly fenyegető lehet nyu­­gatra mint keletre nézve. Igaz, hogy a szerződés egy függelék-c­ikket tartalmaz , s ebben elősoroltatnak azon eshetőségek, melyeknek bekövetkeztével Ausztria és Poroszország megkezdenék az ellenségeskedést Orosz­ország ellen, de ezen hadesetek, jelesül a Balkán átlé­pése,a Dunafejedelemségeknek határozatlan ideig meg­szállva tartása, vagy pedig azok bekeblezésének meg­kísérlése, ily komoly és fontos okiratban épen nincsenek a magok helyén. Az orosz sereg alig fogja átléphetni a Balkánt, miután csak egy része volt képes a Dunán át­kelni. E pont maga is elég a szerződés valódi irányza­tát felvilágosítani; szóló azonban azt hallja, hogy azóta a négy hatalmasság képviselője Bécsben egy új jegyző­könyvet írt alá, mely talán nagyobb fontosságú a szer­ződésnél. Az erről hallottak után ítélve, e jegyzőkönyv csak elvont tervezeteket vagy önkényt folyó igazságo­kat tartalmaz a nyugati hatalmak által elvállalt háború jelleméről s épen nem azt árulja el, hogy a német ha­talmak különös kedvet éreznének Anglia és Franczia­ország tevékeny támogatására. Mihez képest szóló a tárgy előterjesztését kívánja, mert az eddigi irományok nem vetnek kellő világot a napi eseményekre s a közlött utólsó sürgöny Bécsben mártius 5-kén kelt. A Görögország irányábani viszonylat is felvilágosítást igényel. Lon­donban épen úgy mint Párisban köztudomású dolog­ként beszélik az utczákon, hogy Görögország megszál­lására egy angol-franczia sereg vitorlázott el. E meg­szállást, akár külön, akár közösen angol és franczia se­regek által történjék az, szóló mint igen fontos és gyöngéd tárgyat e pillanatban közelebbről nem érint­heti. De reméli, hogy a miniszterelnök ezen expeditio czélját nem sokára előadandja s meg fogja mondani, vájjon hivatalos okiratban megvan-e az határozva. Végül kénytelen az orosz-perzsa szerződés hírét meg­említeni. Kapott-e ő felsége kormánya erről tudósítást teheráni követétől ? Szóló attól tart, hogy a Perzsiában lévő brit követ, a dús tapasztalású férfiú, nincs többé állomásán. — Lord Clarendon: Nemes barátom első kérdésére, a porosz-ausztriai szerződést illetőleg, csak azt felelhetem, hogy az e tárgy iránti alkudozások folyamát a kormányok nagy titokban tartották, s hogy e szerződés velünk aláíratása után bizalmas utón kö­­zöltetett. Azóta, az angol-franczia szerződéssel egy­szerre jön az értekezlet ek­be terjesztve. Ezen előter­jesztés május 20-án történt s ugyan-e napon kellett egy — mind a két szerződésre külön vonatkozó jegyző­könyvnek is aláíratni. Ennek még nem vagyunk birtoká­ban, de mihelyt Londonba érkezik, a ház asztalára te­­endjük azt. Mi Görögországot illeti, erre nézve kész vagyok lordság­oknak minden hatalmamban álló felvi­lágosítást adni, s csak azt sajnálom, hogy a felhalmo­zódott külügyi dolgok által eddig is gátolva valók ezen — igen terjedelmes okmányok közölhetésében; kívána­tos pedig, hogy a közlés lehető tökéletes legyen. Remé­lem, hogy két három nap múlva, de egy hét alatt ok­vetlen , elkészülnek azok s lordságtok belátandják, hogy igen érvényes okaink voltak e csak vonakodva használt rendszabály alkalmazására. Perzsiára nézve előlegesen megjegyzem, hogy Sheil ezredes a teheráni udvartól nem hivatott vissza, s csak egészsége helyre­állítása miatt időz Angliában. Távolléte ideje alatt ő felsége kormányát Thomson úr, egy igen értelmes és tapasztalatdús férfiú képviseli. Sem Indiából, sem Per­zsiából nem jött olyszerű hír, mely egy orosz-perzsiai szerződés megkötését valószínűvé tenné. Az egyetlen, mit Perzsiának diplomatiai viszonylatairól hallottunk, a semlegességi nyilatkozatból áll, melyet a shah tett, s azzal támogatott, hogy a Portát az orosz elleni hábo­rúja alatt nem fogja bántani, hanem minden jogigényeit, melyek közt néhány igen alapos is van , egyelőre félre­teendő. Az oroszok egy Ser-parti kis helység felé nyo­multak előre, de a bokharai és khivai kormánynyal ál­lítólag kötött szövetségről mi tudósítás sem jött An­gliába. A vaspálya- és csatorna-forgalom szabályozási bili keddre halasztatott el.­­ Ezután az izlandi földbirto­kos és haszonbérlő bili kerülvén 3-ik felolvasásra, gróf Clamarty a 37-ik czikk kitörlését indítványoz­ta, mely a haszonbérlőt visszaható jog­igénynyel ru­házza fel a tett javításokérti kárpótlásra. Az indítvány azonban 31 szótöbbséggel (41 —10 ellen) elvettetett. Egy más, szintén az izlandi bérlőkre vonatkozó bili is harmad ízben olvastatott fel s végül a hajóhad­szerve­zeti bili ment át a bizottmányi ülésen. London, máj. 27. — Clarendon lordnak a porosz­ausztriai szerződésről tegnap tett nyilatkozatai nem kedvező hatást gyakoroltak. Semmi „halljuk!“ semmi „cheers“ sem jutalmazta a nemes lord fáradságát s a közönség még roszabbul értelm­ezi az általa tett köz­lést. A kormány — a nemes lord szerint — hivatalo­san még nem s csupán bizalmas útón ismeri az okira­tot. Gátolná-e őt e körülmény abban, hogy egy helyeslő vagy reménynyújtó szócskát ejtsen iránta, ha ezt tenni merné ? ezt kérdi mindenki. Ha az okiratnak a hírla­pok által közölt szövege nem hiteles, ha hiányos vagy épen elferdített volna az, akkor lord Clarendon semmi esetre sem mulasztandotta el Clanricarde marquis íté­letét ez alapon helyreigazítani; ellenben az, hogy hall­gatása által Clanricarde kemény ítészetét helyben­hagyta ; hogy az angol kormány a német nagyhatal­maktól „elvont tervezetek és önkényt folyó tény­­igazságoknál“ alig vár többet : ez oly következ­tetés , mely minden hírlap-olvasó előtt feltolul; kivált ha meggondolja, mily örömest ragad meg az angol kormány minden alkalmat kifejezhetni a német hatalmak barátságára helyezett becset s a segé­lyekbe vetett reményt. Lord Clarendon azonban a teg­napi interpellációra adott meghunyászkodó rövid vála­sza által az ellenzéki lapok szellemét igazolni látszik. De nemcsak az ellenzéki lapok, hanem a miniszteri közlönyök a „Chronicle“ és a „Globe“ sem tartják a német hatalmak szerződésének szövegét rendkívül épü­letesnek s a „Times“ — mint igen gyakran — ismét egyedül áll; ez az egyetlen angol közlöny, mely hűsé­gesen tart Ausztriával s ha reményei nem teljesülné­nek, ennek okát Poroszország gázoló befolyására hárí­tani kész. Tegnap reggel halt meg H­y­d­e-P­a­r­k­e­r aladmirál, legöregebb lordja az admiralitásnak a jelen s az utóbbi kormány alatt. 1796 évben lépett hajóhadi szolgálatba. A „Chronicle,“ mely vezérczikkeiben sohasem nyi­latkozott túlságos bizalommal Ausztria és Poroszország tettleges segélye fölött, daczára annak, hogy bécsi és berlini levelezői igen vérmes alkatúak, az új jegyző­könyv fölött következőleg nyilatkozik: „Némi megle­petést szül, miszerint diplomatiai lépések történtek, hogy az Anglia és Francziaország közt kimondott ren­delkezés, azon kétértelmű szerződéssel, melyet Ausztria Poroszországgal kötött, egybekapcsoltassék. A jelen esetben az egyik ló nem akar helyből mozdulni, s visz­­szafelé tolja a kocsit; a másiktól remélik, hogy nem­sokára mozgásba fogja hozni, s csak a más kettő húz az istrángon erősen előre. Valóságos szerencse, hogy egy operatio, melynek különben paradoxnak s czél­­iránytalannak kellett feltűnnie, a szerszám ruganyos­sága által nemcsak lehetővé, hanem ártalmatlanná is tétethetik.“ A következőkben pedig a „Chronicle“ azt igyekszik bebizonyítni, hogy ezen jegyzőkönyv nem igen sokkal több puszta diplomatiai formalitásnál, s ké­sőbb hasznossá is válhatik, de hogy belőle a nyugati hatalmak közvetlen pozitív hasznot húznának, erről a második miniszteri orgánum mit sem tud, sőt inkább azt állítja, hogy Ausztria és Poroszország ezen jegyzéket talán azért írták alá, hogy Oroszország eventuális gyen­gítését jövendőre elhárítsák azon esetben, ha a nyugati hatalmak, szerencsés operatiók következtében, tengeren vagy szárazon ilyetén gyengítést szándékolnának. P. Dunafejedelemség- Bukarest, máj. 23. Az Ausz­tria elleni hangulat itt az orosz körökben mindig feszül­tebbé válik. Beszélnek egy magas rangú orosz tiszt kö­vetkező nyilatkozatáról : Egy nyílt ellenség jobb mint egy ingadozó barát. Oroszország oly helyzetben van, hogy szükség esetére egész Európával folytathat har­­c­­ot, s azért senkitől sem kell tartania. E nyilatkozat sok körökben irányadóvá lett az ausztriaiakkal a bánás­módra nézve. Szilisztria sorsa mind e mai napig nincs eldöntve. A tüzelés, melyet a tö­rökök a várból folytattak, még­sem volt oly sikertelen, mint azt orosz részről állíták. Sőt a törököknek sike­rült, az oroszok által állított hajóhidat megrontani. Ennek folytán a hadműködésekkel néhány napig fel kelle hagyni. Csak 19-én sikerült ismét az oroszoknak a hidat kijavítni, s 3 gy. ezred és 16 lovas század nyomult át azon a jobb Dunapartra. Az ágyúzás nap­ról napra folyt s néha még hajnalhasadáskor és este is igen hevesen. 20-a óta azonban az oroszok heve Szilisztria lődözésében nagyon meglankadt. Gyanítják, mikép ezt főleg az okozza, hogy a puszta ágyúzás által a dunai szigetekről semmit sem lehet elérni, úgy látszik főcsapást készítnek, melyre minden erejöket takarítják. Ismét igen komolyan beszélnek arról, hogy az oro­szok végre mégis odahagyják II. Oláhországot és Bu­­karestet. Hivatalosan ismert tény, hogy K. Budberg Bukarestet elhagyja, Jaggyba menvén. A báró ur elutazása május 25-kére van kitűzve. A nevezett báró helyettesévé Kantakuzeno Konstantin, a nagy dwornik van kinevezve. Éjjel s köd alatt és egész ti­tokban még mindig szállítanak Bukurestből el hadsze­reket s ennek még most sem akar vége szakadni, sőt az előfogatok egyre érkeznek, s az egész járat Moldva felé húzódik. Az ínség nagyobbodik, a drágaság nő, s aggá­lyos szemekkel nézünk a jövő elé. A kormány Bukarestben oly szigorú, hogy gyakran a legbizalmasb barátok is óvakodnak nézeteiket a dolgok állásáról kifejezni. A drágaság oly roppant, hogy azt egy év előtt, midőn Oláhország e tekintetben még a legboldogabb ország volt Európában, nem is tarta le­hetségesnek, hogy az általános jólétet ily rövid idő alatt annyira semmivé lehessen tenni. A vendéglők és korcsmákon kívül minden más üzletek panganak. Főleg az iparosok érzik a mostoha időt. A marhahúst jelenleg Bukarestben 20 po­krjával fizetjük cirkánként, hallatlan drágaság! Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. Már 3 nappal ezelőtt jelente egy bukaresti távirati sürgöny, hogy az oroszok Szilisztria egy erőművét bevették, minél fogva alkudo­zások kezdettek; azonban ez azóta sem erősíttetett meg, s azt a törökök makacs vitézségéről a várak védelme­­zésében valóban nem lehet feltenni, főleg miután még egy megveretés sem hangolta le bátorságukat, sőt az oroszokon ejtett folytonos csapások csak dagaszthatták keblüket, s azonfelül Musza pasa, ha csak egy ideig szegzi az ellent a vár falaihoz , hatalmas fölmentő had­sereg támogatását várhatja. Mennyire másneműek vol­tak a viszonyok 1829-ben. Akkor a törökök elhagyat­va egész Európától sülyedező erejükkel álltak szem­közt az óriás Oroszországgal. A vezérekben nem lehe­­te bízni s gyakran változtaták. Az 1828-as vesztesé­gek, Braila és Várna elvesztése, a bazardzsiki, kos­­kudzsai és kurt-tepei vereségek igen lehangolón hat

Next