Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)
1855-02-01 / 1468. szám
s nem illik hozzám, hogy nemes barátom kilépésének helyességét bírálgassam. Én is azt állítom, mit nemes barátom az eseményekre vonatkozólag a kabinet kebelében mondott volt. Ő sokszor sürgette a hadügyminisztériumban a változtatásokat, de ez a decemberi ülésszak előtt történt, és hogyha nemes barátom a hadügyi osztály fölötti nézeteihez ragaszkodott , akkor Aberdeen lorolnak mindazon nézeteket, melyeket előtte a múlt szerdán tárgyalt, azon rendkívüli ülésben kellett részleteznie. Ekkor lehetséges leendett ellenvetéseit megvizsgálni. Nekem tehát okvetlenül hinnem kell, hogy nemes barátom oly eljárást követelt, amely a szokással homlokegyenest ellenkezik. Midőn e megjegyzést teszem, semmi sértőt sem akarok rá nézve mondani. Osztozom nemes barátom azon nézetében a háború erélyes folytatásának szükségességére vonatkozólag, de ebből még koránsem következik az, hogy a kormánynak, Sheffield tiszteletre méltó képviselője előtt meg kell szöknie. (Derültség). A kormány az indítvány ellen fog harczolni. Ha az elfogadtatik, eredménye könnyen előrehozható. Ha megbukik, nekünk kell a kabinetben előveendő módosításokat megfontolni. De bármi történjék, a ház meg lehet győződve, hogy mindazon támadások daczára, melyeket ellenünk akarnak irányozni, mi a háborút nyomatékosan folytatandjuk, hogy biztos és tisztességes békét vívjunk ki. (Helyeslés.) Ezután a ház napirendre tér , és Roebuck felkér, hogy indítványát megállapítsa. „Indítványomnak — úgymond — nincs élőbeszédre szüksége. Ez két részből áll : 1) Hogy áll sorsa a Szebasztopol előtti hadseregnek ? 2) Mily okok idézték elő e helyzetet? — Hogy áll a dolog Szebasztopol előtt, ezt tudja az egész világ. A hadsereg élelmiszerek, ruházat és hajlék nélkül van. Beérendem vele, ha a házat arra figyelmeztetem, hogy mi a múlt év elején 54,000 emberből álló hadserget küldtünk a csatatérre, most pedig csak 14,000 ember van belőlök csataképes Krimiában. Mi lett a többi 40,000 emberből ? (Halljuk!) Hol fekszik e szerencsétlenség valódi oka? Imezt a hadügyminisztérium képtelenségében találom, nemcsak itt nálunk Angliában, hanem a csatatéren is. (Helyeslés.) Gyöngélkedésem nem engedi, hogy tovább is beszéljek. Én tehát bejelentett indítványom előterjesztésére egyszerűen szorítkozom.“ A szószóló felolvassa az indítványt, mire a ház minden oldaláról: „Szavazatra ! Szavazatra !“ kiáltás hallatszik. Sidney Herbert felfogja a szót. Mindenekelőtt megjegyzi, hogy a hadseregben uralkodó demoratizáció fő oka a 40 év óta követett rendszerben rejlik. Anglia sohasem viselt nagy háborút , melynek eleje sok szerencsétlenséggel ne járt volna. A kormány semmit sem akar eltitkolni, amit eddig tett, hanem kész a kellő felvilágosításokat megadni minden eddigi rendszabályai fölött. E tekintetben igen téves nézetek uralkodnak. Az ő nézete szerint az indítvány jóváhagyásának azon következménye volna, hogy a kormány tevékenysége mind bel- mind külföldön megakasztatnék. A vizsgálati bizottmánynak vagy semmi rendes dolog sem jutna tudomására, vagy pedig, ha ez volna az eset, mindenesetre a hadsereg rovására történnék. A kormány állása precarius. Egyik legjelentékenyebb tagjának kilépése által nehéz csapást szenvedett, s reméli, hogy a ház, a fenyegető veszélyekkel szemben minden kétértelműség nélküli modorban fog határozni. Drummond az indítvány mellett, Mines ellene szól. Grandy marquis kárhoztatja a háborút, mivel azon meggyőződésben él, hogy Oroszország czárja sohasem táplált hódítási szándékot az ottomán birodalom ellen, és hogy a háborúnak nem az európai súlyegyen a valódi czélja. Layard igen sok találó bizonyítványokat idéz, melyek által bemutatja, mily részak valának a krimiai expedition nézve tett intézkedések, s állítását Balaklava melletti tapasztalataival támogatja. Ő az indítvány mellett szavaz, miután most nincs idő a késlekedésre. Angliának oly férfiakra van szüksége, kik képesek egy Angliához méltó politikát követni, és ily férfiakban nincs hiány. Miután Sir G. Grey és W. Smith ellene, Walpole mellette szólottak, a vitatkozás jövő hétfőre halasztatik. A tegnapi alsóházi ülés jellemző vála izgatottsága miatt kezdetben, és feltűnő nyugodtsága miatt végül. Mielőtt a szószóló székébe leült volna, a házban minden pad el vala foglalva, s midőn lord John Russell belépett, és a negyedik padsorban a miniszterek mögött helyett foglalt, az egész gyűlésben a meglepetés alig visszatartható fölkiáltása hallatszott. Miután a nemes lord lelépésének okait előterjesztette, az est főérdekének vége volt; a tagok eloszoltak, s Roebuck fontos indítványának alig vola fél annyi hallgatója, mint lord John „Statement“-jének. Az utóbbi egyébiránt nem szónokolt „a házzal szemközt,“ a szószóló asztala mellől, mint az ily esetekben szokás, hanem újonnan választott helyéről. Beszédének több helyét az ellenzék élénken megtapsolta. A ministernektől egyegy „halljuk!“ „halljuk !“-ot lehetett hallani, egészben véve az elfogadás úgynevezett „fentartásos“ volt. — A sajtó véleménye is „fentartásos“. Az Aberdeen féle kormányzat ellenei, kik leghangosabban tiltakoznak a rosz háborúfolytatás ellen, lord Johnnak hálálkodnak leköszönéséért, de a leköszönés módja , elhatározásának roszul indokolt gyorsasága, nevezetesen gyöngédtelensége régi barátok és bajtársak irányában minden oldalról roszaltatik. Egyedül a „Daily News“ nem veszi ezt tudomására, megifjult szeretettel fordul a gyakran megtámadott tapasztalt államférfiúhoz, örvend, hogy lord John Palmerston derékségét méltányolta, ebben a két régen egyesek, az utóbbi években láthatólag elváltak közti kibékülést lát, s abból biztos kilátást merít Russell- Palmerstonféle minisztérium alakítására. Az Aberdeenféle kabinet újjáalakításáról, még lord Palmerston hadügyminiszterségével is, a „Daily News“ mit sem akar tudni. A „Morning Post,“ mint fashionable delnő többnyire az üledéket veszi szemügyre Egy régi lovagnak a Bedford-Russell házból egy plebejus mint Roebuck elől nem kellett volna elszaladni Mindenesetre barátaival előbb egyetértenie kellett volna. — A „G h r o n i ce“ zavart és gúnyos hangon szól. Ugyan mit fog a külföld mindezekhez szólani! Mikép fog Ausztria késlekedni, Francziaország elbámulni, Poroszország vállat vonni, és Oroszország diadalmaskodni, miután oly tekintélyes férfiú, mint Russell, az egész világ előtt legyalázza az öngól hadszerkezetet! A külföldön az angol parliamentbeni egyenetlenségeknek ezenkívül is túlzott fontosságot tulajdonítanak!— A „Chronicle“ mint rendesen a régi cliqitekre gondol, mintha annak további fenállásától függne Anglia üdve és a veszélyes pillanatot egészen elveszti szeme elöl. Ezért sohasem akarja és tudja hinni, hogy a coalitio-cabinetet lemondásra lehetne kényszerítni. Valóban a régi pártviszályok rég le vannak rontva , és egy peelita végre is egy whig, egy tory, s egy tory-szabadelvűnek része , „reformáló, eléhaladó politikai egyéniség,“ mely minden combinatióba illik. (A „C h r o n ice“-nek hozzá kellett volna tenni, „és a mely gyakorlati tevékenységét kifejti,“ akkor a meghatározás teljes lett volna). — A „Hernd“ és ennek társa a „The Presse“ természetesen kárörömmel melengetik kezeiket a kabinet tűzkárvallásánál. Az utóbbi még nem is gyöngéd ha elmés akar lenni, és a minisztériumot egy halálra ítélt gyilkos bandához hasonlítja, mely a vesztőhelyen is kegyelmet kér. Ebből azért nem következik, hogy Russel kilépésében megegyeznének. Ő nem kevésbé hibás, mint társai, mondja a „Herald,“ nem a bűn öntudata, hanem a szégyenpadra állítás félelme kényszerültt rögtön lemondásra , mikép volna különben megmagyarázható, hogy hónapokkal ezelőtt a felelősséget nem utasítá vissza azért, mit most roszal és kárhoztat! Meg kell vallani, miszerint sokan így okoskodnak, kik sem nem whigek, sem nem toryk, hanem pártatlan bírálók. A „Times“ is így gondolkodik. Ma kétszeresen büszke hangon beszél, leereszkedőleg nyújtja lord John-nak, a „megtérő“nek kezét, örvend, miszerint végre egy miniszter bevallja, mit ő hetekkel ezelőtt állított , és miért ő keresztre feszíttetett, de azért lord Johnt nem menti föl minden bűn alul. Sőt ellenkezőleg , az ő bűne több éves már; neki már 1848-ban a hadszerkezet újjáalakítását kellett volna pártolni, minthogy erre neki, akkor, mint miniszterelnöknek hatalma volt. Gyors kilépésének indokolása nem elég világos, benne kevés hazafiságot s társai iránt még kevesebb nemes érzületet lehet fölfedezni. Beszéde által sem a parliament sem saját tekintélyének nem használt. Sidney Herbert-nek a kormányt illetőleg tett védelme sokkal kompromittálóbb, mint Roebuck indítványa lehet. Ez vizsgálatot sürgetett a rendszer megváltoztatása iránt s a hadügyi titkár ez ellen azon rémségesen hangzó állítással tiltakozik, hogy a hadseregi összes tisztek gyakorlatlanok és tapasztalatlanok. A „Times“ levelezéseinek a felsőházban tett megtámadását büszke gúnynyal utasítja vissza. A nyomorult füstölt hús-részleteket, melyeket levelezője a táborban kapott, örömest kárpótolja , s nem kellene feledni, hogy más levelezői egész ezredet láttak el téli ruhával. — Várjon a kabinet képes leende M. Roebuck döntő indítványát hétfőn visszanyomni, és magát megszilárdítni, lehetlen előre megmondani. Tény az, hogy lord Palmerstonnak a hadügyminiszterség fölajánltatott, azon esetre tudniillik, ha a minisztérium marad.Ezen kilátás következtében sokan arra szánhatják magukat, hogy a minisztériummal szavazzanak, kik különben Roebuck részére szavaztak volna. Ha a minisztérium marad, akkor Newcastle valószínűleg Russel állomását kapja meg, mint tanácselnök; a valódi elnök azért mindig lord Palmerston fogna lenni, minthogy Aberdeen, vallomása szerint további elnökségének lehetőségét annak maradására alapította. Schweiz. A „Neue Zür. Zg.“ mind határozottabban nyilatkozik a nyílt toborzás mellett. Jan. 24-ki számában így szól: „Sem a szövetség sem a cantonok törvényei nem tiltják a polgároknak a külföldi katonai szolgálatba állást. Csak a toborzások, csábítások, hadfoglalók stb. tilosak. Az utóbbi időben Schweizban nem alkalmaznak toborzókat, hanem a schweiczi határon kívül állítják fel őket A kinek tetszik, hozzájuk mehet. Mindenki ura a maga bőrének. A hatóságok ép oly kevéssé avatkozhatnak be, ha az emberek csoportosan seregeinek Colmarba, Feldkirchbe stb. valamint a kivándorlók ellen. Mindaddig tehát, míg bizonyos tények nincsenek, melyekből a toborzásra lehetne következtetni, hatóságainknak semmi dolga.“ Törökország, Konstantinápoly, jan. 15. Mielőtt Napóleon hg 12-én a Rolandon Francziaországba visszaindult, hadsegéde, a franczia ügynök Benedetti és a követség első tolmácsa Scheffer urak kíséretében egy cskaikban Tseraganba ment, azultánnál búcsú látogatását tevén. Visszatértekor oly erős vihar támadt, hogy a kaikot, melyen a herczeg kíséretével együtt volt, a kis Punch gőzösnek vontatni kelle és némi sérülést szenvedett, mielőtt a Rolandot elérte. A Roland a vihar hevessége miatt csak másnap reggel indulhatott ki a tengerre. A Konstantinápolyi jan. 18-ai tudósítások szerint ott sem gondol senki arra, hogy Oroszországnak engedmények tétessenek. Lord Redcliffe 17-én Ausztria és Francziaország képviselőivel Re sd pasánál az esetleges békeértekezletekre Bécsben vonatkozó több órai értekezletet tartott. Ez alkalommal J. Redcliffe azon nézetet tartotta, hogy Oroszország nem lehet mindaddig kész komolyan a békekötésre gondolni, míg a háború által komoly leckét nem kapott. — Resid pasa a hadikárpótlást tette érvényessé, melyet a jelen volt diplomaták jogosnak elismertek A bécsi török követhez küldött utasításokban nagy súly fektettetik az Oroszország által a m. Portának fizetendő hadi kárpótlásokra. Dunafejedelemség, B u k u re s t, jan. 19. Mehemed Szadik pasa, a török előhad parancsnoka, a Maximeni kolostorban tartott főhadiszállásról elutazókor, a foksányi adminisztrátorhoz intézett iraton kívül, melyben ennek a missiójához nyújtott szükséges segélyért köszönetét fejezi ki, egyszersmind a következő proclamatiót bocsátotta ki jan. 8-káról a moldva-oláh lakossághoz: „Oláhok és moldvaiak ! Néhány hava , hogy szerencsém volt, titeket mint az előhad parancsnoka legelőször üdvözlem, s most ismét én vagyok, ki felétek kiáltom. A viszontlátásig! Politikai és katonai combinatiók elszólitnak minket; mi sajnálva hagyjuk el szép országtokat, mert úgy hivék, feladatunk, azt az ellenség ellen védelmezni s dicsőséges Zoltánunk ezen vszatl tartományait mindenkorra biztosítani. A háború terhei súlyosan nehezedtek reátok, de ennek daczára a paraszt, fejedelem és bojár, a leggazdagabbtól a legszegényebbig, oly nemesen teljesítette a trón és a cs. birodalom iránti kötelességeit. Ti nekünk annyi jóakaratot és buzgalmat tanúsítottatok, hogy mi zultán ösige katonái, muzulmánok és keresztények, irántatok testvéri érzelmet táplálunk, mely ugyanazon szeretetből származik, melyet ti úgy mint mi szeretett uralkodónk iránt érzünk. () szeret tteket, de most annál inkább, mert arra magatokat érdemeseknek mutattátok. Engedelmeskedjetek a hatóságoknak, melyeket ő nektek adott, tiszteljétek a szövetségesek iránti kötelezettségeket, legyetek állhatatosak ez eszélyes viseletben, mely országtokban a rendet és nyugalmat biztosítja, és számítsatok reá, hogy nagylelkű fejedelmünk soha sem szűnik meg jólétetekkel foglalkodni, ki csak népei boldogságáért él és uralkodik. Fezen bizalommal mondjuk nektek : A viszontlátásig*! Óhajtásaink értetek, és sziveink veletek! Mehetned Szadik pasa.“ Hadi mozgalmak. Délka Sets csatatér. Krimából jan.i 9-kéig terjedő tudósítások érkeztek. Az oroszok folytatják az oroszok nyugtalanítására számított kirontásaikat, de mindig előbb visszahúzódnak, mielőtt ütközet fejlődnék ki. A harmadik parallela felfegyverzése kezdetét vette. Az út oly rész, hogy a lövegeket oda nagyobbára vinni kell. Mindkét sereg védőleg tartja magát, és mint egy tudósítás mondja, semmi remény, hogy tavasz előtt nagyobb hadesemények következzenek be. Buka restből pedig jan. 29-éről következő fontos tudósítás érkezett: Az oroszok seregüket Szebasztopolnál 5 kozák ezred és 2 lovas szakaszszal erősítették. Omer pasa beadta lemondását, mert Izmail pasa vonakodott Ruméliában parancsnoksága alatt állni. Az angol hadügyminisztériumhoz lord Raglannak következő sürgönye érkezett meg: „Szebasztopol előtt, jan. G. Mylord hg! Mióta kegyelmességednek f. hó 2okáról írtam, oly rész lett az idő, mikép nem voltam képes, a 39. ezredet partra szállíttatni, hogy azt a táborban elhelyezhessem. Még mindig a Golden Fleece fedélzetén a kikötőben van. A föld sűrűn lepve van hóval, bárha az nem fekszik nagyon magasan. Összes törekvéseim a bódék gyors kiszállítása és elhelyezésére vannak fordítva, melyek most tetemes számban érkeztek, valamint az általam utolsó sürgönyömben említett élelmi raktárnak a főhadiszállás előtti felállítására. Én ezt most a 18. és 39. ezred segélyével hiszem kivihetni, melyek közöl az első Balaklavánál táboroz, míg az utolsó még a Golden Fleece fedélzetén van. Az ellenség részéről semmi mozdulat sem történt. Mellékelve közlöm 4-e ótai veszteségeink jegyzékét. Raglan. TUDOMÁNYOS IrODAlOM. Jeles bíróink csarnoka. XXXIX. 1766—1851. Tudományos irodalmunk régibb és újabb időszakaiban hiába keresünk nevet, mely krával annyi irányban, oly sok fonalakkal, s oly huzamosan össze volt szövődve, mint Fejér Györgyé. 1789. mint tagja a pozsonyi egyetemes papnöveldének, lépett már fel némely apróbb verses és prózai dolgozataival Péczeli Mindenes Gyűjteményében, s ha ezek még csak a kezdő kísérletei voltak, és semmi határozott irányt nem tüntettek ki, irótok hazafiúi buzgóságának már is biztos tanujelei valának. Tettleg ez először is azon mozgalomban nyilatkozott , melyet társai közt magyar színdarabok adása körül költött. Tova van az iskolának azon régi szokása, mely szerint farsang s fő próbatétek alkalmával, a növendékek , elöljáróik s a város előkelőbbjei jelenlétében, sőt nyílt ajtók mellett, színi mutatványokat adtak, többnyire deák, de egy s más anyanyelven is. József cs. uralkodása alatt a magyar tanodái Thalia, különösen 1783. után, elnémult. Mik 1789-ben a Rajnán túl történtek, felizgaták a figyelmesebb elméket másutt is , s miután az újabb franczia philosophia tudományban a szabadabb gondolkodást terjeszté, s a nemzetiség iránti óhajtások is élénkebb munkásságban nyilatkoztak , most azok itt is ott is tényeket idéztek elő , s ilyen volt a nemzeti nyelvnek a tanodái színpadra hozatala, mi miatt soknemű akadályok után a lelkes ifjak élén Fejér csakugyan kivitte azt, hogy a deák mellett magyar darab is adalék, a kedvező siker előérzésétől lelkesült nézők hangos örömjelei közt. 1790-ben a császár halálának (februárban) közbejövetele meghiúsította a készületeket, sőt majdani eltöröltetése is a pozsonyi papnöveldének, mely már is a Pozsonyban meg-megforduló irodalombarátok és irók kedves gyülhelye kezdett lenni, véget szakasztott ugyan Fejér ebbeli gyakorlati buzgólkodásának , de emlékét hagyá még is ennek azon három színműben , melyet ezidétt közzé tett, s mik ha részint idegen művek után készültek is, de a drámai nyelvnek azokban helyes megindulását nem méltánylani nem lehetett. Ez volt Fejér első fellépte, munkálkodásai első , rövid, de lelkes időszaka. A pozsonyiak szétosztásával az ifjú áldoz eleinte mint nevelő , majd mint lelkész működvén , daczára ez állásokbani elfoglaltatásának, élte e második időszakát , már számos munkák jelölik. Ezek közt nem legkisebb jelentékűek hitszónoki pályája gyümölcsei, melyek négy köteten kívül számos egyenként nyomatott beszédekben maradtak fenn, miket ő, a kovácsi plébános, rendesen tartott a pesti főegyházban. De ezek mellett régi szeretete a philosophia iránt, melynek tanszékére 1795-ben, de siker nélkül, versenyzett, nem csüggedett, ez volt, úgy látszik, ez időben törvényes hitvese, a theologia mellett kedvese, melyhez utóbb is, midőn mint egyetemi hittanár nagyobb theologiai munkákat készített (latin nyelven), sőt munkálkodásai előkelőleg históriai szakában, mindig szeretettel viszsza-visszatért; s még ekkor támadtak Anthropologiája, s erre építve : „Az ember kimiveltetése“ két köt., miket élte egy utóbbi szakában , a propaedeutikával, metaphysikával, vagy mint ő jelentősen nevezé „az ember kiformáltatásáról esmerő erejére nézve“ czimű munkájával, ethikával és aesthelikával egészített ki, ide nem számítva azon hosszú sorát egyes, és részben nyomog, bölcsészeti értekezéseinek, mik e tudomány külön phásisait, egyes hordozóit s egymásután elébukkanó tanait vizsgálva s bírálva tárgyalják. Fejér György bölcsészi pályája nincs mindeddig méltatva. Ő mint öngondolkodó eklektikus tűnik fel azon, s valódi előfátnoka ama , lényegében gyakorlati philosophiának, mely újabb időkben, hol magyar, hol egyezményes bölcsészet nevet nyert, mely a tapasztalásból indulva ki, a bölcsészeti igazságokat azoknak az ember minden oldalú kifejlődésére vonatkoztatja , ebbeli hatásuk szerint becsüli s veszi fel complexusába, s e gyakorlati czél tekintetéből az előadásban a lehető legnagyobb világosságot követeli. S ehez képest volt is Fejér első három bölcsészeti munkájának hatása amaz időben, s volt a közönségre, mely azokat érdekkel olvasta , szerette, s tanaikat egyedüli helyes bölcsészetnek tartotta. Többi részei elkéstek, írórok nyelvre és előadásra elmaradt önmagától , még inkább korától, s iskolai modora a szabadabb, szellemesebb tárgyalást kívánó olvasókat elidegenité. Nem olvastattak, nem ismerve elhanyagoltnak; bár különösen egyikök , az „Embernemesités“ , a tanulmányozást még most is megérdemli. A Pesti tanár korának legnevezetesb kezdeménye a Tudományos Gyűjtemény volt, melyet ő indítványozott első, sőt megkezdett és szerkesztett 1817 elejétől a következett év derekáig, midőn Győrré kerületi tanulmányi főigazgatónak tétetvén által, az más kezekre szállt. Az ott töltött hat év főleg a hivatal gondjai közt pergett le, s igy irodalmi munkássága apróbb, s jó részt a tanügyet s nevelést tárgyazó , dolgozatokra szorítkozott, míg 1824-ben az egyetemi könyvtár igazgatójává neveztetvén , ismét Pestre telepedett által, hol egész haláláig szakadatlan írói munkásságot fejtett ki. Szerteágazó voltez e korában is, mert adott hittudományi deák és magyar, adott bölcsészeti műveket, előtérbe mindazáltal a hazai történet lépett, melynek ápolására új állása által érezte magát hivatottnak. Egy fedél alatt Hevenesi, Cseles, Kaprinai és Pray megbecsülhetetlen kézirati gyűjteményeikkel, s egy gazdag könyvtárral, melynek becse mindeddig koránt sincs méltányolva, egy nagy, egyetemes magyar oklevéltár eszméjét fogalmazta, melynek előkészületeihez élte hatvanadik évében hozzá látván, s minden hozzáférhető levéltárak s magányos gyűjtök engedelmét felkérvén, az Árpádok korszakát néhány évi vas szorgalommal csakugyan el is készité, s 1828-ban a Tudományos Gyűjteményben kibocsátott lelkes előrajzban a hazát pártoló részvétre felszólította. Nem volt ez soha a vállalat becséhez és méltóságához mért; de Fejér csüggedetlen kitöréssel folytatta az 1829-ben csakugyan megindított kiadást, s mit másutt csak kormányi vagy testületi istápolással huzamosabb idő alatt eszközlöltek, e buzgó férfiú, a folyton hidegedő részvét daczára, tizenöt év alatt, tizenegy részben s negyvenkét kötetben Albert királyig haladva, befejezte. Mondották, hogy a szöveg nem elégséges hűséggel és gonddal, a szerkesztés nem a kellő renddel eszközöltetett, hogy ennélfogva reá biztosan támaszkodni nem lehet, s a tárgyak feltalálása helyenként nehéz stb A gáncsok súlyosak és valók, s mégis ha Fejér semmit egyebet nem tesz vala e munkánál, mégis általa örök hálát érdemlett ki a tudománytól s a hazától. Együtt leírjuk általa történelmünk összes okmányi kincsét, melyhez a szerző férhetett, s mért inkább mint bárki más; az elszórva kiadottakat és sokkal több kiadatlanokat; s ha végre nem egyébnek mint puszta regestáknak, puszta útmutatásnak tekintenék is : mi miben foglaltatik s hol található: a hasznot kiszámíthatlannak kell vallanunk. Járjon utána a feldolgozó,a hol lehet, vagy hol legkisebb kételyei merülnek fel:azt kell vala tennie, különben is, de ezer esetben azt sem teheti vala, ha a gyűjtemény kezénél nincsen. S ne feledjük mily áldozattal, mikép minden könnyebbséget nyújtó anyagi segedelem nélkül vitte a fáradhatatlan férfiú összes terhét a nyomozásnak, gyűjtésnek, javításnak, még az eladásnak is, egymaga, mert csak így volt lehető a nyolcvan előfizetővel befejezett vállalatot életbe léptetni, életben tartani. S Fejér abban hetvennyolcz éves koráig fáradozott, érzékei s lelkének megtörődött erejével, sőt folytatta azon túl is, de számos anyagi veszteségei miatt kimerült tehetséggel, úgy hogy azoknak közzététele lehetőnek lenni végre megszűnt. S az aggnak e két kigunyolt vállalata mégis időszakot idézett fel históriai tudományunkra ! A múlt század jeles történetvizsgálói , kik épen az által teremtették meg e tudományt , hogy kürföket nyomoztak , s ezeknek alapján építették fel történetünk építményét, elhaltak, az általuk világosságra hozott egyes kincseken kérődztek utódaik : ez óriási munka kellett, hogy históriánk újra megtermékenyíttessék , s a siker el nem maradt. Mindenki gáncsolta ezt, de használta is, s használta minden irányban, s új világosság terjedt el a polgári, úgy mint az egyházi, a jogi és közéleti, a műveltségi és nyelvtörténetre, valamint végre az öszves történeti segédtudományokra. E mellett számos segéddolgozatok kísérék ezt a Codex Diplomaticust; számos nevezetes és kétes kérdései a históriának nyertek egyéb e korbeli nagyobb kisebb , deák és magyar , nyomozó munkái és értekezései által közvetlenül tőle, vagy az ekép felgerjesztett íróktól , felvilágosittatást vagy megoldást, mert egész lélekkel űzvén közel harminca évig a históriát, alig merült ez idő alatt fel tárgy, melyhez ő is ne szólt volna , s akár kivívta nézeteit, akár nem, Fejér nem adott e mezőn semmit, mi közvetve legalább ne gyümölcsözött volna. Ki győzné a kétszáz számot meghaladó dolgozásait, melyeket öszvesen száz kötet be nem fog felszámlálni, de azt el kell mondanunk, hogy öszves tudományosságunkra e végső hatvan év alatt általa oly sokszerüen, oly behatólag, s összevéve oly szerencsésen működött, hogy nemcsak örök tiszteletét érdemlene ki a hazának, de háláját is. Ő keveset vett tőlünk, s adta ezért mindenétt egész életét. Toldy Ferenci. Magyar kőnyvesitt. 49849. Teleki József, Hunyadiak kora. Magyarországon. .Irta gróf Teleki József, Pesten Emich Gusztáv könyvnyomdája. 1854. 8rét. Negyedik kötet. XIV és 4941. Mátyás király, Beatrix királyné és Podiebrad cseh király aczélmetszetü képeivel.