Pesti Napló, 1855. június (6. évfolyam, 1567-1590. szám)

1855-06-01 / 1567. szám

békét senki sem óhajt, csak az a kérdés : mi legyen a gyalázatos és mi a becsületes ? Ő keresztényi szem­pontból tekinti a dolgot, s azt állítja, hogy minden há­ború azon pillanatban, midőn szigorún definitív jellemét elveszti, igazságtalanná és bűnössé válik. Már­pedig a jelen háború ezen stádiumba lépett. Anglia czélja volt Törökország területi épségét megmenteni. Ez pe­dig csak az ottomán birodalom institutióinak reformja s a keresztény lakosság emancipátiója által történhe­tik alaposan. A­mi Törökországnak kivülrőli megvédé­sét illeti, az Oroszország részéről fenyegető vesze­delmek túlzottak valának. Oroszország 50 év óta a Fe­ketetenger éjszaki és keleti partjai fölött uralkodik, és e bizalmát még sem használta soha Törökország meg­támadására. Ha volna is akarata, de valószínűleg nem bír annyi erővel. Mi a 3. pont kivitelét illeti, a két ja­vaslati mód közöl a másodiknak adja az elsőséget. — Ha Törökország azon felhatalmazást megkapja, hogy szükség esetében a nyugati flottákat segítség­ül hívhassa , ez egy egészen új concessio , mert az 1841 -ki szerződés szerint e jogot csak a megtör­tént hadüzenet után élvezhette, békés időben tartozott a tengerszorosokat zárva tartani. Ő ezen feltétel mel­lett van, mert ezt mint kevésbé lealacsonyítót, Orosz­ország hamarább elfogadhatja. Ha Oroszországot erő­vel akarják lealázni, ez által a háborúnak támadó for­dulatot s igazságtalan jellemet kölcsönöznek nemcsak, hanem oly harczot is keltenek, mely fölszámíthatlan veszélyeket hozhat. — Stanley lord (a béke mel­lett s a kormány ellen) támogatja Disraeli indítványát nem azon rászólás miatt, melyet a minisztérium irá­nyában nyilvánított, hanem mert a háznak a legelső alkalmat adó, ez igen fontos kérdés fölötti discussióra. A háború fő okának a diplomatiai kontárkodást te­kinti. Azon törekvés ellen, hogy Oroszország min­den áron megaláztassék , számos okoknál fogva óvást tesz. A legőrültebb eszme, mely valaha az em­beri agyvelőt szétrombolá, az ellenséget megalázni, ha egyszersmind el nem raboltatik tőle az erő, hogy magát a sértésekért megboszulhassa. Ily sértés azon kísérlet, hogy az orosz hadiflotta a Feketetengeren kevesbítessék. Nem tekintve azt, hogy e korlátozás kivihető nem volna, s hogy e stipulatiót könnyen ki lehetne játszani, különösen kiemeli, hogy Oroszor­szág lényegére nézve, sajátképen szárazföldi hatalom, és hogy akkor is, ha sikerülne karját a tengeren meg­­gyengítni, Törökország védelmére vajmi kevés tör­ténnék. Kéri a házat, gondolja magát pillanatra Orosz­ország helyzetébe. Föltéve, hogy mi angolok egy invasiót tettünk , és visszanyomattunk volna , ki­kötőink mind ostromzár alatt volnának s hajóink mind elsepertetnek a tenger színéről , nagyon di­csekednénk-e azzal, hogy az ellenség erősségeink egyikét megszállotta? Oroszország ily állapotban van, s ezenkívül két mezei harczban megveretett. Anglia dicsősége ez­által nem szenvedett, s még csak veszé­lyeztetve sincs. A háború saját képein eredetét a kor­mány vegye lelkiismeretére, s ennélfogva Bucking­hamshire tisztelt követének rászóló indítványa mellett szavaz. — Mr L a y­a r­d néhány személyes nyilatko­zattal kezdi saját indítványára vonatkozólag, mely csak elhalasztatott, de a pünkösd utáni első megsza­vazó bizottmányában azzal fog a ház foglalatoskodni. Miután mindazon eseményeket és balfogásokat röviden elősorolta, melyek a háborút előidézők, s miután haragos nyilatkozatokban fölvilágositá azon kába fogadást , hogy t. i. Oroszország területi épsége megkiméltessék , előadja rövid vázlatban a bécsi conferentiák lefolyását , s megmutatni igyekszik, hogy a brit fölhatalmazott mindenben rá engedi ma­gát szedetni. Mi a négy pont közül az elsőt illeti , a Dunafejedelemségek Ausztria és Oroszország beavat­kozásának vannak kitéve. A második pont által semmi sincs megnyerve, csak hogy Oroszország megígéri, hogy a Dunafejedelemségekre vonatkozó előbbi ígé­reteit megtartandja. A 3-ik pont fölött megszakadtak ugyan a conferentiák, de az e fölötti discussió­ meg­mutatta, hogy lord J. R­u­s­s­e 11 a régi szerződések értelmét és horderejét egészen félreértette, s hasz­talan tapogatódzott azon út után, melyen a ne­hézséget gyakorlatilag lehetne megoldani. A ne­gyedik pontra vonatkozólag ismétli előbb kimon­dott meggyőződését , hogy a javaslatba hozott ötös protectoratus mind a keresztényeket mind a mohamedanusokat a kétségbeesés karjaiba űz­né. Ha a nyugati hatalmak javaslatai minden habozás nélkül elfogadtattak volna, ez az ottomán birodalom fennállását mélyen megrendítette volna. Általában az ő véleménye szerint a hadviselő hatalmak iszonyú ál­dozatokat hoztak Ausztria javára. De ezért visszavo­nulásról szó sem lehet. Anglia bűbája Angliának ér­deke is. Ez tartja össze Indiát.Lord J. Russell ígé­reteit meleg szavakban dicséri, de ezek csak is ígére­tek és senki sem áll jól érte, hogy lord J. Russell nézetei­­s meggyőződéseiben, többi tiszttársai is osz­toznának. Fájdalom! az ellenzéki tagok tömege is mindenféle színeket játszik. Számára nem marad fen egyéb , mint L­o­w­e módosítványa mellett sza­vazni. — Az ország sem nem­ esett kétségbe, sem pedig nem ingatag vagy harczfáradt; — nem a háborút , hanem annak rosz vezetését unta meg már teljes lelkéből , s azon férfiakra haragszik, kiknek kezeikbe a nemzet sorsa oly roszul van letéve. (Hangos helyeslés.) — Ezután fel­kel P­a­l­m­e­r­s t­o n lord, s mindenek elött azon kétértelműséget czáfolja meg, melylyel a kormány vádoltatik; de hiszen e fö­lött majd a szavazat határozand. Minden ezen estve tartott beszédek közt Gladstone szavai legfájdal­masabban érintik őt, mivel ama gentleman a háború ellen, és ezzel utólagosan mindazon rendszabályok ellen nyilatkozik, melyekre ő előbb úgy is, mint mi­niszter szavazott. Mi az Ausztria irányábani nagy bizal­mat illeti, ez ellenvetést igen is gyermekiesnek találja. Igen jó és egészséges politika, Ausztriát, a mennyire csak lehet, részünkön megtartani.Már Ausztria semle­gessége mindig nyereség marad s ezen hatalom fegyve­res állása igen erős katonai diversio a mi javunkra. Ha Ausztria más értelemben volna, a Porta kénytelen lenne a Duna mellett egy nagy hadsereget tartani, míg most az orosz invasió előtt az ajtó bezáratott, s Omer pasa képes velünk együtt Krimiában operálni. Ezt nem tekintve is egy ausztriai hadsereg felállítása az éjszaki határokon igen kedvező diversió, mert Oroszországot kényszeríti, oly haderőt, melyet elle­nünk használhatna, figyelő állásban tétlenül tartani. Miután erre Gladstone sophismáit éles kritika alá vetette, a házhoz fordul s megjegyzi, miszerint az indítvány két különböző kérdésről feleletre hív föl, először , hogy a kormány megérdemli-e a benne hely­zeti bizodalmát? és másodszor: egy sokkal fontosabb kérdés: váljon Anglia becsületteljesen kelend-e ki a harczból, vagy pedig másodrangú hatalommá sülye­­dend alá ? Mindegy, bármit határozzon a ház a kabi­net sorsa fölött, ő azon meggyőződésben él, hogy az ország teljes szivéből akarja a háborút; hogy az min­den kormánynak, mely magát becsületességgel és eré­­lyességgel ezen feladatra szentelendi, a szükséges se­gélyt megadandja, és sohasem türendi, hogy Anglia az ő szövetségeseit cserben hagyja. (Helyeslés). — Recapitulatiói folytán Mr Di­sr­k­e­­­i megjegyzi, mi­szerint ő úgy hiszi, hogy neki teljes joga van, hogy lord Johnnak Bécsbeni magaviseletét vizsgálat alá ve­gye. Sőt a parliamentet azon jog is illeti, hogy a követek, fölhatalmazottak s a korona más ma­gas állású férfiai fölött ellenőrködjék. (Halljuk, halljuk!) Ő ez alkalommal még egyszer visszatér arra , hogy lord John, mint külügyi titkár, 1853-ban Oroszországnak a török keresztények fö­lötti protectorságiai jogát elismerte. Lord J. Rus­se 11: E szót: „protectoratus“ nem használtam.^ — Mr Disraeli: A ns lordnak igaza van; ő csak ezen szót: „protectio“ használta. (Helyeslés). Ha a szójá­ték képes őt kitisztázni, nem bánom. (Halljuk). A­ns lord azt mondja, én a vitát lealacsonyítottam, mindegy, de mindenesetre igyekeztem megakadályozni, hogy ő az országot le ne alacsonyítsa. (Helyeslés.) Szavazat: Disraeli indítványa mellett 219, ellene 319, tehát 100 többség a kormány részére. (A miniszternek él­tetése.) Dana fejedelemség.A„Vestitorul Romanesk“ következő hadi parancsot közöl, mely kelt Buka­­restben ápril 29-én : „A nem rég történt kísérletek, cs. k. katonákat pro­­clamatiók és magán­levelek által hűségi eskü­jök meg­szegésére csábítani, kötelességemmé teszik megrendelni, hogy a két dunai fejedelemség területén az ausztriai csász­­állam fegyveres hatalma elleni bűnökre nézve a rögtönbíróság hatályba léptettessék. Ennélfogva rende­lem, hogy e rendszabály kihirdetésétől fogva az összes személyek, nemzetiség és állam különbsége nélkül, még idegen hatalmak katonái is — kik, ajándékok, ígéretek vagy a rábeszélés más módjai, vagy a nem­zeti érzelem felingerlése által szóval vagy írásban s főleg proclamatiók által merészkednének, a cs. k. had­sereg megszálló csapatjait arra csábítani, hogy az en­gedelmesség, őrség vagy bármely más katonai köteles­ség esküjét megszegjék, vagy kik, habár csak puszta kísérlet útján, megkísértenék, őket szökésre csábítani; hogy mindezen személyek, jogosutlan toborzókként, a bűnösök elleni bánásmódban részesüljenek s tekintettel a jelen körülményekre, ha bűnük törvényes bebizo­­nyultsága megállapittatik, agyon lövessenek. Coronini:“ Oroszország. A lengyel határszélről, máj. 19. A mi orosz szomszédságunkban a kiterjeedt hadi fegyverkezések jelei szaporodnak, s bármily kevéssé kívánják észrevétetni, mégis úgy látszik, nem hisznek a lengyelek nyugalmának. A franczia-lengyel­ de­­monstratiónak híte, melyet legalább közvetlen a ha­tár közelében elzárni nem lehet, az orosz hivatalno­kokat aggodalomba ejtette, s újabb időben a porosz hírlapokat aggodalmas ellenőrzésnek vetették alája. Itt a határon igen is jól lehet észrevenni a hatást, melyet ily tudósítások előidéznek. Talán soha a túlsó részről itt annyi látogatások nem fordultak elő, mint azóta, hogy a híreket hamarább s nem oly elferdítet­­ten kapják, mint amott túl kaphatják. — Jun. 14-én lesz Varsóban a gyapjú, vásár, s valószínűleg 4 napig fog tartani. E vásár rendesen sok látogatót csödít a porosz határról oda, s igen tanácsos, hogy ezek ott kötött nyelvvel járjanak. Még maga egy magas len­gyel pap, ki honfiai közt mint kormányérzületű igen ismeretes, Paskievits hy asztalánál tett elfogulatlan nyilatkozata miatt megrovást kapott, melyről a varsói körökben sokat beszélnek. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. A „Moniteur“ máj. 28ki szá­mában következő sürgönyöket közöl P­e­­­i­s­s­­­e­r tá­bornoktól : Máj. 25. esti 10 órakor. Ma elfoglaltuk a Csernaja­­vonalat. Az ellenség, mely nem volt nagy számban, csak igen kevéssé védte a tért s gyorsan a hegyek közé vo­nult vissza. Mi a máj. 22—24-ki éj­eleken elfog­lalt művekben határozottan helyt foglal­tunk. Fegyvernyugvás köttetett a halottak eltakarítása végett, s mi megbecsülhettük az ellenség veszteségeit; 5 és 6 ezer közt kellett a halottak és se­besültek számának lenni. Máj. 26. esti 10 óra. Az ellen semmi demonstrátiót nem tett, sem a vár előtt, sem Csemaja vonalunk el­len. A k­ami es­ti erődítési munkálatok előhaladnak. Az egészségi állapot jelenleg jó. Máj. 27. reggeli 9 órakor. Kertsben és Jenikaiéban a siker teljes. Az ellenség a szövetségesek közeledtére kiürité azokat. Raktárait és ütegeit levegőbe repítő, a gőzösöket felgyújtá. Az Azovitengert a szövetségesek flottája elfoglalva tartja. A már jelentett hadi vívmányok tehát ekként hivata­los megerősíttetést nyertek, annál inkább késztetve érezzük magunkat tegnapi abbeli megjegyzésünket, mintha Gortsakoff hgnek legújabb sürgönyeiben na­gyobb őszinteség kezdene helyt foglalni, mely ítéletre sürgönyének kivonatos közlése után feljogosítva le­hetünk, visszavonni s illetőleg oda leszállítani, hogy ő mint Pelissier fölebbi sürgönyéből látszik, vesztesé­geinek is csak alig felét vallja, bárha ez is már tete­mes szám. Pelissier tök első napi támadásának sikerét pedig tökéletesen tagadja , mint ez következő egész terjedelmében közlött sürgönyéből kitűnik , melyet csak a hivatalos tudósítások kiegészítése végett és curiosum gyanánt közlünk. Az következőleg szól: „Varsó, máj. 28. Gorzsakoff hg Szebasz­­top­ólból máj. 23-ról jelenti: A ködöt használva, máj. 9 (21) és 10-e (22) közti éjjel egy ellenközeli téki viárkot a temetővel szemközt az 5. és 6. sz. bástyafo­kok előtt készítettünk, hogy az e bástyafokot fenyegető ellenséges művek jobboldala ellen működhessünk. A föld keménysége az árok elégséges kimélyítését akadályozza. 10-én (22) este, midőn közelízéki munkálataink ismét megkezdendők voltak, az ellenség 17 zászlóaljjal , nem számítva a tartalékokat, támadást tett. A legmakacsabb harcz fejlődött ki egész éjen át; sokszor csak a szu­rony használtatott. Katonáink — 12 zászlóaljnyi erővel — hősökül küzdöttek s az esemény az ellenség visszavo­nulásával végződött, ki roppant veszteséget szenvedett. Szerencsétlenségre a mi veszteségünk hasonlag igen je­­­­lentékeny, 2500 ember jen harczképtelenné. A halottak közt van a derék Adlerberg vezérőrnagy, a 9. hadosz­tály 2. dandárának parancsnoka. A támadás sikeretlen­­sége az őrség szellemét fölelevenítette, tanúsítja ez az ellennek, mily veszélyes lenne reá nézve a szebasztopoli erődítvények megrohanása, miután nagyobb erőfeszíté­seinek sem sikerült, egy alig készült viárok urává lenni. Ugyanazon éjjel máj. 10-én (22) 6 sorhajó és 20 gőzös mintegy 20,000 embernyi kiszálló csapatokkal elhagyák e kamieshi öbölt. 11-én (23) e hajóraj a yaltai magas­laton láttatott. Varsó máj. 28. Gorzsakoff­ág Szebaszto­­pólból máj. 26-ról jelenti: „Az ellenséges flotta 13-án (25) 2 órakor d. u. a keresi tengerszoroshoz kö­zeledett. Szebasztopol alatt az ellenség tetemes erővel a Csernaja bal partjának magaslatain helyt foglalt s ott tá­bort ütött, melyet mint látszik ráegerősitni szándékozik. Előőrseink azon folyó jobb párját szállták meg.“ A„Journa des Debats“ a szövetségesek fö­lebbi vívmányaira vonatkozólag következő felvilágosí­tó czikket hoz: „Pelissier tök sürgönyei újólag tetemes előhaladást constatkroznak az ostrommunkálatokban, melyek Sze­basztopol bástyái előtt vitéz kitartással folytattatnak. A harczok és ostrommunkálatok e lánczolatának czél­ja az ellenséget várművei bástyázatai közé bezárolni, őt kívülről elszoritani s az utolsó közelitékekben helyt foglalni, oly hadműködések, melyek általában mulaszt­­hatlanok, mielőtt az első erődített, a maradékot fede­ző vonalakhoz férkőzhetnének. A szövetséges sereg már e hó elején egy makacs éji harczban az oroszo­kat az árboczbástyával szemközt egy nagy külső fegy­­verhelyről elszorította, t. i. egy fedett, vállmüvek s nyolcz mozsárral ellátott viárokból, melynek lövegei elfoglaltattak. Most Pelissier sürgönyéből értjük, hogy máj. 27-ken egy más sokkal nagyobb és fontosabb fegyverhely foglaltatott el oly harczban, melyben Sze­basztopol számos őrsége nagyrészt szerepelt. A he­ves harcz két éjen át tartott; első éjjel a müvek fele, másodikon az egész nagy fegyverhely elfoglaltatott. Az itt szóban forgó művek a központi bástyafok s a veszteglőöböl közt léteztek. Az olvasó , ki Sze­basztopol sok térképet közöl egyet megszemlél , következőleg tájékozhatja magát : — A bástyázat a hadi kikötő nagy szakadéka alól két részre osz­­tatik. Itt minket csak azon rész érdekel, melyet a jobbján fekvő szakadék keletre s a balra fek­vő tenger nyugotra határol. Egészen jobbra mint culmináló pont a nagy árboczbástya emelkedik; balra a tenger felé a központi bástyafok áll, melynek az ostromlók azért adták e nevet, mert körülbelül köze­pén fekszik azon vonalnak, melyről itt szó van; távo­labb állnak a bástyafok és üteg, mely a veszteglő öb­lön árkodik. Ez oldalon csapatjaink már az árbocz­­bástyafok külműveit, a temetőt a veszteglőnél s végre újabb idő óta az ellenközeliteket bírják, melyek az utóbb nevezett pont s a központi bástyafok közt emel­kednek; mi annyit jelent, hogy az ostrommunkálatok legszélső baloldalán az összes kitünőbb külmüvek bir­tokában látszanak lenni. Itt ki kell fejtenünk, mint szoktak ily támadásoknál s helyi foglalásoknál ily el­foglalt művekben eljárni. A támadás az egyelőre a futóárkokban összegyűlt zászlóaljak dolga; ezek csak keveset lőnek s nagyobbrészt gyors rohanással, szu­ronynyal ostromolnak. A támadó csapatok mögött az ásók és kapákkal ellátott, a lőfegyvert szijakon lógva hordó munkásosztályok jönek. Mihelyt az ellenség a műből ki van vetve, igyekeznek abban letelepedni. Ezzel foglalkoznak az árkászok és munkások szaka­datlanul, míg a kivert ellent a zászlóaljak tartják sakkban. Most az a feladat, a művet az ostromlók el­len fordítani, az az: annak az ostromviárok alakját és irányát adni s e mellett mindazt, mi az ellenség mun­kájából használható, megtartani. A munkásoknak e mellett annyi érdemök van, mint a zászlóalji csapa­toknak , mert ők ép úgy ki vannak téve a fegyver és ágyútüzelésnek, a nélkül hogy őket a harcz heve tü­zelné. A mérnöktisztek ily alkalmakkor bámulato­­sak , a munkálatokat ugymondható geometriai hi­­degvérüséggel jelölvén ki, altiszteikkel az irányo­kat zsinórral határozzák meg s e mellett oly rettent­­hetlenek , mintha gyakorló téren volnának. — A máj. 22 és 23—ki csaták részletes bulletinjei nemso­kára kezeinkben lesznek, melyekből azok fontossága még inkább kitünendik. Pelissier tök a főparancsnok­ság átvételét erélyes demonstratióval avatta fel, a­nél­kül, hogy azon elvektől eltérne, melyek szerint a tér hüvelykről hüvelykre fényes tettek által foglalandó el. Ilykép erélyesen fog az ostrom folyni s meggyőzendi Európát, hogy a hatalmak szándékukról nem mond­tak le. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. Kóbor Mihály, a pécsi nagy gymna­sium 3-ik osztályának hallgatója a Tisza- és Marosmenti vízkárosultak fölsegélésére egy pártot küldött hozzánk, azon megjegyzéssel , hogy e segélyzéssel nemcsak mint testvér a rokonokon, hanem mint keresztény az ügyefo­­gyottakon, kíván tehetsége szerint segíteni. Kiknek töb­bet lehet nélkülözni mint egy tanulónak, többel járulan­­danak a testvérek, az ínségben sinylők felsegéléséhez. Ezt hiszi a derék ifjú. És mi nem akarjuk őt jó hitétől megfosztani. Mi is akarjuk hinni, hogy a gazdagok, kik­nek bőségéből a közel lóverseny alatt a bérkocsisok részére jut 8—10 párt, hogy a gazdagok, kik irodalomra, közintézetekre úgy is keveset vagy semmit sem költe­nek, hogy a gazdagok, kiknek neveivel nem találkoztunk sem a Garay-árvák, sem a nemzeti színház nyugdíj alapja részére áldozok közt s kiknek jótéteményeiben nem ré­szesülhetnek a közrészvétet megérdemlő Fá­n é­s­y-árvák, mondják e gazdagok juttatnak egy két fatot a vizátboritott vidékek iszonyú nyomorának enyhítésére. Itt emberi, fe­lebaráti, keresztényi kötelesség teljesítése követeltetik, nem oly ügy ez, melyhez hazafiság, melyhez emelkedett­ség szükséges. Az ember segítsen embertársán, a magyar a magyaron. De mégis hazafiság szükségeltetik ahhoz, hogy fájjon szívünknek az ország egy részének nyomora, hogy a könyört bennünk ne csak a nyomor látásánál tá­madt kényelmetlenségi érzet, érzéki hatás idézze fel. Igen, a hazafi nem lehet közönyös, nem maradhat hidegen, midőn ezren küzdenek azok közös nyomorral, kiknek csa­ládéhoz tartozik ő is. De mind­ehhez egészséges szív kell. Ezért említjük tisztelettel mindannyiszor a közép­­osztályt, mely részvétével, ápoló kezével állja körül az irodalom lombosuló fáját, mely a vidékeken biztosítja a nemzeti színészet fenállását, melyből Pesten a dráma közönsége kerül ki, mely nem tartja hazafiságnak a semmi áldozatba nem kerülő könyviszonyt és azon bornírt lenézést, melylyel sok birtokos és már nem birtokos hazánkfia az író­népről gondolkozik, hideg elszigeteltséggel folytatva a „nihil haben­­tium “ harczát ; ezért említjük mindig tisztelettel irodalmunk új közönségét, melynek tagjai nem je­lennek meg ugyan „jockey-medal“-osan a lovak ver­senyterén, de mindig feltalálhatók a szellemi munkások közül; kik a kevésből is mindig tudnak juttatni valamit az emberiségnek, a közügynek az irodalomnak; kik a Va­sárnapi újság olvasói számát ezrekre, a „Csa­lád könyve“ előfizetőjét jövőre, emelik; kikben él­tető ápoló részvétre talál a jeles „N­é­p k­ö­n­y­v­e“ s a többi népszerű vállalat, kik lehetővé teszik, hogy az író műve megjelenhessen, kik magyar műveket vesznek, ol­vasnak, magyarul beszélnek, gondolkoznak. Ez elégté­tellel tartozunk azon osztály folytonos részvétének, mely közéletünk fő elemét képezi. A bőkezű pártolás, a részvét emelőbb nyilatkozatai az ez osztályon társadal­milag feljebb álló rétegekben is tűnnek fel némelykor, de valamint az év nemcsak ünnepnapokból, a nyilvános élet nemcsak díszmenetekből áll, hanem a közforgalmat a folytonos élénkség, mozgalom képezi, úgy irodalmunkra nézve az éltető , a fentartó erőt nem kivételes nyilatkozatokban , hanem azon folytonos érdekelt­ségben kell keresnünk , mely annak megszakadatlan élénkséget biztosít. Ha a nap csak minden héten egy­szer árasztaná sugárit a földre , a földet 8—10 nap alatt jégpánczél fogná körül, a föld megdermedne, így va­gyunk az irodalommal is, igy vagyunk közügyeinkkel. Az irodalmat nem Maecenasok ritka bőkezűsége, ha­nem az általános, a folytonos részvét tartja fen; a nemzeti színház sem találja fel azonban fenállha­­tásának feltételeit, kik ritkán s akkor is többnyire nem hallgatás végett teszik páholy-látogatásaikat, hanem azon kis számú stereotyp-közönségben, mely több érvet lel a drámai előadásokban mint a kiosk előtti ácsorgás­­ban. E tárgyra még visszatérendünk. K ó b o­r ur­­ pártját átadtuk az illető hatóságnak. — Midőn a fenti sorokat irtuk igazolásunkul, vigasz­talásunkul vesszük Csákvár mezőváros közsé­gének a tiszai vizkárosultak nyomorának enyhítésére küldött testvéri adományát. Em­berbaráti, testvéri kötelesség érzetéből küldi a derék község a 10 pártot. És mi az érettség, az emeltebb felfogás, a rokon­­szenv ez újabb jelét is tisztelettel jegyezzük fel, megem­lékezvén, miként Csákvár ez érzületnek mindannyiszor adá tanúságát, valahányszor a jó ügy a hazafiak részvé­téhez folyamodott, így legközelebb is értesítettük­­. ol­vasóinkat a Fáncsy-árvák részére Csákvárról érke­zett adományról. E tiz pftot is tüstént illető helyre szol­gáltattuk. — Miután Kemény Zsigmond „Özvegy és leá­nya“ czimű és mint örömmel értesittetünk, nagy rész­véttel fogadott legújabb regényének második kötete is megjelent és a harmadik kötet pár hét múlva szintén szét fog küldetni, szerző azokat, kik az előfizetési íveket még nem küldették be vagy egyes megrendeléseket akarnak postán tenni, ezennel kéri, hogy azt e hó 10-kéig­ eszkö­zölni szíveskedjenek, mert azontúl előfizetés nem fogad­­tatik el. Az „Özvegy és leánya“ czímű történeti regény előfizetési ára 2 forint pengő pénzben, postán küldve 2 forint 30 krajczár. Bolti ára pedig 3 pengő forint. Az előfizetési ívek a „Magyar nép könyve“ kiadó hi­vatalába (Pest, Zöldkert utcza, 14. sz. Kégelház, II—dik emeleti 14-dik ajtó) küldendők. — Holnap indulnak Éjszakamerikába Nendt­­i­i­c­h Károly tanár és Kárász urak. Azok , kik jeles vegytanárunk gazdag képzettségét ismerik, örömmel ve­­endik e hirt, mert a tudomány, mert szakirodalmunk min­denesetre nyerend ez utazás által, a tanár úr élményeit, tapasztalatait, észleléseit az ifjú világrészben, az őserejü vidékeken az óczeánon, a Nigaránál, a Missisippinél visz­­szatértével irodalmunk hasznára fordítván. Kisérje őket a távolba barátaik szerencsekivonata. — A pesti kir. egyetem felöli statistikai jegyzetek folytatásául a P. Lloyd illető czikkének igen becses ada­tai nyomán ezennel mi is feljegyezzük azon örvendetes tapasztalatot és jelenséget, hogy t. i. a pesti kir. egye­tem nyilvános könyvtárát látogatók száma évenkint nagyobbodik, mert mig az 1850­. iskolai év alatt a könyvtár jótéteményeivel élők száma 10,785-t tett, e szám a jövő évben már 11,422-re emelkedett s míg az 1853-ik év első három hónapja alatt 3717-en látogaták meg az egyetemi könyvtár olvasó­termeit, ez év ugyan­azon hónapjaiban az olvasók összes száma 4698-at tett. Ez olvasási vágy még inkább fogna terjedni, ha a biro­dalom többi országainak közintézeti könytáraira nézve a könyvek hazavihetését illető s 1849. nov. 20. és 1854. jun. 12-kén kelt miniszteri kibocsátványa a pesti kir. egyetem könyvtárára nézve hatályba lépene. A 73,905 kötetre menő és 3802 miscellaneát számláló könyvtár 1852 13 évben 1734 kötettel s 515 miscellaneával sza­porodott. — A belvárosi plébánia-templomban pünkösd-vasár­nap Cherubini egyházi jeles zeneműve teljes ének­es zenekarok mellett emelte a közajtatosságot. Közintézet. Nemzeti színház. Hirdetés. A nemz. szinh. nyugdíjintézeti korm. választmány határo­zata folytán van szerencsém értesíteni s illetőleg föl­kérni mindazokat, kik az említett nyugdíjintézet pénz­alapjának növeléséhez készpénzben lefizetendő vagy ka­matozó kötelezvényekkel és alapítványokkal járulni szí­veskedtek, hogy a kötelezett illetékeket vagy kamatokat jövendőben nem az intézet kormányzó választmányához, hanem egyenesen az intézet tőkéjét kezelő tekintetes országos pénztári hivatalhoz méltóztassanak beküldeni. Pest, máj. 31.1855. Szigeti József mk. Választm. jegyző. A nemz. szinh. nyugdíjintézet pénzalapjának növelésére f. e. april 24-iki jelentés óta következő kegyes adako­zások folytak be, u. m.: a pesti első hazai takarék­­pénztár f. e. mart. 22-iki közgyűlése a nyugdíjintézet pénzalapjának gyámolitására 500 pártot méltóztatott utal­ványozni. T. ez. Egressy Gábor ur 72. sz. gyüjtösvén aláírtak készpénzben, t. ez. Tömöri Anasztáz 30 ft. Ma­rabu Antal 1 frt. Öszvesen 31 frt. T. ez. Lessko Sá­muel ur, a miskolczi műkedvelők által az intézet részére rendezett jótékony előadás alkalmával befolyt 16 pártot saját kegyességéből 5 pftra kiegészítve volt szives a vá­lasztmánynak beküldeni. És igy az intézet pénzalapja is­mét 581 párttal szaporodván, midőn a választmány a ke­gyes adakozók és gyűjtők neveit közméltánylat tekinte­téből kihirdetné, legkedvesebb kötelességének ismeri irányukban az intézet részérök­ legőszintébb háláját nyilvánítani. Pest, máj. 31.1855. Szigeti József m. k. választm. jegyző. — Máj. 30-dikán, Bulyovszkin­é javára, először: Falu és város. Dráma 2. szakaszban és (minek­es

Next