Pesti Napló, 1855. július (6. évfolyam, 1591-1617. szám)
1855-07-20 / 1608. szám
25-1608. 6-ik évfolyam. Szerkesztő szállása: Szerkesztési iroda: uri-utcza 5-ik szám, 3-ik ,meist, 15-ik szám. Angol királynőhez czimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részeit illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. _________________ Kiadóhivatal, 1855. Péntek, julius 20. Előfizetés föltételei: Vidékre, pon t . n: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félénk...........................10 „ „ Egyetem-utcza, 2-ikszám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Tiirdptmonvph Hiin • 5 hasábos Petit sor 4 P- kr- Bályegdij, külön, 10 p. kr. - niraetmenyek ulja . Magán Tita 5 hasábos petit sor 5 p. kr. resten, ulusz borán. Évnegyedr . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... ” „ „ PEST, jul. 20. Közérdekű napi kérdés. (Az úrbéri kármentesítési közleményeknek a hitelezők általi kényszerített elfogadásáról.) I. Az 1848—diki posonyi országgyűlés 9-dik törvényczikke örökösen megszüntette az urbér és azt pótló szerződések alapján akkorig gyakorlatban volt szolgálatokat, dézsmát és pénzbeli fizetéseket. A rögtönzött törvény, valódi forradalmi rendszabály, természetesen igen érzékenyen sújtotta a készületlen, földeik művelésében az akkorig divatozott rendszerre támaszkodó birtokosokat, kik egyszerre megfosztattak jövedelmeik tetemes részétől, s készpénzen veendő munkára szorittattak ott, hol a munkás kezek hiánya, a volt jobbágyi osztály benyélési hajlama s olykor daczos ellenszegülése miatt napszámost találni gyakran lehetetlen, minden esetre pedig nehéz és áldozatokba kerülő vállalat volt. A rendszabály forradalmi természetét azonban jótékonyan mérsékelték a tcz. 1- s 5-diklusa, ugyanis a megbénított földbirtokos nemességnek némi vigasztalásul ugyanazon 9-dik.czikk 1-ső §-sa által a földesuraknak kármentesítés igértetett, s ezen ígéret a nemzeti közbecsület védpajzsa alá helyheztetett, az 5-dik §-os által pedig azon jótékonyság mondatott ki enyhülésökre, hogy oly földbirtokos ellen, kinek birtokához urbériség volt kapcsolva, — a kereskedési viszonyokból eredő váltók kivételével, egyéb adóssági követelések fel ne mondathassanak, és csupán a törvényes kamatok nem fizetése iránti követelések hajtathassanak be bírói eljárás útján. Az. országgyűlés tehát elég merészen ugyan, de mégis a magánjogok sokkal nagyobb kíméletével járt el, mint a franczia nemzetgyűlés, mely az 1789. aug. 4-iki nevezetes éjszakán minden hűbéri természetű adókat s terheket minden kármentesítés nélkül, a sou Verain nemzeti akarat buzogányával ütött agyon. A jobbágyköteléknek s azzal egybekapcsolt szolgálmányoknak meg nem állhatása és a jogosítottak méltányos kármentesítése melletti megszüntetése későbbi legfelsőbb rendeletek, nevezetesen az 1848-diki december 2-dikán kelt proclamatio, az 1849. július 7-tőli nyilt-parancs, s végre az 1851. dec. 31-ki organicus nyilt-parancs által által is világosan megerősíttetett. És ez az 1848-as viharnak tagadhatlanul jótékony eredménye, melynek méltán örül minden józan államgazda, minden felvilágosult hazafi s emberbarát, mit csak a szűkkeblű önzés nézhet kancsal szemekkel. Az elvileg kimondott kármentesítés írott malasztjának életbeléptetése azonban sokkal nehezebbs bonyodalmasbnak mutatkozott, mint az igazságos elv egyszerű kikiáltása. Csak 1853. márt. 2-kán kelt azon legfelsőbb nyilt parancs, mely által az egykori földesurak s a volt jobbágyok között Magyarországban az úrbéri kapcsolat s ezzel rokon jogállapotok folytán fenforgó viszonyok végképpen szabályoztattak, és egy másik az úrbéri kárpótlás és földtehermentesítés foganatosítása iránt. Ezen utóbbi cs. nyiltparancs bevezetésében czélul tűzetik ki, hogy a) a jogosítottak mielőbb a megszüntetett járandóságokés kellő kárpótláshoz jussanak ; b) hogy a földteher-mentesítés minden érdekeknek lehetőleg megfelelő módon eszközöltessék. Az itt szerepelő érdekek pedig sok neműek, s különbfélék. Első kérdés: ki fizesse az elenyészett úrbéri jogokért járó kárpótlást? — E kérdés úgy fejtetett meg, hogy ezen kárpótlás az ország által, s csak az országos jövedelmekből teljesítessék. És valóban mindenki fizeti az ezen országos tartozás letisztázására szükséges pénzmennyiségből az adópótlék alakjában rá aránylag kivetett részt. Aki pedig gondolkodni tud és akar, s gyáva önzésben elfogulva nincs, örömest fizeti ezen adót, mert tudja, hogy ez áron a legnagyobb, legfontosabb közérdek, a föld szabadsága, s a földműves személyes szabadsága, szereztetik meg a haza javára, melynek boldogító következései kiszámithatlanok; s hogy ez az egyetlen czélszerü mód a közjóllét nagy postulátumát a jogosítottak kármentesítését parancsoló szent és sérthetlen jog megkimélésével összekötni, javitni, s haladni, forradalom, és annak erőszakos eszközei nélkül. — Ha e czélre fizetünk, tudjuk, miért fizetünk , mert a nemzetgazdaság alphái közt találjuk, hogy a föld felszabadítása a föld értékét növeli, s a földművest szorgalmasb és nemesebb művelésre serkenti; oly eredmények, melyekért kiki örömest teheti filléreit a köztárczába. Másik kérdés: Micsoda kulcs szerint határoztassék meg az ország különböző részeiben a földesurakat illető kármentesítési összeg? — E tekintetben a magyarországi megyék 8 osztályba soroztattak, s az úrbéri kárpótlás osztályzatok szerint megállapított összegekben fizettetik ki, melyeknek megállapításánál az úrbéri szabályok s az adó kivetésére készített 1844—diki országos osztályzat szolgáltak alapul, s a megyék különböző termékenysége s kereskedelmi helyzete kiindulási vezérszempontul. — Hasonló alapon indult el a magyar forradalmi nemzeti gyűlés is, midőn a kármentesítés megtestesítése felől tanácskozott. Harmadik kérdés, melynél alig van jelenleg hazánkban több embert legközelebbről érdeklőbb: vájjon úrbéri kármentesítési papírokkal lehet-e magánadósságokat is fizetni, mely hitelező köteles, s melyik nem köteles ily papirosokat adósától elfogadni? Ezen érdekes kérdést az 1854. január 16-ikán megjelent legi pátens rendeleteinek figyelmes combinatioja nyomán lehet csak tisztába hozni, mely midőn a kitudott úrbéri s tizedkárpótlásnak mi módon s mely kútfőkből eszközlendő lehető gyors kiszolgáltatását tárgyazó határozatokat megállapítja, egyszersmind 30- s 44-ik §§-aiban a fenebbi égető kérdésre nézve is rendelkezik. Ezen §-osoknak kellő értelmezése s horderejűknek kiszámítása nem egy tk olvasónknak kétségét fogja megszüntethetni, ki most a sokféle magyarázgatás s véleményhullámzás közt nem tudja, hová legyen. Két könyvecskére figyelmeztetjük itt az olvasót. Egyik Pesten, az idén, Heckenastnál jelent meg a belügyiministérium jóváhagyásával, s czíme : Útmutatás arra nézve, hogy mikép kelljen azon feleknek, kiknek a földtehermentesitési pénzalapokon igényeik vannak, ezen igényeket érvényesiteniök? — a másik egy derék, gondolkodó öreg úrnak, ki magát megneveztetni nem akarta, szinte Pesten s ez évben szinte Müller Gyulánál megjelent, összesen 12 kis lapra terjedő röpirata, melynek czime : Mely hitelező köteles és mely hitelező nem köteles kármentesítési kötelezvényeket adójától elfogadni? Magyarországra nézve az 1854. jan. 16-ikán kiadott , úgynevezett úrbérkármentesitési cs. k. patens 30- és 44-ik §-ainak értelmezése, és horderejűknek kitudására szolgáló pátensi és törvényi kivonatok. Mindkettő sikeresen fogja előmozdítani az eligazodást. Az említett jan. 16—ki pátens 5-ik §-a szerint a földtehermentesítési pénzalap az úrbéri kárpótlási követelésekért a hozzá utalt jogosítottaknak nem készpénzt, hanem mint hitelezőinek rendszerint öt százalékos kötelezvényeket ad, s készpénzben csupán a tíz forinton aluli, s oly maradéköszszegeket fizeti, melyek különös kötelezvények kiadására nem alkalmasak. Ezen földtehermentesítési kötelezvények folyó számokkal s kamatszelvényekkel vannak ellátva, mik után a kamatok félévenkint készpénzben fizettetnek. Érettek az összes birodalom kezeskedik, árvái, gondnokság alatti, takarékpénztári, egyházi pénzalapi és alapítványi tőkék befektetésére, biztosítékképein elfogadásra alkalmasak, s az ausztriai nemzeti banktóli előlegezvények nyerése tekintetében az álladalmi papirosokkal egyenlők. Bírnak tehát az álladalmi papirosok minden előnyeivel. És azért, aki ily papirosokban fizettetik, s azokat tovább adni nem kénytelen, nincs oka búsulni. Bírtak azonban az álladalmi papirosok minden hátrányaival is. Névszerinti értékükben, a jelen percben, nem realizálhatók; a diplomatia szeszélyeinek minden hullámzását, a politikai szélrózsa minden változását érezik. Most csak 70—73-an kelnek, s 100 forintnál 27—30 százalék veszteséget mutatnak. Innét a hitelezők lázas kedélyállapota, innen a nyugtalan tudvány s kérdezősködés : el kell-e fogadni e papirosokat névszerinti értékben , s kiknek kell azokat elfogadni ? micsoda sorozatban van megállapítva az elfogadás kénytelensége? — Senkinek sincs kedve azon előnyben részesülni, hogy hitelező társai előtt a kifizettetés kedvezésére méltattassék. Nincs kétség, hogy vannak hitelezők, kiknek e papirosokat elfogadni kell, s ha már egyszer kell, bizonyos az is, hogy azokat névszerinti értékben kell elfogadniok. Nyíltan ki van az mondva a belügyminisztériumnak 1854-ki 4103-ik számú, s a pozsonyi cs. k. helytartósági osztályhoz kiadott rendeletében, hol ez áll : „Ezen legfelsőbb helyen szentesített nyílt parancsok által azon elv van megállapítva, hogy a kárpótlandó javak birtokosainak hitelezői,lejárt és azonnal felmondható adósság követeléseikkel a kárpótlási tőkére utaltathatnak, s így követeléseikért földtehermentesítési kötelezvényeket nyernek névszerinti értékben. Ugyanezen belügyminiszteri rendeletben felszólíttatik a helytartó osztály, hogy a politikai igazgatása alatt álló közalapítványokat illetőleg a kármentesítendő jószágok birtokosaitól a tőke- visszafizetéseket földtehermentesítési kötelezvényekben ne csak elfogadja, hanem a követeléseknek ezekre a utalványozását a törvényszékeknél egyenesen kívánja. Hogy tehát közalapítványi adósságokat ily földtehermentesítési papirosokkal fizetni lehet, semmi kétséget nem szenved. Lehet e azokkal fizetni magánhitelezőket, s különösen melyeket, és minő eljárás szerint ? legközelebb fejtegetendjük. TÓTH LŐRINCZ: A NŐK PARADICSOMA Franczia regény. F év a 1 után fordította Gero. NEGYEDIK KÖNYV. Sulpice orvos. II. A fogoly nő. (Folytatás. *) Chiffon Virginia karjára tévé kezét. Annyira oda volt, hogy alig bírt lélegzeni. Chiffon , mint tudjuk, szüzén maradt még minden erőszakos benyomástól. Nem ismerte sem a színpadot sem a könyveket. E fájdalmas hang szíve mélyéig hatott. — Mindenemet odaadnám, hogy őt megmentsem! monda. — Várjon, várjon! csitítá Virginia: halljuk a folytatást. Chiffon nyugalmat eretetett, megtörte kényes szemét. — Én oly jól olvasok, jegyzé meg Virginia, más nem okozna oly hatást. Chiffon nem felelt. Virginia — maga is kiváncsi a folytatásra — folytatá: „Volt az Anjou-utczában, a Saint-Honoré külvárosban, egy szép lak. Colombel gróf állami hivatalt viselt. Sok ember járt a házhoz. A grófné vendégei színét képezték valamennyi társadalmi rétegeknek, jóknak és roszaknak. Mindenkinek, aki fénylett, joga volt belépni. „A gróf nem sokat ügyelt rám; a grófné meg eleinte épen ellenszenvvel viseltetett irántam. A két gyermek azonban, Eugenia és Mari, szinte imádásig szerettek. — Müller Ferencz, kit e házba érkeztem óta csak egyszer láttam, igy szólt: „ — Ön akarta igy. Mindazon helyzetek között, miket polgárisult életünk szükségei támasztottak, ez a leg*) Lásd P. Napló 1607-dik számát, nehezebb és bajosabb. A világ, mely önt környezi, ellöki önt, ha hozzá közeledik; ha távolodik tőle, a világ meggyűlöli önt___Ön szerepe a szerénység, vagy jobban mondva, a mozdulatlanság.... Végtanácsom az, ne legyen ön itt se nagyon szép, se nagyon tehetséges, se nagyon szellemdús! „Anyám, mind magamon mind másokon tapasztaltam e szomorú szavak igazságát. Eltávolodtam a világtól, s a világ bántogatott; mások ismerőseim közös helyet akartak foglalni a szerencsések asztalánál, s durván visszaküldték őket a cselédszobába. Jobbra is balra is ajtó van. Kifeszített kötélen kell haladni egyensúlyban. Nem láttam tanítónét, ki vagy el ne veszett vagy vértanúvá ne lett volna. „Járt Colombel grófnéhoz két fiatal ember, mind akettő kitűnőleg urias és a nagyvilágba való. Egyiket egyszerűen Fernandnak hitták; azt mondták, nincs családja. A másik nemesember volt, neve Galleran Robert. „Ezekről azért szólok, anyám, mert egyikök vesztemet okozá, midőn jót akart velem tenni, s mert a másik egész életemre rendkívüli befolyást gyakorolt. Most is, midőn ezt írom, tudom, hogy nagy részben ő foglalja el gondolatimat, s nem nevezhetem meg az érzelmet, melylyel iránta viseltetem. „Galleran úr gazdag volt egykor, de örökségét már csaknem végkép elpazarlá. Fernand ur azon fiatalok közé tartozott, kiknek jövedelemforrásai a világ előtt is, melyben forgolódnak, titokban maradnak. . . — Ha a kisasszony elfáradt . . . kezdé itt Virginia. Chiffon csakugyan kezébe támasztotta volt fejét, de csak azért, hogy jobban hallhasson. Galleran neve, amint egyszerre Solange előadásában fölmerült, Chiffonban új érdeket gerjesztett iránta. — Csak folytassa, mond Chiffon. Félek , hogy értem jőnek. . . • Olvasson gyorsabban. Virginia folytatá: „Midőn a borzasztó esemény történt, anyám, melyet elbeszélendő vagyok, meg nem mondhattam volna neked oly pontosan, miféle ember volt e két úr. Fernand, úgy látszik, figyelemmel volt irántam, s én a miatt nem nyugtalankodtam. „Fernand sokkal többet járt a házhoz, mint Galleran Robert. A grófnő őt legbizalmasabban fogadá. A világ roszul is beszélt viszonyukról. Fernand többször hevesen védelmemre kelt, midőn látta, hogy roszul bántak velem (mert a grófné viselete irányomban gyakran vendégeit is megsértette). Ezért mindenesetre köszönettel tartoztam Fernand úrnak, habár éreztem, hogy ily ügyvéd csak ártani fog ügyemnek. „Egyszer a grófné szemére vetette neki brántam a részrehajlását, és pedig oly kifejezésekben, hogy kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy házát elhagyom. „A két gyermek, Eugenia és Mari kedvéért, beleegyeztem, hogy a hónap végéig még maradok„Május 9-dikén 1849-ben (ha száz évet élnék, e nap megmaradna emlékben végső napomig) Colombel gróné nagy tánczvigalmat adott férje előléptetésének ünnepére, ki a szárd udvarhoz ügyvivővé neveztetett. A palota nagy volt ugyan, de oly sokan hivattak meg, hogy úgy kellett tenni, mint polgári házakban szokás. Több szobát kiürítettek s kivételesen az ünnepély számára rendeztek el. E szobák sorába esett a grófnő magánterme s azon szoba is, hol rendszerint én voltam a két gyermekkel. A grófnő öltözékszereit felvitték a második emeletre, úgyszintén minden ékszereit is, engem pedig, Eugenia és Marival, a szomszéd szobában szállásoltak el. „Meg kell jegyeznem, édesanyám, hogy Fernand az imádásig szerette a két gyermeket, s én is talán azért vonzódtam hozzá. Sohasem jött a házhoz anélkül, hogy a gyermekek szobájába be ne szólt volna. Itt aztán fél óra hosszat is elmulatott, elenyelgett velük. „Nekünk is megvolt kis ünnepünk a felső szobában. Tiz - tizenkét szép kis leányka tánczot Eugenia és Marival, én zongoráztam nekik. A szülők fel-feljöttek őket megnézni; s mert tudták, hogy én elhagyandom a házat, többen ajánlatokat is tettek nekem. így többek közt B. herczegné kérdezé tőlem, tudok-e németül; s midőn igennel válaszoltam, azt monda : „— Ha ön Berlinbe akar jönni, Beauvais kisasszony, mihelyt leányaim nevelése be leend fejezve, nem lesz önnek többé szüksége tanítványok után nézni. „A herczegnő férje akkor orosz követ volt a berlini udvarnál. „A gyermekeknek éjfélkor kellett haza menniök. Egy negyedórával éjfél előtt hallom e hölgyeket beszélni, hogy Galleran Robert úr százhúsz ezer frankot veszített, s ez összegből legalább ötvenezerét becsületszóra. Az említett összeget Morges gróf nyerte. „A hölgyek pedig hozzá tevék: „— Isten tudja, honnan veszi ő e pénzt! „— Valóban kellemetlen dolog, jegyző meg egy másik, mert Galleran ur derék gavallér. „Én még sohasem láttam őt. Csak annyit tudtam róla , hogy szoros barátságban áll Fernanddal. Kicsiny bálteremünkben egy óranegyed csupa zavarban telt el. Tánczosnéink fölszedték bárkonyukat, hogy haza menjenek, és sokan a szülők közöl ott voltak , utasításokat osztogatva a gyermekek felügyelőn élnek. A zavar közepén észrevevém, hogy azon szomszéd szobának ajtaja , hol a grófné öltözékes ékszereit zárta el, ki van nyitva. „Láttam, hogy a grófné maga gondosan bezárta volt e szobát, S a kulcsot magával vitte. „A kis Mari ezt mondá nekem : „—Hát nem látta kisasszony?-----A mama feljött egy félóra előtt, s bement a szobába, . . . . nem jött bennünket megcsókolni. „—Oly haragosnak látszott, jegyzé meg a kis Eugenia.“ (Folytatjuk.) PESTI NAPLÓ. Pest, júl. 20. A „Magyar nép könyve“ második folyamából a két utósó füzet egyszerre fog megjelenni. Megjelenését eddig az egyik szerkesztőnek közbejött súlyos betegsége, s a másiknak e lapok szerkesztése körüli elfoglaltatása akadályozák. A késedelemért a tartalom változatossága által igyekszenek a szerkesztők a közönséget kárpótolni. Költeményeket adnak Aranytól (Zács Klára: Énekli egy hegedős a XIV. századból. Egyike a legjobb magyar balladáknak.) Tompától (Arszlán, szintén történeti ballada), Petőfitől (öt nagyobb költemény a legjelesebbek közöl, melyeket e korán elhunyt nagy költőnk hátrahagyott.) Humoristicus beszélyt, vagy inkább genreképet közlenek a szerkesztők Jókaitól. (Kötél áztatva jó. Komáromi mendemonda.) Ez már második komáromi genrekép derék no•»iwggBrH— TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Pest, jul. 19. Duhogva, mord képpel, ül az öreg katona reggeli kávéjánál, a hírlapokat alig véve kezébe s már is eldobva; a világ sehogy sem forog kedvére: dinnyéit elverte az utolsó jégeső, a turkestáni magvak elérkeztéről máig szó sincs, és szép terve , Oroszország legyőzetése dugába dőlt. Ki a manó tűrne ennyi csapást egykedvűleg? pedig mindössze mennyibe került volna Európának e terv létesítése? Egy kis csendes világháborúba az igaz, de hiszen aki a czélt akarja, annak akarnia kell az eszközöket is. Tehát a háborúról egy szót sem többé; ha a világ fejünk szerint nem akar forogni, tulajdonítsa magának bajait, a muszka hatalmaskodást, jégesőt, vihart, szárazságot, cholerót. —