Pesti Napló, 1855. január (6. évfolyam, 1445-1467. szám)

1855-01-28 / 1465. szám

fejj?* Ui,on»A°ru- Nap°,con­us 12-én Fran­cziaor­szájba elutazót. A 9. franczia hadosztály Szam­­bulban telel. A görög lobogó a török kikötőkben ismét szabaddá ,van téve. Krimiából jelentik, mikép számos csetepatét közt hó és fagy daczára az ostrommunká­latok IS slábnyira haladtak elő. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest^ A ff­óth Lőrinc* által szerkesztett s Heckenast G. által kiadott „Jogtudományi s törvényke­zé­si,t­ag/iak“ második füzete is pontosan megjelent. A f,p­sö­­fi­zetet december elején, a másodikat azután öt hét TSvlSihil­kPiePén vettük. Egészen praktikus irányú értiekP^seken kívül, milyenek az első füzetben a „per­gel i, ki,f,q.gáVo­k •“ 8 8 más^^ ,az előb­bi állapotba visszahelyezésről“ tartalmas q.sje * tárt“ (Qasuistijfát), jogtudományi könyv­­sí­e wlléri“ s alapos könyvismertetéseket tartalmaznak e rdietqk- Különös ügyelem forditatott a régi és uj tör­vény­es törvénykezés hasonlítására. Szinovácz György, első repdlji váltójogtudósunk parallásákat von az 18.4.0rki magyar váltójog­i eljárás és az uj váltórend­szabály,, és eljárás. közt. Fogarasy János m. akad. tag s jeles jogtud. Írónk „összehasonlítási ki­sér­t­e­t­e­k­e­t“ kezd meg a régibb magyar és az újo­­nan behozott törvények között. Kik a mély tudomá­nyos értekezéseket szeretik, ott találják a második fü­zetben Gans Ede híres, ,Örökjoga“ kivonati ismertetésének megkezdését. Az „ü­g­y­v­é­d­i á­ll­a­­potok és érdekek,a­melyek hosszabb cyclust fog­nak igénybe venni, az e téren sokat működött szerkesztő által tárgyaltatnak a II. füzetben. A könyvismertetések során ekkorig Hye „Strafproceszordnung“-ja és az új magyar büntetőjogi irodalom tárgyaltatik Paul­er ala­pos tolla által. A jogirodalmi szemle gazdag. Az első füzet teljes öszpontosított átnézetét adja az 1850-év ótai magyar jogirodalomnak; az ausztriai német jogiro­dalom szemléje már 39 számot tartalmaz. Az egész művet, mint az eddigi két füzet is bizonyítja, g­yakorl­­­a­tis­ág jellemzi. E tekintetben is teljesíti szerkesztő ígéretét. S épen azért, nem foghatjuk meg, hogy a turis­­ták érdekeit kiv­álólag képviselő s tisztán gyakorlati füzetek fennállhatása mindeddig az illető közönség által nem biztosítatott. Az előfizetők száma a perleke­dő­k, az ügyvédekben népes Magyarországban, hol annyi a turista, hol oly általános volt az óhajtás egy tör­vénykezési orgánum létrejövetele iránt, hol a törvény­kezési tömkelegben, az új törvények alkalmazásával járó nehézségek, és természetes ingatagság mellett eligazo­dásra s tájékozó útmutatásra oly nagy s égető szükség mutatkozik, alig haladja túl a 200-at s ezek sorában alig van, mint halljuk 10—15 biló­s bírósági tisztviselő. Holott magában azon B­ossányi perben is, melyet az első füzet ismertet, többre megy a felperesek és avatkozók száma. E tárnak (melynek egy évi folyamára — u. m. tiz füzetre előfizetési dija 6. postán küldve 7 frt.) úgy tudományos, mint gyakorlati becse biztositatott, oly fér­fiak közreműködése által mint Fogarasy, Pauler, Szino­vácz, Schuster és Wenczel Gusztáv tanár stb. .— Az első nyilvános szóbeli végtár­gy­a­l­á­s, az új perrendtartás értelmében, a pestme­gyei büntető törvényszék előtt f. hó 25-kén tartatott. A vádlott védnöke Tóth Lőrincz ügyvéd. A tárgyalás még be nem fejeztetett. E nyilvános vég­tárgyalás felöl, egyik legjelesb jogtudósunk tolla után bővebben értesítendjük­­. olvasóinkat. — Arany János „Toldi“-ja Kolbenheuer evang. lelkész által németre fordittatott. — Utczáinkat magas hó fedi; és minthogy a járdák is az utczákhoz tartoznak, a járdák is vastag hóréteg alatt feküsznek s ez­úttal Pesten nincs egy járdataposó, egy kövezetkoptató is. Csak a szél gondoskodik a hó elta­karításáról, hordva a háztetőkről a havat s minden gya­loglóra fúva egy adagot, hogy minden lakos viselje a közterhet és segítse elhordani a havat. A házurak meleg kályha mellett vagy vígan pattogó kandalló előtt várják a szél erősödésének sikerét; hiszik, hogy ez ingyen napszámos, ki éjszámra is dolgozik, elfúrja a ház elöl is a havat s e várakozásban lassan összelapátoltatják a ház­mester által -i­ udvarukon az ég áldását. E nagy hónak, melyből, ha az Isten egy kis lágy időt ad, gyönyörű locs­­pocs támadand ismét a fővárosban is, nem csak az a kö­vetkezése lett, hogy utczáinkon megcsendült a szánok zenéje s az egymást bombázó iskolagyermekek élénk kiáltása ablakaink alatt tudtul adja, hogy most az ingyen testgyakorlás veszi kezdetét, valamint hogy a fákkal be nem ültetett országutakról sokszor letér az utat vesztett vándor, hanem az a következése is lett, hogy a bécsi és külföldi posták kimaradtak s az újság- és hirszomjazó közönség 24 órával később tudhatja meg, hogy semmi sem történt. m.­g) Ma, u. m. jan. 28-kán van félszázados évfordulata Csokonai Vitéz Mihály halála napjának. Született 1773. nov. 17. meghalt 1805. jan. 28-kán. Ha ma vol­na a nap, mely őt közölünk elragadná, miként seregle­­nék körül ravatalát e nemzet jobbjai, mig félszázad előtt részvétlenség küzepett a némileg pártoláshiány súlya miatt dőlt kora sírjába. E napon hisszük, megemlékez­nek Debreczenben is a nagy költő halálának napjára s tán nem egy két lelkes honfi és honleány lelkében táma­dand az óhajtás a költő emlékét oly ténynyel is megörökíteni , melynek alkalmául e félszázados nap szolgáljon s mely közvetlen hatásában az irodalom ügyét emelje. Debreczenben , ha mindenik, ki tisz­telettel állott meg Csokonai sirja előtt, a költő szellemét egy magasabb érzülettel kívánja kiengesztelni, filléren­­kint is szép öszveg kerülhet ki, mely egy üdvös alapit­­ványnyá válhatnék. Ily emlék maradandóbb volna, mint a köböl faragott síremlék. — Concha Károly a H. hirdetései között előfize­tést hirdet „Tavaszi lombok“ czímű költemény füzetére. Miután e névvel költőink sorában még nem találkoztunk, sokan azt fogják hinni, a híres spanyol tábornok írta e költemény-füzért. — A P. Lloydban olvassuk, miként a franczia és angol gazdák és kertészek legtekintélyesbjei sürgetőleg ajánlják a „sorghum saccharatum,“ egy czukor­­anyag tartalmú növény termesztését, mely nemcsak mint igen tápláló ,zöld takarmányul használható, hanem mely a czukornádat is helyettesitheti s melynek magva mint hüvelyes főzelék igen élvezhető eledelül szolgálhat, a köles kásához hasonlítván. E növény a tengeri (kuko­­ricza) mellett tenyészik s hasonló mivelést kíván. E növény magva Heinemann magárus kereskedésében Erfurtban kapható. ■— A helybeli német lapok egyikének magánhirdetései között már rég ajánlja egyik husárusunk „bécsi bor­júhús“-t, fontonkint 16 és 18 kujával. Tehát e hús­nak Bécsből ideszállittatása s a fogyasztási adó mellett is nyereséget nyújt ez üzlet a hirdető husárusnak. E körülmény keserű satyrája a főváros környéke mar­hatenyésztési állapotának. A fővároshoz közel eső gazdák tehát sem eléggé jó, sem­ elegendő borjút nem szállíthatnak a pesti piac­ra. És ezt mi természe­tesnek tartjuk. Mig birtokosaink, gazdáink, megfoghat­­lan csökönösséggel fognak a közlegelőhöz ragaszkodni; mig az istállózás hasznait be nem látandják, addig a gazdaságuknál mutatkozó közvetlen fogyatkozás mellett állattenyészetünk is silány marad, s az ösztövér tehén alatt satnya borjakat találunk s ily borjakat vihetünk a vásárra. — Batthyányi Leonora f. hó 21-én elte 60-dik évében Budán meghalt. Vidék, Deés, jan. 15. Örvendetes dolgok megírásá­val kezdem meg ez évi első tudósitásomat, melyek csak helyérdeküek ugyan, de mivel városunk jólléte, s lehető felvirágozása körül forognak, — mi pedig Erdély egyik jelentékenyebb magyar városai sorába tartozunk — azt hiszem, a magyar közönséget is fogják érdekelni. Leg­előbb is anyagi viszonyainkról, melyek a szellemieknek alapját képezik — egyesek úgy mint testületek életében. — Anyagi viszonyai városunknak kedvezőbb fordulatot nyertek a magas kormány azon kegyes rendelete által, melynél fogva az italárulási jognak 14 évre leendő el­zálogosítását 2000 ft. pp. évenként fizetendő öszvegért, s a zálog-summa ez idő alatti letörlesztése mellett jóvá­hagyni méltoztatott — ezen idő alatt tehát adósságaink­tól megtisztulva, a bevételek és kiadások közötti arány helyre fog állani, mi a jó gazdaság s c­élszerű életfen­­tartás nélkülözhetlen feltétele,­ hogy az anyagi jóllét a szellemit is elő fogja mozdítani, teljes okunk van remél­ni, mert városunk diszesítése­­ és felvirágoztatására czélszerű lépések vannak léve. Eló 21 -kétől fogva,az utczák éjeli kivilágítása megkezdetik, az illető mester­embereknél kötött szerződés szerint ez időre a lámpák­nak készen kell lenni, — s azok hogy nemcsak készen lesznek, de világítani is fognak — teljes okunk van re­mélni. — Nem az egész város, de annak csak neveze­tesebb részei fognak egyelőre világítani. De nincs kö­zöttünk senki, ki ennyinek is ne örülne , mert a földi jóllétre okvetlen szükségeltetik a világosság. Ezen jóté­kony czél előmozdítására már két polgári tánczvigalom volt, szép sikerű, az előbbkelő osztály még nem mu­latott e jótékony czél rovására, mivel az erre használni szokott termek más czélra vannak elfoglalva — de re­méljük csak ideiglenesen.­­—A vasárnapi iskola terve a felsőség előtt áll, s mihelyt leérkezendire, az ör­vendetes uj évi események számát egygyel szaporitandja a levelező. 1 1 h 1.. . Ma tette tisztelkedésit a vidéki nemesség magos R. F. ur vezérlete alatt újonnan kinevezett Déés kerületi fő­nök és helytartósági tanácsos Stadler Károly m­agánál nemzeti egyenruhában, melyet a megtisztelt, szívesen fo­gadni méltóztatott, Ígérvén, hogy az osztálynak, mint bár kinek az igazságot kiszolgáltatni, és hivatali köréhez képest szolgálni kész leend. —* Mivel a jótékony czélu adományozások, mert oly ritkák , — egyet megemlí­teni érdemesnek tartok. — Dr Sz. S. miveit keblű ha­zánkfiainak egyike 15 sz. pp. ajándékozott a helybeli virágzó állapotban lévő kisdedovó intézet tőkéje gyarapí­tására, őt mint cs. k. kerületi orvost illető gyógyszertár vizsgálati illetőséget.­­ Ezen intézet tőkéje gyarapí­tására szolgáló kisdedovói tánczvigalmak is meg fognak tartatni, rövid időn. Szellemi érveknek nagy hijjával va­gyunk. Színész-társaság már másfél év óta nem volt ná­lunk; — egy szavallati, és zenészek­ jótékony czélu aca­demia terve van készülőben, melyről többet — ha sike­rül. — Két hónap óta mulat köztünk Mezei József festész — kinek már a pesti műtárlatba is voltak­ kitéve sikerült képei. Sok becses arczot megmentett nálunk már eddig is a múlandóságtól, s meglehetősen el van látva munkával, mi városunk szellemi miveltségének bizony­ságaként tekinthető; — minket igen megleptek táj- és ol­tárképei, melyek bármely műtárban, vagy kép kiállításban méltó helyet foglalhatnak; szép teremtő, és képzete, ügyes összeállítás és színezés jellemzik műveit — átalában jobb hazai művészeink sorába számíthatjuk, és miért állnak oly ritkán mégis a pesti műtárlatban képei? Mind­e mellett az intézet k­árt, nálnak sói rokonszernv mutatkozik, maga Mezei csak nálunk 10 egyleti tagot szerzett, valóban hogy Erdélyben eddig oly kevés tagjai voltak, csak annak tulajdoníthatni, hogy hiányzottak apostolai, kik annak üdvös czélját megérteni, s terjesz­teni tudták, vagy akarták volna. Időjárásunk jó a legkedvesebb téli napjaink vannak, nagy hó — mely alatt vetéseink jól telelnek, és jó szám­t, mely a gabonaár leszállítására még sincs befolyással, mert a tisztabuza osztrák mérője 9, a törökbuzáé 5, a zabé 2 forinton kél még mindig, mi folytonosan aggasztja a fogyasztó kö­zönséget. Somogy, január közepén. Csurgói tanodánk is tatárt fogott. A három millió egypár száz pengőre deval­válandó. Az alapitó által ez öszveg oly helyre teendő, hol három — mondd — három egész századon keresztül kamatot kamat mellé tőkésítenek, s csak három század múltán — midőn Csurgón már tán gymnasium sem léte­­zendik, vagy a mikor már az európai elöhaladott civili— satio csak tanárokat, nem pedig tanulókat is ismerend — nyúlhatnak ez öszveg kamatjához. — Hosszú életet a vál­lalkozó angol banknak! ... Mit gondol­sz, az, ha ily mély valódi angol számítással vetjük meg, minden sürgetőleg szükségelt intézményeinknek alapját, nem aluszik-e ki akkorra a magyar genius fáklyája, mikorra e források tápanyagot nyújhatnának, már-már magasra törő láng­jainak ?!... Jó éjszakát ! r. 1. Közintézet. Nemzeti színház. Jan. 26-kan, Egressy Gábor föllépteül, új szereposztással. Har­mincz év egy játékos életéből. Dráma há­rom szakaszban. Irta Ducange, fordította Jakab István. Azon genreból való darab, mely erkölcsi rémítéssel igyekszik hatni a nézőre. A játékosból nemcsak hálátlan gyermek, rosz férj, korcs apa, hanem váltóhamisító, sőt gyilkos is válik; ezer szerencse, hogy harmincz év le­­folyta után egy gerenda átveszi a gondviselés szerepét, s leszakadván a szerencsétlenre, megmenti őt a törvény­től, melynek szolgái már elesietnek zsákmányuk átvéte­lére. Tanulság: óvakodjatok a játéktól, mert rémséges a játékos sorsa. Hatásos jelenetek bőven keletkeznek, de úgy látszik — s ezen örvendünk — a kiszirkalmazott végletességek (szörnyű csendek és csendes szörnyűsé­gek, hosszú néma jelenetek, borzasztó éji zivatarok da­czára is) veszteni kezdik közönségünknél egykori nagy hatályosságukat, s merjük állítani, hogy a darab okvet­lenül megbukik, ha a két játékos, Behlen György és Warning szerepét Egressy és Tóth, Amáliáét Jó­­kainé nem adják. Legtűrhetőbb az első felvonás, s ebben különösen György kifakadó, meg visszafojtott ha­ragja Reupen ellen mesteri volt. Ki kell emelnünk ezen­kívül az utolsó felvonásból a két koldus találkozását, hol a borzasztó mármár nevetségesbe hajlik át, s csak a két művész megragadó játéka biztosította a komoly hatást. Tóthtól finom tapintat volt, némi komikai színezetet adni koldusi alakjának, mert ez villámhárítója lett a nevetség­nek. A Közönség szép számmal jelent meg. Egressi és Jókainé élénken üdvözöltettek s többször hivattak, vala­mint Tóth, Feleki és Udvarhelyi M. is. A nemzeti színház ügye, a­mennyiben az helyes előkészületektől függ, kedvezőbb jövőnek néz elébe. Mint az operai szerződések mutatják , az uj intendáns­­ gróf nagy tapintattal és sikerrel működik. Sokat kell a tisztelt grófnak köszönnünk, hogy a lelkes honleány, L­o­n­o­­vics-Hollósy Kornélia asszony igen kedvező feltételek mellett szerződött,« az intézet végre ismét oly primadonnához jut, kit nem azérlet, nem kizsák­mányoló tekintetnélküli haszonvágy, hanem önbecsülés is és a nemzeti mivetség és honszeretet szent ösztönei köt­nek színpadunk érdekéhez. Vajda hasonló sikerrel sze­rezhetné a gróf úr Bogya kisasszonyon, továbbá egy jó altistanén kívül drámai énekesnőt is, ki mérsékelt igények, s a hazai nyelv ismerete mellett, egyszersmind tete­mes repertoárral bírjon. Pénzerőnk amúgy sem enged sok válogatást, s miután valamely ismeretlen elsőrendű nagy énekesnőre úgy sem számolhatunk, néhány próba­­vendégszerepre nem ártana Kaiser­ Ernst asszonyt is, felléptetni. Az intendáns gróf úr ezen eljárása nemcsak a nemzeti dráma számára takarít meg egy kis pénzerőt, de az operát is oly korba hozza, hogy nemesi ösztönből működő, nem szeszélyes és undoritásig fejeskedő, hanem­ fellépésre mindig kész egyéniségekből alakulván, állandó operánk v­a­ló­b­a­n leend. Azért örömmel üdvözöljük azon szerencsés lépést is, hogy a tisztelt gróf Ellin­­ger és Mazzi urak mindkettejét megszerezte operánk­nak. E két erő egyesülten derekas szolgálatokat teend. Hallottuk ugyan, hogy találkozott már, ki magán ízlése vagy ellenszenve folytán Ellingert fellépte esetében de­­monstrátióval fenyegette volna. Mi ily fenyege­tést — bármely magános ember részéről határozottan rászólunk, s bizonyosak vagyunk benne, hogy habár volna is egyesnek ily merényrő bá­torsága, a közönség egyetemes ellennyilatkozatában a legszigorúbb bíróra akadna. — Ma adatik: BÁNYARÉM. Ered. népszínmű 3 sza­kaszban. Telegraf! tudósítások. (Legújabb levantei posta) A stambul­­beli tudósítások f. hó 15-keig terjednek. A hóval borított föld itt megfagyott. N­a p­o­l e­on herczeg f. hó 12-kén Francziaországba tért vissza. Stájerországból eddig, nem isO, mint korábban közölve volt, hanem egyelőre csak néhány tábori faház (barake) érkezett. A francziák az ő kórházaikat már a Bosporus európai oldalán helyezték el, „Jupiter“ és „Turenne“ franczia sorhajók s „Napoleon“ csavargőzös Francziaországba indultak. A kilenczedik franczia divisio, úgy szintén­­ Drinápolyból a huszár-és dragonyos ezredek itt fog­ * TUDOMÁNY­OS IRODALOM- 11(313). A pannonhegyi papi tized Somogy­ban. Történeti, jogi és peres szempontból nézve 1854- ben. Irta H­e­g­e­düs Józs­ef, N. Kanizsán székelő h. ügyvéd. Ára 30 kr. p.p. 1854. N. Kanizsán. (94­1.) Mindenekelőtt üdvözletünket a szerzőnek, — ki, ha­bár külön megyének lakosa, — min megyénket ér­­deklőleg oly munkát nyújt ez értekezésben, mely, mint ő szól: „nemcsak korszerű, hanem utolsó percz­­szerű is leszen, azért, mivel az örök időkre döntő csata sok helyütt most vívatik, sok helyütt előkészít­tetik; de általában az 1853. márt. 2-diki cs. nyílt pa­rancs szerinti megváltás ideje innentova bekövetkezik. Történeti, jogi és peres szempontból tárgyalja sz. feladatát. Nézzük hát először is a történeti részt. A somogymegyei papi tizednek eredetét sz. — mint ez történetileg tudva van ,— a somogymegyei Kupa, vagy magyarabbul Koppány herczegnek, — mely név­ről Somogyban nemcsak helység, s mellette ömlő hé­­vizü hasonnevű folyam, de várrom, s nem épen mesz­­sze tőle — közhír szerint Koppány bálványairól neve­zett Bálványos vár érdekes nyomai is látszanak. — István első királyunkkal-­ vallásos alapú polgárháború­jából származtatja. Idézi e végett az 1001-ben kelt adománylevelet, eredeti latin s szerző által magyarí­tott nyelven. Elősorolja ennek különböző időkben számos pápák s magyar királyok általi megerősítteté­­sét, ennek jogigénye ellenében, először a Somogyban birtokos veszprémi püspökségnek. 1223-ban az Endre aranybullája által fölzaklatott megyei nemességnek; úgy a Somogy Drávántuli részeiből a tizedet maga ré­szére igénylő zágrábi püspökségnek; majd a megyé­ben szintén birtoklóit fehérvári káptalanságnak; később a megye összes lelkészeinek, — különösen Porcsa nevű segesdi tized-megtagadó­ lelkésznek— 1332-ből majd a lak­osoknak 4 350-röli pertámasztásait; a török zivatar után föllépett Sajgó nevű főapátnak Somogy­­megye összes közönsége ellen támasztott jogvissza­­szerző működéseit s erélyének következményét a III. Károly által 1715-ben hozott ítéletet, majd az ez el­len támasztott perújítás következtében 1726-ban létre jött, s az örökharcz megszüntetése végett 1729. 45. t. sz. beczikkelyeztetett érdekes szerződést, midőn Somogy nemességének sikerült a több mint félezredes pert, oly győzelemmel fejezni be, hogy Fuxhoffernek csak úgy általánosságban tett számítása szerint 100.000 frtot meghaladó évi haszonvételért, csak 6500 rdenes forintokat tartozott haszonbérül fizetni. Idézve van a magyar nemességnek szűz vállait beszennyezett e szerződés ellen, mindjárt ennek megerősítése után,— a beczikkelyezés daczára is, — az alapitó levél hite­lességének kétségbe vonásával támasztott újabb meg­támadás, mely — csodálatos — oly hatálylyal lön ve­zetve, hogy a kir. curia 1774. évi jan. 30-kán hozott ítéletében a czáfolt adománylevél jogerejét, csupán gyakorlatnál fogva találta tanácsosnak kimon­dani. Ez időtől fogva — II. József korát kivéve, egész addig meghagyatott jogai élvezetében a főapátság, mig nem 1848-ban eljött az idő teljessége s ezen megyét is feloldotta azon tized terhe alól, mely Koppány me­rényletének s a föllázadt megye ösbünének volt en­gesztelő áldozata. „1848—49-ben — igy szól­sz. — a tized általában megszűnt Somogyban is; de e szünet a bortizedre néz­ve nem lett tökéletes halál. Kerestek módot azt újra feltámasztani, s él máig is, a nélkül azonban, hogy egyszersmind a sz. mártoni főapátság szerződött tized bérének fizetése is föltámasztatott volna. Éljen-e, van-e benne életrevalóság és mennyi ?“ a jogi és peres rész mutatják : igen szépen, világosan és meggyőzőleg. Nincs elég hely, hogy sz. művének e tömkelegét részleteiben fölmutassuk. Elég leszen méltánylólag kimondanunk, hogy e bonyolult jogi és peres kérdés­ről utolsó redőnyig le van vonva az ezred­éves lepel; nyíltan szemlélhető ennek élettelen csontteteme, mely­ben ha ki még eddig némi életerőt hitt lappangani, ve­gye kezébe szerző becses munkáját, s olvassa föl az­tán belőle önmaga a requiemet, melyet a jogi és rész­hez csatolt gyakorlati rész záradékában így énekel szerző: „Nem kell, hogy mi jelöljük ki, melyik és mi­kép hajtsa meg fejét a törvény előtt; a tized kijelölte önmagát, avval elbánni, a végrehajtó hatalom dolga; s most már nincs egyéb hátra, minthogy a hosszú be­szédnek legyen rövid a vége; igaz szónak nem kell hangos apostol; elkárhozottnak késő messiás nem üd­vösség; ugyanazért a hozott válságos törvénynek sze­reztessék és adassék meg mi az övé; a hátrányilag ér­dekletteknek pedig szolgáljon vigaszul, hogy ingyen nyereség, pénz nélküli veszteség, nem nagy vesze­delem.“ És most szabadjon elmondanunk egyes adatok fö­lötti s általános észrevételünket. „Nemzetgazdászati szempontból is — így szól élő­beszédében szerző — megérdemel a tárgy néhány lapnyi tüzetes értekezést. Somogy megyében legkeve­sebb 65.000 hold van szőlőtőkékkel beültetve. A hegy­vám törvényes bázisát, tehát a legkisebbet véve mér­vül , terem évenkint minden holdon 20 akó, követ­kezve az egész becsültetett területen egy millió három­­százezer akó, ebből tizedjutalék: 130 ezer akó; mi 3 ft középárral véve: 390 ezer pft. évi forgalom; tőké­sítve pedig hétmillió nyolczszázezer pft. Nem minden­napi kérdés , e tőke kit illet most törvényleg , s ki­nek mentessék meg?“ Ki úgy ismeri, mint mi, megyénk bortermelését, az előtt megdönthetien igazság, hogy egy hold termőképességét, csak a legkedvezőbb évek­ben lehet átalán 20 akóra, árát pedig csak szűk ter­mésben 3 frtra tenni. E számtétel tehát a jelenben devalválandó: míg ha tekintetbe vesszük, hogy sza­bad kéz, s a küszöbön álló magyar borforgalom e csaknem holt kincseket, mily életdusakká emelendi , úgy nemcsak kétszereznünk, de sőt háromszoroz­nunk is bátran lehet a 7800,000-nyi tőkét, melyről az­tán még nagyobb fontossággal emelhetjük ki a kér­­dést: e tőke kit illet most törvényleg s kinek men­tessék meg? A 6 lapon említi szerző, hogy sz. István fogadást tön, hogy ha Koppányi legyőzendi, a fellázadt So­mogyin, minden tenyészetéből, sőt még a nép szapo­rodásából is tizedet ajándékoz és kötelez sz. Márton monostorának; a 15 lapon pedig ezt,"... „az adomány­levél — 1350 — oly szorosan magyaráztatott, hogy még az is bebizonyíttatott, mikép nemcsak a föld ter­méséből, hanem a nép szaporodásából is jár tized.“ E nézetet szerző munkáján kívül a közvéleményben s Carthurtius és Hartwicknál is föltalálhatni, sőt azon állítást is hallhatni , hogy Nyalka és Pázmánd falukat Győrmegyében, ily gyermek adóval népesítették volna meg. Ezen az emberiséggel s egyházi szelídséggel homlokegyenest ellenkező állítmányt sz. István okle­vele szövegéből „decima liberorum“, csak a latin nyelv természetét véve is tekintetbe, nem lehet következ­tetni. Pálma s utána Virág igen helyesen, szabad gazdák tizedének fordítják, sőt Turóczynál a liberorum helyén hospitum áll,valamint Fux­­hoffernél is. Helyesen teszi szó, ha az alapitványlevelet, — mely alapja értekezésének — a Szeder Fábián által kijelölt javításokkal egybeveti, s egyéb adatai közt közzé­teszi a Széchenyi gyűjteményben s bizonyosan a me­gye levéltárában is feltalálható azon összeírást, mely­ből nemcsak az tűnik ki, hogy a nemesek is fizették a papi tizedet, hanem hogy még a pusztai birtokoktól is fizették azt, melynek pedig minél erősebb bemuta­tása lényegesen segíti elő az értekezés fő feladatát. Helyén lett volna még — a történelmi részben, — hacsak jellemzésül is fölemlíteni , hogy a devalvatio újra kérdést sőt pert szült a fizetésre nézve, s e pert csak a 48-dik év kardja metszette ketté. A különben teljes méltánylásunkat, sőt köszönetün­­ket kivívott műre nézve, óhajtásunk továbbra csak az : vajha ne lenne megyénkben helység, lelkész, birto­kos , ügyvéd és biró, ki olvasatlanul hagyná, ama szükséges figyelmeztetéssel, mely igy zárja be: „hogy e könyv nem bírói ítélet, hanem csak elfogulatlan magános nézet, mely tehát senkinek sem jogot nem ajándékoz sem kötelességet eb­be nem szab.“ A kiállítás Markbreiter nyomdájának teljes becsületet szerez. Igazatlanul hagyott sajtó­hibák közt, csak III. Károlynak ismételten VI-dik alatti — tehát nem min történelmünkre vonatkozó — idézése, s 9 század helyett 19-nek említése a 69 lapon, kiemelendők. Körmendy Sándor: Magyar könyvesk­t. 44(841). Kolmár József: Újabb keresz­tény katedrái tanítások, melyeket néhai Kol­már József révkomáromi h­elv. hitv. prédikátor és es­peres hátrahagyott irományaiból szerkesztett és kiadott Vári-Szabó Sámuel, tiszaföldvári lelkész. Szarva­son, Réthy Lipót gyorssajtóján. 1854. 8-rét. Első kötet harmadik füzete: 321—464­­. (Ára az első kötetnek, mely a jelen füzettel be van végezve, 3 pfrt ) 45(845). Névkönyv, naptár. A tiszamelléki helv. hitvall. egyházkerület névkönyve, naptárral 1855-dik, 365 napból álló közönséges esztendőre. Negyedik évfolyam. Sárospatak. A főiskola költségen és be­tűivel. 8-rét 71­1. 46(846). Zimmermann Jakab: Egyházi szokások és s­z­e­r­t­a­r­t­á­s­o­k. A nép- s vasárnapi iskolák számára irta dr. Zimmermann Jakab. Pest, 1855. Müller Emil könyvnyomdája. 16-rét 68­­. Ára csinosan kötve 6 pkr. (Ugyanezen munka ugyanazon szerzetes német nyelven is megjelent, s szintén 6 pkrért megszerezhető.)

Next