Pesti Napló, 1855. július (6. évfolyam, 1591-1617. szám)
1855-07-24 / 1611. szám
Távirati magán tudósítások. Elindult Bécsből, jul. 24. 11 óra 35 p. reggel. Érkezett Pestre jul. 24. 12 óra 20 p. délután. Varsó. Lengyelország javára nevezetes közigazgatási reform várható. Stambul, jul. 19. Omer pasa tegnap ide érkezett s hihetőleg a főparancsnokságról lemondana. PEST, jul. 24. Kétségtelen, hogy a többi lapokkal együtt mi is az iskola- és az egyházügyi minisztériumnak a Pesten felállítandó protestáns theologiai tanoda iránt közlött kibocsátványát igen szélesen értelmeztük. Követtük a Budapesti Hírlapot, mely a kormány, hivatalos organja,s melyben legelsőbb jelent e hir, s ily alakban meg. Okunk nem vala a közlemény hitelességében kétkedni. S ha kár is, hogy tévedések csúsztak a közleménybe, minket azért semmi vád nem terhelhet. Ott olvasván a hirt, hol annak valódiságáról teljes tudomást tehettünk fel, midőn lapjainkba átvevők, a fájdalomért, melyet az néhány érzékeny kedélyben okozott, a felelősséget ezennel másra bárintjuk. Mi sem egyszer sem máskor nem csináljuk a történeteket, hanem csak elbeszéljük, amint a forrásokból merítjük, melyeket meg szoktunk nevezni, mint jelen esetben is. Ezen figyelmeztetés után, mire egyébiránt szükség sem lett volna, ha nem volnának emberek, kik ott szeretnek zajt ütni, hol senkinek semmi köze lármájukkal , kötelességünknek tartjuk, a Budapesti hírlap következő nyilatkozatát szóról szóra átvenni : Pest, julius. 21. Lapunk tegnapi száma irányczikkében közöltük a Pesten felállítandó evangelicus theologiai tanintézetre vonatkozó miniszteri rendelet szavait. E helyreigazító közlésre okot és alkalmat azon körülmény szolgáltatott, miszerint e lap 765-ik számában a mondott ügyet illető legelső tudósításban az volt — de tévedésből — mondva, mintha a dunamelléki superintendentia tavaly a Kecskeméten lévő helvét hitvallású theologiai tanintézetnek Pestre áttételét kérte volna; azonban a cs. k. egyház- és közoktatásügyi miniszter gróf ur ő excjának e tárgyat illető rendelete oly módon volt közölve, hogy abban a Kcskeméten lévő theol. tanintézet áttétele legtávolabbról sem valt érintve. Mindamellett több lapokban e tudósítás oly alakban tétetett közzé, mintha a cs. k. magas minisztérium rendelete a kecskeméti beol.tanintézetnek Pestre áttételét tárgyazná, mint azt t. ez. Hunfalvy Pál úr egy a „Pesti Napló“ julius 14-diki számába igtatott irányczikkében világosan mondotta , s a „Vasárnapi Újság“ julius 15-dikén hasonló módon értesítette a felöl olvasóit, miből sajnos félreértés, s mint biztosan értesültünk, Kecskeméten elkeseredés és ennek következtében a fenyegető csapás elfordítását tárgyazó sok tanácskozás és értekezés is történt. Az illető rendelet saját szavainak általunk kiadatása, reméljük, mind a félreértést eltávolítja, mind az elkeseredést lecsendesiti; s vajha azon evangéliumi buzgalmat is keltené fel, hogy aprólékos helyi érdekekhez ragaszkodás helyett, az összes magyarországi protestáns egyház közügye és java kegyeltetnék.— Az ezen ügyet illető közlésünkben a protestáns egyetemre gyűjtött pénzeknek is a pesti theológiai tanintézetre tehető fordításáról levén szó, a miniszteri rendelet szavai által e körülmény is oly móddal egészíttetett ki, hogy csak a dunamelléki superintendentiában gyűjtött pénzeket lehet az itt czélra használni.“ A Budapesti Hírlap ezen nyilatkozatából, melynek taglalásába ereszkedni nincs szándékunk, két dolog iránt nyernek megnyugvást .Azok, kik nyugtalankodnak : először, hogy a kecskeméti theológiai tanintézet Pestre nem tétetik át; másodszor, a protestáns egyetemre gyűjtött pénzöszlet nem egészen fordítatik a pesti theologiai tanintézet fölállítására, hanem annak csak azon része, mely a dunamelléki superintendentiából került össze. Kétséget nem szenved, miként Kecskemét áldozatot tett volna, ha theologiai tanintézetét Pestnek adja át, s mi nem csodálkozunk, ha az áldozat fájdalmat okoz egyéneknél és erkölcsi testületeknél egyiránt. Nekünk eszünkbe jutott a nagyenyedi tanoda, mely örömmel vált meg theologiai tanintézetétől, hogy Kolozsvárt, mint alkalmasabb helyen, egy központi erős theologiai tanintézet alakulhasson. Ezen reminiscentia csábított reményekre, mikről, mint látjuk, lemondani kell. Csak egyet nem értünk. Azt t. i., hogy miután a vasút által majdnem Pest kapuihoz jött Kecskemét, s miután Pesten theologiai tanintézet állíttatik fel, mi módon lehet tört tantermeket eszközölni Kecskemét számára?, mi módon lehet véghezvinni, hogy a tanítványok ne jöjjenek egyenként s végre egészen Pestre? Visszatartóztatásuk csak úgy képzelhető, ha Kecskemét kiválólag olcsóbb város lenne Pestnél, mire eddig megnyugtató adatunk nincs, vagy ha tanintézete a pestinél szélesebb alapú, jobban dotált, s nagyobb tekintélyű tanárokkal ellátottá válnék mint a pesti, mi nem lehetlen ugyan, de azért mégis nem könnyen hihető. A protestáns egyetemre begyült pénzöszlet kérdésére nézve igaz, hogy a kormányrendelet csak a dunamelléki egyházkerület illetőségét rendeli a theologiai tanintézetre fordíttatni, de ezzel nincs kizárva az a valószínűség, miként a testvér egyházkerületek hamar belátandják, hogy a pesti egyetemre adakozók pénze, legjogosabban, legerkölcsiebben csak a pesti nevelési intézetre fordíttathatik, s ha már az adakozók intenzióját követve okvetlenül arra kell fordittatnia, akkor jobb alkalom nem nyithatik meg, mint most, s jobb tárgy nem található, mint épen azon theologiai tanintézet, melynek Pesten leendő fölállítását az iskola- és egyházügyi minisztérium kibocsátványa megengedni kegyeskedett. KEMÉNY ZSIGMOND: TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Magyarország a szerb vajdaság szemesi bánság mezőgazdasági statistikája. Hivatalos s magán- utón gyűjtött legújabb adatok nyomán kidolgozta és közrebocsátotta Galgóczi Károly, hites ügyvéd, M. G. Egyesületi okleveles gazda, és a magyarhoni földtani társulat rendes tagja. Pesten, 1855. 430 lap, ára 2 p. fzt. Magyarország ereje, jólléte, hatalma még mindig a mezőgazdaságban gyökeredzik. Ez okból korszerűbb, hasznosabb tárgyat nem választhata magának szerző, mint épen Magyarország gazdasági statistikája leírását. És mi e munkát még érdekesebbé teszi, az, hogy fő czélyt Szerző nem annyira a szigorú száraz tudományos rendszert, mint inkább a gyakorlati hasznot s hasznavehető útmutatást tűzte ki, s e részben örömmel kell beváltanunk, hogy nem tekintve az ezer meg ezer akadállyal való küzdést, s több nem reménylett oldalróli részvétlenséget, nehéz feladatának lehetőleg s jelesen megfelelt. Szerző munkáját 3 fő részre osztotta. Első részben a mezőgazdasági statistika alapját, az éghajlati, földterületi , népességi , birtoki viszonyokat, a forgalom eszközeit, ipart és kereskedést , és a mezőgazdaságot előmozdító intézkedéseket fejtegeti. E részben a meteorológiai viszonyok terjedelmesen és részletesen adatnak elő. Éghajlatunk fejtegetésében megelégedéssel láthatjuk, miszerint ez mind a növényi, mind az állati életre felette kedvező. így az Európában eddig felfedeztetett 1000 s néhány nyilván nősző növényfaj közöl hazánkban 2500 találtatik, s e tekintetben csak a kétszerte nagyobb Francziaország múl felül bennünket 3540 növényfajával. Az emlős állatoknak pedig 35 neme és 61 faja találtatik nálunk, holott Kayserling és Blasius szerint ezek száma egész Európában összesen csak 66 nemre és 146 fajra megy. És a házi állatokon kívül mind az emlősök, mind a madarak, hüllők, halak, főkép pedig rovarok osztályából oly nemeket és fajokat is mutathat hazánk, melyek más tartományokban vagy épen nem, vagy csak igen ritkán fordulnak elő, s mindezek egyenként előszámláltatnak. A földterületi viszonyok közöl kiemelendő, miszerint az ideiglenes adósorozati bizottmány számítása szerint az összes használható föld 31,600,995 holdat tesz, melyre nézve Magyarország s a Szerb vajdaság területe 3644 47/ ausztriai □ mérföldet tevén, a haszonvehetlen földre 4,870,000 hold esik. A termőföld, mivelési ágak szerint ily formán oszlik meg: szántóföld van 12,598,468 hold rét és kert 4,322,198 h., legelő 533,050 h., szőlő 503,591 h., erdő 8,475,495 h., vádló 364,198 h. Itt világos, hogy az adósorozati bizottmány a szőlők térfogatát igen kevésre teszi s ezt szerző nemcsak megjegyzi, hanem igyekszik ki is igazítani, mert például Dél-Biharban csupán 1700 hold szőlő van kitéve, holott maga Várad 3900 holdat bir. A kassai kerületben a hivatalos kimutatás 28,495 holdat vesz fel, pedig magában Zemplén vármegyében a Hegyalján helységenként számítva 20,000 hold szőlőnél több találtatik. A termőföld természeti tulajdonságát megyénként és részletesen fejtegetvén szerző, azon eredményre jut, miszerint az összes termőföld mennyiségéből fekete kemény agyag, porhanyó fekete kertiföld és sűrü fekete homok van 15,690,300 hold, középszerű és ritkás homok 5,358,600 h., sárga agyagos 4,344,000 h., köves, kavicsos s egyéb föld 6,504,180 hold, melynek azonban legalább három ötöde erdőség. A birtoki viszonyok taglalása igen fontos és érdekes részét teszi a munkának. Lehető hiteles számítás szerint 1000 holdnál többet bíró család van 3600, gazdatisztek, haszonbérlők stb. 16,400 család, kisebb nemes és polgári földbirtokos 235,208 család, felszabadult úrbéri telkes 545,252 család, a mezei s iparos kézműves osztályból földbirtokos 45,000, összesen 845,460 család, mely szerint közép számmal minden családra átmérőleg 37 hold jutna. Az 545,252 telkes gazda közel van az országban gazda, ki egy egész teleknél többet bir, 17,262, egy egész telekkel biró 48,599, félteleknél többet biró 43,865, féltelkes 173,119, negyedtelkes és féltelken alul biró 239,692, negyed telken alul 22,715. A telek-elaprózás, melynek rendes kísérő társa az elszegényedés, különösen a hegyesebb vidékeken (főleg Trencsén északi részében) szembetűnő; ellenben legkevesbbé osztozkodtak meg a mosonmegyei telkesgazdák, de a vagyonosság is itt legnagyobb. A tagosítás előnyei meggyőzőleg vannak előadva, s azért sajnálni lehet, hogy mindeddig hazánkban csak 500 tagosított helység találtatik, melyeknek határterületök 1,840,240 holdra megy. És itt óhajtható volna, hogy a minimum kérdése törvénynyel döntetnék el, különben a megtörtént tagosítások jó eredményei is megszünendnek , s a földaprózás s vele a szegénység évről évre nagyobb fokra háland. Az urbériség eltörlése s a tagosítások óta a föld becse mindenütt tetemesen felszökkent, s szerző mind a földek örök árát, mind a fizettetni szokott haszonbéri árakat vidékenként közölvén, e részben igen gyakorlati hasznos útmutatást ad az illetőknek, valamint a gabonára, más portékákra, s a házi állatok különféle fajaira nevezetes piaczok, piaczi árak, vásárok közlése is hasznos utasítást és felvilágosítást nyújt mindenkinek. A mezőgazdaságot előmozdító intézkedések közt különösen kiemelendő a magyaróvári állami gazdasági tanoda, melyről szerző egész ügyszeretettel értekezik, s ezt minden eddigi közleményeknél bővebben, hitelesen, s minden ágában részletesen megismerteti. A munka második részében a tulajdonképeni mezőgazdasági statistika tárgyaltatik, előadván a gazdálkodás különböző gyakorlott módjait, a mezőgazdasági tiszti és segédszemélyzetet, gazdatiszti nyugdíjintézeteket, cselédek és napszámosok béreit vidékenként, az eddig tett telkesítési munkálatokat, divatozó földmivelési rendszereket, kertészetet és gyümölcstenyésztést, a szőlőmivelést igen kimerítőleg és jelesen. De fénypontja e részeknek az állattenyésztési czikk, melyben a magyarországi ló-, szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésnek nemcsak jelen állapota, hanem az akadályok is nagy részletességgel adatnak elő. Végre a harmadik részben némely egyes okszerűen kezelt uradalmak egyes iparos vidékek, és községek gazdaságai hatnak le. Név szerint itt találjuk az Albrecht cs. k. főherczeg magyaróvári és bellyei, Batthyányi Fülöp herczeg enyingi és körmendi, Czindery László uradi és pellérdi, Eszterházy Károly gr. szeredi, Eszterházy testvér grófok rédei, Gyulay Ferencz, gr. zarándpanáthi, Hunyady József gr. kéthelyi, Inkey család iharosberényi, Károlyi György gr. aldebrei, Keglevich János gr. sajóvámosi, Mandl Lajos báró nagy-létai, Redl báró stanicsicsi, Sándor Móricz gróf biai és bajnai, Széchenyi István gróf pölöskei , Széchenyi Lajos gróf somogyvári , Zichy Edmund gróf szentmihályi uradalmainak leirását. E leírásokat, megvallom , nagy gyönyörrel olvastam, s azt hiszem , hogy ezekből tapasztalt jeles gazda is sokat tanulhat, ha akar, melyre nézve e közleményekért mind a szerző, mind azon tisztelt hazafiak, kik tudósitásaikkal a közjót előmozditani törekedtek, s közremunkálásukat nem sajnállották, nagy köszönetet érdemelnek. A munka kiállítása elég csinos, betű, papiros jó; sajtóhiba kevés; ittott topographiai tévedések vannak ugyan, de ezek jelen körülményeinkben, hol a politikai új szervezet és felosztás annyira ismeretlen, megbocsáthatók, s a munka belbecsét épen nem csökkentik. Melyre nézve nincs más kívánságunk, minthogy a szerző ernyedetlen szorgalma, munkássága, tetemes anyagi áldozata bőven jutalmaztassák meg a nagy közönség buzdító részvéte által, melyre minden tekintetben érdemes. FÉNYES ELEK, Pest, jul. 24. A lengyelországi reform tárgyában tegnap közlött czikkünk kiegészítéséül, az „Ind. beige“ varsói, jul. 16kius levele után,még a következő fontos részletet hozhatjuk föl : „A lengyel nyelv minden jogát visszanyeri a nyilvános iskolákban is. Nem mondhatni, hogy azokból örökre száműzve lett volna, de bizonyos tárgyakat, mint földrajzi, történeti, s mathematicai tudományokat a gymnasiumok felső osztályaiban orosz írjunk egyenlően! III. Mikép írjuk az idegen tulajdonneveket? Rájövök tárgyam azon kérdésére, mely körül, tudom, egyéni véleményem iránt, melyet örömömre jó sokan, és pedig azok is, kiknek köszönhetjük, hogy van már némi magyar nyelvtudomány, osztanak, sokan ellenszenvvel viseltetnek. Én nem haraggal, de türelemmel fogadom ez ellenszenvet, de nem mulasztom el annak táplálóit a következőkre kérni. Először: kívánok viszontürelmet, mert ez első kelléke az eszmék tisztulásának, a tudományos eszmecserék s vitatások sikerének. Hova jutnánk, ha szerencsétlenségre oly türelmetlenek volnánk a tudományos véleménykülönbség ellen, mint hajdan a nagy és szenvedélyes Dante a politika körül ? ‘). Tehát nem hasznos valamit legott kereken ledörögni, hogy az már megint hiábavaló, rosz, veszélyes s mit tudom én még miféle újítás. Ha megcáfoltatom pontról pontra úgy, hogy az én érveim minden erejöktől megúsztassanak, szívesen legyőzöttnek vallom magamat és elfogadom a jobbat. Íme a tudós és par excellence filolog németek még nem készek a komoly tudományos vitázásokkal, még mindig sub judicelis est,s mégis nem restelik azt szóba hozni, behozzák-e az újításokat a tanodákba is, vagy még no ? Mert van kölcsönös szolid türelmök, tudományos szellemük s komoly nyugodtságuk. Másodszor arra kérem az ellenszenvezőket, gondolják meg, hogy e nyelvtudomány a legfüggetellenebb, legszabadabb tér, hol tehát ha valaki ártatlan egyéni véleményt nyilvánít, arra haragudni, azt első percben visszautasítni sem nem illik, sem nem szabad. Mert hát ha azt a véleményt a nyelvtudomány hivatottjainak nagy többsége elfogadja és gyakorlatba veszi, és ha az a vélemény oly gyakorlati, hogy a nem nyelvész írók, a szépirodalom s más irodalomágak művelői is felkarolják ? Azért harmadszor figyelmükbe ajánlom az ellenszenvezőknek, vigyázzanak, nehogy előbb utóbb isolálva álljanak a tudományos eszmék ellenében. És most a tárgyra térve, kérdjük még egyszer: Mikép írjuk az idegen tulajdonneveket? E kérdés megfejtésénél szóba jöhetnek a). A keresztnevek. b) A középkori s újkori tulajdonnevek, c) Végre az úgynevezett ó-classicai vagyis hellén s római tulajdonnevek. A keresztnevekre nézve álljon az a fő elv, hogy azok, ha lehet, minél magyarabbak, azaz magyarul hangzók , magyar végzetűek, vagy épen magyarra fordítva legyenek. Tulságtól itt is őrizkedni kell , nehogy valaki avatatlanul fordítván neveket, nevetségessé tegye magát. A most ajánlott főelvtől, úgy látszik, senki sem idegenkedik, miután épen oly érvényben látjuk azt tartatni a családkörökben és az irodalomban, mint a csöndes zárdafalak között. A családoknál szebbnél szebb gyöngébke női nevekkel találkozunk, melyek természetesen az irodalom embereitől erednek, mert az irodalomban lett Clementinából K e g y e 1 k e, Modestinából Szerényke s mit tudom én még miféle nevek, melyeket sokszor kedélyes enyelgés hoz létre 2). A zárdák is német császári párthoz, hogy, ha valaki előtte a ghibellineket gyalázta, kész vala azt, még ha leány vagy asszony volt is , el nem hallgatás esetére , kővel megdobálni. Boccaccio, Vita. *) Szívesen emlékezem vissza egy enyeles estémre derék magyar családnál Pesten. Szemközt ült velem egy írén nevű halvány leányka, kinek beszélgetés közt, nevekről lévén szó, megjegyzem, hogy az ő neve görög. „Igen — szólt oda kíváncsian a kedélyes háziúr — hát mit tesz görögül ?“ — Hamarjában azt felelem: béke. Nosza most egyik is másik is magyarosítani kívánta as f) Dante, ki előbb a guelf vagyis pápai és szabadelvű olasz pártnak, mikép ősei, maga is hive volt, száműzetése után oly hévvel ragaszkodott a ghibellin vagy 1855. Kedd, julius 24. 28-1611. 6-ik évifolyam. Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása: Riadó-hivatal; vidékre, P hord* *.: uriotexa 5-ik szám, 3-ik emelet, Angol királynőhez czimzett szálloda, Egyetem-UtCa, 2-ik Szám, 1-10 emelet. Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. 15-ik szám. szám. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás Felévre.......................1?.”” Felévre ^ » » A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő. körfilljantok , hirdetmények) a kiadó-hivatallloZ intézendők. Hirdetmények dija 15 «“tánTai Tasábos netfilorm kf"’ ^ " Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el............................................................ ........................................— ■ ■ .- — — ■ -........ - ■ -■ — — — ■ ■ ■ ■ ■ nyelven tanítottak, s ezeket is jövendőben lengyel nyelven tanítandják. Az orosz nyelv nem tanítás nyelve, hanem az ifjúság tanulmánytárgya marad, s nem lesz eszköz többé, hogy a tudományok más ágaira csak ez által juthasson el.44 URHÁZY GYÖRGY. PESTI NAPLÓ. Pest, jul. 24. A Dunagőzhajózási társulat bevétele 1. évi junius havában 1,200,495 ft. 14 krt., múlt évi jan. havában 776,729 ft. 6 krt tett. Az egész évi bevétel az idén 4,158,372 forintra rúg; a múlt évi bevétel, június végéig, csak 2,857,860 ft. volt, s így 1,300,511 forinttal kevesebb, mint az ez évi. A „ Szent-István - Társulat“ július havi gyűlésén a társulati ügynök által benyújtott számadásokból kitűnt , hogy az ügynökségben eladatott május hóban 5689 kötött, 4 kötetlen példány és 63, 45 darab szent kép; június hóban 1021 kötött, 202 kötetlen példány és 500 darab sz. kép. Harlleben K. A. társulati könyvkereskedő által elszállíttatott májusban 6799 kötött, 4612 kötetlen példány és 10,774 darab sz. kép; és júniusban 1457 kötött, 3757 kötetlen példány és 5800 darab sz. kép. Ugyane gyűlésen Cantu Caesar „Világtörténelmé“nek magyar fordítása sajtó alá adatai határoztatott. A jövő közgyűlés ismét october hóban fog megtartatni, a nap még nem tűzetett ki, s ezért csak később fog közhírré tétetni. (Rel.) — Örömteli kebellel nyúlunk tollunkhoz, midőn a tiszai szerencsétlen vizkárosultak iránt mutatkozó részvét két szép példáját jegyezhetjük ismét föl. Erdélyi szomszédaink sem feledkeznek meg ínséggel küzdő magyarországi testvéreikről . Torda város érdemes polgármestere Nagy Miklós út 12 ft 6 kft. küldött be e lapok szerkesztőségéhez azon megjegyzéssel, miszerint bár szerencsésnek nem érzi magát, hogy a Tisza kiömlése által károsult rokonai érdekében kell írnia, mindazáltal örömmel említi Torda város polgárainak ama buzgóságát, hogy midőn egy hivatalos felszólítás következtében e szent czélra már szép összeggel járultak, egyszersmind önkénytesen minden hivatalos felszólítás nélkül gyűjtik össze e néhány forintot. Legyenek áldva a derék tordaiak azok nevében, kiket talán épen ezen adományukkal a legkinzóbb nyomortól mentenek meg. Méltó helyet foglalhat a fönnebbi nemeskeblü adakozók mellett azon emberbarát, ki S.A. aláírással a következő sorok kíséretében külde be hozzánk 1 pftot. „Enyhítse segély-fillérem, egy tiszai honfitársam csak egyetlen napi nyomorát.“ Mily lélekemelő nyilvánulása a nemes kebel benső részvétének ! Csak néhány ezeren legyenek honunkban, kik tehetségükhöz képest egy vagy több szerencsétlennek egy vagy több napi nyomorát enyhítik, nemsokára feledve lesz az ínség, melylyel az Ur keze a szerencsétlen tiszavidékieket meglátogatta, s áldva örökre azok emléke, kik azt velük elfeledtetik.