Pesti Napló, 1854. július (5. évfolyam, 1291-1316. szám)
1854-07-01 / 1291. szám
győződött , így épen nem valószínűtlen azon hír, miszerint a czár kabinetünket megkérdeztette, mi azon concessiók legkisebb mértéke, melyeket akkor várhat, ha az ausztriai „sommation“ enged. Mi választ nyert, nem tudjuk, de úgy vészük, hogy e válasz kétséges nem lehet. Ausztria Oroszországnak azt mondja : Ha tovább is megmaradnál a dunai fejedelemségekben, én abban reátnézve kárt és veszélyt látok; te azt mondod, 108y visszavonulsz, ha a francziák és angolok is vsszavonulnak; mi közöm nekem a francziák és amekhoz , hogy miattok kárt és veszélyt szenvedje mi közük a francziák és angoloknak hozzám, hogy miattam visszavonuljanak? — Ha azokkal bajod van , végezd ő velek; a dunai fejedelemségek ügye pedig engem illet s ezt velem kell végezned.“ Ez körülbelül az ausztriai felszólitás alapeszméje; ebből pedig világos, hogy Ausztria minden feltétel nélkül kívánja a dunai fejedelemségek odahagyását, minthogy már azoknak megszállását is jogtalan lépésnek tartotta; pedig ki hallotta valaha, hogy valakit, mivel elkövetett hibáját ismét jóvá akarja tenni, végre még meg is jutalmaznak ? A dunai fejedelemségeket a háború csapásai alól felszabadítani s onnan a két verekedő fél akármelyikét is kiszoritni, jövőre pedig a háború e téren megújulását akadályoztatni : ez Ausztria legközvetlenebb feladata, mely az által meg leend oldva, hogy az oroszok a dunai fejedelemségekből kitakarodnak s az osztrák hadsereg azokat megszállja; csak aztán jut a sor az ügy többé kevésbbé közvetlen, de nem kevésbé világfontosságu oldalaira .... Későbbi századok ez évtől fogják datálni az újabb történet egyik uj korszakát, a jelen krízis következményei még igen igen soká érezhetők lesznek, s épen a legfontosabbak — legkésőbben. Oroszország ama görög művész festvényéhez hasonit, mely fátyollal betakarva látszott s midőn a fátyolt félre akarták húzni, azt látták, hogy a fátyol maga a gép. Oroszhonnak eddig csak külszinét látták, ez most, miként a napvilágnak kitett festvény színei, mindinkább tünedezni kezd, mindenki kiváncsi megtudni, mi rejlik e külszin megött.... félünk, félünk, hogy a külszin maga a lényeg volt s hogy mögötte — semmi sincs! — Hogy legrövidebb idő múlva fontos hirek birtokába jutandunk, ezt azon megfeszített szorgalomból is következtethetni, melylyel Nagy-Szeben, Brassó, Czernovitz és Lemberg közt a telegrafi vonalak helyreállításán dolgoznak. Hesztisznagy szombaton fog útnak indulni a reá bízott két hadsereg megszemlélésére; hetek előtt mondtuk, hogy e geniális hadvezér szokatlan kitüntetésben fog részesülni s valóban nem emlékezünk oly esetre, hogy két hadsereg feletti főparancsnokság oly férfira ruháztatott volna, ki a hadseregben elérhető legfőbb méltóságot még nem viseli. Ily kitüntetés után Hesz báró alkalmasint nem igen soká fog várni a tábornagyi pálczára. Amit egyik bécsi lap Bécsben mulató Metternich herczeg által a bécsi kabinetnek tett béketervekre nézve Londonból telegrafiroztat magának: arra nézve én sokkal hihetőbb versiót hallottam, minthogy egyáltalában föl nem tehetni, hogy Ő Felsége jeles külügyminisztere mellőzésével Metternich herczeg által fogna magának indítványokat kidolgoztatni. — Én úgy hallottam a dolgot, hogy ő Felsége már régebben szólott a herczeggel a keleti ügyről s az ősz kanczellár nézeteit figyelemre méltóknak ítélvén arra kérte, hogy e nézeteket jegyezze fel s rendezze egy memorandumban. Erre a herczeg azt válaszolta volna, hogy ily kidolgozás még e század harmadik évtizedéből megvan az állam-irománytárban, hogy nézetei azóta meg nem változtak s hogy az ottan tett inditványok nagyobb része még most is alkalmazható. Ez azon emlékirat, mely nemhivatalosan az angol kabinettel közöltetett s Aberdeen lord tetszésében részesült. Ha ezen versio helyes, ez emlékirat jövőben, midőn az ügy ismét a diplomatia kezébe kerül, igen jó tanácsadó lehet, de most, midőn a hadseregek s nem a tollak működnek, közvetlen jelentősége csakugyan igen csekély volna. (Lapszemle.) A W. Lloyd junius 28-kai számában E. W. a keleti viszályt veszi újabb elmélkedése tárgyáúl, s e sötét, végzetteljes drámára nézve, melynek végfejleményit még a jövőnek méhe rejti, következőkép nyilatkozik : Mi a történetben egyetlen esetre sem emlékezünk, hogy valamely állam magát kötelezte volna, bármi körülmények közt csak védelmi háborút viselni. Néha valóban szükségessé válik védelmi czélból is támadólag lépni föl. Hogy valamely állam, mely egy másikkal háborúba bonyolult, azt mondhassa, hogy hadi működéseit egy neki kijelölt határvonalon belül kívánja valósítni, mialatt ellenese szabad kézzel bírna, korlátozás nélkül folytatni a háborút, ilyesmi nem gondolható. Oroszország azon esetben, ha a harcrot Törökország ellen folytatja, magának nem engedend föltételeket szabni arra nézve, mikép folytassa e háborút. De más hatalmak is szintén hamis és téves állást foglalnának, ha így szólnának Oroszországhoz : ha te egyik karodat hátadhoz hagyod köttetni , a másikkal Törökországot vered, úgy hadviselésedet békésen fogjuk nézni; de ha mindkét karodat használod, akkor reád törünk. — A dunafejedeleműségek kiürítése miatti kérdés egészen elváltoztatta természetét. A viszály kezdetén, midőn az forgott fen, szabad-e zálogot elragadozni, vagy nem, Európa akkori szelíd hangulatánál e zálog visszaadatása a viszálynak véget vethetett volna. Most midőn a háború megüzenve van, sőt folyt is a háború, midőn a harcz szerencséje már egyik fél ellen dőlt el, midőn a török dunatartományok kiürítése egy csatavesztés következtében és újabbtéli aggodalomból történik, e hátráló mozgás a viszály megoldását csak elősegíteni képes, de de azt nem végezheti. Az orosz udvarhoz menesztett felhívás sem mondja, hogy ezzel minden meg van téve, mit tőle követelni lehet és fognak. A bécsi conferentia egész világ előtt nyitva álló jegyzőkönyvei az európai béke helyreállítására többet kívánnak, mint csupán ezt. — A nyugati hatalmak világos állást foglaltak Oroszország ellenében, midőn Törökországnak, e jogtalanul megtámadó« államnak részére állottak. Ezen állás előnyösebb is. Ha Anglia p. o. Oroszországnak tudtára adta volna , hogy csak akkor fog neki háborút üzenni, ha Törökországnak ázsiai, nem pedig ha csupán európai tartományait szállja meg, vájjon mi lett volna a következés? Fegyverkeznie, pénzt kiadnia kellett volna , valamint most elmulasztotta volna a fó alkalmakat a háború viselése és bevégezésére, s később aztán , midőn a csupa előkészületek által ellankadott, egy Oroszország választásaiimn időpontban talán még is besesodortatott volna/Balgaság is lett volna ily intézkedéshez alkalmazkodni,mert ki Törökországot Európában megveri, megveri ezáltal Ázsiában is. A testnek egy részét nem lehet úgy sebezni, hogy a fájdalmat a másik rész együtt ne érezze. Vájjon akarhatnak-e a német nagyhatalmak maguknak ily kedvezőtlen állást kijelöltetni? Harczkészen állani, anélkül hogy harczolniok szabad volna, mielőtt ellenesük kiválasztja nekik az időpontot, melyet ők maguk választhatnának ki s kellene kiválasztanak ? — Az idő a békére még nem késő — ezek a czikk zársorai. — A háborúra sem késő. De késő mindenre most, mi a háború és béke közt fekszik. — A világ nem csatákat szomjaz , hanem eldöntés után ered. — Az utolsó szónak ki kell mondatnia, minél előbb annál jobb. — A biztosítékokat név szerint kell megnevezni, miket Európa Oroszországtól követel, s a czárnak tudnia kell, hogy ha e biztosítékokat meg nem adja, úgy e biztosítékok egy óráig sem maradnak ugyanazok , hogy akkor napról napra roppantabb lesz a számolás, melynek végkiegyenlítése a fizetőnek egy félszázad ótai nyereményeibe kerülhet. AUSZTRIAI BIRODALOM Bécs , jan. 24. Mennél inkább közeledik az elhatározás pillanata, és ez Oroszországnak, kabinetünk ismeretes jegyzékére adandó válaszában fekszik, annál nagyobb feszültség szállja meg a kedélyeket. A béke barátai erősen hiszik , hogy akkor aztán egy itt tartandó congressus a többit rendezni fogja; de másokat ismét azon aggodalom kap itt meg, váljon Francziaország és Anglia is — föltévén, hogy Bécsben csakugyan létrejö e congressus — hajlandók lesznek-e, annak bizonytalan eredménye fejében, az ellenségeskedéseket annak tartama alatt megszüntetni? Azon intézkedések , miket e két hatalom jelenleg tesz, legalább erre nem nagy reménynek engednek helyet, mert minden oda mutat, hogy a nyugati hatalmak szándékában áll : a háborút az orosz földre és pedig legközelebb, Krimiába és Finnlandba áthelyezni, s ezzel összefüggésben a Várnába hozott ostromtárgyuknak aligha van más czéljuk, mint Szebasztopolt a szárazföldről is megtámadni. Az ausztriai politika programmja a legközelebb jövőre. (A „Journal des Debats“ után.) (Vége.) Ha Ausztria, mint közbenjáró elfogadtatik, legelőször is Törökországot fogja megerősítni, hogy azt minden túlsúlyozó befolyástól elvonja; másodszor pedig Oroszországnak jövőre lehető támadásai ellen egy védrendszert fog organizálni, mely Európát megnyugtatja, s a mostanihoz hasonló zavarok visszatérése ellen biztosítja. Midőn Ausztria ezen kettős eredményre törekszik, egyszersmind hű marad régi és következetes politikájához. Ausztria sohasem járult a Porta gyengítéséhez; a törökök országának szétdarabolását sohasem helyeslé; az uj görög királyság alakításában legkisebb részt sem vett; s végre azon pasák kísérleteit, kik a zultánok jármát le akarák rázni s magokat függetlenekké tenni , sohasem helyeselte. Ausztria hisz Törökországnak életrevalóságában azért, mert ezt óhajtja. Ausztria kívánja ezt, mert az ottomán birodalom fenállása, Ausztria politikájával megegyezik. Mindebből azonban nem kell azt következtetni, mint ha Ausztria mindazon gyengeségek fölött, melyek Törökország sorsát aláássák, s korábban vagy későbben megsemmisülését idézhetendik elő, áltatásban élne; mi csak azt akartuk kijelölni, miszerint Ausztria mindent, ami csak tőle függ,meg fog tenni, hogy ezen összeomlást még messze távolba mozdítsa. Ez volt a jelen krízis bekövetkeztének kezdetétől fogva, a bécsi kabinet és az orosz czár közötti meghasonlásnak oka, miután ez utóbbi Törökország végét nemsokára bekövetkezendőnek hitte. Miklós czár előtt a bécsi kabinet ezen nézete nem volt ismeretlen, mert azon időben, midőn Sir George Seymourral az annyiszor emlegetett ismeretes beszélgetéseket tartotta, s e fölött egyenesen Victoria királynő miniszterével értekezett, a bécsi kabinetnek , sőt Berlinben is a királynak és a porosz hgnek erre vonatkozó nyilatkozatok tétettek. Miután azonban a bécsi kabinet ezen beszélgetések alkalmával a török uralom végének eventualitását megengedte, az ausztriai és orosz udvarok belátták, hogy ezen eventualitás kérdése fölött minden nehézség nélkül értekezhetnek, midőn mindketten egy görög állam, egy bizánczi császárság felállítását absolute kizárták, s abban állapodtak meg, miszerint ezen tágas államterületen csak apró, semleges államok csoportozatát türendik el, melyek Európa protectorátusa alá helyeztetnének. Ausztriának tehát igen könnyű egyetérteni azon kabinetekkel , melyek a Portát most gyámolitják és védik s nem akarják, hogy ismételtessék az, mi 1853—54-ben a Feketetengeren, a Dunánál és Szambulban történt. E czélra elegendő, hogy a Feketetenger jövőre minden nemzet hadihajóinak nyitva álljon, hogy Oroszország lemondjon a Dunafejedelemségrőli protectorátusról, mi oly gyakran ürügyet szolgáltat azoknak megszállására, s hogy végre a Dunafejedelemségek ne maradjanak Oroszország kezében. S kinek fog ezen Oroszországtól elvett préda hasznot hozni ? Az egész világnak, mindenekfölött pedig Ausztriának, mert Ausztria, — főleg szomszédsága miatt, mely ezen államot sajátságos állásba helyezi — több hasznot húzhat belőle, mint bármely más állam. És valóban megjegyzésre méltó, hogy, míg Ausztria, mint nagyhatalom, minden, Európa közérdekeit érintő kérdésnél érdekeltetik, itt egyszersmind Németország érdekei felől is kell gondoskodnia, s kell, hogy saját érdekei túlsúlyra vergődjenek. Németország érdeke az Ausztria és Poroszország által a német szövetséggyűlésnek máju 24-kén előterjesztett memorandumban tisztán van tárgyalva. A többi közt ez mondatik: „Úgy tűnik föl előttük (Ausztria és Poroszország udvarai előtt), mint Németország politikai állásának követelése, mint fentartó politikájának eleme, mint nemzeti gazdagsága természetes kifejlődésének egyik feltétele , hogy az Al-Duna tartományaiban jól rendezett s közép Európa érdekeinek megfelelő állapotok létezzenek. Németország iparos kereskedésének a versenyzésnek egy tágas s gyümölcsöző mezeje nyílik más nemzetekkel; oly terület, melynek a német intelligentia és munkaerő értékesítésére annál nagyobb fontosságot kell hogy nyerjen, minél gyorsabban halad előre a művelődési állapotok s közlekedési viszonyok kifejlődése. Németország anyagi érdekei a nagy vizit irányában Kelet felé a legmagasabb lendületre képesek, s ennélfogva közös német ügy, hogy a Dunáni kereskedés teljes szabadsága biztosíttassák, s a közlekedési utak élénkítése Kelet felé korlátozások által ne akadályoztassák.“ Ezen elvnek, Ausztria által közbenjárói állásában kifejtve s érvényre emelve, kell hogy eredményei legyenek, melyeket előre lehet látni. Ha már a Dunafejedelemségeknek csakugyan protectorátus alatt kell államok, Ausztria védnöksége mindeniknek elbe teendő. Ugyanez áll Szerbiáról is, kivévén azon politikai kötelékeket, melyek a Fejedelemségeket a Portához csatolják, így a török birodalom három nagy tartománya az orosz befolyás elől elvonatnék, s Ausztriáé alá jutna; a Porta ezáltal kétségkívül igen keveset nyerne, de Ausztria, mindenekfölött pedig Németország, igen nagy hasznot húzna belőle. Akkor Németország és Ausztria mintegy a Fekete tengerig terjednének, a dunáni hajózás szabad volna, s a Pontus Euxinus Ausztria délkeleti tartományainak egy új s biztos összeköttetést nyitna a Középtengerrel. De még ez nem mind ; Ausztriának eddig sokat kellett Oroszországtól félnie; az utóbbinak dicsvágyó szándékai nem engedék nyugodni; kereskedelmi érdekeiben fenyegettetve látta magát. Oroszország az Ausztriával határos szláv tartományokban szakadatlanul agitált ezer meg ezer ürügy alatt, s minthogy Szerbiára vonatkozó szándékait soha sem titkolta, Ausztriának méltó oka volt, a dolgok menetében Dalmatiát is félteni. Egy napon Ausztria még azt is tapasztalhatná, hogy Miklós czár utódjai, már mint Stambul urai, Cattarot hatalmukba kerítik s itt katonai állomást alapitnak, mint a milyennel bir Anglia Máltában. Ez sokak előtt agyrémnek látszik ugyan s talán az is volt, később azonban a czár többszörös nyilatkozatai által megvalósult, melyeknek viszhangja még Bécsben is hallatszott. Németország és Ausztria érdekei tehát öszhangzanak nyugat érdekivel. Azért mondhatni, hogy a támadt conflictus egy, a gondviselés által előkészített szerencsés eset, melyet ép oly ügyességgel mint erélylyel felhasználhat. Ez volna, amint előttünk bizonyosnak állították, az előre elkészített terv azon esetre, ha Oroszország, Ausztria és Poroszországnak jegyzékiratában kifejezett mindkét követelésnek engedend. Ha a terv sikerül, Oroszország igen nagy vereséget szenvedett; majdnem mindent megtartana ugyan, mit eddig területileg bírt, de lehetetlenné válnék előtte új hódításokra indulni ki, s a Dunatorkolatok fölötti uraság kiesnék kezeiből. Daczára ennek Oroszország megmaradna nagyhatalom, mi azonban Ausztriának nem volna ellenére , mert Oroszországot még egyszer használhatná. A nagyszerű diplomatiai s katonai mozgalom közepett, mely Európa általános eszméinek menetét teljesen megváltoztatta, Ausztria nem veszti el szeme elől a jövőt, s nem feledi a múlt tanulságait. Az 1848—49-ki emlékezet még igen fris, s Ausztria és Oroszország közt csak akkor kerülne véleges szakadásra a dolog, ha a czár részéről a legtulságosb konokság tapasztaltatnék. A bécsi kabinet közbenjárási szerepében alkalmat nyer Európa minden kabinetjeinek jó szolgálatot tenni, még a szpéter várnak is. Ha Oroszország vakon rohant oly harczba, mely Európát lángba borítja, eljárásának következményeit egyedül magának tulajdoníthatja; de ha szerencsésen elkerüli a mélységet, mely lábai előtt tátong, Oroszország ezt egyedül Ausztriának köszönheti. Ide czéloz a Bécsben uralkodó gondolat, s ott az Oroszország irányábani oly nagy kímélet jutalmát azon pillanatban vennék, midőn a keleti kérdés bevégzése után a forradalmi is teljes erejében ismét föltámadván, egész erélylyel családot, vagyont s az elismert államrendet újólag fenyegetné. KÜLFÖLD. Németország, Drezda junius 26. Tegnap este Péter Oldenburgi herczeg ő cs. fensége, orosz cs. gyalogs. tábornok, nejével és családjával, s igen számos kisérettel, külön vonaton Boroszlón át ide érkezett. A magas uraságok, mint halljuk, néhány napig itt fognak mulatni s aztán Sveiczba, Interlakenbe menendnek. Berlin junius 27. Az angol parlament felsőházi ülésében f. hó 19-kén Lyndhurst, Clarendon és Derby lordok öszhangzólag kimutatták annak szükségességét, hogy Oroszországtól Törökország integritásáért anyagi biztosítékokat kell kívánni, mindhárman a háború előtti állapot helyreállítását mint politikátlant utasították viszsza, s név szerint Clarendon lord Oroszország jelen hatalomállásának megcsonkítását a világ üdvére, az európai béke, előhaladás és civilisatio biztosítására nézve szükségességnek tüntette föl. A három szónokok egyike sem heveskedő ifjoncz vagy phantasta, sem „liberalizáló irányzatoknak“ nem hódolnak. Mindhárman érettkorú férfiak, sőt Lyndhurst lord már azon tisztes korban áll, hol közelebb van a skontuli mint inneni léthez ; mindhárman már a legmagasb államhivatalokat viselték, és Clarendon lord még most is miniszter; mindhárman az angol aristokratia és conservatismus képviselői, s annak fő támoszlopául különösen Derby lord van elismerve, ki magát minisztériuma idejében világosan annak nyilatkoztatta ki. Ezt kiemelnünk legalább azok ellenében nem épen fölösleges, kik még most is abban fáradoznak,hogy Oroszországot s ennek hatalomkifejtését a conservatív érdekekkel azonosítsák, s az orosz tervek és czélok erélyes leküzdését „a forradalommali kaczérkodásnak“ kiáltsák ki. Azokra nézve is, kik a három tiszteletreméltó lord beszédei ellenében Aberdeen lord azon nyilatkozatához szeretnének csatlakozni, „hogy Törökország biztonsága Oroszországtól nem sokat tarthat, s kik háromnak állása mellett, egy ellen a „tekintély,“ nem pedig „többség,“ pártparolára kívánnának hivatkozni, megemlítjük, hogy a három fentebb nevezett szónok a többséggel egyszersmind a tekintélyt egyesíti, hogy név szerint Lyndhurst lord kétségbevonhatlan tekintély Angliában mindenütt, hol köz és magánjog forog fen, mit Aberdeen lordról állítani a három országban egyetlen okos embernek sem jutott még eszébe. Talán mégis valami, álokoskodásokkal le nem küzdhető, igazság fekszik abban, ha a status quo ante ismétt visszaállítása, mind Európa köz, mind pedig Németország különleges érdekeivel teljes ellenmondásban állónak nyilváníttatik. Lyndhurst lord joggal kérdezte : mily biztosítékok léteznek Oroszországnak Törökország irányában újra fölmerülhető fondorlatai ellenében, ha az (t. i. Oroszország) régi állásába ismét visszahelyeztetnék ? Az csak a hasonló tapasztalati tételek egész sorozatából egynek kiemelése volt, midőn Lyndhurst lord az Oroszország által a dunai kereskedésre szerződvényellenesen vetett békákra mutatott.— Ha Clarendon lord igen államférfiatlannak nevezte , az alkalom elmulasztása által, miszerint Oroszország hatalma úgy megszoríttatott volna, hogy Európa jólétének az többé veszélyessé és ártalmassá ne válhassék, egy végre mégis kikerülhetlen harezot elhalasztás által csak véresebb és kétségbeesettebbé tenni, úgy a módot ennek kikerülésére nem kell messze keresnünk. Helvetia. Mint tudva van, Lombardia és Tessin canton közt az eddig fenálló határzár f. hó 16-kán megszüntetett. Jól értesültek után állítják, miszerint a helvét szövetségi tanács kötelező magát az Ausztriávali jó egyetértés helyreállítására, a menekültek fölötti rendőrségi kezelést Tessin cantonra nézve sokkal szigorúbban kezelni, mint előbb, s hogy minden a cs. kir. kormány által emelt panaszra nézve alapos vizsgálatot létetend. Francziaország, Páris, jun. 23. A miniszterek egymásután, időről időre oly tudósításokat terjesztenek elő, melyek inkább a nagyközönségre, mint az állam fejére tartoznak, kinek pótlást akarnak nyújtani azon felvilágosításokért, melyek előbb adressek, trónbeszédek, interpellációkra tett feleletek alakjában szoktak történni. Jelen pillanatban, midőn oly háború van kezdetben, melynek kimeneteléről semmi bizonyost sem mondhatni, az ily tudósítások még azon jelentőséggel is bírnak, hogy a közönséget bensőleg megnyugtatják, s morális bizonyosságot nyujtnak neki az állapotok biztonsága felől, míg külfelé azt törekszenek bebizonyítni, hogy az operatiók alapja szilárd. Persigny hivatalos jelentése nagy terjedelmű; ezt minden osztályú emberek annál nagyobb figyelemmel olvasták,mint hogy abban minden érdek többé kevésbé megérintetett. A választások és a sajtó képezik a két első pontot, melyet a miniszter érint , s az utóbbi különös accentussal tárgyaltatik. A sajtó méltán megérdemli, hogy minden kormány teljes figyelmét rá fordítsa; mindamellett azt hisszük, hogy a miniszter kelletinél több súlyt helyez rá, ha az előbbi idők mozgalmait annak tulajdonítja. A sajtó tagadhatatlanul sokat tett erre is, de ő maga csak kifolyása volt azon mialmának, mely a szellemi légkörben elterjedett. A kormány élén álló férfiak határozatlansága volt egyedül, mely ezen anyagot teljes kifejlődésre segíté. Még a legköztársaságibb sajtó sem volt képes a dec. 2-diki államcsínyt feltartóztatni. Lajos Fülöp elesett, mert nem volt bátorsága állam. Guizot úr szintén megbukott, mert az igazságos reformköveteléseket nem vette figyelembe. A mai sajtó, melyet a miniszter dicsér, nem ártalmas, de ép oly kevésbé mert még a kritika valódi álláspontját, s szilárd alapját fel nem találta. Megyei sajtónk túlbuzgóságban szenved, hol a prófetek akarnak leginkább kitűnni. Páris , jun. 24. A császár ma Maurocordato görög követet fogadá, ki azon megtiszteltetést kérte ki magának, hogy egy audientián búcsút vehessen ő felségétől, mielőtt Görögországba elutaznék, a miniszteri tanács elnökségét átveendő. A „Moniteur“ egy nemhivatalos tudósítása szintén érinti a hellen új miniszterelnök nemsokára bekövetkezendő elutazását.És így valótlannak bzonyul be azon tudósítás, mintha Maurocordatour nemi ezen magas hivatalt visszautasította volna.) A minisztérium átalakítása már több hét óta a nyivános beszélgetések tárgya volt, de az udvar megbízott igen jól tudták, hogy a császárnak gyakran kitörő elégedelenségében belügyminisztere magatartásával, rejlik saját képen ily rendszabály szükségességének kulcsa. A császá előszeretete ezen hű szolga és sorsának részese irányában tartotta őt fen mindeddig administratív kapacitásának hiánya daczára. Minthogy azonban gyakran tapasztaltatott, hogy a miniszter úrnak sokszor nem igen nagy kedve van dolgozni, a császári elnézés mértéke megtelt — és mással kellett őt helyettesitni. Ez már megtörtént és Biliau 11 úr lett belügyminiszter. Ezen ember története, ki mint fiatal, nem épen tehetségtelen ügyvéd bizonyos hírnevet szerzett magának Nantesben, több bizonyságát mutatja fölkomoly szándékának, miszerint ő minden alakban és minden hozzáférhető utakon eredményre akart törekedni. Fiatag. éveiben egyszer eszébe jutott Nantesben egy ottani leggazdagabb örökösnő kezét megkérni. Midőn a kedves papam fölött elcsodálkozott. Bár, mint mondják, ő szókat ejtett ?! volna ki . Nekem nincs nagy nevem, nincs vagyonom, de három év alatt a legelső ügyvéd rangjára emelendem magamat Nantesben, három évre ezután követ leszek, és ismét három év múlva a miniszter. A kisasszonynak, valamint a papának is tetszett ez önbizalom, s elnyerte kezét, és szavát is megtartotta, mert három év múlva nevzetes hírt szerzett magának, mint ügyvéd, később követ lett, s mint Aumale hg ügyvéde 30,000 frankot húzó, évenkint. A februári forradalom megfoszta őt mind a ké állomástól, de hazája, az alsó Loire megye által az alkotmányozó gyűlés tagjává választatott. Itt a munkajog mellett szónokolt, minden igyekezete daczára azonban mégsem volt képes sem a köztársaság sem a socialisták bizalmát megnyerni. Ki volt most jobban körüle, hogy az elnök bizalmát megnyerhesse, mint Billault? Senki! A december másodiki államcsíny után az egykori demokrata, a socialista, az Orleans-család ügyvéde második Napóleon felkelő napjának hódolt, kinek köszönheti a törvényhozó test elnökévé lett kineveztetését, s most képes, hogy neje és apája irányában szavát beváltsa, most — miniszter — Persigny úr visszalépését igen sajnáljuk ; ő azonban legfelsőbb helyen épen nem esett ki a kegyelemből. Sőt maga a császár is igen nem örömest látta minisztériumbeli kilépését, s szívesen tette volna témzanélküli miniszterré. Persignyonban, Ausztriával a szövetséget illetőleg olyannyira különbenek azoktól, — melyek jelenleg ott uralkodnak, — miszerint ő szorosan ragaszkodott kilépéséhez, jóllehet a császár sajátkezűleg útlevélben a maradásra felhívta. Persigny viszálkodásai Foulddal s más apró okok is a gróf elhatározására nem csekély befolyással bírtak. Ami a császárt személyesen illeti, mondják, miszerint uj béketervezetek irányában nemigen nagy hajlandósággal viseltetnék, de annyiban különböző véleményen van Persignyvel, hogy ez utóbbi semmi szövetséget sem akar Ausztriával, míg maga a császár Ausztriával a szövetségbe igen nagy bizalmat helyez s mindent elkövet, hogy ezt létrehozhassa. A törvényhiótest jövendőbeli elnökéül Moray grófot nevezik,, mint tudva van, belügyminiszter volt dec. 2-dikán. )■ visszalépett, midőn a január 21-ki decretumok kibcsáttattak s azóta távol tartá magát az ügyektől. Olaszország. A római határokról érkezett tudósitónk szerint San Marino kis köztársaságban nyugtalanságot ütöttek ki, mi avval végződött, hogy ezen miniatűrre