Pesti Napló, 1854. augusztus (5. évfolyam, 1317-1342. szám)
1854-08-01 / 1317. szám
amiatt szükségkép fölemelt helyáraknak a többi előadásokra, visszahatása miatt, nem jelentéktelen kárárai voltak az intézetnek. Öt hatszáz pengő forintnyi djjazás egy esti előadásért, egy személynek, ez intézet részéről, melynek rendes helyárakkal alig 1000, sőt fölemelt árakkal is legfölebb 1600—1800 ft lehet legnagyobb bevétele; oly pazarlás, melynek nem találhatni mentséget. Midőn az egy estveli tíz, tizenkét ezer franknyi jövedelmű párisi nagy opera ezer ötszáz, két ezer franknyi (6—8 száz pftnyi) föllépti díjjal jutalmaz egy Al b o n i t vagy G r isit, akkor még zsugoriságot gyakorol, intézetünk pazarlásához képest pedig a franczia nemzeti színházak, melyeket nagy és kifogyhatlan közönségük folytonos részvétén kívül, a nemzet kamrái is a budgetben kimutatott szükségéhez képest évenként gyámolítnak, bizonyosan sokkal inkább van képesítve áldozatokkal is növelni a művészi elveket. És ha még nemzeti intézetünknek ez áldozatai, czéljához vezető intézkedéseknek szenteltetnének, de legnagyobb részben oly vállalkozásokra pazaroltatnak, melyek naponként inkább győznek meg mindenkit az intendans gróf úr azon hitéről, mely szerint nemzeti színházunknak épen nem feladata, a nemzeti közművelődés, nyelv és irodalom ápolása, hanem csak érzéki gyönyör, mulatság minden áron, habár e mulatság, egy ily színházban, néha könyökre fakasztó érvet nyújt is, midőn például, egy Medari bájhangzatú olasz recitativjére, Bratka, medveölő magyarsággal felel. Nemzeti színházunk múltjában is, többször volt szerencsénk, külföldi nagy művészeket színünkön üdvözleni, sőt úgy tudjuk, hogy a legjelesebb európai művészek, becsületüknek látták a lelkes magyar közönség elismerésének babérait szülőhazájuk oltárán bemutatni ; de az akkori vendégeskedések egy nemzeti intézethez illő s annak nyelvét, irányát tiszteletben tartó módon és pénzerejének megfelelő áldozattal, eszközöltettek ; míg most, a mellett, hogy az intézet eredeti rendeltetése s a közönség nyelvismerete, semmi figyelembe nem vétetik, s akárki is, kivált operai művész, a színházi közönség előtt ismeretlen olasz nyelven énekelhet a magyar nemzeti színpadon; ezenfölül még oly pénzbeli zsarolás is gyakoroltatik ez intézeten, mely minden méltányos fogalmat túlhalad. — Miért ? — Mert nemzeti színházunk, melynek, ama jobb időkben, belső értékén kívül, egész Európa előtti tekintélye is meg volt alapítva, akkor, mint a művészi dicsőség mezeje kerestetett az idegen művészek által is, most ellenben hitelvesztettsége miatt, alázatos hunyászkodással kell e színháznak keresni a művészek kegyét; kik abban oly módon részesítik, mint az uzsorás a kétes kölcsönzőt, a 120-as százalékkal adott segélypénzben, melyben, a várható fizetlenség ellen, a nagy haszon reménye által hiszik magokat némileg kármentesítve. Hogy ily állapotnak szükségkép a pénztár veszteségeit és bukását kell előidézni, oly világos, mint természetes. De nem több szerencsével és sükerrel működött az intendáns gróf úr, más vállalkozásokra vagy állítólagos javításokra tett költekezésekben is, mint ezt a jövő számban el fogjuk mondani. KÜLFÖLD, Francziaorság. Páris, júl. 25. Úgy látszik, miszerint Poroszország azon lehetőség miatt, hogy Svédország Finnlandot visszakapja, amely visszaállítást Svédország a nyugati hatalmakkali szövetségének árában kívánta — nagyon megrémült. Francziaország és Anglia ezen az után szövetségest úgy nyernek, hogy a másikat az ellenség karjába taszítják. Annyi mint bebizonyított dolog, hogy a máltai rend azóta, hogy Bonaparte tábornok Máltát bevette, nem létezik. Ha azonban a rend meghalt, a rend jele folytonosan él. Úgy halljuk, miszerint a becsületrend főtanácsa utóbbi ülésében elhatározta, minő föltételek alatt lehet a máltai rendjelt hordozni. Ezen híres rendből nem maradt fen, mint egy darabka fekete posztó. Elég ennyi is oly hiúságkóros időben, mint a miénk — írja a Léce. Páris, júl. 26. Napóleon herczeg visszatéréséről mint fait accompli-ról beszélnek. — A már említett befogatások váratlan számra szaporodtak. Azt hiszik, hogy a spanyol forradalom Francziaország nyugtalan fejű embereit ismét fölébresztette. Az ausztriai kormány a franczia kormányt megkérdeztette, hogy mit akar tenni Spanyolországban.Hübner úr, ki e tárgyban Drouyn de Lhuys külügyminiszterrel hosszú értekezletet tartott, egyszersmind kijelenté, miszerint ezen kérdés semmi összeköttetésben nem áll kormányának a keleti kérdésbeni magatartásával. A feleletet nem tudják, azonban mindazokból, miket London és Párisban hallani lehet, azt következtethetni, hogy Esparterot mindkét kabinet pártolni fogja. Sőt azt is tudni akarják, miszerint Izabella királynő, Francziaország tanácsára, Esparterot a kormány élére hízta volna. A hivatalos körökben különös feszültséggel tekintenek Biaritz felé, honnan a napokban igen fontos rendeleteket várnak. Ezek a belpolitika egész átalakítására vonatkoznának, és ez alkalommal meg kell jegyezni, miszerint Persigny nek az ügyek élére visszatérése fait accompli-nak tekintetik. Talán közel levőnek tartják a napot, midőn kevésbé absolut politikát kezdhetnének ? Annyi bizonyos, miszerint befolyásos emberektől nyilatkozatokat hallhatni, mik az ily átváltozásra mutatnak. A császár mélyen megszomorodva hagyta el Párist amiatt, hogy Victoria királynő nem jön Calaisba, és azt is akarják tudni, hogy a párisi udvar e miatti elégedetlenségét Walewszkynek Londonból visszahívásával adta értesül. Állítják, hogy Bonaparte Luczián herczeg rendkívüli küldetésben közelebbről Londonba menne, hogy Albert herczeget a boulognei tábor megtekintésére hivja. Hozzáteszik, hogy hasonló lépéseket tettek Turin és Brüsselben, s ezeket süker koszorúzta. Ezen összejövetelnek a boulognei táborban jelentése van, mi bizonyos körülmények között fontos lehet. Közelebbről Bomarsund bevételének hírét várják. A franczia kormány Lagrange tábornokot külön megbízással Stockholmba küldte, hogy Svédország esetleges közremunkálására nézve véglegesen szerződjék. Spanyolország: A madridi fölkelésről, minek folyama a közönség tudomására, a közlekedés megszakadása miatt, csak homályosan s megszaggatva juthatott, utólag még némely részleteket érdekesnek vélünk fölhozni. A fölkelés, mint már tudjuk, Barcellona, Valladolid és Granada fölkelésének hírére július 18-kán tört ki; a nép nem sokára csoportozni kezdett : éljenek O’Donne, Duke, Messina tábornokok! halál az árulókra ! kiáltások között. Az exminiszterek háza előtt fenyegető csoportok alakultak, a paloták belsejébe betörtek , bútort, papírt, ezüst edényt, szóval : mindent, mit kivihettek, az utczára hordtak, s halállal fenyegették, ki valamit elsajátítni merészkednék. Ezután mindent megégettek. A nép és katonaság közt 3 órakor czivakodásra került a dolog : 4 órakor Madrid csatapiaczcá változott, különösen nyakasan harczoltak St. Domingo piaczon, hol 6 század a vasaezredből és a polgárőrség (garde civile) egy erős osztálya majdnem egészen összekaszaboltatott. Egyébiránt a kir. csapatokat nyomorúan vezényelték. Nagy tömegekben léptették a főutczákon, s a fölkelők tüzelésének kitették. Egyes csapatokat elszigetelt állomásokon élelmiszer és lőszer nélkül hagytak, hol körülfogták őket, s végre a fegyvert le kellett rakniok.A fölkelőknek sem volt valami ügyes vezérök, sőt a franczia és olasz menekültek útmutatása nélkül torlaszokat sem tudtak volna emelni, s a hol fölállították is, roszul alkalmazták, ugyannyira roszul , hogy a hadcsapatok több helyütt , mint Alcala-utczában, rajta szabadon átmehettek. A fölkelők száma 30,000. Az egész város hatalmukban van, a királynő palotájának kivételével, minek pinczéjébe menekültek a camarilla emberei, az anyakirálynő, és családjának egy része. A palotában levő csapatok egyébiránt sem titkolják, hogy ők csak a királynő személyét védik, különben a fölkelés iránt rokonszenvvel viseltetnek, s fenhangon mondák, hogy Krisztináért, a miniszterekért és az udvaronczokért egy lövést sem tesznek. A csata négy napig folyt; 20-kán fegyverszünet volt; 21-kén estve az ellenségeskedés Cebada-piaczon ismét elkezdődött. 22-ki tudósítás szerint a fölkelés még nem volt lecsendesítve, jóllehet különböző pártvezétők merültek föl az események rohamában. O’Donne-nek Espartero házi viszonyára nézve nincsenek tisztában. A radikál párt, melynek élén Ameden, Narciso de la Escosura Cervera ás Rivero állanak, zászlóját kitűzte. — A nemzetőrség magát szervezte. A junta, mely San Miguel ték ideiglenes miniszterelnök elnöksége alatt áll, jul. 21-kén három kiáltványt adott ki: az elsőben a junta névsora közöltetik , melyben vannak Valdes és Járté tiekok; a másik kiáltvány a nép bizalmára hivatkozik, és Esparteronak nem sokára leendő megérkezésével vigasztalja; a harmadik az 1843-as alkotmányos helyhatóság haladéktalan életbeléptetését és a népfölfegyverzésnek legszélesb alaponi bevezetését rendeli. Blasertlck mellett Vista Hermosa is Portugálba menekült. Espartero, O’Donnel, Dulce, Serrano és Alesia vasárnapra (júl. 30.) Madridba várattak. — San Miguel első teendője lesz, a nevezetteket, ezeken kívül Mesina és Roy de Olano tábornokokat rangjaikba visszahelyezni. — Espartero, O’Donnel, Serrano és Dulce tikok arczképei a torlaszokon keringenek, azokat éjszaka kivilágítják, és a nép örömriadással üdvözli. — Armero tábornok, kit az előbbi minisztérium száműzött, visszatér Madridba. Legújabb hírek szerint a fölkelők minden ponton győzelmesek valának. Véres harczokat küzdöttek. A királyi tüzérség, a palotában levők kivételével, egészen lefegyvereztetett. — A felkelő tábornokok, mielőtt a fővárosba bevonulnának. Általában összetalálkoznak, hogy egyetérőleg intézkedjenek. San Miguel minden eddigi kiáltványai következő szavakkal végződnek : Éljen II. Izabella alkotmányos királynő. A királynő hatalma most már csak névszerinti. Akarata többé nem szabad. Hogy az anyakirálynő hol van, nem tudhatni. A fölkelők szándékát most sem tudhatni. Egy párt Izabella királynő letételét kívánja, s helyébe ideiglenes kormányt, mi nem más, mint köztársaság lenne, nevezetesen a franczia menekültek ez irányban működnek, s velük együtt a szabadkőmívesek titkos juntája. — O r e n s e, a köztársaságiak pártvezére Madridba váratik. A torlaszvédők közt sok francziát, lengyelt, olaszt sőt arabot is láthatni. Több torlaszon ily feliratú zászló lobog : „halálbüntetés a tolvajra !“ A Times párisi levelezője Spanyolország jövendő kormányát egészen Espartero kezébe teszi le. Azt hitte, hogy júl. 23-kán Saragossából Madridba érkezik (Nem teljesült). A Times nézete szerint, Espartero kormányt alakít, tán saját elnöklete alatt, s talán (?) alkotmányozó cortest is ki össze, polgári és katonai új hivatalnokokat nevez ki, nevezetesen pedig az udvaronczokat szétkergeti, kik a királyságnak aláástak. — A Times levelezője nem akar spanyol nemzetőrséget, mert eddig nyugtalanság és rendetlenség forrása volt. Egyébként, mint bevallja, engednie kell, mert a fölkelők a nemzetőrséget határozottan kívánják. Reméli azonban, hogy minden esetre erős, szabadelmű kormányt alakít, mire személyiségének bűvereje, népszerűsége, becsületessége, erélye, ékesszólása, tehetsége, eszélyessége ezen kitűnő szónokot és államférfiút képessé teszik. A Times levelezője megjegyzi, hogy Anglia és Francziaország carlista vagy republikánus, nevezetesen Francziaország Montpensier féle mozgalmat rész szemmel nézne. A császárnak felolvasták egy levél másolatát, melyben az orleanisták a mozgalmat Montpensier részére tanácsolják vezettetni.— A spanyol határon előlegesen 10,000 franczia figyelő hadtest állíttatik föl. Vagy Britannia. (Folytatása s vége az alsóház jul. 24-kei ülésben folyt vitatkozásoknak). Mr. Layard kívánja, hogy a háború czélja határzottabban jelöltessék ki, s figyelmeztet a kormány tagjai közt e tekintetben láthatólag uralkodó egyenetlenségre. — D. Stuart lord megállapíttatását kívánja egy őszszel tartandó ülésnek; a nemzetnek nincs bizalma Aberdeen lord iránt, ki a vitéz admirálok és tábornokokhoz valószínűleg parancsot menesztett, hogy a háborút gentlemani szelídség és hiedelemmel viseljék. Sir H. Seymour, ki oly férfiasan szegült a czár szándéklatai ellen, nem részesül kegybizonyítványokban, mialatt orosz nemesek a brit minisztereknél szívesen fogadott vendégek. Lord John, ki szívéből beszél, alárendelt szerepet foglal a lágymeleg Aberdeen alatt, s még a hadminisztériumot sem a legtehetséges é s alkalmasb férfiú vezeti, mert Aberdeen lord akép nyilatkozott volna, hogy míg ő tartja kezében a kormány gyeplőjét, addig Palmerston lord hadminiszterré nem lehet. Ha a ház statútumai megengednék, óhajtana egy módosítványt indítványozni, mely a parlamentet a kabinet lépéseire nézve ellenőrséggel ruházza fel, s ő fentartja magának erre az alkalmat megragadni. Utána Mr. d’Israeli szólott: Álmélkodva hallgatja —úgymond — már teljes hat óráig, mint kritizálják és rángatják le a kormányt saját baráti és főpárthivei. Mi őt illeti, elégnek tartja azon megjegyzést, hogy egy őszi ülés 1853-ban talán a sinopei szerencsétlenséget és gyalázatot elhárította volna, és ki tudja, mit fog a jelen évben elhárítani , mert megütközéssel hallotta ő itt a kabinet egyetértését s csahangzását, azaz Russell-nek Aberdeen-nek identitását megemlíttetni. Lord John felvilágosítása azonban ily állításnak ellenmond; ha ő jól emlékezik , úgy lord John fősúlyt helyezett beszédében Szebasztopol megsemmittetésére. (Itt lord J. Russell közbeszól, mondván: ő nem azt kívánta, hogy Szebasztopol megsemmittessék, hanem hogy Oroszországnak ne engedtessék meg, ugyanott ily félelmetes hadi flottának tartása. — Általános sensatio.) — Mr. d’Israeli folytatja , így tehát 6 egész óráig édes de csalékony álmokban ringatództunk, álmokban, melyeknek valósulniok nem szabad. Most jogom van kérdezni, minő politikát követ a nemes tanácselnök lord, ha csakugyan van politikája. A telegráf hihetőleg a Szebasztopol megtámadtatására vonatkozó jelentést még nem tudatta Sz. Pétervárral, gondolá magában, midőn lord John, mikép Cobden helyesen jegyző meg, tapintatlan beszédét tartotta. Ámde az nem volt tapintatlan, hanem tökéletes félreértés, s a tisztes tagok súlyos jogtalanságot követnének el, ha még tovább is törekednének a lord John és lord Aberdeen közötti különbségeket kutatni. Az ő külpolitikájukban épen semmi különbség nincs. Mindenesetre bírjuk azon vigaszteljes meggyőződést, hogy a kormány azon törekvésében, miszerint a háborút régi erőtlenséggel egy dicstelen vég felé vezesse, bensőleg öszhangzó. A Palmerston lord a Szebasztopol-epizód benyomását azon biztosítás által, hogy a kabinet a szó legjobb értelmében öszhangzó, hogy Anglia és Francziaország szükség esetben más szövetségeket nélkülözhetnének, hogy a kormány erélyességében senki sem kétkedhetik stb. stb. igyekszik eltörleszteni.A buckinghamshirei tag szellemdúsan szólott, de beszéde valósággal csak szójáték. A ház ne feledkezzék meg, hogy egész Európa hallja beszédét, s így a hangot a szerint módosítsa. — D. Stuart lord a ház részére gondolkozási időt kíván, mert lord John egyik legjelentékenyebb nyilatkozatát visszavette. J. Russell lord még egyszer ismétli, hogy ő Krimia megszállatását nem katonai expeditió eredményéül, hanem mint jövendő békekötmény lehetséges következményét akarta feltüntetni. Mr. Henley, Mr. Layard, Mr. Grogan és Sir J. Shelley D. Stuart lord véleményét osztják, és Mr. Booker megjegyzi, hogy ő ezen estre saját füleivel hallotta Aberdeen lord felsőházi beszédét; az épen nem vág össze lord J. Russellével. Mr. Pete azt hiszi, hogy lord John mondatigazítása nem viszszavétel; ő a nemes lordot ma első ízben nem értette félre. — Mr. Horfman a votumot mindenelőtt szükségesnek tartja; bővebb felvilágosítás és tárgyalás a bizottmányi tudósítás előadásakor rendes ülésben történhetik. Lord J. Russellnek ez ellen semmi kifogása, előre föltévén, hogy a tudósítás még ezen estre előterjesztetik. Sir A. Aoland öszhangzásra int, és D. Stuart lord végre elhalasztási indítványát egy utólagos tárgyalás világos megígértére viszszahúzza. Ő bizonyosan adreszt fog indítványozni a háborúczélok bővebb felvilágosítása előtt leendő prorogatio ellen. — A határozatot már jelentettük. Lon d o n, jul. 25. A felsőházi ülésben körülbelől egy tucat tisztán belügyi dolgokat illető bili részint befejeztetett, részint uj stádiumba hozatott. Az alsóházi ülésben délután ismét a megvesztegetési bikéi foglalkoztak, s azon záradék, mely törvényellenes ténynek nyilatkoztatja valamely választónak a választási napon frisstőket rakni eléje, 42 szavazati többséggel (77, 35 ellen) keresztül ment. Az esteli ülésben a bizottmány resolutiójáróli jelentés a 3,000,000 font sterling hadi költséget illetőleg, tárgyalás alá került. Lord D. Stuart a resolutio elfogadását indítványozza, de csatoltassék hozzá azon kérelem is, ne méltóztassék ő felségének a parliamentet hamarább elnapolni, míg a kabinet képes nem leeni a háznak a külföldhözi viszonylatokról s a háború egész menetéről kimerítő jelentést adni.Tegnap Russell lord tegnap először kifejeze saját férfias érzelmeit, és néhány órával később, bizonyosan egy intésre a másik házból, visszavette nyilatkozatát. Ezen hallatlan esemény arra mutat, hogy ő saját rovására kelletinél tovább ment, s hogy a nemzet vezetői ezen fontos krízisben egyenetlenek, határozatlanok, vagy pedig tévedésben vannak. A nemzet nem bízik a miniszterelnökben, kinek sem bátorsága sem eléggé éles belátása nem volt arra, hogy a veszélyt elhárítsa, nem volt bátorsága, hogy azzal komolyan szembeszálljon. Úgy látszik, hogy a kormány a terhek maximumáért az eredmény minimumát törekszik kivívni,mintha eltökélett szándéka volna a népnek a háború minél súlyosbbá tenni. Angliának eddigi tettei Oroszország ellen a nevetségesig picinyek; ha Oroszország félig megaláztatott, ez egyedül a török vitézség következménye. Anglia diplomatiai törekvései legfölebb is azt eredményezték, hogy Poroszország nem ránt kardot Anglia ellen, s ebből áll az egész. Ausztria közremunkálását csak Oroszország legyőzése által lehet elérni. Rövid polémia után Cobden nézetei ellen s azon visszaemlékeztetéssel , hogy a mostani miniszterek egyike oroszféle miniszterelnökét egyszer , mint „a piece of antiquated imbecility“-t jellemző, az indítványozó következő szavakkal végzi beszédét : „Az ország attól fél, hogy a parliament háta mögött egy gyalázatos és rothadt béke fog köttetni, s gyanút kezd táplálni magában , hogy az alsóház bűnrészese a kabinetnek. Sir John Shelley hasonló értelemben nyilatkozik. A hadügyi titkár (Sidney Herbert) elismeri, hogy a nemes lord indítványa bír ugyan praecedentiával, csakhogy az ily indítványok sohasem létettek a kormány párthívei, hanem mindenkor az ellenzéki tagok által. Midőn a commissariatust, a táborszeri hivatal munkásságát, s a kormány egyéb katonai rendeleteit Layardnak tegnapi ellenvetései ellen védelmezi, értésül adja, miszerint maga Neson is hatalmas győzelmeit nem csapásról csapásra, hanem hosszú időközökben vívta ki, s valóban az ünnepelt tengerészhős életének felét ostromzárolásokkal töltötte. Az orosz erősségek elvétele a cserkesz partokon, az orosz kereskedés megakasztása, a vitéz török hadsereg morális támogatása, felszámíthatlan becsű szolgálatok. A miniszterelnök és az alsóház miniszteri vezetőjének nyilatkozatai közt hasztalan igyekszik azon ellenmondást fölfedezni, melyen jelenleg nyargalni akarnak.Az ország bizalmatlanságában pedig épen nem hiszen.Istennek hála, hogy az indítványozónak legalább annyi józan belátása volt,hogy azon merész gyanúsítást nem találta föl,mely bizonyos részről híreszteltetik, mintha az egyesült parancsnokok titkos áruló utasításokat kaptak volna. A ház mondja ki nyíltan véleményét a minisztérium magatartása fölött s az a képviselők nyilatkozatához fog alkalmazkodni. (Csupa helyeslés a miniszteri oldalról.) Mr. Layard tegnapi állításainak eltorzítása fölött panaszkodik. Véleménye szerint Angliának bizony legkisebb oka sincs eddigi tettével büszkélkedni, s méltatlanság az oroszoknak jól kiszámított hadicserjét gyávaságnak gúnyolni. Ha Szebasztopol még oktober előtt el nem esik, az ostromzarlás télen át igenis nehéz leend, s a pontusi orosz flotta képes leend kifutni, s magát a törökökön itt vagy amott megbeszulni. Ami az ausztriai kérdést illeti, Ausztriának külön érdekei vannak a keleti kérdésben, s könnyen felfogható, hogy egyedül azokat tartja leginkább szemei előtt. Azért felszólítja a kormányt, nézzen bátran szembe a jelen krízissel, s bátran mérkőzzék meg óriási feladatával. De ki remélhetné ezt Russel lordnak tegnapi, és kétségkívül ráparancsolt ön megigazításával szemben ? A maga részéről a minisztérium több tagja irányában teljes bizodalommal viseltetik, de Aberdeen lord iránt legcsekélyebb bizalmat sem táplál keblében. Ha tehát az indítvány szavazásra kerül, kénytelen leend azt támogatni vagy pedig a szavazástól magát visszatartóztatni. Dunne ezredes azon meggyőződését fejezi ki, hogy a segédhadsereg utazási eszközeire nézve egészen elhanyagoltatott s innen származott a kipótolhatatlan időveszteség. Szebasztopol megtámadására nézve az idő, fájdalom már igenis előre haladt. — Berkeley admirál megcáfolja lord D. Stuart és Mr. Layard kétségeskedéseiket a kelettengeri flotta tétlensége iránt, s nem csekély sensatiót kelt, néhány helyet Napier és Chads admirálok leveleiből felolvasván. Napier admirál írja: „Kronstadt vagy Sveaborgra intézett támadás bizonyos romlás volna.“ És Chads admirál így nyilatkozik: „Miután mi a világító toronyról két nap hosszant vizsgáltuk az orosz erősségeket és hajókat, azon meggyőződésre jutottunk, hogy hajóágyak éz erősségekre semmmi benyomást sem tehetnek. Ezek nagy gránittömegek. Az orosz hajóknak fekvő helyekbeni megtámadásáról pedig szó sem lehet.“ Chads admirált senki sem múlja felül tudományos tengerészeiben, N a per - rel pedig bátorságra nézve egy tengerészhős sem mérkőzhetik. De embererőn fölöttit követelni tőlük kábaság volna. Végre kénytelen a legünnepélyesebben s legnyomatékosabban kinyilatkoztatni — és ő mint tekintély beszél, miután a kormányparancs kibocsátása hivatalos működésének egyik részét képezi — hogy soha egy brit parancsnok sem kapott oly tökéletes charte blanche -t, mint sir C. Napier. Távol attól, hogy a kormány meg akarná kötni kezeit, minden kigondolható bátorítással látta el. (Helyeslés.) Mr. T. Scully, valamint Sir J. Walsh megtámadják az indítványt. Ellenben Sir J. Shelley az indítványt bizalmatlansági szavazatnak akarja tekintetni nem átalában a kabinet, hanem inkább egyenesen Aberdeen lord irányában, s mint ilyet pártolja. A nélkül, hogy a kormány rendeleteit roszalná, Mr. M. Mines mégis úgy hiszi, hogy az orosz kereskedésnek azok által tetemes kár okoztatott legyen. Meg kell vallania, mikép semmi utat sem talál a nehézségekbeli menekülésre, s nem bírja belátni, miként lehetséges Európát jövőben orosz megtámadások ellen biztosítni. Erre Hildyard kiterjeszkedik a Berkeley-féle közlemények megfoghatatlan vigyázatlansága fölött. Berkeley admirál azon megjegyzéssel igazolja magát, hogy ő egyedül azt mondta, miszerint a vizeni támadásnak meg kell buknia. Szárazföldi csapatok elküldése azonban a dolgon lényeges változtatást tesz. Egyébiránt ő nem idézett hivatalos sürgönyöket, hanem csak magánleveleket oly tisztektől, kik az admirálok nézeteit ismerik. Mr. Pető az indítvány ellen van, s igen sajnálja, hogy ily tárgy fölötti discussióra kerül a dolog. Először igyekezni kell a kormánytól nyilatkozatokat kicsikarni, s azután kell ezen felleplezéseket korholni, mint megfoghatatlan vigyázatlanságot. Feltétlen bizalom nélkül a kormány irányában semmi nagyot sem lehet kivinni. Blair ezredes a mottót nem mint bizalmatlansági volumot támogatja, hanem egyedül azért, mert egy őszi ülésszak neki kívánatosnak és czélszerűnek látszik. Végre lord J. Russel veszi át a szót, nem azért, hogy tegnapi nyilatkozataihoz csak egy szót is hozzátegyen, vagy pedig abból csak egyet is elvegyen, miután ezt a hadügyi titkár tárgyalása után fölöslegesnek tartja. Az Aberdeen lord ellen irányzott elszigetelt támadásokat azonban kénytelen visszautasítni. Alkotmányellenes dolognak tartja a miniszterelnököt collegeitől elválasztani. A kormány minden tagja osztozik az egész kabinet felelősségében a hadviselés módjára nézve. A kormány fejét rászalással halmozni el, mely, ha alapos, minden minisztert hasonló éllel talál, ezt nem csak alkotmányellenes, hanem igen nemtelen taktikának tartja, mely ellen óvást tesz. Ha a ház nem bízik a kormányban, ezt az ő felsége üzenetére adandó feleletben is tudathatja, s a kabinet alávetendi magát a ház ítéletének. Lord D. Stuart úgy látja, hogy indítványa a ház többségénél viszhangra nem talál, azért is vissza akarja azt húzni. E visszahúzást azonban a miniszteri többség nem akarja megengedni. A karzatok a szavazás miatt kiüríttetnek, mire differentia keletkezik a kérdés fogalmazása fölött a szószóló és indítványozó közt. Végre a resolutio, a 3,000,000 font sterling megszavazását illetőleg szavazás nélkül elfogadtatik, s az ez esteli elenzék, többszörös nevetés közben, dicstelen halállal hal meg. Ülés vége 122 órakor. London, jul. 27. — A tegnapi alsóházi ülésben lord Dudley Stuart orosz jelzálog bilije fölötti elnapolt vitát mr. Baring vette föl, ki e rendszabály ellen több oknál fogva harczolt; először is, mivel az a kormány helyett magánszemélyektől terjesztetett elő, és mivel semmi általános elven nem alapszik. Az csak Oroszországra vonatkozik, holott Anglia nemsokára más hatalmakkal is háborúba bonyolódhatik. Továbbá a bili külföldön Oroszország hitelének használna, mivel azt mutatná, miszerint Anglia tőkepénzesei csak különös parlamenti adtó által tartóztatnak vissza orosz jelzálogok vásárlásától. Lord Dudley Stuart azon ellenvetést teszi : nemcsak Oroszország hanem más jelzálogok kizárására elég idő lesz, ha a háború más államok ellen megszüntetik. Mr. Wilson (pénzügyi titkár) ezen rendszabály ellen tett előbbi észrevételei mellett marad. Ha az orosz pénzügyi mű