Pesti Napló, 1854. december (5. évfolyam, 1419-1443. szám)
1854-12-08 / 1425. szám
Palmerston lord Párisbanl léte alkalmával tartott értekezletek eredményéül tekintjük. Kabinetünk, mint tudva van, egy idő előtt Oroszország legújabb látszólagos engedményei folytán tudakozódott Pária és Londonban, mennyiben hajlandók még ott a négy pont alapján alkudozásokba lépni, és ez további eredményben azon pontok megállapítására vezetett, miket a nyugati hatalmak a mostani körülmények közt új békealkudozások alkalmas alapzatául tekintenek. Ezen megállapítás Palmerston lord jelenléte alatt közösen történt Páriában. Körülbelől egy hét előtt e pontok, melyek, mikép előttünk erősítik , csak a már august 8-kán felállított négy követelés szigorú következetességeit tartalmazzák , közöltettek Bécscsel , egyszersmind felszólítás intéztetett kabinetünkhöz , miszerint a négy pont szorosabb formulázásához járuljon s azok keresztülvitelét segítse elő. Miután itt most arról értesültek, hogy Párisban az ott tartott tanácskozatoknál határozottabb módon, mint eddig, megpendítvelen, a háború hosszabb tartásánál az elvkérdéseket is a harczhoz segélyül híni, miután továbbá, mikép már megjegyeztük, az újonan felállított feltételek csak az ismeretes négy pont szigorú keresztülvitelét czélozták, ennélfogvást itt legkisebb aggodalmat sem tápláltak az azokhoz feltétlenül csatlakozásra. Ez által a most megerősített szerződvény alapja meg lön nyerve s az alkudozások itt gyorsan bevégzésig jutottak. A szerződvényben biztosítják a nyugati hatalmak Ausztriának jövőre minden birtokai csonkítatlan épségét; kabinetünk ellenben kötelezi magát a most pontosabban formulázott békeföltételeket, támogatni s azok foganatosítása mellett Oroszország további ellenszegülésénél, cselekvői is, tehát minden esetre fegyveresen föllépni. Azerződvény, mikép világosan ki van emelve, kormányunkra nézve semmi köteleztetést nem tartalmaz egy, Oroszország elleni azonnali támadó eljárásra. A szerződvény megkötése valószínűleg Berlinben kissé kellemetlen meglepetést szült, mivel az, mint halljuk, Poroszország minden előtudomása s igy minden előleges részvéte nélkül jött létre. Itt tartottak azon igen scrupulosus aggodalmaktól, melyek ez oldalról netalán támadhatnak az ez által okozott húzás és halasztástól. Poroszországra nézve ez által a gyors elhatározás kényszerűsége áll be, mert vagy rögtön és egyszerűen a szerződvényhez kell csatlakoznia, vagy pedig egy mindenesetre igen kellemetlen elszigeteltségbe jutand. Világosan értesíttetünk még, hogy a szerződvényben egy külön czikk a porosz kormánynak a hozzájárulást fentartja, úgy, hogy valószínűleg a jelen pillanatban a szerződvényrőli hivatalos értesítés már Berlinbe elindult a hozzájárulásra a felszólítással együtt. Francil&Otto&J. Páris, dec. 3. A „Patrie“ ma esti számában a többi közt ez áll : Az európai politika új alakulásba ment át. — Nagy fontosságú tény hajtatott végre. Dec. 2-án — e már nevezetes napon — Francziaország, Anglia és Ausztria között, a három hatalom képviselői által Bécsben szövetségi szerződés íratott alá. Ezen hármas szövetség egy tömegben egyesíti a legnagyob európai hatalmak szárazi és tengeri erejét, és megengedi a czár seregei ellenére — korlátlan és ellenőrzetlen ujonczozások bármily számra emeljék is — hadseregeket átütni szembe, mely vele számra nézve legalább is egyenlő, katonai ismeret, bátorság és hazaszeretet tekintetében pedig jóval túlsúlyú. A keleten kigyűlt nagy háborúnak kimenetelén többé nem kételkedhetni; azon pillanattól fogva , midőn Ausztria a nyugati hatalmakkal szövetségre lépett , az ellenségeskedések határoltak , és az ellenségre saját területén sújtott csapások döntök leendőnek. — Méltán mondhatni tehát, hogy a háború Oroszországnak Ausztria által megszentelvén, a béke közelebb időszakba lépett; a béke, az őszinteség és tartósság minden kezességével, mi csak Oroszország meggyengítésével történhetik. Mit fog most tenni Poroszország ? Ez azon kérdés, mely most minden szájon forog, és amelyről némely gyanításokat kimondani nem mellőzhetjük. Poroszország az angol-franczia-ausztriai szövetségnek orosz-porosz szövetséget fektet-e elé, vagy semlegességében megmarad? vagy végre az európai szövetségbe fog lépni, és a dec. 2-ai hármas szövetséget négyes szövetséggé változtatni kívánja ? „Kétségkívül — zárja be a „Patrie“ — az európai egyesülésbeli kimaradása ennek ellenállhatlan erejéből mit sem von le ; jelenléte pedig neki jelentékeny erkölcsi gyámolitást nyujtana, mert az élő bizonyítványa leend ügyünk igazságosságának, mely a czár családjának még egy tagját is táborunkba hozza. A „La Presse“ követkző cikket közöl: A bécsi congressus első időszaka alatt Orosz és Poroszország hévvel követték a szász királyság gyengítését Ez nem csupán gyűlöletből történt azon ragaszkodás miatt, melylyel ezen fejedelem Napóleon irányában viseltetett, hanem hogy az oroszláni osztozás kiegészíttessék, melynek következtében Sándor czárnak az egész Lengyelország és Poroszországnak Szászország legjobb része birtokába jutott. XVIII. Lajos, Talleyrand által gyámolítva, egész erővel küzdött ezen terv ellen. Francziaország 1814 oct. 22-kén egy jegyzéket intézett a bécsi congressushoz, mely erre s főleg M e 11 er n i chhgre mégis tényleges benyomást okozott. E jegyzékben következő czikkely állott: „Nem félhetnie, miszerint Poroszország jövendőben csak Oroszországra fog támaszkodni, hogy az Németországban nagyobbodásáért ismét Oroszországot segítendi az ottomán birodalom elleni támadásaiban?“ Olaszország. Az „Univers“ Romából, nov. 24-ről szóló levele némi részletet közöl a püspökök gyűléséről. Az első ülés nov. 23 -án, a következők nov. 21-kén és 23 án tartottak. Az ülések a Vatican nagy consist, teremében folynak. Azok reggel 9-10 óra között kezdődnek és délután 1—2 óra között végződnek . Jelen vannak 1 3, a szentsége által elnökléssel megbízott bibornok, tudniillik Brunelli,Santucci és Caterini bibornok; 2) minden Rómában levő idegen érsekek és püspökök, valamint a helyben lakók is ; 3) néhány a szentsége által kijelölt hittanár, kik közt vannak a collegium Romanumból a dogoatica theologianak három hires tanára :Perrone, Passaglia, és Schröder. A tanácskozások titkosan folynak. Mindazáltal tudják, hogy czéljuk azon bulla különböző czikkelyeinek olvasása és megvitatása, melyben az egyháznak a szeplőtlen fogantatást illető tana fejtegettetik. A szentszék által kirendelt bibornokok a decretum egyes § -ait, melyből minden főpap másolattal bir, sorra olvastatják. A püspökök megteszik észrevételeiket, kikérik a nekik szükségesnek látszó fölvilágosításokat s fölfejtik ellenvetéseiket. A hittanárok megadják a kiránt fölvilágosítást, megfelelnek a fölhozott ellenvetésekre, az ellenvetés szellemét és értelmét megfejtik, miben nagy részint Fornari bibornok ő eminentiája elnöklete alatti bizottmánynyal dolgoznak. Még eddig bizonyosan nem tudják, mi fog dec. 8káig történni, és e nagy napot mily ünnepélyek előzik meg és követendik. Jelentve volt, miszerint a sz. atya a sz. Pál basilicát a püspökök jelenlétében fölszentelendi és pedig nem 15-kén, mint eredetileg hirdetve volt, hanem a jövő hó 15 kén,mivel a főpapok közöl többen a kántornapi ordinatiók és a karácsonyi ünnepek miatt már ilkén elutazni akarnak. Beszélnek egy igen ünnepélyes kilencz napi ájtatról, az ünnepély előestéjén igen szigorú böjtről, egy madonna-oszlop megkoronázásáról, s több egyházi ünnepélyekről, melyek a nagy ünnepet megelőznék vagy követnék. Beszélik, hogy a hulla, mihelyt a püspökök erre vonatkozó vitáikat befejezték, az. atya elnöklete alatti consist, gyűlésben a bibornokokkal közöltetik. Ezen intézkedés annál valószínűbbnek látszik, minthogy a bibornokok a püspöki gyűlésekben nem vesznek részt, következőleg föltehetni, hogy különös gyűlések fognak tartatni. Orovornág- Miként jutott Oroszország Krimia birtokába (Történeti diplomatiai vázlat). Épen hetven éve, hogy Krimia orosz területté jön. Akkor saját, a lakosok (szabad tatárok) által választott khanja volt, de ki ismét a nagyzultántól függött, méltósága megerősítését ettől nyerte s őt a háborúban köveni tartozott; e szerint török vazall volt. Azon módra nézve, mint rabolta el Oroszország a zultántól ezen hűbéri államot béke közepett, egy leírást veszünk ki gr. Görz porosz k. államminiszter „történelmi és politikai nevezetességeiből,“ azon férfiúéból, ki azon időben mint porosz követ Sz. Pétervárott tartózkodott s állásánál fogva minden eseményekről jól volt értesülve. Minden tervek közt, melyeket Katalin czárné nagy szelleme táplált, bizonyosan egy sem volt óriásibb, mint az ozmánoknak Európából kiűzésére és egy görögkeleti császárságnak birtokaik romjain leendő alapítására vonatkozó. Vájjon e terv nagy Péter hagyománya volt-e, vájjon legelőször Münich írgy készitette-e és terjesztette Katalin czárnó elé, vagy várjon magának e fejedelemnőnek köszönte-e lételét, ezt döntetlen hagyhatjuk; de hogy valóban létezett, hogy a czárnő óhajai és törekvései állandó tárgya volt, hogy annak sikerülését minden hatalma és politikájának rendelkezésére álló eszközökkel biztosítni igyekezett, hogy a meglevő és kötendő szövetségek becsét főleg azon segély után mérte, melyben ezek által annak kivitelében részesülhetett, ez kétséget nem szenved. ő két unokáját nagy és hatalmas, általa alapított és szélesbitett birodalmak trónjain császárokut akart hátrahagyni . Sándornak az orosz, Konstantinnak a görög császárságot kellendett nyernie s a két testvér egyesülésének Oroszország túlsúlyát Európa és Ázsiában biztositni és megóvnia. A czárnő eleinte titokban tartott terve lassan lassan ismertté len, főleg Konstantin unokája születése alkalmával, s Katalin épen úgy a törökök gondtalansága és gyöngeségére, mint Európa egyéb fejedelmeinek szivesség, érdek és Oroszország hatalma iránti tiszteletből megnyerendő beleegyezésére látszott számolni. 1780- ban Katalin emlékpénzt veretett, melyen egy villámcsapás a stambuli nagy moshéet szétzúzza s a czárnő czimeihez még a következő volt csatolva : „Propugnatrix fidei.“ Tüstént Konstantin ahg születése után egy más emlékpénzt vertek; azonban nemsokára visszavették, melynek egyik oldalán a czárnő mellképe s a másikon egy felkelő csillag, középen Oroszország a gyermekkel, a remény, mely a csillagra mutat és a vallás közt, háttérben pedig a Zófiatemplom Konstantinápolyban van ábrázolva. Alul a óherczeg születésének napja s felül orosz nyelven egy motto olvasható, mely ezt akarja kifejezni: „Hármak egyesülése.“ A czárnő ezélzata a Porta európai birtokaira nézve főleg egy 1783-ban szerkesztett, habár nyilvánosan meg nem jelent térképből tűnik ki, melyet Katalin egy unokái oktatására önmaga által szerkesztett munkához mellékelt. „E térkép — igy ír Herzberg Görzsnek, ki azt a minisztériumnak leírta — nekünk annyi, mint a felosztási szerződés ismerete.“ Oly messzemenők voltak Katalin tervei, hogy József császár segélyével Európában két nagy birodalmat, a keletit és nyugatit, akará felállítni. „A czárnőnek — monda ez Sz. Pétervárott tartózkodása alatt a nagyherczegnek — „nagy tervei vannak ; nekem akarja Rómát átengedni és Stambult magának elvenni, hogy a kelet és nyugat régi császárságait ismét helyreállítsa. Ez igen jó lenne, ha magunk volnánk urak e földön.“ Már miként fogottá czárná hozzá, hogy e czélját elérje, vagy legalább ahoz közelebb jusson? Gyaníthatólag minden hírlapba betételé, hogy Stambult meghóditni „szándékozik“, vagy legalább minden követnek bizalmasán mondá, miképp nincs más ezér szeme előtt,és a zultánnak szomszédi barátsággal jelenté, hogy a török birodalomnak véget akar vetni! Nem látszik, mintha igy járt volna el, sőt Görtz szerint egészen más húzásokat tett, hogy a zultánt mattá tegye. Ez beszéli : „Szahim Gerai Sz.Pétervárról, hol azelőtt a tatár khan követe volt, a finomabb erkölcsök iránti előszeretetet, valamint a művelt nemzetek luxusának kellékeit és elveit hozta vissza magával. Palotáját európai (azaz orosz), módszerint rendezteté és diszitteté; konyháját orosz szakács látta el s ételeit ezüst tálakban tálaltató. Alattvalóitól fejpénzt szedetett, régi tatár pénzekből orosz érték szerinti ezüst- és rézpénzt veretett, a tanodákban európai nyelveket, főleg az oroszt stb. tanították (azaz: Szahim Gerai buzgó orosz helytartónak bizonyította magát.) Ily újítások visszatetszettek az ősök régi szokásain csüngő tatároknak. Legnagyobb elégületlenséget okozott pedig az, midőn a khan, megfeledkezve méltóságáról, orosz katonai rangot kért s a Preobaschinski testőrségnél alezredesi rangot kapott is, melynek egyenruhájában, a Sz. Anna renddel diszitve, meglepett népének magát bemutatta. „1782 május havában törtek ki az első nyugtalanságok, s abhan kényszerítve látta magát, a nála létező orosz miniszterrel Taganrogba menekülni. Nemcsak Kuban tatárjai, hanem majdnem az egész nemzet nyílt lázadásban állt uralkodója ellen. „ .V mint erről a tudósítás Sz. Pétervárra megérkezett, azonnal nagy fegyverkezések tétettek; a czárnő gr. Balmani altlgyot nevezte ki parancsnokká a hubani tatárok ellen s Suwarowloknak Krimia tatárjai ellen kelle vezényleni. „Daczára annak, hogy gyaniták, miszerint a Portának titkos része van a krimiai zavarokban, mégis Konstantinápolyba egy futárt indítottak, hogy a divánnal értekezzék és ezt felszólítsa, mikép közösen Oroszországgal a rend helyreállítása és a khannak lázadó alattvalói elleni támogatásában közreműködjék. „Mindjárt első értekezletében Bulgakoil orosz követnek a Reisz-effendivel kijelenté ez: „ Porta a krimiai eseményekben nem vesz részt, de hizeleg magának azzal, hogy a czárnő sem fog azokkal foglalkozni, mert a tatárok panaszai kirányok ellen onnan erednek, mert ez az ő polgári és vallási törvényeiket megsértette, s a czárnő a békekötésnél fogva semmibe sem elegyedhetik, mi a tatárok belalkotmányát s vallási ügyeiket illeti; a Porta szintén nem fogja ezt tenni.“ „E nyilatkozattal a czárnő, ki a kiránt teremtményének s messze néző terveinek vak eszközéül tekinté, nem volt megelégedve. De a kabinetben két nézet uralkodott: némelyek a barátság útját, mások erőszakos rendszabályokat ajánlottak. Potemkin ez utóbbi véleményen volt, s ez nyert érvényt. „Azalatt a tatárok új khan választásához fogtak, s Sz. Pétervárott tudósítást kaptak, mikép a czárnőhez küldöttséget indítani szándékoznak, hogy ennek erről nyilatkozatot tegyenek s beleegyezését kikérjék. „Azonnal futárok által jelenteték, mikép a czárnő a küldöttséget nem fogadandja el, hanem az inkább már a határtól utasittassék vissza s jelentessék ki ennek, mikép a czárnő a régi khan visszahelyezését követeli, kit egész hatalmával támogatni el van határozva. Potemkin maga nyilvánitá: a czárnő és a birodalom becsülete ellen lenni, ha Szahim Gerai saját sorsára hagyatnék. „Ebből azt következtetek, mikép a czárnő nemcsak arra van elhatározva, a khant támogatni,hanem egyszersmind az eseményeket Krimiában felhasználni arra, hogy kedvencz tervének kivitelét gyorsítsa s e végből a Portát rábírja, hogy vele szakítson. „Természetes volt, tehát, hogy a czárnő ez eseményekre nézve József császárral magát egyetértésbe helyezte tapasztalandó, hogy mit szándékozik ez tenni, ha a Portával valóban szakításra kerülne a dolog. Ez egy sajátkezű iratban a czárnőnek változatlan barátságát, őszinte ragaszkodását és készségét biztosítá, minden ügyben vele egyetértve cselekedni s őt tervei kivitelében segíteni, hozzá tévén: „mikép őt tábornokai egyikének tekintse, ki mindig kész, ellenségeivel szembeszállni.“ „A rendes szokás ellenére gr. Cobentzl (cs. k. követ Sz. Pétervárott) nem kapott a császártól iratot, hanem csak a kabineti titkártól egy levelet , a melyben ennek okául a fejedelem gyöngélkedése hozzatik fel s egyszersmind megjegyeztetik, mikép egy kütlen irat annál kevesbbé volt szükséges, miután a gróf utasításai őt úgy is arra utasítják, miszerint minden alkalmat felhasználjon, hogy a két udvar közt létező barátságot megszilárdítsa. De ugyanazon futár által Kaunitzky egy igen hosszú és fontos sürgönyt küldött a grófhoz, mely a császár iratával tökéletes ellentmondásban állt. Ebben mondva van: „Miután a két cs. udvar összeköttetése elhirült s egész Europa annak dicsvágyó terveket tulajdonit, ezért késztetve látja magát, erről kimerítő nyilatkozatot tenni s a gróf azt, mit most mondani fog, udvara valódi és változatlan elveinek kell hogy tekintse.“ „Ausztria összeköttetése Francziaországgal a legelőnyösb rendszernek van elismerve, a mellett mindig igen jól érezték magukat; a császár maga annak hasznáról meggyőződött; ha tehát ez Oroszország barátságát és talán a szövetséget e hatalommal oly czélzatokból óhajtja, melyek előtte (Kaunitz) ismeretlenek, mégis a jelen rendszert soha áldozatul nem fogja hozni, minek meg kellene történni, ha hogy Ausztria a czárrőmeszszenéző terveibe bele bocsátkoznék; tervek, melyek még Oroszország érdekével is ellenkeznek s Európát teljes zavarba hoznák, miután e nélkül nem lehetséges a török birodalmat szétrombolni s a keleti császárságot felállítani; ő megjegyzi neki (Cobentzlnek), hogy a császár államai érdekeit sokkal jobban ismeri , minthogy oly tervekbe bocsátkozzék, melyek ép oly veszélyesek azokra nézve, mint megférhetlenek a jelen rendszerrel s Európa nyugalmával; ő ugyan nem kételkedik, mikép a császárnak sikerülni fog, a czárnőt azoktól visszatartani; ha azonban ez nem történnék is főleg, mégis bizonyosan soha messzebb nem fog azokba bocsátkozni, mint ezt birodalma valódi érdeke megengedi. „Képzelhetni Cobentz szavarát fejedelmének a czárnőhez intézett iratában s a miniszter utasításában létező ellenmondás felett. Benne magában , valamint azon kevesekben , kiknek , ezen fontos , egymással annyira ellenkező diplomatiai okmányokat olvasni, megengedtetett — s ezek közt Harris lovag és gr. Görtz — okvetlen azon gondolatnak kellett felmerülni, hogy vagy a császár s az ő öreg minisztere vannak ellentmondásban, vagy mindketten egyetértenek, hogy a körülmények szerint cselekedjenek. Nem sokára azonban az első vélemény nyert érvényt egy futár megérkezése által, ki igen határozott, a czárnő óhajainak megfelelő biztosításokat hozott magával s annak megérkezése óta Potemking és gr. Cobentzl majdnem szakadatlanul értekezleteket tartottak. Most a czárnő oly nagy fegyverkezéseket tett, mikép szembetűnő volt, hogy azok nem a tatárok miatt történnek, hanem azok alapját a Porta elleni ellenséges célzatok képezik. A czárnő maga mégis igyekezett, hogy a küszöbön álló háborútól majdnem közönségesen elterjedett hírt minden hitelességétől megfoszsza, midőn a többi között nyilvános ebéd alkalmával azt mondá: „Azt hiszik a városban, hogy a háború elkerülhetetlen, az ő véleménye azonban az volna, hogy a béke fentartása végett háborúra kell készülni.“ Ez alatt az orosz csapatok már átmentek a perekopi vonalon, s ezeknek védelme alatt Szahim Gerai khán ismét visszatért államaiba. Majdnem ugyanazon egy időben Bulgakoff követ Stambulból is megküldé azultán békés érzelmeiről a tudósítást, melyekben a díván is tökéletesen osztozik, kinyilatkoztatván, hogy ők, amennyiben török telhetik, a békét fen akarják tartani, s hajlandóknak mutaták magukat Krimia ügyeinek elrendezését egyedül Oroszországra bízni. Ezenfelül Bulgakoff még afelől is tudósított, hogy mindazok után, amit tapasztalnia lehetett, a franczia követ a Portát megerősítné békés érzelmeiben, s arra akarja bírni, hogy Krimia ügyeivel ne foglalkozzék. Ezt bebizonyíták a néhány héttel későbben Bulgakofftól érkezett további tudósítások is. Minthogy a sürgöny az alkancsellárnak suki czimezve s ez nyitotta föl azokat, ő vett legelőször is tudomást azon jegyzékiratokról, melyeket Bulgakoff a czárnő és az ausztriai internuntius indítványára, monarchájának megbízásából át kellett vala adnia, s miről előbb sem ő, sem miniszterei közöl egyik sem tudott semmit A követ bizonyosnak állttá, hogy a Porta a cs. udvarok magas és fenyegető hangja által igen meg volt lepetve, s mindent megteend, a mi csak hatalmában áll, hogy egy azokkali háborút kikerülhessen. A nagyvezérnek erre nemsokára bekövetkező letétetése bebizonyítá, mennyire óhajtja a Porta a békét fentartani, és Sz. Pétervárott igen különböző érzelmeket keltett föl. Potemkinig épen nem titkoló, mily kellemetlen érzelmeket keltett benne a díván békés hangulata. Most a krimiai ügyek oly komoly fordulatot vettek, hogy az európai kabinetek figyelmét, melyek előtt Katalin szándékai nem valónak elrejtve, fel kellett ébreszteniük. Európa minden hatalmasságai közt főleg Francziaország volt felhivatva mind politikája, mind kereskedelmének érdekei által arra, hogy az ozmán birodalom szétrombolásának erélyesen ellent álljon. Francziaország erre vonatkozólag nyilatkozatot tett József császárnak, és e nyilatkozat ez uralkodónál nem tévesztette el hatását; azon aggódott ugyanis, hogy ha Oroszország és a Porta közt háborúra kerülne a dolog , rá nézve lehetetlenné válnék Oroszországgal szövetségét fentartani, anélkül, hogy azt Francziaországgal fűbeszakítná, s mind a kettőt, érdekeinek megfelelőnek tartotta. Bármennyire egyetértett is Katalin nagy terveivel, miután annak siikerülte által államainak nagyobbitását s más előnyöket is reméltett , még is épen oly mértékben óhajtania kellett, hogy a béke továbbra is fentartassék. Azért igyekezett Katalint rávenni, tartaná föl jobb időkre szándékának kivitelét. Ezen előterjesztés nem tévesztő czélját, s most Katalin elhatározta magát, hogy egyelőre Krimia és Kuban megszerzésére fog szorítkozni; de midőn ezt a császárral tudata, egyszersmind azon reményét is fejezé ki, hogy a császár az ő végczélja elérésére teljes erejéből közremunkáland. A czárné , most szilárdul s változatlanul ragaszkodva feltett czéljához, a legnagyobb erőfeszítéssel elrendelt mindent, mit a viszonyokhoz illőnek látott . . . Eddig a sz.pétervári udvarnál fölhatalmazott követeknek a krimiai eseményekről, Oroszország harczkészületei és terveiről az orosz minisztérium által még semmi nyilatkozat sem létetett. Az első nyilatkozat történt 1783-diki májushó 6117-én Poroszország és Dánia követei előtt, az ezen udvarokkal fenálló szövetség végett s azon világos kérelemmel, hogy ezt a többi udvarok követeivel ne közöljék. A czárnő meghagyásából az alkanczellár Görtz gróf előtt a következő hivatalos nyilatkozatot tette: „Sahim Gerai khán, a szünet nélküli, sólétét folytonosan veszélyeztető nyugtalanságok következtében elhatározta szuveranitásáról lemondani, s magát Oroszország karjaiba vetni. Ő és felsége reméli, hogy a Porta e lépésnek nem fog ellene állani, mire őt épen nem azon szándék bírta, hogy birodalmát nagyobbítsa, hanem a körülmények kívánták att, ha mon óhajtás által indíttatott erre, hogy a folytonos nagy költségektől megmenekülhessen, s államait azon alkalmatlanságok ellen megvédje, melyeknek bizonyára ki volnának tétetve, ha csapatait a Krimiából kivonni akarná. — A czárnő óhajtja és reméli a békét a Portával fentartani, s minden alkalmat eltávolithatni, mely által az, jövőre nézve megháborittatnék.“ „No“ — így folytató Ostermann gróf beszédét — „eddig , a czárnő megbízásából hivatalosan szólottam önhöz; most úgy akarok szólani önnel, mint barát. Jól érzem, hogy ezen dolog nagy sensatiót gerjeszthet, hogy udvarunk ellenségei e fölött lármát fognak ütni sason felakadandnak; s miután Francziaország mindig megtett mindent, amit csak tehetett, hogy bennünket boszantson, mindenesetre ezen hatalmasság fogja a legnagyobb lármát ütni. De Francziaország jól fontolja meg, hogy mi neki azon háborúban, mely által Angliától gyarmatait elvette, szabad kezet engedtünk(!) és hogy nem illenék a versaillesi udvarhoz az ellen, a mit a tezárnő most tenni akar, akadályt görditni, miután mi nem területi nagyobbodást, csak egy oly szomszéd ellenébeni biztonságot keresünk, kinek hűsége és hitében nem igen bízhatunk.“ Nemsokára bebizonyult, hogy Ostermann Francziaország magaviseletét igen jól látta előre. Parisból ugyanis június 18-án egy futár menesztetett Verát marquishoz azon utasítással, nyilatkoztassa ki az orosz udvar előtt: „Sajnálattal veszi a király , hogy a czárnénak szándékában van Krimiát és Kubant hatalmába kerülni, minek fölszámíthatatlan következménye lenne a Portára nézve, a legkeresztényebb felségét ezt annyival inkább meglepte, miután azt hitte, hogy Oroszország és a Porta közt minden félreértések teljesen ki volnának egyenlítve, miután az utóbbi, Francziaország tanácsát követve, mindent, mit Oroszország kíván, megadott, s a legutolsó békekötés által Krimiát teljesen függetlennek nyilatkoztatta. Azon változás, melyet most Oroszország ezen tartománynyal tenni szándékozik, a Portára nézve szükségkép az aggodalmak kiapadhatatlan forrásává válhatik; — a király tehát kikéri magának, hogy a két hatalom közti viszályok az ő közbenjárása által egyenlíttessenek ki.“ Ostermann gróf felese: „A nélkül, hogy szükséges volna az ezen nyilatkozatra adandó felelet végett a czárnő parancsait bevárni , egyedül azon megjegyzésre szorítkozik, hogy úrnőjének elhatározása, Krimiát és Kubant hatalmába keritni, rendületlenül áll; hogy e pillanatban Krimia valószínűleg már alája van vetve Oroszországnak s a hódolat is megtörtént; hogy a czárnő anélkül, hogy méltóságáról, lemondana, egy lépést sem tehet hátra, és hogy következőleg ő kényszerítve látja magát az ajánlott közbenjárást visszautasítni.“ Erre Francziaország (sept. 30-kan) kinyilatkoztatá az orosz udvarnak: „Megnyugodnak a czárnő azon biztosításában, hogy igényeit nem akarja tovább kiterjeszteni, mint Krimia és Kuban megszerzésére, annyival inkább, miután remélni lehet, miszerint a czárnő , azon kivonata mellett , hogy a béke fentartassék, épen nem fog szorosan ragaszkodni az új birtokok egész területéhez, s megadandja a Portának azon feltételeket, melyek ama birtokok biztonságával összeegyeztethetők ; a király ennélfogva szambuli követének azon utasítást adta, hogy e czél elérésére, az orosz udvarral egyesülten közremunkáljon.“