Pesti Napló, 1855. július (6. évfolyam, 1591-1617. szám)

1855-07-01 / 1591. szám

mánykölcsönt átvette, és hogy e miatt nem kell e a London­ City számára új követválasztást hirdetni? Az ál­­lamü­gyvéd nem érzi hivatva magát ily speculatív kérdés fölött szólani, ha a ház által vitatkozásul ki nem tűz­­tik. Ha a tisztelt tag az ő véleményét akarja kinyerni, kö­vesse a szokásos utat, melyen a magán­életben az ügy­védektől tanácsot szoktak kérni. (Nevetés). Dun­­combe lord azt mondja, miszerint ő holnap megkísér­­lendi az államügyész nézetét ingyen is megtudni (Neve­tés) azon indítványa által, hogy a speaker új választást hirdessen London számára. Miután erre Palmerston lord vonatkozólag a Disraeli féle kérdésre, a hivatali ügyek felosztására nézve nyilatkozott, s több bilit föl­említett, melyek a jövő ülésszakra félreteendők, Ri­card­o kérdi, várjon a kormánynak szándékában vol­na-e egy török kölcsönt garantírozni? Palmerston lord ezen a jövőre tartozó kérdésre nem felelhet. 01-­w­a­y tudni akarja, várjon az elnök M­i­c­­­e­s­s­e­x tisz­telt követét Grosvenor lordot rá akarja-e bírni, hogy vasárnapi bilijét visszavegye. (Éljenzés minden oldalról). Palmerston lord : Ha­a­ns lord ezen éljenzésekre ügyel, önmaga is erre indíttatva érezhetné magát. A kormány egyébiránt nem akar ezen ügyekbe avatkozni, ennek elhatározását a házra bízza.­­ Scott kérdé­sére Palmerston lord kinyilatkoztatja a háznak, mi­szerint a kormány épen most kapta meg a június 18-án elesett és megsebesült brit tisztek névjegyzékét. A csa­tatéren elesett altisztek és közvitézek száma 144, a se­besülteké 1058 , a részint meghalt , részint meg­sebesült tiszteké 93. Az öszves veszteség tehát 1295.­­ A bizottmányban a Victoria Government bili fölött a harmadik záradékpont, mely a belkor­­mánynak azon hatalmat kölcsönzi, hogy a gyarmati törvényhozás okmányát megsemmisítheti , Adder­­ley, Lowe és többek által m­egtámadtatik , R­us­­sell és Pakington által pedig védelmeztetik,végre 110 szavazattal 38 ellenében jóváhagyatik. Hasonló csata fejlődik ki a déli új walesi alkotmány­bili fölött, mely szerint a gyarmat felsőháza a kormány által kinevezett , s nem választott tagokból álljon. Roe­buck, Maguire és Lowe ezen határozatnak makacsul ellene szegülnek, de Russell lord,kivel ez­úttal Mr Adderley is egy értelemben volt, oda utalt, hogy ez a gyarmat szabad akarata és így a ház 173 sza­vazattal 36 ellenében a hivatalos felsőházat a gyarmatra nézve elfogadta.­­ Végre több népnevelési tárgy­azó bilit kellett volna elővenni, a kormány azonban a vitát hétfőre indítványozta elhalasztatni, Seymour lord azon­ban három hónapra akarja azt elnapoltatni, azaz­­ egé­szen félretétetni, miután e csiklandós tárgy fölötti dis­­cussiók úgy sem vezetnének sikeres eredményekre, s nem volnának egyéb bűnös idővesztegetésnél. Russell lord és Milnes Gibson sürgetésére végre Seymo­ur lord rá­engedi magát venni módosítványának vissza­vételére, de csak most ez egyszer.­­ Június 24-kén tartatott meg a monstre-meeting a Hyde Parkban, a Serpentine-folyó éjszaki partján, mely­re meglehetősen izgató meghívások osztattak ki az al­­sóbb osztályok között. London minden részeiben lehetett múlt héten látni falragaszokat, melyek felszól­ták a népet, gyűljön egybe a Serpentine partjain, hogy Grosve­nor lord­ul vasárnapi bilije fölött nyiltszivű vélemé­nyét kimondja, és hogy épüljön a jobb osztályok példá­ján, melyek a szegény nép nyakára az ó zsidó szom­­batkényszert akarják tolni , maguk azonban elég felvilágosodottak arra, hogy vasárnapi mulatságai­kat valahogy meg ne keserítsék, hanem pompás foga­taikból versenyezve fussanak, s az, ökröt, szamarat és szolgát“ dolgozni hagyják, stb. Jóval három óra előtt, mely a megjelenésre volt kitűzve, a park sűrű néptö­megekkel kezdett megtelni, s pontban 3 órakor bizo­nyos Mr Bi­­­g­h megkisérte az elnöki beszédet tartani. Pártatlan kihallgatásért kért minden véleményre nézve, s hogy a gyülekezet csendesen és méltóságteljesen tart­sa magát, általában igen rendrevntőleg kezdő beszé­dét, de mindjárt első phrasisai után közbe lépett egy rendőrségi felügyelő, azon nyájas jelentéssel, miszerint ő kénytelen a meetingnek e parkbani tartását, mely úgysem a közönségét eltiltani. A jelenlevők ellenmond­­tak s álliták , hogy a kir. parkok nemzeti tulaj­donok , mire az inspector vállvonítva elöljárói pa­rancsára hivatkozott, és azzal fenyegetőzött, hogy a szónokot, ha beszédét folytatja, befogatja, úgy hogy né­hány parlamentirozás után elhatároztatott a meetingnek az oxford-marketjei áttétele. Mintegy 20,000 személy azonban helyben maradt, s nem sokára bizonyos egyén így kiáltott föl: „A fogatokhoz!“ Egy pillanat alatt a néptömeg a kijelölt irányban hullámzott, s a kényelmes koc­snt két oldalán eleven sövényt képezett, mely hara­gos arczfintoritásokkal, gúnyos hahotával s fenyegető ut­­mutogatásokkal, s ordító röfögéssel üdvözle minden ko­csit, mely e sorba bemenni bátorkodott. A demonstratio erkölcsileg volt ugyan vélve, de physikailag hatott, s a kocsizók lábait és kezeit veszélyezteté, mert a nagy lárma a lovakat elvaditá. A rendőrség minden öröködé­­sel daczára a fashionable világ ezen vesszőfutása mint­egy esteli 8 óráig tartott, s csodálkozni lehet, hogy ma egyetlenegy szerencsétlen esetről sem hallani, mi min­denesetre az angol lókormányzók virtuozitásának s az aristokratia hidegvérűségének dicséretére szolgál. Egy alkalommal az is előfordult, hogy egy fogat szala­­dásnak indult. Az első kocsi, melyet a rajongó nép ordítással üdvözölt , sebes vágtatva robogott el, úgy hogy félni lehetett, hogy a benn ülők kirepülnek, a másodiknál a lovak annyira ágaskodtak, hogy a ko­csis jónak tartotta még idejekorán megfordulni. „Men­jetek templomba !“ — „Állítsátok lovaitokat istállóba!“ Így kiáltozott a közönség egy delnőkkel teli kocsira. A lovak kirúgtak és ágaskodtak, a szegény nők már attól féltek, hogy a pórnép lovaikat akarja kifogni. Ekkor a nők közöl egyik fölkelt üléséről, s rendreigazító arcz­­vonással egy aranyos szélmetszetű imakönyvet mutatott föl. Erre ismét e felelet harsant meg : „Menjetek gya­log ! menjetek gyalog! ünnepeljétek meg a szombatot, engedjetek nyugalmat lovaitok­ és szolgáitoknak!“ Szerencsére sir Ri­ch­a­r­d May­ne (rendőri főbiztos) ki maga is megjelent a helyen, s a rendőrség embereit, kikkel a nép itt ott nem a legszebben bánt, türelemre intette, különben lett volna elég véres fő, de még­is három osztály constablert hozatott a parkba. A kocsi utáni lárma alatt több kísérlet tétetett a parlamen­táris üzlet ismétt fölvételére, de a rendőrség ezt meg­akadályozta. Egyébiránt ez alkalommal több magas uraság kényszerítve látta magát a kocsiból kiszállani s gyalog hagyni el a helyet, miután az elkeseredett soka­ság azzal fenyegetődzött, hogy őket fogataikból kido­­bandja. Ezek közt említik B­e­auf­o­r­t, hg-és hgnőt, F lord és Isdy L­i­n­t­o­n-t és lady G­r­a­n­v­i­tt­e-t. — A veszély, mely a minisztériumot vagy legalább annak tekintélyesebb tagjait fenyegette, pillanatnyira el van hárítva. Roebuck a 26-ki ülésben kinyilatkoz­tatta, miszerint indítványát visszavonandja. Francziaország, Paris, jan. 25. A császár és csá­szárné pénteken este az iparműkiállítási palotát látogatták meg, úgy látszik, hogy ő felségeik látogatási napai a pén­teket tűzték ki. A párisi hamis ékszerek számára fen­­tartott helyet a Nord-csarnokban, a lyoni kirakat előtt megjárták. Ezután megnézték a portugali kirakatot,hol darab ideig megállották. Hat óra volt mikor a császár megérkezett. Az őrök a látogatókat kimenetelre kény­­szerítették, s nem maradtak mások ben, mint a kiállítók. A császárné kis kocsijában volt; a császár mellette járt; velük nem volt más mint F­o­r­­­d, államügyi miniszter, Rouville s két delnő. — A közelebbi csütörtökön fog történni Silvestre de Sacynak ünnepélyes fölvétele az akadémiába. Ő az orleanista párt legszabadelvűbb töredékéhez tartozik, mit mutat a „Jo­urnal des Débats“ magatartása is, mióta ő ennek főszerkesztője. Academiai körökben azt beszélik, hogy Salvandy, kiSacy belépti be­szédére felelend, némi csípősséggel szóland a Sacy által képviselt elveket illetőleg. Salvandy és Sacy régi ellenségek. Lacy akkor, midőn Salvandy köz­oktatási miniszter volt, hevesen megtámadta ennek re­formtervét, s minthogy amaz a szabadelvű politikához hű maradt, míg Salvandy először fusionistává lett, most pedig egész podgyászostul a tiszta legitimisták tábo­rába vonult: várják, hogy mindegyik beszéde csípős fog lenni. Ez alkalommal arra is kiváncsiak, várjon a kor­mány ez alkalommal az akadémiát illető rendelet szigo­rú keresztülvitele mellett megmarad-e? P­á­r i­s, jan. 26. Ma — írja az „Ind. beige“ — azon hír terjengett, hogy rosz hírek érkeztek volna Krimid­ből. Levelező szerint ezen hír nincs igazolva. Egyéb­iránt állhatatosan erősítik, miszerint Pelissier töb nem érthet egyet lord Ra­glanna­l, s hogy P­éli­s­­si­er kijelentette volna, miszerint a főparancsnokságot leteszi, ha lord R­a­gl­a­n­t mással nem pótolják, vagy pedig neki teljhatalom nem adatik a két sereg vezeté­sére. Levelező egyébiránt nem kezeskedik e hit alapos­ságáért.­­ Még mindeddig nem tudják, hogy mennyi lesz a kölcsön és mi módon hajtatik végre; azt vélik, hogy nemzeti kölcsön útján történik. Azonban azt hiszik, hogy ezen rendszert kiegészítik olyaténkép, mint Páris városa tett kölcsönével, melyet oly hamar fedeztek; azt is akarják tudni, hogy a kölcsön aránylagosan osz­tatnék ki minden megyére, mindeniknek gazdagsága szerint. A kölcsön alapja egyébiránt haladéktalanul az államtanács elibe terjesztetik. Egy nagyon jeles com­­binatioról beszélnek. Háromféle aláírási lajstrom lenne. Első osztályú 67, második 66, a harmadik 65 francos. Ha a 67 francos nem fedezné a kívánt mennyiséget, akkor a 66 francost vennék elő, s ha ez sem volna elég, akkor nyúlnának a 65 francoshoz. — A börzén beszél­nek a török kölcsönről is, mi Párisban és Londonban, Angol és Francziaország biztosítása mellett köttetnek. — Diplomatiai körökben beszélnek Holstein lgitt mulatásáról, kivált mióta a császár különös figyelemmel viseltetik iránta. Itt van Károly hesseni hg is, E­m­i­l testvére. Ez utóbbi nem látszik politikai szerepet ját­szani. Parisba egyébiránt még több német herczeget is várnak, kik az iparműkiállítást meglátogatják. — Aug. 15 -ére (Napóleon napja) nagy ünnepélyt várnak. Re­mélik, hogy az angol királynő is jelen leen­. — A balti tengeri expeditióra rendelt ágyús csónak­raj Brestet elhagyta. Olaszország. Az „Ind. beige“ írja: Az olaszor­szági legújabb tudósítások a kedélyek bizonyos izga­tottságáról szólnak Rómában a miniszterelnök elleni merény; Milanóban a nemzetiségeket illető külviták viszhangja; Florenczben a nagyobb, azonban minded­dig mérsékelt szabadság; Siciliában az új kormányzó beléptével történt bajok: nem mutatnak a helyzet csen­des és biztos voltára. Nápolyban nagyon megjegyezték azon kivételes kitüntetést, melyben a király Filan­­g­­­e­r i, exkormányzó fiát részesité, a herczegek távol­létében őt bízván meg, hogy úrnapján királyi személyét képviselje. Filangieri tónok, — daczára ezen nevének vagy inkább emlékének nyújtott nyilvános megkülön­böztetésnek — az ügyektől teljesen elvonultan él, s el­lenségei vagy inkább irigyei igyekeznek az ő barátait távol tartani. Siciliában sokáig fogják sajnálni ezen ki­tűnő férfiú kormányzatát.­­ Az „Ind.­beige“ levele­zője a nápolyi rendőrségnek a királyság megyefőnökei és polgármestereihez intézett köriratát olvasta. A rend­őrfőnök, miután a keleti események által a királyságban okozott benyomásról szól, azt erősíti, miszerint ezen események, bármi legyen kimenetelük, meg nem változ­tathatják az ország politikai helyzetét, s rendeli a hatósá­goknak, hogy szigorún őrködjenek mindazon személyek­re, kik ellenkező értelmű híreket terjesztenének. Mindaz, ki fölriasztó híreket terjeszt, mielőtt a törvényszék által elítéltetnék, átadandó a botozóbizottmánynak (commissione delle regnate) Azok, kik a két Sicilia hi­vatalos újságát figyelemmel olvassák, különös felügye­let alatt fognak állani! — Ezen körirat, melyet az ide­genek, s még a diplomatiai testület előtt is gondosan titkoltak, uj törvényszék létezését deríti föl, melyről a nápolyi codex nem emlékezik, s ez­ a botozóbi­­z­o­tt­m­á­n­y. Csatatér. A krimiai tudósítások jun. 25-ig terjednek. Jun. 18- tól ezen napig semmi nevezetes sem történt, mert Gorcsakoff hg­jelentésének, hogy Bosquet tbb. 15,000 emberből álló hadteste, mely 17-ken a Csernaja jobb partjára átment, ismét visszatért, nincs jelentősége, mert ezen átmenetel csak azért történt, hogy az oroszok fi­gyelme a Malakoff toronytól elvonassék, s a szebaszto­­poli őrséget gyöngítse meg. A terv, mint tudva van, nem sikerült, s az átkelt hadtestnek mindenesetre vissza kel­lett térni. A szövetségesek tiszti köreiben azt beszélik, mikép elfogott kémektől nyert tudósítások szerint a Malakoff torony ellen intézendő támadás el volt árulva az ellenségnek, s azért nem engedte magát a Csernája melletti működés s az ütegek, szinleg más czélra mu­tató, erős fellépése által tévútra vezettetni.­­ A ha­lászváros egy részének elégéséről a táborban nem tud­­­ták, ha várjon gyújtották-e, avagy történetesen ütött ki. Csak mivel semmi oltási törekvést sem láttak, s mert az oroszok ezen városrész leégésével szabadabb kezet nyertek, gyanítják, hogy nem véletlenül történt az. Ezen városrész egyébiránt a szövetségesek tüzelésének nagyon ki lévén téve, rég el volt hagyva a lako­sok által. A 22-re következett éjjel élénk sürgölődését vették észre az oroszoknak a leégett városrészben vilá­gító golyók mellett. Azt hitték, hogy torlaszokat emel­nek, de úgy látszik, mikép csak a házakat készítették utczaharczhoz, mert másnap semmi torlasz sem tűnt fel. 23-án már megkezdették az oroszok a szövetségeseket apró kiütésekkel zavarni. Néhány jól irányzott kartács­lövés azonban megszabadítá a francziákat alkalmatlan vendégeiktől. Az oroszoknak, úgy látszik, egyáltalában nem kerülte ki figyelmét azon nagy törekvés, melyet a szövetségesek három hónap óta fegyveres erejök nö­velésére fordítottak. Mert bárha Szebasztopolhoz csak a harczképtelenekké lettek pótlékai mennek, annál na­gyobb figyelmet fordítanak Perekop és déli Oroszor­szág főlakhelyeinek biztosítására, sőt a félsziget többi részét sem hagyják el, s újabban nevezetes csapatokat lehetett több helyen észrevenni. Brunt admirál Várna helyett Balcsikot óhajtja főlakhelylyé tétetni a Krimiába intézendő szállításokra nézve. Odessai hírek szerint ott folytonosan vonulnak ke­resztül csapatok, többnyire a 2-ik 3-ik és 5-ik hadtest tartalékai tüzérséggel Nikolajeffhez. Odessa telve van katonákkal. A gránátos hadtest megérkeztével Lüders­tbck déli hadserege, kinek főhadiszállása Kishenesben van, ismét nevezetes számra jutott. Ismail és Bender erősítésén folyvást dolgoznak. Hir szerint a nikolajeffi tartaléktábor parancsnoksága Rend tbk 3-ik hadtesti pa­rancsnokra fog bízatni. Ezen tartaléktábor, mint mondják, 62,000 ember gyalogságból, 17,000 ember lovasságból és 148 ágyúból fog állani. Azon négy kozák őrszem, mely az arabati földszoroson Geni­si és Arabat között volt fel­állítva, Arabatba visszavonult, s Wrangel ték osztályá­val egyesült. 80 verstnyire Arabattól hadastyáni lakta­nya van kiszolgált azovi kozákok számára. Ezen egyet­len ponton van 100 verstnyi (14 —15 mértföld) téren iható víz, s miután az itt volt néhány hadastyán Genit­­schibe vitetett, a kutat betöltötték, s a Siwask vagy rest tengerből sósvizet vezettek oda. Hir szerint Gortsakoff hg 24.000 emberből álló kivá­logatott fegyveres erőt, alkalmasint a már említett grá­nátosokat kell érteni, vont magához, s Liprandi hadtes­tét azonnal megerősítette egy új hadosztállyal, mi­ál­tal Csorgun és Kamara nem kevéssé van fenyegetve. Az angol kormány újabb tudósítási szerint Hangönél a „Kossak“ legénységéből 5 ember halt meg, 4 meg­sebesülve, 7 pedig, s ezek között Geneste hadnagy, Easton orvos, Sullivan seb nélkül estek fogságba. Az „egyetlen élve maradt néger“ úgy látszik, irigyelte a mingli tatár babérait. A franczia testőrségben Szebasztopol alatt nyílt fe­­gyelmetlenség adta magát elő — a szíjak végett. A császár ugyanis csupa túlságos kegyeletből nagybátyja emléke iránt függő szíjakon hordoztatja testőrségi csa­pataival a tölténytáskát és kardot. A hadseregben rég behozott javítás mellett tehát most már csak ezen kato­nák viselik a lógó és sebesmozgásban alkalmatlanul rep­kedő mellekön keresztben álló válszíjakat, s a fehér szí­jak igen kitűnő czélpontul szolgálnak messziről az el­lenségnek. Ezen oknak tulajdonítják a testőrség könnyű gyalogjai, hogy máj. 23-kan 1600-ról 750-re olvadtak le, s a gránátosok épen igy jártak jún. 7-én; megkér­ték tehát a katonák küldöttség által Pelissier tikot, hogy engedjen felszerelésekben változtatást tenni. A tá­bornoknak természetesen ehhez nem volt joga, mert ez a régi szíjazat — dynasticus kegyelet. Másnap tehát a katonák mindnyájan letették a szíjakat engede­lem nélkül, s töltényeiket elhelyezik a mint tudják. Konstantinápolyban jun.elején a keresztény pátriárkák a Portánál megjelenvén, kérdést tettek, ha vájjon igaz-e hogy az angolok toborzást indíthatnak a keresztények között. A feleletre, hogy: igen, azt viszonzák, mikép ők készek török tisztek és altisztek alatt nemcsak 10, ha­nem 80,000 embert is állítani, de ők akadályozni fog­ják hitfeleiket, hogy az angol csapatba álljanak, mert ők ezen toborzásban egyszersmind térítgetést látnak az an­gol egyház részére. A török miniszterek ugyan erre semmit sem feleltek, de bizonyosan örvendenek ezen ellenállásnak, s épen azon módon igyekezni fognak azt titokban fentartani, mint Stratford lord elhárítani.­­ Elhatározván magát a Porta 40 millió pengő forint kölcsönt felvenni, úgy hiszik, ezen összeggel fedezve lesz a hadviselés a jövő tavaszig. Tovább nem gondol­koznak, mert addig, erősen hiszik, hogy egészen­ más mérveket fog felvenni a háború, és más központot fog az nyerni. Kecsegtetik magukat, hogy nemcsak Szebasz­topol hanem az egész Krimia ügye is el fog (?) még e nyár folytában dőlni. A szövetségesek is ezen hitben lát­szanak vagy legalább látszottak lenni június elején a kül­­jelek szerint, mert Bulgáriában mindenféle rendelkezé­sek történnek, melyek szükségesek lesznek, ha septem­­berben vagy még korábban is Perekopnál fognak állani. A Duna és Balkán közötti téren távirdai huzalok állít­tatnak, s a huzalokat útvonalak fogják követni. Szilisz­­tria és Balcsik között már megkezdték az út­építést, hír szerint ezt egy másik, Dobrudschába vezető, keresztbe fogja metszeni. Az angol hadügyminiszter közlése szerint jún. 18-án egy tbk, egy ezredes, egy alezredes, 7 kap. és 9 had­nagy, öszvesen 19 tiszt esett el. E szerint nem lehet­­len, hogy 50—60 jön harczképtelenné téve, de a hír, hogy maguk az angolok négy­ezer embert vesztettek volna, mindenesetre nagyítás volt. Kopenhágából jun. 25-től érkezett távirdai sürgöny szerint négy hajóból álló szövetséges hajóhad jelent meg a Fehértengeren Archangel felé vonulván. Párisi hírek szerint jun. 25-től Mellinet és Camou tábornokok nehéz sebet kaptak a jun. 18-ai csatában. Általában felettébb szomorú hírek vannak még arról folyvást forgásban. A császár gyöngélkedik, állítólag azonban csak színből, hogy Párisban maradása ne szol­gáltasson más magyarázatra okot, nem kisérvén el ne­jét Eaux bonnes-ba, hova ez a mai nap eltávozott. — S azért nem kísérténél, mert a jelen pillanat felet­tébb válságos , minden perezben döntő események hírét várván Krimiából E nap ismét azon hír terjedt el Párisban, hogy a császár mégis el akar menni Krimiába. A testőrségnek még itt levő része paranc­ot kapott készen tartani magát az indulásra Szebasztopol alá. A börzén folyvást újabb ujonczok kiállításáról beszél­nek. Pelissier sürgönyei lovasságot kívánnak, s azok folytán már két karabélyos, és két vértes ezred indulási parancsot kapott. Állítólag Mayran,Brunet és Bonnet tábo­rok jun. 18-án elestek, Bosquet meghalt (?) sebeiben Franczia és angol hivatalos adatok szerint a jun. 8-ai veszteség a sebesültekkel és foglyokkal együtt franczia részről 3,328 embernél valamivel több, az angoloké pe­dig mintegy 1,500 ember. Párisban egy előkelő franczia katona azt nyilvánítá, hogy Vauban ideje óta, még soha sem volt város job­ban védve mint Totleben Ilik által Szebasztopol. íme a „Moniteur“ szerint egész terjedelmében a jun. 7-ki harczról. Pelissier tbk jun. 7-kén kelt részletes jelentése, melyet lapunk 5-ik számában közlött előleges tudósításában ígért. Némelyek ugyan csupán ismétlések fognak az olvasó előtt lenni, de eddig a hir szólott, s most a történelmi okmány, mely annyival érdekesebb, mert különben épen a hírek sokasága és különfélesége miatt lehetetlen az olvasónak szabatos felfogást alakítni magának az egészről. „Tábornagy úr! Jmn, 7-ki és 8-ki távirdai két sür­gönyöm, és 9-ki levelem tudósiták önt röviden a 7-én fényes sikerről. „Ma megkaptam Bosquet töb jelentését, valamint a többi várt tudósítást is, s annál fogva most egészen és részletesen előadhatom ezen ütközetet, mely valóságos győzelem az ez által fegyvereinkre árasztott fény és nyert eredmények fontossága által. „Mikép már szerencsém volt önt tudósítani, 6-kán d. u. 3 órakor jobb szárnyunkon megkezdtük az ágyúzást a város ellen; azon pillanatban ugyanazt tevék az an­golok is, s működésök azonnal segítve jön balszár­nyunk ütegeinek egy része által. Ezen tüzelés élénken folyt 6-dik és 7 dik közt egész éjen át, és 7-én, d. u. 3 órakor balszárnyunk minden ütege részvétével jön az kiegészítve; ekkép e pillanattól fogva a hely körül volt övezve a tűz által, mely a hajógyári öböl (Cavénage“, „Kielbucht“) melletti ütegeinktől kelet felől, egész a vesztegelődi öbölig terjedt nyugaton. „Ekkor a Raglan lord, Omer pasa és általam meghatá­rozott tervnek végrehajtása Bosquet tlek által, ki azt szor­galmasan betanulta, megkezdetett. „Elfoglalandók valának jobbról, a hajógyári erőd elő­­müvei, az általunk „fehér müveknek“ vagy „Febr. 22-ki és febr. 27-inek“ nevezett müvek, középen a zöld ha­lom (mamelon-vert) a Malakoff torony előtt, mi­közben az angolok a kőbányaművet foglalandják el a nagy Re­dan (fürészded bástya és nem fűrész malom) előtt. Min­­denik támadás töredezett, sziklás, meredek party szaka­dékok által volt egymástól elválasztva ; a fehér műveké a Malakoffétól (tulajdonképen csak annak zöldhalmi erő­művétől) a hajógyári szakadék, s a Malakoff elleni tá­madás az angoltól a Karabelnaja szakadék által. Ezen szakadékok alkalmatlanul elszigetelők a támadásokat egymástól, de fedezett részeiknél számos és erős tarta­lékot helyezhettünk el az ellenség tüze ellen biztos­ságban. „A második hadtest 2-dik, 3-dik, 4-ik és 5-dik had­osztályai voltak támadásra határozva. D. u. négy és fél órakor elfoglald ezen négy osztály csatatéri helyét, a Mayran (3-dik) és Dulac (4) osztály a hajógyári oldalt a Camou (2) és Brunet (5) osztály a középet. „A hajógyári halomháton Mayran tloknak kellett a febr. 22-ei és 27-i fehérművek elleni együttes támadá­sokat igazgatni. Hadosztályának I dandárja, Lavarande tlok vezénylete alatt, mely a gyalog vadászok 19-dik zászlóaljának egy részéből (Caubert parancsnok alatt), a 2-dik zuávokból (Laurin ezredes alatt), s a 4-ik tenge­rész ezredből Cendrecourt alezredes alatt) állott, hajó­gyári futóárkainkat foglalta el. Ezen hadoszlopnak volt meghagyva a febr. 27-ki (az oroszok Selinginskinek nevezik) mű megtámadása. „Lavarande dandárjának balján volt a Mayran had­oszt. 2-ik dandára Failly tbik alatt, mely a gyalog vadá­szok 19-ik zászlóaljának többi részéből, a 95-ik sor­­ezredből (Danner ezredes alatt), s a 97-ik ezred 1-ik zászlóaljából állott. Ezen hadoszlopnak a febr. 22-diki (az oroszok Volhynskinek nevezik) művet kellett magá­hoz ragadni. „Dulac hadosztálya tartalékát alakítá ezen két táma­dásnak; ezen hadosztály 1-ső dandárának, Saint-Pol­­iik alatt, a hajógyári párhuzamokba kellett helyezkedni a két első hadoszlop támadó megindulása után, másik dandára ezen hadosztálynak, Bisson tbik alatt, a máso­dik tartalékot alkotá. „Továbbá a 97-dik sorezr. 2-ik zászlóalja s a 61-ik egy zászlóalja, Larrouy d’Orion alezredes parancsnok­sága alatt a 97-ik ezredtől, a hajógyári szakadékban vonatott össze az ellenség megkerítése, s visszavonu­lási útja elmetszése végett a fehérművek elfoglalása után. „Középen a működés Camou tlokra bízatott. Hadosz­tályának 1. dandára, Wimpffen tbok alatt, a Malakoff irá­nyában levő erőmű párhuzamait foglalta el: jobbra az algíri lövészek (Rose ezredes), középen az 50-ik sor­ezred (Brand­on ezredes), balra a 3-ik zuávok (Pol­­hés ezredes). „Camou hadosztályának 2-dik dandára, Vergé­­lek alatt, tartalékul állott a Karabelnaja szakadékban, ké­szen lévén az I-ső dandárt pótolni a párhuzamokban. „A Brunet hadosztály, parancsnoka alatt összevonva, szinte a Karabelnaja szakadékban, a második tartalék volt. „Két zászlóalja a császári testőrségnek, egyike grá­nátosok, másika csendőrök, Camou­­lek rendelkezése alá adattak ezen támadás alatt. „Az egész, Osman pasa török hadosztálya által jön kiegészítve, ki Omer pasa fővezér által Csernaja melletti seregétől elszakasztva, az inkermanni magaslatokon foglalt helyet. „Hat és fél órakor Raglan lord az angolok vigyázó pontján volt; én ekkor a Victoria vára­s előtti erődít­ményhez érkeztem, s innen a lordságával történt egyez­ségünk szerint röppentyűket bocsátottam fel a támadás jeléül. Bosquet tek, ki a lancasteri üteg szomszédságá­ban volt, az utolsó jelentéseket kapta.Minden kész volt, a csapatok forrtak hevükben, és teljes hit által voltak lelkesedve a siker iránt. „Az első röppentyű felszállásával a Lavarande dan­dár, tábornokával élén, kiered a hajógyári második pár­huzamból, és rohamléptekkel magához ragadja a febr. 27-ei művet. A kartács és puskalövés daczára, mely az áthaladandó 200 métre távolságban sok embervesztesé­get okozott, a hadoszlop a lövéseken és töréseken bejut a vára­sba. Minden ponton kéttusa keletkezik, a vé­delmezők jó része megöletik, s rövid időn urai mara­dunk az erődítménynek. „Ugyan­azon jelre s hasonló tűzzel a febr. 22-ki mű­re rohant a Failly-dandár. Itt a távolság kétszeres, az odajutás nehezebb, s a másik mű oldaltüzelése nagyon erős , de semmi sem tartja vissza ezen rendületlen dan­dárt. A vara­shoz ér tömegben, a sodró tüzelés alatt megmássza a bástyát, s a kétségbeesett ellenség ellen­állását a mű belsejében megtöri. „Két oldalról szorítva a mieink által, az oroszok ren­detlenül futnak, részint azon kis üteg felé, mely máj. 2-án emeltetett a hajógyári szakadék torkolatának védelmére, részint, azon hídhoz, mely az ezen szakadékot a szebasz­­topoli nagy kikötővel összekötő öböl felett van. „Katonáink egy része, az ellenség üzésében elragad­tatva, elfoglalja a máj. 2-ki üteget, s annak ágyúit azon­nal beszegezi. De mivel ezen üteg 500 métre távolság­ra esik a vonalunktól legtávolabb fekvő febr. 22-ki mű­től, s mivel a körfal művei és a rév éjszaki erődés ket­tős védelme alatt áll, lehetlen még megtartására gon­dolni. Magran­­lok egy orosz hadoszlop közeledését látván a máj. 2-ki üteg visszafoglalása végett, szuronytámadást rendelve, visszanyomja a hadoszlopot a városba, s 60 foglyot, ezek között 3 tisztet nyer. Ezután összeszedi előrehaladt csapatait, s visszavezeti a febr. 22-diki és 27-ki művekbe, melyek végkép birtokunkban maradnak. E közben a Larrouy d'Orion alezredes alatt a hajó­gyári szakadékban összevont két zászlóalj nem maradt tétlenül. Azon pillanatban, midőn a támadás határozott jellemet ven, a szakadékban aláhaladva a vízvezető hid­­ közelébe ér, s a jobb parti lejtőséget megmászva, a két

Next