Pesti Napló, 1854. december (5. évfolyam, 1419-1443. szám)

1854-12-08 / 1425. szám

Palmerston lord Párisbanl léte alkalmával tartott érte­­kezletek eredményéül tekintjük. Kabinetünk, mint tudva van, egy idő­ előtt Oroszország legújabb látszólagos engedményei folytán tudakozódott Pária és Londonban, mennyiben hajlandók még ott a négy pont alapján alkudozásokba lépni, és ez további eredményben azon pontok megállapítására vezetett, miket a nyugati hatal­mak a mostani körülmények közt új békealkudozások alkalmas alapzatául tekintenek. Ezen megállapítás Palmerston lord jelenléte alatt közösen történt Páriá­ban. Körülbelől egy hét előtt e pontok, melyek, mikép előttünk erősítik , csak a már august­ 8-kán fel­állított négy követelés szigorú következetességeit tartalmazzák , közöltettek Bécscsel , egyszersmind felszólítás intéztetett kabinetünkhöz , miszerint a négy pont szorosabb formulázásához járuljon s azok keresztülvitelét segítse elő. Miután itt most arról értesültek, hogy Párisban az ott tartott tanácskozatok­nál határozottabb módon, mint eddig, megpendítve­len, a háború hosszabb tartásánál az elvkérdéseket is a harczhoz segélyül híni, miután továbbá, mikép már megjegyeztük, az újonan felállított feltételek csak az ismeretes négy pont szigorú keresztülvitelét czélozták, ennélfogvást itt legkisebb aggodalmat sem tápláltak az azokhoz feltétlenül csatlakozásra. Ez által a most meg­erősített szerződvény alapja meg lön nyerve s az alku­dozások itt gyorsan bevégzésig jutottak. A szerződ­­vényben biztosítják a nyugati hatalmak Ausztriának jö­vőre minden birtokai csonkítatlan épségét; kabinetünk ellenben kötelezi magát a most pontosabban formulá­­zott békeföltételeket, támogatni s azok foganatosítása mellett Oroszország további ellenszegülésénél, cselek­vői is, tehát minden esetre fegyveresen föllépni. A­zer­z­ődvény, mikép világosan ki van emelve, kormá­nyunkra nézve semmi köteleztetést nem tartalmaz egy, Oroszország elleni azonnali támadó eljárásra. A szer­ződvény megkötése valószínűleg Berlinben kissé kelle­metlen meglepetést szült, mivel az, mint halljuk, Po­roszország minden előtudomása s igy minden előleges részvéte nélkül jött létre. Itt tartottak azon igen scru­­pulosus aggodalmaktól, melyek ez oldalról ne­talán tá­madhatnak­­ az ez által okozott húzás­ és halasztástól. Poroszországra nézve ez által a gyors elhatározás kény­­szerűsége áll be, mert vagy rögtön és egyszerűen a szerződvényhez kell csatlakoznia, vagy pedig egy min­denesetre igen kellemetlen elszigeteltségbe jutand. Vi­lágosan értesíttetünk még, hogy a szerződvényben egy külön czikk a porosz kormánynak a hozzájárulást fen­­tartja, úgy, hogy valószínűleg a jelen pillanatban a szerződvényrőli hivatalos értesítés már Berlinbe elin­dult a hozzájárulásra a felszólítással együtt. Francil&Otto&J. P­á­r­i­s, dec. 3. A „Patrie“ ma esti számában a többi közt ez áll : Az európai politika új alakulásba ment át. — Nagy fontosságú tény hajtatott végre. Dec. 2-án — e már nevezetes napon — Fran­cziaország, Anglia és Ausztria között, a három hatalom képviselői által Bécsben szövetségi szerződés íratott alá. Ezen hármas szövetség egy tömegben egyesíti a legnagyob európai hatalmak szárazi és tengeri erejét, és megengedi a czár seregei ellenére — korlátlan és ellenőrzetlen ujonczozások bármily számra emeljék is — hadseregeket átütni szembe, mely vele számra néz­ve legalább is egyenlő, katonai ismeret, bátorság és hazaszeretet tekintetében pedig jóval túlsúlyú. A ke­leten kigyűlt nagy háborúnak kimenetelén többé nem kételkedhetni; azon pillanattól fogva , midőn Ausz­tria a nyugati hatalmakkal szövetségre lépett , az ellenségeskedések határoltak , és az ellenségre sa­ját területén sújtott csapások döntök leendőnek. — Méltán mondhatni tehát, hogy a háború Orosz­országnak Ausztria által megszentelvén, a béke köze­lebb időszakba lépett; a béke, az őszinteség és tartós­ság minden kezességével, mi csak Oroszország meg­gyengítésével történhetik. Mit fog most tenni Poroszor­szág ? Ez azon kérdés, mely most minden sz­ájon forog, és a­melyről némely gyanításokat kimondani nem mel­lőzhetjük. Poroszország az angol-franczia-ausztriai szö­vetségnek orosz-porosz szövetséget fektet-e elé, vagy semlegességében megmarad? vagy végre az európai szövetségbe fog lépni, és a dec. 2-ai hármas szövetséget négyes szövetséggé változtatni kívánja ? „Kétségkívül — zárja be a „Patrie“ — az európai egyesülésbeli kimaradása ennek ellenállhatlan erejéből mit sem von le ; jelenléte pedig neki jelentékeny erkölcsi gyámoli­­tást nyujtana, mert az élő bizonyítványa leend ügyünk igazságosságának, mely a czár családjának még egy tagját is táborunkba hozza. A „La Presse“ követk­ző c­ikket közöl: A bé­csi congressus első időszaka alatt Orosz és Poroszor­szág hévvel követték a szász királyság gyengítését Ez nem csupán gyűlöletből történt azon ragaszkodás miatt, melylyel ezen fejedelem Napóleon irányában vi­seltetett, hanem hogy az oroszláni osztozás kiegészít­tessék, melynek következtében Sándor czárnak az egész Lengyelország és Poroszországnak Szászország legjobb része birtokába jutott. XVIII. Lajos, Talleyrand által gyámolítva, egész erővel küz­dött ezen terv ellen. Francziaország 1814 oct. 22-kén egy jegyzéket intézett a bécsi congressushoz, mely erre s főleg M e 11 er n i c­h­hgre még­is tényleges benyo­mást okozott. E jegyzékben következő czikkely állott: „Nem félhetni­e, miszerint Poroszország jövendőben csak Oroszországra fog támaszkodni, hogy az Német­országban nagyobbodásáért ismét Oroszországot segí­­tendi az ottomán birodalom elleni támadásaiban?“ Olaszország. Az „Univers“ Romából, nov. 24-ről szóló levele némi részletet közöl a püspökök gyűléséről. Az első ülés nov. 23 -án, a következők nov. 21-kén és 23 án tartottak. Az ülések a Vatican nagy consist, tere­mében folynak. Azok reggel 9-10 óra között kezdődnek és délután 1—2 óra között végződnek . Jelen vannak 1­ 3, a szentsége által elnökléssel megbízott bibornok, tudniillik Brunelli,Santucci és Caterini bi­bornok; 2) minden Rómában levő idegen érsekek és püspökök, valamint a helyben lakók is ; 3) néhány a szentsége által kijelölt hittanár, kik közt vannak a col­legium Romanumból a dogo­atica theologianak három hires tanára :Perrone, Passaglia, és Schröder. A tanácskozások titkosan folynak. Mindazáltal tud­ják, hogy czéljuk azon bulla különböző czikkelyeinek olvasása és megvitatása, melyben az egyháznak a szeplőtlen fogantatást illető tana fejtegettetik. A szent­szék által kirendelt bibornokok a decretum egyes § -ait, melyből minden főpap másolattal bir, sorra olvastatják. A püspökök megteszik észrevételeiket, kikérik a nekik szükségesnek látszó fölvilágosításokat s fölfejtik ellen­vetéseiket. A hittanárok megadják a kiránt fölvilágo­­sítást, megfelelnek a fölhozott ellenvetésekre, az ellenvetés szellemét és értelmét megfejtik, miben nagy részint Fornari bibornok ő eminentiája elnöklete alatti bizottmánynyal dolgoznak. Még eddig bizonyosan nem tudják, mi fog dec. 8káig történni, és e nagy napot mily ünnepélyek előzik meg és követendik. Jelentve volt, miszerint a sz. atya a sz. Pál basilicát a püspökök jelenlétében fölszentelendi és pedig nem 15-kén, mint eredetileg hirdetve volt, hanem a jövő hó 15 kén,mivel a főpapok közöl többen a kántor­napi ordinatiók és a karácsonyi ünnepek miatt már ilkén elutazni akarnak. Beszélnek egy igen ünnepélyes ki­­lencz napi ájtatról, az ünnepély előestéjén igen szigorú böjtről, egy madonna-oszlop megkoronázásáról, s több egyházi ünnepélyekről, melyek a nagy ünnepet meg­előznék vagy követnék. Beszélik, hogy a hulla, mihelyt a püspökök erre vonatkozó vitáikat befejezték, a­­z. atya elnöklete alatti consist, gyűlésben a bibornokokkal közöltetik. Ezen intézkedés annál valószínűbbnek látszik, mint­hogy a bibornokok a püspöki gyűlésekben nem vesz­nek részt, következőleg föltehetni, hogy különös gyű­lések fognak tartatni. Orovornág- Miként jutott Oroszország Krimia birtokába (Történeti diplomatiai vázlat). Épen hetven éve, hogy Krimia orosz területté jön. Ak­kor saját, a lakosok (szabad tatárok) által választott khanja volt, de ki ismét a nagyzultántól függött, mél­tósága megerősítését ettől nyerte s őt a háborúban kö­ve­ni tartozott; e szerint török vazall volt. Azon módra nézve, mint rabolta el Oroszország a zultántól ezen hűbéri államot béke közepett, egy leírást veszünk ki gr. G­ö­r­­­z porosz k. államminiszter „történelmi és politikai nevezetességeiből,“ azon férfiúéból, ki azon időben mint porosz követ Sz. Pétervárott tartózkodott s állásánál fogva minden eseményekről jól volt érte­sülve. Minden tervek közt, melyeket Katalin czárné nagy szelleme táplált, bizonyosan egy sem volt óriásibb, mint az ozmánoknak Európából kiűzésére és egy görög­keleti császárságnak birtokaik romjain leendő alapítá­sára vonatkozó. Vájjon e terv nagy Péter hagyománya volt-e, vájjon legelőször Mü­nich írgy készitette-e és terjesztette Katalin czárnó elé, vagy várjon magának e fejedelemnőnek köszönte-e lételét, ezt döntetlen hagy­hatjuk; de hogy valóban létezett, hogy a czárnő óhajai és törekvései állandó tárgya volt, hogy annak sikerü­lését minden hatalma és politikájának rendelkezésére álló eszközökkel biztosítni igyekezett, hogy a meglevő és kötendő szövetségek becsét főleg azon segély után mérte, melyben ezek által annak kivitelében részesül­hetett, ez kétséget nem szenved. ő két unokáját nagy és hatalmas, általa alapított és szélesbitett birodalmak trónjain császárokut akart hát­rahagyni . Sándornak az orosz, Konstantinnak a görög császárságot kellendett nyernie s a két testvér egyesülésének Oroszország túlsúlyát Európa és Ázsiá­ban biztositni és megóvnia. A czárnő eleinte titokban tartott terve lassan lassan ismertté len, főleg Konstantin unokája születése alkal­mával, s Katalin épen úgy a törökök gondtalansága és gyöngeségére, mint Európa egyéb fejedelmeinek szi­­vesség, érdek és Oroszország hatalma iránti tiszteletből megnyerendő beleegyezésére látszott számolni. 1780- ban Katalin emlékpénzt veretett, melyen egy villám­­csapás a stambuli nagy moshéet szétzúzza s a czárnő czimeihez még a következő volt csatolva : „Propugna­­trix fidei.“ Tüstént Konstantin ahg születése után egy más em­lékpénzt vertek; azonban nemsokára visszavették, mely­nek egyik oldalán a czárnő mellképe s a másikon egy felkelő csillag, középen Oroszország a gyermekkel, a remény, mely a csillagra mutat és a vallás közt, háttér­ben pedig a Zófiatemplom Konstantinápolyban van áb­rázolva. Alul a óherczeg születésének napja s felül orosz nyelven egy motto olvasható, mely ezt akarja kifejezni: „Hármak egyesülése.“ A czárnő ezélzata a Porta európai birtokaira nézve főleg egy 1783-ban szerkesztett, habár nyilvánosan meg nem jelent térkép­ből tűnik ki, melyet Katalin egy unokái oktatására ön­maga által szerkesztett munkához mellékelt. „E térkép — igy ír Herzberg Görzsnek, ki azt a minisztériumnak leírta — nekünk annyi, mint a felosztási szerződés is­merete.“ Oly messzemenők voltak Katalin tervei, hogy József császár segélyével Európában két nagy birodalmat, a keletit és nyugatit, akará felállítni. „A czárnőnek — monda ez Sz. Pétervárott tartózkodása alatt a nagyher­­czegnek — „nagy tervei vannak ; nekem akarja Rómát átengedni és Stambult magának elvenni, hogy a kelet és nyugat régi császárságait ismét helyreállítsa. Ez igen jó lenne, ha magunk volnánk urak e földön.“ Már miként fogottá czárná hozzá, hogy e czélját elér­­je, vagy legalább ahoz közelebb jusson? Gyaníthatólag minden hírlapba betételé, hogy Stambult meghóditni „szándékozik“, vagy legalább minden követnek bizal­masán mondá, mikép­p nincs más ezér szeme előtt,é­s a zultánnak szomszédi barátsággal jelenté, hogy a török birodalomnak véget akar vetni! Nem látszik, mintha igy járt volna el, sőt Görtz szerint egészen más húzá­sokat tett, hogy a zultánt mattá tegye. Ez beszéli : „Szahim Gerai Sz.Pétervárról, hol azelőtt a tatár khan követe volt, a finomabb erkölcsök iránti előszeretetet, va­lamint a művelt nemzetek luxusának kellékeit és elveit hozta vissza magával. Palotáját európai (az­az orosz), módszerint rendezteté és diszitteté; konyháját orosz sza­kács látta el s ételeit ezüst tálakban tálaltató. Alattvalói­tól fejpénzt szedetett, régi tatár pénzekből orosz érték szerinti ezüst- és rézpénzt veretett, a tanodákban eu­rópai nyelveket, főleg az oroszt stb. tanították (az­az: Szahim Gerai buzgó orosz helytartónak bizonyította magát.) Ily újítások visszatetszettek az ősök régi szokásain csüngő tatároknak. Legnagyobb elégületlenséget oko­zott pedig az, midőn a khan, megfeledkezve méltóságá­ról, orosz katonai rangot kért s a Preobaschinski test­őrségnél alezredesi rangot kapott is, melynek egyenru­hájában, a Sz. Anna renddel diszitve, meglepett népé­nek magát bemutatta. „1782 május havában törtek ki az első nyugtalansá­gok, s a­bhan kényszerítve látta magát, a nála létező orosz miniszterrel Taganrogba menekülni. Nemcsak Kuban tatárjai, hanem majdnem az egész nemzet nyílt lázadásban állt uralkodója ellen. „ .V mint erről a tudósítás Sz. Pétervárra megérke­zett, azonnal nagy fegyverkezések tétettek; a czárnő gr. Balmani altlgyot nevezte ki parancsnokká a hubani tatárok ellen s Suwarow­­loknak Krimia tatárjai ellen kelle vezényleni. „Daczára annak, hogy gyaniták, miszerint a Portá­nak titkos része van a krimiai zavarokban, mégis Kon­­stantinápolyba egy futárt indítottak, hogy a divánnal értekezzék és ezt felszólítsa, mikép közösen Oroszor­szággal a rend helyreállítása és a khannak lázadó alatt­valói elleni támogatásában közreműködjék. „Mindjárt első értekezletében Bulgakoil orosz kö­vetnek a Reisz-effendivel kijelenté ez: „ Porta a kri­­miai eseményekben nem vesz részt, de hizeleg magá­nak azzal, hogy a czárnő sem fog azokkal foglalkozni, mert a tatárok panaszai kirányok ellen onnan erednek, mert ez az ő polgári és vallási törvényeiket megsértette, s a czárnő a békekötésnél fogva semmibe sem elegyed­hetik, mi a tatárok belalkotmányát s vallási ügyeiket illeti; a Porta szintén nem fogja ezt tenni.“ „E nyilatkozattal a czárnő, ki a kiránt teremtményé­nek s messze n­éző terveinek vak eszközéül tekinté, nem volt megelégedve. De a kabinetben két nézet ural­kodott: némelyek a barátság útját, mások erőszakos rendszabályokat ajánlottak. Potemkin ez utóbbi véle­ményen volt, s ez nyert érvényt. „Azalatt a tatárok új khan választásához fogtak, s Sz. Pétervárott tudósítást kaptak, mikép a czárnőhez küldöttséget indítani szándékoznak, hogy ennek erről nyilatkozatot tegyenek s beleegyezését kikérjék. „Azonnal futárok által jelenteték, mikép a czárnő a küldöttséget nem fogadandja el, hanem az inkább már a határtól utasittassék vissza s jelentessék ki ennek, mikép a czárnő a régi khan visszahelyezését követeli, kit egész hatalmával támogatni el van határozva. Po­temkin maga nyilvánitá: a czárnő és a birodalom be­csülete ellen lenni, ha Szahim Gerai saját sorsára ha­gyatnék. „Ebből azt következtetek, mikép a czárnő nemcsak arra van elhatározva, a khant támogatni,hanem egyszers­mind az eseményeket Krimiában felhasználni arra, hogy kedvencz tervének kivitelét gyorsítsa s e végből a Por­tát rábírja, hogy vele szakítson. „Természetes volt, tehát, hogy a czárnő ez esemé­nyekre nézve József császárral magát egyetértésbe he­lyezte tapasztalandó, hogy mit szándékozik ez tenni, ha a Portával valóban szakításra kerülne a dolog. Ez egy sajátkezű iratban a czárnőnek változatlan barátságát, őszinte ragaszkodását és készségét biztosítá, minden ügyben vele egyetértve cselekedni s őt tervei kivitelé­ben segíteni, hozzá tévén: „mikép őt tábornokai egyi­kének tekin­tse, ki mindig kész, ellenségeivel szembe­szállni.“ „A rendes szokás ellenére gr. Cobentzl (cs. k. követ Sz. Pétervárott) nem kapott a császártól iratot, hanem csak a kabineti titkártól egy levelet , a melyben ennek okául a fejedelem gyöngélkedése hoz­­­zatik fel s egyszersmind megjegyeztetik, mikép egy küt­len irat annál kevesbbé volt szükséges, miután a gróf utasításai őt úgy is arra utasítják, miszerint minden al­kalmat felhasználjon, hogy a két udvar közt létező ba­rátságot megszilárdítsa. De ugyanazon futár által Kau­nitz­ky egy igen hosszú és fontos sürgönyt küldött a grófhoz, mely a császár iratával tökéletes ellentmondás­ban állt. Ebben mondva van: „Miután a két cs. udvar összeköttetése elhirült s egész Europa annak dicsvá­gyó terveket tulajdonit, ezért késztetve látja magát, erről kimerítő nyilatkozatot tenni s a gróf azt, mit most mondani fog, udvara valódi és változatlan elvei­nek kell hogy tekintse.“ „Ausztria összeköttetése Francziaországgal a legelő­­nyösb rendszernek van elismerve, a mellett mindig igen jól érezték magukat; a császár maga annak hasznáról meggyőződött; ha tehát ez Oroszország barátságát és talán a szövetséget e hatalommal oly czélzatokból óhajtja, melyek előtte (Kaunitz) ismeretlenek, mégis a jelen rendszert soha áldozatul nem fogja hozni, minek meg kellene történni, ha hogy Ausztria a czárrőmesz­­szenéző terveibe bele bocsátkoznék; tervek, melyek még Oroszország érdekével is ellenkeznek s Európát teljes zavarba hoznák, miután e nélkül nem lehetséges a török birodalmat szétrombolni s a keleti császárságot felállítani; ő megjegyzi neki (Cobentzlnek), hogy a császár államai érdekeit sokkal jobban ismeri , mint­hogy oly tervekbe bocsátkozzék, melyek ép oly veszé­lyesek azokra nézve, mint megférhetlenek a jelen rend­szerrel s Európa nyugalmával; ő ugyan nem kételke­dik, mikép a császárnak sikerülni fog, a czárnőt azok­tól visszatartani; ha azonban ez nem történnék is főleg, mégis bizonyosan soha messzebb nem fog azokba bocsátkozni, mint ezt birodalma valódi érdeke meg­engedi. „Képzelhetni Cobentz szavarát fejedelmének a czárnő­­hez intézett iratában s a miniszter utasításában létező ellenmondás felett. Benne magában , valamint azon kevesekben , kiknek , ezen fontos , egymással annyira ellenkező diplomatiai okmányokat olvasni, meg­engedtetett — s ezek közt Harris lovag és gr. Görtz — okvetlen azon gondolatnak kellett felmerülni, hogy vagy a császár s az ő öreg minisztere vannak ellentmondás­ban, vagy mindketten egyetértenek, hogy a körülmé­nyek szerint cselekedjenek. Nem sokára azonban az első vélemény nyert érvényt egy futár megérkezése által, ki igen határozott, a czárnő óhajainak megfelelő biztosításokat hozott magával s annak megérkezése óta Potemkin­­g és gr. Cobentzl majdnem szakadatlanul értekezleteket tartottak. Most a czárnő oly nagy fegyverkezéseket tett, mikép szembetűnő volt, hogy azok nem a tatárok miatt tör­ténnek, hanem azok alapját a Porta elleni ellenséges c­élzatok képezik. A czárnő maga mégis igyekezett, hogy a küszöbön álló háborútól majdnem közönségesen elterjedett hírt minden hitelességétől megfoszsza, midőn a többi között nyilvános ebéd alkalmával azt mondá: „Azt hiszik a városban, hogy a háború elkerülhetetlen, az ő vélemé­­­nye azonban az volna, hogy a béke fentartása végett háborúra kell készülni.“ Ez alatt az orosz csapatok már átmentek a perekopi vonalon, s ezeknek védelme alatt Szahim Gerai khán ismét visszatért államaiba. Majd­nem ugyanazon egy időben Bulgakoff követ Stam­­­bulból is megküldé a­zultán békés érzelmeiről a tudósí­tást, melyekben a díván is tökéletesen osztozik, kinyi­latkoztatván, hogy ők, a­mennyiben török telhetik, a békét fen akarják tartani, s hajlandóknak mutaták ma­gukat Krimia ügyeinek elrendezését egyedül Oroszor­szágra bízni. Ezenfelül Bulgakoff még a­felől is tu­dósított, hogy mind­azok után, a­mit tapasztalnia lehe­tett, a franczia követ a Portát megerősítné békés érzel­meiben, s arra akarja bírni, hogy Krimia ügyeivel­ ne fog­lalkozzék. Ezt bebizonyíták a néhány héttel későb­ben B­u­l­g­a­k­o­ff­tól érkezett további tudósítások is. Minthogy a sürgöny az alkancsellárnak suki czi­­mezve s ez nyitotta föl azokat, ő vett legelőször is tudomást azon jegyzékiratokról, melyeket Bul­gakoff a czárnő és az ausztriai internuntius in­dítványára, monarchájának megbízásából át kellett vala adnia, s miről előbb sem ő, sem miniszterei kö­zöl egyik sem tudott semmit A követ bizonyosnak ál­lttá, hogy a Porta a cs. udvarok magas és fenyegető hangja által igen meg volt lepetve, s mindent megteend, a mi csak hatalmában áll, hogy egy azokkali háborút kikerülhessen. A nagyvezérnek erre nemsokára bekö­vetkező letétetése bebizonyítá, mennyire óhajtja a Porta a békét fentartani, és Sz. Pétervárott igen különböző érzelmeket keltett föl. Potemkin­ig épen nem tit­koló, mily kellemetlen érzelmeket keltett benne a díván békés hangulata. Most a krimiai ügyek oly komoly fordulatot vettek, hogy az európai kabinetek figyelmét, melyek előtt Ka­talin szándékai nem valónak elrejtve, fel kellett éb­reszteniük. Európa minden hatalmasságai közt főleg Franczia­­ország volt felhivatva mind politikája, mind kereske­delmének érdekei által arra, hogy az ozmán birodalom szétrombolásának erélyesen ellent álljon. Francziaország erre vonatkozólag nyilatkozatot tett József császárnak, és e nyilatkozat ez uralkodónál nem tévesztette el hatását; azon aggódott ugyan­is, hogy ha Oroszország és a Porta közt háborúra kerülne a dolog , rá nézve lehetetlenné válnék Oroszországgal­ szövetségét fentartani, a­nélkül, hogy azt Francziaor­szággal f­űbes­zakítná, s mind a kettőt, érdekeinek meg­felelőnek tartotta. Bár­mennyire egyetértett is Katalin nagy terveivel, miután annak siikerülte által államai­nak nagyobbitását s más előnyöket is reméltett , még is épen oly mértékben óhajtania kellett, hogy a béke továbbra is fentartassék. Azért igyekezett Katalint rá­venni, tartaná föl jobb időkre szándékának kivitelét. Ezen előterjesztés nem tévesztő czélját, s most Ka­talin elhatározta magát, hogy egyelőre Krimia és Ku­ban megszerzésére fog szorítkozni; de midőn ezt a császárral tudata, egyszersmind azon reményét is fejezé ki, hogy a császár az ő végczélja elérésére teljes ere­jéből közremunkáland. A czárné , most szilárdul s változatlanul ragasz­kodva feltett czéljához, a legnagyobb erőfeszítéssel el­rendelt mindent, mit a viszonyokhoz illőnek látott . . . Eddig a sz.­pétervári udvarnál fölhatalmazott követek­nek a krimiai eseményekről, Oroszország harczkészü­­letei­ és terveiről az orosz minisztérium által még sem­mi nyilatkozat sem létetett. Az első nyilatkozat történt 1783-diki májushó 6117-én Poroszország és Dánia kö­vetei előtt, az ezen udvarokkal fenálló szövetség végett s azon világos kérelemmel, hogy ezt a többi udvarok követeivel ne közöljék. A czárnő meghagyásából az alkanczellár Görtz gróf előtt a következő hivatalos nyilatkozatot tette: „Sahim Gerai khán, a szünet nélküli, sólétét folytonosan veszélyeztető nyugtalanságok következté­ben elhatározta szuveranitásáról lemondani, s magát Oroszország karjaiba vetni. Ő és­ felsége reméli, hogy a Porta e lépésnek nem fog ellene állani, mire őt épen nem azon szándék bírta, hogy birodalmát nagyobbítsa, hanem a körülmények kívánták att, ha mon óhajtás által indíttatott erre, hogy a folytonos nagy költségektől meg­menekülhessen, s államait azon alkalmatlanságok ellen megvédje, melyeknek bizonyára ki volnának tétetve, ha csapatait a Krimiából kivonni akarná. — A czárnő óhajtja és reméli a békét a Portával fentartani, s min­den alkalmat eltávolithatni, mely által az, jövőre nézve megháborittatnék.“ „No“ — így folytató Oster­mann gróf beszédét — „eddig , a czárnő megbízásából hivatalosan szó­lottam önhöz; most úgy akarok szólani önnel, mint barát. Jól érzem, hogy ezen dolog nagy sensatiót ger­jeszthet, hogy udvarunk ellenségei e fölött lármát fog­nak ütni s­ason felakadandnak; s miután Francziaor­szág mindig megtett mindent, a­mit csak tehetett, hogy bennünket boszantson, mindenesetre ezen hatalmasság fogja a legnagyobb lármát ütni. De Francziaország jól fontolja meg, hogy mi neki azon háborúban, mely által Angliától gyarmatait elvette, szabad kezet engedtünk(!) és hogy nem illenék a versaillesi udvarhoz az ellen, a mit a t­ezárnő most tenni akar, akadályt görditni, mi­után mi nem területi nagyobbodást, csak egy oly szom­széd ellenébeni biztonságot keresünk, kinek hűsége­ és hitében nem igen bízhatunk.“ Ne­msokára bebizonyult, hogy Ostermann Fran­­cziaország magaviseletét igen jól látta előre. Parisból ugyanis június 18-án egy futár menesztetett Verát mar­­quishoz azon utasítással, nyilatkoztassa ki az orosz udvar előtt: „Sajnálattal veszi a király , hogy a czárnénak szándékában van Krimiát és Kubant hatalmába kerülni, minek fölszámíthatatlan következménye lenne a Portára nézve, a legkeresztényebb felségét ezt annyival inkább meglepte, miután azt hitte, hogy Oroszország és a Porta közt minden félreértések teljesen ki volnának egyen­lítve, miután az utóbbi, Francziaország tanácsát kö­­­vetve, mindent, mit Oroszország kíván, megadott, s a legutolsó békekötés által Krimiát teljesen függetlennek nyilatkoztatta. Azon változás, melyet most Oroszország ezen tartománynyal tenni szándékozik, a Portára nézve szükségkép az aggodalmak kiapadhatatlan forrásává válhatik; — a király tehát kikéri magának, hogy a két hatalom közti viszályok az ő közbenjárása által egyen­­líttessenek ki.“ Ostermann gróf felese: „A nélkül, hogy szüksé­ges volna az ezen nyilatkozatra adandó felelet végett a czárnő parancsait bevárni , egyedül azon megjegy­zésre szorítkozik, hogy úrnőjének elhatározása, Krimiát és Kubant hatalmába keritni, rendületlenül áll; hogy e pillanatban Krimia valószínűleg már alája van vetve Oroszországnak s a hódolat is megtörtént; hogy a czár­nő a­nélkül, hogy méltóságáról, lemondana, egy lé­pést sem tehet hátra, és hogy következőleg ő kénysze­rítve látja magát az ajánlott közbenjárást visszautasítni.“ Erre Francziaország (sept. 30-kan) kinyilatkoztatá az orosz udvarnak: „Megnyugodnak a czárnő azon biztosításában, hogy igényeit nem akarja tovább kiter­jeszteni, mint Krimia és Kuban megszerzésére, annyi­val inkább, miután remélni lehet, miszerint a czár­nő , azon kivonata mellett , hogy a béke fentartas­sék, épen nem fog szorosan ragaszkodni az új birtokok egész területéhez, s megadandja a Portának azon fel­tételeket, melyek ama birtokok biztonságával össze­egyeztethetők ; a király ennélfogva szambuli követének azon utasítást adta, hogy e czél elérésére, az orosz ud­varral egyesülten közremunkáljon.“

Next