Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)

1855-02-24 / 1487. szám

lián lesz. Egyébiránt hagyjuk mindezt a zuávokra, kik azt mondják, hogy a boeuf grast húshagyó kedden Szebasztopolba vezetik megsütni. Ad vocem boeuf grast, az idén három új nevet fognak hordani : Al­m­a, Inkermann, Szebasztopol mint mondják, mi csak az utolsót kívánjuk látni, ekkor valaki, bizonyo­san legitimista, azt mondja soványabb lesz, mint Porthos tavai; így legalább könnyebben befér Szebasztopol várába. Újság az, hogy egész Párisnak rheumája van, és köhög, minek igen sok veszélyes következménye van, némelyekre épen akkor lővén, midőn új darabokat adnak valamely látogatott szín­házban, mi a szerzőnek főfájást, néha halálos szúrást okoz. A Framjaisnál lévén, szóljunk tüze­tesen e színházról. E színházat még ma is M­o 1­i­é­r­e házának híják, mit csakugyan megérdemel. E tár­saság, mely oly gazdag fényes nevekben, elődeit 1587-ből származtatja, kik a Hôtel de Bourgogneban játszottak. E palota falai közt fordulnak meg 40 év leforgása alatt Viaud , Hardy, Scudéry, Mairet, Gom­­band, Bois Robert, Rotron szomorú játékait. Hardy egyedül maga 800 darabot adatott elő 15 év alatt, mi mutatja, hogy akkor a szerzők termékenyebbek voltak, mint ma; ugyan itt játszaték először 1637-ben, Cor­neille C i - je, melynek emléke mai napig fenmaradt, és megéri a n­y­ol­c­­­száz darabot. Midőn az első franczia színésztársaság legjobban virágzott, váratla­nul, minden zaj nélkül lépett fel a színészet fejedelme, Mal­iér­e, ki minden este a Palais-royalban — egy Richelieu által alkotott színteremben — ragadta el a közönséget. E két társaság közt most természetesen verseny támadt, mi sok keserűséget szerze mind a szinkróknak mind a Hôtel de Bourgogne művészetének, és mi azzal végződik, hogy a két szintársaság egye­sült, mely egyesülést XIV. Lajosnak egy rendelete 1600. aug. 25-kérel megerősíté. Azonban a társaság első rendszabályait, hogy úgy mondjuk alkotmányát, XV. Lajostól kapá 1757-ben. Mi volt az oka, nem tudjuk, annyi bizonyos, hogy e művész­társaságot gyakran látjuk vándorbottal kezé­ben járni teremről teremre, városrészről városrészre, majd a Fossés St. Germain-utczában, majd a tuileri­­ákban, majd az Odeonban, hol mindenütt követő a kö­zönség részvéte, annál inkább, mert akkor majd min­den színdarab egy új politikai nyilatkozvány volt. Minden pártnak megvoltak darabjai, úgy mint színé­szei; ma ez a párt ülő diadalát, holnap amaz, ma Tar­tu­ffet tapsolták, holnap Moliére ellen irt paródiákat, m­íg a verseny oly viharos és keserűvé vált, hogy a társaságnak két felé kelle szakadnia, ép úgy mint a nemzetnek. A királypárt az Odeonban maradt, míg a nemzeti IX. Károlyt Richelieu utczában adatá irtózatos lárma közt. A színpad egyházi és országgyűlési szó­szék jön, hol nem annyira színészek, mint minisz­ter­e­k szerepeltek. És ez sokáig tartott így, a mű­vészet tetemes kárára, mig ma,a színészek va­lóságos színészek, a miniszterből nem tartván egyebet meg a t­á­r­c­z­á­n­á­l, mit ők jobb szeretnek. Akkor gyakran szolgái voltak egyes nagyravágyóknak, mig ma független művészek. A Français legöregebb tagja Samson, ki nemcsak jeles művész, hanem jó színészíró is. Midőn a deszkára lép, senki nem hinné, hogy nagy színészt lát maga előtt, oly igénytelen külseje. Tekintete búskomoly, mozdulata lassú, játéka hideg, hangja éles, és mégis az egészben annyi össze­vágja, annyi eredetiség, tapintat, tanulmány, egy szó­val, művészet van, hogy az embernek nincs ideje őt bírálni. Hisz ő az, ki bírálni látszik szerepét. Egy bíráló azt mondja felőle: m­é­l­y, de nem nagy, mi azt hisszük m­i­n­d a k­e­tt­ő. Értelmes, kutató, át­néző, udvarias, metsző, parancsoló, közönyös, szóra­kozott a­mint neki tetszik,, egy este húsz alak, és mind csak az ő alakja. Általán ő a franqais mes­tere, kinek kezéből már több jeles művész jött ki, azért a közönség kétszeresen hálás iránta, mert nem elégszik meg avval, hogy van egy Samson, de nagy szellemét a színpadon megnépesíti. 12,000 frank fizetése van, utána jön Geffroy, Tartuffe szemé­­lyesítője, felőle és művésztársairól máskor. ERDÉLY: jobb könyveink a könyvárusi kirakatban hevernek , s egyetlen folyóiratunknak alig van annyi előfizetője, hogy a nyomtatási költségét fedezze; valóban arra mutatnak, hogy a külsőséget, fényelgést s az ez általi emelkedést elibe teszik a belső a szellemi tekintély felemelkedésének. Nem jut mindenre, szokták mon­dani elhisszük, hanem oly hozzáadással, hogy arra jut, mire kellene, — mert a fényűzés oly kielégíthet­­len s telhetetlen szenvedély, melynek nincs határa. És nagyobb része a fényelgőknek nem a főrendüek osztályából való ; ők külsőségek, viselet, franczia tafota s angol szövetű köntöseik által kívánnak oda emelkedni, hol a főrangnak állanak, é­s hiúsági szen­vedélyűknek feláldozzák minden vagyonukat, szeren­csétlenné teszik magukat, családukat, mert váltóban kölcsönzött öszvegről ezüstre szóló váltót adnak, csak hogy veszedelmes szenvedélyöket kielégítsék; és azu­tán az ilyenek panaszkodnak leginkább a nyomorról, szükségről,­ pedig ha a fenyelegni,csillogni vágyódás­sal aláb­b hagynának, egyszerűsítenék háztartásukat, tehetségük körén túl nem terjeszkednének, kevesebb panaszra nyílnék alkalom. De nem fejtegetem tovább a veszélyt s az erkölcsi sülyedést, hová a fényűzés vezet, tudja azt az értelmesebb osztály; vannak a főbb rendűek közöl is olyanok, kik az egyszerűséget ház­tartásukban s viseletükben elsajátították, s jó példát adnak;— az olyanokat szándékoztam jelen soraim által felvilágosítani, kik azt hiszik, hogy a földi jóllét nél­­külözhetlen kelléke a fényűzés, s haszontalan külső­ség által lehet tekintélyre, köztiszteletre és becsülésre szert tenni. 1. 1. B. H u n y a d, febr. 5. Farsang van. Erdélyben is vigadoznak. Dalidóznak, lakmároznak, mulatoznak, kinek miként tetszik. A je­len vigadós időszak alatt, Erdély három városában da­­lidóztam. Kolosvárt az úgynevezett jelmez-bálban, M. Vásárhelyt egy zártkörű vigalomban , Sz.-Újvárt re­­douti mulatságban. Mindenütt nagy közönség volt együtt fény és pompa ömlött el, de mi leginkább megha­tott, a rendkívüli luxus látása volt. A kolozsváriban oly öltözeteket láttam , melyek értéke sok ezerekre be­csültetett, a drága ékszereket, fejdiszeket és főkötőket is oda számítva. A vásár­helyiben 100 fírnál olcsóbb ruhában nem volt illő megjelenni; a sz.-ujvári bálra egyszerre 10 köntös készült — Kolozsvárt, melyek drágáknál drágábbak voltak. Ki azt hiszi, hogy e csil­logó fényes pompával arányban volt a jó kedv — igen csalódik — a nagyobb részen eretetett vidámság öm­lött el, mint ha mindenkit a fény csillogása szédített kábított volna el, mintha tartózkodtak volna az em­berek ott teljes odaengedéssel s derült kedélylyel mulatni, hol a természetes egyszerűség helyét a mes­­terkéltség foglalta el, mert a szegényebb öltözetű, a gazdag ruhájával kerülte az érintkezést. És e roppant fényűzés a mostani körülmények között a fájdalom érzetével tölti el a műveit kebelt. Midőn csak nemrég annyi csapások látogaták szegény hazánkat, midőn a drágaság nyomasztó terhe oly érezhetőleg nehézke­­dik a föld népére, midőn a szegények száma naponta szaporodik, kik segélyre vágynak, hogy vannak höl­gyek, kik ezereket adnak ki pipere, hiúsági szenvedé­lyüket kielégitendők, valóban feltűnő hiba, mer­t a fényűzés még szerencsésebb körülmények között is el­szegényíti, veszélylyel fenyegeti, annyival inkább az elnyelés örvényét mutatja ki előttünk jelen helyze­tünkben.Mondják sokan,hogy a veszélyes fényűzés meg­engedhető, midőn az által­a hazai ipart, közszorgal­mat mozdítjuk elő, mert ezzel a közjóllétre munká­lunk, mert a fenyelgési czikkekért a tehetősebbek ál­tal kidobott pénz — a munkás, a dolgozó osztály ke­zébe jut s csak azok pazarolnak ilyekre, kiknek mód­­jok van benne; — mind igaz s megengedhető, ha az ilyenek a szellemi jóllétre, az irodalom, művészet és tudományosság terjesztésére is hasonló áldozatokat tennének, — s a jótékony czélú intézetek pártolása által hatnának a közjólétre, — de a midőn részvét hiánya miatt annyi jótékony vállalat bukik meg, még jobb nevű íróink munkáira sem lehet előfizetőt szerezni. Ausztriai birodalom, B­é­c­s, febr. 22. Azon hatás, melyet az orosz mani­festum az ezt kísérő ukázokkal együtt a politikai esemé­nyek folyamára szükségkép gyakorolni fog, nem­sokára tapasztalható lesz. Békecongressusról m­ég egy ideig be­szélni fognak ugyan, addig t. i., míg az valósággal meg­nyílt Hanem akkor a békecongressus alkalmasint már csak névleg álland­óen, s néhány nap alatt tényleg hábo­­ru-congressussá fogott átalakulni.­­ Már azt is beszé­lik, miszerint a nyugati hatalmak képviselőinek adandó utasítások oly élesen lesznek fogalmazva, hogy Oroszor­szág elhatározásának gyorsan kellene bekövetkezni. — A franczia császár, kinek politikája, mikép az utolsó Mo­­niteur-­ czikkből ismét kétségtelenül kiderül, ma főleg a nyugati felvilágosult császárságnak a keleti casaropa­­pismussali ellentétére támaszkodik, az orosz manifestum­­ban bizonyosan fölismerendi a kihívást, a mely benne nyíltan fekszik, s meg tudand annak felelni. Már múlt héten értesittetünk Fárisból Francziaország nemzetőrségének szándéklott mozgóvá tétele iránt. —A mai „Presse“ táv­irat utján arról akar értesülve lenni, hogy a legköze­lebbi napokban egy a franczia nemzet­hez intézendő császári manifestum meg­jelenését várják, mely szerint a nemzet­­őrség hadilábra állíttatnék. KÜLFÖLD. Francziaország, Pária, febr. 17. Mi az értekezle­tek megnyitását illeti, a franczia kormány is, miután lord John Russellnek Bécsbe küldetése szilárdan el van határozva, egy külön biztost nevezend ki. Mint már je­lentve volt, itt el valának határozva, hogy azon kitűnő franczia ad­amférfiu mellé, ki a bécsi udvarnál a franczia érdekeket képviseli, semmi diplomatiai adlatust nem fog­nak adni — és a „Moniteur“ illető nyilatkozata is ismeretes. Az itteni diplomatiai körökben mint a legna­gyobb finomság vonását beszélik, miszerint Bourque­­n­e­y személyesen írt a császárhoz, hogy a békealkudo­zások folyama alatt Francziaország részéről rendkívüli felhatalmazott adatnok melléje. Hozzáteszik, miszerint ezen kérelemnek alapja lova­­gias és hivataltársi érzelem, egy más a bécsi udvarnál levő érdemteljes követ méltósága iránt, midőn az utóbbi tán magát bántva érezhette volna, ha az angol kormány részéről külön követ érkezik, mig a francziát eddigi ál­lomásán hagyják. Lajos Napoleon császár, ki a lovagiasság és gyöngédség iránt annyira finom érzéssel bir, mint erő­sítik, Drouyn de Lhuyst fölhatalmazta a bécsi fran­czia követnek megírni. A császár magára Borque­­ney báróra bízza azon személyt kiválasztani, kit mint Francziaország külön követét,Bécsbe szeretne küldetni. Paris, febr. 16. Az „I n d. t e I g e“ egy adomát közöl, melynek hitelességéről levelezőjének kezes­kednek, s melyet mindenki több vagy kevésbé békés, több vagy kevésbé harczias eszméi szerint magyaráz­hat. A Tuileriákban adott utolsó tánczvigalom alkal­mával, egy csoport idegen tisztet, kik között an­golok , ausztriaiak és poroszok valának, a császár megszólított. Miután az angol tiszteknek bókokat mon­dott hadseregük bátorságáért, melyet ő jól ismer, egy ausztriai tiszt felé fordult, s hozzá így szólott: Én az ausztriai sereget is ismerem, fiatalkoromban láttam is,az jó és szép sereg; szerencsés vagyok, hogy erélyes se­gélyére számíthatok. Mi az önöket illeti uram, szólt a porosz tiszt felé fordulva ,épen nem ismerem a po­rosz sereget, azt mondják, hogy az jól szervezett se­reg; remélem, hogy rövid idő alatt megismerendőm.“ — Nem szükség mondani — írja levelező — misze­rint ezen szavak a tánczvigalomban nagy figyelmet gerjesztettek, mert gyorsan elbeszélték. Schweiz, Bern, febr.­r 3. Neuenburgi és freiburgi lapok a szövetségi gyűlés összehívását kívánják, hogy a nemzet tanácsosai, mely ismét bérenczek vá­sárává lett, ünnepélyesen jelentsék ki, miszerint a nép képviselői a fenforgó európai összeütközésben mily utat szándékoznak választani. Egészen bizonyos, mi­szerint az idegen követek úgy járnak el, mintha a Schweiz már mediatizálva volna, így hr a radikál „Schweiz. Nat. Ztg.“ Ritter, Gmar és Meier ezredeseken kívül F o­l­z ezredes is a schweizi tábor­­karbóli elbocsáttatását kívánta; továbbá dr Rütti­­mann és Er Kern a szövetség hadbirósági táborka­rából léptek ki. Olaszország, Roma, febr. 10. Jóllehet a nagyhírű római farsang még csak emlékezetben áll, mindazáltal az idegenek közöl évenként ezreket von ide, és azok­nak, kik ily ünnepélyt nem láttak, még a farsang ma­radványa is örömet fog szerezni, mint hogy az a sa­játságosnak mindig élénk és indító benyomását teendi az emberre. A carneval levelező nem is említné, ha kétséges demonstrációra nem szolgáltat alkalmat. Ugyanis tegnap estére esett a római utolsó köztársa­ság kikiáltásának hatodik évnapja, s az erre vonatkozó rokonszenv a Porta di San Pancrazio előtti Janiculus nevet viselő halomnak az ifjúság részéről, többnyire sebesen elvágtató kocsikbani látogatása által nyilvá­nult. A rendőrség már korán talpon állt és czirkált, a nélkül azonban, hogy a város falai alatt elesett és elásott republicánusokat illető ezen demonstratio ellen föllépni jónak látta volna. A rendőrség ma is nagy tevékenységben van, hogy a csend meg ne zavar­tassák« Turin, február 16. — Lamarmora miniszter is Angliába utazik; ez a hadügyi tárczát ideiglenesen átadta gróf Cavour miniszternek. — Azt mondják, hogy azon bizottmányból, melyet a senatus a szövetségi szerződés megvizsgálására nevezett ki, három volna a szövetség ellen. A követkamrában, a kolostori törvény vitattatván, Ratazzi miniszter, ki a törvényt javasolta, azon nézet ellen küzd, mintha az a tulajdont fenye­getné és a socialismusra vezetne. Ő különböző ok­mányokra és azon vitákra hivatkozik, melyek a polgári törvény elfogadását megelőzték, hogy megmutassa, miszerint mindig elfogadták, hogy minden egyházi birtok az állam tulajdona volna. A clerus régente hasznosabb volt, most nincs szüksége többé ily bir­tokra ; a megszorult államkincstárnak nagyobb szük­sége van arra. A miniszter végül a pápai monito­­riumra­ és excommunicatióval fenyegetésre lő, s föl­olvasta II. Amadeus­nak 1740-ből kelt iratát, mely szerint a kormány lelki dolgokban az egyház iránt mindig hű és engedelmes, a világi dolgokban pedig mindig független volt. — A hivatalos „Gazetta piemontese“ tegnapi számának élén egy több hasábos czikk áll, melyben Massimo d’A­z­e­g­­­i­o, egykori miniszterelnök, melyben a pápai allocutioban előforduló „megsértett hit, — becsérzet-hiány, és kép­mutatás“ vád­ak ellen tiltakozik. Végül az áll benne: Roma azon alternatívába helyzett bennünket, hogy a statútum vagy concordatum közt válaszszunk és mi a statútumot választottuk. Most tőle függ a kettőt egy­mással kibékíteni, s isten adná, hogy ezt saját és a mi hasznunkra tenné, de mindaddig, míg bennünket gyámság alá helyeznek, és a kettő közé egy párt akar állani, Piemont és királya mindig ugyanazon felelettel és a statútum választásával fog föllépni. Turin, febr. 17. A második kamara tegnapi ülé­sében a kolostortörvény fölötti vita folytattatott; mel­lette szólottak Def­or­est­a és Isola képviselők, ellene Della Motta. Azon bizottmány, mely a se­­natusban a szövetségi szerződésről jelentést teend, a következő tagokból áll: Sostegno, Massimo d’ Azeglio, Gallina, Sciepis és Ricci Al­berto. — A „Corr. mere.“ egy hirt említ, mely szerint ki­rály ő felsége külföldre, s mint mondj­ák, keletre utaznék. A savoyai határokról, febr. 13. Azon súlyos veszteségek, melyek Turinban a királyi családot ér­ték, a savoyai hegyek közt benső részvétre találtak. A sík vidékek lakossága között sötét, kedvezőtlen hí­rek keringenek, melyek ha tovább tápláltatnának, ag­gasztó hangulatra fognának vezetni. A lezarlási ügy­ben Savoya inkább a kormány részén áll, mint ezt egy szigorúan katholikus, gyakran még vakbuzgósággal is vádolt, minden­esetre némely vidékeken még igen tu­datlan népségtől várni lehetett. Nagybritannia London, febr. 17. (Felsőházi ülés febr. 16-kán.) Ellen­borough lord azon kérdést teszi a hadügyminiszterhez, várjon tétettek-e lépések az a fölötti gondoskodásra nézve, hogy a harertéren magukat kitüntető tisztek előléptetése és kitüntetése körül minden a maga rendin menjen ? Ő azt tanácsolja, küldessék egy magasabb állású had­tiszt a csatatérre, hogy az illető tisztek érdemeit kö­zelebbről megvizsgálván, e fölött hivatalos jelentést tegyen. A betegség által okozott halálozási esetek a krimiai hadcsapatok közt, összehasonlítva a sebek ál­tal okozottakkal, aránylag véve oly számosak ; a tisz­tek közötti halálozás pedig, összehasonlítva a közle­gények közt észleltekkel oly csekély, miszerint ez ál­talánosan feltűnt. Miért is , igen óhajtanáénak tartja, hogy, a­mennyire csak lehet, fölvilágosítás adassák ezen aránytalanság fölött. Panmure lord jelenti, miszerint reméli nemsokára jelentketni , hogy egy tiszt neveztetett ki a Krimiában létező tisztek érdemei­nek megvizsgálására. A gyakori halálozási eseteket néhány ezredeknél talán az által lehetne megmagya­rázni, hogy azok leginkább még ifjú, nem harczedzett katonákból állottak. Hogy az angol ujonczozási rend­szer ezen hibája jövendőre eltávolítassék, egy bilit terjeszt jelenleg a ház elé, melynek czélja, hogy két vagy három évre öregebb férfiak állíttassanak újon­­czokal, mi­által erősebb legénységet nyerne az or­szág. Az intendantura ellen súlyos panaszok emel­tettek, s jóllehet a kormány senkit sem akar ki­­hallgatatlanul elítélni , még­is el van határozva a szigorú vizsgálatot elrendelni, s e czélból Sir John M’N­eilt Krimiába küldendi. A Skutariban levő hadi kórházak újonnan fognak rendeztetni , és Smyrnában új kórház fog alakíttatni a felüdülők szá­mára. A szállítási ügy is gyökeres reformon menend keresztül. Simpson tábornok, mint táborkari főnök menend Krimiába, Sir John Bourgogne visszahi­vatott, hogy régi helyét, mint az erősségek főfelügye­lője ismét elfoglalja, s helyére Harry Jones tá­bornok lépend.­­ Ezután Panmure lord felemli­­tett bilije először olvastatik fel. (Az alsóházi ülést melynek rövid tartalmát már tegnapelőtt közöltük, részletesen jövő számunkban adandjuk.) London, febr. 18. (Távirati közlés.) Hír szerint Roebuck indítványozott vizsgálatának czélját a Kri­miában levő angol hadsereg physicai szenvedéseire szorítja. A vizsgálati bizottmány tagjaiul ajánlja : R­o­e­­buck, Drummond, Layard, Paxton, lord Stanley Ellice, Witheside, Disraeli, Jutt,Lowe és Miles urakat. Ezek közöl nyol­­c­an az indítvány fölötti vitatkozás alkalmával a kor­mány ellen nyilatkoztak. — Lord John Russell egészségi állapota javul, s kedden el fog utazni. — 15, hadgyakorlott cápátokból állt sorezred készen áll azonnal Krimiába indulni. A „Gr­o­b­e“-nak oka van hinni, miszerint a lancasteri kanczellárságot nem sir F. Baring, hanem Earl of Carlisle reendi át. Katoriai tudósítások megnyugtatóig hangzanak: men­nél többet szenvedtek a szövetségesek Szebasztopol előtt, annál elővigyázóbb Omer pasa a maga intézke­déseiben. Nagy gabna- és élelemszer-tömegek fe­­küsznek Várna és Balcsikban, gazdag tűzifa és szén­készletek vannak Burgaszban felhalmozva, és szaka­datlanul szállíttatnak Eupatoriába. A török sereg Kri­miában három gyalog hadosztályból és egy lovas dan­dárból álland. Az utóbbi felett a főparancsnokságot a dobrudzsai csatákból ismeretes lovas Ilir Halim pasa vezénylendi, a gyaloghadosztályokat pedig Ferik Meh­­med, Izmail és Szali pasák, kik hasonlag az aldunai táborból ismeretesek. Konstantinápoly­ból febr. 45 től táviratozzák : „Krimiából semmi új jelentékeny tudósítások nem ér­keztek. Az idő némileg javult és N­­­e­­­tlik Konstantiná­­polyba érkezett. Athénből Resid pasa utolsó jegyzékére a válasz már megérkezett. A görög kormány el­lentervet küldött be , melyben csak a nemzetiség kérdése van eltérőleg felfogva. Perzsiának Orosz­ország felé hajlása mindig határozottabban lép nap­világra.­­ Egy más távirati tudó­sítás szerint lord Raglan elbocsáttatásáért folyamodott. Pelissier tbk febr. 12-kén egy ira­tot intézett Napóleon császárhoz, melyben kifejti,­­ hogy egy hó lefolyta előtt semmi sikeres támadás az ellenséges hadállás ellen, s még kevesbbé Szebasz­topol ellen nem létezhetik. A magán tudósítások a szövetségesek tá­borából febr. 3-áig terjednek. A­ következőkben ki­vonatát adjuk a Times levelezője naplójának : Jan. 28. A harcz az ostromlók és ostromlottak közt nyilván ismét elhatározottan meg fog kezdetni. A meleg napok emelték csapatjaink bátorságát, de az oroszok hasonlag képesek voltak, nagy tömeg­kész­leteket a várba vetni. Harmadik hadtestük valósággal a Kacsa és Belbek mellett lenne felállítva. A mi szál­lítmányozásunk, a kedvező idő dac­ára, még mindig nagy hiányokban szenved, s a betegek nehezen üdül­nek fel. A kávét most, kevés kivétellel, az emberek­nek pörkölt állapotában szolgáltatják ki. Azonban fő­zelékben hiányt szenvedünk, szintúgy ásók, kapák s egyéb szerekben. A különféle tábori történetekből, me­lyekkel időnket rövidítjük, csak a következőt említem, mert igen csinos. Fogoly tisztjeink egyikének, mint ren­desen, átküldők a számára érkezett leveleket. Ezek közt volt egy egy ifjú hölgytől, melyben a tisztet sürgető­­leg kéri, hogy Szebasztopolt minél gyorsabban beve­gye, Menzikoffliget elfogja, s neki, a levél írónőjének, a herczeg kaputjáról egy gombot küldjön, (váljon egyenruhája, vagy palototjáról-e, ez nincs mondva.) Ezen levél, mint a többi mind, a kézbesítés előtt, az oroszok által feltöretett, s mellékelve jön egy kaput­­gomb a herczeg egy levélkéjével, melyben a tisztnek írja, mikép az ifjú hölgy óhaját egészen ugyan nem teljesítheti, Szebasztopolt és saját személyét angol ke­zekbe nem ejtetheti, de a kívánt gombot szívesen ide csatolja, és kéri, hogy azt ama hölgynek elküldje. Jan. 29. A szép idő tart, de az emberek itt azt mondják nekünk, hogy csúf februáriusra és borzasztó martiusra kell készülnünk. Egy lengyel tiszt különben azon meggyőződését fejezte ki, mikép az oroszok nagyszerű támadást forralnak tervben. A nagyhercze­­gek a városban lennének, s felszólították a katoná­kat, hogy Szebasztopol megmentésére még egy har­­czot merészeljenek. Ha meghiúsul, úgy arra többé nem fogják felhívni. Ez lehet igaz lehet valótlan. De meglehetősen bizonyos az, hogy az oroszok tetemes erősítéseket kaptak, s hogy táboraikban folytonos te­vékenység vehető észre. Jan. 30. Lord Raglannak egy tegnapi átalános pa­rancsa szerint az orosz parancsnokokkal abban történt megállapodás, hogy homlokzatban egyik részről se tüzeljenek, ha csapatosztályok, melyek fehér lobogó­ról felismerhetők, halottak eltakarításával foglalkoznak. A főparancsnok engedélye nélkül a fegyvernyugvási lobogót nem szabad felvenni. Egy tiszt ezt nem rég saját rovására tette, hogy elfogott inasát visz­­szakövetelje. Irisne különös rendelet Továbbá ren­deltetett, hogy az összes fegyvernyugvási lobogók a franczia műveken keresztül a temetői futóárkok szö­gébe küldessenek. Ez által legjobban kikerülik azt, hogy vigyázatlanul fehér lobogókra tüzelnek, mi már többször megtörtént. Jan. 30. Ma egy kém keresztül sétált a futóárko­kon, megolvasta az ágyukat, a katonákkal mulatott, s jól körülnézte magát, s figyelt Murdoch arra, ki több tüzéreket oktatott, hogyan kell a sok tüzelés által ki­perzselt ágyukat legrövidebb idő alatt ismét használha­tókká tenni. Kék, állig bekapcsolt kaputot viselt, s francziának vagy orvosnak tartatott. Rögtön leugrott az űr légről, s az orosz előőrsök felé szaladt. Néhány lövést küldtek utána, de ő sértetlenül megmenekedett. Azóta senkinek sem szabad külön engedély nélkül a futóárkokba mennie. Másrészt kémeink egyikének sikerült , ki az ellenség állását a Belbek mellett kémlelte, egész Szimferopolig jutni. Jelenti, mikép az ellenség némi erővel az út hosszában van felál­lítva , lovassága azonban a legszánandóbb állapot­ban lenne és az elhullt lovak százankint hever­nek a földön. A francziák , kik fagyűjtés végett lőnek kiküldve, (kivált a Baidar völgy hosszában), az előre tolt kozák őrségekkel egészen sajátságosan regé­nyes barátsági viszonyban állnak. Nem rég 3 lovat ta­láltak fához kötve, de tisztjök megtiltá nekik azokat elvinni.­­ Ugyanezen nap egy vadász némi ruhada­rabjait feledé a kozákok egy romladozott őrházában, midőn néhány nap múlva oda visszatért, tulajdonát a falon függve találá. E szolgálatot viszonzandó, egyik franczia katona egy talált kozáklándzsát és pisz­tolyt visszavitt azon helyre, hol találta. Más eset­ben a francziák kétszersültet tűztek egy botra, s intének a kozákoknak, hogy azt elvigyék. Más­nap ugyanazon pompás fehér kenyeret találtak s egy czedulát orosz nyelven, melyben mondva volt, hogy az oroszoknak kétszersültben bőségök van, ha azonban a francziáknak oly szép fehér kenyerük lenne mint ez, úgy azt hálásan fogadnák. Az őrök üdvözlik egymást s nemrég egyik átkiáltott: Nous nous rever­­rons mes amis francais, Anglais, Russes, nous sommes tous amis. — Este aztán következnek az ágyúzások és kirontások. Febr. 1. Alig szenved kétséget, hogy a flotta nem fog tétlenül állni, ha a nagy támadás napja bekövet­kezik. Ha sikerül a város déli részét rohammal be­venni, akkor a nehéz positió-lövegeket az éjszaki ol­dal ellen fordíthatják, de ez erődök állítólag jól alá vannak aknázva és kétségkívül levegőbe fognak rö­ Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. A tudósítások Krimiából febr. 12-éig terjednek. Az igen közelinek mondott roham Szebasztopol ellen ismét el len halasztva s általában a szakértők véleménye szerint semmi hadese­ményt nem várhatni mártius közepe előtt. — Az eu­

Next