Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-07 / 1373. szám
madarak és vad tyúkok valának láthatók. Mindenütt fényes szuronyok, ragyogd csákók, lárma és kiabálás. Igen érdekes volt látni, mint szálltak a századok a nagyobb szállító hajókból a naszádokba. Elöl mindenütt a tisztelt tarisznyájokkal hátukon, melyben 4 12 font sós hús s ugyanannyi kétszersült található. Ez volt a kiszabott részlet 8 napra. Ezenkívül minden tiszt egy felső öltönyt hordott összetekergetve dereka körül, egy fából készült vízpalackot, egy kis üveget pálinkával, annyi alsó ruhát, amennyit eltehetett, tábori sapkáját és egy revolvert (egycsövű pisztolyt több lövéssel.) A közlegények szintén úgy voltak ellátva, ide tartozott még egy takaró, a főző készület, a kiszabott lőszerkészlet, így megterhelve másztak le a hajólajtorjákon, felül és alul állt a matróz kátrányos öltönyében, és segíté őt a lemenésnél, kivévé a puskát kezéből, a tarisznyát szorgalmasan félretevé, mintha üvegből volnának s katona testvérének bizalmasan megveregeté vállait, s inté őt, ne féljen a víztől, mert az igen jó. S midőn az álgyukra került a sor, s a tüzérek nem bírták azokat tovaszállitni, ismét a kátrányzubbonyosok léptek fel emberbarátokul , s ezen izmos ficzkók közöl egypár tucat a lövegeket oly sebességgel vittek tova, hogy azokat ugyanannyi ló alig lett volna képes megmozditni. Mint dolgoztak ezen derék emberek e napon, alig lehet leírni, 1 órakor már a könnyű osztály ezredeinek legnagyobb része a dombon állt s útban volt a falu felé, melynek közelében a franczia balszárny előcsapatai már felállítva valának. A vadászdandár második zászlóalja képeze az elő-, a tüzérség az utócsapatot. Ezen időtájban esni kezdett, s a szél által korbácsolt hullámok erőszakosan csapódtak a partokhoz. Cambridge herczeg ekkor elővezényelte osztályát ; a tábornokok közöl igen kevés ült lóháton, miután a lovak még a hajókon maradtak. Hasztalan vártak több ideig a parton lőporos hordókon ülve s még nagyobb bajban voltak az orvosok, kiknek gyógyszer-szekrényeik még nem rakoltattak ki s nem egy egy ember veszett el gonoszul orvosi segély hiánya miatt. A zűrzavar meglehetősen általános volt; a keresett szükséges tárgyakat épenséggel nem lehetett megtalálni, habár minden osztálynak gyálhelye a parton póznára tűzött lobogók által előre ki lön jelölve. Kevéssel 2 óra előtt Rose tábornok átjött a franczia táborból jelenteni, hogy már valamennyi franczia csapat partra szállt. Ez egyébiránt épen nem úgy volt. A francziák egy hajszálnyival sem voltak előbbre mint mi. A partraszállás késő estig folytatva jön. A 3-ik és 4-ik osztály egy része kénytelen volt az éjt a parton tölteni. Egészben véve az ezredek külsejében előnyös változás volt látható, a tengeri út s a légváltoztatás kétségbevonhatlanul jó hatást gyakorlott reájuk. A néphangulat határozottan részünkre hajlik. Eleinte természetesen tartózkodók voltak a bennszülöttek, de még nap lemente előtt kezdettek közeledni s szarvasmarhát, juhot, főzeléket jöttek árulni. Szekerkéiket, miket ők „arabas“-nak neveznek, jó áron megvettük s ennek annyira megörültek , hogy holnapra újakat ígértek. A férfiak — nőket eddigelé még nem láthatóak — valódi tatárfajtagba szakadt termetek besöppedt orral s apró villogó szemekkel. Báránygyapjas turbánokat s kifelé forditott juhbőr felöltönyt viselnek. Törökül roszul beszélnek s az oroszokról, kik őket egészen lefegyverezték, örömest adnak felvilágosítást. — Egy küldöttségük Raglan lord előtt megjelent, lőport és fegyvereket kérni. Soha sem fogom elfeledni egyikök arczát, ki egy rejtekzsebből csipetnyi lőport von elő s kérdé: „ha a mienk is hasonló-e ehhez ?“ — Mondják, hogy Szebasztopol mérföldnyi kiterjedésben van elágazva; de hiszen ezt minden várról beszélik s ha az alagok itt sem jobbak, mint mir ők — Szilisztria mellett voltak, akkor épen nem kell tőlük sokat tartanunk. Beszélik továbbá, hogy Szebasztopolban 20 ezernél több katona és matróz halt el cholerában, s hogy a matrózok a bástyákra vannak rendelve. A helyőrséget 40,000-re becsülik, s a haderő, mely jelen állásunk, és a vár között van felállítva, legfölebb 15,000 emberből állhat. Mindez s különösen a lakosok ragaszkodása igen bátorító. A partra szállítás alatt egy szemlegőzös ama hírrel jött, hogy körülbelől 8 mfldnyire délnek a parton egy orosz tábor látható. A Sampson, a Fury és a Vesuvius 3 franczia gőzössel azonnal a kijelölt helyre indult s a parttól egy mfldnyire csakugyan egy körülbelől 6000 oroszból álló táborra bukkant. A gőzösök e táborra tüzelni kezdtek, de sem a francziák sem a Fury és Vezuvius golyói nem szálltak jó irányban. Ellenben a Sampson bombái egymásután a sátorok közepébe hullottak. Egy óra múlva ezek szét valának rombolva s a katonák szétszaladtak. E gőzösök holnap Szebasztopolba mennek, a kikötő előtt czirkálandók. A Retribution Eupatoriába indul; e hely mint raktár fontos ponttá válhatik, hová egyébiránt már most is sok szénkészlet szállíttatik. Péntek, sept. 15. Az utóbbi és mindnyájunk előtt emlékezetes marad, mert 27000 angol alig töltött még együtt ily nyomorú éjszakát, mint ez volt. Éjféltől kezdve reggelig zúgott a szél, s ömlött a szakadatlan eső, mely bennünket szabad ég alatt, sátor és fedél nélkül ért. Képzeljék önök a sok öreg tábornokot és lordot és urfit a parton záporban átázott pokróczon fekve, vánkosok helyett sós vizű pocsolyában, tűz, grog s kilátás nélkül meleg reggelire, vagy jótékony ruha-változtatásra. Köröskörül pedig 20.000 átázott fázott ficzkó, kik kényelmes hajókamráikban ily állapotról nem is álmodtak-------a látvány szánandó volt. Sir G. Brown egy felfordított szekér alatt aludt; hasonló hálóterme volt Cambridge herczegnek is. Sir de Lacy Evans volt az egyetlen tábornok, ki előávatosan sátort hozott magával. E mellett a szél ma is oly erősen fú nyugatról, hogy a hatalmas dagály miatt a tüzérség és lovasság partra szállítását el kell halasztani. Már már Eupatoriában leendő kiszállításukról volt szó, hol töltés és kikötő van; a szél csendesültével azonban felhagytak ezen eszmével. Végre feladatott a lovak partraszállítása iránt; fájdalom, sok szép állat tönkre ment ezúttal, vagy a nagy hullámringás által lábairól leveretett. Jack pajtás, ki boldog, ha egy lovat vezetéken vihet s megsimogathat, minden lehetőt elkövetett, míg a kiszállítás csakugyan végbe ment. Hiszen mindössze sincs itt több 1000 lovasnál, ide számítva a vezénylő tisztek, a hadsegédek s az élelmező tisztek paripáit is. A lovak egyébiránt még eléggé jól tűrték a tengeri életet s a szárazföldön csakhamar visszanyerendik teljes erejöket. Végül a sátorok kiszállítására jön jel adva, s miután a múlt és áldozatainak hullái még mindenkinek fris emlékében valának, ugyancsak hozzá is fogott mindenki a munkához. Szövetségeseink , törökök és francziák már tegnap partra szállták sátraikat. Embereink már érzik a szabad ég alatti nedves tanya rész következéseit. Sokan megbetegedtek, több choleraeset fordult elő, jelesül a 23-dik ezredből egy tiszt néhány óra alatt meghalt. Ma határozatba ment: Eupatoriát helyőrséggel ellátni. E czélból Brock kapitány küldetett oda, 500 tengerész katonával. Kormányzói minőségben fog ottan működni. Szombat, sept. 16. A lovasság kiszállítása folyton foly. Lord Cardigan ma 25 ang. mérföldnyire tőn szemleutat, anélkül, hogy egyetlen kozákkal találkozott volna. Vízhiányt szenvedünk. A lovak már 30 óra óta nincsenek megitatva. Még egy borzasztó jelenetet kell megemlítenem. Tegnap minden hajónak jel jön adva, hogy betegeit a Kangorov fedélzetére küldje. Mielőtt beesteledett, már 15.000 (?) beteg volt e hajón összepréselve. A Kangorov azonban egész nap feltűzte a jelt : küldenének hozzá dereglyéket, mert helyzete veszélyes s nem kormányozható , a betegek azonban csak este vitettek át más hajókra. E közben sok meghalt. Annyi bizonyos, hogy mind a hajókon mind a szárazi seregben az orvosoknak szűkében vagyunk. Magam is több beteget láttam a táborban, menet közben s a parton orvosi segély hiánya miatt elhalni. Még pedig a főhadiszállás tövében s mellette az 500 vitorlás hajóhadnak! Élelmiszerekben bővelkedünk. Tegnap 60 tiszttel terhelt s Szebasztopolba szándékozó arabat fogatott el. Készletet és lovakat a lakosok eladni nagy mennyiségben hoznak, ők maguk szolgákul ajánlkoznak. A nép bizalommal van irántunk. Óhajtandó volna, hogy szövetségeseink a francziák magokat erre érdemeseknek tanúsítanák. Ez azonban fájdalom nem úgy van. A falu, mely mellett a mi könnyű osztályunk állott, a franczia végcsapatok által tegnap kifosztatott s mint mondják kebellázitó kegyetlenségek lőnek elkövetve. Ma estve is láttuk, mint hajtott el egy csapat spáhi egy pár 100 juhot erőhatalommal. Tisztjeik velők voltak, s ezenkívül még egy pár gabonával megrakott tevét hajtottak magok előtt, hasonló rablókalandoknak előbb utóbb rész következései lesznek s a benszülötteket a vásártól majd elriasztják. A mi katonáinknál s a török táborban ily gyalázatos tettek nem történtek. Mi 25 tojást 5 e. garason veszünk, egy jó tyúknak szinte annyi az ára; egy pulykakakasé 15 e. garas; egy juhé 10 e. garas. Ezek az árak a szomszéd falukban, s a lakosok kész örömmel adnak túl áruikon. Hétfő, sept. 18. Ma több hajónk indult tartalék gyalogság és lovasságért Szamoulba és Várnába. A már partraszállott seregek azonban a jövő két nap alatt alig nyomulhatnak még előre, mindamellett, hogy a vízhiány épen érezhető. Több a bor mint az ivóvíz. Ez utóbbit 4 mérföldnyiről kell hozni s ez is alig iható. Múlt éjjel a kiadónk volt; mint mondják, több franczia úti ssállongót czirkáló kozákok fogtak el; a franczia tisztek attól tartanak, hogy nem ez fog valósulni. Az egészségi állapot a flottán tűrhető jó, habár a cholera még nem pusztult el minden hajóról. Mindenfelé a legjobb szellem, égő harczvágy, és a diadal biztos reménye uralkodik. Egyúttal a hajóhad nagy buzgalommal van Sir E. Lyons iránt. Egyedül neki köszöni a hadjárat felszerelését, vezetését és szerencsés partraszállását. Dundas admirált senki sem említi. Majd kisül, mikor veendi át tettleg végre a vezényletet. Az ostrom-készlet még a hajókon marad s csak a Belbek torkolatánál Szebasztopoltól egy német mérföldnyire, fog partra szállíttatni. Eddig terjed a „Times“ naplója. Folytatását is azonnal sietni fogunk a t. közönséggel megismertetni; megvalljuk, hogy annak közlésében némi mohósággal szeretnénk eljárni, hogy mielőbb hű és részletes leírásait adhatnék azon dicső fegyvertényeknek, azon világjelentékű csatáknak, melyeknek megtörténtét villanysodronyok vagy tatárposták jelentik, gyakran már akkor, midőn azok még csak teljesülőben vannak, így vagyunk Szebasztopol bevételének hírével is. Az ezt jelentő tatár győzelmi mámorában egészen Szebasztopol helyében láttatta már a szövetségesek zászlainak robogását, holott annak falai alatt meg kelle vala állapodnunk. A tatár jelentése szétterjedt egész Európában, s a francziák császárja a boulognei tábornak jelenté azt, s az országban nagy és általános öröm támadt utána, s Londonban aldermannok nem várhatva a viradatot lámpavilágánál jelenték az örvendező népnek a krimiai nagy eseményeket, s a bécsi m. kormány mind Párisba , mind Londonba az ottani kabinetekhez szerencsekivánatait küldé a krimiai kivívott nagy siker folytán , s minden ismeretes európai lap hozá ez örvendetes hirt; — csak egy volt, ki nem örült, egy volt, ki ez általános örömgerjedezés között néma maradt, egy lap nem hozta ezen az általános civilisatio, az emberi nemzet haladására nézve oly fontos tényt, s ez: — a „Budapesti Hírlap.“ Legyen övé e dicsőség! Ámde nem azért nem közölte azt,mintha annak felesleges voltát hitte volna, mert hisz a „Pesti Napló“ vasárnapi távirati sürgönyének megjelente után tüstént keddi számában, restelve elszigetelt, egy magára maradt helyzetét, egy főczikk közlésére látá magát késztetve , melyben Szebasztopol bevételének következményein bámulgatott; nem azért tehát, hanem mert ő az általunk hazánkfiainak oly gyakran ajánlott takarékossági elvet legelőbb is olvasói irányában hozván gyakorlatba, ekként előfizetőit ahoz nem juttathatta, és mintha irigyelné, hogy a világ egy mindenesetre bekövetkező, kikerülhetlen eseménynek náhány órával már előre örvend, tegnapelőtti számában stambuli 25-diki mit sem bizonyító tudósításokat hoz, lelke egész öröméből hangoztatott e bevezető kiáltványnyal : Szebasztopol bevétele nem valósul; legyen neki iy öröme a más örvendezők közt! — S ez örömét Szebasztopol be nem vétele felett másnap fővárosi újdonságainak élén nyíltan ki is fejezé; örül, hogy nem hozta a Szebasztopol bevétele iránti hirt, de vájjon örülnek-e előfizetői is, hogy ugyanakkor az almai csatáról szóló hirt is nem hozta ? Öröme a Bud. H.-nak olvasóinak üröme! Z a fai 24-iki tudósítások szerint, az összes ott állt csapatok Sumlába mennek. Ezek tartalékait fogják képezni a Besszarábia elleni hadműködésekre rendelt hadtestnek. Sumlából sept. 24-től jelentik, hogy a gyalogság, mely ott hosszabb ideig állt, Bazardzsikba ment, a lovasság pedig Várnába indult; ez utóbbi állítólag hajóra fog szállíttatni, a krimiai hadműködésekben részt veendő. Omer pasa Sumlába váratik, s onnan Várnába megy, a hajóra szállásnál jelen leendő. Éjszaknyugati csatatér. Parseval-Deschenes aladmirál, a balti tengeri franczia hajóhad parancsnoka mint Hamburgból oc. 1-ről jelentik, Kielbe érkezett honnan az összes franczia hadihajókhoz a különböző állomásokon azon parancsot menesztette, hogy az admirálhajó körül összegyűljenek. A tisztek állítják, miképzél, újból a Napier admirál alatt álló flottával egyesülni. A kelettengerről, Ledsundból írják sept. 14-kéről: „Az orosz gőzös, mely fegyverszüneti lobogóval ért Bomarsundba, a megsebesült foglyokkal (számra 15-tel) visszakisértetett, s kicserélésül a Harleby mellett az oroszok kezébe jutott angolokat hazatidja vissza. Ezen gőzös fogja azon jelentést vinni Sz. Pétervárra , hogy az Aland-szigetek 15-bén kiüríttettek, s ismét az orosz hatóságok rendeltetése alá bocsátattak. Az erőd szétrombolása be van végezve, még a legközelebb felállítandó erődök alapjai is légbe röpítettek, s az ott készen levő gránitkövek darabokra zuzattak. Az aknászok ma hagyják el a szigetet. Az idő kedvező. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest- Frankenburg Adolf izótársunk mostani lakhelyét nem váltandja fel a nagyváradi lakással, a nagyváradi országos főtörvényszéknél megürült segédhivatal-igazgatói állomásra Dunay Károly pénzügyőrségi főbiztos neveztetvén ki. — Mind tudatik, az egyesült görög egyház lithurgikus ■és imakönyvei orosz nyelven nyomatván, azokkal a templomok eddig az orosz gzáráltal ajándékoztattak meg.E szokás ezentul meg fog szűnni, miután illető helytt javaslatba tétetett, miként ezentúl templom - és imakönyveiket a görög egyesült katholikusok magok nyomassák s ennek eszközlésbe vételére a kellő előkészületek megtétettek. A nem egyesült görög egyház templom- és imakönyvei Németországban s legtöbbnyire Baselben nyomatnak t. i. a görög nyelven Írottak; ezeknek s főkép a szerb- és oláh nyelven Írott templom- és imakönyvek itteni nyomatása szinte elrendelendő volna. Azonban mi a keletkezendő rendeletét az egyesült és nem egyesült egyházak templom- és imakönyveikre egyiránt kivánjuk értetni. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM A M. KÖLTÉSZET FOLYTATOTT TÖRTÉNETE. Toldy Ferenc* egyetemi előadásaiból. Tizenegyedik előadás. *) Alig mult el a classica iskola felléptének első tizede, már is az öszves uj ivadék széleiben kezdte használni annak formáit, s bennök azon uj nyelvet is, mely a romainak szépségeit behonositani igyekezett. A Magyar Múza 1787-ben éreztette már az uj jövendőt: Szathmári Mihály a Horácz első fermája eszméjét adta szépen verselt paraphrasisban; Döme Károly elegiát; Kazinczy Ferencz, első ódáját (az Esthajnal); Földi János, akkor híres értekezésében a magyar versekről, ajánlotta a mértékes verseket „characteristics“ azaz festői „szép és kellemes voltokért“, s Horváth Ádám is, ki Földi ellenében azokat megvetette, mert „minden versnembe nem fér be minden szó“, magasztalta mégis „kettős szépségeknél fogva“ a leoninus kicsapongásokat, melyek által Gyöngyösi János épen akkor annyi kétes becsű koszorúkat aratott, pár évvel utóbb pedig állítását azon szép epistolával maga cáfolta meg, melyet az Orpheusban Kazinczyhoz intézett. A Mindenes Gyűjtemény is hozott koronként mértékes kísérleteket; de nem csak sűrűbben, hanem uj szerencsével képviseltetett ez irány az 1788-tól 92-ig megjelent Magyar Múzeumban s az 1790-ki Orpheusban, hol az öreg Ráday régi s újabb kül - formájú próbatérivel állt elő, Kazinczy,Dayka, Földi, Virág lyrai darabokat adtak, Döme, Dayka, Szuhányi Ferencz elégiákat, az első kettő elég szerencsével próbálkozva meg Tibull és Oviddal, az utóbbi ezt követve ; Bacsányi Oskar halálát Ossiánból hexameterekben, s Versegi, kit 790-ben az országgyűlésére kiadott, nem ugyan költői, de igen hazafiúi érdemű elégiáival figyelmet gerjesztett, s 1791-ben megjelent „Jó szívből költ Szatírájával“ hexameterekben az akkori irodalmi villongókat, különösen Rájnist, ostorozta, egy nagyobb tankölteménybe vágott A teremtésről, szinte hexameterekben, melynek a M. Muzeum, első énekét hozta. Költői becse kevés : természettudományi értekezés inkább, versben, mint költői conceptiója tudományos igazságoknak. De bátor gondolata volt még 1792-ben Vérséginek : Aeschylus Lebilincselt Prometheusát adni , s nem tagadhatni , mint első kísérlet, nyelvünk akkori kényelmes terjedelmessége mellett, kivált a karokat, élésgé tűrhetően adta. Vályi Nagy Ferencz is, elhagyogatva az általa is buzgón pártolt leoninusi ízetlenséget, dolgozgatta titkon elsőit azon ódáknak, melyekkel egykor, ha dicsőséget nem is, de dicséretet méltán volt aratandó; így Csokonai, kiről utóbb leszen még szó, sőt már Berzsenyi is, de ennek súlypontja egy későbbi korba esik. Mindezen írók úgy fogadták az antik formákat, mint gazdagodását a magyar poétikának, nem mint helyetteseit az addig divatozottaknak, s azokkal, s egyebekkel is, a tárgy, gondolat s a költemény jelleme szerint váltva éltek. Csak egy vált ki közölök, ki az alexandrint, melylyel Bessenyei nyomán fellépett volt, csakhamar megvetve, a kizáró classicismus zászlóját tűzte ki; s ez Virág Benedek volt, nem csak legügyesebb és legízletesb kezelője a külső formának kortársai között, de legtisztább kifejezője egyszersmindazon szellemnek,mely a classical régiséget örök mintás szabályadóvá teszi. Virágnál a forma nem többé grammatikai vagy technikai tény, bár mint ilyen is igazi önállásra nála jutott először , hanem valóságos költői alak, külső és szükséges nyilatkozása a classical szellemnek, mely nála nem sajátított valami, hanem vele született csira, kiköltve a stoicismusra nevelő szerzetes élet, s táplálva a vele várrokonságban levő római philosophusok és poéták, különösen Horácz, tanulmányozása által. Nem követek el plágiumot, ha őt azon szókkal ismertetem meg önökkel, melyeket felőle egy jellemrajzoló czikkben mondottam el. „Baróti Szabó Dávid csak nyelvész ; Révai inkább a becsnek érzékével bírt: Virágnak a fensége adatott, s igy ő a philosophiai s a herosi óda teremtője lett. A ki ma olvassa e műveket, miután Berzsenyi e nemet a legmagasabb polczra emelte, sejteni sem fogja, mikép ragadták el azok a kort mint költői, mennyit lendítettek a nyelven mint nyelvművek; s mióta a hazafiúi költészet hosszas nyilt csatát vívott mindennemű ellenséges elemekkel, sejteni sem fogja: e tartózkodva elé-elétörő hangok mily felrázó hatást gyakorlottak a keblekre, s egy-egy bátor szava a költőnek mint járta be a hazát jelige és vezérszózat gyanánt, bár, hasonlólag a villanyfolyamhoz, csendesen és titkon. De épen azért az irodalmi virágzó korok megindítóit sohasem szabad pusztán szoptani, de kell szükségkép históriai szempontból is megítélni, és méltatni az akadályokat, mik leküzdendők voltak. A költőnek,egy kor kezdetén, mindenek előtt és felett kifejező eszközével, a nyelvvel, van küzdelme, s e küzdésben jobbára erejének legnemesebb része felemésztetik.Mennyi gondolat, érzés, képnek kell e Virágnál elveszni e küzdésben, miután annyi megmaradt, míg a nyelv kifejlett korában a kész formákkal kész eszmecsiák és képek tolakodnak a kevésbbé adományzottnak is tolla alá. S e külső nehézségek, okai, hogy ily korban a hathatósabb erők is más erőkhöz támaszkodnak, mintegy megvetett háttal annál szerencsésben vivandók a főnehézséggel, mely örökké a nyelvben van. Virág tehát Horáczből indult ki, de nem mert Horácz, választásának embere volt, hanem mert lelki rokona. A forma, s egy-egy lelkébe átment gondolat emlékeztet a római dalnokra, de a forró hazafiság, — ez életbölcseség , e philosophusi nyugalom, derültség, s minden erkölcsi és érzületi szigor mellett e higgadt és jóakaró világnézet, úgy magáé Virágé, mint teste és mérséklete övé volt. Virág tehát eredeti költő volt, mint volt Horácz maga, ki úgy használta a görögöket, mint őt Virág, s mindkettőt Berzsenyi. „Virág a hazaszeretet és erény éneklője volt. A hadi és polgári érdem, a valódiság minden hiú fény irányában , a szabadság hűséggel párosulva , dicsőítése fő tárgyai. A hitt és jó nevet, mely nemes munkásság által szereztetik, épen úgy állította fel legfelsőbb földi jő gyanánt, mikép a lelketlenséget, honfiatlanságot, meghasonlást hol korholta ódáiban, hol gúnynyal ostromolta epistoláiban. A két fő forma, melyekben mozgott, az óda s a költői levél volt. Amott, különösen hősi ódáiban, komoly, emelkedett. Bententiosus, lyrai szökellésű, nem ritkán fellengző nyelve választékos, folyó, de kevebbé képes, mint az ódáé lehet, sőt helyenként prózailag ellapuló, mint az ízlés kezdetében a legnagyobb szellemeké is; ellenben rhythmusa mindig zengzetes, teljes, gyakran a hegyomlás erejével rohanó. Ez ódák közöl többek külön lapokon nyomtatva, széleibe bejárták a hazát, s közönségesen ismertettek már, midőn először összegyűjtve megjelentek (1799). Annál csendesebb és bajosabb, philosophiai ódás menetele : egy ezüst tó, melyen a nap sugaraiban ártatlan rovarok tánczolva röpdösnek. Régibb epistolái tartalmas, nyájas, néha gúnyos terményei a pedestris Muzának; az újabbak, mik poétái munkái második gyűjteményében állanak (1823), gyakran oly tárgyakkal is bíbelődök, melyek a nagyon józan tárgyalásnál fogva minden költői érdem nélkül vannak. Többnyire valóságos levelek, mik a levélíró és levélvevő kölcsönös viszonya és száz apró körülmény ismerete nélkül helyenként érthetetlenekké is válnak, s a mennyiben értjük, kedvesek, de csak mint életrajzi adatok, holott az epistolának elsőben ugyan valóban ahoz kell szólnia, kihez intézve van, s iró és vevő egyéniségével összeforrnia, de e kívül minden fogékony kebelhez is, mi nélkül az érdek egyetemisége úgy, mint költőisége, hiányozni fog. Ezeken kívül adott Virág egy tragoediát is: Hunyadi Lászlót, de mely nem egyéb mint Bessenyei darabjának jambusos átdolgozása, és apológokat, mik oly időben jelentek már meg (1817—19), midőn a senarius Berzsenyi és Kazinczy szabályos fárdalásu quinariusa által tökéletesen népszerűtlenné lett, s azért ép oly kevéssé haBBST tottak, mint „Magyar Lantja“ (1826), melyben a zsotárokat hanyatlott kora erőtlenségével szelid léptű trochaeusokban, részben philosophiai óda formájában adta E szerint Virág költői virágzása csakugyan poéta munkái első kiadása idejébe teendő. Minden, mi utóbb következett, a késő ősz hervatag színét mutatta. De ez ősz egy nemes gyümölcsöt hozott még : Horácz minden munkáit : Horáczot, kivel ő e huzamos társalkodás után egészen összeforrt.. Már 1801-ben adta annak „Poétikáját“, még csak prózában, bevezetéssel magyarázatokkal ; utóbb egyes füzetekben (Poéták, Poémák, Thalia, Eurydice 1804—14) epistolákat, sermákat, míg végre a Levelek 1815, a Satirák 1820, s az Ódák 1824. mindennapi külön kötetben teljesen következtek. E munka által Virág homályt vont minden elődeire, kik a romai költőt részben vagy egészen adták, mind hűségre — kinél Horáczot senki inkább nem értette s nem érezte mint ő, mind szépségre; s bár a sebesen haladó idők e fordítást sok részben elnyitották, szerencsés!) utódját még mind e napig várja, így tetőzte be a tárgyalt időszakban a classica iskola építményét Virág. Még néhány classicai művek fordítóit kell megneveznem, s pedig először is Fibchich Józsefet, kit ugyan nem tehetsége, sem a siker, de igaz buzgósága teszen emlékezetessé, s abbeli igyekezete : a hellén költészet remekeit meghonosítani. Azonban a nyelven, s a reál oldalon túl ő nem hatott eredetieibe: szépségeiket nem érezte, még kevesbbé birta visszaadni. Lefordította egész Pyndart, s a kilencz lyricus töredékeit, az eredeti formákban s felvilágosító készlettel (Győr 1804), de zordon ízlése elrettenté inkább a magyar olvasót a különben is nehéz költőtül, hogy sem vonzaná; lefordította Aeschylus és Sophocles hét hét tragoediáit, de már ezeknek nem találkozott kiadó. Forgattam kéziratait: irodalmunk úgy nem vesztett ezekkel, mint nem vesztett volna, ha amazok örökké homályban maradnak. A rómaiak közöl Kovásznai Sándor Plautusból és Terenczből (1782.) adott egy-egy darabot: a Mastelláriát s az Andrási leányt, eredeti szellemének még csak sejtelmével sem; Nagy János pedig, Győr vármegyei szolgabiró, az Aeneist fordította le, megelőzve időben Barátit, de 1806 ban adott egy füzetnyi mutatványai a műkedvelő kísérleténél magasabbra nem emelkedvén, az egész, világot nem látott. Magyar könyvessel. 389(618).Világtörténet.Irta Szilágyi Sándor, a nagykőrösi nyilv. ref. felgymnasiumban a történettan rtanára. Első kötet. Krisztus születése előtti történetek. Pest, 1855. Müller Gyula sajátja. 8 rét. 211. Áraft 20 kr p.p.) * Lásd Pesti Napló, 218. sz.