Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-01 / 1368. szám

a kormány bölcs és hathatós intézkedései iránt, melyek- I nél fogva az uj törvényszékek életbe léptek. — Utána Andreanszky alelnök emelt szót, hálás elismeréssel emlitvén meg azon nagy érdemeket, melyeket az imént szólott elnöknek rendkívüli buzgalma az uj bíróságok szervezése körül szerzett. — Következett a főállamü­­gyész Dr. Bök előadása, ki az uj büntető eljárásnak a kor igényeihez képesti haladottságáról helyesen érte­kezvén, méltánylással emlékezett meg a magyar nem­zet nemeslelküségéről s a fejedelem iránti lojalitásáról, melylyel magát más nemzetek által felülhaladni nem engedi. Ezen ünnepélyes nyilatkozatok bevégeztével az egész gyülekezet éljent hangoztatván az új institutiók dicső teremtőjének Öcs. k, Felségének, a termet elha­gyó, a megyeházba menendő. Itt az egykori közgyűlé­si teremben a főtörvényszéki elnök egy velős beszéd­del az új országos törvényszék elnökét Czerny Józsefet hivatalába beiktató. Ez utóbbi talpraesett válasz előa­dásában eleven színekkel festő jogállapotainknak hala­dottabb voltát, s mind a közjogi, mind főleg a büntető igazságszolgáltatás tökélyesbitését előtüntetvén, mikép a fenyitő eljárás a nyilvánosság napsugárainál fogván történni, mindazon igényeknek meg lészen felelve, me­lyeket a művelt világ a büntető törvénykezésre nézve tel­ez.­­ Az ünnepély kiegészítéséül a hatóságok kép­viselői, s a különféle tisztviselők a két elnöknél fé­nyes ebédre valának meghíva. Hazánk jogtörténelmében a mai nap mindenesetre korszakot képez. A polgári és büntető törvények, bár­mennyire feleljenek meg az ész és emberiség kívánal­mainak, csak írott malaszt maradnának, ha azok orgá­numai, a törvényszékek, körükben nem egyesítenék azon szellemi erőt, munkásságot és feddhetlenséget, melyek a törvény üdvös alkalmazásánál múlhatlanul megkívántatnak. A pozsonyi törvényszékek tagjai közt többen vannak , kik az új törvények és bí­ráskodásban­ sok éves tapasztalást és jártasságot hozván magukkal , az új intézmények meghonosí­tására hatályos tényezőküt tekintethetnek. Az új fe­nyítő eljárásnál, melynek legfényesebb oldala a nyil­vános zártárgyalás, szeretjük hinni , hogy az, ha vala­hol, hazánkban a megszokott nyilvánosság földén, meg­tenni gyümölcseit mind a jogtudomány bővebb kifej­lesztésére, s az emberismeret terjesztésére, mind pedig a közönségre nézve, melyben magasb bizalom fog gyö­keret verhetni azon bírák iránt, kiktől a nyilvánosság elé terjesztett bűnesetek felett csak lelkiismeretes eljá­rást, csak igazságos ítéletet várhatni. Oct. 1-jén az újonnan szervezett árvabizottmány is fogja megkezdeni hivatalkodását a városházán. KÜLFÖLD. Németország, Boros­zló 5. sept. 28. Tegnap estre 8 óra tájban érkezett ide ő felsége a király, s mikép tarto­mányunk rendkívül szorongatott helyzetében illik, csön­desen fogadtatott. Néhány a kir. palotához legközelebb lakó patrióták az ő felsége által mellőztetni kívánt ünne­pélyességek daczára is kivilágiták házaikat. Ma ő felsége Boroszló környékét fogja meglátogatni, hol az árviz-pu­z­­titások igen nagyok, ámbár a víz már nagyobb részt visz­­szalépett medrébe. Ő felsége látogatása vigaszul szolgá­­land ugyan tartományunk szorongatott lakosainak, de si­keresen ő felsége nem segíthet , mert a vizár­ okozta károk legalább is 30 millió tallérig rúgnak, s a történt csapás bármily élénk rajzai sem közelítik meg a valóságot. Ehez járul még, hogy igen sok föld még a jövő évben sem leend művelhető, számos tér pedig a homok-elöntés ál­tal sok évre vált terméketlenné.A­ mostanig befolyt ember­baráti adakozmányok mintegy 40,000 tallérra terjednek, mi mindenesetre csak csep­p a tengerben. A „D. Alig. Zeitung“ imert írja: A czá­r egy­házi érdekei majdnem ugyanazon mér­tékben fognának veszélyeztetni, mint a politikaiak, ha a nyugati hatalmaknak négy kö­vetelményét elfogadná. Ha t. i. Európa minden nagy hatalmainak a török keresztények fölötti védnöksége létesülne, akkor az orosz császár kénytelen volna le­mondani azon tervének kiviteléről, hogy magát a gö­rög vagy a keleti egyház fejévé s pápájává tegye. S ő még­is e czélhoz már oly közel van. Mily befolyást gyakorol már Oroszország a görögökre, láthattuk azt a Thessalia­ és Albániában történt fölkelésnél, azoknak az ország kormánya általi valódi görög, t. i. nem nyílt, hanem alattomos támogatásánál, s legújabban a várnai tűzvésznél és több más merényleteknél. Nem tagad­hatni, hogy a görögök tömege Oroszország mellett ra­jong. Ez Oroszország eddigi egyházi politikájának eredménye. Ha a mostani harczban győz , akkor a szambuli patriárcha csakhamar azon semmiséggé sülyed, mint a moszkovai, s a czár a keleti egyház fö­lött épen úgy fog uralkodni, mint a római pápa a nyu­­gati fölött. De az ezzel egybekötött veszély ugyanan­nyival fogna nagyobb lenni, mennyivel a pétervári pápa anyagi hatalma meghaladná a rómaiét. Oroszországnak tökéletes uralkodása Európában egész a dardanellákig, sőt Moreának legdélszakibb csúcsáig . Oroszország meggátolhatlan terjeszkedése Ázsiában egészen Jeru­zsálemen át, melynek szent helyeit minden nem görög hitű előtt elzárná, lenne annak egyelőre következménye. Európa általában, Anglia és pedig Ausztria különösen, nem engedhetik ezt meg. Oroszország mindazáltal, a­nélkül hogy arra kényszeríttessék, ezen régi fontos ter­vével nem hagyand föl. Már csak ezen okból sem re­mélhetni egy mielőbb bekövetkező békét. Helvétia, Bern, sept. 21. Murray, itteni angol követ, ki néhány hónapig innen távol volt és a perzsiai­­ követségi állomásra jelöltetett, mivel a keleti nyelvek­ben nagyon jártas, ide visszatér, hogy a szövetségkor-­­ mánynak barátsági és kereskedelmi egyezményt java-­­­soljon Nagybritannia és a helvét szövetség közt, mely­­ szerint a letelepedés és raktárak fölállítása kölcsönö- s sen mindkét ország lakóinak megengedtessék és azután mint benszülöttek minden politikai jogot és kiváltságot élvezhessenek. A szövetségtanács az angol követ ezen nyilatkozványait érdemük szerint fogadta, s most már tudakozódnak a helvét ipar és kereskedelem azon czik­­keiről, melyek a javaslott kötésben különösen foglaltat­nak. Azután fognak kezdődni a tulajdonképi alkudozá­sok, melyek bizonynyal jó sükerre fognak vezetni. A ,,Fr. P. Z.“ ismét jelenti, hogy Mazzini elfo­gatott. A ,,D. Bbl.“ erről egyszerre Luzernból, sept. 19-kéről egy levelet közöl, melyben ez áll : A szövet­ség tanácsnak nem kevesebb zavart okoz az epemi­rigynél az izgató Mazzini. Azután, mit eddig hí­­resztelnek, mi kétség sincs benne, miszerint a Baselban elfogott olasz senki más, mint Mazzini vala. Ő az­előtt Bernben volt, hol Nuff szövetségi elnök szemelát-­t­tára, ki szivarát kedélyesen szítta, a baseli postakocsiba ült. Igen, azt írják és eddig meg, nem c­áfoltatott, hogy Druey rendőrminiszter ugyanazon kocsiban ü­lt Mazzini­val, anélkül hogy az utóbbi egykori barát­jától megismertetett volna. Luganoban, mint a radikál lapok is jelentik, Mazzini egy fedél alatt lakott Bourgeois szövetségi biztossal; ez az első, amaz a második emeletben ! — Theodosius, ki a churi püspök mellé coadjutorkép adatott, a schwyzi jezsuita colle­­giumot 78,000 fokon megvásárolta, hogy abban gymna­­siumot és gyermekeknek seminariumot állítson. Fr&nCll&orSX&g. Páris, sept. 25. Biztos oldalról közöltetik, hogy most már Nap­o­l­e­o­n császár leghőbb óhajtását teljesülve látja, és hogy londoni látogatása köze­lebbről meg fog történni. Ez ügyet Albert herczegnek Boulogneban léte alatt Drouyn de Lhuys és New­castle herczeg legnagyobb titokban végezték és elhatá­roztatott, hogy Napóleon császár a boulognei hadgyakorlat befejezése után Albert herczegnek Londonban a látoga­tást visszaadja. Egyébiránt Lajos Napóleon fogadta­tása Londonban igen fényes fog lenni, és neki, mint egykor Lajos Fülöpnek, legnagyobb pompával adatik át a térdszalag rend. Határozottan közöltetik, miszerint Napo­leon egyedül neje nélkül fogná a londoni udvart meg­látogatni, minek némi sensatiot kell ébreszteni.­­ A kö­zönség közt azon hir terjeng, hogy midőn nem rég Lajos Napoleon kikocsizott, nejét jobbra ültette, miből a Na­póleoni hagyomány következtében azon következtetést vonják, hogy a császárné érdekes állapotban volna. Az ud­varnál azonban erről mi sem hallatszik. A császárné tegnap, udvara egy résszével, meglátogatta Mathilde herczegnőt St. Gratienban. Ma délelőtt ti 1z órakor a császár utazott Boulogneba. Jeromos herczeg Meudonből a tuileriákba jött, hogy tőle elbúcsúzzék, és a császárnét csak akkor hagya el, midőn már az a kocsiba lépett. A boulevardokon át egy század testőr kísérte. Pagnerrenél épen most jelent meg egy csomó, Oroszországra vonatkozó diplomatiai okirat. Ezek nagy részint eddig titokban valának , s először adatnak át a nagyobb olvasó közönségnek a lengyel kérdésre vonat­kozó némely figyelmet érdemlő közleményekkel. Az első tíz okmány 1766 és 1767-ből kelt. A rendőrügynökök tegnap két nyilvános kikiáltót fog­tak el, kik a törökök nagy győzelméről egy hamis hadi jelentést árultak. Poniatovszky herczeg, toskanai volt követ, na­­turalisatiot nyert és senatornak van kinézve. Hiteles forrásból jelentik, hogy Claremontban, Leo­pold király boulognei látogatása következtében , ko­moly értekezlet volt Claremont elhagyására nézve. Ezen kastély tudomás szerint a belgák királyának tu­lajdona. Hosszas vitatkozás után, Amália királynő egészségi állapotának tekintetéből, maradást határoztak. St. Arnaud sürgönye a párisi börzét ismét fölhan­­golta. Mi annyit tesz, hogy a párisiak lelkéből beszélt. Csak ne felednék, hogy még néhány napnak kell el­telni, míg a Feketetengerről oly sóvárogva várt döntő tudósítást megkaphatnák. A vitatkozás igen nagy, nem gondolkodnak, nem beszélnek egyébről csak Szebaszto­­polról. Elmondhatni, miszerint az egész ország remé­nyei és aggodalmaival Iírimiában van. A kereskedelem is érzi, hogy a vállalat sikerétől sok függ. Alig lehet fogalmunk róla, mennyi életbelépendő üzletre gondol­nak, és csak a villany­szikrára várnak, mely Szebasztopol buktát meghozandja. Ezen bukás különösen összefüg­gésben áll ezen, az iparműkiállításra vonatkozó vállala­tokkal. A „Moniteur“ a tauriai félszigetről következő sür­gönyt közli : ,,St. Arnaud tábornagy a had­ügyminiszterhez Párisba. Bivouac, az ó erőd­nél, sept. 16, 1854. A szövetséges seregek 14-bén az­­ erődnél (a sürgönyben az angolosított Oldfort ne­veztetik) ellenállás nélkül kiszállottak. A csapatok ég­nek a lelkesedéstől. A tatár lakosság irántunk nagy vonzalmat mutat. Mi folytonosan egészítjük magunkat az anyagok és lovak folytonos szállítása által. Ezen hadműködés igen fáradságos és néha szél által akadá­lyoztatik, mindazáltal halad előre, s remélem, hogy már reggel elindulhatok. Az első eredmények öszhang­­zása nagyon kielégítő. Spanyolország- Madrid, sept. 21. A választási iz­gatás nagyban foly. Úgy látszik, hogy Spanyolország­ban is, mikép mindenütt forradalom után, a legszélsőbb vélemények győzedelmeskednek. A mérsékelteknek nincs hely, és maga E s p a r t­e r o, ha a ludianai kard nem volna, alig lehetne többé az uralkodó áradat embere. Ez nem azt teszi, mintha népszerűségéből vesztett vol­na, sőt ellenkezőleg, a lovas nemzetőrség ezredesévé választotta, és neki azon az éjen, melyen San Mi­­guelnek, fényes éjizenét adtak. Azonban ezen népsze­rűség inkább az embert mint véleményét illeti. A köztársaságiak valóban, e pillanatban le vannak győzve és fejeik a bevállás helyzetében állanak. D r e n s e, a két Milan és más 22 előkelő személy az aug. 28-ai kudarc­bani részvét miatt törvényszék­ek­be állíttattak, jóllehet kíméletesen csak mint lázadásra izgató nyilatkozvány okozói. Mindenek előtt ennek azon számításba veendő hatása lesz, hogy a köztársasági párt a cortesben fejétől meg lesz fosztva, mert O r e n s e, mint bevádlott, meg nem választathatik. Nagybritannia, London, sept. 26. ,,Változás szállta meg álmaik szellemét !“ Így fog a szorgalmas hírlapolvasó felkiáltani, ha a mai miniszteriális reggeli lapokat átfutja. A „Times“ törvényt tart Poroszország fölött — ehez már hozzá szoktunk — de ezúttal Ausz­tria irányában is sokkal hidegebben nyilatkozik , mint különben szokott , sőt még az ősz agg, a „Chronicle“ is Lengyelország nevét kezdi gagyogni. Ez a Krimiá­­bani szerencsés kiszállás következménye. —Micsoda hangon fog szólani a downing-streeti sajtó a német ha­talmak ellen, ha Szebasztopol romhalmaz, s az orosz sasnak a tengeren egyik szárnya el van pörkölve ? Mi ugyan még egy miniszteri angol lap alkalmi fenyegeté­seire sem helyezünk valami nagy súlyt, — mert czik­­keik vajmi gyakran nem egyebek a czetnek csalétkül kidobott tonnánál, — kötelességünknek tartjuk még­is azt tudomásul venni. „Azon commentárban“ — úgymond a „Times“ — „melyet Orosz- és Poroszország a 4 biztosítási pontra vonatkozó javaslatokra nézve közzé tettek, két igen ér­dekes megjegyzés fordul elő. Panasz emeltetik a fö­lött, hogy a javaslatot semmi fegyverszüneti ajánlat sem kísérte, és hogy a nyugati hatalmak nem kötelezik le magukat követeléseiket jövőre a négy pont mérté­kére szorítni. Ez igen helyes és renden van.“ (Itt is­métli a „Times“ a javaslatnak előbbi tárgyalását, mely egyedül Ausztriához, nem pedig Oroszországhoz volt intézve.) „A négy pont, tényleg , nem a ne plus ultra vala , hanem minimuma mindannak, a­mit a jelen háborúban kivívni remélnek. ” Maga az orosz kormány kinyilatkoztatja , hogy a béke­alkudozások jövendő hasisa a hadiszerencsétől fog függni; jól van, mi örömest ragaszkodunk ez elhatá­rozáshoz ; mi is reményteljesen várjuk e kimenetelt. A koczka Krimiában már el van vetve, s míg pozitív ered­ményt nem nyertünk, Nyugat-Európa egész politikája a következő öt szóban fekszik: „„Semmi fegyverszünet és semmi alkudozás!““ A jegyzőkönyvek ideje már le­folyt, a congressusoké pedig még nem érkezett el. . . . Némelyek még annyira is mentek , hogy azt állí­tották, miszerint Németországnak a jövő évben kö­telessége leend a nyugati hatalmakra a békét rá­parancsolni , s a német Bund egy fenséges cse­­lekvénye által meghatározni azon föltételeket, melyek alatt Európát csendesség és harmóniába kelletene rin­gatnia. Ily hangon beszél az uralkodó párt Poroszor­­országban, mi­által azt akarja mondani, miszerint re­méli , hogy, ha már csakugyan háborúra kell kerülnie a dolognak, Németországot Oroszország részén, s elle­nünk állva látandja. őszintén szólva, mi nem fájlalhat­juk, hogy az így kormányzott nép e pillanatban nem tar­tozik aktív szövetségeseink közé. Poroszország kabinetje kétségen kívül illő és ártalmatlan állást foglalt el. Eu­rópának semmi jót sem tesz, de nem is árthat neki, s a legcsekélyebb befolyást sem gyakorolhatja valamely állam fölött, mely épen erősebb, mint a legpic­inyebb állam a német Bundban. Azon eszme, hogy egy nagy állam uralkodója a közbenjárói állás bizonyos nemét foglalhatja el, s mintegy az istentől küldött alkudozó szerepét játszhatja, míg más nemzetek a csaták pora­ és tüzében izzadnak, igen izetlen ; ez eszmét egy em­ber sem fogja érvényesnek elismerni, aki a politikával csak némileg is foglalkozott. A súly, melyet valamely állam maga számára igényel, mindig egyenes arányban van erőmegfeszítéseivel. Nem a kemencze megett, éne­kes könyvvel kezében, hanem a lipcsei és waterloi csata­mezőkön köszörülte ki Poroszország a Jénánál szenve­dett csorbát. Ki nem mer, nem nyer. Ez az államok jelsza­va. Ki gyáva a csatamezőn, zérus az a tanácsban. És a „Chronicle“ értésül adja, hogy Anglia és Fran­­cziaország, szükség esetében nem fognak visszariadni az úgynevezett „legszélsőbb rendszabályoktól“ sem. Hogy, ha a háború valamely csoda által félbe nem sza­­kasztatik, Szebasztopol az egész pontusi flottával együtt a végromlás martaléka leend, ez magában értetik. Gyakran lehetett hallani az oroszféle diplomatiától azon dicsekvést, hogy a czár igen könnyen feláldozhatja flot­táját, miután az úgy sem egyéb luxusnál, országa mégis sérthetetlen maradand. Nyugat politikájára azonban ezen renommage legcsekélyebb befolyást sem gyako­rolt. Ha ezen okoskodásnak, Szebasztopol eleste után politikai befolyása volna is Németországban (mit alig lehet gondolni), mégis Oroszország maga fogja tudni legjobban, hogy nyugati határain sokkal inkább meg­­sebzhető , mint bár­mely más hatalma Európának. Sokkal inkább közelítjük meg az igazságot, ha a nyu­gati hatalmakat állítjuk sérthetetleneknek. Oly hódító, kinek talán sikerülne Páris­ vagy Londonba, mint győ­zőnek bevonulni, hamarább vagy később kénytelen volna mégis eltávozni, s egy homogén nemzetet hagyni vissza hazai területe birtokában; mert Anglia vagy Francziaországnak tartós elfoglalása merőben a lehet­­lenségek közé tartozik. Sőt maga Poroszország is a franczia megszállás alatt ébredt ismét életre, úgy hogy függetlensége visszanyerésének idején, sokkal erősebb volt, mint esése előestéjén. Az orosz birodalom ellen­ben, ha egyszer erőhatalommal szétromboltatik, soha­sem leen, ismét úgy összeilleszthető. Lengyelország és a kelettengeri tartományok, honnan az önur Németor­szágot oly sokáig fenyegető, nyugat elővárdáivá vál­hatnak Kelet ellen. Eddig az európai rendszer ismétt fölépítése nem volt a szövetségesek tervében, de e fel­adatot talán könnyebb leene megoldani, mint pusztán tervezni, a­mennyiben azt az ellenség nyakassága elke­­rülhetlennek teszi. Egy chronikus hadi­állapot sokkal elszenvedhetetlenebb lenne, mint azon támadó eszközök végleges megsemmisítése, melyekkel Oroszország jele­nen bír. A háborúnak ki nem kerülhető rész oldalai közé tartozik az is, hogy annak folyama alatt katonai okok és tekintetek lépnek a harcz politikai okainak he­lyére. A nyugati hatalmak a háborút Törökország védel­mére kezdték meg, valamint az európai súlyegyen fentar­­tására is, de kényszerülve láthatják magukat Oroszország Európábani állásának,általános s halálos megtámadására is gondolni. A különböző politikai secták türelmetlen­sége daczára, Anglia és Francziaország,még eddig azon igyekeztek,hogy czéljukat­ a szokott eszközök által érjék el, de bizonyára a fegyvert nem fogják letenni, sem kétségbe nem fognak esni csak azért, mert az ellenség az okosságot nem akarja elfogadni. Ha a békét nem le­­hetene kierőszakolni a nélkül, hogy a czár nagyobb áldozatokra kényszerítessék, mint eddig szándékban volt, nem a szövetségesek dolga leend az erre szolgá­landó eszközökkel fukarkodni.“­­ A Krimiából, sept. 17-kéről érkezett sürgönyre vonatkozólag megjegyzi a „Daily News,“ hogy a tatár lakosságnak Old­ Fort melletti barátságos előzékeny­sége nem oly sokat jelent, mert még az igazi oroszok is meggondolnák magukat, mielőtt oly túlhatalmat, mint az ott kiszállott, máskép, mint barátságosan fogadni bátorkodnának. Egyébiránt a muzulmánoknak sympa­­thiái kétségtelenül őszinték. „ O­m­e­r pasa mozdulata­ és állásáról itt mi­­­sora tudnak,miután egy lapnak sincs levelezője Oláhor­­szágból. A „Chronicle“ azonban megjegyzi , hogy „Omer pasa utazása“ Bulgáriába (ez eseményről még eddig egy sürgöny sem szólott, mit a Ch. mint ismere­tes dolgot tesz föl.) arra mutatna, hogy a Pruthon-túli nyomulással ezúttal felhagytak, s hogy az Oláhor­szágba vagy egész Moldváig előnyomult csapatok csak egy kis csoport. Dona fejedelemség. Gr. C o r o n i­ni al­bgy ur követ­kező jegyzéket intézett az oláh id. igazg. tanácshoz : „Ausztriai Császár Ő Felsége zultán ő cs. figével i. e. 14-én kötött szerződvényben kötelezte magát, közösen az ottomán kormánynyal Oláh és Moldva-fejedelemségekben a törvényes állapotot helyreállítani, a mint az a szabadal­makból kifoly, melyeket a m. Porta ez ország igazgatásá­ra nézve engedményezett. E czél elérése végett mind az ausztriai cs. udvar mind a m. Porta szükségesnek találták a nevezett országok törvényes fejedelmeit visszahívni, s az igazgatás vezetését ismét kezökbe letenni. Midőn alulirt, a két szerződő m. kormány parancsaihoz képest, Dervis pasa hadosztály tbk ur ő excjával, zultán ő cs. flge biz­tosával, ez iránt egyetértésbe helyezte magát, ugyan evé­gett mindkét meghatalmazott Szirbey hg ő magához fel­szólítást intézett, őt megkérvén, hogy Bécset odahagyja s állását e városban ismét elfoglalja. Midőn am­­i itt az id. igazg. tanácsot a fölebbiről értesíti, megragadja az alkal­mat azt kitűnő tiszteletéről biztosítani. Bukarest sept. 10. 1854. Altábornagy és az oláh és moldvaországi csapatok tábornok-parancsnoka gr. C­o­r­o­n­i­n­i, Oroszország. Az O­rl­o­f­f grófok m­i­s­s­i­ó­j­á­h­o­z az orosz czár környezetéből folyvást oly gyanitásokat csatolnak, melyek a czári család politikai, dynasztikai vagy tisztán házi érdekeire is vonatkoznak. Valóban az Orloffok mindig oly küldetésekre lőnek használva, melyeknél a czár eszméit és nézeteit, nem annyira hivatalosan, mint ez követek és miniszterek ál­tal történik, mint inkább benső bizalmasságban képvi­selni és előmozdulni kellett. Orloff grófnak néhány nap előtt Varsóba érkezése a „Weser Zig“ szerint ott nagy sensatiot gerjesztett. Hallatszék, mikép Bécsbe megy, minthogy Gortsakoff­ág a Sz. Pétervárra visszatért Meyendorff ál­al kinyilatkoztatá, hogy az ausztriai ka­binet elhatározása mellett, a 4 biztosítékponthoz ragasz­kodni, semmit sem képes kivinni. Ilyesmit maga Meyen­dorff is értetett, De Ausztriának az orosz befolyás alóli emancipatioját nem angol vagy franczia befolyásnak, hanem egyedül ausztriai államférfiak érvényre jutott azon nézetének tulajdonítja , hogy azon függetlenség és tekintély, mely az orosz segély által Magyarország­ban megcsökkent, minden áron ismét visszaszerzendő. Egy orosz diplomata azért igen találón monda : Azon sót, melylyel Ausztria magyarországi hadjáratunk költ­ségeit fizeti, egykor nagyon drágán fogjuk megfizetni. Egy kalisi sept. 27-diki levél szerint az orosz hadsereg felállításában történő változások s főleg az új terv szerint megrendelt csapatfelállítás Lengyelország­ban feltétlenül Ausztria elleni demonstra­tiv­n­a­k tekintendő. A Polowsk síkon felállított csa­patok nem Volhyniába, hanem a Radon kormányzó­ságba mentek, hol elsánczolt táborokban téli szálláso­kat vesznek, míg a varsói táborba nemsokára más csa­patok, még pedig gárdák, szállnak. A kielci táborban Kryloff és Wrangel tárkok fognak vezényleni. De mesz­­szebb a Visztula felé is újabb időben a csapatok a grá­nátos és az I. gyalog hadosztálylyal szaporodtak, s al­kalmas pontokon erődítvényeket és sánczokat állítanak. Az orosz „Invalide“ egy különösen hazafias beszé­det hoz, melyet Zaminga Khatyp imán és a Nijni-Now­­porod város kát. parancsnoka, Nugumom Negametoff Kuschdijeff, a tartalékgránátosok 2. dandárjának kivo­nulása alkalmával a muzulmán altisztek és katonáikhoz tartott, melyben őket ezen tatár mahomedán imán Oroszország s felséges czárja iránti legmélyebb ragasz­kodásra szólítja fel. Mondja ebben : „Kazánnak Imán Wassiliewicz, a rettentőnek nevezett czár általi meghódittatása, tehát 3 század óta Mahomed szolgái, kik az egész császárságban szétszórva laknak, Oroszország nagy ejedelmei kegyelmének örvendnek s igazságszeretetöket tapasztalták. Az orosz czárok törvényei szelídek és jóságosak, mi idegen vallást gyakorlunk s még­is a keresztényekkel egyenlőknek tekintetünk s ugyanazon jogokat élvezzük. Birtokunk otalmazva, becsületünk meg­­óva s ártatlanságunk elismerve van. Ha éhség uralkodik, számunkra is megnyílnak a raktárak, gabnát kapunk és az adókat elengedik vagy elhalasztják. Mely országban talál­hatunk hasonló gondoskodást ? így csak Oroszországban gondoskodnak. Szerencsénknek kell tartanunk, hogy ily jótékony uralom alatt, ezen birodalomban élünk. Semmink sem hiányzik, mint nagy uralkodónk szerencséjének tu­data, s ez fájdalommal tölt meg bennünket; fel kell saját erőnket is ajánlanunk, hogy a hon atyjának a nyugalmat és békét ismét visszaszerezzük; a vitéz czárok hit alattva­lói­ kötelesek vagyunk a birodalmat az ellenségek megtá­madásai ellen védelmezni s utolsó csepp vérünkkel otal­­mazni. Elődeim a mahomedán bolgároktól származnak. A dicső emlékezetű II. Katalin czárnő és Sándor czár úgy tekintettek minket mint hit alattvalókat. Jószágokat adtak nekünk , hivatalokat , kiszállásokat , kitünteté­seket és méltóságokat; mosdékat államköltségen építet­tek nekünk, különösen Nijni, Novgorodban, Tifliszben, Kazánban és sok más városokban, és e mesék imányait és az intebesseit is a korona fizeti. Nagy czárunk mindezen kegytanusitványai, melyeket ő nagylelkűen velünk érettet, kell hogy bennünk azon meggyőződést táplálják, mikép mi a nagy orosz családdal egyek vagyunk, s azon köte­lességet róják reánk, e széles birodalom urának vakon engedelmeskedni, ezen jeles fejedelemnek, kinek magasz­tos kötelességei annyi gondot okoznak és sem éjjel sem nappal nyugalmat nem engednek. Hű és vitéz kato­nák! A korán nevében, melyet Isten Mahomed prófétának adott, hallgassatok szavamra, ne féljetek Oroszország el­lenségeitől, de győzzétek le őket! Használjátok fel min­den bátorságtokat és Isten segíteni fog. Ne hagy­játok el hazánkat, hol az, mi nekünk legdrágább, őseink csontjai nyugszanak! Emlékezzetek meg az esküről, melyet a czárnak tettetek s kérjétek az Istent, hogy napjait hoss­­szabbitsa meg, kérjétek tőle az ellenségei feletti győzel­met ! Nem a hatalmas Oroszország indította ezen háborút, nem ő emelte először mint ellenség fel a fegyvert. Orosz­ország nem keresett hódításokat, nem szükségli azokat. Csak sokáig sértett jogainak igazságos tekintetbe vételt akart szerezni. Vitéz czárunk hű alattvalói ! Legyetek szilárd lelküek kötelességeitek teljesítésében. Vitézség­­tek nem marad jutalom nélkül; a nagy és irgalmas Isten meg fogja a túlvilágon bűneiteket bocsátani, és e világon a minden oroszok kegyelmes és hatalmas czárja gazdagon meg fog titeket jutalmazni.“ Délkeleti csatatér. Krimiából jött 20-ki tu­dósítások szerint Menzikoff liga Belbek folyónál, másfél órányira Szebasztopoltól áll, hol ennélfogva a jelentékenyebb összecsapás kikerülhetlennek látszik. A szövetségeseknek a bombaágyukkal megrakott hajói a világítótorony irányában vetettek horgonyt, hol a part oly alacsony s oly könnyen megközelíthető, hogy az oroszok ott 11 üteget állítottak fel. A m a in­a­s­b­a­n­­ elsánczolt táborra a támadás 26-kán fogna megtörténni, ugyanakkor a hajóütegek is megkezdik a tüzelést a vi­­lágítótoronyisok erődítvényei ellen, mitől a legkedvezőbb eredményeket várják. A szebasztopoli keskeny területre szorított oroszok kétségbeesett helyzetben látszanak lenni. Szebasztopolról s annak erőditvényeiről Scott munkájának egy angol lapok által közlött kivonatából a következőket veszszük ki : A kikötő mintegy 4 angol mfldnyi hosszú s a bejárásnál 1 mfldnyi széles, mig vé­gén 1200 lábnyira szűkül meg. A déli parton fekszik , a kereskedelmi és a hadi kikötő; a vesztegkikötő a bemeneten kívül van. Legnagyobb, 1% angol mérföldnyi, a hadi kikötő , hol az orosz flotta téli

Next