Pesti Napló, 1855. augusztus (6. évfolyam, 1618-1642. szám)
1855-08-01 / 1618. szám
St. Petersb.a többi állításai, mint p. o., hogy egy kis álgyu is volt a fedélzeten, melyet a tengerbe vetettek, ellentétben állanak Fanshawe kapitány nyilatkozatával, s azok fölött kellő ítéletet hozni nem lehet, mielőtt Sir P. Wood Geneste hadnagy tudósítását közhírré nem tette. Azt is jól tudjuk, hogy az állítólagos „gyúcsövek“ melyek a naszádon lettek volna, nem valának egyebek jelző röppentyűknél. Záradékul sajnálattal jegyzi meg a „Times“, hogy azon tiszt Hangőben, ki lobogóját ily módon bemocskolá, még pedig ily barbár tett által, nem defavoyáltatott, és hogy Oroszország még az életben maradottakat sem bocsátotta szabadon, s így a többiek lemészárlásáért egyedüli elégtételt is megtagadta. — A „Daily News,“ — miután a Kelettengeren működő hajóhad erejét részletesen előadta (lásd tegnapi számunkat) -- következőleg folytatja elmélkedéseit. A múlt évi hadjárat zártával Sir C. Napiernek meghagyták : „húzza be lobogóját, s lépjen szárazra.“ De ha egy gentleman test szolgáját elbocsátja, kevesebb durvasággal teszi ezt, mint amilyet Sir Charlessel éreztettek. Ezen, még eddigelé hallatlan eljárás okául azt mondották, hogy az admiral nem teljesített mindent, mit a parancsnoksága alatt álló flotta hatalmától méltán lehetett volna várni, vagy pedig ami neki meg volt parancsolva, hogy elvégezze. Sir Charles hajóhada következőleg állott: 19 sorhajó, 12 fregatt, 17 corbett, 8 kisebb gőzös, és 1 kórodahajó. A szövetségeseknek a Kelettengeren most levő flottájuk majdnem kétszer oly nagy, mint Napieré , és ha az úszó ütegek hozzá csatlakozandnak, kétszernél is nagyobb leend. Dundas admiral azon előnyben részesül, hogy neki a múlt évi vizsgálatok és kémszemlészetek mind javára esnek, és még sem mondhatni, hogy 1855- dikben több vállalkozási szelleme vagy tevékenység mutatkozott volna, mint 1854-ben. A partok ostromzárlása cseppet sem lett szorosabb, mint volt. A parton levő falvak és távirdai vonalak megtámadásai épen nem bírnak nagyobb jelentőséggel a múlt évieknél. Mi e hadjárat folyama alatt egy hadműködésről sem hallottunk, melyet Bomarsund szétrombolásával hasonlíthattunk volna egybe, és e csapás július vége előtt történt. Múlt évben azt mondák nekünk, hogy szárazföldi csapatok hiánya miatt a saison vége előtt mire sem lehetett vállalkozni. Igaz, hogy a szárazföldi sergek, miután végre megérkeztek , igen keveset vagy épen semmit sem vétettek használatba, de 1855-ben legkisebb intézkedéseket sem láttunk, hogy oda szárazföldi csapatokat küldeni szándékoznának. A kelet tenger egypár nyári hónapjai mihamar eltűnnek ; hát csakugyan azt akarják, hogy az 1855-diki hadjárat ama vizeken és oly eredménytelenül üssön ki, mint 1854-ben?“ — A „Daily News“ közzéteszi a Layard által a parliamentben is fölemlített óvástételét a moldva és oláh gentlemaneknek. Az alálíottak Párisban élnek, s különösen Claren don lord ellen panaszkodnak a fölött, miszerint Anglia és Francziaország nem gondoltak arra, hogy a vitéz román népnek, mely a megtiszteltetésre a szövetségesek oldala mellett harczolhatni büszke leendett, fegyvert adjanak kezébe. Második panaszuk az, hogy a bécsi conferentiákon a román nép nem volt képviselve, sőt hogy inkább annak sorsa fölött, daczára annak, hogy azt elvben „autonóm“nak elismerték, „majdnem önkényes“ határozat hozatott, így a III-ik jegyzőkönyvhöz mellékelt F. czikkely egy tollvonással semmisiti meg egy egész nemzet nationális lételét, midőn azt határozza meg, hogy az ottomán Porta a fejedelemségek lakosságának ne engedje meg oly eseményekben részt venni, melyek hazájuk nyugalmára nézve veszélyesek volnának. Ők jól tudják, mily hasznot húzhat Oroszország ezen „kétértelmű szavak“ magyarázatából ; ők nagyon jól tudnák, mit nevez Oroszország „veszélyes eseményeknek“ s „a csend és rend fentartásának“. Ők óvást tesznek minden ellen, mi a fejedelemségek sorsa fölött, azok beleegyezése nélkül elhatároztatott, vagy jövendőben elhatároztatni fog. — Alsóházi ülés jul. 26. A török kölcsönre vonatkozó törvényjavaslat, minden ellenmondás nélkül, másodszor olvastatik föl. —A segélyzési bizottmányban Sir G. Grey indítványára oktatási czélokra Nagybritannia számára 396,921 font sterling, Izland számára pedig 215,200 font sterling szavaztatott meg. Roebuck fölemlíti, hogy Chesney tábornok Newcastle bg által fölkéretett, venné át a török contingens organisatioját, később azonban Panmu re lord az ő helyére Vivian tábornokot nevezte ki. Vájjon lehet-e az e fölötti levelezéseket előterjeszteni? Palmerston lord feleli, hogy Chesney tábornok, kinek érdemeit teljesen elismeri , nem épen a török contingens szervezésére, hanem másutt alkalmaztatott. — Reed őrnagynak már ismeretes interpellatiójára következőleg felel Palmerston :Ha a szünnapok alatt oly körülmények merülnek föl, melyek szükségesnek vagy óhajtandónak tüntetnék föl a parliamentet hamarább híni össze, mint rendesen történni szokott: ő felsége miniszterei természetesen kötelességeknek tartandják ezt megtenni. (Nevetés.) A ház látandja, hogy e kérdésre lehetetlen felelnem. (Halljuk, halljuk!) Mire Reed őrnagy kinyilatkoztatja, hogy miután a ns lord a kívánt biztosítékot megtagadja, még ez estre feljegyezteti resolutio-indítványát. Sir H. Willoughby kérdésére Sir C. Wood kinyilatkoztatja, hogy Dundas admiral egy egész sor sürgönyt küldött be, s ezek között Geneste hadnagynak az orosz hatóságok által átküldött levelét Fanshawe kapitányhoz. Utóbbi okmány legközelebb a ház asztalára fog tétetni. Sajnálattal kell kijelentenie, hogy Oroszország a hangos foglyok kiadatását kereken megtagadta. Layard kérdésére Laing megjegyzi, miszerint az utolsó bécsi okmányokra vonatkozó indítványát, a premierrel tartott előleges értekezlete következtében, pénteken, aug. 3-kán terjesztendő elő. — Lord John Russellnek Disraeli által kívánt utasításai a parliament elé terjesztettek. — A „Times“ egyik czikkében lemond azon reményéről, hogy Németország viszonyai a nyugati hatalmakhoz, melyek kilátást nyújtanának az Oroszország elleni operatiókra, kedvezőbben fognának alakulni. Az új gyarmatügyi miniszter sir W. Molesworth tegnap Southwark követéül újólag megválasztatott, még pedig szavazat nélkül, pusztán kézfelmutatás által. Két ellenjelölt lépett föl a küzdtérre : John Hamilton, ki azonban még az elhatározás előtt visszalépett, miután a választók hangulata ellene nyilvánult. A második volt Sir Charles Napier, ki csak azért lépett föl mint jelölt, hogy alkalma legyen szólhatni, ki múlt évi hadjáratának s azon méltatlanságok történetét, melyet sir J. Graham követett el rajta, körülbelül ugyanazon módon adta elő, mint azt előbb már a „Times“-ban tette. A derék admirál szerencsétlenséget jósolt mind a Kelettengeren , mind a Pontuson; a Krimiában folytatott trójai háború úgy sem vezethet semmi eredményre, valameddig a mostani kormány fenáll. Különös durva kifejezésekben, s úgy látszik, a választók épületére a „perfid férfiú“, Sir J. Graham irányában, és a premier nyomozú kísérlete fölött, ki egy öreg bántalmazott tengerész katonának egy darab szalaggal (a Balhrenddel) akarta száját bedugni. Ő készebb volna jobb karját elvágni, mint ilyes valamit elfogadni, mert függetlenségét semmi áron sem adja. A közönség a derék admirált mély áhítattal s lelkesült helyesléssel hallgatta. Hamilton J. igen radical szellemben lépett föl, szidalmazta a háborút, mely csak azért folytattatik, hogy Lajos Napóleon trónja támogattassék. Ezen nyilatkozatra a sokaság: El vele! küldjétek haza! El az orosz kémmel! Űzzétek el a vörös republikánust!“ felkiáltásokkal felelt, s nem sok hiányzott, hogy a franczia szövetség szentségét kézzel foghatóvá nem tették előtte. Sir W. M oe sw o rth választóihoz intézett beszédében igen erős kifejezésekben mondá ki ítéletét a poeliták fölött, kiket ő „az ellenzék leglélekismeretlenebb részének“ nevezett. — Lyndhurst lord nemsokára Parisba, onnan pedig Németországba menend. — A kormány külön oktatásügyi minisztériumot szándékszik alapítni. — A parliament elnapolása kedden,aug.1 4én valószínűleg meg fog történni. A királynő Francziaországban utazása 15-kére van határozva, de még nem bizonyos, hogy a királynő saját személyében zárandja-e be a parliamentet. — Az „United-Service-Gazette“ szerint a kormány komolyan el volna határozva egy olasz légió alakítására. Ezen légió főhadiszállása sir James Hudson, — angol követnek a turini udvarnál — felügyelete alatt Novarába tétetnék át, mely a toborzottak gyülhelye leend. A főparancsnokságot az igen tisztelt H. Manners Percy, ezredes a gránátos gárdánál venné át. Tisztek részint olaszok, részint az olasz nyelvet értő angolok lennének. Hudson őrnagynak, mint főinspectornak székhelye London leend — Edvárd , szász-weimari herczeg Krimiából ide érkezett. — Ausztriai császár Ő Felsége Wiener Ádám urat ausztriai consullá nevezvén ki Hongkongba, e kinevezés ő felsége a királynő által helybenhagyatott. London , júl 28. (Távirdai uton). A „The Presse“ erősíti, hogy Ausztria által a nyugati hatalmaknak véd- és daczszövetség ajánltatott oly föltételek alatt, melyeket ezek nem fogadtak el. — A közmunkás iroda elnökségét Lowe kapta. Ez először B. Hallnak volt fölajánlva. Francziaország. Páris, jul. 28. A császár Biaritzban van , a politika szünetel. Csak apró híreket szedhetünk össze. Legelső az, hogy az angol királynő párisi útjának irányát megváltoztatták. Nagybritannia fejedelemnője Boulogneban száll ki, s az északi vaspályán megy Párisba. Minthogy azonban Páris kinézése ez oldalon nem a legkellemesebb, a franczia udvariasság e tekintetben is oly gyöngéd, hogy egy vasúti vonalat húz, az éjszaki pályafőt összeköti a keletivel, csakhogy magas vendégét Páris szebb részeinek látásával gyönyörködtesse. E szerint Victoria a Boulevard du Centre pompás útján megy be Párisba , ezután a Boulevardokon fölmegy a Madeleineig, innen a Concorde-piacz, Elyséei mezőkön át tér a st. cloudi útra. Napóleon herczeg 17-kén egész udvarával Boulogneba megy, a királynő elfogadására. Az elfogadási készületeket már megkezdették Páris, St. Cloud és Versaillesban. A városháznál nagyszerű gázvilágítás lesz; XIV. Lajos udvarát ékesítik. A Tuileriákban munkások sürögnek, kik a fényes ünnepély készületein dolgoznak. A st -cloudi palota már kész. Versaillesban a nagyszerű operaterem úgy javitatott ki, mint XV. Lajos korában volt, s csilárok, gyertyatartóks szőnyegekkel ékesittetik. A katonai iskolának a Marsmezőre tekintő homlokzatát nemkülönben ékítik. A Horloge-pavillon nagy tereme, melynek erkélyéről a Marsmezőre láthatni, gazdagon van fölbutorozva. Minden azt jelenti, hogy a Marsmező nagy katonai ünnepélynek lesz színhelye. — Tegnap a pénzügyi minisztériumnál majdnem lázadás tört ki. Azok, kik a szomszéd utczákban az óra négyetütésére vártak, az ajtóknak rohantak, a katonákat félrelökték, s derekasan pofozkodtak. Egyébiránt vannak kiváltságolt, kiválasztott személyek, kik külön ajtón is bemehetnek s annyi 50 frankot írhatnak alá, mennyi tetszik. Ez után a főhivatalnokok által kegyelt delnők üzérkedhetnek. (Az eddigi aláírás eredményét lásd alább a távirdat tudósitások közt).— A kormány az írók és drámai művészek egyletének segélypénztárára uj sorsjátékot engedményezett. Egy sorsjegy 1 és 5 frank. Az 5 frankos jegygyel 90,000 frankot nyerhetni, az 1 frankosok a többi apró nyereményekre jogosítvák. A sorsolási összeg 600,000 frank. — B i n e a u volt pénzügyminiszter nem fogadta el hivatalos kineveztetését az erkölcsi és politikai tudományok akadémiájába. (Tudhatni, hogy 9 akademistának a kormány általi hivatalos kineveztetése mily részvért csinált volt). — B. Rothschild Salamon, e ház veteránja, tegnap meghalálozott. — Az „Ind. belge“-nek Calaisból ezeket írják: Usedom, porosz rendkívüli küldött Londonban, bevégezvén küldetését a st. jamesi udvarnál, ma reggel családostul a calaisi révben kiszállt, egyenesen Berlinbe menvén. — Shirley tábornok, tegnap kiszállt Doverben, Krimiából jőve, s oly sürgönyöket hozva, melyeket még az nap este át kellett nyújtania a hadügyminisztériumnak. — Meyerbeer Calaisban kiszállt Párisba utazván. — A jövő hétre „Vivid“ új angol postahajót várnak, mely a dover-calaisi tengeri utat 75 percz alatt teszi meg.— Bonaparte Luczián bűnő, ki Olaszországban meghalálozott, Calaisban született. — A külügyeket illetőleg a következő újságokat szemelhetjük ki. Az „Ind. beige“ fölemlítvén a vitatott lengyel kérdést, közli, miszerint azt beszélik, hogy II. Sándor atyja irományai közt találta volna Lengyelország szervezetének egy orosz szolgálatban álló német tiszt által készített tervét. Az uj czár azt elolvasta, és meg lett volna lepetve a benne kifejtett eszmék által. A tbkot magához hivatta, kikérdezé, s még mélyebben meghatók őt a tbk feleletei, ki azt igyekvék megmutatni, miszerint Lengyelország állása állandó befolyással leend Oroszország sorsára. — Ezek volnának az indokok, melyek II. Sándort a megkezdett útra bírták, de levelezőnek értesitni kell azokat, kik a lengyel diadal Varsóban már összehiva látják, miszerint az uj szervezet lassan fog menni, s hogy leginkább a parasztok helyzetének javilásán fognak igyekezni. Mi több, azon lengyelek, kik a dunafejedelemségben tett utóbbi hadjáratban s különösen Szilisztria ostromában résztvettek, valamint azok is, kik Krimiában harczolnak és Szebasztopolt védik, fényesen meg fognak jutalmaztatni. Minthogy a lengyelek zászlóikhoz hívek, a czár igy szólt volna: „megmutatom, hogy én fölfogom bátorságukat: szolgálati éveiket elengedem, évdíjakat, földet, vám- és vasúti helyeket adok nekik.“ Nemsokára Sz. Pétervárról a kabinetből eredő hivatalos nyilatkozványt várnak. A kölni lap párisi A levelezője különösen makacs egy ember! Az „D est. Corr.“ és a „Constitutionnel,“ meghazudtolják Hübner és Bourqueney urak elutazásuk tárgyában, s íme a kölni lapban viszont így nyilatkozik : „Ön közölte az „O est. Corr“ megcáfolására adott válaszomat, természetesen a nélkül, hogy levelezőjének vagy az ausztriai kormány hivatalos közlönyének adott volna igazat. Miképen helyesen megjegyzi: jövendő elhatározásokról nem könnyű bizonyost tudni. Ausztriának a nyugati hatalmakhozi viszonyai fontosabb szerepet játszanak, mintsem meg ne tennék minden fáradságot a hiteles tényállás megtudására. A „Constitutionnel,“ „Pays“ s „Patrie“ ismerik azon közleményemet, hogy a két kormány között bizonyos feszültség uralkodnék. Én ismét megmaradok állításom mellett, hogy Hübner úr, egészségi állapotát vagy ügyeit adván okul, Párist közelebbről elhagyandja (?) A „Journal des Debats“ hoszasabb czikket ír a Dánia és Éjszakamerika közt folyó a Sund vámot illető alkudozások felett. Azon lap szerint a viszály igen magas fokra hágott, úgy hogy közel van a nyílt ellenségeskedés kitöréséhez. Már múlt ápril 12-dikén tudatták az Egyesült államok a dán kormánynyal határozatukat, mikép jövőben nem fizetik meg a Sundvámot, s a két állam közt az 1826-ban kötött szerződést megbontják. Ezen szerződés egyik czikke szerint a szerződő felek csak akkor bonthatják fel kötelezettségeiket, ha a szerződést egy évvel előbb felmondották. A jövő tavaszkor tehát erkölcsileg szabadságában álland az Egyesült államoknak a vámot megtagadni, melyet Dánia minden a Lundon átkelő hajótól követel A dán követelés valamint az amerikai megtagadás közt akkor az erő határozand. Spanyolország, jul. 23. Egy madridi levelező Pachecohoz Romába egy nappal előbb menesztett emlékiratot közli. Ezen okmánynak czélja, a spanyol kormány viseletét, és a szent székkeli meghasonlást igazolni. Lényeges tartalma következő lenne: a vallást illető alkotmány alap semmit sem változtat azon tiszteleten, melylyel a spanyol nemzet soha meg nem szűnt a katholikus vallást követni. Jogtalanul álliták, hogy a kormány a vallást sérti, s a papságot sárban hagyja, miután neki a költségvetésben 170 millió reált, azaz az államjövedelem egy hatod részét utalványozta. A papjavadalmak kiosztásának betiltása addigra, míg ki nincs tudva a papság szükséges száma, fenálló concordátumokon alapul, melyek azt mondják, hogy a papi javadalmak az egyház szükségeivel arányban kell hogy álljanak. A püspökök hibája, hogy a kormány a megalapításra szükséges statistikai adatokat még meg nem kapta; azok, bizonyosan szükségesebb ügyekkel elhalmozva, még nem küldötték be a kormánynak a kívánt felvilágosításokat. Fontos politikai és államgazdászati tekintetek szükségessé tették a világi papi javak desamortisatioját. Ezen tekintetek nem kerülték el a concordatum létrehozóit, kik ezen javak eladatását már abban kimondották. Az egyházi hatóságok a concordatumot határozványainak ezen részében nem hajtották végre. Elégséges Spanyolország történetét felütni annak megláthatására, miszerint különböző időkben nagyon katholikus és a pápai szék iránt barátságos hatalmak az egyházi javak eladását sürgették, anélkül hogy ezért a pápai kormány Spanyolországházi viszonyait megszakította vagy a spanyol kormányt azzal vádolta volna, hogy a kath. vallást sérti. A kormány azt akarja, mikép egész eljárása világosan fejtessék föl, s azért az emlékirat közrendi, mihelyt megbizonyosodott, hogy az a bibornok államtitkár kezébe jutott. Madrid, jul. 27. (Távirdai után). A külügyminiszter ma Biaritzba utazott a francziák császárjának üdvözlésére. Az aláírás gyorsan foly a 230 millió realnyi kölcsönre. Remélik, hogy a kényszerített kölcsön nem lesz szükséges Portugal. L i s s a b o n, jul. 28. A portugali kamrák befejezték munkálataikat, mégpedig oly gyorsasággal, hogy a pairek kamrája a költségvetést 8 óra alatt vizsgálta és szavazta meg. A kamarák, az ülést bezáró rendeletnél fogva sept. 16-kára hivatnak össze, mikor V. Dom Pedro esküjét is leteendi. — Lissabonban nagy örömet okozott az ifjú királynak Francziaországbani szívélyes fogadtatása, s a portugáli monarchia barátai türelmetlenül várják visszatértét, biztosak lévén az ifjú király utazásának szerencsés eredményeiben. Egyébiránt is az ifjú trónörökös nagyon eszélyesen neveltetett a boldogult Dona Maria királynő által, ki őt mindjárt gyermekségében Carreira algrófra bízta Az ifjú király kedélyére különben alig tehetett valami nagyobb hatást, mint Francziaország látása: ez ország csende- és nagyságának látása Európa jelen viszonyai között. Ez utazást a régens királyi atya befolyásának köszönhetni. Dánország Kopenhága, júl.24. A király egészségi állapota javul; mindennap gyengülnek a felsége lóróli leesése következtében kapott sérülésének korjelenségei. Svédország: A „Times“ párisi levelezője egy magánlevelet közöl Stockholmból, júl 20-káról, mely mind a király mind a nép érzelmeiről jól értesült svéd tollából származik. „Nem nemzetünknek netaláni közönyössége a polgárisulás ügye irányában“ — így iz a levelező — „sem pedig kormányunknak Oroszország iránti rokonszenve oka annak, miért nem leng a svéd lobogó már régóta Anglia és Francziaország lobogói mellett, hanem az, hogy a függőben levő kérdés még mindig pusztán keleti kérdésnek tekintetik és hogy a nagyhatalmak semmi más czélt nem tartanak szemeik előtt, mint hogy a négy pont fölött végtelen jegyzőkönyveket irkáljanak össze. Mert, az igazat megvallva , mit érdekű Svédországot az , hogy a Bosporust bezárják, valameddig a keleti tengeren orosz uralom alatt marad és Kronstadt kikötője egy iszonyatos s mindinkább növekedő tengeri hatalmat rejt keblében ? Jóllehet a nemzetet harczvágy lelkesíti, a király megtartását mégis minden osztály helyesli. Tökéletesen tudjuk méltányolni, hogy ő mindaddig szigorú semlegességet tart, valameddig Anglia- és Francziaország be nem bizonyították , miszerint nekik becsületes szándékukban van Oroszország uralkodásvágyának mind Éjszakán mind Délen kellő korlátokat szabni. Skandinávia jövőjének főleg Angliát kellene érdekelnie , mert ha Oroszország a Lund fölötti hatalmat kezeire keríti, elég hatalmas leend a Kelettengeren , hogy egész Európával daczoljon. Svéd- és Norvégország partjai mély és tágas kikötőkkel bírnak, melyek vagy egészen mentek a jégtől, vagy a legkeményebb télben is csak legfölebb két hónapra fagynak be. A legnevezetesebb kikötők: Carlscrona, Landscrona, Carlstien, Norten (a christianiai öbölben), Christiansand, Bergen, Trondheim és a Varangen -öböl. Az utóbbi máris fölingerte szomszédunk hírvágyát. Ezen kikötők mindenikéből egy egy, Nagybritanniától csak 100 angol mértföldnyi távolságra levő éjszaki Szebasztopol válhatik. Erdeink a hajók kiépítésére szükséges fát dús mennyiségben szolgáltatnak: a lakosok ügyes ácsok és rettenthetetlen matrózok. A parti lakosságból legalább is 100,000 edzett halász és kalauz kikerül. Mindezen tényekből könnyű vonni következtetést. Erős hitem, hogy ha a szövetségesek ezen nehézséget szívükre nem veszik, az utóvilágnak véletlen zavarokat hagyandnak örökségül, s Oroszország még hatalmasabb leendő közelről fogja őket fenyegetni. Az ausztriai javaslatok elvetése után a szövetségeseknek szabad akaratukban áll új hasist állítni föl az alkudozások új megkezdésére. A skandináv hadsereg actív cooperatiója nélkül a szövetséges flotta csak félgyőzelmet vívhat ki, de Skandinávia mindaddig nem csatlakozhatnk a ligához, mig a kérdés európai jellemet nem ölt magára, mig a háború czélja méltóvá nem válandik azon két nagy nemzethez, melyek az európai erkölcsiség és függetlenség védő bajnokaiul léptek föl.“ — A svéd király Oskar hg kíséretében jul. 24-kén Stockholmot elhagyta s Norvégországba ment. A király által, távolléte idejére, kormányzó bizottmány neveztetett ki. Oroszország. Sándor czár következő leiratot bocsátott ki: „A cs. ausztriai udvarnál levő miniszter, belső titkos tanácsos és rendkívüli követ s meghatalmazott Gorcsakorsághez Mindig buzgó és hasznos szolgálatai úgy rendkívüli munkálkodásai által, Bécsben létekor, és az ott tartott alkudozások alkalmával császári jóakaratunk leírására teljes jogot szerzett magának. Ennek bebizonyítására legkegyelmesebben kineveztük önt a Newski Sándor rend lovagjául, s annak ide mellékelt rendjelét feltűzni, s a szabályok szerint hordani parancsoljuk önnek.Maradunk császári kegyelmünkkel önnek jóakarója.“ Ugyan ehhez hasonló leiratot nyert a würtembergi udvarnál levő rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Tito if titkos tanácsos, a Sz. Vladimir rend másodosztályú keresztjével. Törökország, Stambul, jul. 19. (Ered. lev.) Este 17-kén egészen váratlanul érkezett meg angol gőzhajón Omer pasa, s másnap reggel kihallgatáson volt azultánnál, s később a nagyvezír és hadügyminiszternél. Megérkezésekor polgári ruházatban volt, mintha titokban akarná tartani ittlétét, de másnap mindenütt, hová dísz egyenruhájában megjelent, a szokásos rangjához illő tisztelgésben részesült. A mi perui politikusaink nagyon törték e felett fejeket, s valóban különös hírek szárnyalnak megérkezése felől. Azonban több mint valószínű, miképp már pasa ide jött, hogy Ahmed pasával, ki épen oly váratlanul azon nap érkezett meg, itt helyt én erélyes lépéseket tegyenek, a katonai élelmezés végleges rendezése iránt,mi még most is nagyon hiányos, úgy, hogy a Krímben levő török hadsereg folytonos szükséget kénytelen szenvedni. Hitelt érdemlő szemtanuktól tudom, hogy p. o. Eupatoriában többször napokig kenyérhiány volt. Emellett Omer pasa valóban most az egyszer czélszerűnek tartá, hogy itt a legmagasabb helyen magát megmutassa, igy dolgozván ellene ez a pasa s az irányában soha sem nyugvó fondorlatoknak. Itt tartózkodása természetesen nagyon rövid időre terjed, azonban a Krimben határozott csapás nem várható addig, mig ő itt van. Omer pasa megérkezésének napján épen ily váratlanul utazott el Vivientbnok, kinek hadteste most, miután néhány nap előtt Voloból egy zászlóalj és innen egy üteggel megerősittetett, 14,000 embert számlál, Marseillen keresztül Londonba, hogy ott a miniszterekkel ezen hadosztály ügyei felett tanácskozzzék. Csak egy napig maradand Londonban , s utazását oly jól tudta titkolni, mikép azon nap még szemlét is tartván, egy tiszt sem tudott elutazása felöl semmit. — Most már jogosan lehet reményleni, hogy e hadtest, nevezetesen ha a szövetséges hadsereggeli közel érintkezése által erkölcsileg nem nyomatik, igen jól használható sereget képezene. A katonák véleménye, kik előbb azt hitték hogy ruházatuk, és szokásaik egészen meg fognak változtatni, igen nagyon megjavult. Néhány nappal ezelőtt még száz török katona is jött mint szökevény a seraskierati kaszárnyából, azt kérvén , hogy e hadtesthez soroztassanak be. Levelek által csalogatták ezeket ide a Vivienféle hadsereg katonái. Benston tábornok basi-bozukjai ellenben a dardanella-városban teljes feloszlásban vannak. Miután borzasztó rendetlenségeket és gonosztetteket követtek volna el, a legnagyobb gonosztevő szabadonbocsáttatását követelték, ki időközben elfogatott; midőn ezt meg nem nyerték, a nekik által adott lobogót meggyalázva, megszakadnákt társukat, s több rabldócsapatot képezve elszélyedtek az országban, s rabolva s gyilkolva vonultak a trajani pusztaságokra. 300 török gyalog katona, egy hadihajó s az európai consulok egyesült erélyes erőmegfeszítése a város többi lakosságának vagyonbiztosítását illetőleg igen kevés hatást gyakorol a lakosság közt eredményre nézve. Valóságos hadi állapotban élnek itt. A még megmaradt 500 emberből egyik a másik után eltűnik,és Beaston thnok hiába számít a 14-bén megérkezett szíriai basibozukokra. Nincs benne semmi kétség, mikép a kísérlet, nem rendes lovasságot angol parancsnokság alá helyezni, egészen megbukott. Talán sikerül még, a toborzottak egy részét, kik most többnyire vonakodnak Krímbe menni, oda elszállítani. Beaston tábornok sürgetőleg hajókat kér. Thouvenel franczia követ megérkezett; a franczia telepítvény nyilvánosan meghivatott, hogy előtte 21-kén reggeli 11 órakor régi szokás szerint megjelenjen. Három négy nap alatt 14—15.000 ember fog megérkezni az uj franczia csapatokból, és előlegesen a maszlaki táborba szállandnak. Tegnapelőtt a román városrészben, Kütsük-Körben, mely Perával határos, s a francziák által oda számittatik, s többnyire aranyművesek és bankárok lakása , tűzünk volt, mely 250 házat hamvasztott el. A francziák jeles oltószereikkel megmentenek egy az égő házsorral szemben levő kocsiszínt. A tűzoltásban az egészen fából épült városrészben szintén nagyon kitüntették most magukat a törökök. Jesen voltak a had-, tengerészeti ügy és rendőr miniszterek, buzdítván a tűzoltókat. Redutkalei táborból. (Levél-kivonat) Redutkaleról keveset lehet mondani. E helyet hajdan bizonyos angol mérnök hadnagy erősíte meg, kinek terve szerint, miután a török őrség szaporítása szükségessé lett, bővebben megerősíttetett. Redut-Kálé valódi kimenet pontja minden török vagy egyesült hadseregnek, mely Tiflis felé működik, taktikai szempontból bevehetetlen táborhely. Az orosz hadosztály Calchisban 24 zászlóalj és 1000 kozákból áll; legszélső jobbszárnya e seregnek Kuhyban az Imgar folyamnál áll. Ezen állás tökéletesen elzárja a Suchum-Kaleból Kulaisba vezető utakat, de miután az anakriai után, mely az ország helyébe vezet, balról bekeríthető, az oroszok még néhány zászlóaljat állítottak fel Sugdidi Ketuban és a khopti kolostorban. A sereg