Pesti Napló, 1854. december (5. évfolyam, 1419-1443. szám)

1854-12-01 / 1419. szám

szerződés az unió elnöke által mint kellő módon megerősített és kötelező kihirdetetett. Hadi Bossalmon Délkeleti csatatér. Krimidből ma ismét ívem érkeztek új tudósítások. Az utolsó közlések szerii az 5- diki csata óta 2 orosz hadosztály az éjszakai erdőkbe rendeltetett, két más a Csernaja jobb oldalán tanyáz s az orosz sereg maradék része Baktsiszerájba húzódott vissza. A szövetségesek maguk részéről jobb oldali hadállásukat erősitik s addig ostrommunkálataikat a 3-dik parallelában felfüggesztették. Az eddigi adatok az oroszok haderejéről Krimiában meglehetős pontatlanok s ezért a következő adatok, amelyek teljesen biztos forrásból származnak, a krimiai eseményeket figyelemmel kísérő olvasó figyelmét megérdemelhetik. F. hó 3-kán Szebasztopol éjszaki erődítvényeiben 6500 ember, a déli részen 34 zászlóalj 240 ágyúval volt. A Csernaja mellett 66 zászlóalj állt 57 lovas szakaszszal, 34 szomma kozák és 244 löveggel együtt. E csapatok együtt véve 108,500 embernyi erőt mutatnak ki, 484 ágyúval. A várágyúk itt természetesen nincsenek számítva. A 3-ka óta kapott erősítésekről hiányzanak pontos adatok, azonban annyi bizonyosnak látszik, hogy az erősítések még mindig érkeznek; az 5-ki csata megítélhetésére azonban a felebbi adatok szolgálhatnak. A „Ltd.“ következő tudósításokat hoz : Az oroszok az inkermanni csata után az éjszaki erődökbe samakensiai táborba vonultak viszsza, hol a bástyákban okozott károkat lehetség szerint kijavítni törekedtek. A járművekben okozott sérülések, kivéve azokat, melyeket a vesztegetők szenvedett, jelentékteleneknek mutatkoztak. E munkálatok alatt, melyekben 25000 ember vett részt, a szövetségesek által nem háborgattattak. Mint tudva van, ez utóbbiak a tüzelést néhány napig felfüggeszték, mert kamarai és kadikoskai hadállásukat erősítették és új sátoros tábort állítottak. 11-én az Ütegek újólag működni kezdtek. A bástyákról erőteljesen viszonzák a tüzelést. Este 6 órakor a lövegek mindkét részről hallgattak. — 12-én Menzikoff herczeg a szövetségesek újólag megerősített hadállásai felé nagy kémszemlét tett, hogy ezek erejét pontosabban ismerhesse. — Az előőrsi vonalon élénk ütközet fejlődött ki, mely csak akkor végződött, midőn az orosz kémszemlásző csapat az éjszaki erődöknél levő hadállásaiba visszavonult. (A Stambulban 16-án, a Perikies megérkezése után elterjedve volt hírek, valamint a Times-nak távirati sürgönye ez előőrsi összecsapásokban találja megfejtését.) 14-ről 15-ére forduló éjjel esők és havazások kíséretében borzasztó vihar dühöngött, mely, mint táviratilag már jelentve jön, a pontusi flottában nagy károk tett. Azóta mindkét sereg szenvedőleg tartja magát, s egy ideig védelmi állásukból nem fognak kilépni. A déli Oroszországból a tartalékok kiegészítés végett Krimiába vonulnak, így 12-én a Dnieper és azovi ezred osztályai Perekopon átkeltek s lő- és élelemszerrel rakott 1200 kocsinak kíséretét képezék. A Perekop és Szebasztopol közti összeköttetése szerint egy perczig sem jön megszakítva, Menzikoffzg várva várta a legénységet és élelmiszereket, az orosz csatai létszám 104 gyalogzászlóaljat mutat ki, melyben egyetlen egy sincs 900 embernyi erős. Az élelem is fogy és a szállítmányok csak nehezen pótolják a hiányokat. A szövetségesek jobban el vannak látva élelmiszerekkel, de e pillanatban képtelenek, fáradalmas ostrommunkálataikat folytatni, vagy az orosz hadfelállás ellen a Csernaján túl az erősítések megérkezte előtt támadólag előhaladni. A franczia hadsereg szervezete megengedi, hogy tömegekben küldjön erősítéseket Krimiába. Másként áll a hadügy Angliában. E nagy szigetállam csapatja világát mér elküldötte Krimiába , mi még utólagosan küldetni fogaz a 10,000-et alig haladandja meg. Be nem gyakorlott katonákat lord Raglan nem használhat, s igy hahogy nagyobb csaták fordulóidnak még elő Krimiában, már legközelebb a francziák maguk vívhatandják a harczot. Egy drinápolyi levél szerint a török birodalom ama második fővárosában egy franczia hadtest gyülekszik azon rendeltetéssel, hogy a török hadsereget a Dunánál megerősítse. Két ezred már uton van Sumlába. Az utolsó levantei posta utólagos tudósításai : A Porta ismét 10,000 embert küld Krimiába Szambulból és Omer pasa két ezredet Várnából. A volt tengerészminiszter Mahmud pasa száműzetett. S márnából sept. 22-ről jelentik, hogy a cholera kitört. Trapezuntból Írják 6-ról : Tsurukszuból az összes csapatokat Krimiába hajóra szállították és oda már megérkeztek. A közlekedés Perzsiával ismét helyre van állítva. A then bői 24-ről jött tudósítás szerint ott a cholera folyvást dühöng. Naxos sziget számos hivatalnokai egy oroszbaráti demonstratio folytán letétettek. Több újonnan támadt rablóbandák ellen katonaságot tettek mozgóvá. A szambuli tudósítások több érdekes epizódot is tartalmaznak a nov. 5-ki csatáról. A „Journ. de Con.“ e nagy harcz leírásában a legkiterjeszkedőbb, azonban e lap előadási modora nagy dagályosság által tűnik ki. Az angolok — így szól — kiknek az oroszok első rohamát kellett kiállniok, ,,a dühtől sírtak.“ Az oroszok a pálinkától részegek voltak (mit különben angol levelezők is állítanak), továbbá vannak köztük gályabünbönczők is, kiknek győzelmi jutalmul a szabadságot ígérték. Az ismeretes esetet egy orosz őrnagygyal a török lap következőleg beszéli el: „Azon pillanatban, midőn a kéztusa rémületet gerjesztett, egy orosz őrnagy, kinek nevét felindult lélekkel adjuk át a világnak. Angelopulo Sándor, született Aboban Finolandban, görög származású, katonáinak azon parancsot adta, hogy a sebesült ellenségeket punkatusával verjék agyon, s Rilhol de Ermes ezredes ilyképen gyilkoltatott le. Azon orosz őrnagy vállán megsebesült, fogságba esett s a franczia kórházba vitetett, hol minden ápolásban részesiték. Épen hajóra akarák szállítani, hogy Szambulba vigyék, midőn egy angol tiszt felismerte , kit a franczia csapatok megérkezése mentett meg azon haláltól, melyet ama fanatikusok a sebesültekre szántak. L. Raglan reclamatiójára azonnal az angoloknak kiszolgáltatott s akasztófára ítéltetett. Kegyetlensége őt törvényen kivül helyezte, és megfenyítése csak igazság . Mint továbbá hallani, az orosz táborban a csata kitörése előtt minden lehetőt megkisérlettek , hogy a katonák bátorságát feltüzeljél. A katonák és zászlók meg- szenteltettek. A négek belovagolták a homloksorokat. A pápák fanatikus beszédeket tartottak. Az angoloknak oly képét írták le a katonák előtt, tervét megvetés és becsméreléssel, még a katonák kapzsiságát is felsarkalták gazdag zsákmányra utalván őket. Mind e fáradozások eredménye volt — mint tudjuk — sikernélküli mészárlás. A dunai fejedelemségekből jelentik, hogy a déli Moldvában gyülekvő török csapatok száma folyvást nő, de a fagy beállta előtt a hadműködések megkezdésére nem lehet gondolni. A brailai őrség hasonlag Bessarábia felé jön előre indítva s a Duna mellett lefelé vonuló csapatok által pótolva. Az angol tbk Du p a, ki már javuló félben van, mihelyt az ellenségeskedések a Pruthnál megkezdetnek, azonnal Bécsből Moldvába menend. Mint tudjuk, Utsakoff tbk már is erősítéseket kért, miután a török haderőket túlnyomó erejüeknek tartja. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest- Cs. k. Fensége Albrecht félig e napokban váratik a. szebeni főhadiszállására. — A földtehermentesitési bizottmány Budán, kihirdette, hogy az úrbéri kárpótlás jövedelme iránti kérvényekben az illető törvényhatóságok bizonyítványaival ki kell tüntetni, hogy a folyamodó a kártéritendő vagyon, s a kártérítési tőke jövedelmeit hozni tényleges birtoklás vagy más különös birtokszim alatt jogosítva van és hogy a kártéritendő vagyon törvényes lezárulás alatt nincs s a jövedelemhúzási jog nem kétséges. A főiskolákkal összekötött két és három osztályú alreáliskolák tanári jelölteinek képezése iránt újabb miniszteri rendelet keletkezett. E rendeletnél fogva e képző folyam két évig tartand. Az e tekintetbeni szabályok mindaddig hatályban maradnak, valamig az öszves reáltanügy végleges rendezése iránt legfelsőbb határozatok nem keletkezendnek. Miután mindeddig a kathol. fő reáliskolákon kivül más felekezetű ily tanodák nem léteznek s következésképen nem kath. reáltanárok részére saját képző tanfolyamok e szabályok értelmében még nem létesittethetnek, ennél fogva e most felállítandó képzőfolyamban más vallású tanárjelöltek is résztvehetnek. A cs. kir. posta igazgatóságokhoz intézett miniszteri rendeletnél fogva a postalegényi borravaló Magyar- és Erdélyországban, a temesi Bánságban, Horvátországban és Slavoniában, valamint a katonai határőrvidéken egy lő után, egyszerű postával 20 pkrra, a futárszerű szállításért 5 pkr pótlékkal állapíttatik meg. — A „szent István társulat“ felhívást intéz az olvasóközönséghez Cantu Caesar világtörténelmének ügyében. A társulat e nagy tertelmü munkának irodalmunkba átültetésével hasznos szolgálatot tesz irodalmunknak, azt oly kiható munkával gazdagítván meg, mely 25 év alatt Tarlóban egyedül hét kiadást nyert s mely, mint a felhívás mondja, az emberi ész és miveltség fejlődési történetének könyve. Cantu történelmében az ipar, törvényhozás, művészetek, bölcsészet és vallás fokozatos történetét írja. A munka három fő részre oszlik. Az ó- és középkori történet kiadását azonnal és egyszerre szándékozik foganatba venni a társulat. Az ókort Gyurits Antal, a középkort Lonkay Antal fordították. Az ókor két vastag kötetben 148, a középkor szintén két vastag kötetben 140 nagy nyolcadrétű ívre terjed. Ide járulnak még „Okmányok“ czímű kötetekben a történelem segédtudományai, u. m. chronologia, politikai földirat, archaeologia és szépművészetek sat., továbbá az összes hadtudomány, törvényhozási és diplomátiai okmányok és emlékek, valamennyi vallás története, mindez 146 évre terjedő kötetekben. A társulat egy év alatt legalább is 90 ívet akar kiadni. A társulati tagok e munkát ugyanazon feltételek alatt szerezhetik meg , aminek alatt a társulat többi kiadásait is nyerik, a. mivet 2 perért; tehát 3 pártnak, a rendes évi járandóságon kívül, lefizetése mellett a társulat tagjai Cantu Caesar e munkáinak évenkint 90 évre terjedő köteteit ott, hol magukat tagokul beíratták és a szokott évi dijt lefizették, mind átvehetik. Hogy azok, kik a társulatnak nem tagjai, mily áron szerezhetendik meg a köteteket, arról a felhívir nem szól. Az egész munka,ivét 2 pkrral számítva, a bölcsészetet tartalmazó köteten kivül 14frtés 28 kilos kerülendpp. — A Divatcsarnokban olvassuk a következő soro ■kat: „Fortuna istenasszony, úgy látásik, a magyar írókat nagyot kezdi kegyelni, s mind gazdagokká akarja tenni. Alig lett Theodorovits (Tömöri) gazdaggá,most ismét ismert színmű- és beszélykénk Dobsa Lajos, kinek anyja franczia leány, született Dubois, néz nem megvetendő örökségnek eléje. Ez érdekes örökösödésről német lapokból a következőket tudjuk: 1704-ben, Bataviában bizonyos, Namurból származott Dubois János halt meg. Ő a hollandi szigettársulatnál fő intendáns volt, és 16 millió pftot hagyott hátra. Végrendeletében örökösévé az amsterdami árvaházat tette, oly formán, hogy az 100 éven át húzza az említett összeg kamatait ; a 100 év elteltével azonban az egész összeg visszaszáll a törvényes örökösökre. A lefolyt 100 év után, azaz 1804-ben az örökösök birtokukba akarák venni a tőkét. Az ügy akkori miniszter báró Falb elé terjesztetett, a tárgyalásnál azonban nem volt bemutatható a végrendelet, mely eltűnt. Vizsgálatok létettek, számos előkelő belga család, sőt még Brüssel lakosságának is egy része érdekelve volt ezen nagyszerű örökösödés által, és bizottmányt nevezének ki körükből, mely a 16 millió ftot az amsterdami árvaháztól behajtsa. Számtalan vizsgálatok létettek, miután előbb a végrendeletet kellett megtalálni , hogy az árvaház ellen sükerrel föl lehessen lépni. Belgium, Frankhon stb. egészen kikerestetett , és a Dubois nevet viselők, számra mintegy 1000, megmotoztattak. Végre 40 évi fáradhatlan keresés után sikerült a végrendeletet megtalálni, mely határozottan a Dubois örökösök javára szól, kik a szükséges lépéseket már meg is tették, hogy jogszert tulajdonukat, azaz a 16 milliót, ötven évi kamatokkal együtt viszszanyerjék.“ — A következő értesítés közzétételére kérettünk meg : ,, A népnyavalyák érdekébeni körutamból megérkezvén, mind azokat, kik hon nem létemkor személyesen vagy leveleik által megkerestek, ezennel tudósíthatom, hogy a makacs érült nyavalyákban delej általi legjobb sikerű segédkezés és a szükségelt orvosi rendelvényekben, ismét az igénylet szerint részesülhetnek. Pesten nov. 30. 1854. Statio utcza 25. sz. Dr. Malatides.“ Vidék- Nógrád nov. 20. •— Ha nem mondom is, nyilvánvaló, miszerint megyénkben 20 kisebb nagyobb erősségrom van, melyek hűségesen tükrözik megyénknek a régi zivataros időkbeni súlyos állapotát, s mintegy fenhangon kiáltják : mikép megyénk nemcsak napjainkban viseltetik törhetlen hűséggel kegyelmes Fejedelme iránt. Ez erősségek — kettőt kivéve — rómaikban mutatják csak régi dicsőségüket; de azért véleményem szerint kegyelettel kellene irányokban öreg napjaikban is viseltetnünk, nem pedig kivetkőztetni azokat eredeti alakjaikból szentségtelen kezekkel, mint ez Nógrád várával történik, Nógrád a hagyomány szerint erősség volt már a magyarok bejövetele előtt, s 1626 ban építtetett csak fényesebbé Eszterházi Pál által, mígnem 1686-ban sok szenvedései után nyugalomra bocsáttatott. Azóta semmi változást sem szenvedett. Most azonban a helybeli lakosság durva kezekkel rontja észnyugati oldalát, — szedvén belőle építésre alkalmas követ, holott ezt másutt is találnának, csakhogy néhány lépéssel odább- Ha a községi bölcs tanács belátása nem látja szükségesnek a lakosokat e nemtelen foglalkozásokra figyelmetessé tenni; úgy hiszem, tehetné ezt más, annyival inkább, mert a vár alatti utat is veszélyessé teszik. A rétsági szolgabirói hivatal novelsere óta N. Orosziban székel, de a községi hivatalok még nincsenek betöltve mindenütt, pedig ez szükséges volna, mert a nép megszokja az engedetlenséget, s ennek kifolyásai azután a vérengző verekedések, milyen fordult elő nemrég D. Jenőn. Utaink Jassyban még novemberben 30,000-nyi török csapatoknak átvonulását várják. Omer pasa főhadiszállása már a Szerethnél van s ott már is kémszemléket rendeznek. Katonai körökben azon nézetben vannak, mikép a török dunai sereg egy része Krimiában most hasonlíthatlanul jobb szolgálatot tehetne, mint a Pruthnál, hol biztos tudósítások szerint a török sereg még jelentékenyen felülmúlja az orosz erőt. Éjszaknyugati csatatér. A keleti tengerről néhány angol hajó haza vitorlázott, de a flotta nagy része határozatlan ideig Kielben marad, nevezetesen, hogy az angol kereskedést e vizeken otalmazza. Magyar könyvemet. 495(724). Béla király fi. Költői beszély hat énekben. Irta Vajda János. Pest. Emich Gusztáv könyvnyomdája. 1854. 16 rét. 143 l. (Ára 1 pit.) 496(725). Utazás a másvilágon. Költői elbeszélés tiz énekben. Irta Balkányi Szabó Lajos, Debreczenben. Nyomatott a város könyvnyomdájában 1854. 8 rét. 104. 1. (Ára ?) • TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Jeles íróink csarnoka. XXXIV. RÉVAI MIKLÓS Híveim sorában nem volt még nagyobb, És oh mikor lesz annyi, mint Te voltál, Pancratiasta férfi, Révaim ! Akár a Téjosa és az Umbria költőivel mertél versent szaladni, Akár a nyelv törvényeit szabád meg, Akár az álom bedőlt karjait, Egy új Prométheusz, látni kényszerítéd! De a Párca sírbe vitt már téged is ! Ki lép ürült nyomodba?.... „Sylvester“ Kazinczy Ferencznél, Tövisek és Virágok. Ki lép ürült nyomodba ? Mutassátok nekem a nemzetet, mely annyiszor hangoztathatta korán elenyészett remények sírjánál, sokat ígért le pályájok derekán, vagy épen kezdetén elszólított jelesei ravatala fölött az elkeseredett kebelnek e kétkedő sóhajtását? Az Ányosok és Daykák, Szentlóbiák és Kármánok, Csokonaiak és Petőfiek ifjúságok legvirítóbb szakában tűntek le a fénynyel megfutni kezdett pályáról , s kilépett ürült nyomaikba ? Kisfaludy Károly és Kölcsey pótolatlanul hamvadnak kora sírjukban. Gévay és Jászay után évek múlva is szomorúan tekint a történelem Múzája ! Ki lépett ürült nyomaikba ? S ki lépett egy hosszabb, de soha nem elég hosszú életűfélben hagyott pályád déli pontja után, a tieidbe, paneratiasta férfi Révai ? Közel fél század múlva is büszkeséggel, de egyszersmind keserűséggel vegyült fájdalomban emlegeti nagy nevedet a hazafi , mert a ki az általad hagyott ürességet betöltse, még meg nem érkezett. Révai Miklós örökké felejthetetlen név költészetünk történetében édes dalaival, irodalmunkéban mint hatalmas eszközlő és izgató; s örökké élő és ható szellem hajló kora munkáiban, mint nyelvtudományunk valódi megalkotója; hármas ember élte három szakában. Mily jelenet volt Révai újjászületésünk első éveiben ! Növendéke a classica literaturának, korán versenyt kezdett futni azokkal, kik a régiek nyomdokain akarák regenerálni költészetünket. Elvétett életválasztása tudatában ideges, túlérzékeny, magán uralkodni nem tudó s azért a hideg világgal mindig surlódó és küszködő lelke elégiailag hangolva, Ovidnál és Propertznél találta meg a formákat, melyekben keserveit kiöntve enyhülést talált. Gazdagabb mint Rájnis, melegebb mint Baráti, azon triászban, melyet velők alkotott, nem csak időre, hanem költőiségre is első volt; s mert nem csak a formának, hanem az érzésnek, a képzetemnek, az ízlésnek is embere ; nem merevenen azon formákhoz ragaszkodó, mik iskolája zászlóján kihirdetve, hanem a szépet minden formában megtaláló és visszaadó. Azért Biona nem kevesbbé szép, s a visszatérő koronához intézett fájdalmas örömkifakadása nem kevesbbé hathatós, alexandrínjeiben, mint dalai édesek a franczia és német lyrikától kölcsönzött dallamos szehémáiban. Pedig nem kell felednünk , hogy, mikor ő „énekeit“ 1787 előtt készítette , Faludin kívül neki más előde még nem volt, s így ő dalköltészetünk első bajnokai közé tartozott. Megkísértette utóbb az Iliászon, mennyire bir nyelvünk vetélkedni az ioni költővel, és futtában oda vetett kísérlete nemcsak nyelvre haladta meg társainak virgiliusi dolgozásait, hanem éreztette, hogy ő érti is érzi is Homert, s hogy megjöend a nap, midőn utódai büszke szerencsével fognak megvívni a költők atyjával. De Révai első volt, ki irodalmunknak mint egésznek éltető erejét felismerve, annak burjántól eltakart nemesi gyümölcseit uj életre kivánta hozni. Így született meg a „Költeményes Gyűjtemény“ eszméje, melyben élő írókon kivül Balassa és Rimai, Beniczky és Zrínyi, Gyöngyösi és Faludi munkáit kivánta kiadni, s igy újra közforgalomba hozni azokat. És amazok közöl Orczy, Barcsay és saját költői munkái csakugyan megjelentek (1787—9), ezek közöl azonban az egy Faludiéi — és pedig majd minden prózai írásai is : s a többiek, valamint a regények, színművek s egyéb költői munkák, mik által egyszersmind a nagy közönségben is olvasási kedvet és szükséget reményt kelteni, a gyanúsítások által sértett s a részvét csökkenésével cserben hagyott férfi elfáradásával elmaradtak. Sikeresbek lettek, bár csak halála után sokkal, egy m .gy. tud. társaság létesítésére czélzott izgatásai.Nem azért vette ő át Ráth Mátyás lelépte után (1784) a pozsonyi Hírmondó Írását, hogy a közönséget hírekkel tartsa, hanem hogy módja legyen ahoz a nyelvről, nemzetiségről, irodalomról hetenként szólni, töltögetni azt álmából, felengeszteni hidegvérüségét. S jöttek a tudvalevő végzések egy szomszéd mívelt nyelvnek iskolába s az állami életbe behozatasa iránt. Az egyszerű piarista Révai a császár elibe lépett, s keble szent tüzével a magyarnak kimívelésére felállítandó academiáról szólt neki s adta be írott folyamodását 63 tervezetét. Még jóakarói is gáncsolták heves lépését, féltve az ügyet a politikai téren járatlan szerzetes bátor tüzétől, de a maguk nem tettek semmit. Az ügy nem jutott tárgyalás alá. Ekkor vonult vissza a reménye-vesztett, irigyes által, kik a hirlapirást köntösével összeférhetlennek követelék, elkeserített, s lelketlen kiadójától a dij minimumára szállított hazafi e pályáról; s fáradozott a Költeményes Gyűjtemény körül, melyről már beszéltem, s iskolai nyelvtanitó könyvecskék körül, midőn 1790-ben a kesergő nemzetet a korona diadalmenete uj életre és reményekre költötte. Révai felsikoltott ama halhatatlan öröménekében, mely a nemzet érzéseinek olyan kifejezést adott, midőn az I. Leopold országgyűlése Budán megnyílik, oda sietett az academia körül izgatni. A , Hadi Történetek“ áldozatra kész kiadói segedelmével kiadta Bessenyei György tudós-társasági Jó Szándékát, osztogattatta azt az országgyűlés tagjai közt, összejárta annak nagy és kis urait , izgatott , esdeklett , lelkesített, seregenként küldötte mindenfelé leveleit, a derék Eszterházy József által megnyerte az ügynek a leendő nádort, maga a helytartó tanács tagjait, s annyira vitte , hogy a helytartóság közvetlenül vele tárgyalásba bocsátkoznék, s hivatalosan az országgyűléshez tevén által az ügyet, azt ekép országos és nemzeti jelleművé emelte. Révai most saját 1784 ki tervét, miután azt más tudósok és barátjai közt forogtatta s véleményeiket meghallgatta, újra dolgozva kiadta, a rendek azt a rendszeres küldöttségek tárgyai közé sorolták, s bár a franczia háborúk s egyéb okoknál fogva, mig ő élt , ez nem létesült; de miután időrül időre its- meg újra felmerült az országgyűlés szőnyegén, s az írók részéről is folytonos fejtegetés és buzdítás tárgya vala, jóval a buzgó indítványozó halála után, de valahára még is, az őáltala országos tárgy méltóságára emelt eszme életbe léptettetett, s áll az intézet, mint Révai szellemi hagyománya és — legméltóbb emléke egyszersmind az érte annyit tett és annyit szenvedett hazafinak, ki: . . . az álom bódult karjait. Egy uj Prométeusz, látni kényszerítő — és győzött. Bár ő e győzedelmet nem látta, az nem hidegítette el buzgó törekvéseit. Hanem még buzgóbban, sőt ezentúl már kirekesztőig, a nyelv törvényes kifejtésének élt. Ez az a tér, melyen Révai teljes nagyságában fénylik , s fénylik annál nagyobb érdemmel, mert nem csak a tudomány magasan állott, hanem azt megelőzte. Tíz és több évvel halála után lettek Humboldt Vilmos igazán a philosophiai, — Bopp az összehasonlító, — Grimm Jakab a históriai nyelvtudomány megalkotói. Révai már a múlt század utolsó tizedében írta meg időszakalkotó commentáriusait a régi halotti beszédre, melyek mind a három irányban meglepő tiszta, és uj nézeteket, s mély belátást az emberi szellemnek a nyelvek alkotásában nyilatkozó munkásságába tanusit. A magyar nyelvet is nem mint egy adott kor és néptöredék empiricus tényét tekintette , hanem úgy, mint egy élő organismust, melynek nem csak anatómiája, hanem physiologiája is van, mely külön fokozatos fejlődési szakokon ment által, s hogy életét megértsük, e fejlődéseken kell végig kisérnünk, de — valamint a hasonlító természettudomány teszen — folytonos tekintettel a rokon organismusokra, nyelvekre, ő felismerte a finn nyelvekbeli rokonságát a miénknek, s a ha a sémi osztály nyelveivel is hasonlítja folyvást, sőt ezeket a magyarnak felderítésére is használja, ezt azon, korában még szinte általános, nézet nyomán tette egy közös ősnyelvről, melyben minden osztálybeli nyelvek eredete találkozik , a honnan végre mindnyájan bizonyos közösséggel bírnának nemcsak az anyagban, hanem etetőkben is. Bármikép álljon ez elv kérdése, mely időrül időre megtámadókat, s ismét uj védőket lelt: annak alkalmazásában Révai, elfogulva kora nézeteiben, a szükségesnél, sőt szabadnál tovább ment ugyan , de még akkor a nyelvek helyes osztályozása nem létezett, s nem valának a külön osztályok elválasztó jellemei meghatározva , mert azon nyelv, mely a miveit európai nyelvek közös anyja, a Sanskrit, Jones által lelkesen megvizsgáltatott ugyan már, de eredményei Európába még át nem hatottak. „Antiquitásait“ nagy nyelvtana követte, s e művei által kitűzte a magyar nyelvtudomány forrásait és módszerét mindenkorra. Eltért ugyan egyes, többnyire másodrendű, kérdésekben nyelvészetünk eddig is tele, s fog még többben, midőn metaphysicai speculatiók, elfogult purismus, félszeg rokonsági nézetek végre valahára hátrálva az uj tudomány elől, mely csak mintegy negyven év óta lett azzá, ez köztünk beható tanulmány tárgyává leszen , de hogy ő nyelvvizsgálatunkat ál irányaitól elterelve, észszerű elvekre vezette viszsza, hogy azt Verseghynek, s a debreczeniek megcsontositó empirismusa ellen élte nyugalmának feláldozásával is megoltalmazta : ez érdemét halhatatlanná , nemzetét pedig iránta örökre lekötelezetté teszi. Ennek érzetében méltán így vigasztalhatta magát keserűségei közt : „Ego vero , in hac temporum iniquitate abunde me solor recti studii conscientia, et, si mihi praesens aetas non usquequaque favet, cineres saltem meos venerabitur grata posteritas. Rerum est hoc proemium, sed certissimum, et non obnoxium invidiae.“ Megérintettem érdemeit a nagy embernek, de nem szenvedéseit, melyeken ez érdemeket vásárlóitt. Az irigység tövisei, a megbántott hiúságok boszúi, a jó ügyérzi fáradságos és önmegtagadó küzdései, betegségei, nélkülözései, koronkénti ínsége is, egy kevésbbé buzgó és nagy lelket vagy kifárasztanak idő előtt, vagy — körül sem vesznek, őt ki nem fárasztották — de idő előtt kiölték. Nagyszerű öröksége, mit hagyott, a büszkeség érzése mellett azon nagy fájdalommal is látogatott meg, hogy annyi évek után még folyton kétkedő sóhajtással kezdhetjük : Ki lép ürült nyomodba? Toldy Ferencz.