Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)
1855-02-24 / 1487. szám
lián lesz. Egyébiránt hagyjuk mindezt a zuávokra, kik azt mondják, hogy a boeuf grast húshagyó kedden Szebasztopolba vezetik megsütni. Ad vocem boeuf grast, az idén három új nevet fognak hordani : Alma, Inkermann, Szebasztopol mint mondják, mi csak az utolsót kívánjuk látni, ekkor valaki, bizonyosan legitimista, azt mondja soványabb lesz, mint Porthos tavai; így legalább könnyebben befér Szebasztopol várába. Újság az, hogy egész Párisnak rheumája van, és köhög, minek igen sok veszélyes következménye van, némelyekre épen akkor lővén, midőn új darabokat adnak valamely látogatott színházban, mi a szerzőnek főfájást, néha halálos szúrást okoz. A Framjaisnál lévén, szóljunk tüzetesen e színházról. E színházat még ma is Mo 1iére házának híják, mit csakugyan megérdemel. E társaság, mely oly gazdag fényes nevekben, elődeit 1587-ből származtatja, kik a Hôtel de Bourgogneban játszottak. E palota falai közt fordulnak meg 40 év leforgása alatt Viaud , Hardy, Scudéry, Mairet, Gomband, Bois Robert, Rotron szomorú játékait. Hardy egyedül maga 800 darabot adatott elő 15 év alatt, mi mutatja, hogy akkor a szerzők termékenyebbek voltak, mint ma; ugyan itt játszaték először 1637-ben, Corneille C i - je, melynek emléke mai napig fenmaradt, és megéri a nyolcszáz darabot. Midőn az első franczia színésztársaság legjobban virágzott, váratlanul, minden zaj nélkül lépett fel a színészet fejedelme, Maliére, ki minden este a Palais-royalban — egy Richelieu által alkotott színteremben — ragadta el a közönséget. E két társaság közt most természetesen verseny támadt, mi sok keserűséget szerze mind a szinkróknak mind a Hôtel de Bourgogne művészetének, és mi azzal végződik, hogy a két szintársaság egyesült, mely egyesülést XIV. Lajosnak egy rendelete 1600. aug. 25-kérel megerősíté. Azonban a társaság első rendszabályait, hogy úgy mondjuk alkotmányát, XV. Lajostól kapá 1757-ben. Mi volt az oka, nem tudjuk, annyi bizonyos, hogy e művésztársaságot gyakran látjuk vándorbottal kezében járni teremről teremre, városrészről városrészre, majd a Fossés St. Germain-utczában, majd a tuileriákban, majd az Odeonban, hol mindenütt követő a közönség részvéte, annál inkább, mert akkor majd minden színdarab egy új politikai nyilatkozvány volt. Minden pártnak megvoltak darabjai, úgy mint színészei; ma ez a párt ülő diadalát, holnap amaz, ma Tartuffet tapsolták, holnap Moliére ellen irt paródiákat, míg a verseny oly viharos és keserűvé vált, hogy a társaságnak két felé kelle szakadnia, ép úgy mint a nemzetnek. A királypárt az Odeonban maradt, míg a nemzeti IX. Károlyt Richelieu utczában adatá irtózatos lárma közt. A színpad egyházi és országgyűlési szószék jön, hol nem annyira színészek, mint miniszterek szerepeltek. És ez sokáig tartott így, a művészet tetemes kárára, mig ma,a színészek valóságos színészek, a miniszterből nem tartván egyebet meg a tárczánál, mit ők jobb szeretnek. Akkor gyakran szolgái voltak egyes nagyravágyóknak, mig ma független művészek. A Français legöregebb tagja Samson, ki nemcsak jeles művész, hanem jó színészíró is. Midőn a deszkára lép, senki nem hinné, hogy nagy színészt lát maga előtt, oly igénytelen külseje. Tekintete búskomoly, mozdulata lassú, játéka hideg, hangja éles, és mégis az egészben annyi összevágja, annyi eredetiség, tapintat, tanulmány, egy szóval, művészet van, hogy az embernek nincs ideje őt bírálni. Hisz ő az, ki bírálni látszik szerepét. Egy bíráló azt mondja felőle: mély, de nem nagy, mi azt hisszük mind a kettő. Értelmes, kutató, átnéző, udvarias, metsző, parancsoló, közönyös, szórakozott amint neki tetszik,, egy este húsz alak, és mind csak az ő alakja. Általán ő a franqais mestere, kinek kezéből már több jeles művész jött ki, azért a közönség kétszeresen hálás iránta, mert nem elégszik meg avval, hogy van egy Samson, de nagy szellemét a színpadon megnépesíti. 12,000 frank fizetése van, utána jön Geffroy, Tartuffe személyesítője, felőle és művésztársairól máskor. ERDÉLY: jobb könyveink a könyvárusi kirakatban hevernek , s egyetlen folyóiratunknak alig van annyi előfizetője, hogy a nyomtatási költségét fedezze; valóban arra mutatnak, hogy a külsőséget, fényelgést s az ez általi emelkedést elibe teszik a belső a szellemi tekintély felemelkedésének. Nem jut mindenre, szokták mondani elhisszük, hanem oly hozzáadással, hogy arra jut, mire kellene, — mert a fényűzés oly kielégíthetlen s telhetetlen szenvedély, melynek nincs határa. És nagyobb része a fényelgőknek nem a főrendüek osztályából való ; ők külsőségek, viselet, franczia tafota s angol szövetű köntöseik által kívánnak oda emelkedni, hol a főrangnak állanak, és hiúsági szenvedélyűknek feláldozzák minden vagyonukat, szerencsétlenné teszik magukat, családukat, mert váltóban kölcsönzött öszvegről ezüstre szóló váltót adnak, csak hogy veszedelmes szenvedélyöket kielégítsék; és azután az ilyenek panaszkodnak leginkább a nyomorról, szükségről, pedig ha a fenyelegni,csillogni vágyódással alább hagynának, egyszerűsítenék háztartásukat, tehetségük körén túl nem terjeszkednének, kevesebb panaszra nyílnék alkalom. De nem fejtegetem tovább a veszélyt s az erkölcsi sülyedést, hová a fényűzés vezet, tudja azt az értelmesebb osztály; vannak a főbb rendűek közöl is olyanok, kik az egyszerűséget háztartásukban s viseletükben elsajátították, s jó példát adnak;— az olyanokat szándékoztam jelen soraim által felvilágosítani, kik azt hiszik, hogy a földi jóllét nélkülözhetlen kelléke a fényűzés, s haszontalan külsőség által lehet tekintélyre, köztiszteletre és becsülésre szert tenni. 1. 1. B. H u n y a d, febr. 5. Farsang van. Erdélyben is vigadoznak. Dalidóznak, lakmároznak, mulatoznak, kinek miként tetszik. A jelen vigadós időszak alatt, Erdély három városában dalidóztam. Kolosvárt az úgynevezett jelmez-bálban, M. Vásárhelyt egy zártkörű vigalomban , Sz.-Újvárt redouti mulatságban. Mindenütt nagy közönség volt együtt fény és pompa ömlött el, de mi leginkább meghatott, a rendkívüli luxus látása volt. A kolozsváriban oly öltözeteket láttam , melyek értéke sok ezerekre becsültetett, a drága ékszereket, fejdiszeket és főkötőket is oda számítva. A vásárhelyiben 100 fírnál olcsóbb ruhában nem volt illő megjelenni; a sz.-ujvári bálra egyszerre 10 köntös készült — Kolozsvárt, melyek drágáknál drágábbak voltak. Ki azt hiszi, hogy e csillogó fényes pompával arányban volt a jó kedv — igen csalódik — a nagyobb részen eretetett vidámság ömlött el, mint ha mindenkit a fény csillogása szédített kábított volna el, mintha tartózkodtak volna az emberek ott teljes odaengedéssel s derült kedélylyel mulatni, hol a természetes egyszerűség helyét a mesterkéltség foglalta el, mert a szegényebb öltözetű, a gazdag ruhájával kerülte az érintkezést. És e roppant fényűzés a mostani körülmények között a fájdalom érzetével tölti el a műveit kebelt. Midőn csak nemrég annyi csapások látogaták szegény hazánkat, midőn a drágaság nyomasztó terhe oly érezhetőleg nehézkedik a föld népére, midőn a szegények száma naponta szaporodik, kik segélyre vágynak, hogy vannak hölgyek, kik ezereket adnak ki pipere, hiúsági szenvedélyüket kielégitendők, valóban feltűnő hiba, mert a fényűzés még szerencsésebb körülmények között is elszegényíti, veszélylyel fenyegeti, annyival inkább az elnyelés örvényét mutatja ki előttünk jelen helyzetünkben.Mondják sokan,hogy a veszélyes fényűzés megengedhető, midőn az általa hazai ipart, közszorgalmat mozdítjuk elő, mert ezzel a közjóllétre munkálunk, mert a fenyelgési czikkekért a tehetősebbek által kidobott pénz — a munkás, a dolgozó osztály kezébe jut s csak azok pazarolnak ilyekre, kiknek módjok van benne; — mind igaz s megengedhető, ha az ilyenek a szellemi jóllétre, az irodalom, művészet és tudományosság terjesztésére is hasonló áldozatokat tennének, — s a jótékony czélú intézetek pártolása által hatnának a közjólétre, — de a midőn részvét hiánya miatt annyi jótékony vállalat bukik meg, még jobb nevű íróink munkáira sem lehet előfizetőt szerezni. Ausztriai birodalom, Bécs, febr. 22. Azon hatás, melyet az orosz manifestum az ezt kísérő ukázokkal együtt a politikai események folyamára szükségkép gyakorolni fog, nemsokára tapasztalható lesz. Békecongressusról még egy ideig beszélni fognak ugyan, addig t. i., míg az valósággal megnyílt Hanem akkor a békecongressus alkalmasint már csak névleg állandóen, s néhány nap alatt tényleg háboru-congressussá fogott átalakulni. Már azt is beszélik, miszerint a nyugati hatalmak képviselőinek adandó utasítások oly élesen lesznek fogalmazva, hogy Oroszország elhatározásának gyorsan kellene bekövetkezni. — A franczia császár, kinek politikája, mikép az utolsó Moniteur- czikkből ismét kétségtelenül kiderül, ma főleg a nyugati felvilágosult császárságnak a keleti casaropapismussali ellentétére támaszkodik, az orosz manifestumban bizonyosan fölismerendi a kihívást, a mely benne nyíltan fekszik, s meg tudand annak felelni. Már múlt héten értesittetünk Fárisból Francziaország nemzetőrségének szándéklott mozgóvá tétele iránt. —A mai „Presse“ távirat utján arról akar értesülve lenni, hogy a legközelebbi napokban egy a franczia nemzethez intézendő császári manifestum megjelenését várják, mely szerint a nemzetőrség hadilábra állíttatnék. KÜLFÖLD. Francziaország, Pária, febr. 17. Mi az értekezletek megnyitását illeti, a franczia kormány is, miután lord John Russellnek Bécsbe küldetése szilárdan el van határozva, egy külön biztost nevezend ki. Mint már jelentve volt, itt el valának határozva, hogy azon kitűnő franczia adamférfiu mellé, ki a bécsi udvarnál a franczia érdekeket képviseli, semmi diplomatiai adlatust nem fognak adni — és a „Moniteur“ illető nyilatkozata is ismeretes. Az itteni diplomatiai körökben mint a legnagyobb finomság vonását beszélik, miszerint Bourqueney személyesen írt a császárhoz, hogy a békealkudozások folyama alatt Francziaország részéről rendkívüli felhatalmazott adatnok melléje. Hozzáteszik, miszerint ezen kérelemnek alapja lovagias és hivataltársi érzelem, egy más a bécsi udvarnál levő érdemteljes követ méltósága iránt, midőn az utóbbi tán magát bántva érezhette volna, ha az angol kormány részéről külön követ érkezik, mig a francziát eddigi állomásán hagyják. Lajos Napoleon császár, ki a lovagiasság és gyöngédség iránt annyira finom érzéssel bir, mint erősítik, Drouyn de Lhuyst fölhatalmazta a bécsi franczia követnek megírni. A császár magára Borqueney báróra bízza azon személyt kiválasztani, kit mint Francziaország külön követét,Bécsbe szeretne küldetni. Paris, febr. 16. Az „I n d. t e I g e“ egy adomát közöl, melynek hitelességéről levelezőjének kezeskednek, s melyet mindenki több vagy kevésbé békés, több vagy kevésbé harczias eszméi szerint magyarázhat. A Tuileriákban adott utolsó tánczvigalom alkalmával, egy csoport idegen tisztet, kik között angolok , ausztriaiak és poroszok valának, a császár megszólított. Miután az angol tiszteknek bókokat mondott hadseregük bátorságáért, melyet ő jól ismer, egy ausztriai tiszt felé fordult, s hozzá így szólott: Én az ausztriai sereget is ismerem, fiatalkoromban láttam is,az jó és szép sereg; szerencsés vagyok, hogy erélyes segélyére számíthatok. Mi az önöket illeti uram, szólt a porosz tiszt felé fordulva ,épen nem ismerem a porosz sereget, azt mondják, hogy az jól szervezett sereg; remélem, hogy rövid idő alatt megismerendőm.“ — Nem szükség mondani — írja levelező — miszerint ezen szavak a tánczvigalomban nagy figyelmet gerjesztettek, mert gyorsan elbeszélték. Schweiz, Bern, febr.r 3. Neuenburgi és freiburgi lapok a szövetségi gyűlés összehívását kívánják, hogy a nemzet tanácsosai, mely ismét bérenczek vásárává lett, ünnepélyesen jelentsék ki, miszerint a nép képviselői a fenforgó európai összeütközésben mily utat szándékoznak választani. Egészen bizonyos, miszerint az idegen követek úgy járnak el, mintha a Schweiz már mediatizálva volna, így hr a radikál „Schweiz. Nat. Ztg.“ Ritter, Gmar és Meier ezredeseken kívül F olz ezredes is a schweizi táborkarbóli elbocsáttatását kívánta; továbbá dr Rüttimann és Er Kern a szövetség hadbirósági táborkarából léptek ki. Olaszország, Roma, febr. 10. Jóllehet a nagyhírű római farsang még csak emlékezetben áll, mindazáltal az idegenek közöl évenként ezreket von ide, és azoknak, kik ily ünnepélyt nem láttak, még a farsang maradványa is örömet fog szerezni, mint hogy az a sajátságosnak mindig élénk és indító benyomását teendi az emberre. A carneval levelező nem is említné, ha kétséges demonstrációra nem szolgáltat alkalmat. Ugyanis tegnap estére esett a római utolsó köztársaság kikiáltásának hatodik évnapja, s az erre vonatkozó rokonszenv a Porta di San Pancrazio előtti Janiculus nevet viselő halomnak az ifjúság részéről, többnyire sebesen elvágtató kocsikbani látogatása által nyilvánult. A rendőrség már korán talpon állt és czirkált, a nélkül azonban, hogy a város falai alatt elesett és elásott republicánusokat illető ezen demonstratio ellen föllépni jónak látta volna. A rendőrség ma is nagy tevékenységben van, hogy a csend meg ne zavartassák« Turin, február 16. — Lamarmora miniszter is Angliába utazik; ez a hadügyi tárczát ideiglenesen átadta gróf Cavour miniszternek. — Azt mondják, hogy azon bizottmányból, melyet a senatus a szövetségi szerződés megvizsgálására nevezett ki, három volna a szövetség ellen. A követkamrában, a kolostori törvény vitattatván, Ratazzi miniszter, ki a törvényt javasolta, azon nézet ellen küzd, mintha az a tulajdont fenyegetné és a socialismusra vezetne. Ő különböző okmányokra és azon vitákra hivatkozik, melyek a polgári törvény elfogadását megelőzték, hogy megmutassa, miszerint mindig elfogadták, hogy minden egyházi birtok az állam tulajdona volna. A clerus régente hasznosabb volt, most nincs szüksége többé ily birtokra ; a megszorult államkincstárnak nagyobb szüksége van arra. A miniszter végül a pápai monitoriumra és excommunicatióval fenyegetésre lő, s fölolvasta II. Amadeusnak 1740-ből kelt iratát, mely szerint a kormány lelki dolgokban az egyház iránt mindig hű és engedelmes, a világi dolgokban pedig mindig független volt. — A hivatalos „Gazetta piemontese“ tegnapi számának élén egy több hasábos czikk áll, melyben Massimo d’Azegio, egykori miniszterelnök, melyben a pápai allocutioban előforduló „megsértett hit, — becsérzet-hiány, és képmutatás“ vádak ellen tiltakozik. Végül az áll benne: Roma azon alternatívába helyzett bennünket, hogy a statútum vagy concordatum közt válaszszunk és mi a statútumot választottuk. Most tőle függ a kettőt egymással kibékíteni, s isten adná, hogy ezt saját és a mi hasznunkra tenné, de mindaddig, míg bennünket gyámság alá helyeznek, és a kettő közé egy párt akar állani, Piemont és királya mindig ugyanazon felelettel és a statútum választásával fog föllépni. Turin, febr. 17. A második kamara tegnapi ülésében a kolostortörvény fölötti vita folytattatott; mellette szólottak Deforesta és Isola képviselők, ellene Della Motta. Azon bizottmány, mely a senatusban a szövetségi szerződésről jelentést teend, a következő tagokból áll: Sostegno, Massimo d’ Azeglio, Gallina, Sciepis és Ricci Alberto. — A „Corr. mere.“ egy hirt említ, mely szerint király ő felsége külföldre, s mint mondják, keletre utaznék. A savoyai határokról, febr. 13. Azon súlyos veszteségek, melyek Turinban a királyi családot érték, a savoyai hegyek közt benső részvétre találtak. A sík vidékek lakossága között sötét, kedvezőtlen hírek keringenek, melyek ha tovább tápláltatnának, aggasztó hangulatra fognának vezetni. A lezarlási ügyben Savoya inkább a kormány részén áll, mint ezt egy szigorúan katholikus, gyakran még vakbuzgósággal is vádolt, mindenesetre némely vidékeken még igen tudatlan népségtől várni lehetett. Nagybritannia London, febr. 17. (Felsőházi ülés febr. 16-kán.) Ellenborough lord azon kérdést teszi a hadügyminiszterhez, várjon tétettek-e lépések az a fölötti gondoskodásra nézve, hogy a harertéren magukat kitüntető tisztek előléptetése és kitüntetése körül minden a maga rendin menjen ? Ő azt tanácsolja, küldessék egy magasabb állású hadtiszt a csatatérre, hogy az illető tisztek érdemeit közelebbről megvizsgálván, e fölött hivatalos jelentést tegyen. A betegség által okozott halálozási esetek a krimiai hadcsapatok közt, összehasonlítva a sebek által okozottakkal, aránylag véve oly számosak ; a tisztek közötti halálozás pedig, összehasonlítva a közlegények közt észleltekkel oly csekély, miszerint ez általánosan feltűnt. Miért is , igen óhajtanáénak tartja, hogy, amennyire csak lehet, fölvilágosítás adassák ezen aránytalanság fölött. Panmure lord jelenti, miszerint reméli nemsokára jelentketni , hogy egy tiszt neveztetett ki a Krimiában létező tisztek érdemeinek megvizsgálására. A gyakori halálozási eseteket néhány ezredeknél talán az által lehetne megmagyarázni, hogy azok leginkább még ifjú, nem harczedzett katonákból állottak. Hogy az angol ujonczozási rendszer ezen hibája jövendőre eltávolítassék, egy bilit terjeszt jelenleg a ház elé, melynek czélja, hogy két vagy három évre öregebb férfiak állíttassanak újonczokal, miáltal erősebb legénységet nyerne az ország. Az intendantura ellen súlyos panaszok emeltettek, s jóllehet a kormány senkit sem akar kihallgatatlanul elítélni , mégis el van határozva a szigorú vizsgálatot elrendelni, s e czélból Sir John M’Neilt Krimiába küldendi. A Skutariban levő hadi kórházak újonnan fognak rendeztetni , és Smyrnában új kórház fog alakíttatni a felüdülők számára. A szállítási ügy is gyökeres reformon menend keresztül. Simpson tábornok, mint táborkari főnök menend Krimiába, Sir John Bourgogne visszahivatott, hogy régi helyét, mint az erősségek főfelügyelője ismét elfoglalja, s helyére Harry Jones tábornok lépend. Ezután Panmure lord felemlitett bilije először olvastatik fel. (Az alsóházi ülést melynek rövid tartalmát már tegnapelőtt közöltük, részletesen jövő számunkban adandjuk.) London, febr. 18. (Távirati közlés.) Hír szerint Roebuck indítványozott vizsgálatának czélját a Krimiában levő angol hadsereg physicai szenvedéseire szorítja. A vizsgálati bizottmány tagjaiul ajánlja : Roebuck, Drummond, Layard, Paxton, lord Stanley Ellice, Witheside, Disraeli, Jutt,Lowe és Miles urakat. Ezek közöl nyolcan az indítvány fölötti vitatkozás alkalmával a kormány ellen nyilatkoztak. — Lord John Russell egészségi állapota javul, s kedden el fog utazni. — 15, hadgyakorlott cápátokból állt sorezred készen áll azonnal Krimiába indulni. A „Grobe“-nak oka van hinni, miszerint a lancasteri kanczellárságot nem sir F. Baring, hanem Earl of Carlisle reendi át. Katoriai tudósítások megnyugtatóig hangzanak: mennél többet szenvedtek a szövetségesek Szebasztopol előtt, annál elővigyázóbb Omer pasa a maga intézkedéseiben. Nagy gabna- és élelemszer-tömegek feküsznek Várna és Balcsikban, gazdag tűzifa és szénkészletek vannak Burgaszban felhalmozva, és szakadatlanul szállíttatnak Eupatoriába. A török sereg Krimiában három gyalog hadosztályból és egy lovas dandárból álland. Az utóbbi felett a főparancsnokságot a dobrudzsai csatákból ismeretes lovas Ilir Halim pasa vezénylendi, a gyaloghadosztályokat pedig Ferik Mehmed, Izmail és Szali pasák, kik hasonlag az aldunai táborból ismeretesek. Konstantinápolyból febr. 45 től táviratozzák : „Krimiából semmi új jelentékeny tudósítások nem érkeztek. Az idő némileg javult és Netlik Konstantinápolyba érkezett. Athénből Resid pasa utolsó jegyzékére a válasz már megérkezett. A görög kormány ellentervet küldött be , melyben csak a nemzetiség kérdése van eltérőleg felfogva. Perzsiának Oroszország felé hajlása mindig határozottabban lép napvilágra. Egy más távirati tudósítás szerint lord Raglan elbocsáttatásáért folyamodott. Pelissier tbk febr. 12-kén egy iratot intézett Napóleon császárhoz, melyben kifejti, hogy egy hó lefolyta előtt semmi sikeres támadás az ellenséges hadállás ellen, s még kevesbbé Szebasztopol ellen nem létezhetik. A magán tudósítások a szövetségesek táborából febr. 3-áig terjednek. A következőkben kivonatát adjuk a Times levelezője naplójának : Jan. 28. A harcz az ostromlók és ostromlottak közt nyilván ismét elhatározottan meg fog kezdetni. A meleg napok emelték csapatjaink bátorságát, de az oroszok hasonlag képesek voltak, nagy tömegkészleteket a várba vetni. Harmadik hadtestük valósággal a Kacsa és Belbek mellett lenne felállítva. A mi szállítmányozásunk, a kedvező idő dacára, még mindig nagy hiányokban szenved, s a betegek nehezen üdülnek fel. A kávét most, kevés kivétellel, az embereknek pörkölt állapotában szolgáltatják ki. Azonban főzelékben hiányt szenvedünk, szintúgy ásók, kapák s egyéb szerekben. A különféle tábori történetekből, melyekkel időnket rövidítjük, csak a következőt említem, mert igen csinos. Fogoly tisztjeink egyikének, mint rendesen, átküldők a számára érkezett leveleket. Ezek közt volt egy egy ifjú hölgytől, melyben a tisztet sürgetőleg kéri, hogy Szebasztopolt minél gyorsabban bevegye, Menzikoffliget elfogja, s neki, a levél írónőjének, a herczeg kaputjáról egy gombot küldjön, (váljon egyenruhája, vagy palototjáról-e, ez nincs mondva.) Ezen levél, mint a többi mind, a kézbesítés előtt, az oroszok által feltöretett, s mellékelve jön egy kaputgomb a herczeg egy levélkéjével, melyben a tisztnek írja, mikép az ifjú hölgy óhaját egészen ugyan nem teljesítheti, Szebasztopolt és saját személyét angol kezekbe nem ejtetheti, de a kívánt gombot szívesen ide csatolja, és kéri, hogy azt ama hölgynek elküldje. Jan. 29. A szép idő tart, de az emberek itt azt mondják nekünk, hogy csúf februáriusra és borzasztó martiusra kell készülnünk. Egy lengyel tiszt különben azon meggyőződését fejezte ki, mikép az oroszok nagyszerű támadást forralnak tervben. A nagyherczegek a városban lennének, s felszólították a katonákat, hogy Szebasztopol megmentésére még egy harczot merészeljenek. Ha meghiúsul, úgy arra többé nem fogják felhívni. Ez lehet igaz lehet valótlan. De meglehetősen bizonyos az, hogy az oroszok tetemes erősítéseket kaptak, s hogy táboraikban folytonos tevékenység vehető észre. Jan. 30. Lord Raglannak egy tegnapi átalános parancsa szerint az orosz parancsnokokkal abban történt megállapodás, hogy homlokzatban egyik részről se tüzeljenek, ha csapatosztályok, melyek fehér lobogóról felismerhetők, halottak eltakarításával foglalkoznak. A főparancsnok engedélye nélkül a fegyvernyugvási lobogót nem szabad felvenni. Egy tiszt ezt nem rég saját rovására tette, hogy elfogott inasát viszszakövetelje. Irisne különös rendelet Továbbá rendeltetett, hogy az összes fegyvernyugvási lobogók a franczia műveken keresztül a temetői futóárkok szögébe küldessenek. Ez által legjobban kikerülik azt, hogy vigyázatlanul fehér lobogókra tüzelnek, mi már többször megtörtént. Jan. 30. Ma egy kém keresztül sétált a futóárkokon, megolvasta az ágyukat, a katonákkal mulatott, s jól körülnézte magát, s figyelt Murdoch arra, ki több tüzéreket oktatott, hogyan kell a sok tüzelés által kiperzselt ágyukat legrövidebb idő alatt ismét használhatókká tenni. Kék, állig bekapcsolt kaputot viselt, s francziának vagy orvosnak tartatott. Rögtön leugrott az űr légről, s az orosz előőrsök felé szaladt. Néhány lövést küldtek utána, de ő sértetlenül megmenekedett. Azóta senkinek sem szabad külön engedély nélkül a futóárkokba mennie. Másrészt kémeink egyikének sikerült , ki az ellenség állását a Belbek mellett kémlelte, egész Szimferopolig jutni. Jelenti, mikép az ellenség némi erővel az út hosszában van felállítva , lovassága azonban a legszánandóbb állapotban lenne és az elhullt lovak százankint hevernek a földön. A francziák , kik fagyűjtés végett lőnek kiküldve, (kivált a Baidar völgy hosszában), az előre tolt kozák őrségekkel egészen sajátságosan regényes barátsági viszonyban állnak. Nem rég 3 lovat találtak fához kötve, de tisztjök megtiltá nekik azokat elvinni. Ugyanezen nap egy vadász némi ruhadarabjait feledé a kozákok egy romladozott őrházában, midőn néhány nap múlva oda visszatért, tulajdonát a falon függve találá. E szolgálatot viszonzandó, egyik franczia katona egy talált kozáklándzsát és pisztolyt visszavitt azon helyre, hol találta. Más esetben a francziák kétszersültet tűztek egy botra, s intének a kozákoknak, hogy azt elvigyék. Másnap ugyanazon pompás fehér kenyeret találtak s egy czedulát orosz nyelven, melyben mondva volt, hogy az oroszoknak kétszersültben bőségök van, ha azonban a francziáknak oly szép fehér kenyerük lenne mint ez, úgy azt hálásan fogadnák. Az őrök üdvözlik egymást s nemrég egyik átkiáltott: Nous nous reverrons mes amis francais, Anglais, Russes, nous sommes tous amis. — Este aztán következnek az ágyúzások és kirontások. Febr. 1. Alig szenved kétséget, hogy a flotta nem fog tétlenül állni, ha a nagy támadás napja bekövetkezik. Ha sikerül a város déli részét rohammal bevenni, akkor a nehéz positió-lövegeket az éjszaki oldal ellen fordíthatják, de ez erődök állítólag jól alá vannak aknázva és kétségkívül levegőbe fognak rö Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. A tudósítások Krimiából febr. 12-éig terjednek. Az igen közelinek mondott roham Szebasztopol ellen ismét el len halasztva s általában a szakértők véleménye szerint semmi hadeseményt nem várhatni mártius közepe előtt. — Az eu