Pesti Napló, 1854. december (5. évfolyam, 1419-1443. szám)

1854-12-01 / 1419. szám

része műveletlen határ,­ a többi öt hatodnak majdnem fele erdőség, mely évenkint általában véve 12 millió öl fát szolgáltat. Mindamellett is egy év alatt megterem rajta 144 millió mérő gabona, 60,000 mázsa dohány, 30 milió akó bor, s tág téréin táplál 4 millió darab szarvasmarhát és 16 millió juhot. A mily szü­lemző, felszínén az ország, oly gümölcsöző annak gyomra is ; az ásványországbeli termelést évenkint 7 millió mázsára becsülik, s e jövedelem nem csekély részét te­szik a nemes érczek. Míg Magyarország ily módon természeti gazdagságával kitűnő állást foglal, más­kép alakul ez arány, ha a műtermékeket vizsgáljuk. Az ausztriai birodalomban ezek értékét évenként 800 mil­lió forintra bec­sülik, s itt Magyarország az egészhez csak körülbelül hat százlolival járul.­­ Az előttünk fekvő adatok e szerint nekünk további vizsgálódásunk­­hoz elégséges központokat nyújtanak. Különösen két momentum van, melyek legelsők ötlenek a vizsgálónak szemeibe: 1.1. az aránylag csekély népesség, s amive­lőnek kezeire váró, mivel téképes parlag föld nagy men­nyisége egy különösen földmivelés- és marhatenyész­téssel foglalkozó országban, melynek termés­k­é­p­e­s­­s­é­g­e jóval felül áll a valóságos termésen. Hogy a né­pesség — tekintve a föld termésképességét — aránylag csekély, meggyőződhetünk, ha azt a birodalom egyéb koronatartományaiéval hasonlítjuk össze. Míg Lom­bardiában 7,300 lakos, Velenczében 5,500, Cseh­ország­ és Sziléziában 4,900 , Morvában 4,700, Ennsen alóli Ausztriában 4,450 , a Partvidéken 3,700, Galicziában 3,400 lakos esik egy négyen, mért­földre , Magyarországban hasonló térközre általában csak 2,500 lakos jut. Ezen tüneményben, mely a mun­kaerőben­ hiánynyal összevág, fekszik részben a máso­dik momentum alapja is, melyet fentebb érintünk, t. i. a jelentékeny földterületek műveletlen állapotjaé. A munkaerőkben! hiány munkabér-drágaságot eredmé­nyez, mely a jövedelmet csökkenti s imigy kettős te­kintetben káros hatású. E hiányon főleg gyarmatosítá­sok, (?) de még inkább a létező erők czélszerű al­kalmazása által lehetne segíteni, mire nézve a me­­zőgazdászat­tan figyelembe nem eléggé ajánlható s így általános­ méltánylást érdemlő intéseket szolgáltat. — Mindazáltal a legfőbb ok, melynek ama fentebb érin­tett tapasztalást tulajdonítanunk kell, hogy Magyaror­szág kevesbet és csekélyszerű­bbet termeszt, mint kü­lönben termeszthetne, s hogy kiváltkép műtermékeinek száma messze a más kisebb tartományokéi mögött áll: a tőkepénzeibeni hiány, m oly hiány, mely annyival érezhetőbb lesz, mivel minden vállalatra zsibbasz­­tólag foly be s nem oly könnyen pótolható, mint más; — hiány, mely Magyarországban kétszeresen nyo­masztó, mivel ezen a természettől annyira megáldott ország sokkal nagyobb productivitásra képes, egyszers­mind annak, ki föld gazdagsága forrásait az arany bűvészszővel folyókká tenni értené, dúsgazdag jutal­mat ígér. Ausztriai birodalom.­ ­ cs. kir. Apáti. Felségének legmagasb hely­benhagyásával a pénzügyminisztérium novemb. 23-kai ren­delete által történt kihirdetés napjától kezdve, a fegyver és lőszer­ ki- ét átviteli tilalma az ausztriai államhatáron át a Moldva- és Oláhfejedelemségek felé meg van szün­tetve. KÜLFÖLD. Franc­iaorszá g. Páris, nov. 25. A kelettengeri ha­jóhad parancsot kapott, hogy tömegesen Toulonba menjen Ezen parancs Perceval Deschénes ad­­mirálhoz nov. 23 án távirda utján küldetett, és a hajó­hadnak dec. közepéig Toulonban kell lennie. Ott 20,000 főnyi erős hadtestet veend föl, melyet, mint tudva van, Várnánál szárazra tesz, hogy Omer pasával egyesül­ten Desszarábia ellen támadólag nyomuljon. Ezen had­test, mint erősítik, Schramm osztálytábornok, egy­kori hadügyminiszter, parancsa alatt fog állani, és re­mélik, hogy a jövő február közepéig a Duna mellett csatakészen álland. A tengerészeti miniszter NI a m­e­­ i­n admiráltól je­lentést kapott, melyben ez nyilvánítja, miszerint a ha­jóhad most már nagy veszélyek nélkül a szárazi sereg működését többé nem kísérheti. Ezen jelentés, mely tele „timides avis“-kkal, a császárra nézve igen ked­vezőtlen benyomást tett, s már arról beszélnek, hogy a feketetengeri hajóhad új főparancsnokának kinevezte­­tése nem minden valószinüség nélküli. Páris, nov. 26. A franczia sereg minden ezrede századonként 10 embert ad a keleti sereg számára, mely kiválasztott csapat mielőbb útra indittatik. Az igy 6000 emberből alakított test a roham­oszlopot fogja képezni. Tegnap már ezen kiválasztás az itteni helyőr­ségnél megtörtént. A tódulat oly nagy volt , hogy az ezredeseknek sorsot kellett huzatniok.—M­o­n­t­e­b­e­l­lo tábornok tegnapelőtt Krimiába elutazott. — A „Mo­rt­i­t­e­u­r d­e l’Armée“ a szövetségeseknek Szebasz­­topol előtti összes erejét 80,000 emberre teszi, a se­gélyező pedig, mely két új hadosztályból és a már ott levő különböző hadcsapatok pótlék­legénységéből áll, 40,000 embert fog tenni. A „M­onsteu­r“-ben megjelent császári irat (lásd „Pesti Napló“ tegnapi számát), némelyeknél sem­mi különös jó hatást nem idézett elő, mivel abból azt akarják kiolvasni, hogy a külkormányok egy részének föllépése nyugatra nézve épen nem kedvező. Azt is hi­szik, hogy a besszarábiai diversio nem Ausztria meg­egyezésével történik, s ezért az összeütközéstől tarta­nak.­­ Az utóbbi napokban itt több német befogatott, mivel nyilvános helyen oroszbarátilag nyilatkoztak.­­ Tegnap egy Londonból datált és itt nyomatott pam­phlet jelent meg bizonyos R­i­v­e­­­r­a Antaltól, ki magát spanyol republicanusnak nevezi, azonban nem egyéb mint Krisztina királynő ügynöke. Ezen Spanyolor­szágban elterjesztendő pamphletben Cuba akkori kor­mányzata tárgyaltatik, midőn ezen spanyol birtoknak O’Dönnel vala kormányzója. Benne O’Dönnel leghevesebben támadtatik meg , mig V­i 1t­o­r­­­a herczeg dicsérettel halmoztatik el. Ezen pamphlet czélja :Esparterot és O ’ D­o­n­n­e 111 el­választani, ez utóbbival elhitetni akarván, hogy ez irat az első megbízása következtében közöltetett. E­zzel azonban nem fog elévetni, mert, mint már közölve volt, a két tábornok tökéletesen egyetért és egyesülve ma­rad, vegye bár át Espartero a kamara vagy a mi­nisztérium elnökségét. A jövendő spanyol kabinetről még nincs semmi tudósítás. Úgy látszik, hogy Espar­tero nem fog mindjárt belépni, hanem előbb a kamara elnökségét átvenni akarja. D’ D­o­n­n­e­­ azonban, mi­kép erősítik, minden esetben a kabinetben fog maradni. Espartero azután később , ha a kamara az ő meg­választása által neki bizalmat szavazott, veendi át is­mét a kabinet elnökségét. Páris, nov. 26 A császár levelét különbözőleg ítélik meg. Némelyek egy cselekvényt látnak benne, mely a tegnap említett sommatiora mutat; mások azt erősítik, miszerint a levélben jelentett bessarábiai diver­­sió és ezen jelentést követő czélzat a keleti kérdésnek egész­ Európában növekvő népszerűségére, különösen pedig azon „féltékenység“, melylyel a sokáig száraüzött sasok nézetnek , annak bizonyítványa volna, hogy Ausztriával tökéletesen meg vannak elégedve. A két nagy német hatalom közti közeledés és a legújabb bécsi jegyzék egyébiránt megnyugtató elemek lehet­nek , de mi­előbb h­iszük, hogy a bessarábiai diversio a német hatalmak végleges nyilatkozatát czélozza — mondja a rajnai újság párisi levelezője — mint sem annak eredménye volna. Azon vérmes békeremények, melyeket itt-ott a javaslati alkudozási alapoknak Oroszország általi elfogadására építenek, épen eszélyte­­lenek. A­mily kevéssé komolyan gondolja Oroszország ezen elfogadást, Anglia és Francziaország most ép oly kevéssé" szorítkozhatnak a négy föltételre. A czár a négy biztosítéki pontot csak akkor fogadta el, midőn már késő volt, mert az egész keleti versengés folyama alatt csak egy politika vola szeme előtt: időt akart nyerni. A „Journal des Débats“ a császár fentebb taglalt levelét a többi közt következő észrevételekkel kiséri: A császár azon levélben a keleti sereg katonáinak ragaszkodásuk­ és rettenthetlen szilárdságukért méltó dicséretét és nagylelkű üdvözletét fejezvén ki, egyszer­­mind azt mondja, miszerint ő tökéletesen ismeri azon keletkező nehézségeket, melyek jövendőben Szebasz­­topol ostromának ezen új phasisában legyőzendők. De egyszersmind jelenti, hogy e pillanatban Francziaor­­szágból uj erősítések indulnak munkálataik, veszélyeik és dicsőségeikben részt veendők. Négy, mindenik 11,000 emberből álló, hadosztály valóban hadi­lábra tétetvén útnak indíttatott tüzérsé­gével, mérnökségével, élelmi , kórházi és szállítási anyagszereivel együtt. Katonai szervezetünk szerint egy hadosztály úgy van kiállítva, miszerint meg­vannak nála a háború, munka, segély és biztonság azon elemei, melyek a hadcsapatok erejét és egészségét a táborozás alatt biztosíthatják. Az angolok e tekintetben, mióta velünk együtt táboroznak, szervezetünk czélszerűségét tökéletesen elismerték. Azon négy hadosztályból, melyeket a császár keletre küld, a két első nagyrészint Toulonban hajóra szállt, hol nagy terrü hajók és gőzösök készen valának elfo­gadásukra. Az út ez időszakban Krimiáig 10—15 nap. Ezen 22.000 ember tehát a jövő hónap 10-ke táján Szebasztopolhoz érkezhetik. Menzikoff herczeg je­lentései egyikében ezelőtt a szövetséges sereget csak 50,000 emberre becsülte. Mi azt hisszük, hogy akkor legalább 60,000 ember volt, számra nézve sokkal ki­sebb a 80,000 emberből álló és azóta 100,000 emberre növekedett orosz seregnél. Mindazáltal látni lehetett, hogy a szám kisebbségének daczára, az angolok és francziak, főkép az angolok Inkermannál, kétszer ver­ték meg az oroszokat, kik nagy tömegekben rohantak sorainkra. Az oroszok vesztesége roppant vola. Több mint 10 ezer emberre teszik, némileg hihetlen szám ugyan,­­ mindazáltal igen való, minthogy 5,000 halottat hagy­tak a csatatéren. A szövetséges sereg kevésbé jelenté­keny veszteséget szenvedett, minthogy a győzelmes mindig kevésbé szenved, mint a meggyőzött. Nemkü­lönben naponkénti veszteségeknek van ez is kitéve a víárkokban. Azonban az angol-f­ranczia csapatok majd­nem minden nap kapnak segélyerőket Algirből, Corfuból, Máltából, Gallipoliból, nem számítva ide azon meggyó­gyult betegeket és sebesülteket, melyeket Konstanti­­nápolyból küldöttek hadtesteikhez csatlakozni. Ezen naponkénti pótlásoknál fogva az angol-franczia sereg­nek mindig kellett állnia 60,000 harc­osból, ide nem sorolva a rationereket, melyek a csatarendben nem figuráinak, de azért különszolgálatuk nem kevésbé nél­külözhettem a táborozás sikerére.“ Páriából még mostanig sem tudhatni bizonyost lord Pal­merston utazásának ezéljáról. A brit miniszter jelen­léte alatt már­is a franczia kabinetből egy fontos határozat került ki, tudniilik azon császári irat, mely a bessarábiai támadást jelenti , ha vannak vélemények, melyek szerint ezen határozatra az erélyes lordnak nem kis befolyása lett volna. Egyébiránt lord Palmerston irányában csá­szári gazdája gyöngédséggel határos figyelemmel viseltetik, így tudniillik a franczia udvari körből a következő anek­dotát beszélik : az angol miniszter megérkezte után (va­sárnap este) a császár a következő vasárnap St. Cloudba ebédre akarta leini, de egyszerre észrevették, hogy már azon napra Hamilton herczegné meghívást kapott. Ez tud­­niilik nővére a badeni régens herczegnek, következőleg magas­ rangú mint lady Palmerston, és így lord Palmerston, mivel nejének vasárnap a tiszteleti helyet nem adhatták, csak hétfőre hivatott meg. Nagy érdeket gerjesztett a,, Journal des D­éka­tag­nak egy czikke, mely az utóbbi diplomatiai eseményeket Németországban izgatólag tárgyalja. A franczia lap előter­jesztésében ez­úttal sem hiányzik a csipős adomák fűszere. A többi közt a porosz királynak egy szellemdús mondá­sát közli, mely ez uralkodó nyilvános kötelességeire és családi barátságára vonatkozik. „Én Miklós czárért, kit szeretek, sokat megteszek, de ha megemlékszem is hogy ő sógorom, soha nem feledem, hogy Poroszország Oroszor­szágnak nem sógornéja.“ — A király bizalmas körben így többször nyilatkozott. Helvetia. A tessini nagytanács az ausztriai viszál­lyal foglalkozik. A gyűlés elé terjesztett okmányokból ez ügy állásáról a következő tűnik ki: A bécsi helvét ügynök a jún. 23-iki jegyzéknél fogva B­i­o­­­gróffal a szövetségtanács azon kivonatát közölte, hogy a fen­­forgó viszály kölcsönös biztosok által alkudozás útján egyenlittetnék ki, s hogy ez alkalommal bizonyos vi­szálypontok a Tessin és Lombardia közti határokat il­letőleg igazittatnának el. Buc­ gróf erre az oct. 31-ki jegyzékkel felelt: a cs. k. kormány kész a határ kitisztá­zási alkudozásokat a jelentett után ismét fölvenni. „Ha a szövetségtanács azt véli — így szól az ausztriai jegyzék •— hogy egy vagy több biztosnak Milanóba küldése által alkalmas eszközt találand a töb­bi, a két állam közt még fenforgó nehézségek kiegyenlítésére, a szövetségi köve­tek a barátságos fogadtatásra nézve biztosak lehetnek. Ezek azután a Tessin-cantonból kiutasított kapuczinu­­sok viszonti fölvételéről vagy kárpótlásáról alkudozhat­nak, mi végre a lombardiai kormányzó a szükséges teljhatalmat meg fogja, kapni. Alól irtva nagy menték­ben örömére szolgálnk,ha ezen alkalotott fÖWAisznulfcitnék egyenes alkudozásokra a Tessin által világ­iasított pol­­legioi és asconai collegiumokra nézve az illetős egyházi hatóságokkal, valamint főleg az egyházi ügyük szabá­lyozására, hogy igy a milánói­ érsek és comoi püspök panaszai illető tekintetbe vétetnének.“ — Ez okmány­ból, írja az „A. Aulg.Z.“ az látszik kiviláglani, hogy Ausz­tria egyik követeléséről, a ressini menekülteket illető rendőrség fölötti egyenes őrködésről lemond, míg a többiekhez szilárdan ragaszkodik.­ A két állam közti közlekedést illetőleg azon könnyebbség történt, hogy a ressini határlakosok nappal ügyeik végzésére Lombardiába mehetnek, este pedig a határra vissza kell térniök. A szövetségtanács, mely alkotmányszerű­­leg azon jogot követeli, hogy Ausztriával egyedül alku­dozhassál?, ezen okmány átnyújtásakor Tessin kormányát fölszólította, hogy az ottani cantonnak a viszály végle­ges elintézését illető javaslatait és föltételeit juttatná tudomására. Az államtanács most a nagytanácsnak azt indítványozza , hogy ilyen javaslatokat és föltételeket ne tegyen, hanem adjon a szövetségtanácsnak korlát­lan teljhatalmat az alkudozásokra. Olaszország,N­­o­m­a, nov. 17. A pápa a tegnapi con­­sistoriumban az összegyűlt bibornokoknak további nézeteit terjesztő elé a szeplőtlen fogantatást illető dogmának bekövetkezendő ünnepélyes szentesítésére nézve. Meg­­jegyzi , hogy a Romába nem jött püspökök nagy része a szentesítésre nézve minden tekintetben kedvező kívána­­taikat már beküldötték, mindemellett az e czélra Rómában megjelenő főpapok részére ünnepélyes gyűlést rendelt, melyben saózatolhatnak. Ezen szavazatról a bibornoki collegiumban nem ülők hasonlóképen értesittetnek. Spanyoloszág- A spanyol határszélről, nov. 22. A dolgok állása a félszigeten fel kezd világosodni. Az elvek előtérbe lépnek, s a harcz életet és alakot kezd nyerni. A helyzet az által vett föl egyszerűbb ala­kot, hogy a dynasticus és monarchia­ elv veszélyen kívül van. A Cortesben a köztársaságiak egy hüvelyknyi területtel sem bírnak, ez pedig az általános hangulat természetes következménye. Bármi legyen is egyesek kábasága és elve, mindenki érzi, hogy magát az ország hangulata , szokásai­, és erkölcseivel egyenes el­lenmondásba nem helyezheti; ezért volt kénytelen Salazar monarchismusát a nemzeti gyűlés előtt két­szer bevallani; ezért nincsenek az ibériaiaknak köve­tőik, és minden, a­mi érettek történt, nem állott egyéb­ből, mint egy lakomából Mas­urnál, előbb chinai ügynöknél, hol egy pár portugáli és spanyol poharat emelt Pedro király és Ibériára, de a demonstratio el­szigetelten maradt. E pártnak két lapja van, melyek csak nagy erővel bírják magukat fentartani, s ennek daczára még is meg fognak bukni. A carlisták nem kevésbbé elűzették a térről. Cselszövényeiknek a leg­tágasabb tér engedtetett, s ha a praetendensnek volt valaha reménye czélhoz juthatni, az bizonynyal csak ez­úttal történhetett, midőn a gyenge kormány nem volt ké­pes azoknak gátat vetni. Mindezen fondorkodási törekvé­sek hajótörést szenvedtek,mert Don Carlos és fiának ügye magában nem tartható,mert nem birtokonszenvvel a nép­ben. Hogy Krisztina királynő a carlistákhoz csatlakozott, hogy a külföldön mindenütt leányának és kormányának ellenségeket törekedett toborzani, hogy még az idegen sajtó megvesztegetésére is lealacsonyította magát Spa­nyolország meggyalázására, ez­által Isabella trónját erősítette meg, s a pártok mindnyájan most egyedül ezen kormány határai közt mozoghatnak. Espartero megtette a legelső elhatárzó lépést. Meg akart szabadulni ellenfelétől, ő egyöntetű minisz­tériumot akar. Leköszönt, s őt O’ Donnelnek követnie kell. De egy új minisztérium a kamrák értelmében csak is tisztán Espartero-féle lehet, miután ez a több­ség színe. Várjon el fogja-e O’Donnel ezen kizáratást viselni ? Mit teend, ha nem lenne képes magát elhatá­rozni az alkalmazkodásra ? A hadseregnél több rokon­­szenvvel bír, mint a vittoriai ág, de a hadsereg annyira el van gyengülve, hogy semmit sem végezhet a lakos­ság rokonszenve nélkül, vagy épen annak daczára. ODonnel tehát kénytelen leend pártjával együtt vára­kozni. A közvélemény egy erőteljes conservatív kor­mány irányában nyilvánul. Ha Espartero képes leend ezt ismét helyreállítni, akkor sokáig ura lehet a hely­zetnek, de ha nem, szerepét végkép lejátszotta. Törökország. Damaskusból jelenti az ,,Oss. Triest, hogy midőn az ottani consulok az uj kormányzó A­r­i­f pasánál első ízben látogatást tettek, a csapatok a szeráljban fegyverrel tisztelegtek előttük s a kor­mányzó oct. 27-én az összes consuloknál egyenruhá­ban viszonozta a látogatást. A török hatóságok ez ud­variasság­ teljesítései példátlan újításokul tekintendők. Danafej­edelemség. Jassy bél. nov. 15 től b. Bach cs. k. biztos ur elutazását jelentik. Dervis pasa is visszatérne ismét Stambulba és Fuad effendi ál­tal fogna pótoltatni. Oroszország. (Egy orosz proclamatio). A Krimia orosz lakossága közt a tatárok lázadási kísérle­tei által terjesztett rémület s a szebasztopoli hadseregre nézve a felkelésből lehetőleg eredő veszély az orosz kormányt ellenrendszabályokra késztető. Rögtönbírósá­­got hirdettek, s másrészt a hatóságok, mollárk és orosz papok beszédek és intések által hatottak. Ez utóbbiak közé tartozik egy Oroszországban ezernyi példányok­ban keringő okmány, mely az orthodox orosz egyház­tól származott s tagjainak fölkelését, és vigasztalását czélozza. Ez Szimferopolban az Alexander­ Newski templomban jön kihirdetve s mint rendőrségi-po­litikai- egyházi okmány a jelen háború jel­lemző jelenségeihez tartozik. Hosszabb lévén, mint hogy teljesen közölhetnék, itt csak a következő tételeket emeljük ki : „Ha szomorúk vagytok a miatt, mert az ellenség orszá­gotokat elborította, úgy gondoljátok meg, mikép könnyű be — de nehéz kijutni, a nélkül hogy a madarak és álla­tok martalékaivá legyenek. Emlékezzetek 1812 re, ha az ellenség csekély eredményeire tekintetek. Vereség és szé­gyen vár reátok, mint akkor, midőn Oroszország egyik végétől a másikig megrendült és szive , Moszkva , az ellenség kezébe jutott. — Oroszország csorbitlanul emel­kedett fel — s a megsemmisült ellenség mint egy phan­tom eltűnt. Észrevettétek, hogy mely napon jött most? Ugyanazon nap volt az, melyen egykor Moszkvába bevo­nult, mintegy akkorihoz hasonló sorsa hirdetésére. Ha vis­szavertük volna, erejét más­hová fordítandotta. De most, midőn egész erejével területünkön áll, hatalmunkban van. Most, itt megsemmisülvén, emnjanend kedve ég nem lesz módja,a harezot folytatni. Oroszországnak oly sok harczosa van, hogy félszigeteteket azzal elbonthatja, a nélkül hogy határait másutt gyengítené. Vészterhes felhők gyanánt lát­tam a seregeket minden oldalról ide özönleni. Csak még néhány nap (ezt az érsek mondotta nept. 26-án) és a világ tapasztalni fogja, miként jár az, ki karddal kezében láto­gatja meg Oroszországot. Most a pap egy szavát: Várjon nem itt van-e kereszténységünk bölcsője? Nem innen ra­gyogott-e el Oroszország messze tájaira az orthodox hit világa ? Nem itt szenvedtek-e vértanúink ? Elfeledheti-e Sz. Vladimir, mit köszön országotoknak (ő itt keresztel­­kedett meg) és zsákmányul hagyhat-e titeket a nyűgöt el­fajult hitetlen berontóinak?“ Ellenben ki imázhat fen a mennyekben ezen ellenségeink sikeréért, kiknek elődei istentelen kápráztatásban oltárokat és trónokat romboltak szét, és az ész istennőjét imádták, a testvériességet kihir­dették és felebarátaik és rokonaik vérében fürödtek ? To­vábbá, nem Krimia khánjai voltak-e azok, kik azelőtt ez országot könnyeik és vérükkel áztatták? Halljátok e sza­vakat, melyeknek bennetek a hitet lángolóvá tenniök és bizalmat ébreszteniök keilend stb.“ Végül mondatik, mikép Krimia lakosai csak szor­galmasan gondoskodjanak élelem- és szállítóeszközök­ről, s mielőbb ismét visszanyerendik a nyugalmat. Ezen az ügy világi oldalát s közvetlen gyakorlati czélszerű­ségét szemügyre vevő intés e vallásos elmélkedések végén különösnek tűnik ugyan fel, de mégis az egész­nek főmozzanatát képezik. Odessa, nov. 15. A nagyherczegek Krimiába tett útjukban 3-ban Chersonon keltek át, és 4-kén, közvet­len a csata előtt, a krimiai hadsereg főhadiszállására érkeztek, ők, úgy látszik, azon reményben és czélzattal utaztak oda, hogy jelenlétükkel a szövetségesek meg­semmisülését megdicsőítsék. Minden erő, melylyel Men­zikoff rendelkezett, a főhadtesthez vonatott. A négek belovagolták a vonalakat és táborhelyeket, a katonát lelkesítők és tüzelők. Minden hasztalan. Az eredmény iszonya mészárlás volt , siker nélkül.. Egy levél, mely Szebasztopolban 5-én este kelt, jelenti:... „Mi lé­tezünk még, bárha az angolok és francziák minden ere­jüket és eszközeiket megsemmisítésünkre felhasználják. Még állunk, de meddig? Még egy ilyen vérfürdő, s ki tudja, várjon aztán itt maradhatunk-e még ? Hasztala­nok a mi erő­feszítéseink, mert a csapatok túlereje da­czára sikeretlenek maradnak.... Az angolok borzasztó nyugalma, iszonyatos tüzérségek, mely csapatjaink egész sorait leteríti, annyira összezavarta a visszavonulást, hogy ezek, sűrű csoportokba tolulván össze, az ellensé­ges lövegeknek zömök tömeget nyújtanak, melyben a sodró golyók borzasztó pusztításokat lőnek. A tiszteket a sorok elől még előbb elsepték, mielőtt a rendes fegy­vergolyók őket elérhették. A csatárok minden veze­tőinket felemésztik. Még minden teljes mozgásban vo­nul a csatatérről a borzasztóan szétmarczangolt és szétroncsolt emberalakok nyögése és jajveszéklése közt átkozva azokat, kik szövetségben Mahomed­­del (!) a keresztények keresztény védői ellen küzde­nek. A mi katonánk engedelmes és gépszerűen felel meg a rendeletnek. De szintúgy mint egy gép engedi magát megsemmisíttetni. Hiányzik benne az ügyesség, lélekjelenlét és értelmesség, még maga a bátorság és lelkesedés is, mik a műveit, becsületérzet által lelkesí­tett ellennek oly lényeges túlnyomóságot kölcsönöznek. Eliszonyodik az angol nyugalmától s meghódol a fran­czia gyors és ügyes támadása előtt.“­­ Az itteni egy­házi és világi hatóságok kivonatára megparancsoló a czár, hogy ez év nyarán, a hadiviszonyok tekintetéből, az itteni lakosok felbátoritása és hitbeni megerősítésére az Istenanya megszentelt csodatevő kasperowi szent­képe Nicolajevvből ide áthozassék. A czár a főprocura­­tor gr. Protassow előterjesztésére, és a sz. zsinat ez iránt nyilvánított véleménye folytán rendeli, mikép a nevezett kép a háború egész tartama alatt Odessában maradjon. Amerika, New-York, nov. 7. Az egyesült álla­mok és Oroszország közt a semleges hajók s áruikra nézve kötött szerződés szövege a következő : Amerika egyes, államai a a minden oroszok czárja, ilye, mindketten egyenlően azon óhaj által lelkesítve , hogy a jó egyetértést fentartsák, mely köztük és illető államaik alattvalói közt minden időben szerencsésen fenállt, abban állapodtak meg, hogy az elveket a semleges jogára nézve a tengeren, melyeket ők a hajózás és tengeri közlekedés szabadságára nézve mulaszthatlan feltételeknek tartanak, formaszerinti egyezmény által minden időkre megállapít­sák. E­­zeiből az egy­ államok elnöke államtitkára Marcy L. Vilmosnak a szükséges teljhatalmakat kiosztotta, és ha­sonló teljhatalmakat adott az oroszok czárja­i­élye Stückl Eduard államtanácsos, a Sz. Anna rend 2 ik oszt. a Sza­­niszló rend 4-dik oszt. s az ausztriai 3-dik oszt. vasko­­ronarend lovagja, ő fige ügynökének az egy. éjszakameri­kai államokban. És a nevezett meghatalmazottak, szabály­szerűeknek talált teljhatalmaik kicserélése után a követ­kező pontokat állapították meg és írták alá: l-ő czikk. A két szerződő fél következő elveket ismer el fenmaradók és változhatlanoknak, nevezesen : I) Szabad áru a hajót is szabaddá teszi, az az: oly áruk vagy javak, melyek oly állam vagy hatalom polgáraié vagy alattvalóié, mely háború­ban nem áll, nincsenek elvétel vagy lefoglalásnak alá vetve, ha semleges járművek fedélzetén vannak , kivéve ha hadi tiltott czikkek lennének. 2­. Semlegesek vagyona ellensé­ges hajók fedélzetén, hahogy nem tiltott hadi czikkek, nin­csenek lefoglalásnak alája vetve, ők kötelezik magokat, ezen elveket mind azon hatalmak és államok kereskedel­mére és hajózatára alkalmazni, melyek beleegyezendnek, azokat fenmaraddk* és változhatlanokul elfogadni. — 2. czikk. A két szerződőfél fentartja magának mindannyiszor a körülmények igénye szerint­, az első czikkben kifejezett elvek netán szükségessé váló alkalmazása és kiterjesztése iránti további egyetértést létesíteni. De ezen időpontt­g fogva kijelentik, hogy a nevezett I-ső sz. czikkben fog­lalt állapítványokat szabályokul akarják tekinteni, bár mi­kor kelljen a semlegesség joga felett ítéletet hozni. — 3. czikk. A két szerződő fél megállapodott, hogy mind­azon nemzetek, melyek beleegyezni fognak vagy fognának, ez egyezvény f­ő czikke elveihez csatlakozni s azokat megtartani, minden ily csatlakozásból származó jogokat ugyanazon mértékben, mint a két szerződő és aláíró fél, élvezzék, ők egymással közlendik a lépések eredményét, melyeket ez ügyben tenni késztetve látnak magukat. —­4 csikk. A fenforgó egyezmény az éjszakamerikai egy­ ál­lamok elnöke által a nevezett államok senatusának tanácsa és beleegyezésével s a minden oroszok czárja 6 fiye által jóváhagyandó és megerősítendő, s annak megerősítése, a mai naptól számítva 10 hó alatt, vagy ha lehet előbb, Washingtonban kicserélendő. Washington jul. 22, 1854.| Marsy W. L. Stöckl Eduard. bátran kiterjeszkedhetett volna azon egész földterületre, mely Magyarország alatt értetik, mert a körülmények és indokok, melyek a hitelbank szükségét bizonyítják, azon egész területen ugyanazok. S­z e r­k.

Next