Pesti Napló, 1855. december (6. évfolyam, 1733-1741. szám)

1855-12-30 / 1741. szám

158-1141. 6-ik évf­folyam. Szerkesztési iroda: Egyetem-utezs 2-ik színi, 1 -sí emelet Szerkesztő szállása: Angol királynőhez czímzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény­t érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. szerkesztőséghez Intézendő. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-só emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 5 £X?“1. ff"’ “ 18­55. Vasárnap, dec. 30.­­ Előfizetés föltételei: Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félávre...........................10 . w ff » resten, nnhoz nordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 „ „ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A FESTI SAFLU 1856-ik évi január—juni­u 12 évi és január—martius 1­4 évi folya­mára. Vidékre postán küldve 1 |3 é­vre 1 Oftp. frtp. 11 * 5? 15 n 14 55 Budapesten házhordással 1|a évre-----------8 Budapesten házhordással 4|4 évre-----------4 Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület­lső emeleten. Pesti Napló kiadó­hivatala. PEST, dec. 30. Visszatekintések. IV. Mit a tegnapi számban mondok, nem kedvező vagy a töröknek mint nemzetnek, vagy legalább a mohamedán hitnek európai jövőjére nézve. A török államban, úgy, a­hogy most szervezve van, nem sok a föntartási erő; az izlamismus pe­dig — mely az egész köz- és magánjog alapja, mely a törvényt szabja és kezeli, mely a társadal­mat a mi polgárisodásunktól egészen idegen né­zetekre építette — neves regenerationans kész­séggel bir. De a­hol a létező nem állhat fen, az uj nem alakulhat: ott a tragicai vég bizonyos. Mi legnagyobb rokonszenvvel viseltetünk a ne­mes indulatu, a vitéz török faj iránt; mi csodáltuk hősiességét, melyet­­Her alatt a Dunavonalon, s még inkább, melyet Synopénál, a halál tévpartján kitüntetett; mi kárhoztatjuk a zultán katonáinak a nyugati táborozásnál történt sokszoros hátratéte­­lét; azonban, miután már ott áll a dolog, hogy a török sem a diplomatiai, sem a hadviseleti téren nem bír saját ügyében is érvényre jutni, miután saját fővárosában még a rendőrséget is másokra ruházni kénytelen s ujonczainak virágát idegen egyenruhába öltözteti, idegen zsoldon tartja . — e szétmállási jelenségek látásakor józanon nem hihetjük, hogy a keleti kérdés eldöntésénél a spe­cificus török érdekekre sokat figyeljenek a világ­hatalmasai és a világvélemény. Félre a csalálmakkal! Hasztalan minden leplezés. A keleti ügy — bár mint palástoljuk — most már tisztán európaivá vált, s tisztán európai szempontból s érdekek sze­rint fog megoldatni. Addig nem szűnik meg a harcz, ha béke köt­tetnék is, sőt a béke jubiliumai közt, a fegyver hüvelybe dugásakor, még nagyobb erővel terjed és hódít; addig nincs vége e küzdésnek,mely mil­­liárdokba és az I. Napóleon táborozásaihoz hasonló vérontásba került, miglen az úgynevezett nyugati polgárisodás nem győzedelmeskedik Kelet bizo­nyos részein, s ezeket az európai eszmék jogural­ma alá nem inclaválja, intézmények, közlekedési vonalak, társadalmi rend, kereskedelmi szerződé­sek s az érdekközösség más eszközei által. Európa határai, hogy úgy szóljak, Ázsiába fog­nak átvitetni, s többnyire azon helyekre, hol egy kihalt polgárisodás emlékeire találunk a könyvek­ben s a sivatagok fövénye közé temetett romokban. Korunk anyagi iránya már kezdi körvonalazni a tért, s kijelölni az eszközöket a régi irtására, s az uj alkotásokra. A Feketetenger semleges és kereskedelmi ten­gerré válik, még pedig — bármily roszul essék a vultánnak — a Marmora két kapuinak, t. i. a Bospornak és Dardanelláknak, végképen a megnyi­tásával. Ezáltal a Feketetenger a Középtenger­nek egyik zuga lesz, hová omlani fog az áru, s az árukötegekkel együtt szivárog be a polgárosodás; míg viszont a Feketetenger által gazdagodni fog­nak az adriai, rómiai, s főként a középtenger ki­kötői. A Zimony-Konstantinápolyi vasútvonal a régi byzantinumi császárság főbb­ tartomá 1.1 gín­jyip­élg?,7* k­sád­ását s kiállitási erejét hozza szakadatlan érintkezésbe Kelettel, s hogy a szárazi közleke­dés átalakító hatását még egy más tényező is egé­szítse ki, a Dunának nemcsak szabadsága, de szabályozása is a mostani háború által égető kérdéssé­lön, s Ausztria stratégiai érdekei Temesvárról a Dunafejedelemségekbe színtén vas­utat igényelnek, mely a körülmények szerint a kasztendzsei csatorna vagy vasút által a Fekete­tengerrel is hozathatnék kapcsolatba. Ellenben Corfu az angolok részéről sokkal fontosabb pont­nak tartatik, s Anglia sokkal hatalmasabb nemzet, mintsem minden követ meg ne mozdítson arra, hogy Konstantinápolytól Skutariig az adriai ten­ger partjához vasút készüljön, s a földtéri akadá­lyok leváltatlanságán kivü­l, más körülmény alig gátolhatná szándékának kivitelét. Íme­ egész nagy hálózat kereskedelmi érde­kekből szőve, s általa leggyőzhetlen kényszer Kelet politikai és társadalmi szerkezetének­ szét­­bontására. " Tetőzetül még említsük a suezi szoros átmet­szését, mely a keletindiai kereskedést a Közép­tengerre irányozná, s egyfelől Cairotól Gibraltá­­rig, másfelől pedig az oriensre hatva a régi Phoe­­niczia partvidékeitől Smyrnáig és Brussáig min­denütt élesztene, termékenyitne, mivelne és gaz­­dagitna, mindenütt Ázsia félvad népeit a nyugat­­európai eszmékkel és érdekekkel hozná vilányfo­­lyamos lánczolatba. Ez a mostani háború jelentékenysége. Ezt köszönjük Menzikoffnak , s azon másik orosz admirálnak, ki Synopét kegyetlen gyöze­­delmével örök emlékűvé tette. KEMÉNY ZSIGMOND. frtp. A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Irta JÓKAI MÓR MÁSODIK RÉSZ. Ember csapásai. Rész munka. (Folytatás. *) A titok teljes, a megfoghatatlan rendesen aggasztó szokott lenni; az ember nem örömest hall beszélni ala­kokat, mik láthatatlanok, legyenek azok angyalok, vagy ördögök, s megretten mosolygó ellenségétől, a kinek nagy, igen nagy okot adott arra, hogy haragudjék, és a ki szives, megelőző képet mutat mégis. — Ez u­gy részünkről, remény­em, be van fejezve, szólt kezeit morzsolva Krénfy. Semmi sincs egyéb hátra, mint hogy az illető okiratokat ügyvédemmel feltétes­sem, a­mi holnap reggelig úgy hiszem elkészülhet, nem lehetne szerencsém az ideig felajánlani méltóságtoknak a kastélybani szálasukat; ott több kényelem és szolgálat lehetne méltóságtok rendelkezésére, mint ez igénytelen vendéglőben, mely bizony nem igen fényesen van fel­szerelve? István gróf valami borzadást érzett idegeiben e sza­vaknál : önkénytelen az, és a vérből jó , ki tudja mi okból. Cynthia sietett választ adni, mielőtt atyja szólhatott volna. — A gróf jobb szeret itt, unja a sok embert és inkább az elvonultságot, mint a kényelmet keresi. Krénfy arczán valami sötét nyomot hagyott ez a vá­lasz. — De legalább azon szerencsében fogok részesül­hetni , hogy méltóságtokat ebédre megvendégelhessem. Én nem tudom, helyesen értett-e István gróf, midőn *) Lásd e lapok 1740-ik számát. ez ajánlatra újólag megborzadtak idegei, de megvallom, hogy olyan emberrel, a­kit nagyon megbántottam, s még­is mosolyogni látom, én sem szeretnék egy asztal­nál ebédelni. Cynthia hirtelen válaszolt. — Köszönjük uram, atyám nem fogadhat el meghí­vásokat vendégségre, mert hasonszenvi gyógymóddal él , s e miatt nem élvezhet más eledelt, mint a­mit én saját felügyeletem alatt készítetek. — Hiszen tudnék én is olyan ételeket számára kü­lön főzetni. Szakácsot tartok. Ért mindenhez. — Nagyon lekötelez uram, de a szakács még­sem ért a homeopathiához, egy zellerlevél az egész orvosszert hatástalanná teheti. Krénfy úr már a kalapot kezében tartá, hogy induljon, hanem előbb még igen alkalmasnak találá elmondani azon elmés megjegyzését, miszerint már most kétszeres oka van a homeopathia ellen antipathiával lenni, melyet utoljára is nem tart egyébnek bohóságnál, a mivel az emberek önmagukat csalják, egy rendbe sorozva azt az amuletekkel, bölcsek köveivel és mindenféle ráolva­sással. Krénfy ur elmés kezdett lenni; Krénfy ur ok nélkül nem vesztegeti az elmésséget. István grófnak ez volt az egyetlen még megsebezhető pontja. Büszkeséggel nem gondolt már, gazdagság nem érdekelte, csak a napok becse emelkedett még előtte azon arányban, a melyben azok száma fogyott, a hogy nagy nehéz betegeknél szokott lenni, kik minden orvo­son keresztülestek már, s végre lelnek valamit, a­minek hatását érzik, vagy képzelik érezni bomlásnak induló élet­­szervezetükön, s azután képzelnek betegségeket, mik­ben nem szenvedtek, s látják a mindenható gyógyszer erejét, mely azokkal megküzd, és olyan erős hitök van abban, mint a túlvilágban, melyet szeretnének még tá­vol tudni.­­ István gróf előtt csak a homöopathiát nem volt sza­bad gyalázni, mást mindent. E szónál kijött egykedvű­ségéből, megfogta Krénfy kezét, nem engedte elmenni, elmondta neki a halhatlan Hahnemann csoda­rendszerét, felmagasztalá az egyszerű, természetes eszméket, a meglepő kísérleteket, megmagyarázott neki mindent, akár egy professor , egészen tűzbe jött bele. Krénfy eleinte azzal a gúnyos mosolygással hallgatta szavait, mely úgy sérti az igazi beteget, ki valódi baja mellett száz mást képzel érezni, a­miket nem akarnak elhinni neki; — később azonban a figyelem, a bámulat kifejezését vette fel arcra; kezdett meglepetve lenni azon nagyszerű példák által, miket István gróf saját tapasz­talásából hordott fel neki; egészen megtért; megvallá, hogy ő bizony még soha hasonszervi gyógyszert nem is látott, fogalma nincs az egészről, csak felületesen ítélt, mások insinuátiói után. Ah, ezt tehát meg kellett neki mutatni! István gróf elővevé azt a kis szekrénykét, melyben egész gyógy­szertárát horda, s felnyitá előtte az apró üvegcsékkel tele tartalmat. Krénfy csodálkozott, mint egy diák, ki először lát éle­tében kitömött colibrit. Mind kezébe fogdosta egyenkint a parányi üvegcséket; némelyikben átlátszó folyadék volt, másokban finom fehér por, ismét másban apró fe­hér golyócskák, ráírva mindegyikre a név : „aconitum“ — „belladonna“ — „belleborus.“ Arczán a borzadást akarta utánozni. —• De az Istenért, hisz ezek mind halálos mérgek. István gróf mosolygott ez együgyüségen. — Csak egy milliomod része egy méregcseppnek ! — És még is van ennek valami hatása ? — És csoda hatása ! Krénfy úr fejét csóválta, és olyan képet csinált, mint a ki hisz; mert nem mer nem hinni. — Hát például volna itt olyan gyógyszer, mely ezt az uj betegséget, ezt a cholerát is képes volna meg­gyógyítani? István gróf összerándult e szóra, ajkai elhalványul­tak egyszerre, reszketeg hangon kérdezé : — Voltak talán a helységben is choleraesetek ? — Itt még nem, de a szomszéd Tarnóczfalván már többen estek bele huszonötnél, s négyen kívül mind bele­halt. Egyet az útfélen láttam. Valami irtóztató volt. Egész arcza fekete, tagjai összezsugorodva. — Uram ! szólt közbe Cynthia ; ne beszéljen ön er­ről; atyámra nagyon hat, ha a choleráról kell beszélni. Krénfy úr úgy tett, mint a ki most veszi észre magát s iparkodott hibáját helyrehozni. — Óh kérem, mi nálunk nincsen mitől félni. Bre­nóczfalva egészséges hely, magas hegyek között fek­szik, jó levegője van, ha az egész világon ragály volna is, itt nem lehet. Tessék ez iránt megnyugodni. Ezzel azután vette a kalapját s igen nyájasan üdvö­zölve a grófot és a grófnőt, eltávozott, eltanulhatatlan ügyetlenséggel tanúsítva megbánt szavai fölötti za­varát. Cynthia vette észre, hogy atya most már megint ne­hezen fog menekülni beteges képzelődésétől, s hogy ezt kiverje fejéből, elővette István gróf kedvencz olvasmá­nyát, a „divina comediát“ s elkezdett neki felolvasni belőle. Midőn az első ének után megállt, azt mondá neki a gróf: — Nekem úgy tetszik, mintha az egyik szekéren, mely velünk Tarnóczfalva alatt találkozott, egy halott lett volna. ... — Ah dehogy. Élő ember volt az, ott hevert a szal­mán, még köszönt is nekünk. — Nem vettem észre. ... De még is, úgy gondolom, hogy az a két nő, a­ki a szekér után ment, sirt. — Sőt ellenkezőleg, igen jó kedvűek voltak, nem is a szekeret kisérték, mert az elhagyta őket. A gróf tovább töprenkedett, s látszott egész arczá­ról, hogy gondolatai másutt járnak, mint a divina co­­media szavain. Cynthia sietett őt mentül hamarább lefektetni, bead­ta szokott gyógyszerét s ígérte, hogy nem fog addig eltávozni, a­míg atyja el nem alszik. Ott künn sötét volt már az utczán , csak a hazatérő marhák tocsogása hallatszott még az ablakok alatt, egy egy elhaladó lámpás vetett futó világot az ablakokon át a szobába, melyet az éji lámpa fél­homályban tartott. Cynthia maga is feltülni készült, atyja csendesen kez­dett szenderegni. Ekkor nehéz lépések kopogása hangzik végig a fo­lyosón s az előszobában levő szobaleányt valami durva férfi hang nagy rimánkodva kéri, hogy az Isten szent szerelméért nyissa ki az ajtót, mert nagy baj van, nagy­ságos Krénfy ur most mingjárt ebben a nyomban meg­hal, a cholerában. Cynthia gondolatsebesen szökött ki az előszobába, megakadályozandó a rész hír hozóját a hangos beszéd- PESTI NAPLÓ. Pest, dec. 23. Lapunk dec. 28-ai számában megem­lítettük, miszerint sz. kir. Pest városa községtanácsa dec. 21-kén tartott ülésében Levi igengróf altbgy, Al­brecht fölig Kormányzó Ur­a cs. Fenségének adlatusa, ö föméltósga, Pestváros tiszteleti polgárává egyhangú leg­­teljesb örömmel kineveztetett Most szintén értesültünk azon tényről, miszerint sz. k. Budavárosa községtanácsa szintén szerencséjének tartotta ö főméltóságát tisztelet­beli polgárai közé sorozhatni.­­ A pesti református egyház köze­lebbi közgyűlése kimondta azon elvet, hogy az egyház minden tagja köteles az egyházi költségek fedezésére. Ez elv eszközlésbe vételét a közgyűlés az egyházi tanács­ra bízta. Az ország minden más egyházi községében tör­vényessé vált azon szokás, minél fogva az egyház minden tagja viselje aránylag egyházának terheit. Hisszük tehát erősen, hogy a pesti reform, egyház tagjai méltányolni fogják egyházuk terhes szükségeit s lelkesítve az atyák azon szelleme által, mely az utódok részére templom emelt, iskolákat, kórházakat alapított, önkénytes ala­maikkal eszközlendik azt tinmr a .­..1.nm­.« ___ tagjainak kötelességét igénybe nem vette, ezentúl is meg maradhasson. Hisszük, hogy e szellem még most is él ez egyház tagjai közt, mely vallásos és protestáns szellem Amerika ős rengetegeiben és mérhetlen mezőségein ön­kénytes adománynyal építi és tartja fen az urnák egyházát. — A fóti templom kőmetszetü rajza megjelent. E rajz után meggyőződhetik a szemlélő azon állításunk valósága felől, miként e templom egyike hazánk legszebb építészeti műveinek. De bizanti szylben épített külsejével versenyez e templom belseje. E gyönyörű­ mű ismerte­téséül röviden a következő adatokat közöljük. A templom Ybl Miklós építész terve szerint építtetett; a portale mennyezetén a három keleti király (dombormű) Gasser József szobrász műve, abold. szűz 9 láb magasságú szob­rát a két nagy torony közt F e r n k o r n készíté. A nagy tornyok magassága 138 láb, a szentélyt övező kiseb­beké 90. Minden toronynak van 4—4 szelemen-csúcsa (apró tornyocskája), melynek mindegyikén aranyzott ke­reszt ragyog ; az egész féltemplom hossza 147 láb. Az orgona salzburgi Moser Lajosnak műve. A templom fő­­hajóját egy ékes, gazdag arabeszkekkel ékesített vízizá­­í­nyos fatáblázat fedezi. A falak az árkádok felett az apó- i­szolok mellképeivel al-fresco diszt­vék; a mellékha­jók azur-szint mennyezetén aranycsillagok ragyog­nak. A főoltár diadalíve ó-egyházi jelvényekkel (u. m. galambbal, phönixxel , báránynyal , hallal , szar­vassal) van ékítve; az oltár falának domború fél­kúpja embernagyságot felülhaladó fresco-képekkel van kör­nyezve. A fő oltár a szeplőtlenül fogantatott szent­­szűz, a mellékoltárok pedig sz. Francisca Rontana és szent György képeivel ékeskedik. Mindhárom olajfestvény, valamint az összes frescók Blaas Károly bécsi akad. rajztanár művei. Az oltár márványtáblája drága kövekből rakott mozaikmű, mely Florenczben készült, mely, ha jól tudjuk, a sirbolti altemplom oltárának van szánva.­ A ha­rangok Bécs-Ujhelyet öntettek H­i­l­z­e­r Ignácznál. A„Mezei gazdaság könyve“ ügyében A mezei gazdaság könyvének­­I-ik kötete, a „T­és­i gy­a­k­o­r­l­a­t“ elhagyta a sajtót. Áll e kötet 30 nagy nyolczadrét ívből, a szöveg közé nyomott 222 ábrá­val, s négy­­ köré metszett rajzzal. Azon t. megrende­lők, a­kik munkánkra 6 pftjával egészben vagy fele részében már fizettek, s az elküldés iránt — posta út­ján, vagy magán alkalom által — intézkedtek, mai naptól kezdve, köteteiket a Gazdasági Lapok szerkesz­­tőségétől (üllői után, a Magyar Gazdasági Egyesület köztelkén, 12. szám­a) átvehetik. A postai elküldést azon esetben is eszközölhetjük, ha a postadíj (kötetenkint 30 p. kr.) nem küldetnék is be hozzánk, csak szíveskedjenek az illetők ebbeli kívánságukat velünk tudatni. Ez esetben t. i. a postadij utólagosan (post porto) fizetendő azon cs. kir. postahivatalnál, melytől a czimzett, a küldeményt átveszi. Megjegyezzük egyébiránt, hogy a postai szállítás aránylag annál olcsóbb, minél többen vitetik el egyszerre, egy cso­magban köteteiket. Az I. kötet 2-ik kiadása, a a II. kötet első 15 évének utánnyomása a 8 pgeforintos megrendelők részére, egy pár hét alatt szintén kész leend. Pest, 1855. dec. 27. A „Mezei gazdaság könyve“ kiadói. Megjelent a Gregusi és Hunfalvy János ál­tal szerkesztett „Család könyve“ első évfolyamának utolsó (X-ik) füzete. tartalma : Chisholm Karolina Bánffy Lajostól; Magyar hagyományok Attiláról (Thi­erry után); S­z­é­les vihar Benedek Józseftől hét rajz­zal; Baku csodái; A koldusgyermekek : aczélmetszet B­a­r­a­b­á­s M. rajza után. Szerkesztők és kiadó azon nyi- Sok jót és tanulságost nyújtottak e­lst füzetben. Ez leend czéluk a második évfolyamnál is , mely mint az előfi­zetési felhívásban olvassuk, a szokott rajzok mellett szí­­nezett képeket adand. A nemsokára megjelenendő első füzet mellett egy indus törzs főnökének színezett raj­zát veendjük. — A „Gazd. Lapok“ a felől értesítenek bennünket, mi­ként a „Magyar gazdasági egyesület“ országosan ismert jeles szőlőiskolája Budán egy szakférfiakból összeállított kiküldöttség által hosszas és fáradalmas munkával tőkéről tőkére megvizsgáltatott és összeh­atolt, hogy így egy­részt világosan tudva legyen e tőkék száma, másrészt pe­dig, hogy annak rendezése és kitisztázása eszközölhető legyen. A­ki tudja, hogy e vállalatban az országnak mily kincse van, az az egyesület ez intézkedésének velünk együtt örülni fog. — A nemzeti színház t. ez. páholybérlői, kik páholyai­kat az 1856 jan. 13-kán a nemz. színházban a p­e­s­t­i j­ó­­tékony nőegylet részéről adandó álarczos bálra megtartani kívánják, fölkéretnek, hogy iránta 1856. jan. 4-kéig B­o­h­u­s-S­z­ö­g­y­é­n­i A­n­t­ó­n­i­a egyleti elnök­asszonynál (kétsas-utcza, saját ház) nyilatkozni szivesked-

Next