Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)

1854-06-02 / 1269. szám

A császár azonban, teszi hozzá ,z emlékirat, gon­doskodott a rendkívüli ujonczozás lehetőségéről, a­nél­kül hogy e miatt a nemesség ellenzékétől kelljen tartani, három módot vett igénybe: először, a koronajószá­gok eladásakor ezt feltételül szabta; másodszor, kato­nai telepeket szervezett (ezekről a „Pesti Napló“ múlt­ évi folyama terjedelmes czikkeket közölt) s harmadszor: a nemzeti becsületre hivatkozott, mely ha a nyugati Európa elleni háborúban szerepet nyer, a vo­­nakodókat is megtérítendi. Ez utóbbi szavakkal, melyek az orosz kormány min­den manifestumában előfordulnak, akarta a czár a ne­messég lehető ellenzését elaltatni. Nemzeti becsület s kibúvó ajtó, mely azonban Európában a világos tények és leálarczozott tervekkel szemközt többé senkit rá nem szed. A vallás eszméjével összeelegyedő nemzeti be­csület nevében beszélni, visszautasítani minden táma­dási szándékot, magát ismételt kihívások által a hábo­rúra kényszeritettnek szinteni,s mindezt azon pillanatban, midőn a legkiáltóbb támadási háborút kezdi meg s ki nem érti most már a fogást, mely legfölebb csak olya­nokat ejthetett meg, kik nem értették a jelszót, vagy nem tudták, hogy az igazság soha sem hatolhat az orosz sötétségbe ; a fogást, mely nem volt semmi egyéb, mint az orosz kormány elemi és hagyományos politiká­jának alkalmazása ? De menjünk tovább. Pénzzel és emberekkel ellátván magát Oroszország a nyugati Európa elleni háborúra, más segélyforrásokról is gondoskodott, melyeket az emlékirat szerzője hasonló őszinteséggel tár fel. Itt An­gliáról van szó. „Kamcsatkában nagy dolgok vannak munkában, írja az emlékirat szerzője — ott nagy ten­geri haderő készül. E tengeri haderő India ellen fog működhetni oly gyorsasággal, hogy támadását meggátolni ne lehessen ; elégtelenségét a meglépés fogván pótolni, melylyel az India benspjébeni összeköttetéseket kísérő mozdulatok lesznek intézve.“ — E czélból végleges egyezményeket kötött a kormány ama tatár fajokkal , melyek az ázsiai orosz birtok s India északi határszélei közt laknak, benső viszonyba lépett velük, ajándékokat küldött nekik s fogadott el tőlük, haderőt s tettleges segélyt ígért sejdelmeiknek. Szerző azonban mindezen eszközök sikerét egy fő feltételtől függeszti fel s emlékiratát e nevezetes sza­vakkal végzi be : „De, mint ezt már fenebb is érintem, úgymond, azon esetben, ha Anglia Francziaországgal szorosan együtt tartana, Oroszország csak úgy remél­het kedvező eredményt, ha sikerülnekie szövetséget megtörni s legalább az angol hatalmat semlegessé tenni a szárazföldi háborúban.“ — E feltétel tehát a fő alap; e feltételben rejlik kulcsa a diplomatiai levelezéseknek, melyeknek közzé­tétele Európát annyira felvilágositá; e feltétel mondta ki, ha Isten is úgy akarja, ama sors jóslatát, mely Oroszországot a jelen háborúban fenye­geti. Ennyiből áll a terv ,a terjedékeny működé­sek ügyes rendszere, mely Oroszországnak nyu­gati Európa rég forralt megtámadásában sikert biztosí­tson. A diplomatiai adatok gyűjtőjének értelmes szor­galma tanúságunkat tarta fenn azt számunkra s mi ezt még néhány vigasztaló megjegyzéssel kisérendjük. Most már ismerjük a hálókat, melyeket Oroszország nyugati Európának vetett, ekként készítve ellene a tá­madó háború eszközeit. Azonban maga esett a másnak ásott verembe. Ő a határszéleivel összeérő tengerek bezárulására számított, s most a két tengert a mi flottá­ink tartják elfoglalva s az orosz hajókat saját kikötőikbe zárják. Az orosz kormány Svédország könnyen hajtha­tó közremunkálására számolt, úgyszintén Poroszország buzgó segélyére és Ausztria közvetett részvétére is. A könnyen hajtható Svédország azonban és Ausz­tria hadseregét szaporítja népei érdekében. Számolt továbbá az ázsiai működésekre s­em Ázsiában Persziát semleges várakozónak, Shamylt pedig makacs hajthatlan ellenének látjuk. Számolt végre az Anglia és Francziaország közötti szövetségek felbontását czéró működéseinek sikerére, sőt be is vallotta , hogy e szövetség felbomlása a nye­rendő eredmény lényeges feltétele:­­ jelenleg Anglia és Francziaország az orosz kikötőket zárolják el és os­tromolják s a világ színe előtt kötnek szerződést a végre, hogy mindaddig nem teszik le a fegyvert, mig az orosz dicsvágyat le nem hangolják. Világos, hogy az orosz kormány saját hálájába esett. Titkos politikája Hobbes Leviathán két fő erényét lát­szott jelszavul választani. De az első álarcza ma le van már tépve s ez által tehetlenné lön ; az erőszak pedig maholnap önmaga is kétségbe esik majd a siker fö­lött. E mellett a benső segédforrások is, melyeknek egész terjedelmét pontosan nem ismerhetjük, de a­me­lyekre az emlékiratban számított, hiányoznak neki. Olaszország, L­a­mar­m­ora tábornok, piemonti had­ügyminiszter, Szardinia szigete lakosainak, szemökre hányja,hogy magoknak mintegy száz banditától törvénye­ket engednek szabni, kik ellen minden törvényes eljárás hasztalan,miután senki sem mer ellenök nyíltan tanúskod­ni. R­a t­a­z z­i úr bel- és igazságügyi miniszter szintén ki­nyilatkoztatja, hogy több helyen a naplopók, koldusok és csavargók ellen kibocsátott parancsok nem teljesítetnek, mert a községtanácsoknak nincs bátorságuk erélyesen fellépni.­­ Garibaldi egy nyári lakba vonult Nizza kö­zelében meggyengült egészsége helyreállítása végett. Nagybritannia Alsóházi ülés máj. 26 án:­­ a 1­­1 o 11 kérdésére Sir J. Graham feleli, hogy a kormány nem vett hivatalos értesítést Tiger hadihajó tönkre ju­tása­ és elvételéről; fájdalom azonban,nem kétkedhetik a tényről, miután mind a telegráfi tudósítások, mind pe­dig a szárazföld különböző pontjairól érkező adatok erre nézve tökéletesen öszhangzanak. Továbbá Headlam kérdésére válaszolja, hogy a kormány jónak látta mind a fekete mind a balti tengeri kikötők ostromzárát elren­delni s szóló — a nélkül, hogy erről hivatalosan érte­sítve volna — azt hiszi, miként Riga tettleg ostromzár alá van már véve s ezt kellő tengeri haderő eszközli. Mi a finn öböl és Feketetenger egyéb kikötőinek ostrom­zárát illeti, s­óló erről nem bir biztos tudomással, an­nak idejében majd fognak az értesítések a­ hivatalos Gazetteben közöltetni. A nem a kormány által közzétett s tettleg létező ostromzár csak az ez alá vett kikötő közvetlen környékén bir törvényes érvénynyel; mihelyt azonban a kormány által tétetik az közzé, hatálya az egész világtengerre kiterjed­t minden — az ostromzár alá vett kikötő iránt semlegesek kereskedelme ellen szól. — Gibson kérdésére ismét Graham feleli, hogy a kormánynak e pillanatban eszében sincs akár Archan­­gelt akár más fehértengeri kikötőt ostromzár alá vétetni. — Sir G. Pechell kérdésére, köttetett e valamely egyesség a Portával az elfogandó hajók iránt, lord John Russel nemmel felel, s lord Dudley Stu­art kérdésére a porosz-ausztriai szövetségi szerző­dés ügyében lord John ugyanazt válaszolja , mit Clanii­arde marquis mondott a felső házban. — A ház ezután bizottmányi üléssé alakul s Wilson több határozványát fogadja el, melyek által a pálinka­­főzés a Bérfőzéssel hasonló lábra állittatik. Aztán az ánis-vám bili fölött tanácskozik a bizottmány s Fitzge­rald egy módosítványának elvetése után e rendszabály épen úgy , mint a jövedelmi adó bili egészen a kor­mány részére dől el. —Az oxford-egyetemi bill a con­­servativekre nézve részkor jő tárgyalás alá, miután az­­ellenzéki padok történetesen üresek . Newdegate és Pakington panaszolják , hogy a kormány meg­lépéssel akar győzni pártjukon, mire lord J­o­h­n R­u­s­sell az idősb lord Clarendon ezen ismeretes mondatát idézi: ,,sok követ szereti az egyházat, de még jobban szereti az ebédet.“ — A bili néhány pontja határo­zatba megy. A játék­házi bili harmadi­g utolsó ízben olvastatik fel. Törökország, Stambul, máj. 20. St. Arnaud, lord Raglan és Riza pasa szeraszkiei Várnába uta­zott, O­mer pasával s az admirálokkal a haditerv felett tanácskozandó. A zultán megigé­rte a hadsereg újra szervezését s a basibozukok elbocsátását. Azon lako­mán, melyet a zultán Cambridge hg tiszteletére­­ dőlt, St. Arnaud szívélyes beszédet tartott, s K. Bruck azon reményét fejezte ki, hogy Ausztria az Oroszország elleni szövetséghez fog csatl­akozni. G... tlok újra szervezi a hadsereget Ana­­tóliában. E r z e r u m fenyegetve van. Az oroszok 30,000 arméniait erőszakosan be­kebleztek hadsergükbe. Otto király kinyilatkoztatá , mikép aláveti magát az ultimá­tumnak, ha a megszállás elmarad , ellenkező esetben csapatjaival az ország helyébe vonul vissza. — Legközelebbi napokban az utolsó orosz alattva­lók is, kiknek kedvezések és pártfogások folytán a hosz­­szabb tartózkodás meg volt engedve, Stambult és biro­dalmát végleg el fogják hagyni. Nem lehet e rendsza­bályt kegyetlennek mondani, mert elég sokáig néztek ujjaikon keresztül s engedék, hogy az oroszok minden­nemű ürügy alatt itt tartózkodhattak. Kedvencz eszkö­zük volt közönséges törökök által maguk ellen pénzbeli pert indíttatni, mely előli szökésnek tűnhetnek fel el­menetelük. Ez eszköz sem használ már semmit. Azon­ban az orosz alattvalókkal nem minden orosz ügynök fog az országból kiveszni, ezek más országok fiai közt is találtatnak, és sokat épen állása véd a kiutasíttatás ellen, melyben mindaddig szolgálhatnak az orosznak, míg saját kormányuk vissza nem hívja.­­ Odessa bombáztatása után 24 órával arra vitor­lázó hajók a várost fényesen kivilágítva látták. Tegnap érkezett levelek e csodálatos tüneményt úgy magya­rázzák, hogy Odessa visszatérő lakosságával elhitették, mikép az egyesült flották nagy veszteséggel s derekasan megrongálva visszahúzódtak, hogy az orosz üt­egek hét fregátot s több kisebb hajót fenékre lőttek s több ilyet. Meg lön parancsolva, a győzelem megünneplésére a vá­rost fényesen kivilágítani. A szegény alattvalóknak sok hazugságot kell e vallásháborúban elhinniök és meg­ünnepelniük. — Az Ind.­beige tudósítása Perzsiának teljes egyetértéséről Törökorsz­ággal beszél, míg angol lapok nem rég ép az ellenkezőről tudósítot­tak. Melyik lesz ez ellentétes adatokból a való, csak később fog kiderülni. Oroszország Sz.- Pétervár, máj. 23. Az udvari lapok hangulatából következtethetni, hogy a békeaján­latokról keringő hírek vagy merőben alaptalanok, vagy sikertelenek. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy az ausztriai kormány oly magyarázatokra adott alkal­mat, melyeket itt nem vártak. A Kis-Oláhországból tör­tént kivonulás itt kellemetlen benyomást tett s az eddigi siker megfontolására szolgált alkalmul, melyet követke­zőleg rajzolnak itt maguk elé . A Feketetenger keleti partja végkép, az eddigi állás a Dunánál pedig részben fel lan adva. A szabad mozgás a Fekete és Keleti ten­geren el van tőlünk véve, tengeren túli kereskedelmünk és forgalmunk meg van semmisítve. — Odessa kemény próbának volt kitéve s büszke hadiflottáink be vannak zárva. Azonfelül Kronstadt is nagy aggodalmakat készít. Az udvari lap késztetve érzé magát, a vigasz és meg­nyugtatás költői szavát intézni a csüggedt néphez : „Imádkozzatok, úgymond, s gyújtsatok gyertyákat az oltárokon, hogy hősünk (Kronstadt) gránit mellé össze ne zuzattassék. Bátorság , mert Szinope és Odessa meg­mutatták, mily kevéssé félő egy árbocz erdő, kivált ha a czár partjainkat érczhüvelylyel veszi körül s a Japán­ban tapasztalatokat szerzett(!) 60 éves szolgálatban meg­próbált vezérre (Ricord admirálra) bízza. Ha a szem­telenek nem hajlanának békére, úgy Péter czár ércz­­lovon (a lovag szobor a Néva partjain) fog ellenök megindulni. És te Kronstadt ! ha tűz és tüst vesz körül, hallani fogod Miklós szavát s érez lova dobogásait!.. .“ Ily szép szavak teljességgel nem oszlatják el a ked­vetlen hangulatot, melyet a háború fanyarai előidéz­nek. Még Gretseh államtanácsos „münchhausiádja“ az odessai bombázásról sem tesz semmi hatást; lege­lőbb is a szent he­tek kérdésével kezdi, és egy francziá­­val elbeszélteti, miként kapták meg a Portától a kul­csot, s némely szabadalmakat s jogokat hitsorsosaik számára. „Erre a németek, úgymond, midőn l­ava­ette vívmányát látták, azon eszélyes gondolatra jöttek, Lei­­ningent Stambulba küld­ni, ki gőzősével a­zultán palo­tája előtt állt meg s azon kérdést tette : vagy, — vagy seregeink bevonulnak tartományaitokba. Midőn a ha­talmas éjszaki szomszéd boszankodással hallott e „fon­dorlatokról­", figyelmeztette a zultánt a szerződésekre stb. Ebből látni, hogy az Ausztria elleni elkeseredést már nyíltan kezdik kifejezni, habár egyelőre csak a gunyor színezetével. A németz szó máskor csak meg­vetés kifejezésére használtaték, most e szót az ausz­triaiakra átvinni nem mulasztották el Pr. — Az odessai eseményt még mindig beszélik s a Tiger fregát szétrombolása arra uj anyagot szolgálta­tott A hazai költészet már e themát is megragadta; hasá­bos költeményekben éneklik meg Osten­r­ickent, a had­nagy (most törzskapitány) Switschegoleffet s a többi odessai hősöket. E termények hangja és tartalma min­dig ugyanaz Szidalmak az ellenségre, magasztalásai a vitéz orosz seregnek, a czár iránti lelkesedés, teljes bi­zalomjövő győzelmekben stb. Kissé eltérő a programtól Müller költeménye : „Egy orosz imája“ mely németül kö­rülbelül így hangzik : „Atyám, uram! Téged ég és föld uralkodóját hívlak én fel. A te oltárod előtt borulok én le a porba, hallgasd meg bő imámat. Könyörgök hozzád, felette jó, mindenható Isten, hogy Oroszországot az Ínségtől megóvjad, küldj rá dicsőség és áldásteljes bé­két, küldj neki szende és kívánt nyugalmat. Ótalmazd Oroszország hű fiait, légy védő­ajzsuk a szén harczban, melyet őseink hitéért vívnak ! Esedezem hozzád, uram, hogy beárnyékozz isteni kegyelmeddel, hogy megt­art­sad Oroszország számára Miklós czárt s a dicsőségtel­­jes császári házat. Hatalmas! ne vesd meg kérésemet. Tied marad az ország és a hatalom és a dicsőség mind­örökké. Amen.“ Hadi m­olgalm­ak­ Délkeleti csatatér. A „Síd“ a Szilisztria el­leni 21 ki támadásról írja, mikép az az oláh partról történt. A bolgár részen ez a külművek miatt előlegesen létesített közelítési munkálatok nélkül nem volt lehetsé­ges. A dunai rész minden­esetre leggyengébb oldala a várnak, de a folyó még legkeskenyebb partján is, ott, hol az oroszok hijóhidat vertek, 1000 lépésnél széle­sebb. Az oroszok ott nem bírnak hídfőt, mert a balpar­ton Kalarasnál álló Chruleff-hadosztály törekvései, a felső átmenetnél ily erődítvényeket állítani, meghiúsul­tak, miután a törökök akkor még a dunai szigetek bir­tokában voltak. Ily hídfő hiányában, s mert a már gyak­ran említett 3 dunai szigetet megszáltak, megkísérték az oroszok a támadást a dunai részről. Paskievits­ky a maga­­ borkarával 19-én ment át bolgár földre Lüders tbk táborába; ez utóbbinak főhadiszállása Kadartában azon uton van, mely Szilisztriából Suml­­ba vezet. Ott a Lüders hadtestnek csak egy gy. hadosztálya áll, mert két más dandár s a Grotensheim lovas hadosztály az utat a Taibandere hosszában Bizardzsik és Paravada felé tartja megszállva. Chruleff tbk főhadiszállása Gir­­liza helységben van, igen közel a várhoz és a Dunához. Az ott létező kis erősséget a törökök maguk rombolták szét s hagyták oda. Azon napig (máj. 19-ig) Szilisztri­­át a szárazi részről nem bombázták, mert,mint mondva volt, az oroszoknak előbb a külműveket kellene elfoglal­­niok, mielőtt ily rendszabályt életbe lehetne léptetni.­­ Azonban a réslövést a dunai oldalon megkezdették. Tu­lajdonképi ostroma Szilisztriának 19 ikén kezdődött — tehát 3 ad napra a lődözés megkezdése után. 19 dikén­­ sikerült ugyan az oroszoknak az első mellvédet leron­tani, de Musza pasának sikerült a roham napján kön­nyű lövegeit az elrontott mellvéden ismét felálitani s a rohamlók ellen működtetni. TUDOMÁST ÉS 1HODALOI 65(218). A közönséges váltórendszabály alapvonalai, vál­tójogi alaptannal együtt. Irta Fogarasy János. Pesten, 1854. Nyomatott Trattner­ Károlyinál. Uri-utcza H. és 453. sz. 81. 82. s 20. 1. Ára? Igen találólag jegyzi meg Jean Paul az Írókról, miszerint azok nagy része hasonlít a lábtünemények­hez, melyek ép oly gyorsan enyésznek el az éjben, mint amikor föllobbannak, melyeknek üres fénye rémület és bámulatra ragadja a pár­elmét, mi­alatt nem képes ama soha nem hamvadó állócsillagokat fölismerni, melyek vezérfényt hintenek utj­ára. Főleg egy, az eszméletes életnek csak alig induló nemzetnél úgy van ez minden­kor s mindenütt, és úgy van különösen Magyarország­ban. Naponkint föl-föl veti magát láthatárunkon egy úgy nevezett lángé­sz, ki a nélkül hogy tanult, ismere­teket gyűjtött s azokat elméjében rendezte — vagy gondolkozott volna, nagy hűhót üt az irodalmi bazár­ban, kiüti czimerét s lefesteti arczképét és áruczikkeit — hogy elfeledjük! Ezen mindennapi lángelmék, született ellenségei s diplomatizált káromlói minden tudománynak, minden szorgalomnak, minden rendszeres s életreható igyekezetnek, mert ők a­nélkül hogy valamit tanulnának, vagy magukat megerőtetnék, mint hajdan ama világszerte híres Petrus Aponensis , bizonyos familiáris spiritusok láthatlan kegyelméből, tartják kezükben a mindentudás szövétnekét. Az ily lángelmék hunyorgó kicsiny­léssel néznek aztán le az ilynemű munkára, mely az élet leg­közelebbi érdekeit választá tárgyául, mely nem drá­­m­a, nem regény, nem novella vagy vers; — de még nem is kalendárium! Holott napjainkban babért csak ilynemű vállalatok teremnek, s a szakértő, vasszorgalmu ember, ki lelkének nagy áldozattal ápolt szellemtüzét szerény indulattal szórja ki az életbe, elfogy önmagának — mint a gyertyaszál — mialatt másnak világok De bármit mondjon is ama lángelmék serege, mely bolygó tűz gyanánt be-bekalandozza szelleméletünk lát­határát — hogy elenyésszék : a való érdemet, a lan­kadni nem tudó igyekezetet s bármily az élet pozitiv viszonyaira kiható munkásságot, kellőleg fogják mél­tányolni azok, a kik tudják : mikép a nemzeti művelt­ség azon munkásai, kik megvetették annak alapját s naponta hordanak egy-egy tégladarabot, hogy a még alig szemlélhető épület fölmagasuljon , mindenkor ma­radandóbb érdemmel bírnak azoknál, kik ezen épület­nek csupán kalmázához járulnak. Fogarasy Jánost is azon szerény, de maradandó hatású munkások közé számítjuk mi, kik az élet bok­ros elfoglaltatásai közt is koronkint meghozzák szerény áldozataikat a közoltárra, s a nélkül, hogy a bámész tömeg kíváncsiságának fölébresztésére valami zajt üt­nének , — mint ezt íróink közöl a vásári már­kák árusai leginkább szokták, — visszavonulnak örök ma­gányába s dicsvágy és haszonlesés nélkül lanka­datlanul folytatják azon szellemi munkát , mely nemzeti irodalmunknak már is látható s szembe­tűnő gyarapodást, — az élet tényleges viszonyaira nézve pedig, épen gyakorlati irányzatánál fogva, kiszámithat­­lan hasznot eredményezett. Mellőzve itt Fogarasi­nak nyelvtani számos műveit,ha mi egy pillanatot jog­irodalmunk 15 év alatti történetére vetünk, azt talál­juk, hogy nemcsak nagyobb szorga­lmmal, de nagyobb hatással sem forgolódott e téren íróink közöl senki,­­ mint ő. A mai nap márm­ár férfikorát élő műveltebb nemzedék, törvénytudom­ányi képzettségét nagyrészint Fogarasi kézi könyveiből merítette, mert azokat melyek közöl némelyik négy kiadást is ért — alaposság, rendszer, világos s egyszerű előadás jellemzők, nálunk nemcsak azon időkben, de még jelenleg is kevés szak­írónak tulajdona. A jelen „Közönséges Váltórendszabál­y-á­nak jellemvonásai szinte azok, mint Fogarasi egyéb műveinek. Rendszer, s könnyen érthető világos előa­dás az , mi főle­g ajánlják. Fogarasinak a Polgári Per­­rendtartásról irt com­mentatioj­át is előzékeny részvéttel fogadta a törvénykező közönség ; de mi e váltó rend­szabálynak mégis elsőbbséget adunk abban, mivel a részletek iránt a szerző itt mégis több gondosságot, vagy, hogy úgy mondj­am illustratiót tanúsított,mint amott, igen helyesen tévé­szerző, miszerint azok kedvéért, kik váltójogtani előbbi munkáját nem bírják, ezen Közön­séges Váltórendszabályban az alaptant is fölvette, mely minden váltójogi elveket lapidáris rövidséggel tár föl előttünk s mint egy áthidaló kapcsot képez, úgyne­vezett anyagi és alaki váltójog között. Az alap­tannak első sz­akaszában magyarázza szerző a váltóüz­let fogalmát s viszonyait (1 — 63­­); — a másodikban váltó beváltás rendszerét (63—82). Innét áttérvén szer­ző a jelenleg érvényes váltórendszabályokra, ezeket két részre s 12 fejezetre osztva fejtegeti munkájában, min­denütt felvilágositó példákat alkalmazva s hivatkozva az illető törvények czikkeire s­or­ra. Minthogy pedig az ausztriai császárág területére s 1850 dik év január 25- től Magyarországra nézve is egy újabb közönséges vál­tó rendszabály — mely t.­ i. a jelen commentationak tárgya — hozatott be, bevezetésül előszámlálja szerző azoknak minden a magyarországi váltójogból megha­gyott kútfőit, mind az ide vonatkozó s több rendbeli, valamint cs. k. nyílt parancsokat, úgy egyéb igazságü­gyi rendelteket. Végül az igen hasznos kézikönyvet, melyet jó lélekkel merünk ajánlani is minde­nkine­k, egy alkalmas tárgymutató zárja be, a tárgyak közti kön­nyebb eligazodás végett. A kiállítás elég csinos, s nyom­tatási hibákat nem vetünk észre a munkában, mi vala­mint az írónak, úgy a kiadónak is csak dicséretére válik. X. Z. A nemzeti színház repertoirja májusban Harminczegy előadás közös : drámai 19, operai 12 A drámák közöl eredeti 4 szer, idegen 15 szer; az operák közöl eredeti 3 szer, idegen 9-szer. Újdonság kettő : egy francziából fordított dráma (egy színésznő élete) s egy franczia regény után dolgozott eredeti darab (a szép mar­quise). E soroz­­ot érdekesítték Aranyvári kisasszonynak táncz , és Salamon társulatának zene előadásai. A másod előadások legnyomatékosabb részét mind­­esetre Egressy fe­llépései képezék. Sajnáljuk, hogy ezen a kormány­­ kegyéből a színpadnak visszaadott nagy művész nem lépett fel egyetlen eredeti darabban sem. Nem is a­jánlhatunk a nemzeti színház igazgatójának fontosabb teendőt, mint az eredeti drámák felkarolását s különösen a divatos franczia darabok háttérbe szorítását. Ha már ki nem kerül eredeti darabokból a kellő szám, vétessenek elő inkább angol és német színművek (természetesen olyanokat értünk, melyek valóban megfelelnek a színmű fogalmának), ezekben mindig több gond van fordítva jellemek elő­adására, míg a franczia drámákban csattanós eseménye­ken, nyers regény-anyagon kívül, igen-igen ritkán talá­lunk egyebet. Magyar könyvészet. 181(410). Tanítók és anyák könyve. Rie­­mann után fordította Szeberényi Lajos. Szarvason. Nyomtatta Réthy Lipót. 1854. 8rét. 36­­. Ára 10 pkt. (Kapható Pesten, Edelmann Károly könyvkereskedésében.) 182(411). Számolástan. Kézikönyvül gymnasiumi, felső elemtanodai , magán használatra irta Szabőky A. Harmadik rész; Algebra. Harmadik bővített kiadás. Pesten, Geibelnél. 1854. 8rét 100 1. 183(412). Számolástan. Kézikönyvül gymnasiumi, felső elemtanodai s magán használatra irta Szabóky Adolf. Negyedik rész: viszonyszámolások, egyenletek. Második kiadás. Pesten. Geibelnél. 1854. 8 rét. 100 l. 184(413). Ált­­­al­án 0 • fö­l­dr­aj­z. Az algymna­­siumi első osztály számára. Irta F u 0 h • Tamnás. Második kiadás. A földgömb kőnyomatu rajzával. P.­st. 1854 8 ét. 30 l (Ára kemény kötélben 10 pkt.) 185(114.) Álattan (A 'chubert Virányi féle színe­zett ábrákhoz alkalmazott s a közoktatán 111 il­iniszt­­riu­m­­által gymnasiumi használatul elfogad­ott tankönyv.) Irta Minik­us Vincze. 8 rét 16 ív. (Ára 50 pkr.) Vlegsz­e­­rezhető Pesten Geibelnél, Egerben. Péc­elt és Sz. Fehér­várott a tanodai igazgatóságnál. Minden 10 dik példány irigyen. (Szerző , hogy e tankönyvet a VI dik osztályra annál biztosabban ajánlhassa, a legutóbb k bocsatott fel­sőbb rendelet kívánalmaihoz k­épe­t, még e tanfolyam alatt bevitendi azt az Őslénytannal. 130 ábrában ) 186 (4 15). Ausztriai honismeret Bécs, 185­1. A cs kir. iskolakönyváruló hivatal számira Sz. Annánál, János utczában. 8-rét 121 l. (Ára bekötve vászonháztal 18 kr. ezüstben.) 187(416). A község bír­áj­a, vagy: eljárások tör­vénykezési kiküldöttségekben. Okiratok elemzése. Irta Gy­örök György, somogymegyei hitesü­gyvéd. Pe­t, J­am­pel Róbert sajátja. 1854. 8 rét IV és 83 I ( Ara 40 pkt.) 188­ 417 ) Falusi esték. Szerkeszté Vas Gereben. Kiadók Lau­derer és Heckenast. Pest. 1854. 8 rét. Ne­gyedik füzet. 241—320 1. 189(418). Gyümölcsfa-kertészet vagy a gyü­mölcsfák tenyésztése, nemesítése, növelésének megóvásuk s orvoslásuknak, úgy a szőlőtövek növelésének alapos elő­adása, két hasznos függelékkel a nép felfogásához alkal­mazva. Christ, V­émy, Geiger és Petrich nyomán saját tapasztalaival bővítve készítette Oláh János. A szö­vegbe nyomott számos temetsz­vénynyel. Komárom 154. Szigier testvérek költségén ét betűivel. Kis 8 rét. 149. 1. (Ala­­­pírt.) 190(419). Székfoglaló egyházi beszéd ,az egyházi tanításról, mint a prédikátor fő kötelességéről. Irta és elmondotta Révész Imre, a szentesi reformált gyüle­kezet egyik prédikátora. Kiadják a szentesi ref. gyüleke­zet néhány buzgó tagjat. Szarvason, Réthy Lipót gyors­­sajtóján. 1854 . rét. 16­­. (Ára 12 pkr) A jövedel­m a szentesi ref. gyülekezet templomában fellállitandó orgonára lesz fordítva. 191(420). Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok templomi használatra.­­ Készítette Révész Bálint, a debreczeni ref. főtanodában gyakorlati hit- és k. erkölcstan k. r. tanára. Debreczenben, Telegdi Lajosnál. 1854. (Második kiadás.) 8 rét. VIII és 376­­. (Ára kötve 2 fz. 12 kr. pp.) 192(421). Imakönyv protestáns keresztények szá­mára magános használatul. Szerzette Révész Bálint, de­breczeni református hittanár. Második kiadás: Debreczen, Telegdi Lajosnál. Kis 8 rét. VI és 424 t. (Ára diszkotés­­ben tokkal 2 ft 48 kr.­ tok nélkül 1 ft 36 kr p. p.)

Next