Pesti Napló, 1855. július (6. évfolyam, 1591-1617. szám)
1855-07-01 / 1591. szám
mánykölcsönt átvette, és hogy e miatt nem kell e a London City számára új követválasztást hirdetni? Az államügyvéd nem érzi hivatva magát ily speculatív kérdés fölött szólani, ha a ház által vitatkozásul ki nem tűztik. Ha a tisztelt tag az ő véleményét akarja kinyerni, kövesse a szokásos utat, melyen a magánéletben az ügyvédektől tanácsot szoktak kérni. (Nevetés). Duncombe lord azt mondja, miszerint ő holnap megkísérlendi az államügyész nézetét ingyen is megtudni (Nevetés) azon indítványa által, hogy a speaker új választást hirdessen London számára. Miután erre Palmerston lord vonatkozólag a Disraeli féle kérdésre, a hivatali ügyek felosztására nézve nyilatkozott, s több bilit fölemlített, melyek a jövő ülésszakra félreteendők, Ricardo kérdi, várjon a kormánynak szándékában volna-e egy török kölcsönt garantírozni? Palmerston lord ezen a jövőre tartozó kérdésre nem felelhet. 01-way tudni akarja, várjon az elnök Micessex tisztelt követét Grosvenor lordot rá akarja-e bírni, hogy vasárnapi bilijét visszavegye. (Éljenzés minden oldalról). Palmerston lord : Haans lord ezen éljenzésekre ügyel, önmaga is erre indíttatva érezhetné magát. A kormány egyébiránt nem akar ezen ügyekbe avatkozni, ennek elhatározását a házra bízza. Scott kérdésére Palmerston lord kinyilatkoztatja a háznak, miszerint a kormány épen most kapta meg a június 18-án elesett és megsebesült brit tisztek névjegyzékét. A csatatéren elesett altisztek és közvitézek száma 144, a sebesülteké 1058 , a részint meghalt , részint megsebesült tiszteké 93. Az öszves veszteség tehát 1295. A bizottmányban a Victoria Government bili fölött a harmadik záradékpont, mely a belkormánynak azon hatalmat kölcsönzi, hogy a gyarmati törvényhozás okmányát megsemmisítheti , Adderley, Lowe és többek által megtámadtatik , Russell és Pakington által pedig védelmeztetik,végre 110 szavazattal 38 ellenében jóváhagyatik. Hasonló csata fejlődik ki a déli új walesi alkotmánybili fölött, mely szerint a gyarmat felsőháza a kormány által kinevezett , s nem választott tagokból álljon. Roebuck, Maguire és Lowe ezen határozatnak makacsul ellene szegülnek, de Russell lord,kivel ezúttal Mr Adderley is egy értelemben volt, oda utalt, hogy ez a gyarmat szabad akarata és így a ház 173 szavazattal 36 ellenében a hivatalos felsőházat a gyarmatra nézve elfogadta. Végre több népnevelési tárgyazó bilit kellett volna elővenni, a kormány azonban a vitát hétfőre indítványozta elhalasztatni, Seymour lord azonban három hónapra akarja azt elnapoltatni, azaz egészen félretétetni, miután e csiklandós tárgy fölötti discussiók úgy sem vezetnének sikeres eredményekre, s nem volnának egyéb bűnös idővesztegetésnél. Russell lord és Milnes Gibson sürgetésére végre Seymour lord ráengedi magát venni módosítványának visszavételére, de csak most ez egyszer. Június 24-kén tartatott meg a monstre-meeting a Hyde Parkban, a Serpentine-folyó éjszaki partján, melyre meglehetősen izgató meghívások osztattak ki az alsóbb osztályok között. London minden részeiben lehetett múlt héten látni falragaszokat, melyek felszólták a népet, gyűljön egybe a Serpentine partjain, hogy Grosvenor lordul vasárnapi bilije fölött nyiltszivű véleményét kimondja, és hogy épüljön a jobb osztályok példáján, melyek a szegény nép nyakára az ó zsidó szombatkényszert akarják tolni , maguk azonban elég felvilágosodottak arra, hogy vasárnapi mulatságaikat valahogy meg ne keserítsék, hanem pompás fogataikból versenyezve fussanak, s az, ökröt, szamarat és szolgát“ dolgozni hagyják, stb. Jóval három óra előtt, mely a megjelenésre volt kitűzve, a park sűrű néptömegekkel kezdett megtelni, s pontban 3 órakor bizonyos Mr Bigh megkisérte az elnöki beszédet tartani. Pártatlan kihallgatásért kért minden véleményre nézve, s hogy a gyülekezet csendesen és méltóságteljesen tartsa magát, általában igen rendrevntőleg kezdő beszédét, de mindjárt első phrasisai után közbe lépett egy rendőrségi felügyelő, azon nyájas jelentéssel, miszerint ő kénytelen a meetingnek e parkbani tartását, mely úgysem a közönségét eltiltani. A jelenlevők ellenmondtak s álliták , hogy a kir. parkok nemzeti tulajdonok , mire az inspector vállvonítva elöljárói parancsára hivatkozott, és azzal fenyegetőzött, hogy a szónokot, ha beszédét folytatja, befogatja, úgy hogy néhány parlamentirozás után elhatároztatott a meetingnek az oxford-marketjei áttétele. Mintegy 20,000 személy azonban helyben maradt, s nem sokára bizonyos egyén így kiáltott föl: „A fogatokhoz!“ Egy pillanat alatt a néptömeg a kijelölt irányban hullámzott, s a kényelmes kocsnt két oldalán eleven sövényt képezett, mely haragos arczfintoritásokkal, gúnyos hahotával s fenyegető utmutogatásokkal, s ordító röfögéssel üdvözle minden kocsit, mely e sorba bemenni bátorkodott. A demonstratio erkölcsileg volt ugyan vélve, de physikailag hatott, s a kocsizók lábait és kezeit veszélyezteté, mert a nagy lárma a lovakat elvaditá. A rendőrség minden öröködésel daczára a fashionable világ ezen vesszőfutása mintegy esteli 8 óráig tartott, s csodálkozni lehet, hogy ma egyetlenegy szerencsétlen esetről sem hallani, mi mindenesetre az angol lókormányzók virtuozitásának s az aristokratia hidegvérűségének dicséretére szolgál. Egy alkalommal az is előfordult, hogy egy fogat szaladásnak indult. Az első kocsi, melyet a rajongó nép ordítással üdvözölt , sebes vágtatva robogott el, úgy hogy félni lehetett, hogy a benn ülők kirepülnek, a másodiknál a lovak annyira ágaskodtak, hogy a kocsis jónak tartotta még idejekorán megfordulni. „Menjetek templomba !“ — „Állítsátok lovaitokat istállóba!“ Így kiáltozott a közönség egy delnőkkel teli kocsira. A lovak kirúgtak és ágaskodtak, a szegény nők már attól féltek, hogy a pórnép lovaikat akarja kifogni. Ekkor a nők közöl egyik fölkelt üléséről, s rendreigazító arczvonással egy aranyos szélmetszetű imakönyvet mutatott föl. Erre ismét e felelet harsant meg : „Menjetek gyalog ! menjetek gyalog! ünnepeljétek meg a szombatot, engedjetek nyugalmat lovaitok és szolgáitoknak!“ Szerencsére sir Richard Mayne (rendőri főbiztos) ki maga is megjelent a helyen, s a rendőrség embereit, kikkel a nép itt ott nem a legszebben bánt, türelemre intette, különben lett volna elég véres fő, de mégis három osztály constablert hozatott a parkba. A kocsi utáni lárma alatt több kísérlet tétetett a parlamentáris üzlet ismétt fölvételére, de a rendőrség ezt megakadályozta. Egyébiránt ez alkalommal több magas uraság kényszerítve látta magát a kocsiból kiszállani s gyalog hagyni el a helyet, miután az elkeseredett sokaság azzal fenyegetődzött, hogy őket fogataikból kidobandja. Ezek közt említik Beaufort, hg-és hgnőt, F lord és Isdy Linton-t és lady Granvitte-t. — A veszély, mely a minisztériumot vagy legalább annak tekintélyesebb tagjait fenyegette, pillanatnyira el van hárítva. Roebuck a 26-ki ülésben kinyilatkoztatta, miszerint indítványát visszavonandja. Francziaország, Paris, jan. 25. A császár és császárné pénteken este az iparműkiállítási palotát látogatták meg, úgy látszik, hogy ő felségeik látogatási napai a pénteket tűzték ki. A párisi hamis ékszerek számára fentartott helyet a Nord-csarnokban, a lyoni kirakat előtt megjárták. Ezután megnézték a portugali kirakatot,hol darab ideig megállották. Hat óra volt mikor a császár megérkezett. Az őrök a látogatókat kimenetelre kényszerítették, s nem maradtak mások ben, mint a kiállítók. A császárné kis kocsijában volt; a császár mellette járt; velük nem volt más mint Ford, államügyi miniszter, Rouville s két delnő. — A közelebbi csütörtökön fog történni Silvestre de Sacynak ünnepélyes fölvétele az akadémiába. Ő az orleanista párt legszabadelvűbb töredékéhez tartozik, mit mutat a „Journal des Débats“ magatartása is, mióta ő ennek főszerkesztője. Academiai körökben azt beszélik, hogy Salvandy, kiSacy belépti beszédére felelend, némi csípősséggel szóland a Sacy által képviselt elveket illetőleg. Salvandy és Sacy régi ellenségek. Lacy akkor, midőn Salvandy közoktatási miniszter volt, hevesen megtámadta ennek reformtervét, s minthogy amaz a szabadelvű politikához hű maradt, míg Salvandy először fusionistává lett, most pedig egész podgyászostul a tiszta legitimisták táborába vonult: várják, hogy mindegyik beszéde csípős fog lenni. Ez alkalommal arra is kiváncsiak, várjon a kormány ez alkalommal az akadémiát illető rendelet szigorú keresztülvitele mellett megmarad-e? Pár is, jan. 26. Ma — írja az „Ind. beige“ — azon hír terjengett, hogy rosz hírek érkeztek volna Krimidből. Levelező szerint ezen hír nincs igazolva. Egyébiránt állhatatosan erősítik, miszerint Pelissier töb nem érthet egyet lord Raglannal, s hogy Pélissier kijelentette volna, miszerint a főparancsnokságot leteszi, ha lord Raglant mással nem pótolják, vagy pedig neki teljhatalom nem adatik a két sereg vezetésére. Levelező egyébiránt nem kezeskedik e hit alaposságáért. Még mindeddig nem tudják, hogy mennyi lesz a kölcsön és mi módon hajtatik végre; azt vélik, hogy nemzeti kölcsön útján történik. Azonban azt hiszik, hogy ezen rendszert kiegészítik olyaténkép, mint Páris városa tett kölcsönével, melyet oly hamar fedeztek; azt is akarják tudni, hogy a kölcsön aránylagosan osztatnék ki minden megyére, mindeniknek gazdagsága szerint. A kölcsön alapja egyébiránt haladéktalanul az államtanács elibe terjesztetik. Egy nagyon jeles combinatioról beszélnek. Háromféle aláírási lajstrom lenne. Első osztályú 67, második 66, a harmadik 65 francos. Ha a 67 francos nem fedezné a kívánt mennyiséget, akkor a 66 francost vennék elő, s ha ez sem volna elég, akkor nyúlnának a 65 francoshoz. — A börzén beszélnek a török kölcsönről is, mi Párisban és Londonban, Angol és Francziaország biztosítása mellett köttetnek. — Diplomatiai körökben beszélnek Holstein lgitt mulatásáról, kivált mióta a császár különös figyelemmel viseltetik iránta. Itt van Károly hesseni hg is, Emil testvére. Ez utóbbi nem látszik politikai szerepet játszani. Parisba egyébiránt még több német herczeget is várnak, kik az iparműkiállítást meglátogatják. — Aug. 15 -ére (Napóleon napja) nagy ünnepélyt várnak. Remélik, hogy az angol királynő is jelen leen. — A balti tengeri expeditióra rendelt ágyús csónakraj Brestet elhagyta. Olaszország. Az „Ind. beige“ írja: Az olaszországi legújabb tudósítások a kedélyek bizonyos izgatottságáról szólnak Rómában a miniszterelnök elleni merény; Milanóban a nemzetiségeket illető külviták viszhangja; Florenczben a nagyobb, azonban mindeddig mérsékelt szabadság; Siciliában az új kormányzó beléptével történt bajok: nem mutatnak a helyzet csendes és biztos voltára. Nápolyban nagyon megjegyezték azon kivételes kitüntetést, melyben a király Filanger i, exkormányzó fiát részesité, a herczegek távollétében őt bízván meg, hogy úrnapján királyi személyét képviselje. Filangieri tónok, — daczára ezen nevének vagy inkább emlékének nyújtott nyilvános megkülönböztetésnek — az ügyektől teljesen elvonultan él, s ellenségei vagy inkább irigyei igyekeznek az ő barátait távol tartani. Siciliában sokáig fogják sajnálni ezen kitűnő férfiú kormányzatát. Az „Ind.beige“ levelezője a nápolyi rendőrségnek a királyság megyefőnökei és polgármestereihez intézett köriratát olvasta. A rendőrfőnök, miután a keleti események által a királyságban okozott benyomásról szól, azt erősíti, miszerint ezen események, bármi legyen kimenetelük, meg nem változtathatják az ország politikai helyzetét, s rendeli a hatóságoknak, hogy szigorún őrködjenek mindazon személyekre, kik ellenkező értelmű híreket terjesztenének. Mindaz, ki fölriasztó híreket terjeszt, mielőtt a törvényszék által elítéltetnék, átadandó a botozóbizottmánynak (commissione delle regnate) Azok, kik a két Sicilia hivatalos újságát figyelemmel olvassák, különös felügyelet alatt fognak állani! — Ezen körirat, melyet az idegenek, s még a diplomatiai testület előtt is gondosan titkoltak, uj törvényszék létezését deríti föl, melyről a nápolyi codex nem emlékezik, s ez a botozóbizottmány. Csatatér. A krimiai tudósítások jun. 25-ig terjednek. Jun. 18- tól ezen napig semmi nevezetes sem történt, mert Gorcsakoff hgjelentésének, hogy Bosquet tbb. 15,000 emberből álló hadteste, mely 17-ken a Csernaja jobb partjára átment, ismét visszatért, nincs jelentősége, mert ezen átmenetel csak azért történt, hogy az oroszok figyelme a Malakoff toronytól elvonassék, s a szebasztopoli őrséget gyöngítse meg. A terv, mint tudva van, nem sikerült, s az átkelt hadtestnek mindenesetre vissza kellett térni. A szövetségesek tiszti köreiben azt beszélik, mikép elfogott kémektől nyert tudósítások szerint a Malakoff torony ellen intézendő támadás el volt árulva az ellenségnek, s azért nem engedte magát a Csernája melletti működés s az ütegek, szinleg más czélra mutató, erős fellépése által tévútra vezettetni. A halászváros egy részének elégéséről a táborban nem tudták, ha várjon gyújtották-e, avagy történetesen ütött ki. Csak mivel semmi oltási törekvést sem láttak, s mert az oroszok ezen városrész leégésével szabadabb kezet nyertek, gyanítják, hogy nem véletlenül történt az. Ezen városrész egyébiránt a szövetségesek tüzelésének nagyon ki lévén téve, rég el volt hagyva a lakosok által. A 22-re következett éjjel élénk sürgölődését vették észre az oroszoknak a leégett városrészben világító golyók mellett. Azt hitték, hogy torlaszokat emelnek, de úgy látszik, mikép csak a házakat készítették utczaharczhoz, mert másnap semmi torlasz sem tűnt fel. 23-án már megkezdették az oroszok a szövetségeseket apró kiütésekkel zavarni. Néhány jól irányzott kartácslövés azonban megszabadítá a francziákat alkalmatlan vendégeiktől. Az oroszoknak, úgy látszik, egyáltalában nem kerülte ki figyelmét azon nagy törekvés, melyet a szövetségesek három hónap óta fegyveres erejök növelésére fordítottak. Mert bárha Szebasztopolhoz csak a harczképtelenekké lettek pótlékai mennek, annál nagyobb figyelmet fordítanak Perekop és déli Oroszország főlakhelyeinek biztosítására, sőt a félsziget többi részét sem hagyják el, s újabban nevezetes csapatokat lehetett több helyen észrevenni. Brunt admirál Várna helyett Balcsikot óhajtja főlakhelylyé tétetni a Krimiába intézendő szállításokra nézve. Odessai hírek szerint ott folytonosan vonulnak keresztül csapatok, többnyire a 2-ik 3-ik és 5-ik hadtest tartalékai tüzérséggel Nikolajeffhez. Odessa telve van katonákkal. A gránátos hadtest megérkeztével Lüderstbck déli hadserege, kinek főhadiszállása Kishenesben van, ismét nevezetes számra jutott. Ismail és Bender erősítésén folyvást dolgoznak. Hir szerint a nikolajeffi tartaléktábor parancsnoksága Rend tbk 3-ik hadtesti parancsnokra fog bízatni. Ezen tartaléktábor, mint mondják, 62,000 ember gyalogságból, 17,000 ember lovasságból és 148 ágyúból fog állani. Azon négy kozák őrszem, mely az arabati földszoroson Genisi és Arabat között volt felállítva, Arabatba visszavonult, s Wrangel ték osztályával egyesült. 80 verstnyire Arabattól hadastyáni laktanya van kiszolgált azovi kozákok számára. Ezen egyetlen ponton van 100 verstnyi (14 —15 mértföld) téren iható víz, s miután az itt volt néhány hadastyán Genitschibe vitetett, a kutat betöltötték, s a Siwask vagy rest tengerből sósvizet vezettek oda. Hir szerint Gortsakoff hg 24.000 emberből álló kiválogatott fegyveres erőt, alkalmasint a már említett gránátosokat kell érteni, vont magához, s Liprandi hadtestét azonnal megerősítette egy új hadosztállyal, miáltal Csorgun és Kamara nem kevéssé van fenyegetve. Az angol kormány újabb tudósítási szerint Hangönél a „Kossak“ legénységéből 5 ember halt meg, 4 megsebesülve, 7 pedig, s ezek között Geneste hadnagy, Easton orvos, Sullivan seb nélkül estek fogságba. Az „egyetlen élve maradt néger“ úgy látszik, irigyelte a mingli tatár babérait. A franczia testőrségben Szebasztopol alatt nyílt fegyelmetlenség adta magát elő — a szíjak végett. A császár ugyanis csupa túlságos kegyeletből nagybátyja emléke iránt függő szíjakon hordoztatja testőrségi csapataival a tölténytáskát és kardot. A hadseregben rég behozott javítás mellett tehát most már csak ezen katonák viselik a lógó és sebesmozgásban alkalmatlanul repkedő mellekön keresztben álló válszíjakat, s a fehér szíjak igen kitűnő czélpontul szolgálnak messziről az ellenségnek. Ezen oknak tulajdonítják a testőrség könnyű gyalogjai, hogy máj. 23-kan 1600-ról 750-re olvadtak le, s a gránátosok épen igy jártak jún. 7-én; megkérték tehát a katonák küldöttség által Pelissier tikot, hogy engedjen felszerelésekben változtatást tenni. A tábornoknak természetesen ehhez nem volt joga, mert ez a régi szíjazat — dynasticus kegyelet. Másnap tehát a katonák mindnyájan letették a szíjakat engedelem nélkül, s töltényeiket elhelyezik a mint tudják. Konstantinápolyban jun.elején a keresztény pátriárkák a Portánál megjelenvén, kérdést tettek, ha vájjon igaz-e hogy az angolok toborzást indíthatnak a keresztények között. A feleletre, hogy: igen, azt viszonzák, mikép ők készek török tisztek és altisztek alatt nemcsak 10, hanem 80,000 embert is állítani, de ők akadályozni fogják hitfeleiket, hogy az angol csapatba álljanak, mert ők ezen toborzásban egyszersmind térítgetést látnak az angol egyház részére. A török miniszterek ugyan erre semmit sem feleltek, de bizonyosan örvendenek ezen ellenállásnak, s épen azon módon igyekezni fognak azt titokban fentartani, mint Stratford lord elhárítani. Elhatározván magát a Porta 40 millió pengő forint kölcsönt felvenni, úgy hiszik, ezen összeggel fedezve lesz a hadviselés a jövő tavaszig. Tovább nem gondolkoznak, mert addig, erősen hiszik, hogy egészen más mérveket fog felvenni a háború, és más központot fog az nyerni. Kecsegtetik magukat, hogy nemcsak Szebasztopol hanem az egész Krimia ügye is el fog (?) még e nyár folytában dőlni. A szövetségesek is ezen hitben látszanak vagy legalább látszottak lenni június elején a küljelek szerint, mert Bulgáriában mindenféle rendelkezések történnek, melyek szükségesek lesznek, ha septemberben vagy még korábban is Perekopnál fognak állani. A Duna és Balkán közötti téren távirdai huzalok állíttatnak, s a huzalokat útvonalak fogják követni. Szilisztria és Balcsik között már megkezdték az útépítést, hír szerint ezt egy másik, Dobrudschába vezető, keresztbe fogja metszeni. Az angol hadügyminiszter közlése szerint jún. 18-án egy tbk, egy ezredes, egy alezredes, 7 kap. és 9 hadnagy, öszvesen 19 tiszt esett el. E szerint nem lehetlen, hogy 50—60 jön harczképtelenné téve, de a hír, hogy maguk az angolok négyezer embert vesztettek volna, mindenesetre nagyítás volt. Kopenhágából jun. 25-től érkezett távirdai sürgöny szerint négy hajóból álló szövetséges hajóhad jelent meg a Fehértengeren Archangel felé vonulván. Párisi hírek szerint jun. 25-től Mellinet és Camou tábornokok nehéz sebet kaptak a jun. 18-ai csatában. Általában felettébb szomorú hírek vannak még arról folyvást forgásban. A császár gyöngélkedik, állítólag azonban csak színből, hogy Párisban maradása ne szolgáltasson más magyarázatra okot, nem kisérvén el nejét Eaux bonnes-ba, hova ez a mai nap eltávozott. — S azért nem kísérténél, mert a jelen pillanat felettébb válságos , minden perezben döntő események hírét várván Krimiából E nap ismét azon hír terjedt el Párisban, hogy a császár mégis el akar menni Krimiába. A testőrségnek még itt levő része parancot kapott készen tartani magát az indulásra Szebasztopol alá. A börzén folyvást újabb ujonczok kiállításáról beszélnek. Pelissier sürgönyei lovasságot kívánnak, s azok folytán már két karabélyos, és két vértes ezred indulási parancsot kapott. Állítólag Mayran,Brunet és Bonnet táborok jun. 18-án elestek, Bosquet meghalt (?) sebeiben Franczia és angol hivatalos adatok szerint a jun. 8-ai veszteség a sebesültekkel és foglyokkal együtt franczia részről 3,328 embernél valamivel több, az angoloké pedig mintegy 1,500 ember. Párisban egy előkelő franczia katona azt nyilvánítá, hogy Vauban ideje óta, még soha sem volt város jobban védve mint Totleben Ilik által Szebasztopol. íme a „Moniteur“ szerint egész terjedelmében a jun. 7-ki harczról. Pelissier tbk jun. 7-kén kelt részletes jelentése, melyet lapunk 5-ik számában közlött előleges tudósításában ígért. Némelyek ugyan csupán ismétlések fognak az olvasó előtt lenni, de eddig a hir szólott, s most a történelmi okmány, mely annyival érdekesebb, mert különben épen a hírek sokasága és különfélesége miatt lehetetlen az olvasónak szabatos felfogást alakítni magának az egészről. „Tábornagy úr! Jmn, 7-ki és 8-ki távirdai két sürgönyöm, és 9-ki levelem tudósiták önt röviden a 7-én fényes sikerről. „Ma megkaptam Bosquet töb jelentését, valamint a többi várt tudósítást is, s annál fogva most egészen és részletesen előadhatom ezen ütközetet, mely valóságos győzelem az ez által fegyvereinkre árasztott fény és nyert eredmények fontossága által. „Mikép már szerencsém volt önt tudósítani, 6-kán d. u. 3 órakor jobb szárnyunkon megkezdtük az ágyúzást a város ellen; azon pillanatban ugyanazt tevék az angolok is, s működésök azonnal segítve jön balszárnyunk ütegeinek egy része által. Ezen tüzelés élénken folyt 6-dik és 7 dik közt egész éjen át, és 7-én, d. u. 3 órakor balszárnyunk minden ütege részvétével jön az kiegészítve; ekkép e pillanattól fogva a hely körül volt övezve a tűz által, mely a hajógyári öböl (Cavénage“, „Kielbucht“) melletti ütegeinktől kelet felől, egész a vesztegelődi öbölig terjedt nyugaton. „Ekkor a Raglan lord, Omer pasa és általam meghatározott tervnek végrehajtása Bosquet tlek által, ki azt szorgalmasan betanulta, megkezdetett. „Elfoglalandók valának jobbról, a hajógyári erőd előmüvei, az általunk „fehér müveknek“ vagy „Febr. 22-ki és febr. 27-inek“ nevezett müvek, középen a zöld halom (mamelon-vert) a Malakoff torony előtt, miközben az angolok a kőbányaművet foglalandják el a nagy Redan (fürészded bástya és nem fűrész malom) előtt. Mindenik támadás töredezett, sziklás, meredek party szakadékok által volt egymástól elválasztva ; a fehér műveké a Malakoffétól (tulajdonképen csak annak zöldhalmi erőművétől) a hajógyári szakadék, s a Malakoff elleni támadás az angoltól a Karabelnaja szakadék által. Ezen szakadékok alkalmatlanul elszigetelők a támadásokat egymástól, de fedezett részeiknél számos és erős tartalékot helyezhettünk el az ellenség tüze ellen biztosságban. „A második hadtest 2-dik, 3-dik, 4-ik és 5-dik hadosztályai voltak támadásra határozva. D. u. négy és fél órakor elfoglald ezen négy osztály csatatéri helyét, a Mayran (3-dik) és Dulac (4) osztály a hajógyári oldalt a Camou (2) és Brunet (5) osztály a középet. „A hajógyári halomháton Mayran tloknak kellett a febr. 22-ei és 27-i fehérművek elleni együttes támadásokat igazgatni. Hadosztályának I dandárja, Lavarande tlok vezénylete alatt, mely a gyalog vadászok 19-dik zászlóaljának egy részéből (Caubert parancsnok alatt), a 2-dik zuávokból (Laurin ezredes alatt), s a 4-ik tengerész ezredből Cendrecourt alezredes alatt) állott, hajógyári futóárkainkat foglalta el. Ezen hadoszlopnak volt meghagyva a febr. 27-ki (az oroszok Selinginskinek nevezik) mű megtámadása. „Lavarande dandárjának balján volt a Mayran hadoszt. 2-ik dandára Failly tbik alatt, mely a gyalog vadászok 19-ik zászlóaljának többi részéből, a 95-ik sorezredből (Danner ezredes alatt), s a 97-ik ezred 1-ik zászlóaljából állott. Ezen hadoszlopnak a febr. 22-diki (az oroszok Volhynskinek nevezik) művet kellett magához ragadni. „Dulac hadosztálya tartalékát alakítá ezen két támadásnak; ezen hadosztály 1-ső dandárának, Saint-Poliik alatt, a hajógyári párhuzamokba kellett helyezkedni a két első hadoszlop támadó megindulása után, másik dandára ezen hadosztálynak, Bisson tbik alatt, a második tartalékot alkotá. „Továbbá a 97-dik sorezr. 2-ik zászlóalja s a 61-ik egy zászlóalja, Larrouy d’Orion alezredes parancsnoksága alatt a 97-ik ezredtől, a hajógyári szakadékban vonatott össze az ellenség megkerítése, s visszavonulási útja elmetszése végett a fehérművek elfoglalása után. „Középen a működés Camou tlokra bízatott. Hadosztályának 1. dandára, Wimpffen tbok alatt, a Malakoff irányában levő erőmű párhuzamait foglalta el: jobbra az algíri lövészek (Rose ezredes), középen az 50-ik sorezred (Brandon ezredes), balra a 3-ik zuávok (Polhés ezredes). „Camou hadosztályának 2-dik dandára, Vergélek alatt, tartalékul állott a Karabelnaja szakadékban, készen lévén az I-ső dandárt pótolni a párhuzamokban. „A Brunet hadosztály, parancsnoka alatt összevonva, szinte a Karabelnaja szakadékban, a második tartalék volt. „Két zászlóalja a császári testőrségnek, egyike gránátosok, másika csendőrök, Camoulek rendelkezése alá adattak ezen támadás alatt. „Az egész, Osman pasa török hadosztálya által jön kiegészítve, ki Omer pasa fővezér által Csernaja melletti seregétől elszakasztva, az inkermanni magaslatokon foglalt helyet. „Hat és fél órakor Raglan lord az angolok vigyázó pontján volt; én ekkor a Victoria váras előtti erődítményhez érkeztem, s innen a lordságával történt egyezségünk szerint röppentyűket bocsátottam fel a támadás jeléül. Bosquet tek, ki a lancasteri üteg szomszédságában volt, az utolsó jelentéseket kapta.Minden kész volt, a csapatok forrtak hevükben, és teljes hit által voltak lelkesedve a siker iránt. „Az első röppentyű felszállásával a Lavarande dandár, tábornokával élén, kiered a hajógyári második párhuzamból, és rohamléptekkel magához ragadja a febr. 27-ei művet. A kartács és puskalövés daczára, mely az áthaladandó 200 métre távolságban sok emberveszteséget okozott, a hadoszlop a lövéseken és töréseken bejut a várasba. Minden ponton kéttusa keletkezik, a védelmezők jó része megöletik, s rövid időn urai maradunk az erődítménynek. „Ugyanazon jelre s hasonló tűzzel a febr. 22-ki műre rohant a Failly-dandár. Itt a távolság kétszeres, az odajutás nehezebb, s a másik mű oldaltüzelése nagyon erős , de semmi sem tartja vissza ezen rendületlen dandárt. A varashoz ér tömegben, a sodró tüzelés alatt megmássza a bástyát, s a kétségbeesett ellenség ellenállását a mű belsejében megtöri. „Két oldalról szorítva a mieink által, az oroszok rendetlenül futnak, részint azon kis üteg felé, mely máj. 2-án emeltetett a hajógyári szakadék torkolatának védelmére, részint, azon hídhoz, mely az ezen szakadékot a szebasztopoli nagy kikötővel összekötő öböl felett van. „Katonáink egy része, az ellenség üzésében elragadtatva, elfoglalja a máj. 2-ki üteget, s annak ágyúit azonnal beszegezi. De mivel ezen üteg 500 métre távolságra esik a vonalunktól legtávolabb fekvő febr. 22-ki műtől, s mivel a körfal művei és a rév éjszaki erődés kettős védelme alatt áll, lehetlen még megtartására gondolni. Magranlok egy orosz hadoszlop közeledését látván a máj. 2-ki üteg visszafoglalása végett, szuronytámadást rendelve, visszanyomja a hadoszlopot a városba, s 60 foglyot, ezek között 3 tisztet nyer. Ezután összeszedi előrehaladt csapatait, s visszavezeti a febr. 22-diki és 27-ki művekbe, melyek végkép birtokunkban maradnak. E közben a Larrouy d'Orion alezredes alatt a hajógyári szakadékban összevont két zászlóalj nem maradt tétlenül. Azon pillanatban, midőn a támadás határozott jellemet ven, a szakadékban aláhaladva a vízvezető hid közelébe ér, s a jobb parti lejtőséget megmászva, a két