Pesti Napló, 1855. január (6. évfolyam, 1445-1467. szám)
1855-01-28 / 1465. szám
fejj?* Ui,on»A°ru- Nap°,conus 12-én Francziaorszájba elutazót. A 9. franczia hadosztály Szambulban telel. A görög lobogó a török kikötőkben ismét szabaddá ,van téve. Krimiából jelentik, mikép számos csetepatét közt hó és fagy daczára az ostrommunkálatok IS slábnyira haladtak elő. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest^ A ffóth Lőrinc* által szerkesztett s Heckenast G. által kiadott „Jogtudományi s törvénykezési,tag/iak“ második füzete is pontosan megjelent. A f,psöfizetet december elején, a másodikat azután öt hét TSvlSihilkPiePén vettük. Egészen praktikus irányú értiekP^seken kívül, milyenek az első füzetben a „pergel i, ki,f,q.gáVok •“ 8 8 más^^ ,az előbbi állapotba visszahelyezésről“ tartalmas q.sje * tárt“ (Qasuistijfát), jogtudományi könyvsíe wlléri“ s alapos könyvismertetéseket tartalmaznak e rdietqk- Különös ügyelem forditatott a régi és uj törvényes törvénykezés hasonlítására. Szinovácz György, első repdlji váltójogtudósunk parallásákat von az 18.4.0rki magyar váltójogi eljárás és az uj váltórendszabály,, és eljárás. közt. Fogarasy János m. akad. tag s jeles jogtud. Írónk „összehasonlítási kisérteteket“ kezd meg a régibb magyar és az újonan behozott törvények között. Kik a mély tudományos értekezéseket szeretik, ott találják a második füzetben Gans Ede híres, ,Örökjoga“ kivonati ismertetésének megkezdését. Az „ügyvédi állapotok és érdekek,amelyek hosszabb cyclust fognak igénybe venni, az e téren sokat működött szerkesztő által tárgyaltatnak a II. füzetben. A könyvismertetések során ekkorig Hye „Strafproceszordnung“-ja és az új magyar büntetőjogi irodalom tárgyaltatik Pauler alapos tolla által. A jogirodalmi szemle gazdag. Az első füzet teljes öszpontosított átnézetét adja az 1850-év ótai magyar jogirodalomnak; az ausztriai német jogirodalom szemléje már 39 számot tartalmaz. Az egész művet, mint az eddigi két füzet is bizonyítja, gyakorlatiság jellemzi. E tekintetben is teljesíti szerkesztő ígéretét. S épen azért, nem foghatjuk meg, hogy a turisták érdekeit kiválólag képviselő s tisztán gyakorlati füzetek fennállhatása mindeddig az illető közönség által nem biztosítatott. Az előfizetők száma a perlekedők, az ügyvédekben népes Magyarországban, hol annyi a turista, hol oly általános volt az óhajtás egy törvénykezési orgánum létrejövetele iránt, hol a törvénykezési tömkelegben, az új törvények alkalmazásával járó nehézségek, és természetes ingatagság mellett eligazodásra s tájékozó útmutatásra oly nagy s égető szükség mutatkozik, alig haladja túl a 200-at s ezek sorában alig van, mint halljuk 10—15 bilós bírósági tisztviselő. Holott magában azon Bossányi perben is, melyet az első füzet ismertet, többre megy a felperesek és avatkozók száma. E tárnak (melynek egy évi folyamára — u. m. tiz füzetre előfizetési dija 6. postán küldve 7 frt.) úgy tudományos, mint gyakorlati becse biztositatott, oly férfiak közreműködése által mint Fogarasy, Pauler, Szinovácz, Schuster és Wenczel Gusztáv tanár stb. .— Az első nyilvános szóbeli végtárgyalás, az új perrendtartás értelmében, a pestmegyei büntető törvényszék előtt f. hó 25-kén tartatott. A vádlott védnöke Tóth Lőrincz ügyvéd. A tárgyalás még be nem fejeztetett. E nyilvános végtárgyalás felöl, egyik legjelesb jogtudósunk tolla után bővebben értesítendjük. olvasóinkat. — Arany János „Toldi“-ja Kolbenheuer evang. lelkész által németre fordittatott. — Utczáinkat magas hó fedi; és minthogy a járdák is az utczákhoz tartoznak, a járdák is vastag hóréteg alatt feküsznek s ezúttal Pesten nincs egy járdataposó, egy kövezetkoptató is. Csak a szél gondoskodik a hó eltakarításáról, hordva a háztetőkről a havat s minden gyaloglóra fúva egy adagot, hogy minden lakos viselje a közterhet és segítse elhordani a havat. A házurak meleg kályha mellett vagy vígan pattogó kandalló előtt várják a szél erősödésének sikerét; hiszik, hogy ez ingyen napszámos, ki éjszámra is dolgozik, elfúrja a ház elöl is a havat s e várakozásban lassan összelapátoltatják a házmester által -i udvarukon az ég áldását. E nagy hónak, melyből, ha az Isten egy kis lágy időt ad, gyönyörű locspocs támadand ismét a fővárosban is, nem csak az a következése lett, hogy utczáinkon megcsendült a szánok zenéje s az egymást bombázó iskolagyermekek élénk kiáltása ablakaink alatt tudtul adja, hogy most az ingyen testgyakorlás veszi kezdetét, valamint hogy a fákkal be nem ültetett országutakról sokszor letér az utat vesztett vándor, hanem az a következése is lett, hogy a bécsi és külföldi posták kimaradtak s az újság- és hirszomjazó közönség 24 órával később tudhatja meg, hogy semmi sem történt. m.g) Ma, u. m. jan. 28-kán van félszázados évfordulata Csokonai Vitéz Mihály halála napjának. Született 1773. nov. 17. meghalt 1805. jan. 28-kán. Ha ma volna a nap, mely őt közölünk elragadná, miként sereglenék körül ravatalát e nemzet jobbjai, mig félszázad előtt részvétlenség küzepett a némileg pártoláshiány súlya miatt dőlt kora sírjába. E napon hisszük, megemlékeznek Debreczenben is a nagy költő halálának napjára s tán nem egy két lelkes honfi és honleány lelkében támadand az óhajtás a költő emlékét oly ténynyel is megörökíteni , melynek alkalmául e félszázados nap szolgáljon s mely közvetlen hatásában az irodalom ügyét emelje. Debreczenben , ha mindenik, ki tisztelettel állott meg Csokonai sirja előtt, a költő szellemét egy magasabb érzülettel kívánja kiengesztelni, fillérenkint is szép öszveg kerülhet ki, mely egy üdvös alapitványnyá válhatnék. Ily emlék maradandóbb volna, mint a köböl faragott síremlék. — Concha Károly a H. hirdetései között előfizetést hirdet „Tavaszi lombok“ czímű költemény füzetére. Miután e névvel költőink sorában még nem találkoztunk, sokan azt fogják hinni, a híres spanyol tábornok írta e költemény-füzért. — A P. Lloydban olvassuk, miként a franczia és angol gazdák és kertészek legtekintélyesbjei sürgetőleg ajánlják a „sorghum saccharatum,“ egy czukoranyag tartalmú növény termesztését, mely nemcsak mint igen tápláló ,zöld takarmányul használható, hanem mely a czukornádat is helyettesitheti s melynek magva mint hüvelyes főzelék igen élvezhető eledelül szolgálhat, a köles kásához hasonlítván. E növény a tengeri (kukoricza) mellett tenyészik s hasonló mivelést kíván. E növény magva Heinemann magárus kereskedésében Erfurtban kapható. ■— A helybeli német lapok egyikének magánhirdetései között már rég ajánlja egyik husárusunk „bécsi borjúhús“-t, fontonkint 16 és 18 kujával. Tehát e húsnak Bécsből ideszállittatása s a fogyasztási adó mellett is nyereséget nyújt ez üzlet a hirdető husárusnak. E körülmény keserű satyrája a főváros környéke marhatenyésztési állapotának. A fővároshoz közel eső gazdák tehát sem eléggé jó, sem elegendő borjút nem szállíthatnak a pesti piacra. És ezt mi természetesnek tartjuk. Mig birtokosaink, gazdáink, megfoghatlan csökönösséggel fognak a közlegelőhöz ragaszkodni; mig az istállózás hasznait be nem látandják, addig a gazdaságuknál mutatkozó közvetlen fogyatkozás mellett állattenyészetünk is silány marad, s az ösztövér tehén alatt satnya borjakat találunk s ily borjakat vihetünk a vásárra. — Batthyányi Leonora f. hó 21-én elte 60-dik évében Budán meghalt. Vidék, Deés, jan. 15. Örvendetes dolgok megírásával kezdem meg ez évi első tudósitásomat, melyek csak helyérdeküek ugyan, de mivel városunk jólléte, s lehető felvirágozása körül forognak, — mi pedig Erdély egyik jelentékenyebb magyar városai sorába tartozunk — azt hiszem, a magyar közönséget is fogják érdekelni. Legelőbb is anyagi viszonyainkról, melyek a szellemieknek alapját képezik — egyesek úgy mint testületek életében. — Anyagi viszonyai városunknak kedvezőbb fordulatot nyertek a magas kormány azon kegyes rendelete által, melynél fogva az italárulási jognak 14 évre leendő elzálogosítását 2000 ft. pp. évenként fizetendő öszvegért, s a zálog-summa ez idő alatti letörlesztése mellett jóváhagyni méltoztatott — ezen idő alatt tehát adósságainktól megtisztulva, a bevételek és kiadások közötti arány helyre fog állani, mi a jó gazdaság s célszerű életfentartás nélkülözhetlen feltétele, hogy az anyagi jóllét a szellemit is elő fogja mozdítani, teljes okunk van remélni, mert városunk diszesítése és felvirágoztatására czélszerű lépések vannak léve. Eló 21 -kétől fogva,az utczák éjeli kivilágítása megkezdetik, az illető mesterembereknél kötött szerződés szerint ez időre a lámpáknak készen kell lenni, — s azok hogy nemcsak készen lesznek, de világítani is fognak — teljes okunk van remélni. — Nem az egész város, de annak csak nevezetesebb részei fognak egyelőre világítani. De nincs közöttünk senki, ki ennyinek is ne örülne , mert a földi jóllétre okvetlen szükségeltetik a világosság. Ezen jótékony czél előmozdítására már két polgári tánczvigalom volt, szép sikerű, az előbbkelő osztály még nem mulatott e jótékony czél rovására, mivel az erre használni szokott termek más czélra vannak elfoglalva — de reméljük csak ideiglenesen.—A vasárnapi iskola terve a felsőség előtt áll, s mihelyt leérkezendire, az örvendetes uj évi események számát egygyel szaporitandja a levelező. 1 1 h 1.. . Ma tette tisztelkedésit a vidéki nemesség magos R. F. ur vezérlete alatt újonnan kinevezett Déés kerületi főnök és helytartósági tanácsos Stadler Károly magánál nemzeti egyenruhában, melyet a megtisztelt, szívesen fogadni méltóztatott, Ígérvén, hogy az osztálynak, mint bár kinek az igazságot kiszolgáltatni, és hivatali köréhez képest szolgálni kész leend. —* Mivel a jótékony czélu adományozások, mert oly ritkák , — egyet megemlíteni érdemesnek tartok. — Dr Sz. S. miveit keblű hazánkfiainak egyike 15 sz. pp. ajándékozott a helybeli virágzó állapotban lévő kisdedovó intézet tőkéje gyarapítására, őt mint cs. k. kerületi orvost illető gyógyszertár vizsgálati illetőséget. Ezen intézet tőkéje gyarapítására szolgáló kisdedovói tánczvigalmak is meg fognak tartatni, rövid időn. Szellemi érveknek nagy hijjával vagyunk. Színész-társaság már másfél év óta nem volt nálunk; — egy szavallati, és zenészek jótékony czélu academia terve van készülőben, melyről többet — ha sikerül. — Két hónap óta mulat köztünk Mezei József festész — kinek már a pesti műtárlatba is voltak kitéve sikerült képei. Sok becses arczot megmentett nálunk már eddig is a múlandóságtól, s meglehetősen el van látva munkával, mi városunk szellemi miveltségének bizonyságaként tekinthető; — minket igen megleptek táj- és oltárképei, melyek bármely műtárban, vagy kép kiállításban méltó helyet foglalhatnak; szép teremtő, és képzete, ügyes összeállítás és színezés jellemzik műveit — átalában jobb hazai művészeink sorába számíthatjuk, és miért állnak oly ritkán mégis a pesti műtárlatban képei? Minde mellett az intézet kárt, nálnak sói rokonszernv mutatkozik, maga Mezei csak nálunk 10 egyleti tagot szerzett, valóban hogy Erdélyben eddig oly kevés tagjai voltak, csak annak tulajdoníthatni, hogy hiányzottak apostolai, kik annak üdvös czélját megérteni, s terjeszteni tudták, vagy akarták volna. Időjárásunk jó a legkedvesebb téli napjaink vannak, nagy hó — mely alatt vetéseink jól telelnek, és jó számt, mely a gabonaár leszállítására még sincs befolyással, mert a tisztabuza osztrák mérője 9, a törökbuzáé 5, a zabé 2 forinton kél még mindig, mi folytonosan aggasztja a fogyasztó közönséget. Somogy, január közepén. Csurgói tanodánk is tatárt fogott. A három millió egypár száz pengőre devalválandó. Az alapitó által ez öszveg oly helyre teendő, hol három — mondd — három egész századon keresztül kamatot kamat mellé tőkésítenek, s csak három század múltán — midőn Csurgón már tán gymnasium sem létezendik, vagy a mikor már az európai elöhaladott civili— satio csak tanárokat, nem pedig tanulókat is ismerend — nyúlhatnak ez öszveg kamatjához. — Hosszú életet a vállalkozó angol banknak! ... Mit gondolsz, az, ha ily mély valódi angol számítással vetjük meg, minden sürgetőleg szükségelt intézményeinknek alapját, nem aluszik-e ki akkorra a magyar genius fáklyája, mikorra e források tápanyagot nyújhatnának, már-már magasra törő lángjainak ?!... Jó éjszakát ! r. 1. Közintézet. Nemzeti színház. Jan. 26-kan, Egressy Gábor föllépteül, új szereposztással. Harmincz év egy játékos életéből. Dráma három szakaszban. Irta Ducange, fordította Jakab István. Azon genreból való darab, mely erkölcsi rémítéssel igyekszik hatni a nézőre. A játékosból nemcsak hálátlan gyermek, rosz férj, korcs apa, hanem váltóhamisító, sőt gyilkos is válik; ezer szerencse, hogy harmincz év lefolyta után egy gerenda átveszi a gondviselés szerepét, s leszakadván a szerencsétlenre, megmenti őt a törvénytől, melynek szolgái már elesietnek zsákmányuk átvételére. Tanulság: óvakodjatok a játéktól, mert rémséges a játékos sorsa. Hatásos jelenetek bőven keletkeznek, de úgy látszik — s ezen örvendünk — a kiszirkalmazott végletességek (szörnyű csendek és csendes szörnyűségek, hosszú néma jelenetek, borzasztó éji zivatarok daczára is) veszteni kezdik közönségünknél egykori nagy hatályosságukat, s merjük állítani, hogy a darab okvetlenül megbukik, ha a két játékos, Behlen György és Warning szerepét Egressy és Tóth, Amáliáét Jókainé nem adják. Legtűrhetőbb az első felvonás, s ebben különösen György kifakadó, meg visszafojtott haragja Reupen ellen mesteri volt. Ki kell emelnünk ezenkívül az utolsó felvonásból a két koldus találkozását, hol a borzasztó mármár nevetségesbe hajlik át, s csak a két művész megragadó játéka biztosította a komoly hatást. Tóthtól finom tapintat volt, némi komikai színezetet adni koldusi alakjának, mert ez villámhárítója lett a nevetségnek. A Közönség szép számmal jelent meg. Egressi és Jókainé élénken üdvözöltettek s többször hivattak, valamint Tóth, Feleki és Udvarhelyi M. is. A nemzeti színház ügye, amennyiben az helyes előkészületektől függ, kedvezőbb jövőnek néz elébe. Mint az operai szerződések mutatják , az uj intendáns gróf nagy tapintattal és sikerrel működik. Sokat kell a tisztelt grófnak köszönnünk, hogy a lelkes honleány, Lonovics-Hollósy Kornélia asszony igen kedvező feltételek mellett szerződött,« az intézet végre ismét oly primadonnához jut, kit nem azérlet, nem kizsákmányoló tekintetnélküli haszonvágy, hanem önbecsülés is és a nemzeti mivetség és honszeretet szent ösztönei kötnek színpadunk érdekéhez. Vajda hasonló sikerrel szerezhetné a gróf úr Bogya kisasszonyon, továbbá egy jó altistanén kívül drámai énekesnőt is, ki mérsékelt igények, s a hazai nyelv ismerete mellett, egyszersmind tetemes repertoárral bírjon. Pénzerőnk amúgy sem enged sok válogatást, s miután valamely ismeretlen elsőrendű nagy énekesnőre úgy sem számolhatunk, néhány próbavendégszerepre nem ártana Kaiser Ernst asszonyt is, felléptetni. Az intendáns gróf úr ezen eljárása nemcsak a nemzeti dráma számára takarít meg egy kis pénzerőt, de az operát is oly korba hozza, hogy nemesi ösztönből működő, nem szeszélyes és undoritásig fejeskedő, hanem fellépésre mindig kész egyéniségekből alakulván, állandó operánk valóban leend. Azért örömmel üdvözöljük azon szerencsés lépést is, hogy a tisztelt gróf Ellinger és Mazzi urak mindkettejét megszerezte operánknak. E két erő egyesülten derekas szolgálatokat teend. Hallottuk ugyan, hogy találkozott már, ki magán ízlése vagy ellenszenve folytán Ellingert fellépte esetében demonstrátióval fenyegette volna. Mi ily fenyegetést — bármely magános ember részéről határozottan rászólunk, s bizonyosak vagyunk benne, hogy habár volna is egyesnek ily merényrő bátorsága, a közönség egyetemes ellennyilatkozatában a legszigorúbb bíróra akadna. — Ma adatik: BÁNYARÉM. Ered. népszínmű 3 szakaszban. Telegraf! tudósítások. (Legújabb levantei posta) A stambulbeli tudósítások f. hó 15-keig terjednek. A hóval borított föld itt megfagyott. Na pol eon herczeg f. hó 12-kén Francziaországba tért vissza. Stájerországból eddig, nem isO, mint korábban közölve volt, hanem egyelőre csak néhány tábori faház (barake) érkezett. A francziák az ő kórházaikat már a Bosporus európai oldalán helyezték el, „Jupiter“ és „Turenne“ franczia sorhajók s „Napoleon“ csavargőzös Francziaországba indultak. A kilenczedik franczia divisio, úgy szintén Drinápolyból a huszár-és dragonyos ezredek itt fog * TUDOMÁNYOS IRODALOM- 11(313). A pannonhegyi papi tized Somogyban. Történeti, jogi és peres szempontból nézve 1854- ben. Irta Hegedüs József, N. Kanizsán székelő h. ügyvéd. Ára 30 kr. p.p. 1854. N. Kanizsán. (941.) Mindenekelőtt üdvözletünket a szerzőnek, — ki, habár külön megyének lakosa, — min megyénket érdeklőleg oly munkát nyújt ez értekezésben, mely, mint ő szól: „nemcsak korszerű, hanem utolsó perczszerű is leszen, azért, mivel az örök időkre döntő csata sok helyütt most vívatik, sok helyütt előkészíttetik; de általában az 1853. márt. 2-diki cs. nyílt parancs szerinti megváltás ideje innentova bekövetkezik. Történeti, jogi és peres szempontból tárgyalja sz. feladatát. Nézzük hát először is a történeti részt. A somogymegyei papi tizednek eredetét sz. — mint ez történetileg tudva van ,— a somogymegyei Kupa, vagy magyarabbul Koppány herczegnek, — mely névről Somogyban nemcsak helység, s mellette ömlő hévizü hasonnevű folyam, de várrom, s nem épen meszsze tőle — közhír szerint Koppány bálványairól nevezett Bálványos vár érdekes nyomai is látszanak. — István első királyunkkal- vallásos alapú polgárháborújából származtatja. Idézi e végett az 1001-ben kelt adománylevelet, eredeti latin s szerző által magyarított nyelven. Elősorolja ennek különböző időkben számos pápák s magyar királyok általi megerősíttetését, ennek jogigénye ellenében, először a Somogyban birtokos veszprémi püspökségnek. 1223-ban az Endre aranybullája által fölzaklatott megyei nemességnek; úgy a Somogy Drávántuli részeiből a tizedet maga részére igénylő zágrábi püspökségnek; majd a megyében szintén birtoklóit fehérvári káptalanságnak; később a megye összes lelkészeinek, — különösen Porcsa nevű segesdi tized-megtagadó lelkésznek— 1332-ből majd a lakosoknak 4 350-röli pertámasztásait; a török zivatar után föllépett Sajgó nevű főapátnak Somogymegye összes közönsége ellen támasztott jogvisszaszerző működéseit s erélyének következményét a III. Károly által 1715-ben hozott ítéletet, majd az ez ellen támasztott perújítás következtében 1726-ban létre jött, s az örökharcz megszüntetése végett 1729. 45. t. sz. beczikkelyeztetett érdekes szerződést, midőn Somogy nemességének sikerült a több mint félezredes pert, oly győzelemmel fejezni be, hogy Fuxhoffernek csak úgy általánosságban tett számítása szerint 100.000 frtot meghaladó évi haszonvételért, csak 6500 rdenes forintokat tartozott haszonbérül fizetni. Idézve van a magyar nemességnek szűz vállait beszennyezett e szerződés ellen, mindjárt ennek megerősítése után,— a beczikkelyezés daczára is, — az alapitó levél hitelességének kétségbe vonásával támasztott újabb megtámadás, mely — csodálatos — oly hatálylyal lön vezetve, hogy a kir. curia 1774. évi jan. 30-kán hozott ítéletében a czáfolt adománylevél jogerejét, csupán gyakorlatnál fogva találta tanácsosnak kimondani. Ez időtől fogva — II. József korát kivéve, egész addig meghagyatott jogai élvezetében a főapátság, mig nem 1848-ban eljött az idő teljessége s ezen megyét is feloldotta azon tized terhe alól, mely Koppány merényletének s a föllázadt megye ösbünének volt engesztelő áldozata. „1848—49-ben — igy szólsz. — a tized általában megszűnt Somogyban is; de e szünet a bortizedre nézve nem lett tökéletes halál. Kerestek módot azt újra feltámasztani, s él máig is, a nélkül azonban, hogy egyszersmind a sz. mártoni főapátság szerződött tized bérének fizetése is föltámasztatott volna. Éljen-e, van-e benne életrevalóság és mennyi ?“ a jogi és peres rész mutatják : igen szépen, világosan és meggyőzőleg. Nincs elég hely, hogy sz. művének e tömkelegét részleteiben fölmutassuk. Elég leszen méltánylólag kimondanunk, hogy e bonyolult jogi és peres kérdésről utolsó redőnyig le van vonva az ezredéves lepel; nyíltan szemlélhető ennek élettelen csontteteme, melyben ha ki még eddig némi életerőt hitt lappangani, vegye kezébe szerző becses munkáját, s olvassa föl aztán belőle önmaga a requiemet, melyet a jogi és részhez csatolt gyakorlati rész záradékában így énekel szerző: „Nem kell, hogy mi jelöljük ki, melyik és mikép hajtsa meg fejét a törvény előtt; a tized kijelölte önmagát, avval elbánni, a végrehajtó hatalom dolga; s most már nincs egyéb hátra, minthogy a hosszú beszédnek legyen rövid a vége; igaz szónak nem kell hangos apostol; elkárhozottnak késő messiás nem üdvösség; ugyanazért a hozott válságos törvénynek szereztessék és adassék meg mi az övé; a hátrányilag érdekletteknek pedig szolgáljon vigaszul, hogy ingyen nyereség, pénz nélküli veszteség, nem nagy veszedelem.“ És most szabadjon elmondanunk egyes adatok fölötti s általános észrevételünket. „Nemzetgazdászati szempontból is — így szól élőbeszédében szerző — megérdemel a tárgy néhány lapnyi tüzetes értekezést. Somogy megyében legkevesebb 65.000 hold van szőlőtőkékkel beültetve. A hegyvám törvényes bázisát, tehát a legkisebbet véve mérvül , terem évenkint minden holdon 20 akó, következve az egész becsültetett területen egy millió háromszázezer akó, ebből tizedjutalék: 130 ezer akó; mi 3 ft középárral véve: 390 ezer pft. évi forgalom; tőkésítve pedig hétmillió nyolczszázezer pft. Nem mindennapi kérdés , e tőke kit illet most törvényleg , s kinek mentessék meg?“ Ki úgy ismeri, mint mi, megyénk bortermelését, az előtt megdönthetien igazság, hogy egy hold termőképességét, csak a legkedvezőbb években lehet átalán 20 akóra, árát pedig csak szűk termésben 3 frtra tenni. E számtétel tehát a jelenben devalválandó: míg ha tekintetbe vesszük, hogy szabad kéz, s a küszöbön álló magyar borforgalom e csaknem holt kincseket, mily életdusakká emelendi , úgy nemcsak kétszereznünk, de sőt háromszoroznunk is bátran lehet a 7800,000-nyi tőkét, melyről aztán még nagyobb fontossággal emelhetjük ki a kérdést: e tőke kit illet most törvényleg s kinek mentessék meg? A 6 lapon említi szerző, hogy sz. István fogadást tön, hogy ha Koppányi legyőzendi, a fellázadt Somogyin, minden tenyészetéből, sőt még a nép szaporodásából is tizedet ajándékoz és kötelez sz. Márton monostorának; a 15 lapon pedig ezt,"... „az adománylevél — 1350 — oly szorosan magyaráztatott, hogy még az is bebizonyíttatott, mikép nemcsak a föld terméséből, hanem a nép szaporodásából is jár tized.“ E nézetet szerző munkáján kívül a közvéleményben s Carthurtius és Hartwicknál is föltalálhatni, sőt azon állítást is hallhatni , hogy Nyalka és Pázmánd falukat Győrmegyében, ily gyermek adóval népesítették volna meg. Ezen az emberiséggel s egyházi szelídséggel homlokegyenest ellenkező állítmányt sz. István oklevele szövegéből „decima liberorum“, csak a latin nyelv természetét véve is tekintetbe, nem lehet következtetni. Pálma s utána Virág igen helyesen, szabad gazdák tizedének fordítják, sőt Turóczynál a liberorum helyén hospitum áll,valamint Fuxhoffernél is. Helyesen teszi szó, ha az alapitványlevelet, — mely alapja értekezésének — a Szeder Fábián által kijelölt javításokkal egybeveti, s egyéb adatai közt közzéteszi a Széchenyi gyűjteményben s bizonyosan a megye levéltárában is feltalálható azon összeírást, melyből nemcsak az tűnik ki, hogy a nemesek is fizették a papi tizedet, hanem hogy még a pusztai birtokoktól is fizették azt, melynek pedig minél erősebb bemutatása lényegesen segíti elő az értekezés fő feladatát. Helyén lett volna még — a történelmi részben, — hacsak jellemzésül is fölemlíteni , hogy a devalvatio újra kérdést sőt pert szült a fizetésre nézve, s e pert csak a 48-dik év kardja metszette ketté. A különben teljes méltánylásunkat, sőt köszönetünket kivívott műre nézve, óhajtásunk továbbra csak az : vajha ne lenne megyénkben helység, lelkész, birtokos , ügyvéd és biró, ki olvasatlanul hagyná, ama szükséges figyelmeztetéssel, mely igy zárja be: „hogy e könyv nem bírói ítélet, hanem csak elfogulatlan magános nézet, mely tehát senkinek sem jogot nem ajándékoz sem kötelességet ebbe nem szab.“ A kiállítás Markbreiter nyomdájának teljes becsületet szerez. Igazatlanul hagyott sajtóhibák közt, csak III. Károlynak ismételten VI-dik alatti — tehát nem min történelmünkre vonatkozó — idézése, s 9 század helyett 19-nek említése a 69 lapon, kiemelendők. Körmendy Sándor: Magyar könyveskt. 44(841). Kolmár József: Újabb keresztény katedrái tanítások, melyeket néhai Kolmár József révkomáromi helv. hitv. prédikátor és esperes hátrahagyott irományaiból szerkesztett és kiadott Vári-Szabó Sámuel, tiszaföldvári lelkész. Szarvason, Réthy Lipót gyorssajtóján. 1854. 8-rét. Első kötet harmadik füzete: 321—464. (Ára az első kötetnek, mely a jelen füzettel be van végezve, 3 pfrt ) 45(845). Névkönyv, naptár. A tiszamelléki helv. hitvall. egyházkerület névkönyve, naptárral 1855-dik, 365 napból álló közönséges esztendőre. Negyedik évfolyam. Sárospatak. A főiskola költségen és betűivel. 8-rét 711. 46(846). Zimmermann Jakab: Egyházi szokások és szertartások. A nép- s vasárnapi iskolák számára irta dr. Zimmermann Jakab. Pest, 1855. Müller Emil könyvnyomdája. 16-rét 68. Ára csinosan kötve 6 pkr. (Ugyanezen munka ugyanazon szerzetes német nyelven is megjelent, s szintén 6 pkrért megszerezhető.)