Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)

1855-09-01 / 1643. szám

fagyos karjaival aug. 2-a óta kérlelhetlenül öl és pusz­tít, — nem kimélve sem az életerejétől megfosztott öreget, — sem az életben még gyönyört, örömöt élvez­hető ifjút; sőt többször volt eset, hogy fa szerető szirti házaspár egyszerre kisértetett ki a sir sötét gö­röngyei alá, keblén vivén az édesanyja szendergő mag­zatát is. Azonban az özvegyek és árvák bánatos kö­­nyei, s a szenvedők jajkiáltásai elhatottak az illető helyre, s buzgó tevékenységre ébresztették e kerület erélyes főnökét tekintetes Zmeskal Sándor urat, ki is meg­tett minden szükséges intézkedéseket az elterjedt ve­szélyes ragály meggátlására. — És intézkedése nem maradt kiáltó szó a pusztában, — mert csakhamar a m. minisztériumtól küldetett kezünkbe egy orvos, kiről iga­zán el lehet mondani, hogy jóltevője a szenvedő embe­riségnek; mert ernyedetlen erélylyel, lélekismeretes buzgósággal, s élete feláldozásával jár el a szenvedők körül, nem kimélve semmi fáradságot. Koronázza is si­ker fáradalmát, mert mig ide jötte előtt a halottak száma az eltemetettekével tett naponta 9—10, most tesz ket­tőt; — de vannak napok, melyeken egy áldozat sem esik. E jó emberbarát s hű orvos neve Noskiewicz Ágoston. Részt vesz még a szenvedő emberiség sajgó sebeinek enyhítésében sem. Herczeg-Eszterházy Pál gazdatisztje­­. Bősze Ferencz ur, a­ki is a nevezett orvos urat ingyen látja el minden szükségesekkel; ad­jon az ég több ily védangyalokat a szenvedő emberi­ségnek ! Temesvár, aug. 24. (E­r­e­d. 1 e­v.) Hosszabb idő óta bizonyos czélból, melyet egykor közelebb elmondani alkalmam lesz, épen azon fáradoztam, hogy Brocky Károly czimét és tartózkodási helyét Londonban ki­­fürkészszem, midőn a „Pesti Napló“ 24—1607 számának londoni levele nagy meglepetésemre és szomorúságomra haláláról tudósit- Fájdalom, kevesen lévén a hazában, kik Brocky rendkívüli művészi tehetségeit és műveit is­mernék , ne­hogy ezen a művészre és nemzetre nem illő homály jövőben is fenmaradjon, az érintett londoni le­velező életadatait a magyar művész végéveiből némely adalékokkal ifjúságából megtoldani szándékom. Brocky Károly született Temesvárott május 22-én 1807. és így július 8-kán folyó évben bekövetkezett ha­lálakor nem 45 éves — mint a londoni levelező írja — hanem 48 éves volt. Atyját, ki fodrász volt, szintén Broc­ky Károlynak hívták, anyja Katalin, születésére fehér­templomi hölgy volt. Az iskola tantárgyai fiatal Broc­­kynk nem igen nagy kedvére szolgáltak, annál nagyobb hajlamot mutatott azonban a rajzoláshoz, melyet azzal tanúsított, hogy igen sok képet, melyek esetlegesen eléje kerültek, papirosból oly mesterségesen tudta ollóval má­solni, hogy mind­az, ki a képet és metszvényt összehason­­litá, ezen kiképezést nem nyert ügyességen elbámult. Egy itteni, még most is élő polgár, azon érdemmel bir, hogy a kis Brocky ügyességére figyelemmel volt, őt a­helyett, hogy többé kézműmesterségekkel faggatta volna, Schütz temesvári rajzmester intézetébe adta, és ott mintegy 6 -7 hónapig taníttatta. Ez idő múlva Schütz maga kije­lente , hogy tanítványa oly rendkívüli tehetséget fejt ki a művészetben, miszerint nem sokára nem leend neki többé tőle mit tanulnia. A fen említett polgár erre a fia­tal Brockyt további kiképeztetésére Bécsbe vivé, és itt ámbár nem mindenben, de minden esetre tetemesen gyá­­molttá. Brocky a neki nyílt alkalmat a maga kiképezte­tésére oly bőségesen használta, hogy szemei gyengülni kezdtek, és rokonai úgy mint ő maga e végett igen ag­gódni kezdtek. Várjon akkor történt-e vagy később, hogy Meleg a fiatal Brockyt a festészetben oktatta, nem mondhatom meg, csak annyi bizonyos, hogy Meleg, Ver­­seczről született magyar, ki maga is nem csekély hirt szerze magának mint művész, Brockyt legtehetségesebb tanítványai közé számitá. Brocky ennek folytán Olasz­honba utazott, és végre Londonban telepedett lejött már nagy dicsőségben részesült neve, a magas aristo­­cratia öt megbízásokkal elhalmozta, és rendkívüli tevé­kenysége által a méltó jutalmat is kinyerte, a hit leg­alább azt tartja felőle, — hogy földi javakban épen ellenkező állapotban volt, mint pályájának kezdetén. — Bécsben azon tiszteletben részesült, hogy a felséges uralkodó ház számára több képet, nevezetesen I. Fe­rencz életnagyságú képét négyszer lefesthette. Műter­mét magában a császári várban kellett megnyitnia, és midőn ott dolgozott, nem ritkán a felséges császárné személyes látogatása által tiszteltetett meg. Hosszú tá­vozás után Brocky 1833. évben Temesvárt, szülőváro­sát is meglátogatá, és ottani jóltevőjét, ki tőle egy ere­deti arczképet bir; ez utolsó tartózkodása volt Temes­váron Londonból ugyan ezalatt még egyszer Bécsbe jött, de a meghívásnak Temesvárra nem engedett, a mint általában meg nem magyarázható, hogy, ha Brocky csakugyan tudott halálos ágyán hazájáról megemlékezni, miért szüntette meg oly sok év óta minden összekötte­tését itteni rokonai­ és tisztelőivel. Többet Brocky életviszonyairól nem tudok, léteznek ugyan Brockyak Kassán is, kereskedők, de ezek tud­tomra semmi családi viszonyban nem állnak nevezett művészünkkel. Most még egy pár szót a „P. Napló“ londoni levele­zőjének. Önnek igen becses vázlatából Brocky életéből azt vettem ki, hogy jeles művészünkkel szorosabb is­meretségben állhatott, valamint azt is, hogy még min­dent nem közlött a közönséggel, miről Brockyra nézve tudomása van. Felszólítom tehát és kérem műtörténe­tünk érdekében, hogy vegye fontolóra a sok esetleges­séget, melyek sokszor a nemzetet egyetlen forrásától megfosztják, honnan szellemi életét, annak előmenetét megfejthetné; vegye fontolóra, hogy ámbár jelen korunk elhíresedett a bőséges írástól, a műtörténész, ha a hír­lapok, röpiratok, folyóiratok stb. nyomtatott halmazát átkutatni fogja, még­sem fog akadni oly adatokra, me­lyek jeleslegeink lelkimozgalmait, és azok érdemét mű­velődésünk körül elmondanák. Könnyebb leend gom­bostűt egy szénaboglyában találni, mint méltó vonáso­kat a nemzet micelődéstörténetéhez. Emlékezzünk itt Wesselényi Miklósra, kiről annyi jellemző adoma kering az országban. Mind annak daczára a nálunk még sok részben uralkodó hanyagságot ismervén, attól tartunk, hogy ezen nagy érdekű hagyományok Wesselényi éle­téből el fognak halaványulni, mielőtt hzó akadt volna, ki ezeket egy jellemző életírássá összefűzné. Ha ez Wesselényiről áll, ki még mindnyájunk élénk emléke­­zetében él, mit várjunk egy művészre nézve, kit a haza úgy­szólván alig ismert, részint mert aranykorát távol külföldön töltötte, részint mert a művész maga minden kapcsot feloldott, melyek őt régi honához fűzték. Kérem tehát a tisztelt londoni levelezőt,hogy a­miket még Broc­ky életírásának kiegészítésére tud, azt akár a „Pesti Napló“ útján, akár más módon mielőbb közleni szíves­kedjék. A tisztelt londoni levelező többi közben említést tesz Brockynak egy készületlen művéről, mely II. Endre ki­rályt ábrázolja, miként szabad ég alatt a „Bulla au­­reát“ a magyar nemzetnek átnyújtja. Mennél több­ször fájlaltuk már, hogy hazai festészeink nagy része egyebet nem mint „csendéletet“ „gyümölcsö­ket,“ „állatokat“ fest, és hogy oly ritkán lelke­sül nemzetünk történetének dús tárházából egy je­lenetet művészi ecsettel szemünk elé varázsolni, annál nagyobb elismeréssel kell lennünk Brocky iránt, hogy nemzeti életünk ezen messzehatású korszakát a maga részéről is az utódok emlékezetében felé­lénkíteni igyekezett, és annál buzgóbban kell óhajta­nunk , hogy ezen bár befejezetlen mű a magyar mú­zeumnak megszereztessék és egykor a pesti műegye­­sület által kőnyomatban a részvényeseknek műlapként szétküldessék. Titkos reményünk az, hogy a tisztelt londoni levelező azon kedvező helyzetben van, jókori és erélyes lépések által ebbeli óhajtásainkat megvalósí­tani, és ha reményünk nem csal, bízunk benne, hogy ő, ki meg nem felejtkezett hazáját egy ritkán nevezett művész honfiának utolsó életpillanataival megismertet­ni , jövőben sem fog kevesebbet tenni, mint a­mit ha­zai művészet és műtörténet érdeke kíván. AUSZTRIA, B­écs, aug. 30. Ha ellenparancsok nem történnek, úgy Ő Felségeik a Császár és Császárné legközelebbi kedden (sept. 4.) utazandnak Ischlbe. — Gróf Eszterházy György, ausztr. cs. k. követ a porosz udvarnál, holnap utazik vissza Berlinbe. — Martini úrhoz, a nápolyi udvarnál levő ausztriai cs. kir. követhez tegnap uj utasítások menesztettek a Ná­polyban fenforgó ügyekre nézve. — Nesselrode gróf orosz csász. államkanczellár­­nak a semleges hatalmakhoz intézett újabb körsürgönyéről keringő hir tökéletesen valósul. Tartalma igen engesztelé­­kenynek mondatik. — Tengoborszky gróf orosz csász. titkos taná­csos, ki néhány hónapig itt mulatott, holnap indul Sz. Pé­­tervárra vissza. — Prokesch-Osten báró a birodalmi fővárost már az utóbbi napokban elhagyta s hosszabb üditési útra kelt. B­é­c­s, aug. 27. A múlt hét folytában több német ud­varnak viszonválasza érkezett ide a Bud­ gróf által ki­bocsátott körsürgönyre. Bajor-és Szászország, az ő képviselőik által csak a sürgönynek velők történt közlé­sét jelentették, s az eljárás iránt minden nyilatkozattól tartózkodtak. Poroszország csak igen könnyedén siklott ezen nyilatkozatokon át s csupán a szövetséggyűlésnek a német államok állása felől a porosz felfogással össze­­hangzására fektetett különös hangsúlyt. Porosz részről a külügyhivatalhoz intézett válasz Manteuffel úr utasítása egy másodlatának kiszolgáltatása által történt. Benne arra lön utalva, hogy Fonton urnak egy északi német udvarhoz áttétele az orosz kormánynak északi Németor­szág kisebb államai politikájára különleges­ befolyását látszik jelenteni.­­ Valójában Fonton úr ügyes s a né­met Észak állapotaiba beavatott személyisége teljesen alkalmas is ily befolyást érvényesíteni. Ellenben más részről nem csekélyebb súly helyzendő azon választásra, melyet az orosz kormány az itteni követségnél Fonton ur helyének betölthetése végett tett. B a 1 a b i n e ur, ki néhány nap múlva ide érkezendik, a diplomatiában egy békülékeny, és zajtalan tevékeységre hajló jellemnek hí­rében áll. KÜLFÖLD. Angolország, London, aug. 27. A figyelmes hírlapolvasók talán fognak még emlékezni azon élénk megelégedésre, melylyel a „Times“ néhány hét előtt hirdette , hogy O­m­e­r pasa kívánsága: önálló szerepet játszani az ázsiai csatatéren, a Portánál végre meghall­gatásra talált. Azóta talán új komor fellegek kereked­hettek Krimia egére; vagy pedig a Kars és Erz­e­­r­u­m fölötti fenyegető viharos felhők vonultak el, vagy pedig valamely más különös változás mutatkozik a poli­tikai légkörben, melyet csak beavatott szemek és fülek vehetnek észre; — elég az hozzá, hogy a „Times“ igen fontolólag rázza fejét, mintha saját és Omer pasa ki­­kivánságának teljesülte nem igen volna ínyére. „Kér­dést nem szenved — úgymond — miszerint óhajtandó, hogy Omer pasa a szövetségeseket tettleges közre­működése által segítse hadoperaticikban; előttünk azon­ban úgy látszik, hogy ezen szolgálattételnek legalkal­masabb tere Krimia volna. Ha nem is volt könnyű fel­adat a dolgok állásáról oly nehezen hozzáférhető terü­leteken, mint Georgia és Arménia, pontos felvilágosí­tást nyerhetni, mégis mint bizonyost tehetjük föl, hogy Oroszország, nem tekintve összehasonlítólag kedvező állását, miden operatióival ama világrészen semmi jelen­tékeny eredményt sem volt képes kivívni. A török had­sereg némely tekintetben oly elhanyagolt állapotban maradt, hogy az oroszoknak katonai túlnyomóságok igen jó szolgálatot tön; de mind­ennek daczára ezen ered­mények fölemlítésre méltó gyümölcsöt nem termettek, s nem is szükség, hogy e tény meglepjen bennünket. Iszonyú terjedelmű birodalmának különböző pontjain megtámadva, s kényszerítve arra, hogy folytonosan nagy csapattömegeket tartson készen a csatatéren, el­­űzetvén a Feketetenger vizeiről, s ennek partjain létező váraitól megfosztva, és ezenkívül Schamyl és a cser­keszek által fenyegettetve oly körülmények közt, me­lyek a hegyek lakóinak minden részről­ felbátorí­­tást nyújtanak, Oroszországnak szükségkép a leg­iszonyatosabb akadályokra kell bukkannia , ha az ezen tartományokkal, összeköttetést kellő folyama­ban fen akarja tartani. Mi legkevésbé sem vagyunk hajlandók az Ázsiában folytatandó háború fontosságát kelletinél alább becsülni, vagy pedig azt kétségbe von­ni, miszerint igen czélszerű volna megakadályozni, hogy Oroszország Ázsiában tovább ne terjeszkedhessék, s szilárd lábra ne állhasson, de nem látszik előttünk e helyes dolognak feltenni azt, hogy a jelen körülmények közt, oly hadműködési hasisból kiindulva, mint ami­lyent a georgiai tartományok nyújtanak, valamely nagy eredmény volna kivívható.“ — A „Times“ valószínűleg aug. 16-kára gondolt, midőn a törökök a Csernaja mel­lett tettlegesen igen hasznosaknak bizonyultak be, s azon véres tanulság daczára, melyet Gortsakofsky hadserege ama napon kapott, mégis fiú ámítás volna azt hinni, hogy az ellenségnek nem leend többé bátor­sága ugyanott még egyszer a támadást megkisérleni. — Méltó joggal jegyzé meg nemrég Brougham lord a felsőházban, miszerint igen veszélyes ábránd az, ha valaki azt hiszi, hogy az elavult parliamenti akták egészen ártatlanok, és hogy azoknak csupán papíron lé­tezése semmi bajt sem okozhat. Egy régi , elavult agrariai törvény nyomán két szegény munkás: Collín Tamás és György, atya és fiú, nemrég bizonyos Reve­rend, J. Hemming, mint békebíró által 14 napi fegy­­házra és kényszermunkára ítéltettek, mert a kiszállástól néhány óráig eltávoztak, hogy egy katonai díszszemlét megnézhessenek. Sir J. Grey belügyminiszter úr pe­dig oly szeretetreméltó kegyességgel volt, miszerint az elítélteknek hozzá intézett felebbezését hidegen vissza­utasította , s így kénytelenek valának a fegyházba menni.­­ A „Daily News“ igen nagy súlyt helyez egy ese­ményre, melyet neki Nápolyból, aug. 20-káról jelente­nek. Az ottani brit követség első attachéja, Mr. Fagan megsértetett még pedig a nápolyi rendőrigazgató által. Mr F­a­g­a­n a „Teatro del Fondo“ színházban S­a­t­r­i­a­­n­o hg páholyában volt, midőn a rendőrigazgató egy általellenben levő páholyból távcsövén gúnyosan nézett rá, haragos képet m­utatott, s Satriano hgnek azt üzente, dobassa ki az angolt páholyából! Ezt a hg ter­mészetesen visszautasítá, és Sir W. Temple elég­tételt kívánt volna. No de hisz ezért Európa egyensúlya még nem forog veszélyben. London, aug. 28. Délután kabineti gyűlés volt a külügyi hivatalban. — Délelőtt miniszteri tanácskozás tartatott a hadügyi hivatalban; jelen valának: Palmer­ston lord, P­a­n­m­u­r­e lord, Granville lord, sir J. Grey, sir E. Wood és Hardinge lord. — MrLayard nemrég Törökországba utazott. London, aug. 28. (T­á­v­i­r­d­a­i ú­t­o­n). A­n­g­o­l­­ország királynője ma reggeli 9 órakor Boulogneból Osborneba érkezett. Francziaország, P­ár­i­s, aug. 28. A „M­o­n­i­t­e­u­r“ Boulogneból, tegnapról, következő távirdai tudósítást közöl : „8 óra 40 percz. A császári és királyi vonat 5 óra 5 perczkor érkezett a boulognei pályafőhöz. Mind­járt ő felségeik megérkezése után szemle tartatott a tábornak a p­rton öszpontosított hadcsapatai fölött, a legnagyobb lelkesedés között. E pillanatban térnek vissza a felségeik a hotelbe; a város kivilágítása kezdő­dik.­­ A hivatalos lap jelenti tovább, hogy Jeromos hy tegnapelőtt 2 órakor St. Cloudba ment, a királynő­nél tisztelkedendő, s hogy a királynő a párisi szegények számára pénztárából 25,000 frankot adományozott.— A M o n i t e u r még csak most közli Victoria király­nőnek I. Napóleon sírjánál tett látogatását. (Emlé­kezhetni, hogy ez eseményt — minthogy a „Moni­teur mindjárt nem tudósított róla — némely lapok két­ségbe vonták, azonban a Mars-mezőn tartott szemle után késő este mégis megtörtént, mint ezt a „Moni­teur“ ma jelenti). Egy csoport elősiető hadastyán vé­ve körül a királynőt, mikor a templomba lépett. A csá­szár fáklyavilágnál és az orgona hangja mellett, mely God save the Queent játsza , vezető a királynőt a kápolna-sírboltba. A jelenlevők mély megindulásban valának, mert mindenki érzi , mikép ez nem egy nagy ember sírjának tett egyszerű hódolat, hanem azt bizonyító ünnepélyes cselekvény, miszerint a múlt versengések feledve vannak, s hogy a két nép közt ez­után egyetértés fog uralkodni. — Mindazon idegenek között, kik az angol királynőnek bemutatva valának, — Canrobert tábornok voná magára ennek figyelmét: a krimiai hadjáratról kérdéseket intézett hozzá, melyek tárgyavatottszigra mutattak Canrobert tábornok most fáradalmainak kipihenése végett Brivesbe megy, egyik nénjéhez. Paris, aug. 28. Az „Ind. beige“ párisi levele­zője szerint Angersben , Maine- et Loire megye főváro­sában forradalmi mozgalom tört ki, melynek czélját, okát, s horderejét azonban nem tudja. Egyébiránt azt hiszik, hogy a titkos társulatok idézték elő, összeköt­tetésben állna a különböző pontokon előkészített hasonló mozgalmakkal. Azonban az egész gyorsan elnyomatott, még pedig vér nélkül. Az egész éjszaka történt. A kül­városokban volt az összegyülekezés, melynek élén, mint mondják, a belle-islei megkegyelmezettek állot­tak. A főispáni hivatalra akartak rontani, de a rendőrség talpon volt; a főispán, csendőrség, s a rendelkezés alatt álló katonaság mindjárt a mozgalom középpontja felé irányult, melynek azonban oly kevés kilátása lehetett a sükerre, miszerint gondolni lehet, hogy Francziaország más részeiben egyszerre kitörő mozgalmakra számítot­tak. A lázongók puskák­, kardok­ és lándzsákkal valá­nak fegyverkezve. Egy fegyveres és lőporos kocsi le­foglaltatott. Azon pillanatban, midőn a mozgalom el­nyomatott, más oldalról is jöttek segélyerök a fölkelők részére. Számos befogatás történt. — Ezen előadásból úgy látszik, hogy az egész mozgalom nem volt fontos és veszélyes jellemű. — Nagyon feltűnt — írja tovább az „Ind.­beige“ — s különböző lapok megjegyezték, hogy Hübner báró úr a városháznál és Versaillesben tartott ünnepélyekről kimaradt. Ausztria tisztelt követének kimaradása nem egyébnek, mint egy esésnek tulajdonítandó. A követ an­nyira jelen akart lenni az ünnepélyeken, hogy a Tou­­lonban levő cs. k. fölig ő fenségéhez is, öt üdvözlendő, a követségnek egyik tagját küldé. — Ellenkező hírek daczára — írja levelező — bizonyos, miszerint Miksa főherczeg ő fensége nem jövend Párisba. P­á­r­i­s, aug. 29. Szerdán reggel. (Távirdat után). A „Moniteur“ Pélissier tábornoknak a traktori csatárók­ részletes jelentését közli. Ezen couta elrendezésének tervmásolata egy elesett orosz tábor­noknál megtaláltatva. A „Moniteur“ ezenkívül Pe­­neaud admirálnak Sweaborg bombáztatásáról, részle­tes jelentését is közli. Olaszország, Nápoly, aug. 18. — Az aggodalom folyvást tart, s a rendőrség megkettőzteti szigorát. Ca­­stellamare és Ischiában nem minden ember kap útleve­let, s ha valami nem odavalót az utczán megpillantanak, azt elő kell mutatnia. Vannak kik rokonaikat sem merik meglátogatni. — Az udvar mindenütt rémképeket lát személyes biztossága tekintetében, s rosz tanácsadók ezen aggodalmait jól kizsákmányolják. De a királyi ház legrégibb és hivebb barátai fájlalják ezen állapotot tiszta szivekből. Adja Isten , hogy ő felsége rájuk hallgasson, s népéhez nagyobb bizodalommal viseltessék. Aug. 15-kén Nápolyban a francziák a San Giuseppe egyházban tartott diszmise által ünnepték meg Napóleon napját. Az ünnepély végével, egy abban részt vett olasz gentleman elfogatott.­­ Este a franczia követségi épületben lakoma volt 36 személyre; a vendégek közt Temple angol követ (Palmerston öcscse) több nápolyi miniszterrel együtt látható volt. Palmerston mi­napi beszéde a nápolyi ügyeket illetőleg itt nagy sensa­­tiót okozott. Daczára annak, mi a múltban történt, egy európai név sem bír a királyságban nagyobb varázserő­vel. Ő minden reménylö­vebel erős vára, mondja egyik levelező. Az „Uni­vers“ sincs megelégedve a nápolyi dol­gokkal, mivel a pápa allocutioit , melyeket az egész európai sajtó közlött, egyedül itt nem lehetett közzé tenni. A szerzetesek, s különösen a jezuiták Nápoly­ban sértő felügyelet alá vannak helyezve, mi­által a szabad mozgásban gátolva vannak. Még a világi pa­pok is üldöztetnek, ha gyanú van rájuk, hogy vala­­mely gyanús községből valók. Továbbá azt mondja az „Uni­v­e­r­s.“ „Római egyik levelezőnk írja, mikép­p „la ci­vi­­ta cat­­oli­ca“ a jezuiták orgánuma Nápolyból ki van tiltva, s a rendőrség ezen füzetekre épen oly dühös va­dászatot tart, ha az a határon belül felmerül, mint va­lami Mazziniféle manifestumra. Nápoly egyik legérdem­­dúsabb ügyvéde, ki jó keresztény, királyi érzelmű, és mindenki által tiszteltetett, néhány héttel ezelőtt felada­tott, hogy ő a „­ a Civilta cattolica“ lapot kapja. A rendőrség csakugyan egyik füzetét e lapnak megta­lálta nála. Ez elég volt, hogy az említett ügyvéd minden perbeidézés nélkül parancsot kapjon, 3 nap alatt Nápolyt és a királyságot elhagyni. Engedelmeskedni volt kény­telen, s el kelle hagynia családját, ügyletét, honát, hogy Rómában keressen menedéket. A nápolyi kormány poli­tikája valóban különös; egyfelől kétségbeejti a forra­dalmat, másfelől oly tényeket követ el, melyek az egy­házat és minden embert megszomorítnak. Ha Angliát és Francziaországot ingerli, nyugtalanítja Ausztriát is, mely mint állítják, igen komoly felszólításokat intézett hozzá ama bonyodalmakat illetőleg, melyeket kül- és belpolitikája Olaszországra nézve felidézhetnek. Mire számít a nápolyi kabinet ? Szereti Oroszországot, és bi­zonyos benne, hogy ezen hatalom befolyása a nápolyi kabinetre nézve mindig nagyhatású leend. Számol Orosz­országra, de Oroszország egy kissé távol van ám.“ — Úgy látszik a londoni kabinet és a nápolyi kormány közt újabb bonyodalmak vannak készülőben, ha még a kötelék Nagybritannia és a két Szic­ília közt nincs egé­szen elszakadva. Németország, Berlin, aug. 28. A pétervári kabinetnek azon túlnyomó hajlamán, hogy bizonyos meg­határozott javaslatok elfogadása mellett a béke iránt ujonan alkudozzék, itt többé senki sem kétkedik. De a dolognak egyszersmind azon látszata van, hogy Ausz­tria, melynek viszonylatai az orosz kabinethez most két­ségtelenül a lehető legkedvezőbbek, jelenleg oly módon teendi magát Oroszország békehajlamának közlönyévé, mely egyúttal győzelmes megerősítéséül szolgálhat az eddigi ausztriai programmnak, különösen Porosz- és Németországgal szemközt. Magától értetik, miszerint ily körülmények közt az Ausztria részérőli erőfeszítések kétszereztetni fognak, hogy a porosz kabinetre az új békealkudozásoknál cselekvőleges szerep tolassák fel, és az Oroszországgali egyetértésre utalással a négy pont programmja mint visszautasíthatlan norma a porosz és német politika elhatározására nézve érvényessé tétessék. Az orosz diplomatia maga is oda hajlítottnak tünik föl, hogy ezen látszatot támogassa, s már Nesselrode gróf­nak egy ily értelemben fogalmazott uj körsürgönyéről van szó. Midőn Oroszország ezen uj diplomatiai kijelen­tésével egyidejűleg egy a bécsi és sz.­pétervári kabine­tek közötti, többé nem titkolható belső közeledés össze­vág, ez­által mindenesetre azon hiedelem ver gyökeret, hogy az ausztriai politika segélyével lényeges fordu­lat idéztethetik elő az európai situatiában. Ezen for­dulat azonban nehezen fogna egy bécsi miniszterkrízis­­sel összeköttetve lenni, mely most tökéletesen egy pá­risi börzetudósítás értékére devalváltatott. Ausztria nem fog nagyharang által rendszerváltozást hirdetni, de ha közös programmban az­­ Orosz-, Porosz- és Németor­­szággali egyetértését egybefoglalhatná, (mire lénye­gesen a négy pont solidaritását szolgáltatja), akkor kész volna hinni, hogy magát az európai situatia urává tet­te. Az új conferentiák, melyeket megnyitni Ausztria törekszik, akkor biztosított térrel fognának bírni, és Ausztria egyszersmind az Olaszországban tornyosuló ve­szélyekre , különösen pedig Francziaországnak Nápoly elleni vállalatára nézve, melyre mindinkább széles­ül a kilátás, meg volna nyugtatva. Ha eképen ítélik itt meg az ausztriai politika legközelebbi mozgalmait, akkor igen jól tudják, miszerint Bécsben még mindig az a főtörek­­vés, hogy a Poroszországgali egyetértés megnyeressék. Ezen meggyőződés rendkívül nyugalmas és tartós alakban mutatja fel a keleti ügyben követett porosz politikát. Berlinben Ausztria részéről uj előzé­keny lépéseket várnak, s e hiedelmet megerősíti egy az ausztriai Felség által a porosz királyhoz legközelebb intézett kéziratnak előleges jelentése, melyet, mikép Bécsből értesítve vagyunk, Eszter­házy gróf e napokban itteni követségi állomására visz­­szatérésekor hozand magával.­­ (Így ír a „Breslauer Zeitung,“ tehát egy mindenesetre porosz eszmékkel sa­­turált lap, melynek jó iránya mellett is van egy nem épen legdicséretesb oldala : t. i. Ausztriát gyanúsítani.) Dánország, Kopenhága, aug.24. A Szundvám­­ügy igen kellemetlen fordulatot kezd venni a kormányra nézve. És bár ha túlról — alkalmasint nem épen önmű­­ködése nélkül — a „Boston journal“ és újabban a new-yorki „D­a­­­­­y­­ T­i­m­e­s“-ben igen erélyes védel­mezőkre talált, a „Shipping and Commercial List“ tekintélyes és igen befolyásos lap, mely kizáró­lag a hajótulajdonosok és kereskedői rend érdekeit kép­viseli,­­ azonban nagyon megtámadta a dán kormányt. A czikk a dán miniszter ismert jegyzékével kezdi, mely­ből a new­yorki „H­e­r­a­ld“ minap közléseket tett. (Ezen jegyzék valódiságát, melyről több német lap is többször emlékezett, a brémai kereskedelmi újság még mindig tagadja, bár ha fel nem lehet fogni, miért kétkednek an­nak valódiságán, midőn a Herald czikkét sem Dániában, sem az Egyesült államokban eddig meg nem c­áfolták.) Továbbá mondja a nevezett lap : nem épen igaz, mit a dán miniszter mond, hogy a szerződés felmondása oly rögtön történt, mikép abból sajnálandó zavarok ke­letkezhetnek. Már 1843-ban Upshur amerikai mi­niszter alkudozott e végett Dániával, de eredménytele­nül, 1848-ban Buchanan újra fölvette az ügyet, s akkor a mi részünkről 250,000 dollár ajánltatott a Szund­­vám váltságdíjnul. M­a­r­c­y, a jelenlegi államtitkár, 1853- ban újra működött ez ügyben, de szintén sükertelenül. Mi­dőn tehát mindezen alkudozások hajótörést szenvedtek, végre az elnök felhatalmaztatta magát a congressus által, a szerződés felmondására. A felmondás tehát nem rögtön történt, hanem 12 évi alkudozások zárkövetkezménye.­­ A czikkben alább megc­áfoltatik amaz állítás is, mint ha az egyesült államok évenkint csak néhány száz dol­lár Szundvámot kénytelnének fizetni, mivel a Szundvám Amerikának évenkint 100,000 dollárba kerül. 1828-tól 1843-ig a vám évenként 107,467 dollár volt, s a követ­kező 5 évben összesen 570,473 dollár. Marcy joggal állítá tehát, mikép ismeretes tény, hogy a Szundvám min­den európai nemzetek közt egyedül Amerikát terheli leg­inkább , mert nyers gyapot 3 % vámot fizet értéke sze­rint , míg a gyapot­fonal csak 1 %, oly különbség, mi különösen Angliának használ. Különben itt elvkérdés forog fenn, és az igazság és becsület ellen való dolog volna csak 200 dollárt is fizetni, mert 1845-ben maga a dán miniszter is nyíltan megvallotta, mikor a Szund­vám elvét nem védelmezheti. Midőn ily tekintélyes lap így nyilatkozik, azt várhat­juk, hogy az egyesült államok nyakasan megmaradnak elveik mellett, és nem fognak vámot fizetni a Szundon. Hírlik, mikép a szerződés kitölése után hajóikat a Szun­don keresztül hadihajókkal fogják kísértetni, tehát igen valószínű, hogy a dán kormány mindent megkísért az európai kormányoknak megnyerése végett. Koppenhága,aug.28. (Távirdat után) Az alap­törvény megváltoztatását illető tervez.

Next