Pesti Napló, 1855. május (6. évfolyam, 1542-1566. szám)

1855-05-01 / 1542. szám

t­e­n­st­e­i­n uralkodó herczeg leányának ünnepélyes ösz­­szeketése Sándor schönburgi éggel fog történni. Az „Alig. Ztg.“nak imezt írják B­é­c­s­ből: F­e­r­d­i­­nand­­Miksa főherczegnek az ausztriai marina főparancsnokává kineveztetése által egészen uj szel­lem szállotta meg hadtengerészetünket. Mialatt a ha­dimarina minden ágai most czélszerű utánszervezés alá vétetnek, a tisztikar gyakorlati kiképzésére külö­nös figyelem forditatik. E végre Ferdinand­ Miksa fő­­herczeg legutóbbi ittléte alatt Császár ő­felségétől azon engedelmet nyerte ki, hogy személyes parancsai alatt formális hajócsapatot egyesítsen, miszerint azzal a földközi tengeren hosszabb utakat tegyen. Ezen hajócsapat álland négy fregat, négy corvett, két ki­sebb gőzös és két briggből, összesen tizenkét hadi­hajóból, melyek fele vitorlás hajó. Az e czélra meg­rendelt járműveknek Salamisban f. évi máj. 15-kéig kell egybegyüjtetniök. A hajók azután Salamisból ki­indulván útjukat Máltába, Nápolyba, Toulonba, s a spanyol partok hosszában Gibraltar és Kadixba, s a marokkói tengerpart hosszában Algériába veendik. Az éjnapegyen bekövetkeztéig ez ausztriai hajócsa­pat visszatér az adriai tengerre. Ily gyakorlati uta­zások ezentúl minden évben fognak történni.­­ A „Gazetta ufficiale di Verona“ egy terjedelmes czikkben a többi közt a következőket írja: „Ma ápril 24-kén a ressini polgárok ellen eddigelé használt visszatorlási rendszabályok megszűnnek. Mi szerencsésnek tartjuk e napot, melyen az Ausztria és Schweiz közt fenforgott egyenetlenségek hosszú sora megszakad s a sok évi barátságos szomszédi viszony­latok ismét helyreállittatnak. Ausztria elégületlensé­­gének három fő oka következő volt: ama szabadság és védelem, melyben a politikai menekültek a területünk ellen intézett vállalataiknál részesültek; a lombardi kapuczinusoknak Tessin kantonból lett kiutasittatása s végre a majlandi érsek és a comói püspök jogai­nak megsértése a poleggioi és asconai papnöveldék tárgyában. Az ausztriai kormány ennélfogva kényte­len volt saját területét a tessini kantonban élő mazzi­­nista menekültek izgalmainak megújítása ellen ka­tonai határlánc­c­al védeni.Ártatlan ausztriai papoknak a kantonból lett kiutasíttatása után az ausztriai kor­mány méltóságával meg nem férőnek látta azt, hogy a ressini polgárok irányában oly vendégszeretettel vi­seltessék, melyet épen ők tagadtak meg. A papnö­veldéi kérdés nem adott visszatorlásokra alkalmat. A kanton helyzete a saját kormánya által előidé­zett kényszerrendszabályok által csakhamar tür­­hetlenné vált. Egy ideig felületes eszközökkel , közmunkákkal és segélypénzzel akartak a bajon segíteni , a Lombardiával a közlekedés megszakí­tása által okozott nyomor, szenvedés és közpangás azonban oly magas fokra hágott, hogy ennek még a radikál kormány sem talált orvoslatot. Ily körülmények közt az ausztriai kormány magát hajthatlannak mutat­hatta s a kanton belviszonyainak folyamára és kormá­nyának alakulására hathatós befolyást gyakorolhatott volna, de az ártatlan és szerencsétlen ressini népesség szenvedései az ausztriai kabinetet nagyobb részvétre gerjesztették,mint magukat a canton radikál kormány­vezéreit, kik inkább saját politikai szenvedélyeiket mint a canton jólétének igényeit akarták kielégíteni. Alig mutatkozott a Schweiz kiegyenlítésre­ hajlandónak, midőn Ausztria rögtön késznek nyilatkozott e kiegyen­lítést minden lehető engedmény által előmozditani. Beegyezett, hogy a kérdések külön tárgyaltassa­nak, habár ezáltal helyzete kedvezőtlenebbé vált s mi­helyt a szövetségi kormány a menekültek izgalmai fölötti őrködésre nézve kellő biztosításokat adott, az ausztriai kabinet a katonai zárlánc­ visszavo­násával nem késett, annyira, hogy még csak a két utóbbi pont kiegyenlítése maradt fenn. Ekkor követ­keztek a kapuczinuskérdés fölötti értekezletek Maj­­landban. Hogy Ausztriának e részbeni eljárását mél­tányolni lehessen, a kantoni kormány állapotát kell fontolóra venni. A kanton végkép szétzilált helyzet­ben volt. Viszonylatai rendetlenségben, a népség tü­relme kimerülve, a közpénztárak üresek valának; az igazgatás élén álló párt csak erőszakos és törvényte­len módon tarthatta fenn magát. Vér folyt és rémület uralkodott. Ily állapot nem lehetett hosszú tartamú s a kormány csak úgy állhatott meg, ha a jó egyetértés Ausztriával ismét helyreállitatik. A közvélemény ezt hangosan követelte. Ausztria azonban a kantoni hatóság e zavarát nem használta fel kemény feltételek szabására, a tessini kormány alakí­tásába avatkozásra, vagy pedig egyes személyek elleni neheztelés nyilvánítására. A radikálpárt által annyiszor vádolt Ausztria nem használta fel a népelégületlenség felszítására s az ellenzék támogatására kínálkozó alkal­mat. B. Burger viselete s az egyesség szövege ezt eléggé bizonyítják. Kormányunk soha sem adta talán világosabb tanúságát annak, hogy saját és alattvalói jogát védeni tudja, de más államokra befolyást gyakorolni s azok belügyeibe avatkozni nem akar. A kormányforma és politikai intézmények különbsége Ausztriát soha sem fogja gátolni abban, hogy bármely állammal jó egyet­értésben éljen, csak a nemzetközi törvények s a fen­­álló szerződések tartassanak meg híven. Midőn Ausztria a leggyöngébb szomszéd független­ségét ennek legnagyobb szorultságú pere­ében is tisz­teli, joggal követelheti, hogy e szomszéd saját terüle­tét jövőre ne tegye menhelyévé mindazoknak, kik ma­gukat Ausztria ellenségeinek vallják. A kormányunk által ezúttal tanúsított mérséklet nem tévesztheti el üdvös befolyását eddigi elleneseink érzületére. S mi­után a császári kabinet minden megszorító rendsza­bályokkal felhagyott, habár a papnöveldéi kérdés még további tárgyalásoknak marad alája vetve, méltán hisz­­szük elvárhatni azt, hogy a szövetségkormány becsü­letbeli dolognak tekintendő nem csekélyebb pártatlan­sággal venni fontolóra egyházi méltóságaink igazsá­gos igényeit.“ Németország, M. Frankfurt, apr. 26. Az itteni bör­zekörökben azon mindenesetre még további valósulást igénylő hit szállong, hogy a szövetséges hatalmak közvetítése által egy, Oroszország s a Porta közötti külön szerződvény kötése ajánltatott volna, mely, mint az európai békekötmény egyik része, minden nagy ha­talmasság által — Poroszországot sem zárva ki—alá fogna íratni. Münchenből, ápr. 24-kéről jelenti az „Alig. Zig“: „Mivel, mint tudva van, a hadsereg az 1848­. évben le­tett alkotmányeskü alól később ismét feloldoztatott, mindenki pedig, ki az országgyűlési választásokban részt­­ akar venni, az alkotmányra kell hogy megesküdött le­gyen, ennélfogvást a katonatisztek stb. hadminiszteri rescriptum által már értesitvék, miszerint a második kamarába leendő választásokban részt venniök nem szabad.“ Francziaország, P­á­r­i­s, ápr. 25. A „M o n­i­t­e­u­r“, mint hallatszik, közelebbről a bécsi értekezletet illető czikket és a császár által a hadsereghez intézett kiált­ványt hozandja. A császárnak Krimiába utazásakor egy rendeletet várnak, mely Párist nem ostromálla­potba ugyan, mint beszélték, hanem katonai állapotba helyezné, m oly rendszabály, mely a katonai hatósá­goknak némely előjogokat nyújt, egyszersmind a pol­gári hatóságokat minden illetőségeik bizalmában meghagyja. — Az „Ind. beige“ párisi levelezője írja : Az angol királynő nem május első napjaiban jövend Pá­­risba, mint eleintén szó volt, hanem csak augusztus vége felé. Egyfelől a királynő sem távozhatik London­ból az aug. végével befejezendő parliamenti ülés előtt, másfelől a császárnak, ki a krimiai hadcsapatok ve­zényletét átveszi, legtágabb tért akar engedni, s az említett idő előtt nem fog megérkezni. A császár 10-kén fogna elindulni, s valószínűleg Marseilleben fog hajóra ülni. Mi ő felsége utazásának czélját illeti, általánosan azt­ hiszik, hogy mihelyt Szebasztopolnál gyors és döntő eredményre nem jutottak — mi épen most nagyon kétséges — e vár nem leend­ő császári terv czélja. Valószínűleg egy krimiai hadjárat forog kérdésben. — Szebasztopol ostroma az első fölszámítások sze­rint 14 nap múlva történnék a bombázás megnyitása u­­tán, s e szerint 25—28-ka közt. Azonban, jóllehet a szö­vetségesek mindinkább el­haladnak, a tulajdonképi főtámadás ismét elhalasztást fogna szenvedni, mint­hogy a hely nehézségei minden várakozást fölülmúl­nak, s ezenfelül a parancsnokok, kik az oroszoknak kezdetbeni nagyon hanyag maguk védelmezése miatt nagyon bizalmatlanok levének, csak legnagyobb óva­tossággal akarnak czélhoz jutni.­­ Madridi hírek szerint a kormány ismét talpon van egy gyanús hajó miatt, melyet a marseillei spanyol consul előrejelentett, honnan az mindenféle fegyve­rekkel állítólag Indiába, valószínűleg pedig a cataloniai partokra rendelve tengerre szállt. A kormány szigo­rúan őrködik, jóllehet mindenki véleménye szerint Montemolin gróf a kedvező pillanatot elhalasztotta. Schweiz, April. 22. Burger cs. k. lombardi hely­tartónak hirdetménye szerint, a Lombardia és Tessin canton közti közlekedési megszorítás teljes megszün­tetése ma lép életbe. — A k. porosz szövetség , a szövetségtanács közbenjárásával, következő pontokra kér fölvilágosítást : Mi módon és miféle föltételek alatt adatik idegeneknek a canton polgársági jog, miféle föltételek teljesítendők a cantonbeliek és mifélék az idegenek által , hogy valaki állandó iparüzletet foly­tathasson ? April 23. A szabad közlekedés Tessin canton és Lombardia közt ismét elkezdődött. A Como vidékére menőknek útleveleiket sem kell láttamoztatni. Azon munkásoknak, kik az országba beljebb akarnak menni, 24 huszas készpénzt kell kimutatniok. Spanyolország, Madrid, ap. 20. A királynő, tu­domás szerint, a pápának nem­rég 2 millió real értékű tiarát küldött. A pápa viszonzásul Felix vértanú és szent testét küldi meg a királynőnek. A toledoi érsek való átdozója ezen drága ereklyének, mely 15-kén az aranjuezi kápolnában ünnepélyesen elhelyeztetett. Madrid, apr. 24 A cortesben, a protestáns tem­plomok építését illető kormányt törvényjavaslatra ked­vező bizottmányi jelentés olvastatott föl.­­ A külföldi beviteli kereskedésnek Spanyolországba előnyök en­­gedményeztettek. A consuli facturákat egyszerűsítették. Az ápr. 21-ki é­rtesülésben Figueras kérdezi a minisztereket, vájjon való-e az, miszerint a sz.­szék a concordatumot, a papi javak eladására nézve ellen­kező értelemben magyarázza. A pénzügyminiszter viszonza, miszerint a kormány a sz. atyától tiltakoz­­ványt nem kapott. Az egyházi javak eladása meg fog történni. Madridi tudósítások szerint egy William Fenton nevű fiatal angol meggyilkoltatása, ki Spanyolország­ban nővére társaságában utazott, nagy figyelmet ger­jesztett. Félnek, hogy az angol kormány erélyes elég­tételt fog kívánni. Fenton Algeziras közelében gyil­­koltatott meg. Nagybritannia, London, april 25. Felsőházi ülés apr. 24. Colville lord egy petitiót nyújt be a hajózó egyesület részéről Bristolban; e társulat ugyanis azt ldvánja, hogy a háború minél erélyeseb­ben folytattassék, az orosz kikötők szoros ostromzár alá vétessenek, Poroszország pedig szólitassék föl, hogy az orosz transito-kereskedést a porosz terüle­ten keresztül tiltsa el. (Bristol maga sohasem állott kereskedelmi viszonyban Oroszországgal, sem orosz árukkal kereskedést nem­ ütött).­­ Malmesbury lord, előleges bejelentése szerint, interpellációt intéz a külügyi államtitkárhoz, adna tökéletes felvilágosí­tást a bécsi konferentiák megszakítása fölött, a­mint ezt a miniszterelnök is tette tegnap estre az alsóház­ban. Az interpelláns mindenekelőtt tudni akarja, vár­jon Oroszország az első vagy a második pontra nézve tett-e kifogásokat, vagy pedig, a miniszterelnök nyi­latkozata szerint a harmadik pont volt azon szikla, melyen az alkudozások hajótörést szenvedtek. Bár­mennyire sajnálja is, hogy semmi becsületteljes esz­közt nem lehetett feltalálni, mely által az Oroszor­­szággali, valószínűleg hosszabb ideig tartó háború el­­hárítathatott volna, e sajnálkozás mégis tetemesen alászáll, ha egy pillantást vetünk a Palmerston lord által fölemlített két alternatívára. Mert a­mi az egyiket, a harmadik pont kivitelére nézve tett indít­ványt illeti, — a Feketetenger semlegesítését t. i. — ez eszme igen utópiainak látszik előtte. A második, Oroszország elé kitűzött alternatíva pedig, t. i. az orosz hadihajók számának a Pontusoni korláto­zása , sem a külügyi államtitkártól sem a miniszterel­nöktől nem származhatott. Igen, ha az indítvány oda ütött volna, hogy az öt hatalom mindenike bizonyos meghatározott számú hadihajókat tartson a Pontuson, akkor hamarább lehetne gondolni, hogy a szerződés életbe lépne; de azon egyszerű s kopasz meghatáro­zás mellett, hogy Oroszország tengeri hatalmát a Pon­tuson reducálja és ne szaporítsa, semmi nyomát sem lehet föltalálni azon jótállásnak, mely a békét és a szerződés szigorú megtartását biztosíthatná. Föltéve, hogy az angol consulok Odessában, Szebasztopolban stb. néhány év múlva azt jelentenék, hogy Oroszor-­­szág új hadihajókat épít, hiszi-e valaki, hogy a hatal­masságok sietnének ezen szerződéstörést casus belli­nek tekinteni? A Dunahajózás szabadsága hasonló szerződés által jön biztosítva, és mégis Anglia annak nyilvános megsértését behunyt szemmel nézte, a­nél­kül, hogy casus belli­re csak gondolt volna is. Továbbá azon kérdést teszi, várjon Poroszország még most is, mint múlt évi aug. 8-án, a 4 pont felállításánál, a Du­nafejedelemségek protectorai közé számítandó-e ? Ha ezen tartományok valaha valamely elnyomó ellen pa­naszt emelnének, Poroszország mindenesetre a nyugati hatalmak ellen szavazna. Végre az interpelláns azon tényre emlékezteti a házat, hogy az 1853-dik évkez­detétől fogva semmi hivatalos levelezés sem terjeszte­tett a ház elé, sem pedig határozott közlés nem ada­tott az alkudozás menete felöl. Most, miután ezek megszűntek, s egy költséges s valószínűleg hosszabb ideig tartó háború áll küszöbön, joga van az ország­nak megtudni, miért kell harczolnia, s mit tart a kor­mány sine qua non­ czélnak annyi véráldozatérti kár­pótlásra ? (Helyeslés.) — Clarendon lord elismeri, hogy nemes barátja (Malmesbury) s a lordok általá­ban az alkudozások folyama alatt a legméltányosb te­kintettel és kímélettel viseltettek a kormány irányában, s hogy a mai interpellate korszerűtlennek nem mond­hatni. És valóban, kérdés nélkül is kötelességének tartotta volna az alkudozások állása felől a ház előtt nyilatkozni. Ezután Palmerston lordnak tudva levő je­lentését ismételvén, feleletül az interpellátióra meg­jegyzi , hogy Oroszország az első és második pontot elfogadta, s hogy e két pont végérvényesen megálla­­píttatott (finally determined). De midőn a harmadik pont meghatározásához jutottak, a szövetségesek kép­viselői, annak bebizonyítására, hogy ők nem akarják Oroszországot lealázni, sőt ellenkezőleg Oroszország méltósága iránti tekintettel akarnak eljárni, az orosz képviselőknek azt ajánlották, tagadnák meg ők a kez­deményezést, s nevezzék meg az eszközöket, me­lyek által amaz elv létesíthető. Az orosz képvi­selők elismerték ez ajánlat udvariasságát, egy kis időt kértek mégis, hogy kormányuknak írhassanak. E szünidő megadatott, de ez időközben a negyedik pont fölötti discussió folytatását könnyen felfogható okoknál fogva visszautasítottuk. A felelet Sz. Péter­­várról megérkezett s úgy hangzott, hogy az orosz kormánynak nincs semmi indítványozni valója. Erre a szövetséges képviselők a következő napon előter­­jeszték javaslataikat, melyeknek megfontolására az orosz felhatalmazottak 48 órát kértek ki maguknak. Ez idő lefolyása után, szombaton t. i. az orosz tengeri hatalom korlátozására, valamint a Pontus semlege­sítésére vonatkozó javaslatokat egyenesen és föl­tétlenül visszautasították. Várjon ezen elutasítás alapos okok által volt-e igazolva, még meg nem mondhatom, mivel a tény felől csak egy távirati tudósítással bírunk, és semmi más informatiót nem adhatunk, mint hogy lord John Russell hétfőn elhagyta Bécset. A­mi a Poroszország által elfoglalt állást illeti, ez magát a conferentiából, s ez ál­tal minden más netaláni rendelkezésekből kizárta. A­mi pedig a nemes barátom által érintett többi pontokat illeti, p. o. micsoda következések várhatók az orosz tengeri hatalomnak a Pontusoni korlátozásától, men­nyire köteleztetnék le Oroszország szerződési stipulá­­tiók által, úgy hiszem, nem volna idején most e tár­gyakra visszatérni, mielőtt e lordságaik az informá­­tiók teljes birtokában nincsenek, melyekre pedig joguk van, s melyeket a kormány, bízzanak önök szavamban, szívesen megadand önöknek. — Erre Hardwicke lord mondja, egy pont fölött a nemes gróf legkisebb felvilágosítást sem adott a háznak, t. i. Ausztria jelen állását illetőleg. Ez állam most valóban nagysze­rű és parancsoló állást foglal el. A közvélemény e fö­lött még nincs megnyugtatva, s igen szeretné meg­tudni, mit mond a kormány a szerep felől, melyet ez annyira fontos nagyhatalom jelenleg játszani készül. Clarendon lord : Félek, hogy ezen kérdésre elég világosan nem fogok felelhetni. Lordság­ok ismerik a decemberi szerződés feltételeit, s legkisebb okom sincs hinni, hogy Ausztria ezen szerződés pontjaitól eltérni szándékoznék. Csak annyit mondhatok, hogy Ausztria múlt pénteken az orosz fölhatalmazottak­ irányában ugyanazon hangon szólott, mint Anglia, Francziaor­­szág és a Porta képviselői. Egyébiránt most még bi­zonyossággal meg nem mondhatom, micsoda utat szán­dékozik Ausztria határozottan követni. Mire a ház e tárgygyal felhagy. Végre még a cambridgei egyetemi bili megy keresztül a bizottmányon. Alsóházi ülés. April 24. Palmerston lord Mr. Bright kérdésére felel, ki azon tényt hihetet­lennek látszott tartani, hogy lord John Russell bizonyosan elutazott volna Bécsből.E tény felől a kor­mány távirda útján tudósitatott.— Mr. Heywood egy resolutiót indítványoz, mely által a ház kötelezné magát az 1662-diki Act of Uniformity (azaz a fő- és más iskolákban érvényes vallási esküre vonatkozó ok­mány) revisiójára; de az indítvány kevés vagy épen semmi támogatásra sem talált, s alig volt hét óra, mi­dőn nagyszámú tagok lassan kint elosontak, s minthogy csak 38 személy volt jelen, az ülésnek vége szakadt. Tegnapra két igen fontos indítvány volt kitűzve. S­c­o­b­e 11 kapitány az előléptetési rendszer meg­vizsgálását akarta a flottánál, és Sir E­r­s­k­i­n­e P­e­r­r­y egy bizottmányt az ind hadsereg alkalmazása fölött az Oroszország elleni háborúban. De ezekre nem került a sor. A tiszteletre méltó tagok az operába vagy pe­dig falura mentek. A parliament ezen phlegmája a „Times“-t felboszontotta. „Az ijedtség bizonyos ér­zetével pillant — úgy­mond — minden gondolkozó a jövőbe, bármely pártszinezethez tartozzék is. Kor­mányunk nem egyéb a más idők leggyengébb combi­­natióiból összealakitott torzképnél. Miniszterelnökünk kiábránditó imádóit s ellenségeinek jóslatait igazold. Hadügyminiszterünk a köszvény áldozatává lett. Gyar­­matügyminiszterünk hasztalan vesztegette az időt szövetségesünk fővárosában s törvényhozásunk tét­lenül teszi össze kezeit- Minden piaczon minden gőz­­kocsiban, a házi tűzhelynél s a korcsmákban, minde­nütt, hol angolok összejőnek, a haza veszedelme a beszélgetésnek egyedüli s legélénkebb tárgya, csak a westminsteri palotában nézik csendesen e gazdál­kodást. Úgy látszik , mintha az egész kormánygé­pezet összesugorodott volna, csak az adószedő jár szorgalmatosan házról házra. Győzelmeket nem vívunk ki, de megfizetjük azokat. Pitt kölcsöne van nya­kunkon annak ereje és politikája nélkül; megvannak Wellington véres hadjáratai, az ő­eszélyessége, éber őrködése és következményei nélkül. — Még ném­ hány hét előtt a „Chronicle“ a „Timest“ azzal vádold, hogy rosz akaratból mindent a legfeketébb színekkel fest, ha a fentebbiekhez hasonló panaszokra fakadt, de mi­óta Gladstone, Graham, Herbert és Cardwell ülnek az ellenzéki padokon, a poelita lap nemcsak támogatja a „Times“ polémiáját, hanem oly módon is nyilatkozik, mely azon szemrehányásra jogosít föl, hogy e lap néhány hét előtt öntudatosan védelmezte a rosz ügyet. Ma azon vallomást teszi, hogy „a béke megkötése azon szelíd föltételek alatt, melyeket Oroszország elé terjesztettek (a 4 pont) Anglia nevére és érdekére nézve veszélyhozó lenne.“ Tehát ezért nevezte csak nem rég a „Chronicle“ a 4 pont elleneit „bolondháziaknak,“ „megcsontosodott oroszbarátoknak ?“ London, ápril 26. A tegnapi alsóházi ülés­­ben sir G. Grey egy, Mr. A­d­d­er­­­e­y által hozzá intézett kérdésre azt nyilatkoztatta, hogy az észak­amerikai gyarmatok kormányzói felhatalmaztattak: a gyarmatosok részéről netalán teendő ajánlatokat az Oroszország ellen állítandó brit hadseregben szolgá­latra elfogadni. Ily módon kiállított haderőt nem ne­vezhetni idegen légiónak, mivel ama gyarmatok né­pessége brit alattvalókból áll. — A nyilvános könyv­tár- és museum-bill pro forma keresztül ment a bi­zottmányon. — Genuából táviratozzák a „Times“-nak ápril 24- kéről: „A „Croesus,“ mely ma reggeli 8 órakor futott ki innen Stambulba, 11 mértföldre délkeletnek Genuá­­tól elsülyedt. 37 tiszt, 209 katona, 25 öszvér és éle­lemszerek voltak a fedélzeten. Egy matróz és 6 katona életét vesztette. London, ápr. 24. Csak most hallják, hogy a múlt hétfőn, midőn a franczia császár Doverbe érkezett, úti dobásza, a császárné nagybecsű ékszereivel eltévedt. Csak két nap múlva találták meg egy más doveri ho­telben, hova tévedésből vitetett. London ápril 27. regg. 1 órakor. A parlament épen most tartó éjjeli ülésében Wood az admiralitás első lordja azt nyilatkoztatja, hogy ámbár a telegráf Londontól egészen a hadszínhelyig kész, és Raglan lord utasítva van, ez után mindennap tudósítást kül­deni, mindamellett hiányzanak a Szebasztopol előtti táborból az újabb jelentések. Bright kívánta, hogy a bécsi conferentiákróli iratok terjesztessenek elő. Pal­merston lord megígéri, hogy ez, mihelyt csak lehet, meg fog történni. Ezzel azonban Bright nem elége­dett meg, s indítványt szándékozik tenni azoknak leg­­ottani előterjesztésére. Dánia, Koppenhága, apr. 26. Az „Oeresunds­­post“ szerint naponkint gözálgyunaszádok és úszó ütegek mennek át a Sundon, Törökország. A f. hó 29-kei „Journ. de Const.“-nak írják a szebasztopoli táborból f. hó 14-ről, hogy a ve­szélyesen megsebesült mérnök tábornokot megment­hetni hiszik. A koponya­­ csontjába fúródott golyó­nak kihúzása most forog fen.­­ A Konstantinápoly előtt fekvő franczia hadihajók 16-kán parancsot kap­tak, azonnal a flottához Kamieshbe menni. E rendelet folytán már 17-kén felszedték a horgonyokat, azon­ban a kedvezőtlen időjárat miatt csak részben mehe­tett el. — Az uj hellén követ, Konduriotis ur, f. hó 16- kán a zultánnak ünnepélyes audientzián átadta hitele­­sitvényeit. — A karszi sereg exgeneralissimusa, Musz­­tafa pasa, az ellene emelt vádak alól fölmentetett.­­ A „Morning Post“ jelenti, hogy a köteleket a villanytávirda számára Balaklavától Várnáig már meg­fektették s készen vannak, hogy ápril. 24-kén tevé­­kenységöket megkezdhessék. E rendezkedés folytán kevés óra alatt a tudósítások a főhadiszállásról Páris és Londonban lehetnek. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. Egy gyurgyevói távirati sürgöny krimiai ápril 25-diki tudósításokat hoz. Ezen napig a csatatéren semmi eldöntő esemény elő nem fordult.­­ Ennek daczára minden egyéb tudósí­tások megerősítik, hogy a bombázás egyáltalában nem szenvedett megszakítást. A tűz tovább folytattatik, még­pedig a francziák részéről a legnagyobb szeren­csével. A hadműködési vonalak ennélfogva mindig előbbre is haladnak. Az oroszok veszteségei állítólag igen tetemesek, valamint hogy tüzelésük is mindin­kább gyöngébb lesz. A szövetségesek most tüzükkel tökéletesen árkodnak a Malakofftorony előtti sánczo­­latokon. A Sz. Pétervárra, de nem az „Invalide“ szá­mára érkezett krimiai tudósításokból azt vesszük ki, hogy Gortsakoff­ig minden rendelkezésül álló tá­bori csapatokat Szimferopol és Baktsiszerájnál ösz­­pontosított, hogy egyesített erővel vagy a szövetsé­gesek ellen Balaklavánál, vagy Eupatoria ellen csa­pást intézhessen ; arra legalább is számítnak, hogy ő minden körülmények közt meg fogja hiúsítani Sze­basztopol bezáról­atárát. A legújabb tudósítások onnan egyszersmind azt is jelentik, hogy a szebasztopoli őrség részben uj csapatok által váltatott fel s ekkor ezek vesztesége is pótoltatott. A „Jour­n. d­e Cons­t.“ egy rendkívüli száma a Malakoff torony s a zöld halom koronaművére nézve megjegyzi, mikép ezek gyönge lődözése a bombázás első napjai alatt annál inkább feltűnt, mert az oroszok különben minden lövésre 10-el szoktak felelni s mert épen a Malakof- toronyból lehetendett a szövetsége­seknek legtöbbet ártani. Azt hiszik tehát, hogy ez álláspont erőművei alá vannak ak­názva, s ez okból nem ez irányban fog­­ják a rohamot intézni, hanem egész nyo­matékkal az árboczbástya ellen előnyö­mül­ni. — Minden erőfeszítések — teszi ehez a hi­vatalos lap — oda czéloznak, hogy az első körfalat bevegyék, mert aztán Szebasztopol városa felett ár­­kodnának s legfelebb hat napi munka leendne , azt megadásra bírni. Ha az árboczbástyát bírnák, akkor a Malakoff-tornyot hátulról támadhatnák meg. A fran­czia tisztek, mihelyt egyszer az első körfal birtokában lennének, a legnagyobb bizalommal viseltetnek a csa­patok szurony-támadásához, miáltal aztán a város be­vétele eldöntethetnék. A „Tim­­e­s“-nek Marseilleből apr. 23-ról távira­tozzák . „Az „Euphrat“ Konstantinápolyból sürgö­nyökkel megérkezett. Balaklava apr. 14. esti 5 órakor. Az ágyúzás és bombázás hétfő óta folyvást tartott. Minden ágyú naponkint 120 töltényt lő ki. Ennek daczára az oroszok tüzelése nem gyen­gült. Az oroszok nem rég két szállítmányt kap­tak mindennemű készletekben. Ők igen jól tüzelnek. A francziák a velük szemközt álló külvárosokat szét­

Next