Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)

1855-02-01 / 1468. szám

s nem illik hozzám, hogy nemes barátom kilépé­sének helyességét bírálgassam. Én is azt állítom, mit nemes barátom az eseményekre vonatkozólag a kabinet kebelében mondott volt. Ő sokszor sür­gette a hadügyminisztériumban a változtatásokat, de ez a decemberi ülésszak előtt történt, és hogyha ne­mes barátom a hadügyi osztály fölötti nézeteihez ra­gaszkodott , akkor Aberdeen lorolnak mindazon néze­teket, melyeket előtte a múlt szerdán tárgyalt, azon rendkívüli ülésben kellett részleteznie. Ekkor lehetsé­ges leendett ellenvetéseit megvizsgálni. Nekem tehát okvetlenül hinnem kell, hogy nemes barátom oly el­járást követelt, amely a szokással homlokegyenest el­lenkezik. Midőn e megjegyzést teszem, semmi sértőt sem akarok rá nézve mondani. Osztozom nemes ba­rátom azon nézetében a háború erélyes folytatásának szükségességére vonatkozólag, de ebből még korán­­sem­ következik az, hogy a kormánynak, Sheffield tisz­teletre méltó képviselője előtt meg kell szöknie. (De­rültség). A kormány az indítvány ellen fog harczolni. Ha az elfogadtatik, eredménye könnyen előrehozható. Ha megbukik, nekünk kell a kabinetben előveendő módosításokat megfontolni. De bármi történjék, a ház meg lehet győződve, hogy mind­azon támadások da­czára, melyeket ellenünk akarnak irányozni, mi a há­borút nyomatékosan folytatandjuk, hogy biztos és tisztességes békét vívjunk ki. (Helyeslés.) Ezután a ház napirendre tér , és Roebuck felkér, hogy indítványát megállapítsa. „Indítványomnak — úgymond — nincs élőbeszédre szüksége. Ez két részből áll : 1) Hogy áll sorsa a Szebaszto­pol előtti hadseregnek ? 2) Mily okok idézték elő e helyzetet? — Hogy áll a dolog Szebasztopol előtt, ezt tudja az egész világ. A hadsereg élelmiszerek, ru­házat és hajlék nélkül van. Beérendem vele, ha a há­zat arra figyelmeztetem, hogy mi a múlt év elején 54,000 emberből álló hadserget küldtünk a csatatérre, most pedig csak 14,000 ember van belőlök csataké­pes Krimiában. Mi lett a többi 40,000 emberből ? (Halljuk!) Hol fekszik e szerencsétlenség valódi oka? Imezt a hadügyminisztérium képtelenségében talá­lom, nemcsak itt nálunk Angliában, hanem a csataté­ren is. (Helyeslés.) Gyöngélkedésem nem engedi, hogy tovább is beszéljek. Én tehát bejelentett indítvá­nyom előterjesztésére egyszerűen szorítkozom.“ A szószóló felolvassa az indítványt, mire a ház minden oldaláról: „Szavazatra ! Szavazatra !“ kiáltás hallat­szik. Sidney Herbert felfogja a szót. Minde­nekelőtt megjegyzi, hogy a hadseregben uralkodó de­­moratizáció fő oka a 40 év óta követett rendszer­ben rejlik. Anglia sohasem viselt nagy háborút , melynek eleje sok szerencsétlenséggel ne járt volna. A kormány semmit sem akar eltitkolni, a­mit eddig tett, hanem kész a kellő felvilágosításokat megadni minden eddigi rendszabályai fölött. E tekintetben igen téves nézetek uralkodnak. Az ő nézete szerint az in­dítvány jóváhagyásának azon következménye volna, hogy a kormány tevékenysége mind bel- mind kül­földön megakasztatnék. A vizsgálati bizottmánynak vagy semmi rendes dolog sem jutna tudomására, vagy pedig, ha ez volna az eset, mindenesetre a hadsereg rovására történnék. A kormány állása precarius. Egyik legjelentékenyebb tagjának kilépése által nehéz csa­pást szenvedett, s reméli, hogy a ház, a fenyegető ve­szélyekkel szemben minden kétértelműség nélküli mo­dorban fog határozni. Drummond az indítvány mellett, M­i­­­n­e­s ellene szól. Gr­an­d­y marquis kár­hoztatja a háborút, mivel azon meggyőződésben él, hogy Oroszország czárja sohasem táplált hódítási szándékot az ottomán birodalom ellen, és hogy a há­borúnak nem az európai súlyegyen a valódi czélja. Layard igen sok találó bizonyítványokat idéz, me­lyek által bemutatja, mily részak valának a krimiai ex­pedition nézve tett intézkedések, s állítását Balaklava melletti tapasztalataival támogatja. Ő az indítvány mellett szavaz, miután most nincs idő a késlekedésre. Angliának oly férfiakra van szüksége, kik képesek egy Angliához méltó politikát követni, és ily férfiakban nincs hiány. Miután Sir G. G­r­e­y és W. S­m­i­t­h el­lene, Walpole mellette szólottak, a vitatkozás jövő hétfőre halasztatik. A tegnapi alsóházi ülés jellemző vála iz­gatottsága miatt kezdetben, és feltűnő nyugodtsága miatt végül. Mielőtt a szószóló székébe leült volna, a házban minden pad el vala foglalva, s midőn lord John Russell belépett, és a negyedik padsorban a miniszterek mögött helyett foglalt, az egész gyű­lésben a meglepetés alig visszatartható fölkiáltása hallatszott. Miután a nemes lord lelépésének o­­kait előterjesztette, az est főérdekének vége volt; a tagok eloszoltak, s Roebuck fontos indít­ványának alig vola fél annyi hallgatója, mint lord John „Statement“-jének. Az utóbbi egyébiránt nem szónokolt „a házzal szemközt,“ a szószóló asztala mellől, mint az ily esetekben szokás, hanem újonnan választott helyéről. Beszédének több helyét az ellen­zék élénken megtapsolta. A mini­sternektől egyegy „halljuk!“ „halljuk !“-ot lehetett hallani, egészben véve az elfogadás úgynevezett „fentartásos“ volt. — A sajtó véleménye is „fentartásos“. Az Aberdeen féle kormányzat ellenei, kik leghangosabban tiltakoz­nak a rosz háborúfolytatás ellen, lord Johnnak hálál­kodnak leköszönéséért, de a leköszönés módja , elha­tározásának roszul indokolt gyorsasága, nevezetesen gyöngédtelensége régi barátok és bajtársak irányá­ban minden oldalról roszaltatik. Egyedül a „Daily Ne­w­s“ nem veszi ezt tudomására, megifjult szere­tettel fordul a gyakran megtámadott tapasztalt állam­­férfiúhoz, örvend, hogy lord John Palmerston derékségét méltányolta, ebben a két régen egyesek, az utóbbi években láthatólag elváltak közti kibékülést lát, s abból biztos kilátást merít Russell- Palmerston­­féle minisztérium alakítására. Az Aberdeenféle kabi­net újjáalakításáról, még lord Palmerston had­­ügyminiszterségével is, a „Daily News“ mit sem akar tudni.­­ A „Morning Post,“ mint fashionable delnő többnyire az üledéket veszi szemügyre Egy régi lo­vagnak a Bedford-Russell házból egy plebejus mint Roebuck elől nem kellett volna elszaladni Min­denesetre barátaival előbb egyetértenie kellett volna. — A „G h r o n i c­­­e“ zavart és gúnyos hangon szól. Ugyan mit fog a külföld mindezekhez szólani! Mikép fog Ausztria késlekedni, Francziaország elbámulni, Poroszország vállat vonni, és Oroszország diadal­maskodni, miután oly tekintélyes férfiú, mint Rus­­sell, az egész világ előtt legyalázza az öngól had­szerkezetet! A külföldön az angol parliamentbeni egyenetlenségeknek ezenkívül is túlzott fontosságot tulajdonítanak!— A „Chronicle“ mint rendesen a régi cliqitekre gondol, mintha annak további fenállásától függne Anglia üdve és a veszélyes pillanatot egészen elveszti szeme elöl. Ezért sohasem akarja és tudja hinni, hogy a coalitio-cabinetet lemondásra lehetne kényszerítni. Valóban a régi pártviszályok rég le van­nak rontva , és egy peelita végre is egy whig, egy tory, s egy tory-szabadelvűnek része , „refor­máló, eléhaladó politikai egyéniség,“ mely minden combinatióba illik. (A „C h r o n i­c­­­e“-nek hozzá kel­lett volna tenni, „és a mely gyakorlati tevékenységét kifejti,“ akkor a meghatározás teljes lett volna). — A „Hern­­­d“ és ennek társa a „The Presse“ természetesen kárörömmel melengetik kezeiket a kabi­net tűzkárvallásánál. Az utóbbi még nem is gyöngéd ha elmés akar lenni, és a minisztériumot egy halálra ítélt gyilkos bandához hasonlítja, mely a vesztőhelyen is kegyelmet kér. Ebből azért nem következik, hogy Russel kilépésében megegyeznének. Ő nem kevésbé hibás, mint társai, mondja a „Herald,“ nem a bűn öntudata, hanem a szégyenpadra állítás félelme kény­szerül­tt rögtön lemondásra , mikép volna különben megmagyarázható, hogy hónapokkal ezelőtt a fele­lősséget nem utasítá vissza azért, mit most roszal és kárhoztat! Meg kell vallani, miszerint sokan így okoskodnak, kik sem nem whigek, sem nem toryk, hanem pártatlan bírálók. A „T­i­m­e­s“ is így gondolkodik. Ma két­szeresen büszke hangon beszél, leereszkedőleg nyújtja lord John-nak, a „megtérő“nek kezét, örvend, mi­szerint végre egy miniszter bevallja, mit ő hetek­kel ezelőtt állított , és miért ő keresztre feszít­­tetett, de azé­rt lord Johnt nem menti föl min­den bűn alul. Sőt ellenkezőleg , az ő bűne több éves már; neki már 1848-ban a hadszerkezet újjáalakítását kellett volna pártolni, minthogy er­re neki, akkor, mint miniszterelnöknek hatalma volt. Gyors kilépésének indokolása nem elég vi­lágos, benne kevés hazafiságot s társai iránt még kevesebb nemes érzületet lehet fölfedezni. Beszéde által sem a parliament sem saját tekintélyének nem használt. Sidney Herbert-nek a kormányt ille­tőleg tett védelme sokkal kompromittálóbb, mint Roe­buck indítványa lehet. Ez vizsgálatot sürgetett a rendszer megváltoztatása iránt s a hadügyi titkár ez ellen azon rémségesen hangzó állítással tiltakozik, hogy a hadseregi összes tisztek gyakorlatlanok és ta­pasztalatlanok.­­ A „Times“ levelezéseinek a felső­házban tett megtámadását büszke gúnynyal utasítja vissza. A nyomorult füstölt­ hús-részleteket, melyeket levelezője a táborban kapott, örömest kárpótolja , s nem kellene feledni, hogy más levelezői egész ezredet láttak el téli ruhával. — Várjon a kabinet képes leend­e M. Roebuck döntő indítványát hétfőn visszanyomni, és magát meg­­szilárdítni, lehetlen előre megmondani. Tény az, hogy lord Palmerstonnak a hadügyminiszterség föla­­jánltatott, azon esetre tudniillik, ha a minisztérium marad.Ezen kilátás következtében sokan arra szánhatják magukat, hogy a minisztériummal szavazzanak, kik kü­lönben Roebuck részére szavaztak volna. Ha a mi­nisztérium marad, akkor Newcastle valószínűleg R­uss­e­l állomását kapja meg, mint tanácselnök; a valódi elnök azért mindig lord P­almerston fog­na lenni, minthogy Aberdeen, vallomása szerint további elnökségének lehetőségét annak maradására alapította. Schweiz. A „Neue Z­ü­r. Z­­­g.“ mind határozot­­tabban nyilatkozik a nyílt toborzás mellett. Jan. 24-ki számában így szól: „Sem a szövetség sem a cantonok törvényei nem tiltják a polgároknak a külföldi katonai szolgálatba állást. Csak a toborzások, csábítások, had­foglalók stb. tilosak. Az utóbbi időben Schweizban nem alkalmaznak toborzókat, hanem a schweiczi ha­táron kívül állítják fel őket A kinek tetszik, hozzájuk mehet. Mindenki ura a maga bőrének. A hatóságok ép oly kevéssé avatkozhatnak be, ha az emberek csopor­tosan seregeinek Colmarba, Feldkirchbe stb. valamint a kivándorlók ellen. Mindaddig tehát, míg bizonyos tények nincsenek, melyekből a toborzásra lehetne következtetni, hatóságainknak semmi dolga.“ Törökország, Konstantinápoly, jan. 15. Mi­előtt Napóleon hg 12-én a Rolandon Francziaországba visszaindult, hadsegéde, a franczia ügynök Benedetti és a követség első tolmácsa Scheffer urak kíséretében egy cs­­kaikban Tseraganba ment, a­zultánnál búcsú látogatását tevén. Visszatértekor oly erős vihar tá­­­madt, hogy a kaikot, melyen a herczeg kíséretével együtt volt, a kis Punch gőzösnek vontatni kelle és némi sérülést szenvedett, mielőtt a Rolandot elérte. A Roland a vihar hevessége miatt csak másnap reggel indulhatott ki a tengerre. A Konstantinápolyi jan. 18-ai tudósítások szerint ott sem gondol senki arra, hogy Oroszország­nak engedmények tétessenek. Lord R­e­d­c­l­i­ff­e 17-én Ausztria és Francziaország képviselőivel R­e s­­­d pasánál az esetleges békeértekezletekre Bécsben vonatkozó több órai értekezletet tartott. Ez alkalommal J. Redcliffe azon nézetet tartotta, hogy Oroszország nem lehet mindaddig kész komolyan a békekötésre gondolni, míg a háború által komoly lec­­­két nem kapott. — Resid pasa a hadikárpótlást tette érvényessé, melyet a jelen volt diplomaták jogosnak elismertek A bécsi török követhez küldött utasítások­ban nagy súly fektettetik az Oroszország által a m. Portának fizetendő hadi kárpótlásokra. Dunafejedelemség, B u k u r­e s t, jan. 19. Mehe­­med Szadik pasa, a török előhad parancsnoka, a Maximeni kolostorban tartott főhadiszállásról elutazó­kor, a foksányi adminisztrátorhoz intézett iraton kívül, melyben ennek a missiójához nyújtott szükséges se­gélyért köszönetét fejezi ki, egyszersmind a következő proclamatiót bocsátotta ki jan. 8-káról a moldva-oláh lakossághoz: „Oláhok és moldvaiak ! Néhány hava , hogy szeren­csém volt, titeket mint az előhad parancsnoka legelő­ször üdvözlem­, s most ismét én vagyok, ki felétek kiál­tom. A viszontlátásig! Politikai és katonai combinatiók elszólitnak minket; mi sajnálva hagyjuk el szép ország­­tokat, mert úgy hivék, feladatunk, azt az ellenség ellen védelmezni s dicsőséges Zoltánunk ezen vszatl tartomá­nyait mindenkorra biztosítani. A háború terhei súlyosan nehezedtek reátok, de ennek daczára a paraszt, fejede­lem és bojár, a leggazdagabbtól a legszegényebbig, oly nemesen teljesítette a trón és a cs. birodalom iránti kö­telességeit. Ti nekünk annyi jóakaratot és buzgalmat tanúsítottatok, hogy mi zultán ö­sige katonái, muzulmá­nok és keresztények, irántatok testvéri érzelmet táplá­lunk, mely ugyanazon szeretetből származik, melyet ti úgy mint mi szeretett uralkodónk iránt érzünk. () szeret tt­eket, de most annál inkább, mer­t arra magatokat érdemeseknek mutattátok. Engedelmeskedjetek a ható­­ságoknak, melyeket ő nektek adott, tiszteljétek a szö­vetségesek iránti kötelezettségeket, legyetek állhatato­sak ez eszélyes viseletben, mely országtokban a rendet és nyugalmat biztosítja, és számítsatok reá, hogy nagylel­kű fejedelmünk soha sem szűnik meg jólétetekkel foglal­­kodni, ki csak népei boldogságáért él és uralkodik. Fezen bizalommal mondjuk nektek : A viszontlátásig*! Óhajtá­saink értetek, és sziveink veletek! Mehetned Szadik pasa.“ Hadi mozgalmak. Délk­a Sets csatatér. Krim­­ából jan.­i 9-kéig terjedő tudósítások érkeztek. Az oroszok folytatják az oroszok nyugtalanítására számított kirontásaikat, de mindig előbb visszahúzódnak, mielőtt ütközet fej­lődnék ki. A harmadik parallela felfegyverzése kez­detét vette. Az út oly rész, hogy a lövegeket oda na­­gyobbára vinni kell. Mindkét sereg védőleg tartja magát, és mint egy tudósítás mondja, semmi remény, hogy tavasz előtt nagyobb hadesemények következze­nek be. B­u­k­a r­e­s­t­ből pedig jan. 29-éről következő fon­tos tudósítás érkezett: Az oroszok seregüket Szebasz­­topolnál 5 kozák ezred és 2 lovas szakaszszal erő­sítették. Omer pasa beadta lemondását, mert Izmail pasa vonakodott Ruméliában parancsnok­sága alatt állni. Az a­n­g­o­l hadügyminisztériumhoz lord Raglan­­n­a­k következő sürgönye érkezett meg: „Szebasztopol előtt, jan. G. Mylord hg! Mióta kegyel­­mességednek f. hó 2okáról írtam, oly rész lett az idő, mikép nem voltam képes, a 39. ezredet partra szállíttatni, hogy azt a táborban elhelyezhessem. Még mindig a Gol­den Fleece fedélzetén a kikötőben van. A föld sűrű­n lepve van hóval, bárha az nem fekszik nagyon magasan. Összes törekvéseim a bódék gyors kiszállítása és elhe­lyezésére vannak fordítva, melyek most tetemes számban érkeztek, valamint az általam utolsó sürgönyömben em­lített élelmi raktárnak a főhadiszállás előtti felállítására. Én ezt most a 18. és 39. ezred segélyével hiszem kivi­hetni, melyek közöl az első Balaklavánál táboroz, míg az utolsó még a Golden Fleece fedélzetén van. Az ellenség részéről semmi mozdulat sem történt. Mellékelve közlöm 4-e ótai veszteségeink jegyzékét. Raglan. TUDOMÁNY­OS Ir­ODAl­OM. Jel­es b­íróink csarnoka. XXXIX. 1766—185­1. Tudományos irodalmunk régibb és újabb idősza­kaiban hiába keresünk nevet, mely k­rával annyi irány­ban, oly sok fonalakkal, s oly huzamosan össze volt szövődve, mint Fejér Györgyé. 1789. mint tagja a pozsonyi egyetemes papnöveldének, lépett már fel némely apróbb verses és prózai dolgozataival Péczeli Mindenes Gyűjteményében, s ha ezek még csak a kezdő kísérletei voltak, és semmi határozott irányt nem tüntettek ki, irótok hazafiúi buzgóságának már is biztos tanujelei valának. Tettleg ez először is azon moz­galomban nyilatkozott , melyet társai közt magyar színdarabok adása körül költött. T­ova van az isko­lának azon régi szokása, mely szerint farsang s fő próbatétek alkalmával, a növendékek , elöljáróik s a város előkelőbbjei jelenlétében, sőt nyílt ajtók mellett, színi mutatványokat adtak, többnyire deák, de egy s más anyanyelven is. J­ó­z­s­e­f cs. uralkodása alatt a ma­gyar tanodái Thalia, különösen 1783. után, elnémult. Mik 1789-ben a Rajnán túl történtek, felizgaták a fi­gyelmesebb elméket másutt is , s miután az újabb franczia philosophia tudományban a szabadabb gon­dolkodást terjeszté, s a nemzetiség iránti óhajtások is élénkebb munkásságban nyilatkoztak , most azok itt is ott is tényeket idéztek elő , s ilyen volt a nemzeti nyelvnek a tanodái színpadra hozatala, mi miatt sok­­nemű akadályok után a lelkes ifjak élén Fej­ér csak­ugyan kivitte azt, hogy a deák mellett magyar darab is adalék, a kedvező siker előérzésétől lelkesült nézők hangos örömjelei közt. 1790-ben a császár halálának (februárban) közbejövetele meghiúsította a készüle­teket, sőt majdani eltöröltetése is a pozsonyi papnö­veldének, mely már is a Pozsonyban meg-megforduló irodalombarátok és irók kedves gyülhelye kezdett lenni, véget szakasztott ugyan Fejér ebbeli gyakorlati buzgólkodásának , de emlékét hagyá még is ennek azon három színműben , melyet ezidétt közzé tett, s mik ha részint idegen művek után készültek is, de a drámai nyelvnek azokban helyes megindulását nem méltánylani nem lehetett. Ez volt Fejér első fellépte, munkálkodásai első , rövid, de lelkes időszaka.­­ A pozsonyiak szétosztásával az ifjú áldoz eleinte mint­­ nevelő , majd mint lelkész működvén , daczára ez­­ állásokbani elfoglaltatásának, élte e második időszakát , már számos munkák jelölik. Ezek közt nem legkisebb­­ jelentékűek hitszónoki pályája gyümölcsei, melyek négy köteten kívül számos egyenként nyomatott beszé­dekben maradtak fenn, miket ő, a kovácsi plébános, rendesen tartott a pesti főegyházban. De ezek mellett régi szeretete a philosophia iránt, melynek tanszékére 1795-ben, de siker nélkül, versenyzett, nem csüg­gedett, ez volt, úgy látszik, ez időben törvényes hit­vese, a theologia mellett ke­dvese, melyhez utóbb is, midőn mint egyetemi hittanár nagyobb theologiai munkákat készített (latin nyelven), sőt munkálkodásai előkelőleg históriai szakában, mindig szeretettel visz­­sza-visszatért; s még ekkor támadtak Anthropologiá­­ja, s erre építve : „Az ember kimiveltetése“ két köt., miket élte egy utóbbi szakában , a propaedeutikával, metaphysikával, vagy mint ő jelentősen nevezé „az ember kiformáltatásáról esmerő erejére nézve“ czim­ű munkájával, ethikával és aesthelikával egészített ki, ide nem számítva azon hosszú sorát egyes, és rész­ben nyomog, bölcsészeti értekezéseinek, mik e tudo­mány külön phásisait, egyes hordozóit s egymásután elébukkanó tanait vizsgálva s bírálva tárgyalják. Fejér György bölcsészi pályája nincs mind­eddig méltatva. Ő mint öngondolkodó eklektikus tűnik fel azon, s valódi előfátnoka ama , lényegében gyakorlati philo­­sophiának, mely újabb időkben, hol magyar, hol egyezményes bölcsészet nevet nyert, mely a tapasztalásból indulva ki, a bölcsészeti igazságokat azoknak az ember minden oldalú kifejlődésére vonat­koztatja , ebbeli hatásuk szerint becsüli s veszi fel complexusába, s e gyakorlati czél tekintetéből az elő­adásban a lehető legnagyobb világosságot követeli. S ehez képest volt is F­e­j­é­r első három bölcsészeti mun­kájának hatása amaz időben, s volt a közönségre, mely azokat érdekkel olvasta , szerette, s tanaikat egyedüli helyes bölcsészetnek tartotta. Többi részei elkéstek, írórok nyelvre és előadásra elmaradt ön­magától , még inkább korától, s iskolai modora a szabadabb, szellemesebb tárgyalást kívánó olvasókat elidegenité. Nem olvastattak, nem­ ismerve elhanya­goltnak; bár különösen egyikök , az „Embernemesi­­tés“ , a tanulmányozást még most is megérdemli. A Pesti tanár korának legnevezetesb kezdeménye a Tudományos Gyűjtemény volt, melyet ő in­dítványozott első, sőt megkezdett és szerkesztett 1817 elejétől a következett év derekáig, midőn Győrré ke­rületi tanulmányi főigazgatónak tétetvén által, az más kezekre szállt. Az ott töltött hat év főleg a hivatal gondjai közt pergett le, s igy irodalmi munkássága apróbb, s jó részt a tanügyet s nevelést tárgyazó , dolgozatokra szorítkozott, míg 1824-ben az egyetemi könyvtár igazgatójává neveztetvén , ismét Pestre telepedett által, hol egész haláláig szakadatlan írói munkásságot fejtett ki. Szerte­ágazó volt­­ez e korá­ban is, mert adott hittudományi deák és magyar, adott bölcsészeti műveket, előtérbe mindazáltal a hazai tör­ténet lépett, melynek ápolására új állása által érezte magát hivatottnak. Egy fedél alatt Hevenesi, Cseles, Kaprinai és Pray megbecsülhetetlen kézirati gyűjtemé­nyeikkel, s egy gazdag könyvtárral, melynek becse mindeddig koránt sincs méltányolva, egy nagy, egyetemes magyar oklevéltár eszméjét fo­galmazta, melynek előkészületeihez élte hatvanadik évében hozzá látván, s minden hozzáférhető levéltárak s magányos gyűjtök engedelmét felkérvén, az Árpádok korszakát néhány évi vas szorgalommal csakugyan el is készité, s 1828-ban a Tudományos Gyűjteményben kibocsátott lelkes előrajzban a hazát pártoló rész­vétre felszólította. Nem volt ez soha a vállalat becsé­hez és méltóságához mért; de Fejér csüggedetlen ki­töréssel folytatta az 1829-ben csakugyan megindított kiadást, s mit másutt csak kormányi vagy testületi is­­tápolással huzamosabb idő alatt eszközlöltek, e buzgó férfiú, a folyton hidegedő részvét daczára, tizenöt év alatt, tizenegy részben s negyvenkét kötetben Albert királyig haladva, befejezte. Mondották, hogy a szöveg nem elégséges hűséggel és gonddal, a szer­kesztés nem a kellő renddel eszközöltetett, hogy en­nélfogva reá biztosan támaszkodni nem lehet, s a tárgyak feltalálása helyenként nehéz stb A gán­csok súlyosak és valók, s mégis ha Fejé­r semmit egyebet nem tesz vala e munkánál, mégis általa örök hálát érdemlett ki a tudománytól s a hazától. Együtt leírjuk általa történelmünk összes okmányi kincsét, melyhez a szerző férhetett, s mért inkább mint bárki más; az elszórva kiadottakat és sokkal több kiadatla­nokat; s ha végre nem egyébnek mint puszta reges­­táknak, puszta útmutatásnak tekintenék is : mi miben foglaltatik s hol található: a hasznot kiszámíthatlannak kell vallanunk. Járjon utána a feldolgozó,a hol lehet, vagy hol legkisebb kételyei merülnek fel:azt kell vala tennie, különben is, de ezer esetben azt sem teheti vala, ha a gyűjtemény kezénél nincsen. S ne feledjük mily áldozattal, mikép minden könnyebbséget nyújtó anyagi segedelem nélkül vitte a fáradhatatlan férfiú összes terhét a nyomozásnak, gyűjtésnek, javításnak, még az eladásnak is, egymaga, mert csak így volt lehető a nyolc­van előfizetővel befejezett vállalatot életbe lép­tetni, életben tartani. S Fejér abban h­e­t­v­e­n­n­y­o­l­c­z éves koráig fáradozott, érzékei s lelkének meg­­törődött erejével, sőt folytatta azon túl is, de számos anyagi veszteségei miatt kimerült tehetséggel, úgy hogy azoknak közzététele lehetőnek lenni végre meg­szűnt. S az aggnak e két kigunyolt vállalata mégis időszakot idézett fel históriai tudo­mányunkra ! A múlt század jeles történetvizs­­­gálói , kik épen az által teremtették meg e tu­dományt , hogy kürföket nyomoztak , s ezeknek alapján építették fel történetünk építményét, elhaltak, az általuk világosságra hozott egyes kincseken kérődz­­tek utódaik : ez óriási munka kellett, hogy históriánk újra megtermékenyíttessék , s a siker el nem maradt. Mindenki gáncsolta ezt, de használta is, s használta minden irányban, s új világosság terjedt el a polgári, úgy mint az egyházi, a jogi és közéleti, a m­űv­eltségi és nyelvtörténetre, valamint végre az öszves történeti segédtudományokra. E mellett számos segéddolgoza­tok kísérék ezt a Codex Diplomaticust; számos neve­zetes és kétes kérdései a históriának nyertek egyéb e korbeli nagyobb kisebb , deák és magyar , nyomozó munkái és értekezései által közvetlenül tőle, vagy az ekép felgerjesztett íróktól , felvilágosittatást vagy megoldást, mert egész lélekkel űzvén közel harminca évig a históriát, alig merült ez idő alatt fel tárgy, melyhez ő is ne szólt volna , s akár kivívta nézeteit, akár nem, Fejér nem adott e mezőn semmit, mi köz­vetve legalább ne gyümölcsözött volna. Ki győzné a kétszáz számot meghaladó dolgozásait, melyeket ösz­­vesen száz kötet be nem fog f­elszámlálni, de azt el kell mondanunk, hogy öszves tudományosságunkra e végső hatvan év alatt általa oly sokszerüen, oly be­­hatólag, s összevéve oly szerencsésen működött, hogy nemcsak örök tiszteletét érdemlene ki a hazának, de háláját is. Ő keveset vett tőlünk, s adta ezért minde­nét­t egész életét. Toldy Ferenci. Magyar kőnyvesitt. 49­849. Teleki József, Hunyadiak kor­a. Ma­gyar­o­rs­z­á­go­n. .Irta gróf Teleki József, Pesten Emich Gusztáv könyvnyomdája. 1854. 8rét. Negye­dik kötet. XIV és 494­1. Mátyás király, Beatrix ki­rályné és Podiebrad cseh király aczélmetszetü képeivel.

Next