Pesti Napló, 1854. augusztus (5. évfolyam, 1317-1342. szám)

1854-08-01 / 1317. szám

amiatt szükségkép fölemelt helyáraknak a többi elő­­adásokra, visszahatása miatt, nem jelentéktelen kárára­i voltak az intézetnek. Öt hat­száz pengő forintnyi d­jjazás egy esti előadá­sért, egy személynek, ez intézet részéről, melynek ren­des helyárakkal alig 1000, sőt fölemelt árakkal is leg­­fölebb 1600—1800 ft lehet legnagyobb bevétele; oly pazarlás, melynek nem találhatni mentséget. Midőn az egy estveli tíz, tizenkét ezer franknyi jövedelmű párisi nagy opera ezer ötszáz, két ezer franknyi (6—8 száz pftnyi) föllépti díjjal ju­talmaz egy Al b o n i t vagy G r i­s­i­t, akkor még zsu­goriságot gyakorol, intézetünk pazarlásához képest­ pedig a franczia nemzeti színházak, melyeket nagy és kifogyhatlan közönségük folytonos részvétén kívül, a nemzet kamrái is a budgetben kimutatott szükségéhez képest évenként gyámolítnak, bizonyosan sokkal inkább van képesítve áldozatokkal is növelni a művészi el­veket. És ha még nemzeti intézetünknek ez áldozatai, czél­­jához vezető intézkedéseknek szenteltetnének, de leg­nagyobb részben oly vállalkozásokra pazaroltatnak, melyek naponként inkább győznek meg mindenkit az in­­­tendans gróf úr azon hitéről, mely szerint nemzeti szín­házunknak épen nem feladata, a nemzeti közművelődés, nyelv és irodalom ápolása, hanem csak érzéki gyönyör, mulatság minden áron, habár e mulatság, egy ily színházban, néha könyökre fakasztó érvet nyújt is, midőn például, egy M­ed­ari bájhang­­zatú olasz recitativjére, Bratka, medveölő magyar­sággal felel. Nemzeti színházunk múltjában is, többször volt sze­rencsénk, külföldi nagy művészeket színünkön üdvöz­­leni, sőt úgy tudjuk, hogy a legjelesebb európai művé­szek, becsületüknek látták a lelkes magyar közönség elismerésének babérait szülőhazájuk oltárán bemutat­ni ; de az akkori vendégeskedések egy nemzeti intézet­hez illő s annak nyelvét, irányát tiszteletben tartó mó­don és pénzerejének megfelelő áldozattal, eszközöltet­tek ; míg most, a mellett, hogy az intézet eredeti ren­deltetése s a közönség nyelvismerete, semmi figyelembe nem vétetik, s akárki is, kivált operai művész, a szín­házi közönség előtt ismeretlen olasz nyelven énekelhet a magyar nemzeti színpadon; ezenfölül még oly pénzbeli zsarolás is gyakoroltatik ez intézeten, mely minden mél­tányos fogalmat túlhalad. — Miért ? — Mert nemzeti színházunk, melynek, ama jobb időkben, belső értékén kívül, egész Európa előtti tekintélye is meg volt alapít­va, akkor, mint a művészi dicsőség mezeje kerestetett az idegen művészek által is, most ellenben hitelvesz­­tettsége miatt, alázatos hunyászkodással kell e színház­nak keresni a művészek kegyét; kik abban oly módon részesítik, mint az uzsorás a kétes kölcsönzőt, a 120-as százalékkal adott segélypénzben, melyben, a várható fizetlenség ellen, a nagy haszon reménye által hiszik magokat némileg kármentesítve. Hogy ily állapotnak szükségkép a pénztár vesztesé­geit és bukását kell­ előidézni, oly világos, mint ter­mészetes. De nem több szerencsével és sükerrel működött az intendáns gróf úr, más vállalkozásokra vagy állítólagos javításokra tett költekezésekben is, mint ezt a jövő számban el fogjuk mondani. KÜLFÖLD, Francziaorság. P­á­r­i­s, júl. 25. Úgy látszik, misze­rint Poroszország azon lehetőség miatt, hogy Svédor­szág Finnlandot visszakapja, a­mely visszaállítást Svédország a nyugati hatalmakkali szövetségének árá­ban kívánta — nagyon megrémült. Francziaország és Anglia ezen az után szövetségest úgy nyernek, hogy a másikat az ellenség karjába taszítják. Annyi mint bebizonyított dolog, hogy a máltai rend azóta, hogy Bonaparte tábornok Máltát bevette, nem létezik. Ha azonban a rend meghalt, a rend jele folytonosan él. Úgy halljuk, miszerint a becsületrend főtanácsa utóbbi ülésében elhatározta, minő föltételek alatt lehet a máltai rendjelt hordozni. Ezen híres rendből nem maradt fen, mint egy darabka fekete posztó. Elég ennyi is oly hiúság­­kóros időben, mint a miénk — írja a L­­­é­c­­­e. Páris, júl. 26. Napóleon herczeg visszatéréséről mint fait accompli-ról beszélnek. — A már említett befogatások váratlan számra szaporodtak. Azt hiszik, hogy a spanyol forradalom Francziaország nyugtalan fejű embereit ismét fölébresztette. Az ausztriai kormány a franczia kormányt megkér­­deztette, hogy mit akar tenni Spanyolországban.Hüb­ner úr, ki e tárgyban Drouyn de Lhuys külügy­miniszterrel hosszú értekezletet tartott, egyszersmind kijelenté, miszerint ezen kérdés semmi összeköttetésben nem áll kormányának a keleti kérdésbeni magatartásá­val. A feleletet nem tudják, azonban mindazokból, mi­ket London és Párisban hallani lehet, azt következtet­hetni, hogy Esparterot mindkét kabinet pártolni fogja. Sőt azt is tudni akarják, miszerint Izabella királynő, Francziaország tanácsára, Esparterot a kor­mány élére hízta volna. A hivatalos körökben különös feszültséggel tekinte­nek Biaritz felé, honnan a napokban igen fontos rende­leteket várnak. Ezek a belpolitika egész át­alakítására vonatkoznának, és ez alkalommal meg kell jegyezni, miszerint P­e­r­s­i­g­n­y nek az ügyek élére visszatérése fait accompli-nak tekintetik. Talán közel levőnek tartják a napot, midőn kevésbé absolut politi­kát kezdhetnének ? Annyi bizonyos, miszerint befolyá­sos emberektől nyilatkozatokat hallhatni, mik az ily át­változásra mutatnak. A császár mélyen megszomorodva hagyta el Párist a­miatt, hogy Victoria királynő nem jön Calaisba, és azt is akarják tudni, hogy a párisi udvar e miatti elégedet­lenségét Walewszkynek Londonból visszahívásával adta értesül. Állítják, hogy Bonaparte Luczián herczeg rendkívüli küldetésben közelebbről Londonba menne, hogy Albert herczeget a boulognei tábor megtekin­tésére hivja. Hozzáteszik, hogy hasonló lépéseket tettek Turin­ és Brüsselben, s ezeket süker koszorúzta. Ezen összejövetelnek a boulognei táborban jelentése van, mi bizonyos körülmények között fontos lehet. Közelebbről Bomarsund bevételének hírét várják. A franczia kormány Lagrange tábornokot külön meg­bízással Stockholmba küldte, hogy Svédország esetle­ges közremunkálására nézve véglegesen szerződjék. Spanyolország: A madridi fölkelésről, minek folyama a közönség tudomására, a közlekedés­ megszakadása miatt, csak homályosan s megszaggatva juthatott, utó­lag még némely részleteket érdekesnek vélünk föl­hozni. A fölkelés, mint már tudjuk, Barcellona, Valladolid és Granada fölkelésének hírére július 18-kán tört ki; a nép nem sokára csoportozni kezdett : éljenek O’Don­ne­­, Duk­e, Messina tábornokok! halál az áru­lókra ! kiáltások között. Az exminiszterek háza előtt fe­nyegető csoportok alakultak, a paloták belsejébe betör­tek , bútort, papírt, ezüst edényt, szóval : mindent, mit kivihettek, az utczára hordtak, s halállal fenyegették, ki valamit elsajátítni merészkednék. Ezután mindent megégettek. A nép és katonaság közt 3 órakor czivakodásra ke­rült a dolog : 4 órakor Madrid csatapiaczc­á változott, különösen nyakasan harczoltak St. Domingo piaczon, hol 6 század a vasaezredből és a polgárőrség (garde civile) egy erős osztálya majd­nem egészen összekasza­­boltatott. Egyébiránt a kir. csapatokat nyomorúan vezényelték. Nagy tömegekben léptették a főutczákon, s a fölkelők tüzelésének kitették. Egyes csapatokat elszigetelt állo­másokon élelmiszer és lőszer nélkül hagytak, hol körül­fogták őket, s végre a fegyvert le kellett rakniok.A föl­kelőknek sem volt valami ügyes vezérök, sőt a franczia és olasz menekültek útmutatása nélkül torlaszokat sem tudtak volna emelni, s a hol fölállították is, roszul al­kalmazták, ugyannyira roszul , hogy a hadcsapatok több helyütt , mint Alcala-utczában, rajta szabadon átmehettek.­­ A fölkelők száma 30,000. Az egész vá­ros hatalmukban van, a királynő palotájának kivételé­vel, minek pinczéjébe menekültek a camarilla emberei, az anyakirálynő, és családjának egy része. A palotá­ban­ levő csapatok egyébiránt s­em titkolják, hogy ők csak a királynő személyét védik, különben a fölkelés iránt rokonszenvvel viseltetnek, s fenhangon mondák, hogy Krisztináért, a miniszterekért és az udvaronczo­­kért egy lövést sem tesznek. A csata négy napig folyt; 20-kán fegyverszünet volt; 21-kén estve az ellenségeskedés Cebada-piaczon ismét elkezdődött. 22-ki tudósítás szerint a fölkelés még nem volt le­­csendesítve, jóllehet különböző pártvezétők merültek föl az események rohamában. O’D­o­n­n­e­­-nek Espar­­tero házi viszonyára nézve nincsenek tisztában. A radikál párt, melynek élén Amed­en, Narciso de la Escosura C­ervera ás Rivero állanak, zászlóját kitűzte. — A nemzetőrség magát szervezte. A junta, mely San Miguel ték ideiglenes miniszterelnök elnöksége alatt áll, jul. 21-kén három kiáltványt adott ki: az elsőben a junta névsora kö­­zöltetik , melyben vannak Valdes és Járté tiekok; a másik kiáltvány a nép bizalmára hivatkozik, és E­s­­parteronak nem sokára leendő megérkezésével vi­gasztalja; a harmadik az 1843-as alkotmányos helyhatóság haladéktalan életbeléptetését és a nép­föl­­fegyverzésnek legszélesb alaponi bevezetését rendeli. Blaser­tlck mellett Vista Her­mos­a is Portu­gálba menekült. Espartero, O’D­onnel, Dulce, Serrano és Al­e­s­i­a vasárnapra (júl. 30.) Madridba várattak. — S­a­n M­i­g­u­e­l első teendője lesz, a nevezetteket, eze­ken kívül Mesina és Roy de Olano tábornokokat rangjaikba visszahelyezni. — Espartero, O’D­o­n­­nel, Serrano és Dulce tikok arczképei a torla­szokon keringenek, azokat éjszaka kivilágítják, és a nép örömriadással üdvözli. — Armero tábornok, kit az előbbi minisztérium száműzött, visszatér Madridba.­­ Legújabb hírek szerint a fölkelők minden ponton győzelmesek valának. Véres harczokat küzdöttek. A királyi tüzérség, a palotában levők kivételével, egészen lefegyvereztetett. — A felkelő tábornokok, mielőtt a fővárosba bevonulnának. Általában összetalálkoznak, hogy egyetérőleg intézkedjenek. San Miguel minden eddigi kiáltványai következő szavakkal végződnek : Éljen II. Izabella alkotmá­nyos királynő. A királynő hatalma most már csak név­szerinti. Akarata többé nem szabad. Hogy az anyaki­rálynő hol van, nem tudhatni. A fölkelők szándékát most sem tudhatni. Egy párt Izabella királynő letételét kívánja, s helyébe ideiglenes kormányt, mi nem más, mint köztársaság lenne, neve­zetesen a franczia menekültek ez irányban működnek, s velük együtt a szabad­kőmívesek titkos juntája. — O r e n s e, a köztársaságiak pártvezére Madridba vára­­tik. A torlaszvédők közt sok francziát, lengyelt, olaszt sőt arabot is láthatni. Több torlaszon ily feliratú zászló lobog : „halálbüntetés a tolvajra !“ A Times párisi levelezője Spanyolország jövendő kormányát egészen Espartero kezébe teszi le. Azt hitte, hogy júl. 23-kán Saragossából Madridba érkezik (Nem teljesült). A Times nézete szerint, Espar­tero kormányt alakít, tán saját elnöklete alatt, s ta­lán (?) alkotmányozó cortest is ki össze, polgári és katonai új hivatalnokokat nevez ki, nevezetesen pedig az udvaronczokat szétkergeti, kik a királyságnak alá­ástak. — A T­i­m­e­s levelezője nem akar spanyol nem­zetőrséget, mert eddig nyugtalanság és rendetlenség forrása volt. Egyébként, mint bevallja, engednie kell, mert a fölkelők a nemzetőrséget határozottan kívánják. Reméli azonban, hogy minden esetre erős, szabadelmű kormányt alakít, mire személyiségének bűvereje, nép­szerűsége, becsületessége, erélye, ékesszólása, tehet­sége, eszélyessége ezen kitűnő szónokot és államférfiút képessé teszik.­­ A Times levelezője megjegyzi, hogy Anglia és Francziaország carlista vagy republiká­nus, nevezetesen Francziaország Montpensier féle moz­galmat rész szemmel nézne. A császárnak felolvasták egy levél másolatát, melyben az orleanisták a mozgal­mat Montpensier részére tanácsolják vezettetni.— A spanyol határon előlegesen 10,000 franczia figyelő hadtest állíttatik föl. Vagy Britannia. (Folytatása s vége az alsóház jul. 24-kei ülésben folyt vitatkozásoknak). Mr. Layard kívánja, hogy a háború czélja határzottabban jelöltes­sék ki, s figyelmeztet a kormány tagjai közt e tekin­tetben láthatólag uralkodó egyenetlenségre. — D. Stuart lord megállapíttatását kívánja egy őszszel tar­tandó ülésnek; a nemzetnek nincs bizalma Aberdeen lord iránt, ki a vitéz admirálok és tábornokokhoz való­színűleg parancsot menesztett, hogy a háborút gent­­lemani szelídség és hiedelemmel viseljék. Sir H. Sey­mour, ki oly férfiasan szegült a czár szándéklatai ellen, nem részesül kegybizonyítványokban, mialatt orosz nemesek a brit minisztereknél szívesen fogadott ven­dégek. Lord John, ki szívéből beszél, alárendelt sze­repet foglal a lágymeleg Aberdeen alatt, s még a had­­minisztériumot sem a legtehetséges é s alkalmasb fér­fiú vezeti, mert Aberdeen lord akép nyilatkozott volna, hogy míg ő tartja kezében a kormány gyeplőjét, addig Palmerston lord hadminiszterré nem lehet. Ha a ház statútumai megengednék, óhajtana egy módosítványt­­ indítványozni, mely a parlamentet a kabinet lépéseire nézve ellenőrséggel ruházza fel, s ő fentartja magának erre az alkalmat megragadni. Utána Mr. d’Israeli szólott: Álmélkodva hallgatja —úgymond — már tel­jes hat óráig, mint kritizálják és rángatják le a kor­mányt saját baráti és főpárthivei. Mi őt illeti, elégnek tartja azon megjegyzést, hogy egy őszi ülés 1853-ban talán a sinopei szerencsétlenséget és gyalázatot elhá­rította volna, és ki tudja, mit fog a jelen évben el­hárítani , mert megütközéssel hallotta ő itt a kabinet egyetértését s csahangzását, azaz Russell-nek Aber­­deen-nek­ identitását megemlíttetni. Lord John fel­világosítása azonban ily állításnak ellenmond; ha ő jól emlékezik , úgy lord John fősúlyt helyezett be­szédében Szebasztopol megsemmittetésére. (Itt lord J. Russell közbeszól, mondván: ő nem azt kívánta, hogy Szebasztopol megsemmittessék, hanem hogy Orosz­országnak ne engedtessék meg, ugyanott ily félel­metes hadi flottának tartása. — Általános sensatio.) — Mr. d’I­s­r­a­e­l­i folytatja , így tehát 6 egész óráig édes de csalékony álmokban ringatództunk, álmokban, me­lyeknek valósulniok nem szabad. Most jogom van kér­dezni, minő politikát követ a nemes tanácselnök lord, ha csakugyan van politikája. A telegráf hihetőleg a Szebasztopol megtámadtatására vonatkozó jelentést még nem tudatta Sz. Pétervárral, gondolá magában, midőn lord John, mikép Cobden helyesen jegyző meg, tapin­tatlan beszédét tartotta. Ámde az nem volt tapintatlan, hanem tökéletes félreértés, s a tisztes tagok súlyos jog­talanságot követnének el, ha még tovább is törekedné­nek a lord John és lord Aberdeen közötti különbsége­ket kutatni. Az ő külpolitikájukban épen semmi különb­ség nincs.­­ Mindenesetre bírjuk azon vigaszteljes meggyőződést, hogy a kormány azon törekvésében, mi­szerint a háborút régi erőtlenséggel egy dicstelen vég felé vezesse, bensőleg öszhangzó. A Palmerston lord a Szebasztopol-epizód benyomását azon biztosítás által, hogy a kabinet a szó legjobb értelmében öszhang­­zó, hogy Anglia és Francziaország szükség­ esetben más szövetségeket nélkülözhetnének, hogy a kormány eré­­lyességében senki sem kétkedhetik stb. stb. igyekszik eltörleszteni.A buckinghamshirei tag szellemdúsan szó­lott, de beszéde valósággal csak szójáték. A ház ne fe­ledkezzék meg, hogy egész Európa hallja beszédét, s így a hangot a szerint módosítsa. — D. Stuart lord a ház részére gondolkozási időt kíván, mert lord John egyik legjelentékenyebb nyilatkozatát visszavette. J. Russell lord még egyszer ismétli, hogy ő Krimia megszállatását nem katonai expeditió eredményéül, ha­nem mint jövendő békekötmény lehetséges következ­ményét akarta feltüntetni.­­ Mr. Henley, Mr. L­a­­y­a­r­d, Mr. G­r­o­g­a­n és Sir J. Shelley D. Stuart lord véleményét osztják, és Mr. Booker megjegyzi, hogy ő ezen estre saját füleivel hallotta Aberdeen lord felsőházi beszédét; az épen nem vág össze lord J. Rus­­sellével. Mr. Pete azt hiszi, hogy lord John mondat­­igazítása nem viszszavétel; ő a nemes lordot ma első ízben nem értette félre. — Mr. Horfman a votumot mindenelőtt szükségesnek tartja; bővebb felvilágosítás és tárgyalás a bizottmányi tudósítás előadásakor rendes ülésben történhetik. Lord J. Russellnek ez ellen s­emmi kifogása, előre föltévén, hogy a tudósítás még ezen estre előterjesztetik. Sir A. A­ol­and öszhang­­zásra int, és D. Stuart lord végre elhalasztási indít­ványát egy utólagos tárgyalás világos megígértére visz­­szahúzza. Ő bizonyosan adreszt fog indítványozni a há­­borúczélok bővebb felvilágosítása előtt leendő proroga­tio ellen. — A határozatot már jelentettük. L­o­n d o n, jul. 25. A felsőházi ülésben kö­­rülbelől egy tuc­at tisztán belügyi dolgokat illető bili részint befejeztetett, részint uj stádiumba hozatott. Az alsóházi ülésben délután ismét a megvesz­tegetési bik­éi foglalkoztak, s azon záradék, mely tör­vényellenes ténynek nyilatkoztatja valamely választó­nak a választási napon frisstőket rakni eléje, 42 sza­vazati többséggel (77, 35 ellen) keresztül ment.­­ Az esteli ülésben a bizottmány resolutiójáróli jelentés a 3,000,000 font sterling hadi költséget illetőleg, tárgya­lás alá került. Lord D. Stuart a resolutio elfogadását indítványozza, de csatoltassék hozzá azon kérelem is, ne m­éltóztassék ő felségének a parliamentet hamarább elnapolni, míg a kabinet képes nem leeni a háznak a külföldhözi viszonylatokról s a háború egész menetéről kimerítő jelentést adni.Tegnap Russell lord tegnap először kifejeze saját férfias érzelmeit, és néhány órával később, bizonyosan egy intésre a másik házból, visszavette nyilatkozatát. Ezen hallatlan ese­mény arra mutat, hogy ő saját rovására kelletinél to­vább ment, s hogy a nemzet vezetői ezen fontos krízis­ben egyenetlenek, határozatlanok, vagy pedig tévedés­ben vannak. A nemzet nem bízik a miniszterelnökben, kinek sem bátorsága sem eléggé éles belátása nem volt arra, hogy a veszélyt elhárítsa, nem volt bátorsága, hogy azzal komolyan szembeszálljon. Úgy látszik, hogy a kor­mány a terhek maximumáért az eredmény minimumát tö­rekszik kivívni,mintha eltökélett szándéka volna a népnek a háború minél súlyosbbá tenni. Angliának eddigi tet­tei Oroszország ellen a nevetségesig pic­inyek; ha Oroszország félig megaláztatott, ez egyedül a török vi­tézség következménye. Anglia diplomatiai törekvései legfölebb is azt eredményezték, hogy Poroszország nem ránt kardot Anglia ellen, s ebből áll az egész. Ausztria közremunkálását csak Oroszország legyőzése által lehet elérni. Rövid polémia után Cobden nézetei ellen s azon visszaemlékeztetéssel , hogy a mostani miniszterek egyike oroszféle miniszterelnökét egyszer , mint „a piece of antiquated imbecility“-t jellemző,­­ az indít­ványozó következő szavakkal végzi beszédét : „Az ország attól fél, hogy a parliament háta mögött egy gyalázatos és rothadt béke fog köttetni, s gyanút kezd táplálni magában , hogy az alsóház bűnrészese a kabinetnek. Sir John Shelley hasonló érte­lemben nyilatkozik. A hadügyi titkár (Sidney Herbert) elismeri, hogy a nemes lord indítványa bír ugyan praecedentiával, csakhogy az ily indítványok so­hasem létettek a kormány párthívei, hanem mindenkor az ellenzéki tagok által. Midőn a commissariatust, a táborszeri hivatal munkásságát, s a kormány egyéb ka­tonai rendeleteit Layardnak tegnapi ellenvetései ellen védelmezi, értésül adja, miszerint maga N­e­­­s­o­n is ha­talmas győzelmeit nem csapásról csapásra, hanem hosszú időközökben vívta ki, s valóban az ünnepelt tengerészhős életének felét ostromzárolásokkal töltötte. Az orosz erősségek elvétele a cserkesz partokon, az orosz kereskedés megakasztása, a vitéz török hadsereg morális támogatása, felszámíthatlan becsű szolgálatok. A miniszterelnök és az alsóház miniszteri vezetőjének nyilatkozatai közt hasztalan igyekszik azon ellenmondást fölfedezni, melyen jelenleg nyargalni akarnak.Az ország bizalmatlanságában pedig épen nem hiszen.Istennek há­­la, hogy az indítványozónak legalább annyi józan belátá­sa volt,hogy azon merész gyanúsítást nem találta föl,mely bizonyos részről híreszteltetik, mintha az egyesült pa­rancsnokok titkos áruló utasításokat kaptak volna. A ház mondja ki nyíltan véleményét a minisztérium ma­gatartása fölött s az a képviselők nyilatkozatához fog alkalmazkodni. (Csupa helyeslés a miniszteri oldalról.) Mr. Layard tegnapi állításainak eltorzítása fölött pa­naszkodik. Véleménye szerint Angliának bizony legki­sebb oka sincs eddigi tettével büszkélkedni, s méltat­lanság az oroszoknak jól kiszámított hadicserjét gyáva­ságnak gúnyolni. Ha Szebasztopol még oktober előtt el nem esik, az ostromzarlás télen át igenis nehéz leend, s a pontusi orosz flotta képes leend kifutni, s magát a törökökön itt vagy amott megbeszulni. A­mi az ausztriai kérdést illeti,­­ Ausztriának külön érdekei vannak a keleti kérdésben, s könnyen felfogható, hogy egyedül azokat tartja leginkább szemei előtt. Azért felszólítja a kormányt, nézzen bátran szembe a jelen krízissel, s bátran mérkőzzék meg óriási feladatával. De ki remél­hetné ezt Russel lordnak tegnapi, é­s kétségkívül rá­parancsolt ön megigazításával szemben ? A maga részé­ről a minisztérium több tagja irányában teljes bizoda­­lommal viseltetik, de Aberdeen lord iránt legcsekélyebb bizalmat sem táplál keblében. Ha tehát az indítvány szavazásra kerül, kénytelen leend azt támogatni vagy pedig a szavazástól magát visszatartóztatni. Dunne ezredes azon meggyőződését fejezi ki, hogy a segéd­hadsereg utazási eszközeire nézve egészen elhanyagol­­tatott s innen származott a kipótolhatatlan időveszteség. Szebasztopol megtámadására nézve az idő, fájdalom­­ már igenis előre haladt. — Berkeley admirál meg­­c­áfolja lord D. Stuart és Mr. Layard kétsé­geskedéseiket a kelettengeri flotta tétlensége iránt, s nem csekély sensatiót kelt, néhány helyet Napier és Chads admirálok leveleiből felolvasván. Napier admirál írja: „Kronstadt­ vagy Sveaborgra intézett tá­madás bizonyos romlás volna.“ És Chads admirál így nyilatkozik: „Miután mi a világító toronyról két nap hosszant vizsgáltuk az orosz erősségeket és hajókat, azon meggyőződésre jutottunk, hogy hajóágyak éz erős­ségekre semmmi benyomást sem tehetnek. Ezek nagy gránittömegek. Az orosz hajóknak fekvő helyekbeni megtámadásáról pedig szó sem lehet.“ Chads admi­­rált senki sem múlja felül tudományos tengerészeiben, N a p­­­e­r - rel pedig bátorságra nézve egy tengerész­hős sem mérkőzhetik. De embererőn fölöttit követelni tőlük kábaság volna. Végre kénytelen a legünnepélye­sebben s legnyomatékosabban kinyilatkoztatni — és ő mint tekintély beszél, miután a kormányparancs kibo­csátása hivatalos működésének egyik részét képezi — hogy soha egy brit parancsnok sem kapott oly tökéle­tes charte blanche -t, mint sir C. Napier. Tá­vol attól, hogy a kormány meg akarná kötni kezeit, min­den kigondolható bátorítással látta el. (Helyeslés.) Mr. T. Scully, valamint Sir J. Walsh megtámadják az indítványt. Ellenben Sir J. Shelley az indítványt bizalmatlansági szavazatnak akarja tekintetni nem áta­­lában a kabinet, hanem inkább egyenesen Aberdeen lord irányában, s mint ilyet pártolja. A nélkül, hogy a kormány rendeleteit roszalná, Mr. M. M­i­­­n­e­s mégis úgy hiszi, hogy az orosz kereskedésnek azok által tete­mes kár okoztatott legyen. Meg kell vallania, mikép semmi utat sem talál a nehézségekbeli menekülésre, s nem bírja belátni, miként lehetséges Európát jövőben orosz megtámadások ellen biztosítni. Erre Hildyard kiterjeszkedik a Berkeley-féle közlemények megfogha­tatlan vigyázatlansága fölött. Berkeley admirál azon megjegyzéssel igazolja magát, hogy ő egyedül azt mondta, miszerint a vizeni támadásnak meg kell buk­nia. Szárazföldi csapatok elküldése azonban a dolgon lényeges változtatást tesz. Egyébiránt ő nem idézett hivatalos sürgönyöket, hanem csak magánleveleket oly tisztektől, kik az admirálok nézeteit ismerik. Mr. Pe­tő az indítvány ellen van, s igen sajnálja, hogy ily tárgy fölötti discussióra kerül a dolog. Először igye­kezni kell a kormánytól nyilatkozatokat kicsikarni, s azután kell ezen felleplezéseket korholni, mint megfog­hatatlan vigyázatlanságot. Feltétlen bizalom nélkül a kormány irányában semmi nagyot sem lehet kivinni. Blair ezredes a mottót nem mint bizalmatlansági vo­lumot támogatja, hanem egyedül azért, mert egy őszi ülésszak neki kívánatosnak és czélszerűnek látszik. Végre lord J. Russel veszi át a szót, nem azért, hogy tegnapi nyilatkozataihoz csak egy szót is hozzá­tegyen, vagy pedig abból csak egyet is elvegyen, miu­tán ezt a hadügyi titkár tárgyalása után fölöslegesnek tartja. Az Aberdeen lord ellen irányzott elszigetelt tá­madásokat azonban kénytelen visszautasítni. Alkot­mányellenes dolognak tartja a miniszterelnököt colle­geitől elválasztani. A kormány minden tagja osztozik az egész kabinet felelősségében a hadviselés módjára néz­ve. A kormány fejét rászalással halmozni el, mely, ha alapos, minden minisztert hasonló éllel talál, ezt nem csak alkotmányellenes, hanem igen nemtelen taktikának tartja, mely ellen óvást tesz. Ha a ház nem bízik a kor­mányban, ezt az ő felsége üzenetére adandó feleletben is tudathatja, s a kabinet alávetendi magát a ház ítéle­tének. Lord D. Stuart úgy látja, hogy indítványa a ház többségénél viszhangra nem talál, azért is vissza akarja azt húzni. E visszahúzást azonban a miniszteri többség nem akarja megengedni. A karzatok a szava­zás miatt kiüríttetnek, mire differentia keletkezik a kér­dés fogalmazása fölött a szószóló és indítványozó közt. Végre a resolutio, a 3,000,000 font sterling megszava­zását illetőleg szavazás nélkül elfogadtatik, s az ez es­teli elenzék, többszörös nevetés közben, dicstelen ha­lállal hal meg. Ülés vége 12­2 órakor. London, jul. 27. — A tegnapi alsóházi ülésben lord Dudley Stuart orosz jelzálog bilije fölötti elnapolt vitát mr. Baring vette föl, ki e rendszabály ellen több oknál fogva harczolt; először is, mivel az a kormány helyett magán­személyektől ter­jesztetett elő, és mivel semmi általános elven nem alap­szik. Az csak Oroszországra vonatkozik, holott Anglia nemsokára más hatalmakkal is háborúba bonyolód­­hatik. Továbbá a bili külföldön Oroszország hitelének használna, mivel azt mutatná, miszerint Anglia tőke­pénzesei csak különös parlamenti adtó által tartóztatnak vissza orosz jelzálogok vásárlásától. Lord Dudley Stuart azon ellenvetést teszi : nemcsak Oroszország hanem más jelzálogok kizárására elég idő lesz, ha a háború más államok ellen megszüntetik. Mr. Wilson (pénzügyi titkár) ezen rendszabály ellen tett előbbi észrevételei mellett marad. Ha az orosz pénzügyi mű­

Next