Pesti Napló, 1855. augusztus (6. évfolyam, 1618-1642. szám)

1855-08-01 / 1618. szám

menend. Mint hírlik, ez alkalommal egy nagyobb birtokot is meg akar látogatni, melynek megvétele iránt már alku­dozásban áll. — Mint a „P. Lt.“ értesül, múlt pénteken B. Füreden jelentékeny tűzvész dühöngött. — A nagy­körösi egyháztanács közelebb tartott gyű­lésében elhatározá, hogy az ottani nyilv. főgymnasium mellé még egy praeparandiát is fog felállítani 3 tanárral. — Veszprémből írják, miszerint itt a Veszprém megyé­­b­en alakult dalárda e napokban tartá első hangversenyét, melynek tiszta jövedelme a víz által károsult tiszavidékiek segélyzésére fordittatott. Nemesebbül nem is kezdhette volna meg a derék dalárda működését. — Örömmel olvastuk a soproni kereskedelmi és ipar­kamarának tudósításában, mely szerint a selyemtenyésztés ügye a soproni kerületben mindinkábbi virágzásnak indul. A köznép, látva az e térem­ fáradozásainak dús gyümölcsét, mindinkább nagyobb kedvet nyer a selyemtenyésztéshez, és míg 1852-ben csak 1800,1853-ban már 9500 font se­­lyemgubót adott el. Az egyszerű mód, melylyel sikerült a népet a gazdászat ez ágának mivelésére megnyerni, abból áll, hogy néhány ügyes egyén szemeltetett ki, kik a se­­lyembogarakkali bánásmódra a népet gyakorlati uton taní­tották meg. A soproni kerületben jelenleg 521,524 darab eperfa van, melyből legtöbb (289,281) esik Tolna, és leg­kevesebb (4225) Veszprém megyére. — Dob­sin a gömörmegyei bányavárosban jur. 19-én kiütött, általunk is jelentett tűzvész alkalmával mint külö­nös szerencse említhető föl, hogy az ottani lőportorony, melyben 15 mázsa lőpor volt, daczára annak, hogy fedele egészen elégett, és az ajtókra is lecsapott a láng, a tűz által megkímélve jön. Méltánylattal kell itt egyszersmind megemlíteni a községtanács emberbaráti gondoskodását, mely a lakosokat sújtott nagy csapás után rögtön lisztet vásároltatott be, hogy a szerencsétlen szükölködőknek éh­ségét enyhítse. —­ Uj-Becséről írják a „P. Ll.“-nak: Számos évek óta nem látogatták a bánságot az elemi csapások oly súlyosan, mint az idén. A Temes, Bega és Tisza medrei­ből kicsapott habár több százezer holdnyi területen el­­pusztító a vetéseket; a júniusban bekövetkezett hideg esőzés igen nagy mértékben ártott a búzaföldeknek; a júliusi jégvihar roppant pusztításokat tön a Bánátban és Bácskában. Ha ezen csapások be nem következnek, a bánság rendkívül gazdag aratásnak örvendett volna, így azonban a búzatermelés csak középszerű. Minőségre nézve a pancsovai és becskereki környéken igen gyönge, a te­mesvári, marosi és alsó tiszai vidékeken jobb, és némely helyen megközelíti súlyban a 86 fontot. Az árpa és zab mind minőség-, mind mennyiségileg kielégítő. A köles, kukoricza és burgonya tartós eset szükségesnek. Az uj búza mérője 4 ft 24 kr. — 5 frt. Az árpáé 2 frt. A rep­­etéé 7—7 frt 24 kr. A Tisza nyolcz nap óta nagyon apad.­­ A cs. k. bécsi gazdászati egylet az összes birodalmi juhtenyésztés érdekében elhatározta 1856-dik év május első napjaiban juh-kiállitást rendezni. Miután azonban a czél: alapos ismeretek terjesztése a gyapjú finomítása kö­rül, a nemesebb juhtenyésztés emelése, s a juh­eladás elő­mozdítása csak úgy lesz elérhető, ha a kiállítás az egyes koronaországoknak lehető legtöbb juhászataiból történik, a juhászat-tulajdonosok felszólíttattak, hogy jó előre érte­sítsék a gazda­egyletet, ha van-e szándékuk a kiállításban részt venni. Hazánkban a juhtenyésztés a gazdászat egyik fő ága, számos juhászaikkal bírunk, melyek mintául szol­gálhatnak, reméljük, miszerint ezek a kiállításon mind kép­viselve lesznek.A gazda­egylet ez eszméje mindenesetre meg fogja teremni gyümölcsét, és versenyre buzdítván az illetőket a juhtenyésztés virágzásának nagyobb lendületet adand. — Mint a „Lieb. Bote“ mainzi levelezője irja, Ter­­schak Adolf erdélyi, szebeni­ti, és a bécsi conserva­­torium növendéke, Mainzban néhány hangversenyt rende­zett, és annyira elragadá fuvolájával a közönségét, hogy mindenütt „az erdélyi csalogány“, és „Paganini fuvolán“ melléknévvel üdvözöltetett. Terschak London és Pá­­risban is igen nagy tetszőben részesült. Levelező — talán kissé igen merészen — a világ valamennyi fuvolavirtuózai közt az első helyet ítéli neki. Terschak Németország­ban bevégezvén körútját, hazájába utazandik, s igy nekünk is lesz alkalmunk őt hallani és megítélhetni. — Lola Montez egy színtársulat élén jun. 6-kán, San Franciscoból egy vitorlás hajón Ausztráliába utazott. Szándéka van ott előadásokat tartani, és később Chinán, és Kalkuttán keresztül Európába visszatérni, így írják leg­alább az angol lapok.­­ Chappon Lajos, fővárosunk egyik legjobb hírben álló vívmestere, vívtermét papnövelde (seminarium) utczá­­ból ugyancsak papnövelde-utczában levő 7. számú házba, az egyetem átellenében tette át, s a jövő iskolai negyed kezdetével növendékeket vesz föl magához kosztra és szál­lásra, kik egyszersmind a vívásban, német s franczia nyelv­ben gyakorolhatják magukat. A vidéki szülőket addig is czélszerűnek véltük C­h­a­p p o­n jeles és előnyös intéze­tére figyelmeztetni. — Nemzeti színház. Aug. 1. Ma adatik Reina, Jekelfalusy és Bodorfi urak föllépteül, uj szerep­­osztással : „Dom Sebastian.“ Nagy opera 5 felv. ze­néjét szerzette Donizetti. Hivatalos. Az igazságügyminiszteriumnak 1855. évi julius 19- és 20-a 14,529 és 14,688 sz. a. kelt bocsát­­ványa által, az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a soproni orosz, főtörvényszéki kerületben S­c­t­h­e­r József volt já­­rásbirónak megengedtetett. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály a keblében rendelkezésre álló Landos János fogal­mazó­ gyakornokot I. osztályú irodasegéddé, továbbá Szu­mná­n­s­z­k­y Ede szalontai adóhivatali tisztet és Freund-­­­ic­h L. pénzügyőri főfelvigyázót II. osztályú számvivő­­segédekké; s Varga János hivatalgyakornokot a debre­­czeni pénzügykerületi igazgatóságnál, továbbá Rajak Já­nos, Kecskés Ferencz és Csenger János napdijno­­kokat III. osztályú irodasegédekké kinevezte. — Börzetudósítások. Bécs, jul. 31. A papírok iránti vételkedv igen élénk volt, leginkább kül­megbízások folytán. 5%-os met. 767/8. Nemzeti kölcsön 82%-ért kerestettek. 1854—ki sorsjegyek 993/4-re emelkedtek. Államvasuti részvények 317%. 5%-os met. 77—76%. Lit. B. 92 -90. Nemz. köles. 825/16—%. Urbér kárp. köt. a. ausztr. 75%—75%. A többi kor. orsz. kibocs. 74—69. 48 %-es met. 67%—67.4 %-es 61—60%. 1834-iki sorsjegy 226—225. 1839-ki 120—119%. 1854-ki 99% —99%. Eszterházy sorsjegy 74%—74. Keglevich 10% — 10%. Waldstein 25%—25%. Bankrészvény 962— 960. Éjszaki vasutr. 203%—203%. Dunagözh. 12-dik kibocs. 535—534. Augsburg usa 120%. London 11.38. Páris 140. Napoleond’or 9. 24—9­23. Orosz imperiál. 9. 41 —9.40. Arany 24%—24%. Ezüst 20%—20. •Táviratilag. Páris, jul. 30. 3 %-tes rente 66. 80. 4% %-es 93. 25. Ausztr. államvasuti részv. 655. London, jul. 30. 3%-es consolok 91. Gabonaárak. Baja, jul.. 26. Búza : 4 frt 16—32 kr. Kétszeres és rozs : 2 ft 56 kr — 3 frt 12 kr. Árpa : 1 ft 44 kr — 2 ft. Zab: 1 ft 12—20 kr. pozs. m. Na­gy-B­ecs­k­er­ek, jul. 28. Búza : 4—5 ft. Ve­gyes : 3 ft — 3 ft 36 kr. Árpa : 1 ft 36—42 kr. Zab : 1 ft 36 kr; mind uj termés. Ó búza : 5 frt 30 kr. Kukoricza: 2 frt 36—48 kr pozs.­m. Repcze : 6 frt 30 kr — 7 ft 15 krajczár. Dunavizállás. Aug. 1-jén: 8' 3' 6"' 0. fölött. Semmi ismeretes hang nem fog szólítani. Csak a har­mat fogja nedvesítni a füvet, mely tetemim fölött zöl­­delend. Ki is hullatna reá könyeket ? „Aludni fogok. Anyám, ha egy hónap múlva el ta­lálnál jönni, ne kérdezd, hova temettek. Senki sem fogja már azt tudni. Kinevetnének téged, szegény, gyászba öltözött asszony. El ne jöj. „Lelkem oda fog menni, a­hol te vagy, ezt ígérem neked, anyám........ „ .... Emlékszem, hogy voltam ott. A Père-Lachaise temetőben történt, tavaszi reggelen. Ott állt egy fehér márvány sírkő , arany könyökkel. Körülötte csupa ibo­lya , szegfű és rózsa. A rácsozat előtt egy fiatal em­ber térdelt. Sirt, midőn lassaban egy virágot széttépdelt. „Társnőm azt mondá: „— Páris még itt is a nők paradicsoma.......... „Én, anyám, én Isten paradicsomába fogok menni. „Nemde többet szenvednek a szerencsések, ha meg kell halniok ? A halál jól esik azoknak, a kik szenved­nek. Azon fiatal leánykát, ki az arany könyükkel dí­szített fehér márvány alatt nyugodott, azon leánykát szerették, mert a sírjára szórt virágok mind frisek va­lónak. Bizonyosan ő is szeretett. Nagy gyász ez, anyám! Azon leányka gazdag, szép, vidor volt..........Mit saj­nálhatok én? . . . könyeimet? „Kis Klárámnak szívére fogod kötni, hogy okos le­gyen , onnan felülről látni fogom őt. Kis Henriknek meg fogod mondani, gondoljon reám, midőn először já­­ruland az úr szent asztalához. Szép angyal! Megvan­nak-e még hosszú szőke fürtjei ? Látod, anyám, neve­tek, ha eszembe jut, hogy még kérdezősködöm. „Én gyakran nevetek. Nehéz sírnom. Szemem kiszá­radt, fejem ég. Te rám nem ismernél ... „Még ezt az egyet elfeledem neked megmondani. Tegnap volt nálam ügyvédem. Ez bűnösnek hisz engem. És szépnek tart. „Most, anyám, megmondtam mindent. Isten veled még egyszer, isten veled örökre! Ha elolvastad e hosszú le­velet, mely fogságom óráit enyhité, fogd kézen Henrit és Klárát, s vezesd őket egykori szobámba, hol a kis arczkép függ. Midőn e képet festették, tizenkét eszten­dős valék : a kép mindig atyám ágyafeje felett függött. Boruljatok le mind a hárman a boldogságos szűz képe előtt s könyörögjetek Istenhez az elhunytért. Akkor én már nem fogok szenvedni . . . . “ (Folytatjuk.) U­ szonyok alatt, a legdurvább nomád népek tőszomszédság­­ában, melyek évezredek óta­ jellemöket nem változtatták, történetünk különböző korszakaiban, sajátságos mivelt­­ségi állapotokat találtunk kifejlődve, melyekről számta­lan, nagyrészben máig is fenn­maradt kisebb és nagyobb emlékek tanúskodnak. Kevés pont van a földön , hol a miveltség és annak művei a barbárok általi megsemmi­sítésnek ugyszólva folytonosan s annyira ki lettek volna téve, mint itt. A­hol az valóban, mint tudjuk, több ízben a seythák, alánok, góthok, hunnok, h­azarok, pecsenye­­gek, tatárok és törökök által, meg is történt. De úgy lát­szik csak azért, hogy kedvező körülmények alatt csak­hamar azután új erővel felvirágozzék. Azonban bár­mily gazdag emlékeit bírja is a krími félsziget m­ég most is a hajdani virágzó miveltségnek, mindazáltal azok csak egy igen kicsiny részét teszik az ezelőtt 70—80 évvel ott találhatottaknak. Azon pillanattól, hogy a muszkák 1783- ban lábukat a félszigetre állandóan betették, folytonosan és páratlan kíméletlenséggel pusztították a nagybecsű történeti emlékeket. Daczára annak, hogy Sándor czár ezek megtartását kívánván, pusztításukat kemény bün­tetés alatt megtiltotta. Sőt még az sem használt e tekin­tetben semmit, hogy a krimi muszka főkormányzók sok éven keresztül a legmiveltebb és tudományos képzett­séggel bíró emberek voltak, mint például Richelieu és Woronzoff herczegek, kik közöl ez utolsónak magának is szélesen kiterjedő birtokai vannak a félszigeten, s azt igen jól ismerte, így tettetett jelesen, Potemkin herczeg­­nek .seregévek­ bevonulása után azonnal semmivé Krím­nek két legvirágzóbb városa : Kerts és Theodozia. Clarke igen hiteles angol utazó előadása szerint, ki azu­tán 20 évvel járta meg Krímet, egyedül Kertsben 5000 házat rombolt szét egy csoport féktelen muszka katona. A muszka bevonuláskor Theodoziában a genuai­­ak idejéből még a legszebb épületek álltak fenn , mint a keleti építészet meg annyi remek­művei. De a muszkák nemcsak hogy ezeket széthányták, hanem még a köz­víztartókat is, melyek ily meleg éghajlat alatt annyira fontosak, összerombolták, sőt azon kevés fejér­márvány görög szoborműveket is, melyek még a mos­­lim tatárok 300 éves uralkodását túlélték, összedara­­bolták, úgy hogy midőn 1793-ban a konstantinápolyi muszka követségnek egy tagja Theodoziát meglátogatta, ott már csak szomorú maradványait találta a város haj­dani fényének. A későbbi idők sem voltak a történeti emlékekre nézve kedvezőbbek, s jelesen Szebasztopol építése alatt pusztult el legtöbb az érdekes, főként mész­kőből készült emlékekből. Mert valamint ezen század kezdetén a miveletlen törökök Egyptusban, nem vették maguknak azon fáradságot, hogy úgy szólva lábuk elöl a mészkő-rétegeket feltörjék, hanem a régi emlékosz­lopokat szedték szét, hogy azokból meszet égessenek: épen ez történt, fájdalom, az újabb időben Krímben is, és pedig oly kormányzat alatt, mely magát a miveitek közé számítja. Sőt ezen rombolás itt még tovább tar­tott mint Egyptusban, hol Mehemed-Ali vas keze, szi­gorú parancsa annak hamar véget vetett. A leghitele­sebb íróknak, mint egy Karamsins, a muszka kormány­tól segélyzett híres neufschaleli tudós utazó Dubois de Montpéreux, s igen sok másoknak, még muszkáknak is, tudósításai nem hagynak fájdalom , az említett krimi tény valódisága felől kételkednünk, így például Cher­­sonezusnak egy a görögök és byzantiak korában még igen szépen virágzó kereskedő városnak két tornya egy pompás kapuja s keritésfalainak nagyobb része még meg­voltak a muszkák bevonulásakor; de Karamsins idejében már szét voltak azok bontva, s köveit egy sebasztopoli veszteglőintézet építésére fordították , jóllehet maga ezen épület igen könnyen feltörhető és feldolgozható mészkő-telepre épült, s a­mi végre még ezen rombolást is túl­élte, azt teljesen semmivé tette 1830-ban Kruse muszka mérnöktesti hadnagy, kinek nevéhez a törté­neti régiség-búvárra nézve átalában a legkellemetle­nebb emlékek vannak kötve. Ez vállalta volt ugyan­is kötvényileg magára Szebasztopol építésekor, a sok kor­mányi épületek, kirakó helyek és vízvezetések elkészí­tésére szükséges anyagok kiszolgáltatását, s elég lelki­­ismeretlen volt a maga hasznáért, a legérdekesebb törté­neti emlékeket minden kímélés nélkül szétromboltatni. És ez,fájdalom,a szebasztopoli főhivatalok, sőt maga Woron­­zors­ág szeme láttára történt meg, így romboltatta e szét az inkermani szép sírboltokat, az őskori miveltség ezen be­cses maradványait, s köveiből meszet égettetett. Sőt még magasabb katonai hivatalnokok is követték ezen időben Kruse példáját. Rosenberg vezérőrnagy megki­­sérlette a bosporusi királyok évezredeken keresztül bán­­tatlan maradt sírdombjaikat, az azokban elrejtve gon­dolt kincsek végett, lőporral széthányatni s csak a kő­falak szikla­keménysége gátló czélja végrehajtásában. Egy más muszka főhivatalnok a tudományos műveltség nélküli kormányzó Karnatsoff 1833-ban hányatta szét a tatárok korából fennmaradt legszebb keleti építészeti emlékeket, a theodoziai török fürdőket, melyek a Po­temkin alatti pusztításokból még fennmaradtak volt, csak azért, hogy katonái számára a városnak ezen épü­letek által díszített részében, nagyobb gyakorlati tért nyerjen. Végre ugyanezen időben történt, még­pedig ez alkalommal a kormánytól megrendelt legnagyobb elő­­vigyázati szabályok daczára, erőszakos szétrombolása, mondhatni semmivé tétele, a hajdankor azon legdrágább egyszersmind legnevezetesebb emlék­maradványainak, melyeket Kertsben a Kouloba-dombon akkor felnyitott királyi sírboltban találtak , s melyek aranyból készülve eredetileg mintegy 140 fontot nyomhattak, de ezekből is cs­a mintegy 15 fontot lehetett megmenteni. A Krímben talált nagyobb és kisebb érdekes történeti emlékek 3 különböző korból származnak; u. m. t­ör az ó­korból, mikor ott évszázadokon keresztül gazdag és vi­rágzó görög telepek voltak; 2-szor a közép vagy ge­­nuaiak alatti, és 3- ot végre az újabb vagy tatár korból. A két utolsó korból mondhatni inkább csak nagyobb épí­tészeti emlékek maradtak fenn, míg az ásások által a földből folytonosan napfényre kerülő tárgyak csaknem kirekesztőig az ott megtelepülve volt görögöktől szár­maznak. Ezek közül innét igen sokat szétvittek, máso­kat összeromboltak, sőt az érerből állókat össze is ol­vasztották. A rombolásoknak véget vetendő elhatá­rozta végre 1825-ben a muszka kormány egy kö­zépponti Múzeum felállíttatását. S így jött létre Kerts mellett az úgynevezett Mithridates - halmon, mely egy elláthatlan tér közepében, úgyszólva csak föld­del kevert összehányt cserépdarabokból szárma­zott emelkedett hely, azon nagyszerű és igen szép múzeumi épület, melyet Theseus athenei temploma hű másának mondhatunk. Ebbe összegyűjtöttek számos márvány­szobrokat, fából nagyon mesterségesen fara­gott sarkophagokat, úgynevezett etruriai modorban ké­szült agyag vázákat, számtalan nyak- és karpere­­czeket, gyűrűket, melyek legnagyobb részt aranyból, s a­mi igen különös, teljesen azon alakra voltak készítve, mint az Europa legéjszakibb vidékein a sírboltokból ásottak, s a­mint azokat a koppenhágai és stockholmi múzeumokban találjuk. Több utazó összhangzó leírása szerint, ezen pompás és nagyszerű épületnek csak ki­kötője is már messziről kedves hatást tesz a vizsgálóra, belsője azonban még sokkal érdekesebb volt, a benne foglalt tárgyakon ugyanis, majdnem minden kivétel nél­kül más jellem volt kinyomva, mint a heten-fajta görög műveken, s az ország égalja, viszonyai és szokásai be­folyásának kétségtelen nyomait hordozták magukon. Ezen tárgyak nem voltak még elég részletesen meg­vizsgálva, s úgy a historikus mint a művész, még csak ezután élvezhette volna azok részletes tanulmányozásá­nak kedves gyümölcseit. De ezen szép reményeket a legújabb kert­i események tán már­is véglegesen meg­semmisítették. Csak egy pár nappal is azelőtt alig lett volna képes az ember elhinni, hogy egy háborúban, s melyben Nyugat-Európa legmiveltebb népei a győztes elfoglalók, oly pusztítások történhessenek, melyek a durva középkori hunnok, gothok és mongolokéi mellett méltán megállhatnak. Alig mertük volna még csak sej­teni is, hogy a minden európai műveit ember előtt is­meretes kertsi múzeum­, épen a franczia és angol hadi parancsnokok előtt lehet annyira ismeretlen, hogy ritka és nevezetes drágaságainak pusztílástóli megóvására legkisebb rendszabályról sem gondoskodtak. A szomo­­rító esemény sajnos, de megtörtént, s ez által a tudo­mány és művészet számtalan sok oly emlékektől foszta­tott meg, melyeknek elvesztése, fájdalom, örök időkre kipótolhatatlan. TAKÁCS JÁNOS: TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Történeti emlékek a Krímben, és a Kertsi mú­zeum , Gumprecht után. Krímnek déli része a történetbuvárra nézve egyik a föld legérdekesb pontjai közöl.Itt kedvező természetivi­ LEVELEZÉSEK. Gömör megyéből, jul. 30. (Ered. lev.) A nagy hirü jolsvai időjós Ferj­encsik Sámuel jólsvai ev. lelkész, a gömöri evang. egyházak főesperese, theolo­­gia tudora, és több külföldi tudós társulatok tagja nincs többé! Bár gondos ápolás, és rögtöni orvosi segély nem hi­ányzott , mégis ezen becses életnek áldozatul kellett es­nie a megyénkben folytonosan növekedő epemirigynek. f. hó 27-kén reggeli isteni tisztelet után — hol a buzgó lelkész több beteg embertársaiért még buzgón könyör­­gött a mindenhatónak — roszul lett, és már a következő nap első sugaras gyászravatalát világíták meg a még huszonnégy óra előtt ép erejű alig 60 éves köztisztelet­ben álló lelkésznek, a legjobb apának, és nemes, és fel­áldozó emberbarátnak. Gyöngéden szeretett családján kívül gyászolja őt a jolsvai evang. egyház, melynek 30 éven keresztül buzgó lelki pásztora volt, mint jó lelki atya felkereste e lakjaik­ban is gyászoló és szűkölködő híveit, hogy hű barátként vigasztalja, és segítse azokat. Méltó gyászt öltenek a gömöri ágost. hitv. egyházak, és iskolák, melyeknek felvirágzását bölcs tanácsa és közbenjárása által vajmi sokszor elősegité, s áldást mondanak poraira az összes magyar prot. egyházak, melyeknek a Gusztáv-Adolf egyesületnél nagyobbszerű segélyezéseket eszközlött. A bécsi cs. k. meteorológiai intézet is benne egyik jeles munkatársát veszité. Hült tetemei a boldogultnak ma tétettek örök nyugal­muk helyére. Hátra hagyott érdekes jegyzetei, melyek a természetbúvár előtt becseset bízhatnak — úgy hisz­­szük — hogy ügyszerető tudományos férfiak által meg fognak mentetni a feledéstől. Sár-Bogárd, jul. 29. (Ered. le­v.) Az aratás jobbára bevégződött. Kévékbe kötve, csomókba rakva az áldás, mit a munkás földmivelő osztály egész évi fáradozása jutalmául csendes megelégedéssel takarít csűrébe, hogy kenyérrel táplálja övéit, és polgár feleit a hosszú éven keresztül.­­ A túlságos bizakodás , az alap nélkül szűkölködő nagy remények, miket a hírla­pok csaknem mindannyian a jelen aratás roppant gaz­dagsága felől tápláltak, nem kis mértékben hazudtol­­tattak meg a tarlón, igazoltatván a tapasztaltabb gazdák nézetei, miket gyakorta lehetett hallani a hírlapok nagy lármája ellenében. Az igaz, szépen mutatták magukat az ősziek az ősszel és tavasszal, de minden reménynek e részben az aratás adja meg értékét, s ezért a tapasz­talt gazdák, bizony sok esztendők alatt gyűjtött tapasz­talásból az íróval tartanak, ki azt mondja : „parce gau­­dere oportet et sensim queri.“ A gazda megelégszik azzal, mit a barázdában talál, nem kecsegteti magát magas reményekkel, mert meg tudja becsülni egy lá­tásból, hogy mi lesz az eredmény munkája után. Azért minthogy nem feszítette ki nagyon várakozása húrjait, az idei aratás ezen középszerűsége sem találja őt meg­lepetve. S ha a próbanyomtatás után a legtöbb gazda csak szűken mérhet be rozsföldjeiről négy annyit, mint elvetett, s búza földjei nem adnak öt magot, ez által bár sújtva van, de elégtételül szolgál neki e körül­mény, hogy ő jobban látott és kevesebbre számí­tott, mint mások, s szép álmok helyett józanon szemlélődött . Valóban e vidéken , melynek gabo­nája pedig minden piaczon a legkeresettebb, az utóbbi évek termését nem haladta meg az aratás eredménye, sőt tavasziakban az idén is, mint már néhány években meglehetős hiányt tapasztalunk, mihez hozzá számít­ván a rétek meddőségét, baromtartásunkra átalában vé­ve ez évet nem mondhatjuk kedvezőnek, annyival is in­kább , minthogy a száraz időjárás miatt a legeltetés is csupán kénytelenségből, s a barmok sanyarúságával történhetik. A kukoric­a még eddig szépnek mutatkozik, de minthogy a csövedzés általában megkésett, gazdag aratásra e részben sem lehet még számítani, valamint a burgonyára is kedvezőbb időjárás kivántatnék. A rep­­czetermés sem elégítette ki a gazdákat, a kender pedig átalánosan igen rosszul sikerült, Babh igen kevés, köles tűrhetően mutatkozik. A legfigyelemfeszítőbb napi tárgy nálunk a cholera , mely e megye alsó részének már több helységeiben pusztított az idén, jelenben pedig helységünkben aratja áldozatait. De minthogy—dicséretére legyen mondva a helybeli elöljáróságnak és helységünk értelmesbejeinek, különösen pedig Dr. Kenessey Elek urnak — e hely­ségben elővigyázólag mind az orvosi segély rögtöni kiszolgáltathatására, mind a gyógyszerek tüsténti kéz­hez vehetésére nézve az előintézkedések még jó előre megtétettek, a betegedések számához képest aránylag csekély a halottak száma, s kik az orvosi segélyt rögtön használhatták, s az orvos utasítása szerint cselekedtek, még eddig csaknem minden egyes esetben meggyógyul­tak. E betegség e helységben június 15-kén mutatko­zott először, s azóta kisebb megszakadásokkal folytono­san tart. Elismerésre méltó dr Kenesseynek azon nemes tette, hogy ő a helységben és vidékén minden cholera­­beteget r­ögtöni és viryen-Feg­ylyel ellátni még a kór kiütése perezében megígérte, és azóta szavát a leghí­vebben megtartva, orvosi kötelességét a legbuzgóbban teljesíti. Vasárnapi iskolánk szorgalmas oktatónk s buzgó lel­készeink fáradozása folytán kezd népesülni, s reméljük, hogy jó akarat és kitartás mellett kívánt sikerre is fog vezetni! Egyházunk közterheinek a hívek által vagyonoss­ági arányban, s igy mindenkinek ereje szerinti viselheté­­sének eszközlésében most fáradozik egy az egyházi köz­gyűlés által e végre megbizott választmány. Majd ha a választmány munkálatával készen leend, e munkálat eredményéről nem mulasztandóm el e lapokban is emlí­tést tenni. Levelem írásánál itt letettem a tollat, de mondhatom nem minden megilletődés nélkül, s némi bosszankodás­­sal vettem azt fel ismét, hogy szóljak röviden oly tárgy­ról, mely kivált ily veszedelmes időben kétszeresen megérdemli az illetők figyelmét, s az e részbeni lelkiis­meretes utánlátást nagy mértékben igényli. És ez a bormérés ügye, mely a héber haszonbérlők által oly lelkiismeretlenül kezeltetik, hogy e kezelést nem lehet eléggé megróni, mert itt a közegészség forog szóban, mi okból kiszámíthatlanok a következmények, mik az ily kezelés folytán a közönségre három­olhatnak, s en­nek rovására be is következnek. De most e tárgyat nem érintvén több szóval, fentartom magamnak az alkalmat erről bővebben értekezni. AUSZTRIA, B­é­c­s , jul. 31. , cs. k. Apóst. Fölsége f. évi jul. 10- kéröl kelt legmagasb elhatározásával K­ü­b­e­c­k Alajos bá­rót , eddig regatioi tanácsost és ügyvivőt Sveiczban, a schweiczi szövetségnél miniszterresidenssé méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Az uj jegyzőségi rendtartás holnap lépéne hatályba. Az ausztriai-német postaegylet tanácskozmányai szinte holnap veendik kezdeteket, és pedig a kereskedelmi mi­nisztérium ülésteremében. A cs. k. hadsereget illető új nyugdíj-szabályzat szerint — mikép halljuk — a magas tábornokságra nézve 50 betöl­tött szolgálati év, minden többi katonatisztre nézve pedig 40 szolgálati év van határozva, az egész fizetésnek nyugdíjus nyerhetése végett. Egy hadjárat, melyben valaki 1849. óta részt vett, kettős szolgálat-évnek számíttatik be. Az ellenség előtt nyert sebek is különös kedvezményekre jo­gosíthatnak. KÜLFÖLD. Angolország, London, júl. 25. A „Times“ a „Journal de St. Petersbourg“-nak legközelebbi Hangó­­czikke fölött nem nyilatkozik oly megvetőleg, mint a „Globe.“ A fővádat nem lehet ugyan sem szépítni sem gyöngíteni, de a „Journ. de St. Petersbourg“ nyilatko­zatai mégis egészen más szellemei lehetnek, mint „Berg tábornoknak Dundas admirálhoz intézett bru­tális sürgönye“ , — és a rendelkezések, melyeket az orosz hadügyminiszter javaslatba hoz, hogy hasonló ka­tasztrófák visszatérése meggátoltassák, teljes méltány­lást érdemelnek. A fővádból, mint mondva volt, egy szót sem vesz vissza, úgy látszik, hogy az orosz kormányt legérzékenyebben sérti a „mészárlás“ (massacre) szó, melylyel egész Európa, akarata ellen is jellemzi a hangos esetet; de hát hogy lehetett fegyvertelen sze­mélyek a katonák többsége általi lekonczolását máskép nevezni, mint a barát és ellenség minden te­kintet nélküli lemészárlásának? Ha a parliament lo­bogóval csak legkisebb viszaélés történt volna is, hi­szen hatalmában állott az oroszoknak G e n e s t­e hadna­gyot s egy pár emberét foglyokul ejteni. A „Journ. de

Next