Pesti Napló, 1855. május (6. évfolyam, 1542-1566. szám)

1855-05-08 / 1548. szám

1855. hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Évnegyedre 5 frt. — kr. p. félévre 10 ,, — » n­ & h»vl *15flietés , mint ■ selmonkind­ «Ildii­­« megszünt. Pesten házhoz hordva : Fflávre . 8 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. A Up politikát tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HI­VATALHOZ, az­zal figyelt tárgyszó pedig a ködóhivatalhoz Intézendő : egyszmutcza 2-ik szám 105—1 548 PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Szerkesztési iroda: Driatcza 5-ik sz. 3-ik emelet 15-ik szám­ Hegyelan ■ PFSTI NAPLÓ — hétfőn és innep utáni napokat kivéve — fele­­vnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITAK. Hirdetések 51 h&­­erbos petit-sora 4 pgS kraj­cárjával számíttatik. A be- Igtatisi s 10 pengő kvnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Hagmnvk­ák öt ha­síkos sora 5 pengő krinozír Jával számít Catlfe. — A felvé­­teli díj szinte mindenkor élén­te lefizetendő a A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala az egyetemi­­utcza takarékpénztárépület 1-ső emeletében van. Előfizetési felhívás: & SBIVX Május — junins két hóna­pos folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budape­eten házhoz hordással, 2 frt 40kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivata­lában, egyetem-uteza 2-ik szám takarékpénz­tár-épület 1-ső emeleten. Pesti Napló kiadó­hivatala. London, april 30. & Mozzanatdúsak, s ténygazdagok perczeink. Krí­zis harangja kong a szőke Dunának, a Feketetenger­nek, a tarka brit csatornának — túlsó s innenső — partjain. Bécsben , hol hónapokon át fellegvárakat épitgetett a jámbor hit, kártyaházakat emelgetett a „re­mény elleni remény“, s hol legközelebbről Sándor czár végszava amazokat ledöntő, imezeket összeomlasztó, — valahára — habár most sem teljesen a komoly v­a­­lóval, de mégis — merő tehetségek helyett kevésbé puszta valószínűségekkel kezd fog­lalkozni .... a kifáradhatlan alkuszellem. A congres­­sus, nem szerezvén meg világrészünknek a keresett bé­két, egyszerű conferentiává lön, s diplomatiai ügybajjá alakult Buo­ gróf s Drouyn de Lhuys közt, melynek közvetlen czélja nem többé Oroszország pacificatiója, hanem Ausztriának Nyugat fegyveres bajtársaul szer­ződtetése. Egyébiránt, miután a congressus sine die ugyan, de még is csak felfüggesztetett — a bécsi Janustemplom kapuinak ki és bezáratási cyclusát be­­végzettnek, a „béke vagy háború“ kérdése jelen krí­zisét, mennyire ebben Ausztria fővárosa osztályré­szes, culminálónak s utolsónak nem tekinthetjük. — Válságos­ az idő, inkább sötétlik mint fénylik a jövő Szebasztopol előtt. Ha igazak a Whitehall-balaklavai táviró suttogásai , úgy az ostrommozsarak tűzvallo­­másai csak igen csekély benyomást tőnek a várnak nem is kő-, hanem — mint ezt a mai „Times“ ügyesen demonstrálja — lágy föld­ szivére, s ha nem csupa kacsa-gágogás, mit a clubbokban híresztelnek, hogy t. i. Canrobert egy bizalmas közleményében a császárhoz kijelenté, mikép a bombáztatással fel-, s a hosszú tüzelésben megromlott ágyukat „ócska vas“ gyanánt (?) visszahagyni kénytelen, úgy még katasz­trófának is nézhetünk eléje közel időben. Annyi bi­zonyos, hogy a többség meghiúsultnak tekinti a vég­­kisérletet, mely a „fészek“-nek — mint Szebasztopol az almai mámor napjaiban közönségesen nevezteték — bevételére f. hó 9-kén annyi mesterkélt remények­kel kezdetett meg. Az egyesült seregek most, mint mondják, szabad téren vagy Odessa s Perekop felé, vagy Bessarabiában próbálandanak szerencsét. E vég­ből a­­ sokak által már is visszahívottnak tudott, Can­robert s talán Raglan lord is új vezérekkel fog­nak felváltatni; épebbek leendőnek-e ez „új em­berek“ fogai a kemény dió ketté harapására ? ez két­séges annál is inkább , minthogy Napóleon császár a krimiai kirándulás tervének létesítését, mai hírek szerint, harmadiz­ten elhalasztá, vagy helyesebben végkép feladá. A francziák császára t. i. nem szeretne koronával fején koczkát vetni, vagy fejedelmi pálczá­­val lehet lökni menni Krimiába ; és mert nem megy oda, ez annak jele, hogy a nyugati seregek Krimiában alig bírnak ma már egyéb s biztatóbb jelszóval ennél: Glück aufl — Párisban sem conleur de rose minden. Nem szólok „a századunk civilizatióját meggyalázott nagy bűn“ről, a champs elyséei merényletről, —mely ha — a mai „Times“ szerint — „a császárnak Angliá­ban időzésa alatt történik vala, ezekre szaggatja szét a gonosztevőt a nép, e milliónyi testőre a magas ven­dég és szövetségesnek ,é s melynek meghiúsulta fö­lött annál hangosabban zeng „Te Deum“ot az itteni sajtó, mert a merényletet tevő olasznak Angliában ké­szült kabátja azt látszik bizonyítani, hogy a III-ik Na­póleonnak már Londonban járt nyomában. Hanem szólok visszatérőleg azon bajok s körülményekről, melyek a Krimiába készült császárt a szónak: „ma­radok!“ kimondására bírták. E körülmények sorában említtetnek iit a lapok által a következők : először, a Német-­s Francziaország közti viszonyok bizonytalan és zavart állapota, melynél fogva, úgy állítják, nem lehessen, hogy Napóleon a dardanellák helyett a német rubikonon fog sergeinek élén átkelni; másodszor, a franczia kormánybeli véleménykülönbség a „krimiai terv“ s átalában a hadoperációk tárgyában; harmad­szor, Bonaparte Jeromos­iy azon kijelentése: mikép a császár távozása esetében a régensséget csak absolut hatalommal, minőnek a miniszterek magukat alája vetni vonakodnak, fogná elvállalni; negyedszer, egy állítólagosan felfedezett s messzire kiterjedő össze­esküvés, különösen pedig a már említett szombati me­rénylet, mely, némely ellenkezni szeretők véleményé­ben, mint Deus ex machina jött vagy jövetelt a csá­szári „maradok !“ra. — Legsetétebb pedig — seté­­tebb mint Bécs- Balaklava­ és Párisban, — a látkör Londonban. Valamint Anglia körülbelül egy év előtt, hogy miniszterei szavával éljek, háborúba sodortatott „drifted­“ úgy ma, hogy nevén nevezzem a bajt, belbomladozás örvénye felé szádéig. A „Szebasz­­topol-bizottmány,“ mely Newcastle herczeg multheti vallatásával, a sorvadásban sínylődő országos közigazgatás főleg hadügyi osztályának sziv- és vese titkáig hatott be, s melynek folytán P­a­n m­u r­e lord kénytelen volt benyújtani lemondását; a vagy hat hét előtt megalakult, s azóta hálózatát lassan, de biztosan szövő „Nemzeti egylet“ az aristocratiai hatalom-mo­­­nopolium megszüntetésére; a szinte hason czélból s­uj e nemű associatio alapítására jövő szombaton tar­tandó nagy city-meeting, melyre hogy az ország ösz­­szes középosztálya népgyűlések, petitiók, röpiratok s a választásokra kihatás által feleljen, a lapok erősen izgatnak; végre Layardnak nagy sensatiót szült, és — mert darázsfészekbe nyúlt a múlt pénteken a commonerek házát is maga ellen erősen felzúdított liverpooli beszéde , főleg pedig a ház naplójában ugyancsak általa feljegyeztetett „óriás indítvány“ az országos össz-adminisztratió gyökeres átalakítása tár­gyában : mindannyi harmatházat, mely alatt a jó s go­nosz tudás fájának fenebb néven nevezett gyümölcse gyorsan őrlődik. Óhajtandó, hogy a már százezerek ajkain forgó, a lapok hasábjain már naponként tár­gyalt, nagy s baljóslata kérdés: „Legyen-e továbbra is aristokratiánk ?“ — ne szenvedéllyel, hanem ön­tudattal, lelkiismerettel, higgadt politikai bölcseséggel oldassák meg. Mert rengés Angliában, a világ civili­­sak­ó egyik fő sarkán, Európa közügyét és sorsát kön­nyen ama mérlegbe dobhatná, minőben azt századunk közepe táján jutandónak jósolgatá a szent ilonai nagy fogoly. Russell lord ma éjfél után érkezik vissza Bécsből. A „Diogenes“ torzképe e tárgyban tengert,s fölötte ma­darat s irányt vetett bárkát fest. A tenger színén hul­lámok tajtékzanak háború viharai alatt; a madár em­beri arczczal, a kis Russellnek rendesnél savanyúbbra vont széles arczával bír; a bárka nyitott ablakából az „örökké mosolygó“ Palmerston lord dugja ki fejét Noé alakjában. A torzkép aláírása: „A galamb meg­jött, de olajág nélkül!“ Ma fontos ülés vár az alsóházra. A kormány rég sürgetett törvényjavaslatot terjesztene fel az országos közigazgatás hadügyi osztályainak átalakítása s con­­solidálása tárgyában. E törvényjavaslat, mint ezt a „M. Advertiser“ tudni akarja, Napóleon császár tanácsaival szerkeszteték, miért is több oldalról megjegyeztetik: mikép azuileriák és Downing-utcza közti szövetség köz­vetlen kihatása Anglia féltett institutióira, előbb mint képzelték, kezd éreztetni. Ide vonatkozólag mondja a „Leader“ parliamenti ítésze,hogy Palmerston lord ural­kodója nem többé St. Jamesben, hanem St. Cloud-ban lakik, s hogy a brit kabinet ő­felsége a franczia csá­szárnak kormánya. — A bili felterjesztését Russell lord várva várt explanatiói előzendik meg. Sokan azt tartják, hogy az adandó felvilágosítás tárgyát nem egyedül a békecongressus képezendi, hanem hogy az a nyugat-középeurópai általános viszonyokra is ki fog terjeszkedni. Véleményem szerint azonban habár Rus­sell lord a sok és szép szóvali semmit mondásban gya­korlatlanabb is a diplomatia felavatottjánál Palmer­­stonnál, ajkairól még­is ez alkalommal alig fog kellet­tinél több ellebbenni, mint lebbent volt akkor, midőn a parliamentben Szebasztopolt „örök fenyegetésének s ezért ledöntendőnek vallá. Meg is lakolt e vigyá­zatlanságáért az érdemes lord, midőn Bécsben az „örök fenyegetésü“ vár létezését s daczát ignorálnia kellett. Napóleon császár londoni követe, Walewsky gróf, senatornak nevezteték ki; a „Morning Post“ zártbetűs vezérczikkben congratulál. Bizottmány alakult e napokban közelismertetést s pénzbeli jutalmat szerzendő Smithnek, a világkereske­delmen lendített csavarhajó feltalálójának. Napoleon császár egy szép s jól sikerült kettős bók­kal szállt Anglia p­ártjairól hajóra. — U. i. midőn a london-doveri pálya igazgatója által a szállítási rend s gyorsaság fölötti magas megelégedése iránt kérdez­­tetnék, e szavakkal tel­­t: „mindennel teljesen meg va­gyok elégedve, csak az egyet sajnálom, hogy önök igen is gyorsan vittek ki Angliából.“ vigasztalónk addig is, míg elmondhatnék, hogy meg­hozta nekünk a váltság óráját. — És bár mi történjék majd, bár mi legyen érdekünkben kivihető, annyit mindenesetre kell hogy erősen higyünk, miszerint e vidék biztosításának üdvös czélja e Fensége jó szán­dékán bizonyosan nem törik meg. Mert látta­m most tulajdon szemeivel a kártékony elemi vész hagyomá­nyig — végig járta gyalog utczáinkat, kerteinket, meghajtotta fejét a rozzant kunyhóknál, bement a fé­lig elsülyedt, s többé nem is egészséges hajlékokba, s biztató atyai szavakat adva kinek kinek anyanyelvén, kitekintett végre a közel zöld mező felé, és kérdést ten : hol van a víztől biztos tér, melyet kisded hely­ségünknek egy újabb telepedésül óhajtanánk? Mire szerencsénk volt ő Fenségének a közel fekvő „messze­­látó“ nevű dombot, úgy az annak oldalában máig is gondosan őrzött nemzeti nagy emlékünket az évszá­zados kökényfa-erdőcskét felmutatni, hol valaha ő Fen­sége családjának egyik fejedelmi ága , a kegyteljes I-sö József felhívásának engedett nemzetünk, a ma­gyar történelemben oly nevezetes szathmári békét, a vallás és alkotmánynak e fontos biztosítékát érdemlé ki. Azonban, mi móddal jutnánk ez óhajtott újabb lak­hoz, miután annak nagy része a nagy és kis majtényi volt úrbéresek, s többi része gr. Károlyi Lajos ő mugának van birtokában,s azt a magas kormány ke­gyes és erélyes intézkedésétől várjuk. Annyi igaz, hogy ezen több száz holdnyi tér a Nagykárolytól Szathmárra vezető jó kövezetű országutban, nemcsak a kisebb Domahidának, de egyszersmind a kétszer nagyobb Kismajténynak is, jelenlegi elláppadt utczái helyett, egy e megyében legkiesi, legvidámabb lakó­helyül kínálkozik, mely tekintetből az oda telepedni netalán restelkedők, ön jobblétök elérésére felső ha­talommal is méltán lennének kényszeríthetők ; — az uj lakhely kicserélése e szomszéd határokon kü­lönben is könnyen lévén eszközölhető. És miután e kivánatunkat is méltányló fenséges föherczeg, a magas kíséretében álló kerületi főispán ő magá­­nak helyzetünk javítását buzgón szivére is köté, mindenesetre hinnünk kell egy leendő jobb sorsunk­ban. Hinnünk kell, hogy helységünk egy jobb hely­séggé, — termékeny, de a vésznek évenként kitett határunk egy jobb határrá — átvarázslott lesz. Hin­nünk, hogy e láp szélén már fennakadó, és évenként szétáradó Kraszna folyónk, valamint a távolabbról is hozzánk hullámzó Szamos mármár szabályozva, s igy e temérdek láp tere végre kiszárasztva lesz. Kezeske­dik erről az érzékeny részvét, melyet fenséges Hely­tartónk, s kerületi m. főispánunk, kit e héten másod­szor is tisztelh­etünk, — kitüntettek; — kezeskedik a központi vizszabályozó bizottmánynak meg nem szűnő gondossága; kezeskedik végre, s hozzánk közvetlenül, tisztelve szeretett megyefönökünknek, a buzgalom­­élesztés és kivitel emberének ernyedetlen munkássága. Csak Isten adjon kedvező időt, erőt és körülményeket, hogy minél előbb e reményünk teljesültét mutas­suk fel! Domahidy Pál: ECSI­DI LÁPMELLÉK. D o m a h i d a, ápril végén. Egyik legszebb , legnemesb hivatása a „Pesti Nap­lóénak, hogy midőn a kedves honnak bal sors ül­dözte határb­ól feljajduló panaszokat a köz­pontnak sziverein mindenfelé viszhangoztatja, feltünteti egy­szersmind a lelkeseket, kiemeli a buzgó és erélyes eljárásokat, melyek a honnak hálás elismerését kiér­­demlették. Mert habár az érdemzettnek szerintem sincs boldogítóbb jutalma az önérzetnél,— de más rész­ről mindig szent kötelességünk annak hálás méltány­lása. És épen ezt fejezem ki, midőn a szerkesztőség­gel tudatni szerencsés vagyok, hogy e vidéknek már folyó évben egyszer kiszenvedett viz­ártengeréböl felszállott panaszok csakugyan nem pusztában hang­zottak el. — Feljutottak azok, igen is, a kívánt leg­­magasb helyre, és leérkezett ma hozzánk, — le ide a láp szélére is a meglepő magas vendég fenséges hely­tartónk Albrecht cs. k. Főherczeg személyesen, — teljesítendő legszentebb hivatását azok közöl, mikre őt a felséges Fejedelem megbízhatta, és jön nekünk Lapszemle. „Szebasztopol ostroma s a szövetsé­gesek fegyvereinek lehető sikere ke­leten* czimü s katonai tollból folyt czikk az „Augs. Alig Ztg.“ hasábjain közfigyelmet gerjesztett s szóról szóra következő: „Az oroszok makacs és mesteri védelme daczára a szövetségesek napról napra közelítenek a helyhez s az ostrom, bár lassan, de előre halad. Áldozatokba kerü­­lend, de a szövetségesek végtére már az ütegek ke­reszttüze által is annyi előnyre fognak vergődni, hogy réstörő ütegek állításához foghatnak. Addig az igaz több hét is elmúlhatik, mert egyetlen egy rés még mit sem használ. Ha a rohamtól nem várható biztos siker, akkor ez több pontra egyszerre intézendő s ehhez több előkészület kell, mint a mennyit a franczia laptudósí­tók a közönséggel elhitetni szeretnének. Ha sikerül a roham, a kikötő egész déli része a szövetségesek ke­zeibe kerül, kivéve némely csekélyebb jelentőségű parterődítést. Ez által a czél meg volna ugyan köze­lítve, de elérve még nem, mert míg az északi rész az oroszoké, a munka csak félig van végrehajtva. Az északi erősségek uralkodnak a városon, ennek birtok­ban tartását meggátolják s az erősségen kívül működő felmentő seregnek támaszpontul szolgálnak. Mihez foghatnak tehát a város bevétele után a szö­vetségesek, miként intézhetik legközelebbi hadműkö­­déseiket. Három eset képzelhető : 1) Megelégesznek a város bevételével s az arzenál és hajóhad szétrombolásával és visszahajóznak. 2) A támadást az északi részek ellen folytatják, hogy ez által Szebasztopol teljes birtokába juthas­sanak. 3) Az egész Krimia elfoglalására vezető hadjárat­hoz kezdenek. Az első esetben a Kamiesh-öböl és Balaklava előtti s még jobban megerősítendő sánczolatoknak kellene az ostromszerek hajóraszállítását és a sereg visszavonu­lását lehetővé tenniök,­­ az egész krimiai hadjárat azonban sikertelennek lenne mondható. Ha ez nem történik s az ostrom folytatása és az északi rész megtámadása határoztatik el, akkor előbb az orosz felmentő sereg elleni hadjárat s e seregnek tönkre vezetése szükséges. E hadjárat működési pontját az Alma- vagy a Katsa-vonal képezné; e két vonal egyi­kén kellene erős állást foglalni s a többi ostromot fedezni. Magát a hadműködést az oroszoknak a Ka­mara- vagy Baidar völgybeli elűzésével kellene kez­deni, hogy a szabadokká lett szárnyakkal az orosz föerő ellen lehessen nyomulni. Az orosz főerőnek a­­ Katsa mögé szorítása könnyen két nagy és véres csa­tába kerülhetne; az elsőnek mindjárt színhelye ama magaslatokon lehetne, melyek a Baktsiszerájba vezető út fölött árkod­nak; a másodiké pedig a Belbek vagy a Katsa mellett. Ha a szövetségesek dolga előnyösen foly s ha Sze­basztopol északi része is elesik, akkor a harmadik eshetőség következhetik be, t. i. a szövetségesek az egész félsziget meghódításához kezdhetnek. Az ezen esetbeni működéseket közelebbről taglalni egyelőre fölöslegesnek látszik, miután a szövetségesek aligha fognának ily szarvas­hibát elkövetni. Az orosz lovasság túlnyomóságával szemközt nyárközépen síkra szállni, annyi volna, mint minden , a gyalogság által Sze­­basztopolnál nyert sikert könnyelműen koc­kára tenni, a­nélkül, hogy ezáltal valódi döntő eredményre nyíl­nék kilátás. Mind a három esetet jól megfontolva, a másodiknak bekövetkezése látszik legvalóbb szintnek. Szebaszto­pol bevétele­s tökéletes lerombolása után azonban a szövetségesek bizonyosan sietni fognának működése­iknek biztos alapra fektetésével, és azzal, hogy a há­ború fő színhelyét ismét a Duna mellé tegyék át. A Duna mellett az orosz haderő, mielőtt még Len­gyelországból vagy Krimiából elegendő erősítéseket nyerne, nehezen fognának ellentállhatni a csapásnak, feltéve, hogy ez gyorsan hajtalik végre. A Dunator­­kolatok, Bessarábia egész a Dnyeszterig, a Podóliába s Oroszország belsejébe vezető utak csakhamar a szövetségesek kezeiben lennének, mert az itt ösz­­pontosítható 200,000nyi erővel csak lehet valamit ki­vinni. Ha a csata főszínhelyének a Duna mellé áttételével egy időben az ázsiai török sereg is vagy 20,000 franczia és angollal erősítetnék meg s a háború eszélyes vezetéséről kellőleg gondoskodva lenne, az oroszok e csatatéren is könnyen megverethetnének s kaukazi birtokuk egy részéből kiszoríthatók lennének. Az ingatag Perzsiának a szövetségesekhez s régi ha­lálos ellensége elleni csatlakozása bizonyosan nem soká késnek. Ezek a szövetségesek fegyverei által keleten ez év folytán elérhető, de csak úgy kivívható sikerek, ha a hadvezérek több óvatossággal járnak el, mint a múlt évben s működéseikre nem nyomják ismét a határo­zatlanság s fél rendszabályok bélyegét. Ausztriai birodalom, Bécs, máj. 5. A legmagasb Udvar a schönbrunni és laxenburgi nyári palotákba csak e hónap második felé­ben költözendik át. A nyugati hatalmak elhatározó válaszát Orosz­országnak a jelen pillanatban tanácskozás alatt le­vő legújabb ajánlataira holnap vagy holnapután várják ide Párisból. A mai nap folyamában a diplomatia közt különös tevékenység mutatkozik. A­mennyit a javaslatról hallhatni, az fen kivánja a dar­­danellák elzárását tartani, s az orosz flottát a statusquo ante-ban hagyatni, hanem azon beleegyezéssel, hogy ez ne szaporítassék, s azon második engedélyezéssel, hogy a dardanellák elzáratása elvének daczára a nyugati ha­talmaknak joguk legyen ezen ügy tökéletes rendezteté­­séig bizonyos számú hadihajókat tartani a Feketetenge­ren, de ezen szám csak felét tegye az orosz hadihajók számának. Bgképen formulázza legalább a közönsége­sen jólértesü­lt D. D. Post annak tartalmát, mi a jelen alkudozás anyagát képezi. Schlick gróf lovassági tbk s a 4-dik hadsereg pa­rancsnoka máj. 2- kán hagyta el Lemberget s Przemisl­­en át szemlészeti útra kelt. Azon hirlemény , — mond a „Donau“, — mely sze­rint egy ausztriai ultimátum menesztetett volna Sz. Péter­­várra, időelőttinek látszik, miután a jelen pilla­natban is még alkudozások vannak folya­­matban Oroszországgal. Gorzsakoff hy orosz cs. követ e hét folytán naponkint tartott értekezletet Bud­ gróf miniszter úrral. Bécs, máj. 6. H e s z b. tbsznagy, biztos hír szerint ma estve fogná Bécset elhagyni s Galicziába menni. Hol­nap Letang és Crawford tirkok is követendik őt. Bécs, máj. 4. Ha mindjárt a megkezdett hadiké­­születek megszakasztás nélkül folynak is, mindamellett alaposan véljük föltehetni, hogy a lefolyt hét zivatar­ral fenyegető situatiójában igen nevezetes változás történt. Mindenelőtt képesítve vagyunk közölhetni,hogy az óhajtva várt eldön­tés ismét későbbre húzódott, s a párisi, bécsi és londoni udvarok diplomatiája ismét új gazdag anyagot nyert a meg­kezdett békemű f­o­l­y­t­a­t h­a­t­á­s­á­r­a. Annyit tényül jelenthetek, hogy Gortsakoff liga múlt hét végén egy a harmadik pont értelmezésére vonatkozó új javaslatot terjesztett elő, mely valósággal azonos azzal, melyet a „Dresd. Journ.“ levelezője hibásan a bécsi kabinetnek tulajdonított. Legalább a pétervári kabinet is beleegyezett az orosz hatalomnak a Fekete­­tengeren­ föltételes korlátozásába, s oly kiegyenlítési módot terjesztett elő, melyet meghatározott föltevések alatt a nyugati hatalmak jóváhagyását is megnyerhetné. Oroszország érintett javaslata Ausztria közvetítése által küldetett meg a párisi és londoni udvaroknak, hol az a jelen pillanatban bővebb megfontolás alá vé­tetik. Ha e javaslatot a nyugati hatalmak és Ausztria további discussióra alkalmasnak tartanák, akkor a meg­hatalmazottak által új conferentiaülés fog egybehivatni s az orosz meghatalmazottaknak tudtul adatni azon forma, mely alatt az a szövetségesek helybenhagyását megnyeri. Valószínű, hogy a nyugati kabinet válasza már a legközelebbi héten megérkezik ide s csak akkor kedd, május 8-án.

Next