Pesti Napló, 1854. július (5. évfolyam, 1291-1316. szám)
1854-07-01 / 1291. szám
1854. 815 dik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTEl Vidékre postán)ildve . Pesten házhozhordva. Évnegyedre 5 fr. - Sz. p. FiUvre 10 ^ „ „ E tnvi előfizetés, mint s szfMnouklisttéli dia te megszűnt. A lap politikát tartalmit illető minden közlés s flZREEASZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek térgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: nrl-otcza 8-ik szám. Ixerkeixteil Iroda, Orl-nteia 8. n. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Félévre Évnegyedre 40 — Egy hónapra 1 ti. 30 kr p 118—129! Szonht, Jel. 1 .ói. HIRDETÉSEK és magánviták, Hirdetések öt Mibos pettt-sors 4 pg5 krsjozirjéval szémíttatik. A be- Igtatisl s 10 pengd krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Msgínvltik őt hssébos sora 5 pengő krajrzir- jéval szírautatik. — A fulvételről szinte mludenkui előre leült.gUjj , PESTI NAPLÓ kiadó hivatalban. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innentén! napokat kivéve — Jelei. Ívnyi alakjában, mindennap reggeli érik ban. Előfizetési felhívás & 9£8«B m&s&é második fél évi folyamára .vidékre postán küldve, félévre julius 1-étől december végéig 1ört. — Évnegyedre julius 1-től September végéig 5 frt. pp. (Indapesten házhoz hordással, félévre 8 frt. — Évnegyedre 4 frt. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, azint ez a 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóntera szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pettt Napló kiadóhivatala. London, jun. 26. — Az angol politikai világ izgalomteljes hétre ébredett. Néhány nap múlva tudva lesz, marad e lord Aberdeen, vagy eltávozik a kormányaidtól, mely a brit államhajónak közvetlenül, a háború folyamának pedig s ipy Europa általános ügyének közvetve ad irányt. Utóbbi soraimban említem, mily roppant zajt ütött az öreg lord oroszt védő, békére hajló s csekély eredménynyel megelégedő nyilatkozata. Az ellenzék rég várt hasonló plausibilis érvre, melynél fogva őt a miniszterelnöki székről leránthassa. Mr. Layard az alsóházban szép szavakkal bejelenté, hogy csütörtökön a premier ellen bizalmatlansági szavazatot indítványozand; pár perccel később a premier a felsőházban gyűrött levélkét kap, elolvassa, minden apropós nélkül felkel s Ígéri, hogy a múlt hétfői beszédéből származott félreértést jövő hétfőn eloszlataatja. Nyilvánvaló volt, hogy a layardi tervekről rögtön értesült vádlott praeveniré-t akar játszani. Sikerül-e a tisztára mosás ? ez ma este fog eldőlni s a siker legalább is igen kétséges, miután ezt a „Times“ is csak úgy félig meddig reméli, míg ellenben az erre okot adó beszédet határozottan megrójja. Tekintve, úgymond, hogy Anglia a czár ellen háborút visel, meg kell vallani, hogy helytelenebb, tilosabb nyilatkozatot alig hallott valaha a parliament. E beszéd nemcsak a miniszterelnök személyes hírnevét csonkíta meg, de az ország méltóságát is sérti, mert a kabineti egységet gyanúsítja s lehetlenné vált alkudozások sikerére nyújt reménységet. A status quo ante bellum többé nem tartható fenn, ellenben Oroszország pontusi uralmát megtörni, a dunatorkolatokat hajózhatókká tenni, vagy pedig a Dunát a Feketetengeriel csatorna által összekötni, az orosz-török szerződéseket átvizsgálni s a cserkesz partok elismert függetlenségét biztosítani — mindez okvetlen szükségessé vált. S hihető-e, hogy lord Aberdeen dús tapasztalása őszintén akarja a háború elejét annak végével felcserélni ? Ha már a nagy ágyú ily keményen szól, képzelhető az apró fegyverek peloton-tüzelése és ropogása. Az Aberdeen ellen intézett támadások kivonatának egy tizedrésze ön egész lapját fogná elfoglalni. Némelyeknél kizárólag a premier a czélpont, mások az egész kabinetre intéznek rohamot. Ezek közé tartozik a conservativ „Atlas.“ „Out with Aberdeen!“ (ki Aberdeennel!) kiáltja e lap . Ő hétfői beszédével bebizonyítá, hogy az ausztriai szövetséget az orosz autokrata megmentésének, nem pedig megtörésének, eszközéül tekinti. Ily hitvallás mellett lehet-e bízni többi tiszttársaiban ? Lord John Russel csak azért tarta meg hivatalát, hogy sir Greyt is a kabinetbe hozhassa, s elküldé őt a raorpheti választókhoz, hogy a háború iszonyairól szónokoljon nekik ; ha ő Oroszországot porba tiporni akarja, miért jár egy után a kétértelmű Clarendonnal, a nagyon is egyértelmű Aberdeennel s a csíksima Palmerstonnal ? — Az „Examiner“ előre bevágni igyekszik a tisztára mosás útját. A nemes lord hétfői beszéde, úgymond, nem egyéb mint következetes kifolyása két évi eljárásának. Kijelenté, hogy a Porta megköszönheti, hagt 25 évre békét szerzünk neki. Ennél többet Ausztriától sem igényelhetünk, tehát a nyugati hatalmak sem kívánhatnak többet. Lehet-e ezt menteni ? ő ezt nem vigyázatlanul, hanem szándékosan s arra számítva mondta, hogy lord Lyndhurst orosziszonya államférfiatlan túlzásként, a közeli béke a honfiúi vágyak legméltóbb tárgyaként tűnjék fel. E fölött a premier oda is czélzott, hogy a nemes lordok nem is képzelik, mily közel áll ő czéljához! Miként igazolandja ő ezt ? S midőn a jelenről van szó, bírhat-e legcsekélyebb érvénynyel is egy huszonöt év előtti sürgöny ? Disraeli,Preast-je szokás szerint ismét új felfedezéssel állott elő. Szerinte már minden előre ki van csinálva. Metternich herczeg az ausztriai császár kívánságára egy emlékiratot fogalmazott a békeköthetés lehető legjobb módjáról. Ezen emlékirat nem hivatalos után Aberdeen lorddal közöltetett s nála nagy tetszést nyert. S most ennek folytán vonul ki a czár a fejedelemségekből, s ezért nyomul be Oláh-Moldvába Ausztria, hogy míg az ellenségeket egymástól elválasztja, idő maradjon az emlékirat nyugodt megfontolására. A Presse felfedezésének némi nyomatékot ad az, hogy a félhivatalos „Chronicle“ is tudomást vesz róla. „Ha ily emlékirat csakugyan léteznék, úgymond ,az semmiesetre sem leend a szerencsétlen drinápolyi béke utánzása . Metternich herczeg akkor az egyetlen volt, ki a törököt az orosz megtámadás ellen fegyveres kézzel védeni akarta, a most bizonyára nem fog oly kiegyenlítési tervet helyeselni, mely az orosz-török viszonyokat a régi lábon hagyja. Nincs ugyan ok hinni, hogy az angol kormány valamely ausztriai alkutervet már elfogadott volna, de annyi bizonyos, hogy az állítólagos ajánlatok mindenesetre orosz-ellenes külforrásból származnak. Egyébiránt,mondanom sem kell, hogy ezen országban, hol a politikai élet minden mozzanatával börzönyerészletek, pártérdekek és szenvedélyek vannak kapcsolatban , a hírlapok okoskodásai gyakran ép oly kevéssé őszinték, mint „jól értesült egyéneik“ hitelesek. Aberdeen lelépte a pénzvásáron lendületet okozna, a politikai pártoknak kormányhoz közeledésre nyújtana kilátást, s lord Doodle vagy sir Thomas Doodle megnyerné a három négyezer f. sz. hitelt, melybe fogadott, hogy lord Aberdeen jövő vasárnap többé nem miniszter , ámde ugyanannyit vesztene Foodle és Poodle , az oroszhollandi kölcsönjegyek értéke csökkenne s ha egy pár tory jutna a kabinetbe, a radikálok annál távolabb esnének czéljaiktól. Layard úr indítványának (ha még vissza nem húzza azt) sikere tehát leginkább attól függ, összeegyeztethetők-e a pártérdekek, mert csak így remélhető többség. Ha pedig ezek megszakadnak, a szakadás által meggyöngült ellenféllel szemközt Aberdeen lesz a győztes s akkor keresztül viendi politikáját. A miniszter-combinatiok, mint minden crisis alkalmával, most is erősen készülnek. Az „Advertisere“ következő : elnök, lord J. Russell; lord-kanczellár, lord Cranworth; külügy, lord Clarendon; belfgy, Sir G. Grey; hadügy, lord Palmerston; gyarmatügy, Sidney Herbert; pénzügy, Gladstone; keletindiaügy, lord Seymour ; közmunkaügy, Sir N .11; t. tanácsi elnök, lord Granville; titkos pecsétőr, Ion Grey. — A tory lap combinatiojából e szerint az eddigi egyetlen radikal tag Molesworth is kimaradván, képzelhető, hogy az a,Daily News* tetszését nem igen fogja megnyerni. — Eddig a sajtó egy volt a támadásban, de ha aczélhoz közeledve a pártérdekek határozottabb körvonalakban merülnek fel, a közlönyök egymás ellen fordulása csaknem előre látható. Aberdeen védelmében a „Chronicle“ egyes egyedül maradt s bár védvei gyöngék, a védett elébe tartott pajzs nem jelentőségnélküli, miután azt a fő hivatalos lap tartja s ezzel a premier politikáját legyőzni és azt tanúsítani látszik, hogy az orosz ellenszenv a kabinetben inkább apad mint dagad. Öszhangzik azzal Persignynek a franczia kabinetből kilépte, mit bár némelyek egészségi tekintetből történőnek mondanak, de az élesen látók előtt úgy rémlik, mintha az oroszellenes miniszter kilépése nagyon is egy időpontra esnék a békekötés sűrűbb emlegetésével. A „Globe“ Layardnak Aberdeent fenyegető indítványáról szint úgy nyilatkozik, mint a, Morning Chim. ide.1 Bécs. jun. 28. '[’„A világ története egyszersmind a világ szélőszéke“ mondja Schiller s ezen ítélőszék a tények egyszerű re-egistrálása által ki fogja tüntetni, hogy Ausztria külpolitikája századok óta nem tündöklött oly fényesen, századok óta nem egyesített magában annyi igazságot, őszinteséget, szilárdságot , férfias öntudatot, mint a jelen keleti krízisben. Aki ezen állítást puszta tömjénnézésnek nézi, azt az egész nyugati Európa sajtójára utaljuk ; a nyugati Europa Ausztriának sem nem volt túlbuzgó barátja, s midőn öt évvel ezelőtt bizonyos, nyugaton nagy tekintélyben állott theóriák éljen a mostani kormány közbenjárása által Ausztriában hihetlenekké váltak, a nyugati sajtó hangja Ausztria irányában oly ingerült len s nem egyszer az illem határain annyira túlcsapongott, hogy ama sajtó legtekintélyesb közlönyei elöl, minő péld.a „Kölnische Zig“„Daily News“ stb., az ausztriai határok elzárattak. Ausztria azóta egy sejtéssel sem közeledett az ama lapok által védelmezett tanok felé, hanem következetesen folytatta eddigi útját s mégis miként szólnak e lapok ma, miként nyilatkozik a nyugati sajtó néhány hét óta Ausztria irányában ? A legmelegebb részvét, a legőszintébb elismerés szavaival,s ez az, mi kormányunknak tetemes elégtételül szolgálhat; oly érdem, melyet még az ellen is lelkesedve elismerni kénytelen, csakugyan minden kétségen felül áll ... . Ilit Oroszország? .... Midőn a „betegember“ felett az angol követtel „consiliumot“ tartott, a német államokról szó sem volt, minha Ausztria, Poroszország stb. említést sem érdemelnének, s most? Most egyedül Ausztria azon hatalom, melytől Oroszorország valósággal fél; egyedül Ausztria az, melynek felszólításait feleletre méltatja , míg másokéit a legsértőbb módon ignorálta.Igenis,Oroszország Ausztriától fél; ha ezt 4 évvel ezelőtt mondja valaki, kinevették volna, s most mégis úgy van. Oroszország kettőben csalódott, amint látszik , először lehelyesnek tartotta a két nyugati hatalom közti őszinte egyetértést, másodszor szintoly lehetlennek tartotta Ausztria önálló, azaz oroszellenes politikáját. Pedig mostanában mind a kettőről meg- KARPATHY ZOLTÁN: Regény iis Jókai Mór. (Folytatás*) V. Az öröm-nap. Zoltán születésnapja volt. E napot a Szentirmay család rendesen Kárpátfalván, vagy Madarason, Zoltán jószágán szokta megülni. Előre készült rá cselédség, jobb igyság,a házakat meszelték,mint valami sátoros ünnepbe. A parasztleánykák vízben tartogatták előre a nefelejcset, mit majd koszorúnak fűznek, s az emberséges bátyám uramék hizlalták a tulkot,mit ősi szokásként a földes ur névnagjára szoktak levágni. Mindenki tudott valami meglepőt, valami kedvest tartogatni a bálványozott gyerek számira, ki szemefénye volt kicsinynek és nagynak, kinek láthatásáért az öreg emberek napestig elácsorogtak a kastély udvarán, mikor a szomszédból oda vetődött. Születése napján azután egészen az övék volt, akkor láthatták, beszélhettek hozzá, hallhatták nyájas szavait, megszorithaták szép fehér kezeit, mik oly erősek voltak, mint az aczéli.Megköszönheték neki mindazt a jót, a mit esztendőn át velök éreztett's hogy oly Isten áldása volt rajtok, mint az eső és a napfény; hogy a boldogságot itthoniakévá tette födeleik alatt s elmodhaták neki, hogy az Isten engedje nekik e boldogságot sokáig élvezni, hogy láthassák őt évről évre nagyobbnak, boldogabbnak, és áldhassák még a csecsemő gyermekek is, akik az ő nevén tanulnak gagyogni .... Mind azt oly igazán, oly érzékenyen tudták elmondani ezek az együgyű emberek! Hát azután az ajtókon belül! Midőn a család egymagára maradt. Tele minden szív nemcsak a maga örömével, hanem még a máséval is. Kegy gyerem volt Szentirmaynénak, két fia, két leány. Mind a négy úgy szerette Zoltánt, mint testvérét s gyakran kedves czivakodással törtek rajta, hogy melyik szeresse jobban? tán Katinkát kivéve, a ki sejteni kezdé talán, hogy ennek az édes szeretetnek valami bánata is van, amit titkolni szokás s a mi a testvérérttelemben nincsen. . . . Születése napján a gyermekek mind megajándékozák valami apró emlékkel Zoltánt, a piczike, a legkisebbik, alig harmadfél éves még verset is mondott neki, os milyen vidám dolog volt az. Zoltán az ölébe kapta és öszszevissza zsókolt. A másik kettő duzzogott, hogy hát őket nem ? Katinka már nem mutatta a duzzogást. . . . Ő egy pompás kötésű emlékkönyvet adott Zoltánnak, melynek kezdő lapjára ő maga rajzolt egy gyöngéd kézzel színezett képet, mely valami mohos követ ábrázolt, amire Zoltán neve volt írva, gyásztűzek árnyékolták azt be. *) Lásd P. N. 1290. számát. Zoltán enyelegve fordult a lyánkához. — Te emlékkönyvet adsz nekem ? Tán azt akarod, hogy elváljunk ? Hisz emlékkönyv arra való, hogy elmenjünk messzire, egyikünk fel, másikunk alá s aztán soha se lássuk többet egymást. Katinka nevetett rá. Irágy is lehet Zoltán oly bohó ? Hisz a nekik nem kell elválni soha. Ők mindig olyan gyermekek fognak maradni s teljes világ végéig mindig együtt játszanak a kertben és hajszolják a tarka pillangókat virágról virágra. Még egy becses ajándékot kapott Zoltán születésnapjára. Egy statisticai sorozat volt az, melyet valami vén tisztviselője, Varga uram, egykor jószágigazgató az öreg úr alatt, irt össze számára ; maga hozta volna el, ha ágyban fekvő beteg nem volna, amiért ezerszer kér bocsánatot. E sorozatban összehasonlítások voltak téve ez előtt tizennégy évi adatokkal. Mi volt akkor a karpathi uradalmak jövedelme és mennyivel emelkedett most? mennyi volt akkor a hasztalan kiadás? mennyivel kevesebb a mai ? a nép mennyivel lett jobb és gazdagabb? mennyivel kevesebb bűneset fordul elő ? mriszékeken alig használja már az uradalom pallosjogát. Hány iskolával szaporodtak falvai ? mennyivel többen törekednek a miveltség felé, mennyivel több házasság köttetett s mennyivel kevesebb töretett meg? Lovakra kutyákra mennyivel kevesebb volt a költség, emberbaráti czélokra mennyivel több ? Zoltán fel birta fogni az ezen adatokban rejlő magasztalt. Gyámatyja műve volt az mind, azért örömmel fogadta azt, de magában gondolá, hogy ez emelkedő boldogságot egykor ő is nevelni fogja, s magas eszményképeire méltóvá küzdi fel magát. Oly jól esett volna most Rudolfot megölelhetnie, megcsókolni atyai munkás kezét, mely oly erősen épít, oly kitartóan fárad, oly csalhatlan biztonsággal vezet, azt az imádott, azt a bámult kezet, mely oly csodaszépen rajzol, mint a milyen csodabiztosan lő, s oly édesen áld, mint amilyen keményen sújt. De Rudolf nincs jelen az örömnap reggelén, hiába várják őt délig is, akkor sem jó. A tisztelgők, a jobbágyok, tisztviselők üdvözlő küldöttségei mind eltávoztak már, a család termeibe vonult vissza, s ott várták Rudolfot késő estig a félreismerhetlen borutvont örömeikre az ő hosszas elmaradása. Maga Flóra sem birta magának megmagyarázni e távollét okát. Hisz Rudolf Szentirmán volt még tegnap, midőn az egész család átjött s úgy mondá, hogy korán reggel útónok fog jönni. És ime már este van. Talán valami baj érte ? Különben nem maradt volna el. Flóra maga is nyugtalan kezde lenni s este felé kisétál gyermekeivel a kastély kertjébe; ott egy magas halmon, melyről mesterséges vizomlás rohant alá, a hajdani szittya kastély ősi romjait megkerülve, letelepedett a kedves család ; innen a magasból messze le lehetett látni az útra. De nem ment semmi mulatság úgy, mint máskor. Még a gyermekek is levertek voltak , az örökké vidám Katinka arczán is elkomorulna látszék, ami oly jól illett életvidám telt rózsa színéhez. Végre Zoltán nem állhatá a nyugtalanságot, engedelmet kért gyámanyjától, hogy lóra üljön s átsiessen Szentirmára, megtudandó, nem érte-e a grófot valami veszély; de Flóra nem engedé: bizonyosan mulaszthatlan dolga van férjének s nem venné jó néven családja túlságig vitt aggodalmát. Még is könnyebben esik a szívnek, ha csak néhány lépéssel is eléje mehet annak, akit óhajtva vár; az emberben van valami ártatlan babona , mely azt súgja, hogy csak meg kell indulni az elé, aki sokáig jő, hogy azonnal jöjjön. Tán ha előbb megindultunk volna, előbb megtöendett. Zoltán nem állható meg,hogy legalább a kert túlsó széléig, mit nagy facsoportok takartak el, gyámatyja elé ne kerüljön. A két nagyobb gyermek két felől karjába kapaszkodott és ők is vele indultak, a két kisebb szinte sírva fakadt, hogy nekik nem volt szabad vele menni. Flóra bár nem mutatta, de komolyan aggódott. Ez a nap mindig nevezetes családi ünnepély szokott náluk jenni, és Rudolf soha sem maradt el arról, ilyenkor meg szokta csókolni gyámfiát, megdicsérő egy évi haladásáért, megáldá, szeretőjével e halmozá, mintha mindannyiszor családja új tagjává avatná őt, e napok benyomása mindig újabb szemet adott a lánczhoz, mely az ifjút gyámatyja családjához fűzte és ime most egy szent elmaradt. Pedig egy szem lójával rebomlik a láncz. Rudolfot nagy dolognak kellett érni, hogy e családi ünnepet elmulasztá. Bizony nagy dolog történt vele. Midőn éjjen kihajtatott egyik kapuján a Madarasra vezető útnak indulandó, akkor érkezik az udvarra parasztszekéren fráter Bogozy Pestről a másik kapun. Amint az ajtó elé ért, kiugrott kocsijából, levető porköpenyét,sapkáját felcserélte kucsmával, kardját előkereste a szalma közeli oldalára köté és azzal felment a tornáczba, haragos tekintélylyel kérdezve a szembejövő sújtásos hajdútól: „itthon-e a méltóságos gróf? — Nincs, volt a rövid válasz. — Hm, az baj. Vagyon-e a méltóságos grófnak törvényes korú de nem teljes korú fia? Értse meg jól: törvényes korú, de nem teljes korú. — De furcsa, morgott a hajdú; tudom is én; nem értek én diákul. — Az szép, hát maga kicsoda? Hajdu? — A méltóságos ur huszárja. Nem hajdú. Hajdú az, a ki a vármegye háza előtt strázsál. — Ilogyhiják? — Elekérdi Pál, szólt a cseléd fitymálva, s nagyon boszantva az eddigi kérdések által. — De komolyan feleljen kend, azt mondom , kiálta rá Bogozy haragosan , úgy tekintsen rám , hogy én a tekintetes királyi tábla juratus nótáriusa vagyok s exmissioból jövök. Azért hivatalosan kérdem kendet: kinek híják ? A hajdú a hivatalos szóra kivette a pipát a szájából, de azért megnyomta a feleletet, mondván büszkeséggel. — Nemes Kánya Márton. Bogozy feljegyző azt plajbásszal egy nagy vörös tárcza fenekébe. — Hány esztendős ? — Én magam csak negyvenkettő, hanem az apám elélt nyolczvanig. — A Hapatja ? — Köszönöm kérdésit. Egészséges vagyok. —Nem azt kérdeztem, micsoda conditio, hivatala van? — Mondtam már egyszer : huszár, hanem a bátyám fiscalis. — Van felesége? — Kettő. — Bolond kend ? — Instálom : az egyik már meghalt. — No hát már most fogja kend ezt az írást; ez idéző levél, — cittorium a méltóságos gróf ellen. Kendnek mint házhoz tartozó cselédnek, érvényesen adhatom ezt át. — De én nekem, úgy segéljen , át nem adja az ur, ha százszor juratus is. — De gondolja meg kend........... — Nem gondolok én semmit ! szabódott a híjda kinek rettentő iszonyata volt mindenféle törvényes dolog ellen , azt hitte, hogy a ki egy olyan hí-t elfogad, azt mintárt exequálják is. — Az én kezembe ugyan nem nyomja azt az írást. Én nem láttam, nem hallottam semmit, én nem vagyok senki, engemi nem hívok sehogy. Én itthon sem vagyok. Azzal elosont az előszobába s bezárta maga után az ajtót. Példáját látva, valamennyi cseléd szétfutott az udvarról. Frater Bogozyt egy cseppet sem zavart meg ez erőszakos eltűnés, előkeresett a tarisznyájából négy szeget és egy kalapácsot s azokkal az idéző levelet szépen elszegezte az orra elölt bezárt ajtóra. Azután szépen felült a szekérre, visszaforditá a rudat s elhajtatott, a merre jött. A cselédek csak akkor mertek előjönni s mily nagy volt megütközésök, midőn a veszedelmes iratot az ajtón látták fityegni, kifeszitve, mint valami szitariir.not. Elszörnyedt minden ember. Minő irtóztál , gyalázat ez! A kastély kapujára idéző levelet szegezni. "— kell onnan tépni! kialta egy pár vitézibb némber. v '■". h°ZZ!I nfi nyúljatok I szé,u közbe a hajdú. Ez törvényes dolog s bajt szerezhet annak, a ki b-zd nyúl a kezével. Hanem mindjárt tgyünk valamit kd a kis groomt Gyerejde csak te kc,,yöb. Hány esztmdös vagy te ficzkó. Nyolcz? Nem ígísz, csak hét vagy. Ne megállj, vedd le te innen ezt az Írást. No ne lelj, nem harap meg. Bele ne nézz. Fjen ki se nézzen bele. Ki tudna ilyen ákombak Írást elolvasni ? Már most ugorj a legjobbik paripára s vágtass a méltóságos urmán a t hol találod, ott add át neki ezt a levelet. De sicsi nagyon. Két percz múlva vágtatott a Jóvừ-'’----.«CVAV •