Pesti Napló, 1855. március (6. évfolyam, 1491-1517. szám)
1855-03-13 / 1501. szám
anyagi ügyek tárgyaző pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : mluteza 8-ik szám 58-1501 1355. hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Pesten házhoz hordva : Üvnegyedra 5 frt. — ke. p. I Félévre 16 „ — „ „ ! Félévre . 8 frt — tar. p. k havi elSSintés , mint az Évnegyedre 4 frt — kr. p. thimonk.r.ti eladta lamigeafint. 1 . Szerkesstési iroda : Drintoxa 8. sx. A lap politikai tartalmát illető minden közlés * SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ: _______________________ Bérmentetlen levelet csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sor* 4 pgc krajcárjával számíttatik. A be- Iguitást a 10 pengő krnyl külön bélyegéli előre lefizetendő a Magán viták öt hasábos sora 5 pengő krajciárjával számíttatik. — A fölvétel! díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Kedd, min. 13 án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában Ittegjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és önneputáni napokat kivéve — Jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli diákban Előfizetési felhívás. Martins— Iminus négy hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 frt. 40 kr. Budapesten házhoz hordással, 5 forint 20 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könykereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kivvó-hivatala. ERDÉLY. Székelyföldről, febr. 16. Elszigetelt kopár életünkből alig adhatni vagy egy felmerülő eseményt, mely az olvasó előtt érdekkel bírhatna azon nagyszerű világjelenetek mellett, melyekre most mindenkinek figyelme fordítva van. De az érdektelenségért ezúttal nem panaszkodom, s örömest elnézem mindaddig a Székelyföldön a feledékenység homályát, míg határszéleink közeléről a hadesemények elvonulnak. Az olvasót most az események érdeklik, s mi legkevésbé óhajtjuk földünket események színteréül láthatni; adja is ég, hogy a határbércteken villámló fellegek enyészszenek el ottan a nélkül, hogy áttérve reánk részt hozzanak ez alig üdülő nemzetre. Nem lehet azonban nem méltányolni azon figyelmet, melylyel irodalmunk a vidéki élet igen halk mozzanatait is kiséri, ez igen helyes egy ily átmenti korszakban, mely csöndesen, zajtalanul fűzi össze a leviharzott múlttal, a kétes, de jobb reménynyel biztató jövőt. Ezen korszak leginkább a gazdászat és műiparra fordítá a közfigyelmet, bárha a gazda nem tudja, hogy vetését ki fogja majd learatni,s a műiparos szorgalmát nem ösztönzi többé oly szerfelett mostani, mint egykori — sokkal kiterjedettebb fényűzésünk. Mégis csak ezen tér a mienk, mert a politikai élet elnémult, s a világot rázkódtató események közt talán el is kellett egy időre némulnia — s elvégre is csak a megmaradott tér az, melyen meg kell állanunk s fenntartanunk falunkat a jövő időkre. És gazdászatunk bárha küzdelmessé vált, most a termények áremelkedésével nem hálátlanul fizet; műiparunk sorsáról aligha mondhatok ily kedvező véleményt. De annyit örömmel jegyezhetek föl, hogy Erdély is teendőit kezdi felfogni, s épen a gazdászat s műipar az, melyre kezd már valahára figyelmet s avatottabb gondot fordítani. Sokan vannak már is honunkban, kik egykor gondtalanul szórták az aranyokat, most azonban számolatot visznek filléreikről is. Gazdászatunk emelkedésének egyik lényeges jeléül tekintem a gépek terjedését, mely körül zsenge gazdászati egyletünk is kiállításai által szép szolgálatokat tett. Részemről a czélszerű gépek alkalmazásában látom lehető kárpótlását azon munkás kezeknek, melyek a jobbágy-felszabadulással, nekünk oly nagyon hiányzanak; sajnos azonban, hogy Erdély s főként Székelyföldünk, mint igen hegyes tartomány, épen ezen segédeszközök felhasználására nem mindenütt alkalmas. De hinnünk kell azt is, hogy lehetnek gazdasági gépek, melyek szintén alkalmazhatók lennének, s igen óhajtanák, ha azok, kik a gépek honosítása körül irodalmilag fáradoznak, egyszersmind kiemelnék értekezéseikben, hogy e vagy ama gép alkalmazható-e oldalas helyeken, vagy csakis térségen. Mert vannak igen sok gépek, melyekből mintát sem láthatunk, annyival kevésbé ismerjük, helyiséghezi alkalmazhatásukat, s így meghozataluk által kétes eredményű költségbe magunkat nem keverhetjük. Pedig hirdetnek oly gépeket, melyekre közepes gazdáink is jó tapintattal eredményteljesen áldozhatnának, s tán elsőnek vélem reánk nézve az arató gépet, melyből tudtommal hazánkban még egy példányt sem birunk, melyet azonban a múlt évi hírlapi tudósítások szerint magyarhonban több helyütt sikerrel alkalmaztak. Ily nevezetesek a kapáló gépek is , de sem ennek sem annak hegyes völgyeshatárainkoni alkalmazhatásáról meggyőződéssel nem bírunk, s ezért tartom érdekesnek, hogy azok, kik, a gépekről értekeznek, ne mulaszszák el értesíteni helyiségi viszonyok szerint is a gazda közönséget. Gazdászatról lévén szó fel kell említenem, hogy államgazdászati szempontból is Erdély némi elhaladásnak örvend , s főként az országos útvonalak tetemesen javíttattak, s mi az utazóra időbeli kényelem, mert földenkint, faoszlopokkal kijelölvek A Székelyföld két nevezetes uj utat nyert, egyik a balavásári, mely a Küküllő völgyet a Nyárádvölgygyel összekötötte. Ezen nevezetes vonal, a régi elátkozott hegyi ut helyett most egy bevégzett igen derék összekötő utat bir, melynek gyönyörét mindnyájan érezzük, kik a Székelyföldön lakva ezen vonalt soha ki nem kerülhetjük. Másik ut az, mely Marosszéket Gyergyóval köti ősz- IPárb . febr. 27. Iss Szenteljünk egy levelet Magyar László középafrikai zarándokunknak.Az afrikai levelek, melyeket a Pesti Napló tárczája múlt évben közlött, mindenesetre érdekesek, de sokkal érdekesebb az egyéniség, ki azokat írja. A sors úgy akarta, hogy Magyar Lászlóval egy födél alatt lakjunk, az iskolában egy padban üljünk, otthon egy asztalnál ebédeljünk, azaz böjtöljünk (a deák kosztok nagyrészint carentiák lévén), alkalmam volt, őt közelebbről megismerni, jó tulajdonai és hibáival. Ekkor, hogy igazat mondjunk csak hibái voltak — a tanító relatioi szerint, ki minden szombaton megjelent gazdasszonyunknál egy pohár borra, de ha most e hibákat vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy ép e hibák voltak az ő legszebb tulajdonai. Nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy többet tudott mint az egész iskola, többet tudott mint maga a tanító, s ez volt főhibája. A próbatételeken megigazitá a tanítót, ki philosophiából doctorságra készült (szegény meghalt e készületben) sőt egyszer jól emlékezem, megigazitá a directort is, ki híres történettudós volt. Leczkeit ritkán tudta, s ezért gyakran ott marasztalák a gymnasium épületében ebédre, mint épen nem boszanta, mert mindig volt zsebében egy darab kenyér, és egy könyv. Ily esetekben megtörtént, hogy a féliskola ott maradt vele hallgatni azon regéit, miket ő oly érdekesen tudott elmesélni! közülükük öt, mint a világtalan dalnokot szerető családa, és lélekzetelfojtva hallgatók az ezeregy éjszakát, mi kis ujjában volt. Hallgattuk, mondom, mert ő volt tanítónk; néha a szomszédok is átjöttek, kiket történetesen szinte az iskolában ért a déli harangszó, sőt, mint egyszer megleptük, hallgató öt kulcslyukon át tanitó urunk is. — Szegény jó professorunk, az egész iskolát fattyunak hitta, egyedül Magyar Lászlót tisztelé mag e czimmel : Dominatio vestra! minek megvolt oka. Magyar László fejét egyenesen hordó, néha visszafelelt, a vessző ellen óvást tett, és számtalan sok egyebet ten, mit amaz időkben mala inclinationak neveztek. Ha öregünk távolról látta őt, már szemöldöke felállt és ha jó ideje ősz nem lett volna, azt mondanék : László miatt őszült meg! A reggeli órákban áldott békesség volt az iskolában, de délután minden pohár borért, mivel tanítónk többet talált inni, Magyar Lászlónak kellett lakolnia Én részemről csak egy valódi hibáját tudom tanulótársamnak, ez volt, hogy mindig későn jött leczkékre, elmerülvén arab regéibe, ez aztán a leczkét mindig meghosszabbította. „Kalóz kapitány leszek, monda ő gyakran befejezve elbeszélését, az az én világom! Tengerek, sziklák, barlangok, kápák, vitorlás hajók várnak a távolban, oda, oda! vad népeket akarok látni, és vad állatokat. Várjon mi költi benne e sötét vágyódást, nem kutatjuk, annyi elég, hogy egy nyomasztó teher feküdt lelkén, mit mindenki előtt eltakart. Mindig egyedül volt és mindig olvasott, mit este nekünk, három szobatársainak, elbeszélt, miért mi köszönetül másnap süteményeinket adok oda. A gazdaasszonynak mindig rétest kellett sütnie, egy darab rétes egy arab rege volt. Éjfél felé szálltak le a matrózok a vitorlákról, aludtak el a sárkányok tüzes barlangjaikba, s érkezett vissza a szép indus király leány s ekkor azt mondá : vége és befordult a falhoz, megevén lassan süteményünket. Másnap kértük az öreg nemzetes aszszonyt : süssön újra túrós rétest, mit ő szívesen teljesítő, olcsóbb lévén a pecsenyénél, mit csak vasárnap láttunk ablakon át, hol öreg tanítónk falatozott. Ezer egy éjszakán, úgy hiszem, egészen átmentünk ; annyi bizonyos, soha nem mondott kétszer ugyanegy regét. — Egyébiránt a házban ugyanaz a sorsa volt, mi az iskolában, gazdasszonyunk nem tevén egyebet, mint örökké panaszkodott ellene tanítónknak; miért? süket is akart néha László 200 forintért enni, mely követelést tanítónk igaztalannak talált bizonyos okból. Lászlónak veszni kellett! Ilyen volt Magyar László ifjúsága, mi záloga volt nagyszerű jövőnek. Kalóz kapitány leszek! ő megtartó szavát; kalandor, egyike a legmerészebb kalandoroknak, mit az öt világ ismert. Rövid idővel elutazása előtt láttam őt , komoly és halvány volt, mintha ez volt volna írva arczán : az élet apró bajait meguntam, valódi viszontagságait megyek megismerni És csakugyan, olvassátok afrikai leveleit, minden levél naplójából, egy viszontagság életéből ! Szalmafedelű királyi palotákban ebédel, hol az udvaron ezek oroszlán-bőrön hevernek, anélkül hogy féltenék egymástól az uralkodó kegyeit; rabszolgákkal vándorol, kiket vas akaratával gyűjtött maga körül, és kiket viszontagságai felével fizet; szomjazik a természet keblén; pihen sivár puszták közepében; feleségeit csak nevekről ismeri; álmodik ezeregy éjszakáról; hazája csak akkor jut eszébe, midőn az utána emelkedő sárdombokra gondol, mert porait szeretné szülőföldébe nyugtatni. Megérdemled érczlelkü zarándok! e parányi jutalmat — annyi viszontagság után! Jer jet vissza pihenni, ne a föld rögei alatt, hanem London, mart. 4. » Maga a mindenségnek ura, az élet s halálnak istene, Ítélt mint biró világrészünk óriási bajkérdésében.Eldörgé mennyéből Sz. Pétervár legbüszkébb palotája fölött e mindenható szavakat: ex pulvere es, in pulverem reverteris; és a czár nincs többé! Ő, kit nem rég még a világ hatalmasai kerestek, nagyai udvaroltak, — barát s szövetséges nélkül, de igen is három ellenséggel birodalma földjén, lön kénytelen odahagyni a katonai s politikai cselekvés határtalan mezejét; szemei, mielőtt örök álomra csukódtak, ambitiója Bábel tornyát omladozni láták. Meghalt, mielőtt évtizedeken át remekül összeállított kártyáit nagyratörő terveinek kijátszhatta volna, meghalt, mielőtt megtudhatta volna, vájjon Péter czár végrendelete puszta álom, vagy a jövő előtudata vala-e?, és vájjon az elődök korából reá szállott hagyomány anyagát rejti-e egy leendő orosz birodalom alkotmányának, vagy talán ketté osztott palotát nyújt világuralmi bot alakjában a Romanoff háznak?, s meghalt, midőn a mausoleumnak, mely tetemeit őrzendő, alig van ki eléje ne tenne választásában egy igénytelen sirt Alma padjain, vagy Inkerman magaslatain.— „A minden oroszok könura nincs többé. Mily röviden lehet kifejezni eseményt, minő birodalmak sorsát szokta magával ragadni! A „minden oroszok“ önura nincs többé! Mily rövid a mondat, mely háttérbe szorít minden egyéb érdeket: a hosszan készülő bécsi congressust. Napoleon császár merész tervű utazását Krimiába; Clarendon lord s a francziák császárjának boulognei találkozását; Russell lordnak reményeket ébresztett — mert „becsületes békérel kilátás“—ról szóló — távirati sürgönyét választóihoz; a vegyes sensatiót szült brüsseli pamphletet; a Moniteur ildomtalan czikkét az angol alkotmány fölött; Palmerston lordnak ismét csak „kékvérű“ második kormányát; az e minisztérium által a protestáns brit nemzettel megületni rendelt böjt, ima s megalázás napját a krimiai megaláztatás ellensúlyozására; a sheffieldi tüzér Roebuck bombájának pusztításait különösen a peeliták táborában; a — (lucus a non lucendo ?) — ephorate és nép tribunusai testületének elnevezett — H tagú vizsgáló bizottmányt; Napier perét az admiralitással; a Lucan versus Raglan ügyet; a parliament Nestorának, a legtakarékosabb országgazdának, a két életet élt Hume-nak kiköltözködését háború költségeibe keveredett ez árnyékvilágból; a nottinghami,prestoni,birminghami stb. „indignation- meetingek“et, valamint ellenben a manchesteri békegalambok által rendezett gyűlést, mely közönségesen egy becstelen békeérti eddig titkon organizált agitatio nyílt megkezdésének tekintetik, de melynek, ha mindjárt a gabonatörvények eltöröltetését gözelemre segített nagy league-férfiai—a Gibsonok, Rawsonok, Cobdenek stb.— által vezettetik is, kevés siker igértetik; az „australiai lobogó“nak az anyaország ellen kitüzetését egy még inkább — kis- mint nagykorú gyarmat által, mely Mohawsk-jait s Washington-jait még aligha feltalálta. A „minden oroszok“ ura a múlté immár, emlékét csak a jövőben jelöli egy óriási, méhében számtalan apróbbakat rejtő? Tön-e végrendeletet Miklós czár? s ha igen, engedés vagy kitartásra inti-e abban utódát?Kiterjed-e egy czár hatalmasa? örökösödési rend megváltoztatására? s ha igen, élt-e Miklós czár e hatalommal? Hátrahagyott négy fiai közöl melyiknek tündöklőbb fényű szerencsecsillaga ? A német vagy az orosz pártnak nyílt-e szebb jövő ? a béke- vagy háborúra nyílt e tágasabb kilátás ? Mi sors vár különösen Szebasztopolra, s a falai előtti szövetséges táborra? A czár hirtelen halála talán lehangolta az őrség kedélyét csak azért is, mert folyton a két főherczeg a gyász színhelyére az özvegy anya vigasztalására kénytelen elsietni a harcz mezejéről, s talán az egyesült hadak, élve az alkalommal, merész kísérletre szánandják el magukat? Vagy ellenben nem lehetséges-e, hogy a háború vértanújának tekintetvén az orosz nemzet által a nagy halott, Éjszakai vakbuzgalom sötét szelleme szállandja meg ? Önul-e az orosz önur, vagy bizonyos értelemben képviselő-e is ? Kik látnak mélyebben a jövőbe, azok-e, kik azt tartván, hogy a czár nem kevesebb s nem is több egy mindenható aristocratia fővezérénél; ekként kiáltanak fel : „Meghalt Miklós czár, de — akár a békés hajlamú Sándor, akár a háborús érzelmű Konstantin legyen végleges utóda — él a „minden oroszok“ ura, és Péter czár s Katalin szelleme, élve él a háború!?“; vagy talán azok tapintanak inkább a jövő üterére, kik Clarendon lord felsőházi nyilatkozata szerint azt hiszik, miképp oly esemény állott be, mely közvetlen befolyással s kihatással lehet a háborúra az általános orosz politikára? — Mindezen s egyéb hasonló kérdések oly annyira homályos s tarka eleműek a jövő kiszámítására, miképp Miklós czár halála felállította nagy talánynak csak conjecturalis megoldására is elégtelenek. Az idő fényt vetend az érdekes s mélyen fontos titokra. A brit nemzet többsége, mely az érdek legnyíltabb jeleivel fogadá a sz.pétervári gyászhirt, ma — hogy a közvéleményt két szóval fejezzem ki — félve rémé 1. Lapszemle. A „Hetilapnak“ közelebbi száma a következő érdekes necrologot hozza : „Zeyk József született 1805-ben nov. 30-kan. Atyja Zeyk Dániel, anyja Vay Kata, a nagy Vay József leánya volt, s igy a két testvérhaza közös gyermekének született. Atyja kortársai előtt ismeretes azon buzgalmáról, melylyel egész életén át a szenvedő emberiség ínségének orvoslása körül meleg kebellel fáradozott ; s ismeretes buzgó hazafiságáról, melyet tettel bebizonyított, midőn 1 835-ben a nyolcz gyermekes atya fényes hivatalát kész volt inkább letenni, mint alkotmányellenesen viselni. Az ifjú József első tanulását nevelője Sípos Sándortól vette; a felsőbb tudományokat a marosvásárhelyi főtanodában hallgatta, hol a lángeszű agg Bolyai Farkasnak igen kedves tanítványa volt. — Kitűnő talentom és vasszorgalom valának már a gyermekben párosulva. A királyi táblán is megadván fényesen közvizsgálatát, külföldre ment, s a göttingai egyetemen végezte tanulását; majd beutazta Európa nevezetesebb országait, s 1832-ben tért haza, imádotthonának szentelni a gyűjtött kincseket. Fényesen kezdé meg pályáját elébb a megyei gyűléseken, majd mint Fejérvár követe az 1834-ki országgyűlésen. E tájban a nagyenyedi ref. collegium egyik felügyelőéül választatván, imez állomáson is úgy mint az egyházi főtanácsban a köznevelési ügyek körül lelkes buzgalommal járt el. Csakhamar pályája kezdetén egy nagy csapás, imádott nejének gr. Teleki Jozefának elvesztése, tompa bánatba sülyeszté a szép jövővel álmodozó ifjat, melyből éveken keresztül csak hazája szeretete tudta kiemelni; de átvonult igy is minden tettén, minden szaván az innen eredeti bus melancholia. Követ volt 1834-ben innen Erdély minden országgyűlésén, s képviselő a két haza egyesült közhongyűlésén. Mindig az ellenzék sorai közt küzdött, mint a vezetők egyike, s ha a szívhez kell e szólani, ha lelkesülést kelle előidézni, senki Zeyk Józseffel nem mérkőzhetett. Ilyenkor elkomorodott férfias szép arcza, könybe csillámlottak szemei, s a meggyőződés szavai hatást nem téveszthettek. Sem a kormány hatalomszava , sem a népbefolyás meggyőződésétől el nem tántoríthatták soha. így küzdött mint ellenzék a kormány megtámadásai, mint haladás embere a dobokamegyei gyűléseken az elvakított köznemesség, így Debreczenben a függetlenség kimondása ellen. Hivatalt soha sem vállalt, noha kitűnő tulajdonai s összeköttetései által fényes pályára számíthatott volna. 1848-ban volt kormánybiztos, és mint ilyen NI. Enyeden kitűnő bátorsággal, lélekéberséggel s kitartással működött a lázongó csapatok által fenyegetett városnak megtartásán; de rendelet nyomán az ott levő kis sereggel vissza kelle nyomulnia. Utolsó éveit újra boldog házasságban töltő gr. Thoroczkay Juliánnával. Mindkét nejétől egy-egy fiú jogosítja fel a hazát tőlük atyjok erényét követelni. Azon eszmék bukása, melyek egész valójával egygyéolvadtak volt, elvégre megtörték lelkét. Meghalt agyidegszélhüdés következtében 1852-ben, September 24-dikén.Esze, ez most van munka alatt, készítésében az utászok is vettek részt; ez még nevezetesb vállalat az előbbinél, s Gyergyóra, Csikszékre nézve megmérhetlen becsű leend, minthogy ezen országrészek többnyire a megyékről beszállított gabonával s gyümölcscsel látják el magokat s ezen átszállítást ekkorig oly irtózatos hegyi uton vitték véghez, melyre csak szomorúan emlékezhetik minden gyönge mellű halandó. Az uj ut bárha sok munkával, de csaknem párhuzamos vonalon indíttatott meg, vonala egy patakmentét kiséri, s ebből sejthető, mennyi előnnyel birand egy legjobb hegyi út felett is. 1. 1. rokonaid keblén: jer, mondd el mit tanultál, mit szenvedtél, húsz év előtt tanuló társaid valának hallgatóid, most nagyobb közönséged van! Mi szép egy világról szólni, melyet senki nem ismer ! Ausztriai birodalom. Császárné Ő Felségének igen nyugalmas éje volt és sokat aludt. A tegnapi nap folytában beállott általános izzadás következtében az altesti fájdalmak, s a láz teljesen megszűntek. Az utánszülött herczegnő egészséges. Bécs, mart. 10. 1855. 8 órakor reggel. Seeburger s. k. cs. k. első udv. orvos. Dr. Bartsch s. k. tanár. Bécs, mart. 10. Hallomás szerint Bruck báró, ki már Sambulbeli visszahivatásakor megnyerte a pénzügyminiszterré kineveztetést, uj állomását rövid idő múlva elfoglalandja. Még itt mit sem hallhatni ez államférfiunak a porosz udvarhoz leendő külön küldetéséről, melyről az utóbbi időben a külföldi lapokban szó volt. (Ö. Z.) Bruck báró mart. 3 és 4-én a diplomatiai test- és magas államhivatalnokoknál számos látogatásokat tett ás viszont részükről fogadott el. 3-án estve majdnem három óráig tartó értekezlete volt Hesz báró ibsznagy és hadsereg-főparancsnokkal. A Császár Guido de la Torre marchesenek s Luigi Mozzini urnak mindkét, Szardíniába menekültnek a büntetésmentes visszatérést megengedte. Biztos hallomás szerint jelenleg fensőbb helyen egy külföldi társaságnak javaslata vétetik vizsgálat alá, mely egy igen jelentékeny tőkével — mint halljuk 100 millió forinttal — akár a hitelbankok alapítására, sok tekintetben a francziaországi „Credit foncier“, mintaképe után, Ausztriában vállalkozni. A társulat élén, mondják, északi Németország több, legtekintélyesb bankárháza áll. — Bécs, mart. 7. Lord John Russell ma délelőtt . Felségétől a Császártól külön audiensián fogadtatott; tegnap már Westmoreland gróffal együtt hoszszabb értekezleten volt Bud grófnál, s délután Metternichget és Bruck bárót látogatta meg. Ez utóbbi a látogatást ma már viszonza. Mint halljuk, a lordnak többi közt megbízása van Császár ő Felségének Viktória királyné egy sajátkezű iratát szolgáltatni át. Hiteles forrásból értesülünk, miszerint az új meghatalmazványok a két orosz meghatalmazott részére az itt tartandó conferentiákhoz már megérkeztek és pedig a meghalmozottaknak meghagyatik, hogy egészen az ő eddigi utasításaik szerint lépjenek a tanácskozásokba, s az új császár még egyszer forma szerint nyilvánítja készségét, a négy pontnak egészen azon módon és kiterjedésben, mikép ezt boldogult atyja már tette, elfogadására. A conferentiák ennélfogvást legközelebb kezdetüket veendik. Mind az után, amit hallunk, azonban alaptalan azon előreföltevés, hogy a nyugati hatalmak most már részükről nagyobb enge-