Pesti Napló, 1855. március (6. évfolyam, 1491-1517. szám)

1855-03-13 / 1501. szám

anyagi ügyek­ tárgy­aző pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : m­luteza 8-ik szám 58-1501 1355. hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Pesten házhoz hordva : Üvnegyedra 5 frt. — ke. p. I Félévre 16 „ — „ „ ! Félévre . 8 frt — tar. p. k havi elSSintés , mint a­z Évnegyedre 4 frt — kr. p. thimonk­.r.ti eladta la­­­migeafint. 1 . Szerkesstési iroda : Drintoxa 8. sx. A lap politikai tartalmát illető minden közlés * SZERKESZTŐ-HIVAT­ALHOZ: _______________________ Bérmentetlen levelet csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt ha­sábos petit-sor* 4 pgc kraj­cárjával számíttatik. A be- Iguitást a 10 pengő krnyl külön bélyegéli előre lefize­tendő a Magán viták öt ha­sábos sora 5 pengő krajciár­jával számíttatik. — A fölvé­tel! díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Kedd, min. 13 án. HIRDETÉSEK és MAG­ÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában Ittegjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és önneputáni napokat kivéve — Jelen­évnyi alakjában, mindennap reggeli diákban Előfizetési felhívás. Martins— Iminus négy hó­napos folyamára. Vidékre postán küldve 6 frt. 40 kr. Budapesten házhoz hordással, 5 forint 20 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivata­lában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könykereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kivvó-hivatala. ERDÉLY. Székelyföldről, febr. 16. Elszigetelt kopár életünkből alig adhatni vagy egy felmerülő eseményt, mely az olvasó előtt érdekkel bír­hatna azon nagyszerű világjelenetek mellett, melyekre most mindenkinek figyelme fordítva van. De az érdektelenségért ezúttal nem panaszkodom, s örömest elnézem mindaddig a Székelyföldön a fele­­dékenység homályát, míg határszéleink közeléről a hadesemények elvonulnak. Az olvasót most az esemé­nyek érdeklik, s mi legkevésbé óhajtjuk földünket események színteréül láthatni; adja is ég, hogy a ha­­tárbércteken villámló fellegek enyészszenek el ottan a nélkül, hogy áttérve reánk részt hozzanak ez alig üdülő nemzetre. Nem lehet azonban nem méltányolni azon figyelmet, melylyel irodalmunk a vidéki élet igen halk mozzana­tait is kiséri, ez igen helyes egy ily átmenti korszak­ban, mely csöndesen, zajtalanul fűzi össze a leviharzott múlttal, a kétes, de jobb reménynyel biztató jövőt. Ezen korszak leginkább a gazdászat és műiparra fordítá a közfigyelmet, bárha a gazda nem tudja, hogy vetését ki fogja majd learatni,s a műiparos szorgalmát nem ösztönzi többé oly szerfelett mostani, mint egy­kori — sokkal kiterjedettebb fényűzésünk. Mégis csak ezen tér a mienk, mert a politikai élet elnémult, s a világot rázkódtató események közt ta­lán el is kellett egy időre némulnia — s elvégre is csak a megmaradott tér az, melyen meg kell állanunk s fenntartanunk falunkat a jövő időkre. És gazdászatunk bárha küzdelmessé vált, most a termények ár­emelkedésével nem hálátlanul fizet; mű­­iparunk sorsáról aligha mondhatok ily kedvező véle­ményt. De annyit örömmel jegyezhetek föl, hogy Erdély is teendőit kezdi felfogni, s épen a gazdászat s műipar az, melyre kezd már valahára figyelmet s avatottabb gondot fordítani. Sokan vannak már is honunkban, kik egykor gondtalanul szórták az aranyokat, most azonban számolatot visznek filléreikről is. Gazdászatunk emelkedésének egyik lényeges jeléül tekintem a gépek terjedését, mely körül zsenge gaz­­dászati egyletünk is kiállításai által szép szolgálatokat tett. Részemről a czélszerű gépek alkalmazásában lá­tom lehető kárpótlását azon munkás kezeknek, me­lyek a jobbágy-felszabadulással, nekünk oly nagyon hiányzanak; sajnos azonban, hogy Erdély s főként Szé­kelyföldünk, mint igen hegyes tartomány, épen ezen segéd­eszközök felhasználására nem mindenütt alkal­mas.­­ De hinnünk kell azt is, hogy lehetnek gazda­sági gépek, melyek szintén alkalmazhatók lennének, s igen óhajtanák, ha azok, kik a gépek honosítása körül irodalm­ilag fáradoznak, egyszersmind kiemelnék érte­kezéseikben, hogy e vagy ama gép alkalmazható-e oldalas helyeken, vagy csak­is térségen. Mert vannak igen sok gépek, melyekből mintát sem láthatunk, an­nyival kevésbé ismerjük, helyiséghezi alkalmazhatá­­sukat, s így meghozataluk által kétes eredményű költ­ségbe magunkat nem keverhetjük. Pedig hirdetnek oly gépeket, melyekre közepes gaz­dáink is jó tapintattal eredményteljesen áldozhatnának, s tán elsőnek vélem reánk nézve az arató gépet, mely­ből tudtommal hazánkban még egy példányt sem bi­­runk, melyet azonban a múlt évi hírlapi tudósítások szerint magyarhonban több helyütt sikerrel alkalmaz­tak. Ily nevezetesek a kapáló gépek is , de sem en­nek sem annak hegyes völgyeshatárainkoni alkalmaz­­hatásáról meggyőződéssel nem bírunk, s ezért tartom érdekesnek, hogy azok, kik, a gépekről értekeznek, ne mulaszszák el értesíteni helyiségi viszonyok szerint is a gazda közönséget. Gazdászatról lévén szó fel kell említenem, hogy ál­­lamgazdászati szempontból is Erdély némi elhaladás­nak örvend , s főként az országos útvonalak teteme­sen javíttattak, s mi az utazóra időbeli kényelem, mert földenkint, faoszlopokkal kijelölvek­ A Székelyföld két nevezetes uj utat nyert, egyik a balavásári, mely a Küküllő völgyet a Nyárádvölgygyel összekötötte. Ezen nevezetes vonal, a régi elátkozott hegyi ut helyett most egy bevégzett igen derék össze­kötő utat bir, melynek gyönyörét mindnyájan érezzük, kik a Székelyföldön lakva ezen vonalt soha ki nem ke­rülhetjük. Másik ut az, mely Marosszéket Gyergyóval köti ősz- I­P­á­r­­­b . febr. 27. Iss Szenteljünk egy levelet Magyar László középafri­kai zarándokunknak.Az afrikai levelek, melyeket a Pesti Napló tárczája múlt évben közlött, mindenesetre érde­kesek, de sokkal érdekesebb az egyéniség, ki azokat írja. A sors úgy akarta, hogy Magyar Lászlóval egy födél alatt lakjunk, az iskolában egy padban üljünk, otthon egy asztalnál ebédeljünk, azaz böjtöljünk (a deák kosztok nagyrészint carentiák lévén), alkalmam volt, őt közelebbről megismerni, jó tulajdonai és hi­báival. Ekkor, hogy igazat mondjunk csak hibái vol­tak — a tanító relatioi szerint, ki minden szombaton megjelent gazdasszonyunknál egy pohár borra, de ha most e hibákat vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy ép e hibák voltak az ő legszebb tulajdonai. Nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy többet tudott mint az egész iskola, többet tudott mint maga a tanító, s ez volt főhibája. A próbatételeken megigazitá a tanítót, ki philosophiából doctorságra készült (szegény meg­halt e készületben) sőt egyszer jól emlékezem, meg­igazitá a directort is, ki híres történet­tudós volt. Leczkeit ritkán tudta, s ezért gyakran ott m­a­r­a­s­z­­talák a gymnasium épületében ebédre, mi­nt épen nem boszanta, mert mindig volt zsebében egy darab kenyér, és egy könyv. Ily esetekben megtörtént, hogy a féliskola ott maradt vele hallgatni azon regéit, miket ő oly érdekesen tudott elmesélni! közülük­ük öt, mint a világtalan dalnokot szerető családa, és lélekzetel­­fojtva hallgatók az ezeregy éjszakát, mi kis ujjában volt. Hallgattuk, mondom, mert ő volt tanítónk; néha a szomszédok is átjöttek, kiket történetesen szinte az iskolában ért a déli harangszó, sőt, mint egyszer megleptük, hallgató öt kulcslyukon át tanitó urunk is. — Szegény jó professorunk, az egész iskolát fattyu­­nak hitta, egyedül Magyar Lászlót tisztelé mag e czimmel : Dominatio vestra! minek megvolt oka. Magyar László fejét egyenesen hordó, néha visszafelelt, a vessző ellen óvást tett, és számtalan sok egyebet ten, mit amaz időkben mala inclinationak neveztek. Ha öregünk távolról látta őt, már szemöl­döke felállt és ha jó ideje ősz nem lett volna, azt mondanék : László miatt őszült meg! A reggeli órák­ban áldott békesség volt az iskolában, de délután min­den pohár borért, mivel tanítónk többet talált inni, Magyar Lászlónak kellett lakolnia Én részemről csak egy valódi hibáját tudom tanulótársamnak,­­ ez volt, hogy mindig későn jött leczkékre, elmerülvén arab re­géibe, ez aztán a leczkét mindig meghosszabbí­totta. „Kalóz kapitány leszek, monda ő gyakran be­fejezve elbeszélését, az az én világom! Tengerek, sziklák, barlangok, kápák, vitorlás hajók várnak a tá­volban, oda, oda! vad népeket akarok látni, és vad állatokat. Várjon mi költi benne e sötét vágyódást, nem kutatjuk, annyi elég, hogy egy nyomasztó teher feküdt lelkén, mit mindenki előtt eltakart. Mindig egyedül volt és mindig olvasott, mit este nekünk, három szobatársainak, elbeszélt, miért mi köszönetül másnap süteményeinket adok oda. A gazdaasszonynak mindig rétest kellett sütnie, egy darab rétes egy arab rege volt. Éjfél felé szálltak le a matrózok a vitorlák­ról, aludtak el a sárkányok tüzes barlangjaikba, s érkezett vissza a szép indus király leány s ekkor azt mondá : vége­ és befordult a falhoz, megevén lassan süteményünket. Másnap kértük az öreg nemzetes asz­­szonyt : süssön újra túrós rétest, mit ő szívesen tel­­jesítő, olcsóbb lévén a pecsenyénél, mit csak vasárnap láttunk ablakon át, hol öreg tanítónk falatozott. Ezer egy éjszakán, úgy hiszem, egészen átmentünk ; annyi bizonyos, soha nem mondott kétszer ugyanegy regét. — Egyébiránt a házban ugyan­az a sorsa volt, mi az iskolában, gazdasszonyunk nem tevén egyebet, mint örökké panaszkodott ellene tanítónknak; miért? sük­et is akart néha László 200 forintért enni, mely követelést tanítónk igaztalannak talált bizonyos okból. Lászlónak veszni kellett! Ilyen volt Magyar László ifjúsága, mi záloga volt nagyszerű jövőnek. Kalóz kapitány leszek! ő megtartó szavát; kalandor, egyike a legmerészebb kalandorok­nak, mit az öt világ ismert. Rövid idővel elutazása előtt láttam őt , komoly és halvány volt, mintha ez volt volna írva arczán : az élet apró bajait meguntam, va­lódi viszontagságait megyek megismerni­ És csak­ugyan, olvassátok afrikai leveleit, minden levél naplójából, e­g­y v­i­s­z­o­n­t­a­g­s­á­g életéből ! Szalmafedelű királyi palotákban ebédel, hol az udva­­ron ezek oroszlán-bőrön hevernek, a­nélkül hogy fél­tenék egymástól az uralkodó kegyeit; rabszolgákkal vándorol, kiket vas akaratával gyűjtött maga körül, és kiket viszontagságai felével fizet; szomjazik a termé­szet keblén; pihen sivár puszták közepében; felesé­geit csak nevekről ismeri; álmodik ezeregy éjszaká­ról; hazája csak akkor jut eszébe, midőn az utána emelkedő sárdombokra gondol, mert porait szeretné szülőföldébe nyugtatni. Megérdemled érczlelkü zarán­dok! e parányi jutalmat — annyi viszontagság után! Jer jet vissza pihenni, ne a föld rögei alatt, hanem London, mart. 4. »­ Maga a mindenségnek ura, az élet s halálnak istene, Ítélt mint biró világrészünk óriási bajkérdésé­­ben.Eldörgé mennyéből Sz. Pétervár legbüszkébb palo­tája fölött e mindenható szavakat: ex pulvere es, in pulverem reverteris; és a czár nincs többé! Ő, kit nem rég még a világ hatalmasai kerestek, nagyai ud­varoltak, — barát s szövetséges nélkül, de igen is három ellenséggel birodalma földjén, lön kénytelen odahagyni a katonai s politikai cselekvés határtalan mezejét; szemei, mielőtt örök álomra csukódtak, am­­bitiója Bábel tornyát omladozni láták. Meghalt, mie­lőtt évtizedeken át remekül összeállított kártyáit nagyratörő terveinek kijátszhatta volna, meghalt, mi­előtt megtudhatta volna, vájjon Péter czár végren­delete puszta álom, vagy a jövő előtudata vala-e?, és vájjon az elődök korából reá szállott hagyomány anya­gát rejti-e egy leendő orosz birodalom alkotmányá­nak, vagy talán ketté osztott palotát nyújt világ­uralmi bot alakjában a Romanoff háznak?, s meghalt, midőn a m­ausoleumnak, mely tetemeit őrzendő, alig van ki eléje ne tenne választásában egy igénytelen sirt Alma padjain, vagy Inkerman magaslatain.— „A min­den oroszok k­önura nincs többé. Mily röviden lehet kifejezni eseményt, minő birodalmak sorsát szokta magával ragadni! A „minden oroszok“ önura nincs többé! Mily rövid a mondat, mely háttérbe szorít min­den egyéb érdeket: a hosszan készülő bécsi congres­­sust. Napoleon császár merész tervű­ utazását Kri­­miába; Clarendon lord s a francziák császárjának boulognei találkozását; Russell lordnak reménye­ket ébresztett — mert „becsületes békérel kilátás“—ról szóló — távirati sürgönyét választóihoz; a vegyes sensatiót szült brüsseli pam­phletet; a Moniteur ildom­talan czikkét az angol alkotmány fölött; Palmerston lordnak ismét csak „kékvérű“ második kormányát; az e minisztérium által a protestáns brit nem­zettel megületni rendelt b­öj­t, ima s megalázás nap­ját a krimiai megaláztatás ellensúlyozására; a shef­­fieldi tüzér Roebuck bombájának pusztításait különö­sen a peeliták táborában; a — (lucus a non lucendo ?) — ephorate és nép tribunusai testületének elnevezett — H tagú vizsgáló bizottmányt; Napier perét az ad­­miralitással; a Lucan versus Raglan ügyet; a parlia­ment Nestorának, a legtakarékosabb országgazdának, a két életet élt Hume-nak kiköltözködését háború költségeibe keveredett ez árnyékvilágból; a not­­tinghami,prestoni,birmingh­ami stb. „indignation- mee­­tingek“et, valamint ellenben a manchesteri békegalam­bok által rendezett gyűlést, mely közönségesen egy becstelen békeérti eddig titkon organizált agitatio nyílt megkezdésének tekintetik, de melynek, ha mindjárt a gabonatörvények eltöröltetését g­özelemre segített nagy league-férfiai—a Gibsonok, Rawsonok, Cobdenek stb.— által vezettetik is, kevés siker igértetik; az „australiai lobogó“nak az anyaország ellen kitüzetését egy még inkább — kis- mint nagykorú gyarmat által, mely Mohawsk-jait s Washington-jait még aligha fel­találta. A „minden oroszok“ ura a múlté immár, emlékét csak a jövőben jelöli egy óriási, méhében számtalan apróbbakat rejtő? Tön-e végrendeletet Mik­lós czár? s ha igen, engedés vagy kitartásra inti-e abban utódát?Kiterjed-e egy czár hatalmasa? örökösödési rend megváltoztatására? s ha igen, élt-e Miklós czár e ha­talommal? Hátrahagyott négy fiai közöl melyiknek tündöklőbb fényű szerencsecsillaga ? A német vagy az orosz pártnak nyílt-e szebb jövő ? a béke- vagy háborúra nyílt e tágasabb kilátás ? Mi sors vár külö­nösen Szebasztopolra, s a falai előtti szövetséges tá­borra? A czár hirtelen halála talán lehangolta az őrség kedélyét csak azért is, mert folyton a két főher­czeg a gyász színhelyére az özvegy anya vigaszta­lására kénytelen elsietni a harcz mezejéről, s talán a­z egyesült hadak, élve az alkalommal, merész kísérletre szánandják el magukat? Vagy ellenben nem lehetsé­ges-e, hogy a háború vértanújának tekintetvén az orosz nemzet által a nagy halott, Éjszakai vakbuzga­lom sötét szelleme szállandja meg ? Önul-e az orosz önur, vagy bizonyos értelemben képviselő-e is ? Kik látnak mélyebben a jövőbe, azok-e, kik azt tartván, hogy a czár nem kevesebb s nem is több egy minden­ható aristocratia fővezérénél; ekként kiáltanak fel : „Meghalt Miklós czár, de — akár a békés hajlamú Sándor, akár a háborús érzelmű Konstantin legye­n végleges utóda — él a „minden oroszok“ ura, és Pé­ter czár s Katalin szelleme, élve él a háború!?“; vagy talán azok tapintanak inkább a jövő üterére, kik Cla­rendon lord felsőházi nyilatkozata szerint azt hiszik, mikép­p oly esemény állott be, mely közvetlen befo­­­lyással s kihatással lehet a háborúra az általános orosz politikára? — Mind­ezen s egyéb hasonló kérdések oly annyira homályos s tarka eleműek a jövő kiszámí­tására, mikép­p Miklós czár halála felállította nagy ta­lánynak csak conjecturalis megoldására is elégtelenek. Az idő fényt vetend az érdekes s mélyen fontos titokra. A brit nemzet többsége, mely az érdek legnyíltabb jeleivel fogadá a sz.­pétervári gyászhirt, ma — hogy a közvéleményt két szóval fejezzem ki — félve rémé 1. Lapszemle. A „Hetilapnak“ közelebbi száma a követke­ző érdekes necrologot hozza : „Zeyk J­óz­s­e­f született 1805-ben nov. 30-kan. Atyja Zeyk Dániel, anyja Vay Kata, a nagy Vay József leánya volt, s igy a két testvérhaza közös gyermeké­nek született. Atyja kortársai előtt ismeretes azon buz­galmáról, melylyel egész életén át a szenvedő emberi­ség ínségének orvoslása körül meleg kebellel fárado­zott ; s ismeretes buzgó hazafiságáról, melyet tettel bebizonyított, midőn 1 835-ben a nyolcz gyermekes atya fényes hivatalát kész volt inkább letenni, mint alkotmányellenesen viselni. Az ifjú József első tanulását nevelője Sípos Sándortól vette; a felsőbb tudományokat a maros­vásárhelyi fő­­tanodában hallgatta, hol a lángeszű agg Bolyai Far­kasnak igen kedves tanítványa volt. — Kitűnő talen­­tom és vasszorgalom valának már a gyermekben pá­rosulva. A királyi táblán is megadván fényesen köz­vizsgálatát, külföldre ment, s a göttingai egyetemen végezte tanulását; majd beutazta Európa nevezetesebb országait, s 1832-ben tért haza, imádott­honának szentelni a gyűjtött kincseket. Fényesen kezdé meg pályáját elébb a megyei gyűléseken, majd mint Fejér­vár követe az 1834-ki országgyűlésen. E tájban a nagyenyedi ref. collegium egyik felügyelőéül válasz­tatván, imez állomáson is úgy mint az egyházi főta­nácsban a köznevelési ügyek körül lelkes buzgalom­mal járt el. Csakhamar pályája kezdetén egy nagy csapás, imádott nejének gr. Teleki Jozefának elvesz­tése, tompa bánatba sülyeszté a szép jövővel álmodozó ifjat, melyből éveken keresztül csak hazája szeretete tudta kiemelni; de átvonult igy is minden tettén, min­den szaván az innen eredeti bus melancholia. Követ volt 1834-ben innen Erdély minden ország­gyűlésén, s képviselő a két haza egyesült közhongyű­­lésén. Mindig az ellenzék sorai közt küzdött, mint a vezetők egyike, s ha a szívhez kell e szólani, ha lel­­kesülést kelle előidézni, senki Zeyk Józseffel nem mérkőzhetett. Ilyenkor elkomorodott férfias szép ar­­cza, könybe csillámlottak szemei, s a meggyőződés szavai hatást nem téveszthettek. Sem a kormány ha­talomszava , sem a népbefolyás meggyőződésétől el nem tántoríthatták soha. így küzdött mint ellenzék a kormány megtámadásai, mint haladás embere a do­­bokamegyei gyűléseken az elvakított köznemesség, így Debreczenben a függetlenség kimondása ellen. Hivatalt soha sem vállalt, noha kitűnő tulajdonai s összeköttetései által fényes pályára számíthatott volna. 1848-ban volt kormánybiztos, és mint ilyen NI. Enye­­den kitűnő bátorsággal, lélekéberséggel s kitartással működött a lázongó csapatok által fenyegetett város­nak megtartásán; de rendelet nyomán az ott levő kis sereggel vissza kelle nyomulnia. Utolsó éveit újra boldog házasságban töltő gr. Thoroczkay Juliánnával. Mindkét nejétől egy-egy fiú jogosítja fel a hazát tőlük atyjok erényét követelni. Azon eszmék bukása, melyek egész valójával egygyéolvadtak volt, elvégre megtör­ték lelkét. Meghalt agyidegszélhüdés következtében 1852-ben, September 24-dikén.E­sze, ez most van munka alatt, készítésében az utászok is vettek részt; ez még nevezetesb vállalat az előbbi­nél, s Gyergyóra, Csik­székre nézve megmérhetlen becsű leend, minthogy ezen országrészek többnyire a megyékről beszállított gabonával s gyümölcscsel látják el magokat s ezen átszállítást ekkorig oly irtózatos hegyi uton vitték véghez, melyre csak szomorúan em­lékezhetik minden gyönge mellű halandó. Az uj ut bárha sok munkával, de csaknem párhuzamos vona­lon indíttatott meg, vonala egy patakmentét kiséri, s ebből sejthető, mennyi előnnyel birand egy legjobb hegyi út felett is. 1. 1. rokonaid keblén: jer, mondd el mit tanultál, mit szen­vedtél, húsz év előtt tanuló társaid valának hallgatóid, most nagyobb közönséged van! Mi szép egy világról szólni, melyet senki nem ismer ! Ausztriai birodalom. Császárné Ő Felségének igen nyugalmas éje volt és sokat aludt. A tegnapi nap folytában beállott általános izzadás következtében az altesti fájdalmak, s a láz tel­jesen megszűntek. Az utánszü­lött herczegnő egészsé­ges. Bécs, mart. 10. 1855. 8 órakor reggel. S­e­e­­b­urger s. k. cs. k. első udv. orvos. Dr. Bartsch s. k. tanár. Bécs, mart. 10. Hallomás szerint Bruck báró, ki már Sambulbeli visszahivatásakor megnyerte a pénz­ügyminiszterré kineveztetést, uj állomását rövid idő múlva elfoglalandja. Még itt mit sem hallhatni ez ál­­lamférfiunak a porosz udvarhoz leendő külön­ küldeté­­séről, melyről az utóbbi időben a külföldi lapokban szó volt. (Ö. Z.) Bruck báró mart. 3 és 4-én a diplomatiai test- és magas államhivatalnokoknál számos látogatásokat tett ás viszont részükről fogadott el. 3-án estve majdnem há­rom óráig tartó értekezlete volt H­e­s­z báró ibsznagy és hadsereg-főparancsnokkal. A Császár Guido de la Torre marchesenek s Luigi Mozzini urnak mindkét, Szardíniába menekültnek a büntetésmentes visszatérést megengedte. Biztos hallomás szerint jelenleg fensőbb helyen egy külföldi társaságnak javaslata vétetik vizsgálat alá, mely egy igen jelentékeny tőkével — mint halljuk 100 mil­lió forinttal — akár a hitelbankok alapítására, sok te­kintetben a francziaországi „Credit foncier“, mintaképe után, Ausztriában vállalkozni. A társulat élén, mond­ják, északi Németország több, legtekintélyesb bankár­háza áll. — Bécs, mart. 7. Lord John Russell ma dél­előtt . Felségétől a Császártól külön audiensián fogad­tatott; tegnap már Westmoreland gróffal együtt hosz­­szabb értekezleten volt Bud­ grófnál, s délután Met­ternich­­get és Bruck bárót látogatta meg. Ez utóbbi a látogatást ma már viszonza. Mint halljuk, a lordnak többi közt megbízása van Császár ő Felségének Vik­tória királyné egy sajátkezű iratát szolgáltatni át. Hiteles forrásból értesülünk, miszerint az új meg­­hatalmazványok a két orosz meghatalmazott részére az itt tartandó conferentiákhoz már megérkeztek és pedig a meghalmozottaknak meghagyatik, hogy egé­szen az ő eddigi utasításaik szerint lépjenek a tanács­kozásokba, s az új császár még egyszer forma szerint nyilvánítja készségét, a négy pontnak egészen azon módon és kiterjedésben, mikép ezt boldogult atyja már tette, elfogadására. A conferentiák ennélfogvást legközelebb kezdetüket veendik. Mind az után, a­mit hallunk, azonban alaptalan azon előreföltevés, hogy a nyugati hatalmak most már részükről nagyobb enge-

Next