Pesti Napló, 1855. május (6. évfolyam, 1542-1566. szám)
1855-05-08 / 1548. szám
1855. hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Évnegyedre 5 frt. — kr. p. félévre 10 ,, — » n & h»vl *15flietés , mint ■ selmonkind «Ildii« megszünt. Pesten házhoz hordva : Fflávre . 8 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. A Up politikát tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, azzal figyelt tárgyszó pedig a ködóhivatalhoz Intézendő : egyszmutcza 2-ik szám 105—1 548 PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Szerkesztési iroda: Driatcza 5-ik sz. 3-ik emelet 15-ik szám Hegyelan ■ PFSTI NAPLÓ — hétfőn és innep utáni napokat kivéve — felevnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITAK. Hirdetések 51 h&erbos petit-sora 4 pgS krajcárjával számíttatik. A be- Igtatisi s 10 pengő kvnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Hagmnvkák öt hasíkos sora 5 pengő krinozír Jával számít Catlfe. — A felvételi díj szinte mindenkor élénte lefizetendő a A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala az egyetemiutcza takarékpénztárépület 1-ső emeletében van. Előfizetési felhívás: & SBIVX Május — junins két hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapeeten házhoz hordással, 2 frt 40kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-uteza 2-ik szám takarékpénztár-épület 1-ső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. London, april 30. & Mozzanatdúsak, s ténygazdagok perczeink. Krízis harangja kong a szőke Dunának, a Feketetengernek, a tarka brit csatornának — túlsó s innenső — partjain. Bécsben , hol hónapokon át fellegvárakat épitgetett a jámbor hit, kártyaházakat emelgetett a „remény elleni remény“, s hol legközelebbről Sándor czár végszava amazokat ledöntő, imezeket összeomlasztó, — valahára — habár most sem teljesen a komoly valóval, de mégis — merő tehetségek helyett kevésbé puszta valószínűségekkel kezd foglalkozni .... a kifáradhatlan alkuszellem. A congressus, nem szerezvén meg világrészünknek a keresett békét, egyszerű conferentiává lön, s diplomatiai ügybajjá alakult Buo gróf s Drouyn de Lhuys közt, melynek közvetlen czélja nem többé Oroszország pacificatiója, hanem Ausztriának Nyugat fegyveres bajtársaul szerződtetése. Egyébiránt, miután a congressus sine die ugyan, de még is csak felfüggesztetett — a bécsi Janustemplom kapuinak ki és bezáratási cyclusát bevégzettnek, a „béke vagy háború“ kérdése jelen krízisét, mennyire ebben Ausztria fővárosa osztályrészes, culminálónak s utolsónak nem tekinthetjük. — Válságos az idő, inkább sötétlik mint fénylik a jövő Szebasztopol előtt. Ha igazak a Whitehall-balaklavai táviró suttogásai , úgy az ostrommozsarak tűzvallomásai csak igen csekély benyomást tőnek a várnak nem is kő-, hanem — mint ezt a mai „Times“ ügyesen demonstrálja — lágy föld szivére, s ha nem csupa kacsa-gágogás, mit a clubbokban híresztelnek, hogy t. i. Canrobert egy bizalmas közleményében a császárhoz kijelenté, mikép a bombáztatással fel-, s a hosszú tüzelésben megromlott ágyukat „ócska vas“ gyanánt (?) visszahagyni kénytelen, úgy még katasztrófának is nézhetünk eléje közel időben. Annyi bizonyos, hogy a többség meghiúsultnak tekinti a végkisérletet, mely a „fészek“-nek — mint Szebasztopol az almai mámor napjaiban közönségesen nevezteték — bevételére f. hó 9-kén annyi mesterkélt reményekkel kezdetett meg. Az egyesült seregek most, mint mondják, szabad téren vagy Odessa s Perekop felé, vagy Bessarabiában próbálandanak szerencsét. E végből a sokak által már is visszahívottnak tudott, Canrobert s talán Raglan lord is új vezérekkel fognak felváltatni; épebbek leendőnek-e ez „új emberek“ fogai a kemény dió ketté harapására ? ez kétséges annál is inkább , minthogy Napóleon császár a krimiai kirándulás tervének létesítését, mai hírek szerint, harmadizten elhalasztá, vagy helyesebben végkép feladá. A francziák császára t. i. nem szeretne koronával fején koczkát vetni, vagy fejedelmi pálczával lehet lökni menni Krimiába ; és mert nem megy oda, ez annak jele, hogy a nyugati seregek Krimiában alig bírnak ma már egyéb s biztatóbb jelszóval ennél: Glück aufl — Párisban sem conleur de rose minden. Nem szólok „a századunk civilizatióját meggyalázott nagy bűn“ről, a champs elyséei merényletről, —mely ha — a mai „Times“ szerint — „a császárnak Angliában időzésa alatt történik vala, ezekre szaggatja szét a gonosztevőt a nép, e milliónyi testőre a magas vendég és szövetségesnek ,é s melynek meghiúsulta fölött annál hangosabban zeng „Te Deum“ot az itteni sajtó, mert a merényletet tevő olasznak Angliában készült kabátja azt látszik bizonyítani, hogy a III-ik Napóleonnak már Londonban járt nyomában. Hanem szólok visszatérőleg azon bajok s körülményekről, melyek a Krimiába készült császárt a szónak: „maradok!“ kimondására bírták. E körülmények sorában említtetnek iit a lapok által a következők : először, a Német-s Francziaország közti viszonyok bizonytalan és zavart állapota, melynél fogva, úgy állítják, nem lehessen, hogy Napóleon a dardanellák helyett a német rubikonon fog sergeinek élén átkelni; másodszor, a franczia kormánybeli véleménykülönbség a „krimiai terv“ s átalában a hadoperációk tárgyában; harmadszor, Bonaparte Jeromosiy azon kijelentése: mikép a császár távozása esetében a régensséget csak absolut hatalommal, minőnek a miniszterek magukat alája vetni vonakodnak, fogná elvállalni; negyedszer, egy állítólagosan felfedezett s messzire kiterjedő összeesküvés, különösen pedig a már említett szombati merénylet, mely, némely ellenkezni szeretők véleményében, mint Deus ex machina jött vagy jövetelt a császári „maradok !“ra. — Legsetétebb pedig — setétebb mint Bécs- Balaklava és Párisban, — a látkör Londonban. Valamint Anglia körülbelül egy év előtt, hogy miniszterei szavával éljek, háborúba sodortatott „drifted“ úgy ma, hogy nevén nevezzem a bajt, belbomladozás örvénye felé szádéig. A „Szebasztopol-bizottmány,“ mely Newcastle herczeg multheti vallatásával, a sorvadásban sínylődő országos közigazgatás főleg hadügyi osztályának sziv- és vese titkáig hatott be, s melynek folytán Pan mu re lord kénytelen volt benyújtani lemondását; a vagy hat hét előtt megalakult, s azóta hálózatát lassan, de biztosan szövő „Nemzeti egylet“ az aristocratiai hatalom-monopolium megszüntetésére; a szinte hason czélból suj e nemű associatio alapítására jövő szombaton tartandó nagy city-meeting, melyre hogy az ország öszszes középosztálya népgyűlések, petitiók, röpiratok s a választásokra kihatás által feleljen, a lapok erősen izgatnak; végre Layardnak nagy sensatiót szült, és — mert darázsfészekbe nyúlt a múlt pénteken a commonerek házát is maga ellen erősen felzúdított liverpooli beszéde , főleg pedig a ház naplójában ugyancsak általa feljegyeztetett „óriás indítvány“ az országos össz-adminisztratió gyökeres átalakítása tárgyában : mindannyi harmatházat, mely alatt a jó s gonosz tudás fájának fenebb néven nevezett gyümölcse gyorsan őrlődik. Óhajtandó, hogy a már százezerek ajkain forgó, a lapok hasábjain már naponként tárgyalt, nagy s baljóslata kérdés: „Legyen-e továbbra is aristokratiánk ?“ — ne szenvedéllyel, hanem öntudattal, lelkiismerettel, higgadt politikai bölcseséggel oldassák meg. Mert rengés Angliában, a világ civilisakó egyik fő sarkán, Európa közügyét és sorsát könnyen ama mérlegbe dobhatná, minőben azt századunk közepe táján jutandónak jósolgatá a szent ilonai nagy fogoly. Russell lord ma éjfél után érkezik vissza Bécsből. A „Diogenes“ torzképe e tárgyban tengert,s fölötte madarat s irányt vetett bárkát fest. A tenger színén hullámok tajtékzanak háború viharai alatt; a madár emberi arczczal, a kis Russellnek rendesnél savanyúbbra vont széles arczával bír; a bárka nyitott ablakából az „örökké mosolygó“ Palmerston lord dugja ki fejét Noé alakjában. A torzkép aláírása: „A galamb megjött, de olajág nélkül!“ Ma fontos ülés vár az alsóházra. A kormány rég sürgetett törvényjavaslatot terjesztene fel az országos közigazgatás hadügyi osztályainak átalakítása s consolidálása tárgyában. E törvényjavaslat, mint ezt a „M. Advertiser“ tudni akarja, Napóleon császár tanácsaival szerkeszteték, miért is több oldalról megjegyeztetik: mikép azuileriák és Downing-utcza közti szövetség közvetlen kihatása Anglia féltett institutióira, előbb mint képzelték, kezd éreztetni. Ide vonatkozólag mondja a „Leader“ parliamenti ítésze,hogy Palmerston lord uralkodója nem többé St. Jamesben, hanem St. Cloud-ban lakik, s hogy a brit kabinet őfelsége a franczia császárnak kormánya. — A bili felterjesztését Russell lord várva várt explanatiói előzendik meg. Sokan azt tartják, hogy az adandó felvilágosítás tárgyát nem egyedül a békecongressus képezendi, hanem hogy az a nyugat-középeurópai általános viszonyokra is ki fog terjeszkedni. Véleményem szerint azonban habár Russell lord a sok és szép szóvali semmit mondásban gyakorlatlanabb is a diplomatia felavatottjánál Palmerstonnál, ajkairól mégis ez alkalommal alig fog kellettinél több ellebbenni, mint lebbent volt akkor, midőn a parliamentben Szebasztopolt „örök fenyegetésének s ezért ledöntendőnek vallá. Meg is lakolt e vigyázatlanságáért az érdemes lord, midőn Bécsben az „örök fenyegetésü“ vár létezését s daczát ignorálnia kellett. Napóleon császár londoni követe, Walewsky gróf, senatornak nevezteték ki; a „Morning Post“ zártbetűs vezérczikkben congratulál. Bizottmány alakult e napokban közelismertetést s pénzbeli jutalmat szerzendő Smithnek, a világkereskedelmen lendített csavarhajó feltalálójának. Napoleon császár egy szép s jól sikerült kettős bókkal szállt Anglia pártjairól hajóra. — U. i. midőn a london-doveri pálya igazgatója által a szállítási rend s gyorsaság fölötti magas megelégedése iránt kérdeztetnék, e szavakkal telt: „mindennel teljesen meg vagyok elégedve, csak az egyet sajnálom, hogy önök igen is gyorsan vittek ki Angliából.“ vigasztalónk addig is, míg elmondhatnék, hogy meghozta nekünk a váltság óráját. — És bár mi történjék majd, bár mi legyen érdekünkben kivihető, annyit mindenesetre kell hogy erősen higyünk, miszerint e vidék biztosításának üdvös czélja e Fensége jó szándékán bizonyosan nem törik meg. Mert láttam most tulajdon szemeivel a kártékony elemi vész hagyományig — végig járta gyalog utczáinkat, kerteinket, meghajtotta fejét a rozzant kunyhóknál, bement a félig elsülyedt, s többé nem is egészséges hajlékokba, s biztató atyai szavakat adva kinek kinek anyanyelvén, kitekintett végre a közel zöld mező felé, és kérdést ten : hol van a víztől biztos tér, melyet kisded helységünknek egy újabb telepedésül óhajtanánk? Mire szerencsénk volt ő Fenségének a közel fekvő „messzelátó“ nevű dombot, úgy az annak oldalában máig is gondosan őrzött nemzeti nagy emlékünket az évszázados kökényfa-erdőcskét felmutatni, hol valaha ő Fensége családjának egyik fejedelmi ága , a kegyteljes I-sö József felhívásának engedett nemzetünk, a magyar történelemben oly nevezetes szathmári békét, a vallás és alkotmánynak e fontos biztosítékát érdemlé ki. Azonban, mi móddal jutnánk ez óhajtott újabb lakhoz, miután annak nagy része a nagy és kis majtényi volt úrbéresek, s többi része gr. Károlyi Lajos ő mugának van birtokában,s azt a magas kormány kegyes és erélyes intézkedésétől várjuk. Annyi igaz, hogy ezen több száz holdnyi tér a Nagykárolytól Szathmárra vezető jó kövezetű országutban, nemcsak a kisebb Domahidának, de egyszersmind a kétszer nagyobb Kismajténynak is, jelenlegi elláppadt utczái helyett, egy e megyében legkiesi, legvidámabb lakóhelyül kínálkozik, mely tekintetből az oda telepedni netalán restelkedők, ön jobblétök elérésére felső hatalommal is méltán lennének kényszeríthetők ; — az uj lakhely kicserélése e szomszéd határokon különben is könnyen lévén eszközölhető. És miután e kivánatunkat is méltányló fenséges föherczeg, a magas kíséretében álló kerületi főispán ő magának helyzetünk javítását buzgón szivére is köté, mindenesetre hinnünk kell egy leendő jobb sorsunkban. Hinnünk kell, hogy helységünk egy jobb helységgé, — termékeny, de a vésznek évenként kitett határunk egy jobb határrá — átvarázslott lesz. Hinnünk, hogy e láp szélén már fennakadó, és évenként szétáradó Kraszna folyónk, valamint a távolabbról is hozzánk hullámzó Szamos mármár szabályozva, s igy e temérdek láp tere végre kiszárasztva lesz. Kezeskedik erről az érzékeny részvét, melyet fenséges Helytartónk, s kerületi m. főispánunk, kit e héten másodszor is tisztelhetünk, — kitüntettek; — kezeskedik a központi vizszabályozó bizottmánynak meg nem szűnő gondossága; kezeskedik végre, s hozzánk közvetlenül, tisztelve szeretett megyefönökünknek, a buzgalomélesztés és kivitel emberének ernyedetlen munkássága. Csak Isten adjon kedvező időt, erőt és körülményeket, hogy minél előbb e reményünk teljesültét mutassuk fel! Domahidy Pál: ECSIDI LÁPMELLÉK. D o m a h i d a, ápril végén. Egyik legszebb , legnemesb hivatása a „Pesti Naplóénak, hogy midőn a kedves honnak bal sors üldözte határból feljajduló panaszokat a központnak sziverein mindenfelé viszhangoztatja, feltünteti egyszersmind a lelkeseket, kiemeli a buzgó és erélyes eljárásokat, melyek a honnak hálás elismerését kiérdemlették. Mert habár az érdemzettnek szerintem sincs boldogítóbb jutalma az önérzetnél,— de más részről mindig szent kötelességünk annak hálás méltánylása. És épen ezt fejezem ki, midőn a szerkesztőséggel tudatni szerencsés vagyok, hogy e vidéknek már folyó évben egyszer kiszenvedett vizártengeréböl felszállott panaszok csakugyan nem pusztában hangzottak el. — Feljutottak azok, igen is, a kívánt legmagasb helyre, és leérkezett ma hozzánk, — le ide a láp szélére is a meglepő magas vendég fenséges helytartónk Albrecht cs. k. Főherczeg személyesen, — teljesítendő legszentebb hivatását azok közöl, mikre őt a felséges Fejedelem megbízhatta, és jön nekünk Lapszemle. „Szebasztopol ostroma s a szövetségesek fegyvereinek lehető sikere keleten* czimü s katonai tollból folyt czikk az „Augs. Alig Ztg.“ hasábjain közfigyelmet gerjesztett s szóról szóra következő: „Az oroszok makacs és mesteri védelme daczára a szövetségesek napról napra közelítenek a helyhez s az ostrom, bár lassan, de előre halad. Áldozatokba kerülend, de a szövetségesek végtére már az ütegek kereszttüze által is annyi előnyre fognak vergődni, hogy réstörő ütegek állításához foghatnak. Addig az igaz több hét is elmúlhatik, mert egyetlen egy rés még mit sem használ. Ha a rohamtól nem várható biztos siker, akkor ez több pontra egyszerre intézendő s ehhez több előkészület kell, mint a mennyit a franczia laptudósítók a közönséggel elhitetni szeretnének. Ha sikerül a roham, a kikötő egész déli része a szövetségesek kezeibe kerül, kivéve némely csekélyebb jelentőségű parterődítést. Ez által a czél meg volna ugyan közelítve, de elérve még nem, mert míg az északi rész az oroszoké, a munka csak félig van végrehajtva. Az északi erősségek uralkodnak a városon, ennek birtokban tartását meggátolják s az erősségen kívül működő felmentő seregnek támaszpontul szolgálnak. Mihez foghatnak tehát a város bevétele után a szövetségesek, miként intézhetik legközelebbi hadműködéseiket. Három eset képzelhető : 1) Megelégesznek a város bevételével s az arzenál és hajóhad szétrombolásával és visszahajóznak. 2) A támadást az északi részek ellen folytatják, hogy ez által Szebasztopol teljes birtokába juthassanak. 3) Az egész Krimia elfoglalására vezető hadjárathoz kezdenek. Az első esetben a Kamiesh-öböl és Balaklava előtti s még jobban megerősítendő sánczolatoknak kellene az ostromszerek hajóraszállítását és a sereg visszavonulását lehetővé tenniök, az egész krimiai hadjárat azonban sikertelennek lenne mondható. Ha ez nem történik s az ostrom folytatása és az északi rész megtámadása határoztatik el, akkor előbb az orosz felmentő sereg elleni hadjárat s e seregnek tönkre vezetése szükséges. E hadjárat működési pontját az Alma- vagy a Katsa-vonal képezné; e két vonal egyikén kellene erős állást foglalni s a többi ostromot fedezni. Magát a hadműködést az oroszoknak a Kamara- vagy Baidar völgybeli elűzésével kellene kezdeni, hogy a szabadokká lett szárnyakkal az orosz föerő ellen lehessen nyomulni. Az orosz főerőnek a Katsa mögé szorítása könnyen két nagy és véres csatába kerülhetne; az elsőnek mindjárt színhelye ama magaslatokon lehetne, melyek a Baktsiszerájba vezető út fölött árkodnak; a másodiké pedig a Belbek vagy a Katsa mellett. Ha a szövetségesek dolga előnyösen foly s ha Szebasztopol északi része is elesik, akkor a harmadik eshetőség következhetik be, t. i. a szövetségesek az egész félsziget meghódításához kezdhetnek. Az ezen esetbeni működéseket közelebbről taglalni egyelőre fölöslegesnek látszik, miután a szövetségesek aligha fognának ily szarvashibát elkövetni. Az orosz lovasság túlnyomóságával szemközt nyárközépen síkra szállni, annyi volna, mint minden , a gyalogság által Szebasztopolnál nyert sikert könnyelműen kockára tenni, anélkül, hogy ezáltal valódi döntő eredményre nyílnék kilátás. Mind a három esetet jól megfontolva, a másodiknak bekövetkezése látszik legvalóbb szintnek. Szebasztopol bevételes tökéletes lerombolása után azonban a szövetségesek bizonyosan sietni fognának működéseiknek biztos alapra fektetésével, és azzal, hogy a háború fő színhelyét ismét a Duna mellé tegyék át. A Duna mellett az orosz haderő, mielőtt még Lengyelországból vagy Krimiából elegendő erősítéseket nyerne, nehezen fognának ellentállhatni a csapásnak, feltéve, hogy ez gyorsan hajtalik végre. A Dunatorkolatok, Bessarábia egész a Dnyeszterig, a Podóliába s Oroszország belsejébe vezető utak csakhamar a szövetségesek kezeiben lennének, mert az itt öszpontosítható 200,000nyi erővel csak lehet valamit kivinni. Ha a csata főszínhelyének a Duna mellé áttételével egy időben az ázsiai török sereg is vagy 20,000 franczia és angollal erősítetnék meg s a háború eszélyes vezetéséről kellőleg gondoskodva lenne, az oroszok e csatatéren is könnyen megverethetnének s kaukazi birtokuk egy részéből kiszoríthatók lennének. Az ingatag Perzsiának a szövetségesekhez s régi halálos ellensége elleni csatlakozása bizonyosan nem soká késnek. Ezek a szövetségesek fegyverei által keleten ez év folytán elérhető, de csak úgy kivívható sikerek, ha a hadvezérek több óvatossággal járnak el, mint a múlt évben s működéseikre nem nyomják ismét a határozatlanság s fél rendszabályok bélyegét. Ausztriai birodalom, Bécs, máj. 5. A legmagasb Udvar a schönbrunni és laxenburgi nyári palotákba csak e hónap második felében költözendik át. A nyugati hatalmak elhatározó válaszát Oroszországnak a jelen pillanatban tanácskozás alatt levő legújabb ajánlataira holnap vagy holnapután várják ide Párisból. A mai nap folyamában a diplomatia közt különös tevékenység mutatkozik. Amennyit a javaslatról hallhatni, az fen kivánja a dardanellák elzárását tartani, s az orosz flottát a statusquo ante-ban hagyatni, hanem azon beleegyezéssel, hogy ez ne szaporítassék, s azon második engedélyezéssel, hogy a dardanellák elzáratása elvének daczára a nyugati hatalmaknak joguk legyen ezen ügy tökéletes rendeztetéséig bizonyos számú hadihajókat tartani a Feketetengeren, de ezen szám csak felét tegye az orosz hadihajók számának. Bgképen formulázza legalább a közönségesen jólértesült D. D. Post annak tartalmát, mi a jelen alkudozás anyagát képezi. Schlick gróf lovassági tbk s a 4-dik hadsereg parancsnoka máj. 2- kán hagyta el Lemberget s Przemislen át szemlészeti útra kelt. Azon hirlemény , — mond a „Donau“, — mely szerint egy ausztriai ultimátum menesztetett volna Sz. Pétervárra, időelőttinek látszik, miután a jelen pillanatban is még alkudozások vannak folyamatban Oroszországgal. Gorzsakoff hy orosz cs. követ e hét folytán naponkint tartott értekezletet Bud gróf miniszter úrral. Bécs, máj. 6. H e s z b. tbsznagy, biztos hír szerint ma estve fogná Bécset elhagyni s Galicziába menni. Holnap Letang és Crawford tirkok is követendik őt. Bécs, máj. 4. Ha mindjárt a megkezdett hadikészületek megszakasztás nélkül folynak is, mindamellett alaposan véljük föltehetni, hogy a lefolyt hét zivatarral fenyegető situatiójában igen nevezetes változás történt. Mindenelőtt képesítve vagyunk közölhetni,hogy az óhajtva várt eldöntés ismét későbbre húzódott, s a párisi, bécsi és londoni udvarok diplomatiája ismét új gazdag anyagot nyert a megkezdett békemű folytat hatására. Annyit tényül jelenthetek, hogy Gortsakoff liga múlt hét végén egy a harmadik pont értelmezésére vonatkozó új javaslatot terjesztett elő, mely valósággal azonos azzal, melyet a „Dresd. Journ.“ levelezője hibásan a bécsi kabinetnek tulajdonított. Legalább a pétervári kabinet is beleegyezett az orosz hatalomnak a Feketetengeren föltételes korlátozásába, s oly kiegyenlítési módot terjesztett elő, melyet meghatározott föltevések alatt a nyugati hatalmak jóváhagyását is megnyerhetné. Oroszország érintett javaslata Ausztria közvetítése által küldetett meg a párisi és londoni udvaroknak, hol az a jelen pillanatban bővebb megfontolás alá vétetik. Ha e javaslatot a nyugati hatalmak és Ausztria további discussióra alkalmasnak tartanák, akkor a meghatalmazottak által új conferentiaülés fog egybehivatni s az orosz meghatalmazottaknak tudtul adatni azon forma, mely alatt az a szövetségesek helybenhagyását megnyeri. Valószínű, hogy a nyugati kabinet válasza már a legközelebbi héten megérkezik ide s csak akkor kedd, május 8-án.