Pesti Napló, 1855. június (6. évfolyam, 1567-1590. szám)

1855-06-01 / 1567. szám

é­s ide A. betű alatt mellékelt szerkezet iránt egyez­nek meg a tagok. Miután eszerint a harmadik biztosíték tárgyainak egyike eldöntetett, a kérdés második része került tár­gyalás alá, t. i. az orosz túlsúly megszüntetése a Fe­ketetengeren. Drouin de Lhuys ar e tárgy fölötti nézeteit fejtegeti. Elmondta, hogy a Feketetengeri orosz túl­súly megszüntetésének legtermészetesebb és leghatá­lyosabb eszköze , az ott tartott tengeri hatalmának korlátozása. Miután­ Oroszország e túlsúly megszün­tetésének elvét elfogadta volt, a franczia kormány nem várta, hogy a 1Z. petescvári kabinet e legjelesebb foganatosítási eszközt azon nyilatkozat által kizárja, miszerint minden korlátozást az orosz c­ár fenségi jogainak megtámadása gyanánt tekintene. Tüzetes ki­­fejlesztésbe bocsátkozik, azt iparkodván bebizonyítani, hogy minden szerződés a fenségi jogok bizonyos meg­szorítását feltételezi, mely azonban önkénytesen köt­tetvén, a fenségi méltóságot épen nem rövidíti. A kér­dést a tények szempontjából tekintve azt találja, hogy a Feketetengert e pillanatban csupán a három szövet­séges hadereje, Oroszország kizárásával, tartja meg­szállva. E hatalmak a háború bevégzéséig a Fekete­tenger urai­­maradnak. E szerint nem az ő dolguk Oroszországtól engedményeket kívánni. A kérdés jobb meghatározása végett, pontosabb volna talán azt mondani, hogy Oroszországon van a sor a három hatalomtól kérdezni, mily feltételek alatt egyeznének azon kizárás megszüntetésébe, mely az orosz hadi lobogót jelenleg éri. Ennélfogva csak ész­szerű és a viszonyok által igazolt áldozat leendene, ha Oroszország maga róna magára mérsékelt korlá­tozást, hogy ismét birtokába jusson fenségi joga ama részének, mely tettleg nincs többé kezeiben. Ezen ál­dozat annál alaposabb és becsületteljesebb fogna lenni, mennél lényegesebben járulna az európai béke szi­lárdsága­ és tartósságához, melynek helyreállítása a köz-czél. Miután még hozzá tette, mennyire szivén fekszik kijelenteni, hogy az Oroszországnak teendő ajánlatok tökéletesen becsületteljesek s hogy ezeknek elvetése által Oroszország igazságtalanságot követne el: — a B. betű melléklet 3—10 czikkeit olvasá fel. A békeelőzményeket illetőleg e czikkek, némi szer­­kezetmódosítások fenntartása mellett, nézete szerint elegendők lennének Európa megnyugtatására s Tö­rökország épsége és függetlensége biztosítására. Báró Bourqueney sem az iménti fejtegetés vi­lágos voltához, sem az indokok erejéhez nem adhat semmit. Lord John Russell állítja, hogy rendes esetek­ben a hatalom , mely a szomszéd állam erejét túlzott­nak véli, az egyensúly helyreállítása végett saját se­gédeszközeihez folyamodhatik, így I.Britannia is, mi­dőn körülbelül 20 év előtt tapasztala, hogy Oroszor­szág növeli balti hajóhadát, saját tengeri erejének na­­gyobbítására szorítkozott. A Feketenger azonban ki­vételes helyzetben van. Elszántságának elve, miután ez az ottomán birodalomban mindenkoron szabályként állt fenn, az 1841. szerződés óta Európa közjogának részévé lön. A Feketetenger partjai fölött uralkodó két állam egyike folyást növeli már is nagy erejét, mig a másik gyöngítve van az Oroszország ellen egymásután viselni kellett háborúk alal. a uuiguhi mcu anapoiui­a» Anglia a feketetengeri orosz flotta túlságos növeke­dését egy folytonos — Konstantinápoly és a Bosporus fölött f­üggő fenyegetésül tekinti, miután e hajóhad minden pillanatban legrövidebb idő alatt képes e he­lyekre jelentékeny szárazi haderőt szállítani. Mint­hogy pedig Törökország saját eszközeiben nem lát kellő biztosítékot, mit önmaga s vele együtt Európa is joggal követelhet, ennélfogva igazságos dolog, e biztosítékot a másik parti állam tengeri erejének csökkentésében ke­resni,még­pedig oly arányban, mely e tengeri hatalom fenyegető jellemét eltávolítaná.Ezen áldozat Európa bé­kéjére szükséges lévén, véleménye szerint, az orosz czár azt nem vehetné méltósága rövidítéseként. Meg­engedni, hogy az Ottomán állam az európai egyensúly lényeges eleme s egyúttal folytonos fenyegetést tar­tani fenn e birodalommal szemközt : szóló előtt rikító ellentét gyanánt tűnik fel. Katonai becsület szempont­jából, a franczia külügyminiszter által kifejtett eszmék elfogadásában nézete szerint mi sem rejlik, mi bárki érzékenységét megsérthetné. A Szebasztopolt ostromló sereg ép úgy, mint a várat védő, dicsőségesen harczolt s a katonai becsület mindkét részről fedezve van. Gróf Westmoreland tiszttársa nézeteihez csat­lakozva, az előterjesztett megoldási mód részére — a parti államok közötti kölcsönös üledék viszonylatait érvényesíti. Gróf Bnd­ a tárgyalás alatti javaslatban sikeres eszközt lát a vérontás bevégzésére s Európának ama kétséges aránytalanság elleni biztosítására, mely a Feketetenger két parti államának hadereje közt fenn­áll. Általános elvként állítja fel, hogy valamely idegen hatalom haderejének korlátozását kívánni annyi, mint fenségi jogait megtámadni. Más részről azonban egy állam haderejének korlátlan növelése jogot ad a má­siknak, ezt reclamatiók tárgyává tenni. Midőn szóló e szabályt a Pontus Euxinus, e zárt tenger kivételes helyzetére alkalmazza, melyen a parti államok egyike haderejének határtalan kifejtését csak támadó irány­zatnak lehet venni : — azt találja, hogy e különös esetben s e belső vizeken a korlátozás csak igazságos és a fenségi méltóságot épen nem csorbítja. Báró Prokesch-Osten mondá, hogy Ausztria csak élénken óhajtja az illető javaslatnak Oroszor­szág általi elfogadtatását , mert e javaslat nézete szerint Európa megnyugtatására alkalmas s e tényeket a sz.­pétervári kabinet ígérvényeivel öszhangzásba hozhatja. Gortsakoff by Ausztria külügyminiszterét kérdi, vájjon a feketetengeri orosz erő korlátozása, melyet gróf Bud­ az általa elismert általános elv kivételeként megengedett, erőhatalommal is foganatositatnék e azon esetre, ha Oroszország vonakodnék abba szabad aka­ratából egyezni ? Gróf Budl ezen interpellátióra felelve kijelenti, hogy Ausztria jelenleg a megvitatás alatti javaslatot pártolja s annak Oroszország általi elfogadtatását ajánlja; egyébiránt pedig császárja részére kell fenn­tartania azon eszközök választásának szabadságát, melyeket a javaslat támogatására ő felsége czélsze­­rűeknek fog találni. Gorzsakoff hé­yentartván magának azt, hogy a legközelebbi értekezleten az indítványozott megoldási mód iránt nyilatkozhassék, Drouin de Lhuys úr minden sürgető okot felhasznál a kérdés rögtöni el-­­­döntésére s különösen azt óhajtja azonnal megtudni, vájjon az orosz meghatalmazottak elfogadják e vagy sem a javaslat fővonalait, fenntartván a részletek tüze­­tes­ szabályozását. Az e fölött szövődő vitályban Oroszország megha­talmazottjai azt vitatják, hogy az alkudozások haloga­tása­ és lassításával őket vádolni nem lehet. Gorzsa­koff­ág, úgymond, azon ebből indult ki, hogy min­denki egyénileg terjessze elő javaslatát, miután azon­ban jelenleg egymagát látja négy ellen oly alapon combinált tervvel szemközt, melyet ő mindig elkerü­lendő szirtnek tartott, méltó joggal vél e terv bővebb megvizsgálása végett annyi időt kívánhatni, a­mennyi annak kidolgozására volt szükséges, t. i. kétszer hu­szonnégy órát. Drouin de Lhuys úr megjegyzi, hogy ha az előterjesztett rendszernél Oroszországnak valamely bizonyos szám meghatározása ellen s e számnak az értekezlettel leendő egyenes közlése ellen kifogása volna, egy mód lenne kigondolható, melylyel e kettős bajt elmellőzni lehetne. Egyezzenek meg Oroszország és a Porta meghatalmazottjai egymás közt, illető had­erejeik mérlegelésének alapja iránt, s ezen alap aztán irassék alá általok egy egyezményben, mely a szerző­déshez csatoltatván, ezéhez hasonló beessés és erővel birna. Lord John Russell azon általános megjegyzé­sére, miként ő Oroszország vonakodását nem foghatja fel, midőn Törökország maga részéről hajlandó a kor­látozás elvét elfogadni. — T i t o f­f ur fejtegeti, hogy a nehézségek méltányos s a két parti állami illedék kí­vánalmaihoz mért megoldhatására kétségkívül legha­­tásosabb eszköz lenne: az orosz és török meghatal­mazottak közötti kölcsönös felvilágosítások megkön­nyítése. A két állam közötti jó egyetértés üdvös kö­vetkezményeit átélve, meg van győződve, hogy az orosz meghatalmazottaknak mi sem nyújtana jobb al­kalmat, udvaruk engesztelékeny hangulatának bebizo­nyítására, mintha viszontias érdekeiket oly hatalom­mal vitathatnák meg, mely mozdulatai­ és hatá­rozataiban teljes szabadságára van hagyatva.­­ Miután a vélemény több részről ama kifogást idézte elő, hogy a Porta által a háború alkalmából aláírt szer­ződések tiltják neki, Oroszországgal a­zultán szövet­ségeseinek közremunkálása nélkül egyezkedni. T­i­­toff úr azt állító, hogy valamit megvitatni nem annyi, mint magát kötelezni, minélfogva azt hiszi, hogy a Portát a békebarátjainak nem kellene elbátortalanítani oly út választásától, melyet a dolgok természete jelöl mindkét ország elé, — miután e két ország a háború daczára is tömérdek közös szomszédi érdekkel bír, melyek legjobban méltányolhatók úgy, ha a saját kö­rükhöz tartozó illetékes vizsgálatnak vettetnek alája. Gortsakoff­ág kinyilatkoztatja, m­ikép­p a tiszt­társa által kifejezett érzületekkel teljesen megegyez, és sajnálja, a magas Portát, melynek függetlensége megvédeknezése forog fen, oly állapotban látni, mely azzal annyira ellenkezni látszik. Ali pasa tiltakozik a mód ellen, a kérdést így föltenni. Sajnálatát fejezi ki, mikép azon óhaja daczára, a vitába semmi keserűséget nem keverni, kényszerítve látja magát, Gortsakoff hg megjegyzéseit azzal viszo­nozni, hogy megállapítja, miszerint a magas Porta oly Lr JA *»n­ Irányi* Ír által mfdlVPilf az. AJOP.ÁSSZ világr­a­lolt isiísmé­retesekü­lön kényszerítve a fegyverfogásra jogainak védelmezése végett; mikép a két nyugoti hatalom, fel­ismerve ügyének igazságosságát, vele teljes kölcsö­nösség alapján nyugvó szövetségi szerződvényt kö­tött; mikép azon záradék, mely az ottomán birodal­mat a nyugati hatalmak irányában kötelezi, velők tör­ténő előleges kiegyezés nélkül semmi kötést nem ten­ni, őket is a m. Porta irányában ugyanazon mértékben kötelezi, mikép végre teljhatalmai őt nem hatalmaz­zák fel arra, hogy Oroszországgal az értekezleten kí­vül külön tárgyalást kezdjen. (Következnek az alá­írások.) A. betű alatti melléklet a XI. sz. jegyző­könyvhez. 1. czikk. A magas szerződő felek, óhajtván, hogy a m. Porta azon öszhangzat előnyeiben részesüljön, mely a közjog által Európa különböző államai közt meg van állapitva, kötelezik magukat, mindegyik maga részéről az ottomán birodalom függetlenségét és te­rületi épségét tisztelni, közösen biztosítják e kötelez­­tetés pontos megtartatását s annak folytán minden tényt vagy eseményt, mely azt megsérteni képes lenne, európai érdek kérdése gyanánt tekintendnek. 2. czikk. Ha a magas Porta s a szerződő felek valamelyike közt összeütközés támadna, úgy a két állam, mielőtt erő alkalmazásához nyúlnak, a többi ha­talmakat képesítsék, ezen végső lépést békés eszkö­zök által elhárítani. B. betű alatti melléklet a XI. sz. jegyző­könyvhez. 3. czikk: A minden oroszok császárja ö ilye s a­zultán ő fensége egymásnak kölcsönösen a bizalom bizonyítványát adni s azon aggályokat elkerültetni óhajtván, melyek tengeri haderejüknek az Euxinuson aránytalan kifejtéséből támadhatnának , kötelezik magokat, külön mindegyik e tengeren nem­ többet mint négy sorhajót, négy fregátot, a könnyű járművek és nem fegyverzett, kizárólag a csapatok szállítására be­rendezett hajók aránylagos számával tartani. 4. czikk: A Bosporus és Dardanellák szorosai zá­rának az 1841. jul. 13-ai szerződvény által megerő­sített szabálya érvényben marad, fentartva a követke­ző czikkekben részletezett kivételes eseteket. 5. czikk: Mindegyik a szerződő hatalmak közöl, melyek a Feketetengeren kikötőt nem bírnak, ő fensé­ge egy firmánja által, miután öt nappal előbb értesítést tett, fel fog hatalmaztatni, ezen tengerre bizonyos, ama tengeri haderő felével egyenlő számú hajókat befuttatni, melyet ott a parti államok mindegyike a 2. czikkhez képest tartana. 6. czikk: Az idegen nemzetek hadihajói soha semmi időben, kivéve a követségekhez tartozó, mind e mai napig bebocsátott könnyű járműveket, az arany szarvban horgonyt nem vethetenének és békeidőben azon szerződő hatalmak hadihajóinak száma, melyek­nek kikötőjük a Feketetengeren nincs, egyszerre négy­nél többet Szambul előtt, a Dardanellákból a Fekete­tengerre és a Feketetengerről a Dardanellákba átke­éskor nem teend. 7. czikk. Azon esetben (melytől Isten óvjon meg), ha a­zultán megtám­adtatással fenyegettetnék, fen­­tartja magának a jogot, az átkelést szövetségesei ösz­­szes tengeri haderőinek megnyitni. 8. c­z­i­k­k. A Feketetenger mindkét parti államai, hogy a többi magas szerződő feleknek kitüntessék azon óhajukat, velök a legbarátibb viszonylatokat fen­­tartani, kötelezik magukat, a Feketetenger összes ki­kötőibe consulokat bebocsátani, melyeknek behelyzése ott hasznosnak tartatnék. 9. czikk. A minden oroszok császárja ö ilye s a­zultán ő inge azon nagylelkű érzületeknek, melyektől át vannak hatva, bizonyítványait akarván adni, azon tartományok lakosai és hivatalnokainak, melyek a há­ború színhelyét képezék, teljes és tökéletes amnesztiát ígérnek. Senki ezek közös érzülete, cselekedetei vagy a háború­ vagy a mondott tartományoknak a háború­folytató hatalmak illető csapatjai általi megszállása alatt tanúsított magaviseletéért feleletre nem vonatha­­tik és nem üldöztethetik. Az Aland szigetek lakosai e rendelet élvezetében részesittetnek. 10. ez­rkk. A szárd király ö­elge a jelen békekö­tésbe belefoglaltatik. A kereskedelmi és egyéb vi­szonylatok ezen királyság s a minden oroszok csá­szársága közt ugyanazon lábon állíttatnak ismét hely­re, melyen hadüzenet előtt álltak. KÜLFÖLD. Németország, B­e­rl­i­n , május 27. A „Zeit“ ma a politikai situatiora nézve ekép nyilatkozik: „Bármi saj­nálkozva kell is mondanunk , még is igaz . Mi ma a keleti kérdés megoldásától távolabb vagyunk, mint voltunk pünköstkor 1853-ban, s az Ausztria által foly­tatott közbenjárásnak teljes elismerése mellett is alig látszik többé lehetségesnek, az egymással ellenkező érdekek kiegyenlítése s imigy a kérdés megoldását máskép eszközölni, mint fegyver által.“ — A „Zeit“­­nak talán nehezére esett az imént mondottat megen­gedni ; az mindenesetre tökéletesen megegyezik azzal, mi 1853-ks pünköst óta máig más oldalról az okok elő­adása mellett többször előre megmondatott. „A Schlos. Zeitung“ jelenti Berlinből s hó 27 kéről: „Ma ide London és Párisból azon tudósítás ér­kezett, hogy Anglia és Francziaország kabinetjei az ausztriai közvetítési javaslatokat visszautasították. A P­e­­­i­s­s­­­e­r tánoknak a Krimiábani franczia hadcsa­patok főparancsnokává kineveztetése óta itt azon né­zet szilárdult meg, hogy most a nyugati hatalmak te­endője , Szebasztopol előtt oly anyagi eredményeket vort ki, melyek Oroszországot a békére hajlandóbbá tegyék, mint tehették a bécsi conferentiák. Az ered­ményekhez fogják mind a nyugati hatalmak mérni kö­veteléseiket, valamint Ausztria is magát a cselekvőle­­ges részvétre elhatározni. Ennélfogvást a jelen si­­tuatio pillanatilag a tauriai félszigeten kivívandó ered­ményekről van föltételezve. Poroszországra nézve e viszonyokban semmi ok sem rejlik akármi diplomatiai vagy politikai eljárásra.“ Francziaország. Pár­is, máj. 26. Azt erősítik, hogy a kormány ma éjjel új sürgönyöket kapott P­elissier tábornoktól. Ezek szerint a francziák tegnap néhány Szebasztopol fölött árkodó pontot bevettek. Nemkü­lönben a szövetséges seregnek a Csernaja melletti orosz hadtestre tett támadása teljesen sikerült. Az orosz vonalakat áttörték volna , s Simpheropollali összeköttetésöket elvágták. Mikén­t­e­l­i­s­s­­­e­r tábor­nok tovább jelenti : Omer pasa Simpheropol tele mozdult, ez oldalról egy fordulatot teendő. — Az utóbbi napokban folytonos befogatások történtek Pá­­risban. Tegnap reggel ismét 20—30 munkást láttak egy század katonaság kíséretében a rendőr­hivatalba vitetni. Ezek azzal vádoltatnának, hogy politikai bűnt követtek el. — W a­­­e­w­s­k­i grófnak Nesselrode gróf utóbbi körjegyzékére adott közválasziratából, és az angol minisztériumnak az utóbbi kamarai ülések­ben tett nyilatkozataiból arra következtethetni, hogy a háborút egész erélylyel folytatandják.— Utóirat: Levelező hiteles forrásból hallja, hogy a bécsi értekezletek végkép bezárat­tak. Az értekezletek bezárását s ennek indokait megállapító jegyzőkönyv már szerkesztve és aláírásra készen áll, ha e pillanatban már alá nincs írva. Az ausztriai javaslatokat a nyugatiak végkép elvetették. Ausztria ellen azonban nyílt ellenségeskedéssel nem lépnek föl. P­á­r­i­s, máj. 27. A császár és császárné tegnap­előtt ismét meglátogatták az iparműpalotát. — A por­­tugáli király, mint a „Moniteur“ jelenti, tegnap este ide érkezett. A pályafőnél, hol sorkatonaság volt fölállítva, Napóleon herczeg üdvözölte őt, és a készen álló udvari fogatok, lovas testőrség fedezete alatt, azonnal a Tuileriákba vitték, melynek udvarán a császári testőrség sorfalat képezett. Itt az arapavillon lépcsőzetének alján a császár fogadta őt, egész udva­rával, mig­yen a császárné delnőivel állt. A fehér te­remben történtek a többi bemutatások, mire a császár a király mellé, szolgálatra, három udvari hivatalnokot rendelt, s azután a számára fölkészített lakszobákba kisérte. Bordeauxban, hova a király és fivére, Oporto hg tegnapelőtt délben Terceira hg és Sarmento tábornok kíséretében álgyüdörgés közt érkeztek, a kiszállás alkalmával a császár képviselője, a portugáli követség és a hatóság által üdvözöltetett­ C­a­m­ba cé­­r­e­s hg és a követ kíséretében, egy osztály lándzsás fedezete mellett, sorfalat képző katonaság között, a díszesen fölékesített város­házába vitettek. — A csá­szári bizottmány az iparpalota társulatát fölhatalmazta, hogy a két palota belsejében emlékpénzeket árulhas­son.— A „Moniteur“ jelenti, hogy a „Tajo“, „XIV. Lajos“ és Jeromos hg nevű hajók 24-és 25-kén csapatok-, anyagszerek- és lőszerekkel indul­tak Toulonból Konstantinápolyba, a keleti sereg ré­szére. Ugyane nap Toulonban egy álgyunaszádot és egy gözálgyucsolnakot, Lorientban pedig egy úszó üteget bocsátottak vízre. Közelebbről egy hotelt bérlettek ki a vendégekül ér­kező angol aldermenek számára. A lord mayor Párisba mulatása alatt a városháznál fog lakni. Pár­is, máj. 27. Azon öszhangzó nyilatkozat után, melyet a franczia miniszter köriratában és az angol miniszterek közelebbi parliamenti beszédeikben elő­­adtak, bármely színezetű lapnak nem maradt egyéb fen, mint a tények nyilvánosságának magát alávetni. Mindnyájan megengedik, miszerint mindaddig, míg Oroszország kitérő engedmények útján tartja magát, csak a fegyverszerencse dönthet. W a­­­e­w s­k i gróf, a jelenlegi franczia külügyminiszter nyíltan kimondta, miszerint Francziaországnak Ausztriáhozi barátságos viszonyai amatt arra bírták, hogy a bécsi kabinetnek lehető tágas tért engedjen közbenjáró czéljaira. E te­kintet most is némi befolyást gyakorolhat a franczia­­ kormány, következőleg a nyugati hatalmak politikájára is. Ezért az Oroszországgal­ alkudozások folytatása, vagy ha jobban tetszik, viszont a fölvétele, az itt és Londonban folytatott harczias beszéd és a helyzet har­­czias háttere daczára sem lehetlen, de kedvező ered­ményt tőle alig várhatni, ha Krimiában valami eldöntő nem történik, s ha az orosz kormány elég resignatio­­val nem birand e­l a­­­­­accom p­­­i előtt meghajolni. — Napoleon hg estélye, mely tegnap a Palais Royalban végbement, nagyon látogatott vala. Mintegy 6—700 személy volt jelen Köztök észre lehetett venni több minisztert, államhivatalnokot, senatort, követet stb. A journalismus is erősen volt képviselve, s a jour­­nalisták meghívásánál politikai véleményeket nem vettek tekintetbe. A „Moniteur,“ „Patrie“ és „Constitutionnel“ főszerkesztői mellett ott figu­rának Girardin (a„La Presse“-től) és Havin (a „L­­­é­c­­­e“-től). A jelenlevők közt feltűntek a gyé­­­mántos braunschweigi herczeg és vastag dr Véron, hat középkeresztjével. Napoleon­ig, valamint min­den jelenlevők, fekete frakkban valának, csak a be­csületrend nagyszalaga érité mellét. A herczeg egyéb­ként jól nézett ki, s úgy látszik, hogy betegségéből egészen felüdült. — Az „A. All. Z.“ ezeket írja a franczia pártok ál­lásáról : Míg a külpolitikai bonyodalmak, minden békés megoldási kísérletek daczára, mindig szilárdabbul fű­ződnek, Francziaország belsejében is kezdik a régi pártok fejeiket emelni. Ők sokáig hallgattak, a dol­gok hatalma előtt meghajoltak, de azért a politikai tér­ről épen nem enyésztek el, s most a kormány első za­varát fölhasználják, hogy ismét előtérbe lépjenek. Je­lenleg kevésbé a köztársasági párt az, mely a kor­mányt nyugtalanítja, mint inkább a fusio és a tiszta or­­leanisták pártja. Az „Assemblée Nationale“ czímű lap köz­lönye a fusionak és jelenleg tárgya különös figyelem­nek. A belügyminiszter, valamint a rendőrfőnök szi­gorúan őrködnek e lap polémiájára, nemkülönben ve­zetői működésére; nevezetesen e lap politikai igazga­tója M a 11 a c urnak szerencséje van a kormány külö­nös figyelmének tárgya lenni. M a 11 a c ur, D­u e h­o­­tel belügyminisztersége alatt kabineti titkár és me­­gyefőnök volt. Az „Assemblée N­a­tiona­­­e“-nak a külpoli­tikát és háborút illető és oly­eszélyes mint határozott és világos polémiája a kormányhatalomra nézve annál kedvezőtlenebb, minthogy a tábornokok nagy része — köztök nevezik M­a­g­n­a­n tábornokot is — nem ide­genek a fusiótól katasztrófa esetében. Ezen nem lehet csodálkozni, mert a gyalázatos Pianori-féle merénylet a jelen rendszernek egy, és pedig nem legcsekélyebb gyengeségét leleplezte. Mindenki aggódva kérdi: ha a trón két szeme bezáródik, mi lesz akkor? A köztársaságnak kevés kilátása van, mert Fran­cziaországnak szilárd tekintélyre van szüksége;­­ a trónt nem nélkülözheti, a le roi est mort, vive le roi! még ma is érvényes. De ez esetben a megürült trón­ra ember hol található? Most hozza meg gyümölcsét, hogy Orleáns­ág a nemzet valamint a hadsereg szeretetét és tiszteletét oly nagy mértékben megsze­rezte és hogy özvegye, a szó teljes értelmében tisztelet tárgya lépnól, melynek koronáját viselni hivatva vala. Az ifjú Orleans herczegek nevét, bármily ke­véssé nevezik is nyilvános lapokban, annál gyakrab­ban hallható egy nagy párt szájában Csodadolgokat beszélnek a fiatal herczegek jelle­méről, képességeiről, kiknek teljes fölnevelését nemes anyjuk életfeladatául tűze. Levelező jóllehet bizonyos, miszerint a hit nem igaz, mindazáltal, mint jellemzőt, közli, már tervről is beszélnek, mely szerint katastrófa esetében az Orleans­éyek és C­h­a­m­b­o­r­d gróf Fran­cziaország határain azonnal megjelennének. O d i 11 o n B a r r o t, ki fusionistává lett, mint mondják, Frohs­­dorfba fog utazni. Épen nem állunk forradalom előestéjén — zárja be az „A. All. Z.“ levelezője, — de a franczia nép mind­inkább kezdi magát roszul érezni; a régi pártok ké­­szülnek, hogy változás esetében az alkalmat kizsákmá­nyolják, szándékosan azonban egy párt sem akarja előidézni. Levelező mint bizonyos iránt kezeskedhetik hogy 14 nap alatt háromszor szólíttatott föl a sajtóhi­vatal az „Assemblée nationale“ elnyomására, a békéről írott czikkei miatt. Glag­ország, Turin, máj. 26. A megindított moz­donyokon levő s működő távírdáknak Turin és Mon­­calieri közti megnyitása 24-én történt. Francziaor­szág és Anglia követei, a minisztertanács, senatorok és követek jelenvalának. Két, legnagyobb gyorsaság­gal tova robogó mozdony közt élénk távirdai beszél­getés fejlődött ki, valamint a távirdai állomás és a tá­vozó mozdonyok között. Ezen kísérlet, mely B­o­n­elli lovag, találmányának hasznosságát mutatja, általános bámulást gerjesztett. Az új távirda igen egyszerű és a hozzávaló vasúti készítmények különös pontosság­gal működnek. Spanyolország: Madridból írják a „La Pres­se“­­nek: Erősítik, hogy a külföldön élő G a­n­d o r­a ezre­des mindazon spanyolokhoz, kik a keleti háborúban tettleges részt akarnak venni, fölhívást intézett. Azt is beszélik, hogy már 4—5000 ember fölött rendel­kezik, s a ruházatra és élelmezésre szükséges pénz birtokában volna. Nagybritannia, London, máj. 26. Alsóházi­ülés máj. 25. (Vége.) Miután Whiteside beszé­dét bevégezte, Mr L­o­w­e védelmezi J. J. R­u­s­s­e 111 az oppositio pártoskodó felfogásai ellen. Megtámadja Disraeli indítványát, mely a kabinetet meg akarja buktatni a­nélkül, hogy a következendő kabinet politi­káját meghatározná, ő tehát azon módosítványnyal lép föl, „miszerint ezen ház sajnálattal látta, hogy Orosz­ország vonakodása következtében, tengeri erejét a Feketetengeren kevesbitni, a bécsi conferentiák az el­lenségeskedések bevégzésére nem vezettek; ennél­fogva azon nyilatkozatra kötelezettnek hiszi magát, hogy a békekötés eszközei a 3. pont alapján Oroszor­szág vonakodása által kimerítettek és ő­felségének stb (mint Disraeli indítványában). Szónok indokolja módositványát s azon következtetést vonja, miszerint Anglia becsületén alul van még most is további alku­dozásokba bocsátkozni. Mr Cayley e módositványt a legnyomatékosabban támogatja. Ha Disraeli urnak az volt szándékában, hogy a házat érzelmeinek ünne­pélyes nyilvánítására indítsa, ezen módosítvány ked­véért indítványát visszaveendi, s ha a premier oly be­csületesen gondolkozik, mint a­hogy beszél, fogadja el Lowe módosítványát. — MrRoundell Palmer magában érthető dolognak állítja, miszerint gyalázatos

Next