Pesti Napló, 1855. december (6. évfolyam, 1733-1741. szám)

1855-12-19 / 1733. szám

KÜLFÖLD. Angolország, London, dec­ 15. Disraeli közlö­nye a „Press“ a békealkudozásokról sok újat ugyan nem, de elég érdekeset mond. Főképen azt törekszik bebizonyítani, hogy az alkudozások sem „puszta tapo­gatózás“ sem „merő szemfényvesztés“ nem lehetnek; valamennyi hatalmasságnak érdekében áll ezeknek si­kerülte, mert tudják, hogy a jelen kísérletek meghiúsu­lása a háborút elláthatlan hosszúra nyújtaná. A „nagy férfiú a franczia trónon“ sokkal élesebb belátással bír, mint­sem reménytelen alkudozásba bocsátkoznék. Lord Palmerston, megvallván róla az igazat, még mindig rá­szedte barátjait, a forradalmárokat, s uszályhordóit, a népet. Minthogy pedig a jelen alkudozások népszerűsége egy részébe kerülnek, igen fontos okok bírhatják őt ezen áldozat hozatalára. Mint miniszterelnök , a korona előjogát képviseli s igen is jól tudja, hogy a parliament inkább jóváhagyandja a becsületes békét, mint a fran­czia szövetségre veszélyes szélső háború-politikát. És Oroszország? Ha a nyugat az ellenséget oly kevésre becsülné, hogy egy csapással rem­éllene azt „térdeire nyomhatni", akkor Oroszországnak is megengedhető volna a tévedés, ha az angol nép ingatagságára s a fran­czia szövetség felbomlására számítana. Machiavelli sze­rint szabad államok sokkal állha­tosabbak szövetségeik­ben, mint az önkény­uralmak. Legyen meggyőződve Oroszország, hogy ha húsz évi háborúskodás lenne szükséges a nemzet kegyelt terveinek valósítására, An­gliában egy párt sem fogna ezen eszmétől visszarettenni. Francziaország, Paris, dec. 14. A mai „Moni­teur“ semmi különöst sem tartalmaz. A franczia lapok még nem szólanak Kars elestéről. A „La Presse“ meg­jegyzi, hogy fájdalom, előtte is nagyon valószínűnek látszik e csapás, de azzal vigasztalja magát, hogy ehírt, legalább hivatalosan, még nem jelentették.— Bos­quet tábornok egészségi állapota, jóllehet nem aggasz­tó, még­sem oly kielégítő, mint ez kívánatos volna. — A Tuileriákban a tél folytán — a császárné érdekes ál­lapota daczára — tánczvigalmakat s lakomákat fognak adni. A császárné érdekes állapota egyébiránt,az orvo­sok egyhangú véleménye szerint, a legkedvezőbb je­­lenségű. Feltűnt, hogy az Ottoman kozák test „angol-lengyel légió“ nevet kapott Kétségkívül fölfogható, miszerint lord Stratford de Redcliffe annyira égve hazája befolyásának gyarapításán, a brit sereg hiányát a brit zász­­ló alá csoportosult mindenféle nemzetiségek által akarta pótolni; ez kétségkívül jogában is állt s megfelel azon szerepnek, melyet fölvett, tudniillik, hogy az új Trója ostromában, Agamemnonnak, a husz nép királyának szerepét játsza. De azt legkevésbé sem értik, hogy a lengyelek, kik e testet alkotják, oly nevet vesznek föl, mely kizárólagos pártfogolást sejtet, s mi kevéssé fér össze a Francziaország iránti hálakötelességekkel. — E megfontolatlan tény is azon hibák közé tartozik, melyek a lengyel emigratiót megosztják , s igazol­ja azokat, kik illőbbnek s helyesebbnek tartották fél­revonulni, ha Lengyelország tényleges biztosítékokat nem nyer, s a harczban nagyobb részt nem vehet ki több Zamoyski gróf, az ottomán kozákok szerve­zője, egy napi parancsban régi bajtársainak búcsút mond. Az angol-lengyel hadtest, melynek eddigi lét­száma megnégyszereztetni fog, ha a Duna szomszédsá­gábani toborzásáról ítélni szabad, azon rendeltetéssel látszatik bírni, hogy a besszarábiai tervezett hadjárat­ban vegyen részt. P­á­r­i­s, dec. 14. A császár a tegnapelőtt­i miniszter­tanácsban egy szót ejtett ki, mely a külügyminisztert nem kevéssé érdeklé. Az ausztriai javaslatokról beszél­tek, midőn a császár a miniszter urakat következő sza­vakkal szabn­á félbe: „Ha a jövő tavasszal hadseregünk élére állok, jobb javaslatokat fognak elém terjeszteni.“ E mondás azt bizonyítja, miszerint a császár még nem hagyott föl azon kedvenc­ tervével, hogy a sereget va­lahol maga személyesen vezényelje. Ma már a császár terveiről beszéltek, s a békeremények szerényen hát­térbe vonultak, hanem tulajdonkép nem is kellett volna előtérbe lépni Félhivatalos journalisták ugyanazt me­részkednek olvasóikkal elhitetni, hogy Oroszország alázatosan békéért fog könyörögni, de ezt oly álta­lánosan kicsinált dolognak tekinteni — mint a kor­mány- és pénzügyi körökben — valóban meglepő. Egyébiránt ezen békés vajúdásoknak mégis m egy eredményük :a Dunafejedelem­ségek rendezésének kérdése háttérbe tolatik. — Minthogy ma nem uralkodnak épen legvérmesebb békeremények, meg kell említenünk egy haditanácskoz­­mányt is, mely a télen Párisban lenne tartandó, Pelis­­s­i­e r tbn. részvételével. Azt is beszélik, miszerint P­el­­­i­s­s­i­e r tbn. egy emlékiratot intézett Napóleon csá­szárhoz, melyben megmutatni igyekszik,hogy Krimia tel­­­jes meghódítása három annyi időbe s pénzbe fogna kerülni, mint Szebasztopol déli részének bevétele. Krimia kulcsa Perekop, s e fátlan és víztelen sivatagon fekvő pontnak megtámadása kétségkívül az új idő legnehezebb katonai vállalatai közé tartozik,­­ tehát azon nézetben van, hogy a csatatér jövő tavasszal más helyre volna átteendő. Martin Grey­tick, a krimiai sereg táborkari főnöke azért jött volna Párisba , hogy a tábornagy nézeteit tá­mogassa. P­á­r­i­s­b­ó­l, dec. 12-kéröl írja a „Times“ levele­zője . Épen most olvasok egy levelet Stockholmból, dec. 4-kéről. E levél szerint azon nap, távír­ás után hír érkezett oda, miszerint a „szerződés“ megszentesí­­tése — így nevezik már most az egyezkedést — itt megtörtént volna, s a megszentesítés kicserélése a két kormány között közelebbről vitatik­ Az említett levél legtöbb pontjában megerősíti azt, mit e tárgyban már jelentettem. A barátságos megegyezés mindenik félre nézve kielégítő. Mint a levél szerzője írja, a szövetsé­gesek meg vannak a felől győződve, hogy Kronstadt és az orosz hajóhad egy hadsereg segélye nélkül is szét­rombolható, s Stockholmban azt hitték, hogy ha a szö­vetségesek egy sereget küldenek oda, Svédország nem maradhat hátra. P­á­r 1­s, dec. 15. A béke vagy háború kérdése bizony­talanabb mint valaha. Mig egy részről az értekezletek megnyitását közel bekövetkezendőnek tekintik , míg Morny-t az értekezletre rendkívüli követül jelölik ki, addig fenső helyről jövő értesítések a békereményeket minden érvényektől megfosztják. De mi több : nemcsak a békés megoldás elérésére nézve tett kísérletek hord­­erejére nézve hasonlanak meg, de még abban sem egyez­nek meg, hogy e ezékrt miféle eszközöket alkalmaztak. Némelyek, kik jól értesülhetnek, azt erősítik, hogy az Ausztria, Franczia­ és Angolország között közösen megállapított javaslatok Oroszország tudomására jutan­­dottak; mások, kik azt akarják, hogy hasonló fontos köz­lésekhez juthatnak, ellenben erősítik, miszerint D­e Ser­­res visszatérte, kire a fontos sürgönyök bízattak volna, nem bír semmi oly fontossággal, minőt neki tulajdoní­tottak, s hogy a javaslatoknak rövid idő alatt Oroszor­szág részéről kell történni, a dolgok kényszerítése kö­vetkeztében. Ugyanazon bizonytalanság uralkodik a congressus eventualitásaira nézve. Ha Oroszország az értekezletre rááll, nem meri magára venni a háború folytatásának felelősségét, s kötelezve lesz a végleges aláírást vissza nem utasítani; ha Oroszország beleegyezik, mondják ellenben mások, a felet diplomatiai értekezletekkel töl­teni, a feltételek, melyeket elibe fognak szabni, nem en­gedik meg az engedés reményét. Szóval, a helyzet kife­jezésére nem elég a confusio szó, hanem chaosz szóval kell jellemeznünk. A békekilátások e szerint inkább fogynak mint gya­rapodnak. Ausztria és az egész Németország élénken óhajtják a háború végét, Francziaország szeretné, An­golország ráadná magát, — jóllehet Palmerston hozzájárulását nem tartják oly teljesen megszerzettnek mint igénylik, — de inkább kétkednek mint valaha, hogy Oroszország azon pontra jutott volna, hogy ő is rászánja magát. Itt nem látszanak többé a spanyol sereg segélyére számítani Ez ügy nagy akadály­­ra talált a félszigeten. Azt erősítik hogy a Svédország­gali szer­ződés megszentesítése dec. 12-kén tör­tént meg, Kars eleste fölött még ma is bizonytalanság ural­kodott. Spanyolország, Madridból dec. 12 kéről érkezett sürgöny jelenti. A kormány a cortesek előtt kinyilat­koztatta, miszerint a jelenlevő gabnakészlet mind a fo­gyasztásra mind a kivitelre elégséges.­­ A kormány a spanyol credit-m­obilier-t­rsulat concessiojáért folya­modók által neki tett ajánlatot 500 millió real 6 per­centes kölcsönre visszautasította. — Hiszik, hogy a cortesek az alkotmányterv fölötti tanácskozásokkal két nap alatt készek leendnek. Olaszország, Roma. dec. 8. Albrecht cs. Fő­herczeg, Reiner főhg és Mária főhgnő megérke­zéséről a „Moniteur“nek írják Rómából, miszerint ő fenségeik a szent atya és a bibornok-titkár által fogad­tattak. Ma egy vallásos ünnepélyen valának jelen late­­ráni Sz. János basilicájában. A Montreal tbk a magas vendégeknek tiszteletbeli őrt ajánlott. A Főhig élénk óhajtását fejezé ki, miszerint szeretné a franczia csapa­tokat látni. A tbk katonai szemlére készül. Belgium, Brüssel, dec. 11. A „Moniteur“ je­lenti, hogy a király tegnapelőtt dela Rocca grófot, a szárd király hadsegédét magán audiens­án fogadta, me­lyen a hadsegéd fejedelmének sajnálkozását fejelte ki a király előtt, hogy különös akadályok következtében személyes látogatását Brüsselben nem tehette. Brüssel, dec. 15. A képviselő kamra, az élelmi­szerekre vonatkozó törvényjavaslat fölötti tanácskozá­sait bevégezte. Az öszves czikkek, a harmadik kivéte­lével, mely a tornapénztőli fölmentetésre vonatkozik, melyet a kormány maga vett vissza, el lőnek fogadva s a második szavazás f. hó 18-kára tűzetett ki. A külügyi miniszter jelenté, hogy hozzá a hangai kabinettől érke­zett közlés szerint a hollandi kormánynak épen nincs szándékában a kereskedelmi és hajózási szerződést Bel­giummal január 1 - jén felmondani. —Az építészeti miniszter egy törvényjavaslatot nyúj­tott be, mely a kormányt felhatalmazná egy Luttretól Denderleeuwig vezető vasút építésének engedménye­zésére. Dánia. (Vádirat az előbbi dán kabinet ellen.) (Vége.) Néhány nappal később, i. i. 4854-diki febr. 8-kán Hansen hadügyminiszter azon javaslatot tette a miniszteri tanácsban, hogy az állandó hadsereg létszáma magasabbra emeltessék s az erősségek védál­­lapotba helyeztessenek. Ö a­t állította, miszerint a sem­legességet csak úgy tisztelendik, ha fel leend fegyver­kezve. Leginkább tiszttársai voltak e javaslat ellen. A külügyminiszter azt hozta fel a lapokul, hogy a külhatal­­maktól mit sem kell félni, a pénzügyminiszter pedig azt, hogy az állam pénzügyi állapota ily nagyobbított kia­dást el nem viselhet. Hansen engedni látszott ugyan, de azért nem adta meg magát. Néhány jelentéktelen reductiót tett javasla­tában, s ki tudott magának a királytól egy parancsot eszközölni, mely őt annak kivitelére fölhatalmazta. A tengerészügyi miniszter még tovább ment: matró­zokat állíttatott s a hajófeelszerelések költségeit más czélokra szánt alapítványi tőkékből fedezte Ez alatt az országgyűlés egybegyült. Ez minden föld­fegyverzés ellen nyilatkozott sőt még a hadi költségve­tést is alább akarta szállíttatni, valamint a legénységnek is egy részét elbocsátatni. Már sejtettek valamit a mi­nisztériumban történőkről : ekkor megjelent az 1854. julius 27-ki rendelet, mely az országgyűlést jogainak jó részétől megfosztotta. Az országgyűlés a királynak egy adresset nyújtott be, melyben kinyilatkoztatta, hogy a minisztérium a nép bizalmát teljesen elvesztette. És mit tettek a miniszterek? Konferentiát tartottak és a tengerészeti miniszternek minden általa kívánt rend­kívüli költségeket megszavaztak. A­mi a hadügyminisz­ter által kívánt összegeket illeti, azokat kissé magasak­nak találták, sokkal magasabbaknak, semhogy az ország­gyűlés általi elfogadtatást várhatták volna; a pénzügymi­niszter még azt is érvényre hozta, miszerint az idő épen nem kedvező most arra , hogy az országgyűléstől pénz megszavazása ki­vontassák, mi könnyen oly keserű vi­tatkozásokra szolgáltathatna alkalmat, melyek a külföldi hatalmá­nál könnyre hamis eszméket gerjeszthetnének a dán kormány valódi szándékai felől, végre hozzá­téve, hogy a kérdésbe lepő kiutasok fi­z­etése kir. rendelet áltat eszközöltessék ki. És ezt ki is vitte, sőt még to­vább is ment; ő csollegáinak beleegyezésével azon pa­rancsot adta ki, miszerint azon esetre, ha a kamara ezen kiadásokat meg nem szavazná, azok azon államjövede­lemből fedeztessenek, melyek fölött a király a kamarák beleegyezése nélkül is rendelkezhetik. Ezt ugyanazon miniszter tette, ki csak nem­rég úgy nyilatkozott, hogy a fenálló adók a hadsereg szaporítására elégtelenek, a herczegségek pénztárai pedig üresek. Ez alatt a háború kezdetét vette. A szövetséges flot­ták egész csendességben keresztülvitorláztak a Lundon. De a harczkészületek még szakadatlanul folytak, sőt a flottánals egy része azon ürügy alatt, hogy gyakorlati manővereket tegyen, a balti tengerré küldetett, de Goth­land szigetén túl nem. Nem sokára újólag egy vérvonal felállítására Seelandban 14,000 ember állítását és erő­dítési építkezéseket kívántak a miniszterek. E követelő azonban a külügyi miniszternél ellenszegülésre talált..­' Ő kinyilatkoztatta, miszerint a nyugati hatalmaktól nem­csak hogy semmit sem kell félni, de hogy különösen a st.-jamesi palotában a dán hadkészületeket igen rosz szemmel nézik, s könnyen megtörténhetnek, hogy An­glia e miatt indítatva érezhetné magát flottájával a dán kikötőkben telelni ki. Erre a hadügyminiszter lemond tervéről, s beéri az­zal, hogy a rendre kerülő szabadsággali elbocsátatásokat nem leend neki szabad kiadnia. A tengerészeti minisz­ter azonban tervéhez makacsul ragaszkodik. Ezalatt 1854-diki oct. 1 -jén új kamara alakul; az Oersted minisztérium megbukik, s az uj kabinet elő­terjeszti a költségvetést, melyben az előbbi miniszté­rium minden rendkívüli kiadásai­ben foglaltatnak. A vizsgálati bizottmány a lelépett minisztereket előidéz­­teti és kinyilatkoztatja, hogy e fölösleges kiadások nem­csak haszontalanok, hanem az államnak is mind belső­leg mind külsőleg szerfölött ártalmasok. A költségvetés a bizottmány által adott véleményadás nyomán alább­­szállíttatott, melyet aztán az országgyűlés is elfogadott. A fölösleges kiadások mind elvettettek s az előbbi mi­nisztérium vádállapotba helyeztetett. A vádirat azt veti annak szemére, hogy az ország beleegyezése nélkül az állam jövedelmei fölött kénye kedve szerint rendelkezett, és hogy az országgyűlés leg­fontosabb praerogativáját megsértette, oly vétség, mely egyértelmű a felségsértéssel. A négy miniszter ezen rendszabályt, mint mondják, nem idézte elő, sőt egyik közölök­épen nem tanácsolta; ez azonban nem menti ki őket a vétkesség alól, mert ők e rendszabályt életbe is léptették, a­helyett, hogy mint alkotmányos miniszterekhez illik, annak ellene szegül­tek,­­ vagy pedig utolsó esetben visszaléptek volna. A közvádló ennélfogva azt követeli, hogy mindnyáju­­kat a törvény által kiszabott büntetés érje, s hogy mind­nyájan a költségvetésen felül kiadott összeg megtéríté­sére és a perköltségek viselésére in­solidum elítéltes­senek. Törökország, B­u­k­a r­e­s­t, dec. 8. Az oláhországi fejedelem Kretzulesku Jr. helyett F­­­o­r­e­s­k­o bo­járt nevezte ki belügyminiszterré. — A legújabb szambati hírek szerint a közelebbi na­pok igen kedvezőtlenek voltak a Feketetengeren a ha­józásra. Sok hajó elsülye­dt; a folyó hó három első nap­ján 13 hajó érkezett a Bosporusba, az azovvi tengerből hozván vissza Gopcevics gabonáját. — Az európai pasa­kerületekből sok panasz érkezik a keresztény kaimakamokról (községi elöljárók) a pasák ellen. A bosnyák pasa le is tétetett már, de csak a név változott.­­ Decemb. 5-én Stambulba érkezett Suliman pasa az eupatoriai egyiptusi hadtest parancsnoka , sürgetvén Várnában elmaradt haderejét magához küldetni. A hír folyvást szárnyal, hogy minden egyiptomi fegyveres erő Batumba fog szállíttatni a török földről.­­ A­zultán kozákjainak első ezrede , egy levelező előadása szerint, igen gyarló állapotban szállíttatott ki közelebb Várnában és Balcsikban. A második ezred többnyire lengyelekből áll, mi az elsőnél nem oly nagy arányban mondatik lenni.­­ A montenegrói leg hosszas távollét után ismét visszatért székvárosába Cetynjébe. Tartani lehet tőle, hogy újabb komoly viszály fog kitörni Montenegro és a törökök között Egyébiránt a fejedelem irányában is folyvást figyelmet érdemlő elégedetlenség terjeng. A fejedelem azt mondta, hogy ő „művelni“ akarja orszá­­gocskáját, s ennek során­­ fogyasztási adót hozott be, mnt eddig, oly műveletlenek voltak, nem­ ismertek Monte­­gróban. Az új politika a­zonban egyálalában nem akar tetszeni az országban, az elégedetlenség nőttön nő, és csak alkatom s vezér hiányzik még. Előzetesen, kik a helyzetet el­vi hellénnek tartják, a menekültek sorába állanak a török földön s­í­r, melyek gyöke s­í, hónán, s­í rí. Ezekben t. i. az r épen oly képző, mint az i­g­e, d­i­c­s­e, isme szókból képzett igér, dicsér, ismék igékben. A kétszótagúaknál a) folytonos, kivált körös, kanyaros mozgásra mutat ezekben : csavar, csikar, facsar, habar, hadar, kanyar, kavar, zavar, hever, kever, te­ker, sodor, hidor, fodor, kotor stb. , b) erélyesebb cselekvésre ezekben : t­i­p­o­r, tép­er, va­kar, kapar, kupor, akar, sanyar, gyötör, s általán megfelel neki a gyakorlatos cselekvésre mutató­­, mintha volnának : tip­o­r, tép el stb., igy a b­o­t­­ránkozik , botránkozik, azaz, erkölcsileg botlik, és a botorkál­ó botolgál, gyakran botlik. Az­t mint igeképző az illető cselekvésnek vagy álla­potnak részint tartósságát, részint hatályossá­gát fejezi ki, mire kitartó reszketegsége, és erős hang­jánál fogva minden mássalhangzók között legalkalma­sabb. Mint névképzö: A két vagy három szótagunkban az r általán képzöhang 1) rövid előhangzóval, mint: bá­tor, bitor, bodor, bugyor, csömör, csombor, csucsor, do­bor, dudor, fodor, göndör, hu­nyor, hunyor, nyomor, undor, csödür, csömör, gödör, ember, éber, gémbe­r, ege­r, henger, meder, pityer, avar, agyar, ihar, csavar, zivatar, heveder, komondor, és sok más. Ezek közöl némelyek egyszersmind igék, mint : za­var, csavar, sodor, fodor, általán pedig élő vagy elavult igenevekből fejlődtek ki, melyekben az r hatá­rozottabb miséget, tárgyilagosságot jelent, s az igenévben rejlő széles­ fogalmat szűkebbre szorítja, s egyénivé teszi, mi az élő igék származékaiban világos, p. nyomó széles­ értelmű — premens, nyomor — pressura; avó minden, a mi avik, avar, csak aszott, avott füvet jelent; töpő, minden a­minek nedvei kiszá­radnak, t­ö­p­ö­rt, t­ö­p­ö­r­ö­d­i­k, t­ö­p­ö­r­t­e már csak állati bőrre, zsíros testre illik, stb. Hasonlóan elemezhetők az elavult igékből, s más gyökökből származott: göndör, csömör, csömör, gömör, sanyar, p­i­t­y­er , pitye, pitye, vihar, a v­i­h hangutánzóból mely alkalmazható, minden vih hangot adó tárgyra, állatra, p. emberre, lóra; a vi­har már csak a szél, levegő vihogását jelenti. 2) hosszú előhangzóval, és pedig a) melyek mindig megtartják az ékezetet, mint: alant­ár, boglár, buzgár, búvár, bujtár, csiszár, csaplár, csapodat­, csipér, folyár, füzér, gyopár vagy gyopár, ha­j­tsá­r, kajtár, kopár, kosz­lob­á­r, mar­oksár, nyuzár, rovár, szikár, ti­n­­ár, t­ölcs­ér, tündér, stb. — Ezek közöl több világosan igéből származott, mint: buzog, buzgár, foly folyár, ró rovár, csapod csapodat­, kopik, k­o­p­á­r, b­u­v­i­k­búvár, f­ü­z­füzér, n­y­ú­z­nyuzár, stb. Ezekben is az­t az alapérteményt szükebb körbe szo­­ritja, vagy épen egyenesiti, p­ rovó, nyúzó, hajtó, csapoló mindenki, a­ki valamit ró, nyúz, hajt, csapol; ellenben r­o­vár, nyuzár, hajtsár, csaplár ha­tározott i­iségű, foglalkozású vagy állapotú személyt jelent; f­u­t­ó­n­a­k mondható minden ember, és állat, midőn fut, de futárnak csak bizonyos hírvivő, b­u­­v­ó, mindenik, a ki búvik, b u v á­r bizonyos vizi mada­rat, vagy ehhez hasonlóan a viz alatt bujkáló embert jelent, stb­ Tehát helyesek az uj áldozat­, sz­a kadár, tudor is. — E nyomon és hasonlat szerint elemez­hetők :csaptár, kaptár, kantár, kantár, buj­tár, fondors több mások. Az ide tartozó nevek között sok idegen, különösen német eredetű találtatik, mint : kasznár, bognár, fullajtár, krajczár, p­e­­­e­n g­é­r, pintér stb. b) Melyek némely viszonyragok és képzők előtt elve­tik az ékezetet, u. m. madár, bogár, agár, sugár, szekér, k­enyér, tenyér, madarat, madaram, ma­daras , bogarat, bogarak, bogaras; ha pedig ékezetek s megmarad: bogárt, bogárok, bogáros, sudárt, sudárok, * sudáros, melyekre nézve a nyelvszokás határoz. Egyébiránt az r mint névképző közös az indoeurópai, nevezetesen a hellén, latin, német és szláv nyelvekkel, melyekben szinte az igenevekhez (participiumokhoz) áll legközelebb, mint: futó, futár, ném. laufend, Lau­er, lat. currens, cursor, tót, behun, behár, rovó, rovár, schreibend, Schreiber, piszán, piszár, seribens scriptor, bűvé búvár tauchend Taucher stb. Az r hang átváltozásai. Hangszervileg leg­közelebbi rokona lévén az I, erre szeret átváltozni, kivált midőn a szó közegén elötte áll, mint: o­r­­­ó, olló,t­árlé, talló, sarló sálié, partik pállik, sericse­­­­lö, terraturla celletulia, béb­ ér bellér, kürlö (körlö) küllő; néha a nélkül is meglágyul, p. b­­­o­mb­a­ilom­ba, s­z­u­l­á­k szulák, furánk fülünk terep,tere­­­­p­e­d­i­k-­telep,telepedik és igy a telek is,terek,térség,­­ p. belső telek, külső telek, puszta telek a m. belső külső, puszta térség; k­e­r­e­p­e­t kelepei, két evet kelevet, karinkó kálinké, karingósan összefűzött kerékhez hasonló likacsos kalács , a r á­­­k o d i k or módjára le­selkedik, ólálkodik stb. Néha érzeményi módosítást idéz elő, mint a botlik és botránkozik, a bulál és bu­­rit, a komoly és komor szók között. — Néha közbetétül használtatik, p. a csatrangol, izro­m­­ban, piarcz, sarcz szókban. Az R átvetése- Az ajak­ nyelvhegyi, különösen I­d. t, és torokbelük előtt gyakran hátra ugrik, mint ket­­r­e­cz=kertecz ; fetr­eng =ferteng ; vötröcz = vörtöcze, pirított szalonnával készült levesétek; o t­­romb­a, immanis grandis, magasat jelentő o­r­gyöktől =otromba; p­e­t­r­a­n­c­z­e=pertencze, perdencze; h­e­t­r­e=herte, herds, széles, sebes mozgású; s­e­r­r­e serte serde, azaz sürgeforgó’, honnan a serteperte, t­ö­p­r­e­n­k­e­d­i­k=törpenkedik, töri az eszét; tupri =törpe, c­z­i­f­r­a—cziffa v. fircza , iromba , tarka, mintegy beirkált, birkált; i­k­r­a=arka, azon i r g­y­ö­k­­től, mely az ir­nás szóban a szaporodás, ivadás elemét jelenti; c­s­e­tre s,csertes, a Somogyban sárt jelentő csér gyöktől,honnan csérben v. cserben hagyni valakit — sárban hagyni stb. Mint hangugrató A szó közepén az utána kö­vetkező hangot kiugratja, midőn t. i. az által­a kiejtés nem nehezedik, minek oka a hangszervek alkotásában rejlik, miért más nyelvekben is a szók végén divatoz, p. a latinban pater­is, materis, nigeri, pigeri helyett patris, matris, nigri, pigri; a németben: wi­de­rig, n­i­e­d­e­r i­g , h­u­n­g­e­r­i­g; h. wiedrig, niedrig, hungrig; a szlávban, bra ter­a, k­mot er­a h, bratra, kmo­ra stb. hasonlóan a magyarban, örömöt, koro­ni­o­t, j­á­r­o­m­o­t, féreget h­­ormot, kormot, jármot, férget; ide tartoznak: czirom,szirom,verem,terem,üröm, köröm, horony, torony, murok,szurok, marok, tulok stb. A szó végén, kétfélekép ragozható, p. czobor, czob­­bort v. c­z­o­b­r­o­t, c­s­ö­b­ö­r, csöbört v. csöbröt tü­kör­t­ü­k­ö­r­t v. tükröt stb. Egyébiránt erre nézve a kiejtés könnyű vagy nehezebb volta és a nyelvszokás ha­tároz, mely szerint nem hangugratók, komor, csö­mör, csömör, gömör s némely mások , továbbá a családnevek: Czobor, Fodor, Simor, Csupor, Csutor, O­d­o­r stb. A kicsinyítő vagy gúnyos i előtt rendesen kimarad, a hangzó, p Bandor, Bandri, Sándor, I Sándri, kondor kondri, ezudar ezudri, bodor bodri, sőt ezekben is, ezondra, sandra, ontra, t. i. melyek kiejtése összerántva sem nehéz. Végül, megjegyzendő, hogy az R nemcsak mint gyök­hang, hanem mint képző is igen terjedelmes divati, s e tekintetben nyelvünk közelebb áll a latin, helsen, né­met, szláv, mint a túl lágy finn nyelvhez. Különös saját­sága, hogy családi és helyneveket szeret képezni, mint Apor, Csupor, Csutor, Csömör, Czobor, Fodor, Humor, Pundor, Odor, Sikor, Simor, Bocsor, Hunyor, Zongor, Sötér stb. de kivált igen sok helynevet, mint: Azar, Igar, Dudar, Vaszar, Azkár, Ászár, Iktár, Csatár, Csil­lár , Bocsár, Maklár, Csongor, Ecser, Never, Teher, Zsember, Lekér, Liter, Peszér, Sögér, Söptér, Boczor, Bobor, Csábor, Monor, Gútor, Onor, Szomor, Szomodor, Oszor, Söjtör, Döbör, Dömör, Töbör stb. Mind­erről bővebben az Uj Magyar Muzeum I. évi novemberre szóló és sajtó alatt levő füzetében. CZUCZOR GERGELY: Magyar kön­yvészet 631. Szabóky. Vezérfonal mértani tár­gyaknak távlati rajzolásában nézlet sze­rint. Különösen mértani alakoknak laponi rajzolása sza­bad kézzel. Reáliskolák számára s magán használatra Heis­­sig Ferdinand után Dr. S­z­a­b­ó­k­y Adolf, kegyesrendi ta­nár Pesten. II. 8r. 30 lap szöveg 13 negyedrétü köre­­metszett idomtáblával. Bécsben Braumüller Vilmos es. k. udvari könyvárusnál. Ára 1 frt 20 kr. 632. Roder. Bibliai történet kisebb gyer­mekek számára Roder Alajos egyetemi hitszónoktól. Kilenczedik kiadás. A főmagass. bibornok és herczeg­­primás érseki helybenhagyásával. Kiadja a Szent-István Társulat. Pesten, 81. 72 lap. Nyomatott Herz Jánosnál. Ára kötetlen 10 kr. keménybe kötve 12­ kr. 633. Az olvasó szent titkai, az első szentol­­vasóról nevezett Mária-társulat használa­tára. Kiadja a Szent-István-Társulat. Újabb kiadás. Pest, Herz János nyomdájában. 15. 1. Ára külön 2 kr. 634. Emlék az esztergomi főtemplom ha­rangjain­ak felszentelésére. Aczélm­etszettel 2. 1. Nyomatott Herz Jánosnál. Pesten. (Könyvárusi utón nem kapható.) 635. Miksa bajor kir. bg utazása Keleten. 1838-ban. Forditá Dr. Bach Miklós a bécsi orvosi kar tagja. Pest, kiadja Emich Gusztáv 1956. Nyomatott Emich­­ Gusztávnál. 81. VII és 136 lap. Ára 48 pkr. Csatatér. — Stockholmban igen nagy híre van , hogy a szö­vetségesek a jövő tavasszal a keleti tengeri orosz tar­tományokban fognak erélyes hadjáratra kelni. Állítják, hogy Canrobert Ihk Stockholmban léte alatt minden­féle térképet összeszerzett Finnland, Kurland, Liefland és Estlandról, s valaki előtt úgy nyilatkozott, mikép né­hány hónap múlva ismét visszatérend, de egyáltalában

Next