Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)
1854-06-10 / 1275. szám
1854. öt Mik évi folyam ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve : Évnegyedre 5 fr. — ter. p. Félévre 10 „ — ,, ,, A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhozhordva: Félévre . 8 ,, — ,, ,, Évnegyedre 4 „ — „ Egyhónapra 1 fr. 30 kr p 132—12*5 hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajcárjával számíttatík. A beigtatási s 10 pengő krnyl külön bélyegül) előre lefizetendő * M a g 4 n v 11 á k öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatík. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Szombatfán. IDén. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek tárgyaz ő pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: mint az a 8-ik szám.Kíserkesztési iroda: Miletoxs 8. ss. Megjelen a FÜSTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáni napokat kivéve — Jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás A RRSITS BIAREsé második félévi folyamára Vidékre postán küldve, félévre julius 1-étől december végéig 10 frt. — Évnegyedre julius 1-től September végéig 5 írt. pp. Budapesten házhoz hordással, félévre 8 írt. — Évnegyedre 4 írt. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, miut aza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve kützdendők. Pesti Napló kiadóhivatala. Páris , jun. 5. #** Francziaország népe Champagne borához hasonló, könnyű, tüzes, pezsgő életű, minden pillanatban kicordulással fenyeget s ennek meggátlására szükség a kés élét a habzó pohár fölé tartani. A proletariátus országában e rendszabály az állambölcseségnek egy főelve; s a kormány, mely azt úgy tudja alkalmazni, hogy a pohár se csorbuljon meg s a pezsgő nedv is határai között maradjon, legszilárdabb alapot biztosít magának. A munkátlan kéz munkát, a fedezett napi szükség dicsőséget kiván, nem egyéni, hanem általános franczia dicsőséget, melyre minden egyes polgára az államnak büszke legyen : ha e kettő megvan, a nagy többség — akár a császári sasok, akár a fehér lobogó, akár a tricolor lengő színei alatt — vidám és könnyen vezethető leen. Lajos Napóleon kormánya, midőn a dicsőségvágyóknak a nemzet nevében keleten és éjszakán tért nyit, arról sem feledkezik meg, hogy honn a munkáért csengő kezeket foglalkoztassa. Már a hosszú útra indult seregek kikészítése s a keleti tábornak minden szükségesseli ellátása is tömérdek kezet hozott és tart mozgásban. Minden katona, ki csak néhány sous-t nélkülözhetett, a távol földre némi kényelmi czikket vagy honi emléket akart magával vinni , s a franczia szemügyes nyerészlet fel tudta használni e szükséget és egész raktárakat adott el a távozóknak. E forgalom-élénkség a népszerű háborút még népszerűbbé teszi. Ezenfelül az építkezés magában Parisban 400,000 embernél többnek ad naponkint foglalkozást és élelmet. A keletről visszatérők majd reá sem ismernek többé a fővárosra, annyi új ház, új palota, uj utcza keletkezik s nő fel gyorsan minden városrészben. A kormány felügyelése alatti szépítő bizottság liknareusi karokkal dolgozik az ó város újjáalkotásán. Alig épült a megvett és ledöntött régi házak helyein a gyönyörű Rivoli utcza, midőn árkádjainak tovább folytatása elhatároztatván, az imént épült házak újra lebontattak s a tulajdonosok kártalanítanak. A Louvre közeléből 200 ház tűnt el, hogy a diszépülethez méltóbbak álljanak mellette. A Louvre benső udvarán a hely, hol a forradalom előtt Orleans herczeg lovagszobra állott, üres s a csatatér felé tekint, hol e hely betöltésére érdemeket lehet szerezni. A közvélemény, s különösen az, mely a sajtó utján nyilatkozik, itt koránt sem oly türelmetlen a sergszállítási késedelemre nézve, mint a csatornántúli szomszéd országban. Lám — úgymond a Journal des Débats — 1830-ban csaknem egy év kellett az előkészületekre, hogy Toulontól 150 mérföldnyire 32,000 embert lehessen szállítani s most Francziaország tiz hét alatt 40,000 embert, az e számnak megfelelő hadkészlettel felszerelve küldött el keletre. A balti tengerről és Svédországból érkező híreket a diplomatia és nép egyiránt örömmel fogadja. E percben a külviszonyokat illetőleg itt alig van égőbb kívánság, mint a skandináviai szövetség. Ennek közeli megköttetésére sok reményt nyújtott ama legújabb tudósítás is, hogy az angol hajóhad az Aland-szigeteken lévő orosz helyőrséget néhány magvas lövéssel megköszöntvén, Karlskrona felé vitorlázott tovább, ott a svéd és norvég flottával egyesülendő. A stockholmi tudósítások is kielégítők. Az egész ország a nyugati hatalmakkal a szövetség mellett buzog, s mindenfelé egyesületek alakulnak,melyek azon pillanatban,midőn Oroszországnak svéd részről tettleg megszenve lesz a háború, a kormányhoz köszönő feliratokat intézzenek. Egyébiránt a svéd közvélemény nem elégli az orosznak csupán tengeren leendő megtámadtatását s azt tartja, hogy saját szárazföldi erejét 40,000 franczia katonával megtoldva, sikeresben lehetne az ős-ellenség ellen működni. Csak Dánia haboz még, mely Norvégiának elszakitását és Svéziához csatolását nem feledheti s e sebe gyógyítását Oroszországtól látszik várni. Hiteles kútfők után állítják itt bizonyos körökben, hogy az ausztriai kormány felszólítása a Dunafejedelemségek kiürítése iránt, június 3-án küldetett el Bécsből Sz. Pétervárra. E jegyzéket egyébiránt Bud grófnak Nesselrode grófhoz intézett igen nyomatékos levele előzte volna meg. Mondják, hogy a bécsi udvar határidőt kíván kitüzetni, mely alatt a kivonulás megtörténjék. Albánia, Montenegro és talán Szerbiának Ausztria általi megszállását itt általában úgy tekintik, mint az orosz megtámadására teendő első lépést. E megszállás egy szerződvény folytán fogna történni, mely Konstantinápolyban állítólag Ausztria, Anglia, Francziaország képviselői s a Porta által íratott alá. Görögországi levelek nem győznek eleget írni a királyné a fölötti ingerültségéről, hogy a byzanczi császárság álmairól le kell mondania. A nyugati hatalmak befolyása által kényszeritett Ottó király száraz és kedvetlen hangon tette nyilatkozatát s adta tudtul az uj minisztérium alakulását, melynek ismeretes nevekből álló sorozata Parisban legjobb hatást gyakorolt. Különösen Maurocordato a miniszterelnök s az egykori missolunghi-i hős az, ki Parisban és Pyraeusban egyiránt nagy népszerűséggel bir. Székes-Fehérvár, junius 5. E lapok székesfehérvári derék levelezői meg fogják önnek drága szerkesztő úr engedni, hogy néhány pünkösdi eszméinknek becses lapjában helyt adjon. Ön lapja férfias, őszinte, s jóakarattal teljes beszédet szeret. Ily szellemmel szólunk mi is városunkról, s azért hízelgés és oly távol van tölünk, mint becsmérlés. Sok haladás, sok elmaradás látszik közülünk. — A magas kormány helyeslésével a nagyérdemű cistercitarend apátja városunkat nagyobb gymnasiummal gazdagította. E jótétemény horderejét nem kell mutogatnunk. E tanház tanárai kitűnő buzgósággal vetélkednek szép hivatásuknak megfelelni. Munkásságukat számos irodalmi művek hirdetik. Útjaink fegyelem , rend, és tanulmány tekintetében biztos kezekben vannak. Várni lehet, hogy a közel lakó szülők tanodánkat, mint hazánk jeleslejei egyikét, megismerni és szeretni fogják. Felsőbb intézkedések folytán városunk választmánya ipartanoda felállításához is szives készséggel szavazta meg járulását. Mily kincset nyerend ebben városunk, és vidékünk iparűző osztálya, csak az nem fogja fel, ki az iparűzést nagyszerű rendeltetésében felfogni nem képes. És nő növelnénk? Ebben kiáltó szükséget szenvedünk. Azonban e lapok olvasói tudják, hogy Farkas Ferencz prépost úr magasztos áldozata, s a városi választmány józan tapintata e tekintetben is forró vágyainkat és reményeinket kevés idő múlva kielégitendi; az nem lehet, hogy Apostoli Urunk magas nevével felruházott, s már megalapított, Ferencz József nő növeldénk, megnyitása prépostunk halálával történjék. Mi neki hosszú életet kívánunk, s ő jótéteményével dicsőített hosszú életében ne élvezze-e azon boldogságot, hogy szülővárosának boldogságában , örömkönyeiben , a növendékek ártatlan hálafohászaiban, s egy szebb jövőnek általa felderített hajnalában örömét, boldogságát, dicsőülését még életében keresse. Mi hazafius tisztelettel járulunk a főtisztelendő ur nemes szivéhez, esdőlt, hogy ezen a holta esetére alapított, de már tettleg bőkezűen biztosított intézetét mielőbb hozza életbe, nem lévén kétségünk, hogy a városi község-választmány törekvéseit áldozatokkal is előmozdítani kész leend. A magas név, mely ez intézeten ragyog, varázserővel emelendi annak áldásait. Szeretnék kisdedóvodáról is szólani — de ezzel még nem bírunk, pedig kár, mert földműves és iparűző városunk ez intézet kebelében sok kincset találna. És talán, ha akarnék, létesülhetne is ? Miről apáink nem gondolkoztak, mi is elmulaszszuk-e ? Kisebb iskoláink elegendő számmal vannak ugyan, de szegények. — Egy parányi előhaladás történt ebben is. Ezen iskolák igazgatását kevés ideig a cisterczi rend itteni házának főnöke, és a tanodák igazgatója Bula Teofil vivé. E fáradhatlan, és a nevelés ügyét lelkén viselő nemes férfiú a tanárok és tanházak sorsát figyelmére méltatván, miután némely iskola a kanászok és csordásokkal — mondd a pásztorokkal — egy födél alatt volt, miután a tanár 200, segédje 100 forint fizetést húzott, felemelő szavát, s e bajt orvosolni kívánta, a község-választmány belátván e fonákságot, uj iskolák felállítását, s a tanárok és segédek fizetésének 60 psttali emelését elhatározta. Nem sok, de kezdetnek szép, mert jeget tört, s utat nyitott arra, miszerint ott, hol legszentebb érdekeink forognak fen, ki kell emelkednünk a szűkkeblű fülérkedés gyávaságából, és min erőnkből tennünk kell, mielőtt magasabb akarat tennünk parancsolná. Uraink hírét nevét veszély fenyegeti. A magas kormány a budai utat gyökeresen csináltatja — a ráczvárosi utcáa köveztetik, vidékünkön sokhelyütt az utak javulnak. Kevés idő múlva megszűnünk talán híresek lenni rész utainkról. De még néhány hírességünk fenmarad, hacsak felsőbb akarat, vagy a szépet, és jót kedvelő megyei főnökünk, vagy a városi hatóság, vagy valaki más nem segít rajtunk. Utczáink por- és szemét-fellegben úsznak; egyik utczáról kihordatik a szemét és gaz, hogy a másikra vitessék, s hogy innét ismét szépen vissza is kavarodjék előbbi helyére; nálunk a mobile perpetuum így készül. Pedig az utczákat, kivált a főbbeket, minden héten szépen ki lehetne söpörtetni, s vagy egy közös trágyahalommá, eladandóvá összegyűjteni , vagy távolabb helyekre kihordani, miután a városnak több igásai vannak , s nem volna nehéz néhány rabot e czélra nyerni, mint nem volt nehéz ezeket kinyerni , a dicséretes gondossággal kiültetett fasorok öntözésére. Ad vocem fasorok: a Fenséges főherczeg Kormányzó Ur akaratára, s a megyei főnök úr buzdítására mi ia már szép ültetvényezéseket kisérlünk meg, de istenem, még mennyit lehetne tennünk. Egyik legszebb utczánk portengerből áll, városunk némely vége szintén sártenger; mily szépekké, mily magasztosakká varázsoltatnának e helyek, ha ültető kezekkel nyúlnánk hozzájuk. De ez jönni fog, és siessünk vele, mert egy szép őszi reggelen a megyei főnök úr az ültetést megrendelendi, s akkor bizony a dicsőség nem lesz mienk, — pedig mily jól esik említenünk, hogy polgármesterünk a szép buzapiacz csatorna partját szép ültetvénynyel ellátta. A leggondosabb jó anya, az áldott természet, egy gyönyörű helyet adott városunknak. E helyet egy drága emlékű, különben külföldről származott iparos polgártársunk, s egy másik, nálunk kevés ideig lakott, külországi származású tábornok kedvessé varázsolta. E hely a,sóstói és a hozzá kivezető sétány.Boldog és szegény itt talál éleményt. Mily paradicsom lehetne ez, ha e szép tó környezetét végig ültetnék, ha a már létező ültetvények között gyönyörű utakat metszenénk, ha az után útfélen elénk tóduló koldusok seregétől közönségünket megmentenék, ha a kivezető út melletti házsor botrányos szemetjeit eltisztíttatnak — ha — ha gondunk lenne , hogy városunk e megbecsülhetlen kincse díszben, virágzásban emelkedjék és gyarapodjék. És ez sem maradhat el soká. KÁRPÁTHI ZOLTÁN: Regény irta Jókai Mór. II. A kedves barátom uram. (Folytatás*) — Ez ideig csak igen általános pontok felett czivakodtunk; én engedtem embereimet belekevülni a munkába. Most következik majd a specificus támadás, az eddigi csak megszállás, csak hadkészület volt; most következik a réslövés, az ostrom. — Valóban hosszú megszállás volt; tovább tartott a trójainál. — Csendesen kedves nagysád. Nekem szükségem volt erre a tizenkét esztendőre, okvetetlen szükségem. Majd meg fogja kedves nagysád azonnal érteni, hogy ez elmúlt tizenkét év, és még néhány lefolyandó év eredménytelensége nagyszerű eredmény reánk nézve. Az ügyvéd benső örömmel mosolygott, mutató ujjával orrczimpáját pirosra dörzsölve. Abellino egész lelkével rajta függött. — Nekem régóta megvan az emberem, aki ellen egyenesen fogom intézni támadásomat, folytatá az ügyész. Néma meghalt Karpathy, nem annak neje, nem fia áll többé velünk szemközt, hanem valaki imás, ki önmagát észrevétlenül adta kezembe , évek lefolyta alatt lassan körülhálóztatva, s nem is gyanitva , hogy minden elejtett szavából egy göcs támadt, mely őt tőrben tartja mint az ostoba fürjet. — Ki az ? Maszlaczky súgni akarta a nevet, azonban eszébe véve, hogy ezt Abellino nem fogja meghallani , azzal kinyitá a cancellaria ajtaját s rákiáltva Bogozyra: „nézze meg fráter : be van zárva az előszoba ajtaja ?“ mig ez künn járt, az alatt odasietett Abellinóhoz s tölcsérül idomított markán keresztül fülébe kiáltá : — Ez, gróf Szentirmay Rudolf ! — Valóban ! Kiálta fel Abellino örvendő arczczal, mely azonban hirtelen ismét előbbi feszültségébe tért vissza: — nem értem. — Majd mindjárt megmagyarázom, szólt Maszlaczky úr, felülve kerek székére. E pillanatban csengettek. Bogozy morogva ment az ajtót kinyitni. Ez alatt Maszlaczky sebtében összekötő a percsomagot, elzárta szekrényébe, várva, hogy ki jő most *) Lásd P. N. 1273 számát. Csak az öreg Tamás volt. Hozott egy pár vajas szarvast a péktől s azokat letette az asztalra. Maszlaczky ur elvette a szarvasokat a tányérról, megropogtatta, egyet ketté tört, és a szájába dugá : — Felséges szarvasokat sütnek itt Pesten. Nem tetszik kedves báró ? Én minden reggel ilyet eszem kettőt, ez az én reggelim. A kávé nekem nem jót tesz. Ellenben ezeket a szarvasokat igen jól tudják sütni. Csak az az egy hibájok, hogy napról napra kisebbek lesznek. Juratus korunkban épen két ekkorák voltak. Nem parancsol egyet kedves báró. A becsületes férfiúnak igen jó életműszerei lehettek. Legkevésbé sem látszott étvágyára hatni azon körülmény, miszerint 6 e perezben épen egy egész család lételének megmérgezésén jártatja elméjét, oly nyugodt lélekkel ropogtatta a vajas szarvasokat, teljesen átengede magát a sybaritai élvezetnek. Abellino már bánni kezdő, hogy az egyik szarvast el nem fogadta; legalább úgy hamarább készen lettek volna vele. Végre elgyűrte az utolsó falatot is s leütve tenyereiről a morzsákat, folytatá magyarázatát : — Én egyenesen Szentirmay grófot vádolom házasságtöréssel. Abellino maga is összeborzadt e szavakra. — Ez veszélyes játék. — Ez nem játék. Bizonyítványok vannak kezeim között , ah annyi éveken keresztül nem híjába jártam én ezen gőgös nagy urak között, — bocsánat, nagyságod is közölök való; — ők azt hitték, hogy én vagyok az ő bolondjuk .... Bizonyítványok vannak kezemben ! S ezt mondva diadalmasan ütött bezárt szekrénye írólapjára rövid tenyerével. — Azon buzgóság, melyet a gróf gyámfia ügyében tanúsított, alkalmat nyújtott nekem a közte és a fiú szülei közt létezett viszony kifürkészésére. Kutatásaim czélhoz vezettek. Világos, hogy Szentirmay egy egész hetet töltött a Karpathyak madarasi kastélyában, a midőn az öreg Karpathy, nem törődve nejével, engedő őket mulatni egyedül, a grófnő egy akkori szobaleánya bizonyítja, miszerint ugyanez időben oly éles családiviszály támadt a gróf és neje között, hogy a grófnő több napokon át bezárta szobáját férje előtt. Ez fontos körülmény. Rövid idő múlva egy társaságban férfiak tréfás célzatokat mondanak Karpathyné felől, a midőn Szentirmay gróf közbelépett s mindenkit párbajjal fenyegetett, a ki e nő felől tiszteletlenül szól; — a haldokló nő halálos ágyán azt kívánta, hogy gyermeke Szentirmay gyámsága alá adassék, mit a halál révén lévő férje meg is erősített; a gróf éltes nőrokona, Marion kisasszony többször említé kötekedve , hogy az ifjú Karpathy Zoltán arcza mennyire hasonlít Rudolf gr.éhoz; azontúl a gróf gyöngéd, valóban atyai szeretetének nyilatkozványai mind meg annyi tanúbizonyságok, melyek őt compromittálják. Ha megvan a kezdet, önként jön a folytatás, egy pont, egy adat tizet húz maga után. A grófnak vannak ellenségei, pártviszályosai, elkergetett cselédjei, sértett hivatalnokai, azok mind sietenének kiboszuból, ki jó remény fejében ellene adatokat szolgáltatni, apró eseményeket kigömbölyitett tényekül adni elő, miknek összegéből én mint a napvilágot, fogom kideríteni a súlyos vád eltagadhatlan alakját; ily módon uram gyilkosságokat is hoztak már napfényre; rémséges bűnöket, mik az emberi szivek fenekére voltak elásva, sikerült a törvénytudóknak lélektan és bölcseleti eljárás útján napfényre hozni, s ez nem csekélyebb bűntett bármelyiknél azok közöl, miket Pitaval velünk megismertet. Abellino egészen megittasodott az ügyész ékesen szólásától. Felkelt, nyakába borult és megölelő : — „Uram, ön nagy ember.“ Azután visszaült székére, még egyszer elmondva. — Ön nagy ember. Maszlaczky nem szerette, ha dicsérték; ő nagyobb aristocrata volt, mint azok,kik inasaik gombjaira is czimereiket veretik; ő eszére volt dölyfös, s még az is bántotta, ha valaki dicséri; mert hisz azt, hogy ő okos ember, épen oly megszokott eszmének lehet tekinteni, mint hogy egy grófot méltóságos urnák hínak. Abellino pedig magán kívül volt örömében. — Ah, az öröm elfojt annál a gondolatnál, hogy ezt az embert, ezt az örökké gyűlöletes embert összetörjük. Nem a vagyon,nem a gazdagság reménye éleszt föl, hanem az, hogy őt megalázva, megbecstelenítve lássam, botránykőre állítva ostoba imádói előtt. Ennek örülök, ez jól esik. — No ebben a gyönyörűségben aligha fog részesülni kedves nagyságod, szólt közbe szárazon Maszlaczky. — Mit beszél ön ismét ? kérdé Abellino elbámulva. Hát bolonddá tart-e engem, vagy gyermek vagyok én, hogy egy perezben felbiztat, másikban lehűt ? — Én csak annyit ígértem, a mennyit teljesíteni fogok. A Karpathi-uradalmakat mostani tulajdonosától visszavenni. A mit kedves nagyság oly örömmel vár, Szentirmay gróf botránykőre állítását, erre nekem egy csep szükségem sincs. — Ön fél ! — Nem félek. Senkitől sem félek. Párbajt nem vívok, ezt már régen kimondtam, ahol pedig tollal kell harczolni, ott helyt állok magamért akárki ellenében. Én Szentirmay gróf ellen odáig vihetem a dolgot a meddig nekem tetszik, de nekem a substratum kell, és nem a scandalum. — Folyvást nem értem, amit ön beszél. — Azt elhiszem. Szólt az ügyész nyugodt büszkeséggel. Az nem is oly egyszerű. Ha értené a törvénykezések folyamát, belátná a bizonyítékok súlyát kedves nagyságod, akkor meg tudná különböztetni azt, miszerint az általam felhozott vádterv által annyit elérhetünk ugyan, hogy, ha nyilvánosság elé kerül a per, ami végítélet folytán megtörténik, akár ellenünk, akár mellettünk szóljon az, ez által gróf Szentirmay a világ szemei előtt meg van bélyegezve, családja előtt gyanúba hozva, közte és az ifjú Karpathy között kiegyenlíthetlen szakadás előidézve. — Én épen ezt akarom elérni. — Én pedig épen ezt akarom kikerülni. Kedves nagyságod úgy cselekednék, mint egy regényké, ki halomra öli, a kiket nem szeret, én pedig úgy cselekszem, mint philosoph és fiscalis, ki élni hagyja ellenfeleit, de tartozásaikat kérlelhetlenül exequálja. — Ez a Zoltán úrfi jelenleg mintegy tizenhárom, vagy tizennégy éves. Én hagytam őt nőni szép csendesen s nem siettem vele, mig ekkora nem lett. Valóban derék szép ifjú. Oly kifejlett, mint más tizenhat éves korában; gyönyörű alak, arcz és termet. És a mellett oly nemes szívű, oly gyöngéd, teli jó érzelemmel. Meglátszik rajta Szentirmay nevelése: lelke teste viharokhoz edzett, tettekre, küzdelemre kész, kész a legnagyobb áldozatra azért, akit szeret,és szeretni tud egész lelkével. Gyámatyját és annak nejét imádja, bálványozza, ée azok valóban meg is érdemlik azt.......... — De uram, mi lelte önt e dicséretekkel ? Engem akar a próbára tenni ? — Csak türelem kedves nagyságos úr. Ez mind a dolog érdemére tartozik. Még az is valószínű, hogy az ifjú Karpathy sokkal szorosabban van fűzve a Szentirmay családhoz. Én láttam a minap, minő gyöngéd féltékenységgel viseltetett a gróf lyánkája irányában; az ilyen gyermekkori viszonyok erősek szoktak lenni. — Csak nem gondol ön erre komolyan ? — Sőt igen helyesnek találom azt, mert köztünk mondva, én legkevésbé sem hiszem azt, hogy Szentirmay gróf legkisebb tilos viszonyban is állt volna Zoltán anyjával, és így semmi megróni valót nem találok a fentebbi eszmében. Ezt csak kettőnk közt mondom. Abellino a szobát érző maga körül forogni e szavakra. (Folytatjuk.) IWBIWWraWt II II H