Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)

1854-06-02 / 1269. szám

Előfizetési, felhívás a junius-septemberi négyhónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 írt. 50 kr. Budapesten házhoz hordással 5 írt. 30 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­­ntéza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó-hivatala. Pest, jun. 1 én. Gruber György ez. kanonok úr veszélyes be­tegségéből teljesen fölgyógyult és a napokban a követ­kező sorokat intézte egyik meghittjéhez, fölvilágosí­tandó némelyek számára lapjainkban közlött és mél­­tánylott nagyszerű hazafiai adományát. „Kimondhatla­­nul örvendek, igy iz a derék hazafi, hogy szerencsés lehettem a közörömet, mely ápril 24-kén szeretve sze­retett Fölséges Császár-Királyunk legmagasabb egybe­kelése ünnepén az egész édes hazában uralkodott, némikép azon adomány által nevelni, melyet a nm. cs k. helytartósági osztály oly kegyesen és elismerőleg fogadott és a P. Napló tisztelt szerkesztője oly hőn méltányolt, kiemelvén magasztos szavakban áldozatom súlypontját. Vajha teljesednék az A. E. I. O. U. (Austria erit in erbe ultima), mert mig létezni fog Ausztria, élni fog egyszersmind a magyar is és állam­ s virágozni hazája. Sokan törik fej őket, honnan sze­rezhettem én mint falusi pap annyi pénzt a haza oltárára , — örökségemből-e, vagy plébániám jöve­delméből ? Nem , nem. Örökséget, nem kaptam, mert osztályrészemet átengedtem testvéremnek. Plébániám jövedelme igen középszerű. Elődeim abból meg nem birtak élni. Az egyiknek halála utáni egész vagyona nem volt több 500 forintnál, a másik Székről Heténybe ment, és a harmadik önkényt lemondott. Elvem ifjúsá­gom óta vala : ,,Arstine, sustine , ora, labora, coram Deo ambula.“ Azért mióta pappá lettem, megsokaso­­dott fölöttem Istennek áldása! Midőn mások a devai­­vatio alkalmával csaknem koldusbotra jutottak, én be­váltottam az apró pénzt, mit a plébánosoktól még a bábsütők sem fogadtak el, és 2900 forintnál többet nyertem rajta. Ugyanazon időben vettem szép ezüstö­met, 6 forintjával fekete bankóban latját. Legszeren­­csésb voltam, hogy többről hallgassak, 1827-ben. Ek­kor tudnillik ugyszólva kénytelenittettem híveimtől 700 akó bort venni, melyet aztán rövid idő múlva 12 forint­jával adtam el.— Hogy az egyházról, melynek mindenkoron hű fia és szolgája voltam, nem feledkez­tem meg, fogja mutatni végrendeletem, és ha Isten még éltet, minden cselekedetem.“ Így ír a tiszteletre méltó magyar pap és honfi. Ki látni és tudni akarja, mire képes egy értelmes falusi lelkész, térjen be Széken Gruberhoz, ha Kaposvárról Pécsre viszi útja. Látni fogja ott azt az ezer és ezer legnemesb gyümölcsfát, melyet Gruber ott ültetett és nevelt, hol előbb még cserje sem tenyészett; látni fogja ott a legszebb vi­­rányt, hol előbb oly vízmosások voltak, hogy tor­nyokat lehetett volna a mélységbe leereszteni a nél­kül , hogy a kereszt kilássék belőle; látni fogja ott a leg­válogatottabb szőlőtőkét, hol előbb dudva és bojtorján termett. De nemcsak a gazdászat és kertészet hő barátja és terjesztője Gruber, hanem leghőbb pár­tolója ő a nemzeti irodalomnak is. Minden magyar könyvet megvesz ő, és öröme határtalan, valahányszor nagyhatású magyar munka lát napvilágot. Hívei min­denkoron és mindenben kész segítőre találnak benne. Akármiben szorulnak meg, csak hozzá folyamodnak és soha üres kézzel nem távoznak tőle. Nagybecsű köny­veinek egy részét már a pécsi nyilvános könyvtárnak ajándékozta. Adja az ég, hogy még soká láthassa, mi­kép tiszteli őt azon nemzet, melynek javára megtaka­rított filléreit a haza oltárára tette le a legszebb nemzeti ünnep alkalmával, London, máj. 26-4. Szétpattantak a remények sokszínű fényes bubo­­rékai, melyeket a hitegető sajtó nyújtotta szalmaszállal, s a nedves napi politika szappan­levéből szítt a múlt heti gyermek-közvélemény. — A czárnak Dunán átkelt serege Dobrudzsa mocsaraiban süppedez, Odessa meg­törve, debastopolt az egyesült hajóhad bombáinak tűz­­zápora áltatja, Kronstadt falairól a rémkiáltás hall­ható : itt­­az ellenség ! — E kép élt tegnap még a nagy dolgok után sóvár többség nyugtalan lelkében, de ujjnyi vas­tag a fekete máz e képen ma. — Csak­hamar felriasztok u. i. a népvéleményt álmaiból a legújabb tudósítások. Ezek szerint: Szilisztria falait már keményen s a végsiker teljes reményével döngeti a Dunán átkelt orosz hadtest; Odessa, mely Dundas és Hamelin admirálok hadjelentéseiben á la Nelson bom­­báztatottnak s kártehetlenné törpitettnek tűnt fel, vi­tézül daczol a gőzösökkel, melyek másodszori megfe­­nyitésére küldettek ki a szivóséletű városnak, s küldet­tek ki ismét ürügy alatt, az elfogott „Tiger”1 vészlobo­góján ejt­ett bántalmak ürügye alatt; Sebastopol ágyúi fe­leletre neon érdemesítvén, kisértő bombatüzét az egyesült hajóhadnak, ezt a tervezett ostromnak­ ostromzárrá deval­válására, s egyelőre csak a cserkeszföldi apró orosz vá­­rakkali foglalkozásra kényszerité. Kronstadtnak végre, úgyszintén Reval, Helsingfors és Sveaborgnak ormain még óriási távcsővel sem látható a különben tettvágyó Napier, kinek tűzlelkét a franczia flotta elkésése, a szük­séges ágyunaszádok s harmadrendű gőzfregátok hiánya temporizálásra kárhoztatja. Túlcsigázott várakozás után leverő­s hírekhez ráadásul azon indiai tudósítással szol­gál a balsors, miszerint a czár, míg balkezével pezsgőbb ,vért önt ázsiai seregének elébe, jobbjával elvégre sike­rült neki St. Pétervárt, Teheránt és Kabult közös védelem martiális háromságává alakítani. Koronáját pedig a kedé­lyeket lehangolt­a tarka dolgoknak az adá meg, hogy Ausztria seregei, melyeknek a múlt heti vérmes remények értelmében ma már a Dunán túl kellene a világ szeme­­láttára mozogniok, láthatlanná lőnek mozgalmaikban a bécsi kormány ismert legújabb rendelete folytán. — De állva marad mégis a való szele által ledöntött czö­­löpök sorából egy, melyhez hitét kötnie lehet minden­kinek , ki azt ahoz kötni hajlandó. Értem sikeres be­végzését azon alkudozásoknak, melyeknek czélja volt a négy nagyhatalomnak a bécsi értekezleten tett írásbeli nyilatkozatait megnyittatni, s az angol franczia s osz­trák-porosz külön szerződéseket egy közös négyes ok­mányba átolvasztani. E czél folyó hó 23-kán eléretett, mely napon a bécsi értekezlet ism­ét megújult, s felvevén sorba az april­ikei j­egyzőköny­vben az említett szerződése­ket, ezeket közösen szentesíté. A május 23-ai cselekvény Ausztria s Poroszország részéről utesó diplomatiai lépés a nyugati kormányokhozi közeledés ösvényén ; ezentúli első lépése a középeurópai hatalmaknak már fegyvertény leend Oroszország ellen, így vélekedik a Times, mely sze­­rint Ausztria s Poroszország elfogadák május 23-dikán az Anglia s Francziaország által indított háború elvét, s kötelezik magukat ez elvért, vagy ahoz hasonlóért, idő­vel szintén fegyvert ragadni. Egyébiránt maga a Times is , mintha kételkednék mondásainak teljes igazsá­gán , megemlékezik czikkében az orosz követnek még mindig Bécsben mulatásáról , valamint arról is, hogy míg Ausztria még mindig oly diplomatiai eljárást követ, mely semlegességének felmon­dásával csak határos , addig az oroszok fegy­vere Szilisztria előtt egy oly hídfőnek birtokáért vív sikerrel s háboritlanul, mely a törökök közepével épen szemközt áll. A Morning Chronicle is, bár kormány­­közlönyösen ir a máj. 23. bécsi jegyzőkönyv tárgyában, rést enged még is vezérczikke egyes pontjaiban ma­gán­véleményének , s Európát oly szekérhez hasonlítja, melyet, mig a két első ló előre döczögtetni fárad, addig másik kettőnek egyike hátrafelé nyom, másik pedig csak most kezd nagynehezen megindulni. Az ellenzéki lapok közöl a Morning Herald keztyében vívott háborúról példázgat, s kedvencz azon thémáját fesze­geti, mely szerint Aberdeen lord hosszabb kormányel­nöksége az angol-franczia szövetségiei szétszakadását eredményezendő Aberdeen lord , úgymond a tory lap, Ausztria s Poroszország érdekeit hajhászsza, csak hogy Oroszországot kímélhesse; ő az, ki a franczia császárt mint eddig hátráltatta, úgy most is a május 23-ai cse­lekvényhez hozzájárulásra bírta.­ A többi lapok még hallgatnak e tárgyban, melyről első biztos tudósítást Morning Post hozott tegnapi számában. Amerikából aggasztó hírek érkeznek. Minap azt re­­besgeté néhány közlöny túl az óceánon, hogy a czár fel­ajánlotta volna amerikai birtokait a washingtoni kor­mánynak , ennek viszont szivessége fejében; de hogy Éjszakamerikának nincs kedve az Oregon-területen túlra terjeszkedni, hova még a mormonok sem volnának haj­landók letelepedni. — Ma pedig tudósítás érkezék az iránt, miszerint Pierce elnök — megtagadván köve­tének Soulének a spanyol kormány azon követelése teljesítését, t. i. a Black Warrior gőzösön ejtett sére­lemért oly összegnek fizetését, min­t a bántott gőzös egész értékével felér, s a cubai kormányzó azonnali visszahivatását sürgető, a kiegyezés sine qua nonjaul — elhatározá az alkudozásokat végkép megszűnteknek tekinteni, s Cubát és Porto Rico-t ostromzár alá venni. — Minthogy azonban az amerikai kormány annyi hadi­hajóval nem bír, mikép 100 meg 100 mérföldet tény­leges ostromzár alá vethessen, s minthogy Anglia s Francziaország — mindjárt hadüzenetek után az orosz­hoz elálltak a papiroson kimondott ostromzárt érvé­nyesnek elismerő nézettől, Éjszakamerika pedig e te­kintetben nem lesz hajlandó az ó világnak utána járnia. Pierce elnök hihetőleg még helyt engedend agyában, a második gondolatnak. B­e­l­g­r­á­d, máj. 27. Tegnap este mintegy 8 órakor Zimonyból ágyulövé­­sek hallatszottak át, melyek alig szűnvén meg, az it­teni vár ágyúi követték azokat; — azonban a zi­­monyi és Belgrad várbeli álgyulövések legkisebb ösz­­szeköttetésben sem voltak egymással. Zimonyba ugyan­is, a­mint értesültem, Coronini az ő excellentiája Te­mesvárról jött el, s üdvlövésekkel fogadtatott. Nálunk Belgrádon pedig azért lövöldöztek, mert a törökök nagy böjtje — Ramazan nevezetű — kezdetét veszi. A böjt megkezdődik a napkeltével, s végződik a nap lehuny­­tával, mely időközben a török semmit sem eszik, sőt fekete kávéját is nélkülözi. A nap lehunytéval azonban megszűnik a böjt, s a vendégeskedés megkezdődik; mindenki mennyivel több, s a mennyire lehet szebb s gazdagabb ételeket készíttet el, s majd az egész éjét ily vendégeskedésekben, töltik el. Ez igy tart napról napra az egész Ramazanon keresztül. Minden éjjel két ágyulövés a várból adja felül a Ramazan ünnepét. A belgrádi lakosok még nem járnak fegyvergyakor­latokra, de a mint hallom, nemsokára ők is megkezden­­dik.­­ A fegyverek roppantul megdrágultak, a mi­nap egy valaki 25 pfton vett egy legközönségesebb közhuszári kardot, melyet két óra múlva 10 arany­ért adott el másnak , a­ki azon nap délutánján ugyanazon kardért 15 ausztriai aranyat nyert. Va­lamire való kard 50, 60, sőt 100 aranyra is rúgott, s az ily drága kardon nem lelhetni nagyszerű arany vagy ezüst tokot, hanem közönséges bőrből készítettet. Ez arány megvan a többi fegyver­­­nemeknél is, mert egy pár itten készült pisztolyoknak az ára sokszor szinte 20 aranyra rúg fel, s az ily pisztolyon alig van egyéb más tulajdon, minthogy a golyót kilövi. Hallottam, hogy a belgrádi lakosok fegyvergyakorla­taira az itteni törökök is el fognak járni, azonban miu­tán a törökök csupán rendőri tekintetben vannak némi­leg alárendelve a fejedelmi kormánynak, különben pe­dig a vár pasa­ hatósága alá tartoznak , mintegy a vár őrségének tekintetvén , s ezért a vár sánczain kívül, a városban nem is laknak , ennélfogva e hir még megerő­sítést vár; valamint alaptalan volt azon hir, hogy a fe­jedelmi kormány a törökökre uj hadi adót rótt; a kor­mány részéről az nem is vettethetvén reájuk. A törökök Szerbiában nem birhatnak földbirtokkal, s házaik is a vár sánczain belől vannak, s igy ők semmiféle adókat nem fizetnek a szerb kormánynak , annál kevésbbé fizetnének hadi adót, mert ők a vár őrségéhez számíttat­nak, s mint ilyenek szükség esetében a várat védeni kötelesek, saját költségükön élelmezvén magukat. Orsóvá, máj. 28. II. Ha jól emlékezem, I. Napóleon mondotta: „a hadse­reg deréksége lábában van“; e mondat valóságát a törökök jelenleg megkísérleni akarják, vagy, ha más­ként vesszük , annak valóságáról meggyőződve azt fölhasználják. Ugyan­is tudva van , hogy a Duna jobbpartjáról Vidinnél Kis-Oláhországba vagy 35 ezer ember átkelt s hadijáratát Krajova felé vette; ma dél­ben Vidinből érkezett hiteles tudósítások szerint ezek­ből 24-én három, 27-én pedig kilencz zászlóalj vissza­küldetett, Kalafátnál a Dunán átkelt s mint hírlik, Szi­lisztria felé vonuland. — Szilisztria jelenleg még a török birtokában van , parancsnoka rendkívüli erélyessé­­get fejt ki, s reményük, hogy a nyugoti segédsereg s az említett tizenkét zászlóalj érkeztéig képes leend­ő vá­rat megtartani, azután pedig védő állapotját támadóval fölcserélni; — egyébiránt a nyugoti segédseregben helyzett török bizalom ingadozni kezd, tétlensége okozta ezt s valószínű ez az ok, miért a 9600 emberből álló­­ tizenkét zászlóalj Kis-Oláhországból bolgárföldi harcz-­­ térre utaltatik. — Sami pasához naponkint több hadi futár érkezik s hasonlóul tőle mindenfelé küldetik; mire lehessen ezt magyarázni, hanem arra, hogy fontos ese­mények küszöbén vagyunk ? Erre mutat azon hir is, mely szerint Omer pasa Várnára, látszólag ugyan csak a nyugoti admirálok üdvözletére , valóban pedig a hadi járat meghatározására ment volna. Kis-Cs­­hországban a dolgok szilárdulni kezdenek, a kinevezett kerületi elnökök működnek, hogy a rendfen­­tartásnak s minden jogos igénynek megfelelve legyen; azonban működésükben a bojárok által gátoltatnak, daczára a hazajövetelres fölszólításnak ők alig helyesel­hető okokból távol maradnak, mi is a népre rész beha­tást teszen. A több hétig tartott postai közlekedés félbenszakasz­­tása után ma ismét a krajovai posta Orsovára érkezett, miből kivehetni, hogy Kis-Oláhországban, nevezetesen annak székvárosában, koránsem fejetlenség uralg, mit némely orosz érzelmű hírlapi tudósítók hirlelni sze­retnek. Balatonmellék, máj. 20. Veszprém-zalai levelek. A tagosításnak nemzetgazdászati szempontbóli szükségessége általáno­san elismerve van, s habár dűlőnként is — de csak­ugyan egyitett birtok könnyebb s czélszerübb kezelése által növekedvén az egyesek — s ezek által közvetve az állam anyagi jólléte. A tagosztálynak egyes helysé­­gekbei bevitele azonban a kisebb birtoku lakosok ellen­szegülése miatt sysiphusi munkához hasonlítható, mely a legnagyobb erőfeszítés mellett sem létesíthető mind­addig , míg a kormány rendelkező hatalomszava az ellenállás gordiusi csomóját ketté nem vágja. Régóta rebesgetik már, hogy kormányrendelet folytán egy év alatt meglesz mindenütt a tagosztály, s az egyesek birtokai — ha lehető , úgy általában, ha pedig ez egye­sek nagy hátrányával történnék — úgy dűlőnként, de mindenesetre egyitve elkülöníttetnek; — azonban az év elmúlt, a rebesgetés megmaradt rebesgetésnek, s a tagosztály sok helységben máig sem létesülhetett, mi­nek szomorú eredménye már is látható, a tagosítatlan földek terményei silányságában. A jelenlegi földbirto­kosok ugyanis tartván attól, hogy tagosítás esetén mos­tani birtokuktól elüttetnek, s azt másutt fogják egy tagban kikapni — vagy egyáltalában nem , vagy csak kis mértékben ganatozzák földeiket, mihez a folytonos termesztés is — még pedig nem a váltógazdaság sza­■ bályai szerint hozzájárulván a gabnatermő földekhez­i szegény balatonvidékén, nem csoda, hogy azok a termi ■ erőből egészen kimerülnek, s oly kedvezőtlen időjárás­­­­ban — minő vidékünkön a jelenlegi — még a mago­k sem adják meg. — Csak egy futó tekintetet kell vetn­i a balatonmelléki helységek határaira, a szántóföldeken ■ termények minőségéből azonnal megítélhetni — ho­l létesült a tagosztály, hol nem ? . . .­­ Tagosztály alkalmával jó lesz figyelembe venni az­t is, hogy az egyes kihasított tagok hoszsza ne képezzen 3 közegyenes vonalt az országút hoszszával, hanem inkább­­ a­hol csak lehető, a hoszvonal vég­pontjai derékszögű­t képezzenek az országút azon részével, melyre dőlnek.. . vagy­is az egyes tagok szélességi vonalai legyenek köz­egyenesek az országút hoszszával. Ez azért ajánlható­­ mert ellenkezőleg egyesek sok kárt vallanak az ország­­­ut mellé ültetett fák által vetendő árny ....se fák,­­ ellepő madarak pusztításai által, mig mások e kettő­s bajtól egészen megmenekülnek, s mert az országi­­­ipellé ültetett fákban fő czél az útvonalnak általaki kije­ölése — főleg hófuvatok alkalmával, s a vidék kelle­­nesbitése .... a beültetésnél czélszerű volna ügyelni arra is, hogy lehetőleg alacson­y s hacsak lehet, hasz­­ravehető fákat ültessenek. Különösen ajánlhatók a sze­­letfák , mint a melyek gyümölcsöt is hoznak, s levelök selyembogarak etetésére lévén fordítható, a fák nagy mértékbeni ültetése esetén tágasabb tér nyílnék a lel­­­részeknek is hallgatóikkal a selyemhernyók tenyésztését megkedveltetni, s általa a nemzet belgazdagságának e­levezetes forrását — mely hazánkban úgy szólva tel­esen kiszáradva van — fölnyitni. Épen most hallom a szárnyaló hirt, hogy Veszprém vérmegyének annyi éveken át s oly kitünöleg működött őorvosa tek. Cseresnyés Sándor beadta lemondását. Az ősz veterán lélekben fiatal most is, benne az évek h­egyé az embert, de nem az orvost tevék. Nála az em­­­életet évek hosszú során át szerzett tapasztalatai, oly gyakorlati jártassággal párosíták, mi képessté arra, hogy sikeres gyógyításai a közfigyelmet lebilincseljék, s számára az általános bizalom érdemkoszorúját kivív­ják. Mert kérdem : lehet-e szebb koszorú orvosra néz­ve, mint a vidékeni népség általános bizodalm­i ? A rigorosumokba­n nyert doctor-koszoru csak az elmélet emberét ékesíti, a gyakorlat emberének érdemkoszo­­ruját a közbizalom képezi. — Cseresnyés ezzel dicse­kedhetik. Nem tudjuk, mi okok bírhatók őt díszes hiva­tali állomásáróli lemondásra..........de mi érezzük a veszteséget, mely lemondásával — ha ugyan az fen­sőbb helyen elfogadtatik — kapcsolatban van............. bár hisszük, hogy segélyét a szenvedő emberiségtől ezután sem vonandja meg. B. Füreden f. hó 15-kén nyílt meg a fürdői saison, mely napra fürdői főorvosunk a szakavatott — csupa tűz és lélek — Orzovensky Károly úr is megjelent. Valóban érzék a hiányt, mit távolléte okozott az unal­mas téli napokban.............Veszprém messze volt Cse­resnyésével, s a télen oly rideg-néma­ és hallgatag Fü­redtől Orzovenskyt elrablá az életvidor Pest!............. Mintha uj élet keringne ereinkben — oly jól érezzük magunkat, hogy megnyílt a saison, s Orzovenskyt ismét mienknek mondhatjuk. Óhajtható volna,ha a füredfürdői saisont ezentúl nem máj. 15-ke, hanem az ébredő természet első életlehel­­lete nyitná meg, mi hogy megtörténjék — egyedül a vendégektől függ. Vidéki — főleg nagyvárosi ember­nek, ki az év é­szakában még sohasem volt B. Füreden, fogalma sem lehet azon sajátszerü varázsról, igéző szép­ségről, melylyel Balatonunk fölvidéke május elején — sőt sokszor már april hó utóján — teli szenderébek­ föl­­ébredtekor megragadja a szivet és lelket. Mi — kik itt lakunk évek óta, s a természetnek e gyönyörű panorá­májában minden tavasz nyittakor gyönyörködünk — nem győzünk betelni ez igéző látványnyal;mindenki keleti pom­pája ugyanazon varázshatalmat gyakorolja fölöttünk. A saison egész pompája erőtlen árnyék a természet azon fenségéhez viszonyítva, mi Balaton fölvidékén tavasz nyu­takor árad el. Az ébredő élet ezer meg ezer vál­tozatokban —­­ oly kellemes csoportozatban látható itt — mint tán sehol a honnak bármelyik vidé­kén! .....................Veszprémben a fák még életjelet sem mutatnak, mikor itt már virágoznak; ott a cseres­­nye akkor hullatja virágát, mikor nálunk már élni kezd. S a vendégek még sem sietnek e gyönyörű édenkertbe, melyen az örökké való ujjai remekeltek, s melyhez az emberész,­­ emberi szorgalom ha adott is valami ke­veset .............csak azért van az, hogy szembetűnjék, mily csekély az ember az istenhez mérve ?............. Nem látom czélszerűtlennek megemlíteni azt is, hogy a gőzfürdők, birkasavó-gyógymód ez évben is alkal­maztatnak, lesz savó-savanyuviz , balatoni hideg , meleg fürdő, kényelmes rabszobák, a vendéglősök (Mayer és Lessel) részérőli pontos ellátás, kiknek egymássali versenye mig egyrészről az ét-árakat mérséklendi, bizton reményb­etni, hogy más részről az ételek választékos­ságára is nem csekély befolyással leend. Kisfaludy gőzös részvényei vidékünkön — melynek pedig e gőzös fenntartása annyira érdekében áll, nem nagy keletnek örvendenek. Balaton felvidékén oly nagy szárazság van , hogy a földmivelő reményt vesztve kétségbe esik a jövendő fe­lől. Vidékünkön még nem volt eső, s mikor halljuk, hogy Veszprémben és Somogyban csaknem mindennap esik, akaratlanul is felsóhajtunk: boldog veszprémiek, boldog somogyiak! B. Füreden a ref. közönség oly nagyszerű iskolát akar építeni, melynek párja az egész dunántúli helv. hitv. superintendentiában ne legyen. Mi csak kitartást kívánunk hozzá.... a a több roppant iskoláju egyhá­zaknak hasonló szent lelkesülést!... r. 1. (Lapszemle). A W. Lloyd május 28-kai számá­ban E. W. egy harmadik czikkbe­n is folytatja állam­­gazdászati vizsgálódásait. Az 1853-as közigazgatási év deficitje — úgymond — 57 millióra terjedt, melyből rendkívüli kiadásokra csak valami kevéssel több mint 71­2 millió forint fordítatott. Békés időben, kivált ha bő termés is jár vele, a katonai költség csekélyebb le­­hetene, mint 1853-ban volt. Föltehetjük, hogy akkor az 112 millió helyett csak 100 millió forintot fog tenni. Ellenben a bel- és igazságügyi minisztérium az új szer­vezet folytán valószínűleg néhány millióval több költ­séget igénylene; a szaporodott államadósság tetemes­ kamatfizetéseket teszen szükségesekké, s a rendkívüli kiadások annyiban rendeseknek mondhatók, mennyiben tökéletesen soha sem szűnnek meg. Még háború nél­kül is, a kiadások a bevételeket —ha t. i. ez utób­biak nem emelkednek —évenként bizonyosan 50 millióval meg fogják haladni. Azonban a bevételek , minden esetre emelkedni fognak. Remélhető, hogy azok­­ hosszabb időre, eleinte talán évenkint 10 millióval, 8 , később csekélyebb észlettel növekedendnek. Ezen igen , kedvező esetet föltéve is, huzamosb időre egy igen 120—1269 1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ ! Évnegyedre 4 „ — „ ! Egy hónapra 1 fr. 30 kr . Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 ,, —­ ,, ,, A havi előfizetés , mint a gyamonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a 8?ARKASZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyek­ tárgyaz, pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: m­i­nteza 8-ik szám/ Szerkesztési Iroda: Dristozs 8. c Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. 41 [ de t­hi ■ k öt ha­­fiboa potk­-sora 4 pgc kraj­cárjával számíttatik. A be­iktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegül] előre lefize­tendő a Magán viták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczír- jával számíttatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Péntek, jan. 2-án. HIRDETÉSEK is MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáns napokat kivéve — jelen­évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban.

Next