Pesti Napló, 1855. március (6. évfolyam, 1491-1517. szám)

1855-03-25 / 1512. szám

volt, az egész új vonalat, az úgynevezett „jobb sza­kadékon“ keresztül, a Malakoff torony körüli ütegek­kel összeköttetésbe jutni. Ennélfogva feladatává lön, ugyanazon területen, melyet mi megszállva tartottunk, előhaladni, s a kényszerűség, ebben őt meggátolni, a tábornokoknak önkényt felmerült 2 és 3 óra közt reggel 4—5000 ember az ellenség ellen megindult. Az éj ho­mályos volt, az ég beborult. Parancs adaték ki, hogy egy lövést se tegyenek, s hogy erről bizonyos legyen, a franczia tábornok nem engedé meg a kupakok felte­vését; az ellenséget tüstént szuronynyal kelle megtá­madni. Miután a csapatok egy ideig a támadás tárgya felé előhaladtak, egy keletről nyugatra futó szakadékra találtak: ebbe leszálltak, a másik oldalon felkúsztak minden ellentállás nélkül. Miután itt támadó hadosz­lopaikat megalakították, csakhamar orosz őrkatonákra találtak, kik fegyvereiket kilővén visszavonultak. Most a francziák berohantak az új mű­heljébe, de itt túl­nyomó számmal találták az ellenséget, a megtámadta­­tásra készen. A francziákat borzasztó fegyvertüzelés­sel fogadták, mely soraikat megritkítá és megszűnés nélkül tartott. Szuronynyal rohantak az ellenség­re, de csakhamar belátták, hogy felette nagy túl­­hatalom­mal kell megküzdeniök s kénytelenek voltak visszavonulni. Ugyanakkor a Malakoff torony körüli ütegek s a lunette-üteg a Careene öböl nyugati ol­dalán borzasztó ágyutüzelést kezdtek minden oldalra, merre gyaníták, hogy új franczia csapatosztályok nyo­mulhatnak előre. Az eseit az ágyuk villáma világította fel; a merész támadóknak ez által lehetségessé­gön magukat tájékozni, s miután az ellent­éj sánczaiból részben kivetettek, elkezdék azokat szétrombolni,­­ azonban e munkánál a legnagyobb veszteségeket kelle szenvedniök. Az ellenséges hadoszlopok visszavonul­tak s most az orosz ütegek minden oldalról elkezdék golyóikat szórni a zuávok által elfoglalt műre (a tenge­rész katonák, erős ellenséges csapatosztály által fe­nyegettetve , — már igen korán visszavonultak) — Itt nem használt a lebukás,_— a sánczolda­­lakat összelőtték s a vitéz zuávok kénytelenek voltak visszavonulni. Halott és sebesültjük volt 340, ezek közt 5 tiszt. A tengerészkatonák mintegy 60 ha­lottat vesztettek. Nevezetes, hogy az ellenség ágyutü­­zelése, daczára annak, hogy az egész tér golyók és golyódarabokkal volt borítva, legkevesebb károkat tett. A legtöbben puskagolyók és szuronyok által es­tek el. A zuávok a vállalat meghiúsulását a tenge­rész-katonáknak tulajdonították, kik a támadást nem tá­mogatták ; még átalánosabban el volt a táborban terjedve azon hir , hogy a támadási terv az el­lenségnek el­len árulva és hogy ez a francziákat tőrbe ejtette. E nézet mellett szól azon körülmény, hogy az oroszok a francziákat oly közel engedték jönni a nélkül hogy egy lövést tennének, hogy ott 10,000 ember állt készen, s hogy az összes körülfekvő ütegek golyóikat e pontra irányozták, hogy az ellennek az elfoglalást le­­hetlenítsék. Más­részt nem valószínűtlen, hogy az oro­szok árulás nélkül is készen voltak a támadásra, mint hogy világosan láthatták, hogy a francziák egész nap csapatokat küldenek a jobbvolnalra. — F. hó 2-diki tudósításokból tudjuk, hogy az ellenség az uj műben állást foglalt, s a táborban mindenki tudja, hogy az lesz az első teendő, őt ezen veszélyes állásból minden áron kiűzni. Egy g­a­r­a­c­z­i, mart. 14-ki tudósítás jelenti, hogy Z­a­m­o­i­s­k­i gróf Sumlában egy második török kozák ezredet szervez s abba lengyeleket besoroz. Némely egyének Gab­ez és Brailából Sumlába mentek, e kozák­ezredbe beállandók. Az oroszok csapatjaik egy jó ré­szét a Pruih és Dunától visszavonják. B á k u A g a basibozukokkal Tulcsába bevonult, hol Ali el Fendi is létezik. A basibozukok nem ritkán 20—30 embernyi erővel a Dunán átkeltek, orosz területen zsákmányt szedendők, miknél nem ritkán heves harczok fejlőd­nek ki. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. Öcs. k. FenségeAlbert fölig. Magyar­­ország kormányzója, N. Szeben városának őFelsége a Császárné szerencsés szülése alkalmából tett alapít­ványához 100 pfttal járult. — Hg. Batthyányi Fülöp ö magassága ö F­e­l­­sége a Császárné szerencsés szülése örömnapjá­nak emlékére a m. belügyministeriumnak ismét 1000pftot adott át oly ajánlattal, hogy ez öszvegből a bénult kato­nák 200, Budavárosa szegényei 200, Pest szegényei 300pftot kapjanak, a fenmaradt 300 pft Zágráb, Károly­­város és Varasd városok közt, szintén e czélra, egyen­lően osztassék ki. A hazafiság és jótékonyság ez újabb tette is teljes elismerés kifejezése mellett közöltetik azon megjegyzés kíséretében, miként e nemes szándék foga­natosítása iránt a kellő intézkedés megtétetett. — A m. kereskedelmi ministerium az építészeti régi műemlékek felfedezésére és fentartására alakult középponti bizottmány felterjesztése folytán gróf Keglevich János belső titkos tanácsos urat a po­zsonyi közigazgatási kerület felső s Stummer Arnold zohori lelkészt e kerület alsó részére conservatorokká; továbbá a középponti bizottmány Balassa Antal bárót Kékkőn, és Dr. Z­i­p­s­e­r­t Beszterczebányán levelező tagokká nevezte ki. — A m. pénzügyministerium f. he­lökén kiadott rendeleténél fogva a bélyegjegyek kicse­rélésére nézve meghagyatott,hogy az okirat — vagy bár­mi iratra ragasztott bélyegjegy kicserélése egyedül az­ért, mert nem szabályszerűleg, vagy pedig nem is íratott be, meg nem tagadtathatik, ha azt más rendszabályok nem gátolják. Továbbá a belföldön kelt és a közpénztá­rakra szóló nyugtatványok ellen még akkor sem emel­tethetik nehézség, ha azok bélyegjegyének nem csak színezett része, hanem a bélyeg számjegye is beh­atolt; mert bár a bélyegjegyek csak a szintett helyen írandók be, még­is, ha más nehézség azok ellen fen nem forog, e körülmény a nyugták érvényét meg nem szünteti. — Jókay Mór „Véres könyvé“-nek első kö­tete igen díszes kiállításban Heckenastnál megjelent. E kötet négy beszélyt tartalmaz, u. m. A K h á­m o­k utó­dába tábornok és asztrálszellemet:Szi­­nopét és a basi bozukot. A többi kötetek nem sokára követendik ez elsőt s mindegyike igen érdekes képeket állitana elénk a háború véres napjaiból, melyek­nek több áldozata fölött fényes sugárként tűn fel Jókay költészete. E véres könyvben majd egy két ismert alak­kal is találkozandunk. A három kötetnyi munka ára 3 pft. — Hajnik János ur, gr. Széchenyi István uradal­­mainak főtisztje, a tiszai árvíz által megkárosultak gyámolitására hozzánk 15 pilot küldött be. — Midőn a nemes keblű emberbarátnak a szerecsétlenek nevében meleg köszönetünket kifejezzük, megjegyezzük egy­szersmind hogy e segély­ezéshez juttatását a hatóságra bízzuk. — Megjelent és ma küldetik szét az előfizetőknek a Gr­eg­uss Ágost és Hun­fal­vy János szerkesztése alatt Heckenastnál megjelenő „C­s­a­l­á­d könyveinek harmadik füzete, és pedig ismét öt ívnyi tarta­lommal (bár egy-egy füzetre csak négy ív volt ígérve), s a szövegbe nyomott számos fametszeteken kívül­­ Ba­rabás festménye után készült aczélmetszettel s az amerikai sarkvidék kőmetszetű földképével. A szöveg e harmadik füzetben is érdekes és tanulságos, ere­deti czikkeket tartalmaz, melyeknek sorát — mielőtt e harmadik füzetet a februárban megjelent másodikkal együtt irodalmi rovatunkban részletesebben megismer­­­­tetnék — itt közöljük: „Alvás és álom" Greguss Ágosttól; „A finn Lappföld és lakosai“ Hunfal­vy Páltól; „A gőzgép föltalálása“ (fametszetekkel) — ytól; „A mohácsi csata“ (török írók után) Repicz­­ky Jánostól; „A fogatlan állatok“ (fametszetekkel) K-tól; „Adatok Mária Terézia életéből;“ „Czigányné“ J­ókai Mórtól; „Egyveleg;“ és „Az éjszaki sarkvidé­kek átjárása“ H­u­n­f­a­l­v­y Jánostól. — Midőn oly szá­mosak a panaszok arról, hogy az előfizetés útján megje­lenő munkák többnyire az előre hirdetett határidő után szoktak megjelenni, méltán följegyezhetjük az örvende­tes tényt, hogy a „Család könyve“ eddigi füzetei­ mindig pontosan a kiszabott öt heti időköz alatt jelen-­­ tek meg. — Ugyancsak Heckenastnál két érdekes munka van sajtó alatt : 1) Magyar népmesék, csinos illustrá­­tiókkal, Erdélyi Jánostól; 2) Bibl­iai egyezmé­­nyi szótár, Makári Pap Lajos helv. lelkésztől Ennyit előleges jelentésül. — Megjelent „A nagyvilág képekben“ czimü közhasznú h­á­z­i k­ö­n­y­v II. és III. füzete is az I. füzet­hez hasonló csinos kiállítással, a szövegbe nyomott 60 képpel és ábrával s dús tartalommal. E tartalomból mint figyelemre méltót s tanulságost csak a következő néhány czikket említjük meg. „Kőszén és kőszénbányák hazánk­ban“ 5 érdekes ábrával. „Az üstökösök“ 4 ábrával „Fu­rulyás pásztor“ Lisznyaytól (képpel). „Magellán és a föld első körülutazása“ Tschudi után; 1 képpel s térrajzzal. „Az almai ütközet“ (nagy csataképpel.) „Guano szigetek.“ „Legújabb gazdasági eszközök“ 4 ábrával. „A franczia vidéki színházak“ ; „A csonka to­rony“ Petőfitől. „Erdélyi régiségek“; „Képek a harcz­­térről“ képekkel, ábrákkal. „Nemzeti színház“; Nem­zeti irodalmunk legújabb termékei.“ A füzetek egész ta­rtalmát helyszűke miatt nem adhatjuk; az olvasó e fü­zetekben is sok hasznost, oktatót és mulattatót jelend; a vállalat méltán igényli a közönség részvétét, nemcsak dús tartalmú s a hadi eseményeket leiró és illustráló része, hanem jutányossága miatt is. — Clausz k. a. tegnap adott első hangversenyén nagy és fényes közönség jelent meg. A t. művésznőt a cs. kir. Fensége Hildegard Föligasszony magas jelenlétével megtisztelő. Clausz k. a. megelőző nagy hir fényében jelent meg közöttünk s e hirt mi iga­zoltnak találtuk; mert a t. művésznő játékában a költői ihlet varázsa nyilatkozik, mely szentlén, mint a nyári és fűszeres fuvalma, mint a viráglevélhullás szállja meg a lelket. Játékának jelleme az ízlés, ha mondanunk lehet, a gyöngéd nőiség, mely nem vágyik feltűnni, mely a ra­gyogást kerüli s tisztaságában keresi a fő becset. Az (Es) nocturnot (Chophintól) alig lehetne lágyabban elő­adni. Heller „vadászat“-át is nagy hatással játsza, vala­mint a gyönyörű cis moll sonátát Beethoventől. A ma­gyar rapsodiák (Liszt szerzeménye) egy részét ismételni szíves volt. Ellinger úr helyett Jekelfalusi ur éne­kelt egy német s egy magyar dalt s ez utóbbit nagyon szépen. — Gundi ur és nejének mára hirdetett igen érdekes hangversenye a mai normanap miatt a következő napok egyikére halasztatott el, miről a közönséget a szo­kott hirdetések értesitendik. E hangverseny ez elhalasz­tás által nem veszitend érdekéből s bármikor, a közön­ség el nem mulasztandja magának azon élv megszerzését, melyet Gundi a. igazi művészi éneke nyújtani képes. — F. hó 21-én köté meg Pozsony városa a j­é­g­­szesz világítási részvény társulattali szerződést Pozsony kivilágittatása iránt. Mit mond e hírhez Pest vá­rosa községtanácsa? Meddig hirdetgetjük még a csődöt ? — Az ausztriai posták reformjának első évében 1851-ben mintegy 31 millió levél adatott fel; a múlt évben feladott levelek száma 46,769,500 darabot tett. A pesti egyetemi hittani kar az egykori kalocsai kanonok Horváth féle 300 pftnyi jutalmat, mely az utolsó öt évben megjelent kath. érzelmű legjobb munka díjazá­sára volt kitűzve, a „Religio“ érdemdús szerkesztőjének főt. Dantelik János kanonok úrnak ítélte legközelebb oda „A történet szelleme“ czímű munkájáért, mely az általa 1852-ben kiadott „Emlékkönyv“ II. füze­tében megjelent. A nevezett hittani kar, mely a munka bírálója volt, azt méltó magasztalással emeli ki, s ujrai külön kiadatása iránti óhajtását nyilvánítja. Vidék, S. A. Ujhely, mart. 18. Folyó hó 11-kén a helybeli és k. katonai s polgári hivataltestületek, a gym­nasium ifjúsága, tanári karral együtt, s a városi nép je­lenléte alatt ft. V. V. helybeli lelkész s apát ur által szent mise s Te Deum tartatott a bécsi örvendetes ese­mény emlékére. — A bodrogközieket már egy pár nap óta elszigetelve tartja tőlünk az áradó viz, más nem jöhet át, mint a madár s a ki lélekvesztő csónakra bátor életét bízni. — Melegünk nappal 2—8° R.° között ingadoz; az éjjelek hidegek. A kigőzölgés, fökép nappal, Bodrogköz tájáról igen tömött, a miért többnyire délig vastag köd borítja városunkat, mely déltájban megtömösödvén este felé gázolhatlan sarunkat szaporítja, minek káros hatását leginkább a gazdák érzik, kik, most a tavaszi előmunká­latokat nem végezhetvén, későbben túl lesznek terhelve; ehez járul még a nedvesség ragályos kipárolgásaiból fejfedező betegségeknek korszaka, melyek közöl legin­kább a typhus, fejbóditó, fülsüketítő, s­phantasiákat okozó symptomákkal már fel is kezd tűnni. Közintézet. Nemzeti színház. Mart. 23-kan, Jókainés Bolnai föllépteül: Manlius Sinus tér. Eredeti tört. dráma öt felvonásban. Irta Jókai Mór. — Jókainé s Bolnai, hazaérkezvén műutazásuk­­ból, ez estre léptek fel ismét először a nemzeti szinpa­­­don: Jókainé mint Glyceria, mely szerep neki egyik legkitűnőbb szerepe; Bolnai mint Manlius Sinister. Mind­kettejük ezen szerepléséről már volt alkalmunk szólani, s ezúttal elég megjegyeznünk, hogy a közönség élénk Ha elfeledné is a közönség, hogy az előfizetés ideje közelget,­­ eszébe juttatja ezt a Budapesti Hír- l­ap azon rendszeres polémiákkal, melyekbe az a P­e­s­ti Naplót minden évnegyed vége felé keverni, s azt népszerűtleníteni igyekszik. Ily nyomoru példáját a türelmetlenségnek s kenyéririgységnek sem a német, sem a franczia sajtó nem mutatja fel, sőt számos íróink czivakodási hajlamának daczára, a magyar időszaki saj­tóban még azon időkben sem fordult ily magatartás pél­dája elő, midőn öt hat politikai lap, szenvedélyes pártok izgatása mellett, az alkotmányos életben otthonos elvek szétágazó érdekében egymást leküzdeni igyekeztek. Az ármánykodó s gyanúsító polémiák a személyes agyarko­dás azon nemét, melyet a Budapesti Hírlap a Pesti Napló ellen ennek első szerkesztője óta a mai napig megrög­zött rész­akarattal űz, s a „Múlt és Jelen“ egykori érdemes szerkesztője hozta és ültette át Erdélyből nász­­ajándékul a magyarországi irodalomba. Hogy érdemes collegánk hazánkban segédekre talált, kik­et a gyönyörű foglalkozásban részint nyilt sisakkal, részint névtelen s titkos buzdításokkal támogatják, s azon meg nem ütközhetünk, mert volt-e eddig is e honban egyetlen nyilt téren működő egyéniség, kinek irigyei s méltatlan ellenségei, üldözői s árulói ne lettek volna ? Meglehet, hogy e gyarlóság más nemzeteknek is tu­lajdona, de bizonyos az is, hogy egy népnek sincs oka egyenetlenségeit annyira siratni, megcsökkent erejének oktalan felemésztésétől irtózni, s legparányibb tehetségét is kölcsönösen kímélni, mint a magyarnak. Mi ellenséges indulatokat pajkosan nem provocálunk, cselszövények és bujtogatások viszonzására nem aljaso­­dunk, de nyílt támadásokkal ha kell, szembeszállunk, a­nélkül, hogy a saroktól félnénk. A B. H. szerkesztőjének úgy látszik nem ez a vélemé­nye; öröklött átok gyanánt vezérli őt a veszekedés ösztöne, kényelmesbnek s illendőbbnek tartva, nem saját súlya s érdemei emelése, hanem mások értékének kiseb­bítése által gyarapodni, azon hiedelemb­en, hogy botrá­nyok által árujának mivoltáról a közfigyelmet elvonja. Mi­nt e térre követni nem fogjuk­ lapjainak hivatalos természetéből folyó biztosságát s nagy anyagi előnyeit nem irigyeljük; veséjét és gondolatait nem kutatjuk; sza­vait nem analysáljuk ; czikkeinek s kitételeinek értelmét el nem csavarjuk; s habár a tudományos vitát nem ke­rüljük, — de lapjaink kötelességszerű emelésére irányá­ban a nyilt verseny becsületes eszközein kívül egyebet nem használunk. Óvakodni fogunk hozzá a személyeskedő polémia iszapjába leszállani, még az úgynevezett h. m. vásárhe­lyi ifjuság nevében átvett vagdalózás illustratióját is tüzetes alkalomra halasztók, é­s a B. H. mart. 22-diki jegyű soraira is csupán azért reflectálunk, hogy két ravasz insinuatiót visszautasítsunk. Nem tudjuk, kinek akart­­ kedvet csinálni, midőn is­mételve előhozza ujdonsági rovatunknak azon szavait, hogy „D. a. szerződtetése a jelen viszonyok közt elháríthatlan akadályokra találandó , de biztosítjuk a szökést, hogy mi nemcsak D. asszonyra, de bármily más czélszerű intézkedésre s akár anyagi, akár szellemi javításra nézve a pénz­viszonyokon és befejezett szerződéseken kívül a nemzeti színház körében semmi­­nemű akadályt elháríthatatlannak nem isme­rünk, akár egyes személyek, akár intézke­dések alakjában létezzék is azon akadály. S ha mégis a „P. N.“ szerkesztőjének ezen felfogásán és értelme­­zésén kívül a „B. H.“ az idézett kitétel magyarázatát to­vább is kutatni óhajtja, kénytelenek vagyunk ötét közvetlenül amaz újdonsági sorok írójához utasítni. Ennél sokkal malitiosusabb azon cselfogás, hogy a furfangos és­ jámbor képet öltve, a n. színház titkári állomására vonatkozó észrevételünket a humanitás szempontjából igyekszik megtámadni. Jó lelkiismerettel járva el, a szóhős azt is elmondhatta volna, hogy midőn mi Szigligeti urat jelen m­­ti v­e­z­e­t­ő­i állomására alkalmasnak nem tartjuk, öt eddigi fizetése mellett mint a nemzeti színház dr­a­m­a­t­ur­gj­á­t jobban helyén ta­lálnék, s ennélfogva nem lovagias reánk fogni, hogy mi a „hat gyermek atyját“ üldözzük. Egyenesen e reá vo­natkozott a „cserháti leveleknek“ a drama­turgot illető igen korszerű indítványa. S hogy e né­zetünk ismételt meg­hendítése az ismét felhozott koszorú­­átadási történettel semmi összefüggésben nincsen,arról­ vz úr magának a legkompetensebb helyen, az igazgató­­gróf úrnál szerezhetett volna biztos tudomást, ki még je­len állomásának elfoglalása előtt nem egyedül tőlünk hallotta e véleményt nyilvánitni, s e meggyőződéssel most sem állunk elszigetelten, sőt reméljük, hogy az ér­dekek idővel tisztulván, s az illetőknél az igazmondás félel­me csökkenvén, véleményünknek gyakoribb viszhang­­ját fogjuk hallani. Valamint Szigligeti urnak népszínműírói tehetségét és érdemeit nyíltan elismerjük, s némi sima ügyességét és mozgékonyságát kétségbe nem vonhatjuk; úgy más rész­ről határozottan tagadjuk azt, hogy a titkár úr oly m­ű­­vezetének képességével s tulajdonaival bírjon, minőt „cserháti leveleinkben“ az intendáns mellett szükségesnek tartunk ; sőt nyíltan kimondjuk, hogy teljesen hiányzik nála azon tapintat, mely szüksé­ges arra, hogy az intézetben annyi különböző hivatás, véralkat és majd alapos, majd alaptalan igények közt az egyensúly és nyugalom, s a működő erők sikeres ösz­­hangzása előidéztessék fentartassék. Ez már gr. Feste­tics Leo intendaturája alatt bebizonyult. Meglehet, hogy 's­ a vidéken egyik másik avatatlant mystificálni fogja, de a focus körül csak a vak nem látja, hogy az egész izgató polémia ugyanazon egyoldalú pártoskodásból ered, melynek gyanúját ő reánk hárítni igyekszik. Ismételt manoeuvre egy pár kegyencz kizáró­lagos fényszabadalmának megerősítésére, elvitázhatatlan érdemek, a tartozó méltányosság, s a közönség műélve­zetének rovására. Ha szükséges leend, a jelen művezetői kellékek és hiányok fejtegetésébe részletesen is fogunk ereszkedni; addig is figyelmeztetjük a B. H. szerkesztőjét, miszerint örömmel üdvözlő két művészt, s Bolnait koszorúkkal is megír .... iiiinduetten játék közben többször kihivat­tak. Nem lehet azonban rászólólag meg nem jegyeznünk, hogy a közönség csak csekély számmal jelent meg az előadásra. A többi szereplők közöl Felekit (Carinus), Szentpéterit (Mesembrius) és Komlóssy Idát (Sophronia) kell kiemelni, mely utóbbi különösen öngyilkolási végje­lenetében a kellem­et oly megragadólag egyesíti a fen­séggel. Zajos kihivatása e jelenet után bizonyitá a kö­zönség elragadtatását, a humanitás igényeinek mellőzését ne a mi táborunk­ban, hanem saját ajtaja előtt keresse; s hogy mint h­iva­­talos közlemények orgánuma vegyen valahára hivatalos solid collégéin kívül különösen példát a „Wiener Zei­tung“ komoly, higgadt és tapintatos magatartásából, mely habár maga csak 4—5 ezer példányban jelenik meg, — még­is a többi 15 — 20 ezer példányban megjelenő nemhivatalos collégéit discreditirozni, hatástalanná tenni, elvomni sem titkon, sem nyíltan soha sem igyekszik. f etegrafl tudósítások. Genua, mart. 19. M­a­i­n­e­r i áldozár azzal vádol­­tatván, hogy B o 11­u­r­o áldozárt egérkővel mérge­zett szivarokkal ölte meg, ártatlannak mondatott ki itéletileg s szabad lábra tétetett. Corfu, mart. 17. Tegnap az átszállító gőzös „Cal- I­cutta“ a Royal Lancashire militia első ezredet, 615 embert szállított ide mint a toniai szigetek helyőrsé­gét, a Krímbe ment előbbi helyőrség pótolásául. Legújabb posta: Bécs, mart. 24. Hallomás szerint tegnap a kül­­ügyben az ötödik értekezleti ülés tartatott. (Azon nézet, hogy a tárgyalások békés jelleműek, még erősen áll.) Az ausztr­államvasúttársaság igazgatói P­ereire, André és Eich­thal urak e napokban váratnak Párisból, hogy az egész vállalat főigazgatóit M­a­­nuel mérnököt beigtassák. Manuel az eddig a fran­czia északi vasút aligazgatója volt. Rendkívüli uton ide érkezett közlés szerint a ma­gas Portának a bécsi értekezletekre kinevezett másik küldötte Ali pasa után van s legközelebb meg­fogna érkezni. A bécsi értekezletekről értesítik a „Schl. Zig“-t, miként a hétfői ülésben a 4-dik pont volt az értekezlet tárgya. A szövetséges hatalmak a keleti ke­resztények feletti collectiv véduraságról mit sem akar­nak tudni s ragaszkodnak ahhoz, hogy e védurság szűnjék meg, csak azt követelik, hogy a­zultán által adott szabadságok a keleti keresztények előnyéül ha­tályba lépjenek általánosan, melynél őrködni kell, hogy a zultán méltósága és koronájának függetlensége min­den csonkítás nélkül tartassák fen. Berlin, mart. 32. A második kamara mai ülésé­ben a katonai kezelés rendkívüli pénzszükségletének fedezését illető törvényjavaslat a bizottmány által ja­vallott, de végül visszautasított szerkezetben elfogad­tatott. P­á­r is, mart. 20. Itt most részletes tudósításokkal bírnak azon különféle nyilatkozatokról, melyeket II. Sándor, közvetlenül trónralépte után, tett. Ha e nyilatkozatokat valódi érzülete kifejezésének, nem pe­dig a felizgatott nemzeti szellem irányában szükség­kép megkívánt engedményeknek kelene tekintenünk, úgy azok fájdalom a békeremények utolsó csillámát is megsemmítenék. Úgy látszik, a czár legtöbb erélyt fejtett ki a sz.­pétervári nemesség egy küldöttségéhez (mely a militiai parancsnokok megválasztását jelenté neki) intézett szavaiban , melyek így végződtek: „Én egész reményemet bennetek helyzem, legye­tek irántam teljes bizalommal. Ünnepélyesen ki­nyilatkoztatom , hogy ellenségeinknek egy talpa­latnyi földet sem engedek át az orosz terület­ből. Fogom tudni őket megakadályozni, hogy tovább be­nyomulhassanak a hazai földön,és soha,de soha—inkább száradjon el karom—nem fogom nevemet oly szerződ­­vény alá jegyezni, mely legkevésbbé bánthatná a nem­zeti becsületet!“ Az erő, melylyel e szókat mondá, min­den jelenlevőket zajos hurrah-kiáltásokra indított. Általé f­ián mondják , hogy az uj czár nevezetes szónoki tehetséggel bir, a­mit másnap ismét be is bizonyított, midőn az állami tanácsban a diplomatiai testületet fogadó s a fenforgó helyzetet félóránál to­vább tartó beszédben igen folyékonyan és világosan fejtegette. Feltűnő a „Pays“ állítása, miként Oroszország haj­landó volna mindent elfogadni, ha az orosz hajóknak a középtenger megnyittatnék. S t a m b u 1, mart. 8. Miklós czár halálának hire teg­nap reggel 10 órakor adatott tudtára a­zultánnak. A padisah egy ideig mozdulatlanul állott, azután Mekka felé fordult, meghajta magát mélyen, és rezgő hangon mondá : „Isten nagy és könyörületes; nem vétkezem, ha ellenemet, ki az izlám erős ellene volt, szivemben sajnálom. Allah, ki a rabszolgákat és a bégeket (fe­jedelmeket) terem­té, bocsássa meg a holt­ak bűneit.“ Legújabb a csatatérről. Eupatoriai 8­ki tudósítás szerint Gortsakoff hg már Pere­­kopba érkezett. Az oroszok mintegy 25,­­00 em­bert öszpontosítnak Sam­bulatnál , miből azt h­szik következtethetni , hogy Eupatoria ellen oldaltáma­dást szándékoznak tenni. Arta, Orbán, Karan és Ka­­rikutból (faluk táborhelyekkel Szim­feropol mellett) az összes csapatok Baktsiszeráj felé irányoztatnak. Gortsakoff herczeg valószínűleg Baktsiszerájban veendi főhadiszállását, Balaklavából hallani, hogy az oroszok már ismételve gyújtóhajókat küldtek ki éjjel a hajóraj ellen, de sikertelenül. A szebasztopoli táborból jelentik, hogy az oroszok gyakran tesznek kémszemléket a Csernaja jobb partján. Mindannyiszor heves és véres összeütközé­sek támadnak, miután a szövetségesek szilárdul védik álláspontjaikat. A Csernaja-vonal különben mindkét oldalon nagyon meg van erősítve s az orosz portyázó­járatok csak a legnagyobb veszélylyel vihetők ki. Az oroszok az Eupatóriából Baktsiszeráj és Szimfero­­polba vezető utakat három ponton erősítik meg. Várna, márt. 22-kén. Ma ismét tetemes erősíté­sek mentek el Eupatoriába, még pedig 1200 gyalog és 500 lovas. Omer pasa szükségesnek találta haderejét még előbb megerősítni, mielőtt támadáshoz fogna. — Bulgária minden részeiből érkeznek a tartalékul itt gyülekvő csapatok. _________ Bécsi börze mart. 24 röl (Távirati kéz?*V.. r fv SütinikötelexvíV, Sí, .......................... S41­­­4 dtp 4.s .......................... 73 Bécs, Mart. 23. Arany: 31. Ezüst: 273/4-Danavszállás Mart. 24-kan 8' 8' 9'" 0. fölött. Felelős szerkesztő : TÖRÖK JÁNOS. Mai számhoz egy fél ív melléklet van csatolva.

Next