Pesti Napló, 1855. március (6. évfolyam, 1491-1517. szám)
1855-03-01 / 1491. szám
a Schänzel Menzikoffjai határozottan léptek elő követeléseikkel, kinyilatkoztatván , miszerint 5—6 pgc krajczáron alól a tojás darabját nem adják. Már most tudni kell, hogy a bécsiek nagy buzgalommal törekszenek az ember rendeltetésének elérésére s minthogy az újabb természetvizsgálók az emberi jog alkotásából azt következtetik, miszerint az ember nem hús-, hanem növényevésre van rendelve, a bécsiek roppant sok növényt fogyasztanak, nemcsak a káposzta vagy tök regényes ős alakjában, hanem a tisztvegyítmények legkülönfélébb nemeiben is, azaz nemcsak sok „zuspeist“ hanem még sokkal több „mehlspeist“ emésztenek. Már pedig a tésztára tojás kell, és sok tésztásra sok tojás! Minél drágább a tojás, annál drágább a tésztás! Ezen a gastronómia legrégibb matadorjai által átalánosan elismert axiómákat csak azért idézzük a nyájas olvasó emlékezetébe, hogy fogalma legyen azon mély benyomásról, melyet a schanzelbeli monopolisták ultimátuma a bécsiekre tett! Combinátiokat lehetett hallani, mikhez képest bizonyos lapok vezérczikkei csak olyan grammatista pensumok! Mi lehet e tojás-krízis oka ! Hisz tyúkokat nem küldtek Szebasztopol elé, hogy ott a „kakasokkal“ együtt elhulltak volna ? Tyúkokból vezérczikkeket nem sütnek, tehát innen sem magyarázható a tyúk-deficit? Így nem marad egyéb hátra, mit azt feltenni, hogy a tyúkok megvannak, és — minthogy nem hihetni, hogy az élet örömeiről teljesen lemondtak volna — tojnak is. Tehát uzsora, uzsora!..........Van valami a dologban, de csak valami! Nem tartozunk azok közé, kik csak addig ragaszkodnak elveikhez, mig ezek előnyükkel megegyezők s azonnal megtagadják, mihelyt érdekük általuk veszélyeztetve van. Mi feltétlen szószólói vagyunk a kereskedelmi szabadságnak s uzsorát nem ismerünk, azaz mindenkit arra hiszünk jogosítottnak, hogy áruját úgy adja, miként neki tetszik. E szerint a tojásdrágaságra nézve is csak annyit jegyzünk meg, hogy az nem szükséges, és sem az áru hiányában, sem a fogyasztás növekedésében okát nem találja. De azért véteknek nem rójuk fel az eladónak, ha darabját 5—6 krajczáron adja; a számítás igen egyszerű; a közönségnek vagy van annyi pénze, hogy ezen 5—6 krt adhatja egy tojásért, vagy pedig nincs. Ha van, az eladó bolond volna, ha áruját drágábban eladhatja s olcsóbban adná; ha pedig nincs, akkor áruja vevő nélkül marad s igy az ár magától fog csökkenni. Amit itt a tojásra nézve mondtunk, az a többi élelemczikkre nézve is áll, s úgy hisszük, a mostani drágaság csak bizonyos fokig emelkedhetik, azaz olyanig, melyig a közönség elbírja; aztán pedig természetes határát eléri és sokkal gyorsabban apad, mint kormánybeli kényszerrendszabályok vagy Isten tudja minő tilalmak által. Itt természetesen azon feltételtől indulunk ki, miszerint a drágaság úgynevezett „mesterséges,“ de hisz az uzsoráról szólók szintezt teszik fel, mert azt állítják, hogy a drágaság nem valódi hiányból, hanem más okból, nevezetesen egyesek önkényéből származik. A fentebb kimondott elvek első pillantaira borzasztóknak látszanak talán, ha nem nézzük közelről e rémet, akkor nem fogjuk oly félelmetesnek találni. Ha a szükség fedezésére megkívántató élelemmennyiség megvan, ennek el is kell adatnia , különben elromlik. Ha az ár oly magasra csavartatik, hogy azok, kik az élelem fogyasztására hivatvák, a rájuk jutó mennyiséget drágasága miatt nem vásárolhatják, a felesleg az eladó kezében marad , ki aztán olcsóbb áron is túl ad rajta s akkor az úgynevezett uzsora önmagát bünteti s egyszersmind önmagát mégis szünteti, ha úgy szabad mondani. Mindezt, a jog szempontjából nézve, mondjuk, a méltányosság törvénye más, de még ez sem oly feltétlen ellene az úgynevezett uzsorának. Mert nem tehetni fel, hogy mindannyi „uzsorásnak“ egyszerre nagylelkűségi kedve fogna szottyanni; amit pedig egyes tehet, az eltűnésig kevés. így tehát az egyes méltányossága által, önmagát károsítja, a közönségnek pedig nem használ, mert ő csak egyes hullám a nagy árban s a könnyítés, melyet ő a szegény embernek szerezhetne, alig érezhető; nála tíz, húsz, száz szegény olcsóbban kapja az élelmet, milliók pedig másoknál drágán veszik. Azért — ismételjük — még a látszólagos hátrányok daczára is kereskedelmi szabadságot kívánunk, mindenben és feltétlenül! E tekintetben közgazdászati kérdésekre nézve is az újabb orvosi iskola elvét ajánljuk, mely szerint minden nyavalyának természetes folyását meg kell hagyni, s ezt legfölebb gyorsítani vagy a vele járó bajokon könnyíteni, de a nyavalyának ellene dolgozni, ez a régi iskolának jelenleg általánosan kárhoztatott elve! A tilalmi rendszer az élelmiszerek drágaságának soha elejét nem vette, se nem segített rajta, midőn beállt. . . . Nem volna-e nevetséges, ha a kormány azonnal tűzzel vassal nekik menne a tojásárulóknak, hogy árujukat olcsóbban adják! Mi kicsinyben nevetséges, nagyban igen veszélyes lehet! S valamint a közönség meg van győződve, miszerint a tojáskrízis természetes után magától el fog múlni, szintúgy meg lehet győződve, hogy ez az általános drágaságra nézve is várható! Már most az anyagi „mindennapi kenyértől“ térjünk át a politikaira. A porosz-franczia szerződésre nézve semmi bizonyost nem hallani, de annyi mindenesetre megjegyzésre méltó, hogy a Kreuzzeitung máris arra készíti elő olvasóit, hogy ama szerződés nem fog létre jöni. — De hisz akkor Poroszország nem lesz képviselve a bécsi conferentiákon. — A Kreuzzeitung ezen sem ütközik meg. — „Nem lesz képviselve — hát aztán?“ Így kiált fel: a conferentia vagy helyreállítja a békét vagy nem ! Ha nem, Poroszország nem sajnálhatja, hogy ily sikertelen fáradozásban részt nem vett; ha pedig igen, akkor mind Ausztria, mind Orosz- és Törökország érdekében áll, hogy a béke ne jöjön létre Poroszország nélkül. — Ez nézetünk szerint, ismét egy kis vámasztás akar lenni; a Kreuzzeitung, valahányszor alkalma van rá, a nyugatot mindig „Wauwau“ gyanánt állítja elénk; mi pedig azt mondjuk rá, ha a nyugat egyszer oly iúlhatalmassá lesz, hogy mind Oroszországnak, mind Ausztriának és Törökországnak tőle rettegnie kell, akkor bizony Poroszországot is csak úgy elsepri, akármit mondanak is az újságok Poroszország erejéről s hatalmáról. . . . „Lumpaci vagabundus“ban a varga mindig azt kiabálja: „Ne tréfáljon velem az a szabó, mert ha neki megyek . . .“ s midőn mindnyájan rémülettel néznek rá, hozzá teszi: „Csak azt mondom, ha de hiszen nem megyek neki!! Lapszemle. A „Divatcsarnok“ i. e. 11-dik számának élén a „nemzeti színház“ czíme alatt a szerkesztőtől Szelestey Lászlóhoz intézett levélben, mely Horvát Edmund úr énekiskolája jelen képzettségi fokát, jelentőségét és első felléptét (Ernaniban) tárgyalja, a következő figyelemre méltó elmélkedés foglaltatik : „Alig múlt egy éve, midőn ez eszme megtestesítésére a nemes honfi és mubarát Horváth Edmund ur magát eltökélé. Lehozatá Pestre Gentiluomo olasz tanár urat, megnyitotta itt az iskolát, kiválasztotta a tanulásra számosan jelentkezők közöl azokat, kiknek hangja a kiképzésre legalkalmasbnak mutatkozék — mert százankint csak nem tarthatá a tanulókat, sem egy mester annyi mellett óhajtott sikerrel nem fáradozhaték — se rövid idő alatt, egy maga fizetvén a mestert és segélyezvén a tanulókat, tettel bizonyította be, hogy lehet a mi édes hazánk földén is találni operai éneklésre képezhető igen szép hangokat, következőleg, hogy nemzeti operánk folyvást élvezetes fentartása, csak minmagunktól függ! Nekem már hónapok előtt volt alkalmam hallani Gentilupino ur e tanítványait egypár hangversenyen, s már akkor volt okom bizton remélni a szép sükert, mi most tagadhatatlan ténynyé len. Horváth Edmund ur honfiúi bőkezűsége és miszeretete megmutatta, hogy ily dalképző-intézet létesíthetése nálunk, nem „ábránd“, s az arra szánt nemes áldozat, nem „kábaság“, hanem oly „kiadás“, mely azonkívül, hogy anyagi hasznot is hozhatna az alapítóknak és színházunknak, még a nemzeti becsület és dicsőség egyik tényezője gyanánt is tekinthető. Amit „Ernani“ban ezúttal tapasztalunk , azt egy alapító lelkesedése s állhatatos áldozatkészsége, egy mester ügyessége s kitartó fáradozása hozta létre. Pedig mint minden rendkívüli kezdetnek, úgy ennek is meg kelle küzdeni sok előítélettel, kicsinyléssel, megszólással- Bátorító buzdítás helyett, itt is föltünedezett csüggesztő jóslata a pénz-, idő s fáradságvesztegetésnek; az olasz mester ügyetlensége, magyar torkok kiképzésére alkalmatlan volta, sok oldalról vala hallható! . . . Mindezzel szerencsésen megküzdött a lelkes alapító, s a buzgó daltanár. S várjon most mit fognak szólni, mit tenni, akik így beszéltek ? Elnémulnak talán ? . . . Ezt igen ildomosan cselekszik, mert a már tényül álló süker hangosan szól ellenük. A nemz.színházi közönség hallott, és ítélt! — S vájjon a hazafiság, a nemzeti becsület nem azt kivánná-e, hogy ilyetén olcsó beszédek helyett, melyek szerint és nyomán sohasem lenne kilátásunk dalképző intézetre nemz színházunk mellett, inkább némi kis áldozatba kerülő részvéttel iparkodnánk fölkarolni az ügyet, melynek egyes vállalkozó, annyi csüggesztő, leverő akadály és szóbeszéd daczára, oly szép eredménynyel törte meg ösvényét ? És ismerve honfiaink lelkesedését és buzgalmát mindazért, mi a nemzeti művelődésre, s igy fajunk emelésére, becsületére hatással,befolyással van; ismerve azon áldozatkészséget is, melylyel az ily czélű vállalatok éltetését eszközölni mindig hajlandók: azon édes remény kecsegtet engem, a barátom ! hogy e nemes példa nem marad méltó utánzás nélkül; hogy a szép kezdetet nem engedi sorvadásra jutni a magyar nagylelkűség, a nemzeti büszkeség, a legnemesebb verseny; hanem fognak találkozni többen, kik örömmel nyújtanának kezet a nemes vállalathoz, melyet elvégre is egyes lelkesedés, egyes bőkezűség, ha fentarthatna is még egy ideig, de kellő kifejlésre, virágra és gyümölcsözésre csakugyan nem vihetne el.“ KÜLFÖLD. Francziaország. Páris, febr. 23. A francziák császára, mint látszik, épen most dilemmában van keletre utazását illető tervére nézve, azon tervre nézve, mely iránti különös előszeretetét nem nyomhatja el. Ezen hangulatban fogadta tegnapelőtt lord John Russell látogatását, ki neki Viktória királynétól egy sajátkezüleg írt levelet nyújtott át, melyben brit királyi fölsége, mint több hiteles személyek állítják, a Krimiába czélzott utazás fontosságát érinti és azon kivonatát fejezte volna ki, hogy a császár e fontos pillanatban az ügyet fontolná meg jól s oly messze ne távoznék. Ezen egyszerű szavak igen komoly reflexiókat idéztek volna elé, s megjegyezni akarják, hogy a császár elhatározásában nagyon ingadozóvá lett. Szilárdan nincs semmi elhatározva, s azon reményt táplálják, hogy a császár kedvencz eszméjéről le fog mondani. Páris, febr. 24. Tegnapelőtt este az ittlakó északamerikaiak, mint a „Moniteur“ írja, Washington születésnapjának megünneplésére nagy tánczvigalmat adtak, melyen több követ, miniszter és előkelő külföldi volt jelen. A császár naponként dolgozik Crenneville ausztriai tábornokkal. A testőrtisztek állítólag parancsot kaptak, magukat készen tartani, hogy az első felhívásra hadtestekkel Párist elhagyhassák. Azt állítják, hogyha a császár Krimiába elutazik, a testőrségből 7000 ember fogja kisérni. A hírlapoknak megparancsolták, hogy Berryer beszédének kinyomatását előlegesen hagyják el, azonban tegnapelőtt este ezen parancsot visszavették. Utólag hallják, hogy Math idegnő az ünnepélyen jelen vala. — Tudni akarják, hogy a Porta Vely pasát Bécsbe követül küldendi, hol egyszersmind az értekezleteken is őt képviselni fogja. — Pietri helyett, ki seme megyei főnökké van kinézve, rendőrfőnökké Cariel neveztetnék, kit a császár az utóbbi időben ismételve, nevezetesen nem rég Londonban titkos küldetésekre alkalmazott volna. Bármi csodálatosan hangozzék is, mégis a legbizonyosabban erősíti a rajnai lap párisi levelezője, miszerint a Franczia- és Poroszországi közti szerződés már a múlt szombaton, itt aláíratott. Pénteken este a feltételekre nézve megegyeztek, s szombaton reggel az aláírás megtörtént Wede 11 tábornok és Drouyn de Lhuys nevében. Az, jóváhagyás végett, azonnal Berlinbe küldetett, de azóta onnan feleletet nem kaptak. És amint levelező hiteles forrásánál állítják, itt már ezen késésem miatt nyugtalankodni kezdenek. Levelező azonban nem hiszi, hogy ennek kedvezőtlen következményei lennének. A kérdéses szerződés lényegesen két szikkből áll. Az elsőben Poroszország kötelezi magát Oroszországnak háborút szenni, ha ez Ausztriát megtámadja, és a másodikban kötelezi magát Oroszországot megtámadni, ha ez a négy pontot el nem fogadná. A Levelező a császár elutazásáról is biztos híreket vél közölni. A császár az utazással nem hagyott föl. Sem az angol sem a franczia miniszterek befolyása Lajos Napóleon egyszer elhatározott szándékáról le nem verhette. Ha ez megtörténhetnék, azt még meglepőbb eseménynek kellene tekinteni, mint magát az elutazást. Az elutazás napja még nincs meghatározva, s ez mind az, mit a császár tanácsosai nyertek. Nagybritannis, London, febr. 24. — Felsőházi ülés, febr. 23. Shaftesbury lord petitiót nyújtott be a bor, sör és pálinka eladása ellen átalában; a másikat pedig a szeszes italok árulása ellen az Úr napján. — Panmure lord helyreigazitá azon állítást, mintha Sir J. Burgoyne valamely elkövetett hiba miatt hivatott volna vissza. Az ö (Patinure), vagy pedig Palmerston lord közlését rosszul értették. Sir J. Burgoyne hazatér, mivel az erődítési ügynek az ő vezetésére szüksége van, s amivel ifjabb utóda, Jones tábornok, inkább képes a távoli hadjárat fáradalmait Krimiában elviselni. — Lyndhurst lord kérdésére Pan in a re lord bizonyosnak állítja, hogy a hadsereg számára készítendő nyári ruháktól már dolgoznak, s az előbbi kormány a téli ruházatról is kellőleg gondoskodott. — Lyndhurst lord visszatér a másik házban történt nyilatkozatokra a feketetengereni ostromzár hatástalansága fölött. Az admirálok, a kormánynak saját vallomása szerint a Bosporus elzárásával kezdték a dolgot, minek körülbelül ugyanazon értelme volt, mint a gibraltári tengerszoros elzárásának minden középtengeri kikötők ostromzárlására. Nem bírja felfogni, miként tudhattak ezen rendszabály törvénytelensége fölött 3 hónap hosszant vitatkozni, miután annak a legelső pillanatra fel kellett volna tűnnie. Granville lord kinyilatkoztatja, miszerint ezt Stratford de Redcliffe lord, mint az angol korona ügynöke és a franczia kormány közti bővebb tárgyalások szükségessége idézte elő, s úgy hiszi, hogy e kérdés végelhatározása nem idézett elő szerfölötti késedelmezést. Alsóházi ülés, febr. 23. Reed őrnagy bejelenti, miszerint ő csütörtökön, márt. 8-kán, azon esetre, ha miniszter krízis nem jó közbe (nevetés) egy külön kiküldöttséget fog a hadseregbeni előléptetés rendszerére nézve indítványozni. Sir F. Baring kérdi, hogy Raglan lord a Krimiában levő hírlaplevelezők fölött panaszkodott volna, és hogy Newcastle hg ennek következtében köriratot intézett volna minden szerkesztőségekhez, s várjon áll-e valami útjában ezen okmányok előterjesztésének? Mr F. Peel megjegyzi, hogy mindezen okmányok magánlevelek voltak; ha azonban a tisztelt gentleman azoknak előterjesztésétől valami hasznot vár, a kormány erre is kész leend. Mr. La yard kérdi: vájjon nem volna e méltányos a szerkesztőségek válaszait is előterjeszteni. Mr. Peel nincs birtokában ezen válaszoknak, s azért e kérdésre nem felelhet. — Mintegy 10 percznyi szünet után , mialatt a ház minden helyiségei megteltek, Mr Berkeley a terembe lép , és Sir C. Wood-nak s a többi minisztereknek egy üzenetet hoz oly nagy sietséggel, hogy a gyülekezet, új krízist gyanítván, ironikus nevetésbe törési. Végre 5 óra tájban belép Palmerston lord helyeslés és a vidámság kitörései közt, s alig ment helyére, mire ismét feláll , s indítványozza, hogy a Szebasztopol előtti hadsereg fölött kinevezendő bizottmány vétessék tárgyalás alá. Sir J. Graham felhasználja ez alkalmat, hogy a bizottmányi kérdéssel a kabinetbeli kilépésének okai fölött teendő nyilatkozatát kösse egybe. — A Roebuck-féle indítvány fölötti vitatkozásban egészségi állapota nem engedő részt venni. — Jóllehet azt hallja , hogy a bizottmányi személyzet kinevezésére nézve méltányos módosítás hozatott indítványba, a vizsgálat elvével mégsem képes teljesen megbarátkozni. A korona miniszterének minden esetre a névsorozatra is kellett volna jöni, hogy a netaláni veszélyes kihágások elkerültessenek. A bizottmány többségének minden esetre jogában áll ülései határozatainak nyilván- vagy titokbani tartása. Az utolsó esetben a közvéleménynek legkisebb befolyása sincs a vizsgálat menete és eredményeire, s a vádlottak megfosztanák az alkalomtól magukat igazolhatni. Az első esetben pedig a vallomások napról napra a közönség szeme élibe kerülnének, pártoskodó elferdítések készülnének előre, s a vádlottak nem volnának képesek magukat védelmezni. Továbbá igen veszélyesnek látszik előtte a ház teljhatalmait annak tagjaira ruházni át. Miért nem történik a vizsgálat a ház sorompói előtt? Ezzel nem azt akarja mondani, hogy ezen példák a jelen esetre illenek, mert a Walcheren-vizsgálat nem a Walcherenexpeditio alatt történt, s Chatham lord, mint főparancsnok , a ház sorompói előtt állott maga védelmezésére- Nem vonja kétségbe a ház vizsgálati jogát; a követek háza hatalmának alig van határa , kivévén , ha a végrehajtó hatalom functiói végrehajtását tulajdonítná magának. Átmenvén a kormányhozi személyes viszonyaira, megjegyzi, hogy mind elötte , mind az egész világ előtt a vizsgálati indítvány elfogadása úgy tűnt fel, mint rászóló szavazat az egyetemes Aberdeen-kormány ellen. A kinevezési indítványnak bizonyára szintén ily értelme van. Azt fogják tőle kérdeni: hogyan jött, ily felfogás mellett, azon gondolatra, hogy az úgynevezett új kormányba belépjen ? Mindenekelőtt huzamos betegsége hosszasabb alkudozásokra képtelenné tette. Öt leginkább azon főkérdés foglalkoztató, vájjon fog-e Anglia külpolitikájában valamely változás történni ? A kabinet alakítását, magára vállaló nemes lord megnyugtató biztosítására, hogy Clarendon politikája a kabinet politikája is maradand, minden alárendelt tekinteteket kivert fejéből, remélvén, hogy miután, legkedvesebb barátjainak ketteje a nép boszankodásának feláldoztatok, s az administratióban több lényeges váltó-zás történt, a közönség nem fog tovább is a vizsgálathoz ragaszkodni- Ebben azonban csalódus. De nem tartózkodhatik, hogy az ilyféle vizsgálatok ellen óvást ne tegyen. Egy részről kiáltó igazságtalanság a miniszterek által választott tengeri és szárazi főparancsnokokat, távollétökben, a ház előtt feleletre vonni, mely őket nem választotta s ellenőrködést nem gyakorol fölöttük. Föltéve, hogy azon okokat akarnák megvizsgálni, miért nem kezeltetett a feketetengereni ostromzár teljes szigorral, hat küldöttségi tagtól függne, várjon a vizsgálat ezen veszélyes pályán végig haladjon-e? Ebből igen veszélyes súrlódások keletkezhetnek Francziaországgal, ami szövetségesünkkel. E kényes pontot nem akarja közelebbről felvilágosítni. A világ legintelligensebb gyülekezete érteni fogja őt. Most ő azon kínos helyzetben van, miszerint kénytelen politikai barátjait a legsúlyosabb pillanatok egyikében elhagyni, magát azonban büntelennek érzi. A kormány oly állást foglalt el, melyet ő saját személyére állandóan megtart; nem ő az, aki megszökött, hanem az ő nemes és tiszteletre méltó barátjai, kik az árgyukat beszegezvén, elfutnak. Tiszteletre méltóbb dolognak semmit sem tart, mint a koronának egy egyesült kabinetben szolgálni, melynek a ház bizalomteljesen megy eléje, de nem tart becstelenebbet is, mint egy majoritás rendszabályához, saját lélekismeretének szózata ellen „igent“-t inteni; s azon meggyőződésben, hogy a jelen kormány a ház bizalmát korán sem bírja nagyobb mértékben, mint bírta volt az előbbi, sajnálattal válik meg barátjaitól, de legszentebb kötelességének tartatnija, ő felsége végrehajtó hatalmát , minden tőle kitelhető erővel támogatni. Mr. Bright a békealkudozásokat hozza szóba, melyek, mint ő hallotta, Aberdeen lord által helyben hagyattak, Palmerston lord által pedig ratifikáltattak. Remélni lehet, miszerint a kormánynak nem jutand eszébe az előbbi engedményeket megtagadni, s Palmerston kormányát megszilárdulva óhajtja látni, mert senki sem képes a béke helyreállítása mellett oly erélyesen és sükerdúsan munkálkodni, mint épen ans lord, és az ő nemes barátja, a City képviselője. Az utóbbi valószínűleg fel van hatalmazva fegyverszünetet kötni, mely nemsokára a békére vezetend, melyet Angliának mind physicai, mind kereskedelmi és morális jólléte kíván. — Mr. S. Herbert elismeri a ház vizsgálati jogát, s kész minden szó fölött, melyet kimondott, s minden levélről, melyet it, felvilágosítást adni. Ő mindenesetre Roebuck indítványának elfogadását nem tartotta egyébnek roszalísi szavazatnál. Most úgy látja, hogy a közönség a kiküldöttséget komolyan veszi, mint alapos vizsgálat évkörét. E czélra a bizottmány nem egyéb bohózatnál, ha pedig nem az, akkor veszélyes Anglia szövetségeire nézve. Egy erős kormány ezen indítványt mindenesetre eltávolíthatta volna, azaz : oly férfiakból álló kormány, kik többek akarnak lenni az alsó ház szeszélyein és szenvedélyeinek viszhangjánál. Mr. Gaskell igen erős tévedésnek tartja azt tenni föl, hogy a ház a kabinetnek részbeni módosítása miatt oly könnyen felhagyna ily fontos vizsgálattal, és Mr. Drummond megígéri a tisztelt gentlemannak, hogy a vizsgálat semmi esetre sem maradand puszta phramis, de egyszersmind indítványozza, hogy az egyelőre a hadsereg polgári osztályaira szoktassék, s belőle a tisztán katonai kérdések kizárassanak. Seymour lord, ki a bizottmányba is ki van nevezve, reméli, hogy a ház részletes utasításokat adand annak. Mr. Lowe úgy hiszi, hogy már a legutolszor szólott két tag beszédéből is világosan láthatni, mily sikertelenül fognak kiesni a vizsgálat eredményei. Peel tábornok tudta nélkül került a névsorba, s a vizsgálat ellen sok mondanivalója van; ha azonban a ház kineveztetéséhez ragaszkodik, megteendi kötelességét. — Mr. Scott a vizsgálat mellett. — Mr. Vernon ellen* van. Mr. Laing egy szót akar szólni üzletférfiúi szempontból. Az ország milliókat áldozott katonai telepítvényekre, melyeket úgy tekintnek, mint az ország biztosítását; nem csekélység azt hallani, hogy a biztosítéki intézet megbukott, s tudni akarják: miért? Bizonyossá teszi a házat, hogy az angol kereskedelmi világ büszkesége mélyen meg van sértve, látván, miszerint minden fáradalmai és áldozatai, Angliát a nemzetek élére állítni, meghiúsultak. A katonai osztály tehetetlensége csak azon elvek elfogadása által orvosolható, melyek a kereskedelmi eredményt biztosítják : osztatlan felelősség, a munka felosztása, az érdem megjutalmazása által. Ha Palmerston lord a hadsereg ügyének reformját átveszi, bizton számíthat mind a szabadelvű párt, mind az egész ország segélyére. — De e reformnak akár általa, akár bárki más által okvetlenül be kell következnie. — Sir J. Packingtons ki szintén a kinevezettek sorozatában áll, a bizottmány munkálatainak korlátozása ellen nyilatkozik, véleménye szerint e munkálatoknak mélyen behatóknak s alaposaknak kell lenniök, kezdődvén azok a háború eredeténél. A peeliták kilépését igazoltnak találja, s nem tudja felfogni, hogy mondhatta az. elnök a vizsgálatot egyszer alkotmányellenesnek, s 8 nappal később alkotmányszerűnek. — Mr. S W o r 11 e y minden új beszéd által azon meggyőződésben erősbödik, hogy a vizsgálat igen veszélyes kísérlet,s a Francziaországgal a szövetséget felbontással fenyegeti. Mr. Walpole úgy vélekedik, hogy rendkívüli krízisekben nem kell visszarettenni rendkívüli gyógyeszközöktől, s a praecedentia esetek egész sorozatát hozza föl: a Stanhope tábornok capitulatiója utáni vizsgálatot az örökösödési háborúban; Burgoyne tábornokét az amerikai háborúban;a ciniai szerződés, a Walcheren expeditió, s 1812-ben Wellington visszatérése után Portugalliába hasonló eljárás követtezett, de egy a ház sorompói előtt folytatandó per nemcsak megakasztaná az ügymenetét, hanem a kormányt is felfüggesztené. Gladstone nyilatkozatait ab ovo kezdi. Nekil. Derby annyi különféle módosítású ajánlatot ten, hogy már alig tudja, miből állott az voltaképen. Szóló óhajta, bár sikerülne lord Derbynek egy tisztán tory kormány alakítása, mert ennek eredményéül a vizsgálati bizottmányról többé szó nem leendett. Felolvassa a levelet, melyben a tory kabinetbe történt meghivatását visszautasítja. Mindamellett, hogy az új coalitio kísérleteknek ellenzője és mélyen tisztelt barátja Aberdeen lordtóli megválása igen súlyos volt, mégis kénytelennek érzi magát a nemes viscounthoz (Palmerstonhoz) csatlakozni, kivel akkoron tökéletesen egyetértett. Ha lord Palmerston nem mutatkozott volna eltökéltnek a bizottmány kinevezési indítványt ellenezni, szóló épp oly kevéssé vállalkozott vala kabinetjébe lépni, mint Ausztriai birodalom. Bécs, február 26. Londonból f. hó 25-kéről tett jelentés szerint Palmerston lord 2d-kén hosszabb bizalmas értekezletet tartott Walewski gróffal. Az angol premier különösen igyekezett eltörleszteni azon kellemetlen benyomásokat, miket netalán a jelen miniszterkrizy a franczia császárnál előidézend. Párisból a mai nap arról tudósítanak, hogy azon esetben, ha a császár Krivaiába megy, őt Vai 11ant tábornagy is kisérni fogja. Baraguay d'Hi 11iers, ki már felszólítást kapott a Taurisba menetelre, magát betegnek jelentette.