Pesti Napló, 1855. április (6. évfolyam, 1518-1541. szám)

1855-04-01 / 1518. szám

jezze. — Mult hét óta itt ismét számos ágyuk, sok lőszer és egy osztály utász érkezett. Az említett biztosítás szövege így hangzik: Mi II. Sándor, Isten kegyelméből császár és uralkodó egész Oroszország felett, Finnland nagyherczege stb. ezennel tudatjuk . Miután a gondviselés rendeleténél fogva Finnland négség örökös birtoka reánk szállt, ezennel az ország vallását és alaptörvényeit, azon szabadalmak és jogokkal együtt, melyeket minden osztály a nevezett nagyherczegségben külön, és annak összes lakosai általában, magas úgy mint alacsony sorsuak, ekkorig ez ország alkotmánya szerint élveztek, megerősitni akarjuk , ezennel ígérjük, hogy mind e szabadalmakat és intézményeket szilárdan és változatlanul teljes erejükben fentartandjuk. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. A magán tudósítások Krimiából mártius 20-káig terjednek.• Ezek a 17-ei eseményt csupán erőszakolt kémszemlének jelölik, melynek kivitelénél eleinte egyáltalában nem volt szándék, az ellenség erődítményeibe behatolni, minthogy az előkészületek az általános támadásra a Malakoff torony s az azt fedező művek ellen befejeztetésekhez közelegnek. A kémszemléző francziák elfogadák a kihívást, megfutamiták az ellenséget s vele együtt behatottak a müvekbe, azonban csak egy részét a felállított ágyéknak szegezheték be, minthogy a tüzelés a Malakoff toronyból őket tetemes veszteséggel fenyegette. Mindkét részről a veszteség meglehetősen egyenlő volt, a legnagyobb elkeseredéssel küzdöttek. A tábor másik végén is f. hó 15—20-a közt ismételt előőrsi ütközetek voltak, melyek meglehetősen véreseknek mondhatók. Általában most a legjelentékenyebb csetepaté is aránytalanul nagy áldozatba kerül, minthogy a hangulat a két táborban nagy mértékben elkeseredett. A kamieshi és balaklavai, valamint az eupatoriai kikötőkben most nagy élénkség uralkodik s majd minden nap szállnak partra fris csapatok Francziaország s Angliából. A „Moniteur de l’Armée“ a Krimiában létező orosz haderők száma iránti adatoknak, melyek szerint azok 170,000 főt 200,000 emberre rúgnának fel, a leghatározottabban ellent akar mondani. Magán tudósításai után a franczia hadügyministérium hivatalos közlönye állíthatni hiszi, hogy az orosz csapatok, a szebasztopoli őrséget,valamint a Csernaja mellett, Baktsiszeráj Eupatoria, Szimferopol, Perekopnál stb. álló hadtesteket beleszámítva, 115,000 embernél többet nem tesznek, kik közt legfelebb 25,000 lovas és külön fegyvernemű ember áll. — Nagyszámú búvárok küldettek Balaklavába, hogy az értékes tárgyakat, melyek a nov. 14-ei vihar alatt elsülyedt hajók fedélzetén voltak, a tenger mélyéből kivegyék. Az ekként elrejtett tárgyak a búvároknak jutalomul oda engedtettek. Egy berlini lap tudósítójától következő közleményt kapott a szövetségesek táborából: B a 1 a k 1 a v a, mart. 7. Tegnapelőtt közel Kadikoihoz két lengyel szökevény jött a mi előőrseinkhez; ezel: előbb sir Colin Campbell elé s aztán 1. Raglan főhadiszállására vitettek. Ugyanazon nap az angol tisztek lófuttatást rendeztek, elég bizonyság arra, hogy az angolok elkezdenek háziasan berendezkedni. Az idő minden vállalatnak, nevezetesen azok főfeltételének, a szállítmányozásnak felette kedvet, s mondhatni, hogy vassinpálya naponkint inkább közelít Szebasztopol homloksorához. Ha a szállítmányok a vaspályán lovak és öszvérek által a magaslatra fel vannak húzva s lerakodva, akkor a kocsikat, néha 12-öt és többet, Balaklavába visszaengedik gördülni, minden más hajtó és vonóerő nélkül, mint melyet a terület lejtős volta nyújt, s holdvilágos csendes éjjelen át a zörgő moraj bizonyosan mindenféle elmélkedésekre ad az orosz őrszemeknek alkalmat az idegeneknek ezen orosz földöni merész letelepedése felett. Egyiket a tábori élet legélénkebb színhelyeinek Kadikor képezi, hol egész sor bazárok vannak felállítva, melyek d. u. 5 óráig, midőn rendőri parancsra bezáratnak, angol és franczia vevőktől hemzsegnek. Az angolok a katonák és altisztek soraiból constabler testületet képeztek,mely úgy mint Londonban, rövid nádpálczával tartja fen a rendet. A szemtelen csaló árusok legrövidebb büntetése a bot, s ezen minden nemzetből összevegyült gyülevésznépnek elrémítésére, amely számos lengyel zsidókat is foglal magában, az angol foglyárnagy óránkint megjelenik lóháton, egy hatalmas korbácscsal suhintgatva. Mart. 8. Tegnap reggel átjött 7 lengyel szökevény jelenté, hogy 2 orosz hajó, melyek a kikötőből ütegeinket gyakran nyugtalanították, egy angol üteg által megrongáltatott. Angol tüzértisztek azonban ezen támadást meghiúsultnak mondják, minthogy 60 izzó golyóból csak 8 találta el czélját.—Egy volt angol lovasszázados, ki Indiában karját vesztette, érkezett ide, általa feltalált két löveget megpróbáltatandó; az egyiknek czélja gyújtás,a másikról állítják,hogy az ellenséget egy időre elvakítani van rendeltetve.E találmányokat különben Skutariban már megpróbálták s. Raglannak ajánlották, s minthogy szerzőjök ma ez utóbbival reggelizett, ennélfogva feltehetni, hogy újításai bizonyos figyelmet gerjesztettek. — Az angol főparancsnok ma szép időnél meglátogatta az ostromműveket. — Én ágyúdörgés közt pecsétlem be levelemet, mely itt mindennapi. Mint ön látja, tudósításaim ma semmi jelentőst nem tartalmaznak; ezek csak viszfénye e pillanati helyzetnek, mely azonban mindennap változhat. Mint tudjuk, Eupatoriánál Szefer pasa (gróf Kocielski) és az orosz hg Ra d z iw i 11 közt a foglyok kicserélése végett értekezletek folytak. A két tábornok már korábbi időből ismerte egymást és szivarokat s baráti szavakat váltanak. A „J. d. C.“ azok első találkozásáról következőket ír: „Uraim, szomorú hirt kell jelentenem. A császár meghalt.“ — „Melyik császár ?“ — „Az önöké, Miklós császár.“ — „Mikorról kelt ön tudósítása?“ — „F. hó 2-káról. — „Valószínű , de nem bizonyos. Néhány nap elött ugyan Szebasztopolban hallom, hogy a császár súlyosan beteg.“ Erre Szefer pasa kérdé, kivel legyen szerencséje beszélni? „Hg Radziwill tábornokkal,“ volt a válasz. S az utóbbinak hasonló kérdésére Szefer pasa is megnevezte magát. „Istenem! pasa ltt látja ön a háború hatásait. Ma egymás ellen harczolunk s 3 év előtt együtt ebédeltünk Branicki grófnál Párisban. Hisz mi barátok vagyunk.“ — „Barátok? Bocsánat tok, mi ott csak vendégek voltunk.“ — „Hisz Istenem, ez egyre megy ki. — E pillanatban egy magas termetű szőke fiatal ember, látszat szerint magas rangú tiszt vegyült a társalgásba. „A költők, kik többnyire mindent túloznak, mondad, megénekelték előttünk Krimia szépségeit és örömeit, míg mi hónanapok óta fülig sárban fetrengünk.“ — „Azt hiszi ön, hogy mi Eupatoriában csupa élvezetek közt élünk, már mi egyszer háborúban élünk.“ — „A propos“ vágott közbe Szefer pasa, ki tette azon kardvágást Iszkender bég fejére? Iszkender bég állítja, hogy nemes embernek kellett lenni.“ — »Mit? kérdé Radziwill, Iszkender bég nem halt meg?“ „Ő ezt nemsokára a kölcsön visszaadása által fogja bebizonyítani.“ — „Úgy mondja meg neki, hogy Winner alezredes sebezte meg őt.“ — Ily társalgással, mely alatt a török tisztek kardjaikat hüvelyeikben, az oroszok pedig kivonva zárták, végződött a találkozás, mely még másnap négyszer ismételtetett, s hol a foglyok kicserélése forgott fen, mely azonban nem következett be. TUDOMÁNY ÉS IRODALOMJelesb íróink csarnoka. XLIII. HELMECZY MIHÁLY. (1788-1852.) Valamint az egyetlen pontra irányzott, egyetlen irányban működő erő, ha csekélyebb is, mindamellett szembeszökőbb és nagyobb hatásúnak látszik, mint az, mely — legyen bár amainál tetemesen hatalmasabb és tevékenyebb — szétágazni és befolyását nem egy, de több , de sokfelé érvényesíteni képes, szintúgy az emberi társadalomban is mindig nagyobb elismerésben, becsülésben részesülnek azon egyének, kik egyetlen kiváló tehetséggel bírnak, mint azok, kiknek minden iránt fogékony, minden felé hatékony lelke sokoldalú működésekben nyilvánul; s ennek oka bizonyosan abban fekszik, hogy midőn egyetlen erélyes erőt látunk kiválni, ez nagyobbnak látszik azon többi erőkhöz képest, melyek vagy eredetileg gyengébbek vagy kedvező körülmények hiányánál fogva ki nem fejlődhettek; hol ellenben valamennyi erő, öszhangzatban egymással, egyik a másikat emelve és támogatva, egy iránt kifejlődött, ott természetesen egyik sem áll a másik felett, egyik sem kiváló a másik mellett, s ilyenkor az elfogult tömeg , hogy a közmondást használjuk a fák miatt nem látja az erdőt. Ezért monda helyesen a bayreuthi szépész, hogy sokoldalú emberek majd mindig, egyoldalú tehetségnek ellenben szerfelett ritkán ismertetnek félre. És igy van ez az életben szintúgy, mint az irodalomban is. Válaszsz magadnak in egyetlen szakot, légy költő, vagy nyelvész, vagy történetíró, — vagy válaszd valamely szaknak ismét egyetlen részletet, s ekkor (valamint ez esetben rendszerint többre is vihetni, mintha többfelé terjeszkedüüi, miután valóban sokoldalú tehetségek a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak) csakhamar el fogsz ismertetni. Se terjeszd munkásságodat több ágakra, működjél mindenütt, hol tér kínálkozik erődnek , és ekkor, bármi nagy hatása legyen is működésednek, bármi lendületet okozz ig az irodalmi mozgalom többféle pontjain, az emberek érezni fogják ugyan befolyásodat, de azt mindenki saját egyoldalúsága szerint becsülendi fel s az elismerés mindig csak egy-egy részletre szorítkozik. Leginkább vannak ily hálátlan helyzetben azok, kik a korszellem időnkénti mozzanatait, a mint ezek tényekben és eszmékben nyilatkoznak, épen időszerüségök szempontjából feltüntetik, a közönség eszméletébe hozzák s igy a jövőre nézve gyümölcsözőkké teszik, — szóval azok, a kiknél, mert hírlapot, folyóiratot szerkesztenek, leginkább szükséges, hogy bírjanak ama csekély elismerésben részesülni szokott lelki sokoldalúsággal. Sokan, kik csak lapszerkesztői híréből ismerik Helmeczyt, csodálkozni fognak, hogy őt is jelesbíróink közé sorozzuk. Ezek megnyugtatására lehetne ugyan mondani, hogy Helmeczy nemcsak szerkesztő volt, de azért ha csak mint szerkesztőről kellene is szólnunk felőle, mégis megilletné őt a hely, hol róla szólunk; mert Helmeczy volt hazánkban a politikai lapirodalomnak a század igényeihez képesti megalapítója, s mint első e téren, hol nemcsak intéző vezér-, de fáradhatlan munkásképen is jeleskedik, mindenesetre méltán érdemes arra, hogy tagjául tekintessék azon nagyobb szellemeinknek, melyek irodalmunkban meszszeható horderővel, s bár nem minden részletekben pontosan kísérhető, de összességben fontos és maradandó hatással működtek. „Ő működött és hatott, s bár hatása kortársai összes hatásába vegyült, azon árt, amelylyel ő a tengert növelte, a nemzet jobbjai hálásan ki fogják jelölni, s nevét általadni maradékainknak. Mert az oly szorosan van a nemzeti nyelv legdicsőbb korával, a virulás-, gazdagodás- s csinosodásban hihetetlen eredményeket lendített korral összeszöve, —■ hogy ennek történetét az ő emlegetése nélkül megírni nem lehet.“ Másik főérdeme Helmeczynek kétségen kívül a nyelvtisztitás és nyelvgazdagitás, mely számos gúnyolódókat támasztott ugyan ellene (kiktől eredt az elhirhedt rím-mondat is : „H e m e c z y — ki a nyelvét elmetszi“), de mely mind a mellett legszebben gyümölcsöző volt nyelvünkre nézve, s melynek sikeres eredményei mostani irodalmi nyelvünkben is folyvást nyilatkoznak. Midőn oly tekintély is, mint Tody, határozottan kijelenti, hogy nyelvünk gazdagítására, a gondosabb, szabatosb, hibátlanabb írásmódnak az életben is elhatalmazására senki annyit, mint Helmeczy, nem tett; midőn Sselmeczyt annak mondja az irodalom és élet nyelvének tisztulá-sára nézve, a mi Kazinczy volt a szép nyelv te-kintetében a szépirodalom terén *) akkor az is, ki az általa kivivott eredményeket csak mint örökölt kész kincseket élvezi, nem fog az adományzók többikéről megfeledkezni s mély tisztelettel, hálával és elismeréssel emlékezendik Helmeczyre. Rendkívül előmozditá s meggyökereztető nemzetünk életében Helmeczy nyelvcsinosító újításait az általa alapított és nagy közönséggel biró „Jelenkor,a melyet Széchenyi Istvánunk is közlönyéül használt, Széchenyi István, kinek irály és nyelv-erő tekintetében szintén Helmeczy volt oktatója! Helmeczyt vallotta mesterének a nyelvben Kisfaludy Károly is. De működött Helmeczy a tisztább, csinosabb, gazdagabb nyelvkezelés körül, és pedig nagy hatással s fényes sikerrel működött nemcsak mint iró, de élő szóval is magán körökben, s mint iró ismét nemcsak a „Jelenkor“ hasábjain, de már régebben, évek hosszú során keresztül, mint ki egy részről magyar költők, mint Zrínyi, Dayka, Báróczi, Kis, Kazinczy, Berzsenyi munkáinak belbecsökhöz méltó csinos és hibátlan kiadását eszközlé, más részről pedig — noha ő maga szépirodalmi téren csak egy két szépen írt költeménynyel és műfordításokkal lépett fel—nyelvlogikai s nyelv-aesthetikai avatottságának győztes erejét a nyelvújítás elleneinek, az ósdiaknak végképi megtörésére fordító „Kalauz értekezéseiben. A hazafi érdemeket szintúgy nem csökkenti azon körülmény, ha a küzdőnek fáradozásait sem siker, sem méltó elismerés nem jutalmazza, valamint nem emeli azokat az ellenkező eset sem, azon kedvezmény t. i., hogy a sors kivívnunk engedi, amire törekedtünk, és munkálkodásunkat az emberek részéről, ha nem is a kellő méltánylás szellemi dija, de legalább anyagi jutalmazás kiséri. Ha annyi nagyratörő, de sikertelen fáradozás példája mély bánattal tölti el a keblet az embertömegek sajnos fejletlensége s ebből következőleg a valódi érdem iránti közöny és igaztalanság miatt, úgy annál édesebb elégtétel érzetét keltik bennünk azon ritkább esetek, midőn szerencse koronázza a nemesek fáradozásait. És Helmeczy boldognak érezhető magát, midőn törekvései nemcsak az országra, a magyar közönségre és irodalmunkra nézve oly hatalmasan lendítő sikerrel, de magánállapotára nézve is gyümölcsözőleg hatottak, mint azt eddig még egyetlen magyar iró pályája sem mutatá- Tudvalevő, hogy Helmeczy az egyetlen magyar iró, kit az irodalom meggazdagított. Bár lehessen ezt mondanunk mindenkiről, ki az irodalmi téren becsületes szándékkal, nagy eszmék vezérlete mellett s lángoló szeretettel az emberiség és nemzet iránt, hivatása méltóságához képest működik ! *) Lásd Tody Ferencznek Helmeczy Mihály felett, a magyar tudós társaság ülésében 1853-diki jan. 3- dikán mondott gyászbeszédet. — A mai napra u. m. april 1-jére hirdetett jótékony philharm. hangversenyt cs. k. Fenségének Mária Dorothea föhgasszonynak gyászos elhunyta következtében elmaradván, az vasárnap, april lé kén fog megtartatni. — A legfelsőbb semmitö törvényszéknek általunk is közölt azon határzata folytában, miként az úgynevezett Seidlitz-porok árulása a fűszerárusoknak megengedtetik , a bécsi orvosi kar kollégiuma az igazságügyminisztériumhoz felterjesztést intézett, melyben e tárgy felviágosító tárgyalása mellett kijelentetik, hogy a tudori kollégium, ha a hatóság által a véleményezés végett kérdeztetnék meg, akként fogna nyilatkozni, miként a Seditz-por öszszetett belső gyógyszer lévén, áruitatása a fűszerárusoknak törvényesen meg nem engedtethetik. A müncheni iparműtárlaton kitüntetést nyert ausztriai birodalombeli iparosok között az emlék- és érdempénzek f. hó 11-kén fognak a kereskedelmi miniszter által ünnepélyesen kiosztatni. E czélból a miniszter ur Toggenburg gróf önmga, az illető iparosokhoz külön meghívó iratot intézett. Ily megtisztelő meghívás a müncheni iparműtárlaton résztvett hazai iparosaink közöl kettőhöz érkezett, u. m. Gottesmann asszonyhoz, kinek timsógyártmánya, s jeles műórásunk Králik Sámuelhez,kinek csillagászati inga-órái tüntettettek ki. Králik úr, kinek a József-ipartanoda részére megszerzett művei a londoni tárlati jury által dicsérettel említettek meg azon körülmény ellenére is, hogy az ausztriai osztály azon része, melyben e müvek is találtattak, a verseny igénye nélkül állitatott ki, kit azon jurynak több tagja méltányló biztosítással és Pesten keresztül utazó egyik tagja látogatásával tisztelt meg, ismét azon kevesek sorában áll, kik a jelenkor iparhaladásának faktoraiul tiszteltetnek s kik azon hazára becsületet hoznak, melynek gyermekei. Az ily férfiút, ki művészetét, a keresetmód igényein felül, a tudomány hasznos és segítő eszközévé tökéletesíti értelmiségének, szorgalmának befektetésével, tisztelnünk kell, mert szorgalmának, értelmiségének gyümölcsét mi is aratjuk a becsülésben, mely a magyar iparost illeti. — Friaulban gazdasági egylet keletkezik „Associazione agraria friulana“ nevezettel. Ez egyletet azon tartománybeli gazdák és birtokosok részvéte, áldozatkészsége létesítendi. Az aláírások eddigi eredménye szép jövőt igér ez egyletnek. A tartományi hatóságok felhívására a községek teljes készséggel és tetemes adakozással járulnak ez üdvös egylet alapjához, ám mindenütt találkozunk az érett meggondolás, a hasznos tevékenység jeleivel. Erdélyben, Galicziában, Horvátországban és most Friaulban a gazdászati érdekek emelésére egyesülnek a jó erők; a létező egyletek nemes áldozatokkal gyarapittatnak, és mindenütt jótékony befolyással, ápoló pártfogással találjuk az állami hatalmat ez egyletek felett. Teljesülendnek-e reményeink a magyar gazdas egylet iránt? fog-e ez annyi áldozattal létesített s a Fejedelem kegye s az ország szeretete által emelt egylet országunk gazdászatára közvetlenebb betet is gyakorolhatni, mint gyakorol a gazdászati eszkökiállításával ? Mi erősen hisszük, hogy hazánkban jó eredményre találna népes községeinknél az egylet étre hivó szózata, mint talált Friaulban, és erősen alt. Hogy e fontos egyleteink, melynek erazdászatunkra ,hand a közbirodalom anyagi emelkedésének egyik felévé kellendne ismernünk, jelen helyzetéből aza legfelsőbb hatalom atyai ápolása mellett nem sor ki fog bontakozhatni. — Az orvosokra nézve igen érdekes és a lakás költségre nézve is tanulságos munka hagyta el e napokn a sajtót. E munka azon betegségről. „A keletinai hányszékelésről“ (cholera ostindica) érkezik Sauer Ignácz egyetemi tanár kórodai előadásai Dr. Poor Imrének ez alaponi közleményei után, mely dunk 1830-ban jelent meg először. Az előadó tanár au er neve elég biztosítéka a munka érdekessége és tadságosságának, mindazáltal nem tartjuk feleslegesnek eljegyezni, miként a t. tanár úr 1830—31-ben az ókori kormány rendeletéből Ausztria, Gallicia és Csehrszágban tizenkilencz havig kisérte a vészes járványt minden alakjában s e járvány felöl alapos ismeretet szerez magának. Dús tapasztalásának eredményét veszi az írasó e 44 (8 rét) lapra terjedő műben, mely a gyógyászat hallgatóinak költségén jelent meg. Ára 40 pkt . Auer cs. feb. kormánytanácsos, az államnyomd főnöke s a természethű önlenyomat feltalálója a franczia nyomdászok társulata által tiszteletbeli tagnak választatott meg. — Múltkor hibásan Muk a Zita -család nevét „Zitá“nak. Az e család nemes levelét illető közleményünket ezúttal kiegészíthetjük azon megemlítéssel, miként a Zita-család nemeslevelét II. Ferdinand adományozta 1628-ban Zita Farkasnak s testvéreinek Györgynek és Tamásnak. A nemeslevél Nyitramegyében hirdettetett ki. — Nagy Kun Madarason is megünneplék áhítattal ŐFelsége a Császárné szerencsés szülésének örömnapját. Márcz. 11-én isteni tiszteletre gyűlt egybe a tősgyökeres magyar nép avult templomába, melynek szószékéről Helmeczy lelkész velős szavakkal intézé épületes beszédét az e nap fontossága által meghatott gyülekezethez. A hit érzelmektől átszőtt beszédet hálaima és könyörgés fejezé be az Uralkodóházért. Isteni tisztelet után a község kevés szegényei részesítettek jótéteményben, hogy megemlékezzenek e nap öröméről. A városi rajziskolában f. hó 25-én, Ságody Sándor alpolgármester úr vezénylete mellett egy a városi tanács által kiküldött választmány azon tanonczok közt, kik a múlt iskolai évben legkitűnőbb mutatványrajzokat készítettek, valamint illő viselet és szorgalommal jeleskedtek, alkalmas szózatok mellett ünnepien ily jutalmakat osztatott ki: Eggier Gáspár technikus növendéknek építészi rajzért egy, aranyat; Russ János kőmüveslegénynek ugyanazért egy aranyat ; Jablonszky Vincze kövésének diszrajzért; Bernthaler Adolf és Stohl Adolf asztalos tanonczoknak virág és diszrajzért; Szerenczy János képirónak alakrajzért egy-egy ezüsttallért; Müller Antal képirónak virág és diszrajzért, és Bricht a Károly esztergályos tanoncznak mértani és virágrajzért egyegy szép könyvet. — Mi a t. tanácsnak és községtanácsnak atyáskodásáért kifejezett meleg hálával egyszersmind közrészvét-ébresztésül köztudomásra juttatik. Pesten, mart. 27-én 1855. A városi elemi és műiskolák igazgatósága. Értesítés. Közbejött s el nem hárítható akadályok következtében beszélyeim az ehó végére ígért határidő helyett csak a jövő hó 15-kére jelenhetvén meg, midőn ezt t. előfizetőim megnyugtatására nyilvánítom, egyszersmind a még künn levő ivek beküldésének határidejét is jövő hó 15—kéig meghoszabbitom. E határidő eltelte után a munka csak emeltebb bolti áron leend megszerezhető. Pest, mart. 31. 1855. Balázs Sándor. — A Margit-sziget, melyet legközelebb a „Donau“ énekelt meg, ez idén igen látogatott leend. E sziget vetélytársul állít be Budapest mulató helyei közé. Az új haszonbérlő , ki , mint halljuk , teheneket egyenesen Schweizből hozatott, mindent elkövet, hogy e szép szigetnek más érdeket is adjon, mint romjai és tulipánjai. Az utakat ezentúl nem csak a szél fogja seperni; a nyári lakások kényelmesekké tétettek s az élés-kamara primitiv állapota meg fog szűnni. Ezentúl a biztos és kényelmes ladikokon e szigethez evező halandó nem térend onnan éllen, szomjan vissza; nem csak kakukfüvet, de mivelt emberhez illő étkeket is lelhetünk majd ott Ennyiből áll a sziget programmja, óhajtjuk, hogy az, mint a hangversenyeké, meg ne változzék. Majd tudtára adjuk azt is a közönségnek a szigeten teendő első expeditiónk után, hogy a programm megtartatott-e ? Helyreigazítás. Competens forrásból értesülünk, miszerint az „írói segélypénztár“ ügyében irt második, egyenesen a cs. k. Apostoli Felségéhez, legkegyelmesebb Urunkhoz intézett 1. a. folyamodás, melynek szövegét mi csak conceptusban valánk szerencsések olvasni, — boldogult Teleki József gróf által közelgett halála végnapjaiban már alá nem írathatván, — csak most fog legfelsőbb helyre felterjesztetni, mi által azonban sem a legális ügy fontossága nem veszt, sem fiúi bizalmunk s reményünk nem csökkenik. A „Pe s ti N a pló“ szerkesztősége. Közintézetek. A természettudományi társulat márt. 29. csütörtökön tartott ülésén Szabó József egyetemi tanár úr a tunnelről tartott értekezést ásvány- és földtani tekintetben. A tunnel vagyis alagút a budai várhegyet valami 182 öl hosszúságban és 27 öl magasságban tárja fel, úgy e* Magyar könyvészet. 151(951) Törvénykezési rendeletek gyűjteménye. A Magyarországot illető országos kormánylapból kivonva, s a nagyobb és külön megjelent törvények megemlitésére szorítkozva. Kézikönyvül birák és ügyvédek számára. Szerkesztő Kléh István h. ügyvéd és Nagy Károly. Pesten. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. Magyar Mihály bizománya, 1855. 8-rét. Második kötet első füzete: 801. (Ára 45 pkt.) 152(952) Magyar-, Horvát- és Tótország, a tengermellék, szerb vajdaság, temesi bánság, Erdély és a határőrvidék számára 1850—diki aug. 2-kán kelt illetékes bélyegtörvény. (Tartalma: betűrend szerinti sorozata a bélyeg alá eső tárgyaknak s az ezekre szabott illetékes bélyedijnak, és gyakorlati útmutatás a bélyegpapir helyét pótolandó bélyegjegyek használatára.) Második tetemesen bővített kiadás. Bécs. Nyomtatja és kiadja Sommer Lipót. 1855. Kis 8-rét 160 és 321., és 2 táblázat.