Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-01 / 1368. szám
a kormány bölcs és hathatós intézkedései iránt, melyek- I nél fogva az uj törvényszékek életbe léptek. — Utána Andreanszky alelnök emelt szót, hálás elismeréssel emlitvén meg azon nagy érdemeket, melyeket az imént szólott elnöknek rendkívüli buzgalma az uj bíróságok szervezése körül szerzett. — Következett a főállamügyész Dr. Bök előadása, ki az uj büntető eljárásnak a kor igényeihez képesti haladottságáról helyesen értekezvén, méltánylással emlékezett meg a magyar nemzet nemeslelküségéről s a fejedelem iránti lojalitásáról, melylyel magát más nemzetek által felülhaladni nem engedi. Ezen ünnepélyes nyilatkozatok bevégeztével az egész gyülekezet éljent hangoztatván az új institutiók dicső teremtőjének Öcs. k, Felségének, a termet elhagyó, a megyeházba menendő. Itt az egykori közgyűlési teremben a főtörvényszéki elnök egy velős beszéddel az új országos törvényszék elnökét Czerny Józsefet hivatalába beiktató. Ez utóbbi talpraesett válasz előadásában eleven színekkel festő jogállapotainknak haladottabb voltát, s mind a közjogi, mind főleg a büntető igazságszolgáltatás tökélyesbitését előtüntetvén, mikép a fenyitő eljárás a nyilvánosság napsugárainál fogván történni, mindazon igényeknek meg lészen felelve, melyeket a művelt világ a büntető törvénykezésre nézve telez. Az ünnepély kiegészítéséül a hatóságok képviselői, s a különféle tisztviselők a két elnöknél fényes ebédre valának meghíva. Hazánk jogtörténelmében a mai nap mindenesetre korszakot képez. A polgári és büntető törvények, bármennyire feleljenek meg az ész és emberiség kívánalmainak, csak írott malaszt maradnának, ha azok orgánumai, a törvényszékek, körükben nem egyesítenék azon szellemi erőt, munkásságot és feddhetlenséget, melyek a törvény üdvös alkalmazásánál múlhatlanul megkívántatnak. A pozsonyi törvényszékek tagjai közt többen vannak , kik az új törvények és bíráskodásban sok éves tapasztalást és jártasságot hozván magukkal , az új intézmények meghonosítására hatályos tényezőküt tekintethetnek. Az új fenyítő eljárásnál, melynek legfényesebb oldala a nyilvános zártárgyalás, szeretjük hinni , hogy az, ha valahol, hazánkban a megszokott nyilvánosság földén, megtenni gyümölcseit mind a jogtudomány bővebb kifejlesztésére, s az emberismeret terjesztésére, mind pedig a közönségre nézve, melyben magasb bizalom fog gyökeret verhetni azon bírák iránt, kiktől a nyilvánosság elé terjesztett bűnesetek felett csak lelkiismeretes eljárást, csak igazságos ítéletet várhatni. Oct. 1-jén az újonnan szervezett árvabizottmány is fogja megkezdeni hivatalkodását a városházán. KÜLFÖLD. Németország, Boroszló 5. sept. 28. Tegnap estre 8 óra tájban érkezett ide ő felsége a király, s mikép tartományunk rendkívül szorongatott helyzetében illik, csöndesen fogadtatott. Néhány a kir. palotához legközelebb lakó patrióták az ő felsége által mellőztetni kívánt ünnepélyességek daczára is kivilágiták házaikat. Ma ő felsége Boroszló környékét fogja meglátogatni, hol az árviz-puztitások igen nagyok, ámbár a víz már nagyobb részt viszszalépett medrébe. Ő felsége látogatása vigaszul szolgáland ugyan tartományunk szorongatott lakosainak, de sikeresen ő felsége nem segíthet , mert a vizár okozta károk legalább is 30 millió tallérig rúgnak, s a történt csapás bármily élénk rajzai sem közelítik meg a valóságot. Ehez járul még, hogy igen sok föld még a jövő évben sem leend művelhető, számos tér pedig a homok-elöntés által sok évre vált terméketlenné.A mostanig befolyt emberbaráti adakozmányok mintegy 40,000 tallérra terjednek, mi mindenesetre csak csepp a tengerben. A „D. Alig. Zeitung“ imert írja: A czár egyházi érdekei majdnem ugyanazon mértékben fognának veszélyeztetni, mint a politikaiak, ha a nyugati hatalmaknak négy követelményét elfogadná. Ha t. i. Európa minden nagy hatalmainak a török keresztények fölötti védnöksége létesülne, akkor az orosz császár kénytelen volna lemondani azon tervének kiviteléről, hogy magát a görög vagy a keleti egyház fejévé s pápájává tegye. S ő mégis e czélhoz már oly közel van. Mily befolyást gyakorol már Oroszország a görögökre, láthattuk azt a Thessalia és Albániában történt fölkelésnél, azoknak az ország kormánya általi valódi görög, t. i. nem nyílt, hanem alattomos támogatásánál, s legújabban a várnai tűzvésznél és több más merényleteknél. Nem tagadhatni, hogy a görögök tömege Oroszország mellett rajong. Ez Oroszország eddigi egyházi politikájának eredménye. Ha a mostani harczban győz , akkor a szambuli patriárcha csakhamar azon semmiséggé sülyed, mint a moszkovai, s a czár a keleti egyház fölött épen úgy fog uralkodni, mint a római pápa a nyugati fölött. De az ezzel egybekötött veszély ugyanannyival fogna nagyobb lenni, mennyivel a pétervári pápa anyagi hatalma meghaladná a rómaiét. Oroszországnak tökéletes uralkodása Európában egész a dardanellákig, sőt Moreának legdélszakibb csúcsáig . Oroszország meggátolhatlan terjeszkedése Ázsiában egészen Jeruzsálemen át, melynek szent helyeit minden nem görög hitű előtt elzárná, lenne annak egyelőre következménye. Európa általában, Anglia és pedig Ausztria különösen, nem engedhetik ezt meg. Oroszország mindazáltal, anélkül hogy arra kényszeríttessék, ezen régi fontos tervével nem hagyand föl. Már csak ezen okból sem remélhetni egy mielőbb bekövetkező békét. Helvétia, Bern, sept. 21. Murray, itteni angol követ, ki néhány hónapig innen távol volt és a perzsiai követségi állomásra jelöltetett, mivel a keleti nyelvekben nagyon jártas, ide visszatér, hogy a szövetségkor- mánynak barátsági és kereskedelmi egyezményt java-soljon Nagybritannia és a helvét szövetség közt, mely szerint a letelepedés és raktárak fölállítása kölcsönö- s sen mindkét ország lakóinak megengedtessék és azután mint benszülöttek minden politikai jogot és kiváltságot élvezhessenek. A szövetségtanács az angol követ ezen nyilatkozványait érdemük szerint fogadta, s most már tudakozódnak a helvét ipar és kereskedelem azon czikkeiről, melyek a javaslott kötésben különösen foglaltatnak. Azután fognak kezdődni a tulajdonképi alkudozások, melyek bizonynyal jó sükerre fognak vezetni. A ,,Fr. P. Z.“ ismét jelenti, hogy Mazzini elfogatott. A ,,D. Bbl.“ erről egyszerre Luzernból, sept. 19-kéről egy levelet közöl, melyben ez áll : A szövetség tanácsnak nem kevesebb zavart okoz az epemirigynél az izgató Mazzini. Azután, mit eddig híresztelnek, mi kétség sincs benne, miszerint a Baselban elfogott olasz senki más, mint Mazzini vala. Ő azelőtt Bernben volt, hol Nuff szövetségi elnök szemelát-ttára, ki szivarát kedélyesen szítta, a baseli postakocsiba ült. Igen, azt írják és eddig meg, nem cáfoltatott, hogy Druey rendőrminiszter ugyanazon kocsiban ült Mazzinival, anélkül hogy az utóbbi egykori barátjától megismertetett volna. Luganoban, mint a radikál lapok is jelentik, Mazzini egy fedél alatt lakott Bourgeois szövetségi biztossal; ez az első, amaz a második emeletben ! — Theodosius, ki a churi püspök mellé coadjutorkép adatott, a schwyzi jezsuita collegiumot 78,000 fokon megvásárolta, hogy abban gymnasiumot és gyermekeknek seminariumot állítson. Fr&nCll&orSX&g. Páris, sept. 25. Biztos oldalról közöltetik, hogy most már Napoleon császár leghőbb óhajtását teljesülve látja, és hogy londoni látogatása közelebbről meg fog történni. Ez ügyet Albert herczegnek Boulogneban léte alatt Drouyn de Lhuys és Newcastle herczeg legnagyobb titokban végezték és elhatároztatott, hogy Napóleon császár a boulognei hadgyakorlat befejezése után Albert herczegnek Londonban a látogatást visszaadja. Egyébiránt Lajos Napóleon fogadtatása Londonban igen fényes fog lenni, és neki, mint egykor Lajos Fülöpnek, legnagyobb pompával adatik át a térdszalag rend. Határozottan közöltetik, miszerint Napoleon egyedül neje nélkül fogná a londoni udvart meglátogatni, minek némi sensatiot kell ébreszteni. A közönség közt azon hir terjeng, hogy midőn nem rég Lajos Napoleon kikocsizott, nejét jobbra ültette, miből a Napóleoni hagyomány következtében azon következtetést vonják, hogy a császárné érdekes állapotban volna. Az udvarnál azonban erről mi sem hallatszik. A császárné tegnap, udvara egy résszével, meglátogatta Mathilde herczegnőt St. Gratienban. Ma délelőtt ti 1z órakor a császár utazott Boulogneba. Jeromos herczeg Meudonből a tuileriákba jött, hogy tőle elbúcsúzzék, és a császárnét csak akkor hagya el, midőn már az a kocsiba lépett. A boulevardokon át egy század testőr kísérte. Pagnerrenél épen most jelent meg egy csomó, Oroszországra vonatkozó diplomatiai okirat. Ezek nagy részint eddig titokban valának , s először adatnak át a nagyobb olvasó közönségnek a lengyel kérdésre vonatkozó némely figyelmet érdemlő közleményekkel. Az első tíz okmány 1766 és 1767-ből kelt. A rendőrügynökök tegnap két nyilvános kikiáltót fogtak el, kik a törökök nagy győzelméről egy hamis hadi jelentést árultak. Poniatovszky herczeg, toskanai volt követ, naturalisatiot nyert és senatornak van kinézve. Hiteles forrásból jelentik, hogy Claremontban, Leopold király boulognei látogatása következtében , komoly értekezlet volt Claremont elhagyására nézve. Ezen kastély tudomás szerint a belgák királyának tulajdona. Hosszas vitatkozás után, Amália királynő egészségi állapotának tekintetéből, maradást határoztak. St. Arnaud sürgönye a párisi börzét ismét fölhangolta. Mi annyit tesz, hogy a párisiak lelkéből beszélt. Csak ne felednék, hogy még néhány napnak kell eltelni, míg a Feketetengerről oly sóvárogva várt döntő tudósítást megkaphatnák. A vitatkozás igen nagy, nem gondolkodnak, nem beszélnek egyébről csak Szebasztopolról. Elmondhatni, miszerint az egész ország reményei és aggodalmaival Iírimiában van. A kereskedelem is érzi, hogy a vállalat sikerétől sok függ. Alig lehet fogalmunk róla, mennyi életbelépendő üzletre gondolnak, és csak a villanyszikrára várnak, mely Szebasztopol buktát meghozandja. Ezen bukás különösen összefüggésben áll ezen, az iparműkiállításra vonatkozó vállalatokkal. A „Moniteur“ a tauriai félszigetről következő sürgönyt közli : ,,St. Arnaud tábornagy a hadügyminiszterhez Párisba. Bivouac, az ó erődnél, sept. 16, 1854. A szövetséges seregek 14-bén az erődnél (a sürgönyben az angolosított Oldfort neveztetik) ellenállás nélkül kiszállottak. A csapatok égnek a lelkesedéstől. A tatár lakosság irántunk nagy vonzalmat mutat. Mi folytonosan egészítjük magunkat az anyagok és lovak folytonos szállítása által. Ezen hadműködés igen fáradságos és néha szél által akadályoztatik, mindazáltal halad előre, s remélem, hogy már reggel elindulhatok. Az első eredmények öszhangzása nagyon kielégítő. Spanyolország- Madrid, sept. 21. A választási izgatás nagyban foly. Úgy látszik, hogy Spanyolországban is, mikép mindenütt forradalom után, a legszélsőbb vélemények győzedelmeskednek. A mérsékelteknek nincs hely, és maga E s p a r te r o, ha a ludianai kard nem volna, alig lehetne többé az uralkodó áradat embere. Ez nem azt teszi, mintha népszerűségéből vesztett volna, sőt ellenkezőleg, a lovas nemzetőrség ezredesévé választotta, és neki azon az éjen, melyen San Miguelnek, fényes éjizenét adtak. Azonban ezen népszerűség inkább az embert mint véleményét illeti. A köztársaságiak valóban, e pillanatban le vannak győzve és fejeik a bevállás helyzetében állanak. D r e n s e, a két Milan és más 22 előkelő személy az aug. 28-ai kudarcbani részvét miatt törvényszékekbe állíttattak, jóllehet kíméletesen csak mint lázadásra izgató nyilatkozvány okozói. Mindenek előtt ennek azon számításba veendő hatása lesz, hogy a köztársasági párt a cortesben fejétől meg lesz fosztva, mert O r e n s e, mint bevádlott, meg nem választathatik. Nagybritannia, London, sept. 26. ,,Változás szállta meg álmaik szellemét !“ Így fog a szorgalmas hírlapolvasó felkiáltani, ha a mai miniszteriális reggeli lapokat átfutja. A „Times“ törvényt tart Poroszország fölött — ehez már hozzá szoktunk — de ezúttal Ausztria irányában is sokkal hidegebben nyilatkozik , mint különben szokott , sőt még az ősz agg, a „Chronicle“ is Lengyelország nevét kezdi gagyogni. Ez a Krimiábani szerencsés kiszállás következménye. —Micsoda hangon fog szólani a downing-streeti sajtó a német hatalmak ellen, ha Szebasztopol romhalmaz, s az orosz sasnak a tengeren egyik szárnya el van pörkölve ? Mi ugyan még egy miniszteri angol lap alkalmi fenyegetéseire sem helyezünk valami nagy súlyt, — mert czikkeik vajmi gyakran nem egyebek a czetnek csalétkül kidobott tonnánál, — kötelességünknek tartjuk mégis azt tudomásul venni. „Azon commentárban“ — úgymond a „Times“ — „melyet Orosz- és Poroszország a 4 biztosítási pontra vonatkozó javaslatokra nézve közzé tettek, két igen érdekes megjegyzés fordul elő. Panasz emeltetik a fölött, hogy a javaslatot semmi fegyverszüneti ajánlat sem kísérte, és hogy a nyugati hatalmak nem kötelezik le magukat követeléseiket jövőre a négy pont mértékére szorítni. Ez igen helyes és renden van.“ (Itt ismétli a „Times“ a javaslatnak előbbi tárgyalását, mely egyedül Ausztriához, nem pedig Oroszországhoz volt intézve.) „A négy pont, tényleg , nem a ne plus ultra vala , hanem minimuma mindannak, amit a jelen háborúban kivívni remélnek. ” Maga az orosz kormány kinyilatkoztatja , hogy a békealkudozások jövendő hasisa a hadiszerencsétől fog függni; jól van, mi örömest ragaszkodunk ez elhatározáshoz ; mi is reményteljesen várjuk e kimenetelt. A koczka Krimiában már el van vetve, s míg pozitív eredményt nem nyertünk, Nyugat-Európa egész politikája a következő öt szóban fekszik: „„Semmi fegyverszünet és semmi alkudozás!““ A jegyzőkönyvek ideje már lefolyt, a congressusoké pedig még nem érkezett el. . . . Némelyek még annyira is mentek , hogy azt állították, miszerint Németországnak a jövő évben kötelessége leend a nyugati hatalmakra a békét ráparancsolni , s a német Bund egy fenséges cselekvénye által meghatározni azon föltételeket, melyek alatt Európát csendesség és harmóniába kelletene ringatnia. Ily hangon beszél az uralkodó párt Poroszorországban, miáltal azt akarja mondani, miszerint reméli , hogy, ha már csakugyan háborúra kell kerülnie a dolognak, Németországot Oroszország részén, s ellenünk állva látandja. őszintén szólva, mi nem fájlalhatjuk, hogy az így kormányzott nép e pillanatban nem tartozik aktív szövetségeseink közé. Poroszország kabinetje kétségen kívül illő és ártalmatlan állást foglalt el. Európának semmi jót sem tesz, de nem is árthat neki, s a legcsekélyebb befolyást sem gyakorolhatja valamely állam fölött, mely épen erősebb, mint a legpicinyebb állam a német Bundban. Azon eszme, hogy egy nagy állam uralkodója a közbenjárói állás bizonyos nemét foglalhatja el, s mintegy az istentől küldött alkudozó szerepét játszhatja, míg más nemzetek a csaták pora és tüzében izzadnak, igen izetlen ; ez eszmét egy ember sem fogja érvényesnek elismerni, aki a politikával csak némileg is foglalkozott. A súly, melyet valamely állam maga számára igényel, mindig egyenes arányban van erőmegfeszítéseivel. Nem a kemencze megett, énekes könyvvel kezében, hanem a lipcsei és waterloi csatamezőkön köszörülte ki Poroszország a Jénánál szenvedett csorbát. Ki nem mer, nem nyer. Ez az államok jelszava. Ki gyáva a csatamezőn, zérus az a tanácsban. És a „Chronicle“ értésül adja, hogy Anglia és Francziaország, szükség esetében nem fognak visszariadni az úgynevezett „legszélsőbb rendszabályoktól“ sem. Hogy, ha a háború valamely csoda által félbe nem szakasztatik, Szebasztopol az egész pontusi flottával együtt a végromlás martaléka leend, ez magában értetik. Gyakran lehetett hallani az oroszféle diplomatiától azon dicsekvést, hogy a czár igen könnyen feláldozhatja flottáját, miután az úgy sem egyéb luxusnál, országa mégis sérthetetlen maradand. Nyugat politikájára azonban ezen renommage legcsekélyebb befolyást sem gyakorolt. Ha ezen okoskodásnak, Szebasztopol eleste után politikai befolyása volna is Németországban (mit alig lehet gondolni), mégis Oroszország maga fogja tudni legjobban, hogy nyugati határain sokkal inkább megsebzhető , mint bármely más hatalma Európának. Sokkal inkább közelítjük meg az igazságot, ha a nyugati hatalmakat állítjuk sérthetetleneknek. Oly hódító, kinek talán sikerülne Páris vagy Londonba, mint győzőnek bevonulni, hamarább vagy később kénytelen volna mégis eltávozni, s egy homogén nemzetet hagyni vissza hazai területe birtokában; mert Anglia vagy Francziaországnak tartós elfoglalása merőben a lehetlenségek közé tartozik. Sőt maga Poroszország is a franczia megszállás alatt ébredt ismét életre, úgy hogy függetlensége visszanyerésének idején, sokkal erősebb volt, mint esése előestéjén. Az orosz birodalom ellenben, ha egyszer erőhatalommal szétromboltatik, sohasem leen, ismét úgy összeilleszthető. Lengyelország és a kelettengeri tartományok, honnan az önur Németországot oly sokáig fenyegető, nyugat elővárdáivá válhatnak Kelet ellen. Eddig az európai rendszer ismétt fölépítése nem volt a szövetségesek tervében, de e feladatot talán könnyebb leene megoldani, mint pusztán tervezni, amennyiben azt az ellenség nyakassága elkerülhetlennek teszi. Egy chronikus hadiállapot sokkal elszenvedhetetlenebb lenne, mint azon támadó eszközök végleges megsemmisítése, melyekkel Oroszország jelenen bír. A háborúnak ki nem kerülhető rész oldalai közé tartozik az is, hogy annak folyama alatt katonai okok és tekintetek lépnek a harcz politikai okainak helyére. A nyugati hatalmak a háborút Törökország védelmére kezdték meg, valamint az európai súlyegyen fentartására is, de kényszerülve láthatják magukat Oroszország Európábani állásának,általános s halálos megtámadására is gondolni. A különböző politikai secták türelmetlensége daczára, Anglia és Francziaország,még eddig azon igyekeztek,hogy czéljukat a szokott eszközök által érjék el, de bizonyára a fegyvert nem fogják letenni, sem kétségbe nem fognak esni csak azért, mert az ellenség az okosságot nem akarja elfogadni. Ha a békét nem lehetene kierőszakolni a nélkül, hogy a czár nagyobb áldozatokra kényszerítessék, mint eddig szándékban volt, nem a szövetségesek dolga leend az erre szolgálandó eszközökkel fukarkodni.“ A Krimiából, sept. 17-kéről érkezett sürgönyre vonatkozólag megjegyzi a „Daily News,“ hogy a tatár lakosságnak Old Fort melletti barátságos előzékenysége nem oly sokat jelent, mert még az igazi oroszok is meggondolnák magukat, mielőtt oly túlhatalmat, mint az ott kiszállott, máskép, mint barátságosan fogadni bátorkodnának. Egyébiránt a muzulmánoknak sympathiái kétségtelenül őszinték. „ Omer pasa mozdulata és állásáról itt misora tudnak,miután egy lapnak sincs levelezője Oláhországból. A „Chronicle“ azonban megjegyzi , hogy „Omer pasa utazása“ Bulgáriába (ez eseményről még eddig egy sürgöny sem szólott, mit a Ch. mint ismeretes dolgot tesz föl.) arra mutatna, hogy a Pruthon-túli nyomulással ezúttal felhagytak, s hogy az Oláhországba vagy egész Moldváig előnyomult csapatok csak egy kis csoport. Dona fejedelemség. Gr. C o r o n ini albgy ur következő jegyzéket intézett az oláh id. igazg. tanácshoz : „Ausztriai Császár Ő Felsége zultán ő cs. figével i. e. 14-én kötött szerződvényben kötelezte magát, közösen az ottomán kormánynyal Oláh és Moldva-fejedelemségekben a törvényes állapotot helyreállítani, a mint az a szabadalmakból kifoly, melyeket a m. Porta ez ország igazgatására nézve engedményezett. E czél elérése végett mind az ausztriai cs. udvar mind a m. Porta szükségesnek találták a nevezett országok törvényes fejedelmeit visszahívni, s az igazgatás vezetését ismét kezökbe letenni. Midőn alulirt, a két szerződő m. kormány parancsaihoz képest, Dervis pasa hadosztály tbk ur ő excjával, zultán ő cs. flge biztosával, ez iránt egyetértésbe helyezte magát, ugyan evégett mindkét meghatalmazott Szirbey hg ő magához felszólítást intézett, őt megkérvén, hogy Bécset odahagyja s állását e városban ismét elfoglalja. Midőn ami itt az id. igazg. tanácsot a fölebbiről értesíti, megragadja az alkalmat azt kitűnő tiszteletéről biztosítani. Bukarest sept. 10. 1854. Altábornagy és az oláh és moldvaországi csapatok tábornok-parancsnoka gr. Coronini, Oroszország. Az Orloff grófok missiójához az orosz czár környezetéből folyvást oly gyanitásokat csatolnak, melyek a czári család politikai, dynasztikai vagy tisztán házi érdekeire is vonatkoznak. Valóban az Orloffok mindig oly küldetésekre lőnek használva, melyeknél a czár eszméit és nézeteit, nem annyira hivatalosan, mint ez követek és miniszterek által történik, mint inkább benső bizalmasságban képviselni és előmozdulni kellett. Orloff grófnak néhány nap előtt Varsóba érkezése a „Weser Zig“ szerint ott nagy sensatiot gerjesztett. Hallatszék, mikép Bécsbe megy, minthogy Gortsakoffág a Sz. Pétervárra visszatért Meyendorff álal kinyilatkoztatá, hogy az ausztriai kabinet elhatározása mellett, a 4 biztosítékponthoz ragaszkodni, semmit sem képes kivinni. Ilyesmit maga Meyendorff is értetett, De Ausztriának az orosz befolyás alóli emancipatioját nem angol vagy franczia befolyásnak, hanem egyedül ausztriai államférfiak érvényre jutott azon nézetének tulajdonítja , hogy azon függetlenség és tekintély, mely az orosz segély által Magyarországban megcsökkent, minden áron ismét visszaszerzendő. Egy orosz diplomata azért igen találón monda : Azon sót, melylyel Ausztria magyarországi hadjáratunk költségeit fizeti, egykor nagyon drágán fogjuk megfizetni. Egy kalisi sept. 27-diki levél szerint az orosz hadsereg felállításában történő változások s főleg az új terv szerint megrendelt csapatfelállítás Lengyelországban feltétlenül Ausztria elleni demonstrativnak tekintendő. A Polowsk síkon felállított csapatok nem Volhyniába, hanem a Radon kormányzóságba mentek, hol elsánczolt táborokban téli szállásokat vesznek, míg a varsói táborba nemsokára más csapatok, még pedig gárdák, szállnak. A kielci táborban Kryloff és Wrangel tárkok fognak vezényleni. De meszszebb a Visztula felé is újabb időben a csapatok a gránátos és az I. gyalog hadosztálylyal szaporodtak, s alkalmas pontokon erődítvényeket és sánczokat állítanak. Az orosz „Invalide“ egy különösen hazafias beszédet hoz, melyet Zaminga Khatyp imán és a Nijni-Nowporod város kát. parancsnoka, Nugumom Negametoff Kuschdijeff, a tartalékgránátosok 2. dandárjának kivonulása alkalmával a muzulmán altisztek és katonáikhoz tartott, melyben őket ezen tatár mahomedán imán Oroszország s felséges czárja iránti legmélyebb ragaszkodásra szólítja fel. Mondja ebben : „Kazánnak Imán Wassiliewicz, a rettentőnek nevezett czár általi meghódittatása, tehát 3 század óta Mahomed szolgái, kik az egész császárságban szétszórva laknak, Oroszország nagy ejedelmei kegyelmének örvendnek s igazságszeretetöket tapasztalták. Az orosz czárok törvényei szelídek és jóságosak, mi idegen vallást gyakorlunk s mégis a keresztényekkel egyenlőknek tekintetünk s ugyanazon jogokat élvezzük. Birtokunk otalmazva, becsületünk megóva s ártatlanságunk elismerve van. Ha éhség uralkodik, számunkra is megnyílnak a raktárak, gabnát kapunk és az adókat elengedik vagy elhalasztják. Mely országban találhatunk hasonló gondoskodást ? így csak Oroszországban gondoskodnak. Szerencsénknek kell tartanunk, hogy ily jótékony uralom alatt, ezen birodalomban élünk. Semmink sem hiányzik, mint nagy uralkodónk szerencséjének tudata, s ez fájdalommal tölt meg bennünket; fel kell saját erőnket is ajánlanunk, hogy a hon atyjának a nyugalmat és békét ismét visszaszerezzük; a vitéz czárok hit alattvalói kötelesek vagyunk a birodalmat az ellenségek megtámadásai ellen védelmezni s utolsó csepp vérünkkel otalmazni. Elődeim a mahomedán bolgároktól származnak. A dicső emlékezetű II. Katalin czárnő és Sándor czár úgy tekintettek minket mint hit alattvalókat. Jószágokat adtak nekünk , hivatalokat , kiszállásokat , kitüntetéseket és méltóságokat; mosdékat államköltségen építettek nekünk, különösen Nijni, Novgorodban, Tifliszben, Kazánban és sok más városokban, és e mesék imányait és az intebesseit is a korona fizeti. Nagy czárunk mindezen kegytanusitványai, melyeket ő nagylelkűen velünk érettet, kell hogy bennünk azon meggyőződést táplálják, mikép mi a nagy orosz családdal egyek vagyunk, s azon kötelességet róják reánk, e széles birodalom urának vakon engedelmeskedni, ezen jeles fejedelemnek, kinek magasztos kötelességei annyi gondot okoznak és sem éjjel sem nappal nyugalmat nem engednek. Hű és vitéz katonák! A korán nevében, melyet Isten Mahomed prófétának adott, hallgassatok szavamra, ne féljetek Oroszország ellenségeitől, de győzzétek le őket! Használjátok fel minden bátorságtokat és Isten segíteni fog. Ne hagyjátok el hazánkat, hol az, mi nekünk legdrágább, őseink csontjai nyugszanak! Emlékezzetek meg az esküről, melyet a czárnak tettetek s kérjétek az Istent, hogy napjait hossszabbitsa meg, kérjétek tőle az ellenségei feletti győzelmet ! Nem a hatalmas Oroszország indította ezen háborút, nem ő emelte először mint ellenség fel a fegyvert. Oroszország nem keresett hódításokat, nem szükségli azokat. Csak sokáig sértett jogainak igazságos tekintetbe vételt akart szerezni. Vitéz czárunk hű alattvalói ! Legyetek szilárd lelküek kötelességeitek teljesítésében. Vitézségtek nem marad jutalom nélkül; a nagy és irgalmas Isten meg fogja a túlvilágon bűneiteket bocsátani, és e világon a minden oroszok kegyelmes és hatalmas czárja gazdagon meg fog titeket jutalmazni.“ Délkeleti csatatér. Krimiából jött 20-ki tudósítások szerint Menzikoff liga Belbek folyónál, másfél órányira Szebasztopoltól áll, hol ennélfogva a jelentékenyebb összecsapás kikerülhetlennek látszik. A szövetségeseknek a bombaágyukkal megrakott hajói a világítótorony irányában vetettek horgonyt, hol a part oly alacsony s oly könnyen megközelíthető, hogy az oroszok ott 11 üteget állítottak fel. A m a inasban elsánczolt táborra a támadás 26-kán fogna megtörténni, ugyanakkor a hajóütegek is megkezdik a tüzelést a világítótoronyisok erődítvényei ellen, mitől a legkedvezőbb eredményeket várják. A szebasztopoli keskeny területre szorított oroszok kétségbeesett helyzetben látszanak lenni. Szebasztopolról s annak erőditvényeiről Scott munkájának egy angol lapok által közlött kivonatából a következőket veszszük ki : A kikötő mintegy 4 angol mfldnyi hosszú s a bejárásnál 1 mfldnyi széles, mig végén 1200 lábnyira szűkül meg. A déli parton fekszik , a kereskedelmi és a hadi kikötő; a vesztegkikötő a bemeneten kívül van. Legnagyobb, 1% angol mérföldnyi, a hadi kikötő , hol az orosz flotta téli